Drámák

Harminchárom változat

Haydn-koponyára

mai revü

(A jelenetek számozását valahogy látja a néző, így látszik, hogy haladunk. Vagy valami kijelző, vagy akár az Angyal mutathat föl a jelenet elején egy táblát, mint, rémlik, bokszmeccseken szokás; már ha más dolga nincs)

ELSŐ RÉSZ

1.

(Sötét van, a sötétnél is sötétebb; talán még a vészkijárattáblák se világítanak, ami mellesleg a tűzoltósággal megvívott, megharcolt vitákat sejtet; de ezt nem érdemes hosszabban szálazni, hisz színpadi utasítás lévén gyöngy a disznóknak; váratlanul és nagyon hangosan megszólal John Lennon Oh, Darlingja, föltéve, ha a jogdíj nem aránytalanul magas; a zenére vonatkozó megjegyzéseink még csak nem is jelképesek, van a színházban ember, aki ezeket a döntéseket meghozza; legyen; itt az volna a lényeg, hogy megdobbanjon a szívünk, egyként indulhatunk a sírás (zokogás) és a mosoly (vigyorgás) felé; nívós giccs, na; de tényleg nívós; a fölcsapódó fényben ül teljes pompában – csatos cipő, a belső kastélyszolgák ezüstpaszományos, kék selyemrockja és paróka, paróka, paróka – Joseph Haydn (a zeneszerző, nem névrokon; ellentétben a Liszt Ferenc nevű hóemberrel az Örkény-egypercesből); ölében koponya; vagy a hóna alatt, akár egy labda; vagy mellette, kis emelvényen, aranyzsinórral bíborbársony párnán, drága mívű, díszes üvegszekrényben; megdobban a szíve, lásd fennebb, vagyis örömmel, már-már ujjongva hallgatja a sírás (zokogás) határán Lennont a hirtelen támadt csöndben)

HAYDN

(halkan)

Nem akarok írni többé –

(végigsimít lassan a homlokán, leveszi, letolja a fejéről a parókát; melyet, mint tudjuk, mindig magán tartott; ennek valamilyen a tetvekkel kapcsolatba hozható egészségügyi oka volt, de a pontos összefüggésre már nem emlékszünk; újra teljes sötét)

2.

(Zene, föltesszük, Haydn; ha a zenekar, vonósnégyes?, a színpadon, dirigálhatja maga a mester; akin soha nincs paróka, hacsak nem jelezzük az ellenkezőjét; Angyal be; ha két kézzel megoldható, egyik kezében Kőbányai világos, másikkal elmerülten lapoz egy kéziratban, ha nem, akkor ezt vegyük figyelembe a szereposztásnál)

ANGYAL

(folyamatosan reflektál az elhangzottakra)

Angyal be.

Hát evvel megvolnánk, bejönni be.

Ha két kézzel megoldható, egyik kezében, ez megvan, másikkal lapoz. Határeset. Ha két kézzel nem megoldható, akkor ezt vegyük figyelembe a szereposztásnál. Anyád. Nagyon vicces. Ha három kezem volna –

(ha tényleg három keze van, mutatja)

akkor nem angyal volnék, de marslakó!

Angyal: férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, szép vagy okádék –

(csönd)

Okádék, minő, hangsúlyozom, minő kifejezés az, hogy okádék? Okádék kifejezés. Ez nem szolgálja az Úr glóriáját. Minden partitúra végére odaírta, ad gloriam maiorem Dei. Mint egy sóhajt, kész vagyok, Uram, köszönöm, Uram, Isten majorjának dicsőségére.

(szív egyet az orrán, húz egyet a Kőbányaiból)

Szív egyet az orrán, húz egyet a Kőbányaiból.

Kőbányai sötét, na, isten, isten.

Mije van a fának? Levele.

(csönd)

Le vele.

(mutatja a sörösüveggel, iszik)

Tetszik érteni? Mije, levele, világos?! Sötét.

(kéziratoz)

Öreg vagy fiatal, szép vagy… vagy… okádék, mindenesetre angyal. Végre hogy kibökted. Az angyal az angyal. Rettenetes.

(zene)

A zene teremti az időt. Ha volna értelme az angyalokkal kapcsolatban időről beszélni, akkor úgy mondanánk, hogy bebasz… hogy benyomott valamikor a hetvenes évek elején, és úgy maradt.

(csönd)

Micsoda?

(iszik, olvas)

Láthatóan be van nyomva.

(csönd, nem hisz a szemének)

Csönd, nem hisz a szemének. Még jó hogy! Ez nem hit kérdése, aranyapám, hanem… inszinimitáció… inszunimini… mini szumi… mumi nini…

(csönd, nagy levegő, majd mintegy bravúrária, látványosan)

Rágalmaz – ráken – befeketít – bemárt – eláztat – bemószerol – benyálaz – szid – szidalmaz – kárpál – nagy levegőt vesz –

(nagy levegőt vesz)

becsmérel – ócsárol – szapul – aláztat – böcsmöl – simfel – fitymál – fumigál – gyaláz – pocskondiáz – mocskol – piszkol – pocskol – káromol –

(liheg)

Három olasz út káromol aszút. Csacsi-pacsi. Nem részletezem. A szójáték a sátántól való. Tovább!

Vádaskodik – áskálódik – ármánykodik – agyarkodik – acsarkodik – intrikál – vermet ás – fondorkodik – fúr – furkál – fenekedik – fűrészel.

(csönd)

Inszinuál. Ne tévedjünk, magyar angyal, hoppácska, na, isten, isten.

(olvassa)

Be van állítva… Anyád, az van beállítva… Jött föl a messzi kis fatornyos, velejéig tiszta, ártatlan Bivalybasznádról, oszt akkor most beállított… Anyuka. Anyukád, az van beállítva.

(zene)

Fölmegy a függöny – és már rossz.

(zene; lapozás)

Angyal kissé zavartan lapoz ide-oda, végre megtalálni látszik, amit keres, nagy beleérzéssel mondja. Nagy beleérzéssel! Ez színpadi utasítás!? De hova bele? Bezzeg midőn még drámai szende valék… hol is? Kolozsvárt, ott laktam a Szamosnál. Akkor még voltak, valéltak, színpadi utasítások.

Na mindegy, sok okostojás. Tehát.

Jane Fonda, az Oscar-díjas színésznő, sajnálja, hogy a Today című reggeli show-műsorban a beszélgetős körben véletlenül kicsúszott a száján a pina szó –

(ijedten abbahagyja, zene)

Nagy árpád, nagy árpád, nagy árpád, nagy árpád… hogy is van? Majdnem így… megvan… nagy árpi, nagy árpi, nagy árpi.

(csönd, kézirat)

Senkit nem akart evvel megbántani. Most kicsoda? A Jane Fonda vagy az Árpi?

(fölnéz az égre, és/vagy sör)

Jó, tudom, tudom, a nívó…

(lapoz)

Ez a Jane Fonda-rész nyilván nem ide jön. Még hogy kicsúszott a száján… akkor tehát benne vó-ót… Az angyalnak nincs teste – vagy nézzek utána egy teológiai szakmunkában? – nincs testem –

(nézegeti a testét)

így a kicsúszott szó ügyében nem vagyok igazán illetékes, de kit bánthat meg egy kósza –

(a zene mintegy közbeszól; kézirat, nagy fény)

Angyal be, és lőn világos, lux oritur, erős, hideg fény.

Sötét van, a sötétnél is sötétebb, talán még a vészkijárattáblák se világítanak – mán hogyne világítanának –, ami mellesleg a tűzoltósággal megvívott, megharcolt vitákat sejtet. Sejtet. De ezt nem érdemes hosszabban szálazni, hisz színpadi utasítás lévén gyöngy a disznóknak. Kérdezném, ki most akkor a gyöngy, és ki a disznó. Tovább, spongyát rá. Váratlanul és nagyon hangosan megszólal John Lennon Oh, Darlingja –

(kicsit énekli; talán)

Föltéve, ha a jogdíj nem aránytalanul magas. A zenére vonatkozó megjegyzéseink még csak nem is jelképesek, van a színházban ember, aki ezeket a döntéseket meghozza, illetőleg legyen. A csönd, szünet, zene megjelölések szabadon kezelhetők, és mert nem tudna több lenni, mint blöff, az esetleges recitálásokat sem jelezzük. Vagy mindenütt kérdőjel van.

(recitálva?)

Ez is lehetne éppenséggel recitálva?

(csönd)

Vagy sem.

Itt most – ó-óh, darling – az volna a lényeg, hogy megdobbanjon a szívünk, egyként indulhatunk a sírás (zokogás) és a mosoly (vigyorgás) felé. Nívós giccs, na. De tényleg nívós. Na. A fölcsapódó fényben ül teljes pompában – csatos cipő, a belső kastélyszolgák ezüstpaszományos, kék selyemrockja és paróka, paróka, paróka – Joseph Haydn. A zeneszerző. Vagyis nem névrokon. Nem úgy, mint a Liszt Ferenc nevű hóember az Örkény-egypercesben. A zenére megdobban Haydn szíve – nem szívesen lennék színészileg a helyében! –, vagyis örömmel, már-már ujjongva hallgatja a sírás (zokogás) határán a Lennon-zenét. És aztán a hirtelen támadt csöndben –

(zene)

halkan azt mondja: nem akarok írni többé.

(sötét)

3.

(Mintegy helyesbítve az előző sötétet, világos; Haydn anyja hunyorog a fényben, mint aki eltévedt)

ANYA

Kicsoda nem akar? Még hogy az én tündér kisfiam ne akarna írni? Hát mindég ír. Ha akar, ha nem akar, az ír. Úgy folyik belőle a zene, mint belőlem a könny. Mint Tiszába a kis Túr. Hajóvonták találkozása tilos. Mama, mondta, kiírom én a szemüket, mondta. Így, hogy kiírom, így mondta.

ANGYAL

A néninek mit teccik itt keresni a néninek?

ANYA

Néhé-ni? Néni ám a térgyed kalácsa!

ANGYAL

Dá ízásán táccik bászélni. Níderöszerrejh?

ANYA

Burgenland, fiam, Burgenland.

ANGYAL

Na ja, az mindjárt más.

(tolja kifele az asszonyt)

Sodródjon, Katika, sodródjon kifelé.

ANYA

Burgenland, Burgenland nagy szülöttje – tessék memorizálni – nagy szülöttje Burgenlandnak a – az én tündérvirágom.

(el; csönd)

ANGYAL

Ez a jelenet nincs is… Burgenland nagy szülöttje –

(pofát vág)

ANYA

(„kintről")

Ne vágj pofákat!

ANGYAL

Te akartad. Tessék. Ki mit tud. Aki kérdez: Vágó István. Aki válaszol – tessék, ott – az a bajuszos úr – nem, nem ön, asszonyom – egyébként az a kis pihe az orrocska alatt –

(sóhajt)

kizárólag bizonyos fényben látható – fényesésben – ferde, őszi fényesésben – ahogy selymesen, csöndesen fölszikrázik – donna baffuta sempre piaciuta – fincsik a bajszos nők –

(elréved)

Elnézést, asszonyom, a pénztárnál visszatérítjük a jegye árát – én is csak úgy hallottam ezt a bajszos – ezt a bajszos – bajszos esztétikát – mindenki bajszos – bocs – engem egyébként ez nem – én nem – az angyaloknak nincs – a szakirodalom szerint nincs testük.

(talán megemelinti a tökeit)

Szóval Haydn – ne tessék jönni, hogy bécsi klasszikusok – köztünk szólva ki nem bécsi klasszikus itten – bécsi klasszikusok egyfelől, popdaráló másfelől – De valami konkrétat! – Be ne mondja a Teremtést, uram – bocs, Főnök – Mert végtére is ki volt Haydn?

(vállat von)

Popdaráló. Hát erre nem fogunk választ kapni –

(csönd, fixálja a bajszos nőt, vagy/és birizgálja a saját bajszát, bajsza helyét)

Fölszikrázik – ha van testem, ha nincs, fölszikrázik – Meg lehet őrülni tőle!

(csönd)

Lehet, hogy ez itt a probléma? Hogy Haydntól nem lehet megőrülni? Mozarttól meg lehet, Haydntól nem lehet.

ANYA

(betör, bejön, befut, vagy fény esik rá, oldjuk meg)

Micso-oda-a?! Hogy az én fiamtól nem lehet megőrülni? Az én fiam már akkor őrült volt, amikor azt a koravén kis – na, mi is a neve? – Amadeust még bilire se ültette az a nagyravágyó apja. Még hogy nem őrült! Az én kisfiam olyan őrült, hogy a fal adja a másikat! – Mit őrült! Egyenesen tébolyító – észvesztő – a falnak lehet menni tőle – idegölő – futóbolond – kész agyrém –

(hirtelen abbahagyja, halkan, komolyan megérinti az Angyalt)

Kész agyrém a Józsi, de van benne rendszer.

ANGYAL

(tapintatosan vezeti ki az Anyát)

Tessék jönni – úgy, erre –, csak nyugodtan.

(hirtelen kilöki a látókörünkből)

Eriggy má!!!

(sötét, majd azonnal világos)

Ezt még elfelejtettem. Nincs benne koponya, de hát ez legyen itt a legnagyobb baj.

Szóval. Einstein meghal, na, Einstein azért egy koponya, és az Úr színe elé kerülve – tiszteletem, Főnök – így szól: Uram, egész életemben ezt kutattam, értelmet adna neki így utólag – post festa, de ez nincs a viccben, csak a nívó miatt szúrtam be –, ha megmutatnád nekem azt a Te nagy teremtésednek azt az ő képletét. A világegyenletet. Oké zsoké, bólint az Úr, és átnyújt egy papírlapot. Einstein nézi, nézi, egyre izgatottabb lesz, majd így szól: Uram, az egyenlet teljesen hibás.

(zene)

Tudom, fiam, válaszolt az Úr.

(Az Angyal szigorúan farkasszemet néz a közönséggel, vagy ha van valaki a színpadon, Haydn, esetleg mindenki, rendezési probléma, akkor azokkal; majd sötét. Lehet, hogy az elválasztó „sötét „zenét is jelent)

4.

HAYDN

(zongoraszerűségnél ül, talán)

Esterházy –

(rövid, diadalmas zene, nem okvetlenül Haydn)

Ügyelni – arra azért kéne ügyelni – hogy ez a szó –

(fenti zene)

legalább itt – hogy ez a szó legalább itt – hogy itt ne – hogy itt ne hangozzék el –

(zongorafutamok)

Esterházy-mentes színpadot föstök képzeletem salétromos falára – Esterházy-mentes övezet –

ANGYAL

(besiet, azt játssza, hogy egy inas, a zongorától a teázóasztalkáig kíséri Haydnt, rokokó a köbön, teával kínálja, cukor?, teáznak)

Igazad van, apukám.

Vörös Csepel, vezesd a harcot!

(sötét; nagy zajjal leesik, összetörik a teáskészlet)

Basszus! Meisseni!

5.

(Zenével leöntve a Rosenbaum házaspár teázik a fenti rokokóban; idill; valami lehet valamelyikük ölében, de ezt nem látjuk, mondjuk, mert félháttal vannak a fotelek; kezdetben A kopasz énekesnő kissé buherált kezdetét mondják, nyilván nagy csöndekkel)

ROSENBAUM

Osztrák polgári család lakása, osztrák karosszékekkel.

THERESE

Hűvös osztrák este.

ROSENBAUM

A 19. század hajnalán. Herr Rosenbaum –

THERESE

A magyar Kovács név osztrák megfelelője.

ROSENBAUM

Osztrák úr, osztrák karosszékben, osztrák papucsában, osztrák pipáját szívja, s osztrák újságot olvas az osztrák kandalló mellett. Osztrák okulárét hord –

THERESE

Mit?

ROSENBAUM

Okulárét. Osztrák főnév. Szemüveg, pápaszem, ókula. És kis ősz, osztrák bajuszt visel.

THERESE

Frau Rosenbaum, Therese, osztrák hölgy, zoknit stoppol.

ROSENBAUM

Kedvesem, hallotta azt a harisnyadolgot a mi egyetlen Haydnunkkal kapcsolatban?

THERESE

Ki, mint jól tudjuk, néhány éve megtért égi atyjához.

ROSENBAUM

Mint jól tudjuk.

(csönd)

THERESE

Hosszú osztrák csönd. Minő harisnyaügy?

ROSENBAUM

A nemzetközi Haydn-kultusz a mester élete vége felé valósággal groteszk formákban jelentkezett néha. William Gardiner angol –

THERESE

Nem osztrák?

ROSENBAUM

(váratlanul felüvölt)

Kuss!

THERESE

Hosszú osztrák csönd. Igen, hallgatom, Joseph Carl, tehát William Gardiner angol –

ROSENBAUM

Angol harisnyagyáros például udvarias levél kíséretében hat pár gyapotharisnyával kedveskedett a mesternek, amelyek mindegyikébe más-más Haydn-téma dallamát szőtték –

(zene, szerintünk, mondjuk, egy ismert Mozart- vagy Beethoven-dallam, de ebbe nem kavarnánk, itt papíron jó ötletnek látszott)

– az „Üstdob" szimfónia Andantéjától a Gott erhaltéig. És bocsánatot kérek az előbbi kitörésért.

(hosszú csönd)

THERESE

Hosszú osztrák csönd.

ROSENBAUM

Therese, bocsáss meg.

(csönd)

THERESE

Ilyen a modern ember házassága –

ROSENBAUM

Ne feledje, kedvesem, a 19. század hajnala.

THERESE

(váratlanul felüvölt)

Befogod pofád!

(csönd)

Ilyen a mai ember házassága, hivatalos, de nem törvényes, a meghittséget a megszokás helyettesíti, a tiszteletet a közömbösség, a szenvedélyt az indulat, az őszinteséget a szemérmetlenség.

ROSENBAUM

(sírva fakad)

Mit akar maga? Egész megbolondít. Már azt sem tudom, mire számíthatok.

(a falióra ütni kezd)

Az osztrák falióra tizenhét osztrák órát üt.

(hallgatják a tizenhetet)

Prímszám.

THERESE

Ne kezdje megint!

ROSENBAUM

Nocsak, kilenc óra. Megettük a levest, a halat, a szalonnás krumplit meg az osztrák salátát.

THERESE

Hercegünk ellát minden jóval. Ezzel szemben mondhatnék valami kardinálisat a személyiségeddel kapcsolatban?

ROSENBAUM

Kardinálisat? Most? Később? A gyerekek osztrák vizet ittak. Ma jól vacsoráztunk. De csak azért, mert Bécs környékén lakunk, és –

(Csönd; tulajdonképp csak mostantól érdekes, hogy nem látjuk őket jól, vagyis hogy az alábbi kétértelműség kétértelmű maradjon)

THERESE

Édes Joseph Carl… Csak egy kicsit…

ROSENBAUM

Nem.

THERESE

Hadd fogjam meg!

ROSENBAUM

Nem. Nemigen…

THERESE

Lécci, lécci, lécci. Csak éppenhogy… Éppenhogy csak érinteném.

ROSENBAUM

Nem, ha mondom, a teringettét!

THERESE

Tudom ám, mért nem engeded. Átlátok rajtad. Kardinálisan.

ROSENBAUM

Később.

THERESE

Azért, mert nem is igazi!

ROSENBAUM

Nem igazi?! Már megbocsáss. Hogyhogy nem igazi? Hogyan tudna nem igazi lenni a –

THERESE

Műanyag. Teszem azt. Vagy valaki másé. Teszem azt.

ROSENBAUM

Ugyan. Igazi, vérbeli gyűjtővel ez nem fordulhat elő.

THERESE

Akkor engedd meg végre, hogy megfogjam. Csak a végét… finoman…

ROSENBAUM

Therese, kedvesem, minő pakocsa beszéd ez?! Hát hisz hiszen nincsen is vége!

THERESE

Ó, Joseph Carl! Annyira szeretem a túlzásaidat. Hát hisz hiszen mindennek van vége.

(félre)

Még hogy nincs vége!

(csönd)

ROSENBAUM

Érzed, Therese? Érzed?

THERESE

Érzem, édes Joseph Carl.

ROSENBAUM

Dudorodik.

THERESE

Nincs kétség, dudorodik.

ROSENBAUM

Szépen.

THERESE

Máshogyan akarod? Gyorsabban? Lassabban?

ROSENBAUM

Ne beszélj annyit! Csak azt mondtam, hogy szépen dudorodik. És ott dudorodik, ahol kell.

THERESE

Dudorodik. Kétség nem fér hozzá. Itt?

(Rosenbaum bólint)

És itt?

(Rosenbaum bólint)

Itt?

(Rosenbaum nagyon bólint)

Kétség nem fér hozzá. A vonósnégyesdudor. Itt.

(Rosenbaum annyira bólint, hogy abba is hagyjuk ennek följegyzését)

A szonátadudor. Itt. A szimfóniadudor.

ROSENBAUM

A misedudorok!

(ami az előbb Rosenbaum volt, az most Therese)

A kantátadudorok! Az oratóriumdudorok!

A Schöpfung-dudor! A Tóbiás-dudor!

THERESE

(félre)

Jó hogy már nem Köchel-jegyzék…

(Lassan kéne már valami zene)

ANGYAL

(lélekszakadva beront, rikkancsként, mintha utcán kiabálna)

Saját lábát ette meg a hűtőben rekedt fiú! Botrány a hercegi kriptában!

(félre)

Nem is a kriptában volt, hanem… mindegy.

(rikkancsként)

Feltörték a hajadon sírját! Feltörték a hajadon sírját! A nyaka után rögtön a paróka következik! Saját lábát ette meg a hűtőben rekedt fiú!

(el)

(csönd)

ROSENBAUM

Minő tökfilkó! Nem hajadon, Haydn! A mi papánk, Therese, Haydn. Még hogy hajadon! Joseph hajadon, a marhája!

THERESE

(Tóbiás 2a recitativo vége)

És hol van a te alamizsnád? Szép tetteid mikor teremtek mást, mint fanyar, keserű gyümölcsöt?

(hirtelen áriában tör ki, Tóbiás 2b)

Verejtékezett a harcos, de dicsőség koronázta; a hajós reszketett, de meggazdagodott… nyögdécsel a földműves… de egy napon aratás a jutalma; te kín és siránkozás között töltöd napjaid, és csak a kár a te árud. Tisztán látom, amire büszke vagy, nincs abban igazi érdem…

ROSENBAUM

Mérsékeld fájdalmad, ne keseríts igaztalan vádakkal és eszeveszett haragoddal. A kedves tárgyat végül szemed viszontlátja. Hálát adsz majd ezért az úrnak, fennen dicsérve őt.

(Rosenbaum mintegy az öléből a nő felé nyújt egy koponyát – parókával? –, aki simogatja kicsit vagy hosszan, majd a teaasztalka mellett lévő – Haydn-feliratú? – micsodára teszi, teszik föl a koponyát; csönd)

THERESE

Nekem egyszerűen furcsa – furi – a te személyiségedben az a nagyon furi nekem –

ROSENBAUM

Hosszú osztrák csönd.

THERESE

Hűvös osztrák este.

(sötét)

6.

ANGYAL

(két koponyával, egy kicsivel és egy naggyal zsonglőrködik, mint a vásári kikiáltó)

Itt látható a nagynál is nagyobb Haydn koponyája gyerekkorából, ímé, és ittenet