- H05_1 -

Szállítási réteg (Transport Protocol)

Az OSI protokoll készletben a szállítási réteg és az alkalmazási réteg között
helyezkedik el a viszony réteg és a megjelenítési réteg. A TCP/IP protokoll készletben
a szállítási réteg (UDP vagy TCP) közvetlenül szolgálja ki az alkalmazási réteget. A
viszony réteg és a megjelenítési réteg funkciói az alkalmazási protokollba vannak
beépítve.

AZ ARPANET hálózat (TCP/IP) szállítási protokolljai

Ez a protokoll a hierarchia szíve: az alhálózattól független adatszállítást biztosít a két

hoszt egy-egy folyamata között.
A szállítási réteg a hálózati réteghez hasonlóan lehet:
összeköttetésmentes
összeköttetés alapú (felépítés, adatszállítás, lebontás) és

Összeköttetésmentes protokoll: User Datagramm Protocol (UDP)

Az egymástól függetlenül feladott üzeneteket továbbítja a két

kommunikáló folyamat között. A szintén összeköttetés nélküli
megbízhatatlan (a csomagok elveszhetnek, kettőződhetnek, és a
 - H05_2 -

feladás sorrendjétől eltérő sorrendben is érkezhetnek a különböző

útvonalak miatt) IP hálózati protokoll szolgáltatásait veszi igénybe. Nem javítja fel a
hálózati szolgáltatást. Olyan alkalmazásoknál használják, amelyek kevésbé
érzékenyek az adatvesztéssel szemben (pl. kép átvitel), vagy az üzenetek
mindössze egy csomagból állnak. Ha bizonyos időn belül nincs
válasz, az adatgrammot újra el kell küldeni. Előnye a hatékonysága:
kis overhead, kevés adminisztráció. A kommunikáló folyamatok
azonosítása (címzése) azonos a TCP protokolléval. Ha megbízható átvitelre
van szükség, az alkalmazások a TCP-t használják.

Összeköttetés alapú protokoll: Transmission Control Protocol (TCP)

Az alacsony szintű hálózati szolgáltatást (IP) feljavítja. Az

alkalmazásokat egy szabványos primitív halmazzal lehet megírni:
Logikai kapcsolatot kell létesíteni két alkamazás között.
A két folyamat duplex (egyidejűleg kétirányú) kommunikációt
folytat
Le kell bontani a kapcsolatot.
A kapcsolat ideje alatt az átvitel begbízható: hibamentes, nincs
adatvesztés és adatkettőzés, az adatok sorrendhelyesek, ha az
összeköttetés lebomlik, újra létesíti a másik szállítási réteggell.
A TCP az
üzenetet adatgarammákra darabolja,
a vételi oldalon újra összeállítja,
az elveszett adatot újra küldi,
az adatokat helyes sorrendbe rakja

Címzés: A szállítási folyamatnak az összeköttetés létesítéséhez ki kell jelölnie a távoli

folyamatot. Megadjuk a hálózati címet (IP), és a folyamatot (process), amellyel
dolgozni szeretnénk (pl. Telnet). A hálózati réteg felépíti az összeköttetést a két gép
között. A folyamat azonosításának két megoldása van:

1. Kezdeti összeköttetés protokoll

Minden gép, amely valamilyen szolgáltatást kínál, egy speciális folyamat-
szolgáltatóval vagy bejelentkezővel rendelkezik, amelyen
keresztül az összes szolgáltatás elérhető. A folyamat-
szolgáltató egy ismert szállítási végponton várakozik. A
kapcsolatot kereső gépnek ezt a végpontot kell megadnia.
Létrejön a kapcsolat a folyamat-szolgáltatóval. A hívó kijelöli a futtatni kívánt
programot. A folyamat-szolgáltató kijelöl egy azonosító számot (végpontot),
létrehoz egy új folyamatot, amelyik az adott végponton (port) várakozik a
kapcsolódásra. A folyamat-szolgáltató megküldi a hívónak az azonosítási
számot, hogy ezen jelentkezzen. Ezután a hívó lebontja az összeköttetést a
folyamat-szolgáltatóval, majd újat létesít, most már a kiválasztott folyamattal.

2. Név szolgáltató használata (name server)

A név szolgáltató megadja, hogy egy adott nevű szolgáltatás
milyen port-on érhető el. A hívó tehát először a name server-
hez fordul, majd a port szám birtokában már a felépítheti a
 - H05_3 -

kapcsolatot a szolgáltató gép megfelelő portjával.

 - H05_4 -

A protokoll hierarchia működése: TCP - IP - Ethernet

Transmission Control Protocol (TCP)

Az adatgramma eljuttatásán kívül a TCP-nek tudnia kell, hogy az melyik

összeköttetéshez tartozik. A TCP/IP az adatgrammát több szinten is ún. fejrésszel
(header) látja el.
(Pl. levél -> boríték -> titkárnő -> újabb boríték -> postázó -> újabb boríték).

Adatfolyam, amelyet el kell küldeni: …………….

A TCP feldarabolja kezelhető darabokra: …. …. …. .… (az állomások

megbeszélik a méretet).
A TCP fejrészt tesz mindegyik elé (min. 20 byte):
forrás és cél port-szám. A port # különbözteti meg ugyanazon két gép közötti
független kapcsolatokat. Mindkét oldalnak ismernie kell a másik oldal port #-át
is.
sorszám (sequence #). A sorszám alapján lehet helyes sorrendbe rakni a vételi
oldalon a csomagokat.
Ellenőrző összeg (CRC). A hibás csomagot a vevő eldobja.
Nyugta (acknowledgment). Ha ez a mező ki van töltve, akkor ez
nyugtázza, hogy hányadik volt az utolsó megérkezett byte.

TCP csomag: T…. T…. T…. T…. (T = TCP fejrész)

Internet Protocol (IP)

A T…. alakú adatgrammákat a TCP az IP-nek adja át az IP címmel együtt. Az IP nem

foglalkozik sem a TCP fejrésszel, sem az adattal. Az IP a továbbításhoz hozzáadja a
saját fejrészét:

Az IP fej részei:
forrás- és cél IP cím
protokoll azonosító száma (TCP, UDP, stb.). Ez írja le, hogy a vétel helyén a
csomagot melyik protokollnak kell továbbítani
IP fejrész CRC-je

IT…. IT…. IT…. IT…. (I = IP fejrész)

A fej többi része:

Fragmet offset további tördelés esetére
Time to Live. Minden rendszer, amelyen a csomag keresztülhalad 1-gyel csökkenti
ezt a számot, és ha 0-ra csökken, eldobja.
 - H05_5 -

Ethernet

Ethernet fejrész:
Cél címe
Feladó címe
Típus kód - TCP/IP, DECNET XEROX, stb.
Adat
CRC

Az Ethernet cím és az IP cím között semmilyen összefüggés nics! Minden gép

rendelkezik egy táblázattal a két cím megfeleltetéséhez (lásd az ARP protokollt).

EIT….C EIT….C EIT….C EIT….C EIT….C

Az Ethernet interfész a vételi oldalon eltávolítja a fejrészt és a CRC-t.

Megnézi a típus-kódot, felismeri az IP-t, ezért az IP protokollnak
továbbítja. Az IP protokoll eltávolítja az IP fejrészt. A protokoll mező
TCP-t jelez, ezért a TCP protokollnak továbbítja. A TCP megnézi a
sorszámot és más mezőket, hogy helyreállítsa az adatgrammát.

Well-known sockets (jól ismert szolgáltatások) és az alkalmazási réteg

Kell lennie valamilyen mechanizmusnak, hogy kapcsolatot létesítsünk egy másik

számítógéppel, pl. bejelentkezzünk, vagy hogy megmondjuk, melyik file-t akarjuk
átvinni, és lebonyolítsuk az átvitelt. Ezeket a feladatokat az “alkalmazói protokollok”
végzik el. A TCP/IP csak adatfolyamot biztosít.

Hogyan találunk meg egy alkalmazást?

Pl. egy file-t akarunk átküldeni egy másik számítógépre FTP-vel. A
másik oldalon kell lennie egy FTP szervernek. (A kükönböző
alkalmazásokat általában különböző programok szolgálják ki.) Pl. a
192.190.173.195 IP számú gép FTP szerverével akarunk kapcsolatot
létesíteni.
Ez a “well-known socket”-ek (wks) segítségével lehetséges, amelyeket minden
szerverhez hozzárendelnek. A hívó gép véletlen port#-ot használ (TCP szint). A
szerverekhez, amelyek hívásra várnak fix port számot rendelnek.

Hogyan kezel a TCP/IP többszörös összeköttetést két rendszer között?

Pl. Két gép között két FTP session-t (kapcsolat) létesítetettünk.

Kilens FTP wks szerver

IP cím TCP port# IP cím TCP port#
192.190.173.70 1234 192.190.173.195 21
192.190.173.70 1235 192.190.173.195 21
socket socket

Elég, ha egy kapcsolatot jellemző 4 szám (IP, port# - IP. Port#) közül
egy különbözik egy másik kapcsolatot leíró 4 számtól.
A szerver és a kliens két különböző program!
 - H05_6 -

A kapcsolat felépülése után alkalmazás-függő parancsok és adatok

cseréjére kerül sor.

Mail:
megadja a hívó gép nevét,
a levél küldőjét,
a címzetteket,
üzenet eleje parancs ( fogadó gép az üzenet vételére áll)
.
.
.
üzenet vége parancs (.),
újra parancs-mód

File tarnszfer
Két összekötetés létesül
név,
jelszó,
file-név, amelyet átviszünk,
2. összeköttetés létesül (a file átvitele ezen az összeköttetésen történik)
a parancsok átvitele folyhat a file átvitele alatt

Domain System (Nevek nyomonkövetése)

Feladata a nevek és az IP címek közötti összefüggés feloldása (nevek használata

kényelmesebb).
A Host táblák helyileg megoldják a problémát. Ha az IP szám helyett a címzettre
névvel hivatkozunk, a gép megnézi, hogy a Host táblában (file) van-e bejegyzés a
keresett névre.
Nagy hálózat esetén ez nem hatékony módszer. Minden gépen karban kellene tartani a
nagyon sok bejegyzést tartalmazó táblázatot. Gyakori változások esetén ez lehetetlen.

Name Server (NS): néhány NS követi nyomon a neveket és a címeket.

Nem egyetlen központi rendszer van, hanem elosztott rendszer. A neveket és a
címeket minden intézmény maga tartja nyilván (saját NS).

A name server-ek fa struktúrát alkotnak az intézményi hierarchiának

megfelelően. A nevek szerkezete is hasonló.

Pl. indya.banki.hu
indya: számítógép
banki: intézmény
hu: ország

Hogyan kapjuk meg az IP címet?

Legfeljebb 3 name server-rel kell konzultálni:

‘root’ server: mi a ‘hu’ NS-ének IP címe? A ‘root’ server az egyes országok NS-einek
 - H05_7 -

IP címeit tartja nyilván. ‘hu’ a magyar intézmények NS-eit tartja nyilván (több is
lehet).
‘hu’ server: mi a ‘banki.hu’ domain NS-ének IP címe?
‘banki’ server: mi az ‘indya.banki.hu’ gép IP címe?

Nem kell minden alkalommal végigmenni a name server-eken, a szerverek

emlékeznek egy ideig (néhány napig) a szerverek címére: ‘hu’, ‘banki.hu’,
‘indya,banki.hu’

A ‘hu’, a ‘banki.hu’-t domain-nek (tartomány) nevezzük.

Mindegyik szerver több jellemzőt tarthat nyilván: IP nevek és címek,
gép típusok, szolgáltatások, mail box-ok, stb.
A programok rákérdezhetnek bizonyos információkra, vagy egy név mellett
nyilvántartott adatokra.
A Domain System (DS) működését és a protokollt szabványok írják
le. Minden hálózati segédprogramnak le kell tudni kérdezni a NS-t.
Ezek a saját NS-sel konzultálnak. Az NS konzultál a többi szerverrel.
Az NS-ek különösen a levelezésnél fontos.