Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák
Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák
Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák
Ebook121 pages1 hour

Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák

Rating: 5 out of 5 stars

5/5

()

Read preview

About this ebook

Aki már megpróbált megszüntetni kötődést szülőföldhöz, baráthoz vagy családhoz valamilyen kényszerű okból, csak az tudja, milyen nehéz eltépni ezeket a szálakat, mennyi szenvedés árán lehet szétszaggatni őket. Illetve – nem is lehet, mert ezek a szálak még sok évtizedek után is összefonódnak. Beszélgetésünk során is ezt tapasztaltam: elég egy megfelelő szó, gondolat, kérdés és újból átéljük kényszerű elszakadásunkat, szülőföldünk iránt érzett vágyunkat, örök szövetségünket.
Pákh Imre családja cselekedeteivel: megbecsülést, szeretetet, dicsőséget szerzett szülőföldjén és Amerikában. Nem törekedtek hírnévre, nem személyiségüket akarták növelni, hanem a segítségben minél nagyobb részt venni, a szülőföld hagyományainak, emlékeinek visszaállításában részesévé válni. Nem hiába mondják, a nagyság nagy tetteket kíván, a hírnév kitartást, a tisztelet feddhetetlen erkölcsiséget. Ha valaki gazdaggá akar válni, elsősorban lehetőségeit, biztonságát növeli, de csak akkor lesz nagyobb, ha gazdagságát mások javára is használja.

LanguageEnglish
PublisherOrtutay Peter
Release dateApr 16, 2018
ISBN9781370800476
Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák
Author

Ortutay Peter

Rövid önéletrajz:1942. július elsején születtem Ungváron. A középiskolát szülővárosomban végeztem. Rögtön az iskola után egyetemi felvételeim nem sikerültek, így két évig sajtolómunkásként dolgoztam a Peremoha gyárban. Aztán behívtak katonának... a szovjet hadseregbe, ahol három évet húztam le angyalbőrben.1964-ben felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarára, és angol szakos egyetemista lettem. 1969-ben diplomáztam. Még ugyanabban az évben (sőt korábban) Balla László főszerkesztő felajánlotta, hogy dolgozzam fordítóként (majd újságíróként) a Kárpáti Igaz Szó magyar lapnál. Kisebb megszakításokkal a nyolcvanas évek elejéig dolgoztam az Igaz Szónál. 1984-ben költöztem Budapestre. Angol nyelvtanár lettem az Arany János Gimnáziumban, majd a Kandó Kálmán főiskolán. Az ELTE bölcsészkarán doktoráltam angol nyelvészetből, és a tudományos fokozatomnak köszönhetően 1991-ben az Egri Tanárképző Főiskola főigazgatója megkért, hogy legyek a főiskolán az angol tanszék vezetője. Három évig voltam tanszékvezető, aztán előadó tanár ugyanitt.1998-tól 1999-ig az Ohiói Állami Egyetemen (Amerikai Egyesült Államok) is tanítottam egy rövid ideig. Az Egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium tanáraként mentem nyugdíjba 2004-ben.Nyugdíjazásom előtt és után nyelvészeti tudományos munkákat publikáltam, írogattam, szépirodalmat fordítottam. Eddig hat vagy hét műfordítás-kötetem van, főként F. Scott Fitzgerald amerikai író novellái és színművei, valamint Mary Shelly Mathildá-ja, mely fordításomban először jelent meg magyarul. Közben sikerült lefordítanom angolra Szalay Károly (alternatív) Kossuth-díjas írónak az ötvenhatos magyar forradalomról írt Párhuzamos viszonyok című regényét, mely a United P. C. Publisher kiadó gondozásában Parallel Liaisons címmel jelent meg külföldön.

Read more from Ortutay Peter

Related to Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák

Related ebooks

Social Science For You

View More

Related articles

Reviews for Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák

Rating: 5 out of 5 stars
5/5

1 rating0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    Ortutay Mária Mindig van tovább Interjúk, beszélgetések, műkritikák - Ortutay Peter

    Ortutay Mária

    Mindig van tovább

    Interjúk, beszélgetések, műkritikák

    Szerkesztette Ortutay Péter

    Copyright ©Ortutay Péter

    2018

    Smashwords Kiadó

    Aki nem ismeri a múltat, elveszíti a jövőt: a magyarországi németség Golgotája

    A Soproni Borvidék – a német ajkú ősök betelepítése

    Beszélgetések Pfandler Katalinnal, a Ramada Resort Aquaword Zrt. elnök–igazgató asszonyával

    Amikor leültem vele beszélgetni, az volt a célom, hogy megismerjem, mi volt Pfandler Katalin családjának alapvető vállalkozása, elhivatottsága, tulajdonsága, jellegzetessége, élménye. A mindennapok valóságát hosszú évtizedek során, említeni sem lehetett. Akkor a levegő helyett is szocialista ideológiát „lélegeztünk. Katalin következetes gondolatmenetet visz végig. Következetes, szókimondó, őszinte. Egy minden külsődleges sztári allüröktől" mentes női vezető, kedves, figyelmes és értelmes szemekkel mesél őseiről, vállalkozásairól, családjáról, sorsáról, szakmai fejlődéséről. Egy félszázados (1940-től 1980-ig) kiszolgáltatottsága, a vidéki Magyarország gondolatvilága, oktatási lehetőségek korlátozása, államosítások, kitelepítések.., mind-mind önálló erőfeszítésre, cselekvő felelősségre nevelték Katalint.

    Minden embernek saját története van. De nem csak története, hanem történelme is!  A történelmet lehetetlen megérteni az egyén történetei nélkül. Figyelnünk kell rájuk, különben a nagy mozaik-képből mindig hiányzik egy-egy darab. A kép így sem lehet teljes. Ezért fordultam Katalinhoz, első, családjára vonatkozó kérdésemmel.

    – Segíts nekem megragadni a múlt századnak azt a pillanatát, amikor még Sopron virágzó gazdasági fejlődésének indult! Őseid, hogyan kerültek Sopronba? Mivel foglalkoztak?

    A Pfandler család több mint 400 éve telepedett le Sopronba, a török időket követő betelepítések során. Magyarország mindig befogadó állam volt, telepeseket fogadott. Óriási földek maradtak meg műveletlenül, s ezért kaptak lehetőséget a német ajkúak a mezőgazdasági munkákra, szőlőtermesztésre.  Ekkor jelent meg a soproni nyilvántartásban a sokfelé ágazó nagyszülő, akinek a családfáját egy kutató végig követte. Pontosan tudjuk, hogy nagyapám egyenes ágon helyezkedik el, első őseinkhez viszonyítva, akik bevándorlók voltak, valahonnan Tirol környékéről. De találunk hasonló nevű gazdálkodókat, vállalkozókat Dél-Németországban is. A Fekete Erdő környékén is van több Pfandler szálloda, hotel vagy fogadó. A sors fintora? Tovább öröklődik, az, amivel most én is foglalkozom: vendéglátás, hotelszakma, építészet…

    Őseim elsősorban földműveléssel foglalkoztak, s ezen belül is – szőlőtermesztéssel, borászattal. Nagyon kevés olyan leszármazott volt a családban, aki iparral foglalkozott. Bohnenzüchtereknek nevezték ezeket a termelőket, mivel a szőlőtőkék között babot is termesztettek. A karós szőlőültetvények mellett, a két tőke között a bab hamarább beérik. Amikor még nem olyan nagyok a lombok a bab meg tud nőni és szüretig teljesen beérik. A bab ma is meghatározó a soproni ételek között. Mesterszakácsok elevenítik fel a híres, soproni ponczicher ételeket és teszik ismét népszerűvé. A jellegzetes soproni ételek ma is: a bab-gombóc, babos-rétes, babsterc, babos-pogácsa.  Ugyanis a vörös bor mellé nagyon jól illenek a zsírosan elkészített babos ételek, mert loldják az ital savasságát.

    Sopron már a XIV. század elejétől Magyarország legjelentősebb borvidéke volt. Kereskedelmi kapcsolatai messze túlmutattak az ország akkori határain. A soproni bor híres és ismert volt a francia királyi udvartól egészen Oroszországig. A XIX. századtól a ponczichterek, a német ajkú gazdák, messze földön híressé tették a soproni bort. E borvidékre jellemző, hogy a pincéket nem a szőlőhegyekbe, hanem a városba, saját házak alá építették. Ez akkor nem csak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet is jelentett a termelőknek.

    Nagyapám volt az, aki az egész családot irányította, eltartotta. Ő volt őseim generációjában az első, aki ezt a tevékenységet tovább bővítette és egy szőlőfeldolgozó ipart hozott létre. Földművelő családból származott. A XX. század elején kiváló szőlőtermesztővé és borásszá fejlesztette magát. Szőlőültetvényei is voltak, de ő főként a borokat felvásárolta, illetve feldolgozásra átvette. Megmaradtak a feljegyzések, számlakönyvek, amelyekben feltüntették a pincékbe betárolt szőlőkről a nyilvántartást. Betárolták és nagyapám feldolgozta. Például 100 kg szőlőből 55 liter bort kapott, kétszer lefejtve, palackozásra készen. Eleinte kisüzemi módon történ a feldolgozás, aztán bővült a tevékenység. Már majdnem az egész város szőlőtermesztőinek borát ő vásárolta fel és a pincészetében a legjobb minőségű kékfrankost állították elő. Nagykereskedőkön keresztül árultak országon belül és kívül. Mint gyakrabban vitték ki az országból, oly nagy igény volt rá. Franciaország és Svájc volt főleg az a piac, ahol nagy mennyiségben vásárolták fel a termékét. Nagy tartályokban szállították fel Budapestre a Déli–pályaudvarra, onnan vitték tovább, külföldre. Nagyapám szépen fejlesztette borászati üzemét. Először a Balfi utcai pincészetét bővítette, ahová nagy betontartályokat telepített. Neki volt először Sopronban hidraulikus prése. Hivatalos szakmai iskolákat nem végezhetett, de ő mindenre nyitott volt. Nagyapám 1882–ben született. A századfordulót követően 1910 környékén, ő egy – modern szóval kifejezve – egy nagyon vagány 30 év körüli fiatalember volt. Minden új dologra felfigyelt, amit akkor a világon felfedeztek. (1881-ben Einstein felfedezte az elektromosságot). A szakmai oktatás hiányát mindig érezte. Ezért ragaszkodott annyira, első szülött fiának a taníttatásához.

    A nagy gazdasági válság idején 1929-ben, ő is tönkrement, nem úszta meg. Csak 1936–ban tudta újra beindítani a nagy vállalkozását. Pincekapacitásának bővítésére is lehetőség kínálkozott. Családunk minden tagja részt vett a vállalkozásban. Mindenkinek megvolt a külön feladata. A mi családunk teljes egészében soproni volt. Őseink között is csak német ajkú házasságok kötettek. Magyar nevű személy be sem került a családba. Abban az időbe a ponczichterek teljes mértékben megtartották a német mentalitást.  Nagymamám nem is tudott rendesen magyarul, de a nagyszüleim mindent megtettek annak érdekébe, hogy az első szülött gyermekük, a legmagasabb szakmai képesítést is megkaphassa. De ez majd a következő fejezetünk témája lesz.

    Előre a visszaúton

    A soproni német ajkú lakosság szülőföldjéről való kiűzetése

    – Beszélgetésünk során felfigyeltem azokra a mondataidra, amelyek nagy szomorúsággal és sötét fénnyel világította meg családtörténetedet. Hangsúlyos, drámai részletek szüleid életében. Beszélnél erről részletesebben?

    – Szívesen. Tudom, minden elmesélt történelemben fenyeget az a veszély, hogy az eseményeket saját személyiségemhez igazítom. Mondhatják, hogy nem egészen hiteles. Pedig ezekben a mondatokban nincs semmi hamisítás, utána lehet nézni.

    A nyugat-magyarországi németek, mint már említettem, a XIII– XIV. századtól több hullámban, folyamatosan érkeztek a szomszédos ausztriai és dél-német területekről a vidékre. Sopron befogadó város volt, folyamatosan zajlott a bevándorlás. Olyanok kerülhettek könnyebben a városba, akire Sopronnak szüksége volt.  A többnyelvű városban érvényesültek a műveltségi, kulturális kölcsönhatások. A soproni németek, nemzeti, nyelvi hová tartozásuktól függetlenül Sopront, és azon keresztül Magyarországot tekintették hazájuknak. Kötődtek a Szent Koronához és egyfajta lokális kötődéssel is rendelkeztek.  A soproni polgárokat a következő évszázadokban is a német és a magyar műveltség elsajátítása jellemezte.

    A soproni németek 1946-os kitelepítése és elűzése (nézd: Örök tél c. filmet rendező– Szász Attila), a II.

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1