You are on page 1of 31

A szegedi vär pipäi II.

19. szäzadi csereppipäk


KONDOROSY SZABOLCS
(Budapest)

Bär a hazai csereppipäk tipolögiai felterkepezesenek elsö lepese a neprajz irä-


nyäböl törtent,1 äm a regeszeti lelet-együttesek üjabban nekilendülö feldolgozäsa
nyomän a senkiföldjenek szämitö XVIII. szäzadröl a fold alöl elökerült tärgyak val-
lomäsäbol bontakozott ki väzlatos rajz, s az a sajätos helyzet ällt elö, hogy ma eppen a
19. szäzadi anyagröl tudunk viszonylag keveset. E hiänyt nemikepp enyhiti a dunän-
tuli mühelyekröl (gyärakröl) es - szemelvenyesen - tipusaikröl kirajzolödö kep Nagy
Zoltän monogräfiäjänak köszönhetöen,2 mely majdan toväbbi ottani peldänyok es
gyüjtemenyi anyagok teljes közlesen alapulö, rendszerezett kutatäs kiindulö pontjäul
szolgäl. Nagyon hiänyoznak Selmecbänya, Debrecen, Podrecs, Obuda, Pest s a t.
pipamüvesseget üttörö mödon vagy alaposabban feltärö munkäk. Mindezek alapjän
termeszetes, hogy meglehetösen keves adat van eddig arröl is, hogy az egyes pipagyä-
rak avagy egyes mesterek termekei az orszäg különbözö területein az idök folyamän a
piac mekkora hänyadät tudtäk elfoglalni. A tapasztalat szerint kisebb anyagközlesek
is nagymertekben segithetnek e hiänyossägokon.

Az anyag

Jelen anyag több mint feiet a szegedi vär äsatäsänak 2005-2006-ban elökerült,
19. szäzadra keltezhetö 26 pipäja teszi ki. Ezekkel egyidejü az a 22 peldäny, mely a
müzeum neprajzi gyüjtemenyeböl került ki. E 48 darab3 kettös eredete az anyag meg-
tartäsän jöl tükrözödik: a neprajzi gyüjtemenyben csaknem ep peldänyok vannak, mig
a regeszeti leletek közt fel-häromnegyedreszt megmaradt peldänyok is ritkäk. Ugyan-
akkor a neprajzi leltärkönyv alig tartalmaz keltezeshez hasznälhatö feljegyzest, söt
sokszor az is bizonytalan egy-egy pipäröl, hogy Szegeden hasznältäk-e vagy magän-
gyüjtemeny reszekent került ide. A regeszeti darabokröl - bär feltöltesi retegekböl
kerültek napvilägra - kronolögiailag ertekelhetö adatok adödtak, legaläbb egymäshoz
valö korukat illetöen. Tärgyaläsuk sorän a nagyobb mühelyek, mühelycsalädok sze­
rint haladunk, a mesterjegy nelküli daraboknäl azonban ebben adödik nemi bizonyta-
lansäg.

1 Ecsedi Ist van 1932.


2 Nagy Zoltän 2001.
3 A neprajzi gyüjtemeny ket, idetartozö pipäja 2010. mäjusäban nem volt a gyüjtemenyben (ltsz.: 70.13.15
es 80.3.2), igy közlesük most elmarad. A pipäkra az elözö tanulmäny rendszeret folytatva Szl80-tol
Sz227-ig futö jel hivatkozik. Nevezektanukat illetöen ld. Kondorosy Szabolcs 2008. 357, I. täbla, 1.
kep.

271
Selmeci pipâk (III. tabla)

A Szl80 hengeres kemenyii pipa aljat (a nyakat is beleertve) ket, lapos szogben
talalkozo ivelt sik alkotja, csonak fenekehez hasonlo modon. Ez az alj a nyak henge­
res felso felevel kis lepcsot alkotva talalkozik. A nyak kozepen galler, a vegen ferden
rovatkolt, kerek nyakgyiirii es elogyuru talalhato. A felszinet vonalas rendezodesu
„marvanyozas”, helyesebben gneiszezes fedi, a sikhoz igazodo metamorf kozetekre,
leginkabb a gneiszre emlekezteto modon. A peldany a legkorabbi, igazolhatoan
selmeci pipaformak egyiket kepviseli, hisz a nyak jobboldalan elhelyezett BA feliratu
pecset Beniamin es Benedict Ahnert/Annert pipamuveseket fedi, akiknek - elso, nev-
rol ismert mesterkent valo - miikodese a 19. szazad elso harmadara teheto.4 A cso-
nakfenekes alj 19. szazad eleji keltezeset es egyben elterjedeset is bizonyitja egy Bu­
dan mukodo pipakeszito termeke.5
Ugyancsak az elebbi, csonakfenekhez hasonlo aljjal kesziilt a Szl81 is, mely a
frontalis oldallal valo talalkozasnal lefele kisse kicsorosodik. Kicsi, ritkasan, ferden
fogaskerekezett nyakgyuruje eliito, reginek tetszo vonas. Ebbe a tipuskorbe tartozik a
Szl82 is, melynek nyakaval egyiitt egysoros feliratu pecsetje is odaveszett, csak apro
toredeket hagyva a jobboldalon. Vilagosbama felszine nem marvanyos ugyan, de
feliiletkezeles eredmenye (toresen vilagos cserepszinii). A csonakfeneku formak ke-
sobbre teheto darabja a magas, hengeres kemenyii Szl83, mivel a nyakgyurii mar
korong alaku, ami dontoen a kesobbi selmeci tipusok kozt jellemzo6, akarcsak a ke-
meny kiugro magassaga. A galleros nyak jobboldalan W. HELLER / SCHEMNITZ
feliratu pecset, kis rozetta pecsetjere rautve, baljan hosszu haju ferfi mellkepenek
benyomata. A felszin marvanyosan foltos, a nyersvoros cserep csak a toresnel latszik.
E pipakeszito neve elokeriilt Varadrol s toredekesen Onodrol is, ahol a klasszikus,
kagylos feneku selmecbanyai formakon (Id. alabb) szerepelt, tovabba Egerbol.7 Heller
neve nem fordul elo az eddig ismert selmecbanyai pipamuveseke kozt, ami korantsem
zama ki, hogy ott mukodott volna. E mellett szolnak sullyal selmecbanyai tipusai es
feliiletkezelese. Am a kor gyakorlataban ismert az is, hogy csak markazasi celbol

4 Az Ahnert pipakon I. Ferenc abrazolasa adja biztos keltezesiiket (Levardy Ferenc 1994. 103.), az 1827-
es osszeiras azonban (mar?) nem emliti e nevet. (Nagy Zoltan 2001. 67-68.) A S zl80 belyegzojevel
megegyezo benyomat ismert (Takacs Tibor 1979. 264., 10. kep 1. sor 2. abra), nyakgyuruje azonban
elter parhuzamaietol (u. 6. 257-258., 5-6. kep). A csaladnev mindket valtozatban szerepel pecseteken.
(Takacs Tibor 1979. 264, 10. kep).
5 Az I: KAUTSITS / OFEN feliratu pipa frontalis oldala 18. szazad vegi viseletu ezredtulajdonost abrazol
(Nagy Zoltan 2001. LX. tabla, BL6 pipa). Budarol ismert mas, korainak tetszo csonakfeneku peldany is
(Kondorosy Szabolcs 2007. B201).
6 Takacs Tibor 1979. 257., 5. kep, 259., 7. kep, 1. sor, baloldali peldany. Kesobbi alkalmazasara pi. Ta­
kacs Tibor 1979. 263., 9. kep, 2, 8; Kondorosy Szabolcs. 2008. 348., Szl77-178.
7 Varadrol ,,W. Fleller / Sch: Thon” olvasatu feliratot kozoltek (Emodi Janos 1998. 134., 8. abra, 1. sor,
kozepso kep). Ezt az olvasatot peldanyunk alapjan hibasnak sejthetni, „Sch: Thon” helyesen inkabb
Schemnitz lehet, s a kor pecsethasznalata is emellett szol (szemelynev/helysegnev), habar a Sch. Thon
’selmeci agyag’ is ertelmes, minosegre utalo jeloles lenne, s ez sem zarhato ki. A felirat rajzos kozlese
miatt ebben donteni nem lehet. Az Onodrol W. FI.../ Sch... pecsettoredekkel elokeriilt pipa (Tomka Ga­
bor 2005. 617., Nr.28, 5. tabla, 5) minden bizonnyal szinten e miihely munkaja. Az egri darabon W.
Heller neve a benyomaton magaban all (Nagy Zoltan 2001. CIII. tabla, E5).

272
kerül egy pecsétlôre e pipâirôl hires vâros neve.8 W. Heller végül Wolfgang Hellerrel
volt azonosithatô, aki Pesten volt pipagyâros, késôbb Heller Farkas alakban hasznâlta
nevét. 1889-ben hait meg, 81/82 éves korâban.910A W. Heller nevével jelölt pipâk talân
mükôdésének elsö szakaszâbol szârmaznak, mivel utobb âtért a magyar névhasznâlat-
ra, s elképzelhetô, hogy ez pecsétlôin is jelentkezett - bar ilyen benyomat még nem
ismert. A selmeci mintâk âtvételéhez csak példânyok kellettek, a technikai tudâs meg-
szerzésében mühelybeli -, de nem feltétlenül selmeci - tanulôéveket feltételezhetünk,
melyek az ismeretek mühelyek kôzti terjedésének egyelöre ismeretlen folyamatâba és
pontjâhoz kapcsolôdtak.
Két példâny képviseli a legszélesebb körben elterjedt selmecbânyai format. A
Szl84 kagyloszerü megformâlâsa (Pecten) a nyak aljân a nyakgyürütôl kiindulva a
csészében teljesedik ki, vizszintes vonal mentén érve véget a fej tôvénél. Felette
nyolcszögletü fej csonkja. A tüztér fenekén benyomott keresztalakü mélyités. A
nyakgyürü sik korong, pereme ferdén, sürün recézett. Nyakânak jobbjân M HÖNIG
We / SCHEMNITZ (azaz M. Honig Witwe=özvegye), baljân körmezöben koronâs,
azaz kiscimer pecsétje (részletei nem vehetök ki). 0 A kiscimer 1849-et követöen -
amikor még Honig Mihâly él - a kiegyezéstol vâlik üjra hivatalos âllami jelképünké,
tehât a pipa 1867 utâni (rebellis hasznâlata valôszinütlen). A felszine szürke, tôrésénél
fakövörös, bevonat nélkül. A Szl85 nyolcszögletü magas kéménye csaknem ép. A
korongos nyakgyürü a szâmyilâs fêlé küposan zârôdik. A nyak jobbjân ZACHAR K /
SELMECZ feliratü pecsét, baljân Selmecbânya cimere, a fej jobboldalân alul PRIVI-
/ LEGIRT függölegesen elhelyezett, csaknem kör alaku pecsét.11 Minden pecsétet
bearanyoztak. A felszin vörös-fekete, foltosan mârvânyozott.
A tipus meghatârozô eleme, a kagylös alj korâbban mâr Ahnert mester kezébol
is kikerült. Ott a kagylös megformâlâs szintén a nyakgyürü kôzelében indul, âm a
sugarak lépcsôzetesen egyre magasabbra futnak a fejen, a varratvonal fêlé haladva.12

8 Selmecbânya nevével valô visszaélésre szâmos példât kôzôlt Nagy Zoltân, 2001.
9 A pesti neolôg izraelita egyhâz anyakônyvében ôt 1853-ban Wolfgang Heller „Pipa csinâlô”-ként
emlitik, 1889-ben pedig Heller Farkas pipagyârosként. Halâlakor a Vasârnapi Ujsâg tekintélyes jôzsef-
vârosi polgârként emlékezik meg rôla (1889. 17. szâm (âpr. 28.), 278). F. Heller 1831 ôta mükôdô pesti
pipagyâra 1885-ben 22 munkâssal dolgozott (idézi Morgenroth, Walter 2001. 54.).
10 A Hônig-mühelyt 1810-ben alapitottâk (idézi Morgenroth, Walter 2001. 54.). Az 1848-as honvédtisztek
âbrâzolâsain mâr megjelenik Hônig Mihâly klasszikus pipatipusa. 1852-53-ban amerikai megrendelést
utasit vissza. Utôbb fia, majd ôzvegye vitte tovâbb az üzemet (Levârdy Ferenc 1994. 103, 106.). A
pecsétlôk (M HÔNIG SOHN, M HÔNIG FIA, M HÔNIG WE) értelmével ellenkezô az az âllitâs, mi-
szerint Anton Hônig mühelyalapitôt kôvette volna ôzvegye (Lovâsovâ, Eva 2000. 40.), e tévedés mégis
tovâbbterjedt (Gaéic, Divna 2009. 14). A mühely tulajdonosi idôrendjének megismerése lehetôvé tenné
a pecsétlôk alapjân valô pontosabb keltezést. Az üzemet 1885 kôrül Pohl Jôzsef vette ât (idézi
Morgenroth, W. 2001.54.).
11 Ugyanezen pecsétekkel Pâpârôl ismeretes Zachar hengeres kéményü pipâja (Nagy Zoltân 2001. LXX.
tâbla, PI). Zachar Kârolyrôl pontosabb életrajzi adatok vannak. 1852-1925-ig élt (Takâcs Tibor 1979.
267.). A mühelyét 1880-ban alapitotta (idézi Morgenroth, Walter 2000. 57.). Az a megâllapitâs, hogy
Zachar 1860-as években az egyik vezetô selmecbânyai mester lett volna (Levârdy Ferenc 1994. 106., -
feltehetôen Takâcs Tibor 1979. 267. nyomân), születésének éve alapjân is tévesnek bizonyult. Zachar
1891-ben târsul veszi Helmut Grammatikot, ami pecsétjein is megjelenik (Takâcs Tibor 1979, 267-268.).
12 Takâcs Tibor 1979. 6. kép, felsô példâny. E megformâlâs rokon német metszeteken ün. Râkôczinak és
debreceninek nevezett és âbrâzolt formâk kagylôs fenékkiképzésével (Levârdy Ferenc 1994. 102.).

273
A nyolcszôgletü kéményt Ahnert mar szintén alkalmazta.13 Az itt kôzôlt példânyok-
ban megtestesülô, rendkivül népszerü format Ahnert elemeibol kiindulva minden jel
szerint Hônig Mihâly selmeci mester alkotta meg. Javarészt ennek kôszônhetôen lett
neve korâban a legismertebb pipamüveseké kôzt, s bar késôbb sokan kôvették, de
pipaformâinak népszerüségét, elterjedtségét inkâbb kiaknâzni, mintsem sajâtjaikkal
megkôzeliteni tudtâk. A sikerben része volt ôzvegyének és fiânak, akik manufaktürâ-
jât tovâbbvitték piacukat az orszâghatâron tùlnyùjtva.

Lajta menti mühelyek pipai (III. tabla)

Csupân nyaktôredéke maradt meg a nyak jobbjân THERESIFELD.. /


FRIEDREICH.. felirat(tôredék)ü Szl86 pipânak. Fekete anyaga, rovâtkolt nyakgyü-
rüje és a nyaka aljân szétâgazô, domboru pâsztâk alapjân szinvonalas mühely terméke
lehet. A nyak baloldalân ugyanakkor kôr alakù mezôben koszorûba foglalva a szent-
koronâs magyar cimer lâthatô, annak minden részletével. Anton Friedreich nevével
jelôlten - mas irâsképpel - Kôrmenden került elô hârom példâny, mindegyik szâmyi-
lâsânâl kôriratként Theresienfeld helységnevével.14 Az irâsos forrâsbôl korâbban nem
ismert mesterrôl most elôkerült adat az 1839-43 kôzti theresienfeldi mükôdésére és
iparkodâsâra vet fényt.15 A helység nevének ekként, becézve(?) rôviditett alakban
valô pecsétbe vésetése ismeretlen. S egyedülâllô egy osztrâk terméken a magyar kô-
zônség megnyerésére a magyar cimer pipâra bélyegzése. Ez egyben pontosabban
keltezi is a pipât: a jôl kivehetô, babérâgakkal is ôvezett kiscimer miatt 1849 elôtti
vagy 1867 utâni lehet (ld. Szl84-nél mondottak).
A Szl87 keskeny, igen magas, hengeres feje csak a nyakkal valô érintkezés
ôvében diszitett: itt a modellbôl eredô ivecskék sorai, felül egy nagy iw el lezârva. A
fej aljân lapos talp, mely elkeskenyedve a nyak felén tülfut, s kis lépcsô hatârolja el
végig a kômyezetétôl. Az elôgyürüs, korongszerû nyakgyürû peremét râcsminta fedi,
tôvében két gallér. A nyak jobboldalân egymâs mellett FRANZ / BRUNER, és kerek
mezôben Ausztria cimerének (kétfejü sas, baljâban (!) karddal, felül lebegô koronâ-
val) pecsétje.16

Kôzép-magyarorszâgi (Dunân inneni) (?) pipâk (III-V. tabla)

Az itt kôvetkezô pipâk testarânyai, méretei a debreceni pipâkéra emlékeztetnek,


bâr tôbb kôzülük feltehetôen mâsutt készült.
Tiz, Szegedrôl ismert példânyâval eddig a vârosban legszélesebben elterjedt a
negyedelt mezôs tipus (Szl88-Szl96, és a korâbban ismertetett Szl74). A magas,

13 Takacs Tibor 1979. 256., 258., 6. kep, also peldany.


14 Nagy Zoltan 2001. 72., 1. tablazat, 90. tabla, K l, K4. A szamyilas-kbrirat a theresienfeldi pipak kozt
jellemzo sajatossag.
15 Friedreich-et (a forrasban Friedrich) egy 1839-43 kozt birt szabadalom okan emlitik, amelyet a pipafe-
jek tokeletesitesi modjara kapott (Beschreibung 1846. 11).
16 Ot a darazsfalvi (trausdorfi) pipagyar tulajdonosakent emlitik, mely gyar 1838-60 kozt mukbdott. (Nagy
Zoltan 2001. 44). Ez keltezi a S zl87 pipat.

274
enyhen szelesedö fej oldalsö es frontalis feien ket negyedelt mezö, köröcskekkel,
illetve pärhuzamos vonalkäzässal kitöltve, amit felülröl vizszintes ärkoläs es fogaske-
rek-vonal zär le. Ez a rajzolat tajtekpipäröl is ismert,17 karcolt kivitele es elterjedese
alapjän inkäbb csereppipäkröl eredö hatäsnak tetszik. A fej felsö harmada üres, ide
gyakran kupakot tettek, ket, gyüjtemenyben fennmaradt peldäny (Szl88-Szl89) mel­
iert egy töredekekben, de rezszerelekeivel elökerült peldany (Szl95) es egy körbefa-
ragott, kemenyperemü pipa (Szl90) is erre utal. A nyaknäl szelesebb elögyürü es a
kis nyakgyürü, egy vagy ket pärkännyal rezezeshez igazodönak lätszik, de ennek
nyomät egy peldänyon sem fedezni fei. Vörös (Szl88, Szl89, Szl74) es fekete
(Szl90-Szl96) szinekben keszültek. Az elökerült peldänyok meretei igen közeliek,
legfennebb 1-3 mm-es elteresekkel.
Egyiket W HELLER belyegzövel (Szl92) illettek nyaka jobboldalän, mely pesti
gyärtäsröl tanüskodik. A negyedelt mezös tipus keltezeset W. Heller szemelyenel
(1808 k .-l889, aki e nemetes nevalakot elete delen tul talän pipäin sem hasznälta)
jobban segiti, hogy e peldänya ket mäsik tipustärsäval (Szl91, Szl93) együtt L.
Schlesinger (1810 k .-l883) (Sz209), M. Honig özvegye (Szl84, 1867 utän) es
Friedreich (Szl86, 1849 elött vagy 1867 utan) pipäival es ket kävehäzi pipäval
(Sz218-219) egy regeszeti egysegböl kerültek ki. Ennek alapjän (felteve, hogy a nev-
belyegzöket a tulajdonos haläla utan nem hasznältäk) hozzävetöleg 1867-1883 köze
tehetök e darabok, ami a tipus többi tagjänak tägabb idöbeli megjeleneset nem korlä-
tozza.
A Szl97 kisse szelesedö, hengeres fejet sürü, vekony fuggöleges bordazäs fedi,
alul-fölül körbefutö, vizszintes bordakkal lezärva. A fej felsö pereme üres, ide került a
rezgyürü, arra pedig a felgömbös, ketlyukü kupak. A kerek nyakgyürüt ket baräzda
fütja körbe, a szämyiläst kis sugäriränyu bordacskäk övezik. A Szl98 magas, szelese­
dö hengeres kemenyet felül lepcsösen kiugrö, erös pärkäny zärja, melyre a rezezes
kapaszkodik. A kemenypaläst felsö harmadat finom, fuggöleges bordazäs fedi, alatta
kiemelkedö nyelv es häromszög alakok vältakozäsäböl ällö öv. A fej szemböl nezeti
oldalän pecsetelt kep: rozettäböl kihajtö levelekkel, feljebb legyezöszerüen szetterülö
levelek. A köztük fatörzsnek kinezö elem a varratvonal elsimitatlan resze. E motivu-
mok a Debrecenböl ismert diszitöelemekkel mutatnak szoros rokonsägot.18 A nyak-fej
könyökszerüen, viszonylag hegyes szögben talälkozik. A nyakgyürü hätul peremes, a
hengeres reszen rezpänt. A Szl99 kemenye kisebb kiugräsü pärkänykent vegzödik,
melyre a rezezes is került. Alatta a kemeny felsö harmadät finom, fuggöleges bordä-
zäs takarja, alatta felvältva ätlös räcsü övek es füzerszerü (ives, fogazott) motivumok
övei következnek. A rezezessel federt nyakgyürü hengeres. E härom pipät a fej resz-
leges vagy teljes fuggöleges bordäzäsa, szerenyebb, mertektartö diszitese regebbinek,
vagy cehes keretek közt keszültnek mutatja. A Szl98 peremes nyakgyürüje, modell-
böl szärmazö dombordisze viszont mär gyäri jegyeket jelentenek.
A Sz200 kisse tägulö, hengeres kemenyenek felsö reszet vizszintes bordäk, also
feiet fuggöleges, härmas vonalkötegek diszitik. E kötegek közt helyezkedik el a fej

17 Ridovics Anna 2005. 26, 11. sz.


18 Ecsedi Istvän 1932. 91., 16. kep, 7-8 äbra.

275
jobboldalân kerek mezöbe foglalt löfej. A rajzolat nem tünik kidolgozottnak, de rész-
leteket a pipât boritö bamasvörös maz miatt sem lehet lâtni. A mâz csak a kémény
felsö peremét hagyja szabadon, amelyre rézgyürü illeszkedik. A kerek nyakgyürü,
mely fokozatosan emelkedik ki a nyakböl, e csoportban üjszerü. A Sz201 kéményén
erös also és felsö gyürü között a lépcsôsen ki- és beugrô vizszintes öveket finom füg-
göleges bordak függönyözik. A felsö gyürü felett a vélhetôen simânak hagyott ké-
ményperemet rézpânt fogja be, rajta bübos kupak. A két pârkânyra következö henge-
res, rézpântos nyakgyürü hâtul peremet visel, csaknem pontosan a negyedelt mezös
tipus (Szl88-Szl96) nyakgyürüje szerint. A fej jobboldalân kerek mezöben löfej
benyomata, amelyet aranyoztak. A Sz202 fején felül a rézkupaknak hagyott, azzal
elfedett perem alatt két vékonyabb gyürü övezte sâvban pontokon fuggô füzér ivei
futnak. Ez alatt a fej jobboldalân gémesküt plasztikus képe, szögletes ftilü
(fa)vödörrel és köböl rakott kûtkâvâval. A képet alul két borda övezte pontsor zâija,
ugyanilyen fut a nyakon is körbe, gallérként. A nyakgyürü hengeres, hâtul peremes
(mint a Sz201, vagy a negyedelt mezös tipus), a szâmyilâs körül sugârirânyban bor-
dâk, melyek végükôn kissé kiszélesedve, kereken zârôdva, cseppszerüek. A gémesküt
és a pontôv vonalâba a fej jobbjân körmezöben löfej benyomatât helyezték el beara-
nyozva. E hârom, löfej-pecsétes pipa tôbb vonâsa a gyâri pipâk fêlé mutât (hâtso pe­
remes nyakgyürü, pontgallér, pecsét aranyozâsa).19
A Sz203 kéményének felsö harmadât alul fogazott rézpânt fedi, rajta bübos ku-
pakkal. A szabadon maradt részen keretelt mezökben âtlôsan osztott, barokkos népi
diszités. Ilyen jellegü diszités olykor kâvéhâzi pipâkon (ld. alâbb) bukkan fel,20 s
keltezésüket is egymâshoz kapcsolja. A hatâs irânya feltehetöen innen vagy mâs kô-
zös forrâsbol mutât a kâvéhâzi tipus fêlé. A nyak tôkeszerüen talâlkozik a fej körlap-
pal lezârt fenekével. A nyakgyürü hengeres, rezezés takarja. A nyak baloldalân, kör­
mezöben, ôtâgü korona alatt R F monogram, ami nem valöszinüsiti debreceni mester
kezét.
Szegeden az 1870-es ôsszeirâs szerint 4 pipakészitô müködött.21 Munkâikat e
csoporton belül lehet keresni. Feltehetô, hogy a negyedelt mezös tipus kiugro szâma
is nekik köszönhetö. Az 1892-es iparos és kereskedöi cimjegyzék alapjân Kohn
Ignâcz, Rona Mârton, Schvarcz Fülöp és Spitzer Dâvid dolgozott a vârosban pipaké-
szitôként.22 Ezen üjonnan megtalâlt adat alapjân a korâbban közölt Szl79-röl az is
elképzelhetô, hogy nem budai, hanem helyi mester, Kohn Ignâc munkâja.

Podrecsi pipâk (V. tabla)

A Sz204 kettös vonalakkal hatârolt, félgômbôs csészéjét töke öleli. A rövid nyak
jorészét ivesen kiszélesedo, széles, vaskos szirmokkal kitöltött, lécekkel hatârolt sza-
kasz uralja, végén széles elôgyürü van. Bepecsételt felirat tünik fel a nyakon baloldalt
(!), fejjel lefelé, fogazott keretben: Podratz, mig jobbfelöl nyolcszögletes mezö

19 Ecsedi Istvân 1932. 93., 19. kép, 3, 6-8; Nagy Zoltân 2001. LX. tabla, P3.
20 Sprusansky, Svetozâr 1967. 248, Obr. 3, 7.
21 Reizner Jânos 1900. 3. kötet, 474.
22 Jekelfalussy Jôzsef 1892. 1401.

276
benyomata, felsö sarkaiban két betü vehetö ki: N K (?), alatta kereszt, mely elmosô-
dott magyar koronân (?) âll. A Podratz felirat Podrecs - pipakészitésérôl ismert -
helység nevével azonosithato. A nyolcszögletes (csapott sarkü négyzetes), cimeres
mezö is innen ismert. Minthogy a Sz204 a 19. szâzad eleji Ahnert mühely pipâjâval
(Szl80) egy ârokbôl került elô, e keltezést vonja magâra, s ez a szögletes, németes
irâsü felirattal összecseng. Podrecs nevével j eiölt pipa a kirâlyi Magyarorszâg tôbb
pontjaröl is elökerült.23 A Sz205 pipa csészéje félgômbôs, kettös karcolt vonalak hatâ-
roljâk, kiszélesedo nyakvégét körvonalas szirmok fedik sürün, s kettös gallér hatârol-
ja. Felszine fekete, fényes, belül anyaga vörös. Nyaka baljân pecsétként nyolcszögletü
mezöben cimerpajzsot visel, annak tetején hâromâgü koronâval, benne âgaskodô
oroszlânnal, körbe takarôkkal. Podrecsâny pipagyâra az 1840-es években a szendröi
Török csalâd kezében volt,24 s az ö cimerük ismerhetô fol e pecsétképben is, - az
oroszlân mancsâval tehât török fejet tart. A nyak jobbja kerekitett végü mezöben,
folyoirâsos képü Podre... pecsétet visel. Formai és anyagi jegyei közeli rokonsâgot
mutatnak a Sz204-el, âm pecsétlôképeik nem egyeznek, s ebböl koruk külônbségére
is lehet következtetni. A Sz205 kéménye kettös vonalakkal fîiggôleges lapokra tago-
lôdik, a vonalak aprö körökböl indulnak, ezeket pedig fogazâsbôl allô félkôrivek kô-
tik össze. A csészét és a kéményt vizszintes homorulat vâlasztja el.
A Sz206 nyaktôredék sik korongos nyakgyürüje a selmeci klasszikus formârol
ismert, de a B209 podrecsi pipârol is. A gallér nem pâlcaszerü, hanem a felület hul-
lâmvetése rajzolja ki. A nyak aljân lépcsôs kiugrâssal kezdödö sik elem kezdödik,
folytatâsa hiânyzik. A nyak jobbjân, kör alakü pecsétben összetett, de alig kivehetô
rajzolat talâlhato, mely talân egy, a podrecsi pipâkrôl ismert cimerképpel azonosithato
(négyszer osztott pajzs, tetején kardot tarto oroszlân, ld. 23. lj.). Baloldalâra kerekitett
mezöben folyoirâsos képü Podrecs feliratot ütöttek. Bâr a Sz205 és Sz206 egyazon
feltôltésbôl került elô, a Sz206-t a Selmecbânya diktâlta verseny hatâsâra született
formaként késôbbinek kell tekinteni, még ha egyidejü gyârtâsuk is elképzelhetô.
A Sz207 csaknem teljes példâny. Oldalirânybôl eröteljesen nyomott, elôl-hâtul
lapolt keresztmetszetü kéménye szokatlan. Az igen magas kéményen a râcsmintâval
kitöltött tüske, aprö lôhere és kör alakü bélyegzôk és aprô fogaskerekes szakaszok
függöleges oszlopokba rendezödnek. A fej alja két, lapos szögben a varratvonalban
talâlkozô sikbôl âll, a kémény aljân ferde fogazâs ôvezi. A nyak a kéményhez hason-
lôan ovâlis (lapitott), kis V alakü pecsétlôk ôvezik a ferdén fogazott peremét. A nyak
és kémény vége egyarânt lépcsôsen beszükül, talân a rezezésnek hagyva teret (a
nyakvég peremén az anyag enyhén visszagyürodik). A nyak jobbjân ovâlis mezöben
folyoirâsos Podrets pecsét.
A podrecsi (és mâs) pipâkkal kapcsolatban felvetett, formai azonossâgra alapo-
zott körmendi (Monaco) és bonyhâdi hamisitâst sajnos csak egyetlen tipus rajzos

23 Nagy Zoltan 2001. LXXXIII-LXXXXIV. tabla, 254. E pipakat kozloje hamisitvanynak tartja, errol ld.
kesobb. A pecsetek illetve pipaformak egymastol elszakitva illetve onmagukban valo kozlese nem teszi
lehetovd ertekelesuket. Buda: Kondorosy Szabolcs 2007. B209; Petervarad: Gadic, Divna 2009. 15.
24 Fenyes Elek 1851. 243-244. „Podrecsany [...] Vegre itt van az orszagszerte hires csereppipa gyar, szinte
Tdrok Janos ur tulajdona, ki az 1845-ki becsi iparmukiallitasban dicsero oklevelet nyert pipaiert.”

277
(szubjektiv) megjelenitése dokumentalja.25 Teljes, pecsétekkel együtt valô kôzlésükig
kérdéses, hogy a formak mindegyikét érinti-e a feltételezett masolâs (aminek a hami-
sitashoz szükségtelenül sokféle Podrecs pecsétlo ellentmondani lâtszik). Mühelykér-
désben a technikai- és anyagvizsgâlat segitséget nyùjthat. A körmendi és a bonyhâdi
magasabb arânyszâmok értékelésénél ôvatossâgra int, hogy a 17, szegedi földböl
elökerült, pecséttel jelölt pipa közül négy „Podrecs” bélyegzôs, pedig ezt az anyagot
nem érintik érdemlegesen az elébbi esetleges hamisitvânyok, mivel az ott nagyobb
szâmban képviselt, helyi mester pecsétjével jelölt példanyok sem jelentkeznek benne.

Dunântüli pipâk (V-VI. tabla)

A Sz208 nyakât a magas, nyolcszögletü, enyhén szélesedô fejtôl talâlkozâsi vo-


nalukban mély ârkolâs vâlasztja el. A testarânyok, nyak-fej egyszerü (könyökszerü)
talâlkozâsa emlékeztet a debreceni pipâkéra. A fej oldalsô lapjain kezdve az elôlnézeti
lapig egyre magasodö, fogazott körvonalü götikus ivek mélyülnek, felettük rozetta.
Ugyanilyen rendü és alakü ivek domborù megfelelöi tajtékpipârôl is ismertek.2627Kér-
dés, hogy melyik hatott a masikra. A pipanyak vége rezezett (onozott?), de lâthato,
hogy nyakgyürüt nem visel. A nyak jobbjân MONACS [Mohâcs] bélyegzô. A bé-
lyegzön az M betü fejtetön all. Hasonlö bélyegzôt ismerünk Mohâcsrol.
A Sz209 pipa a selmecbânyai kagylos tipustôl âtvett fenékkiképzést môdositja
ügy, hogy a gömbölyüen zarödö kagylôsugarak csészét mar nem formâznak, a fej also
sikjât alkotva véget émek. Az ivesen szélesedô fejen széles, domboru bordazat fut füg-
gôlegesen. A nyakgyürü ferdén recézett korong. A nyak jobb oldalâba pecsételve L:
SCHLE / SINGER neve olvashatö. Schlesinger Lipöt pâpai pipagyârosként ismert, s
Szegedröl mar elökerült egy terméke.28 Ezek - egyebek kôzt bonyhâdi darabjaival és
egy horvâtorszâgi példânnyal együtt - piaca dél fêlé valô kiterjesztésérôl tanüskodnak.29
A Sz210 aljânak csônakfenékszerü kiképzése valôszinüleg a fent emlitett Ahnert
pipâébôl (Szl80) vezethetô le, lendületes és kecses vonalvezetése, és mas üj jegyei
azonban külön targyalâsât indokoljâk. Az alj a nyakgyürüt megkôzelitve hegyesen
végzôdik, a fej kiszélesedô aljâval pedig hegyes zârôdâst alkot. A nyak igen erôs
ivben hajlik fel, csaknem pârhuzamos lesz a fejjel. A keskeny, gömbölyitett, recézett
nyakgyürüre széles elögyürü következik, mely rezezés maradvânyait viseli. A forman
tul a kemény, kitünô minôségü anyag, enyhén fényes felszinével is élvonalbeli mü-

25 Nagy Zoltan 2001. 15., 4L , 47., 50., 1. es 2. tabläzat, LXXXIV. täbla. Vasvär eseteben a hat darab, öt
különbözö formäjü Podrecs belyegzös pipa a több, mint 700 peldänybol aligha helyi mäsoläs eredme-
nye.
26 Ridovics Anna 2005. 30., 18. sz. A pipät a 19. szazad mäsodik feiere teszi.
27 Nagy Zoltan 2001. LXII. täbla, M ol.
28 Schlesinger Lipötot 1848-ban pipagyäroskent irjäk össze (Nagy Zoltan 2001. 64.). Mivel 1883-ban halt
meg (a päpai izraelita egyhäz anyakönyve szerint), az 1885-böl valö adat a neve alatt müködö pipagyär
müködesere (idezi Morgenroth, Walter 2001. 57.) felveti, hogy talän a belyegzök feliratäban sem tör-
tent (azonnali) vältozas. A gyär koräbbi szegedi peldänyänak (Kondorosy Szabolcs 2008. Szl78) es a
Sz209-nek pecsetje es meglevö testtäjai igen hasonlöak, de nem egyformäk.
29 Bonyhädröl, Päpäröl es Vasvärröl több peldäny ismeretes (Nagy Zoltan 2001. 72-73., LXIV.-LXV. t., 251).
Horvätorszagböl (Ivanec) elökerült pipäjät (Bekic, Luka 2000,264., Tabl. 4/4) hibäs olvasattal közöltek.

278
helyre utal. Ennek dienere a nyak jobbjän kerek mezöben elhelyezett LS monogramü
pecseteles gazdaja ismeretlen, egyetlen pärhuzamaval együtt.30 Felvethetö feloldas-
kent Leopold Schlesinger vagy Steiner Lipöt neve,31 välasz azonban formakeszleteik
alaposabb megismeresetöl värhatö.
A Sz211 kis, felgömbös cseszeje lekerekitett, ferden recezett peremmel fokoza-
tosan olvad a hengeres kemenybe. Az eröteljes nyak erös ivü töket alkot, melyet hat
karcolt vonal keretel, s ilyen övezi a kemeny aljät is. A szürke pipa nyakän jobboldalt
„BATA” feliratü pecset olvashatö. E mester pecsetjet ismerjük Bonyhädröl, söt remek
minösegü pipän Peterväradröl, es közölt ’BAJA’ olvasata sem kizärt.32
A Sz212 felgömbös cseszejet voltakepp csak a kis domboru bordäk emelik ki a
kemeny vonaläböl. A bordak a tökevel valö talälkozäs kepzeletbeli vonalänäl hirtelen
megtörve es eltünesig elvekonyodva a nyakkal pärhuzamos iränyba fordulva enyesz-
nek el.33 A rövid nyaknäl nagyobb ätmeröjü az elögyürü, melynek szelessege a kis
kerek nyakgyürüevel egyezik. A vilägos cserepszinü felszinen vörös festes nyomai
lätszanak. A Sz212 mögött dunäntuli mühely sejthetö.
A Sz213 erös ivü nyaktöredek, amelyen a szeles elögyürün alul-fölül csavarodö
barokk volutäk alkotnak nyakgyürü-szerüseget, de a diszites növenyi tagjai a nyak
közepen is tulnyulnak. A vörös, felfenyes peldäny fejeböl csak egy lepcsös kezdet
maradt meg. Bizonyosan magyar, leginkäbb dunäntuli (ide ertve Obudät is) mühely
darabja, lendületes formaja, szeles elögyürüje pedig a 19. szäzadröl tanüskodik.
A Sz214 nyaktöredeket a hossztengellyel pärhuzamosan futö erös bordak borit-
jäk, melyek päronkent iw el kötödnek össze a ferden vonalkäzott nyakveget elvälasz-
tö, körbefutö pänt elött. Akär ennek folytatasakent is elkepzelhetö a Sz215 erös ivben
hajlö nyaktöredek, amelyen ugyancsak erös, pärhuzamos bordäk futnak. Mindkettö
fekete, belsö szinük azonban eher. Dunäntuli vagy Selmec videki körhöz tartozhat-
nak. A Sz214 a 19. szäzad elejere keltezhetö a Szl80 (Ahnert) pipa tärsasägäban valö
megtaläläsa miatt.
A Sz216 cseszetöredek, melyhez erkezve az erös nyak tökeve alakul. Az alig ki-
emelkedö cseszen a töket hatärolva ket domboru vonal fut. Hengeres kemeny aprö töre-
deke lätszik. A felszin szürke, grafitos bevonatot visel. A Sz217 magas, hengeres fejenek
különlegessege az aljät körbefogö, hat häromszögletü güla. Ezek közebe häromszögletü,
räcsmintäs pecsetlöt ütöttek. A fej fentebbi palästjät vekony fuggöleges vonalak fuggö-
nyözik, s ebbe keresztes domb, illetve leveles äg rajzü pecseteket nyomtak. A pecsetek
alatt ingadozö vonalü ärkok futnak, ket vekony vonal kisereteben. Lehetseges, hogy
görgöpecsetlö peremenek benyomödäsa, mivel követi a pecseteket. A nyak a fej alä
erösebb ivü tökekent erkezik. A nyak jobbjän mühelybelyegzö vegenek töredeke: „...R”.
A hely ketsoros feliratot is megenged. Keszitökent magyar(orszägi) mester gyanithatö.

30 A päpai Esterhazy Käroly Kastely- es Täjmüzeum peldänya (Nagy Zoltän 2001. LXVII. täbla, P2).
31 Steiner Lipöt öbudai pipäs volt (Levärdy Ferenc 1994, 289. vegjegyzet).
32 Bonyhad: Nagy Zoltän 2001. LVIII. täbla, B6. A felirat az ö olvasatäban ’BAJA’. A peterväradi pel-
dänyröl Divna Gaöic közlesöt birom, melyet ezuton is köszönök. A vitathatö betü felsö äthüzäsa nemi-
leg lejjebb metszi a betü szärät, mely a töveben eles szögben vagy ivesen balra fordul.
33 Ilyen bordäjü cseszet - a bordatörestöl eltekintve - Schlesinger pipäi közt talälni (Nagy Zoltän 2001.
LXV. täbla, B6, P9).

279
Kâvéhâzi pipâk (VI. tabla)

Az ün. kâvéhâzi pipâknak hârom darabja ismeretes (Sz218-Sz220), s mindany-


nyian ugyannak a tipusnak a darabjai. A hatszögletes fej és nyak lapjait egy-egy vonal
hatârolja. A fej lapjain ôltésekhez hasonlô domborü mintasorok futnak függolegesen,
a lapok a fej - nyak talâlkozâsânak also varratvonali pontjâhoz kanyarodva zârulnak
le. A fej peremet övezö sima sâv a még nem restaurâlt Sz220-on lâtszik. A nyak kissé
keskenyebb, jobboldalân CAFE, baloldalân CÖLN felirattal, ez a Sz218-nâl teljesen,
a Sz219-n tôredékesen (COL...) vehetô ki. A nyak többi lapjân csavart, barokkos
relief, a kerek nyakgyürü diszitéséhez hasonlöan. CAFE CÖLN feliratu kâvéhâzi
pipât közöltek Egerböl, Sârvâr hatârâbôl,34 s tôbb izben Passaubôl.35 Azok az itteni-
ekkel csaknem megegyezô példânyok, kôztük a nyakgyürü diszitésében és az ôltés-
mintâs sorok szâmâban, jellegében van némi eltérés. Kâvéhâzi pipâk mâs tipusai tôbb
magyarorszâgi helyröl ismertek.36 Az azonos feliratü, de sokfelé elökerülö példânyok
tanüsitjâk, hogy nem egy kâvéhâzbôl szârmaznak (feltehetô lenne, hogy egy kâvéhâz
rendelésére készültek, annak nevével), hanem egy gyârtôtôl. Ugyanezen formâk taj-
tékbôl is ismertek.37
Nyugaton Kaffeehauspfeife néven emlegetett, nâlunk ismeretlen vâltozataival is
jelentkezik, s talân elterjedtebb e tipuscsoport. Még hirdetése is ismert az 1930-as
évekbol bécsi kâvéhâzi pipaként, LAMA felirattal westerwaldi gyârtôtôl (Höhr-
Grenzhausen).38 Egy passaui példânya ugyancsak bizonyosan Westerwaldhoz (Höhr)
köthetö, s mâsokat is onnan szârmaztatnak. Ilyen pipâkat azonban Davitjan bécsi
cseréppipagyârtô szabadalma kölni kâvéhâzi pipâként („Kölnischen Kaffeh-
haus-Tabakpfeifenköpfe”) mâr 1836-ban emlit.39 Valôszinüleg ez a kâvéhâzi pipâk
tôrténetének nyitânya, s Köln emlitése összecseng példânyaink feliratâval, mely ilyen
nevü kâvéhâz helyett inkâbb magât a tipust jelzi. Kölnre (formaadô) gyârtâsi helyként
semmi adat, s a tipust az irodalom is bécsiként emlegeti. Alakja, magas, szögletes
kéménye a selmeci pipâkat idézi, s az inspirâciô ezen gyôkerére utal, hogy német
földön formai lag egyedülâllô e csoport. A kâvéhâzi pipâk születésének eredetét vizs-
gâlva a fenti elemeken tûl tekintetbe kell venni magânak a kâvéhâzi kiszolgâlâsnak
ezen vendégkôzpontü, nagyvonalü jellegét. Ha elfogadjuk, hogy a kâvéhâzak lâttâk el
ilyenekkel vendégeiket, ez a szükséglet arânyait tekintve szintén nyugat fêlé mutât.

34 Eger: Nagy Zoltän 2001. XCII. täbla, 6-7. (6a-b), 256; Särvär: Szilasi Attila Botond 2002. 188., 195., 6.
täbla.
35 Böhmer, H. 2001. 24., Abb. 5. N2. 8. Sok mäs kävehäzi pipa között egy toväbbi „Cafe Coin” feliratos
peldänyt (75. modelt) is közöltek, s egy „M & T HÖHR“ feliratu darabot, mely utal a keszitesi helyere
(76. modell) (Kügler, Martin 1998. 238., 61-76. modellek; 237., jobboldali kep, also härom peldäny).
36 Felvidekröl a felirat nelküli vältozatok mellett „MEIDLING / ...” (?) feliratu került elö (Sprusansky,
Svetozär 1967. 248., Obr. 3./6 (5, 7); Kassa: Polla, Bela 1971. 115., Obr. 100/3, 11.) Ennek teljes szö-
vegü peldänya lehet a „LAMA / MEIDLING” feliratu becsi kävehäzi pipa (Levärdy Ferenc 1994. 108.)
vagy a „MEIDLING / S. S.” szövegü pipa Körmendröl (Nagy Zoltän 2001. XCII. täbla, KB1, 254.).
Toväbbi felirat nelküli, illetve „VÄROSLÖD” feliratos peldänyok is elökerültek (Nagy Zoltän 2001,
LXVII. täbla, bal felsö kep, XCII. täbla, 4-5.).
37 Ridovics Anna 2005. 28-29., 14-17. sz.
38 A hirdetes kepet közöltek: Knasterkopf2005. 128. (Kügler, Martin).
39 Jahrbücher 1839. 340.

280
Kérdés, hogy valöban kâvéhâzakban volt-e hasznâlatban, és kizârôlag ott-e. A szegedi
värböl, de mas lelöhelyekröl, kivalt Sarvär hatäräböl elökerült példânyai sem kâvéhâzi
hulladékbol kerültek elö, inkäbb „civil” forgalomröl tanüskodnak. Minôségük elég
gyenge (puhâk), a hazai pipagyârak termékeinél jöval silânyabb anyagüak. A feliratok
döntö részben ugyancsak német nyelvüek. Mindezekböl hazai (selmeci) forma altal
inspirait, de uralkodöan német nyelvterületen gyartott tipuskör feltételezhetô. Hazai
elteijedtségük széles körn importröl és teijesztésrôl tanüskodik, amit gyenge minôsé-
gükböl következö olcsösaguk is tâmogatott. A képet kiegésziti, hogy kisebb mértékben
nâlunk is készitették: Varoslöd neve tünik föl egy ilyen pipân, s Levärdy olyan debrece-
ni fazekast emlit, aki kiegészitésképpen szintén mintâzta ezt a format is.40
Keltezésüket a Sz218-Sz219-el együttesen elökerült, bélyegzôvel ellâtott példâ-
nyok segitik: leginkâbb a Szl84 (M.Honig We/Schemnitz), mely alapjân 1867 utân,
de 1885 elött, a Szl86 (Friedreich) szerint 1849 elött vagy 1867 utan; a Sz209 (L.
Schlesinger) alapjân 1883 elött, a Szl92 (W. Heller) szerint 1889 elött készülhettek -
amennyiben a mühelybélyegzôk kôvették a tulajdonosi néwâltozâsokat (ld. 28. lj.).

Orientâlis formâk (VI-VH. tabla)

Az orientalizmus hatâsa vilâgosan mutatkozik a 19. szâzad mâsodik felének pi­


pai kôzt. Ez nemcsak üj formâk âtvételét jelentette Keletröl, hanem a felszinkezelését
is (magas fényü, eröteljes vörös felszin, alkalmi aranyozâssal kiegészitve). Valameny-
nyi itt következö példâny felszine fényes vagy félfényes, anélkül, hogy - egy-két
részlettôl eltekintve - polirozâs nyomait lehetne észlelni.
A szâzad derekân „a török pipâk vagy csibukok nâlunk is ismeretesek” vol-
tak.41 Föltehetö, hogy e megjegyzés azidôtâjt még tôrôkorszâgi ârura vonatkozott. A
hazai pipâk esetében az orientalizmus nyugati hatâsként is érkezhetett, hisz a 19. szâ-
zadban jelentös francia s ausztriai pipagyârak tôbb tipusukkal ugyancsak keleti min-
tâkat követtek.42 Az eddigi kôzlések alapjân ügy tetszik, hogy orientâlis formâkat sem
Debrecenben, sem a dunântüli manufaktürâkban nem készitettek, csak a Felvidéken
(Selmecbânya, Zolyom).
A Sz221 csonka kupos csészéjének felsô, kissé befelé törö sâvjât fuggöleges
bordâcskâk diszitik. A fej cseppalakü also sikjân rozetta benyomata. A pipa igazi
külônlegességét a frontâlis oldalân kis csoportokba rendezödö kerek fémes pettyek
jelentik, melyek mindig belevâgodnak a felszinbe. Ezek felvitele talân a fém olvadt
âllapotâban tôrtént, erre utalhat a körülöttük gyakorta kialakult fémes udvar, amely a
kész, vörös, fényes felszinen szabâlytalanul szétfutott, a fémszemek bemélyülése a
cserép felszinébe és kôzépen valô meghorpadâsuk (kihülés utân). A nyakgyürü éles
peremü korong. A nyakgyürü fêlé kissé tâgulo nyakon és a nyak-fej hatâron fogaske-
rék diszités. E talpân megâllithatô forma eddig ismeretlen. A példâny peremén pâr

40 Levârdy Ferenc 1994. 100. Ld. 36. lj.


41 Fényes Elek 1854. 210.
42 Török mintaképek utâni formâkat A. Partsch theresienfeldi mühelye mâr 1835-ben készitett (idézi
Morgenroth, Walter 2001, 55.), Bécsben pedig Davitjan cseréppipa-készitô nyert szabadalmatl836-ban
ilyenek gyârtâsâra (Jahrbücher 1839. 340).

281
aprô csorbulâs lâtszik, hasznâlati karcok, kopâsok. Megkockâztathatô a pârhuzam
isztambuli pipâkkal,43 de az âbrâzolâs silânysâga miatt ez csak puszta folvetés lehet.
A Sz222 csonka gula formâjü csésze; a fej egyes oldallapjaira, melyeket kettös vona-
lak vâlasztanak el, felül lefelé forditott hâromszôgbe foglalt motivumot pecsételtek. A
kissé tâgulo nyakon kettös vonalböl gallér, a kùpos nyakgyürü tôvében markâns
gyöngysor, felette fogaskerék-nyommal. A fej aljân koncentrikus körökböl és pont-
körböl allô pecsét. A fej frontalis oldalân fémpettyek, a Sz221-nél lâtott môdon,
egyes, hârmas, négyes és hatos csoportokban, de mindig fémes udvarral. E rendkivüli
diszités és a talpân megâllithato forma a Sz221 és a Sz222 közös mühely(kôr)ére
utalnak, ez esetben viszont a talpon elhelyezett bélyegzo nem mühelyjegy (de esetleg
lehet mühelyen belüli, személyhez kötödö egyedi jel).
A Sz223 fejét nem annyira a forma, inkâbb a felszin megformâlâsa teszi tagolttâ.
A csészét (a nyak helyfoglalâsa miatt) nyolc, a kéményt tiz - a csészén lévôkhôz ké-
pest félig elcsüsztatott helyzetü - lapos, széles homorulat (fazetta) bordâzza. Ezt kô-
vetve a kéményperem is karéjosan szeldelt (tizszer), amit alul benyomott ivek kisér-
nek. A csésze és kémény fazettâit mâs-mâs bélyegzok diszitik. A csésze és kémény
között, a töke mentén és a nyakon körbe fogaskeréknyom fut. A kémény pereméhez
hasonlôan a nyakgyürü is karéjosan szeldelt (nyolcszor). Sôtétbama szinét a fej diszi-
téseibe dörzsölt avagy megmaradt fehér festés töri meg. Az elözöekkel ellentétben a
Sz223 Balkân-szerte, söt Közel-Keleten is széles körben ismert forma,44 a kirâlyi
Magyarorszâgnak pedig déli területein talâltâk meg.45 Egy timovôi példânyra két arab
évszâmot irtak, mely 1698-nak és 1700-nak felel meg.46 Ez a keltezés azonban mégis
erösen kétséges, mivel a hodoltsâgi anyagban a tipusnak még semmi nyoma, csak az
éppen formâlodo tulipânformâjü fejek talâlhatok kis szâmban, amelyekböl e kinyilt,
harangforma fej szârmazhat, s kifinomult, fazettâit megformalâsa csészén, nyakgyü-
rün, fejperemen bizonyosan hosszabb idôt vett igénybe. Epsége, földben nem idözött
sorsa is 19. szâzadi korât lâtszik tâmogatni - akâr a megtartâsban hasonlö többi a
magamagâét. A Sz223-t balkâni vagy török munkânak tartjuk, ebben kéményének a
damaszkuszi pârhuzamokéval nagyon hasonlô pecsétlôi, azok sietôsen, félig benyo­
mott, egymâsra tolulo elrendezése és a magyarorszâgi mühelyek orientâlis formâi
kôrében ismeretlen felszinkezelése is megerösit.
A Sz224 csészéjét eröteljes domborü gerezdek alkotjâk (7), minden mâsodik le-
veles âg pecsétjével diszitett, az ârkokban fogazott vonal, felül kis virâggal. Az ivesen
kihajlö, nyolcszögletü kémény felso szélén füzérek kötik össze az élek talâlkozâsânâl
elhelyezett virâgokat. A nyakon a gallér és a kis, sima nyakvég között hosszan el-

43 Hayes, John W. 1980. 7, XXV. tipus.


44 Pârhuzamai Korinthoszbôl (Robinson, Rebecca W. 1985. PL 59, C122-C123), Kerameikosbôl (Robin­
son, Rebecca W. 1983. Nr. 54), Timovöböl (Ilčeva, Vülka 1975. 183, 4/b tipus: Tabl. 2/13, 14),
Provadijâbôl (Haralambieva, Anna 1986. Tabl. V/35, 36), Szôfïâbôl (Stančeva, Magdalina-Medarova,
Sztefka 1968. 8, Obr. l/a, e, >k, 3, Stančeva, Magdalina-Nikolova, Tatjana 1988. 140, Obr. 12), Da-
maszkuszbol (François, Véronique 2008. Pipes en forme de lys, No. 6-8., hivatkozassal izraeli leletre
is) ismeretesek.
45 Elökerült Mohâcsnâl a Dunâbol (Nagy Zoltân 2001. LXI. tabla, Mo4) és Pétervâradon (Gačić, Divna
2009. 10., T. I. 9.)
46 Ilčeva, Vülka 1975, 185, 187, 14. példâny.

282
nyult, domborü bordâk. A bordâk közt fogaskerék, szélrôl kis virâgok pecsétjével. A
nyak vége a fenyôâg-szerü mintasorral jelölt tôkén tùlnyulva râterül a csészére, s
külön nyelvet alkotva a kéményre is. A vilâgos bronzszinü bevonat helyenként ko-
pott, itt az alapfestést adô fényes vörös szin lâtszik. A nyaki also bordâba a szâmyilâs
mellett a 163-as szâmot nyomtâk. Ez a jegy valoszinütlenné teszi, hogy balkâni ter-
mékrôl legyen szô. Kizârhato, hogy mühelyjegyként vagy modell szâmaként alkal-
maztâk. Azt mindenesetre sejteti, hogy a 19. szâzad mâsodik felénél, vagy inkâbb
végénél korâbbi példâny nem lehet.
A korongos csészék kôzül a Sz225 csészekorongja sima, csak pereme fogazott.
A kémény is sima, ivesen kihajlo, oldalain egy-egy nôvényi âbrâjü pecsét, frontalis
oldalân pedig mâsik nôvényi pecséttel együtt ôsszetett âbrât alkotnak. A korong aljân,
a peremet kisérôen aprô nôvénykét befogo ivecskék lâncolata. Ilyen ivsor hùzodik a
keskeny, fogazott peremü nyakgyürü tôvében. A nyak hegyes tôkeként végzôdik a
csészekorong peremén. A nyak jobbjân pecsétben TAKÂCS / ZÖLYOM, baljân ci-
merpajzs, melynek rajza javarészt égetés elött elkenödött, elsimult, de megmaradt kis
részletei alapjân a koronâs magyar cimeré (kiscimer) lehetett, tehât 1849 elôttre, vagy
- valôszinübben - 1867 utânra keltezhetô.47 E pipaforma legkorâbbi alakjai mâr a
hazai török anyagban is feltünnek, s 1707-1708-bôl mâr âbrâzolâsa is ismert.48 A
Sz225 pârhuzamai Törökorszagböl, a Balkânrôl, illetôleg Selmecbânyârôl vâltak
ismertté.49 Keltezésüket az 1828-29-es orosz-török hâboru vâmai sâncaiban talâlt
példânyok is segitik.50 1825-ben két különbözö ütleirâs gôrôg férfiakrol készült met-
szetein tünik fel,51 Hansen 1835-43 közt készült festményén mâr dân festök füstôlnek
ilyen pipâkbol.52 A Sz226 csésze korongja 13 széles bordât visel a hâtân, alja viszont
sima. Az ivesen kihajlo kémény frontâlis és bal oldalân hâromféle pecsétlô hasznâla-
tâval alkotott âbra. A nyak szôgletesen zârodô tôkében végzôdik, hatârvonalât ferde
fogazâs keriti, mellette két oldalrôl hârmas körös benyomat. Minden mintâzâs utâni

47 A zôlyomi Takâcs mühelyt 1830-ban alapitottâk, s Takâcs Vendel 1885-ben mâr 65 munkâssal dolgo-
zott (idézi Morgenroth, Walter 2000. 56). 1892-ben pipâkon kivül mâr pipaszârakat is gyârtott
(Jekelfalussy Jôzsef 1892. 1401). Az 1896-os ezredéves kiâllitâson Zölyomröl mâr Takâcs Eduârd / Ede
neve szerepel, aki pipagyârosként kiâllitâsi érmet kap nagybani gyârtâsért (Matlekovits S. 1897. 370).
Bâr Takâcs Eduârdot feltételezték Zachar Kâroly mestereként (Takâcs Tibor 1979. 267), inkâbb Takâcs
Vendel lehetett az, s tôle vehette ât a mühelyt Takâcs Ede. Îgy T. Vendel 1895-ôs mühelynyitâsrôl szô-
16 hiradâs (Levârdy Ferenc 1994. 108) valôjâban T. Edére, s csak tulajdonosvâltâsra vonatkozhat.
48 Robinson, Rebecca W. 1985, 155., 173., PI. 37.
49 Konstantinâpoly: Haan, Arjan R. 2004. Pic. 2, 7, 11 - részint eltérô nyakvéggel és Hayes, John W.
1980. 7, VII. tipus; Korintosz és Athén: Robinson, Rebecca W. 1985. PI. 45, C101, C102, C104, C107,
C108, A23-A25; Kerameikos: Robinson, Rebecca W. 1983. Nr. 31-34, 37-39; Timovö: Iléeva, V. 1975.
Tabl. I. 7-10 (Ill/a tipus); Provadija: Haralambieva, Anna 1986. Tabl. 4/30; Vâma: Stanéeva,
Magdalina 1972. 91, Obr. 17; Mihai Voda kolostor: Cantea. Gh. 1959. PI. CIL 1, 4.; Szabâcs: Kovic,
Gordana 2004. 45, jobb also példâny; Pétervârad: Gaôic, Divna 2009. 10, T. I. 7; Horvâtorszâg (arab
mesterjeggyel): Bekic, Luka 2000, 266, T. 5. 8; Selmecbânya: Takâcs Tibor 1979. 272, 14. âbra, 4. sor.
50 Stanôeva, Magdalina 1972, 91.
51 Robinson, Rebecca W. 1985, 156, PL 41/a, PI. 43.
52 Levârdy Ferenc 1994. 95.

283
diszitést (pecsételést, fogazâst) bearanyoztak. A nyakgyürü pereme csipkézett. Pârhu-
zamai balkâni és török anyagböl ismertek.5354
A (fél)tojâs alaku fejet viselo Sz227 nem hagy kétséget eredete felöl: nyaka
jobboldalân ZACHAR ÉS TÂRSA SELMECZEN feliratu pecsét, baloldalân Selmec-
bânya vârosi cimerének benyomata lâthato. Tôkéje nagy szemü gyôngysorral keretelt.
A gyôngysort és a két pecsétet aranyszinüre festették. Nyakgyürüje nincs, a nyakvég
kis lépcsôs szükületén ugyancsak gyôngysor fut körbe. Megegyezö példânyt közöltek
Zachar mühelyének darabjai kôzt. A pipa bizonyosan 1891 utân készült. (ld. 11. lj.)
Közeli formâk a tajtékpipâk kôzt is vannak, ahoi töke nélkül ismert és igen gyakori
tipus.55
Az idetartozô tipusok kôzül tôbbnek az alapformâja mâr 17. szâzadi leleteinkböl
ismert, jelezve, hogy hosszù formai evolüciö all mögöttük. E pâlyânak csak kezdeti és
végâllapotâval talâlkozunk a hazai anyagban, ami tanüsitja, hogy a magyarorszâgi
fejlôdésre balkâni/tôrôk alakok nem vagy alig gyakoroltak hatâst a XIX. szâzad utolsô
harmadâig, még ha szörvanyos importjuk feltehetô is.
Az orientâlis formak és technika elsajâtitâsa olyan jôl sikerült felvidéki mestere-
inknek, hogy nem mindig egyszerü az megkülônbôztetésük az eredeti, kortârs tô-
rôk/balkâni termékektôl.
A Sz225-rôl és a Sz227-rôl kétségtelen, hogy felvidéki mesterek készitménye, s
szâmjegye alapjân a Sz224 is vélhetôen hazai, esetleg nyugat-europai termék. A
Sz223-nak pedig felszinkezelése és pecsétei miatt balkâni (esetleg tôrôkorszâgi)
szârmazâsa bizonyos. Bar fémpôttyôs technikâja és fejformâja eddig mindenütt isme-
retlen, pecsétlômotivuma és fémpôttyeinek rendszertelen szétosztâsa alapjân a Sz221,
s vele a Sz222 keletkezési helye inkâbb tölünk délkeletre tehetö. A Sz226 pedig
aszimmetrikusan, szabadon elhelyezett motivumképe miatt tarthato balkâni eredetü-
nek is, bâr felszine felvidéki târsaival rokon.

Ertékelés

A hazai gyâri pipatermelés a 19. szâzadtol mâr elég jôl tagolhatö mühelykörökre
bomlik, amelyek sajât formakinccsel, diszitési és felszinkezelési modokkal jellemez-
hetök. Köztük a hatârok nem voltak âthâghatatlanok, a formâk valamelyes âramlâsa is
kimutathatô, bâr ebben is egyedi sajâtossâgok érvényesülnek.
A 19. szâzad egészét tekintve legnagyobb jelentôségü és hatâsü a Selmecbânya
meghatârozta régio volt (ide tartozik Zôlyom, Kôrmôc). Formâi erösen hatottak az
idöben utâna fejlôdésnek indulo dunântüli térségben, illetve a Lajta menti mühelyek

53 Isztambul: Haan, Ajrjan R. 2004. Pic. 8, 9, de ezeknél a bordâzâs alul is folytatôdhat, Athén: Robinson,
Rebecca W. 1985, A26; Szofïa: Stanceva, Magdalina-Medarova, Sztefka 1968. Obr. 1/h, 2/e.
54 Takâcs Tibor 1979. 272, 14. âbra, 3. sor, jobb oldali példâny. Vékony nyakgyürüvel és eltéro diszitéssel
mâsik példâny is készült e mühelyben (uo. 3. sor, baloldali kép).
55 Ridovics Anna 2005. 24-25, 3-10. sz. A 6. szâmü pipa a 19. szâzad utolsô évtizedeire tehetö. Ez egybe-
esik Zachar mühelyének kezdetével. E keltezések alapjân nem lehet elsôbbséget megâllapitani, de a
forma tajtékpipâk kôzti gyakorisâga folytân valôszinü, hogy a csak Zachartôl ismert cseréppipa-vâltozat
lehet az âtvétel.

284
(Theresienfeld [Ausztria], Darâzsfalu [Magyarorszâg]) kôrében. Ôbuda helyzete ke-
véssé ismert anyaga miatt bizonytalan. Sokkal korâbbi kezdetekkel és meglehetösen
független fejlôdéssel jellemezhetö a debreceni pipamüvesség. Formailag szintén sajât
utjât jârta Podrecs(âny).
A szâzad legelterjedtebb, kagylôs aljü tipusa Selmecen született, s ugyanügy,
mint a Szegeden eddig mégis nagyobb szâmban jelentkezö csônakfenekü forma, igen
hosszü életü alaknak tetszik. Legtôbb szegedi példânnyal egy egyszerü karcolt, pecsé-
telt diszitésü, szögletes nyakgyürüs forma mutatkozott. Ez a közepes fejmagassâgü,
debreceni pipâkkal rokon formâkhoz all közel. Azoknak itteni példânyait mind
kupakoltâk, jellemzö szinük a fekete. Köztük több alkalommal löfejet mintâzô pecsé-
telést hasznâltak a fej jobboldalân mühelyjegy gyanânt, feliratos bélyegzô azonban
alig fordul elô. Ezekkel szemben a podrecsi pipâk sokféle bélyegzôje lehetoséget
nyujt a korszakoläsra, s egyben több mester megkülônbôztetésére, akik ezen név mô-
gött müködtek, bar akârcsak Selmecére, e név hamis hasznâlatâra is gyanü vetül.
Az elökerült kâvéhâzi pipâk egyetlen tipust képviselnek. CAFE CÖLN feliratuk
minden bizonnyal német ajku (Bées?) gyârtâsi helyre, s ezzel nyugati importra utal.
Egyidejüleg kelet felöl is érkeztek példânyok, s foleg hatâsok. Kezdeti formakészletét
a selmecbânyai térség csak viszonylag késôn bövitette orientâlis tipusokkal. E for-
mâk, ügy tünik, idehaza csak itt (Takâcs - Zolyorn, Zachar - Selmecbânya) készültek
(Ausztriâban pedig a Lajta mentén és Bécsben), sem a több ezer darabos dunântüli
leletanyagbôl, sem a debreceni mühelyanyagböl nem kerültek elô. A tipusok tôbbsége
a Balkânrol és/vagy Isztambulbol ismert, s vélhetôen ezek közvetlen hatâsa inditotta
el hazai gyârtâsukat, esetleg osztrâk kôzvetitéssel, de nem a francia pipagyârak keleti
tipusai. Zachar mühelye 1880-töl müködött, ami gyârtâsuk kezdetét is behatârolja.
Több példânyrol diszitö pecsétlôik és felszini technikâjuk alapjân âllithatô, hogy bal-
kâni eredetü. Ilyenek hasznâlatâra Szegedröl a 18. szâzadbol régészeti adatok is van-
nak.56 A pârhuzam nélküli alakok leginkâbb az elöbbi darabok inspirâlâsâra, helyben
megalkotott formâk lèhetnek, kis hânyaduk esetleg mâig nem közölt balkâni vagy
isztambuli alak.
Szeged tekintetében a pipâk 19. szâzadi piaci részesedésérôl is kaphatunk vâzla-
tos képet. E vizsgâlatba azonban az âsatâsi (kôzte a korâbban közölt) példânyokon
kivül csak azok a néprajzi gyüjteménybeli pipâk vonhatok be biztonsâggal, melyeket
Szegeden leltek vagy gyüjtôttek, mivel ezeknek kétségkivül itt volt fogyasztâsi he-
lyük. A hagyatékbôl bekerült gyüjteményes példânyokat ezért e szâmvetésbôl kihagy-
tuk.57 Ilyformân 20 pipa viselt mesterjegyet, illetve ha a hârom löfejes példânyt is
beszâmitjuk, akkor 23. A legtôbb pecséttel jelölt pipa Podrecsröl szârmazik (4), ezt
Honig selmeci és Schlesinger pâpai mühelytulajdonosok 2-2 pipâval követik. Egy
példânnyal Ahnert, Schmidt J. és Zachar selmeci, Takâcs zolyomi, Kohn szegedi (?),
Heller pesti, Bata vagy bajai (?), F. Bruner darâzsfalvi, Friedreich theresienfeldi mes­
ter is ismert. Összesitve Selmec foglalja el az elsö helyet 5 példânnyal, mig

56 Kondorosy Szabolcs 2008. 347., Szl69, Szl70.


57 Kondorosy Szabolcs 2008. S zl76-S zl79, jelen anyagbôl Szl80, Szl84, Szl86, Szl87 (a Marosbôl, 4
km-re a torkolattôl), Szl92, Sz204-Sz207, Sz209-Sz211, Sz217, Sz224, Sz225, Sz227, löfejes:
Sz200-Sz202.

285
Podrecsrol szarmazik a masodik legtobb pipa. Mindez ujonnan kierdemelt figyelmet
iranyit a podrecsi pipakeszitesre, s a leletekkel igazolt nagy kozpontok soraba allitja.58
Ha a nem fold/viz alol elokeriilt pipakat tekintjuk, azok ugyanugy bizonyos kronolo-
giai jelentest hordoznak, torekenysegiik ellenere emberi komyezetben epsegben valo
tulelesiikkel, ezert tobbsegiik a 19. szazad vegerol-20. szazad elejerol szarmazhat,
amit Zachar (Szl85, Sz227) eseten bizonyithato.
Tobb peldany bizonyitekkal szolgalt a csereppipak es tajtekpipak kozti formal es
diszitesbeli hatasokrol, melyek inkabb a csereppipak mintaado szerepet mutatjak.

Kezcsokkal Felesegemnek.
Koszonetet mondok Tomka Gabomak hasznos lektori tanacsaiert.

Katalogus

A katalogusban szereplo roviditesek:

Ltsz: leltari szam SzD: szamyilas, FM: fejmagassag


CsD: csesze-atmero V: iirmeret, a: alul, k: kozepen
KD: kemeny-atmero f: feliil mert adat
TD: tuzter-atmero t: toredekmeret
TM: tuzter-magassag kismerteku becsles
TH: testhossz br.= bontasi reteg
NyH: nyakhossz szt.= szintig
NyD: nyakatmero szv.= szelveny
NgD: nyakgyiirii atmero Adatok mm-ben.

Szl80 Ltsz.: MF 2007.1.67; CsD: 21; TD: 14,5k; TH: 53; NyH: 22,5; NyD:
17,5/18; NgD: 22/22,5; SzD: 11/11,5; Szin, anyag: bama, beliil sziirke; Szarm.: K
szv. 80. arok
Szl81 Ltsz.: MF 2007.1.1096; CsD: 22,5; TD: 14a; TH: 53,5; NyH: 25; NyD:
17,5/18,5; NgD: 22,5; SzD: 11; Szin, anyag: fekete, beliil sotetszurke; Szarm.: K szv.
4. br. 5. szt.
Szl82 Ltsz.: MF 2007.1.991; CsD: 23; TD: 18k; TM: 48,5; NyD: 18/... 62,5;
Szin, anyag: bama, beliil vil. cserep; Szarm.: K szv. 3. br. 4. szt.
Szl83 Ltsz.: MF 52.620.1; KD: 24/26; TD: 21,5; TM: 51; TH: 52,5; NyH: 19,5;
NyD: 19/20,5; NgD: 25,5; SzD: 12; FM: 77,5 V: 17,8; Szin, anyag: sotetbama, vil.
bama marv. foltok; Szarm.: Szeged, Dr. Szollosi Emo hagyateka, 1937
Szl84 Ltsz.: MF 2007.9.825; CsD: 27,5; KD: 23,5a; TD: 16a; TH: 47,5; NyH:
18,5; NyD: 18,5; NgD: 25; SzD: 13; Szin, anyag: sotetsziirke, alatta bamassziirke;
Szarm.:

58 Ezt tamasztja ala, hogy az ujvideki muzeum 53 kozolt pipajabol negy Podrecsrol szarmazik (Gacic
Divna 2008. 107-108).

286
Szl85 Ltsz.: MF 52.621.12??; CsD: 30,5; KD: 26/...; KM: 75,5; TM: 70,5; TH:
51,5; NyH: 19; NyD: 22; NgD: 28,5; SzD: 14; FM: 93,5; Szin, anyag: bama, märvä-
nyos, fekete märvänyos foltok; Szärm.: Szeged, Dr. Szöllösi Emö hagyateka, 1937
Szl86 Ltsz.: MF 2007.9.827; TH: t 25,5; NyD: 18; NgD: 25/26; SzD: 12; Szin,
anyag: fekete; Szärm.:
Szl87 Ltsz.: MF 52.610.1; CsD: 20; KD: 22,5; TD: 18; TM: 72,5; TH: 47,5;
NyH: 23; NyD: 15; NgD: 21; SzD: 10,5; FM: 82,5; Szin, anyag: eredetileg cserep-
szin, ma rezpatinäs; Szärm.: „ifj. Domokos Läszlö talälta a Marosban a 4 km-könel”
Szl88 Ltsz.: MF 52.613.1; CsD: 17,5; KD: 25; KM: 62,5; TD: 19,5; TM: 58;
TH: 39; NyH: 20; NyD: 14; NgD: 20; SzD: 8,5; FM: 69; Szin, anyag: vörös, nyers,
fogästöl kifenyesedett; Szärm.: Szeged
Szl89 Ltsz.: MF 52.614.1; CsD: 17; KD: 25,5; KM: 61; TD: 20,5; TM: 56; TH:
40; NyH: 19,5; NyD: 15,5; NgD: 21; SzD: 9,5; FM: 67; Szin, anyag: vörös, nyers,
fogästöl kifenyesedett; Szärm.: Szeged, Birö Benö värosi fomemök ajändeka
Szl90 Ltsz.: MF 2007.1.992; TD: ~21f; Szin, anyag: fekete, belül szürke;
Szärm.: K szv. 3. br. 4. szt.
Szl91 Ltsz.: MF 2007.9.822; CsD: 16a; TD: 14k; TH: 37,5; NyH: 17; NyD: 14;
NgD: 19; SzD: 9; Szin, anyag: feketesszürke; Szärm.:
Szl92 Ltsz.: MF 2007.9.824; CsD: 17,5; KM: 62,5; TD: 17k; TM: 56,5; TH: 40;
NyH: 20; NyD: 14; NgD: 21; SzD: 9 68 fekete; Szärm.:
Szl93 Ltsz.: MF 2007.9.826; CsD: 17,5; TD: 13a; FM: 140; Szin, anyag: bama,
puha, kopott; Szärm.:
Szl94 Ltsz.: MF 2007.1.1432; KD: 25f; TD: 20f; Szin, anyag: fekete, belül
szürke; Szärm.: K szv. 4. br. 5. szt.
Szl95 Ltsz.: MF 2007.1.1433; Szin, anyag: sötetszürke, belül bama; Szärm.: K
szv. 4. br. 5. szt.
Szl96 Ltsz.: MF 2007.1.1434; TD: 11a; NyD: 13,5; Szin, anyag: fekete, belül
bama; Szärm.: K szv. 4. br. 5. szt.
Szl97 Ltsz.: MF 87.15.1; CsD: 21; KD: 24; KM: 46; TD: 18,5/20; TM: 38,5;
TH: 41; NyH: 16,5; NyD: 15,5 19,5/20; SzD: 8/8,5; FM: 52,5; Szin, anyag: fekete,
felfenyes; Szärm.: ismeretlen
Szl98 Ltsz.: MF 52.618.1; CsD: 15,5; KD: 28; TD: 20,5; TM: 54; TH: 44,5;
NyH: 24; NyD: 14,5; NgD: 20; SzD: 10; FM: 63,5; Szin, anyag: fekete, felfenyes;
Szärm.: Szeged, Dr. Szöllösi Emö hagyateka, 1937
Szl99 Ltsz.: MF 52.619.1; CsD: 17; KD: 26; KM: 58; TD: 19,5; TM: 50,5; TH:
38,5; NyH: 18,5; NyD: 14,5; NgD: 21; SzD: 9,5; FM: 61,5; Szin, anyag: fekete, fe-
nyes, hasznälatlan; Szärm.: Szeged, Dr. Szöllösi Emö hagyateka, 1937
Sz200 Ltsz.: MF 52.664.1; CsD: 21; KD: 24,5/25,5; KM: 48; TD: 16,5; TM: 54;
TH: 45; NyH: 23; NyD: 14,5/16; NgD: 24,5; SzD: 9,5; FM: 61,5; Szin, anyag: vörö-
sesbama, kicsit lisztes mäz, kemenyperemen fedetlen vörös cserep; Szärm.: Szeged
Sz201 Ltsz.: MF 52.615.1; CsD: 17; KD: 25; KM: 52; TD: 20,5; TM: 47; TH:
40,5; NyH: 22; NyD: 13,5; NgD: 22; SzD: 9,5; FM: 60; Szin, anyag: fekete, felfe­
nyes, hasznälatlan; Szärm.: Szeged

287
Sz202 Ltsz.: MF 52.616.1; CsD: 20; KD: 23; TD: 18,5; TM: 46; TH: 45,5; NyH:
26; NyD: 13; NgD: 21,5; SzD: 10; FM: 57,5; Szin, anyag: fekete, felfenyes, hasznä-
latlan; Szärm: Szeged
Sz203 Ltsz.: MF 52.617.1; CsD: 14,5; KD: 17; KM: 36; TD: 11,5; TM: 32,5;
TH: 35,5; NyH: 19,5; NyD: 11,5; NgD: 16,5; SzD: 7; FM: 41 V: 3,3; Szin, anyag:
fekete, felfenyes; Szärm.: Szeged, Dr. Szöllösi Emö hagyateka, 1937
Sz204 Ltsz.: MF 2007.1.65; TH: 53; NyH: 25; NyD: 17/18; NgD: 23/23,5; SzD:
12; Szin, anyag: fekete, belül bamäsvörös; Szärm.: K szv. 80. ärok
Sz205 Ltsz.: MF 2007.1.1093; CsD: 26; TD: 16,5k; TH: 58; NyH: 29,5; NyD:
18,5/19,5; NgD: 27,5; SzD: 12; Szin, anyag: fekete, felfenyes, belül bama; Szärm: K
szv. 4. br. 5. szt.
Sz206 Ltsz.: MF 2007.1.1095; NyD: 19,5; NgD: 26,5; SzD: 11,5; Szin, anyag:
sötetszürke, belül vil. szürke; Szärm.: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz207 Ltsz.: MF 52.611.1; CsD: 21,5; KD: 23/28; TD: 18/23; TM: 64; TH: 67;
NyH: 34; NyD: 18/18,5; NgD: 21,5<; SzD: 11,5<; FM: 81 V: 17,3; Szin, anyag: feke­
te, sima, alig fenylö; Szärm: Szeged, felsö rakpart epitesenel, Beck Istvän ajändeka,
1906
Sz208 Ltsz.: MF 52.612.1; CsD: 17,5; KD: 24; TD: 18; TM: 53; TH: 39; NyH:
18,5; NyD: 14; NgD: 16; SzD: 8,5; FM: 66 V: 9,8; Szin, anyag: fekete, erdes, felfe­
nyes, hasznälatlan; Szärm.: ismeretlen
Sz209 Ltsz.: MF 2007.9.828; CsD: 20; TD: 15a; TH: 47,5; NyH: 20; NyD: 17,5;
NgD: 23,5; SzD: 11,5; Szin, anyag: cserep, märv.; Szärm:
Sz210 Ltsz.: MF 2007.1.1099; CsD: 24,5; TD: 17a; NyH: 31; NyD: 16; NgD:
25; SzD: 12; Szin, anyag: cserepszin, felfenyes; Szärm: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz211 Ltsz.: MF 2007.1.1097; CsD: 23,5; SzD: 11,5; Szin, anyag: szürke, belül
vil. szürke; Szärm: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz212 Ltsz.: MF 2007.1.1116; CsD: 19,5; KD: 18,5; TD: 13a; NyH: 15; NyD:
13,5/14; NgD: 18/18,5; SzD: 8; Szin, anyag: vörös; Szärm.: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz213 Ltsz.: MF 52.607.1; NyH: 31; NyD: 16/19; Szin, anyag: vörös, felfenyes;
Szärm: „Kiszombor, földben leltek”, ajändek
Sz214 Ltsz.: MF 2007.1.66; NyD: 17,5; Szin, anyag: fekete, belül bamäsvörös;
Szärm: K szv. 80. ärok
Sz215 Ltsz.: MF 2007.1.1094; NyD: 18,5; Szin, anyag: fekete, vörösesbama;
Szärm: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz216 Ltsz: MF 2007.1.1435; TD: ~16a; NyD: 17/18,5, Szin, anyag: grafitos fe-
nyü fekete, belül szürke; Szärm: K szv. 4. br. 5. szt.
Sz217 Ltsz.: MF 2007.9.823; CsD: 24; KD: 22a; TD: 18k; TM: 54<; TH: t 39,5;
NyD: 16,5 168,5; Szin, anyag: feketesszürke; Szärm:
Sz218 Ltsz.: MF 2007.9.829; CsD: 20,5; TD: 15,5a; TH: 51; NyH: 20,5; NyD:
18; NgD: 26,5; SzD: 14; Szin, anyag: feher; Szärm.:
Sz219 Ltsz.: MF 2007.9.830; CsD: 20,5<; TD: 14a; TH: t 31,5; Szin, anyag: fe­
her; Szärm:
Sz220 Ltsz.: nines; Szin, anyag: feher; Szärm: K szv. 92. obj

288
Sz221 Ltsz.: MF 52.661.1; KD: 16,5/40; TD: 36; TM: 32,5; TH: 58; NyH: 20;
NyD: 19; NgD: 28,5; SzD: 15,5; FM: 37,5; Szin, anyag: halv. vörös, felfeny, acelszi-
nü fempettyek, hasznälatlan; Szärm.: Szeged
Sz222 Ltsz.: MF 52.665.1; CsD: 17,5 alj; KD: 40,5; TD: 38; TM: 29,5; TH: 57;
NyH: 21,5; NyD: 18,5; NgD: 26; SzD: 15; FM: 36; Szin, anyag: halv. vörös, felfe-
nyes, acelszinü fempettyek, hasznälatlan; Szärm.: Szeged
Sz223 Ltsz.: MF 52.668.1; CsD: 26; KD: 43; KM: 26; TD: 37; TM: 34,5; TH:
53,5; NyH: 24; NyD: 19; NgD: 28; SzD: 13,5; FM: 44,5 V: 10,5; Szin, anyag: sötet-
bama, nehol bamässzürke, benyomatokban kekesfeher festek; Szärm.: Szeged
Sz224 Ltsz.: MF 52.669.1; CsD: 33,5; KD: 25,5/47; KM: 30; TD: 38; TM: 29;
TH: 67,5; NyH: 35; NyD: 15/16,5; NgD: 23,5; SzD: 14,5; FM: 52; Szin, anyag:
bronzszinü fenyes bevonat, kopottabb reszein vörös; Szärm.: Szeged
Sz225 Ltsz.: MF 52.660.1; CsD: 50 korong; KD: 27/45; KM: 29,5; TD: 38; TM:
32; TH: 81; NyH: 41; NyD: 19,5; NgD: 28,5; SzD: 15; FM: 40; Szin, anyag: vöröses-
bama, felfenyes, alig läthatö polirozäsnyom; Szärm.: Szeged, Birö Benö värosi fö-
mernök ajändeka, 1937
Sz226 Ltsz.: MF 52.662.1; CsD: 50 korong; KD: 24,5/42; KM: 26; TD: 36; TM:
32,5; TH: 77,5; NyH: 38; NyD: 19; NgD: 28,5; SzD: 14; FM: 37,5; Szin, anyag: vö-
rösesbama, felfenyes; Szärm.: Szeged
Sz227 Ltsz.: MF 52.663.1; KD: 37,5; KM: 28; TD: 30,5; TM: 25; TH: 53,5;
NyH: 20; NyD: 21; NgD: 24; SzD: 13; FM: 34 V: 11,2; Szin, anyag: bamäsvörös,
felfenyes; Szärm.: Szeged

Katalögus II.

A szegedi csereppipäk I. c. cikkben a Katalögus täbläzatäban a nyomda több oszlop-


ban a szöveg veget „lenyelte”. Ezek közül a pipa jelet, leltäri szämät, felszinenek es
lelöhelyenek adatait adjuk üjra, ahoi szükseges.

Röviditesek: ld. fenti katalögusnäl, toväbbä:


F: felszin, anyag ji:: jöl iszapolt
Lh: lelöhely bl.: belül
sz: szämitott ertek fny.: fenyes
B.: bama ffny: felfenyes
Cs.: cserepszinü m.: mäz
Fh.: feher szcs: szemcses
Fk.: fekete r.: reteg
R. : rözsaszin ft.: feltöltes
S. : särga p.: piller
Sz.: szürke h.: helyseg
V.: vörös Vtp.: Värtemplom
Z.: zöld feb.: falelbontäs
af.: agyagfestek obj.: objektum
A lelöhelynel a hätrebb ällö A vagy B a helyseg betüjele.

289
Szl - Ltsz: 53.19.23, Lh: vârbont. 1884 ; Sz2 - Ltsz: 2002.2.818 ; Sz3 - Ltsz:
2002.2.3397 ; Sz4 - Ltsz: 2002.2.1403 ; Sz5 - Ltsz: 2002.2.4727, Lh: E szv. 5.r A-B
h. feb; Sz6 - Ltsz: 2004.7.291 ; Sz7 - Ltsz: 2004.7.764, F: vil.B, bi. Sz, ji., Lh: Vtp.
5. r. 6.szt ; Sz8 - Ltsz: 2004.7.1812, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz9 - Ltsz: 2004.7.135, Lh:
Vtp. 3.r. 4.szt ; SzlO -Ltsz: 53.19.3, Lh: vârbont. 1884 ; S zll - Ltsz: 2004.7.1808, F:
; Sz-sFh, lila fest, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl2 - Ltsz: 2004.7.290 ; Szl3 - Ltsz:
2004.7.1806, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl4 - Ltsz: 2004.7.1815, Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ;
S zl5 - Ltsz: 2002.2.672 ; S zl6 - Ltsz: 2002.2.4120, Lh: E szv. 5.r A h.-töl K-re ;
S zl7 - Ltsz: 2002.2.4466, Lh: E szv. 5. r. A h.-töl Ny-ra ; S zl8 - Ltsz: 2002.2.3392,
F: V-sB, hossz. pol ; S zl9 - Ltsz: 2002.2.817, F: B, hossz. sikolt ; Sz20 - Ltsz:
2002.2.7831, Lh: D szv. mùlt sz.-i ft. ; Sz21 - Ltsz: 2004.7.765, Lh: Vtp. 5. r. 6. szt ;
Sz22 - Ltsz: 2004.7.766, Lh: Vtp. 5. r. 6.szt ; Sz23 - Ltsz: 2004.7.767, Lh: Vtp. 5. r.
6. szt ; Sz24 - Ltsz: 2004.7.1819, Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ; Sz25 - Ltsz: 2004.7.1820, Lh:
Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz26 - Ltsz: 2004.7.1822, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz27 - Ltsz:
2004.7.1823, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz28 - Ltsz: 2004.7.1810, Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ;
Sz29 - Ltsz: 2004.7.1811, F: fakô Cs, bi. Sz, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz30 - Ltsz:
2002.2.5400 ; Sz31 - Ltsz: 2002.2.6081, Lh: A szv. 1-2. p.-töl Ny-ra ; Sz32 - Ltsz:
2004.7.1821, F: B, bi. Fk, Fh szcs, Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ; Sz33 - Ltsz: 2002.2.2849, Lh:
E szv. 5.r ÉK-i sar. ; Sz34 - Ltsz:52.606.1, F: B, Fk foltokkal ; Sz35 - Ltsz:
2004.7.1817, Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ; Sz36 - Ltsz: 2002.2.671 ; Sz37 - Ltsz:
2004.7.1813, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz38 - Ltsz: 53.19.12, Lh: vârbont. 1884 ; Sz39 -
Ltsz: 2004.7.763, Lh: Vtp. 5. r. 6.szt ; Sz40 - Ltsz: 2004.7.1809, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ;
Sz41 - Ltsz: 53.19.7, Lh: vârbont. 1884 ; Sz42 - Ltsz: 53.19.13, Lh: vârbont. 1884 ;
Sz43 - Ltsz: 2002.2.813 ; Sz44-Ltsz: 53.19.17, F: B, bl. Sz, V af, Lh: vârbont. 1884
; Sz45 - Ltsz: 2002.2.5399, F: B, bl. Sz, V af. ;Sz46 - Ltsz: 2002.2.6210 v "B, bi. Sz,
V af., Lh: B szv. 3-4. p.-töl Ny-ra ; Sz47 - Ltsz: 2002.2.2398 ; Sz48 - Ltsz:
2002.2.2844, F: B, bl. Sz, V af., Lh: E szv. 5.r ÉK-i sar. ; Sz49 - Ltsz: 2002.2.812, F:
B, bl. Sz, V af. ; Sz50 - Ltsz: 2002.2.6208, F: B, bl. Sz, V af., Lh: B szv. 3-4. p.-töl
Ny-ra ; Sz51 - Ltsz: 53.19.18, F: B, bl. Sz, V af, Lh: vârbont. 1884 ; Sz52 - Ltsz:
2002.2.3815, F: B, bl. Sz, V af., Lh: E szv. 5. r. AB h.-töl K-re ; Sz53 - Ltsz:
2002.2.6207, Lh: B szv. 3-4 p.-töl Ny-ra ; Sz54 - Ltsz: 53.19.19, F: B, bl. Sz, V af.,
Lh: vârbont. 1884 ; Sz55 - Ltsz: 2004.7.292, F: h. Cs, bi. Sz,V af ; Sz56 - Ltsz:
2004.7.1828, F: B, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ; Sz57 - Ltsz: 2004.7.1829, F:
h.Cs, bi. Sz,V af, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz58 - Ltsz: 2002.2.668, F: B, bl. Sz, V af. ;
Sz59 - Ltsz: 2002.2.3393, F: B, bi. Sz„ af. alig, mes. ; Sz60 - Ltsz: 2002.2.2846, F:
B, bl. Sz, V a f, Lh: E szv. 5.r ÉK-i sar. ; Sz61 - Ltsz: 53.19.14, F: B; V af., mârv.,
Lh: vârbont. 1884 ; Sz62 - Ltsz: 2004.7.597, F: B, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 34.gödör ;
Sz63 - Ltsz: 2004.7.1827, F: B, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz64 - Ltsz:
2004.7.1836, F: vilB, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz65 - Ltsz: 2004.7.1839, F:
B; V jô af, mes., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz66 - Ltsz: 2002.2.669, F: B, bl. Sz, V af. ;
Sz67 - Ltsz: 53.19.21, F: B, bl. Sz, V af, Lh: vârbont. 1884 ; Sz68 - Ltsz:
2004.7.1826, F: Cs; V a f, mes., Lh: Vtp. 4. r. 5. szt ; Sz69 - Ltsz: 2002.2.2842, Lh: E
szv. 5. r. ÉK-i sar. ; Sz70 - Ltsz: 2002.2.129, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz71 - Ltsz:
2002.2.3018, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz72 - Ltsz: 2002.2.3019, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz73

290
- Ltsz: 2002.2.3020, F: B,bl. Sz, V jô af ; Sz74 - Ltsz: 2002.2.3816, F: B, bl. Sz, V
af., Lh: E szv. 5. r. B h.-tol K-re ; Sz75 - Ltsz: 2002.2.4119, F: B, bl. Sz, V af., Lh: E
szv. 5. r. A h.-töl K-re ; Sz76 - Ltsz: 2002.2.4730, Lh: E szv. 5. r. A-B h falelbontâs ;
Sz77 - Ltsz: 2002.2.5398, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz78 - Ltsz: 2004.7.1830, F: B, bl. Sz,
V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz79 - Ltsz: 2004.7.1831, F: B; V af. nyoma, Lh: Vtp. 4. r.
5.szt ; Sz80 - Ltsz: 2004.7.1832, F: B, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz81 - Ltsz:
2004.7.1833, F: B, bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz82 - Ltsz: 2004.7.1834, F: B,
bl. Sz, V af., Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz83 - Ltsz: 2004.7.1835, F: B, bl. Sz, V af., Lh:
Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz84 - Ltsz: 2004.7.1837, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz85 - Ltsz:
2002.2.667, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz86 - Ltsz: 2002.2.4267, F: B, bl. Sz, V a f, Lh: E
szv. 5. r. A h.-töl K-re ; Sz87 - Ltsz: 2002.2.131 ; Sz88 - Ltsz: 2004.7.1840, Lh: Vtp.
4. r. 5.szt ; Sz89 - Ltsz: 2002.2.814, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz90 - Ltsz: 2002.2.2845, F:
B, bl. Sz, V a f, Lh: E szv. 5. r ÉK-i sar. ; Sz91 - Ltsz: 2002.2.3817, F: B, bl. Sz, V
af, Lh: E szv. 5. r. B h.-töl K-re ; Sz92 - Ltsz: 2004.7.596, F: B, bl. Sz, V af., Lh:
Vtp. 34.gödör ; Sz93 - Ltsz: 2004.7.1838, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz94 - Ltsz:
2002.2.670, F: B, bl. Sz, V af. ; Sz95 - Ltsz: 2002.2.2843, F: B, bl. Sz, V a f, Lh: E
szv. 5.r ÉK-i sar. ; Sz96 - Ltsz: 2004.7.1825, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Sz97 - Ltsz:
53.19.8, Lh: vârbont. 1884 ; Sz98 - Ltsz: 2002.2.5401 ; Sz99 - Ltsz: 2002.2.816, F:
csontFh (h. B) ; SzlOO - Ltsz: 2004.7.1807, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; SzlOl - Ltsz:
2004.7.1803, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl02 - Ltsz: 2002.2.815 ; Szl03 - Ltsz:
2002.2.4470, Lh: E szv. 5. r. A htöl Ny-ra ; Szl04 - Ltsz: 2002.2.3394 ; Szl05 -
Ltsz: 2004.7.1805, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl06 - Ltsz: 2002.2.4272 ; Szl07 - Ltsz:
2002.2.130 ; Szl08 - Ltsz: 2004.7.762, Lh: Vtp. 5. r. 6.szt ; Szl09 - Ltsz:
2002.2.4469, Lh: E szv. 5. r. A h.tôl Ny-ra ; Szl 10 - Ltsz: 2002.2.6841, Lh: C szv. tp.
omladék ; Szl 11 - Ltsz: 2004.7.1818, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl 12 - Ltsz: 53.19.9, Lh:
vârbont. 1884 ; Szl 13 - Ltsz: 2004.7.1804, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl 14 - Ltsz:
2002.2.811 ; Szl 15 - Ltsz: 2002.2.7824, Lh: D szv. mùlt sz.-i ft. ; Szl 16 - Ltsz:
2004.7.760, Lh: Vtp. 5. r. 6. szt ; Szl 17 - Ltsz: 2004.7.595, Lh: Vtp. 34. gödör ;
Szl 18 - Ltsz: 2002.2.2848, Lh: E szv. 5.r ÉK-i sar. ; Szl 19 - Ltsz: 53.19.22, Lh:
vârbont. 1884 ; Szl20 - Ltsz: 2002.2.3396 ; Szl21 - Ltsz: 53.19.10, F: V, haszn-
tlan?, Lh: vârbont. 1884 ; Szl22 - Ltsz: 2002.2.6581 ; Szl23 - Ltsz: 53.19.20, Lh:
vârbont. 1884 ; Szl24 - Ltsz: 2002.2.4729, Lh: E szv. 5. r. A-B h falelbontâs ; Szl25
- Ltsz: 2002.2.1402 ; Szl26 - Ltsz: 2002.2.3818, Lh: E szv. 5.r B h.-töl K-re ; Szl27
- Ltsz: 2004.7.1802, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; S zl28 - Ltsz: 2002.2.6082, Lh: A szv. 1-2
p.tôl Ny-ra ; S zl29 - Ltsz: 2002.2.7830, Lh: D szv. mùlt sz.-i ft. ; S zl30 - Ltsz:
2002.2.4269 ; Szl31 - Ltsz: 2002.2.2847, Lh: E szv. 5.r ÉK-i sarok ; Szl32 - Ltsz:
2002.2.673 ; Szl33 - Ltsz: 2004.7.1824, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; S zl34 - Ltsz:
2002.2.4268 ; Szl35 - Ltsz: 2002.2.4728, Lh: E szv. 5. r. A-B h. falelbontâs ; Szl36
- Ltsz: 2002.2.1079, Lh: E szv. l.âr. és 2.gd ; Szl37 - Ltsz: 2002.2.1141 ; Szl38 -
Ltsz: 2004.7.1800, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl39 - Ltsz: 2004.7.1801, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt
; Szl40 - Ltsz: 2002.2.6156, Lh: A szv. 2-3. p. kôzt ; Szl41 - Ltsz: 2002.2.7826, Lh:
D szv. mùlt sz.-i ft. ; Szl42 - Ltsz: 52.608.1, Lh: "földben lelték" ; S zl43 - Ltsz:
53.19.11, Lh: vârbont. 1884 ; S zl44 - Ltsz: 2002.2.3022 ; S zl45 - Ltsz: 2002.2.7828,
Lh: D szv. mùlt sz.-i ft. ; Szl46 - Ltsz: 2002.2.7832, Lh: D szv. mùlt sz.-i ft. ; S zl47

291
- Ltsz: 2002.2.7827, Lh: D szv. mült sz.-i ft. ; Szl48 - Ltsz: 2002.2.1142 ; Szl49 -
Ltsz: 2002.2.7825, Lh: D szv. mült sz.-i ft. ; Szl50 - Ltsz: 2002.2.2400 ; Szl51 -
Ltsz: 53.19.15, Lh: vârbont. 1884 ; Szl52 - Ltsz: 53.19.1, Lh: vârbont. 1884 ; Szl53
- Ltsz: 53.19.25, Lh: vârbont. 1884 ; Szl54 - Ltsz: 2002.2.3819 és 3820, Lh: E szv.
5.r B h.-töl K-re ; Szl55 - Ltsz: 2002.2.6080, Lh: A szv. 1-2. p.töl Ny-ra ; Szl56 -
Ltsz: 53.19.5, Lh: vârbont. 1884 ; Szl57 - Ltsz: 53.19.2, Lh: vârbont. 1884 ; Szl58 -
Ltsz: 53.19.16, Lh: vârbont. 1884 ; Szl59 - Ltsz: 53.19.6, Lh: vârbont. 1884 ; Szl60
- Ltsz: 53.19.4, Lh: vârbont. 1884 ; Szl61 - Ltsz: 2002.2.4467, Lh: E szv. 5. r. A h.-
töl Ny-ra ; Szl62 - Ltsz: 2002.2.8540 ; Szl63 - Ltsz: 2002.2.4468, F: Fk; Z szcs. m.,
Lh: E szv. 5.r A h.-töl Ny-ra ; Szl64 - Ltsz: 2002.2.4270 ; Szl65 - Ltsz: 2004.7.761,
Lh: Vtp. 5. r. 6.szt ; Szl66 - Ltsz: 2004.7.1816, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl67 - Ltsz:
2002.2.128 ; Szl68 - Ltsz: 2002.2.3395 ; Szl69 - Ltsz: 2002.2.3821, Lh: E szv. 5. r.
B h.-töl K-re ; Szl70 - Ltsz: 2002.2.2397 ; Szl71 - Ltsz: 2002.2.674 ; Szl72 - Ltsz:
2002.2.2399 ; Szl73 - Ltsz: 2004.7.1814, Lh: Vtp. 4. r. 5.szt ; Szl74 - Ltsz:
53.19.24, Lh: vârbont. 1884 ; Szl75 - Ltsz: 2002.2.7829, Lh: D szv. mült sz.-i ft. ;
Szl76 - Ltsz: 2002.2.6579, F: V, fny, Fk mârv. foltok ; Szl77 - Ltsz: 2002.2.6580 ;
Szl78 - Ltsz: 2004.7.134, Lh: Vtp. 3.r. 4.szt ; S zl79-L tsz: 2004.7.289

IRODALOM

BEKIĆ, Luka
2000 Uvod u problematiku glinenih lula na području Hrvatske. Vjesnik Arheološkog Muzeja
Zagreb 1999-2000 (XXXII-XXXIII) 249-279.
Beschreibung 1846
1846 Beschreibeung der Erfindungen und Verbesserungen. 4. Bd. Wien.
CANTEA, Gh.
1959 Cercetäri arheologice pe dealul Mihai Voda çi împrejurimi. In: Bucuresti de odinoara in
lumina säpäturilor arheologice. Bucuresti. 91-127.
ECSEDI Istvan
1932 A debreceni cseréppipa. Jelentés Debrecen szabad kirâlyi vâros Déri-müzeumânak 1931.
évi mükôdésérôl és âllapotârôl. Debrecen sz. kir. vâros Déri müzeumânak kiadvânyai
XXVII (1932) 61-101.
EMÖDI Jânos
1998 Egy pipakészito mühely a Krisztina utcâban. In: Emôdi Jânos: Tôrténeti adatok Nagyvârad
mùltjâbôl II. Nagyvârad. 127-136.
FÉNYES E lek
1851 Magyarorszâg geogrâphiai szotâra, mellyben minden vâros, falu és puszta, betürendben kô-
rülményesen leiratik. 3-4. köt. Pest
1854 A török birodalom leirâsa, tôrténeti, statistikai és geographiai tekintetben. Pest
FRANÇOIS, V éron ique
2008 Céramiques de la citadelle de Damas. Epoques mamelouke et ottomane. CD, Aix-en-Provence
Ga ČIĆ, Divna
2008 CjiynajHH Hana3H rjiHHeHHx nyjia H3 My3eja rpana Hoßor Ca^a. ToduuubaK My3eja zpada
Hoeoe Coda 2007-2008 (3-4) 94-109.
2009 r jiHHeHe jiyjie ca nerpoBapaaHHCKe TBpljaBe. Muzej Primenjene Umetnosti Zbornik, 2009
(4-5) 7-18.
H a a n , Arjan R.
2004 19th century clay Chibouks made in Tophane. The Pipe Year Book. (Académie
Internationale de la Pipe) 78-90.

292
H a id e r Edit
2000 A pest-budai pipametszök listâja. In: Haider Edit-Orgona A.-Ridovics Anna (szerk.): A
magyar pipa tôrténete. Budapest-Keszthely. 107-110.
H a r a l a m b i e v a , A nna
1986 JlyjiH 3a HyöyuH ot rpaacKna My3efi b ilpoBa/iH». HseecmuR Ha HapoduuR My3eü Bapua,
1986, (22)37, 141-147.
HAYES, John W.
1980 Turkish clay pipes: A provisional typology. In: Davey, P. J. (szerk.): The Archaeology o f
the Clay Pipe IV, Europe. British Archaeological Reports, S92 Oxford. 1980, 3-10.
ILCEVA, V iilk a
1975 TjiHHeHH JiyjiH ot Bejimco TbpHOBO. roduumuK Ha My3eume om Ceeepna EbJieapuR I.
1975, 179-199.
Jahrbücher 1839
1839 Jahrbücher des kaiserlichen königlichen polytechnischen Institutes in Wien. Bd. 20. Wien
JEKELFALUSSY J ö z se f (szerk .)
1892 Magyarorszâg iparosainak és kereskedöinek czim- és lakjegyzéke. Budapest
KONDOROSY Szabolcs
2007 Cseréppipâk a budai Felsö Vizivärosböl. Budapest Régiségei XLI. (2007) 249-280.
2008 A szegedi vâr pipai I. MFMÉ Studia Ethnographica 6. (2008) 331-364.
K.OVIC, Gordana
2004 Excavations of the ’Stari Grad’ (Old town). In: Cmapu zpad Hlaöaif fkaTanor H3Jioxc6e)
BajbeBO-LLIaöau. 31-37, 45.
KÜGLER, Martin
1998 Tonpfeifen. In: Endres, W.: Ritterbug und Fürstenschloß. Bd. 2. Archäologische Funde.
Passau. 226-239.
LOVÂSOVÂ, Eva
2000 A selmecbânyai pipamüvesség. In: Haider Edit-Orgona A.-Ridovics Anna (szerk.): A ma­
gyar pipa tôrténete. Budapest-Keszthely, 2000, 39^44.
M a t l e k o v it s Sândor (szerk .)
1897 Magyarorszâg kôzgazdasâgi és kôzmüvelôdési âllapota ezeréves fennâllâsakor és az 1896.
évi ezredéves kiâllitâs eredménye. 3. kôtet.
MORGENROTH, W alter
2001 Das Geheimnis der echten Schemnitzer Tabakspfeifen. Knasterkopf 14 (2001), 53-59.
NAGY Zoltän
2001 Dunântüli cseréppipa készitô mühelyek és termékeik a XIX. szâzadban. Fontes
Castriferriensis N? 1, Szombathely
POLLA, B êla
1971 Kezmarok. Vÿsledky historickoarcheologického vyskumu. Bratislava
REIZNER Jânos
1900 Szeged tôrténete. 3. kôtet. Szeged
RIDOVICS A nna
2005 A Blaskovich Müzeum pipagyüjteményének katalögusa. In: Haider E.-Ridovics A., Pipa-
gyüjtemény a tâpiôszelei Blaskovich Müzeumban. Szentendre. 19-45.
R o b i n s o n , R ebecca W.
1983 Tobacco pipes from the Kerameikos. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen
Instituts Athenische Abteilung (Berlin) 1983 (98), 265-285.
1985 Tobacco pipes o f Corinth and o f the Athenian Agora. Hesperia (54) 1985 2., 149-203.
SPRUÉANSKŸ, S vetozâr
1967 Fajciarske potreby v zbierkach SNM v Bratislave. Zbornik Slovenského Nârodného Muzea
LXI (Historia 7) 1967, 243-269.
S t a n Ce v a , M agdalina, M e d a r o v a , Sztefk a
1968 npoH3BOflCTBO Ha rjiHHeHH JiynH y Hac. Myseu u nastemnuitu ua Kynmypama. 1968. Kh . 4,
4-13.

293
STANČEVA, Magdalina
1972 KoneKUHHTa ot jiyjin bt>b BapHeHCKHH My3eii. Mdeecmun na Hapodrntn My3eu Bapna
(VIII) XXIII. 1972,81-99.
STANČEVA, M agdalin a, NlKOLOVA, Tatjana
1988 Hoeu npoyneanun &bpxy enunenume Jiynu om Cepduxa. Cep^HKa, III. (1988), 133-142.
SZILASI A ttila B o to n d
2002 XIX. szazadi leletek Sarvarrol. Savaria 2002 (27), 187-200.
TAKACS, Tibor
1979 K problematike fajkarstva v Banskej Štiavnici. Zbornik Slovenskeho Banskeho Muzea, IX.
1979,245-278.
TOMKA G abor
2005 Cserep pipafejek az onodi var asatasaibol (1985-1991). Herman Otto Muzeum Evkonyve
44. 607-626.

The Pipes o f Szeged Castle


b y SZABOLCS KONDOROSY

From the 19th century onwards, distinct characteristics o f industrial pipe production in Hungary
may be distinguished in respect o f forms, decoration and surface-handling methods.
Form point o f view o f pipe production in Hungary most significant was the region around Sel-
mecbânya (today Banska Stiavnica, in Slovakia). The typical pipe forms o f the region spread also to the
Transdanubian region, and to the region o f the River Leitha. The town o f Debrecen also had a distinct
pipe-craft with a lasting tradition. The pipes made in Podrecs also had a characteristic form.
The most widespread type with a shell-shaped bottom was made in Selmec, and similarly to the
boat-shaped pipe made in Szeged, it was a long lasting design. The most common design o f this type was
a squared shaped one engraved and at times decorated with a horse-head workshop mark. They were
mostly black and cupped. In contrast, the different seals used on the pipes made in Podrecs help research­
ers to periodize the items.
The café pipes found represent only one type. Their inscription ‘Café Coin’ suggests a German ori­
gin, and they were possibly imported from Western Europe. Nonetheless, other pipes from the same
period may have been o f Balkan origin, based on their techniques and workshop seals. Oriental patterns of
Balkan origin can be detected solely on items produced in Selmecbânya and in the Leitha region. These
types were influenced directly by Balkan patterns.
Based on archaeological findings and items o f ethnographic collections the market share o f pipes in
the 19th century may be outlined. As the results of the analyses show most o f the pipes found in Szeged
were brought from Selmecbânya, and the second most from Podecs.
Some o f the items exemplify the differences in form and decoration between clay-pipes and meer­
schaum pipes, clay-pipes serving as patterns for the latter.

294
/. tabla

295
2. tâbla
296
3. tabla

297
Szl97
Szl99

Sz201 Sz202
5 cm
------------ 1-------------1. , I

4. tâbla

298
5. tabla

299
6. tâbla

300
Sz226

5 cm

7. tâbla

301