Nyelvtan

2.
A nyelv, mint változó rendszer

A nyelvtudomány a nyelvet kétféleképpen vizsgálja:

Diakrón: Az idő függvényében vizsglja a nyelvet pl. kezdetektől máig
Szinkrón: Az adott pillanatban, leíró nyelvészet (szótan, mondattan,hangtan stb.)
A nyelvtörténet azt vizsgálja, hogy hogyan változik a nyelv, az új nyelvi elemet neologizmusnak, a
kiveszőben lévőt archaizmusnak nevezzük. A nyelv minden részrendszere folyamatosan változik, a
változás és az állandóság egyensúlyban van, csak a holt nyelveknél áll meg a változás, hiszen
ezeknél nincsenek anyanyelvű beszélők, csak tanultak).

A nyelvi változás folyamata: nyelvi elem (hang, szó, nyelvtani kategória) + neologizmus (mely
átveszi a régei szó helyét és az archaizmussá válik)
Leggyorsabban a szókészlet változik (pl zsír – nagyon király, ezek jelentésbeli neologizmusok)
A nyelvi változást elindíthatja egy értelmiségi vezetőréteg,az elindítót iniciátornak nevezzük. Régen
a változáshoz akár 100 év is kellett, de a technika fejlődésével ez az idő évtizedekre, majd napokra
csökkent, hiszen új dolgok jelennek meg, melyeket el kell nevezni (pl computer - számítógép)

Nyelvtani rendszerünk változása :

ómagyar kor után végbemenő változások:

tővégi magánhangzó lekopása (váru, ma vár)
nyíltabbá válás: ajakrés válik nyíltabbá
tőbeli magánhangzó megnyúlása: tővéghangzó lekopott, a a szó időtartama csökkent, ezt pótolta a
nyúlás: víz - vizet
rövidülés: fá-fa, feketë-fekete
diftongus visszaszorulása: rea - rá
bizonyos msh.-k eltűnése meneh - menő
agglitináció:A névutók egy részéből rag lett, önálló szóból toldalék rea -ra, ma: féle, szerű
Feheruuaru rea meheh hodu utu rea

A honfoglalás után végbemenő változások:

Az ősmagyar korban volt tővégi magánhangzó. Megvan a többi finnugor nyelvben is (hal, kala,
halak). Ragozott formában a szavak ma is őrzik, Az első nyelvemlékben van