A világ legtitokzatosabb könyvtára

"Voltam Indiában, a világ legtitokzatosabb könyvtárában! Saját szememmel láttam azokat az

írásokkal telekarcolt ősrégi pálmaleveleket, amelyekről felolvasták a múltamat és a jövőm!"

Ezekkel a szavakkal kezdte elbeszélését Bartholomaus Schmidt, müncheni üzletember, akinek

a történetéről Johannes v. Buttlar, amerikai író és tudós számol be az Időkiesés című
könyvében.

Schmidt a pálmalevél-könyvtárak állítólagos létéről már régebben hallott, de címüket a

hazájából nem tudta kideríteni. Ezért Indiába utazott, azonban hónapokig tartó keresés után
sem találta meg azokat. Csalódottságában éppen Münchenbe készült visszatérni, amikor az
utolsó napon a hotel recepciójánál egy német elvezette a megoldáshoz. Kérdéseire az illető a
világ legtermészetesebb hangján közölte vele, hogy azok léteznek. " Önnek Bangalore-ba kell
utaznia, én személyesen voltam ott tavaly. Shastri, a pálmalevél olvasója akkor azt mondta,
hogy egy éven belül - pontosan december 28-án, azaz holnapután - megnősülők. És valóban,
nekem holnapután lesz az esküvőm! Egyébként akkor ebből egy szót sem hittem el! Különös
történet, nem?" - búcsúzott el Schmidt-től az idegen.

A müncheni üzletember ezután azonnal Bangalore-ba, a Dél-Indiában lévő Mysore szövetségi

állam fővárosába utazott, ami Madrastól 280 km-re, nyugatra van. Itt felkereste a Shastri
család tulajdonában lévő régi uradalmi villát, ami Bangalore-ban, a Charmarajpet, 5th Main
Road 33. sz. alatt található.

A jelenlegi pálmalevél-olvasó Sri Jyotishacarya Ramakrishna Shastri tudós és filozófus. A

középkorú férfi Schmidt-től csupán a születési adatait kérdezte meg, majd az archívumból kb.
20 perc múlva két pálmalevéllel tért vissza. Ezután az egyikről olyan részleteket olvasott fel a
német férfi magánéletéről és hivatali pályafutásáról, amelyek teljesen megfeleltek a
valóságnak. Így pl. azt, hogy már három házasságot tud maga mögött, és az utolsó felesége
nemrég halt meg. Schmidt ezután a második pálmalevél segítségével a jövőbe is
betekinthetett. Ebből több, még rá váró eseményről szerzett tudomást, megtudta halálának az
időpontját is. ( Emiatt egyelőre nem aggódik, mert a 87 éves kort megéli. )

Az indiai pálmalevél-könyvtárakból a hagyományok szerint életrajzokat senki nem vihet

magával, Schmidt-nek azonban mégis sikerült. Bangalore-i tartózkodása során ugyanis
tudomást szerzett egy másik - ugyancsak Dél-Indiában lévő - könyvtárról, ami egy nemrég
felszámolt kolostorban volt. Odautazott, ahol nagy nehézségek árán ugyan, de Shastri nevét
megemlítve átadtak neki egy köteg pálmalevelet a "saját felelősségére". Ezeket az ottani
szerzetes "Szent Iratoknak" nevezte, és felhívta a figyelmét a fokozott őrzésükre.

Az Időkiesés című könyvből megtudhatjuk, hogy a bangalore-i könyvtár 3665 kötetet foglal
magában, amelyek mindegyike 365 pálmalevelet tartalmaz. Az olvasás művészete családi
hagyomány, ami mindig az apáról a legidősebb fiúra száll.
A leheletvékony pálmalevelek 6 cm szélesek és 48 cm hosszúak. Az élettartamuk kb. 800 év,
ami után elöregednek, törékennyé válnak. Tartalmukat ezért periodikusan újramásolják.

A levelekre olyan emberek életrajzát karcolták bele több ezer évvel ezelőtt, akik ma élnek és
egy napon majd felkeresik ezeket a könyvtárakat! Aki nem utazik ide, annak az életrajza nincs
meg, vagyis a pálmalevelek írói tudták előre, hogy a könyvtárak látogatói kik lesznek.

Az emberek sorsa versformában, ősi tamil nyelven, sűrű sorokban van leírva. Az írásjelek kb.
1 mm magasak, így puszta szemmel nehezen ismerhetőek fel.

Minden látogatónak két pálmalevele van, az egyiken a múlt, a másikon pedig a jövő
eseményei vannak feltüntetve.

A múltat tartalmazó levélen többek között szerepel az illető neve, foglalkozása és korábbi
inkarnációi. Adatok olvashatóak emellett az érintett szüleiről, testvéreiről, feleségéről és
gyermekeiről. Külön fel vannak sorolva a látogatás napján még élő hozzátartozók. Az
esetleges testi ismertetőjegyek is le vannak írva. Gyakran közlik a látogatás napját, sőt a
látogatót fogadó pálmalevél-olvasó nevét is. Az életrajzok nagyon élethűek, az illető gyakran
úgy érzi, mintha azok írója személyesen is részt venne az életében. Bizonyos szavak és
fogalmak gyakran képszerű magyarázatokkal vannak körülírva. A mozdonyvezető hivatását
pl. a következőképpen ismertetik: " Olyan gépi berendezés vezetője, amivel lehetőség van
arra, hogy gőz vagy más energia segítségével sok embert nagy távolságra szállítsanak."

Az első pálmalevélen szereplő adatok ismertetése után az érintett kérheti, hogy a második
pálmalevélről olvassák fel a jövőjét. Ezek az események 2,5-5 éves időintervallumokban
vannak összefoglalva, s mint Schmidt esetében is látható volt, fel van tüntetve a halál dátuma,
és az órája is.

A pálma-levél olvasás elválaszthatatlan a Shuka Nadi elnevezésű keleti filozófiai irányzattól

( a Shuka Isteni bölcsességet, a Nadi az idő egy pillanatát jelenti), aminek a tana 5300 évre
nyúlik vissza.

Az ebben jártas pálmalevél-olvasó elemzi a születés pillanatát, és a pálmalevélen feltüntetett

sorshoz szellemi, lelki és gyakorlati tanácsokat ad. Abból a célból teszi ezt, hogy az egyén az
életlehetőségei ismeretében mindig a legjobbat tegye. Tehát az illető lelki és szellemi
fejlődését próbálja szolgálni, elősegítve az evilági kötelezettségek jobb megértését, a
leveleken feltüntetett "Isteni terv" megvalósulását.

Azt vallja, hogy az ember jelenben zajló földi életének egyes eseményei előre meg vannak
írva, ez a karma, amit többnyire maguk az egyének hoznak létre az előző életeikben elkövetett
hibáikkal. Ugyanakkor a karmikus feladatok megoldásának a módjában, és az előre meg nem
írt események, új karmák létrehozásában szabad akaratunk van.

A Shuka Nadi filozófiája az, hogy a Föld "csak" iskola! Ittlétünk oka pedig az egyre
magasabb lelki fejlettségi szint elérése, vagyis az önzetlen szeretet elsajátítása, ami az egyszer
véget érő inkarnációk során történik.