Dr.

Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

DR. GYÖRGYI DÓRA[*] A LÍZINGCÉGEK SÉRELMÉRE ELKÖVETETT CSELEKMÉNYEK (BÜNTETŐ)JOGI MEGÍTÉLÉSE „Kettőslátás - a lízingtársaságok sérelmére elkövetett bűncselekmények ügyészi és lízing szemmel”1. Ez volt annak a konferenciának a címe, amelyre a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Szövetsége közös szervezésében került sor a közelmúltban. Önmagában már maga a cím is érdemes arra, hogy alapja legyen azoknak a jogi problémáknak a felvezetésére, amelyekkel a lízingfinanszírozást végző pénzügyi vállalkozásoknak kell szembenézniük akkor, amikor megállapítják, hogy lízingbevevőjük hamis vagy hamisított dokumentumokkal jutott a finanszírozáshoz, többször megfinanszíroztatta ugyanazt az eszközt, vagy a megfinanszírozott eszközök elvesznek, eltűnnek, nem kerülnek elő, vagy éppen megvannak, de másnak a birtokában mint akinek a lízingcég a lízingszerződéssel lízingbe adta, hovatovább a lízingbevevő egyszerűen csak mindent elkövet annak érdekében, hogy a lízingcég tulajdona ne kerüljön a lízingcég birtokába vissza. Talán pontosabb lenne a címben a „többeslátás” szót használni, ugyanis még ma sem mondható el, hogy a lízing jogi tartalma egyértelmű lenne - legalább az alapfogalmak terén -, s ez okozza a jogalkalmazásban még mindig jelenlévő ellentmondásokat. Sajnálatos tény, hogy ideje megkezdeni a lízing elméleti büntetőjogi aspektusból történő elemzését is, amire azóta, amióta Magyarországon ez a finanszírozási forma megjelent, még nem került sor. Számtalan tudományos illetve tudományos igényességű írás látott napvilágot az elmúlt bő 25 évben, de mindegyik a lízing üzleti, közgazdasági, pénzügyi és polgári jogi bemutatásával foglalkozott, miközben a gyakorlat, a lízingcégek a mindennapi, és a gazdasági válság hatására megszaporodott keserű tapasztalataik miatt (büntető)jogi segítségért kiáltanak. Vajon miért van ez így? A legegyszerűbb válasz erre az volna, hogy „mert így alakult”. A többszereplős bankrendszer felépítésének első lépéseire a nyolcvanas évek elején sor került. A kilencvenes évek második felében a magyar piacra belépett külföldi bankok elsősorban nem a nagyobb piaci szegmenseket célozták meg, hanem inkább a piaci réseket: ekkor alapították az „autós bankokat”, a mai lízingcégeket.2

[*] 1 2

A szerző a Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Oktatási Bizottságának a vezetője, az IKB Pénzügyi Lízing Zrt. jogtanácsosa A moderátor Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke volt. Időpontja: 2011. december 8. Várhegyi Éva Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben, In.: Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. július–augusztus (581–598. o.) 1/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

A rendszerváltáskor alkotott, a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvényt [Pit.] egy mind szemléletében, mind tartalmában gyökeresen új szabályrendszer – a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény [Hpt.] - váltotta fel. A jelenleg hatályos rendszer értelmében vannak pénzügyi intézmények és pénzügyi intézménynek nem minősülő, de pénzügyi szolgáltatással összefüggő tevékenységet végző egyéb vállalkozások. A pénzügyi intézmények kategóriája is két csoportra oszthatók: hitelintézetre és pénzügyi vállalkozásra. Az elhatárolás alapja a szolgáltatások köre: amíg a hitelintézet valamennyi pénzügyi szolgáltatás nyújtására jogosult, addig a pénzügyi vállalkozás csak némelyikre. Klasszikus hitelintézet a bank, míg klasszikus pénzügyi vállalkozás a lízingcég3. A lízing ügylet kezdetben elsősorban egy kedvező adózási konstrukció volt. A lízing magyar szabályozásának jellemzője volt, hogy abban inkább a pénzügyi-számviteli szempontok domináltak, miközben a pénzügyminiszteri rendeletek fontos polgári jogi kérdéseket mellékesen és hiányosan szabályoztak. 1990-ben a deregulációs kampány során a lízingjogszabályt – néhány könyvviteli rendelkezést kivéve – hatályon kívül helyezték. Így fordulhatott elő, hogy miközben a lízingszerződéseknek nem voltak hatályos polgári jogi szabályai, a pénzintézeti törvénytől a vámrendelkezésekig, a társasági adó törvénytől a privatizációig számos jogszabály érintette a lízingügyletet. Jómagam bár tudományos pályára készültem, úgy alakult, hogy közel 15 éve a pénzügyi szférában gyakorló jogászként tevékenykedem. Pályakezdőként hittem, és idővel egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy szükség van a lízing átfogó jogi szabályozására, mert a gyakorlatot az évtizedek óta uraló „többeslátás” néha szinte megfojtja. Pedig ma már könnyű dolga is van a jogalkotónak, hiszen a lízingnek csupán néhány fajtája élte túl a viharos rendszerváltás utáni időket, mint pl. a pénzügyi lízing, az operatív lízing, a visszlízing (nem tekintve külön kategóriának a különböző lízingtárgyak szerinti lízingeket, mint ingatlanlízing, gépjárműlízing, mivel azok jogi szempontból ugyanazt takarják). Nem hiszem, hogy sokan lennének manapság azok a pénzügyes szakemberek és jogászok, akik pontosan definiálni tudnák, hogy vajon mit takar az export és import lízing; a szívességi-, „fejnehéz” vagy promtlízing; a márkalízing; a depólízing; a privatizációs lízing; a szintetikus lízing; a kommunális lízing; mit jelentett a közvetlen és a közvetett lízing közötti különbségtétel; hogyan próbálták magyarítani a lízinget pl. vételbérletnek, vevőbérletnek, vásárlási vagy vásárbérletnek, bérletvásárlásnak.

A „lízingcég” szót jogszabályi szinten a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 87.§ (4) bekezdése használta 2011. december 31-ig: „Törzskönyvvel jogszerűen rendelkező ügyfélnek kell tekinteni a pénzintézeteket, gépjármű-kereskedőket, lízingcégeket, zálogjogosultat vagy más olyan természetes vagy jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, akinél/amelynél a törzskönyvet a jármű tulajdonosa pénzügyi követelés fejében letétbe helyezte, ha ez a rendelkezési jogot megalapozó okiratból megállapítható.” 2/11

3

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

A többeslátás a mindennapokban egyrészt úgy jelenik meg, hogy szinte minden jogalkalmazói terület ragaszkodik a saját tevékenységét érintő jogszabályok kereteihez, és még értelmezési mankóként sem kalandozik el szívesen más jogterületre. Emlékezetes, hogy a lízing ingatlannyilvántartásba történő bejegyzése komoly nehézségekbe ütközött, mert ez a jogterület nem tudott mit kezdeni az automatikus tulajdonszerzéssel. Ugyanígy gondot okozott még évekkel ezelőtt is az opciós jog bejegyzése az okmányirodák által, mert erre vonatkozó „rubrika” nem volt a rendszerben. A többeslátás másik táptalaja a lízing jogviszony polgári jogi szabályozatlansága, a nem mindig egységes bírói gyakorlat és az, hogy a lízingcégek pénzügyi intézményrendszerbeli önálló szerepe nem eléggé ismert egyes jogalkalmazók előtt. Ma is nemcsak a laikusok, hanem sajnos szakmabeliek is „lebankozzák” a lízingcégeket, szinonimaként használnak nem szinonim fogalmakat. A legjellegzetesebb példa erre a pénzintézet-hitelintézet-pénzügyi intézmény-bank szókör, pedig valójában jogi értelemben ma pénzintézet már nincs, hitelintézetek vannak, de oda nem tartoznak pl. a „tiszta” lízingcégek, miközben a pénzügyi intézmény lenne még a legátfogóbb szó a bankok és a lízingcégek együttes elnevezésére. Elég csak a csalás (Btk. 318. §) bűntette kölcsön felvételével kapcsolatos minősítésének egyes kérdéseiről 3/2009. büntető jogegységi határozat első érdemi mondatát elolvasni4. Sajnálatos azonban az is, hogy a lebankozás nem konzekvens. Ez azt jelenti, hogy míg általánosságban „minden lízingcég bank”, akkor, amikor konkrét jogszabályhely alkalmazásáról van szó (pl. hitelsértés), a lízingcég lízing útján történő finanszírozása már nem fog hitelnek minősülni. A többeslátás harmadik, s talán legjelentősebb oka az, hogy ugyanazt a szót nem ugyanúgy értik és használják. Erre számtalan példát lehet felhozni, ezúttal csak egy kis ízelítőt adok. A „követelés” a számvitel szempontjától egy jogszerűen teljesített, elismert fizetési igény, a polgári jog szempontjából viszont a követelés egy szerződésből eredő kötelezettség teljesítésének követelését jelenti, ami lehet igény, kötelezettség, pénzkövetelés. Klasszikus példa ennek a problémának az érzékeltetésére az az eset, amikor a lízingcégek kártérítési követeléssel lépnek fel. A számvitel szerint az ilyen jellegű követelések nem mutathatók ki követelésként bizonytalanságuk miatt. Ugyanígy sok-sok vitát okozott már a „hitel”. Miközben az emberek pl. autóhitellel rendelkeznek, aközben akkor, amikor tétre megy már az eljárás, nyomban kiderül, hogy az autóhitel

„…piaci alapú kölcsön folyósításának feltételei tekintetében a hitelintézetet tévedésbe ejti és a pénzügyi intézmény e megtévesztése folytán folyósítja részére az igényelt kölcsönt..[…] Az I. r. terhelt felajánlotta a XI. r. terheltnek a közreműködését a gépjárműre vonatkozó kölcsönügylet lebonyolítása érdekében is. […] A megtévesztett […] pénzintézet a XI. r. terhelt részére folyósított. Egyúttal a járműre elidegenítési és terhelési tilalmat kötött ki és vételi jogot létesített. A sértett pénzintézet képviseletében XI. r. terhelttel létrejött szerződést a hitelügyintéző írta alá […].” 3/11

4

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

valójában vagy lízing, vagy kölcsön. A Ptk. hitel alatt a bankhitelszerződést érti, amit a 522. §5-ban szabályoz. A Hpt.6 pénzügyi szolgáltatásai között már a hitel- és pénzkölcsön nyújtása egy fogalom, két definícióval akként, hogy a Hpt. is a Ptk. szerinti hitel definíció felé húz a tekintetben, hogy a hitel nem azonnali pénzkölcsön nyújtást jelent, hanem „a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartását”. A pénzügyi lízing a hitel-és pénzkölcsön nyújtástól független, önálló pénzügyi szolgáltatás. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény viszont már ad egy kiegészítő rendelkezést, amikor deklarálja, hogy a „törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a fogyasztónak nyújtott pénzügyi lízingre azzal, hogy ahol e törvény hitelt említ, ott pénzügyi lízinget, ahol törlesztőrészletet említ, ott a lízingdíjat kell érteni”.7 Ehhez képest amikor a hitelezési csalás [Btk. 297/A §] vagy a hitelsértés [Btk. 330 §] tényállási elemeit nézzük, vagy akár a már hivatkozott 3/2009 büntető jogegységi határozatot, egyértelmű, hogy büntetőjogi értelemben a lízingcég által nyújtott kölcsön is hitel (legutóbb ezt BH2011.34 szám alatt közzétett egyedi döntés mondta ki), így akár a lízing is lehetne büntetőjogi szempontból az, de erre vonatkozó egységes állásfoglalás, vagy értelmező rendelkezés még nem született. Ugyancsak mást ért „fedezet” alatt egy biztosítási szakember, egy kontroller, egy banki ügyintéző, egy lízinges kockázatelemző, és megint mást egy büntetőjogász. Biztosítási oldalról nézve ugyanis a biztosítási fedezet a biztosítónak meghatározott biztosítási kockázatokra, illetve e kockázatokkal összefüggésben bekövetkező biztosítási események alapján nyújtandó biztosítási szolgáltatásra vonatkozó kötelezettségvállalása. Kontroller oldalról nézve a fedezet az árrés forintban kifejezve, amiből a vállalkozásnak a működési költségeit kell fedeznie. Ha a fedezet több, mint a működési költség, akkor nyereségről beszélünk. A banki ügyintéző fedezet alatt a

Ptk.522. § (1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. 2. számú melléklet az 1996. évi CXII. törvényhez - Értelmező rendelkezések -I. Pénzügyi szolgáltatások 10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása: 10.1. Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére. 10.2. Pénzkölcsönnyújtás a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni; b) követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi; c) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet; d) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység; e) zálogkölcsön nyújtása; e) anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás).
7

5

6

2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről 1. § (3) bek. 4/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

számlatulajdonos szabad rendelkezése alól kikerült, fedezetként elkülönített összeget érti8. Finanszírozási szempontból – és különösen lízing finanszírozási szempontból – a fedezet elsődlegesen maga a finanszírozott eszköz, mert a tulajdonjog gyakorlása biztosítja azt a jogot a lízingcégnek, hogy a tulajdonjogát visszterhesen átruházza, azaz a finanszírozott eszközt eladja. Ennek büntetőjogi elismerése azonban még várat magára. Ma - mint említettem - már egyre több az olyan egyedi döntés, amely kétséget nem hagy afelől, hogy a kölcsön formájában finanszírozott eszköz a kölcsönügylet fedezete akkor is, ha arra a lízingcégnek (biztosítéki célú) vételi joga van. Ugyanez azonban még nem lett kimondva lízing útján történő finanszírozás esetén, ahol a lízingcégnek tulajdonjoga (és nem vételi joga, vagy zálogjoga van). A lízingcégek tulajdonosi pozíciója miatt büntetőjogi szempontból a sikkasztás tényállása jut különösen jelentőséghez. Lassan több évtizedessé tehető az a nézeteltérés, amely a lízingcégek és a nyomozó hatóságok között fennáll ebben a témában. Valamikor, a rendszerváltás utáni hektikus években, amikor virágzott az „adóoptimalizálási célú” társaságalapítás, egy kabaré jelenet arról szólt, hogy miként lehet profitra (haszonra, előnyre) szert tenni a hiányos jogi szabályozás kihasználásával. Élénken él bennem az emlék, amikor a párbeszédes jelenet végén (aminek lényege, hogy miként futhat a pénze után az adóhivatal, a bank, a többi hitelező stb.) az volt a slusszpoén arra a felvetésre, hogy „Da ha van autód, akkor úgyis utolérnek!”, azt válaszolta az ügyes ember, hogy „Nehogy azt hidd, azt majd lízingelem!” Aki lízingcégnél dolgozott akkoriban, az nem biztos, hogy nevetett ezen a megjegyzésen. A lízing legnagyobb kockázata abban rejlik, hogy a finanszírozott eszköz – még mielőtt a szerződésben kikötött határozott időtartam, azaz a futamidő eltelne, és a lízingbevevő szerződésszerűen teljesítene – használhatatlanná válik, megsemmisül, hozzáférhetetlen lesz (más birtokába kerül), fellelhetetlenné válik (eltűnik). Nem volna helyes szemet hunyni afelett a tény felett, hogy van, amikor ezek az események magának a lízingbevevőnek az aktív magatartásával következnek be. A tehergépjáművek finanszírozásánál például a használhatatlanná válás úgy valósult meg, hogy egyes fontos alkatrészeket eltávolítottak, kicseréltek. A megsemmisülés leggyakoribb esete például gépjármű finanszírozásnál, amikor autó totál károsan megsérül. A hozzáférhetetlenné tétel megvalósítási palettája széles: a jármű szomszéd garázsában tartásától egészen addig terjedhet, amikor a lízingtárgy fölé, köré olyan építményt emelnek, amelyen a lízingtárgyat kihozni anélkül, hogy szét kellene szedni, meg kellene rongálni, nem lehet. Az eltűnés pedig nem kíván különösebb magyarázatot: a lízingtárgyat ellopják, „elvész”, kölcsönbe adja a lízingbevevő és nem kapja vissza stb. Kifinomultabb kivitelezési formája, amikor

8

A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet 12. §(1) bekezdése 5/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

a lízingbevevő társaság, és tulajdonosváltás következtében a régi tulajdonosok már nem tudnak arról információt szolgáltatni a lízingcégnek, mondván, ők már nem részesei a cég életének. A lízingcégek idővel kénytelenek voltak felismerni, hogy a lízingfinanszírozásnak van egy vadhajtása is: a követeléskezelésen belül a bűncselekmény gyanús magatartások megakadályozása és a lízingcég eszközeivel az események feltárása. Nyilvánvalóvá vált azonban egy idő után, hogy polgári jogi alapon ezek a magatartások meg megakadályozhatók. Hiába tartalmazza ugyanis egy lízingszerződés a használat igen részletes leírását, a harmadik személy birtokába történő átengedés feltételeit, a felelősséget ezen esetekben, ha nincs kivel szemben fellépni a teljesítés vagy kár megtérítése iránt. A másik probléma pedig az, hogy a lízingcég, mint bármely más magánjogi jogalany, nem léphet fel bűnüldözőként, nem veheti át az államtól a büntető jogérvényesítést, s nem vádolhat parttalanul. Hiába rendelkezik egy lízingcég rendkívüli információkkal arról, hogy milyen folyamat útján, kiknek a közreműködésével valósulhatott meg a lízingtárgy eltűnése, nem teheti meg (tegyük hozzá helyesen), hogy valakit bűnösnek nevezzen meg egy ilyen esemény bekövetkezésekor. A megfelelő eljárás ebben az esetben tehát, hogy büntetőeljárást kezdeményez a lízingcég, abban bízván, hogy a nyomozás során olyan információk is kiderülnek, amelyek elvezethetnek a finanszírozott eszközhöz – ami a lízingcég tulajdona. A lízingcégnek soha nem a személyes felelősségrevonás a célja, hanem a lízingtárgy visszaszerzése, de bármilyen jó behajtókkal is rendelkezik egy lízingcég, soha nem lesznek olyan eszközök a kezében mint a nyomozó hatóságoknak. A lízingcégek általában sikkasztás elkövetésének alapos gyanúja miatt tesznek feljelentést, de egy igazán tankönyvbe illő eset bőven ad lehetőséget arra, hogy a lízingcég jogásza ismételten elmélyüljön a büntetőjog rejtelmeiben. A „jól összerakott, átgondolt” ügyekben felmerül több – általában gazdasági – bűncselekmény elkövetésének a gyanúja is, de a kínálat színes, pl. köz- vagy magánokirat-hamisítás, a számvitel rendjének megsértése, a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, csalás. A sikkasztást a Btk. 317. § (1) bekezdése definiálja, mely szerint aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el. Következetes a büntető jogalkalmazás abban, hogy a fentiekben körülírt, a lízingcégek által sérelmezett magatartásokat nem értékeli büntetőjogi értelemben relevánsnak. Évek óta ugyanazzal az indokolással születnek meg a nyomozás megtagadásáról szóló határozatok, amelyek indokolásának lelkét alábbi olvasható:
6/11

- lízingpiaci szóbeszéd szerint – egy, a 2000-es évek elején született,

ismeretlen eredetű, a nyomozó hatóságok számára készült körlevél adja. Ebben a körlevélben az

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

„A sikkasztás elkövetési magatartása kettős: egyrészt elkövethető a rábízott jármű eltulajdonításával, másrészt azzal, hogy a birtokos a járművel sajátjaként rendelkezik. A jogtalan eltulajdonítás lényegében kétmozzanatú tevékenység, melynek során az elkövető a tulajdonost nem csupán kizárja tulajdonosi jogai gyakorlásának a lehetőségéből, hanem e lehetőséget a maga számára szerzi meg. Ez utóbbi mozzanat kapcsán azonban pusztán a rábízás körét meghaladó jogellenes birtokban tartás nem valósít meg bűncselekményt, ez ugyanis önmagában nem a tulajdonosi jogosítványok gyakorlása. Ha tehát a birtokos a szerződés kikötése ellenére a rábízott dolgot – végleges eltulajdonítási szándék nélkül – magánál tartja (azzal nem számol el adott időben, vagy a visszaadását valamely okra hivatkozva időlegesen megtagadja), a sikkasztás törvényi tényállását nem valósítja meg. A törvényi tényállásban megfogalmazott "sajátjaként rendelkezés" a tulajdonosi jogosítványok egy részének jogellenes gyakorlása, melynek során az elkövető az erre jogosult személy engedélye nélkül időlegesen tanúsít olyan magatartást, amelyre csak a tulajdonos jogosult. Ennek a megvalósításához azonban a dolog puszta visszatartásán (birtoklásán) túl ugyancsak egy tulajdonosi részjogosítvány tényleges gyakorlása szükséges. Ilyen magatartásként értékeli például a bírói gyakorlat, ha az elkövető a rá bízott dolgot elzálogosítja, vagy egyéb módon megterheli. Ennek megfelelően bűncselekményt valósít meg minden olyan személy, aki a rábízott – bérelt vagy lízingelt – gépkocsit másnak úgy adja át, hogy az a puszta használat körét meghaladja. Igen gyakori elkövetési magatartás továbbá az, hogy a gépkocsit lízingelő személy a járművet úgy adja át másnak, hogy az újabb birtokos vállalja a lízingdíjak további fizetését. Amennyiben ehhez nem kérik a lízingbeadó engedélyét, úgy ez a cselekmény sikkasztást valósít meg, amelynek elkövetője az eredeti lízingbevevő. Ezzel szemben a gépkocsi puszta visszatartása az eltulajdonítási szándék, vagy más tulajdonosi jogosítvány gyakorlása nélkül nem valósít meg bűncselekményt. A visszatartás alapja lehet jogszerű, vagy a visszatartó szerint jogszerűnek tekintett ok is (pl. elszámolási vita).” A fenti álláspontot a lízingcégek nem osztják. A lízingcégek álláspontja szerint a sikkasztás elkövetési magatartásaként meghatározott „sajátjaként rendelkezés” megvalósulhat akkor is, ha bármely, a tulajdonosi jogok részjogosítványaként meghatározott jog sérelmet szenved. A hatályos Ptk. értelmében aki tulajdonos, annak joga van ahhoz, hogy (a) magánál tartsa az eszközt [birtoklás joga], vagy (b) eldöntse, hogy akarja-e és, ha igen miként akarja használni az eszközt [használat joga], (c) megtartja-e azt a hasznot, amit az eszköznek köszönhet [hasznok szedésének joga], és (d) rendelkezzen vele, azaz eldöntse, odaadja-e másnak az eszközt (pl. lízingbe), vagy biztosítékba adja-e (pl. felajánlja a hitele mögé zálogként), vagy éppen eladja [rendelkezési jog]. A nyomozó hatóság jelenleg a négy részjogosítvány közül csupán az egyiknek a sérelme, a rendelkezési jog sérelme esetén látja megalapozottnak a sikkasztás megállapítását. A lízingcégek szerint azonban
7/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

bármely másik részjogosítvány jogellenes megsértése, tehát akár a tulajdonost megillető birtoklás jogának megsértése is büntetőjogi értékelést kíván. Nem véletlenül hoztam fel a birtoklás jogának megsértését példának, hiszen ez a másik olyan értelmezési kérdés, amiben a nyomozó hatóságok és a lízingcégek nem értenek egyet, nevezetesen a rábízás terjedelme. A lízingcégek ugyanis tettek arra is kísérletet, hogy a sérelmezett magatartásokat lopásnak minősíttessék sikkasztás helyett. A Btk. 316. § (1) bekezdése értelmében lopást követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A sikkasztáshoz fűzött kommentárok is úgy fogalmaznak, hogy „a sikkasztás a lopáshoz hasonlóan elsajátító jellegű bűncselekmény. Megkülönböztető sajátossága, hogy a sikkasztásnál az elkövető jogszerűen kerül az idegen dolog birtokába, miután azt rábízták. E bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonviszonyok rendje. Ellentétben a lopással - amely mind a tulajdont, mind a birtokot sértheti - a sikkasztása kizárólag a tulajdont sértheti, tekintve, hogy a dolgot az elkövető birtokába adták, rábízták.”9 A rábízás olyan, a dolog birtokának átengedésével időben rendszerint egybeeső megállapodás, amely valamilyen tulajdonosi részjogosítvány (használat, hasznosítás vagy puszta birtoklás) gyakorlására hatalmazza fel azt, akire a dolgot rábízták. A nyomozást megtagadó határozatok azzal szoktak érvelni, hogy a lízingszerződés megkötése maga a rábízás dokumentálása, hiszen a lízingszerződésben a lízingbeadó kijelenti, hogy lízingszerződés teljes futamideje alatt a lízingbevevő kizárólagosan jogosult használni a lízingtárgyat. Mit is mondanak a lízingszerződések a használat időtartamára? Azt, hogy az a lízingszerződés futamideje alatt áll fenn. A rábízás is tehát a futamidő alatt valósul meg. Ha viszont a lízingszerződés szerződésszerű teljesítés nélkül megszűnik (a lízingbeadó felmondja), akkor a használat joga megszűnik, és a rábízás is megszűnik. Bár merészség a büntetőjog és a polgári jog közötti analógiára hivatkozni, mégsem ördögtől való. A polgári jog ugyanis szintén nem méltányolja, ha valaki anélkül, hogy arra jogosult volna, birtokol egy dolgot. Polgári jogi szempontból mindaddig, amíg a lízingszerződés megszűnése miatt a lízingtárgyat nem adják vissza, a Ptk. 193. § (1) bekezdése értelmében jogalap nélküli birtokosnak minősülnek a lízingbevevők. A magyar polgári jog értelmében jogalap nélkül van a dolog birtokában az, akit a birtoklásra sem tulajdonjoga, sem egyéb - jogszabályon, vagy szerződésen alapuló jogcím - nem jogosít fel. Mivel a felmondás következtében a lízingszerződés megszűnik, a birtoklásra már nincs jogcím. A jóhiszemű birtoklás ugyanis addig tart, amíg olyan körülmények nem jutnak a lízingbevevő tudomására, amelyekből felismerheti, hogy a birtoklásának nincs jogcíme, rosszhiszeművé válik ugyanis az a birtokos, aki tudja, vagy a körülményekből tudnia
9

Complex Jogtár kommentárja
8/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

kellene, hogy jogosulatlanul birtokol. A lízingszerződés felmondásában közölt, a lízingtárgy visszaszolgáltatására való felszólítással a lízingcég a lízingbevevő tudomására hozta, hogy a lízingtárgyat vissza kell szolgáltatnia. A magyar polgári jog szerint a rosszhiszemű birtokos - ha lízingtárgy megrongálódik, értéke csökken vagy elpusztul - nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy a kárt okozó eseménnyel kapcsolatosan felróhatóság nem terheli, azaz a lízingtárgy kezelése, használata és őrzése során úgy járt el, ahogy az általában elvárható. Az sem menti, hogy a kárt külső, elháríthatatlan ok idézte elő. A polgári jogi elveken alapulva tehát a lízingcégeknek az az álláspontja, hogy rábízás hiányában nem a sikkasztás, hanem a lopás megvalósulását kellene vizsgálni. A „sajátjaként rendelkezés”, a „rábízás” mellett vannak más olyan tényállási elemek, amelyeket másképp töltene meg tartalommal egy lízingcég, és másképp a nyomozó hatóság. Ilyen pl. a Btk. 297. §-ban szabályozott tartozás fedezetének elvonása bűntett tényállásában a „tartozás fedezetéül szolgáló vagyon” tartalma. A lízingcégek szerint ez a kör szélesebb, mint ahogyan azt a nyomozó hatóságok értelmezik, és egy meghatározó bírósági döntésben is olvasható. A BH2000.140 szám alatt közzétett eseti döntésben az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fedezet elvonása csak akkor valósíthat meg bűncselekményt, ha a fedezetül szolgáló vagyont a jogosult részére külön szerződéssel biztosították, pl. az ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be. Ezzel az állásponttal nem értett egyet a megyei bíróság, és kimondta, hogy a Btk. ezen törvényi tényállás nem kívánja meg a tartozás fedezete elvonásának megvalósításához, hogy külön megállapodással lekötött fedezetet vonjon el az elkövető, és nincs ilyen értelmű bírói gyakorlat sem. A megyei bíróság a konkrét ügyben úgy vélte, hogy ha a társaság tulajdonosának (mint elkövetőnek) a vagyontárgy értékesítésekor nincs arról tudomása, hogy a társaságnak van tartozása, akkor a tartozás fedezete elvonásának a bűncselekménye nem valósulhat meg, de – ahogyan ez a konkrét ügyben is volt –, ha azt követően kerül sor a vagyontárgyak értékesítésére, hogy a tulajdonos tudomására jutott, hogy a társaság jelentős mértékű tartozást halmozott fel, akkor megáll a tartozás fedezetének elvonása tényállása anélkül is, hogy formálisan az értékesített vagyontárgyak le lettek volna kötve fedezetül. Ezt a meglátást osztják a lízingcégek is. Ezzel szemben a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság – finanszírozó szempontból – aggályos döntést hozott, mikor a megyei bíróság indokolását helytelennek minősítette. A Legfelsőbb Bíróság szerint „a gazdasági életben kialakult gyakorlatra figyelemmel ugyanis a törvény helyes értelmezése szerint fedezetnek csak azok a vagyontárgyak tekinthetők, amelyeket szerződéssel evégett lekötöttek.” Ez azt jelenti, hogy valójában az a fedezet, ami a Ptk. XXIII. Fejezetében, a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között felsorolt valamelyik biztosítéknak megfelel, és ezt szerződés bizonyítja. A Ptk. szerint azonban csak a foglaló, a kötbér, a jótállás, a bankgarancia, a jogvesztés
9/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

kikötése, a zálogjog, az óvadék, a kezesség a biztosíték, de nem biztosíték pl. a vételi jog, pláne nem a lízingügyletek során gyakran kapott „visszavásárlási garancia”, a fedezeti váltó, mint ahogyan a felhatalmazó levél beszedési megbízás benyújtására sem. A gazdasági életben kialakult mai gyakorlat szerint az idézett, Legfelsőbb Bíróság által egykoron képviselt álláspont túlhaladottá vált. Ma egy finanszírozás során – s ez különösen a gazdálkodó szervezetek finanszírozására igaz – nem attól válik hitelképessé egy cég, hogy tud olyan vagyontárgyakat megjelölni, amelyek dologi biztosítékként szolgálhatnak, vagy van olyan nélkülözhető pénzeszköze, amit pl. óvadékként leköthet, hanem éppen azáltal, hogy a gazdasági tevékenységét megbízhatóan, és profitorientáltan folytatja, egy termelő, gyártó cég esetében például rendelkezik olyan megrendelői körrel, amelynek fizetési készsége és képessége kevésbé megkérdőjelezhető. A számviteli törvény az aktívák között nem csak a vagyontárgyakat tünteti fel, hanem számos más eszközt. Ide tartoznak az immateriális javak (pl. szellemi termékek, vagyoni értékű jogok); a tárgyi eszközök (pl. ingatlan, gép, jármű), a befektetések, a készlet (pl. anyagok, az előállított termékek, áruk), a követelések (pl. vevőkkel, kapcsolt vállalkozásokkal szemben, az értékpapírok, pénzeszközök (pl. pénztár, bankbetét). Ezek mind a társaság kötelezettségvállalásainak, tehát a polgári jogi értelemben vett tartozásának a fedezetéül tudnak szolgálni. A tartozás jelenlegi értelmezésű fedezetének elvonása a megfelelő büntetőjogi üldözöttség hiánya miatt a fantomizálódást segíti elő, és egyben a hitelezők érdekeinek és jogainak sérelmét. Több mint húsz év telt el a rendszerváltás óta. Ez idő alatt lassú, de érzékelhető változások mentek végbe a lízingfinanszírozás területén. Mint vázoltam, letisztultak a lízingtípusok, stabilizálódott a lízingpiac jogi értelemben. Kialakult egy szűk szakmai közösség, akik ismerik és értik a lízinget, és fejlődésébe szaktudásuk legjavát teszik bele nap mint nap. Ennek a szakmai közösségnek a célja, hogy a lízing a mindennapok részévé váljon, az átlagember is rendelkezzen annyi információval erről a szerződéstípusról, mint amennyivel egy bankszámla-szerződés aláírásakor rendelkezik, ha számlát akar nyitni. A laikusok mellett azonban el kell kezdeni azon területek felé is nyitni, akik mégha csak érintőlegesen is, de kapcsolatba kerülnek rendszeresen a lízinggel. Jó hír, hogy az új Ptk. megalkotása a küszöbön áll, remélhetőleg segíteni fogja a jogalkalmazókat a félreértések tisztázásában. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Btk. kodifikációja is tart. Kétség nem fér hozzá, hogy a büntetőjog jellegénél fogva az egyik legkonzervatívabb jogág, nem szolgálhat ki semmilyen korban sem üzleti igényeket, de a jogi konzervativizmus nem jelenti azt, hogy ne lehetne a klasszikus fogalmakat is új, az életviszonyokat jobban leképező tartalommal megtölteni. Ez azonban csak együttes munkával lehetséges. Örvendetes, hogy ebben a konferencia valamennyi részvevője messzemenőkig egyetértett. Bízom
10/11

Dr. Györgyi Dóra: A lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények (büntető)jogi megítélése

benne, hogy a közeljövőben az együttműködésnek köszönhetően változás indul meg a büntetőeljárások, megítélésében. Budapest, 2012. március 12. büntetőjog területén a lízingcégek sérelmére elkövetett cselekmények

Dr. Györgyi Dóra Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Oktatási Bizottság vezetője IKB Pénzügyi Lízing Zrt. jogtanácsosa

11/11

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful