Úton útfélen

Úton útfélen

Rea cutter

2020

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Töprengés az időről

Sok okos úgy gondolja, hogy mindennek a kezdete, egy nagy Bummal kezdődött. S hirtelen a semmiből lettek a bolygók a csillagok s minden ami körbevesz minket.

Én úgy gondolom, hogy ebben a végtelen időtlen univerzumban volt egy csillagból, s bolygókból álló kis család, akik folyton folyvást civódtak és zsörtölődtek. A nap pedig, mint anya a gyermekeit, úgy próbálta békére bírni a kilenc rakoncátlan bolygóját. S mint testvérek, anyjuk figyelméért, úgy versengett egyik másik bolygó a nap figyelmére sóvárogva. Többek között ezért is, folyton folyvást össze-össze ütköztek egymással. De a napnak mindig is a föld volt a kedvenc bolygója. Mert az kicsi is volt meg nem is, nem volt rideg távolság tartó mint a Neptunusz és sose volt olyan hízelgően meleg, mint a Vénusz. A nap mindig is tudta, hogy bár ő tűnt ki a legkevésbé a bolygók sorából, sok lehetőséget rejt magába a föld. Majd egyszer csak a nap megelégelte a folytonos marakodó bolygók vitáját és elkezdte őket szépen sorba rendezni. Voltak bolygók, akikkel mindig is túlontúl hevesek voltak, őket jó közel rakta magához, hogy mindig szemmel tudja tartani. Míg más bolygókat a sor végére helyezett, mert ővelük volt talán a legkevesebb gondja. De a legkedvesebb bolygóját, a földet pontosan olyan távol helyezte el magától, hogy megfelelően önálló tudjon lenni, s annyira közel, hogy gondoskodó tekintetével minden nap láthassa.

Aztán egyszer csak kialakult az élet a földön. A többi bolygó meg irigykedve figyelte testvérük mozgalmas és színes kis világát. Irigységük csak akkor hagyott alább, mikor már majdhogynem az összes bolygó mellé beházasodtak a holdak, s gyermekeik. Míg a Vénusz és a Merkúr megelégedett anyjuk meleg közelségével. Innentől kezdve óvó tekintettel figyelték, a legunalmasabbnak tartott, s mostanra leglélegzetelállítóbb kistestvérüket. S a nap legkülönlegesebb pályára állította a kis bolygót, ami háromszázhatvanöt nap alatt tett egy kört a ragyogó csillag körül, s mindezt olyan ferde görbületbe, hogy a növények váltakozó szinfóniájával jelezze állatoknak s embereknek egyaránt az idő múlását. A föld pedig létrehozta a saját kis univerzumát. Ahol egy nap huszonnégy órából ezernégyszáznegyven percből és harmincnégyezer ötszázhatvan másodpercből állt. El tudjátok képzelni, hogy ez mennyi időt jelent? Nekem is sok erőfeszítésembe került, mire megtanultam megbecsülni és elfogadni az idő múlását. S