Kaparós punci és mellbimbós kólaautomata

Kaparós punci és mellbimbós kólaautomata

33 bizarro novella

Komor Zoltán

2020

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Ezért adtam 4 csillagot a kínai ebay-en annak az eladónak, aki csillám kaki kapszulával kinyírta a feleségem

Rendelek az internetről csillám kaki kapszulát, hogy csajosan csillogjon a feleségem széklete.

A csillám kaki kapszula állítólag az új őrület a Japánban: aki lenyel egy ilyen bogyót, annak csillámpónis, ragyogó színű lesz a végterméke. Én egészen tinédzser koromig azt hittem, a csajok eleve ilyet szarnak, később amikor kiderült, hogy az ő kulájuk is barna, vagy fekete egy időre el is ment a kedvem a nőktől. Különös, megmagyarázhatatlan félelem szorongatott azokban az években: úgy éreztem, valahányszor egy nő sötétet pottyant valahol a világon, nekem valahogy kevesebb és színtelenebb lesz a gyerekkorom. De végre ezt a problémát is megoldották nekem a japán tudósok – Kínából pedig negyedáron beszerezhető.

Megjönnek a tabletták külföldről, már csak azt kell kitalálnom, hogyan etetem meg őket a nejemmel – nem adhatom csak úgy oda neki, mert a legtöbb embert elkedvetlenítené a gondolat, ha meg akarják változtatni a székletének a színét. Ez olyan párkapcsolati dolog. Végül remek ötletem támad, és belerejtem az egyik tablettát a szendvicsébe, a lapka sajt és az uborka közé. Alig leplezhető, széles vigyorral a képemen bámulom a nőmet, amint az utolsó falatig megeszi délután.

– Hát te meg minek örülsz ennyire? – kérdezi, de csak a fejem rázom. Fél óra múlva panaszkodni kezd, hogy fáj a gyomra. Egy óra sem telik bele, és felszökik a láza.

Riadt képpel mászkálok fel és alá a lakásban, a kezem tördelem: próbálom lebeszélni róla, hogy orvoshoz menjen. Ha kiderül, hogy én mérgeztem meg a csillám kaki kapszulával, rögtön elválik tőlem. Kamilla teát főzök hát neki, de ekkor már nyelni sem tud: zöldes-sárga hab csordogál a szájából, az arca vörösen ég, és úgy reszket, mint valami epilepsziás.

– Hívd… a mentőt! – könyörög, de tudom, nem tehetem: ha kiderül, hogy én mérgeztem meg, soha többé nem áll velem szóba. Úgy teszek hát, mint aki a mentőket tárcsázza, és azzal nyugtatom, hogy hamarosan ideérnek. De egy óra múlva már nem reagál semmire, amit mondok. Riadtan próbálom kitapintani a pulzusát, és megszédül velem a világ, amikor rádöbbenek: a nejem halott. Ekkor döntöm el, hogy kurvára negatív visszajelzést fogok adni a csillám kakit forgalmazó árusnak a kínai ebay-en. Ám ekkor különös édes szag üti meg az orromat: olyan mint a vattacukor, a szagos radír és a lakkcipő illatának ötvözete. Rádöbbenek, honnét jön. Lassan lehámozom a nőm hullájáról a nadrágot, majd a bugyit, és leesik az állam: mielőtt meghalt volna, összeszarta magát. Ám a széklete se nem barna, se nem fekete: olyan mint a csillámporos körömlakk. De nem, nem is olyan. A nejem szarja lámpacsillám fényű gyanta – gyöngyszem buborékhajó, drágakőfény – szivárványba fúlt mennyország és boldogság membrán. A holdkövek gyömbérsör-habja, a kvarc bányák csillogó szitakötőszárny-glóriája – a hegyi kristályok baktériumtenyészete, az angyalszárnyak aranyporos csavarkulcsa. Szinte megszédülök a látványtól. Ekkor döntöm el, hogy mégis csak közepes visszajelzést kap az eladó a kínai ebay-en, mert noha kipurcant a csajom, a kakája mégiscsak csillámpónis lett. Miközben a feleségem mesehabos végtermékét bámulom, hirtelen ismerős lesz nekem az aprócska csillámdarabkák elrendezése.

– Nem… Ez nem lehet… – motyogom, majd a számítógéphez rohanok, és interneten rákeresek a galaxisokra. Kép alapján a nejem kakája úgy néz ki, mint a Kis Magellán-felhő, egy törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering. Persze ezzel nem azt állítom, hogy a nőm fosta ki a Kis Magellán-felhőt. Ezzel csak azt állítom, hogy a nőm kifosott egy galaxist, ami nagyon hasonló a Kis Magellán-felhőhöz. Arra gondolok, milyen boldog lenne, ha tudná: mindig is gyerekről álmodozott, de tessék, gyerek helyett ő egy egész galaxist szült. Ősanya! Arra gondolok, hogy ha talán több csillámpor kaki tablettát adok neki, valami sokkal grandiózusabbat is produkált volna a végbele. No nem mintha a Kis Magellán-felhő szerű galaxis smafu lenne, de talán kifért volna a segglyukán a Nagy Magellán-felhő is, esetleg a Lokális Galaxiscsoport. Büszke vagyok – alighanem kevés férfi mondhatja el, hogy galaxishalmazok járnak ki a párja hátsóján.

Ekkor egy újabb gondolat szédít meg. Le kell ülnöm egy kicsit. Eszembe jut, hogy talán a mi világunk, talán az egész ismert univerzum így keletkezett: a férfi, akit mi Istennek hívunk, a kínai ebay-ről rendelt csillám kaki kapszulát, és beadta azt a nejének. Na és akkor jött az ősrobbanás…

– Isten lettem! – motyogom a szagos radír illatú szobának. A Kis Magellán-felhő a tudomány jelenlegi állása szerint lakatlan, de én nagyon is el tudom képzelni, hogy ebben a kiszart galaxisban létezhet valahol élet. Ha pedig nem, előbb-utóbb felbukkannak az élőlények a párom székletében. És bizony én leszek az ő Istenük. Ehhez csupán annyit kell tennem, hogy hagyom itt szarban feküdni a feleségem hulláját, amíg világ a világ. Nehéz és nemes feladat, de úgy érzem, felnőttem hozzá. Már csak annyit kell kitalálnom, hány csillagot adok a kínai ebay-en az eladónak.

Eszembe jut, ha igaz az elméletem, Isten, aki ezt az univerzumot alkotta ugyanúgy lecsillagozta, és hagyott szöveges értékelést a csillám kaki kapszula árusának – az talán ad némi támpontot. Izgatottan megyek fel a netre: és valóban! Az eladó oldalán az első vásárolói értékelést maga a Mindenható Úristen hagyta. Azt írta: A termék nem olyan, amire számítottam! A nejem kipurcant tőle, igaz, legalább pónisat fosott. A csomagolás oké, a szállítás viszont lehetett volna gyorsabb. Nem volt feltüntetve a dobozon, hogy a kapszula miatt létrejön a világegyetem, és vele együtt egy bolygón az anyag legmagasabb rendű szerveződése, az élő szervezetek, de most már mindegy. Három csillag.

Úgy döntök, én sokkal jobb Mindenható leszek, mint ez a fickó. Egy jó és megbocsátó Isten – olyan felsőbbrendű hatalom, amilyenre mindig is vágytak az emberek. Szóval végül négy csillagot adok.

Kentaur-tanácsadónő a Lugosi Béla-sellő ellen

Persze, én engedtem be az AVON tanácsadónő-kentaurt a házba, nem tudom, miért csodálkozom, hogy összefosta a szőnyeget.

De alapvetően nem vagyok rasszista, és semmi bajom a kentaurokkal. Az AVON tanácsadónő-kentaur pedig deréktól felfelé egy kedves arcú, kissé molett, de folyton mosolygó, lassan a 60-as éveit taposó tanárnő, aki kereset kiegészítésképp kozmetikai termékeket árul, hogy legyen miből a hétvégén állatkertbe vinnie az unokáit. Alighanem nem az ő hibája, hogy derékon alul szőrös, négy lába van és istálló szagot áraszt. Beinvitálom tehát a nappaliba, és teával kínálom. Miközben kedvesen elhárítja, méretes patás lába sürgetően kopog a padlón. De próbálok nem odafigyelni, mit művel teste alsó része. Ám miközben a nő arról beszél, hogy az AVON Mélytápláló arc-és testápoló szettje mandulaolajjal gyorsan beszívódó formulája segít mélyen táplálni a bőrömet, egyszer csak méretes lócitrom fordul ki a tanácsadónő-ló szőrös tomporából, és a szőnyegre placcsan.

Kínos csend áll be. Az AVON tanácsadónő megszégyenült arcát a plafon felé emeli, majd úgy tesz, mintha semmi se történt volna, chia magkivonatokról és allergológiai tesztekről magyaráz. Próbálom túl tenni magamat a dolgon, de a tekintetem újra és újra a méretes lócitromra téved. Azok ott széna darabok benne? Értem én, hogy ló az alsó fele, de ahhoz, hogy széna darabok legyenek a fekáliában, a nő felső felének kellett szénát zabálnia. Aztán eszembe jut, persze, mi mást is enne a nő, hisz az alsó fele, ahol a gyomor is található, egy lóé, és csak lókaját tud emészteni. Hirtelen megesik a szívem az AVON tanácsadónőn, mikor elképzelem, hogy ember létére kénytelen száraz szénát rágni a négy fal között. Eldöntöm, nem hozom tehát szóba a lócitromot. Ám az egyre büdösebb: a trágya-szag betölti a szűk nappali levegőjét, és egyre nehezebb odafigyelni, gazdája mit hord össze a mandula illatú hidratáló krémről. Ráadásul az is eszembe jut, minél később szedem fel a szart – mert hogy az AVON tanácsadónő láthatóan nem kapkod eltakarítani maga után –, annál nehezebb lesz kisikálni a szőnyegből a foltot.

– Elnézést, de… – kezdem, de elakad a szavam. A nő reszkető szemekkel néz rám. – Bocsánat, de meg kell szabadulnom a… termékmintától.

Alighanem ez a leghülyébb megfogalmazása annak, hogy összefosta a szőnyegem. A nő leforrázva áll előttem. Majd az arca hirtelen megkeményszik, és támadásba lendül: – Épp megakartam jegyezni, miféle állapotok uralkodnak az ön… nappalijában.

Alighanem ez a leghülyébb megfogalmazása annak, hogy térdig állunk a szarban.

– Már elnézést – mordulok rá a nőre. – De ön potyogtatta ki a béltartalmát a szőnyegemre!

– Én ugyan nem, mit képzel? – Hihetetlen, de tényleg fel van háborodva. Lópatái agresszívan kopognak. Beszarás. A szemem előtt tagadja le az egészet. Elképesztő.

– Idejön nekem és össze keni fossal a szőnyegem, és még le is tagadja! – most már kiabálok. – Ennyi volt! Elegem van a kentaurokból! Mától átváltok az Oriflame-re!

A kentaur-nő szemei kikerekednek, és suttogóra fogja: – Higgye el, nem akar kezdeni azokkal a szörnyszülöttekkel!

– Már nem is hallom, mit nyihog itt nekem, mától Oriflames vagyok! – vágom ragadozó vigyorral a képébe, mire megszólal az ajtócsengő. Az AVON-os kentaur keresztet vet, és megkér, ne nyissam ki az ajtót. De hajthatatlan vagyok. Ám attól, ami a bejáratnál fogad, leesik az állam. Az Oriflames tanácsadónő valójában egy Lugosi Béla-sellő. Deréktól felfelé ugyan egy kedves arcú, kissé molett, de folyton mosolygó, lassan a 60-as éveit taposó tanárnő, aki kereset kiegészítésképp kozmetikai termékeket árul, hogy legyen miből a hétvégén állatkertbe vinnie az unokáit. De derékon alul Lugosi Béla, a klasszikus amerikai horrorfilmek magyar származású sztárja. És talán most azt képzeled, hogy a sellő derékon felül nő, derékon alul pedig Lugosi Béla lábai kapálóznak, de szó sincs róla. Az Oriflames nő derékon alul egy egész Lugosi Béla – ráadásul lábbal nő ki szerencsétlen nő mellkasából, így járni sem tud a tanácsadónő, kukacként csúszik csak Lugosi Bélán, aki – hogy tetőzze a bajt –, nem is az 1931-es Drakula filmből megismert sármos, fiatal, sikerekben lubickoló Lugosi Béla, hanem a kiöregedett, heroinista Lugosi Béla, aki most is a nagy visszatéréséről hadovál. Az Oriflames tanácsadónő köszön, és megkér, hogy húzzam be a lakásba. Megragadom tehát a hónaljánál a lényt, és beráncigálom a nappaliba – szerencsétlenségére sikerül pont a fekálián keresztül beráncigálnom, de az arccal lefelé fekvő Lugosi Bélát láthatóan nem zavarja a szar, mert kiütötte a heroin és ettől rosszabbat is tapasztalhatott már Hollywood-ban. Egyedül az Oriflames felsőtest jegyzi meg: – Látom, itt járt az AVON.

Majd észreveszi a kentaur-nőt és rávicsorog.

– Kedves kentaur-asszonyság, önre már nincs szükség, íme az új szépségtanácsadóm! – Azzal a fekáliás Lugosi Béla-hernyóra mutatok. Belátom, nem épp úgy fest, mint akinek van egy-két csoda trükkje a szépségmegőrzés terén, de