Stachó Tibor - Felsőbb Mennyiségtan

J k
Ί r p
ÍRTA
S T A G H Ó T I B O R dr.
MŰEGYETEMI TANÁR
(508 SZÖVEG KÖZÖTTI ÁBRÁVAL)
M Á SO D IK KIADÁS
B ü r> A P E S T
1945
ELŐSZÓ.
Általánosan ismeretes, hogy o ly tan kö nyv, am ely a felsőbb mennyiség-

tannak az alkalm azásokkal kapcsolatos fejezeteit felölelné, a világ iro d alo m
ban sem található. Valóban, ha M a n g o ld tn a k
három kötetes kitűn ő , de
nagyobbára. elm életi érdekű és fontos fejezeteket mellőző m űvére nem
nézünk, azt ta lá lju k , hogy számos világnyelven ír t m unka csak egy-egy
fejezetről ad pompás képet. E z is, feltételezett előism eretei és terjedelm e
m ia tt széles olvasókörre nem szám íthat.
E g y ily műben nemcsak az in finitézim ális szám ítást, vag y az a n a litiku s
geom etriát, vagy az algebrát k e ll ism ertetni, hanem ezekkel karöltve bizo
nyos m értékben a kom plex-váU ozós fü ggvén yeket, a d ifferen ciá lgeom etriá t
és a d ifferen ciálegyen leteket is. Ezeken k ív ü l figyelembe k e ll venni az egyre
jobban előtérbe nyom uló vektor szám ítást, a h arm on iku s a n alízist, sőt a va ló
színűségszám ítást is, legalábbis annyira, am ennyire ezt a m inden méréssel
eg yüttjá ró k ieg yen lítő szám ítás m egköveteli. Az alkalm azásokra törekvő
olvasó végre egy ily e n kö n yvtő l a n u m erik u s és g ra fik u s közelítő eljá rások
ism ertetését is elvárja.
A m iko r a m. k ir. honvédelm i m iniszter 1930-ban a L u d o vika Akadém ia
m űszaki tankönyveinek megírására pályázatot h ird e te tt és — a modern
hadsereg sokoldalú m űszaki vonatkozását figyelem be véve — a «Felsőbb
Mennyiségtan» anyagát nagyszabásúén körvonalozta : ily m unka m agyar
nyelven való megjelenésének m inden anyagi akadálya leo m lott és meg
írásának feladata és terhe a pályázókra h á ru lt.
Hogy munkám, amely elfogadásra érdemesnek találtatott, a fent
vázolt hiányon segít-e, azt most a magyar olvasóközönség is megítélheti.
Jóakaratú figyelmét itt csak egy-két, könyvem megírásánál vezető szem
pontra óhajtom felhívni.
Az infinitézim ális számítás — nagyobbára ism ert — elem eit tudatosan
behatóan és szabatosan tárgyalom . Ú jabb törekvések jegyében a differen
ciál- és integrálszám ítást nem egymásután, hanem egymás m e lle tt ism er
tetem. Az egyenesmenti vonatkozások után természetszerűen a kom plex
síkbeli kapcsolatokra térek át. A n n yira , am ennyire ezt az elektrotechnika
és a hidro- ille tv e aerodinam ika újabb tárgyalásm ódja m egköveteli.
i*
4
A té rb eli viszonyok taglalásánál a vektorszám ítás modern fegyver

zetét teljes erejében m utatom be. Mégpedig — s ezt hangsúlyozom — az
irodalom tól eltérően a vektoranalízis keretén belül is a maga töm ör és szem
léletes tisztaságában. íg y je le n ik meg csakhamar a többváltozós függvények
és a differenciálgeom etria körében is. G auss, G reen, S tokes 1üres integrál-
tételei — sajnos hiányzanak. Ezek azonban egyrészt az e lő írt kereten k ív ü l
esnek, másrészt geom etriai alapgondolatuk kidom borítása a tenzoralgebra
kiépítését követelte volna. meg. Ennek ismerete ugyan a másodrendű a la k
zatoknak és a szilárdságtan alapfogalm ainak igen áttekin the tő bem utatását
engedte volna meg, de az it t kö ve tett eljárás is előnnyel já rt. A p ro je k tív
geom etria módszereire való visszatérés ugyanis a m onográfia ú j és fontos
fejezetét is hozzáférhetővé tette.
A közönséges differenciálegyenleteket csak a legszükségesebb m érték
ben. a. parciális differenciálegyenletek hatalm as fejezetét pedig csak egyik
o ld a lá ré i: a kerületérték-feladatoknak sorbafejtéssel való megoldásánál
ism ertetem . E z t mindenesetre a kor színvonalán álló vektorgeom etriai
megvilágításban és egy m agyar m atem atikus híres vizsgálatainak figye
lembevételével.
A valószínűségszámítás klasszikus eredményeit, hosszas töprengés
után — M ises, T orn ier és Kam iké nyom án merőben ú j felfogásban ism er
tetem . — M egnyugtat, hogy ezt a fejezetet dr. V eress P á l egyetem i magán
tanár ú r kéziratban is olvasta. Számos a tö rd e lt első nyom at önfeláldozó
olvasásánál is te tt és lehetőén értékesített — észrevételéért fogadja it t is
hálás köszönetemet.
A num erikus és grafikus közelítő eljárásokat behatóan ism ertettem .
Az elm életi érdekű bizonyításokat a folyó szövegtől elkülö nítettem . Az
alkalm azások felé. ahol és am ennyire csak lehetett, nagy gonddal hidat
vertem . M ind enütt lehető szemléletes beállításra törekedtem s ezért számos
szembeszökő ábrát m ellékeltem . A bonyolultabb térb eli vonatkozású, .ábrá
zoló geom etriai szempontból is kifogástalan ábrák dr. R om sa u er L a jos m ű
egyetemi tanár ú r szíves átnézése után Z ig á n y F er e n c műegyetemi ta n á r
segéd u ra t dicsérik.
A mű megjelenésének előmozdításáért köszönettel tartozom Szatber
L a jos ezredes úrnak, a ki a pályázat eldőlte után minden tekintetben a leg
messzebbmenő segítségemre vo lt.
Befejezésül hálával emlékezem meg néhai dr. K ü rsch á k J ózsef műegye
tem i tanár úrró l, a ki a vektorszám ítás egyes részeit kéziratban olvasta, s
akinek e mű kapcsán, de a m ellette tö ltö tt tizenkét év a la tt különben is,
számos gondolatot köszönhetek.
TARTALOMJEGYZÉK.
li L»SÖ F E JE Z E T .
Alapfogalm ak.
1. §. A valós számok és ábrázolásuk. A hosszftságmérés. O ldal
1. Racionális számok................................................................................................. 15
2. A vektor ............................................................................................................... 17
3. T iz ed estö rtek . S k a tu ly á z á s o k .................................................................................... 19
4. Pont és végtelen tizedestört................................................................................ 21
ο 0&ζ,ι
. Valós számok ....................................................................................................... 22

. Hosszíiságmérés.......................................................................... 24
i. A körív és hosszúsága ................................................................................................ 24
8. A szög és mérése ............................................................................................ 26
2. §. A koordináta-geometria elemei.
1. Derékszögű koordinátarendszer egy síkon ................................................... 27

2. Derékszögű koordinátarendszer a térben ...................................................... 29
3. A koordináta-geometria alapgondolata .......................................................... 30
4. Az egyenes............................................................................................................. 30
ő. Lineáris interpoláció .......................................................................................... 32
6. A távolság és a kör ........................................................................................... 34
7. A parabola.................................................................................................................. 35
8. Az ellipszis és a hiperbola................................................................................. 37
9. Az y = — — -hiperbolák............................................................................... 39
C X 4-D
10. A különböző koordinátarendszerek közös alapgondolata ........................... 41
11. Sark- és henger koordináták .............................................................................. 42
3. §. Sorozat és határértéke.
1. Sorozatok ............................................................................................................... 45
2. Korlát és határ ................................................................................................... 46
3. Sűrűsödési érték. H atárérték............................................................................ 47
4. Az összetartás feltételének egy másik alakja ............................................. 48
5. Egyszerűbb tételek ............................................................................................ 50
6. A geometriai haladvány .................................................................................. öl
7. A konvergencia- és a határérték-probléma ................................................. 52
8. A monotonitás tétele........................................................................................... 54
9. Kamatok folytonos tőkésítése.......................................................................... 55
10. (l . * ) határértéke ............................................................................................. 56
11. Határértékek számítása .................................................................................... 58
12. A végtelen mint határérték.............................................................................. 59
13. További egyszerű tételek .................................................................................. 60
β Tartalomjegyzék.
4. §. Végtelen sorok.
O ld al
1. Megállapodások, elnevezések ............................................................................. 61
2. P é ld á k ....................................................................................................................... 62
3. Cauchy kritériuma .............................................................................................. 64
4. Abszolút összetartás ..................................... 65
5. Pozitív tagú s o r o k ................................................................................................ 65
6. Műveletek végtelen so r o k k a l............................................................................. 68
7. A tagok sorrendjének szerepe ......................................................................... 69
8. Az exponenciális sor.............................................................................................. 70
Irodalom.................................................................................................. 72
5. §. A függvény és ábrázolása.
1. A függvény.............................................................................................................. 72
2. P é ld á k ....................................................................................................................... 74
3. Jelölések ................................................................................................................. 76
4. Többváltozós függvények ................................................................................. 76
5. Függvények grafikus ábrázolása ..................................................................... 77
6. Az ábrázolással kapcsolatos kérdések ............................................................. 79
7. Függvény határértéke és folytonossága ......................................................... 80
8. Egyenletes folytonosság ..................................................................................... 83
9. A végtelen mint határérték. Határérték a végtelenben.............................. 86
6. §. Elemi függvények.
1. Racionális fü ggvények.......................................................................................... 87
2. Trigonometrikus vagy körfüggvények ............................................................. 89
3. Periodikus függvények és jelenségek ............................................................. 92
4. Az exponenciális fü g g v é n y ................................................................................. 93
5. Az exponenciális görbe ..................................................................................... 95
6. Hiperbolikus függvények ................................................................................... 96
7. A folytonos függvények alaptulajdonságai.................................................... 99
8. Folytonos függvény-kapcsolatok m egfordítása.............................................. 101
9. Természetes logaritm u s........................................................................................ 101
10. A valós kitevőjű hatvány .................................................................................. 102
11. A közönséges logaritmus ................................................................................... 103
12. Körmérő fü ggvén yek ............................................................................................ 105
13. Területmérő függvények .................................................................................... 107
14. Nevezetes határértékek........................................................................................ 107
MÁSODIK FEJEZET.
D ifferenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.

1. §. A differenciálhányados.
1. A z érintőszerkesztés problémája. A derivált.................................................. 116
2. P é ld á k ............................... ...................................................................................... 112
3. A derivált mint differenciálhányados ............................................................. 116
4. Az érintőszerkesztés természettudományi jelentősége ............................... 118
5. További természettudományi p é ld á k .............................................................. 121
6. Rolle és Lagrange középértéktételei ............................................................... 1222
2. §. A határozott integrál.
1. A területmérés problémája 124
2. A határozott integrál . . . . 127
Tartalomjegyzék. 7
Oldal
3. P éld á k ....................................................................................................................... 129
4. A határozott integrálról általában ................................................................. 130
5. Riemann szerint integrálható függvények ..................................................... 131
6. A quadratura kérdésének természettudományi jelentősége....................... 132
3. §. A határozatlan integrál.
1. A dott függvény primitív függvényei ............................................................ 135

2. Határozott integrál számítása az integrálandó egyik primitív függvényével 136
3. A határozott integrál alaptulajdonságai ........................................................ 137
4. A határozatlan integrál ...................................................................................... 139
4. §. A differenciálás szabályai.
1. összeg, szorzat és hányados d e riv á ltja ........................................................... 141

2. Inverz függvény differenciálása ....................................................................... 148
3. A láncszabály.......................................................................................................... 145
4. A láncszabály általánosítása és bizon yítása.................................................. 147
ő. Implicit függvények differenciálása................................................................... 148
6. Paraméteresen adott függvény differenciálása.............................................. 150
7. Magasabbrendű deriváltak ................................................................................. 151
8. A gyorsulás ............................................................................................................... 153
9. Parciális differenciálhányadosok......................................................................... 155
5. §. A határozatlan integrál számítása.
1. Alap képletek............................................................................................................ 167

2. A műveleti szabályok ......................................................................................... 169
3. A helyettesítés módszere ................................................................................... 159
4. Parciális vagy szorzatintegrálás ....................................................................... 161
5. A parciális integrálás alkalmazásai. Rekurzióé k ép letek .................. 1β2
6. §. Általánosabb integráltipnsok.
1. Racionális törtfüggvények részlettörtes alakja ............................................ Mű

2. Racionális függvények integrálása..................................................................... 167
3. Alkalmazás a kémiai kinetika k ö ré b e n .......................................................... 170
4. Trigonometrikus kifejezések integrálása. ........................................................ 171
5. Exponenciális kifejezések integrálása............................................................... 172
6. Másodfokú polinomok normálalakjai .............................................................. 178
7. t i (x , \ o.'c2-(-26a' + c) integrálása........................................................................ 175
8. K ét további irracionális kifejezés integrálása ................................... 176
9. Az integrálszámítás nehézségeiről.................................................................... 177
7. §. A határozott integrál számítása.
1. Parciális integrálás............................................................................................... 179

2. A helyettesítés módszere ................................................................................... 180
3. Szektorszerű síkrészek területi mérőszáma .................................................. 181
4. Az integrálszámítás középértéktétele ............................................................ 184
5. A függvény középértéke..................................................................................... 180
6. A függvény quadratikus kőzépértéke .............................. 187
7. Váltóáram effektív erőssége.............................................................................. 189
8. Görbék ívhosszúsága............................................................................................. 190
9. A görbület ........................................................................................................... l 1^
s Tarlalomjff/yzéh.
H ARM ADIK FEJEZET.
A d ifferencial- és in te g r á ls z á m ítá s alkalm azása.
1. §. A középértéktételek alkalmazásai.
Oldal*
1. Görbék infinitézimális magatartása ................................................................. UH
2. Szélső értékek meghatározása............................................................................. 195
3. A Wien-félo eltolódás! törvény ..................................................... 197
4. A van dér Waals-féle izotermák ................................................................... 198
5. Görbék homorú vagy domború volta,inflexiós p on tjai................................ 200
ti. Bernoulli és l’ Hospital szabálya. ..................................................................... 200
7. Cauchy középértéktétele ................................................................................... 202
8. A derivált· néhány érdekes tulajdonsága ...................................................... 203
2. §. Taylor tétele.
1. Magasabbrendű quadrat ura................................................................................. 205
2. A Cauehy-féle megoldás ..................................................................................... 207
3. Taylor t é t e le ........................ 208
4. K ét görbe viszonylagos m agatartása.............................................................. 210
5. Görbületi kör ....................................................................................................... 212
3. §. Interpoláció.
1. Newton formulája ............................................................................................... 214
2. Newton interpolációs polinom ja......................................................................... 216
3. A Lagrange-féle polinom ................................................................................... 218
4. A Gregory-féle polinom .................................................................................... 219
5. Newton formulája és Taylor tétele.................................................................. 220
4. §. Függvénysorok
1. T aylor-sor................................................................................................................ 222
2. Függvénysorok ..................................................................................................... 224
3. Egyenletes összetartás......................................................................................... 226
4. Bizonyítások .......................................................................................................... 228
5. Hatványsorok.......................................................................................................... 229
6. Az összetartás! köz sugara ............................................................................... 231
7. Analitikus függvények....................................... 232
8. A binomiális s o r ................................................................................................... 234
9. Integrálás sorbafejtéssel ..................................................................................... 236
10. Elliptikus integrálok sorbafejtése .................................................................. 236
5. §. Numerikus és grafikus differenciálás és integrálás.

1. Közelítő módszerek............................................................................................... 239
2. Numerikus integrálás........................................................................................... 240
3. Példák és bibabecslések ..................................................................................... 241
4. Grafikus integrálás............................................................................................... 243
5. Gyakorlati megjegyzések ..................................................................................... '245
6. Parabola-szerkesztések......................................................................................... 246
7. Numerikus és grafikus differenciálás .............................................................. 248-
Tartalomjegyzék. a
6. A határozott integrál általánosítása.

Oldal
1. Általánosított integrálok..................................................................................... 249
2. Végtelen határú integrál...................................................................................... 251
3. Λ teljes hibaintegrál.................... 253
4. A Stirling-féle formula ....................................................................................... 254
5. A Stirling-féle formula igazolása....................................................................... 255-
NEGYEDIK FEJEZET.
K om plex számok
és kom plex-változós függvények.
1. §. Komplex számok.
1. Komplex számok és ábrázolásuk....................................................................... 258·
2. Komplex szám trigonometrikus alakja .......................................................... 260
3. Alapműveletek és geometriai jelentésük ...................................................... 260
4. A reciprok érték szerkesztése .......................................................................... 264
5. Hatványozás és gyökvonás ............................................................................... 265
6. Határérték és végtelen sor ............................................................................... 266
7. Hatványsorok.......................................................................................................... 268
2. §. Komplex-változós függvények.
1. Alapfogalmak ................................ 260
2. Reguláris függvények ..................................................... 270
3. A hatványsor differenciálása ........................................................................... 272
4. A konform ábrázolás........................................................................................... 273-
3. §. Elemi függvények és ábrázolások.

1. A lineáris egészfüggvény ................................................................................... 274
2. A w l fü ggvén y................................................................................................. 275·
3. A lineáris törtfüggvény....................................................................................... 277
4. A w = ri‘ racionális egészfüggvény.................................................................... 270
5. A w ·· 1 (* + 1) racionális törtfüggvény............................................................ 282
6. Exponenciális és trigonometrikus függvények ........................................... 285-
7. Hiperbolikus függvények ........................................................................ .......... 287
8. A w --< ? kapcsolat és m egfordítá sa ................................................................ 288·
9. A geometriai függvénytan fő té te le ............................. .................................... 290
10. Periodikus jelenségek komplex tárgyalása...................................................... 291
11. Komplex írásmód a váltóáramok elméletében ........................................... 290
12. ' A Bolyai-féle geometria ................................................................................ 291
4. §. Integrálás a komplex számsíkon.

1. Görbék ......................................................................................................................... 297
2. Szakaszonként sírna görbe rektifikálbatósága................................................ 298
3. Görbementi integrálok......................................................................................... 300·
4. Határozott és határozatlan in tegrál................................................................. 302
5. §. A komplex-változós függvénytan főtételei.

1. Az a lap tétel........................................................................................................... 304
2. Cauchy integrál-képlete....................................................................................... 307-
30 Tartalomjegyzék.
Oldal
3. A Cauehv— Taylor-féle és a Laurent-féle sor .............................................. 309
4. Két általános t é t e l................................................................................................ 311
5. Reguláris és szinguláris pontok osztályozása................................................ 312
6. A oo-pont .............................................................................................................. 314
6. §. Alkalmazások.
1. A z algebra alaptétele ......................................................................................... 316
2. Polinom zérus-helyei, egyenlet g y ö k e i............................................................ 316
3. Racionális függvény részlettörtes alakja . ............. ....................................... 318
4. Különleges esetek .................................................................................................. 320
5. Harmonikus fü ggvén yek ..................................................................................... 323
6. Síkbeli áramlások ................................................................................................ 325
7. Tökéletes folyadék síkbeli potenciál-áram lása.............................................. 327
Irodalom ................................................................................................................... 328
ÖTÖDIK FEJEZET.
E gyenletek m egoldása.
1. §. Közelítő módszerek
1. A regula faisi ........................................................................................ 330
2. Newton m ód szere.................................................................................................. 332
3. Az ite rá ció .............................................................................................................. 335
4. A Ruffini— Homer-féle módszer ....................................................................... 337
ö. A Horner-féle elrendezés ................................................................................... 340
6. Példa és általánosítás........................................................................................... 342
7. Lili derékszöges eljárása..................................................................................... 343
2. §. Algebrai egyenletek gyökeinek szétválasztása.

1. A gyökök abszolút értékének felsőkorlátja........................................................ 345
2. Oszthatósági v isz o n y o k ....................................................................................... 346
3. Racionális együtthatójú egyenletek racionális gyökei........ ......................... 348
4. Többszörös gyökök eltávolítása ....................................................................... 349
5. Descartes jelszabály a ........................................................................................... 351
6. Sturm tétele ......................................................................................................... 352
Ir o d a lo m ................................................................................................................. 354
H ATODIK FEJEZET.
V ektoralgebra és alkalm azásai.

I. §. Vektoralgebra.
1. Alapfogalmak ........................................................................................................ 356
2. Vektorok összeadása és kivonása ................................................................ 357
3. Vektorok szorzása szám m al............................................................................... 358
4. Vektorok skaláris szorzá sa ................................................................................. 360
5. A skaláris szorzat alkalmazásai ....................................................................... 362
6. Vektorok vektoriális szorzása ........................................................................... 363
7. Magasabbfokfi műveletek ................................................................................... 366
2. §. A vektoralgebra alkalmazásai.
1. A vektor- és a koordináta-geometria kapcsolata........................................... 368
2. Determinánsok ..................................................................................................... 370
Tartalomjegyzék. 11
Oldal
S. Pont és irány........................................................................................................ 872
4. Egyenes ........................................................................ 378
5. A s í k ................................................................................................................ ·____375
6. A rendszer eltolása és elforgatás;»: ................................................................... 376
7. Ortogonális transzform ációk.............................................................. 378
8. Á brázolások ............................................................................................................. 379
9. Velctormennyiségek .............................................................................................. 379
3. §. Determinánsok és lineáris egyenletrendszerek.

1. Jelölések, alaptételek............................................................................................ 381
2. További determináns té te le k .............................................................................. 383
3. Magasabbrendű determinánsok........................................................................... 384
4. P é ld á k ....................................................................................................................... 386
6. A lineáris egyenletrendszerekre vonatkozó Cramer-féle szabály............... 388
6. Kivételes esetek........................................................................................... 390
7. Magasabbrendű kivételes esetek ....................................................................... 391
8. Homogén lineáris egyenletrendszerek............................................................... 392
Irodalom ...................................................... . .......................................................... 394
H E T E D IK FEJEZET.
A projektív geom etria elem ei és alkalm azásai.
1. §. A projektív geometria elemei.
1. A végtelen távoli elemek ................................................................................. 395
2. Homogén koordináták.......................................................................................... 396
3. P é ld á k .................. 398
4. A dualitás ......................................... 400
5. A kettős viszony .................................................................................................. 401
6. Projektív' p on tsorok .............................................................................................. 403
7. Projektív vonatkozás a síkban ....................................................................... 405
2. §. Másodrendű görbék és felületek.

1. Elnevezések, jelölések............................................................................................ 406
2. A másodrendű görbék osztályozása ............................................................... 408
3. Konjugált p o n to k .................................................................................................. 410
4. Átmérők ................................................................................................................. 412
5. A középpont............................................................................................................ 413
6. Főtengelyek .......................................................................................................... 415
7. A másodrendű görbék (affin) osztályozása...................................................... 417
8 . Másodrendű felületek ............................................................................................ 420
9. A főtengely-probléma .......................................................................................... 424
3 §. Quadratikus alakok és tenzorok.

1. Az általános főtengely-problém a....................................................................... 425
2. Tenzorok ............................... 425
3. A karakterisztikus egyenlet ............................................................................. 427
4. A főtengely-probléma megoldása ..................................................................... 428
5. A quadratikus alakok osztályozása.................................................................. 430
Ir o d a lo m ................................................................................................................. 4314
4. §. A nomográfia elemei.
1. A számozott pontsor vagy skála....................................................................... 432
2. A logaritmikus szá m oló lé c................................................................................. 433
O ldal
3. Vonalsereges nomogrammok ............................................................................. 435
4. Egyenessereges nomogrammok ......................................................................... 437
5. Többváltozós vonalsereges nomogrammok...................................................... 440
6. Pontsoros nomogrammok ................................................................................... 441
V. d’Ocagne-féle nomogrammok szerkesztése...................................................... 443
8. Gyakorlati megjegyzések ................................................................................... 445
9. Többváltozós nomogrammok .......... 447
I r o d a lo m ............................................... 440
NYOLCADIK FEJEZET.
T öbbváltozós fűgtj vények.

I. §. D ifferenciálszám ítás.
1. Határérték, folytonosság..................................................................................... 450

2. Differenciálhatóság............................................................................................... 152
3. Magasabbrendű differenciálhatóság.................................................................. 165
4. P éld á k ..................................................................................................................... 456
5. T ay lo r té te le .................................................................................................................... 457
6. Implicit függvények és rendszerek.................................................................. 458
7. Függvényrendszerek megfordítása...................................................................... 461
8. A d eterm in án so k szo rzástétele ................................................................................ 463
2. §. Alkalmazások.
1. Szélső érté k e k m e g h a tá ro z á s a .................................................................................... 464
2. Bizonyítás ............................................................................................................. 465
3. A legkisebb négyzetek m ódszere ........................................................................... 167
4. Bizonyítás ............................................................................................................. 168
5. Egyenletrendszerek m egoldása.............................. 469
6. Lineáris egyenletrendszerek gyakorlati megoldása ..................................... 471
7. Feltételes szélső értékek ................................................................................... 473
S. A Lagrange-féle m ultiplikátorok.................................................................... 175
3. §. Integrálszámítás.
1. P a ra m é te re s in te g rá l...................................................................................................... 476
2. T erü le t és k ö b t a r t a l o m ................................................................................................ 470
3. A kettős integrál................................................................................................... 480
4. H á rm a s és tö b b es in te g r á lo k .................................................................................... 183
5. Az in teg rál tu la jd o n sá g a i ................................................................................. 483
6. S ú ly p o n t, teh etetlen sé g i n y o m a té k , p o ten ciál .................................................. 186
7. T öbbszörös in teg rálo k ...................... 187
8. P é l d á k ................................................................................................................................. 189
9. A h e ly e tte s íté s m ódszere ........................................................................................... 192
10. P é l d á k ............................................................................................................................... 494
Irodalom ................................................................. 493
K IL B Y C E M K FEJEZET.
A vektoranalízis elem ei és alkalm azásai.

1. §. A vektor-skalár függvény.
1. A lapfogalm ak ................................................................................................................. 496
2. Görbék alaki viszonyai. Görbület és csavarodás.......................................... 500
8 . A Frenet-féle k ép letek .................................................................................... 502
Tartalomjegyzék. 13
OMil
4. Merev testele m ozgása......................................................................................... 504
5. Görbementi vagy vonalintegrálok.................................................................... 506
2. §. A kétváltozós vektor-skalár függvény.
1. Alapfogalmak ..................................... 509

2. É rin tő k . F e lü le ti n o rm á lis............................ 510
3. A k é t fu n d am en tális a la k ......................................................................................... 512
4. Felületek görbületi v iszon y a i............................................................................. 51.3
5. Bizonyítások ......................................................................................................... 515
6. Felszínm érés ........................ 518
7. P é l d á k ................................................................................................................................. 520
8. F e lü le ti in te g rá lo k ........................................................................................................... 521
9. Irányított tartományok ..................................................................................... 523
10. P é l d á k ................................................................................................................................ 525
3. §. A skalár-vektor függvény.
1. A lapfogalm ak .................................................................................................................. 520

2. Differenciálási szabályok..................................................................................... 527
3. Vektorterek potenciáltere ................................................................................. 530
4. Koordináták ......................................................................................................... 531
4. §. A vektor-vektor függvény.
1. A te n zo r................................................................................................................. 534
2. A deriválttenzor ................................................................................................. 536
Irod a lom .................................... 536
T IZE D IK FEJEZET.
D ifferenciálegyenletek.
1. §. Közönséges differenciálegyenletek.
1. G eom etriai m e g g o n d o lá s o k ......................................................................................... 539
2. Grafikus in t e g r á l á s ........................................................................................................ 541
3. A b a llisz tik a főegyenlete és grafikus in te g rá lá sa ...................... 542
4. A so ro z a to s k ö zelítés m ódszere ............................................................................. 544
5. E lm életi és g y a k o rla ti m egjegyzések .................................................................. 540
6. M ag asab b ren d ű egyenletek és elsőrendű r e n d s z e r e k ....................................... 547
7. Differenciálegyenlet-rendszerek megoldása .................................................... 549
2 . §. Integrálható esetek.
1. A v álto zó k szétv á la sz tá sa ......................................................................................... 551
2. L ineáris d iffe re n c iá le g y e n le te k ................................................................................... 553
3. E lsőrendű lin eáris eg y en le t ....................................................................................... 554
4. Állandó együtthatójú lineáris egyenletek ...................................................... 550
5. Az inhomogén egyen let....................................................................................... 558
3. §. Kerületérték-feladatok.
1. N y o m o tt rú d E uler-féle kihajlásai ....................................................................... 560
2. A rezgő búr egyenlete ....................................................................................... 56 f
Oldat
8. A d’Alembert-féle m egoldá s............................................................................. 568
4. A Bernoulli-féle megoldás .................................................................................. 564
5. A vonalmenti hővezetés egyenlete .................................................... ............ 566
6 . A körvezető szigorú tárgyalása......................................................................... 560
4. §. Fourier-sorok.
1. Ortogonális függvényrendszerek .................. 570

2. P é ld á k ....................................................................................................................... 578
3. Teljes ortogonális rendszerek............................................................................. 576
4. A teljességi reláció következm ényei................................................................. 577
5. Sorbafejtési tételek ................................................................................................ 570‘
6. Fejér tétele ............................................................................................................ 581
Irodalom .................................................................................................................... 584
T IZE N E G YE D IK FEJEZET.
V alószínfiségszám ítás.
1. §. Alapfogalmak.
1. A z eg yszerű a lte rn a tív a .................................................................................................. 686

2. V alószínűségi so rozato k .............................................................................................. 587
3. Ö sszeadási té te le k .......................................................................................................... 580
4. Az osztás szabálya............................ 591
5. S z o rz á s té te le k .................................................................................................................. 592
6. A valószínűségek eloszlása ....................................................................................... 594
7. A z eloszlás k ö zép érté k e és s z ó r á s a .......................................................................... 597
S. Á lta lá n o sítá so k ................................................................................................................ 599
9. A szórási e g y e n lő tle n s é g ............................................................................................ 600
2. §. A valószíniíségszámítás néhány fontos tétele.

1. B ernoulli p r o b l é m á j a ..................................................................................................... 600
2. A B ernoulli-féle eloszlás .............................................................................................. 603
3. A n o rm ális eloszlás ........................................................................................................ 604
4. A B ernoulli-féle p ro b lé m a a sz im p to tik u s m eg o ld á sa ..................................... 607
5. A z a sz im p to tik u s m eg o ld ás ig azo lása ................................................................... 609
6. A valószínűségszám ítás a la p té te le ......................................................................... 611
7. A G auss-féle h ib a tö rv é n y ...................................................... 612
8. A legkisebb négyzetek m ó d szere ........................................................................... 613
Ir o d a lo m ............................................................................................................................... 514
N é v- és tá rg ym u ta tó ................................. 616
ELSŐ FEJEZET.
ALAPFOGALMAK.
Ez a bevezető fejezet a valós szám, a határérték és a függvény alap

fogalmát ismerteti. Descartes koordináta-geometriájának háromszáz évvel
ezelőtt feltárt szemléletes alapgondolatából indnl ki. Mindenesetre az újabb
fejlődést, különösen a múlt században elért eredményeket és elvontabb
fejtegetéseket is figyelembe veszi.
A bizonyításokra nem nézve, valamennyi olvasójának figyelmére szá
mít. Még — s ezt hangsúlyozzuk — az elsősorban gyakorlati irányban
érdekeltére is. A matematika alkalmazásáról ugyanis csak az adott kérdés
matematikai megfogalmazása után lehet szó. Ez azonban az alapfogalmak
szabatos ismerete nélkül el sem képzelhető. Ugyanezt látjuk sokszor a
matematikai úton nyert eredmények numerikus kiaknázásánál is.
Általános érdeklődésre számítanak az aprón szedett lehető egyszerű
példák, vagy a többé-kevésbbé mesterkélt ellenpéldák is. Amennyiben
mélyen az alkalmazások körébe vágnak, külön pontokba sorozva könnyen
felismerhetők. Végre a kisebb olvasókörnek szánt bizonyításokat — itt és
később — a tárgyalás folyamától csillaggal jelölt aprószedés különíti el.
1. §. A valós szám ok és ábrázolásuk. A hosszúságm érés.
1. Racionális számok.
Az 1, 2, 3 ,... természetes számokra a számolás és a rendezés műve
lete vezetett. Két ily szám összege és szorzata megint csak természetes
szám. Ezzel szemben — amint az elemekből tudjuk — e két művelet
viegfordítása már újabb számok bevezetését tette szükségessé. A ki
16 1. Alapfogalmak.
vonás a 0, —1, —2, —8 ,..., szóval a zérus és a negatív egészszámok

bevezetését — amelyekkel szemben a természetes számokat pozitív
egészszámoknak nevezzük — s az osztás, mint két ilyen m és «Φ 0
egész szám — hányadosának, pl. g-nek, — if-nek stb., a törtszámoknak
bevezetését.
Mindezek az ú. n. racionális számok most már a négy alapművelettel
szemben egy zárt kört képeznek, a racionális számok körét. Két ilyen szám
összege, különbsége, szorzata és hányadosa valóban megint racionális szám.
o 5— 6 1
1 , I o \ 1 3 1.5 3.2
+
II
il
Í°
jm
jo
1
1
1—H
|—
y [ -
T / 2 5 2.5
i) 2 3.2 O
2 T 2.7 “ i
5
8
.(
;1 4V ΊΓ5
9 /
(
\
9 \ .
4 /
45
12
15
4
Ezért a négy alapműveletet racionális műveletnek nevezzük. Egyszer

s mindenkorra emlékezetbe idézzük, hogy a zérussal nem oszthatunk.
Az olvasó tudja, hogy a szorzás ismétlésének, a hatványozásnak meg
fordításánál, a gyökvonásnál, a racionális számok köre is szűknek bizonyul,
így pl. nincs racionális szám, amelynek négyzete 2 volna, másszóval a (/"2-jel-
nek a racionális számok körében nincs értelme. Talán arra is emlékszik,
hogy az így előálló nehézségek kiküszöbölésére a számok körének újabb bőví
tése, bizonyos új, nem racionális, irracionális számok bevezetése vált szük
ségessé.
Az olvasó ezirányú reminiszcenciáira azonban nem hivatkozunk.
Az irracionális számok teljességének bevezetésére u. i. ez az eljárás
nem volna elegendő. Erre jóval átfogóbb kérdés, a hosszúságmérés kérdése
vezet.
Hogy a hosszúságmérés kérdését előkészítsük, térjünk át a racionális
számok' ábrázolására. Aki egy hőmérőt látott, annak újat aligha mondunk,
láz az ábrázolás ugyanis egyszerűen a következő. Veszünk egy egyenest
•és ezen tetszés szerint egy 0 kezdőpontot (origo = kezdet) s egy E egység'
pontot. Az utóbbit pl. a vízszintesen képzelt egyenesen O-tól jobbra, az
ú. n. pozitív irányban. Azután az OE egyenesdarabot, az ú. n. egységtávol
ságot, hosszúságegységet az egyenesre 0 mind a. két oldalán egymásután
újból és újból felrakjuk. Az 0-hoz a zérust rendeljük, az 7t-hez a + l-et,
a pozitív irányban nyert további osztópontokhoz pedig rendre a + 2 = 2,
+ 8 = 8-at,. . . , azután az így megjelölt pontoknak a kezdőpontra vonat
kozó tükörképeihez az O-tól balra, negatív irányban u — 1, — 2 , . . . -szá
mokat, amint az 1. ábra mutatja.
1. §. A valós számok és ábrázolásuk. A hosszúsátjrnérés. 17
Ha most az ÖE-távolságot felezzük s az F felezési ponthoz a -|- i-et

rendeljük, akkor OF-el az előbbi eljárást ismételve | egész számú többesei
nek, O-tól jobbra az i, 2 · |= 1 , 8 · A= jj,. . . pozitív, 0-tól balra pedig a
megfelelő — g, — 1, — g,... negatív számoknak képeire jutánk. Az ŐE-i
három részre osztva s első harmadának //-végpontjához £-ot rendelve
hasonló eljárással az — alakú racionális számok képei adódnak (m egész
szám). És így tovább, és így tovább,... (Az 1. ábra ez eljárás különböző
lépéseit mutatja.)
így az egyenes racionális számokkal megjelölt pontokkal egyre jobban
benépesül, úgyhogy az áttekintés csakhamar elmosódik. A gyakorlatban
legtöbbször éppen ezért csak az
jf>többszöröseit jelölik meg. P
- 1 ___ I
Állapítsuk meg, hogy ered 2
ményünk kettős :
egyrészt a racionális számokat egye ■2 ■) -1 -i
nesünknek, a számegyenesnek pont
—L- j u _i _ J __i
jaival ábrázoltuk, S-1 * i 0 í i 1 f í 2 i ! 3
másrészt az egyenes bizonyos pont 1. ábra. Racionális számok ábrázolása
jaihoz számokat rendeltünk, e geo egyenes men ti pontokkal.
metria fogalmakat aritmetizáltuk.
A pont a szám képe, a szám a pontnak a választott <)E hosszúság-
egység mellett az O-kezdőpontra vonatkozó abszcisszája. Ez a szám elő
jeles : a kérdéses /'-pontnak nemcsak az irányítástól mentes, önmagában
vett s a kezdőponttól számított puszta távolságát, az ÖP-egyenesdarab
puszta hosszát adja meg, hanem azt is, hogy a pont az egyenesnek 0-t
illetően az E-t tartalmazó fozitiv, vagy E-t nem tartalmazó negatív felére
esik, hogy az ÖP-egyenesdarab milyen értelmű.
Két szám közül az (algebrailag) kisebb képe a nagyobb képétől balra,
a nagyobb képe a kisebbtől jobbra esik. így a kisebb-nagyobb aritmetikai
sajátság is szemléletes geometriai jelentést nyert, illetve a bal-jobb geo
metriai reláció aritmetikailag kifejezhetővé vált.
2. A vektor.
Ha az egész számoknak pusztán csak nagyságrendje után érdeklő
dünk, akkor a skálán való ábrázolással megelégedhetünk. Ha — ezzel szem
ben — az egész számok közötti műveleteket is ábrázolni óhajtjuk, akkor
egy mélyebben fekvő ábrázolásmódhoz kell folyamodnunk.
Ennél (2. ábra) pl. a + 8-at nem az előbb ezzel jelölt P-pont. hanem
az 0-kezdő- és P-végpontú irányított egyenesdarab vagy — s ez alapvető
megállapodás — egyenesünk bármely ezzel egybevágó s ugyanolyan értelmű
18 l . Alapfogalmak.
pl. EQ vagy P'O-darabja, vektora ábrázolja. Az evvel egybevágó, de ellen

tett értelmű, P-kezdó'- és Ο-végpontú vektor vagy egyenesünk minden az
utóbbival egybevágó s ugyanolyan értelmű irányított darabja, mint pl. OP',
P‘
_ _
O f -p a-
2. ábra. Racionális számok ábrázolása egyenesmenti vektorokkal.
már az ellenkező előjelű szám, a — 8 képe. A zérusvektor kezdőpontja vég

pontjával egybeesik.
Racionális számok összegét most már az ezeket ábrázoló vektorok
egyszerű egymáshoz fűzésével nyerjük. Ugyanis
1. a tagokat vektorokkal ábrázoljuk,
2. a második tag-vektor kezdőpontját az első végpontjához illesztjük,
a harmadik kezdőpontját, az így elhelyezett második vektor végpontjába
toljuk és így tovább, végre
8. az első vektor kezdőpontját az utolsó vektor végpontjával össze
kötő vektort, az összegvektort megállapítjuk. Pl.
- 8 + 4=1,
vektorokkal: ÖP' + OQ = ÖP' + Ρ Έ = Ölti.
Állapítsuk meg tehát, hogy skálánk bármely A, B, C ponthármasára
nézve:
AC + CÍí = AB
— akár az A és B közé, akár e közön kívül esik a (7-pont! Szavakban:
.4-ból egy bárminő U-be s C-bőI B-be elmozdulva : végeredményben A-ból
B-be jutottunk.
Mindenki tudja, hogy a taxaméter nem így összegez, mert a befutási
irányra, értelemre figyelemmel nincs. Éppen ezért az, aki A-ból B-be igyek
szik, a soffőrnek egy tetszésszerinti C-be való önkényes kitérését nem hono
rálva, a taxaméterrel szemben csak a «vektor-összegre» eső díjat hajlandó
megfizetni.
Egy vektor hossza a kezdőpontba eltolt vektor végpontjának a kezdő
ponttól számított puszta távolsága. így az
ÖP = 8 és ÖP' = — 8
vektorok hosszúsága egyaránt 3, a 3 és — 8 számok közös abszolút értéke :
|8 | = | — 3 1= 8. Ha mármost P és Q skálánk két pontja, akkor az előbb
mondottak szerint
PQ = PO + -ÖQ = Öt) — ÖP ;
1. §. A valós számok ós ábrázolásuk. A hoeezúságmérés. 1U
itt OQ = q a Q-pontnak, OP = p pedig a i ’-pontnak abszcisszája, úgyhogy

β P és Q-pont egymástól való távolsága:
\PQ\= \q— v \ = \v — 9 l = 1 ^ 1 .
szóval: a két font abszcisszájából alkotható különbségek abszolút értéke.
Az olvasóra bízzuk annak átgondolását, hogy racionális számok szor
zása az egyik tényezőt ábrázoló vektornak a másik tényező abszolút értéke
arányában való nyújtását vagy zsugorítását s ha ez a tényező negatív,
még az értelem megváltoztatását is jelenti.
Pl. A P és Q-pontot összekötő egyenes darab F felezési pontjának
abszcisszája : V + V mert
2 ’
OF ^ OP + PQ p+q
Mindeddig az egyenesnek csupán racionális számokkal megjelölt, ú. n.

racionális pontjairól beszéltünk. Ezek az egyenest bizonyára mindenütt
sűrűén ellepik, azaz két egymáshoz akármilyen közel eső ilyen pont között
van egy harmadik (a felezési pont). Annál meglepőbb, bog}- — ha az egye
nes «folytonosságáról» alkotott képzetünk nem csal — a számegyenesen
vannak, mégpedig bizonyos értelemben jóval sűrűbben, racionális számmal
meg nem jelölt, nem racionális, irracionális pontok. Hogy ezt megmutat
hassuk, az olvasót a többé-kevésbbé ismert «végtelen tizedestörtekre» kell
emlékeztetnünk.
3. Tizedestörtek. Skatulyázások.
Az elemekből tudjuk, hogy egy racionális szám, tehát két egész szám
-hányadosa, tizedestörttel is jellemezhető. Erre a számlálónak a nevező-
1%
vei való «gépies» osztásával jutunk. Jól ismert az is, hogy az e művelet
egyes lépéseinél fellépő «maradékok» csak a — pozitívnak feltételezett —
nevezőnél kisebb
0 , 1 . ‘2 , . . . , η — 1
nem negatív egész számok lehetnek. így legkésőbb » lépés után a maradékok
sorozatában vagy a zérus, vagy egy korábbi és a zérustól különböző mara
dék bukkan elő. Az első esetben az eljárás a zérus felléptével befejeződik
és véges tizedestörtre vezet; pl. | esetén 0'5-re, l esetén 0‘25-re. A második
esetben a művelet nyilván határtalanul, és pedig az első ismétlődő maradék
tól kezdve periodikusan, szakaszosan folytatható s ennek megfelelően egy
szakaszos végtelen tizedestörtre jutunk ; pl. \ esetén (V11285/-re, j esetén
0 3 8 3 ... — röviden 0‘3-ra.
2(1 /. Alapfogalmak.
Az 1 = 0*5 — χή egyenlőség aritmetikai és geometriai jelentése nyilván

való. De minő értelmet· tulajdonítsunk pl. az
* = 0-8888... = 0-3
«egyenlőségnek»? A válasz egyszerű és alapvető. Az 1-nek 8 -inal való «gépies»
osztása ugyanis lépésről-lépésre, a «hányados» minden jegyének megállapí
tásánál arról tudósít, hogy
0.8 < I < 1.8 vagyis 0 < ‘ < 1.
0-8.8 < I< 0-4.8« 0-8 < i < 0-4.
0-38.8 < 1< 0-84.8« 0-38 < £ < 0-84,'
0-838.8 < 1< 0-884.8« 0-888 < ‘ < 0384,
szóval, hogy g képe a számegyenesen durván 0 és 1 közé, pontosabban

e közt tíz egyenlő részre osztva a balról számított harmadik és negyedik
osztópont, a 0-8 és 0-4 közé. még pontosabban az ezek által határolt inter
vallumot megint csak tíz egyenlő részre osztva, a harmadik és negyedik
osztópont, 0-38 és 0-84 közé esik és így to v áb b ... A gépies osztás tehát
| képét a számegyenes egymásba ágyazott, skatulyázott egyre rövidebb és
rövidebb (1 , ,5 , . . . hosszúságú) szakaszaiba szorítja.
Vezessünk be egy-két, a továbbiakban nagy szerepet játszó fogalmat.
A számegyenes k ét: a„, alpontja által határolt véges /„-darabját inter
vallumnak nevezzük. Ha e darab
hoz a végpontokat hozzászámítjuk,
akkor az intervallum zárt. ellenkező
esetben nyílt. A következőkben fi. a
3. ábrát) továbbá egyszerűen ska
tulyázásról beszélünk, ha valamely
utasítás
3. Ábra. Egy skatulyázás kezdete. 1.
vallumainak egy olyan I v / 2, . . . .
I,,,... végfelen sorozatát (egy elsőt, egy másodikat stb.) adja meg, melynél
‘2 . minden intervallum az őt· megelőzőbe van ágyazva, skatulyázva -
miközben vágj- a kezdőpontok vagy a végpontok esetleg egybe is esnek — és
3 . akármelv /-közét·, intervallumát is adjuk meg a számegyenesnek,
intervallumaink sorozatában elegendő messze menve egy, tehát minden ezt
követő, megfelelő eltolás után /-ben elfér.
Ezek után az , _ 0>88 ().g
jelölés egyszerűen azt fejezi ki, hogy £ képe a számegyenesen egy olyan
skatulyázás magva, melynél az egymásra következő intervallumok, skatu
lyák baloldali végpontjait a 0*3 végtelen tizedestört egymást követő 0 , 0-3,
0-38,... lekerekített értékei, jobboldali végpontjait pedig a 0-3 egymást
1. §. A valós számok és ábrázolásuk. A hosszúedgniérés. •31
követő felkerekített értékei: 1, (J·4, O'iM,. . . szolgáltatják. A — | -pontnál,

mint az |-nak a kezdőpontra vonatkozó tükörképénél a bal illetve lekere
kített jelzők a jobb illetve felkerekített jelzőkkel természetesen szerepet
cserélnek.
Azt a bántó kivételt, hogy bizonyos racionális számokhoz véges tizedes-
tört tartozik, tüstént megszüntethetjük. Azt ugyanis, hogy egy racionális
pont eljárásunk folyamán egy tizedes osztópont : - - - képével egybeesik,
úgy is kifejezhetjük, hogy e pont oly skatulyázás magva, melynél egy
lépéstől kezdve minden skatulya, intervallum az őt megelőzőnek pozitív
számnál jobboldali utolsó, negatív számnál baloldali első tizedrésze. így pl.
1 = »-99. . . = 0-9, £ = 0-5 = 0-499... = 049.
A zérus kivételével tehát minden racionális szám — a kezdőpont kivételévet
a számegyenes minden racionális pontja — szakaszos végtelen tizedestörttel
jelölhető.
4. Pont és végtelen tizedestört.
A végtelen tizedestörtek, egyáltalán a skatulyázások bevezetésével,
most már kézenfekvő a következő két megállapítás, mely alapjában véve
az egyenesről alkotott geometriai elképzelésünknek aritmetikai kifejezése:
1. Szá m e g ye n e sü n k m in d e n p o n tja — a kezdőp on t k ivé te lé ve l — egy és
c s a k is egy végtelen tized estö rttel jellem ezh ető .
Mert a számegyenes minden pontja bizonyára két egész abszcisszáját
pont közé (vagy ezek egyikével egybe) esik, pontosabban két egymást
követő és — -, még pontosabban két egymást követő '\2 és
n I 1 1" ■’) 1()
—j-j, abszcisszájú pont közé (vagy ezek egyikével egybe) esik és így
tovább. Ez az egyenesre vonatkozó Kudoxos-féle axióma, sarkigazság,
tovább nem elemzett kiinduláspont.
'2. Minden végtelen tizedestört — egyáltalán skatulyázás — a számegyenes
egy (és csakis egy) pontját határozza meg, mint magra, e pontra zsugorodik.
Ez az egyenes «hiánvtalanságára», folytonosságára vonatkozó, Cantor és
Dedekvnd által 1872-ben felismert axióma.
A 2. alapján tehát pontot határoz meg az
1-010010001000010. . .
végtelen tizedestört is, melyben a zérusok egyre hosszabb sorozatát egyesek

szakítják meg. Mivel e végtelen tizedestört nyilván nem szakaszos, az
általa meghatározott pont nem racionális, irracionális.
Számegyenesünkön tehát valóban van irracionális pont, sőt — mivel
tetszésszerinti számú nem szakaszos tizedestört képezhető — bizonyára
végtelen sok.
22 I. Alapfogalmak.
A végtelen tizedestörtek egyrésze most már bizonyára számokat, t. i.

racionális számokat jelöl, más része azonban egyelőre nem. Ebbe az utóbbi
csoportba tartoznak, mint láttuk bizonyára — és mint később kimutatjuk,
kizárólag — a nem szakaszosak. Annak a m e g á lla p o d á sn a k a Lehetősége, .
hogy m in d e n tized estö rt szám ot je lö ljö n , most már pusztán azon múlik,
sikerül-e a szám eddigi sajátságait, mint a nagyságrendet s a műveleteket,
a tizedestörtekre részben vagy egészben általánosítani.
Ha igen, akkor az irracionális pontokhoz tartozó tizedestörtek, az
irra c io n á lis szám olc bevezetésével a racionális tizedestörtek, számok körét
a reális vagy valós számok körére bővítettük. A következő pont ezt a fel
adatot oldja meg.
5. Valós számok.
A 3. pontban geometriailag definiált skatulyázások között a végtelen
tized estörtek csak egy különleges osztályt képviselnek. Ezeknél ugyanis az
ujjaínk számával uralkodóvá vált 10-es szám játszik főszerepet. A tíz
helyett természetesen bármely más természetes számot is vehetünk. így pl.
sok tekintetben egyszerűbb a 2-n alapuló felezési eljárás, melynél minden
skatulya, intervallum — a másodiktól kezdve - - az őt megelőzőből fele
zéssel adódik.
Á lta lá b a n , ha a ra c io n á lis számoknak egy olyan
Ű1 á "2 «η ^ ···
ú. n. monoton növekvő — értsd nem csökkenő — és
a j lzka Í Sí αβ^ ‘'' 2: "" '’'
monoton csökkenő — értsd nem növekvő — sorozatát adjuk meg, melynél
a'n an > 0.
de az n növelésével e különbség minden előre megadott pozitív számnál
kisebb lesz, akkor az «„-kezdő- és αή-végpontú, röviden (α„, aj»)-intervallu
mok sorozata nyilván skatulyázást képez. Jelöljük e skatulyázás magvát
(a*; a'„)-nel.
Két ilyen skatulyázással értelmezett
a = (a n \ a n), β = (b n ; bn)
— fenti elnevezésünk szerint — valós számot illetően megállapodunk
abban, hogy
a = β , illetve pl. a < β legyen
a szerint, amint a és β képe a számegyenesen egybe, illetve « képe a β képé
től baka esik. így pl. két pozitív tizedestört közül— a, végeseket fenti meg:
állapodásunk szerint az utolsó jegy egy egységgel való kisebbítése s ezt
követően csupa kilencessel végtelen tizedestört alakjába írva! — az a kisebb,
melyben balról jobbra haladva az első kisebb jegyre bukkanunk. Hisz a
1. §. A valós számok és ábrázolásuk. A hosszúságmérés. 23
skatulyázás e jegytől kezdve a két szám képét két különböző intervallumba

veti és a «kisebb» képe a baloldalira, a «nagyobbá» a jobboldalinak belsejébe
vagy jobboldali végfontjába jut.
Az a ~\~ β — (an *4"bn ; an -f- bn)
megállapodással pedig valós számok összeadását, az an, bn illetve <4, b'n.
racionális számok összeadásának sorozatára vezetjük vissza. Hogy a jobb
oldalon valóban skatulyázással van dolgunk, azt az olvasó könnyen ki
mutathatja.
Pl. az £ = 0 -3 = 0 - 3 3 . . .
racionális szám és az 1"70700700070...
minta folytatásával nyerhető nem szakaszos tizedestőrt, tehát irracionális szám
összeadásánál a skatulyázás baloldali végpontja
1, 2-0, 2-03, 2-040, 2 0403, 2 -0 4 0 3 4 ,...,
jobboldali végpontjai pedig
3, 2-2, 2-05, 2-042, 2-0405, 2 -0 4 0 3 0 ,...,
és csakhamar megállapítható, hogy a keresett összeg a
2-040340334033340883340...
mintára folytatódó nem szakaszos tizedestört, tehát irracionális szám.
Hasonlóan értelmezhető a többi alapművelet is.
* Pl. megállapodásszerűen
— « ·= (— ; —««)
annak megfelelően, hogy a kezdőpontra vonatkozó tükrözésnél a bal a jobbal sze
repet cserél. íg y a kivonás az
a — β = a + (— β)
megállapodással az előbbi két műveletre vezethető vissza.
Az összeadáshoz hasonlóan a zérusnál nagyobb, a p o z itív számok a
« · β = («»&;; a'nK)
megállapodás alapján szorozhatók. Ilyen β esetén pedig
tekintettel arra, hogy a reciprok értéket az egységpontra vonatkozó (torzított)

tükrözéssel nyerjük. Pozitív a és β esetén továbbá
« 1
Azután megállapodásszerűen a . 0 = 0 . a = 0 és — = 0,
P
de a zé ru ssa l való o sztá st m o st és e z u tá n se m é rte lm e zzü k .
Pozitív szám abszolút értékén itt is önmagát, negatív szám abszolút értékén
pedig ellentett jét értjük. Végre különböző előjelű valós számok szorzatát és hánya
dosát a régi szabály szerint az abszolút értékeken elvégzett műveletek után a jel
szabállyal állapítjuk meg.
Mindezt tekintetbe véve érthető, hogy az összeg és a szorzat értéke a tagok
illetve tényezők csoportosításától és sorrendjétől ezután sem függ, hogy az összeg
24 / . .4 lapfoqaimak.
egy számmal továbbra is tagonként szorozható és így tovább, röviden, hogy a

b etétszá m lá n m in d e n a la k i törvénye a valóé sz á m o k körében i s érvén yb en m a ra d .
Az eddigieket összefoglalva kimutattuk, hogy minden valós számhoz
fzérus és végtelen tizedestörthöz) a számegyenesnek — azaz minden egy
pontjával, mint kezdő- s egy pontjával, mint egységponttal kitüntetett
egyenesnek — egy és csakis egy pontja rendelhető.
Megfordítva egy egyenes minden pontjához — a kezdő- és egységpont
megválasztása után — egy és csakis egy valós szám (zérus vagy tizedestört)
tartozik : az egyenes egyméretű.
A pont a számnak geometriai, a szám a pontnak aritmetikai reprezen
tánsa. A valós számot természetesen e pont helyett a kezdőponttól e pontig
terjedő vektorral, vagy az egyenes bármely ezzel egybevágó s ugyanolyan
értelmű darabjával ábrázolhatjuk. A valós számok aritmetikája tehát az
egy-egyenesnienti vektorok algebrájával szemléltethető, illetve az utóbbi az
előbbivel értelmezhető.
6. Hosszúságmérés.
Könnyűszerrel kimutatható, hogy az eddig mondottak minden mérés
gerincét képezik.
Egyenesdarabok hosszúságának mérése pl. abban áll, hogy
1. a választott hosszúságegységgel számegyenest szerkesztünk s ezen
2. a mérendő egyenesdarabbal egybevágó egyenesdarab kezdő- és vég
pontjának abszcisszáját skatulyázással megállapítjuk,
!·}. a végpont abszcisszájából a kezdőpont abszcisszáját — a mondott
sorrendben! — kivonjuk és a különbséget az egyeneedarab keresett
bosszúságának tekintjük.
Az így nyert szám előjele az egyenesdarab befutásának irányát, értel
mét is megszabja. Ha ez közömbös, akkor a nyert szám abszolút értéke az
egyenesdara b puszta hosszúságát szolgáltatja.
A gyakorlatban természetesen az abszcisszákat csak közelítőleg határoz
hatjuk meg, vagyis a teljes skatulyázás szolgáltatta mag helyett az egyik
skatulya, intervallum egyik végpontjával kell megelégednünk. A pontosság
fokozása azonban — mint tudjuk — a mérési technika állandó hajtóereje.
A csökevényes, 1. i. az első pár lépéssel megelégedő skatulyázást harc-
szerű betörésnél is alkalmazzuk. Ha ugyanis az első — becslésszerinti —
lőtávolság pl. h o ss zú n a k bizonyult, erélyes letörésével rö v id második lövést
adunk le. Az ismeretlen lőtávolságot így az első bő skatulyába, villába szorítot
tuk. Újbóli, de előző letörésénél kisebb növelésével már egy szükebb skatulyába,
villába szoríthatjuk. Az eljárás váltakozó ismétlésével csakhamar a cél közelébe
jutunk.
7. A körív és hosszúsága.
Skatulyázással állapítjuk meg egy «körív» hosszúságát is. Köríven itt
mindenesetre egy az elemekből ismertnél általánosabb fogalmat, értünk.
1. g. A valós számok és ábrázolásuk. A hosszúsáymérés. 25
Nevezetesen : a kör egy ^-pontjából kiinduló, egyirányban haladó s a kör

egy H-pontjába (ahol B — A lehet) először, vagy a kör többszöri befutása
után végre érkező pont pályáját. Az A, B pontok tehát végtelen sok ív
kezdő-, illetve végpontjai. Elsősorban az A-tói a kör síkjának felénk néző
színén az óramutató járásával ellenkező, ú. n. pozitív irányban induló w-ívé,
vágj' az óramutató járásával megegyező, ú. n. negatív irányban haladó »-ívé
(4a. ábra). Továbbá mind-
azoké, melyek w-ból a pozi
tív, r-ből a negatív irányban
befutott teljes körív egész
számú többeseinek hozzá fő
zésével adódnak. Az u, a n.
egyszóval egyrétű ívek (s íg,\
a teljes ív) hosszúságának
ismeretében a többrétű ívek
mérőszámaira egyszerű össze
adással jutunk. q
R8y e g y ré tű AB-kór- 4 ábra. Köriv és közelítő törött vonalai,
ívet Archimedes óta (Kr. e.
287—212) a választott hosszúságegységgel úgy vetünk egybe, hogy
1. a kérdéses ívbe illetve köré egy húr- illetve megfelelő érmtőpoligont,
törött vonalat írunk (41». ábra),
2. eg}' utasítás alapján (pl. az ívdarabok geometriai felezésével) a húr-
poligon szögpontjait, tehát az érintőpoligon érintési pontjait az adott íven
«minden határon túl» sűrítjük.
Könnyen belátható, hogy a húrpoligonok mérőszáraával, mint kezdő
ponttal és az érintőpoligonok mérőszámával, mint végponttal határolt
számközök skatulyázást alkotnak. Ennek magva a sűrítés módjától függet
lenül mindig egy és ugyanaz a szám : az A B-wnek a választott hosszúság-
egységre vonatkozó hossza. Archimedes az egységsugarú kör ívének felét
^-vel jelölte s erre a
8 '+ i ? = 8-1408 -·· < π < 8-1428 ···=- 3 + fg
közelítő értékeket adta. Az azóta elmúlt 2000 óv alatt türelmes számolók
e szám első 700 jegyét is meghatározták. Eredményüknél értékesebb Lambert
(1728—1777) német geométernek az a megállapítása, hogy a π irracionális
szám, s így — mint később látni fogjuk — bizonyára nem szakaszos végtelen
f izedestört:
;: = 3-1415920... .
Ha az ívnek most értelmezett puszta bosszúsága mellett még befutási
iránya iránt is érdeklődünk, akkor mérőszámát még a fenti választásnak
megfelelő előjellel látjuk el.
í(i I. Alapfogalmak.
Matematikai szempontból természetesen közömbös, hogy a két irány közül

melyiket választjuk pozitívnak. Ma a fenti megállapodás vált túlnyomóan elfoga
dottá. így legalább az elektromosság elméletében elfogadott választással össz
hangba jutunk. A körvezetőben keringő áram u. i. síkjának azon oldalán, melyről
nézve az áram az óramutató járásával ellenkező irányban kering, az északi ( + )
mágnes-sark magatartására emlékeztet. H ogy az elektromosság elméletében elfo
gadott előjelválasztás éppen szerencsétlen, — mert így a n e g a tív töltésű elektronok
játszák a főszerepet — az más lapra tartozik.
A gyakorlatban a körívet az ugyanazon sugarú teljes körív 860-ad
részével, az ívfokkal s ennek perc és másodperc néven ismert törtrészeivel
mérik távoli, Krisztus előtti idők óta. Ennek az eljárásnak menthetetlen
hátránya az, hogy segítségével a különböző sugarú körívek egybe nem
vethetők! Hiszen a mértékegység körről-körre a sugárral változik.
8. A szög és mérése.
Egy kezdőpontja körül egyirányban forgatott félsugár a sík egy részét,
illetve a teljes síkot, illetve mindezeket esetleg többször bejárva szöget ír le.
A szerint, amint egy mozgó pontja által leírt körív egyrét.ű illetve többrétű ;
e szög is egyrétű illetve többrétű.
Ha így a szöget a neki megfelelő körív fokokban kifejezett mérőszámá
val mérjük : a szög fokokban kifejezett mérőszámára jutunk. Ez a válasz
tott körív sugarától természetesen nem függ s a gyakorlatban rendkívül
elterjedt. Nagy előnye mindenesetre az, hogy a nevezetesebb szögek mérő-
számai (180°, 90°, 60°, 45°, 30°) több osztóval bíró egész számok.
Ezzel szemben adott sugarú körben a fokokban mért szöghöz tartozó
ívnek a hosszúságegységgel való egybevetése bonyolult. A 180°-ú szöghöz
ugyanis r-sugarú körben πτ-, s így 1 °-ú szöghöz — r-hosszúságegységnyi
ív tartozik. így a°-ú szögnek r-sugarú körben -Λ χ-ra hosszúságegységnyiív felel
1ol) ^
meg. E számításoknál tehát unos-untalan a kellemetlen —---tényező szerepel.
I oU
Épp ezért a matematikában és a természettudományokban
a szögét a hozzá, mint központi szöghöz az egységsugarú körben tartozó ív hosszú
ságának mérőszámával mérik ; ez a szög ívmértéke, arcusa (íve). Jelölésben :
arc a° —
az előbbiek szerint.
Pl. A 300, 180, 90, 00, 45, 30, 0
fokú szög arcusa, ívmértéke, analitikus méröszáma rendre
η 7Z 71 71 7Γ ~
2* ^f 0 5 'Λ
vagyis
6-2881..., 8-1415..., 1*5707..., 1-0471..., 0*7858..., 0*5285..., 0.
Az utolsó kivételével valamennyi irracionális szám.
2. §. A koordinálorgeomelria elemei. 27
Az új szögegység (a radians), az 1-arousú szög, mint látjuk, 60°-nál

valamivel kisebb ; pontosabban :
1 = arc (ő7°17'44*8.. .') .
Fenti képletünk alapján most már r-sugarú körben arc a = a ívmértékfi
szöghöz egyszerűen ra-hosszegysógő ív tartozik.
A g y a k o r la ti lö vésta n szögegysége — mint tüstént kimutat juk, joggal — a
360 °-ú vagy 2a-ívtnértékű teljes szög 6400 a d része. Neve és jele — az utóbbi
sajnos a perccel megegyezően — a v o n á s : '. Így egy vonás ívmértéke, arcusa :
‘I n 6-3 0-98
6400 ^ 6-4.103 ^ 10»
Ehhez a szöghöz tehát l m-sugai ú körben m-hossziiságú, 1 k m 103 ni

sugarú körben pedig 0-98 m-hosszú ív
tartozik. Ha meggondoljuk, hogy az
érintődarab a megfelelő ívnél vala
mivel hosszabb, akkor azt mondhat
juk. hogy
1 v o n á s n a k 1 k m -c n
k ö rü lb e lü l 1 m m a g a ssá g
felel meg (5. ábra). Ha tehát nagyobb
távolságra lévő s ismert átlagos magasságú tárgynak m éterekb en kifejezett magas
ságát látószögének v o n á so k b a n kifejezett értékével osztjuk, akkor jó közelítéssel
magát a k ilo m éterekb en kifejezett tárgy távolságot kapjuk.
‘i . 4}. A k oord in á ta -g eom etria elem ei.

A koordináta-geometria a geometria kérdéseit az aritmetika, az algebra
s a később sorra kerülő analízis algoritmusaival, eljárásaival vizsgálja.
Azzal, hogy a pontot s ennek kapcsán a geometria többi alakzatait aritme-
tizálja, másszóval geometriai kapcsolatok helyébe aritmetikai, algebrai
relációkat ültet, a szemlélet fárasztó követésétől felment és alaki úton
nyert eredményeinek geometriai magyarázatával, geometriai ismeretekre
vezet bennünket.
Első és alapvető lépése egy egyenes pontjainak aritmetizálása úgy, amint
azt az előző cikkben kifejtettük.
1. Derékszögű koordinátarendszer egy síkon.

Egy sík pontjainak aritmetizálására ezen a síkon két, egymásra merő
leges egyenest, ú. n. tengelyt választunk. Kezdőpont és egységpont válasz
tása után mindkettőt egy-egv számegyenesnek tekintjük. Az egyiket, pl.
a vízszintesen fekvőt x-, a másikat y-tengelynek nevezzük.
A sík valamely P-pontján át — 1. a 6a. ábrát — fektetett egy-egy ten
gelyre merőleges két segédegyenes az «-tengelyből egy P*,-, az «/-tengelyből
28 I. Alapfogalmak.
egy Py-pontot, a P-nek az x-, illetve «/-tengelyre vetett ortogonális, derék

szögű vető letét, metszi ki. Pa.-nek az «-abszcisszája a P-pont abszcisszája».
P^-nek az «/-tengelyen — mint számegyenesen — adódó «/-abszcisszája pedig
a P-pont ordinátája. A P-pontot tehát aritmetikailag x- és «/-koordinátáinak
ebben a sorrendben vett párja jellemzi.
A két számegyenes kezdőpontjának rendszerint (/-metszéspontjukat
választjuk. Az 0EX-, ÖE^-egy bégtávolságok a következőkben rendszerint
egybevágó egyenesdarabok, és a síkbeli hosszúságegységnek tekintendők.
Végre az ET- és E,,-egységpontokat úgy rakjuk fel, másszóval az «-tengely
s az «/-tengely pozitív irányát úgy választjuk meg, bogy az «-tengely pozitív

iránya az «/-tengely pozitív irányába a sík felénk eső színén az óramutató
járásával ellenkező, pozitív és 90°-ú forgatással jut. Az ellenkező, s a (\b-
ábrán feltüntetett választással ma már alig találkozunk.
A két tengely, a közös kezdőpont, s a két egységpont így egy koordi
nátarendszert képez. A tengelyeket bővebben koordinátatengelyeknek, s az.
ö-pontot a koordinátarendszer kezdőpontjának nevezik.
Hogy egy-két egyszerű példát említsünk,
az O-pontot a (0, 0)- számpár
az E:c-et az (1,0)- « Eu-1 a (0,1)-,
egy P.r -et az (x, 0)- « egy P„-t a (0, «/)-
számpár jellemzi. Ha pedig a négy síknegyedet, melyre a két tengely a síkot
osztja, abban a sorrendben számozzuk, amint ezeket egy az «-tengely pozitív
feléből kiinduló, s a kezdőpont körül pozitív irányban forgó félsugár végig
söprő, akkor e negyedek belsejében a koordináták rendre
1. II. Hl. IV.
2. §. A koordináta-geometria elemei. 2 'i
Amint, így a sík minden egyes pontjához a valós számoknak egy és

•csakis egy sorrendben kitüntetett párja tartozik, úgy megfordítva: adott
koordinátarendszerünkben egy sorrendre kitüntetett számpárt egy és csakis
egy pont ábrázol ; nevezetesen az, melynek e pár a koordinátapárja. A síkon
tehát a pont és a számpár egymásnak geometriai, illetve aritmetikai kép
viselői : a sík kétméretű.
Turista- és katonai térképeknél közismerten ezt a meghatározást alkalmaz
zák. Európára nézve a vízszintes tengelyre a nyugatról keletre szám ított fö ld ra jzi
hosszúságot, a függőleges tengelyre a délről észak felé számított szélességet rakják
fel. Ennek a koordinátarendszernek egyik tengelye az egyenlítő, másik tengelye a
greenwichi délkör.
2. Derékszögű koordinátarendszer a félben.

A térbeli koordináta-geometria megalapozására három, egymást egy
pontban metsző, s egymásra páronként merőleges egyenest veszünk fel :
az az y-, és a z-tengelyt. Kezdőpont
és egységpont választásával mind a hár
mat egy-egy számegyenesnek, koordináta-
tengelynek tekintjük. A kezdőpontot ren
desen a bárom egyenes metszéspontjá
val egybeejtjük, s ezt e pont-, a három
tengely- s a három egységpont által meg
batározott koordinátarendszer kezdő
pontjának nevezzük. A 7. ábrán feltün
tetett rendszer jobbrendszer, amennyi
ben az X-, y-, 2-tengely pozitív iránya 7. ábra.
ebben a sorrendben a jobbkéz egymásra Térbeli derékszögű jobbrendszer.
páronként merőlegesen állított hüvelyk-,
mutató- és nagy ujjúnak megfelelően helyezkedik el (8a. ábra). A 86. ábra
ezzel szemben balrendszert ábrázol.
Visszatérve a 7. ábrára a tér egy P-pontját három hozzá illeszkedő,
s egy-egy tengelyre merőleges síkkal a tengelyekre vetítjük. Az így nyert
v ábra. Jobb- és bal rend szer.

30 1. Alapfogalmak.
Px, Py, Pz pontoknak az x-, y·, a-tengelyen — mint számegyeneseken —

adódó abszcisszái a P-pontnak a rendszerre vonatkozó
x, y, z
koordinátái. így — e sorrendet mindig szigorúan betartva — a tér egy-egv
pontjához a valós számoknak egy-egy rendezett hármasát rendeljük.
Megfordítva, a valós számok bármely sorrendben kitüntetett hárma
sához egy rendszer felvétele után a tér egy és csakis egy pontja tartozik.
A térben a pont és a számhármas egymásnak geometriai, illetve aritmetikai
képviselői: a tér háromméretű.
.Szemléletes alkalmazásként a domborművű (relief) térképre hivatkozunk.
Ezen egy pontot valóban három adat határoz m e g : az alapsíkra (tengerszínre)
vonatkozó vetületéneR földrajzi hosszúsága és szélessége s a tengerszín feletti
magassága.
3. A koordináta-geometria alapgondolata.
A pontok aritmetizálása a koordináta-geometriának csak első lépése.
Ezt a geometriai alakzatok aritmetikai jellemzése követi. Nyilvánvaló, hogy
a pontok geometriai kapcsolatának a pontokhoz rendelt számpárok, illetve
számhármasok aritmetikai kapcsolata felel meg. Egyenesek, görbék, felüle
tek esetén e kapcsolat rendesen egyenlet, illetve egyenletrendszer alakjában
lép fel. Mégpedig oly egyenlet, illetve egyenletrendszer alakjában, melyet a sík
vugy a tér fontjai közül a kérdéses alakzat és csakis a kérdéses alakzat fontjai
nak koordinátái elégítenek ki. Ez egyenletek, illetve egyenletrendszerek közül
egyet-egyet a kérdéses alakzat egyenletének, illetve egyenletrendszerének neve
zünk. A következőkben ennek illusztrálására a síkgeometria keretében egy
két egyszerű, de fontos példát adunk. Az olvasó korábbi tanulmányaiból
a legtöbbet ismeri.
A további eljárás abban állna, hogy egy alakzat egyenletének vagy
egyenletrendszerének alakjából, együtthatóiból az alakzat geometriai saját
ságaira, több alakzat esetén a megfelelő egyenletek rendszeréből a kölcsönös
geometriai kapcsolatokra következtetnénk. Ha nem is itt, de a következő
fejezetekben erre is egyre több példát mutatunk.
4. Az egyenes.
Vegyük szemügyre koordinátarendszerünkben a sík egyeneseit! Az x-
tengely pontjaira, s a síknak csakis e pontjaira nézve
y = 0;
ez az egyenlet tehát joggal az x-tengely egyenletének nevezhető. Hasonlóan
az y-tengely egyenlete: _
X ---- U .
Általában minden az r-tengellyel párhuzamos egyenes egyenlete:

V = b,
2. A koordináta-geometria elemei. 3f
ahol b az egyenes által az (/-tengelyből kimet

szett pont ordinátája (9. ábra). Egy az y-ten- *
gellyel 'párhuzamos egyenes egyenlete pedig b

X = a.
1
ha a az egyenes és az «-tengely metszéspont 8 r*
1
jának abszcisszája.
Lássuk most az utóbbiakkal szemben az Λ-a
9. ábra. A tengelyekkel pár
y-tengelyt metsző egyeneseket. Ezek közül pedig huzamos egyenesek.
egyelőre a rendszer kezdőpontján átmenőket.
Egy ilyent valamely másik pontja, pl. az «-tengely egységpontján át az
(/-tengellyel párhuzamosan vont egyenesen, az ú. n. irányegyenesen kimet
szett M-pontja (10a. ábra), aritmetikailag ennek «(-ordinátája határozza
egyértelműen meg. Egyenlete:
y = mx
s megfordítva minden ilyen egyenlet a kezdőponton átmenő és m-irány
határozóm egyenes egyenlete.
* Az m = 0 esetet, az «-tengely esetét mái· elintéztük. A z tn 0 esetben m in
denekelőtt kimutatjuk, bogy az egyenes pontjai ezt az egyenletet kielégítik. Legyen
10. Az (/-tengelyt metsző egyenesek m, b állandói.

először is m pozitív. Az li-pont koordinátái az egyenletet nyilván kielégítik. Az
egyenes minden más P pontjára nézve pedig — ha a P-nek az «-tengelyre vetett
vet-ülete P x — a
P XP _ E M
öF x ~ ÖT
arány áll fenn. Még pedig a 10a. ábra tanúsága szerint az egyenes daraboknak
nemcsak puszta hosszát-, hanem irányítását, előjelét is figyelembe véve.
Ámde P XP = y , O P m= x , E M = ni és O E = 1.
úgyhogy az egyenes pontjaira nézve valóban y —m x .
3i I . Alapfogalmak.
Ha m negatív, akkor az «-tengelyre vonatkozó tükörképnek egyenlete :

η = — ι η ξ s mivel x ξ, y ■- η : megint csak y = m x .
Állításunk második része szerint a síknak az egyenesre nem eső pontjai ezt
az egyenletet nem elégítik ki. Valóban egy ilyen pont az egyenes felett, vagy alatt
van. Az első esetben j/-ordinátája (algebráikig) nagyobb, a másodikban kisebb,
mint az egyenes ugyanazon «-abszcisszáit! pontjának imént meghatározott
ma-ordinátája.
Általában egy az y-tengelyt metsző egyenes egyenlete:
(e) y = mx -f- b.
Itt b annak a pontnak ordinátája, amelyet az egyenes az ^-tengelyből ki
metsz, m pedig a vele párhuzamos, és a kezdőponton átmenő egyenesnek
irányhatározója. Ez az m tehát a párhuzamos egyenesek közös irányhatá
rozója.
* .1elölje u. i. e az adott egyenest, P egy pontját, e' és P ' pedig az e-vel párhuza
mosan a kezdőponton át vont egyenest illetve ennek «megfelelő» pontját ( 1 0 b. ábra).
Az ;/·tengely és e metszéspontja legyen f í . Akkor az
y - P~ZP *= 7 \ I ” + Ρ Ί>
vektor-egyenlőség áll fenn, akár az e' fölött, akár az e' alatt vonul is az e. Mivel előbbi
tételünk szerint
P XP ' - V ' = m x és P 'P - O t t = b,
állításunkat igazoltuk.
5. Lineáris interpoláció.
Az y-tengelyt metsző egyenes jellemzésére m-iránvhatározóján kívül
bármely (as*, i/j)-pontja szolgálhat. így az (xv y1)-pont,on átmenő és (véges)
m-iránvhatározójú egyenes egyenlete
(r*) V — Jfi = »> (x — xi)
Pl. a P j(— 2,8)-ponton átmenő s m — 5 irányhatározójú egyenes egyenlete :
y — 8 = 5 (x -f- 2) azaz y = 5x -j- 18.
* Az egyenlet u. i. bizonyára
(e) y = m x + b
alakú. Ezt az (*,, j/d-pont kielégíti, tehát

yl — m x, + b azaz b = y, — m x ,.
A b Így meghatározott értékét (e)-be helyettesítve és rendezve (e*j adódik.

Az (e*)-egyenlet azt mutatja, hogy az y-tengelyt metsző egyenesnél
az ordináta-változás az abszcissza-változással arányos. Az arányossági
tényező az irányhatározó. A változásokat a matematikában a változó
mennyiség elé írt-görög nagy «dé»-betűvel, a Δ (olv. delta)-val jelölik :
y—y^Jy, x — x1 — Jx
(olv. «delta iksz», illetve «delta ipszilon»), úgyhogy itt
2. §. A koordináta-geometria elemei. 3a
Az (e*)-egyenletet a gyakorlatban lépten-nyomon alkalmazzuk. Ott

u. i. egy görbének két, egymáshoz közel eső Pj és P 2-pont közti darabját
majdnem mindig «jó közelítéssel» egy e pontok közé iktatott, interpolált
egyenesdarabbal (linea) pótolhatjuk. A görbe P1 és P 2 közé eső pontjainak
közelítő meghatározása éppen abban áll, hogy P1 és P 2 koordinátáiból
egy közbeeső «-abszcisszára az ezen az egyenesdarabon fekvő pontnak
j/-ordinátáját határozzuk meg, lineárisan interpolálunk. Az (e*) szerint
y2 — y1 — m (x2 —«j) azaz m = V1 — V1
Xa Xl
úgyhogy Vi — Vx {x — «j).
y=y i-
x9
E képletet egy egyszerű esetben (y2 > j/j) a 11a. ábra szemlélteti.
Pl. Számítsuk ki
Pi 0-3 2-12
0-4 — 1-05
esetén az abszcisszához tartozó lin e á r is a n in te rp o lá lt o r d in á tá tl
- 1-05 - 2-12
y = 2*12 + (0-37 — 0-3) 2-12 — 2·22 = - 0-1.
0-4 — 0*3
11. ábra. Lineárisan interpolált ordináta és abszcissza.
Sokszor fordítva, egy a Pl és P 2 közé eső s előírt ordinátájú pont absz

cisszáját határozzuk meg közelítően lineáris interpolációval. Az x és y szerep
cseréjére való tekintettel a megfelelő képlet egyszerűen:
Xa X\ /
Ha pl. P1 és P 2 ordinátái ellenkező előjelűek s az «-tengellyel való y = 0

metszéspontot keressük, akkor közelítőleg:
(1. a llö. ábrát).

3
34 1. Alapfogalmak.
P l. Az előbbi példánál az y = 0 ordinátához ta rto zó lineárisan interpolált

abszcissza :
megegyezésben azzal a nyers m egállapítással, hogy 1 \ több m int kétezer olyan

messze van az «-tengelytől, m in t P 2.
6. A távolság és a kö r.
A koordináta-geometria további illusztrálására két : P i ( x v y i), P 2(*2>2/2)·

pont puszta távolságát említjük meg. Hosszúságegységként a két tengely
egyenlő egységtávolságát választva :
(d) d = + y (a;,—£2)2-f-(t/,—t/2)2·
Itt az indexek természetesen felcserélhetők.
Pl. A Ρ χ(6,2), P 2(3,—2) pontoknak egymástól való távolsága (az elő
jelekre ügyelve!):
d=+Y( 6-8)2+(2+2)*=+ő.
* Jelölje u. i. a P ,- illetve P 2-nek a tengelyekre eső derékszögű v etü leteit
P ,x, P l r illetve Ρ ω . P 2„. H a P , P s az «-tengellyel párhuzam os, ak k o r v ekto
rokkal szám olva :
Λ7>, P lcO + O P 2x = O P te — OPlx = *, — *,
és így 7^21 = 1* í — * , | = + X (at, — « 2)2;
mivel m ost t/i =2/a» állításunk nyilván helyes.
H a P t P 2 az y-tengellyel párhuzam os, akkor előbbi m eggondolásunkban «
az y -al szerepet cserél s így a képlet m egint helyesnek bizonyul.
Minden m ás esetben a Ρ , -en á t az «-tengellyel és P s-n á t az y-tengellyel v ont
párhuzam os egym ást egy P -p o n tb a n metszi (12. ábra). A P XP P 2 derékszögű három
szög k ét befogója egy-egy tengellyel p árh u za
m os ; hosszűságuk te h á t az előbbiek szerint
p Tp = |«, — «,|
illetve
P P * = Ilii — Vi\>
am iből Pythagoras tétele alap ján (d) adódik.
A távolság képletének ismeretében most
már az (a,í>)-középpont körül r-sugárral írt
kör egyenlete:
12. ábra. A távolság meghatározása (k) (x — a )2 -f- (y — b)2 = r 2.
Pythagoras tételével.
Pl. a rendszer a = b = 0 kezdőpontja
körül r = 1 sugárral írt körnek, az ú. n. eg y ségk ö rn ek egyenlete :
x 2 + y 2 = 1.
* A sík egyik («, y)-pontjának az (a, ó)-középponttóI sz ám íto tt távolsága u. i-
az előbbiek s z e r in t:
d = — γ~(χ— a)* 4- (y—ft)2.
§. A koordináta-geometria elemei. 35
A síknak a pozitív r-sugaiú körre eső pont ja i és csakis ezek, to v áb b á a

d —r vagyis d — r = 0
egyenletnek tesznek eleget. U gyanez a helyzet a

( d — r ) . ( d + r ) *= 0
egyenletet illetően is. Oly p o n t ugyanis, m elyre d + r = 0 vo ln a, nincs, hiszen d a sík

m inden p o n tjá ra nézve nem negatív (értsd pozitív, vagy zérus) és az r pozitív
szám . íg y valóban a (A)-alatti egyenletre ju to ttu n k .
Megyjegyzés. E bben az esetben a d — r egyenlet egyszerű négyzetreemelésé-
vel is a k ív á n t egyenletre ju to ttu n k volna. N ekünk azonban nem csak a z t kellett
k im u tatn u n k , hogy a kör p o n tja i a (fr)-nak eleget tesznek, hanem a z t is, hogy a sík
más p o n tja i ezt az egyenletet nem elégítik ki. A kör egyenletét éppen ez a kettős
feltétel jellemzi.
A geom etria 'analitikus» tárgyalásánál általáb a n a m űveleteket kellő k riti
kával kell alkalm aznunk. Ellenkező esetben, b á r egyenletről egyenletre ju tu n k ,
de az eredeti egyenlet geom etriai értelm ét esetleg m eg nem engedett m értékben
b ő v ítjü k , m integy m egham isítjuk. ím e egy óvatosságra intő példa :
Az a;2= 9 egyenlet, mely a k á r az r = 3 , a k á r az x —— 3 egyenletből négyzetre
emeléssel adódik, nem az x = 3 és nem az x —— 3 egyenes, hanem e k ét párhuzam os
egyenesből álló egyenespár egyenlete.
7. A p arabola.
Vegyünk a síkon egy r-egyenest és kívül eg P-pontot (18. ábra.)
A sík azon P-pontjainak geometriai helye, amelyekre nézve az PP-távolság
a «-tői való P'P-távolsággal megegyezik, a «-vezérvonal (directrix) és az
P -g y u jtó p o n t (focus) által meghatározot t
p arab o la. E parabola nyilván szimmet
rikus a gyújtópontján át a vezérvonalára
emelt merőlegesre nézve. Ez az egyenes
a parabola szim m etria-ten g elye vagy egy
szerűen tengelye. A tengelyen fekvő
parabola-pont a parabola te n g ely p o n tja.
Amint azt az egyenes esetén is lát
tuk, egy «görbe» egyenletének alakja a
koordinátarendszer megválasztásától bi
zonyos mértékben függ. A parabolánál is
egyszerű alakra jutunk, ha a vezérvonal
kitüntetett irányát választjuk az egyik. 13. á b r a .
pl. az z-tengely irányának s így a para- Egy y = A x ‘ + B x + C parabola,
bola tengelyirányát az «/-tengely irányá
nak. Az P és v megadásával s a síkbeli hosszúságegység megválasztásá
val természetesen az P-nek a «-tői való puszta távolsága is ismert.
A koordinátarendszer említett megválasztása után lássuk el e számot 4-
illetve — előjellel a szerint, amint P a u felett, illetve alatt fekszik. Jelöl
jük e számot p-vel s nevezzük parabolánk p ara m éte rén ek .
3*
36 /. Alapfogalmak.
Kimutatható, hopp'
m in d en az y-ten gellyel párh uzam os ten gelyű parabola e g y e n le te ;
y = Ax2 -j- fíx + C,
_1_
ahol A = tehát bizonyára a zérustól különböző.
2p ’
M egford ítva m in d en ily e n alakú , az A Φ 0 megszorítással, x -b e n m ásod
fok ú egyen let egy az y-ten gellyel párh uzam os ten gelyű parabolán ak egyenlete.
* J elöljük ugyanis az F koordinátáit a, ö-vel s a sík eg y ik F p o n tjá t (x, j/)-nal.
L egyen — a 13. ábrával összhangban — e két pontnak az x-tengelyre eső derék
szögű vetü lete F illetv e P m, a v e z é r v o n a la eső pedig F ' illetv e P ' . B á r h o l is fek
szik m ost m ár F és P , v a lam in t az x-ten gellyel párhuzam os vezérvonal:
P P P rPx + Ρ ζρ i \ p + W~FX
= V + F ’ F + F Fm
= 2/ + V — F x F
= y 4- (p —b).
h a az egyenesdarabokkal m in t vektorokkal szám olunk.
A sík P -p on tja tehát
a vezérvonaltól
r = \ P r P \ = \y + p. — b \ ,
a gyú jtóp on ttól
d = |P P | = + / ( x — « ) « (y — b )*
távolságra van. Az F gyu jtóp on tú é s v vezórvonalú parabola é s csak is e parabola

pontjaira nézve tehát
r— d =0, illetve (r— d ) ( r + d ) = 0 .
m ert a síknak oly pontja, m elyre r -,-d = 0 voln a, nin cs. A z így n yert
r*— d* = 0
egyen letb e r é s d érték eit beírva és rendezve
y=5ϊχ,—γ χ+Ypíai +p(2&—/>

)],
röviden
y = A x 2 4- f í x -f- C
alakú egyenletre jutunk.
M egfordítva ilyen — hangsúlyozzuk —- az x-ben m ásodfokú ( A φ 0) egyen-
. , .. . 1 .. . B 1 4- 4 A C — B i
let n yilván p — param éterű, a — — . 6 = -------------------- gyújtópontéi s az
(/-tengellyel párhuzam os tengelyű parabolát k ép visel, a m in t a zt az utolsó k é t e g y en
let együ tth atóin ak összehasonlítása m u ta tja . Az A -v a l egyetem b en p is p ozitív,
illetve negatív : a parabola a p o zitív , illetv e n eg a tív y-ten gelv irányába nyílik.
Különösen egyszerű a parabola egyenlete, t. i.
y = A x2
alakú, ha magát a szimmetria-tengelyt választjuk //-tengelynek s a para

bola tengelypontját a rendszer kezdőpontjának.
* Ekkor u .i. a gyú jtó p o n t P (0 , ~ j . úgyhogy a fen t lev ez etett egyenlet eg y
szerűen y = a la k o t ö lt. I t t em lítjü k m eg, h ogy ha F - e t a vezérvonalon v á la sz
to ttu k volna, akkor a keresett pontok geom etriai helye n yilván az e pontban a
2. §. A koordináta-geometria elemei. 37
vezérvonalra em elt m erőleges, te h á t egy eijyenes le tt voln a. A z an alitik u s tá rg y a

lásban p = 0 kapcsán a távolságok eg yb evetése az
(x — a)* + (y — b)a = (y — 6)', teh át (x — cr)8 = 0.
ú. n. kettá s egyenesre v e z e te tt volna. íg y érth ető, ha ezt a m ásodfokú ú. n . elfajuló
görbét a «parabola-osztályba» sorolják.
8 . Az ellipszis és a hiperbola.
Jelölje I ‘\ és F 2 a sík két rögzített pontját s 2c ezeknek egymástól való
távolságát. Legyen P a síknak egyik tetszészerinti pontja s ennek 11\ illetve
P 2-től való távolságra rx illetve r2.
A sík m inden pontjára nézve az P xP 2 egyenesdarab kivételével
r x + r 2 > 2c.
A m on d ott egyenesdarabon u. i. az összeg n yilván 2c, e darab m eghosszabbításán
pedig m ár az r x, r 2 szám ok egyike nagyobb, m in t 2c. H a pedig P a z és P --p o n
tokkal három szöget képez, akkor ebben az elem i geom etria szerin t k é t oldal
összege nagyobb a harm adiknál.
H asonlóan láth ató be, h ogy a sík m inden oly P -p on tjára, am ely a z P , P 2-
egyenesdarab m eghosszabbítására n e m e s ik :
l»*i — »*2 1< 2c.
A m on d ott m eghosszabbításon éppen |rx— r 2 1= 2c.
A sík azon pontjainak geometriai heh e, melyekre r 2 a 2c-nél
rx
nagyobb állandó, ellipszis, amelyekre pedig |rx — r2| a 2 c-nél állandó,
kisebb
hiperbola. Mind a két görbének Fx és F2 egy-egy gyújtópontja (focusa).
A m ég elképzelhető k ét esetet, am elynél
r 2 + r 2 = 2c, illetv e | r x — r 2 1 = 2c,
m iv el az első az P , P 2 egyenesdarabra, a m ásodik az P , P 2 m eghosszabbítására
v ez et, m int érdektelent kirekesztjük.
Ha az említett állandót 2a-val jelöljük, akkor tehát ellipszis esetén

(e) -j-r2 = 2a és a > c;
hiperbola esetén pedig | rx — r 2 1= 2a, másszóval
(h) rj —r 2 = 2a, vagy rx — r2 = — 2a és a < c.
E definíciókból kitűnik, hogy mind a két görbének két szim m etria-

tengelye van.
Az egyik a gyújtópontokon át fektetett egyenes, a másik pedig az-
erre a gyújtópontok felezőpontjában állított merőleges. Ezeket az egyene
seket még főtengelyeknek, illetve tengelyeknek is nevezik. Előre várható,
hogy e tengelyeket koordinátatengelyekül választva görbéink egyenlete
igen egyszerű alakot ölt. Valóban ily választás mellett
~ -f ^2 = 1 az ellipszis (b2— a 2 — c2),

38 /. Alapfogalmak.
*2 — jp — 1 a hiperbola ( b 2 — c 2 — a2
egyenlete — ha a gyújtópontok az z-tengelyen fekszenek.

* Az 1·\ (c , 0), F t (— c, 0) pontokra s a görbe P (x, y)-pontjára nézve u . i.
>·, = j / j . r — - c ) s -f- ?/*, r , = V ^ ( - r + « ) ' - + J / 2·
A m int bevezetőben m egállap ítottu k , az « > c esetb en vannak ugyan pont ok,
m elyek az (e) egyenletnek eleget tesznek, de o ly p o n t, am ely a (Λ(-relációk e g y i
kének is eleget tenne, nincs. H a a <; e, akkor éppen fordítva áll a dolog. Akár az
egyik, akár a m ásik esettel is álljunk szem ben, az
r, -f r , =- — 2 a , azaz az r , -f r t -f 2« = 0
egyenletnek a sík egyetlenegy pontja sem tesz eleget, m ert r, és r . nem n egatív
és a p ozitív. í g y az
( r ,+ r ,— 2o) (r, + r , + 2α) — ra— 2a) (r,— r , + 2a) = 0
egyen letet a > c esetén egy e llip s z is p o n tja i és c s a k i s ezek, a < c esetéb en egy h ip e r
bola p o n tja i és c sa lá s ezek elégítik k i. E z z egyen let, m ely a m ű veletek közelfekvő
elvégzése után
(rf — r | ) 3 — 8a 2 (rj + r%) + 16a* = 0
alakot ö lt, teh át a > c esetén az ellpiszis (e)-egyenletének, a < c esetén pedig a
hiperbola (b)-egyenletének geom etriai értelem ben m egen ged ett b ővítése. H a ebbe
Γι és r a fen ti értékeit- beh elyettesítjü k és c érték ét a-v a l és 6-vel kifejezzük, akkor
a k ét esetnek m egfelelő k é t egyenletre jutunk.
A 14. ábra az ellipszis, a 15a. ábra
a hiperbola menetét, s az egyenletben
szereplő a. b-állandók geometriai jelenté
sét mutatja. A gyújtópontokon átmenő
tengelynek a görbe pontjai közé eső
2 a-hosszúságú darabja ellipszisnél az ú. n.
nagy tengely, hiperbolánál a valós ten
gely. A másik tengelynek a kezdőpont —
a görbe középpontja — körül szimmet
rikusan elhelyezkedő, 2b hosszúságú da
rabja pedig ellipszisnél a kis-, hiperbolánál a képzetes tengely. Említésre
méltók m é g e hiperbolánál az
• ·»
χ- 11“ X y\(x
= U vagyis |
ú*~b* { a ' b J \ a
egyenespárnak
b b
y = — x,
a ^ a
egyenletű egyenesei. Ezek az úgynevezett aszim p to ták .
Ugyanezek az aszimptotái a 15b. ábrán látható hiperbolának is. Ennek
valós tengelye 2b, képzetes tengelye 2a, s gyújtópontjai a kezdőponttól megint-
2. §. Λ koordináta-geometria elemei. 39
15. ábra. Az A ,— A = 4 - 1 konjugált hiperbolák.

a‘ h‘
csak c-távolságra, de az -(/-tengelyen fekszenek. Az x és y szerepcseréjére

való tekintettel tehát egyenlete
u
l
-t ___ Λ
Ti—
h2 ^ = 1 va?y a2 ft2
Ez eredeti hiperbolánk konjugáltja. Ha
akkor mind a két hiperbola egyenlőszárú és egymásba elforgatható. Aszimp-

totáik a tengelyek szögét felező egyenesek.
9. Az y = ‘ ^ -hiperbolák.
Az alkalmazások szempontjából említsük meg egy egyenlőszárú hiper

bolának aszimptotáira, vagy egy ezekkel párhuzamos egyenes párra vonat
koztatott egyenletét is.
Ha egy 2« valós tengelyű hiperbola gyújtópontjainak az ΐ\ (α , a ),
F 2 (—a , —a ) pontokat, szóval az y = x szögfelezőn egymástól 2c = \^ Sa
távolságra fekvő pontokat választjuk, akkor e hiperbola képzetes tengelyé
nek fele b — c2 — a 2 = a . E z a h ip e rb o la tehát eg ye n lő sz árú s a sz im p to tá i
a k o o rd in á ta te n g e lye k (16a. ábra).
Egyenlete xy —
'Λ
vagyis y = —
X
alakú, ahol d pozitív szám.
40 /. Alapfogalmai;.
Az előző pon tb an vázolt szám ításban m ost u. i.

rj = (x—a)2 + (y —a )2, i* = (® + a)2 + ( j/+ a ) 2.
M e g fo rd ítv a minden ilyen alakú egyenlet olyan egyenlőszárú hiperbola
egyenlete, melynek aszimptotáia koordinátatengelyek. P o z itív d esetén u. i.
éppen az előbbi esettel (a = Ϋ 2 d ), n e g a tív d-nól pedig az előbb: hiperbolának
az a:-tengelyre vonatkozó tükörképével, konjugáltjával van dolgunk.
Ha az aszimptoták nemmaguk az x- és ^-tengelyek, hanem az ezekkel
párhuzamos x — a — 0 , y — = 0 egyenesek (16b. ábra), akkor a változás
pusztán abban áll, hogy az eltolódásnak megíelelőleg x helyébe x — « é s

y helyébe y — β lép. Rendezés után így a hiperbola egyenlete
Ax +13
y~ C x+ D
alakú, ahol 0 = 1 és AD — BC — — d, szóval egyik sem zérus.
0
Megfordítva minden ilyen alakú egyenlet, ha benne és AD —BC a zérus
tól különböző, olyan egyenlőszárú hiperbolaegyenlete, melynek aszimptotái
a koordinátatengelyekkel párhuzamosak vagy ezekkel összeesnek. E két
megszorítást meg kell tennünk, mert ha 0 = 0 , akkor y = A 'x -f- B ‘, ha
pedig 0 Φ 0, de AD — BC = 0, akkor
A x+ B A AD— BC A
V~ Cx+D ~ C ~ ~ C(Cx+D) ~ C ’
szóval mind a két esetben egyenessel van dolgunk. Az utóbbi átalakítás az
aszimptoták megállapítására is fényt vet.
3»— i 3 5
Pl.
V ~ 2x— 1 ~ ~2 2 (2a·— 1)
eseten
íg y a k é t aszim p to ta x — % — 0 ,y — | = 0, és a fél valós tengely

a = Y — 2d — Y | . Az aszim p to ták m eghatározása u tá n egyszerűen x helyébe
különböző érték ek et helyettesítünk s az így n y e rt y értékekkel a görbe tetszés-
szerinti szám ú p o n tjá t m egrajzoljuk.
10. A különböző koordinátarendszerek közös alapgondolata.

Az előzőekben tárgyalt derékszögű koordinátarendszer csak egy — bár
leggyakrabban előforduló különleges esete a Descartes-féle vagy párhuzamos
koordinátarendszereknek.
Ezeknél megint csak : síkban két, térben három , n em eg y síkba eső,
mind a két esetben egym ást m etsző egyenest választunk tengelyekül. A szerint,
amint a «tengelyszögek» pusztán derékszögek, avagy részben vagy egészben
ferdeszögek, a rendszer derékszögű, illetve ferd eszögű . A párhuzamos jelző
arra utal, hogy most a pontokat a síkban egy-egy tengellyel, a térben egy-
egy tengelysíkkal párhuzamosan vetítjük a tengelyekre, amint ezt sík esetéD
a 17a. ábra, térbeli viszonyoknál a 17b. ábra mutatja. A koordináták sor
rendben kitüntetett párját illetve hármasát azután már ismét a P x , P y ,
térben még a P 2 tengelymenti vetületeknek a tengelyeken, mint számegye
neseken mutatkozó abszcisszái alkotják.
A párhuzamos koordinátarendszerek alapgondolatát még a következő
módon is jellemezhetjük.
A sík ot a koordinátarendszer (tengelyek, kezdőpont, egységpontok)
felvétele után az egy-egy tengellyel párhuzamos
x — a y = b
egyenesek teljesen behálózzák, ha a is és b is minden valós értéket felvesz.

A s ík egy P -p o n tjá t m ár m ost (1. a 17a. ábrát) az egyenesek e két seregéből
vett az az eg yen esp ár, illetve a h ozzáju k tartozó (a, b)-érték p á r határozza m eg,
am ely p á rn a k eg yen esei a P -p o n to n átm ennek.
42 /. Alapfogalmak.
A teret pedig a rendszer felvétele után a tengelyek párjain át fektetett

egy-egy síkkal, egy-egy ten gely sík k a l párhuzamos
x = a, y = b, z — c
egyenletű síkok hálózzák be, ha a, b, c, minden valós értékét felvesz. A tér

eg y P -p o n tjá t tehát (1. a 17b. ábrát) e síkok három seregéből vett az a sík-
hárm as, illetve a hozzátartozó (a, b, c)-értékh árm as határozza meg, a m ely n ek
s ík ja i a P -p o n to n átm ennek.
Ha mármost a síkban a két egyenessereg helyett két alkalmasan válasz
tott s valós számokkal megjelölt, ú. n. kottás vagy szám ozott görbesereget
választunk : görbevonalú koordinátarendszerre jutunk. Térben a két vonal-
18. ábra. íSík- és térbeli görbe vonalú rendszerek.
sereg szerepét három felületsereg veszi át. Az így körvonalozott alapelvet

csak két fontos esetben, a sík, illetve térbeli polár- vagy sark-koordinátarend
szeren és a térbeli henger-koordinátarendszeren mutatjuk egyelőre be.
11. Sark- és hengerkoordináták. -

A síkbeli polár- vagy sark-koordinátarendszert a következő négy,
önkényesen választott elem alkotja : egy O-pont, a p ólu s vagy sark, egy
ebből kiinduló í-félsugár, a ten gely, egy egyenesdarab, mint hosszúság-
egység, s végre egy forgásirány, mint pozitív forgásirány. Az előbb emlí
tett két görbesereget, a koordinátavonalak két seregét egyrészt a sark körül
írt körök, másrészt a sarkból kiinduló félsu garak szolgáltatják. A sark kivé-
lével valóban a sík egyik P-pontján eg y ilyen r-sugarú kör és eg y ilyen a
tengelyhez a választott irányban ^>-ívmórtékű szöggel hajló félsugár halad
át (19. ábra); a P-pont. r és <p sarkkoordinátáit a
0< r és pl. 0 ^ φ < 2 r
egyenlőtlenségek korlátozzák. A sark kivételes, szin gu lá ris pont, amennyiben
erre nézve r = 0 és a ψ határozatlan.
Ha egy ilyen sark-koordinátarendszerrel ellátott síkra még — a

20 . ábra szerint egy — pl. merőleges — irá n yított egyenest, mondjuk «-ten-
gelyt állítunk, s ezt a hosszúságegység ismeretében számegyenesnek tekint
jük. akkor egy (térbeli) henger-koordinátarendszerre jutunk. A tér valamely
— a «-tengelyre nem eső — P-pontját három adat jellemzi. Nevezetesen
az alapsíkra a «-tengellyel párhuza
mosan vetett P'-vetületének r, ψ
sark koordinátái, és a P-nek e sík
felett, a vetítő egyenes mentén mért
19. ábra. Síkbeli sarkkoordináta-vonalak 20. ábra. Hengerkoordinát i-felülctek ás

sarkkoordináták. hengerkoordináták.
előjeles «-magassága. Ezeknek az r, φ , z hengerkoordinátáknak értékeit a

0 < r, 0 < ς y? < 2 r . — o o < « < -f- o o
egyenlőtlenségek korlátozzák ; az utolsó egyszerűen azt mondja, hogy «

minden valós értéket felvehet. A «-tengely pontjai kivételesek, szingulári
sak, amennyiben ezekre nézve r = 0 és határozatlan. <p
Amint azt a 20. ábra mutatja, a koordinátafelületek három seregét az
r = kon st.-hengerfelületek, a ψ = k on st.-félsik ok , a m erid iá n félsík ok és a
« = k on st.-nívó-síkok alkotják.
A térbeli sark- vagy gömb-koordinátarendszernél ezzel szemben (1. a
21 a. ábrát) a koordinátafelületek három seregét a tér egy O-pontja, a kezdő
vagy középpon t körül írt göm bök, az e ponton át fektetett egyenesből, a
tengelyből kiinduló félsík ok , végre a tengely körül O-csúcsponttal el
helyezkedő forg á sk ú p ok képezik. E felületek aritmetikai jellemzésére
még csak egy hosszúságegységet, a tengelyen egy irányt, e körül egy pozitív
forgásirányt, végre egy fó m erid iá n -féld k o t kell választani. Egy a tengelyen
kívül eső P-ponton át most már — a 21 b. ábra szerint — egyetlenegy" r-
sugarú gömb, egyetlenegye a főmeridián-félsíkkal ^-szöget képező meridián-
félsík, s végre egy a tengelye pozitív irányával ó-szöget alkotó kúp fektet
hető. Az r > 0 , 0 < ^ < p < 2 r . 0 < ft < r .
egyenlőtlenségek által korlátozott r, φ , it számhármas ebben a rendben a
P-pont térbeli sark- vagy gömbkoordinátáinak hármasa. A tengely pontjai
u I . Alapfogalmak.
szingulárisak; a kezdőpontra nézve u. i. r = 0 , míg <p és d határozatlan; a

tengely többi pontjára nézve d — 0 , illetve n , de φ még mindig határozat
lan. Egy a kezdőpont körül írt gömbfelületen a meridiánfélsíkok a m erid iá n
vagy d élköröket, a kúpok a
pá rh u za m os köröket met
szik k i ; az utóbbiak közül
a § = jelzésű az egyen -
Ht6.A földrajzban ψ a fő-
meridián két oldalán — π
és + k között változik az
egyik határt beleértve, s a
fö ld ra jzi hosszúságot méri.
21. á b ra. G öm bkoordináta-feltiletek és göm bkoordináták. A föld u. i. a sarkokon
belapult «gömb», úgyhogy
az egyenlítő hosszabb a meridiánkörnél. Végre a földrajzban a fenti d, ú. n.
sarktávolság helyett egy másik szög szerepel; az, melyet az említett kúp
7T 7Γ
alkotója az egyenlítő síkjával bezár. Ez a ---- és ,ρ határok között
változó föld ra jzi szélesség. A hosszúságnál a negatív és pozitív jelzők helyett
n yu g a ti és keleti, a szélességnél pedig a d éli és észa k i jelzők szerepelnek.
3. §. S o ro z a t és h a t á r é r té k e .
Sorozatokkal, ezek határértékével, határátmenetekkel az olvasó már
korábbi tanulmányaiban is bőségesen találkozott. így többé-kevésbbé
tiszta képet főz a következő kijelentéshez : egy körbe írható szabályos
4-, 8 -, 16-, . . . -szög kerületeinek illetve területeinek sorozata egy-egy
számhoz, a kör kerületéhez illetve területéhez, mint határértékhez tart.
Bizonyára hajlandó velünk egy végtelen tizedestörtet akár az egymást
követő lekerekített, akár az egymásra következő felkerekített értékekből
alakítható végtelen sorozat határértékének tekinteni. Egyetért velünk,
ha ennek általánosításaként egy skatulyázás magvát a skatulyák végpontjait
jelölő két abszcissza-sorozat közös határértékének nevezzük, vagy ha az
egymásba iktatott skatulyák hosszának sorozatáról azt mondjuk, hogy ez a
zérushoz tart, és így tovább, és így tovább.
Feladatunk tehát pusztán abban áll, hogy a többé-kevésbbé homályos
képzeteket világos, szabatos, kvantitatív definíciók kereteibe szorítsuk s
így pontos tételek felállítását lehetővé tegyük. Valójában ezt már jóval
korábban, t. i. a valós számok aritmetikájának felépítésénél kell megkez
deni. A bevezető cikkben azonban nem akartuk az olvasó türelmét nyom
ban próbára tenni, s azt, amire ott szükségünk volt, mintegy geometriai
köntösbe burkoltuk.
ο. Sorozat és határértéke. 45
1. Sorozatok.
Meggondolásaink alapja változatlanul az a felismerés, hogy — kezdő
pont és egységpont felvétele után — minden valós számhoz (értsd a zérus
hoz vagy végtelen tizedestörthöz) az egyenes egy pontja rendelhető és meg
fordítva. így joggal hol számról, hol pontról beszélünk. Iparkodjunk az
analízist az idealizált szemlélettel érzékeltetni és megfordítva az utóbbit
az előbbivel kifejezni. Hogy itt a szemlélet betűszerinti értelméről nincs —-
és nem is lehet szó, arra az olvasó csakhamar rájön.
A valós számoknak (az egyenes pontjainak)
· · · f a t lr · · ·
sorozatával állunk szemben, ha egy utasítás a valós számok (az egyenes

pontjai) közül egyet mint elsőt, ugyanazt vagy egy másikat mint másodikat
és így tovább ad meg, tüntet ki. Az így kiragadott számok a sorozat elemei;
az n-ik az ú. n. általános elem.
E sorozatot sokszor (an)-nel, szóval általános elemének zárójelbe fog
lalásával jelöljük. Máskor egyszerűen a sorozat elejét írjuk fel. Az utasítás
rendszerint — de nem mindig — egy képlet megadásában áll. Az általános
elem pedig vagy egy csapásra, vagy csak az őt megelőzők ismeretében
adódik. Az elemek számozását esetleg célszerűbben a zérussal kezdhetjük.
Egy és ugyanaz a szám (pont) a sorozat elemeként esetleg többször is fellép,
íme egy pár példa!13
1. 1, 2, 3, ..., n ,... ;
2. 1, -2 , 3, ..., ( - l ) n+l, . . .
3. 2, 4, 0 ............... 2 n ,. . . ;
1 1 1
4. 1, 2' 3 .............. 11 ‘’
1 1 1 ( _ ] ) « +!
5. 1,
2’ 3’ 4 ’"· n
1 l-H -i)"
0. 0,
2’ »· I ......... 2n
7. — 1, 1, - 1 , . . . . ( - 1 ) “. . . . ;
1 2 n— ί
8.’ 0,
2’ 3~.............. n
9. 1, X. x 1, .... x n, . . . :
10. 2.
0 + i ) - ( ■ + ! ) ' ........ ( - ; . ) ' ■ -
11. Legyen «„ a 71-nek n-ik leken -k itett értéke
3, 3-1, 3-14, 3-141,.. • »
12. 0-3, 0-33, 0-333, 0 -3 3 3 3 ,... .
H ogy a sorozat elemeinek a jelölésére m ilyen b etű t használunk az — te r
m észetesen — lényegtelen ; így pl. «„ helyett s„-et írv a :
13. 8n =z 1 -}- -5- + ·■· + — ;

_ W
40 /. Alapfog altnak.
14. s. = 1 — (—1)*+1
3"- t + -
lő. = 1 + X 4- + .
Az és így tovább jele — amint látjuk — három pont. Ha e jelet egy elem
követi, akkor e jel véges számú elemre utal. Ellenkező esetben az utasítás
szerint minden elemet egy, tehát «végtelen sok» újabb elem követ, a sorozat
végtelen a szó mindennapi értelmében.
Mielőtt az olvasó tovább menne, ábrázolja az itt felírt sorozatok első
pár elemét egy-egy egyenes pontjaival. A 9. és 15. példa esetén válassza
x-nek egyszer a 0 , egyszer a + 1» egyszer a — 1 , egyszer a á> egyszer
meg a — ^-értéket. Idevágó, ilyen irányú tapasztalatok híján rem énytelen.
volna mondanivalóinkat követni.
2. Korlát és határ.
A korlát és határ szavakat a mindennapi használattól eltérő és egym ástól
kü lön bözőértelemben használjuk. Nevezetesen :
egy sorozat korlátos, ha valamennyi eleme a számegyenes két rögzített
k < K száma (pontja) közé, esetleg ezekkel részben egybeesik. A k a soro
zatnak eg yik alsó (baloldali) korlátja, a K pedig e g y ik felső (jobboldali)
korlátja. Egyik — mint kiemeltük — hiszen a fc-val együtt minden a fc-nál
kisebb k' is bizonyára alsó, a Ι ί-nál nagyobb minden K ' is felső korlát.
A korlát tehát nem az elem ek szám ára, h anem nagyságára (helyzetére) vo
natkozik.
így pl. a 4. sorozat egy alsó k o rlátja egy negatív szám , sót még a 0 is, egy
felső k o rlátja a 10, de az 5, a 2, az 1-5, ső t még az 1 is! F e n ti sorozataink k ö zö tt
egyáltalán a 4—8., a 11. és 12. bizonyára korlátos, az 1—3. bizonyára ko rlátlan .
A tö b b i sorozatnál a kérdés eldöntése nem olyan egyszerű.
F e la d a t: H atározzon meg az olvasó k o rláto k at az 5— 8., a 11. és 12. sorozat
esetén.
Korlátos sorozatoknál már most érthetően az a két korlát a legbecse
sebb, amely az elemeket a legszűkebb közre szorítja. Ez a két korlát a
sorozat két határa. A h alsó határ a legnagyobb alsó korlát, a H felső határ
pedig a legkisebb felső korlát. Ha tehát e egy tetszésszerinti p o zitív szám,
akkor h még alsó korlát, de h e már nem; hasonlóan H még felső korlát,
de H — ε már nem.
P l. a 4. és a 8. sorozat alsó h a tá ra 0, felső h a tá ra 1. A 7. esetén — 1 az
alsó, l a felső h atár. A ll.-n é l 3 az alsó, n a felső h atár. A 12.-nél 0·3 az alsó
és 0-3 = J a felső határ.
A korlát és határ fogalmait esetleg — s akkor szórul-szóra — a számok
(pontok) egy adott rendezetlen sokaságára, halmazára is átvihetjük.
* A szabatosságra igényt ta rtó olvasót figyelm eztetjük arra, hogy végtelen
halm azban esetleg nincs «legnagyobb» illetve «legkisebb» elem még ak k o r sem, ha
a halm az korlátos. íg y pl. az ( 1 ---- -^-sorozatnak nincs legnagyobb, az ellen tett
3. §. Sorozat és határértéke. 47
előjellel v ett ( 1 1— -sorozatnak te h á t nincs legkisebb, a k ettő elemeiből

váltakozva v e tt sorozatnak te h á t sem legnagyobb, sem legkisebb eleme, jó lleh et e
sorozatok elemei valam ennyien — 1 és + 1 közé esnek. Az az állításu n k te h á t,
hogy korlátos sorozatnál pl. az alsó korlátok k ö zö tt van egy legnagyobb, iga
zolásra szorul. A bizonyítás egyszerű. Skatulyázással végezhető.
3. Sűrűsödési érték. Határérték.

Ha az olvasó egy véges egyenesdarabon vaktában egyre több és több
pontot jelöl meg, csakhamar arra a meggyőződésre jut, hogy e jeleknek
legalább egy pont körül «sűrűsödniük» kell. Ezt a «kézenfekvő» sejtést az
analízis egy — mondhatni -— alapvető tétele írja
kellő szabatossággal körül s erősíti meg. Továbbra
is egy számegyenesre szorítkozva íme előbb egy
a
egyszerű definíció: i ........
E g y a -p o n t teljes ε-környezetén az 22. ábra. Az «-pont teljes

(a — e , a -j- ε) intervallum belső p on tja it értjük. és szorosabb értelemben vett
í-környezete.
Ha — amint arra sokszor szükségünk lesz — az
«-pontot magát kirekesztjük, akkor az «-pontnak szorosabb értelem ben vett
ε-környezetéről beszélünk (22 . ábra).
S egy másik definíció :
A z a -p on t egy pontsorozat sűrűsödési helye, az a-szám egy szám sorozat
sűrűsödési értéke, ha az a m in d en tetszésszerinti (Ids) teljes e-körn yezetébe
a sorozat végtelen sok elem e esik. Hangsúlyoznunk kell, hogy a sorozat egy
pontja, száma annyiszor jő számításba, ahányszor a sorozat elemeként
fellép.
Az 1— 3. sorozatnak pl. bizonyára nincs sűrűsödési értéke. A 4-—0. sorozat
nak ü, a 8.-nak 1, a 11.-nek π, a 12.-nek J az egyetlen sűrűsödési értéke. A 7.-nek
ezzel szem ben két sűrűsödési értéke v an : — 1 és + 1 .
íme ezek után az analízis említett alapvető tétele:
B olzan o és W eierstra ss t é t e le : M in d e n korlátos végtelen sorozatnak leg
alább egy sű rű södési helye, érteke van.
Hogy a «végtelen» feltétel elengedhetetlen, az a sűrűsödési hely defi
níciója alapján kézenfekvő. A korlátosságra vonatkozó feltétel szükségessé
gét pedig az első pont 1—3. sorozatai mutatják. A tétel bizonyítása skatu-
lyázással, felezési eljárással végezhető.
* Válasszuk u. i. első sk atu ly ak én t a sorozat egy alsó s egy felső ko rlátja k ö zö tti
intervallum ot — m in t skatulyázásnál m indig — a végpontokat beleértve. (ím e a
korlátosságra vonatkozó feltétel!) 15z első skatu ly áb a (íme a «végtelen» sok elemre
vonatkozó feltétel!) bizonyosan a sorozat m inden, te h á t végtelen sok eleme esik..
11» te h á t e sk a tu ly á t felezzük, — és az így előálló félskatulyákhoz v ég p o n tjaik at
m egint hozzávesszük — legalább az egyik félbe sorozatunknak végtelen sok eleme
<sik. Válasszuk m ásodik sk a tu ly a k én t az elsőnek ezt a felét, vagy ha m ind a k ettő
ilyen volna, a baloldalit, s folytassuk így a felezést és kiválasztást. E sk atulyázás
*8 1. Alapiotjalmak.
m agva a sorozat egy sűrűsödési helye. E m ag bárm ily (kis) előre m eg ad o tt teljes
környezetébe u. i. a m agra zsugorodó sk a tu ly á k sorozatáb an egy s vele a sorozat
végtelen sok eleme esik.
N. B. Speciális sk atulyázásunk nem csak egy, hanem — h a tö b b v an — p o n
to san az «alsó» sűrűsödési helyre, a «legkisebb* sűrűsödési értékre vezet. H a —
am ik o r egy sk a tu ly a m indkét felébe a sorozat végtelen sok eleme esik — a jo b b
oldali felet választjuk — ak k o r pontosan a «felső* sűrűsödési helyre, a «legnagyobb*
sűrűsödési értékre ju tu n k .
A matematikában és alkalmazásaiban már most elsősorban olyan
korlátos sorozatokra terelődik a figyelem, amelyek egyetlen egy helyen
sörösödnek.
A z egyetlenegy h elyen sű rű södő korlátos sorozat k o n v erg en s, ö ssz eta rtó ,
sű rű söd ési értéke a sorozat h a tá ré rté k e , lim ese. M in d en m ás esetheti a sorozat
divergens, sz éttartó .
Az első pontban m egadott 4., 5., ö., 8., 11. és 12. sorozat te h á t összetartó.
A 4— 0. határérték e 0, a 8.-é 1, a 11.-é π és a 12.-é Ezzel szem ben az 1— 3. és a
7. sorozat bizonyára sz éttartó . A többiről egyelőre még a z t sem tu d ju k , hogy kor-
látos-e.
4. A z ö ssz eta rtás feltéte lén e k egy m á sik a la k ja .
Legyen eg y (a„)-sorozat határértéke a. Minő magatartást tanúsít e

sorozat, mint elemeinek rendezett halmaza határértékéhez képest?
Ragadjuk ki az a egy teljes e-környezetét! E környezeten kívül a
sorozatnak osak véges számú eleme lehet. Ellenkező esetben ugyanis ezek
legalább egy e környezeten kívül eső s így «-tói különböző helyen sűrűsöd
nének — ami lehetetlen. E véges számú kivételes elem indexei között bizo
nyára van egy legnagyobb. Ha ez N , akkor tehát a sorozat N-ik elemén
túl minden elem már az a-helv teljes ε-környezetébe esik. így tehát
ha az (an)-sorozat összetartó és határértéke a, a kkor m in d en előre m egadott
tetszésszerinti (k is) 'pozitív ε szám hoz található eg y-eg y A; term észetes szám
ú gy, hogy
|a„ — a\ < e , hacsak η > N.
A Ή egy az e-hoz tartozó küszöbszám .

Megfordítva : ha e feltétel teljesül, akkor a sorozat összetartó és határ
értéke a. Ez a feltétel tehát az összetartás ismert feltételének csak egy
újabb alakja. Ebben a szabatos és az egész a n alízist jellemző alakjában
W a llis angol matematikusnak köszönhető (1655). Jelentőségét azonban
csak a XIX. században ismerték fel.
* V alóban, h a e feltétel teljesül, akkor (an) először is korlátos ; első A’, véges
szám ú elemből álló része bizonyára, a JV-ik eleme u tá n következő része pedig
azért, m ert ennek m inden eleme a— e és a, -~t közé esik. M ásodszor a nyilván sű rű
södési hely. H arm adszor és végre a egyetlen sűrűsödési hely. Mert h a b egy m ásik
volna, akkor a 6-nek m inden, te h á t (1. a 23. á b rá t) e, teljes környezetébe
o
is végtelen sok a„ esnék. E z azonban lehetetlen. H iszen a δ-nek e környezete az
•u-nak ugyancsak s, sugarú teljes környezetén kívül esik, a feltétel sz erin t pedig
egy N i küszöbszám u tán m inden an az α-nak ez í t környezetébe esik, úgyhogy a b
•hely s , környezetében legfeljebb JV„ te h á t csak végesszám ú elem lehet.
a a»e, b-ε , b b*s,
ta-bt
3
23. ábra.
Ha tehát az (o„)-sorozat határértéke a, akkor egy pozitív ex-et meg

adva, egy bizonyos elemtől: a Nőiktől kezdve a sorozat minden eleme az
«-helynek teljes ^-környezetébe esik. Ha most egy ex-nól kisebb s2-t adunk
meg, pl. az ex felét, akkor megint vagy már a iVîk, vagy egy későbbi
Ábelemtől kezdve a sorozat minden eleme az a-helynek már e kisebb s 2
teljes környezetébe esik és íg y tovább. Ilyen értelemben, de korántsem
elemről-elemre (v. ö. a 6 . sorozattal) és nem mindig egy oldalról (1. pl. az
5. sorozatot) az elemek és határértékük közötti távolság csökken, a sorozat
elem ei a határértékhez «tartanak ».
így pl. az 1, 1, 1, . . .
eorozat elemeiről is azt mondhatjuk, hogy az 1 határértékhez, a
0 , é. 0 , —A, 0 , i 0 , —£ ,...
kezdet után szemmel látható módon folytatandó sorozat elemei pedig a
0 határértékhez tartanak. Az utóbbi sorozatnál az ε 1 = j~-hez tartozó
küszöbszám N t = 2.10 = 20, az ε2 = j^-hoz tartozó N 2 = 2.100 = 200,
általában egy pozitív ε-hoz tartozó küszöbszám az az első N természetes
szám, amely 2 ---- nál nagyobb.
ε
A sorozat elemeinek rendezett voltát, esetleges gyakoriságát végre
teljesen kidomboríthatjuk, ha a sorozat elemeinek egy egyenesen való
ábrázolását feladjuk. Az «„-elemet
3n
ugyanis — akárcsak a sík egy pont
ját — éppen két a d a t: in d ex e és 3»c l\ \
— ■
értéke határozza meg. így a soro ttl-

-----
zat a„-elemét egy derékszögű sík

beli rendszer («, a„)-pontjával ábrá
zolhatjuk. A 24. ábrán az így nyert a'í Y*3
pontokat még egy törött vonal 1 2 3 It N,
lal is összekötöttük. Az y — a és 24. ábra. lim α„ = a.

| = a ± s egyeneseket megrajzolva
az összetartás újabb feltétele most már azt követeli meg, hogy az N -ik
szögpont után minden szögpont az árnyékolt félsávba essék. Kisebb ex-et
választva, a szögpontoknak pl. az A^-ik után az előbbi félsáv ellentetten
.árnyékolt részébe kell esniök és így tovább.
4
60 I . Alapion aimak.
Azt, hogy az (an)-sorozat határértéke a, régóta a

lim a „ = a
olvasd : «limes a „ = a», újabban a markánsabb
«„ -* a
olvasd : ««„ tart az α-hoz» -jellel jelölik.
Részletesebb a
lim an = a
n —►oo
vagy az
an —> a, ha n —>■00
jelölés, ahol 00 a «végtelen» jele s az n —*■ 00 jelölés egyszerűen arra utal,
hogy 11 minden előre megadott természetes számnál nagyobb lesz. E rész
letesebb jelölés az index szerepét játszó, az elemről-elemre változó mennyi
séget domborítja ki.
Óvakodjunk a következő gyakran hallható, nemcsak pongyola, de
értelmetlen kifejezés használatától: m — 00 -re an = a». Mert nincs n ter
mészetes szám, amely 00 volna, s a„ esetleg sohasem egyenlő α-val. Kerül
jük a lim a „ jelölést is. Divatjamúlt, mert ügyetlen és szükségképpen hamis
n — oc
képzetekre vezet.
F in o m a b b v iz s g á la to k n á l tö b b h e ly e n sű rű sö d ő k o rlá to s s o ro z a t is fellép.
F e n t k im u ta t o tt le g k ise b b v a g y alsó , ille tv e le g n a g y o b b v a g y felső sű rű sö d é si
h e ly é t, é r té k é t «lim es in ferio r» -n ak , ille tv e «lim es su p e rio r» -n a k n e v e z ik s a lim ,
ille tv e lim je llel je lö lik , ö s s z e ta r tó so ro z a to k n á l é p p e n :
lim a n = lim a n = lim
5. E g yszerűbb tételek .
Az olvasó az összetartás adott két értelmezésének bármelyikével
könnyen kimutathatja a következő tételeket:
a ) Egy skatulyázás magva az egymást követő skatulyák bal-, illetve
jobboldali végpontjainak közös és egyetlen sűrűsödési helye, határértéke.
Speciális esetként tehát egy végtelen tizedestört: lekerekített illetve fel
kerekített értékei sorozatának közös határértéke.
b ) Egy skatulyázásnál az egymásba iktatott skatulyák hossza a
zérushoz tart.
c) Összetartó sorozat korlátos.
d ) Összetartó sorozat minden végtelen részletsorozata is összetartó.
Határértéke az eredeti sorozat határértéke.
e) Egy sorozat összetartásánál, sőt határértékénél végesszám ú elem
megváltoztatása, elhagyása, beszúrása, egyáltalán a sorozat «eleje» nem
játszik szerepet.
f ) Ha an <g cn < bn, továbbá a „ és bn egy és ugyanazon határértékhez
tart, akkor a közrefogott cn is ugyanezen értékhez, mint határértékhez tart.
•3. §. .Sorozat é s határértéke. 51
g) Ha a„ —*· 0 , akkor egyszersmind

\θη\ —>-0 és can —> 0 ,
ahol c rögzített szám, állandó.
6. A geometriai haladvány.
Az 1. pontban már említett
1, x , x 2..... x n , · ■·
végtelen sorozatot, az ú. n. végtelen geometriai jhaladványt (progressziót)

az olvasó az elemekből ismeri. Ez a sorozat lépten-nyomon fellép. Az az
állításunk tehát, hogy
I\ x\< 1 -►o
htt z = 1 , akkor x 1 -* 1
! különben sorozata széttartó,
feltétlenül emlékezetbe vésendő.
Az x = 1 esetben a sorozat minden eleme s így egyetlen sűrűsödési
értéke 1. Az x — — 1 esetben pedig a sorozat a + 1 és — 1 számoknak
egy máét váltó sorozata. Mivel ezek hét helyen, a -j~ 1 és — 1 helyen sűrűsöd
nek, sorozatuk széttartó. Tüzetes tárgyalást tehát csak az | x | < 1 és az
| * í > 1 eset kíván.
* V együk először az | x | < 1 esetet s rekesszük k i a fogalm azás m egkönnyíté
sére az * — 0 érték et, am elyre állításunk nyilván helyes. M indenekelőtt m eg
jegyezzük, hogy' bárm inő term észetes szám ot jelentsen is n , m inden *-re
(1 — 1* 1) (1 + 1*1 + ...+ I*!"-1) - 1 — |*|",
a m in t az a baloldalon k ijelölt m űveletek elvégzésével k im u ta th a tó . Mivel moxt
| * | < 1 és * = j = 0 : a b alold alt bizonyára csökkentjük, h a első pozitív tén y ező jét
m eghagyva a m ásodikat azzal kisebbítjük, hogy ta g ja i helyébe a n áluk kisebb
| * t* = | ** |-et írjuk. A jobboldalt viszont növeljük, h a a kivonandót elhagyjuk. így
(1 — 1* |)n I*» | < 1,
vagy az első k ét pozitív tényezővel áto sztv a :
1
0 < I *" < ■
1 — i *! n
I t t * rö g zített szám ; elég nagy n-nél te h á t a jobboldal s így a baloldal is valóban
minden előre m eg ad o tt pozitív e-nál kisebb lesz ; a közbe szo ríto tt j x n | te h á t a
zérushoz ta r t.
Ami az | * | > 1 esetet illeti, ekkor | - i - | < l . íg y az előbb beb izo n y íto tt
té tel szerint elegendő nagy w-nél
1
|**| < (
előírtan kicsiny, te h á t reciprok értéke :
1
52 I. Alapfogalmak.
azaz elegendő nagy n-nól m inden előírt nagy pozitív szám nál nagyobb lesz.
Az («“(-sorozat te h á t m o st még csak nem is korlátos.
Az a;n-sorozattal szemben
—i— ►0 , ha n —►oo,
w!
m ind en rögzített a;-nél. Tudvalévőén 0! = 1, 1! = 1, 2 1 = 1 .2 , 3 1 = 1 .2 .3
és így tovább.
* Á llításunkat nyilván elegendő pozitív x értékre igazolni. Helyessége u. i.
I lal"
— y = -—— · Legyen te h á t * egy rö g zített
W
II τιI
pozitív s m egy ennél nagyobb term észetes szám ; ak k o r — j- u tá n a sorozat
ml
elem ei bizonyára csökkennek, m e rt pl. az
j.m+1 xm χ
(tw-(-l)l mi m -fi
szorzatban a m ásodik tényező egynél kisebb. A végtelen sorozat te h á t korlátos,
valam ennyi eleme egy K szám nál kisebb ; de akkor
o„ < _x u- = -—
x ’ x
— ·— x
<c A · —
n! (n — 1)! η n
s m ivel i t t az utolsó k ife je z é s----nel egyetem ben azérushoz ta r t, ugyanez m ondható

xn n
a z —r -ról is.
ni
7. A konvergencia- és a határérték-probléma.
Egy sorozat vizsgálatánál nyilván a következő két probléma lép fel:
A) K on v erg en s-e egyáltalán a sorozat vagy sem ?
B) H a konvergens, m i a határértéke ?
Ez a két probléma egymástól élesen megkülönböztetendő. A tapasz
talat ú. i. azt mutatja, hogy amíg az elsőre — a kon vergen cia -p rob lém á já ra —
aránylag könnyű választ adni, addig a másodiknak, a h atárérték-problém án ak
eldöntése sokszor igen nagy nehézségekbe ütközik.
Szemléltessük állításunkat mindjárt egy, pl. az 1. pontban említett
( - 1) n + 1
•?n - 1 ~ T + +
sorozaton. Ábrázoljuk e sorozat «elejét» — amint azt a 25. ábra mutatja!

h s* i st
o i ‘ 1
( - 1)B+I sorozat.
25. ábra. Az s„ = 1 —
2 + ··· + n
Az első elem 1, a második ettől ^-távolságra balra esik ; a harmadik a máso

diktól már kisebb, t. i. |-távolságra jobbra van ; a negyedik a harmadiktól
még kisebb, t. i. ^-távolságra, de megint balra kerül, és így tovább. így a
harmadiktól kezdve minden elem abban a skatulyában van, melyet az őt
3. §. Sorosat és határértéke. 53
megelőző kettő határol; ha páros indexű, az előzőtől balra, ellenkező esetben

jobbra esik.
Az (s2„, s&»-i)-skatulyák mindegyike tehát az n = 2 értéktől kezdve az
őt megelőzőbe van iktatva, hossza pedig s2„_i — sin = kapcsán a
zérushoz tart. E skatulyázás magva sorozatunknak nyilván egyetlen sűrű
södési helye s így e sorozat összetartó.
Jóval nehezebb ezzel szemben e sorozat s sűrűsödési értékét, határ
értékét csak megközelítőleg is meghatároznunk. Mert ha a mondottak
alapján világos is, hogy s a sorozat bármely két egymást követő eleme
közé esik, ahhoz, hogy csak 8 tizedesjegyre pontosan is megadjuk, — s
ennyit az alkalmazások is rendszerint megkövetelnek — a sorozat ezred ik
elemét kellene három tizedesre pontosan meghatároznunk. Hiszen
*1000 *1001 >
s így akkor lesz először b izon yosan
_ 1_
* *1000 < *1001 ®iooo < jqs *
Vagy vegyük az
= 1 — g -+ y —y + h (— 1)n_ 12^ T
sorozatot, melynek konvergens voltát a fenti mintára nyomban belátjuk.
Ki sejthetné, hogy a határérték ez esetben amit L eib n iz már 1678 körül
tudott. S ha sejtené is, hogy s mint mutathatná ezt ki?
Mint látjuk, az összetartásnak a 4. pontban megadott feltétele — ha
csak nem sejtések tisztázásánál — meglehetősen csekély értékű. Mindenek
előtt a kovergencia-problómát kell eldöntenünk, kongervencia-kritériumo-
kat, ismérveket kell keresnünk. Ezért a 8 . pontban megadott definícióra
kell visszatérnünk. C au ch y francia matematikus (1789—1857) ezt analitikai
alakba öntötte, s így a következő ú. n. általános konvergencia-kritériumra
ju to tt:
E g y (a „)-soroza t akk or és csa k is a k k or összetartó, ha m in d en tetszésszerin ti
( k i s ) p o zitív ε -hez található eg y-eg y N -k ü szöb szám ú gy, hogy
| an — On· | < e, hacsak n és n' > N ;
szóval, ha a sorozatban elegendő messze menve, tehát végesszámú elemre

nem nézve, a sorozat bárm ely két eleme egymáshoz előírtan közel esik. Pl.
az 1 . pontban 18. alatt említett
*n — 1 + ~2 + ' + '
sorozat széttartó. U. i.
*2n sn — +. . . +_1 >n. _1 ==T
1
n -f- 1 n -{-
5\ l. Alapfogalmak.
mórt ez n-tagú összegben az utolsó tag a legkisebb. Bármily nagy legyen is

az n , ezek szerint az n-ik és 2n-ik elem egymástól nem előírt ε-nál keveseb
bel, hanem 0-5-nél többel különbözik, s így e sorozatnál C a u ch y kritériuma
nem teljesül.
* 1Ássuk m ost Cauchy kritérium ának igazolását!
1. Legyen az (an)-sorozat összetartó, te h á t korlátos és egyetlenegy a helyen
sűrűsödő. A kkor végesszám ú elem kivételével, vagyis, h a ezek k ö zö tt a legnagyobb
indexű N : a ιΥ-ik elem en tú l bizonyára m inden elem az a egy előre m eg ad o tt, pl-
€ €
--k ö rn y e z e té b e esik. A JV-ik elem en tú l te h á t bárm ely k é t elem α-hoz — -nél s így
egym áshoz legrosszabb esetben £-nál közelebb esik — a m in t a k ritériu m á llíto tta .
2. M egfordítva, h a Cauchy k rité riu m a teljesül, ak k o r először is a sorozat
bizonyára korlátos. A sorozat első N , te h á t végesszám ú elemből álló része bizo
nyára, m ásodik, ezt követő része pedig az ért, m e rt ebben a feltétel szerint az ele
m ek akárm elyiké akárm elyiknek, pl. a JV-|-1 indexűnek te lje s «-környezetébe
esik. Bolzano— W eierstrass tétele szerint te h á t a sorozatn ak legalább egy sűrűsö
dési helye van. T öbb azonban nem lehet. Mert — ha csak k e ttő is volna, pl. a
|a _____Q/,\
és a ', akkor az s = -— - — - választás m ellett bizonyára végtelen sok — m ondjuk
«„-elem — esne az α-nak, s végtelen sok — m ondjuk aw— az α '-nek e környezetébe.
B k é t környezet s így a beléjük eső végtelen sok α„, a„, elem pár te h á t egym ástól b i
zonyára í-n ál messzebb esne, am i a feltétellel ellenkeznék.
A tapasztalat, azt mutatja, hogy az ilyen általános: szü k séges és elég
séges kritériumok éppen általánosságuk miatt adott esetben felette nehezen
alkalmazhatók. Gyakorlatilag jóval becsesebbek a csak szü k ségesek vagy a
csak elégségesek. Az előbbiek az összetartás kérdésére sokszor egy csapásra
nemleges, az utóbbiak pedig (ha ugyan csak különleges sorozatoknál is, de)
ijenleges választ adnak.
ígjr pl. az összetartásnak egy szükséges feltétele a sorozat k orlátos
volta. Ennek hiányában pl. az 1. pont 1—3. sorozatait, s a 9. sorozatot
la;| > 1 esetén rögtön kirekeszthettük.
A következő pont egy igen fontos, bár p u sztá n elegen d ő feltételt ismertet.
8 . A monotonitás tétele.
M o n o to n sorozat a kkor és csa k is a kkor összetartó, ha korlátos.
Valamely
O-l <1 On ^ · <C -K
korlátos monoton növekvő sorozat határértéke fe ls ő határa (legkisebb felső
korlátja), valamely
> k
korlátos monoton csökkenő sorozaté pedig alsó határa (legnagyobb alsó

korlátja).
Egy felette fontos példát majd a 10. pontban tárgyalunk.
* Mivel — am in t a z t az előző p o n t végén m egjegy eztü k — az összetartásnak
a, korlátosság m indig szükséges feltétele, m o st csak a z t kell k im u ta tn u n k , hogy

ebben a különleges esetben ez a feltétel egyszersm ind elegendő.
Monoton növekvő korlátos sorozatnak, m in t em líte ttü k , I I felső h a tá ra ,
legkisebb felső k o rlátja van. B árm ily rö g zített pozitív szám o t is jelentsen te h á t ε,
a II— £ m ár nem felső k o r lá t; ennél nagyobb elem v an a sorozatban, m ondjuk a
AT-ik, te h á t a m onotonitás m ia tt m inden ezután következő is ; H — ε-nál kisebb
tehát, legfeljebb csak N — 1 lehet. Végre H -nál nagyobb elem e a so rozatnak nincs,
íg y N sűrűsödési, mégpedig egyetlen sűrűsödési érték, te h á t a sorozat h atárérté k e.
H asonlóan intézhető el a h alsó h a tá rra l és h + £-nal a m onoton fogyó soro
z a t esete.
A monoton összetartó sorok e különleges esetéből alakult ki kétség
telenül a konvergencia, az összetartás fogalma. Erre mutat a lim es, a
határérték elnevezés is. Á lta lá b a n természetesen a határérték a sorozatna!;
akár alsó, akár felső határától különbözik.
A következő pont egy ilyen fontos monoton növekvő sorozat érdekes —
s mint később látni fogjuk, természettudományi szempontból is fígyeleinre-
méltó — hátterére mutat rá.
9. Kamatok folytonos tőkésítése.

Az 1. pont 10. sorozatára és ennek általánosítására, az
1 + a, (1
sorozatra egy érdekes kérdés felvetésével 1690-ben B ern o u lli J a k ab (1654—

1705) svájci matematikus jutott. A probóma — céljainknak jobban meg
felelő — csekély módosítással a következő :
A kölcsönvett tőke után — a közvetlen gyiimölcsözés elmaradásáért —
kártérítés, kamat jár. A kamatláb, a percent a 100 pengő után egy évre
járó kamat. 1 0 0 %-os kamatláb mellett tehát 1 pengő tőke egy év alatt
1 pengő, x év alatt pedig — ahol x valódi tört is lehet — x pengő kamatot
hoz. Az x-idő végén tehát a kamatjaival felnövekedett tő k e:
1 + x,
sorozatunk első eleme. Ha ez ú. n. egyszerű kamatozással szemben az 1 pengő
X X
után az cc-idő első fele, végén járó -—-kamatot már ekkor a tőkéhez
** X
csatoljuk, tők ésítjü k , akkor ez az 1 -f — összeg az x -id o második felében
^1 + "2 1 -—kamatot hoz, úgyhogy az m-idő végén kamatjaival felnöveke
dett tőke már
(1+ t M 1+ t ) t = (1 + t ) ’
sorozatunk második eleme lesz. A kamatokat az x-idő egymást követő
n-ed részeiben tőkésítve, 1 pengőnek 100 °/o-os kamatláb mellett az a·-idő
végén felszaporodott értéke pedig
66 l . Alapfogalmak.
sorozatunk n-ik eleme — amint az hasonlóan belátható.

Az a probléma tehát, vájjon 1 pengő, kamatainak az 2 -idő egyenlő
részeiben bekövetkező tőkésítésénél, 100 %-os kamatláb mellett, a:-idő
után mire növekszik, ha a kamatok tőkésítése egyre sűrűbben következik
be — e sorozat növekvő n esetén való vizsgálatára vezet. Ha e sorozat
összetartó — és valóban ilyen —, akkor határértéke 1 p en g őn ek a 100 % -o s
kam atok m in tegy állandó, folyton os tőkésítése m ellett x -id ő alatt felnöveked ett
értéke. Speciálisan az 1. pontban 10. alatt említett
sorozat határértéke éppen 1 pengőnek a 100 %-os kamatok folytonos

tőkésítésénél 2 = 1 év alatt felnövekedett értéke. Ez a szám, melyet E u ler
svájci matematikus (1707—1788) egy 1781. nov. 25. kék levelében e-vel
jelölt, a π mellett a matematikában és a természettudományokban nagy
szerepet játszó pozitív irracionális szám, nem szakaszos végtelen tizedes-
tort. Huszonegy jegyre pontosan:
e = 2,71828 18284 59045 2#536... .
io. ( i + * y határértéke.
\ n i
Az előbbi problémánál x pozitív, s a sorozat nyílván a szó szoros

értelmében növekvő volt. Ha 2 = 0 , akkor a sorozat minden eleme s így
határértéke is 1. Negatív 2 -nél — és számtalan fontos természettudo
mányi probléma kapcsán, mint később látni fogjuk, ez az eset is érde
kes — a sorozat elején esetleg nem pozitív elemek is fellépnek.Minden
esetre, ha már n nagyobb, mint a rögzített x abszolút értéke, akkor
^ < 1 , s így a sorozat minden | l -f- -e le m e ilyen n-értékre már bizo
nyára pozitív. A következőkben az n-et mindig egy ilyen értéktől kezdve
számítjuk. így a sorozat elejétől esetleg eltekintünk, ezzel azonban a soro
zat összetartási viszonyain — amint ezt az 5. pontban említettük — nem
változtatunk.
Az így esetleg «megrövidített» sorozatról most már kimutatható, hogy
m on oton n öv ek v ő és korlátos, úgyhogy a monotonitás tétele alapján minden
rögzített 2 -nél összetartó.
* Á llításunk a következő segédtétellel bizonyítható : Pozitív számok szorzatát
nem csökkentjük, ha a tényezőket szám tani közepükkel pótoljvlc:
Z. §. Sorozat és határértéke. 57
E segédtétel alapján u. i. — esetleg rö v id íte tt sorozatunkban
( > + 5 Ν > · ( · + ί ) · · · ( > + 3 * ( ^ Γ - | ι + ,nί+___ r

1 I
szóval az elemek m onoton növekszenek.
H a pedig m egy, a rö g zített x abszolút értékénél nagyobb, ugyancsak rög-
x \m
( 1------- 1 is pozitív. S egédtételünk értelm ében
— ■ (1+ίΠ 1-·s-Γ-11+v) ···I1+íII1- s·)·■

·(1- í-)a '■
m ivel ez n + m szám ú pozitív tényező szám tani közepe éppen 1. A pozitív
( l ---- —) tényezővel osztva így a z t ta lá lju k , hogy
' ml
vagyis hogy e sorozat m inden eleme egy n-től független k o rlát a la tt m arad . R övi
den, hogy a sorozat valóban korlátos.
Ami m ost m ár segédtételünket m a g á t illeti, ez, a fenti k ép let m in d k é t oldalán
n-ik g yököt vonva
í r — ----- — ^ Ρι+Ρι+···+Ρ«
γ Ρ χ Ρ * · · · Ρ η ^ ------------- -- ------------
alak ú s a z t á llítja , hogy n pozitív szám m értani közepe semmiesetre sem nagyobb,
m ini szám tani közepe — am i önm agában is érdekes. Mivel
P i* = P i — · ” = P * = P
P l + ----------l· Pn .
esetén P = y f p 1· · · Pn = n
egyenlő szám ok esetén — és csakis ekkor! — a k é t közép megegyezik.
Á llításunkat teljes indukcióval bizonyítjuk. K ét tényező esetén — a
Pi
reláció alapján — tételü n k nyilván helyes. E z t az esetet különben a 26. á b ra
szem lélteti.
Legyen m ost mái· r 2 esetén
Ρ ι + ··· + Ρ η
=k, azaz p , + ■ ··+ pn — nk.
és egyben p ,, p t, . . . />„, pn+1 a tényezőknek m onoton növekvő elrendezése

úgy, hogy p „ , t— A > 0. K im u ta tju k , hogy h a állításunk n tényezőre helyes, a k k o r
bizonyára n - f l tényezőre is érvényes. H a u. i.
m ár
P i P i - - - P « á fe,‘>
akkor P ,· · -P n Pn+i ^ P»+>·
Az u tóbbi reláció jobboldala azonban m int
A-+* + A* (p„+1 - k) ^ [ a + Pn+ ' ~ k ] " +’
mert, i t t a baloldalon a jobboldali k ét nem 26. ábra. A mértani közép a szám-

negatív ta g (η + 1 )-ik h atv án y á n ak csak felső) tani középnél nem nagyobb.
58 /. Alapfogalmak.
k ét ta g ja szerepel. Mivel m ost a jobboldalon éppen p„ . . . , pn+, szám tan i köze-

pének (n + l)-ik h atv án y áll :
Γ P i H --------------h P « +
. . r>-v __ <
am in t á llíto ttu k . Egyenlőségről n y ilv án csak

Pi = p , = · · · = / > „ = k és P%+i k —0
esetén, azaz egyenlő tényezők m ellett leh et szó.
X \n
( 1 — J határértékét egy rögzített ^-érték
nél, pl. * = 1 esetén csak egy-két jegyre pontosan is meghatározni. Erre a
következő cikkben térünk vissza.
11. Határértékek számítása.

Határértékek számítását sokszor — bár korántsem mindig — igen
megkönnyíti a következő té te l:
A határátm enet m űvelete a n ég y alapm ű velettel sorren d re n ézve je lc s e r é l
hető, ha az így kijelölt m űveletek egyáltalában elvégezhetők. Részletesebben: ha
an —>a és b„ —> b,
akkor a„ ± b„ —r a + b,
a „ bn — a b,
ah a_
bn b ’
az utóbbi esetben természetesen feltételezzük, hogy mind a b„ nevezők,
mind a h a zérustól különbözők.
Pl. lim 11 —- = lim 1 — liru — = 1 — 0 = 1 ,
v η I n
am ivel pl. az 1. p ont 8. sorozatának vizsgálatát rögtön a 4. sorozat vizsgálatára
v ezettü k vissza.
Ha az így kijelölt műveletek nem végezhetők el, akkor természetesen e
tételek alkalmazásáról sem lehet szó. Ennek ellenére az adott összegnek,
szorzatnak stb. lehet határértéke ; mindenesetre az ezen az úton nem hatá
rozható még.
Pl. [(— 1 )**-f- (— 1 )n+x] esetén a tag o k n ak nincs külön-külön h atárérté k ü k ,
fenti té telü n k te h á t nem alkalm azható. E z a sorozat m égis ö ssz e ta rtó ; h a tá r
értéke pedig
(— 1 )* + (— 1 )"-* I- 1)B. (1— 1) *= 0
kapcsán m aga is zérus.
Tételünk még így is fogalmazható :
a n ég y alapm ű velet alkalm azásánál a p on tos értékekkel való szám olás többé-
kevésbbé jó közelítéssel a k özelítő értékek való szám olással pótolh ató.
* Tételeink közül csak a hányadosra vonatkozót bizonyítjuk. A többinek —
könnyebb — bizonyítását, m in t hasznos gyakorlatot az olvasóra bízzuk! Ki kell
te h á t m u ta tn i, hogy ha
3. §. Sorozat és határértéke. 5‘J
a„ —r a és 6„ —►δ 0,
ak k o r egy tetszésszerinti pozitív t- t m egadva, elég nagy n-nél
«« a I
bn b | <6·
Mivel δ „ —>δ 0 : elegendő nagy n, pl. η > A7, esetén δ„ m ár a 6 közelébe esik,
te h á t | δ„ | > ~ = m. Az («,,) és (δη) összetartó sorozatok to v á b b á bizonyosan k o r
láto sak : |α„|<Λ/. |δ„'<
...
Vegre i „ — α ι < —",2f
|« |, δη
i — δi | <^ - ^ -
külön-külön egy-egy m egadható helyen, — te h á t közösen egy, pl. N t helyen tú l,

Ytl‘€
m ert állításunk f-jával eg y ü tt —^ is pozitív szám . Most m ár
a_ "J> -- <’>>„ _ b (an — a) — a (δ„ — δ)

ö» l> δη6 bnb
E n n ek abszolút értéke azonban bizonyára kisebb, m in t
16 1 l"n —«1 + M !&,· —;-M ^ 1 Γ , ,, m ‘e 1_ ,
m - m * L 2M " * 2 M J "
h a m ár n nagyobb az N , és N ,-nél, vagyis e k ét szám nál nem kisebb iV-nél — am in t

á llíto ttu k .
12. A végtelen mint határérték.

Különös gondosságot igényelnek azok az esetek, amelyekben az összeg
valamennyi tagja, a tört számlálója és nevezője külön-külön minden
határon túl növekszik.
így pl. (1526 -(- n ) — n = 1526 —* 1526,
ellenben n — n = 0 —► 0,
és 2n — n — n —r oo ;
n —1
vagy
n 1 η ”1 °
1848 n
ellenben = 1848 -> 1848,
n
—— n —r oo,
n
η _ 1
0.
η2 n
Ezek a példák azt mutatják, hogy a «végtelent», mint határértéket

bevezetni, felette sikamlós és veszélyes. Az avatatlan könnyen az eddigi
tételek kritika nélküli általánosítására s «a fekvő nyolcassal», mint algebrai
jellel való számolásra, juthat, amiről a o o — oo = 0 , — 1 mintára leg
feljebb képrejtvényekben lehet szó.
Az analízis egyik fontos fejezetére, a függvénytanra való tekintettel
mégis sokszor célszerű, a számegyenes egyetlen «végtelen távoli pontjáról»
CO 1. Alapfogalm ak.
beszélni, ennek «környezetén» az egy pozitív if-nál nagyobb rr-abszcisszájú

pontokat érteni. Célszerű e pontot egy sorozat sűrűsödési helyének tekin
teni, ha minden ilyen környezetébe a sorozatnak végtelen sok eleme esik,
másszóval, ha bármily nagy K mellett is végtelen sok \an > K . Célszerű
ilyen értelemben egy pusztán a végtelenben sűrűsödő, pl.
1 , 2 , .. . n , . . .
vagy 1 , - 2 , . . . , ( — l )” 4 1 n , . ..
sorozat «határértékének» a végtelent nevezni. D e ezzel ed d igi tételein k n a g y
része érvén yét v e s z t i! !
Az olvasó bizonyára belátja, hogy legutóbbi megállapodásunk még a
következő alakba is önthető: eg y (a n)-soroza t határértéke a k k or és csa k is
akk or végtelen, ha az elem ek recip ro k értékeiből alakított sorozat a zérushoz
(ln
tart. Ha ez a sorozat a p o zitív számokon át tart a zérushoz, akkor az (an)-
sorozat a p ozitív számokon át tart a végtelenhez, határértéke + 00. ha a
negatív számokon át, akkor — oo.
E gyszer s m indenkorra elzárkózunk azonban az elől, hogy a o o -n e l m in t
szám m al szám olju nk.
Befejezésül még megállapítjuk, hogy pl.
w2_ lOOíi + 1982 1
an== 2n*— O ln + 5π 2’ “ W
— mindenesetre nem a fekvő nyolcassal való alaki számolással, hanem —
annak megállapításával, hogy a számlálót és a nevezőt az n természetes
számmal osztva
1 — 100 — -j- 1982 (— )
η \n I
α" = Ϊ / 1 \2 *
2 — 0-1 — + & r — )
η \ n '
Itt azonban —----►0, különben pedig a határátmenet művelete az alapműve-

n
letekkel sorrendre nézve már felcserélhető.18*
18. További egyszerű tételek.
Az olvasó könnyen kimutathatja, hogy

lim |o„| = |lim a„|,
ha a jobboldal létezik. (Amint azt az a„ = (— 1)" példa mutatja, itt is elő
állhat az az eset, hogy bár a baloldalnak van, a jobbnak nincs értelme).
így ha a „ —*· 0 , akkor |a„| —*>0 ;
ebben az esetben azonban nyilván fordítva is,
4. §. Végtelen sorok. 61
ha |onl —*■0 , akkor an —*■ 0 ,

arait már hallgatólag többször felhasználtunk.
Befejezésül még csak azt említjük meg, hogy ha
an —y a, bn —r b és a „ ^ bn, akkor a <Ξ b,
amint azt — az ellenkező' állítás helytelen voltának kimutatásával — az
olvasó könnyen igazolhatja. Az a„ = , bn = — példa azonban világosan
mutatja, hogy a határértékek között az egyenlőség jelét akkor is meg kell
esetleg engednünk, ha végig a „ - 0 , akkor an bn —+ 0 még abban az esetben is,
ha (b„) esetleg nem is összetartó, hanem csak korlátos. Ebben az esetben u. i.
I I ^ IÓn | . K ,
amiből a fenti tétel kapcsán nyomban állításunk adódik. Ha azonban (bn)
korlátlan, akkor a szorzat-sorozat jellege teljesen bizonytalan. így pl.
1526 n · — = 1526 -* lí
n
»·— 1 >-n
1ö = ----- 0,
rr n
míg o 1
η Δ· — = n —>od,
n
és n■ 1)11 = ( 1)
n
4. V é g te le n s o ro k .
1. M egállapodások, elnevezések.
Vegyük szemügyre az előző cikk 1. pontjában megadott öt utolsó

sorozat egyikét, pl. a 12 .-et. Általános eleme :
8 8 3
10 + 102 ^ h 10” Sn’
határértéke pedig : 0‘88 · ·· = 0· 3 = -i- ·

Ha tehát az w-ik elemet megadó egyenlőség mindkét oldalán a határátmene
tet alakilag elvégezzük, akkor a
8 £
10 + ··· + 3
alaki egyenlőségre jutunk. É rtelm e ennek az egyenlőségnek u. i. éppen csak
akkor lesz, ha a baloldalán álló matematikai jelek egyelőre értelmetlen cso
portjának értelm et adunk. Mégpedig oly értelmet, melynek alapján e jelhez
éppen az 1 -számot rendeljük. így a 0-3 végtelen tizedestört is, melyre 1-nek
02 I. Alapfogalmak.
3 -mal való gépies osztásával jutottunk, mindaddig a számjegyeknek egy

értelmetlen csoportja volt, amíg a gépies osztásban egy skatulyázás mélyebb
értelmét fel nem ismertük s a tizedestörtet e skatulyázás célszerű s rövid
aritmetikai jelének nem tekintettük.
Most a baloldalon egy «végtelensoktagú» összeg, egy ú. n. végtelen sor
áll; *yö"» Toa’*'· e vegtelen sor tagJai· si = κΓ’52"" Ί(Γ + l ő * " · '
pedig egymást követő részletösszegei. A gépies összeadás lépésről-lépésre
voltaképpen egy szám sorozatra, t. i. a végtelen sor egymást követő részlet
összegeinek sorozatára vezet. Az új jel e sorozatnak egy rövid jele, s a fenti
alaki egyenlőség az ismert
JL . J L -i. . ,
. 1 0 ^ 102 ' 10» 3
.4 K
ténynek csak más kifejezése.

Megállapodunk tehát abban, hogy az
"1 + u2 + ---- l· a „ -j- ···

végtelen soron részletösszegein ek
si = «1. «* = <h + a2, . . . , *„ = Oj -f n2 H------ f- a „ , . . .

sorozatát értjü k . A szerin t, am in t e sorozat összetartó, illetve sz étta rtó: a sort
is összetartónak, illetve széttartónak nevezzük. Ö sszetartó sor s-összegén részlet-
összegei (s„)-soroza tá n a k s-liatárértékét értjü k. Végre azt, hogy a sor összetartó
és összege s, az
«1 — «2 -;------l· ---- = s
s így a baloldali jelhez ebben az esetben értéket is rendelünk.
jellel je lö ljü k ,
A végtelen sor megadott jele helyett gyakran — függetlenül a sor össze
tartó vagy széttartó voltától — a
v.
V] a n vagy röviden V un
jelet is használjuk.
Végtelen sorokkal rendszeresen először N ew to n foglalkozott. A konver
gens jelzőt 1668-ban G regory angol, a divergens jelzőt pedig 1713-ban B e r
n ou lli M ik ló s svájci matematikus vezette be. A XVII. és XVIII. század
matematikusai azonban a végtelen sorokkal nagyobbára oeak alakilag szá
moltak. A sorelmélet szigorú megalapozása 1821-ben, C au ch y munkássá
gával kezdődik.
2. Példák.
a) A
__ n T 2 T 8 ^ h ^
ú. n. harmonikus sor széttartó, mert sn = l - j ----- j- —- részlet összegeinek

sorozatánál — mint azt az előző cikk 7. pontjában láttuk — C au ch y krité

riuma nem teljesül.
+1
b) A
_j
V (-1)"
n 1’~ ¥ + T ~ +
sor ezzel szemben — amint azt ugyanott kimutattuk — összetartó. Ennek
mintájára általában összetartó m in d en ú. n. alternáló, váltakozó előjelű s o r :
egy sor, melyben a tagok előjele alternálva, váltakozva pozitív és negatív,
feltéve, hogy a tagok abszolút értéke m on oton csök k en ően a zéru sh oz tart. Ez a
váltakozó előjelű sorokra vonatkozó Leibniz-féle szabály.
Az utóbbi feltételt illetően megjegyzzük, hogy eg y összetartó sor tagjai
szü kségkép p en a zéru sh oz ta rta n a k :
ha Σαη konv., akkor an —>0;
ebben az esetben u. i.
an = Sn — Sn-1 —>S — S = ü.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez az

an —rO
kritériuma.
feltétel az összetartásnak csak szükséges, de n em elegen d ő feltétele,
Valóban ez a feltétel a széttartó harmonikus sornál is teljesül.
cc
c) A 2® " = 1 + x + x 2-\- ··· -f xn + ···
n=0
ú. n. geometriai sor az )x | > 1 esetben tehát bizonyára széttartó, mert
minden tagja | av = !x n | 5 ; 1· Az j x | < 1 esetben ezzel szemben a sor
összetartó.
Ekkor u. i.
•s„ = 1 + x + x 2 H------ h z"-‘= ■ ,
— iimint az (1 — ®)-szel átszorozva és azután összevonva egyszerűen ki-
mutatható — úgyhogy
1—x n 1
x n —»-0 kapcsán sn =
1— x 1— x
Böviden:
<* 1
' ! í n= l + z - i 2 + ··' + x\ < 1 .
+ · ·· =
----- , ha
xn
n=*0 -* x
Az x = a esetet szinte kézzelfoghatóan a 27. ábra szemlélteti.
j L f -Ζΐέ1 o
27. ábra. 1 + + ...=£
A geometriai sornál (!®[< 1 esetén) az összetartás megállapításával

egyidőben a sor összegét is meghatározhatjuk. Általában ez nincs így ;
«4 /. Alapfogaimak.
amint a sorozatoknál úgy a soroknál is az összetartás kérdése, és az összeg

megállapítása külön vizsgálat tárgya.
3. Cauchy kritériuma.
Az összetartás szükséges és elegendő kritériumai közül itt is kiemelkedik
Cauchy konvergencia-kritériuma: a 2 an‘sor akk or és csa k is akkor
összetartó, ha m in d en p ozitív ε -hoz eg y-eg y N küszöbszám található ú g y . hogy
l«n + * Sn | = 1<*η + 1 + « η + 2 + · · · + «η+ *| < £>
hacsak η > N , bárm ely term észetes szám is a k ; szóval: ha az e-től függő
JV-helyen túl a sor bárm ely véges szakasza abszolút értékre nézve a megadott
e-nál kisebb. Mivel a végtelen sor rószletösszegeinek sorozatával egyidőbeu
összetartó illetve széttartó : állításunk a sorozatokra vonatkozó Cauchy-
kritériumnak egyszerű átfogalmazása.
Hangsúlyozzuk, hogy e kritérium összetartás esetén azt állítja, illetve
követeli meg, hogy egy és ugyanazon e - illetve A-nél a k bá rm ely természetes
szám lehet. A k = 1 megszorítással pl. a már említett, pusztán szükséges,
de nem elegendő
| a»+1 1< e, ha n > N , azaz a „ —> 0
kritériumra jutunk.
Másrészt, ha C au ch y kritériuma teljesül, vagyis a sor összetartó, akkor az
r « = Λη + 1 + dn+2 + ·”
ú. n. teljes maradékrésznek* nemcsak értelme van, hanem — minden véges
szakasszal egyetemben — e végtelen szakasz abszolút értéke is legfeljebb e :
|r„| ^ e, ha n > N .
G yakorlatilag tehát az ε -hibahatáron belül a teljes összetartó sor N -ik
részletösssegével pótolh ató :
a~i + «2 '" ‘ Ή ®n Ή *‘‘ ^ ai 4" ua + *" Ή αν·

A hullámos egyenlőség jelét «közelítően egyenlődnek olvassuk.
C a u ch y kritériumából könnyűszerrel a sorok elméletének két fontos
tételére juthatunk. íme az első :
Mivel e kritérium szerint az összetartás tekintetében csak a sor egy
távoli tagján túl következő szakaszok az irányadók :
eg y végtelen sor összetartására n ézve a sor eleje, végesszám ú tag m egváltoz
Ezek a változtatások leg
tatása, beszúrása, elhagyása szerepet n em já tszik .
feljebb az összeget módosítják.
A másik tételt fontossága miatt a következő pontban külön tárgyaljuk.
r a la tin residuum = m arad ék szó kezdőbetűje.

4. §. Végtelen sorok. Ü5
4. Abszolút összetartás.
A geometriai sor, mint láttuk, csak az |a;| < 1 esetben összetartó.
Mivel e feltétel alapján végeredményben csak a tagok abszolút értéke a
döntó', a geometriai sor a tagjai abszolút értékéből alakított sorral egyidőben
összetartó illetve széttartó. A viszonyok nem mindig ilyen egyszerűek. így,
mint láttuk,
1 — g + 3 ---- 1----összetartó, míg 1 + 3 + 5 H------ széttartó,
vagyis egy összetartó sor tagjainak abszolút értékéből alakított sor szét
tartó is lehet. Érdekes és fontos ezzel szemben a következő té te l:
H a egy I a n-so r ta gjain a k abszolút értékéből alakitott Σ \ α η \sor összetartó,
— az ilyen sorokat abszolút összetartó soroknak nevezzük — a k k or az eredeti
röviden m in d en abszolút összetartó sár «közönségesen» is
sor is ö s s z e ta r tó ;
összetartó, de fordítva nem.
* U. i· I°n+i + ··· + "n+k I^ l"n+ul + ·---ΗI°n+k Ι
Α baloldalon a Σαη-3ον egy szakaszának abszolút értéke, a jobboldalon a Σ \ an |-
sor megfelelő szakasaa áll. H a te h á t az u tóbbi sor összetartó, ak k o r a jobboldal s
így még Inkább a baloldal elegendő nagy n-nél és tetszésszerinti fc-nál előírtan
kicsiny, úgyhogy a Σα„ sorra Cauchy k rité riu m a teljesül.
Az összetartásnak ez az ugyan nem szükséges, de mindenesetre elegen d ő
feltétele a gyakorlatban nagy szerepet játszik. Amíg ugyanis egy vegyes
előjelű Σ «„-sor részletösszegeinek sorozata meglehetősen szeszélyes, addig
a pozitív (pontosabban nem negatív) tagú A | an | -sor részlotösszegeinek
sorozata monoton növekszik, magatartása tehát könnyebben áttekinthető.
A p ozitív tagú sorok magatartásának vizsgálatára valóban a konvergencia
és divergencia-kritériumok szép száma áll rendelkezésre. Egy-két egyszerűt
a következő pontban ismertetünk.
így a gyakorlatban a Σ an-sor vizsgálatát célszerűen a Σ | an |-sor vizs
gálatával kezdjük meg. Magára az eredeti sorra csak akkor kerül sor, ha
Σ a nj széttartónak bizonyult. Az a körülmény, hogy az alkalmazásokban
fellépő sorok nagyobbrészt abszolút összetartók, az elmondottak fontosságát
még jobban kidomborítja.
5. Pozitív tagú sorok.
a j Egy pozitív tagú sor részletösszegeinek sorozata monoton növekvő.
A monotonitás tétele szerint tehát e sorozattal egyetemben :
p o zitív tagú sor a kkor és csa k is a kkor összetartó, ha részletösszegein ek sorozata
korlátos.
os
pi· a ^
n—1
sor a ζ > 1 esetben (hiperharmonikus sor) összetartó.
5
66 I . A lapfogalnmk.
E sor részletösszegeit u. i. bizonyára nem csökkentjük, ha a nevezőkben

álló természetes számok helyébe sorra az
1; 2, 2 ; i , 4, 4, 4 : 8, .... 8 ; 16, . . . . 16 ; 32, . . .
T ' 4 ’ 8 10 ’
számokat írjuk. Az új sor
1-, 3-, 7-, 15-, 31-ik, . . .
részletösszege azonban nyilván
1+2^ ’ , + 2 ^ +4Í · I + 2 Í + 47 +s Í ......

vagyis a p o z itív tagú és ζ > 1 kapcsán
ös ■egű geometriai sor egymást követő részletösszegei. Az utóbbiak azonban a

•lírt összegnél nyilván kisebbek. íg y az eredeti sor 1, 3, 7 , . . . , 2“— 1 , . . . indexű
ívszletösszegei — s mivel monton növekszene — valamennyi, ζ >· 1 esetén ----------
nál kisebb, azaz korlátos. *
b ) Az előbbi kritériumnak nyilvánvaló következménye az ú. n. össze-
hasonlító-kritérium:
Hu Icn egy összetartó, 2d„ pedig egy széttartó pozitív tagit sor, akkor az
u g y a n c s a k p o z i t í v ta g ú Σα,η so r
an cn esetén összetartó, an ;> d„ esetén széttartó.
\ l 1 . 1 1 ,
Pl. —j- a C d esetben széttartó ; ekkor ugyanis -~r > — , mar-
pedig r
lig a V>
' —
_—_
------
J n
s
1 -sor — m in t lá ttu k — széttartó.
Az előbbi példával egyetemben tehát
V nIi széttartó, ha C< 1 és összetartó, ha C>1·

íg y a geom etriai sorral együtt az összehasonlításra m ár egy sereg összetartó
ille tv e széttartó so? á ll rendelkezésünkre.
Az összehasonlító-kritérium n y ilv á n akko r is alkalm azható, ha fel
tételei csak egy tagtól kezdve teljesülnek. E g y sornak «élőjét» ugyanis, am in t
azt a 8 . pontban kiem eltük, összetartó — ille tv e széttartó — jellegének
módosítása nélkül tetszés szerint m e g válto ztathatju k. Ugyanez mondhat.ö
a most sorra kerülő k rité riu m ró l is.
c) A hányados-próba : H a egy p o zitív tagú 2'a„-sornál v a n oly a -szá m ,
1«1+ 1
hogy ; a < 1 , a kko r a sor összetartó.
a* -
"n+ l
h a ellenben > 1 , a sor széttartó.
* Az első esetben u. i.
"„■m ° » a ^ a » - i " 2á ^ “ ia"·
úgyhogy a sor tagjai a Σ α ,«rc (geometriai) sor megfelelő tagjainál nem nagyobbak.
A* utöbbi azonban a < ! miatt összetartó; t. i. n-ik részletösszege :
η , + ο ,ο + · · · + a , a n — a x (1 + o + o*-i-------b α") —» o , ·
A második esetben pedig "n+l^'n> s így az összetartás szükséges «„—>() feltétele

nem teljesül.
— -sornál
A széttartó
Σ n
+1 + 1 n
n -\-1
< 1.
dn
Ez a példa tehát azt m u tatja, hogy a m in d en n-nél ·°” és 1 közé ékelt.

ün
rö g zített a tételü nkb ő l el nem hagyható. C sak látszatra más helyzet a a
C a u ch yn a k köszönhető fe nti k rité riu m m a l szemben d ’A lem bert régebbi
fe lté te le in é l: A szerint, a m in t
lim -2 * t L
n—►«■> Q-n
kisebb, illetve nagyobb az 1 -n é l, a 2'a„-sor összetartó, illetve széttartó.

* Ha u. i. pl. a határérték : 6 < 1 , akkor elegendő nagy n esetén minden
^*±1 . < b + e = o < 1

"»
úgyhogy egy tagtól kezdve (ez pedig előre bocsátott megjegyzésünk szerint a
hányados-próba alkalmazásához elegendő) ebben az esetben is közbeékelődik egy
rögzített a.
P l. bárm inő rö g zíte tt értéket is jelentsen x :
V ^ i . , v1 . X
+ 31 + 2 Í + 8T 7?. ί
n- 0
abszolút összetartó. A z x = 0 esetre — am iko r az összeg n y ilv á n 1
nem nézve, ugyanis a tagok abszolút értékeivel képezett sorban
"»+ i |*|
■0 , ha n —y o c .
n -V 1
így az 1 -
2! "í" 4! 6!
es az
3? x& x1
X“ 8T+ 5 Í “ 7! + —
sor is bizonyára abszolút összetartó m inden rö g zített x-értéknél; hiszen
az utóbbi két sor tagjainak abszolút értékéből képezett két sor részlet
összegei az előbbi tag jainak abszolút értékéből a lk o to tt sor páratlan ille tv e
páros összegű indexű részletösszegeinél bizonyára nem nagyobbak. E z a
három sor a m atem atikában és az alkalm azásokban nagy szerepet
já tszik.
«8 1. Alapfogalmak.
6. M űveletek végtelen sorokkal.

M iv e l az
α1 + α2 ---- 1“ am — a l + a 2 H ' + am -Γ 0 + 0 4-------
m in tára m inden véges sor (összeg) végtelen sor alakjába írható , közelfekvő
kérdés, vá jjo n az előbbiek egy és más tulajdonsága az utóbbiak körében
is fennáll-e. E d d ig i ism ereteink b irtokában az összeadásnak
a+ 6= ó+ a
ko m m utatív, sorrendre felcserélhető,
a + b + c = (a + b) + c = a -f- (b + c)
asszociatív, csoportosítható, s a szorzást a tagokra elosztó :
(a + b) c == ac + be
d is z trib u tív sajátságáról lehet csupán szó.
E tulajdonságok közül, sajnos, csak az utolsó marad általában meg.
E z is csak fe n ti alakjának általánosításában, de az
(o + b) (c + d) — ac + be + a d + bd
alak általánosításában m ár szintén nem, m ert ennél a jobboldalon a tagok
önkényes sorrendje á ll. Mindez csak «természetesnek» m ondható. E g y foga
lom általánosításánál ugyanis bizonyos sajátságoknak meg kell szűnniök.
De lássunk most ebben az irányb an egy-két p o zitív és neg atív adatot.
a) összetartó sorban az összeg megváltoztatása n é lk ü l zárójelezhetünk.
* A'/ ( « , + ··· + </n, ) - (an, + 1 ♦ -···- I ' nt ) + · · ·
zárójelezett sorban u. i. egy-egy zárójeles csoportot egy-egy tagnak tekintve, az
új sor részletösszegeinek sorozata az eredeti sor részletösszegeinek csupán
Srij ♦ β»|ΐ · · ·
reszldsorozata. Az előző cikk 5. pontja szerint azonban egy összetartó sorozat
minden végtelen részletsorozata is az eredeti sorozat határértékéhez tart.
Ezzel szemben a zárójelek általában nem tá vo líth a tó k el, mert. pl.
(1 - 1 ) + (1 - 1 ) + . . . = 0 + 0 + ---- 0 ,
míg az 1 — 1 + 1 — 1 + ···
sor széttartó. A m in t ugyanez a példa ellenkező irányb an olvasva m u ta tja ,
széttartó sor zárójelőzéssel összetartóba mehet át.
b) K ét összetartó sor lin eá risa n kom binálható :
Σ (ca„ + c ’a'n) = c l a „ + c' Σ a'á,
m ert ez a részletösszegeket illető en kétségtelenül megengedett, s így

csn + c's'n —> cs + c's .
Különlegesen tehát összetartó sorok tagonként összegezhetők (c— 1, c '= + 1 ) :
- («» ± a'n) = Σ a„ ± Σ a'n ;
összetartó sor egy szá m m a l tagonként szorozható ( c Φ 0, c ' = 0 ) :

Σ cOifi —— c Σ a>nt
ille tv e összetartó sor tagjaiból egy közös tényező kiem elhető. H ogy az a ) , b ) té
telek alkalm azására csak egy — de fontos — példát em lítsünk, kim u ta t
ju k , hogy m in d e n szakaszos végtelen tizedestört racionális szám ot jelent.
P l. 0-357
10 + 10* + 108 + 10* + 106 + 106
_ 857 357 , 3 5 7
csoportosítva,
_ 108 + 106 + 1 Ö9 + "'
kiem elve « 8® Ια + J -4 - -Í -+ ··)

108 ' + 108 ^ 108 ’
357 1 357
- 108 1-0-001 ~ 999 *
íg y a végtelen tizedestörtek közül a szakaszosak, s kizáróan a szakaszosak,

racionális számok.
7. A tagok sorrendiének szerepe.

Az említett két szabállyal szemben végtelen so ro k n á l a tagok so rre n d je is sze
repet já ts z h a t — amint azt 1833-ban először C a u c h y megjegyezte. Négy évvel
később ezt D iric h le t a következő egyszerű példán mutatta be :
Az előző cikk 7. pontjában kimutattuk, hogy az 1— \ g— J 4—— · · sor össze
tartó ; s-összegéről mindenesetre csak annyit mondottunk, hogy az két egymást
követő részletösszeg· értéke, pl. 1 és 1— J \ közé esik. Tehát s φ 0, és ez az egyszerű
megállapítás példánkhoz elegendő. így
a) i - j + J - a + i - a + * - i + - = e;
£-del szorozva a 6 )-szabály szerint
i i + έ “ ~1 + · ■·“ | »
A tagok közé itt zérust szúrva bizonyára
(II) 0 + i + 0 — J + 0 + J + 0 - -£ + .·.= I
Az (I) és (II)-t a ö)-szabály szerint tagonként összegezve s a zérustagokat azután
elhagyva tehát
1 + J — 3 — i + J— á ! J H A— g H-- = 3 s
adódik. Itt a baloldal azonban az (I) baloldalának csak átrendezett alakja,
összege mégis § 8 φ β , mert β φ Ο , vagyis az (I) összegétől különböző.
E példával együtt D iric h le t a következő fontos tételt is kim utatta:
a b szo lú t k o n verg en s so rb a n a ta g o k so rre n d je jelcserélhető, vagyis átrende
zése sem összetartásán, sem összegén nem változtat. 30 évvel később tanít
ványa és a göttingeni egyetem matematikai tanszékén utódja, R ie m a n n , magán
tanári értekezésében azt, is bebizonyította, hogy egy c s u p á n közönséges értelem ben
összetartó sor b á rm e ly előre m eg a d o tt összegű összetartó sorba átrendezhető. Utasítása
70 I. Alapfogalmak.
csekély változtatásával e g y ilyen sort szétta rtó sorba is könnyen átrendezhetünk.

Az ilyen sorokat éppen ezért feltételesen összetartó soroknak nevezzük.
8 . A z exponenciális sor.
ΐ xn
Σ - - s o r úgy a m atem atikában, m in t az a l
kalmazásokban nagy szerepet já ts z ik . Később kitű n ő okokból exponenciális

sornak nevezik. Lássuk egyelőre az előző c ikk 9. és 10. pontjában tá rg y a lt
( 1 + -* | -elemű sorozattal való kapcsolatát. íg y a határérték-problém ára
is egy fontos (és nem triv iá lis ) példát adhatunk. E u le r 1748-ban kim u
ta tta , hogy
' ljm (,+ £ .)" = V * L

n i ^ jn \
n=*l>
B ár ezt a relációt később más úton is ig azoljuk, tanulságosnak ta rtju k
közvetlen bizonyítását is. Egyelőre azonban m utassunk rá arra, hogy íg y a
b aloldali határérték meghatározására is egy g ya ko rla tila g használható
módszert nyerünk. A baloldalon je lz e tt sorozat ugyanis «igen lassan», az
exponenciális sor azonban igen «gyorsan» konvergál. íg y x = 1 esetén
(1 + i) 1 « 2, (1 + %)* = 2-25,..., (1 + = kb. 2-Ő,
s az utóbbi értékre is m ár fárasztó számítás vezet. Ezzel szemben a
pontos érték, m elyet — m in t az előző cikk 9. pontjában e m líte ttü k —
E uler 1781-ben e-vel je lö lt :
e = 2-7182818284... .
H atározzuk most meg e értékét 5 tizedesre az exponenciális sor alapján :
1 -f- γ-i—(" = 2*5000000 = 0- 1984

7!
~ = 0 1066667 ,. 248
( Π - 0'
i- í = 0-. 416667 ...28

λ -
1
~ = o·.. 88333 = 0-
10 !
- ^ = 0·.. 13880 s ez összesen : 2-7182819 .

(> !
F ig ye ljü k meg, hogy itt ~ : 4. ^ 7 — £ 7 : 5 ás így tovább, úgy
hogy a harm ad ik sortól kezdve m indegyik az őt megelőzőből igen egyszerűen

adódik. Az egyes tagok közelítő értékeit a k ív á n t 5 je g y h e lyett 7 jeg yre

írtu k fel, nehogy a kerekítéseknél elkö vetett hibák az összeadásnál az 5. jeg yig
elharapódzanak. A 10. tag után következő tagok az öt első tizedesjegyet
tehát egyenként bizonyára nem befolyásolják. E z azonban még korántsem
biztosíték a rra nézve, hogy a m egkövetelt 5 tizedesnyi pontosságnál össze-
ségük, a sor r10-m aradékrésze is elhanyagolható! Becsüljük meg általában
it t a m aradékrészt :
_ 1 , 1 , 1 ,
(1 < rti = 7 - - - · , I·, I + 7-
(n + l )! ' (» +I m2) it +1 (n
/.. ,· Θ \Ί +
+ 8) 1 <
1 1 1
< +
(n + 11\) !I +r (n + 1 ) ! (n + 1 ) (n + 1 )! (n + 1 ) (n + 1 )
1
ha it t még az -tényezőt kie m e ljü k s a megmaradó geom etriai sort
(n -(-l)!
összegezzük, akko r azt ta lá lju k , hogy
0 < r„ <
n ln
Szóval a maradékrész a legutolsó figyelem bevett — y -tag n-ed részénél

kisebb, és így a m i esetünkben hatását legfeljebb csak a nyolcadik tizedes
jegyben m utatná.
M ive l az egyes tagok felírásánál ötször fe lke re kíte ttü n k, a fe lírt összeg
' 5.5 . 30 3
e-nél legfeljebb < = Y^ 7--tel, az utolsó jeg y három egységével
10»
nagyobb. A három lekerekítés és az elhanyagolt maradékrész m ia tt pedig
az utolsó jeg y a kelleténél legfeljebb két egységgel kisebb. íg y
2-7182816 < e < 2-7182821.
úgyhogy az első hat jeg y bizonyára pontos.
* De lássuk most a bevezetőben felírt reláció igazolását. íg y az exponenciális
sor konvergenciájának ismeretében a/. |l 4 — j -elemű sorozat konvergenciáját is
újból kimutatjuk.
a ) Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy
(* )4
\k I nk
1 ---~ Χ
ki
)·-·-(w- fc+1) S*= JL(x
η .η .,.η k\ \
- -1
η*
) .■ ■(l - n f
I
ez pedig abszolút értékére nézve - . 1 -nái kisebb.
ki
így az exponenciális sor
χ -i x"
sn — 1 + * + ~ 2 f + · + «i
n-ik részletösszegének minden tagjánál az
X V‘ , / *t\ x 1 r l\ /n \
|
U + Uι ) · ^ + " ■·+(\η I n”
kifejezés minden megfelelő tagja az abszolút értékeket nézve kisebb.
72 I. Alapfogalmak.
b) Továbbá megemlítjük, hogy az exponenciális sor abszolút konvergens s

így egy pozitív í-t tetszés szerint előírva
I* |m+1 I * !Λ+* „ f
(R )
( m + l) l + (n i+ 2)l
ha m elegendő nagy. R ö g z íts ü k ezt az ϊη-et és legyen már n > m .
c) Az sn— <t„ különbség három részből áll. Az első az s„ és azelsőx„
m tagjának különbsége :
[L l - ( \1 — — )· . . ( 1
η ! 1
"-M l
n /J
a m á s o d ik az s„-nek, a h a r m a d ik pedig — *„-nek (n— m) utolsó tagjából áll. A z első
rész n —>oo esetén nyilván a zérushoz tart, hiszen az m rögzített. íg y elegendő
. . . 8
nagy n-nél ez a rész abszolút értékére nézve -5 - -nál bizonyára kisebb.
Az (R )
ö
alapján ugyanez a megbecslés áll fenn s„— <rn második és harmadik részére is.
H a tehát n elég nagy, akkor
I&n ' <■- "g 1 g h g
vagyis n —>00 esetén (s„—x„)—*0 , amint állítottuk.
Iro d a lo m
bárm ely, a végtelen sorral it t és később szóba jö vő kérdéssel kapcsolatban :
T . J . V A . B ro m w ic h , An introduction to the theory of infinite series. London
(Macmiljan), 2. kiadás, 1926.
K . K n o p p , Theorie und Anwendung dér unendlichen Keiben. Berlin (Sprin
ger), 3. kiadás, 1931.
5. §. A fü g g v én y és ábrázolása.
Az analízis felépítésénél a szám és a határérték m e lle tt még egy alap
vető fogalom m al, a függvénnyel k e ll m egism erkednünk. A viszonyok szem
léltetésére — nagyjában — kitű n ő szolgálatot tesz m ajd a koordináta
geom etriának alapgondolata s az az egy-két elem i ténye, m elyet a 2 . c ikk
ben m egism ertünk.
1. A függvény.
A m indennapi élet, a m atem atika, s m inden exa kt term észettudom ány
azt m u ta tja , hogy bizonyos mennyiségek között összefüggések, kapcso
lato k állan ak fenn olyan értelem ben, hogy az egyik mennyiség értéke a
m ásik értékét megszabja, az egyik változása a m ásik változását bizonyos
törvényszerűség kapcsán maga után vonja.
íg y pl. az áru ára (állandó darabár m ellett) a darabszám tól, a kör
kerülete vagy te rülete a sugártól függ, ezzel vá lto zik. A z összefüggést meg
adó képlet ez esetekben általánosan ismeretes. Igen sok ily e n kapcsolatot,
képletet ad meg a fizika. H ogy csak ke ttő t em lítsünk, a szabad esésnél
G a llilei s z e rin t:
s = -#-<*,
6. §. A függvény és ábrázolása. 73
ahol t az idő (tempos) és s a í-idő a la tt b efuto tt ú t (spácium). V ag y ha egy

e-térfogatba (volum en) állandó hőm érsékletű gázt p-nyomás (pondus =
ellensúly) segítségével elzárunk, akko r B oyle és M ariotte szerint
c
ahol c állandó (constans).

E kapcsolatok közös vonása az, hogy
1 . bennük állandók (a darabár, π , ~ , c) és változók p á r ja i (a darab-
JJ
szám, az áru ára ; a sugár, a kö r kerülete vagy területe ; az idő, az ú t ;
a térfogat és a nyomás) szerepelnek,
2 . hogy, ha e változók egyikének (a darabszámnak, a sugárnak, f-, ille tv e
r-nek) tetszésszerinti értéket kölcsönözünk, akko r a megfelelő m ásik változó
(az áru ára, a kör kerülete, területe, s ille tv e p) értéke m ár meg van szabva.
M i — a kike t csak e kapcsolatok m a te m a tik a i szerkezete érdekel s a kik
így a szereplő mennyiségek különleges jelentésére nem nézünk — a változó
kat az ábécének, ille tv e az alfabétának, hacsak lehet, utolsó x , y , z, t, . . . ,
ille tv e ξ , η, ζ, r , . .. b etűivel, az állandókat pedig a tö bbi b etűvel je lö ljü k .
A zt a változót, m elynek — bizonyos okokból vagy esetleg önkényesen —
tetszésszerinti értéket tu la jd o n ítu n k, független változónak, a m ásikat pedig,
m elynek értékét az adott kapcsolat, összefüggés révén m á r ezzel megsza
b o ttn a k te k in tü n k , függő változónak nevezzük. A z előbbit lehetőleg
a;-el, az u tó b b it — hacsak lehet — p-nal je lö ljü k .
A z e m líte tt kapcsolatok m indegyike tehát egy változót, m in t egy
m ásik x változó függvényét, fu n k c ió -já t (L eibniz, 1678) á llítja elő.
Sokszor — és ez fontos m egállapítás — a két mennyiség kö zö tt pusztán
egym áshoz való rendelésről van szó. íg y pl. egy üzlet áruforgalm a, a hőmérő
vagy a barom éter állása, és így tovább, az időponttól csak o ly értelemben
függ, hogy m inden egyes időponthoz e mennyiségek egy-egy értéke ta rto z ik .
A z összetartozó értékpárokat egy a tapasztalat, az észlelés alapján össze
á llíto tt táb lázat sorolja fel. E g y ik rovatában az időpontokat, m in t a «füg
getlen változó» értékeit, m ásik rovatában pedig a forgalom , a hőm érséklet,
a légnyomás, m in t «függő változó» num erikus értékeit. Jellegzetes példái
az ily kapcsolatoknak még a különböző s ta tis ztika i táblázatok és a vasúti
m enetrendek is. A z utóbbiaknál pl. a b efuto tt ú t a «független változó» és
az érkezési, ille tv e indulási vagy átfutási időpont a «függő változó» egy-egy
értéke.
M indezt eg yb evetve:
y a z x függvénye, ha a z x bizonyos értékeihez m eghatározott y-értékek
tartóénak. A z x értékei a függvény értelmezési tartományát, az y értékei a
függvény értékkészletét a lko tjá k.
74 I . Alapfogalmak.
2. Példák.
Az előbb ad ott definíció igen töm ör. Abban a tekintetb en, hogy
a ) m ely x-értókekhez, b) m inő s hány ^-értéket, c) hogyan s m iké nt ren
delünk — hangsúlyozzuk — szabad kezet enged. ím e eg}' pár példa :
a ) Az y — x l értelmezési tarto m ánya a zérus s a természetes számok
ból á ll: 0! = 1, 1! = 1, 2 ! = 1 . 2 , 31 = 1 .2 .8 stb. Az y — |/~x m indaddig,
am íg valós számokra szorítkozunk — csak nem negatív x -re , az
— x) (x — b) függvény az « <g x ;g fczárt in te rv a llu m ra van é rte l
mezve; az y = m x -}- b azonban m ár m inden x-re.
b) Az x egy értékéhez egy vagy több y -érté k ta rto zh a t. íg y pl. y = x 2
egyértékű, de y = \/~x m ár kétértékű függvény : = y
x a négyzet
gyök ú. n. főértékét, y = — j/ x a m ásik értékét szolgáltatja.
c) x értékeihez a legkülönbözőbb módon rendelhetünk ^-értékeket·. P l.
1 . egy í/-ra megoldott, ú. n. explicit, nyílt előállítás segítségével, m ely
a m e lle tt az x-ben zárt kifejezés, az elem i m űveleteket véges számban
tartalm azza :
y = x, y = 4x 2 8, y =
(az utolsó esetben természetesen csak akko r, ha a nevező nem zé ru s:

x Φ — s );
2 . egy ugyan ly-ra m egoldott, de x-ről y - ra csak végtelen m űveletsoro
z a tta l vezető relációval, pl.
y = 1 + x + x 2+ ···, ha | x | < l,
y = lim
l + x ■in
!
8 . egy az y-ra meg nem o ldott, im p licit, b u rko lt kapcsolat segítsé
gével :
x + y = 2, 7x»/e — 3x 2;/5 -f 2χ®ι/2 — x® — ,y — 4 = 0,
am elynél x és y egymáshoz rendelt értékeinek azokat az (x, y)-órtékpárokat
te k in tjü k , am elyek az egyenletet k ie lé g ítik ;
4. egy táblázat segítségével;
5. A megállapodásoknak első látásra «egy képletben» k i sem fejezhető
so ro zatá val:
+ 1 < 1.
1
y = 2 ha 1x 1 = 1,
0 > 1,
1 racionális,
vagy y — ha X
0 ’ irracionális,
5. §. A függvény és ábrázolása. 75
— π < x < 0,
4
vagy 0 , ha x = 0 . vagy ;
U < x < π.
+ T
6 . Sokszor előfordul végre, hogy az x és y kö zö tti kapcsolatot egy
harm ad ik t, ú. n. paraméter, segédváltozó segítségével szabjuk meg. Ugyanis
megadjuk
x = x(t) y = y(t)
alakban x-et és y - t, m in t a t függvényét és x és y egymáshoz rendelt p á rjá
nak a t egy értékéhez rendelt x , y p árt te k in tjü k .
íg y ismertük meg pl. a fizika elemeiben a ferdén elhajított pont pályáját,
amennyiben a mozgó pont vízszintes vetületének mozgását, abszcisszájának vál
tozását
x — (v9 cos a) I
alakban, s függőleges vetületének mozgását, ordinátájának változását
y = (v 0 sin a) t ------1 - i2
alakban, mint a f-idő függvényét írtuk fel. U tólag azután az y és x közötti köz
vetlen kapcsolatot, a befutott pálya egyenletét is előállítottuk, amennyiben t
értékét «-szel kifejeztük és ezt az y-h& helyettesítettük. Az így előálló
9_____
y = + x tg *
2 v„, cos2a
egyenlet a 2. cikk 7. pontja szerint egy lefelé nyíló p a ra b o la egyenlete.
A figyelmes olvasó bizonyára nyom ban m egállapítja, hogy a bem uta
to tt osztályozás egyáltalán nem éles. íg y pl. m inden n y ílt előállítás b u rko lt
alakba írha tó át és sok esetben ez m egfordítva is igaz. Továbbá pl.
1
y = 1 + x + x2 ha 1*1 < 1,
1 —x ’
és az 5. a la tti első függvény a 2. a la tti h a rm a d ikka l megegyezik, vagyis

egy végtelen n ,fíveletsorozattal megadott függvény esetleg zárt kifejezéssel
is előállítható. Csak természetesnek mondható tehát, ha a függvény á lta
lános értelmezésénél az ily e n esetlegességeket figyelem be nem ve ttü k.
3. Jelölések.
Azt, hogy y az x-nek va la m ilye n függvénye, a következőkben nagyob-
bára így je lö ljü k :
y = /(*)
— olvasd «y egyenlő ef iksz», értsd y valam ilyen /-függvénye, funkciója
az x-nek. Az f-betű éppen e funkcionális-, függvény-kapcsolat jele, s a záró
je le k azt m u ta tjá k, hogy erről, nem pedig az x és valam i /-mennyiség szór-
76 I. Alapfogalmak.
zaláró l van szó. A z x az /-függvénynek argum entum a. Ebben az értelem ben

f(a) azt az í/-értéket, esetleg azokat az ?/-értékeket je le n ti, m elyet, vagy
am elyeket az x — a értékhez rendelünk, am elyet, vagy am elyeket az /-függ
vény az a: — a helyen felvesz.
H a több függvény egyidejű vizsgálatáról van szó, a kko r az /-betű
m e lle tt — m egkülönböztetésül — más betűket is használunk :
y = g{*), y = ?(*)> y = Ψ(χ) etb.
Igen célszerű az y — y(x) jelölés is. H a pedig egy vizsgálatnál több függ
vény hasonló szerepkört tö lt be, a kko r jelölésükre egy b etűt használunk
különböző in d e x -szel. E z t a jelölésm ódot alkalm azzuk pl. az
(/» (* )): /i(a ). / 2(* )»— » /« (* )»·■ ·

függvénysorozatnál és a
Σ /„(* ): /i(«) + U x ) + · · · + fn(x) + ■· .
függvénysornál. Ezek tulajdonképpen azoknak a n u m e rik u s sorozatoknak,
ille tv e soroknak rö vid összefoglalásai, m elyekre úgy ju tu n k , hogy va la
m ennyi x helyébe e függvények értelm ezési tarto m án yainak egy-egy közös
értékét írju k .
4. Többváltozós függvények.
M indeddig csak olyan kapcsolatról szólottunk, am elyben a változóknak
egy p á rja szerepelt. A z esetek túlnyom ó részében azonban alapjában véve
kettőnél több változó lép fel. Többé-kevésbbé önkényesen egyet függő, a
tö bb it pedig független változónak nevezzük. E ze krő l az ú. n. többváltozós
(értsd több független változós) függvényekről az előbb tá rg y a lt egy-(függet
len) változós függvényekre tö bb nyire csak önkényes — a g yakorlatb an
nehezen m egvalósítható — megszorítással ju tu n k . A zzal, hogy egy kivé te
lével a tö bbi független változó értékét a vizsgálat folyam án állandónak
ta rtju k .
Az áru áránál pl. ez a darabár vagy darabszám, egy gáz három á lla p o tjelző
p , v , 0- mennyiségének változásánál pedig rendszerint v vagy A, illetve az utóbbi
helyett a T abszolút hőmérséklet. A gázaknái u. i. erős ritkítás esetén a
RT
^ ~ v
különben pedig a v a n dér W a a ls-fé le
R T ___ a_
** v— b v*
b, állandók. A p nyomás tehát a v és T vál
álla p o t-eg yen let áll fenn, melyben R , a ,
tozók függvénye. Egy n-oldalú sokszög kerülete pedig az n oldal hosszúságának
függvénye.
Á lta lá b a n : y az x v x it . .., x„ változók füg g vénye:
y = f(xv x 2, . . . , x n),
<5. §. A függvény és ábrázolása.
ha a független változók bizonyos x v x2, . . . x n rendszeréhez adott y értékek

tartoznak.
A függvény és a változók jelölésére sokszor más betűket is használunk
íg y pl. kétváltozós függvényeknél a
z = /(x, y),
három változósaknál az u = f(x, y. z)
jelölés a szokottabb.
5. Függvények grafikus ábrázolása.

Szemlélethez szokott term észetünket az előző pontban m ondottak nem
elég ítik k i. E g y képletből vagy táblázatból y é rtéke it adott x-ek esetén
ugyan pontosan vagy tetszésszerinti pon
tossággal ( y — \ x ) m eghatározhatjuk, de
sokszor nem is annyira e pontos értékek,
hanem a függvény «általános menete» irá n t
érdeklődünk. A m it egy táblázatból az idő
ben egym á sután leolvashatunk, azt ilye n ko r
a térben egym ásm elleit lá tn i a ka rju k.
íg y ju tu n k a függvény g rafikus ábrá
28. ábra. E gy y~j(x) függvény
zolására. E z az y = f(x) függvénynél e lv görbéje.
ben egyszerűen abban áll, hogy a síkon egy
derékszögű (x, f/)-koordinátarendszert választunk és x , y összetartozó ér
té ke it a sík e rendszerre vonatkozó (x, «/(-pontjával áb rázoljuk. A z így
n ye rt pontok összessége függvényünk képe, grafikonja, görbéje (28. ábra).
íg y — am int azt a 2 . cikkben lá ttu k — az y — m x + b függvény képe
egyenes, az y = A x 2 + f í x -f- C függvényé az főtengellyel párhuzamos
d A x -r· B
tengelyű parabola, az y — — vágj' általában y — — ——— függvényé
X (y X “j " LJ
pedig olyan egyenlőszárú hiperbola, am elynek aszim ptotái a koordináta
tengelyek vagy ezekkel párhuzamos egyenesek. A z x 2 - \ - y 2 - r2 kapcso
la tta l b u rko lta n adott, s az f/ = ± j / r2 — x 2 alakban n y ílta n is elő állítható
függvény görbéje végre a kezdőpont k ö rü l r sugárral ír t kör. A z x-tengely
fölé eső fele e kétértékű függvény y = -f |/V 2 — x 2 pozitív-ágát, m ásik fele
az y — — \ r2 — x 2 ágat ábrázolja.
F e la d a t: Á b rázolja az olvasó a lehetőség szerint a 2 . pontban megadott
függvényeket «m illim éter-papiroson»!
A z — f (x, y) kétváltozós függvénynél az összetartozó x, y , z értékeket
természetesen a három m éretű té r P (x, y , ^- p o n tja ival áb rázo ljuk. Egy
x, y , z- pl. derékszögű rendszer felvétele után tehát a független válto zó k x, y
é rté kp á rjá t az (x, f/)-koordinátaeík P x1/-pontjával, a megfelelő «-értéket
pedig előjele szerint az e fö lö tt ille tv e a la tt fekvő P-ponttal. A z — f(x, y)
kétváltozós függvény képe tehát egy «felület» (29. ábra).
78 1. Alapfogalmak.
H a különleges vizsgálatnál az x = a értéket rö g zítjü k, a kko r egy

z — f ( a , y ) egyváltozós függvényre ju tu n k . Ennek képe az a fe lü le ti görbe,
am elyet az előbbi felületből az x = a egyenletű, az ^-tengelyre merőleges
sík kim etsz. A 29. ábrán az y — b rögzítése m e lle tt adódó z — f(x, b) fe lü le ti
görbe is jó l látható.
E zzel a rendelkezésre álló m éreteket m ár kihaszn áltu k s a három- és
többváltozós függvényeknél megakadunk. H ogy a g yakorlatb an ily e n
ko r esetleg hogy s m in t segítünk magunkon, azt később a pornográfiáról

szóló fejezetben lá tn i fogjuk.
Tárgyalásunkban a függvény görbéjéről m ásodsorban em lékeztünk meg.
A gyakorlatban azonban igen sokszor a változók kö zö tti kapcsolatot első
sorban görbével á lla p ítju k m eg! E z a helyzet a különböző regisztráló készü
lékeknél, legyen az aká r a légnyomást felrajzoló barográf, akár a hőmérsék
le te t jelző therm ográf, vagy a gépek, épületek, a Föld rezgéseit jelző oszcil
lográf, szeizm ográf.
Uzeknél a koordinátarendszerrel ellátott síklapot egy hengerre göngyölít
jük. Az alkotóra merőlegesen az idő-, mint független változó tengelyét, egy alkotó
mentén pedig a mérendő mennyiség, mint függő változó tengelyét. A henger forog
s erre egy írón görbét, a függvény görbéjét írja le. Ilyen regisztráló készülék az
in d ik á to r is, mely az ú. n. p , υ -diagrartim ban egy hengerben járó dugattyú egyik
oldalán uralkodó p-nyomást, mint a r-térfogat függvényét rajzolja meg.
Végre eleve így ism erjük a Föld felszínén egy P-pontnak z tengerszín
fe le tti magasságát m in t az x , y fö ld ra jzi hosszúság és szélesség függvényét.
á. g, A függvény és ábrázolása. 7‘J
6 . A z ábrázolással kapcsolatos kérdések.
Az előzőekben e m líte tt grafikus ábrázolás csak látszatra egyszerű. Meg

valósítása a szó szoros értelm ében lehetetlen, megközelítése a szám ítási és
rajztechn ikai nehézségektől e lte kin tve is m ély problém ák tisztázását kívá n ja
meg. Veg yük csak szemügyre u. i. ezt az eljárást egy y — f(x) függvény
esetén!
H a ez a reláció nem egy geom etriailag könnyen megszerkeszthető
görbe (egyenes, kör, ellipszis stb.) egyenlete, akko r ábrázolásánál tu d va
lévőén íg y já ru n k e l:
lehetőleg sok összetartozó (x , í/)-értékpárt a k ív á n t pontossággal k i
szám ítunk és táblázatba foglalunk,
e táb lázat ad atait ábrázoljuk,
m iután íg y ta lá n sok, de m indig csak végesszámú pontot nyerünk, e
pontok közé abszcisszáik növekvő rendjében egyenesdarabokat ik ta tu n k .
A gyanútlan szerkesztő u. i. természetesnek ta rtja , hogy
1 . egy x — a hely kis környezetében fekvő ar-ekre az f(x) is kevéssé
különbözik az /(a)-tó i, vagy m egfordítva, hogy
2 . ha egy helyen az ordináta meghatározása nehézséget okozna, akko r
e hely környezetében az abszcisszákat elég sűrűn választva a megfelelő
o rdináták m agatartásáról a kérdésesre is kellő felvilágosítást nyer,
3. ha a független változó tarto m ányát elég sűrűn beosztja, a kko r két
szomszédos osztópontban az ordináták egymástól, sőt a közbülső szakaszo i
a tö rö tt vonal is a keresett görbétől elő írtan kevéssé té r el, azt az egész (ar-
tom ányban egyformán, egyenletesen, jó l m egközelíti.
[1 , f racionális
Az
10 ’ X I irracio nális
függvény világosan m u tatja, hogy m inderről általában szó sem lehet. B á r
m ely x racionális helyen u. i. most y = 1 ; de egy ily h e ly a k á rm ily kis
környezetében végtelen sok irracionális abszcissza van, am elyeknél y = 0 .
E z pedig az 1-től alaposan különbözik. íg y tehát áltcdában sem a h e lyrő l a
környezetre, sem m egfordítva a környezetről a helyre nem kö ve tkeztet
hetünk.
H a m eggondoljuk, hogy a gyakorlatban a g ra fik u s eljárások nemcsak
a durva áttekintést szolgálják, hanem előírt pontosságú s elkerülhetetlen
szerkesztések és szám ítások gerincét képezik, akko r el k e ll ism ernünk, hogy
ezeket a kérdéseket tisztáznunk kell. E c ikk következő pontjaiban k im u ta t
ju k , hogy a függvények egy egyszerű megszorítással n ye rt osztályában az
ilye n meglepetésektől nem k e ll tartan u n k.
80 /. Alapfogalmak.
7. Függvény határértéke és folytonossága.

Jelöljön y = f(x) egy x = a hely körül (magán az α-helyen esetleg nem)
értelm ezett egyértékű függvényt.
H a az a elegendő k is, a szó szorosabb értelm ében vett Ő-környezetében f(x)
egy A -szá m n a k előirt ε -környezetébc esik, azaz
|f(x) — A | < e , ha \ x — a | < d , x φ «»
a kko r azt m o n d ju k , hogy az
χ —*·α határátm enetnél f(x) —> A ,
s ezt az 4-számot a függvény «-helyre vonatkozó határértékének n eve zzük:
lim f(x) = 4 .
X —►
«
G eom etriailag ez azt je le n ti, hogy a görbe p o ntjai a kö rü l a 80. ábrán
látható derékszögű négyszögbe esnek,
b á rm ily kicsinynek is válasszuk magas
ságát, hacsak a la p já t is elég kicsinyre
szabjuk.
Pl. a ) lim (m x + b) — b, mert m φ 0
x —>0
esetén
|(w * + b ) — b |= |m x |< s.
ha |x |< — = 6.
m
Ha m = 0, akkor az áüítás helyessége nyil
vánvaló :
á lla n d ó h a tá rértéke ö n m a g a .
b) Az y — — íüggvénv az x = 0 helyen n in c s értelmezve! Másutt értéke 1.

X
Tehát lim — ■1 .
x -* 0 X
Í
i . I racionális,
c) Az
0 ' 1,1 X ~~ I irracionális,
függvénynek sehol s in c s határértéke.
H atárértékről azért beszélhetünk, m ert ebben az esetben az «-helynek
b á rm in ő
X V x 2’ " ο x n> · · · él, Xn ^ él
sorozattal való megközelítésénél a megfelelő függvényértékek sorozata
n yilvá n 4-hoz, m in t határértékhez ta rt :
f(x i)> f(x t ) , · · · , f(x n)>··· *■A .
M egfordítva, ha ez a fe lté tel teljesül, fe n ti feltételü nk is te lje sítve van.
* Ellenkező esetben u. i. az a minden környezetében van egy ί φ ο kivételes
hely, amelyre \ f ( x ) — 4 | > í . Legyen egy ilyen x l és válasszunk x 2-nek egy olyan,
megint csak kivét eles x értéket, mely «-hoz már —------ -nél közelebb, *3-nak egy
Iej' - < 1χ \ - —α I köze 1eb 1) esik és így tovább. Az
olyat, mely α-hoz már -—■
5. §. A függvény és ábrázolása. Sl
α-hely e megközelítésénél |f ( x n i — A |>· e, tehát ez f ( x n ) -értékek bizonyára nem

tartanak 4 -h oz. Mivel ez a feltétellel ellenkezik, kiindulási pontunk hamis, tehát
állított tételünk valóban helyes.
Ezzel a függvények határértékének kérdését sorozatok határértékének
kérdésére vezettük vissza. íg y a 8 . c ikk 1 1 . p o ntja alapján kim o n d hatju k,
hogy
lim \f(x) ± gr(aj)J = lim f(x) ± lim g(x),
lim \j(x). g(x)] = lim f(x) . lim g(x),
lim Ά - Íím A*)

g(x) lim g(x) ’
feltéve, hogy a jobboldalak léteznek. Szóval, hogy
a négy alapm űvelettel ez a határátm enet is felcserélhető, ha az íg y kijelölt
m űveletek egyáltalában elvégezhetők.
H a pl. f(x) az tc-ből és állandókból pusztán a racionális egészszámokról
ugyanilyenekre vezető első három alapm űvelet véges számban való a lka lm a
zásával épül f e l:
/(* ) = c 0 + x + « 2 * 2 H-------- Von x u,
röviden az x ú. n. racionális egészfüggvénye,
akko r lim x = a kapcsán egyszerűen
lim f(x) = /(Hm *) = f(a),
£T—►a
szóval a határátm enet a független változóról a függő válto zó ra vezető

m űvelettel, az ú. n. funkcionális operációval, függvényművelettel is sor
rendre nézve felcserélhető.
Az állandókból s az rc-ből a négy alapm űvelet véges számú alkalm azásá
val felép ített s n yilvá n
j(x \ = Co ' cl x ~> í~ 0ηχΛ
' ' d0 + dxx -1--- \- d mx m
alakra hozható ú. n. racionális törtfüggvényekről tételeink szerint ugyanez
m ondható; legalábbis m inden olyan x — a helyen, ahol a nevező nem zérus.
Az /(g) = ( l — ®) + (1 — * )a H --- (- (1 — x) x n + ···= { * , ha
példa az x — 1 h e ly b alo ld ali környezetében azonban világosan m u tatja,

hogy az alapm űveletek véges számban való alkalm azásához általáb an ragasz
kodnunk kell. Ennél a határátm enet m űvelete a függvónym űvelettel sor
rendre nézve nem cserélhető f e l !
ím e ez előkészítések után egy alapvető fogalom :
ha lim f(x) = f(a) = /(lim a:)
x—>a x—>a
szóval, ha egy függvénynek az a-helyre vonatkozóan va n határértéke, s ez az

a-helyhez rendelt f(a)-függvényértékkel megegyezik, m ásszóval a határátm enet
6
82 I. Alapfogalmak.
m űvelete itt a függvénym űvelettel sorrendre nézve felcserélhető, a kko r az f(x)-

függvényt uz a-helyen folytonosnak nevezzük.
íg y tehát a racionális epfefüggvények m indenütt, a törtfüggvények
pedig bizonyára o tt folytonosak, ahol nevezőjük nem zérus.
A «folytonos» elnevezés onnan ered, hogy most A — f{a), tehát m inden
adott e-hoz ta rto z ik o ly δ, hogy
I f(x) — f(a) | < e, ha |x — a | < δ,
szóval az a;-abszcissza elegendő kicsiny válto ztatásával az z/-ordináta is
előírtan kevéssel vá lto zik. Ezzel az előző pontban fe lve te tt kételyek közül
az első ke ttő t tisztá ztu k. A függvény folytonossági helyei az egyedüliek,
am elyeknek környezetében a szomszédos függvényértékek egymást elő
írta n jó l m egközelítik.
Sokszor a függvényt az a-helynek csak baloldali ille tv e csak jobboldali
környezetében vizsg áljuk. A megfelelő határátm eneteket ilye n ko r szimbó-
^ likusan az x—
*a
— 0 , ille tv e >a+ 0 x—
,________ je le kke l, magát az esetleg létező egyoldali,
bal- ille tv e jobboldali határértéket pedig a
• · lim f(x)—f(a— 0 ), lim f(x) = f(a + 0 )
-/ *1 1 je le k k e l je lö ljü k . H a e határértékek
egyike az a-helyhez esetleg rendelt függ
vényértékkel megegyezik, a kko r az a-
31. ábra. t/ = lim .
" l + a : 8’ helyen baloldali ille tv e jobboldali fo ly
tonosságról beszélünk.
P l. a ) Ily e n h a tá ré rté kkel és folytonossággal ta lá lko zu nk rendesen
a függvény értelm ezési tartom ányának jobb- ille tv e b alo ld ali végpontjaiban.
1 IC 1
b; Az T -f ^ s, ha 1 x {= 1 függvény
0 |> 1
görbéjét a 81. ábra m u tatja. A z ík = ± 1 helyeket kivéve m indenütt fo lyto

nos. Maga pl. az x — í szakadási hely, am ennyiben
/(I _ 0 ) = 1 és /(I + 0 ) = 0
egymástól különbözik. E z a hely pontosabban ú. n. reguláris szakadási hely,
am ennyiben
Λ » - * 1 ·- ° ) + « 1 + 0) - 1 .
tehát a függvényérték a két határértéknek szám tani közepe. Ü gy ez, m in t

a 82. ábrán látható
1 0 , * = 0
δ. §. A függvény és ábrázolása. 83
függvény minden véges /-intervallum ban szakaszonként folytonos. Egy

véges /-intervallum on korlátos függvényt u. i. o tt szakaszonként folytonos
nak nevezünk, ha ez /- intervallum végesszámú olyan szakaszra bontható,
am elynek belső pontjaiban a függvény folytonos, m íg végpontjaiban csak
bal- ille tv e jo b b o ld ali határértékhez ta rt.
A b em utato tt példákon is lá tju k , hogy a függvény határértékét csupán
a függvénynek a kérdéses α-hely szoros értelemben vett környezetében való
m agatartása szabja meg. Az x = a helyet magát kifejezetten kirekesztjük.

Ezért a régebbi lim f(x) jelölést határozottan szerencsétlennek s elveten-
ar—«
dőnek ta rtju k .
8 . Egyenletes folytonosság.
A folytonosság alapjában véve h elyi tulajdonság.

1 x t racionális
, ha x | ,
—x I irracionális
1üggvény görbéjének racionális abszcisszájú pontjai az y —x szögfelezőn, az irracio
nális abszcisszájúak pedig az y —— x szögfelezőn fekszenek. Ez a függvény tehát
c sa k az a: = 0 helyen folytonos.
A folytonosság helyhez kötöttségéből valam i akko r is megmarad, ha
o ly függvényre szorítkozunk, am ely egy
a ^ x ^ β
köz m in d e n belső pontjában ugyan folytonos, de az a, β végpontoknak
legalább egyikében m ár nem . A viszonyokat legélesebben ta lá n az
1_ + 0
V x , ha a:
1 = 0
függvény példája v ilá g ítja meg (88 . ábra). E z a függvény a (0, l)-köz minden
belső α-helyén folytonos, a b aloldali végpontban azonban m ár nem. H a most
ε egy elő írt kis p o zitív szám, akko r ugyan — a folytonosság a la p tu la j don-
li*
S i 1. Alapfogalmak.
sága szerint — m inden belső α-helynek van olyan legnagyobb ^-környezete,

am elynek a (0 , l)-köz belsejébe eső részében f{x) az /(a)-tól e-nál kevesebbel
té r el, ámde ez a o jó l láthatóan nemcsak e-tól, hanem α-tól is függ. A görbe
lankásabb szakaszai a la tt nagyobb. a meredekebb részek a la tt kisebb.
Keresetten szélsőséges példánkon
ez a függés a n n yira megy, hogy az
ábra tanusága szerint o—>-0 esetén
egyszersmind d—>0 . V a g y m egfordítva,
hogy a d értékét rögzítve az a-hely
^-környezetében az |f (x ) — f( a)| -eltérés
ti—>0 esetén egyre nagyobb, a «fo lyto
nosság» m integy ro m lik, m indenesetre
a (0 , l)-közön szembetűnően «egyen
lőtlen».
Ezzel szemben kim u tatható , hogyha
kizáróan o ly függvényekre szorítko
zunk, am elyek egy
a ^ x gL β
zárt közön, vagyis e közben (belsejé
SS. ábra. Az j/= — függvény a 0 és 1 ben) és h a tá ra in (belülről) folytonosak,
akko r ez a különösség megszűnik :
között egyenlőtlenül folytonos.
röviden
zárt közön folytonos függvény ott egyenletesen folytonos,
azaz bárm ely p o zitív ε-hoz ta lá lható egy p u sztá n az ε-tól függő d-szám úgy,
hogy a köz két : a és a:-helyére nézve
I f(x) — f(a) I < ε, ha x — a | < rf(e )
m inden α-ra egyaránt, egyenletesen.
* Tegyük fel u. i. hogy tételünk hamis. Akkor találhatunk oly («„/-sorozatot,
melyre még | / ( . ) - / ( « . ) | < « , ha ! * - « „ | < 4 ,
de már
(*) I/ ( “ « ± 4 > — /(« » )! ^ *
a ^ eseteknek legalább egyikére nézve és úgy, hogy a megfelelő (<f„)-sorozatban
minden elem a/, őt megelőző felénél kisebb, vagyis 4 —1>0. Ez az («„)-sorozat legalább
egy a zárt (a, β )- intervallumra eső g-helyen sűrűsödik. E g y részletsorozata : (af,\
tehát csak ezen a g-lielyen sűrűsödik, azaz
4- »° “«± 4-»S·
Elég nagy n-nél most már bizonyára -4- 4 és «ή a I folytonossági helynek egy
olyan környezetébe esik, melyben a függvényértékek /(g)-től A- -nél kevesebbel
különböznek. Mivel így az
1 « ± K ) - fi a i) = (/(«,; ± 4 ) / ( I ) , + L/(£) — /(“ n)J
£
jobboldalán mind a két tag abszolút értékére nézve kisebb -nél, a baloldal ab-
5. ff. A fi'ujyvény és ábrázolása. sr>
szólót értéke is kisebb t-nál — ellentétben a (*) relációval. Tételünk tehát helyes,
mert tagadása ellentmondásra vezetett.
Ebből a tételbő l nyom ban kö vetkezik, hogy
ha f(x) valam ely a ^ x <ξβ zárt szám közön folytonos, és ε egy előre meg
adott p o zitív szám , akkor végesszám ú
a = x 0< x 1< x 2< ■■ ■ < X „ -i< X n= £l
osztópont beiktatásával e köz oly (Xí - i , Xi) zárt szakaszokra bontható, am elyek
m in d eg yikén két függvényérték egym ástól t-n á l kevesebbel leülönbözik; kép
letben :
/ ( f i ) — /(£ * )!< « >
ha X i - i g, $ 1 ^ X i , X i - i g J 2^ X i , ( » = 1 , · 2 ........n).
B a lró l jobbra haladva u. i. a pontokat csak úgy k e ll m egválasztanunk,
hogy két egymást követő távolsága az
előbbi té tel d-számánál kisebb legyen.
Most m ár könnyen kim utatható , hogy
egy zá rt közön folytonos függvény görbéjé
nek közelítő m egrajzolásánál a 6 . pontban
felsorolt kételyeink k i z iil az utolsó is el-
oszlik.
Kössük össze ugyanis az f(x) görbé
nek az e m líte tt osztópontokhoz tartozó 34. ábra. E gyenletesen folytonos
p o n tja it b alró l jo b b ra haladva egy törött görbe megközelítése tö rö tt vonallal.
vonallal, am in t azt a 84. ábra m utatja. A zt
á llítju k , hogy görbénk e tö rö tt vo n altó l m in d e n ü tt s-nál kevesebbre té r el
fel- vagy lefelé ; másszóval teljesen az ábrán látható tartom ányban marad.
H a tehát a tö rö tt vonal o rd in átá ját m in t x függvényét p ( x ) - szel je lö ljü k ,
akko r
\f(x) — p ( x ) \ < e
minden x-re, m ely az α ^ χ < ζ β relációnak eleget tesz, vagyis
egy zá rt közön fohjtonos függvény görbéje egy törött vonallal egyenletesen
megközelíthető.
* Jelölje u. i. az i-ik osztásrész kezdő és végordinátája közül a nagyobbakat —
illetve ezek egyikét, ha egyenlők —
M = Max (/(a·,.,), /(a·,)).
és a kisebbiket — illetve egyenlőség esetén ezek egyikét —
m = Min (/(*<_,). /!*())·
Előbbi tételünk szerint a zárt i-ik szakasz minden x helyére nézve f( x ) ügy
iU-től, mint m-től t-nál kevesebbel tér el, tehát
M — t < /(* ) < m + t.
A p (x ) pedig szerkesztése szerint m és M között f u t :
n> ^ P (x ) Zr~ M ,
s így — M < — p (x ) <S — ni.
86 /. Alapfogaidnak.
Az első és utolsó egyenlőtlenség megfelelő tagjait összegezve így

— í < /(* ) — P (X ) < í
adódik — az ΐ -ik szakaszra. Mivel itt i = 1, 2 . n lehet, állításunkat igazoltuk.
9. A végtelen m in t határérték. H atárérték a végtelenben.

E g y racionális függvény — m in t a 7. pontban lá ttu k — m inden olyan
helyen folytonos, ahol nevezője nem zérus. Magán a nevező e zérus-helyein
a függvény értelm ezve nincs. Ezek a függvénynek ú. n. szinguláris, kivételes
helyei. M agatartását e helyek környezetében három egyszerű, de jellegzetes
példán m u ta tju k be.
a) f(x) = y .
A nevező egyetlen zérus helye, a függvény egyetlen kivételes helye x = 0 .

M ásutt f ( x ) — l , s így
lim — = 1 .
ar— >0 X
H a tehát m egállapodunk abban, hogy ebben

az esetben /(0 ) = 1 legyen, a kko r a szingu-
lá ritá s t m egszüntettük. Az így előálló f(x) = 1
függvény m ár m indenütt folytonos.
h) /(*) = X”2 (35· ábra),
c) j( x ) = — . (16. ábra).
X
M ind a két esetben a;=0 szinguláris hely s

36. ábra. y = — . bárm ely x n—*-0 megközelítésénél az f(x„)-
értékek sorozata széttartó, m ert még csak
nem is korlátos. Az . / , reciprok értékek sorozata azonban a zérushoz
/(*n) . „
ta rt. A 8 . § l ‘2.-ben bevezetett kifejezéssel élve tehát azt m ondhatjuk,
hogy m ind a két függvénynek az x = 0 helyre vonatkozó határértéke
végtelen; szim bólikus jelöléssel:
lim - „ = o o , lim — = o o
se- >ο X x— ►Ο X
pontosabban lim X r = oo,

* -»o X·
míg lim — és lim — = — oo.

x— ► ο X x -t - o X
Á ltaláb an lim f ( x ) = oo,
ha
(i. §. Elemi függvények. 87
tehát ha az α-hely körül egy megfelelő kis környezetben ' *

jx ) előírt
kis e p o zitív számnál kisebb s így |f(x) | egy e lő írt — nagy p o zitív szám
nál nagyobb.
M indeddig a függvényt egy véges α-hely megközelítésénél vizsgáltuk.
«Végtelen távo li» m agatartását ezzel szemben nagy x-ekre, esetleg pusztán
nagy 'pozitív vagy pusztán nagy abszolút értékű negatív x-ekre fe lve tt értékei
szabják meg. Vizsg álatukat az eddigiekre úgy vezethetjük vissza, hogy az
1 1
— = 2, vagyis x = —
X z
transzform ációval (átalakítással) a vizsgálatot az ú j 2 -változó 2 = 0 helyének
környezetére vo n atko ztatju k. A
lim /(x) és lim / ( — )

x— x—>o \ X /
jelölések tehát egyenértékűek. FI.
2x — 3 2-32
lim = 2.
X — x+ 4 1+ 42
A lim —— r = 0 esetben a lim /(x) = oo
“ /(t )
jelölést használjuk. Végre a végtelennek
x —>-+ oo vagy x —*·— oo
egyoldali — értsd vagy csak a pozitív-, vagy csak a negatív számokon át
való — «megközelítését» z ~ ~ bevezetésével
vagy a z —*- + 0 , vagy a z —> — 0
egyoldali megközelítésre vezetjük vissza.

H a /(x)-et csak az x — 1, 2, . . . , w, . . . helyeken értelm ezzük, akkor
a m ostani lim /(x) a régi lim /(«)
x—►+*> n—►+ oo
fogalm ával pontosan összeesik (24. ábra).
6. E lem i fü gg vén y ek .
1. Racionális függvények.
Az y = c„ + CjX + · · · + cnx ", cn + 0

alakú racionális egész-, és az
88 I. A lapfogalmak.
_ C p+ c1X H------- b C n * "

'i/dm ^ Ο, VI 2> 1,
d0 + dxa;-|--- (- dmx m
racionális törtfüggvényről az előzőekben m ár beszéltünk. A z elsőt még M-ed-
fokú polinomnak, többtagúnak vagy n-edfokú parabolának is nevezik. E z
a «parabola» az n = 0 és 1 esetben természetesen (2. § 4.) egyenes, s csak
az n = 2 esetben a szó eddigi értelmében (2. § 7.) v e tt parabola, am elyet
ebben a gondolatkörben másodfokú parabolának nevezünk.
Az n = 0 triv iá lis esetet mellőzve, am iko r y = c0 állandó, az elkép
zelhető legegyszerűbb négy különböző rendű
?/ = *«, n = 1, 2, 8 , 4,
parabolát a 36. ábra m u tatja. E z a rra a tételre is fén yt vet, m elyet az
1, x , X2,. . . x n. . . . geom etriai halad ványró l a 3. § 6 .-ban k im u ta ttu n k . Meg
rajzolásánál az x ;> 0 értékekre szorítkozhatunk.
Ugyanis
X-”* = (— x) - m , m íg £*">+i = — (— a;)2m+i,
s zóval az argum entum je lvá ltá sá va l yáros kite

vőnél semmi sem, -páratlan kitevőnél pedig csak
az előjel vá lto zik. G eom etriailag ez azt je le n ti,
hogy a görbe páros kite vő esetén az ^/-tengelyre
nézve szim m etrikus : egyik fele a m ásikból az
y-tengelyre vonatkozó tükrözéssel nyerhető. P á
ra tla n kite vő esetén azonban az y-tengelyen való
36. álna. y~£i< parabolák.
tükrözésen k ív ü l (a jelvá ltá sn ak megfelelően) még
az «-tengelyen is tükrö znünk k e ll. Szórul-szóra ugyanez mondható az
f(x) = /(— χ), ille tv e az f(x) = — /(— x )
fu n kcio n á lis sajátságú függvényekről. A z első, ille tv e második esetben a

«hasonlatra» való te k in te tte l így
páros, ille tv e páratlan
függvényről beszélünk.
A z előzőekben a racionális törtfüggvény m agatartását is m egism ertük.
A 2. c ikk 9. pontjából m ár tu d ju k , hogy az ú. n. lineáris törtfüggvény:
y = — ίφ ο φ Ο , a . d — b.c 4=0
3 cx-\-d
görbéje olyan egyenlőszárú hiperbola, m elynek aszim ptotái a koordináta-
tengelyekkel párhuzamosak, esetleg ezek egyikével, m ásikával, vagy m ind
kettő vel összeesnek. Most még csak a rra a karu nk rá m u ta tn i, hogy az aszimp-
to tá ka t egyszerű határértékszám ítással is m eghatározhatjuk. Ugyanis
jb ·1 —β esetén n y ilv á n y — β a vízszintes

6. §. Elem i függvények. 89
aszim ptota egyenlete. A függőleges aszim ptotát pedig az a hely határozza

meg, ahol a függvény határértéke végtelen, tehát ex -f- d = 0 .
Sx — 4
Pl. esetén 2 .r— 1 = 0, h a x = 0-5,
2x— 1
3_
és
:<x- -4 z 3— i z
lim = lim
2 x - -T1 = 2—>0
lmi„ Tz 2—>o 2 — * 2 ’
------- 1
z
így a két aszimptota egyenlete x — 0-5, y = 1-5, megegyezésben a 2. § 9.-el.
2 . Trigonometrikus vagy körfüggvények.

A z elem ekből tu d ju k , hogy a derékszögű háromszög oldalainak v i
szonya «a hegyes szögek» szögfüggvényeire, a trigonom etrikus «számokra»
vezet. A m i nyelvünkön ez azt je le n ti, hogy a 0 és -g- közé eső p u szta
szá m o kn a k trigonom etrikus függvényei a derékszögű háromszög oldalainak
viszonyával értelm ezhetők. Hiszen m i a szögeket
éppen az egységsugarú körben n é kik megfelelő
ív nevezetlen hosszúságával m érjük. A tom pa
szögekre, de még inkább a rezgő mozgásokra
való te k in te tte l azonban e függvényeket m ár az
elem i m atem atikában a többi valós szám ra is é rte l
m eztük. Éppen csak a koordináta-geometria ele
meiből szerzett ism ereteinket használjuk fel, ha
e rég ism ert definícióknak most a következő
alakot a d juk :
M é rjü k fel a (£, jj) derékszögű rendszer
(87. ábra) 37. ábra. A trigonometrikus
c* + ? 2 = l vagy körfüggvények.
egységkörére az ZS-pontból kiin d u lva az zr-ívet; előjelének megfelelően

po zitív, ille tv e negatív irányban. P ($, ^-végpontjának derékszögű koor
d in á tá it az x valós (nevezetlen) szám cosinusának
és nevezzük : sinusának
c = cos x , ·η = sin x ;
sin a;
-. — ., COS X 1
a tg x = Ctg X =
cos X sin x tg x
relációkkal most m ár az x valós szám és tangensét cotangensét
is értelm ez
zük, természetesen csak o tt, ahol a nevező n em zérus. Ezeket a függvénye
ket együttvévetrigonometrikus, újabban — és m in t lá tju k , helyesebben —
körfüggvényeknek nevezik. A m in t az olvasó lá tja , nagyságra és elő jelre:
tg x = E M ,
az OP-egyenes irányhatározója, iránytangense.
90 /. Alapfogalmak.
π 3 ·1 Ί .. . . __ η . η
Pl. o o s -^ -= c o s ----- ------ = cos 1 ·οί · · · = 0 , sin — = 1 ,
Δ Δ Δ
míg lim t g # = + οο. ha χ —* —----- 0 ;

Δ
cos 1933 pedig az E pontból pozitív irányban lemért x = 1933 hosszúságegységnyi

tv /'-végpontjának abszcisszája.
38. ábra. A sinus- és a cosinus-görbe (hullám ).
A geom etriai definíció vagy a trigonom etrikus táblázatok adatai alap

ián — m elyeket, m in t később lá tn i fogjuk, a
X* xa xs
cos a: = 1 , sin x = x — —
2! ^ Ί Γ ~ + " ' : + 5Í
végtelen sorok segítségével szám ítottak k i — e négy függvény nyomban
ábrázolható (38. és 89. ábra).
A trigonom etrikus függvények bevezetésével most m ár a (£, ^-rendszer
egységkörének egyenletét is egy újabb, igen figyelem rem éltó alakban
írh a tju k fel. A h e lye tt ugyanis, hogy egy P-pontjának $■-abszcisszája és ^-or
dinátája kö zö tti kapcsolatot a
+ 5» = 1
relációval b urko ltan, vagy az

ugyan nyúlt, de kétértelm űsége
m ia tt kellem etlen és asszimet-
riku s
~p
alakban adnánk meg, az as-se-
gédváltozó, param éter beveze
tésével
c = cos χ , η = sin x
alakban szim m etrikusan és egy-
értékű függvények segítségével
á llítju k elő. E z az ú. n. para
A tnngens- és a cotangens-görbe. méteres előállítás term észettudo
Ö. g. Elemi függvények. 91
m ányi szempontból nézve is igen fontos. ígj· pl. ha a P-pont az E-pontból

kiin d u lva az egységkörön «egyenletesen» mozog s az időegység a la tt ω-ívet
fu t be. tehát í-idő a la tt
X = (ot
ívet ír le, a kko r ez az egyenletes körmozgás a

£ = cos ml. η = sin ott
paraméteres egyenletrendszerrel jellem ezhető. Az első egyenlet a ξ · , a má

sodik az ij-tengelym enti vetü le t rezgő m ozgását önti m atem atikai alakba.
A körnek a fenti ^-param éterrel való előállítása m ellett más para
méteres egyenletrendszere is nagy szerepet já ts zik. Jó l ism ert elem i kép
letek szerint ugyanis bizonyára
2 x ■ x
cos2 -g- — sin 2 —
X 1 “ tg 2 T
_ —
cos x = cos2 —-- sin*2 -p-
2 -
cos 2 γ + sin 2 Y 1 + tg2-|-
és „ . X X
2 sin -j- cos 2 tg -J
X
2
cos2 — + sin2y i + tg 2 f- ‘
X
m ert egy 0 -szám cosinusának és sinusának — m in t az egységkör egy pont-
jához tartozó koordináta-párnak — négyzetösszege : 1 . H a tehát a r = tg —
változót bevezetjük, akkor
= cos:c =
η = sin x = y — j- ·
I t t £ és η az ú j param éter
nek egyszerű racionális függ
vénye. Másszóval — s e meg-
j egyzésnek az integrálszám í
fásban m ajd nagy hasznát
vesszük —
úgy a cos x , m in t a sin x a
X
τ = tg bevezetésével racioná-
Δ
tisa n kifejezhető, a r racionális
függvényeivel előállítható. -acasx.OPy·y'bsinx
I t t e m lítjü k meg, hogy
£ — a cos x , rj — a sin x 40. ábra. Egy ellipszis-ezeikesztea.
!);> I. Alapfogalmak.
a (ζ, jj)-rendszer kezdőpontja körül «-sugárral írt körnek és

c = a cos x, r, = b sin x
egy a-, fc-féltengelyű ellipszisnek paraméteres egyenletrendszere- Valókan
a c és rt ilyen és csakis ilyen értékei mellett lesz
£ + = 1.
a2 +
A 40. ábra világosan mutatja, bogy az a;-paraméter (ebben az esetben
Kepler elnevezése szerint az excentrikus anomália) egy értékéhez az ellipszis
megfelelő pontját hogy s mint szerkeszthetjük meg.
3. Periodikus függvények és jelenségek.

A cosinus és sinus definíciójából nyomban következik, hogy
cos (χ-\-2π) = cos x, sin {χ-\-2·η) = sin*,
szóval, hogy argumentumának 2 π-νβ1 való növelésénél mind a két függvény
ismételten, szakaszosan, periodikusan ugyanazt az értéksorozatot veszi fel.
A görbéikre vetett egy pillantás arról is meggyőz, hogy 2π a legkisebb ilyen
szám, az ú. n. szakasz, periódus. íg y :
a cosinus és sinus periodikus függvények, periódusuk 2 π.
Általában, ha egy f(x)-függvénynél egy olyan legkisebb pozitív p-szárn
található, hogy
f(x + p) = /.(*),
akkor e függvény periodikus és periódusa p.
A tangens és cotangens periódusa pl. már π.
A természettudományokban és a műszaki gyakorlatban — mint tud
juk — a periodikus jelenségek nagy szerepet játszanak. Gondoljunk csak
a rezgésekre és hullámzásokra. A 38. ábra, ha x az idő és y a kilengés, elán -
gáció tengelye, a legegyszerűbb sinus (cosinus)-rezgést, ha r a gerjesztési
ponttól való távolság és y a hullámzás magassága, a legegyszerűbb sinus
(cosinus)-hullámot mutatja. Ennél a legnagyobb kilengés az amplitúdó,
a hullámmagasság: 1. A rezgésidő, a periódus, a hullámhosszúság: 2-.
A 2re-másodpercre eső rezgések száma, az ú. n. körfrekvencia, vágj' a ‘2 -
hosszúságegységre eső hullámok száma : 1. Megfordítva 1 másodpercre a
rezgésnek, a hosszúságegységre a hullámnak -?— ed része esik : a frekvencia
mint a periódusnak, a hullámszám mint a hullámhossznak reciprok értéke
1
ebben az esetben :
2π
Ezzel szemben y = b2sin 2x
már ój-ainplitúdójú, 2-körfrekvenciájú sinus-rezgés. Ennél éppen két tel
jes rezgés esik 2π másodpercre. A hullám-technika nyelvén ez egy b2-ma-
6. §. Elemi függvények. 93
Általában y = b„ sin nx
egy b„-ainplitúdójú, n-körfrekvenciájú sinus-rezgés, vagy ^„-magasságú
- — hulláinszámú sinus-
hullá m.Minden 27r-hosszú-
ságú szakaszon n hullám
hegyet és n hullámvöl
gyet mutat. Bár a rádió
mai korszakában mindez id x
általánosan ismeretes, a
teljesség kedvéért itt is
megemlítettük.
Ilyen különböző sinus-
és cosinus-rezgés vagy
hullám egymásra helye 41. ábra. y= bn sin nx görbék (hullámok).
zésével, szuperpozíciójá
val igen bonyolult rezgéseket vagy hullámokat állíthatunk elő. A matemati
kailag így fellépő
4 ^- + (ax cos .x+bj sin x) + ---- (- (a„ cos nx-\-b„ sin nx) kifejezések,
Δ
a£+b£ φΟ esetén ú. n. «-ed fokú trigonometrikus polinomok és a megfelelő
trigonometrikus sorok éppen ezért legnagyobb érdeklődésünkre számíthat

nak. Különösen akkor, ha megtudjuk, hogy megfordítva — aránylag egy
szerű feltételek mellett — egy *2 ;r-periodusú függvény, rezgés vagy hullám
ilyen cosinus- és sinus-függvényekből, rezgésekből vagy hullámokból épít
hető fel — amint azt az utolsóelőtti fejezetben kimutatjuk. Ez a trigono
metrikus függvények matematikai, természettudományi és műszaki jelen
tőségének titka.
A következő pontban egy az exakt tudományokat domináló másik
nevezetes függvényt ismertetünk. Látszólag egészen más forrásból fakad.
A negyedik fejezetben azonban kimutatjuk, hogy a trigonometrikus függ
vényekkel valójában a lehető legszorosabb kapcsolatban áll.
4. Az exponenciális függvény.
A 8 . cikk 10. pontjában kimutattuk, hogy az
94 I. Alapfogalmak.
sorozat — bármely rögzített valós számot is jelentsen x — attól a helytől

kezdve, hogy elemei pozitívak (n > x í ) , monoton növekvő és korlátos, s így
egy bizonyára pozitív határértékhez tart. Jelöljük ezt az x-től függő, x-hez
rendelt
pozitív határértéket, mint az x függvényét egy pillanatra E(a;)-8zel. Akkor

e definíció alapján nvilván :
£ ( 0 ) = i. (1 )
Most még kimutatjuk, hogy minden u és v-ve a
E (u + v) = E(u). E («) (2)
ú. n. összegezési tételnek tesz eleget. Ha még Euler ismert
E (l) = e = e I (8 )
jelölését ide vesszük, akkor ez ú. n. funkcionális egyenletek alapján nyilván
E (2) = E (1 + 1) = E (1). E (1) = e. e = e2.
E (8 ) = E (2 + 1) = E(2).E(1) = e4. e = e 8
és így tovább, vagyis minden természetes x-re bebizonyíthatóan
E (x) = ez. (4)
Ha pedig meggondoljuk, hogy a (2) és (1) alapján
E ( — x). E(x) = E (0) = 1 = e°,
akkor azt találjuk, hogy E (—a;) = ^ ^
úgyhogy a (4) alatti jelölés zérus és negatív egész kitevő esetén az ismert
, 1
e° — 1 , e~x = —
ex
relációknak megfelel.
Más a;-re a hatványt eddig nem értelmeztük. De most már közelfekvő
az a megállapodás, hogy az e-alap a:-kitevőjű hatványán más x-értékre is
a fenti sorozat határértékét értsük. így tehát részben kimutathatóan,
részben megállapodással az
( x V1
14---- = ex
η!
exponenciális függvényre jutottunk.
* A (2) igazolására elegendő azt kimutatni, hogy
'n—*® esetén lim ( 1+ — ) = lim ( 1 + — |

n— \ n I n— \ n I
E segédtétel értelmében u. i. az
6. §. Elemi függvények. 05
U | Ί? \ **
( l H------| h a tá ré rté k é h e z , v a g y is E ( u + r ) - h e z t a r t , in ig a b a l
o l d a l h a t á r é r t é k e é p p e n E ( u ) . E (v).
S e g é d té te lü n k m á s fo g a lm a z á s a a k ö v e tk e z ő :
{1 + ^ Γ-
h a n —>oo é s x n — x — n («— &) —*0.
E b b e n a fo g a lm a z á s b a n a z o n b a n a m á r tö b b s z ö r e m l í te t t
a* — l * - = f a — b) I a" ” ő + ... -f ain-*-f bn~l), n > 1
re lá c ió ra tá m a s z k o d h a tu n k , m e ly n e k jo b b o ld a lá n a m á s o d ik té n y e z ő n t a g j a m o s t :
„n-k | k ( i+ fLj* f c = 1, 2 . n a la k ú .
A z u tó b b ia k a b s z o lú t é rté k e b iz o n y á ra n e m n a g y o b b , m in t
(ι+ ¥ Γ (i+ i? r< (-i+ # r.

h a A a k o n v e r g e n s , t e h á t k o r l á t o s ( « „ ( - s o r o z a t e g y i k o l y a n f e ls ő k o r l á t j a , m e ly
|* |- n é l is n a g y o b b . A z j l - f ~-j sz á m o k ró l a z o n b a n tu d ju k , h o g y eg y a z n -tő l fü g
g e tle n M k o r lá t a l a t t m a r a d n a k . íg y te h á t
|«"-* ft*-> |< M és | α · _ 6 » | < η | « — b \M ,
ú g y h o g y «*— ft* a z n (a— 6 ) - v e l e g y ü t t a z é r u s h o z t a r t , a m i n t á l l í t o t t u k .
A (2) alatti reláció exponenciális jelölésben az

(5) eu+v= e u.ev
alakba megy át s így a közös alapú hatványok szorzatáról ismert tételt
a speciális «-alap minden hatványára általánosítja.
5. Az exponenciális görbe.
/ x \n
A 4. § 8. pontja alapján ^1 -f j határértéke :
e-= l + * + ! r + · · ·+ 4 τ + -
2! ni
ennek a sornak a segítségével az exponenciális függvény képének, az
exponenciális görbének tetszésszerinti számú (racionális abszcisszájú) pont
ját jó közelítéssel könnyen meghatározhatjuk. A 42. ábrán feltüntetett
teljes görbe szembetűnő' sajátságairól azonban csak elméleti megfontolá
sok útján kapunk megnyugtató felvilágosítást.
Már bevezetőben láttuk, hogy
(a) e* > Ü,
tehát, hogy a görbe mindenütt az z-tengely felett marad, másszóval, hogy
az ex= 0 ú. n. exponenciális egyenletnek megoldása, gyöke nincs. Most még
azt állítjuk, hogy
(b)
!)<> /. Alap! ottaltnak.
vagyis, hogy a görbe az y= l-\-x egyenes alá nem száll, — ami x > — 1
esetén az előbbi megállapításnál többet mond. Ebből nyomban következik
egyrészt, hogy
lim 6“= + ° ° ,
másrészt, hogy x < 1 esetén
(c) ex = —Í — < t—í—, azaz lim ex = 0 .
e~x — 1 —x X-*-*
szóval, hogy a görbe a negatív «-tengelyt
aszimptotikusan megközelíti. Végre azt állítjuk,
hogy
(d) e*· < ex·, ha a;, < xt,
szóval, hogy az abszcisszák növekedtével az ordi
42. ábru. Az emelkedő és a náták is növekszenek, a görbe emelkedő, a függ
leszálló exponenciális görbe. vény (a szó szoros értelmében) monoton növekvő.
* A (b) igazolására megemlítjük, hogy x > —1 esetén az 1 —a·, ^ l + j ,.. ·
sorozat kezdettől fogva pozitív, tehát a 3. §. 10. szerint monoton növekvő s így e*
határértéke első eleménél bizonyára nem kisebb, x < — 1 esetén (b) már az (a)-ból
következik, hiszen az x = — 1 helyen az y = 1 + x egyenes az ^-tengely alá süllyed.
Ami végre a (d)-relációt illeti, ha x 2> akkor
=e*> [1 + ( r , —<r,)]>e*«. 1 = e*i.
az éppen most bebizonyított (b)-reláció felhasználásával.
A gyakorlatban mondhatni még fontosabb
y = e~x
fogyó exponenciális függvény leszálló görbéjét a 42. ábrán a vékonyabb
vonal mutatja. Az x helyett álló (—«)-nek megfelelően ezt az y=ex görbé
nek az y-tengelyen való tükrözésével nyerjük.
6. Hiperbolikus függvények.
írjuk ,a £a—r;2= l hiperbola egyenletét a
(h) ($+rj) (ξ- y ) = 1
alakba. így tüstént látjuk, hogy a hiperbola mentén a baloldal mindkét

tényezője a zérustól különböző és egyenlő előjelű. Mégpedig a jobboldali
ágon (43. ábra) mind a kettő pozitív. A ^-tengelyen és e felett nyilván a-z
első (tehát a második is), a ^-tengely alatt pedig nyilván a második (tehát
az első is). Ha tehát azt az állítást, hogy ex alkalmas «-értéknél minden
előírt pozitív értéket felvesz, elfogadjuk, — amit a következő pontban szi
gorúan igazolunk, de az olvasó a 42. ábra alapján is hihetőnek talál —
akkor bizonyára:
c + η = ex,
6. §. Elemi iiiggvények. 97
úgyhogy a (h) alapján mint ξ+ η reciprok értéke:

~ — η — e~x.
E két egyenletből azonban
βΧ---β X
c= 2 · ?= 2
a hiperbola paraméteres egyenletrendszere adódik. A paraméter x.

Az első függvényt chx-szel jelölik s az i hiperbolikus cosinusának
nevezik ; a második függvény jele shx, neve az x hiperbolikus sinusa. így
tehát·
ex+e~ ex—e~u
eh x = sh x =
s közelfekvő megállapodással a hiperbolikus tangens :
, sh x ex—e~x
rh x = —|— = ---- —;
eh x ex -\-e~x
a hiperbolikus cotanyens ennek reciprok értéke.
Az emelkedő és leszálló exponenciális görbe ismeretében — számtani
közép, tehát felezőpont meghatározásával ez ú. n. hiperbolikus függvények
43. ábra. A hiperbolikus függvények. 44. ábra. A hiperbolikus függvények g ö rb é i.
görbéit nyomban megszerkeszthetjük (44. ábra). A ch-görbét láncgörbének

is nevezik.
Hogy e függvények a hiperbolikus jelzőt viselik, az ezek után érthető.
De könnyen megmagyarázhatjuk a körfüggvényekre emlékeztető elnevezé
seket is. Amíg ugyanis az egységkört paraméteres alakban a körfüggvé
nyekkel állítottuk elő, addig az «egységhiperbola» (egyik ágának) para
méteres előállításánál éppen a hiperbolikus függvények szerepelnek. A
hasonlat azonban sokkal nagyobb mérvben is, t. i. a függvényeket jellemző
funkcionális egyenlőségeknél is fennáll. Ezt az integrálszámításra való te.
kintettel már itt ki kell emelnünk.
Its l . Alapfogalmak.
A körnél a hiperbolánál
£ 2 7,2 = 1 í 2 — r f— 1.
£ = cos x, η = sin x, ς = eh x, η = sh a:,
tehát cos2®-f* sin2®= 1 , eh2®— sh2®= 1.
Ezek a képletek csak speciális esetei az ismert.

cos (w-f v) = cos u cos v — sin u sin v
s a definíció alapján nyomban igazolható
eh (m+ c) = eh u eh v -| - sh u sh v
ú. n. összegezési tételeknek. Valóban u——v= x esetén a két utóbbi képlet
a két előbbibe megy át. A két utóbbi képlet között csak egy helyen, az elő
jelben van különbség. A megfelelő sinus-relációnál még ez is elvész :
sin (u-\-v) = sin u cos v -f- cos u sin v,
sh («+?>) = sh u eh v eh u sh v.
E két képletből u—v= x esetén
sin 2 ®= 2 sin ® cos ®, sh 2 ®= 2 sh ® eh ®
adódik. A cosinus-relációból pedig u= v—x esetén
cos 2 ®= cos2®— sin2®, eh 2 ®= eh2®-\- sh2®.
Amint most már a 2. pontban cos ® és sin ® a tg — -lel, úgy
eh x és sh x a th ~ segítségével racionálisan kifejezhető :

l- f r 2
eh ®=
1—r 2
th ~
2r
sh x -
* Valóban a fenti képletek szerint
T a.i 2 ' 2
,x 2
2
ch3í i-th 'l-
és
2 s l.y eh 2 th ~
x X
~2 2
c b ’ f - — sb ’ f 1 - t h ‘y
A eh ® és sh x definíciójából egyszerű összeadással azt látjuk, hogy
ex = eh ®+ sh ®.
Ennek analógiájára a trigonometrikus függvények körében csak később
(a IV. fejezetben), a komplex számok bevezetésével jutunk.
Még csak azt említjük meg, hogy ha az ®-paraméter a —oo-től a 4 -°°-ig
minden értéket felvesz, akkor — amint azt a eh ® és sh x görbére s a 43. áb
6. §. E lem i ftí/ji/vényck. 99
rára vetett pillantás mutatja — a (ξ, y)-pont a hiperbola jobboldali ágát

éppen egyszer befutja. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a körtől el
térően itt x korántsem az EP-hiperbolaív «hosszúsága», hanem, mint később
kiderül, a 43. ábrán árnyékolt hiperbola-szektor «területi mérőszámának»
kétszerese. A hasonlat helyreállítása kedvéért megjegyezzük, hogy a kör
■setén a paraméternek megfelelő jelentése szintén fennáll. Valóban a 37.
ábrára vetett pillantás meggyőzi az olvasót arról, hogy ott x egyszersmind
az ΟΡΕ-körszektor kétszeres területi mérőszáma.
7. A folytonos függvények alaptulajdonságai.

Az eddig tárgyalt elemi függvények ott, ahol egyáltalán értelmezve
vannak, folytonosak. Ez később egy lényegesebb tulajdonságukkal egye
temben kiderül.
Képzeljük el most már általában egy a <g x ^ b zárt számközön folytonos
y = f(x) függvény görbéjét. Vetítsük ennek pontjait az ^-tengellyel pár
huzamosan az y-tengelyre (45.
ábra). így az y-tengelyen egy
ponthalmazt, az (a, 5)-köznek
/(x) által előállított képét kap
juk. Azt állítjuk, hogy ez a
ponthalmaz is pontosan vala
mely
m á j/g M
/.árt számköz, azaz hogy
egyértékű, folytonos függ
vény zárt értelmezési-tartományát
megint csak zárt intervallumba
mint képbe viszi át. Ha a mon
dott (a, ö)-közön f(x) állandó, akkor természetesen a «kép» egy pontra
zsugorodik. Ezzel a különleges esettel, mint érdektelennel, nem foglalkozunk.
A függvényre áttérve állításunk azt jelenti, hogy az (a, b) zárt közön
folytonos függvény
a) ott korlátos,
értékkészletének tehát wt-alsó és iVi-felső határa van s ezeket nemcsak
(mint határt) tetszésszerint megközelíti, hanem fel is veszi, azaz
b) ott m-minimummal és M-maximummal bír. Ezeken kívül a függvény
c) ott a minimuma és a maximuma közé eső minden értéket is felveszi.
Tételeink felette szemléletesek. Gyakorlati szempontból is annyira
fontosak, hogy a harmadik igazolását kivételesen a szövegbe vesszük!
Az a)-tétel a törött vonallal való egyenletes megközelítés alapján
evidens. A b) ennek egyszerű következménye.
7*
100 1. Alapjog aim ak.
* Valóban, ha az /(ic)-függvóny dí-íeleő határát oeak tetszésszerint megköze

lítené, de kihagyná, akkor f(x) — M a zérust tetszésszerint megközelítené, de
azt kihagyná. Így az (a. b) zárt közön folytonos — —----- — -függvénv o tt kor
it®) — M
láttán volna, ami a) szerint éppen lehetetlen.
A c) igazolására b) ismeretében most már elegendő a következő élesebb
tételt bebizonyítani:
egy (a1, őx) zárt közön folytonos függvény az f (a,) és f (br) közé eső minden
k-értéket % és b1 között felveszi.
Ez a tétel viszont g(x) = f (x) — k vizsgálatával (a görbének fc-val való
«süllyesztésével*) nyilván a következő tételre redukálható :
ha egy (av b j zárt. közön folytonos függvény αΛ és b^-ben ellenkező előjelű
értékeket vesz fel, akkor αΛ és bl között legalább egy helyen zérus, görbéje az
«-tengelyt átmetszi, a
g(x) = 0
egyenletnek ax és b1 között legalább egy megoldása, gyöke van!
Tegyük fel, hogy g(a1) < 0 < g(b^). Ellenkező esetben ugyanis a —g(x)-
fiiggvényt vizsgálnánk; márpedig ahol—g(x) = 0 , ott egyszersmindg(x)=0.
Felezzük az («j, őj)-szakaszt az L—i-ponttal (4ö. ábra). Ha itt g(x) zérus,
akkor készen vagyunk. Ellenkező esetben a szerint, amint itt a g pozitív,
illetve negatív : a bal-, illetve jobboldali
fél-intervallumra szorítkozunk. Az így elő
álló, tehát feleakkora (u2, ő2)-intervallum
végpontjaiban megint g (a2) < 0 < g (b2).
46. ábra. Metszéspont megközelítése Előbbi meggondolásainkat már most ezen
felezési-eljárással. az intervallumon ismételjük és így tovább.
Ennél az eljárásnál vagy véges lépésben
célt érünk, t. i. (az egyik felezőpontban) zérushelyre jutunk, vagy nem.
Az utóbbi esetben azonban az előálló (a„; bn) skatulyázásnál mindig
g(an) < 0 <g(bn).
Ha tehát e skatulyázás magva ξ, akkor az
a„-+e*-b„
határátmenettel egyetemben bizonyára
lim g (an) = g ($) ^ 0 ^ g (ξ) = lim g (bn),
n—>oo n —>χ
ami csak g (c) = 0
esetén lehetséges. így tehát ξ bizonyára zérushely.
Egyenletek közelítő megoldásánál a gyakorlatban rendszerint ezt a
módszert alkalmazzuk. Csakhogy a felező pont helyett a lineárisan inter
polált abszcisszát választjuk (2. § 5.) és a kívánt pontosságnak megfelelő
rövid (a„, &n)-skatulya megállapításával az eljárást berelcesztjük. Erre a
módszerre az Y. fejezetben még visszatérünk.
6. $'■ Elem i fi'uigvények. 101
8. Folytonos függvény-kapcsolatok megfordítása.

Az előző pontban mondottak szerint az
a == * ^ b
közön egyértékü, folytonos (és az állandótól különböző!) y=f(x) függvény
e közt valamely
mé
intervallumba viszi át. E megállapítás megfordításaként tehát az utóbbi
köz minden «/-értékéhez egy vagy több (1. a 45. ábrát) az (a, ó)-közre eső
a>érték tartozik. Másszóval az y=f{x) utasítás megfordításaként az (m, M)·
intervallumon x mint az y függvénnyé értelmezhető :
x = 9(y):
Ez a függvény, az t/s=/(a)-függvény inverz függvénye tehát az (m , M)-
közt az (a, b)-közre vetíti vissza. Az x és y szerepcseréjére való tekintettel,
görbéjére természetesen úgy jutunk, hogy az y — f(x) ábrájában a pozitív
47. ábra. Az inverz függvény görbéjének előállítása tükrözéssel.
ír-tengelyt a pozitív «/-tengellyel, az abszcisszát az ordinátával cseréljük fel,

másszóval az eredeti ábrát az y — x szögfelezőn tükrözzük (47. ábra).
A következőkben az ismert
y = ex, xn, sin x, cos x , . .., sh x, eb x , . ,.
függvény-kapcsolatok megfordításával foglalkozunk. Hog}' inverz függvé
nyeiknél az argumentumot ne y, hanem a szokott módon a;-betű jelölje,
betűzésüket előre felcseréljük, s így az
x= e« , y", sin «/,..., sh y ,...
kapcsolatokból indulunk ki.
9. Természetes logaritmus.
Ha y a — oo-től a oo-ig növekszik, akkor a fentebb mondottak
szerint az x = e 'J függvény minden a 0 és + oo között fekvő értéket egyszer
102 1. Alapfogalmak.
és csakis egyszer felvesz. Inverz függvénye tehát egy minden pozitív x-

órtékre értelmezett függvény, az ú. n. természetes vagy e-alapú logaritmus,
így: ha
x = ev, akkor y — log x, röviden e10** = x,
szóval a (pozitív) x természetes logaritmusa az a kitevő, amelynél az e-alap
hatványa éppen x. Görbéje a 42. ábrán vastagon kihúzott exponenciális
görbének az y —x szögfelezőre vonatkozó
tükörképe (48. ábra).
Pl. log 1 = 0, m ert t° — 1,
log e = 1, m ert e 1 = e,
log e 2 = 2, m e rt e2= e2,
1 1
log — = — 1, mert· e ~ 1 = — ·
Könnyen kimutatható, hogy ez a

48. ábra. A természetes logaritmus logaritmus az elemekből ismert, de tőle
görbéje. különböző s a i l , pontban sorra kerülő
ú. n. közönséges logaritmus alaki tör
vényeinek hódol. Így pl. — hogy a legnevezetesebbet említsük :
log (u a)=log m+ log v ;
mert mind elog l-uv') — uv, mind «logu + log”= e,og “■elogv ~uv.
A természetes logaritmust még Napier (olv. Néjpié)-féle logaritmusnak is
nevezik, és a természetes szó latin jelentésének (naturális) megfelelően sok
szor — de egyre ritkábban — lognat vagy In jellel is jelölik.
Minden matematikai, természettudományi vagy műszaki képletben első
sorban ez a logaritmus szerepel. Ezt esetről-esetre még át kell alakítanunk,
hogy a numerikus számításra alkalmasabb közönséges logaritmust hasz
nálhassuk.
10. A valós kitevőjű hatvány.
A természetes kitevőjű x = yn hatványok megfordítása az elemekből
ismert
y — yx
gyökökre vezet. A 8 6 . ábra tükrözésével nyert görbéiket a 49. ábra mutatja.
Amint látjuk: a páros kitevőjőek csupán pozi
tív «-értékekre értelmezhetők (pontosabban
esetén) és kétérték&ek.
y = -r f x
az «-tengely felett haladó pozitív- vagy főág.
A másik ettől csak előjelben különbözik. A
páratlan kitevőjűek minden «-értékre értel
mezettek és egyértékűek. A 7. pont kapcsán
49. ábra. »/=*" görbék. így egy csapásra kimutattuk, hogy minden
6. §. Elem i függvények. 103
pozitív számnak két valós páros gyöke, minden valós számnak pedig egy
valós páratlan gyöke van.
j_
Az elemekből tudjuk, hogy a gyökök célszerűen az y = x n törtkitevőjű
hatvány alakjába is írhatók. Könnyű most már a hatványt pozitív alap esetén
bármely valós kitevőre is értelmezni:
y = x» = en l0*x.
Ha n egész szám vagy egy természetes számnak reciprok értéke, akkor új
megállapodásunk
g tt log x _ _ lo g a ^ n _ /j.n
kapcsán a régivel nyilván összhangban van. Ez az általánosítás a gyakor

latban is fontos.
Pl. egy gáz ú. n. a d i a b a t i k u s térfogatváltozásánál a p nyomás a v térfogatnak
p = av~Y
függvénye, ahol γ = C— a fajmelegek viszonya és a állandó.

c„
Az exponenciális függvény tulajdonságai alapján könnyen kimutat
ható, hogy a hatványozás valamennyi tulajdonsága ebben az esetben is
érvényben marad.
11. A közönséges logaritmus.
Az előbb tárgyalt hatványoktól, amelyeknél az alap volt a változó
és a kitevő az állandó, élesen meg kell különböztetnünk a kitevős vagy
általános exponenciális függvényeket. Definíciójuk — a pozitív szám valós
hatványáról előbb mondottak alapján —
x = nu == cylo? a. a > o.
Berniünket különösen kettő érdekel: a már részletesen tárgyalt a=e s az
u=10 alapú. Az előbbi az ismert (speciális) exponenciális függvény, az
utóbbi pedig
x = ]()« = e.y '°e10.
Az y log 1 0 = 2 bevezetésével nyomban látjuk, hogy ennek a görbéje

is exponenciális görbe, de oly koordinátarendszerben, amelyben a z víz
szintes tengely egysége (2= 1 ) az y = -p— = (Ι·484'29... értéknek felel
meg. Az ^-tengelyre magára vonatkoztatva tehát e függvény görbéje az
ρβ görbéjéből az t/-tengely irányában való 1 : 0*48429... arányú zsugorí
tással nyerhető (50. ábra).
Ez £=10^ függvény megfordítása :
y = Log a:,
az r-nek ú. n. tizesalapú, közönséges vagy Briggs-féle logaritmusa. így :
ha x = 10v, akkor y = Log a;, röviden 10 to*® =a;;
114 l. Alapi oltalmak.
szóval pozitív x-szám közönséges logaritmusa az a kitevő, amelynél 10 hat

ványa éppen x — amint azt az elemekből is tudjuk.
A természetes és a közönséges logaritmus görbéjét az 51. ábra mutatja.
Az x = l hely kivételével, ahol éppen
log 1= Log 1 = 0 ,
az ordináták különböznek ; de — mint tüstént kimutatjuk —
log x — log 1 0 .Log x
vagv Log x — -.—í—7- log x = Μ . log χ,
log 10
szóval: a két logaritmus egymástól pusztán egy (állandó) arányossági tényező
ben· különbözik. íg,v tehát, a
l o g e = l helyére lépő Log 1 0 = 1
reláció kivételével
a természetes és közönséges logaritmusnál ugyanazokra a műveleti szabályokra,
képletekre jutunk.
Valóban az előbbiek ÍV/-el való szorzásával éppen az utóbbiak adódnak.
* A két logaritmus között fennálló alapvető
kapcsolatra egyszerűen úgy jutunk, hogy az
e}og x _ io Log x = eLae x log 10
reláció első és utolsó tagjának természetes loga-
50. Ábra. A 10- illetve e-alapú 51. ábra. A közönséges (Log) és a természetes
exponenciális görbe. dog) logaritmus-görbe.
ritmusát vesszük. Ez a reláció azonban nyilván helyes, hiszen a két logaritmus

definíciója szerint első két tagja burkolt alakban x . harmadik tagja pedig a
másodiknak e-alapú kifejezése.
A M a közönséges logaritmusoknak (a természetesekre vonatkozó)
modulusa ; értéke :
1
Ji = 0-434294...,
•2-302ŐB5.
úgyhogy minden szám közönséges logaritmusa természetes logaritmusának
durván a fele. Az elméletben, legyen az akár matematikai, akár természet-
tudományi vagy műszaki, mint már említettük, kizáróan a természetes, a
gyakorlat numerikus számításaiban ezzel szemben kizáróan a közönséges
logaritmus szerepel.
(i. §. Elemi függvények. 105
Az általánosan elfogadott tizes számrendszerben u. i. éppen csak a

közönséges, a tizesalapú logaritmusoknál elegendő a
Log (1()η.Λ;) = η + Log Λ'
képlet kapcsán az 1 és 10 között fekvő A7-számok logaritmusát az ú. n.
«mantisszát» táblázatba foglalni. Az n-«karakterisztika» a tizedespont hely
zetéből egy általános utasítással adódik : -\-n, illetve —n a szerint, amint a
numerus első, zérustól különböző jegye az n-ik az egyesek előtt illetve után.
A tizes számrendszerre bizonnyal csak ujjaink száma vezetett. A ter
mészetben ezzel szemben a folytonos tőkésítés törvényszerűségével s ennek
kapcsán az e-alapú exponenciális függvénnyel és megfordításával, a termé
szetes logaritmussal találkozunk.
12. Körmérő függvények.

A körívekhez rendelt trigonometrikus függvények megfordítása a kör
íveket mérő, röviden körmérő vagy ciklometrikus függvényekre vezet.
A trigonometrikus függvények
periodikus voltának megfelelően
e megfordításaik természetesen
négtelensok-értékű függvények.
Nevezetesen :
ha g=sin y, akkor j/=arc sin x,
azaz sin (arc sin x) = x·,
az arc sin-jel itt az arcus sinus
szavak rövidítése. Egy x-szám
arcussvrmsa tehát az az arcus
(ív), pontosabban azok az arcú-
sok, melyeknek sinusa éppen x.
Az 52. ábra világosan mu
tatja, hogy az | x \ = | sin y \ ^ 1
relációnak megfelelően e függ
vény értelmezési tartománya
pusztán | x ^ 1 ; tekintettel 52. ábra. Két. körmérő ftippvény pörbéje.
arra, hogy az eredeti függvény
görbéjénél emelkedő és leszálló darabok váltogatják egymást: az inverz
7Γ 7Γ
függvény görbéje különböző ágakból áll. A ----ö~
lu á V Ss zΊΓ darabon nö-
vekvő függvény megfordítása az arcussinus főága:
π , . n
- Y ^ (arc s i n i j á y ·
Az ábrán ezt, vastag vonal jelöli.

100 1. Alapfogalmak.
Pl. tehát (arc sin 1) = — .
s így
/(arc s .m 1- )\ = —
π ·
A teljes arcussinus-görbe szemmelláthatóan ezzel egybevágó, kongruens

(arc sin x) -f 2 ηπ
ágakból, s a főággal inkongruens
— (arc sin x) -f η + 2 ηπ
ágakb >1 áll. Az előbbiek a főágból 2ηπ-νβ1 való eltolással, az utóbbiak a
főág x-tengelyre vonatkozó tükörképének (2 n+l)«-vel való eltolásává!
keletk >znek.
Ami most már a cosinus megfordítását illeti:
ha x — cost/, akkor j/= a rc c o sa :, röviden cos (arccosx) =.x.
Amint a cosinus-görbe a sinus-görbéből, úgy az arcuscosinus-görbe az
arcussinus-görbéből - - e l való,
most függőleges eltolással kelet
kezik (52. ábra). Mivel
cos y = sin ----?/) = x,
arc cos x — ----arc sin x.

Az ábrán vastagon kihúzott ágat
főágnak választva éppen
(arc cos x) — ----(arc sin x).
Az x ■■=tg y megfordítását
természetesen
y — arc tg x
jellel jelölik, és az x arcus tongensének nevezik. Görbéjét az 58. ábra m utatja; a
— -if < (arc tg x) < y
főágából többi ága a π egész számú többeseivel való eltolással adódik :

arc tg x = (are tg x) -f- ηπ.
Hasonlóan invertálható a cotangens is és
arc ctg x = ----arc tg x.
ΰ. §. Elemi iüfigvények. ιυ.
13. Területmérő függvények.

A hiperbolikus függvények inverz függvényeinek, az ú. n. területmérő
függvényeknek képeit az 54. ábra mutatja.
Ha as=ch y, akkor megfordítva ?/=ar eh * (olvasd : area cosinus hiper-
bolicus x ) és így tovább,
a körmérő függvények
mintájára. Most termé
szetesen az y nem ív
(areus), hanem egy
hiperbola-szektor (két
szeres) területe (area).
Ezeket a függvénye
ket különben éppen csak
a körmérő függvények
kel való hasonlat ked Ö4. ábra. A területmérő függvények görbéi.
véért említjük meg.
Amint u. i. a hiperbolikus függvények az exponenciális függvénnyel,
úgy megfordításaik a természetes logaritmussal egyszerűen kifejezhetők.
Nevezetesen:
ar eh x — log (x ± j/.r 2 — 1 ), ha x 2 » 1
ar sh x — log (x -f |/V- - f i) »
1 1 x
ar th x — log ^ , ha | oe | < 1 .
* Elegendő lesz talán a legkényesebb, t. i. a második reláció helyességét kimu
tatnunk.
eV — e~v
Ha y = ar sh x , akkor x = sh y = ------ --------,
vagyis az eV = z helyettesítéssel
x = -i- (z -----ί ) , azaz z 3— 2 x z — 1 = 0 ;
innen z = x ± v ** + 1.
Ámde z = e V csak pozitív lehet s így a négyzetgyök negatív értéke itt nem
jön számításba. így
eV = x + y r x*-\- 1,
ami mind a két oldalon természetes logaritmust véve ?/= a rsli x kívánt kifejezésére
vezet.
14. Nevezetes határértékek.
Befejezésül három olyan határértékre:
.. sin x
(S) hm -------- = 1,
X—>0 X
,. cos x —1
(C) h m ------------ = o,
x— >0 X
11)8 1. Alapfogalmak.
(e) lim
X — >0
1,
mutatunk rá, amely a következő fejezet probléma-körére vezet. A fellépő

függvényeknek x= 0 singuláris helyük, hiszen a zérussal nem oszthatunk.
A határérték-feladat érdekessége itt abban áll, hogy a számlálóknak s a
nevezőknek határértéke külön-külön zérus. A határátmenet és az osztás
sorrendjének felcserélése tehát az értelmetlen %műveletre vezetne, s így
számba nem vehető. Hogy ilyen esetben határértékről esetleg mégis beszél
hetünk, azt' az ismert „
lim - = 1
x—>0 X
X
példa mutatja. Valóban, ha χφΟ, akkor — s így határértéke is : 1. Hasonló
X
a helvzet x2— 1
lim
X—► ! X-
esetén is. Itt is mindjárt szembetűnik, hogy ha
1 (x— l)(* + 'l)
ϊ φ ΐ , akkor —x- 1,
x— 1 x— 1
úgyhogy a keresett határérték nyilván 2 .
A fenti három példában a számláló és nevező közös at-ténvezője jobban
el van rejtve ; ezt csak az látja, aki a már említett
Xs «6 , X2 , X*
sm x = x — ^ +
> 008 * “ 1 · ~ 2 Ϊ + 4 l ” + · · *
sorbafejtéseket ismeri. Ezek a Borbafejtések azonban az (s), (c), (e)-határ-

értékeknél jóval mélyebben gyökereznek, s így nem marad más hátra, mint
hogy az utóbbiakat a trigonometrikus s az exponenciális függvények alap-
tulajdonságaiból állapítsuk meg.
* A/, (s) és (c) igazolására pozitív .c-ekre szorítkozunk. Mivel -M'-· -- páros függ-
cos x __1 ^
vény, (s) esetén ez nyilván megengedett. A —— —----- ugyan x páratlan függvénye,
de ha kimutat juk, hogy értékei kis p o z i tí v «-értékekre a zérus kis környezetébe
esnek, akkor hasonló a helyzet kis abszolút értékű n eya iíi «-értékeknél is.
Mind a három esetben végre kifejezetten «φ Ο és az « —*0 határátmenetre
való tekintettel már a zérushoz közel eső «-értékekre szorítkozhatunk.
Lássuk az (s) és (c)-állítást! Ha
akkor
(*) sin x < x <. tg *,
mert itt balról jobbra az egységkör «megfelelő» húr-, ív- és érintődarabjának éppen
a fele áll (37. ábra). Az ív pedig megfelelő hlír- és érintő töröttvonalak skatulyázá
sának magva.
6. §. Kiérni függvények. 109
A (* (-relációt a pozitív sin «-szel végig osztva s a reciprok értékre átté

sin x
cos x < -------- < 1
. , am x
adódik. Innen u < l -------------< 1— cos x ,
ahol az utolsó tag egv ismert képlet szerint 2 sin2 ez pedig a (*) alapján kisebb.
-“ 2 ( í ) ‘- f ky
sin ík x*
0 0 esetén (s) és (c) adódik.
Az (e) igazolására az 5. pont (b) és (c) relációja alapján megállapítjuk, hogy
ha már \ x < 1 , akkor
vagy mind a három tagból egyet levonva
x < e*— l <
Az ír-el végig osztva pozitív x esetén az egyenlőtlenségek iránya megmarad,

negatív .τ-nél éppen az ellenkezőbe megy át. Mindenesetre az így előálló
kifejezések közül a két szélső a középsőt közrefogja, úgyhogy x —+0 esetéu mind
a három az 1-hez tart. Ezzel (e)-alatti állításunkat is igazoltuk.
M ÁSO D IK F E J E Z E T .
DIFF ERENCIÁLHÁN YADOS,

HATÁROZOTT ÉS HATÁROZATLAN INTEGRÁL.
Ez a fejezet az infinitézimális számítás három alapvető fogalmát ismer
teti. Kettőre közvetlenül két ősrégi geometriai probléma vezetett. A diffe
renciálhányadosra a görbék érintőszerkesztése, a határozott integrálra a sík
idomok területmérése.
E két kérdéssel különleges esetekben már a görög geométerek is sikerrel
foglalkoztak. Archimedes pl. Kr. e. 250 körül sok idom területét tisztára a
határozott integrál alapjául szolgáló megfontolással állapította meg. Mégis
csaknem kétezer év telt el, míg Descartes koordináta-geometriája e problé
mák aritmetizálását egyáltalán lehetővé tette, s a XVII. század második
felében Newton és Leibniz
a) az érintőszerkesztés kérdését a differenciálhányados bevezetésével
s a differenciálszámítás kiépítésével széles körben megoldotta,
b) a területi mérőszámot igen általános esetekben határozott integrállal
kifejezte,
végre — íme a harmadik fogalom szerepe —
c) a határozott integrál számítását sok esetben a differenciálás meg
fordítására, a határozatlan integrál kiszámítására visszavezette.
Az érintőszerkesztés és a területmérés első látszatra tisztán geometriai
kérdésének — amint arra tüstént rámutatunk — a legkülönbözőbb ter
mészettudományi interpretáció is adható.
így e fejezet első három cikkének minden sorát az olvasó legnagyobb
figyelmébe ajánljuk. A későbbi fejezetek már — nagyobbára — csak a rész
letek kidolgozásával, az itt megismert problémák és fogalmak általánosítá
sával és kiaknázásával foglalkoznak.
1. S· A differenciálhán yados.
1. Az érintőszerkesztés problémája. A derivált.
Vegyük egy az x-hely környezetében értelmezett egyértékű, folytonos
y = f(x) függvény görbéjét. JelöljePennek rögzített (x, j/)-pontját (55. ábra).
1. §. Λ differenciálhányados. 111
Legyen Q e görbe egy másik pontja. A P- és Q-ponton át fektetett egyenes

görbénk egyik P-beli szelője. H aaQ —>P határátmenetnél e szelő egy e-egye-
neshez, mint határhelyzethez tart, akkor ezt az e-egyenest a görbe P-pontjá-
bun vont érintőjének nevezzük.
A Q—+P határátmenetnél a szelő P körül forog. Határhelyzete tehát
akkor és csak akkor van, ha e határátmenetnél ω-hajlásszöge egy «-határ
értékhez t a r t :
lim <u — a.
Ez a határérték éppen az érintő
hajlásszöge.
Ha ez a határérték ± -^--től.a
derékszögtől különbözik, akkor egy
szersmind
lim tg ω = tg a
is véges: a szelő iránvtangense az 55. ábra. Az érintő a szelő határhelyzete.
érintő iránytangensóhez tart. És meg Jy . dy
fordítva! Ha a szelő iránytangense a tgo> —
Jx ’ g “ — ix '
U—>P határátmenetnél véges határ-
. 7Γ ·
értékhez tart, akkor hajlásszögének is ± ~ -tői különböző határértéke, tehát
görbénknek P-ben az ^-tengelyt metsző érintője van.
összefoglalva : Görbénkhez P-pontjában az y-tengelyt metsző érintő akkor
és csakis akkor vonható, ha a P-pontnak Q-ponttal való megközelítésénél a
PQ-szelő iránytangense egy véges számhoz tart. Ez a szám az érintő irány
tangense. Ismeretében az érintő az I. 2. § 4. alapján nyomban megszer
keszthető.
Fejezzük ki mindezt analitikusan!
A P abszcisszája x, ordinátája y — flx). A Qabszcisszája az a;-hez képest
Jx-el változtatott x-\-Jx, ordinátája tehát általában az //-hoz képest valami
J í/-nal megváltozott y -\- J y = f(x+ J x ) , a z x + J x - h e z tartozó függvény-
érték. így az I. 2. § 5. szerint a Ρφ-szelő iránytangense, tgo>:
ely ^ f(x-~ Jx) - - /(*)
Jx Jx
E hányados számlálójában az ordinátáknak, nevezőjében az abszcisszáknak
különbsége difierenciá-ja (nem differenciáZ-ja) áll. Éppen ezért az f(x)-
függvény differencia-hányadosának (nem differenciálhányadosának) nevezik.
A szelő iránytangense tehát függvényünk differencia-hányadosa.
Görbénkhez most már P-pontjában az előzőek szerint az j/-tengelyt
metsző érintő akkor és csakis akkor vonható, ha a Q—>P közelítésnek meg
felelő J x —* 0 határátmenetnél
112 11. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integral.
.·
hm Ay = Imi
,· -í-l—!
/ (x -r—Jx~~—k±-L
)—/ (%)
J x — >0 j x — ►(>
véges. Ezt a határértéket. La(iramé (1786—1818) francia matematikust

követve ma
i/'-vel vagy /'(x)-szel
(olv. «ipszilon vessző», illetve «ef vessző iksz») jelölik és az f(x)-függvény
x-helyen vett deriváltjának nevezik. Newton az y fluxiójának nevezte, s y
(olvasd epszilon pont.»)-tal jelölte.
Az érintő iránytangensét tehát a függvény deriváltja adja. Az y—f(x) görbe
(x, t/)-pontbeli érintőjének egyenlete tehát az I. 2. § 5. szerint
η — y — /'(*) (£ - s),
ahol $, η az érintő folyó pontjának koordinátái.
Összefoglalva : Az y — f(x)-függvény görbéjéhez P-fontjában az y-tengelyt
metsző érintő akkor és csakis akkor vonható, ha a P-fonton átmenő PQ-szelő
iránytangensének, a függvény x-helyhez tartozó differencia-hányadosának a
P—rQ azaz Jx—*0 határátmenetnél véges határértéke van. Ez a határérték, a
függvény x-helyen vett deriváltja, az érintő iránytangense.
Befejezésül megállapítjuk, hogy minden geometriai interpretációtól füg
getlenül egy x-liely környezetében értelmezett egyértékű függvényt e helyen
dififerenciálhatónak nevezünk, ha differencia-hányadosa a J x —>-0 határ-
átuienotnél véges határértékhez, az x-helyhez tartozó deriválthoz tart.
Erre az absztrakcióra a fogalom alkalmazásánál és általánosításánál van
szükség.
2. Példák.
Vegyünk a mondottak szemléltetésére egy-két példát. A fogalmak
beidegzése kedvéért most a bizonyításokra is súlyt fektetünk, s így kivéte
lesen a folyó szövegbe iktatjuk.
aj y = m x -\- b ; y ’= m.
A «görbe» egy m-iránytangensű (tehát az «/-tengelyt metsző) egyenes.
Bármely pontjában bármely «szelő», s így határhelyzete az «érintő» is ez
egyenessel magával egybeesik; iránytangense tehát m. Másszóval y—m xp b
mindenütt differenciálható és deriváltja az m állandó.
Pl. ha y — 2 x — 8 . akkor «/’= 2,
ha y — x, y ’= 1 ,
ha y — b állandó, ?/’= 0
azaz állandó deriváltja zérus.
Mivel — = m, a puszta számításos erre az eredményre vezet.
Jx
1. §. A differenciálhányados. 113
N. B. Arról, hogy az érintőnek csak az érintkezési pontja volna a

görbével közös, szó sincs. De ezt fenti definíciónk meg sem követelte!
b) y = sin a;; y ’— cos x.
Itt már csak a számításhoz folyamodhatunk. Függvényünk differencia
hányadosa
sin (x + Ax) — sin a: . cos Ax — 1 sin Ax
---------1— ------------- = sin x ----------------- h cos x — 7— >
ha sin (x + Ax)-et ismert képlet szerint felbontjuk és rendezünk. A jobb

oldalon a határátmenet tagonként, és egy-egy tagban tényezőként elvégez
hető. De
iim sin x = sin x, és lim cos x — cos x
JX — >0 Jx— * 0
mert a Ax-tői egyik sem függ, a Ax minden értéknél az első sin x, a máso
dik cos x. Ezzel szemben (az I. 6 . § 14. alapján az ottani x helyébe most
mindenesetre Ax-et írva)
cos Ax— 1 sin Ax
hm ------ ------- 0 , lim 1.
J x — >0 A ? J x — >0 Ax
Így a sin a: differencia-hányadosának valóban van határértéke s ez mint
a sin x deriváltja :
sin xÁ) -f- cos x. 1 = cos x.
Pl. A sinus-görbe érintőjének iránytangense az a;=0. sin 0=0, pontban
cos 0=1. Az érintő iránytangense tehát itt 1, az érintő az y —x szögfelező.
A sinus-görbe az íc-tengelyt itt 45° alatt szeli át.
Hasonlóan mutatható ki, hogy ha
y — cos x, akkor y '= — sin x.
c) y — ex ; y'— ex.
Itt ugyanis a differencia-hányados,
g X + J X __gír q J x __ 2
_________ — pX_______
Ax ' Ax ’
s a jobboldalon a második tényező Ax—*·0 eseten az 1-hez tart. Ezzel az
I. 6 . § 14.-ben szereplő nevezetes határértékek mindegyikét felhasználtuk.
Az ott fellépő
sin Ax cos Ax — 1 eJX — 1
Ax ’ Ax Ax
hányadosok — mint most utólag az olvasó láthatja — sorjában a sin x,
cos x, e®-függvény íc= 0 helyhez tartozó differencia-hányadosai: Ax—A)
esetén adódó határértékeik megállapításával tehát voltaképpen már a
differenciálás, az érintőszerkesztés kérdését feszegettük.
d) y = xn, y'= ηχη~ι.
8
114 11. DUiereneiálháni/ados. határozott <;s határozatlan integrál.
Később kimutatjuk, hogy ez a képlet az «-kitevő minden értékére

fennáll. Egyelőre n= 2, 8 , . . . esetére szorítkozunk. Hogy «= 1 esetén a
képlet helyes, azt az o)-példából tudjuk. A már többször alkalmazott
an — bn = (a—b) (u"- , -fnn_íő-f- ···-|-uőn—i+ ő n—*)
képlet alapján xn differencia-hányadosa a mondott «-értékekre:
(«—J«)"—«"
= («-b J«)”~1-f (xJr Jx)n~íx+ · ·—f («—Jx)xn~3-\-xn~1,
Jx
s itt Ax—>0 esetén mind az n tag «n-1-hez tart. Ezzel a d)-képletet igazoltuk.
Pl. y—xa esetén y '= ‘áx2. úgyhogy a görbe (0, 0)-pontjában az érintő
iránytangense j/'= 3 .0 = 0 . Az érintő tehát itt maga az «-tengely. Negatív
«-re a görbe ez alatt, pozitív «-nél e felett vonul, úgyhogy az érintő itt a
görbét átszeli (80. ábra). Az érintő definíciója tehát az ilyen ú. n. inflexiós
érintőket is megengedi.
Később kimutatjuk, hogy (véges)
összeg tagonként differenciálható s hogy
állandó tényező a differenciálásnál egy
szerűen változatlan marad. így tehát pl.
y = Ax2~\- Bx -f- C esetén
!)'= A‘2x + β.1 + 0 = ‘2^4« -)- B.
e) Az
y = I« I = — «X , ha «!=**
I< 0
görbének « = 0 abszcisszájú pontja szögpont (56. ábra). Itt minden jobb
oldali szelő s így a jobboldali érintő iránytangense is nyilván 1 , míg a bal
oldali szelőknek és így a baloldali érintőnek iránytangense is —1. Ebben
a pontban tehát a szó közönséges értelmében vett érintőről nem beszél
hetünk : a függvény az « = 0 helyen ugyan jobbról és balról is külön-külön
differenciálható, de a szó szoros értelmében nem.
Ez a példa a folytonosság és a differenciálhatóság kapcsolatára is
bizonyos mértékben fényt vet. Az y — i« (-függvény ugyanis mindenütt
folytonos, de az «=(> helyen nem differenciálható. Ezzel szemben
egy helyen differenciálható függvény ott egyszersmind folytonos.
Ha ugyanis ->/'(«) véges, akkor
Jy Jx -+■/'(«).<· = 0,
Ar
vagyis elegendő kis | Ax | esetén \Ay\ is előírtan kicsiny.
A differenciálhatóság tehát egy a folytonosságnál többet mondó tulaj
donság. Így az előzőekben többek között egy-két elemi függvény folyto
nosságát is kimutattuk.
1. g. A differenciálhányados. 115
I
x sin — , Iφ U
* , I
ha £ I
0, |= 0.
A görbe (0. 0)-pontjában vont szelő
ά» í(x~r á x ) — f ix) _ X Sln á x . 1

át áx J.v sm d r
57. ábra. Az y = a: sin — és az y = sin — görbe.
iránytangense az 57. ábra szerint á x —>0 esetén a - 1 és — 1 értékek között oszcillál,

ingadozik, úgyhogy a görbének e pontban még egy'oldali érintője sincs. Ez a függ
vény7 tehát az * = 0 helyen még egyolrlalról sem differenciálható, bár folytonos.
3. A derivált mint differenciálhányados.

Egy függvény differenciálhatóságára a következő — több szempontból
figyelemre méltó definíció is adható :
Az y — f(x)-függvény az x-helyen akkor és csakis akkor differenciálható,
ha megadható egy Jx-től független D(x)-kifejezés úgy, hogy a
Δ y = D(x). A x + s . J x
relációban
lim e = 0 .
J X —*0
Ez a definíció a régivel egyenértékű s a benne fellépő D(x)—f'(x).

* Ha u. i. a fent i feltétel teljesül, akkor
Au .
-,r J)(x) + í —* l ) ( x ) , ha á x —><J,
szóval a differencia-hányadosnak van határértéke : l>(x). Ez tehát a derivált.
Megfordítva, ha y = f(x) differenciálható, akkor
- ~ —* f'( x ) , azaz —
ár áx
a á x olyTfüggvénye, mely á x —rO esetén a zérushoz tart. Az utóbbi reláció azon
ban f '( x ) — THx) jelöléssel éppen fenti alakú.
116 [I. Differenciálhányados , határozott és határozatlan integrál.
E fogalmazást már e fejezet 4. cikkében felhasználjuk. Igazi jelentősége

azonban majd később, a vektoranalízis körében domborodik ki. Lássuk
egyelőre egy más alkalmazását.
E kritérium szerint, ha y—f{x) az s-helyen differenciálható és D(x)=f'(x)
deriváltja itt a zérustól különböző, az ordináta (ú. n. véges) ^//-változása két
részből á l l: az
f( x) .J x ú.n. főrészből és az e . Jx-hől.
Ezt a főrészt Leibniz 1684-ben dy-nal jelölte és a függvény differenciáljának
nevezte. Mivel az y—x függvénynél e főrész
dx = 1. Jx = Jx,
a Jx abszcissza-változást dx-szel jelölhetjük.
A független változó differenciálja tehát egyszerűen e változó változása. A függő
változó differenciálja ezzel arányos, az arányossági tényező a derivált.
Az így nyert
dy = f(x) dx
reláció alapján most már a dy- és drr-differenciáloknak tényleges hányadosa
éppen
dy
dx = /'(*).
a függvény deriváltja. Ezért Leibniz a deriváltat a dy- és dx-differenciál
“ -hányadosával jelölte s a függvény differenciálhányadosának nevezte.
dx
A legutóbbi kapcsolat a differenciálok geometriai jelentésére is fényt vet.
Az x-beli -η=η(χ) érintő iránytangense ugyanis
dy
egyrészt A másrészt /'(*) =
Jx ’ ilx
úgyhogy
Jy _ Jrj_ __ dy_
Jx dx dx
kapcsán
dy = Jrr
vagyis a függvény differenciálja az érintő mentén vett ordináta-változás
(58. ábra.)
Az ábra világos tanúsága szerint tehát arról, hogy dy a Jy, dx pedig
a Jx határértéke volna, szó sincs. Tévedés volna továbbá azt hinni, hogy
dy és dx valami rejtélyes «végtelen kis mennyiség», vagy hogy a dy a Jy-nál
mindig kisebb. Az igazság egyszerűen az, hogy Jy két részből á ll: a
dy-főrészből és egy másik részből; mindkét rész Jx — 0 esetén a zérushoz
tart. Mind a két· rész infinitézimális (változó) mennyiség (hogy a «végtelen
kis» jelzőt, amellyel napról-napra annyi visszaélés történik, kikapcsoljuk).
1. §. A differenciálhányados. 117
58. ábra. A Ax, Ay differenciák és a dx, dy differenciálok.
A dy-főrész azonban általában a másik résznél bizonyos tekintetben «lassab

ban» tart a zérushoz. Ha ugyanis f'(x)φΟ és Jx már elegendő kicsiny, akkor
e.Jx
f(x)7jx
előírtan kicsiny s így
s . J x | < d f'{x). Jx\,
vagyis : elegendő kis Δ x-nél a második rész a főrésznek minden előre megadott
kis törtrészénél kisebb lesz, a főrészhez képest elhanyagolható. Így a függvény
változása jó közelítéssel a főrésszel pótolható :
Jy & f ( x ) . Jx,
a görbén vett ordináta-változás helyett az érintő mentén vett ordináta-
változás vehető.
Pl. legyen y = f ( x ) ~ x a s szorítkozzunk az <r=l hely környezetére. Most
f ' { x ) = d‘ x l s ennek értéke az x = 1 helyen : / ' ( 1 )= 8 . A független változó
Ax d x = Q - l , 0 -0 1 ,...
változása esetén a függvén)- A y változásának főrésze tehát
d y — 3 . d x **■ 0-3, 0 -0 3 ,...,
míg a teljes változás
A y = <1 + A x ) * — 1 = 11*— 1, 101*— 1 , . . .
= 0-331, 0-030301,.. .
A tapasztalat — mÍDt látni fogjuk — azt mutatja, hogy Leibniznek

a derivált eredetére is emlékeztető jelölése rendkívül célszerű, amennyiben
a deriválttal sokszor mint a dy és ds-differenciál hányadosával számol
hatunk. Sőt, hogy ezen túlmenően ott, ahol Leibniz a dy-jelet önmagában.
bevezette fáz integrálszámításban), helyére sokszor a
dy = fix) d.r
kifejezés írható. Az utóbbi esetben azonban— hangsúlyozzuk — a differen
ciálok előbb megadott jelentéséről szó sincs, a helyettesítés pusztán alaki.
118 I I . Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
szimbólikus. Mnemoteehnikailag igen kellemes és megbecsülendő, de bizo

nyító erővel nem bír. A differenciáloknak ez a kettős : egyszer értelmes,
másszor pusztán alaki szerepe Leibniznak is sok fejtörést okozott és őt
magát is sokszor misztikus kijelentésekre késztette. Tény az, hogy mate
matikai és természettudományi műveltségünk mai fejlettségét ennek a
felette szerencsés jelölésnek köszönhetjük.
Ha már szimbólikus jelölésekről beszélünk, meg kell említenünk, hogy
számtalan figyelemreméltó esetben a derivált
fix y
jelölése a célszerű. Itt a további alkatrészekre nem bontható j ~ -jel, mint
egy az «/-változó mennyiségén végzett műveletnek — éppen a differenciálás
nak — jele, az ú. n. differenciáloperátor játszik alaki szerepet.
Mindezekre a szimbólikus jelölésekre alig egy pár éve kezd a tudo
mányos vizsgálat fényt deríteni.
4. Az érintöszerkesztés természettudományi jelentősége.

Az abszcissza és az ordináta különleges választásával az érintőszerkesz-
tés — első látszatra tisztán — geometriai kérdésének a legkülönbözőbb
természettudományi interpretáció adható.
Vizsgáljuk pl. egy pont mozgását egy egyenesen! Jellemzésére ez egyenesen
kezdőpontot és egységpontot választunk s a mozgó pontnak a kezdőponttól
számított előjeles «-távolságát, helyzetét, mint a t-idő
s = s(t)
függvényét adjuk meg. Ennek a függvénynek a derékszögű (í, s)-rendszer-
ben megrajzolt görbéje a mozgás ú. n. helyzetdiagrammja. Széles körben
útdiagrammnak is nevezik, de ez a kifejezés félrevezető. Az s-ordináta csak
a legegyszerűbb esetben méri a befutott utat is.
A helyzetdiagramm a pályától is élesen megkiilönböztetendő. Valóban pl.
a szabad eses diagrammja az ismert·
képlet kapcsán (másodfokú) parabola, míg a pálya egyenesvonalú.

Az elképzelhető legegyszerűbb esetben mindenesetre
s — c t + s0.
vagyis a helyzetdiagramm is egyenes (darab). Az «„-állandó az «-tengely
ből kimetszett pont ordinátája (59. ábra), a
J«
1. g. .1 diflerenciálhányados. 119
állandó pedig a diagramm iránytangense. Fizikailag .s0— s(0 ) a mozgó pont

nak t = 0 időpontban az s = 0 ponttól mért távolságát, helyzetét jelenti.
Ha tehát a mozgás ebben az időpontban kezdődik, akkor s„ éppen a kezdő-
helyzet, a mozgó pont s helyzetének kezdeti értéke. Ami pedig a c-állandót
illeti, ez a mozgás bármely Jí-szakaszán a megfelelő As-sel ugyanazt az
értéket : az időegységben befutott utat s így a mozgás sebességét (celeritas)
méri. Ez a mozgás tehát egyenletes. A c = 0 esetben, amikor s = s„. tehát a
59. ábra. Kgyenletes mozgás 00. ábra. Szakaszonként egyenlete*

egyenesvonalú diagrammja. mozgás törött vonalú diagrammja.
pont a kezdőponttól «„-távolságnyira nyugalomban van, ez a «sebesség*

éppen zérus. Mindeddig tehát a sebesség az «-helyzetnek a í-idő szerinti
differencia-hányadosa.
Ezek után nyilvánvaló, hogy
töröttvonalú diagrammnál a mozgás szakaszonként egyenletes.
Ha ugyanis a törések a tv t2,. . . időpontoknál mutatkoznak (fiO. ábra),
akkor a közbeeső At— t(J_,— t. időközökben a diagramm egyenesdarab,
tehát
= s(ti+l) — S(t() = + Jtj) — s(tt) =
At, At, At
sebességű egyenletes mozgást ábrázol. A meredekebb szakaszoknak na
gyobb, a lankásabbaknak kisebb (abszolút értékű) sebesség felel meg. Víz
szintes szakaszok nyugalmat ábrázolnak. Emelkedő szakaszok az egyik,
leszállóak az ellenkező irányban lejátszódó mozgásra mutatnak.
Térjünk át ezek után görbevonalú diagrammal ábrázolt mozgásokra!
Az s=s(t) függvény ebben az esetben is még bizonyára egyértékű és foly
tonos függvény, hiszen a mozgó pont egy ^-időpontban csak egy «-helyen
lehet és a mozgás folytonos helyzetváltöztatás. Az I. 5. § 8 . alapján tehát,
ez a diagramm a f,-osztópontok kellő sűrítése mellett tetszésszerinti pon
tossággal egy < töröttvonalú diagrammal, minden mozgás tehát tetszés
120 I I . Differenciálhányados. határozott és határozatlan integrál.
szerint fontosán szakaszonként egyenletes mozgással közelíthető meg (61.

ábra). Mivel
s{U) = áfa),
a ti időpontokban az s, illetve s-mozgásban lévő két pont helyzetei meg-
eeveznek. Eev közbeeső (ti. ti+<)- szakaszon belül azonban már általá
ban nem, úgyhogy az s(t), illetve
«(^-függvényeknek egy - egy ilyen
teljes szakaszra vonatkozó közös
differencia-hányadosa á-nek ugyan
sebességét, de s-nek csak átlagos
vagy középsebességét méri.
A v a s ú ti fo rg a lo m b a n h a s z n á lt g r a
f ik u s m e n e tre n d e k p l. a z e g y v o n a lo n
k ö z le k e d ő v o n a to k n a k c s a k ily m eg -
k ö z e litő , t ö r ö tt v o n a lú d ia g ra m m ja it
öl. ábra. Görbevonalú diagramm meg- m u ta tjá k . A m e re d e k s z a k a s z o k a t k e
közelítése törött vonalúval. v é s és rö v id v íz s z in te s d a r a b b a n m e g
tö rő d ia g ra m m o k g y o r s v o n a to k a t je le z
nek. Az e lv é tv e m ozgó s n a g y o b b á r a á llo m á s o k o n v e s z te g lő s z e m é ly v o n a t o k
d ia g r a m m ja in a f e le tte la n k á s s z a k a s z o k a t sz á m o s h o ss z ú , v íz s z in te s d a r a b k ö ti
ö s s z e . E m e l k e d ő d i a g r a m m o k a z e g y i k , l e s z á ll ó a k a z e ll e n k e z ő i r á n y b a n h a l a d ó
v o n a to k r a u t a l n a k . A t — t(s) in v e r z g ö rb é k s z ö g p o n tja it t á b l á z a t b a f o g la lv a a
k ö z ö n sé g n e k s z á n t m e n e tre n d e k m u ta tjá k .
Ha mármost az s-diagrammon s szögpontjait minden határon túl

sűrítjük, analitikailag: ha leghosszabb AU is a zérushoz tart, akkor S az
s-et egyre jobban megközelíti. Az § vonaldarabjai mint s húrjai érintőkbe,
a húrok iránytangensei érintők iránytangenseibe, a differencia-hányadosok
differenciálhányadosokba mennek át. Mivel a differencia-hányadosok az
egyre jobban megközelítő mozgások sebességeit mérték, közelfekvő, hogy
határértéküket: az s-görbe t-beli érintőjének iránytangensét, az s —s(t)
függvény
s(t t dt) — s(i)
v = i(t) — = lim — lim
fit ji—,o ddtl jt— ,o
J t — i0 dt
-* 0
differenciálhányadosát, deriváltját az s—s(t)-mozgás t-időpontbeli sebességé

nek nevezzük. Fizikai szempontból nézve tehát
helyzetdiagrammnál az érintőszerkesztés sebességmeghatározást jelend.
P l. az
szabadesésnél
y <*+*>*]—j*.
ds
ú g y h o g y a seb esség : v -i — •Μ
Ίΰ
Α n e g a t í v e lő j e l a z t m u t a t j a , h o g y a z s —0 k e z d ő p o n t t ó l s z á m í t o t t « - t á v o l s á g a z
« „ - k e z d ő tá v o l s á g h o z k é p e s t a l g e b r a i l a g c s ö k k e n .
1. §. A differenciálhányados. !ϊ>1
Egyenesdarabnál a szelő az érintővel egybeesik, lineáris függvénynél

a derivált a differencia-hányadossal megegyező állandó. Előbbi megállapo
dásunk tehát a nyugalom s az egyenletes mozgás eseteit is felöleli.
5. További természettudományi példák.

A természettudományokban szerepet játszó deriváltakat betőszerint,
vagy legalább is lényegében, a sebesség mintájára vezethetjük be.
így, ha egy pont egy körpályán mozog (egy test egy tengely körül
forog), akkor ezt a mozgást a ponthoz a középpontból (egy ponthoz a ten
gelyre merőlegesen) vont sugárnak egy kezdő sugárral képzett <p=<p(t) szöge
határozza meg. Itt ip = ~ a szögsebesség.
Ha továbbá egy testnek a környezethez képest mért hőmérsékletét
(l&
mint az idő ϋ = ő(t) függvényét adjuk meg, akkor ϋ· = - - a l e , híUési vagy fel
melegedési sebesség. Ha pedig egy vegyi reakciónál keletkező vagy átalakuló
alkotórész, komponens m-tömegét mint az idő m—m(t) függvényét ismerjük,
akkor m — az ú. n. reakciósebesség. Ezeknél a példáknál az előbbi s vál
tozó helyére éppen csak <p, vagy ti, illetve m kerül.
Más jellegű példára (közelítőleg) egyenesmenti tömegeloszlás vizsgá
latánál jutunk ; pl. vékony rúd vagy levegőoszlop vizsgálatánál. Itt az
egyenes — mondjuk — a;=0 pontjától alpontjáig terjedő darabjára bizo
nyos m=m(x) tömeg esik. Ha ez elsőfokú egész függvény, akkor
Am dm
Ax dx
állandó s mint a hosszúságegységre eső tömeg mérőszáma a lineáris (egyenes
menti) sűrűséget méri. Ebben az esetben a tömegeloszlás egyenletes. Általá
nos tömegeloszlásnál a hosszúságegységre eső tömeg szakaszról-szakaszra
változik s csak átlagos vagy középsűrűséget mér. A sűrűség fogalmára ilyen
kor a közelítő, szakaszonként egyenletes eloszlásból határátmenettel ju tu n k ;
definíciója:
dm Am
dx ja.—,0 Ax
Az anyag molekuláris szerkezetére való tekintettel természetesen már a
folytonos s még inkább a differenciálható tömegeloszlás tiszta absztrakció.
A természet- és műszaki tudományok tanúsága szerint azonban az ideali
zálás útján így nyert következtetések a tényekkel bizonyos határig kitűnően
egyeznek.
Ilyen jellegű fogalom a fajmeleg s egy áramlás intenzitása, erőssége is.
Egy s ugyanazon test hőmérsékletének 0C°-ról ?9C°-ra való megváltozta
tásához Q=Q(ti) hőmennyiségre van szükség. Ez a függvény csak kis hő
1 -2'2 I I . Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
mérséklet-változtatásnál vehető lineárisnak. A fajmeleg — egységnyi tömeg

esetén —
dQ
lim JQ
dd JS Jd ' — >0
Vékony vezetőnél, csőnél az egy keresztmetszeten átlépő elektromos vagy

folyadékmennyiség: Q =,Q(t) az időnek függvénye. Ezen a keresztmetszeten
az «időegységben átlépő»
JQ
Jt
mennyiségről csak lineáris Q(t) függvénynél beszélhetünk, amikor ez a
hányados éppen a Jí-től független állandó. Az áramerősség, az intenzitás
általában
, dQ JQ
I = —7- = hm
dt — >0 Jt ’
j t
■s ez vagy az időtől független állandó (egyenáram), vagy maga is változó

(váltóáram).
6. Rolle és Lagrange középértéktételei.
Lássunk most egy a derivált geometriai jelentéséből közvetlenül adódó
fontos tételt.
A szemlélet alapján «szinte» világos, hogy ha egy folytonos görbe
darabhoz minden belső pontjában érintő vonható, akkor a görbe kezdő-
3. b.
62. ábra. A Rolle-féle és a Lagrange-fóle középértéktétel.
■és végpontját összekötő húrral legalább egy ilyen belső érintő párhuza
mos (62. ábra).
Pontosabban: ha y — f(x) az a <ς a; < b zárt közön egyértékű és folytonos,
továbbá e köz minden a < x < b belső pontjában differenciálható, akkor található
legalább egy e köz belsejébe eső ς-érték úgy, hogy
— } ~ ^ a~- = /'(c) és a < c < b .

• 1. §. A differenciálhányados. m
A baloldalon ugyanis éppen a kezdő- és végpontot összekötő húrnak, a jobb

oldalon pedig egy (£, /(c)) belső pontbeli érintőnek iránvtangense áll. Ez
Lasrange középértéktétele (1797).
Hogy a ξ pontosabban hol van, azt — természetesen — általában nem
tudjuk. Lineáris függvénynél minden hely ilyen, mert a szelő a «görbével»
és az érintővel egybeesik. Másodfokú egész függvénynél, az y-tengellyel pár
huzamos tengelyű parabolánál pedig ζ a húr felezőpontjának abszcisszája.
* Az f(x) = A x* + B x -j- C
parabolánál u. 1. ί'(ξ) = 2/4g + B ,
míg a húr iránytangense :
1(b)- H a ) A (b > -u > )d B (b -a ) fl.
b— a b— «
í g y valóban
A 62a. ábra azt a speciális esetet szemlélteti, amelynél f(a)—f(b)=0.

Ezt ma Bolle francia matematikus nevével kapcsolatban említik, bár ő
(mindenesetre már 1690-ben) csak az
f(x) = a0 + axx + . . . + aux"
racionális egész függvényre bizonyította be és így az f(x)—0 egyenlet gyökei
nek az ismeretében az f(x )—0 derivált egyenlet közbeeső gyökére követ
keztetett.
* L ag ra n g e tételének igazolására vizsgáljuk a szelő
f(b) — p a )
fi a ) + (x — a)
b— a
■ordinátájának és a görbe ordinátájának
flb ) — f( a )
fi a ) ( x — a) — f ( x ) — k ( x )
különbségét. Az (a, ó)-köz végpontjaiban k ( a ) = k(b) = 0.

Ha mát· most a k ( x ) belül is mindenütt zérus, akkor a szelő a görbével s így
minden belső érintővel összeesik, és állításunk m i n d e n az a és b közé eső ξ -re he
lyesnek bizonyul.
Ellenkező esetben k ( x ) , mint két folytonos függvény különbsége, legalább
egy belső helyeit a zérustól különbözik s így e köz belsejében legalább egy ς -helyen
szélső értéket vesz fel. Ez a ξ , vagy egy ilyen g a keresett. Itt u. i.
f ( b ) — f( a )
b— a
Tegyük fel u. i., hogy e helyen Μ (ξ) pl. p o z itív . Akkor az ezt tetszés szerint
megközelítő
dk Μξ d x ) ~ Μξ)
dx dr
differencia-hányados is a |-hely kis környezetében p o z itív , másszóval d k szám
lálója a d x nevezővel egyenlő elő jelű . A ξ -hely előtt, ahol d x negatív, így d k is
negatív, vagyis a Μ ξ - d x ) - ordináta a Μ ξ (-ordinátánál kisebb. A kérdéses szélső
m 11. Differenciálhányados, határozol1 ás határozatlan integrál.
érték tehát bizonyára maximum. Kz azonban ellenkezik azzal, hogy a ξ-hely

titán, ahol Δ χ pozitív, a á k is pozitív, tehát 1'{ξ -f Δ χ ) a k(£)-értéknél nagyobb.
Hasonlóan lehetetlennek bizonyul a fc'(|) < 0 feltevés is. íg y a fent felírt
k 'tq ) = 0 egyenlet valóban helyes. Ez azonban éppen L a g ra n g e tételét fejezi ki.
Tudjuk, hogy állandó deriváltja zérus. Ezt a tételt most könnyen
megfordíthatjuk:
Ha egy számközön f( x ) = 0 , akkor ott f(x) állandó.
* A középértéktétel szerint u. i. (6 helyébe ,τ-et írva)
i(x) — ;(«)
x — a Γ<ξ).
ahol | ugyan az ,τ-szel változik, de a és x között marad. Ha tehát a derivált e

közön mindenütt zérus, akkor az a; minden «-tó i különböző értékénél % jobb-
s így a baloldal is zérus, azaz f(x ) = f(a ), vagyis állandó.
Ebből a tételből viszont nyomban következik, hogy ha két függvény:
F(x) és í\(x ) deriváltja egy közön megegyezik :
F ’(x) = f ;(x ),
altkor e két függvény itt egymástól vsak egy állandóban különbözik:
F(x) = Ft(x) — C.
Ebben az esetben ugyanis e közön
[F(x) - F^x)]1 = F'(x) - F[{x) = 0.
tehát az előző tétel szerint F(x)—F1(x)=C állandó, amint állítottuk.
Ez a tétel a következő cikkben sorra kerülő integrálok számításánál
alapvető szerepet játszik ; ezért az integrálszám ítás alaptételének nevezik.
2. A h a t á r o z o tt in te g r á l.
1. A területm érés problémája.
Sokszögek * területmérésénél a területegység — a hosszúságegység-élő
négyzet — megválasztása után minden sokszöghöz úgy kell egy-egy pozitív
mérőszámot rendelnünk, hogy
I. egybevágó sokszögek mérőszáma ugyanaz legyen,
II. két vagy több (végesszámú) sokszög összetevéséből nyert sokszög
mérószáma, a részek mérőszámának összegével megegyezzék.
E két követelés valóban teljesíthető s
a) derékszögű négyszögnél két szomszédos oldal (bosszúságának) szor
zatára,
b) háromszögnél egy alapul választott oldal s a megfelelő magasság
szorzatának felére,
* Itt az elemekben tárgyalt síkbeli «egyszerű» sokszögekre gondolunk. Ezek-

női két «nem szomszédos» oldalnak nines közös pontja.
2. §. ,-t határozóit integrál. 125
c) sokszögnél (a felosztás módjától függetlenül) háromszög-részei

mérőszámának összegére vezet.*
A sokszögek általánosításaként sokszögű idomnak (1. a 63. ábrát)
1 . egy sokszög belsejét,
2 . egy sokszög belsejének végesszámú sokszög kivágása után feut-
maradó részét,
1 2 3
63. ábra. Sokszögű idomok.
3. végesszámú 1. és 2. alakú — de közös belső ponttal nem bíró —

síkrészek összességét nevezzük. Hogy ily idomok belsején, határán s területi
mérőszámán mit értünk, az nyilvánvaló.
Vegyük most már a síknak egy korlátos ponthalmazát, azaz pontjainak
oly sokaságát, amely egy négyzettel körülfogható. Azok a sokszögű idomok,
melyeknek belseje pusztán a halmaz pontjaiból áll, e halmaz belső idomai,
azok pedig, amelyek a halmaz pontjait belsejükbe zárják vagy határukon
64. ábra. Körgyűrűk egyik belső illetve külső idomukkal.
tartalmazzák, e halmaz külső idomai. A 64a. ábrán pl. egy körgyűrű egyik
belső-, a ('Ab. ábrán e körgyűrű egyik külső idomát árnyékoltuk.
A belső idomok a halmazt körülfogó négyzetet nem lépik át. Területi
mérőszámaiknak tehát t véges felső határuk van. Azaz (I. 3. § 2.) : <-néi
* A sokszögek területmérését mintaszerűen K ü r s c h á k J . Analízis és Geo

metria című műve tárgyalja.
126 //. Dificréneiálhányados, határozati és határozatlan integrál.
nagyobb területű belső idoma a halmaznak egy sincs, de legalább egy pl.
t — ~g--nál nagyobb területű. Ha a ponthalmaz izolált, elszigetelt pontok
ból áll, akkor belső idoma nincs: t — 0. A külső idomok mérőszáma bizonyára
nem negatív, s így egy nem negatív T alsó határ alá nem száll.
Mivel egy belső idom területe egy külső idom területénél nagyobb nem
lehet:
1< T.
A t a ponthalmaz belső, a T pedig a halmaz külső területi mérőszáma. Ha
t= T,
akkor a halmaz mérhető (quadrálható) s ez a szám területi méröszáma.
így pl. egy kör mérhető. Ha u. i. egy «beírt» sokszögének oldalai már
elegendő rövidek, akkor e sokszög területe a megfelelő «körülírt» sokszög
területétől előírtan kevéssel különbözik. így a közrefogott t és T csak egy
és ugyanaz a szám lehet.
Ezzel szemben a 65. ábrán vázolt ponthalmaz nem mérhető. Ez az egység
élű ABCD négyzet azon belső pontjaiból áll, melyek a CD racionális
abszcisszájú pontjaiból benyúló
végtelen sok ^-egység hosszúságú
egyenesdarabra nem esnek. Itt a
belső idomok között találunk egy
legnagyobbat, az ABC’D ’ négy
szöget, a külsők között pedig
egy legkisebbet, az A BCD négy
zetet. így
t = ö, míg T = 1 területegység.
Könnyen kimutatható, hogy
a területmérés két követelése
ezután is teljesül :
65. ábra. I. mérhető ponthalmazzal
Egy nem mérheti ponthalmaz vázlata. egybevágó halmaz mérhető s e
két halmaz mérőszáma egyenlő;
II. két vagy több, de végesszámú s közös belső ponttal nem bíró halmaz
összetevésével nyert halmaz mérhető. Mérőszáma a részek mérőszámának
összege.
Λ területmérésnek ez a szabatos értelmezése G. J'e ano olasz matematikus
nak köszönhető (1887). Ő mindenesetre négyzetekből felépített sokszögű idomokat
használt. Eljárásától csak fogalmazásában különbözik C. J o r d a n (1838— 1022)
francia matematikus módszere (1892). Általánosabb mérőszámra — eddig —
H . L e besgve francia matematikus 1902-ben jutott. Területmérésénél a 11. követel
mény korlátos halmazok mérhető halmazainak végtelen sorozatára is teljesül
2. §. A határozóit integrál. m
2. A határozott integrál
Vizsgáljuk egy (a, t)-közön értelmezett egyértékű, folytonos és (egyelőre)
pozitív y — /(a;)-függvény ordinátahalmazát : azt a síkrészt, melyet (6 6 . ábra),
az a;-tengely (a, &)-szakasza, a felette
vonuló /(ír)-görbe, s a kezdő- és vég
ordináta határol. Ez a síkrész mérhető.
Osszuk u. i. az (a, ó)-szakaszt az
(B) a= xt < x i < x2< . . . < χ Λ ,<x„=h
pontok beiktatásával n részre. Szerkesz-
szünk minden ilyen rész felett a gör
bének e rész-szakasz feletti minimális
66. á b ra. E gy folytonos függvény («, b)·
ordinátájával mint magassággal egy-egy szakasznienti ordinátahalm aza.
derékszögű négyszöget (67. ábra). Összes
ségük a szemügyre vett síkrész egyik belső idomát adja. Ha az egyes
szakaszok felett a maximális ordinátákkal rajzolunk derékszögű négyszöget,
akkor ezek összessége az ordinátahalmaznak egyik külső idoma. Legyen
a.z (a, i>)-köz t-ik rész-szakaszának hossza :
*<— *<-, = AXi,
s e részen f(x) minimuma m(, maximuma :
m{ g f(x) g M t ;
akkor e közre emelt, két féglány területe nyilván
mi . Jx{ illetve M ,. Jx( .
67. ábra Ordinótahalmazok egyik belső illetve külső idomukkal.
Az ordinátahalmaz említett belső illetve külső idomának területi raérŐ-

száma tehát
s = Σ mt . Jxt illetve S — 1' M { . Jxt .
i »
függvényünknek (a, ó)-menti egy ú. n. alsó illetve felső téglányösszege.
Az összegezés természetesen a rész-szakaszokra vonatkozik.
128 //. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
Ha most már a beosztás olyan finom, hogy egy-egv resz-szakaszon két

ordináta különbsége, tehát f(x) e közbeli ingadozása:
Mt — m, < *7—
—— »
* b— a
ahol e egy tetszésszerint rögzített kis pozitív szám (ami a függvény egyenletes
folytonossága alapján az I. 5. § 8 . szerint bizonyára elérhető), akkor
S — s — Σ (Mi — mi) . Jxl < ■ΣΔΧί — ε.

Hiszen Σάχι = b — a.
Mivel így megfelelő finom beosztásnál egy bizonyos belső s egy bizonyos
külső idom területe egymástól előírtan kevéssel különbözik, ez a két szám
azonban a korlátos síkrósz í belső és T külső területi mértekét
^ S,
módra közrefogja, amint állítottuk :
t = T.
Meggondolásunk egyszersmind azt mutatja, hogy ha a beosztás ele
gendő finom, azaz a leghosszabb rész-szakasz : Max Jxt már elegendő
kicsiny, akkor a beosztáshoz tartozó alsó téglányösszeg e t — 'T területi
mérőszámot alulról, a felső felülró előírtan jól megközelíti. Ez a megjegyzés
grafikusan megadott függvénynél gyakorlatilag is alkalmazást nyer.
Pontosabban, ha Bv B2....... Bn,. . . az (a,b)-köz beosztásainak egy
olyan végtelen sorozata, melynél
Max Jx, —>0.
akkor az e beosztásokhoz tartozó alsó illetve felső téglányösszegek sorozata
s 2’ " · • > sm
.9 9 ,9
t= T
°1> °2> · · • >° « )
szóval a beosztás különbeni módjától függetlenül a vizsgált síkrész területi mérő-

számához, mint határértékhez tart.
Ugyanez mondható azonban nyilván e beosztás-sorozathoz tartozó
<r = Zf($i).Jx,
közelítő téglányösszegek sorozatáról is, amelyekben f($t) nem feltétlenül az
i-ik rész-szakasz feletti minimális vagy maximális, hanem bármely e szakasz
feletti ordináta (6 8 . ábra). Hiszen, ha x ^ < íi Xi, akkor
^ /(cd ^ Mi,
úgyhogy Ja^-vel szorozva s azután összegezve
Im {.Jxi ^ l'f($i). J xí g ΣΜχ. J xí.
3. §. A határozott integrál. 12!»
így e közelítő téglányösszegek az őket közrefogó alsó és felső téglanyössze-

gekkel együtt valóban a keresett területi mérőszámhoz, mint határértékhez
tartanak. Ez a szám
b
lim f i (£i) ■ — I f(x) dx = t,
Max Jxi-*0 “
az j(x)-füyyvény (a, b)-menti határozott
integrálja. Ebben a Leibniznak köszönhető
jelölésben a nyújtott latin S-betű, az integ
ráljel arra emlékeztet, hogy e szám összegek
(summák) határértéke. Az f(x) dx tisztán
szimbolikus (!!) szorzat pedig arra, hogy 68. ábra. Az ordinátahal raaz egyik
az összegek minden tagja ordináta (téglánv- közelítő idoma.
magasság) és abszcissza-változás (tóglány-
alap) szorzata volt. Az integráljel alatt és felett álló két betű, integrálunk
ú. n. alsó és felső határa pedig az «-integrálási változó szóbanforgó sza
kaszára mutat. Végre f(x) az ú. n. integrálandó (függvény).
3. Példák.
a ) Ha f( x ) = e állandó, akkui-
b
) c d x — c (b — a),
a
mert minden téglányösszeg c (6—«)-értékű. A c — 1 esetben
Ú O
f i .d x helyett az J dx
(l *
jelölést használják.
t>) I.egyen f( x ) —ex. Azt állítjuk, hogy
O
) ex d x —.e° — e“ =[e®]^.
ff
Mivel az exponenciális függvény folytonos, az (a, ö)-szakasz feletti ordináta

halmaza mérhető s ennek területi mérőszámát a fenti integrál adja. Az előző pont
szerint ezt b á r m i n ő finomodó beosztás-sorozat b á r m i n ő Σ )(ξ{ ) . Axí téglányössze-
geinek sorozatán át megközelíthetjük.
Válasszunk pl. egyenlőközű osztópontokat egymástól
6— a
dX i = ------- — a
n
távolságra és legyenek a |t-abszcisszák pl. az egyes részeknek a, a -| a, a + Z « ,. . .
a -(- (n— 1) a kezdőpontjai. Akkor
Σ/(ξ() á r , a (e“ - e“+“ 4- . . . + e·4·'" -1'")
130 11. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
-Mivel na = b — a , az így nyert, téglányösszeg értéke :
*“ 1 >-f-5=T = (eb ^ a> ·

Itt az első tényező n-től nem függ s éppen az állított határérték. így még csak
azt kell kimutatnunk, hogy a beosztás minden határon túl való finomításánál a
második tényező határértéke 1. Unnék a finomításnak azonban nyilván az n- >oo.
b~~~ct
vagyis az « = ---------- ►0 határátmenet felel meg, amelynél a második tényező
n
reciprok értéke — és így maga a második tényező is — I. 6. § Iá. alapján valóban
az 1-hez tart.
4. A határozott integrálról általában.

Az a felismerés, hogy az (a, ó)-közön pozitív y=f(x) függvény ordináta
halmazának területi mérőszámát e szakasz elég finom beosztásánál a cí-
helyek választásától függetlenül minden
/( 6 )· éte,
2
téglányösszeg előírtan jól megközelíti, a numerikus számítás szempontjából
igen becses. Ugyanis a területi mérőszám közelítő meghatározásánál — s
gyakorlati szempontból csak ez a fontos — az egy-egy rész-szakaszbeli
minimális vagy maximális ordináta felkeresését feleslegessé teszi.
Ezeket az összegeket ma az /(aj)-függvény (a, ö)-menti Riemann-féle
összegeinek nevezik. Riemann ugyanis (abban az értekezésében, amelyről
a végtelen sor tagjainak sorrendjével kapcsolatban megemlékeztünk) min
den geometriai interpretációtól függetlenül egy (a, b)-szakaszon egyértékű
korlátos függvényt ott integrálhatónak nevezett, ha e köz elegendő finom
beosztásánál valamennyi
2 /( 6 )· Λχ,
összeg egy számhoz előírtan közel esett. Ezt a számot azután az
b
j /(*) dx
a
jellel jelölte és e függvény (a, b)-menti határozott integráljának nevezte. Ma

— még általánosabb fogalomalkotásoktól való megkülönböztetés kedvéért —
ebben az esetben Riemann-szerinti integrálhatóságról illetve integrálról
beszélünk.
Közelfekvő, hogy ezt a számot — ha létezik — az f(x)-függvény ordi
nátahalmazához tartozó területi mérőszámnak nevezzük. Mindenesetre
azonban nyilvánvaló, hogy amíg pozitív folytonos függvénynél ez a szám
az ordinátahalmaz eddigi területi mérőszáma, addig negatív folytonos függ
vénynél ettől előjelben különbözik.
Megállapodásunk tehát — többek között — azt jelenti, hogy az x-ten-
gely fölé eső ordinátahalmazok területi mérőszámát pozitív, az x-tengely alá esők
mérőszámát negatív előjellel látjuk el. így változó előjelű függvénynél az integrál
2. §. A határozóit integrál. 131
o megfelelő előjellel vett területek mérőszámának algebrai összegét adja (69. ábra).
Amint, a 6 . pontban látni fogjuk, ez a megállapodás számtalan természettudo
mányi alkalmazás természetének éppen megfelel.
A következő — elméleti érdekű — pontban kimutatjuk, bőgj' az (a, b)·
közön folytonos mgy akár csak szakaszonként folytonos függvények az (a, b)-
szakasz mentén, Riemann szerint integrálhatók.
5. Riemann szerint integrálható függvények.

* Az előző pontban azt állítottuk, hogy, ha az (a, ó)-szakasz két beosztása
(70. á b ra ):
ec, -f « 2 + · · · 4- an = b — a
és β\ β%-*-■·--) β ιη — 6 — a
elegendő finom, akkor az e beosztásokhoz tartozó
a„ = Σ 1 ( ξ {) (ti és σ/, = Σ 1 η,) β,
téglán yösszeg— az a < . . r < b közön fo ly to n o s /(a;)-függvénynél — egymástól egy
előírt s-nál kevesebbel különbözik.
ljegyen u. i. a két beosztás már olyan finom , hogy minden a t . β j osztás
g
részen belül két függvényérték egymástól a pozitív e' = — ^ — — számnál keve-
69. ábra. Az ordinátahaimazok előjelei. 70. ábra. Két beosztás egymásra helyezése.
sebbel különbözzék. Hogy ez elegendő finom beosztással egyáltalán elérhető,

azt az I. 5. § 8.-ból már tudjuk.
Most készítsünk a két beosztás egymásrahelyezésével egy mind a kettőnél
finomabb harm adik:
Y ι -t y«H------t- Y i = b — a
beosztást (70. ábra). Egy ehhez tartozó tégláuyösszeg legyen ο γ Σ i(Ok ) y k, és
vessük össze pl. <r„-1 e gy-val. Ha pl.
a, = Yt + y2+ ··· + Yr
(az ábrán r = 3 ), akkor
« , / ( { . ) = y . / í É i H - v . + y r / («,).
Ebből a <ty megfelelő r első tagját levonva a

Yl [/(*,) - / ( # ,) ] + — + yr [/(«.) — /(# ,)]
különbség adódik. Itt a zárójelben álló tényezők valamennyien í'-nél kisebb abszo
lút értékűek. Hiszen úgy mint 1>L........ö , az « , -osztásrész abszcisszái. íg y tehát
e különbség abszolút értéke bizonyára kisebb, mint
(Yi + ··· + yr)*' = *i*'·
Ha tehát oa tagjait o y megfelelő tagjaival rendre összehasonlítjuk, akkor

azt találjuk, hogy
aa — ffy| < t ' («, + « » + · · · + e»' =- *' (6 — a) = -£-·
Hasonlóan mutatható ki, hogy as — ar |< .
Mivel pedig a„ — u,·*= (o„ — o y) + <oY — a ,i):

í ε
végeredményben ! au — a.i ^ a„ — o Y \ + \aa — ay \ < — + — = t .
amint állítottuk.
Ha most már B lt l l t , . . . B n , . . . az (a, b ) beosztásainak egy minden határon
túl finomodó sorozata, akkor a megfelelő téglányösszegek sorozata összetartó.
Az utóbbi sorozat két eleme u. i. — mint láttuk — egy megfelelő küszöbön túl
egymástól előírtan kevéssé tér el s így e sorozatra C a u c h y kritériuma (I. 3. § 7.)
teljesül. H ogy minden beosztás-sorozatnál ugyanaz a határérték adódik, az megint
abból következik, hogy két elég finom beosztáshoz tartozó téglánvösszeg egymás
tól előírtan kevéssé különbözik.
Bizonyításunk egyszersmind — csekély változtatással — azt mutatja, hogy
határozott integrálról akkor is beszélhetünk, ha
1. az f( x ) az a < x < h közön korlátos, és ezenkívül
2. azon szakaszok összege, melyben két ordináta egymástól egy előírt e-nál
többel tér el, elegendő kicsinnyé tehető.
A a a és a y összevetésénél u. i. azokra az α-szakaszokra, melyeken két ordináta
egymástól e'-nél kevesebbel tér el, a fenti meggondolást alkalmazzuk. A két a ide
vágó eltérése tehát bizonyára kisebb, mint t ‘ (b— a ). A renitens szakaszokban
\f ( x ) |<C M , ahol M a függvénynek egy az (a, b ) -közre vonatkozó korlát ja. Ezek a
szakaszok tehát mind a két σ-ban oly összeget adnak, melynek abszolút értéke
a renitens szakaszok összhosszanak üí-szeresénél kisebb. Ez a szám így a 2. alap
ján előírtan kicsiny. Tehát a„ és a , hasonlóan ort és av s végre a„ és as egymás
tól egy előírt számnál itt is kevesebbel tér el.
A bebizonyított tétel szerint
m i n d e n a z (a, b)-közön s z a k a s z o n k é n t folytonos fü g g v é n y ott U i e m a n n s z e r in t
integrálható.
Ez a feltétel gyakorlatilag teljesen elegendő.
6. A quadrature kérdésének természettudományi jelentősége.

Ugyanúgy, mint az érintőszerkesztós problémájánál, itt is kimutat
hatjuk, hogy a területmérés, a quadratura első látszatra tisztán geometriai
problémájának az abszcissza és az ordináta különleges megválasztásánál a
legkülönbözőbb természettudományi interpretáció adható. Első — törté
nelmi és elvi szempontból legfontosabb — példaként megint az egyenes
vonalú mozgást tárgyaljuk.
Legyen egy egyenesvonalú mozgás «=«({) sebessége ismert és vizsgál
juk ennek grafikonját, a mozgás ú. n. sebességdiagrammját.
Ha v=c állandó, akkor a diagramm egy a {-tengellyel párhuzamos
egyenesdarab, a {-időtengelynek a mozgás {„-kezdetétől f,-végéig vett (<„, <x)-
2. ,§. A határozóit integrál. 133
szakasza felett vagy alatt. Az e szakaszhoz tartozó v-ordinátahalmaz derék

szögű négyszög (71. ábra). Területi mérőszáma :
c(<j f0) = Si *o
éppen a (t0, tj)-időközben befutott út, bekövetkezett helyzetváltozás mérő
száma. A mozgás ugyanis egyenletes, az 1 másodpere alatt befutott út
c s így a (íj—10) másodperc alatt befutott út c(íi—10). Ha c negatív, akkor a
területi mérőszámra is negatív érték adódik, megegyezésben azzal, hogy a
mozgás az «„-abszcisszájú helyzetből az algebrailag kisebb abszcisszájú
•Sj-helyzetbe vezet.
Vegyük most mindjárt az egyenesvonalú mozgást görbevonalú sebesség
diagramm esetén. A helyzetváltozás megállapításánál közelfekvő a követ
kező gondolatmenet. A tényleges mozgást egy szakaszonként egyenle
tes, tehát szakaszonként, állandó sebességű mozgással közelítjük meg. s az
71. á b ra. Sebességdiagram innál a terület 72. ábra. Gyorsuló mozgás megközelítése
helyzet változást mér. szakaszonként egyenletessel.
ennél bekövetkező helyzet változást az előbbiek szerint szakaszról-szakaszra

s így együttvéve meghatározzuk. Ha az egyes szakaszokat egyre kisebbnek
és kisebbnek vesszük, akkor ezek a mozgások a tényleges mozgást egyre
jobban megközelítik. Várható tehát, hogy a közelítő mozgásoknál bekövet
kező helyzet változások összege e határátmenetnél a tényleges mozgás hely
zetváltozásához tart.
Geometriailag : A 72. ábra szerint a (t0, bj-időközt részekre osztjuk, s
minden ilyen részen a tényleg változó «-ordinátát egy «szemmértékre»
középső »(r,)-ordinátával pótoljuk. Világos, hogy — ha jó közelítésre törek
szünk — a diagramm «meredekebb» szakaszain kisebb időközöket kell
választanunk, míg a «lankásabb» szakaszokon nagyobb időközökkel is meg
elégedhetünk. A közelítő mozgás egy-egy szakaszán bekövetkező helyzet-
változtatás az előzőek szerint ν(τΐ) JU> vagyis egy-egy derékszögű négyszög
területe, s így az egész (i0. íjj-időközben bekövetkező helyzetváltozás az
ezekből összeállított sokszögű idom
Σν
«t
134 11. Differenciálhányados, határozod és határozatlan integrál.
területe, a v(t) függvény ordinátahalmazának egyik közelítő téglányösszege.

A területek előjelei — mint látjuk — a kinematikai viszonyokkal jól meg
egyeznek.
Ha tehát a fizikai alapgondolat helyes, akkor a tényleges mozgásnál be
következő helyzetváltozást : (sx—s0)-át,, a
lim Σ v(n ). Jíj = I v(t) dt
Mnx■J.»__ í\
t. J
határozott integrál, geometriailag tehát a ((„, íj-közre eső u-ordinátahalmaz
területi mérőszáma szolgáltatja. Röviden : sebesség-diagrammoknál a terület,
mérés helyzetváltozás meghatározását jelenti.
De hogy győződhetünk meg a fizikai alapgondolat helyességéről? Nyil
ván a következőképpen : A sebesség definíciója szerint
ds
az s—s(t) helyzetnek az időszerinti deriváltja. Fenti állításunk tehát mate

matikailag a
állítással azonos. Ez a most már tisztán matematikai állítás azonban igen

nagy horderejű. Ha helyes, azt mutatja, hogy egy v=v(t) függvény (<0, í j
közre vonatkozó határozott integráljának számításánál a Σ ν(π). JU tég-
lányösszegekkel kapcsolatos bonyolult határátmenettől esetleg eltekinthetünk.
Ha ugyanis találunk egy s=s(í)-függvényt, amelynek deriváltja a «(íj
integrálandó, akkor ennek az s(í)-függvénynek az integrál íj felső határán
vett értékéből a t„ alsó határon vett értékét levonva, nyomban a v(t) határo
zott integráljára jutunk. így a határozott integrálás egyszerű helyettesíté
sektől és kivonástól eltekintve a differenciálás megfordítására volna vissza
vezethető.
Ez a gondolat volt az, amely kereken kétezer évvel Archimedes után —
aki a téglányösszegekkel kapcsolatos határátmenet elvégzésére szorítko
zott — a területmérés problémáját számtalan (bár nem minden) esetben eg}·
csapásra megoldotta. A tárgyalt kinematikai probléma keretében erre 1670
körül Newton (1648—1727) jutott. Szabatos taglalásával a következő cikkben
foglalkozunk.
Itt még csak azt említjük meg, hogy erre a mintára az előző cikk 5.
pontjában tárgyalt minden példát megfordíthatunk. így a területmérés
esetről-esetre adott szögsebességű forgásnál a helyzetváltozásnak, adott
melegedési sebességű testnél a hőmérsékletváltozásnak, adott reakciósebes
ségű vegyi folyamatnál egy komponens tömegváltozásának meghatározásá
val azonos. Területmérés alapjában véve — a megfelelő változók diagramm-
»
3. §. .4 határozatlan integrál. 135
jában — adott sűrűségű lineáris tömegeloszlásnál az egy szakaszra, eső

tömegnek, adott fajmelegű testnél egy hőmérsékletváltozáshoz szükséges
melegmennyiségnek, végre adott erősségű áramlásnál a keresztmetszeten
egy időközben átlépő mennyiségnek meghatározása is.
Később látni fogjuk, hogy köbtartalom-, ívhosszúság-, felszínmérésnél,
nemkülönben súlypont és tehetetlenségi nyomaték számításnál is, külön
leges esetekben a területmérésnél szereplő analitikai fogalomalkotásokra és
problémákra jutunk.
3. §. A határozatlan in tegrál.
Az előző cikk utolsó pontjában egy kinematikai probléma kapcsán
arra a gondolatra jutottunk, hogy az infinitézimális számítás két alap
fogalma : a határozott integrál és a differenciálhányados között kapcsolat
áll fenn. Ez a cikk ennek a gondolatnak a tisztázásával foglalkozik.
1. Adott függvény primitív függvényei.

Ha egy (a, ó)-közön
dF^x)
= F^{x) - /ér
dx
ákkor — mint tudjuk — a f(x) itt a Ej (a;)-függvény deriváltja. Mivel így a
(kis) /(») a (nagy) F1(x)-, mintegy elsődleges függvényből differenciálással
nyerhető, az (a, b)·közön
h\(x)-et a f(x) egyik primitív függvényének nevezik.
Pl. A sin x deriváltja cos x és megfordítva a cos x egyik primitív függ
vénye sin x.
A Fjfx) a /(*)-nek valóban csak egyik primitív függvénye. Mert ha C
állandó, akkor
T\'(x) = f(x) esetén egyszersmind [Ej (a;) - Cl' = fix)
vagyis,
az f(x)-függvínynek egy F ^-függvénnyel egyetemben F ^ x ^ C is 'primitív
függvénye.
Más primitív függvénye a /(«)-nek ezeken kívül azonban már nincs,
mert ha F(x) és F^x) két primitív függvénye, akkor
lF(x) - Ft(x)]f= F'(x) - í y (as) = /( * ) - /( x) - 0 .
tehát az 1. cikk 6 . pontja szerint
F(x)— k\{x) = C állandó, azaz F(x) — F^(x) + C.
Ha tehát valamely f(x)-függvénynek egy (a, b)-közön van egy primitív
függvénye Ηλ(χ), akkor ott végtelen sok primitív függvénye van s ezek az i\(x)-től
csak egy határozatlan C-állandóban különböznek:
F(x) = F^(x) + C alakúak.
11. Differenciálhányados, határoson és határozatlan integrál.
Pl. A cos x primitív függvényei sin x-j-C alakúak.

Figyeljük meg, hogy primitív függvényről egy megadott szakaszon
beszéltünk!
2. Határozott integrál számítása az integrálandó egyik primitív függvényével.

íme most már az előző cikkben érintett tétel szabatos fogalmazásában :
Ha egy (a, b)-szakaszon az f(x) integrálható függvénynek egyik (egyértékű)
\primitív függvénye F(x), akkor
/ f(x) d x = F ( b ) - F ( a ) = [F(x)] .
M a
Ebben az esetben tehát f(x) határozott integrálját egyszerűen úgy számít
hatjuk ki, hogy valamelyik primitív függvényének az integrál felső határán
vett értékéből az alsó határon vett értékét kivonjuk. Mivel
[F(x) 4 - C]£ = [íXr)]^,
valóban mindegy, hogy a primitív függvények seregéből melyik függvényt
választjuk.
n
•2 n
Pl. a ) I cos * d x = [sin *]a = sin - 2 --— sin
a megfelelő síkrész területe tehát a területegység.
jóval egyszerűbben, amint erre az előző cikk 3. pontjában jutottunk. —

Ha a primitív függvény a szóbanforgó szakaszon többértékű, akkor e szá
mításnál természetesen egy egyértékű, folytonos ágára kell szorítkoznunk. Pl.
c ) Az arc t g * minden ágán — mint látni fogjuk — a d eriv á lt-—;— - ·
1 +*
Megfordítva —------„j-nek
-nek egyik
e egyértékű folytonos primitív függvénye az arc tg a:
1 x1
főértéke : (arc tg x). így
O 0
d ) Az arcussinus főágán s az ezekkel egybevágó ágakon a derivált ----- -

-é y 1—x2
1
a
A főággal inkongruens ágak itt szóba sem jöhetnek, mert azokon a derivált
1
—Ϋ l—x
Többértékű függvényeknél tehát a legnagyobb óvatossággal járjunk el. Az
ágak csere-berélése és összezavarása ellentmondásokra vezethet.
Tételünk Lagrange középértéktételével adódik.
3. §. A határozatlan integrál. 137
* E tétel szerint u. i.
F ( * i +t) — * ■ (* !)- * ” ({«)■ J.r< = /(& > .J * „
ahol egy az (.r4, a;<+1)-közre eső különleges érték. így
F ( b ) — E(a) = (Eta:,) — F («)] + [/?(*,) — F (*,)] + · · · + (E(b) —
= /(ξι). Δ χ χ + / ( { , ) . A x , + — + ί( ξ η )·Α>·η
= Σ Η ξ {) . Α χ (,
V
úgyhogy |f{ x ) d x , amelyet elegendő finom beosztásnál v a l a m e n n y i téglányösszfg

a
előírtan jól megközelít, csak a felírt különleges téglányösszegek F (b ) — F ( a )
értéke lehet, amint állítottuk.
Miután a határozott integrál számítására e felette kényelmesnek látszó
szabályt megismertük, két kérdés vetődik fe l: Van-e egy közön Riemawn
szerint integrálható függvénynek itt
1 . egyáltalában primitív függvénye,
2 . ha igen, hogy s mint határozhatunk meg egy ilyent?
Meg kell jegyeznünk, hogy az első kérdésre általában nemmel felelünk, s
hogy a második kérdés is sok nehézséget okozhat. Az elsőt már itt tisztázzuk.
E végből mindenesetre a határozott integrál egy-két alaptulajdonságát kell
előbb megismernünk. A második kérdéssel később, az 5. és 6 . cikkben fog
lalkozunk.
3. A határozott integrál alaptulajdonságai.
Jelentsen f(x) egy a mindenkor szóbanforgó szakaszon integrálható
függvényt.
a) Mindeddig az
I f(x) dx = lim [/(ci) (*j—«) -f-----l· /(£») (b — x«-i)l
„ Max |a>,·—a a ii — >0
értelmezésben a<b, szóval az alsó határ a felsőnél kisebb volt. Közelfekvő

most abban megállapodni, hogy
)'/(*) dx = lim [/(f„) (x„_,— b) -\----- /(cx) (a—*,)]
t, Max | * i - i —*<|—>0
legyen. A jobboldal az előző egyenlet jobboldalától nyilván csak előjelben

különbözik. Ez a megállapodás tehát arra vezet, hogy
| f(x) d x = — | f(x) dx
b «
szóval, hogy a határok felcserélésével az integrál csupán előjelét váltja.
b) Végre állapodjunk meg abban, hogy
) f(x) dx = 0
a
legyen. Az integrál fogalmát így általánosítva most már a következő tétel
is kimondható :
13* Π . Differenciálhányados, határozóit és határozatlan integrál.
| f(x) dx = I f(x) dx jf(x) dx

a a
— ha f(x) az a, b, c számok két szélső párja között integrálható. Szóval

az (a, 6)-feletti ordinátahalmaz mérőszáma az (a, c) és (c, ő)-felettiek mérő
számának algebrai összege. A tételt szemléltető 78. ábrán különösen a má
sodik érdekes. Ott ugyanis
e b e e c e t
J= J + f tehát J= J —J= / + J
a a b a a b a c
kapcsán a (b, c)-menti ordinátahalmaz kétszer, de különböző ek'íjellel jön
számításba, úgyhogy végeredményben kiesik. Az előjeles területi mérőszá
mokkal tehát mint egyenesmenti vektorokkal számolhatunk.
* Az előbbiek szerint elegendő állításunk helyességét n < c < ő esetén igazolni.
Ebben az esetben mindenekelőtt, ha f ( x ) az (a, 6(-mentén integrálható (pl. sza
kaszonként folytonos), bizonyára az (a, e) és (c, h) rész-szakaszok mentén is integrál
ható (pl. szakaszonként folytonos). Közelítsük meg már m ost az (a, 6)-menti
73. ábra.
integrált oly tóglányösszegekkel, amelyeknél az (a, b) osztópontjai között c is

mindig fellép. A határérték, az integrál a beosztás módjától úgyis független, fgy
az (a, ö)-feletti téglányösszeg mindig két részre, az (a, c) és a (c, 6)-feletti téglány-
összegekre bontható. Ilivel az első rész az (a, cj-menti, a második a (c, &)-mcnti
integrálhoz tart, állításunk valóban helyes.
A gyakorlatban legfeljebb szakaszonként folytonos függvényekkel
találkozunk. E tétel alapján integráljukat az egyes szakaszok menti integrá
lok összegére bonthatjuk. Minden ilyen integrálban tehát a függvény a
szakasz belsejében folytonos, a szakasz határain pedig véges határértékhez
tart. Mivel az integrál nem változik, ha az integrálandót végesszámú
pontban megváltoztatjuk, e szakasz végpontjaiban a függvény előírt érté
két a határértékkel megegyezőnek vehetjük. így a gyakorlatban folytonos
függvények integráljaira szorítkozhatunk, illetve az általánosabb integrált
ily integrálok összegéből felépíthetjük.
3. §. A határozatlan integrál. 139
A határozott integrál definíciójából adódnak nyomban még a követ

kező' tételek is :
d) ha f(x) és g(x) az (a, 6 )-mentén integrálható, akkor
■ L' »
J lf(x) + 9 (*) j dx = J /(*) ík -f. JV/ («) dx
a a a
általában: integrálható függvények végen sora tagonként, integrálható. Továbbá

e) ha c állandó, akkor
í* 0
jcf(x) dx —ej f(x) dx ;
η Π
f) végre, ha (a, b)-mentén \f(x) | M , akkor a < b esetén
b b
\jf(x)dx\g f\f(x)\dx^M(b—a).
a a
Elegendő lesz a legutolsó állítást igazolni.

* Az ||/(*i)| — |/(*t)|| g |/(.r,) —/(*,)
relációra való tekintettel világos, hogy ha f ( x ) integrálható, akkor |f («) (is integrál
ható. íg y a·/
12/(£,·)-zteil g = M(b—a)
relációban a Max Α χ {—*0 határát menet, elvégezhető, mikor is a közbeszúrt egyenlőt
lenség legfeljebb egyenlőséggé élesedik.
4. A határozatlan integrál.
A határozott integrál szám. Értékét tehát az a körülmény, hogy az
integrálási változót milyen betűvel jelöljük, nem befolyásolja. Használjunk
most ez integrálási változó jelölésére f-betfit, mert az x-betűt a változónak
tekintett, felső határ jelölésére tartjuk fenn. Ilyen határ mellett természetesen
a határozott integrál felső határának valamilyen
X
j /(/) dt = J (x)
függvénye. Azt állítjuk, — természetesen abban az esetben, ha x az integrál-

hatóság (a, b)-közére esik ·— hogy ez a függvény folytonos, sőt az integrá
landó folytonossági pontjaiban differenciálható és deriváltja:
dJ(x)
dt = f{x)
dx
szóval, hogy az integrálandó folytonossági pontjaiban a határozott integrál
nak felső határa szerinti deriváltja éppen az vntegrálandónak a felső határ
helyén felvett értéke.
A felső jelzőt hangsúlyoznunk kell, mert pl.
í/«»*· ^r(-//« )* l
140 11. Differenciálhányados, határozott és határozatlan inteyrál.
Tételünkből nyomban következik most már a következő figyelemreméltó

té te l:
Egy (a, b)-közön folytonos f(x)-füyyvénynek itt van primitív függvénye.
Egy ilyen
1 /( 0 dt
a
mégpedig éppen az, amely az x = a helyen (az előző pont b)-megállapodása

alapján) zérus. Minden más primitív függvénye tehát e cikk 1. pontja alapján
F (x)= jm dt+ c.
a
Ezért az f(x) primitív függvényeit az f(x) integráljainak, pontosabban a

primitív függvények seregét a C határozatlan integrálási állandó kapcsán
az f{x) határozatlan integráljának nevezik és az
jf(x) dx
jellel jelölik. Az f(x) határozatlan integrálja tehát egy függvény-sereg, míg
h
a most már érthetően határozottnak nevezett J f(x) dx integrá csak e se
reg egyik, t. i. I f(t) dt elemének az x—b helyen felvett értéke.
a
Pl. | cos x dx = sin x + C , J e* dx — ex C.
* Ami J { x ) folytonosságát illeti, az előző pont r )-tétele alapján

X+JX x x+Jx a X+JX
d J = J (x + dx) — J{x) = j — j = ) -f j = J '/ ( t ) dt.
a η n x x
így az előző pont f ) -tételét ligyelembe véve.
IJ ( x + d x ) — J ( x ) \ < L M \ J x \ ,
ami elegendő kis ] -dx |-nél előírtan kicsinnyé tehető. Ezzel J t x ) folytonosságát,
kimutattuk.
Egy hajszállal bonyolultabb J { x ) deriváltjára vonatkozó állításunk igazo
lása, különösen, ha (a szokástól eltérően) későbbi általánosításokra is alkalmazható
bizonyításra törekszünk.
A t — x hely környezetében
1(t) =/<*) + [/«) — /<*)].
Itt mind a két tag <-szerint integrálható s ha a t —x hely az /-függvénynek foly
tonossági helye, akkor elegendő kis 11— x \ < ^ \ J x \ -változásnál a második tag abszo
lút értéke egy előír! /z-nél kisebb. Az előző pont d ) és «/-tétele szerint most mái
x +j x x+ Jx x+ Jx
dJ = j j
f(t) élt — f( x ) d t + j [ f ( t ) — f(x)} dl = f ( x ) . j x - s f d x f . d x ,
X X X
ha a második integrálból a í-re nézve állandó f ( x ) - e t kiemeljük és a harmadik

integrált f l d x ) . d 1 s'.ol j löljük.
4. §. A differenciálás szabályai. 141
A — = f ( x ) állítás igazolására (e fejezet 1. cikkének 3. pontja szerint) még

dx
csak a7.1 kell kimutatnunk, hogy l i m f = 0 . Az [/(<)— /(*)] integrálandó említett
Jx—S)
megbecsülésére való tekintettel azonban az előbbi pont f ) - tétele szerint
\e ( A x ) = á-
ami az /(t)-függvény «-helyen való folytonossága m iatt kis \ J x \ , tehát kis 11— x |
esetén valóban előírtan kicsiny.
Miután az infinitézimális számítás alapfogalmaival s ezek geometriai
és természettudományi jelentőségével megismerkedtünk, számításuk tech
nikájára térünk át.
4. A differen ciálás szabályai.
1. összeg, szorzat és hányados deriváltja.

Az 1. cikk 2. pontjában a következő szabályokkal ismerkedtünk meg:
ha c állandó: c'— 0 , (1 )
(ex)'= e* (2 )
(cos x)'= — sin x, (8 )
(sin x)’= cos x, (4)
(*")'= nxn~l. (5)
Az utóbbit, mindenesetre csak w= 0, 1, 2 ,... esetén igazoltuk. De — mint
említettük s nemsokára kimutatjuk — általánosan érvényes.
Pl. (— ) = {x~nY = — nx~n~l = —

\xnf v ' « n+1
és (Vx)'= (xn)'— — x" 1— ^ X~.

η ηχ
Térjünk most át az összeg, a szorzat és a hányados differenciálására —
mindig feltételezve, hogy a tagok, a tényezők, a számláló és a nevező differen
ciálhatok.
(M + u )' = M '- f - t / , (6 « )
szóval: összeg tagonként differenciálható.

Ha c állandó, akkor ( c m ) '= c m ' . (6 b )
Az utóbbi két tétel egybevonható : ha ct és c2 állandó, akkor

( c j M + c2v)' = C j M ' + c 2 c ' . (6 ;
szóval függvények lineáris kombinálása a differenciálással sorrendre nézve

felcserélhető, a differenciálás művelete ú. n. lineáris függvényművelet.. A (6 )-ból
c 'i = c 2 = 1 esetén (6 a), cx= c és c 2 = 0 esetén pedig (6 b) adódik. Elég tehát
a (6 )-ot igazolni.
I-4-2 I I . Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
* H a u ( x + d x ) — u + da. és v ( x + d x ) = e + d v , akkor c j u + c , v differencia

hányadosa :
f'i (w + du) + et(v — dv) — (e,w + c tv) du d<
----------- di----------- = Cl -J7 + c‘-dF
úgyhogy d x —>0 esetén valóban (6) adódik.
A (6 ) alatti tétel nyilván végesszámú függvény lineáris kombinációjára
is alkalmazható :
Pl. a) Az y = A x * + B x + C , A =j= 0
parabola érintőjének iránytangense az ic-abszcisszájú pont ban :
y = 2Α χ + B .
b) A függőlegesen elhajított pontra nézve
s = y ‘‘tV nl+S,
a sebesség tehát v— = g l -f- (■„.
Ennek értéke a 1= 0 időpontban, vagyis a mozgás kezdetén, a rn állandó, a kezdő-

sebesség.
c) Az a) általánosításaként az
f ( x ) = a0 + U t X + a ax * + . . . + o u a* a„ :-0
polinom deriváltja :
f '( x ) = a, + 2a,a; + So,**-)-···-)- n
— mint látjuk — egy fokkal alacsonyabb polinom.
Végtelen sorra a zonban a fe n t i tétel álta lá b a n n e m a l k a l m a z h a tó I
1L l + a;8 + ( 1 + x* 1 + ar* ) ‘ ( 1 + ,r* Γ + a« ) T

végtelen sor w-ik részletösszege :
1+ .r»
Ez a sor tehát minden a;-re összetartó. Ha |a;|< 1, az összeg 1, ha |íe|> 1, az összeg
0, az x = I esetben pedig J. Az összeg tehát az x = ; k 1 helyeken még csak nem is
folytonos, jóllehet minden tagja — mint tüstént látni fogjuk — mindenütt diffe
renciálható.
(w )'= u'v -f- uv' (7}
Pl. (a:2sin * )'= 2cc sin x + x2cos x,
(«xsin x)'== e^sin x + e^cos x = ex (sin x + cos x).
A tétel nyilván több tényezőre is alkalmazható, pl. :
(Uvwy—U'vw+Uv'w+UOW
amint az, átmenetileg két tényező egybefoglalásával s előbbi tételünk két
szeri alkalmazásával, belátható. Tetszetősebb alakot nyer (7), ha wu-vel
végig osztunk :
(uo)'_ u' ν'φ
uv u ' v ’
(u1ua..-umy _ %' < ____ u j
általában
^ 1^ 2** ^2
4. §. A diflerenciálás szabályai. U:
Ennél az írásmódnál azonban a tényezők zérushelyeit ki kell rekesz-

tenünk!
* A (7) esetén a differencia-hányados
(u + Au) (« + A v ) — uv
------------ -------------- --- Au v ,f u —
Av A u .A v
--- i----------
A j- Ax Ax Ax
Az első k é t ta g h atárérté k e nyilván u 'v + u v '; a h arm a d ik a Ax alak b a
Ax Ax
írh ató s így h atárérté k e : u '.v '.O = 0.
(8 )
természetesen csak ott. ahol #=f=0 .
PL (* g * ) '- cos2# (9)
és (cotg # )'= - 10 )
sin2#
Arai pl. a tangenst illeti, valóban
COS2# -r sin2# 1
\ cos x I cos2# cos2#
o tt, ahol tg # egyáltalán értelmezve van, vagyis cos#=j=ü. Hasonlóan iga
zolható a (10 ) is.
* A (8) igazolására m egjegyezzük, hogy h a egy helyen a differenciálható,
te h á t folytonos v=j=0, ak k o r e hely kis környezetében egyszersm ind v + A ι> φ 0 ;
így az — differencia-hányadosa :
v
Au Av Au Av
v — -------- U — — V —2 --------- u ——
íU Au u\ Ax Ax _ Ax Ax
\v A- Av v I’ v(v 4 - Av) 0
Vs — V --
Av
ix
Ax
A A x —>0 h a tá rá tm e n e t m ost m ár nyilván a (8(-képletre vezet.
2. Inverz függvény differenciálása.

Egy függvény differenciálhatósága alapjában véve «helyi» tulajdonság.
A gyakorlatban azonban csak olyan függvények szerepelnek, amelyek
egész szakaszokban differenciálhatok. Az állandó, az exponenciális függvény,
a sinus és cosinus pl. mindenütt differenciálható. A tangens és eotangens
is ott, ahol egyáltalában értelmezve van. Erre való tekintettel itt és a követ
kező pontban eleve egy szakaszban differenciálható függvényből indulunk ki.
Később kimutatjuk, hogyha
x = x(y)
az t/-nak egy (a, l·) zárt szakaszon egvértékfí, differenciálható függvénye
s deriváltja itt nem zérus, akkor e függvény az (a, 6)-szakaszt egyértelműen
valamely (A, B)-szakaszba viszi át, másszóval ez utóbbiban
y = y(x)
144 I I . Differenciálhányados, határozott és határozattan integrál.
inverz függvénye egyértókű. E tételt

elfogadva könnyű kimutatni, hogy az
inverz függvény differenciálható és deri
váltja az eredeti függvény deriváltjának
rcci/prok értéke:
d y _ ^ dx
(11)
dx ' dy
A tétel második részét a 74. ábra
74. ábra. szemlélteti. Az (x, y) -rendszerben mind
dx dy a két függvényt voltaképpen egy és
dy- H g = y . ^ a ^ : - l .
ugyanaz a görbe ábrázolja. Az egyiknél
azonban az y-tengely, a másiknál pedig
az x-tengely a függő változó tengelye. így az érintő hajlásszöge a, illetve β.
Mivel ezek egymás pótszögei:
tg a = 1 : ctg β = 1 : tg β.
* Számítással: A tétel első része szerint, ha d y =(=0, akkor egyben a meg
felelő d x p 0 s így bizonyára
dy j dx
dx ' dy
Továbbá az eredeti függvény differenciálható, tehát folytonos. íg y az inverz
függvény is folytonos ; vagyis ha d x —f 0 , akkor d y —>0 , úgyhogy
<!y dy .. Γ. d x l t dx
—7— = lim = hm 1 : —r - \ — 1 : -3 —
dx 0 dx y —>o L
j 4y dy J dy
Pl. d 1
-y- log X = (12)
dx x
A természetes logaritmus : y= logx ugyanis az x=e« megfordítása.
Az utóbbi deriváltja β«φ0, bármely valós ?y-nál, tehát bármely pozitív
dx
r-nél. Mivel = e« = x, ennek reciprok értéke valóban x~ x. Ezzel szem
ben a közönséges logaritmus az I. 6 . § 1 1 . szerint a természetes logarit
musnak M = 0-484294... -szerese, úgyhogy a (6 b) alapján
d_ r M 0-4114294...
Log x = ---- ( 12')
dx x x
További példaként a körmérő függvények deriváltjait soroljuk fel:
~ arcig* = 7 ^ · (13)
Mivel arc tg x — (arc tg x) + ηπ,
szóval ar arc tg a: minden ága a főágból egyszerű eltolással keletkezik
(53. ábra), e képlet minden ágra egyaránt érvényes. Az arc ctg deriváltja
ettől csak előjelben különbözik, mert
Bonyolultabb a helyzet az arcus sinusnál:

d arc sin x _ 1
(14)
dx j/ 1 —,r2
itt t. i. a főágon s az ezzel kongruens ágakon, amelyek a főágból puszta
eltolással adódnak, a négyzetgyök pozitív előjelét, míg a főággal inkongruens
ágakon, amelyek ettől nemcsak egy állandóban, hanem előjelben is külön
böznek, a négyzetgyök negatív jelét kell venni.
π
Az arc cos a; = —---- arc sin x
kapcsolatra való tekintettel az arcuscosinus deriváltja főágán az arcussinus

deriváltjától csak előjelben különbözik. Ugyanez a helyzet a főággal kon
gruens ágakon, míg az inkongruons ágakon az arcussinus főágához képest
ez a jelkülönbség is elesik.
* ím e a két utolsó tétel igazolása.
Az y = arc tg x egy ága az x = tg y egy differenciálható szakaszának
megfordítása. íg y
d y _ _ dx_ = l . 1 _
cos ‘y ,
dx ' dy ' cos ly
úgyhogy most már csak a cos 2?/-t kell az * = tg y segítségével kifejezni
cos2?/ 1 1
cos ' y
cos2?/ + sin*?/ 1 + tg*í/ “ ! + * * '
Az arcussinus esetén pedig kifejezetten a fő á g ra szorítkozva :
y — (arc sin x ) az x = sin y
megfordítása az — < ?/ <c
szakaszon, amelynek belsejében cos y > 0. így tehát

dy dx 1
---- --- 1 : ---- = 1 : cos ?/ — ·
dx dy + ( / 1 — sin2// + Ϋ I— x 2
3. A láncszabály.
Az elemi függvények közül most már csak a hiperbolikus függvények
kel és megfordításaikkal, továbbá az a* általános exponenciális függvény
nyel, végre az eddig tárgyaltaknál általánosabb kitevő esetén az ^ -h a t
vánnyal kell foglalkoznunk. Ezek a függvények azonban az eddig már
differenciált függvényekből épülnek fel, a független változónak ú. n. köz
vetett függvényei. Ugyanez a helyzet a gyakorlatban fellépő legtöbb kifeje
zésnél is. A differenciálszámítás egyszeregyjének befejezéseként tehát teljes
figyelmünket még a lcözvetett függvény differenciálására kell fordítanunk,
íme az idevágó ú. n. láncszabály :
Ha u = u(x), az x-nek az (a, ö)-szakaszon egyértékű differenciálható
függvénye, e szakaszt (egy- vagy többrétűén!) az A < u < B-szakaszba
in
14fi 11. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
viszi át, s ha ez utóbbiban y = f(u) az u egyértékfí, differenciálható függ

vénye, akkor y = /((«(a:)), mint jr-nek az (a, 6)-szakaszon értelmezett közve
tett függvénye itt a;-szerint differenciálható és
dy dy du
(15)
dx du dx
d f(u(x)) df du
vagy részletesebben:
dx du dx
Szóval: differenciálható függvények láncát wjy differenciáljuk, hogy y-tól
cc-felé haladva a lánc első szemét, az első f-függvényt a maga τι-argumentuma
szerint, azután az utóbbit, mint a lánc második szemét a muga x-argumentuma
szerint differenciáljuk s az így nyert deriváltakat egymással szorozzuk.
Pl. a ) y = e~x esetén u—— x s így
d y _ de “ _ deu du
(— 1) = — e~*
dx dx dv dx
Az u betű kiírását különben megtakaríthatjuk
h ) i/= s in x ‘ esetén pl.
d sin x 2 d sin x 2 dx-
cos x.1. 2.r = 2.T cos x 2.
dx dtx2) dx
mert most a lánc első szeme a sinus, második szeme a 2-kitevőjű hatvány. Ezzel
szemben
r ) »/= (sin * )2 esetén
(/ (sin # )2 á fá in ® )2 d sin x
2 sin x . cos x = sin 2x.
dx d (sin x.) dx
Természetesen egy kis gyakorlattal a láncszabály kiírását is megtakaríthatjuk s
az egyes láncszemeknek argumentumaik szerinti deriváltját mindjárt felírhatjuk.
A lánoszabály ismeretében most már nyomban megállapítjuk, hogy
(eh x)'— sh x (16)
és (sh x)'= eh x ; (17)
ez két, a, közönséges cos és sin deriváltjaira emlékeztető, de azoknál is
egyszerűbb képlet, melyre
oh x = |(β* -f- e~x) és sin x = £ (ex — e~x)
kapcsán az előző aj-pólda s a (6 ) segítségével jutunk,
így most már
(18)
shg
a tg deriváltjára emlékeztetőén ; mert th x = és clrx — ih2x = 1.
eh a;
További, önmagában is fontos példaként a
d log f(x) _ f(x)
(191
dx fix)
4. §. A differenciálás szabályai. . 147
képletet említjük ; itt log a lánc első, és f(x) a lánc második szeme és — ter
mészetesen — az f(x) φ 0 . E képlet
f’(x) = f(x) -—-log f(x) (19*)
alakjában az ή. n. logaritmikus differenciálás szabályát mutatja. Sikerrel

alkalmazható olyankor, amikor a függvény logaritmusa magánál a függ
vénynél egyszerűbb. így pl.
(ax)' = a^log a, (20 )
mert log ax = x log a deriváltja (6 b) szerint log a.
* X. B. itt intézhető el az y — .r " hatvány differenciálási szabálya is — ha
és a hatvány egyáltalán értelmezve van. Ha u. i. * > 0 , akkor minden valós
«-re log a* — n log x , úgyhogy logaritmikus differenciálással
n
(%n ) — a " · — = n x n~'
oc
adódik, megegyezésben az (5)-tel. Negatív x esetén állításunk igazolását talán e g y
példán mutatjuk be :
H a x negatív, akkor — x p o z i tí v ; így p l.
x i = — (— x ) í,
úgyhogy a láncszabály alkalmazásával a derivált.
— i <— * ) - * . (— 1) = i (— x ) ~ l - J x ~ i ,
mi gcgyezésben az (5)-tel.
Befejezésül megemlítjük, hogy
(ar th x)‘ = 1_ ϊ1 , (21 )
1
(ar sh x Y - / 1 + χ 2 - (2 2 )
1
(ar eh x) =
r —- . (28)
φ V x2 — 1
E képletek s bizonyításaik a körmérő függvények példáira emlékeztetnek.
4. A láncszabály általánosítása és bizonyítása.
Eddig a lánc két szemből állt. Ha többől áll, akkor szemről-szemre

alkalmazzuk mindaddig, amíg egy közvetlenül differenciálható szemre
jutunk. Három szemnél te h á t:
df{u(v(x))] __ df du dv
dx du dv dx
d sin25a: d [sin(5a;)]2
Pl. 2 sin 5a;. cos 5a;. 5 = 5 sin lü x .
dx dx
* A többszemű láncszabály a kétszeműnek közvetlen folyománya. Ha u. i.
a lánc első szemét különválasztjuk s a többit egybevonjuk, akkor pl. a fenti eset
it)*
tvs Π . Differenciálhányados, határozolI é s határozatlan integrál.
df_ á) : itt u megint közvetett függvény s így -4^

du dv
— Elég
ben dv ' dx '
dx du dx dx
tehát az egyszerű láncszabályt igazolni.
dy du du dy du
A szokásos
dx du dx du dx
bizonyítás helytelen, mert akkor, amikor d x —*0 esetén d u végtelen sokszor zérus,
nem alkalmazható. Ez az eset pedig a diffeienciálliató
1sin — , 4=0
x
ha x
0. = 0
függvénynél valóban bekövetkezik. Épp ezért a differenciálhatóság első fogal

mazása helyett, az 1. cikk 11. pontjában ismertetett m á s o d i k fogalmazásához kell
folyamodnunk. ím e :
ha az y = /(a(x))-függvényben az x-et d x - szel megváltoztatjuk, akkor az u
változása d u , s így y - é d y lesz. Ámde w az x-nek s y az u-nak differenciálható
függvénye, tehát
d u = [u'(x) -f Ci] d x és d y = [/'(w) + esJd u .
Az utóbbi relációban d u = 0 esetén í 3-t zérusnak tekintjük,
így d u értékét helyettesítve
d y = [ f ' ( u ) . u ' ( x ) + e tu ' + e J ' + S t - t ^ d x ,
röviden d y = \ f '( u ) u '( x ) 4 «,] d x
adódik, ahol az e1( £2-vel egyetemben d x —>0 esetén t , is a zérushoz tart. Ezzel
állításunkat igazoltuk.
5. Implicit függvények differenciálása.

Mindeddig feltettük, hogy görbénk «/-ordinátája az ^-abszcisszának
egyértékű, explicit függvénye. A koordináta-geometriában azonban a leg
többször x és y között csak oly relációt nyerünk, amelyben az y az a>hez
képest (vagy megfordítva) kitüntetve nincs, mely tehát y-t mint az x
burkolt függvényét adja meg.
Pl. a) A kezdőponttal, mint középponttal bíró a, b fóltengelyű ellipszis
illetve hiperbola egyenlete:
itt még y mint x explicit függvénye könnyen előállítható:
,y = ± y ± i T £ .
b ) Bonyolultabb már a helyzet a 75. ábrán látható lemniszkátánál.

Ez a sík azon (x, y)-pontjainak geometriai helye, amelyekre nézve az
I<\ (c, 0 ), 11\ (—c, 0 ) «gyújtópontoktól» vett rv r 2 távolságok szorzata
állandó ; mondjuk c2. Mivel
r* = (x — c) 2 -\-y2, r%= (a: + c)2 + « /,
egyenlete : (x2 + y2)2— 2c*(x2 — y2) == 0 .
4. §. A differenciálás szabályai. 14!>
Ez y2-ben másodfokú, erre nézve megoldható s újabb négyzet gyökvonás

sal az y bonyolult kifejezésére vezet.
c) Még súlyosabb a helyzet a 76. ábrán látható Descartes-féle levélnél,
melynek
x3-{-y3— ücxy = 0
egyenlete harmadfokú, tehát y-ra való megoldása yyakorlatüaq számba nem
vehető.
Ha x és y nem szerepel szimmetrikusan, mint az eddigi példákban, akkor
esetleg úgy segíthetünk magunkon,
hogy x-et fejezzük ki mint az y függ
vényét, s így térünk át az inverz függ
vény deriváltjára. Ez a helyzet pl.
y — 1 — xeV = 0
75. ábra, Az r1rl—c2 lemniszkáta. 7ö. ábra. A Descartes-féle levél.
esetén, mikor is y mint az x explicit függvénye az elemi műveletek véges,

számú alkalmazásával ki nem fejezhető, míg
dx
» = ( # - i ) « r ψ . (2 — y)e~y— (1 ■
— xev) e~v,
úgyhogy
dy _ j dx _ ev _ 1
dx ' dy 1 — xe,v ~ e -v —x
Általában tehát felmerül az a kívánság, hogy egy
F(x, y) = 0
kapcsolattal burkoltan adott ;//-függvénynek x-szerinti differenciálhánya
dosát, a megfelelő görbe érintőjének iránytangensét meghatározzuk.
* Meg kell jegyeznünk, hogy
1) egy ily reláció nem értelmezi mindig y - 1, mint az x függvényét,
Pl. az * ’ + j/‘ + 1 = 0
relációnak valós (x, y )-pár nem tesz eleget.
2) Am int a fenti példák mutatják, y az x többértékű függvénye lehet.
:s) Am int azt az ellipszis és hiperbola esete mutatja, egyes pontokban nincs
az ^/-tengelyt metsző érintő, y az x szerint nem differenciálható.
Mindezek ú. n. «exisztencia«-nehézségek, amelyekre még a többváltozós függ
vények körében visszatérünk. De ha ezek a nehézségek szerepet (pl. geometriai evi
dencia alapján) nem játszanak, a feltett kérdésre már itt könnyen válaszolhatunk.
IS O //. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
A meggondolás a következő : Ha a görbe egyik ágán y=y{x) az x egy-

értékő, differenciálható, bár nyíltan esetleg meg nem adható függvénye,
akkor az
F(x, y{x)) = 0
reláció egy egész «-közön teljesül. A baloldalon álló függvény mint x közve
tett függvénye ezen az egész közön zérus, tehát «-szerinti deriváltja is zérus.
dy
U j az y deriváltra egy elsőfokú egyenlete adódik, melyből y1az « és y
dx
segítségével kiszámítható.
Pl. az -alatti görbénél differenciálással
u2 ^ 6»
b3 x
adódik. Innen y ' = + —:----, természetesen csak ott, ahol y =4= 0. Az érintő
a* y
egyenlete pedig a II. 1. § 1. szerint:
Üo 2 u37- bJ · ' l - i •0 .
Amint az olvasó könnyen kimutathatja, a lemniszkáta esetén
, ___ x { x 2+ y 1) — c*x
V y ( x t + y , ) + c ty ’
ott. ahol y φ 0 ; a D esc a rte s-íé le levélnél pedig
— cy
V‘ 1Γ
ott, ahol a nevező nem zérus.
6. Paraméteresen adott függvény differenciálása.
Az előző pontban t árgyalt esetnél sokkal fontosabb az, amelyben a

görbe -paraméteres alakban lép fel. Az I. fejezet 5. cikkének 2., és 6 .
cikkének 2 . és 6 . pontjaiból erre vonatkozóan már több példát ismerünk.
Ezekben az esetekben a görbe pontjainak derékszögű koordinátáit mint
egy ^-paraméter (mozgásnál az idő)
« = «(<), y = y(t)
függvényeit ismerjük. Legyen mind a kettő a í-nek differenciálható függ-
fa
vénye. Ha egy t-intervallui ba x-nek a í-szerinti = « deriváltja nem
zérus, akkor itt x=«(í) a t=t(x) alakban megfordítható, úgyhogy y= y (<(«))
az « függvénye lesz. Egyszersmind a t az « szerint differenciálható, s így a
láncszabály szerint :
dy dy dt _ dy dx
dx dt ’ dx dt dt ’
röviden
Pl. A 77. ábrán látható

] ξ = a cos t j x = a cos t
kör és ellipszis
] η = a sin I |y = b sin I
esetén egy tó n n értékhez tartozó pontban az érintő iránytangense

dti a cos t , , . dy b cos t b
—l ----------- ;---— = ---- Ctg I 08 -J— ----------------- :----— ------------- C
αξ a sin l dx a sin t a
Mivel a két görbe egy és ugyan
azon paraméterértékhez t artozó két
pontjában az abszcisszák meg
egyeznek s az ordináták aránya
az érintők iránvtangenseinek — -
a
arányával egyenlő:
a k é t é rin tő e g y m á s t a z x-tengelyen
m e tszi. A kör érintőjét egy pont
ban a sugárra emelt merőleges
a d ja : így az ellipszis megfelelő
pontjában az érintőt nyomban 77. ábra. i'rintŐBzerkeeztés az ellipszisnél.
megszerkeszthetjük.
7. Magasabbrendü deriváltak.
Ha y = f(x ) egy számközön differenciálható, akkor
deriváltja, differenciálhányadosa, mint x függvénye esetleg újból differen

ciálható, a deriváltat ábrázoló görbéhez, a derivált görbéhez pontjaiban
esetleg szintén érintő vonható. Az x így fellépő újabb függvénye az y=f(x)
egyik magasabbrendü deriváltja. Mégpedig az eddig ismert a ezután elsőnek
nevezett deriválttal vagy elsőrendű differenciálhányadossal szemben az
y=f(x) második deriváltja, másodrendű differenciálhányadosa:
— olvasd «y két pont», «y két vessző»,«ef két vessző iksz», illetve «dé kettő y
per dé iksz négyzet», vagy «dé kettő per dé iksz négyzet /(*)».
Newton kétpontos és Lagrange kétvesszős jelölése mellett Leibniz
jelölése egyelőre kétféleképpen fogható fel. Vagy mint a — -operator két,
egymást követő alkalmazásával szimbólikus szorzás útján nyert
±dx l±d x\! * -* -* .*dx2-

(dx)*
műveletijei, vagy mint a dy=f'(x) dx első differenciálnak a differenciáljából,
tehát a
d2y = d (dy) = d (/'(*) dx) - (f'(x) dx)' dx = /'(*) (dx)* = f ( x ) dx*
152 II. Differenciálhányados, határoson és határozatlan integrál.
«számításból» adódó jelölés. Mind a kettőnek — különösen az elsőnek —

szimbolikus számításoknál megvan a maga előnye. Az ilyen számítások
azonban felette sikamlósak s ma már idejüket múlták. Különben is (dx)2,
továbbá dx2—2xdx és d2x — 0 élesen megkülönböztetendők volnának, ami —
mint látjuk — nem történik meg.
Magát az y—f(x) függvényt — mint azonnal látni fogjuk — célszerűen
zérusrendü deriváltnak nevezhetjük.
A második deriváltról — ha lehet — újabb differenciálással a harma
dikra és így tovább az egyre magasabbrendű deriváltakra juthatunk.
A fc-ik je le :
L = _d‘. f (x)
y l ^ ( x ) = ^dky
— olvasd «y /c-vessző» stb.

Példáid : (eaj tfc)= ex,
mert az exponenciális függvény differenciálásnál nem változik. Ezzel szemben
(cos x)'—— sin*— cos (* + ,
úgyhogy (cos x) k) = cos (* -f- k j
és hasonlóan (sin x)(k) = sin (* k—j·
Itt tehát a deriváltak négy lépés után ismétlődnek.

Pl. (cos x)<19:,,>= (cos * ) <S1 = sin x.
Továbbá n — 0, 1, 2, 3 ,... esetén
< n
~(n—k) !
(b) ha k
0 > n
itt 0!= 1!—1, 2!= 1.2, 8 != 1.2.3 stb. A képlet helyességéről az olvasó
nyomban meggyőződhetik.
Az utóbbi tétel fontos alkalmazásaként megemlítjük, hogy ha
f(x) = c0+ Cl (x—a) -f c2 (a:—u)2H------ h (*—«)”,
akkor fc = 0, l,...n;
szóval: egy n-edfokú folimom (x—a) hatványai szerint rendezve csak egy,
nevezetesen az
j{x) = f(a) -a)2+ -a)n
1!
4. §. A diflerenciálás szabályai. 153
alakba, α= 0 esetén tehát csak az
m = m + m x + A j r - **+ ··■■+ ~ t - rn
alakba írható.
Ez a tétel a differenciálszámítás, s általában az analízis egyik legfonto
sabb tételének, az ú. n. Taylor-féle tételnek polinomokra, többtagúnkra vonat
kozó speciális esete. Mindenesetre ezt már 1673-ban Leibniz is megemlítette.
* Valóban, ha f'(a:)-et az
(*—a)‘ (»—a)*
f(x) = ct + 11 c,· -+2!c
■ 2! + ·
n ! c,
alakba írjuk, akkor a (h)-képlet szerint /. < ?t esetén
>«»(*) = fc!ct + (A + l ) ! c k+1 t ,— + · · · + ,l!
úgyhogy )<fc) («) = fc! e,..

amint állítottuk.
PL az f{x) = (*—l)4— (« + 2 )*+ 5
polinom az (a:—2 ) hatványai szerint így rendezhető á t :
m = - i o
f{x) = 4(* — l)3— 2(x + 2 ), /,(2 ) = - 4
f"(x) = 1 2 (s — l)2— 2 , / '( 2 ) = 10
f"\x) = 24(* — 1), /"'(2) = 24
/W(®) = 24. 2) = 24.
úgyhogy
f(x) = — 10 — 4(* — 2) + 5(* — 2)a+ 4(* — 2)8+ (*— 2)4.
Ezt az átrendezést akkor tanácsos elvégeznünk, ha polinomunk több
értékét az x = 2 hely kis környezetében akarjuk meghatározni. Akkor u. i.
(x — 2 ) kicsiny, mellette magasabb hatványai elhanyagolhatók s a teljes
kifejtés helyett jó közelítéssel első pár tagja,
pl. f(x) & — 10 — 4(x — 2 )
vehető. így
/(2-001) « — 10 — 4.0-001 = — 10-004,
/(I-998) 1 0 + 4.0-002=— 9-992.
8. A gyorsulás.
A másod- és magasabbrendű deriváltaknak önmagukban s a függvény
görbéjére vonatkozóan közvetlen geometriai jelentésük nincs. Más a helyzet
a második derivált fizikai jelentését illetően, ha egy egyenesvonalú mozgás
s = s(t) függvényével állunk szemben. Amint azt az 1. cikk 4. pontjában
láttuk, e függvény
ds
154 11. Differenciálhányados. határozolI és határozatlan integrál.
első deriváltja a mozgó pont sebességét, a (t, s)-rendszerben a helyzetdia

gramm érintőjének iránvtangensét jelenti. Ez a sebesség természetesen
megint a í-idő függvénye : v = v(t), amely a (t, ^-rendszerben a sebesség
diagrammal ábrázolható és a helyzetdiagrammhoz hasonlóan tárgyalható.
A legegyszerűbb esetben a sebesség állandó : v = c ; ekkor a 2. cikk 6 .
pontjában mondottak szerint
l
s = j c dt -f = ct + s0>
O
szóval az s-helyzet a f-idő lineáris függvénye s a mozgás egyenletes. Minden
más esetben a «-sebesség változik : a mozgás gyorsul vagy lassul. Egy
további egyszerű esetben v= at+ v0, szóval a sebesség az idő lineáris függ
vénye ; itt v0—v(0 ) a t—0 időpontbeli vagy' úgynevezett kezdősebesség és
dv dv
a = ~dt = dt = '
az időegységre eső sebességváltozás állandó mértéke. Ez a mozgás egyenletesen
változó sebességű. Amint a felhajított s azután szabadon eső test a) alatt
következő példája mutatja, esetleg a pálya egyik szakaszán (a szó minden
napi értelmében) gyorsul, a másikon lassul. A kinematikában egyszerűen,
de a szó tágabb értelmében egyenletesen «gyorsuló» mozgásnak nevezik·
Sebességváltozása, «gyorsulása» az a-állandó.
Töröttvonalú diagramm most már nyilván szakaszonként egyenle
tesen gyorsuló mozgást ábrázol; oly mozgást, melynél a gyorsulás szakasz-
ról-szakaszra más és más állandó. Végre görbevonalú sebességdiagramm
t öröttvonalúakkal, a megfelelő mozgás tehát szakaszonként egyenletesen
dv
gyorsuló mozgásokkal egyre jobban megközelíthető. A —— átlagos vagy
közéjpgyorsulásoknak így fellépő
dv d l ds \ d2s
a{t) = ~dT = Ί ΰ ' Ί ΰ ) ^ M = ‘
határértékét ezért megállapod ésszerűen a mozgás t-id&pontbeli gyorsulásának
nevezzük. '
Pl. a ) Függőleges hajításnál
» V + *0’
ha értékét emelkedésnél növekvőnek tekintjük. íg y a sebesség nagyságra
és előjelre v= e= — gt + v0,
a gyorsulás pedig a — v - s = — g.
vagyis egy negatív állandó. A mozgás tehát egyenletesen változó, mégpedig
emelkedésnél (v > 0) lassuló, esésnél ( i ' < 0 ) a szó szoros értelmében gyorsuló.
A pálya egyszer vagy kétszer befutott egyenesdarab, a helyzetdiagramm para
bolaív, a sebességdiagramm egyenesvonal.
4. §. A differenciálás szabályai. 15ö
b) Ha s = A sin {w I +<p) és <o = —ψ - .
271
akkor egy A -amplitúdójú, ω -körfrekvenciájú, T — ---- periódusé harmonikus
<o
rezgéssel van dolgunk. Itt
v — á — o>A cos (tuí-r φ ), a = S — — u>1A sin (ed + φ ).
Így tehát a = ■
— o/ts.
azaz a gyorsulás az s = ü középponttól számított s-kirezgéssel, don gá déva l ará
nyos, de ellenkező előjelű : az s —0 ponttól távolodva a mozgás lassul, hozzá köze-
(i28
ledve gyorsul. Az s-ki lengés tehát a = s = - kapcsán a
d2s
7JF + <o2s = 0
relációnak, egy az s-ben másodrendű differenciálegyenletnek tesz eleget. Az utóbbit

épp ezért a rezgő mozgás differenciálegyenletének nevezik.
c) Ha körmozgásnál vagy tengely körüli forgásnál az elfordulás (analitikus
mérőszámmal mért!) szöge ψ φ (Ι), akkor
dw a szögsebesség,
és íΡ φ
a szöggyorsulás.
Ha φ állandó, tellát φ = 0 , akkor a forgás egyenletes, ha φφΟ, de állandó, akkoi

egyenletesen gyorsuló.
9. Parciális differenciálhányadosok.
Ha az u—f(x, y) kétváltozós függvényben — különleges vizsgálat cél
jára — pl. az y egy értékét rögzítjük: t/=c, akkor egy egyváltozós u—f(x, c)
függvényre jutunk. Geometriailag
ez — amint az I. 5. § 5.-ből tud
juk — azt jelenti, hogy az «=/(«, y)
felületet pusztán az y —c síkmet
szet mentén, az u —f{x, c)=g(x)
felületi görbén, egy síkgörbén
vizsgáljuk. Adott esetben tehát
szó lehet e görbe érintőjéről s ennek
az «-tengely pozitív feléhez képest
mutatkozó iránvtangenséről (78.
ábra). Ez a g(x) függvénynek
«-szerinti közönséges -^--deriváltja, ou
78. ábra. -5- = tg a, = tg ft.
ox
az m = / («, y) függvénynek tehát
az «-szerinti részleges, parciális deriváltja, differenciálhányadosa:
Un, f(x + J x ,y ) — f(x.y)
dx —*0 ÁX-
156 I I . D ifi ereneiálh Anyados, határozna és határozatlan integrál.
A függvényhez fűzött x-indexszel vagy Jacobi német matematikust

követve, d helyett a d úgynevezett «gömbölyű dé»-vel jelölik :
du df
r=fx vagy egyszerűen ux= fx vagy — = ~
dx dx
— olvasd «parciális u, vagy / az x szerint».
Ezt a deriváltat tehát egyszerűen úgy számítjuk ki, hogy az y-betűt,
bár az ábécé vége felé áll, állandó jolének tekintjük.
Pl. ha w = x 3y2 — 2xy*-\-9 x — 10y-(- 1988,
akkor ux = 8 xhf· — 2y3 -L 9.
Teljesen hasonlóan lehet állandó x mellett függvényünk //-szerinti
parciális deriváltjáról szó. Definíciója és jelölése :
Hm = A ../·,/,.
Jy—*o dy dy " J
A fenti példában tehát
uy = 2 x3y — 6xy2— 1 0 .
Ezek a parciális deriváltak megint kétváltozós függvények — ha utólag
a másik változót szabaddá tesszük. Lehet tehát — esetleg — ezeknek is
újabb x - vagy y-szerinti parciális deriváltjairól, függvényünk magasabb-
rendfi parciális differenciálhányadosairól beszélni; jelölésük
u ívec> , ^yx> ^y y ■
1‘ney
vagy Leibniz jelölésmódjának megfelelően :

<Pu dhi dzu
dx? dxdy dyí)x dy2
— olvasd «második parciális (deriváltja) u (-nak) az x vagy x , y vagy y, x
vagy y-szerint».
Pl. fenti példánkban
nxx= 6 xy2, ww = %x3— 12 a-y
uxy= l\xhj — 6 y* = Uyx.
Amíg a <(tiszta» második deriváltak természetesen egymástól (általában)
különböznek, addig itt a vegyes másodrendűek megegyeznek. Általában
azonban ezek is különböznek egymástól. Egy idevágó tételt majd a VIII.
fejezetben ismertetünk.
Esetleg a másodiknál magasabbrendű parciális deriváltakról is szó
lehet. Az olvasó e fogalmakat végre három- és többváltozós függvényre is
bizonyára könnyen általánosítja. Mindezekre azonban később még bőven
visszatérünk. Itt csak a teljesen e cikk körébe tartozó számításukról kellett
megemlékeznünk.
5. .§. A határozatlan integrál számítása. 157
5. §. A h a t á r o z a tl a n in t e g r á l s z á m ítá s a .
A határozatlan integrálás — mint tudjuk — a differenciálás inverz,
fordított művelete. Ha egy intervallumban
j
(í\(x) + C) = f(x), akkor ott f(x) dx = F(x) -f- G.
Ha tehát most a differenciálási képleteket összeállítjuk és mindjárt

ellenkező irányban olvassuk, akkor számos egyszerű függvény határozatlan
integrálját is megismerjük, az integrálszámítás úgynevezett alapképleteire
jutunk.
1. Alapképletek.
U, /
—- e*· =e·®, másszóval \ ex dx = ex -f- C,
d .
s — sin x = cos x. f cos x dx = sin x-{-C.
dx
d
-j—cos x = — sin x, j*sin x dx = — cos x-j-C,
-j—sh x = eh x, f eh x dx = sh x + G,
dx
JL eh x — sh x, f sh x dx = eh x 4 - G.
dx
d_
xn — nxn~l. J xndx = ~ —■- + C ; η φ ΐ ,
dx
d 1
- j—log a: = —, log Cx,
dx x .ff -
d_
— tg a; = — í — - ΐ = tg x j-C .
dx cos2 x )ί 'cosz
_d dx
fi
1
Ctg X = - = — Ctg x + G,
dx sin2 a; ’
d 1 dx
, th x = , „— . = th x '+ C,
dx eh2 x eh2 x
d
arc sin x
dx 1 f dx arc sin x -f C.
d 1 —x2 ’ 1 j/ 1 —x2 \ —arc cos x-j-C,
(-ψ — arc cos x )
dx
d 1 dx [ ar sh x ~ C ,
ar sh x
dx j/ 1 -hm2 ) 1 —x2 \ log C (x \ 1
d 1 (· dx [ ar eh x + C
ar eh x
1
£
dx
J
/ x1—1 \ log C(x ± y x2— 1

158 11. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál
d
arc tg x
dx 1 f ^ |
d 1 + x2 ’ J 1 + x2 1—arc ctg x — C,
( —arc ctg x j
dx
f dx ar th x + C,
d 1
ar th x 1 , _ 1+ x
dx 1 — x2 ’ I 1 — x2 log G ------
2 1 —x
E képletekből az alapműveletekre vonatkozó szabályok még hiányoz

nak. Azokat a következőkben még tüzetesen tárgyaljuk. Itt még csak
egy-két szót fűzünk az előbbi összeállításhoz.
a) Az integrálási képletek csinossága kedvéért a differenciálási kép
letet megfordítása előtt egy-két helyen egy állandóval szoroztuk.
b) Amíg a derivált lokális, helyi fogalom, tehát valamely függvény
deriváltjáról egy helyen is beszélhetünk, addig a határozatlan integrált
mindig egy intervallumra, egy közre adjuk meg. Minden értelem híján való
volna valamely függvény primitív függvényéről «egy helyen» beszélni. Az
alapképletek között ezt az esetről-esetre változó intervallumot nem tűn
tél tűk fel. Egyszerűen mindig az, amelyben mindaz integrálandó, mind az
integrál értelmezve van. Hogy ezt elérjük, mindenesetre itt-ott egy fogáshoz
folyamodtunk. így az —- integrálja minden pozitív intervallumon log x 4- c
vagy log Cx, ha C=ec. A log Cx-alaknak azonban az a nagy előnye, hogy
negatív x-nél is értelemmel bír — ha a C-állandót is negatívnak választjuk,
mikor is Cx megint pozitív. Mivel ily C-nól log Gx deriváltja negatív x esetén
is —>az utóbbi primitív függvénye negatív intervallumra is log Cx. Ugyanezt
x
a célt a log |x| vagy log }[,apaiakkal is elérhettük volna, ezek azonban bonyo-
lultabbak. Hasonló mondható —— 2 integráljáról is. Ezt ar th x 4- C csak
1
1 1 J-x
a — 1 és + 1 között állítja elő, míg — log G - ——az x | > l tartomány
ban is.
c) Az arc sin x = —--- arc cos x relációra való tekintettel
arc sin x —G = — arc cos * + ( c + ~ J■

Ilivel C határozation állandó jele, semmi akadálya sincs annak, hogy a -^--et
is beleértsük és így a C + állandót is U-vel jelöljük. Ezzel a kis betű

számtani következetlenséggel az integrálszámításban meg kell barátkoznunk.
5. §. A határozatlan integrál számítása. l ö 'J
2. A műveleti szabályok.
Az olvasónak bizonyára (eltűnt, hogy az alapképletek között sok
aránylag bonyolult integrálandó, mint r ... . , -------- stb. szerepel.
y 1 —xi cos8 a:
Ezzel szemben hiányzanak az elemi függvények inverz függvényeinek : a
logaritmusnak, a körmérő és a területmérő függvényeknek integráljai.
Ezekre — mint látni fogjuk — az alapműveletekre vonatkozó differenciálási
képletek megfordításával jutunk. íme az első :
A képletnek az J*(u±'y) dx — j udx-t j'v dx
képlet felel meg, ha ugyan nem is alaki, de értelmi megfordítással. E végből
csak az u = - j —’ v — ~ ~ jelölést kell bevezetnünk, mikor is az első képlet
flX M'íC
jobbról baba olvasva azt mondja, hogy u ± v egyik primitív függvénye
V ± V, vagyis u és v egy-egy primitív függvényének összege illetve különb
sége, megegyezésben a második képlettel. A tétel többtagú összegre (különb
ségre) is általánosítható ; végtelen sorra azonban már egyáltalában nem!
Röviden : véges sor tagonként integrálható.
Ami az állandóval való szorzást illeti, a
delJ(x) dü(x)
képlet kapcsán fcu(x) dx = c fu(x) dx.
dx C dx
Ez a képlet különben az előbbivel egybe is foglalható :
Ha Cj és c2 két, állandó, akkor
f[Cju(x) -t- c2v(x)] dx — c1J u ( x ) d x + c., j v(x) d x ,
szóval: az integrálás művelete lineáris függvényművelet.
Szorzat és hányados integrálására már általános szabály nincs. A diffe
renciálási képletek között pl. csak egy van, amelyben a derivált szorzat
t. i. a láncszabály. Ez a szorzat azonban igen speciális alakú. Más híján
mindenesetre ezt is figyelembe kell vennünk. A láncszabály megfordítása
ként így egy nevezetes integrálási módszerre, a helyettesítés módszerére
jutunk. Erről, valamint a szorzat differenciálási képletének megfordításá
val nyert eljárásról, a parciális integrálásról azonban fontosságuk miatt
külön-külön kell megemlékeznünk.
3. A helyettesítés módszere.
A helyettesítés módszerét két alakban alkalmazzuk. Finom különb
ségük csak akkor szökik szembe, ha kiemeljük, hogy egy függvény primitív
függvényeiről mindig csak egy intervallumon, szakaszon beszélhetünk.
íme a módszer első, számos szorzat integrálásánál kitűnően alkalmaz
ható alakja :
160 11. Differenciálhányados, határozott ás határozatlan integrál.
) f(u(x)) u'(x)dx — I ( f(u) du I ;

L' J u-u<x)
szóval és részletesebben :
egy szorzatnak valamely I x-szakaszra vonatkozó primitív függvényeit
nyomban megadhatjuk, ha egyik tényezője itt az x közvetett f(u(x))-függvénye,
másik tényezője e függvény belső u(x)-függvényének deriváltja és e belső függ
vény értékkészletét átfogó valamely I u-szakaszon a külső f(u)-függvény primitív
függvényeit ismerjük. Ha ugyanis az utóbbiakban az u-változó helyére az x-vál-
tozóban kifejezett értéküket helyettesítjük, akkor a szorzat keresett primitív
függvényei állnak előttünk.
íme három példa, e tételnek három, gyakorisága miatt megjegyzésre
méltó különleges esete :
a) fU ^ d x= í
> u(x) I u(x)
u’(x) dx = f —1 = log Cu(x).
U u }U- U(X)
a logaritmikus integrálás szabálya: ha egy tört számlálója a nevező deriváltja,
akkor a tört egyik primitív függvénye a nevező abszolút értékének logaritmusa
minden olyan szakaszon, ahol a nevező nem zérus.
iJl. | ctg x dx — í -US X dx = log G sin x ;
/ ./ sin x
(. , fs in r , f — sin x , . „
tg x dx = I ----- d x= — I ---------- dx = — log 6 cos x.
/ / cos x .) cos x
= 2 | / u(x) 4 - C
í 7W ) “
xd U pír] íl“"
u —u*
(x )
Számtalanszor alkalmazható végre a következő szabály:

c) ha j f(x) dx = F(x), akkor j f(ax~- b) dx = ~ F (ax + b );
az utolsó képlet mindkét oldalán α-val szorozva itt nyilván az általános
képletnek u — ax-j-b speciális esetéről van szó.
Pl. í cos {at + fi) dt = — sin (at — fi) + C.
* A bevezetőben felírt általános képlet a láncszabály képletének egyszerű

megfordítása. Valóban, ha az f(u ) határozatlan integrálja valamely /«-inter
vallumon
F (u ) = J f(u ) du, akkor egyrészt = /( « ) .
másrészt minden olyan u —n (x ) függvényre, mely l x értelmezési szakaszán diffe
renciálható s amelynek értékkészlete az /„-szakaszt át nem lépi,
F (u {x )) f f(u)
az /«-szakaszon x közvetett függvénye s deriváltja a láncszabály szerint i t t :

d F (u (x )) dF
— = t(u {x j) u'(x).
d.r du
5. §. A határozatlan integral számítása. 101
Másszóval az /„-szakaszon az f( u (x )) u '( x ) szorzat határozatlan integrálja való

ban F (u (.x)j.
Tegyük fel mármost, hogy u = u(x) az I^-szakaszt (egy- vágj' több
rétűén) éppen az /„-szakaszba viszi át s olvassuk a bevezetőben felírt kép
letet jobbról-balra! Az így' előálló
I J /(«) **]«-«<»)=//("(*)) *'(*) dx
képlet azt mutatja, hogy
a határozatlan integrál jele alatt az u integrálási változó helyett alkalmas
u—u (x) helyettesítéssel új x-változót is bevezethetünk. Ezt a helyettesítést minden
esetre nemcsak az f(u)-integrálóadóban, hanem az egyszerű du=u'{x) dx szim
bolikus számítás kapcsán az integrálási változó du-differenciáljában is el kell
végeznünk.
Ha az u = u (x) függvény mellett még x= x (u) inverz függvényéről is
beszélhetünk, akkor a legutolsó képlet mindkét oldalát az «-változóval
kifejezve a helyettesítés módszerének második :
/ / ( * ) dU = [ / / ( “ (*)) * '( * ) d x ] x - Mu)
alakja áll előttünk. Csak egyszerű betficserét végzünk, ha itt a szokott
módon az eredeti integrál «-változóját x-szel, az új integrálási változót
pedig x helyett f-vel jelöljük :
//(*) dx = | j f(x(t)) x'<t) dt |,M(<aj)
P l.
dx
\ 1 f 1 a
O
L Ϋ \ — f- >
"e|ii
a j
1
I 1 a
---- — ai-c sin t + C . a = ------ arc s in ------ h t
1L a x « *
r dx 1 y a
ás hason loan c,
J ;r Ϋ .e* + a 2 a x
1 (1
r (,x — ----a.r e h -------- t C .
J x Ϋ a*— x - a x
A h e ly e tte s íté s m ó d sz e ré re a k ö v e tk e z ő k b e n m é g s z á m o s p é ld á t ta lá h m k .
4. Parciális vagy seorzatintegralas.

Bár — mint említettük — a szorzat integrálására általánoe, minden
esetben alkalmazható szabály nincs, sejthető, hogy a szorzat differenciálási
szabásának bizonyos értelemben való megfordítása is használható mód
szerre vezet. Valóban az ígyjnyert (/járás számos szorzat integrálására al
kalmazható, miért is újabban «szorzatintegrálás»-nak nevezik. Ezt az elne
vezést— ha félre nem értjük — nyugodtan használhatjuk. íme a szabály:
du
ha u és v az x differenciálható függvénye és a v ^ szorzatnak van ható
it
di)
rozatlan integrálja, akkor ugyanez mondható az u —
j— szorzatról is és
i dv , l du ,
u—
=—dx = uv — v dx,
I dx J dx
vagy a szimbőlikus differenciálszámítás
du
dv= 4 - dx és du ■ dx
dx dx
jeleit bevezetve:
j u dv = uv — I v du.
így a baloldali integrál meghatározása a jobboldali — sok esetben
egyszerűbb — integrál kiszámítására vezethető vissza. Mivel a jobboldal
első tagjában integrál már nem szerepel, ez a képlet tehát az integrálástól
parciálisán, részben felment, e szabályt a részleges, parciális integrálás
szabályának is nevezik.
Pl. J x cos x dx — x sin x — j sin x dx = x sin x + cos x + C,
m e rt az
= cos x választásnál —,U — 1 , v sin x,
dx, dx
vagy szim bolikusan (a törtjelek m egtakarításával),
ha u = x ás dv = cos x dx, ak k o r du = d x és v = sin x.
A parciális integrálás alkalmazásairól a következő' pontban beszélünk.
Most még csak egyszerű igazolására kell rámutatnunk.
* írju k fel a szorzat differenciálási szabályát az
dv d , du
u = -J— (uv) V ——
dx dx dx
alak b an . I t t a jobboldal első ta g ján a k v an p rim itív függvénye, t. i. nyilván uv.
H a te h á t a m ásodik ta g n a k is v an p rim itív függvénye, ak k o r az egész különbség
nek — te h á t a baloldalnak is van p rim itív függvénye s a k ettő egym ástól csak egy
állandóban különbözik. A k é t oldal p rim itív függvényeinek serege, h atáro za tla n
in teg rálja te h á t a z o n o s:
J “í dx-Sí <«v)dx-Jr í dx=av~.1υ du

dx.
dv
5. A parciális integrálás alkalmazásai. Rekurziós képletek.

I. Az elemi függvények inverz függvényei: a logaritmus, a körmérő és a
területmérő függvények parciális integrálással integrálhatók; w-nak a függ
vényt s -=^~nek az 1 -et választjuk.
dx
AH.
j log x dx = x log x j ~dx = x log x — j*dx
- x log x — x + C,
S. .s'. .1 h a tá ro za tla n inlrtirál szá m íiá e a . ItiS
az u = log «·, r ' = l, vagy — h a tetszik — a d v = </# választással. H asonlóan
| arc t g .1· dx = x a r c t g x — I —í —_ d r
J .'! + * -
” * Hl c 1K·<■— 4-
2 JI T
I +X1 ,/x
= x arc t g x — -L log (1 + x 3) + C
n logaritm ikus integrálás szabályával (3. pont ")).
És I arc sin x d x = x arc sin x — I — ----- d x

J Jf/ 1—ar>
1 /· — 2x
— x arc .sin x -f — I — dx
dx
2 JΎv Τ1 — X-
= * arc sin x + |/1 __a,a _|_ f ·
a 3. pont I)) -példája, alapján.
K két m in tára integrálható arc cos, arc ctg és m inden területm érő függ
vény. H asznos gyakorlatként ezt az olvasóra bízzuk.
II. Parciálisán integrálhatók a
COS X
P„(x). sin x
eh x
síi .r
alah't szorzatok is, amelyeknek P„(x) első tényezője n-edfokú polinont.
Integrálásuknál ugyanis u — Pn{x) választandó, mikoris u'= P„. i(x) már
egy (n — l)-edfokú polinom. A «'-tényezőnek természetesen a mindenkori
második tényezőt választva parciális integrálással így
e .U
sin x
P n-t(x)· cos x
sh x
eh x
alakú integrálandóra jutunk. Az n-paraméter értéke tehát eggyel leszállt,
úgyhogy n parciális integrálás után egy állandó tényezőtől eltekintve vala
melyik alapképletre jutunk.
Pl. j x 1 c o s x d x — x ‘ s in x — 2 ) x s in x dx
= x 2 s i n x — 2 [— * c o s x + le o s x <te]
= x* s i n x - r 2 x c o s x — 2 s i n x + C.
Az ilyen, hasonló alakú, de kisebb paraméterű kifejezésre vezető eljárást

rekurziós eljárásnak nevezik. További példája, ba k Φ — 1 :
P . (l«g X)" U - (log x)»-. b .
II*
t< U I I . Differenciálhányailos. határoznit é s határozatlan integrál.
III. A rekurziós képlet előállítása sokszor még egy egyszerű fogást

igényel.
Pl. Legyen n és m két 1-nél nagyobb természetes szám. Akkor
| cos"# dx = I cos"-1# cos x dx
— cos’1-1 x sin x + (n— 1 ) J sin2# cos"-a #á#;
tudva azt, hogy sin2# = 1 — cos2#, a jobboldal második tagja
(w— 1 ) j cos”- 2 d x — (n — 1 ) J cos"# dx
alakba írható. Az így nyert utolsó tagot a baloldalra átírva és azután mind
a két oldalon n-nel osztva
ícos'‘# d # = * cos" -1 # sin # + —— -(c o s n - 2 #d#
./ η η I
adódik ; ez a keresett rekurziós képlet. Újból és újból való alkalmazása végre
I d x= x ~r C, vagy | cos # dx = sin # + C
alakéi tagra vezet — a szerint, amint n páros vagy páratlan — s ezzel az
integrálás befejeződik.
Hasonlóan nyerhető az
sin"# dx —----ηί sin" ér cos # -t- -— n ^ .' f sin"-2# dx
sin'"+1# cos"-1#X nn —
— 1j r . , ,
és az f sin"'# cos"# dx —
m -f- n
— I------------ I sin”1# cos"-2# dx
m 4- n ■'
rekurziós képlet is. Gyakorlatképpen határozza meg az olvasó a hiperbolikus
függvényekre vonatkozóakat!
IV. Érdekes megállapítás tehető végre az
gm x | . gna)
cos mx ■! cos nx
sin mx I I sin fix
alakú szorzatok integrálásáról is, hacsak primitív függvényeik rögtön meg
nem határozhatók. Ezeknél a II. típusra emlékeztető szorzatoknál ugyanis
vagy az első, vagy a második tényező választható u-nak, a másik r'-nek.
Eredményre a két választás párhuzamos megejtése vezet.
Pl. 1 mx ·
- r nx sin n x -------- I r mx sin n x d x
f e mx cos n x d x m
n n .
lletve I e mx cos n x d x 1 -r η χ n 1 ffViX sin n x d x

,,Τ Μ ,Γ c o s -------------
m m ·
a szerint, amint em x- e t illetve cos »i.c-et választjuk (í-nak. Λζ elsí

n
m m
a második ----
n
m 1 szorozva
— | e mx cos n x dx = 1 e 1** sin n x - I i mx sin n x d x
m .’ m J
— = 1 rmxa)* nx t- 1 e u it sin n x d x
II Jf
e mx cos n x dx
v J
G. §. AUnlrívoxabb iviegníltbpuxok. lt)5
<1(„1ik. úgyhogy e két relációt összegezve s azután —— ^j--el szorozva
rmx ,.()s n.r ,/x _ cll ni c o s n x + n sin ni:

C.
i»» + n2
Az összegezésnél meg kell gondolnunk, hogy az utolsó relációpár jobboldalán
a második tagban néni egy és ugyanaz a függvény, hanem egy és ugyanaz a fiiy y v é n y -
screjf szerepel. Éppen ezért
I< sin n x d x — |r mJ sin n x d x — C.
11a kisebbítendőül és kivonandóul a, seregnek ugyanazt a függvényét választ

juk. akkor C —0. Minden más esetben a kisebbítendő és a kivonandó a sereg két
különböző függvénye s így egymástól a C integrálási állandóban különbözik.
Ennyit a határozatlan integrálás technikájának elemeiről. A következő
cikk általánosabb integráltípusokkal foglalkozik. Tartalmát az olvasó
apránként és csak akkor sajátítsa el, ha a gyakorlatokból és feladatokból
már kis ügyességre tett szert.
ti. Á lta lá n o s a b b in te g r á l típ u s o k .

1. Racionális törtfüggvények részlettörtes alakja.
Egy
S(x) = t0x"‘ + ----- hc„t
N(x) d0xn -f- dt a;**-1 -}----d„
racionális függvény minden olyan intervallumban, amelyben nevezője a zérus
tól különbözik, integrálható; primitív függvénye — mint látni fogjuk — leg
feljebb racionális függvényből, logaritmusból és arcustangensből épül fel.
Az általánosság csorbítása nélkül feltehetjük, hogy S(x) az N(x)-né]
alacsonyabb fokú, hogy tehát egy ú. n. valódi törtfüggvénnyel van dolgunk.
Ellenkező esetben ugyanis S-nek Λ'-nel való alaki osztása után a racionális
függvényt egy polinom és egy valódi törtfüggvény összegeként írhatjuk fel.
:ix* ----fa;* — ö x — 1 öx*— 1
; 2 .1 » + x ~ ,t* + 2a:» + x '
U. i. (3a * — 4a:2— «a; — ]) : (a:» + 2a:» + x ) | 3a: — 6
3a-* -|- da·8 -)- 3.r2
— da·8 — T.r2— da: — 1

— da·8 — 12 .1 - - da·
+ _ _______
ű.r2 — 1.
Eddig jutva az eljárás azt mutatja, hogy
(3.r* — 4a:2— d x — 1) — (a:8 + 2a:2-f a-) (3a: — fi) = 5.r2— 1,
ami átrendezés után a fenti alakba írható.
Megjegyzem, hogy — amint a e zá m o k , tehát a 11) hatványai szerint rendezett
kifejezések osztásánál csak a jegyekkel, tehát 10 hatványainak együtthatóival
dolgozunk, úgy itt x hatványainak felírását mellőzhetjük,
fg y a fenti számítás a következő alakot nyeri :
166 I I . Differenciálhányados, határozolt ée határozatlan integrál.
* 3 1
3 0 — 4 — (í — 1 : T 3 1 | 3 — 6
3 6 3
— 6 — 7 — 0 — 1
— 6 — 12— 0
+ _ + + __________
5 0 — 1.
Mivel egy polinoin minden további nélkül integrálható, most már
valóban csak a valódi törtfüggvény integrálása marad hatra. E végből
a racionális függvény ú. n. részlettörtes alakját kell előállítanunk.
Egy a IV. fejezetben bebizonyítandó tétel szerint egy (valós együtt
hatójú) polinoin, tehát pl. N(x), egy és csakis egyféleképpen bontható
fel az .i'-ben elsőfokú
x ~ a ,x — b ,...
és az oi-ben másodfokú, de x minden értékére pozitív, ú. n. definit pozitív
másodfokú
= a;2 2 li^x -)- Cj. (Jt= χ--\- ·1Β2τ + Oj,. . .
polinomok szorzatára :
N(x) = d 0(x— α)·{χ— b)t*... ψξ*...;
itt a, b ,..., Bv Cv Bv C'2, . . . , d0 valós számok és a kitevők oly termé
szetes számok, hogy
« + fi + · · · + 2 (pj p2+ . . . ) = n.
a N fokszáma. Ezeket a tényezőket — érthető okokból — a nevező gyök
tényezőinek nevezik. Hiszen pl. N(a)=0.
Fenti példánkban
x ‘ + 2 x ‘ + x ~ x {x + 1)!,
azaz pusztán lineáris tényezők szorzata szerepel, de
pl. x* + 2.r = x (x s 4· 2)
esetén már quadratikus is.
Egy további, ugyancsak a IV. fejezetben igazolandó tétel szerint most
már az valódi racionális törtfüggvény egv és csakis egyféleképpen a
N($)
lineáris tényezőknek megfelelően
_ 4 i_ A., A.,
x —a (x—u)* 1 · + (x—a)"
tí„
+ x —b . -{ A _ +
x -b f ^ + (x-b y
+
s a quadratikus tényezőknek megfelelő
li jX -j-
íí^x + 1\11 — 12 | tíVlx + Te
'+
Q1 (x)
<Λ(*) ~~Öf(x) QHx) '
ü tx -j- Ej
4- + ···
QJx)
6\ ff. Általánosabb inteyrálilpiisok. 107
ú. n. részlettörtek összegeként állítható elő, ahol

Av A2, . . . , B v fí2.......Blt Tv . . . , Uv Vv . . . valós állandók.
p, .5x’— 1 _ _ j_ _ 4 . JL_
x (x — 1 )* X (íZ + 1 ) 2 x + 1’
amint arról, a jobboldalt közös nevezőre hozva, nyomban meggyőződhetünk.
A részlettörtek számlálóiban szereplő állandók meghatározására több
módszer áll rendelkezésünkre. Egyszerű s mindenkor alkalmazható a hata-
rozatlan együtthatók módszere. Célszerűen mindjárt egy példán mutatjuk be.
Pl. A részlettörtre való bontás tétele szerint
ő x 2— 1 _ A H C
a: (íE-t-lP x (ír+ l )! 1 íz + 1 ,’
•egyelőre h a tá ro za tla n e g y ü tth a tó k k a l. Ezeket mindenesetre ágy kell meghatározni
hogy a két oldal azonos legyen. Közös nevezőre hozva a jobboldalon
(A + C ) x 2 + (2 A + B - ~ C ) x + A
x (x + l)2
adódik, ami — mivel a nevező a két oldalon azonos — csak úgy lehetséges, ha a
számlálók is azonosak, tehát (a 4. § 7. szerint) a két számlálóban cr ugyanazon
hatványainak együtthatói megegyeznek. így'
A+ C = 5, 2.-1 + B + C = 0 , A — — 1,
vagyis A — — 1, C = 0, B — — 4,
megegyezésben a fentiekkel.
2. Racionális függvények integrálása.

Miután egy racionális függvény részlettörtes alakját előállítottuk,
integrálását
a) polinom,
b) —-—ΓΤΓ alakú hatványok
(x — a)k
A x+ B
és c) alakú törtfüggvények
(x 2 + 2bx —c)”
integrálására vezetjük vissza. Az a) és b) alatti tagok nyomban in
tegrálhatók és hatványokra illetve logaritmusokra vezetnek.
Pl. Az előbbi pontból tudjuk, hogy
3x* — -Ír - — (Ír — 1 1
= 3x — 6 +
ír* -|- 2 x 2 + ír ír (ít+ IP
==3a._ e__ 1_____ 4__
X x (ír +· 1 )* ír -+■ 1
Határozatlan integrálja tehát tagonként integrálva:
3 4
— ír* — Óír — log C .x + ------- — + 6 log C t (x + 1).
2 x + 1
3 , 4 <* + !) ·
röviden + log C
T x 0 x+ T + T
168 II. DiflerencMIhányadoe. hutározotl és határozatlan integrál.
Ami most már a ej-alakú tagokat illeti, ezek integráljai az egyszerű

x= u |/ c — b2 — h. dl du X c — b2
helyettesítéssel
í‘ Cu + D
du
J (1 + u2)"
alakra hozhatók.
* Ha u. i. X 2+ 26a· -í- v = (x -f 6)* + c — 62
definit pozitív, akkor c-—ó 2, mint e kifejezésnek x —— 6 esetén adódó értéke
bizonyára pozitív. íg y
x —b
<*z a k if eh*7>s az u - ------- helyettesítéssel a
Ϋ r—62
(e—6*) (1 + «*)
kifejezésbe s a e)-típusú iatográland ók az előbb felírt alakéiba mennek át
így elegendő — megint z-betűt használva —
C A x+ B , A r 2x - Γ dx
J ( 1 + x 2) » ~ 2 J ( l + r 2) " dx B J
! Í1 -a :2)"
alakú integrálokra szorítkoznunk. A jobboldalon az első helyettesítéssel
nyomban meghatározható:
f 2a- , _ Γ j‘ d u 1
J ( l + x 2)» * U « ” J u „ 1 + .r , ( « — 1 ) ( 1 + í t 2) " - · + ° :
a második integrál n= 1 eset én arc tg a;, n > l esetén pedig egy rekurziók
képlettel erre visszavezethető. Ugyanis — amint azt nyomban igazoljuk —
f dx x 2 n—3 I dx
.) (1 ~x2)n 2 (n—1) (1-f * 2) " -1
(1-Γ**)η 2 (n—1) JJ 7l+a>=T-
(l-fa.0)"
úgyhogy n— 1 lépés után valóban
f u % 2 = f'r' ' t* x + c
lép lel.
* A rekurzió* formula előállítására az
. , sin l 1
x “ tg t = ------ - , d x = — dl
cos 1 cos2!
helyettesítést alkalmazzuk, amikor
, -j-
1 , x*, =τ= X
, -á--------
sin2! = ____________
cos2! A sin2! — _____
1
c o s 2! co sH c o s 2! ’
tehát ( , - í cos.*"-·! dl
J (1 -t-a,·2)" d
adódik. Az 5. pont III. reknrziós képlete a visszahelyettesítés után így valóban
a felírt képletet adja.
íme egy példa arra az esetre, amikor a nevezőben bonyolultabb másod-
6. §. Általánosabb integráltípusok. 169
fokú tényezők is fellépnek. A választott példa történelmileg is érdekes,

amennyiben Leibnim&k — aki a racionális függvények integrálását reszlet-
törtekre való bontással 1702-ben először tárgyalta — még nehézséget
okozott.
A nevezőben lévő biquadratikus kifejezés

i ‘ T l = (*2+ l ) 2— 2*2 = (x* + 1 -r γ " ϊ χ ) (** + 1 — ]T 2 x )
szerint d2= c — b* — 1 — | } kapcsán, két definit pozitív másodfokú tényezőre
bontható. íg y tehát
I Αχ + B C x + 1) , , 1
- - - ........... ....... .......... — -í- ' . h fi,
h s = --------------- .
a·* + 1 * 2+ 2 b x + 1 * 2— 2 b x + 1
A jobboldalon a határozatlan együtthatók módszere ez együtthatókra, nézve az
Λ + C =0
— 2b A + B+ 2 bC + 0=0
A — 2b B + C + 2b O = 0
B + /) = !
egyenletrendszerre vezet. Első egyenletéből a harmadikat kivonva, a negyedik
egyenlettel együtt
( B — Z> = 0 _ _ l .....
{ azaz B = D = — adódik.
| B +/1 — I 2
A negyedikből a másodikat kivonva, az első egyenlettel
-4 - c ~ 1 T A 4b ‘ ( Ib
A c =o
adódik. így
1 a:+26 1 -26
x*- 1 46 * 2+ 2 b x + 1 46 x* — 2 6 * + 1
Eddig 6 — — — volt. Most, mint látjuk, elegendő az

V2
1 l’ *+26 -dx
16.) * 2+ 26* + 1
integrált kiszámítani s az így nyert kifejezésben 6 helyére egyszer + -^=--t, másszor

1 V 2
— -y = -t írni. Az így előálló két kifejezés összege a keresett integrált adja. Ámde-
1 í *+26 1 Γ 2*+26 1 i‘ (d. x

~tb J *‘ + 2 6 * + l dX ~"S6"J * 2 + 2 6 * + l ( X + 4 J * 2+ i26* + í
s itt az első logaritmikus integrálással az
-ί- log {x- + 26* + 1)

nö
eredményre vezet. A másodikból az x = d . u —6 helyettesítéssel |<1 1 — 62 j
+7 I \ ~ r ~ r = r x arc tgH =
i d ) 1 + m2 id 2 g 2 arc tg ( / 2 * + J/ 26)
170 II. Differenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.
adódik, Így a mondottak szerint -

dx ! irt-f Ϋ 'ix + 1 , 1 .
I ~v~—r
,
•'•*+1
— z= l o g --------- j= -------- 1------ arc te ( y ‘2 x + 1 )
4J/2 x 2— Ϋ 2 x - r \ l\f->
+ arc tg (|/2a>— l) + C.
3. Alkalmazás a kémiai kinetika körében.

Örömmel mutatunk az előbbi elméleti fejtegetéseknek egy fontos alkal
mazására.
A k é m ia i k in e tik a a vegyi folyamatok időbeli lefolyásával foglalkozik. Mivel
erre az ú. n. kémiai tömeghatás törvényével a reakció feltételezett vegyi szer
kezetéből von következtetést :
a fo ly a m a to k id ő b e li le fo ly á s á n a k v izsg á la tá v a l vegyi sze rkezetü kre vonatkozó
fe lte v é se in k e t ellen ő rzi. libben áll nagy jelentősége.
Jelentse x = x (l) valamely egyirányban teljesen lefolyó
A + B + . . . —(·
folyamatnál az egyes molekula-csoportokból f-időig átalakuló mennyiséget. (Ha
«mola-okban, vagyis a molekula-súlyok többszöröseiben mérjük, akkor ez minden
csoportnál ugyanaz a szám.) Ha a csoportok kezdeti mennyisége a , b. . . . , akkor
tehát a f-időpontban ezekből már csak ( « — x ), (b — x ) . . . . mennyiség van jelen.
f/,/·
A kémiai tömeghatás törvénve szerint a -ő - reakciósebesség a még át nem alakult
at
csoportok mennyiségével arányos :
=k (« — x) (b — X ) . . . ,
dt
dt
ahol k az ú.n. sebességi á lla n d ó . Az inverz t = t(x ) függvény -7 - -deriváltjára áttérve
ax
és integrálva
_L Γ______ dx__ +C,
k (a — «) (6 — x ) . . .
ahol C az x = 0 esetén t = 0 kezdeti feltétel megadásával határozandó meg.
libben az esetben tehát- a kémiai adatok (a , b, . . . ) ismeretében az integrá
landó racionális függvény nyomban részlettörtekre bontható. H a az egyes cso
portok kezdeti mennyisége megegyezik, vagy az új molekula az egyes komponen
sek több molekulájából épül fel, más szóval a reakció *nA+»i.fi + . . . - t jellegű.
dec
akkor —— k (a — «)*» (b —« ) » . . . .
dt
úgyhogy az integrálandó nevezőjében többszörös tényezők is fellépnek.
A további eljárás éppen abban áll, hogy az integrálást elvégezzük s meg
vizsgáljuk, hogy különböző t esetén u m é rt a — x , tehát x-értékeknél a k valóban
állandó-e vagy nem.
Itt is bonyolódik a helyzet, ha
in A + n l t . . .J * m ' A ’ 4- n ' B ' - . . .
jellegű, ú. n. m egforduló fo ly a m a tta l van dolgunk. Akkor u. i. a reakció eredő-
sebessége a kétirányú sebesség különbsége :
fix
= k (a — x ) m (b — x ) “ ------- k '( a ' + x ) m tb 1 + a·)"' . . .,
fit
6. §. Általánosabb integráltipusok. 171
úgyhogy az integrálandó nevezőjét még tényezőkre kell bontanunk. Szerencsére

a magasabbrendű, több molekula-csoportú folyamatok ritkák, úgyhogy a fellépő
esetek túlságos nehézséget nem okoznak. Megkönnyíti az eljárást az is, hogy az
eilyenm 'dyt jellemző
0 = k (a — x ) m (b — x )n ------- k '( a ' + x ) m’ (b' + x ) n . . .
egyenletből egy gyököt, tehát gyöktényezőt az egyensúlyi «-érték kimérésével
meghatározhatunk.
4. Trigonometrikus kifejezések integrálása.

Az előzőekben elszórtan egy-két trigonometrikus kifejezés integrálásá
ról már megemlékeztünk. Most egy idevágó általános elvet szögezünk le :
Ha az integrálandó cos x és -sin x-ből pusztán a négy alapművelet segítsé
gével felépített kifejezés, másszóval e két függvénynek
R (cos x, sin X)
racionális függvénye, akkor integrálása a
cc
t = tg ———, azaz x = 2 arc tg f,
Ά
helyettesítéssel mindig a t racionális függvényének integrálására vezethető vissza.
Ennél a helyettesítésnél u. i., amint azt az T. 6 . § 2-ből tudjuk.
1 —. fi 21 2 dt
cos X. = - 5 —,—5 , sin x — ------T- , továbbá nyilván dx =
1 4 - fi ' 1 + fi 1 4- t-
úgyhogy
f i (™8X> ( 4 + f * T + f i ) Ϊ ; fi dt
= j B J t ) d t.
P1 ">f £ 7 f '£ r dt J't -= log ct = lo* c tg -f ·

b) Hasonlóan állapítható m e g — -— integrálja is. de egyszerűbb a kővetkező
cos x
•számítás :
’
} ' ~ r r r r f ~ ,OÍ 0 ‘ί ( τ + τ ) -
' s in ( « + — J
XT . ,, . sm x cos x ,
Nyilvánvaló, hogy tg x = — -—> cotg x — —.---- kapcsán az
cos x sin x
R (cos x, sin x, tg x, cotg x)
integrálandó is fenti alakú. Itt még csak arra akarunk rámutatni, hogy
a trigonometrikus függvények között fennálló számos elemi kapcsolat a
szóban forgó kifejezések integrálására sokszor - a fenti általános elvnél
sokkal — egyszerűbb módot ad. Ez egy más esetben is megszívlelendő
figyelmeztetés. Általános eljárásokhoz csak végső esetben folyamodjunk.
17® I I . Differenciálhányados. határozott és határozatlan integrál.
Pl. c ) { . llj 3 =:
J sin-./- cos2®
—
J L cos2*
II
H----t—j— |d x = t « * — COtg X + C ,
sin2# J
míg a t = tg helyettesítés bonyolult racionális integrálandóra vezet.
ti) Az I. 0. § 2.-ből tudjuk, hogy két szám, amelynek négyzetösszege 1,
egy harmadik szám sinusának és cosinusának tekinthető. így
a cos x + b sin ./· \ ti2 + b- ~i ffi cos x + y /yi si,‘

= tΛ/*
Ϋ a2 + b 2 (sin « /'os x + cos a sin ®)
= Ϋ t,2 + b‘ sin (x + a).
Ezt tudva
t‘ áx 1 | t lx 1
. — ,----------lo g C tg —(® + a),
. / a cos x + b sin x ~ b 2J sin (a! + «> Ϋ a2 + b2 2
ah o l ig a — s így a = arc tg —
Végre b b
V8 r dx r _ j _______ i dx
J a cos-’,/·-- b sin2./.' J a + b tg2* cos2./·
ha a nevezőből cos2ír-et kiemeljük. Az // = tg * helyettesítés most már nyomban az
tlu
JV bn2
integrálra vezet, am ely az alapképletek egyikére könnyen visszavezethető.
5. Exponenciális kifejezések integrálása.

Ha az integrálandó eu: racionális függvénye, akkor az u=eF helyettesítés
nyomban az u racionális függvényének integrálására rezet.
Ebben az esetben u. i.
u = e-c, X = log u, dx — —
s így
I*/?(<>■'') dx - j R(u) du = J Rt(u) du.
Pl. i y —— áx
J 1 /"*
f —----- — d a = I " ■ d u .
J 14 . u a J 1 —M
Itt felesleges a racionális függvények elméletére visszanyúlni, mert egyszerűen
// 1 + it — 1 _, 1
1+ u ~ 1 +u ” 1 +w
úgyhogy tagonként integrálva és visszahelyettesítve
fr f« — j '_ í í ü _ = « — l o g C ( l + u) = e·— lo g C (l-* -c»)
.1 J ! + //
adódik.
Mivel <* * - y («*+ ± ) sl>* = í (« ■ - -j? ) ■
természetes, hogy az u — ex helyettesítéssel a
R (eh x, sh x. fii x)
int.egrálandók is racionalizálhatók.
6. §. J lla lth to s a b b inicffrú / ti pit s o k . 173
A trigonometrikus függvényekkel való analógiát szemmel tartva a

x
t = th -jr- lielj'ettesítés is természetes. Ennél az I. 6 . § 6 . szerint
Ji
1 -ót2 2í . 2
cha : = - 5 ----sha; = ^-------- y, és nyilván dx = -z---- xdt,
1—r 1—r ' 1—t-
úgyhogv
j l i (cli x, ah x) dx = J -j ^ “)
= J ΝΛ(ή dt.
6. Másodfokú polinomok normálalakjai.

Egy y — ax2 -f- 2 bx + c, «4=0
másodfokú polinom görbéje — mint tudjuk — egy az (/-tengellyel pár
huzamos tengelyű parabola. Ha a pozitív, akkor felfelé, ha pedig a negatív,
akkor lefelé nyílik. Továbbá az ^-tengelyt.
a) nem metszi, b) érinti, c) két pontban metszi a szerint, amint az
ax2 — 2 bx -f- c = 0
másodfokú egyenletnek
a) nincs, b) két összeeső, c) két különböző (valós) gyöke van, tehát
b2— ac
a) negatív, b) zérus, c) pozitív.
Az első esetben az ordináták egyenlő jelűek : pozitívok a > 0 , illetve
negatívok u < 0 esetén ; a polinom defin.it pozitív, illetve definit negatív.
A harmadik esetben különböző előjelű ordináták is vannak, a polinom
indefinit. A második esetben — az első és harmadik eset határesetében —
végre az ordináták ugyan előjelt nem váltanak, de közöttük a zérus is
előfordul, a polinom a > 0 esetén 'pozitív szemidefinit. « < 0 esetén pedig
negatív szemidpfinit.
Mindezt á fogalmak szemléltetésére mondottuk el, de a másodfokú
polinomok ú. n. normálalakjaival tisztán algebráikig is kimutatható. Az
integrálszámításban éppen ezek a fontosak.
Egy másodfokú polinom a változó lineáris (egész) transzformációjával a
G'(m8-|-]), Cu2, C(u2— 1)
normálalakok egyikébe megy át a szerint, amint a polinom
definit. szemidefinit, indefinit.
Ugyanis y = axr -\ - 2 bx c — — [(a x b ) 2— (b2— «c)J.
Szemidefinit polinornnál b2—ec= l).teh át ha
u = a x -j- b, akkor y = —u2;
171 11. Differenciálhányados , határozott és határozatlan integrál.
delinit polinomnál 0 > />2 —a c = — d2 s így ha

ax + b . d2 , ,
u = — -— , akkor // = — (u2 -f- l );
indefinit polinomnál végre < b2—a c = d 2, úgyhogy az

0
d2
ax-\-b a («·— !)
u- helyettesítéssel y = d2
d ( l - w 2)
áll elő a szerint, amint a pozitív, illetve negatív.

Pl. Az y — 3*2— 12* + 1
polinom h- — ac = (— ö)*— 3 .1 = 36 — 3 = 33 > 0 kapcsán indefinit.
Normálalakja az
3* — 6 y 33 u + Ü
u= ~~yW~’ vagyis x== 3
helyettesítéssel teh á t:
33
y- 3 - (w2 — 1 ) = 1 1 (u2 — 1 ).
Megállapításaink már az
r Ax
A x -4-
f BB r Ax-\-B
A x+
Á) jax2+ 2 b x + c X 's j / α χ2 +ϊlbx-\-c dx
alakú integrálok egyszerű meghatározásánál is szerepet játszanak. A meg
felelő lineáris helyettesítéssel u. i. ezeknél először a nevezőben fellépő poli-
nomot normálalakra hozzuk. A számláló ennél a helyettesítésnél lineáris
marad, úgyhogy (legfeljebb) két tagját a nevezővel osztva s tagonként
integrálva a fellépő két integrál nyomban meghatározható.
Pl. A ) J = f - 2 r~ -‘— — d x
■' X2-r 0* + 5
*+3
esetén a nevező ft*— a e = i kapcsán indefinit és így az u — vagyis
a; = 2 u — 3 helyettesítéssel 4 («*— 1)
normálalakjába megy át. Mivel még d x = 2 d u :
, Λ u— 2 , 1 Γ 2w , „ í' d u
J —— - d u = — I - — - d u + 2 l --------
J a 2— 1 2 ./ a -— 1 a I »2
1 +u
= -j- log j h*— 1 |+ log | ) |- ( 1
= — log Ix'-+ 0.r + 5 1+ log |- j |+ C.
x + 2
fí) j —f __ dx
./ \ í x * + 2 x + í
esetén a négyzetgyök alatt fellépő polinom ft*— o c = — 1 kapcsán deíinit pozitív
és az « = * + 1 vagyis
x — u — 1 helyettesítéssel t + u 2
!
6. y. Á lta lá n o sa b b in leg rá ltíp u so k. 170
alakra hozható. Mivel még d x = d u :
7 = ( r _ j - =rfc + γ - ü l
J Vl + u* 2 J y l + M* j / 1 + «J
= V T + Ü - + log (Μ + |/1 +«·>) + C
= [ Í x 2 + 2.r 2 + log (* + 1 + jAra -- 2.r— 2 ) + C.
6. 7 i (;«> y ax'- 2b x e) integrálása.

Az előző pontban mondottak jelentősége az
| R(x, ax2-{- 2hx —c) dx
integrálok meghatározásánál domborodik ki. Mint az előzőekben, R most
is változóinak racionális függvénye.
Mivel a változó lineáris transzformációjánál a típus nem változik,
mindjárt feltehetjük, hogy a négyzetgyök alatt álló polinomot már normál-
alakjára redukáltuk. Jelöljük tehát az integrálási változót már e redukció
elvégzése után is «-szel.
Ha a polinom szemidefinit (természetesen pozitív, ellenkező esetben a
valósban az integrálandónalc értelme sem volna), akkor az
R(x, \f x 2) =r- h\(x)
integrálandónak már az x racionális függvénye. Primitív függvénye tehát
a '2 . pont alapján meghatározható.
A következőkben tehát : a
R(x, | / 1 ^ 2), R(x, / ^ l ) . R(x, \ / l + x2)
esetekre szorítkozhatunk. Az első kettő indefinit polinomnál lép fel (ha .r2
együtthatója pozitív, az első, ha negatív, a második). A harmadik definit
polinomnál (természetesen pozitív definit nél, különben a négyzetgyöknek
a valósban maradva értelme sem volna). Szögezzük le mindjárt, hogy ezek
az integrálok is racioncdizálhatóh. ím e :
a) R(x, ( /1 — x2) dx az x — sin u (vagy cos u)
helyettesítéssel cos u és sin u racionális kifejezésének integráljába megy át. Mert
ebben az esetben
y 1 — x2 = cos u, dx — cos u du
s így integrálunk
| R (sin u, cos u) cos u du = | Rj(cos u, sin v) du.
alakú. Ez a f = h/ — további helyettesítéssel, amint a 4. pontból tudjuk,
u racionális függvényébe megy át, tehát integrálható. E racionálizálás a
két helyettesítés egybevonásával természetesen egy csapásra is elvégezhető :
2í 1 — f-
x = sin u = vag3r x — cos v :
1 4- t2’ 1 -I- t2 ’
170 I I . Differenciálhányados, határozott és határozatlan intei/rál.
s ennek megfelelően
•2(1 — t2) 4t
dx = cos u du = — - -2V; df. vagy dx = — sin v du = — —---- 2 ilt
(1 + * )" (1 t)
es t=
i+ y i vagy t
X i+x
Sokszor azonban már a trigonometrikus integrál racionalizálás nélkül is
könnyen kiszámítható.
Pl. Ϋ 1— a ? d x — j cos Hí d u == 4 - f (1 4" cos 2 «) d u ,
?—sin u · - J
úgyhogy tagonkénti integrálással
U . sin 2u „ 1. . ,/-T----- 5 7 . r .
—- + ——7 ----- i- C — Y ^ rc sin x - x \ 1 — X - ) 4- C
adódik ; brietsen sin 2 u - 2 sin u cos w = 2 sin u n -sin-ti.
Ami most már a még hátralévő két típust illeti

b) JR( x , V x* — 1 ) dx az x —chu.
c) J B(x, ]/ x2 + 1) dx pedig az x = sh u
helyettesítéssel eh u és sh u racionális kifejezésének integráljába megy át ;
ez az 5. pont szerint (az eu= r , vagy az előbb tárgyalt esetre jobban emlékez-
tető módon) a t = th — helyettesítéssel racionizálható. Sokszor a számí
tás még egyszerűbb.
Pi. J Ϋ i- 1 d x | ^ — j ch'Hí d u = * J (eh 2 u 4- 1) d u
1 u
= — sh 2 m + — + C
4 2
= ~ ( x y . e 1 + 1 4-ar ah x ) 4- C
.is Iy —■1 dx — \ sh'Hí d u = - i - | (eh 2 a — i ) du

J a?—oh w * "
= 4 - sh 2m +c
4
■-i- (.r y . r 3 — 1 — ar eh x) 4- C.
8. Két további irracionális kifejezés integrálása.

Ha az integrálandó x, a x 4 h, \ f c x d
racionális kifejezése : _____
R(x, y a X 4- b. y e x -- d),
akkor pl. a \,ra x-\-h = u helyettesítéssel u és y A u1-j- 2B u -j- C racionális
függvényébe megy át, és ez az előző pontban mondottak szerint integrálható.
Pl. Γ | / · du
) j' i— a;A , = ,/C y- £i —x
L . d x —2 Í - ^ L = -
./ yi—u1
G. §. Általánosabb iriegráUípusok. 177
a Ϋ Ί = v , tehát x = u 1, d x = 2u d u helyettesítéssel. Az utolsó integrálban az

u cos v, d u = sin v d v helyettesítést alkalmazva :
— 2 j cos*t> d v — — f (1 + cos 2») dv
= — v — i sin 2v + C
= — v — cos v Y 1— cos’ r + 0
eredményre jutunk, úgyhogy visszahelyettesítve :
d x =**— arc cos Y~x — Y x (1 — x ) + C.
Ezzel szemben pl. a nevező gyöktelenítésével
W ' / I i r a - v z + f ) >'»·
am i tagonként integrálva nyomban a
| f / (,r 2)» Y'(x-l· 1)*1 + G

eredményre vezet.
Végre, ha a k, l, . . . racionális számok az — többszörösei, akkor a

71
« M fírT O · · · )
’*/.ax + b
kifejezés voltaképpen x és racionális kifejezése :
V ex -f d
<
ax+ b
*>(* v m ·
,. ",f a x + b
ez pod.g λζ u helyettesítéssel u racionális függvényébe
megy át.
dx r
Γ dx Γ u*
Pl. du
J iíx
\ í x -— p
Ϋ x. 7r^ r r,.i T-qr^r
az x í — u, X = ιι*, d x =tiu5 d u helyettesítéssel és egyszerűsítéssel. Az utolsó integrá-
landót osztással egy polinomra és valódi törtfüggvényre bontva
1
(S f ( — t t + 1 -----— — ) d u =2w*— 8w* +Í5u —(i log C (1 -f u ) =
J \ 1 —u /
2 j .1·— 3 ff~ x + fí γ ί χ —ti log C (,1 fflc )
adódik.
9. Az integrálszámítás nehézségeiről.
A differenciálás és a határozatlan integrálás technikáját egybevetve,
az utóbbi bizonyára csalódást kelt. Elemi függvények zárt kifejezésének
deriváltja u. i. hasonló kifejezés alakjában könnyen előállítható. Ezzel
szemben szorzat, hányados, közvetett függvény integrálására általános
szabály helyett csak az utasítások, receptek egy serege áll rendelkezésünkre,
így az integrálásnál megtörténik, hogy hosszas és keserves próbálkozás
után is «eredményre», t. i. elemi függvények zárt kifejezésére nem jutunk.
15i
178 11. Differenciálhányados. határozóit és határozatlan integrál.
Hozzájárul mindehhez, hogy 1885 óta, Liouville (1809—1882) francia

matematikus vizsgálataiból tudjuk, hogy ez soli esetben nem ügyetlen
ségünkön, hanem a dolog természetén múlik. Hogy csak két példát említ
sünk, bizonyos, hogy
/· gát
, ha n 2 ; 8 , és I — dx
az elemi függvények zárt kifejezésével elő nem állítható — annak dacára,

hogy az integrálandó folytonossági tartományában a 3. § 4. szerint mind
a kettőnek «van» primitív függvénye.
Ezzel a helyzettel tehát meg kell barátkoznunk. Alapjában véve indo
kolatlan is az a követelés, hogy azzal a pár függvénnyel, amely a fejlődés
folyamán eddig felmerült, amelyet táblázatokba foglaltunk s így felette
önkényesen «eleminek» tekintünk, minden fellépő kérdést elintézhessünk.
Amint az összeadás, szorzás és hatványozás a számok egy alaptartományá
ból nem vezet ki, de e műveletek megfordítása a számforgalom bővítését,
«új» számok bevezetését tette szükségessé, ugyanúgy a differenciálás inverz
művelete, az integrálás új függvénytí'pusok forrása.
így pl. az általunk is követett tradicionális eljárás helyett sok tekin
tetben természetesebb, ha a logaritmust s a körmérő függvényeket a
X
log x = í — , (arc tgx) — f ■

——- , (arc sin
./ x J 1 4- x2
képletekkel, mint egyszerű racionális vagy algebrai kifejezések integrálját
értelmezzük, s az exponenciális és trigonometrikus függvényekre azután e
függvények megfordításával jutunk.
Mindezt egybevetve a határozott integrálnak a határozatlan segítségé
vel való kiszámítása — még ha a primitív függvény létezése biztosítva
is van — sokszor lehetetlenné válik. Ilyen esetekben nem marad más hátra,
mint hogy a· határozott integrál definíciójára visszanyúljunk s értékét ennek
alapján numerikus számítással vagy grafikus eljárással, előírtan megközelítsük.
A gyakorlat szempontjából ez az eljárás teljesen kielégítő. A harmadik
fejezetben az idevágó módszerekre még visszatérünk.
Befejezésül még csak egy megjegyzést a differenciál- és integrálszámí
tásról! Mivel az integrálás a függvények egy adott tartományából kivezet
het, a differenciálás azonban nem, érthető volna, ha az utóbbit elemibbnek
neveznénk-
Ezzel szemben azonban tény az, hogy amíg integrálja nemcsak foly
tonos, hanem — mint láttuk — igen sok nem folytonos függvénynek is
van, addig a differenciálhatósághoz még a folytonosság sem elegendő. Az
y = \x | = -J- Ϋ x 2 függvény erre az = 0 helyen egy igen egyszerű példa.
Wriersirass német matematikus (1815—1879) azonban olyan függvényt is
7. $. A határozóit integral számítása. 170
megadott, amely mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható. Ebi ól

a szemszögből nézve tehát az integrálás az egyszerűbb.
Épp ezért — s régi tradícióval szakítva — mi a differenciálást és az
integrálást kezdettél fogva párhuzamosan tárgyaltuk.
7. A. h a tá rozott in tegrál szám ítása.

Amint azt az előző cikk végén kifejtettük, a határozott integrálnak a
határozatlannal való megállapítása sokszor leküzdhetetlen nehézségekkel
jár. Ezzel szemben sok határozott integrált az integrálandó különleges
sajátságaira s a határok speciális értékére való tekintettel közvetlenül és
könnyűszerrel kiszámíthatunk. Hogy itt erre nyomban egy felette egy
szerű, de fontos példát említsünk :
a
| cos m x sin nx dx 0.
A cosinus u. i. p á ro s-, a sinus p á r a tla n -, tehát szorzatuk is p á ra tla n függ

vény : az x jelváltásával a függvény is éppen csak jelt vált (I. 6. § 1.). Az az
ordinátahalmaz tehát, amely negatív «-nél az «-tengely alatt van, pozitív «-re a
tengely felé kerül, az, amely felette volt, a. tengely alá jut. íg y egy az « = 0 hely
körül szimmetrikusan elhelyezkedő szakaszon e halmazok területi mérőszámai-
nak (algebrai) összege, az integrál éppen zérus.
Mind a két szempontot figyelembe véve tehát célszerű lesz a határo
zott integrálnak a 8 . § 8 . pontjában még nem tárgyalt sajátságaival meg
ismerkedni s egy-két határozott integrált kiszámítani.
Mindenekelőtt kimutatjuk, hegy a parciális integrálás szabálya és a
helyettesítés módszere — bizonyos megszorításokkal — a határozott in
tegrálok körében is alkalmazható. Egy szakaszon integrálható függvényen
a következőkben egy e szakaszon Riemann szerint integrálható, tehát pl. —
s a gyakorlat szempontjából teljesen kielégítő mérvben — szakaszonként
folytonos függvényt értünk.
1. Parciális integrálás.
Ha u(x) és v(x) az (a, b)-közön differenciálható és mind a két derivált itt
integrálható, akkor
b 0 0
I u(x) v'(x) dx = | u(x) v(x)\ — I u'(x) v(x) dx.
a a a
* Ebben az esetben u. i. u v deriváltja u v '+ u 'v , tehát az utóbbinak van primi
tív függvénye, t. i. uv s így a 3. § 2. szerint
b
) ( u 'v ' — u 'v ) d x = [uvlá
A baloldalról valóban beszélhetünk, mert integrálható függvények szorzata és

összege integrálható. Ha itt az integrálást a baloldalon tagonként elvégezzük s a
második integrált a jobboldalra írjuk, akkor már a kívánt képlet áll előttünk.
12*
180 I I . Differenciálhányados, határozott és határozatlan intearál.
Lássunk egy példát — függetlenül attól, hogy ennél a határozatlan

integrállal is célhoz érnénk. Vizsgáljuk az m = 0, 1, 2, 8 , . . . értékekre az
77
,Jm = )' sin”1* dx

O
integrált. Kétségtelen, hogy
J 0= y és Jx= l ;
ha viszont m > 1 , akkor parciális integrálással
2 n 2
2 . . a a
J m= J s in m_1* sin*d* = — fsinm-1*cos*]-|- (m — 1 )j'sin ”·-** cos2* dx.
o ° o
Itt az első tag zérus, a másodikban pedig eos2* = l —sin2*, úgyhogy
7t 71
a a
J m = (m — 1)f sin’" - ^ * — (m — 1)J sin"** dx,
ó o
vagy, mivel a második integrál J m, rendezve:

rn— 1 ,
Jm — ■
w ' m—Ϊ ·
Az to= 2 esetben készen vagyunk ; különben J m_2-re e rekurzión formulát
újból alkalmazzuk. így,
ha m = 2 n páros :
T r 2n— 1 2n— 8 3 1 7Γ (ra— 1)!! ff
J m= J*n= 2n " 2 n ^ 2 '" T “ 2 " T _ mÍ! 2“’
ha pedig ra= 2 m+ 1 páratlan, akkor
T , 2n 2n — 2 4 2 (ra— 1)!!
2n +1" 2n— 1 3~‘Τ' ~ ^Tí *
Itt, mint látjuk, ml! az ú. n. «szemifaktoriális»: az m-nek és a nála
kisebb, de vele egyenlő paritású (páros ra-nél páros, ellenkező esetben
páratlan) természetes számoknak a szorzata.
Ez a módszer kellő körültekintéssel alkalmazandó, különben ellen-
mondááokra vezethet.
Ha 1. *=*(<) a í-nek az (a, /9)-közön értelmezett függvénye és
deriváltja itt szakaszonként folytonos; 2 . ha t az α-ból kiindulva /9-ba
ér, akkor x=x(f) az α-ból ó-be jut ,· 3. az *=*(<) függvénynek (az (a, b)-
intervallumot esetleg átlépő!) e teljes értékkészletén /(*) szakaszonként
folytonos, akkor
» P.
jf(x ) dx — J f[x(t)] .*'(() d t;
7. if. ,1 határozolt integrál számítása. 181
szóval a mondott feltételek mellett az x — x(t) helyettesítés elvégezhető,

természetesen nemcsak az integrálandóban, hanem a dx = x'(t) dt differen
ciálban is és ennek megfelelően a régi határok helyébe is az újak kerülnek.
x sin x
Pl.
1 -f- cos2x
ugyanazon integrálandó mellett. A jobboldal második integrálja az x — tt— t

helyettesítéssel a következőbe megy á t :
(π—í) sin t sin t t sin t

dt.
1 +cos2/ 1 +cos2/ 1-t-cos2/
Behelyettesítve és a megmaradó integrálban a cos t—τ helyettesítést elvé

gezve így
0
x sin £ sin t dr
dx — dt = —
í 1 + cos2x 1 + cos2/ 1+ r2 ’
ami a keresett integrálra a
— π Iarc tg r] J = ζ-
értékét adja, annak dacára, hogy az eredeti integrálandó primitív függ

vényét, határozatlan integrálját zárt alakban megadni nem tudjuk.
* A tétel bizonyítása igen egyszerű.
Vizsgáljuk u. i. egyelőre fo ly to n o s j{x ) és x 't t) esetén az
T<t) t
I f( x ) d x és jf(x (t)) x '(<) d t
*<m a
függvényt. Mind a kettőnek /-szerinti deriváltja, nyilván
/(*(<)) x '{ t ) ;
így a kettő egymástól csak egy állandóban különbözhet. Ez az állandó azonban
éppen zérus, hiszen t=a esetén mind a két függvény értéke megegyezik (t. i.
zérus). H a / = β, akkor éppen a kívánt egyenlőség áll előttünk.
Ha f i x ) é s x '( i) szakaszonként folytonos, akkor úgy az x tt) teljes érték-
készletét, mint az (a, /?)-közt olyan (egymásnak megfelelő) szakaszokra osztjuk,
amelyeken belül f i x ) és x '( t) már folytonos. Egy-egy ilyen szakasz végpontjaiban
f i x ) és x '( t) értékeinek a belülről vett határértékeket tekintjük. Ezekre az egyes
közökre a tétel az előbbiek szerint helyes. íg y az egyes szakaszok menti integrálo
kat összegezve, tételünk az egész közre is helyesnek bizonyul.
3. Szektorszerű síkrészek területi mérőszáma.

Mindeddig a sávszerű y=f(x) ordinátahalmaz területi ínérőszámával
foglalkoztunk. Az előző két pontban mondottak alkalmazásaként most
182 I I. DifjerenciálhányadoH. határozott ι'·χ határozatlan integrál.
oly szektorszerű síkrész területmérését ismertetjük, amelyet az y—f(ár

görbén mozgó P-ponthoz egy, pl. a kezdőpontból vont sugár kiseper.
Ha. y=j(x) az χΛ és x2 között folytonos s görbéjének
x=x(t), y—y(t)
paraméteres egyenletrendszerében az x ', y' deriváltak a megfelelő (tv tó
közön szakaszonként folytonosak, akkor az eddig tárgyalt ordinátahalmaz
területi mérőszáma nagyságra és előjelre nézve:
T = | y dx = ( y x'd t:
a?j f,
az utóbbi éppen a helyettesítési módszer alkalmazásával. Az így nyert
kifejezést viszont parciálisán integrálva :
T = [ x y ] 1* — j x y ' d t.
úgy, hogy e két kifejezést összeadva és rendezve:

1 í>* 1 1
S = — I (xy' — yx’) dt = - ψ x 2 ?/2— 0- x , V\ — T
h
adódik. A 79. ábrára vetett pillantás nyomban meggyőz arról, hogy az így
nyert szám éppen a szektorszerű síkrész S területi mérőszáma. Hiszen, ha
70. ábra. Szektorszerű síkrészek.
az x2-alapú és y2-magasságú háromszögből az áralapú, t/j-magasságú három

szöget és a T-ordinátahalmazt eltávolítjuk, akkor éppen a kérdéses szek
torra jutunk. Az előbbiekkel együtt tehát az utóbbi is mérhető és S területi
mérőszáma ezeknek algebrai összege. így a Leibniznak köszönhető
1 r
S = -0-1 (x y '-- y x ') d t,
ú. n. paraméteres szektor-képletre jutottunk. Ez az í> mindenesetre előjeles

szám. Pozitív, ha a görbe bejárása közben az r-sugár vozi.tív irányban forog :
7. $. .1 határozott integrál számítóén. 1 S3
ellenkező esetben negatív. A 79. ábra két esetet mutat. Valamennyit így
bizonyára lehetetlen áttekinteni, úgyhogy erre a képletre később még vissza
kell térnünk. A következő példák azonban a 80. ábrán vázolt esetnek felel
nek meg, s ennél a fenti képlet helyessége (tudva azt, hogy T most negatívl)
közvetlenül belátható.
Példák, a) Az
x — a cos t. y = b sin t. 0 < t -í-
negved-ellipszis területe
x' — — a sin t, ?/' = b cos t
kapcsán :
- ί j ab (cosH -f sin2f) dt — | At = HnÍL· π
A teljes ellipszis területe te h á t: a. b. r..

Az a=b=r esetben ez a kör ismert r.r. π= ιΛχ területi mérőszámába megy át.
b) Az
x = eh t, y — sb t
jobboldali hiperbola-ág (0 , í) szakaszához tartozó hiperbolaszektor kétszeres
területe r'= s h t, ?/'=ch t kapcsán :
t t
I (ch2t — sh2f) dt — f dt — t,
O 0
vagyis éppen a paraméter, amint azt az I. 6 . § 6 .-ban előre jeleztük. Az ottani
48. ábra ξ, -η, «-betűi helyett most rendre az x, y, f-betűket használtuk.
c) Ha a görbét (80. ábra)
r= r(< p)
1 84 I I . Differenciál})ányados, határozott és határozatlan integrál.
sarkkoordinátás egyenlettel adjuk meg, akkor pontjainak

x= r cos <p, V—r sin <p
derékszögű koordinátái végeredményben a ψ paraméter függvényei. Ha tehát
r az (a. /?)-közön ^-szerint differenciálható, akkor
x' = r' cos φ — r sin φ, y'= r' sin φ -f- r cos <p,
úgyhogy x y'— x' y= r2(p).
így az α ^ φ ^ β szögekhez tartozó szektorszerű síkrész területi mérőszáma;
/
8 = - 1 rHc)d<p. j
Ez a sarkkoordinátás szektor-képlet. Pl.
d) Az r—cφ (c állandó)
ú. n. közönséges vagy archimedesi csigavonal (1 φ <£ 2 π ívének bejárásánál
a sugárral kisepert terület:
s = - i j ^ = 4 [ 4 ] ” = i - ( 2* ) v
o
szóval a végsugárral írt kör területének egy-harmada, amint azt már Archi
medes is tudta.
A most megismert két képlet csak a legnagyobb körültekintéssel
használható. Alkalmazásuknál t öbbször egy irányban kisepert terület több
ször, két különböző irányban kisepert terület pedig a végeredményben
egyszer sem jön számításba.
4. Az integrálszám ítás középértéktétele.

Ha f[x) és g(x) az a <Ξ x ó-közön integrálható és
f(x) g,y(x).
szóval az /-görbe a (/-görbe fölé nem száll, akkor
ο u
J f(x) dx g j g(x) dx,
a a
azaz az f(x) ordinátahalmaza a g(x) ordinátahalmazánál sem nagyobb
terület-mértékű.
* Vegyük u. i. az a < .r < b szakasz egy beosztását. A d x ? részszakaszra állított
Η ξ{) és ff(fi (-magasságú két téglánvra nézve bizonyára :
t(sf).d.ii<gg(S().Jx{.
Ez a reláció tehát a téglánvok összegére s így a beosztás finomításával előálló
határértékükre, a két integrálra nézve is fennáll.
7. §. A határozolt integrál számítása. 186
Pl. Ha 0 < x< akkor 0 < sin x < 1 ;
ebben a közben tehát a sin x fogyó hatványai növekszenek. így, ha n ter

mészetes szám, akkor
sin2'*+,a: < sin2"* < sin*"-1*,
úgyhogy az előbbi tétel szerint bizonyára
η 71 71
B ά 2
f sin*"+1a: dx ^ J sin*”# dx ^ j siii2n_,.r dx.
·-* 0 O
(Hogy itt az élesebb < reláció is fennáll, az most mellékes.)
Ha tehát ide az integráloknak az 1. pontban kiszámított értékeit
behelyettesítjük, azt találjuk, hogy
(2 w)!! (2 a—1 )!! π . (2 a—2 )!!
(2 w,+ ])ü — (2 n)!! 2 - (2 n—1 ) ! ! ’
vagy a — tényezőjével végigosztva .
Γ (2n)ü s 1 π (2n)ü
L(2n — l)üj 2 n + 1 - 2 - (2n l)ü
De -r——- a í-nek 0 és 1 között folytonos függvénye, úgyhogy valamely
1
közbeeső t = tí értéknél éppen
π (2 _ r _ j ___
(2 n— 1)!!'.J 2re + Θ
Innen nyomban Wallis angol matematikus formulájára (1695) jutunk
7Γ 2 2 4 4 2n
o~ ~ 1 8 8 2»—1
az utolsóelőtti képletben u. i. a most felírt végtelen szorzat első 2 n— 1
tényezője szerepel, a megmaradó
a»
2n ■
1+
2»
tényező pedig n—roo esetén nyilván az 1-hez tart. Bennünket két, az alkal
mazások szempontjából fontos kérdés kapcsán csak az utolsóelőtti reláció
érdekel. Ebből 2w-nel szorozva és osztva lim —------— = 1 kapcsán a
n ~ ~ -2 n — Θ
(2 n)ü 1* 1
lim
n—*·λ (2 n—1 ) i r R -
vagy négyzetgyököt vonva a
(2 n) !!
(W) lim
n— f» (2 n—1 ) 1! y rη
reláció adódik.
4S6 11. Differenciálhányados határozóit és határozottan integrál.
Az előbb megismert általános tétel gondolatköréire vág az integrál-

számítás középértéktétele i s :
Ha az a x ö közön p(x) integrálható és előjelét néni váltja, továbbá
í(x) folytonos, akkor van egy e közre eső ς-érték, amelyre
h b
j /(*) V(x) dx = /(?) / Pi*) dx,
a (i
vagyis
h
f f (x ) V(x ) d x
m - ----- r ------------
j p(x) dx
•l
Bár a ξ helyzetét pontosan nem ismerjük, ez a tétel úgy elméleti, mint
gyakorlati szempontból rendkívül fontos. Alkalmazásaival a következő
pontokban foglalkozunk.
* Lássuk bizonyítását! lla m < f(x) < 31 és p(x) nem negatív, ak k o r az első
tételnek az m p(x) 1(x) p(x) illetve f(x) p(x) <( M p(x)
■párokra való alkalm azásával a z t ta lálju k , hogy
b t o
m I p(X) dx I fix) p X) dx M ) p(x) dx.
a ' a
így az f(x).p(x) és a p(x) in tegráljain ak hányadosa egy az f(x) folytonos
függvény wr-minimumának és A f-m axim um ának közét tú l nem lépő érték , am e
ly e t j(x) az (a, 6)-köz legalább egy g-helyén (az I. 0. § 7. szerint) valóban felvesz,
l l a p(x) nem pozitív, akkor képleteink utolsó k é t so ráb an csak az egyenlőtlen
ségek iránya változik meg.
5. A függvény középértéke.
Ha az integrálszámítás középértéktételében p(x)~ 1. akkor
b
j p(x) dx — b — a
■s így J f(x) dx = /(C) (b — a), a g; f ^ b,

a
vagyis J f(x) dx.
a
Ezt az értéket az /(a?)-függvény (a, b)-sza-

kaszra vonatkozó középértékének nevezik.
Geometriai jelentése az első képlet alapján
egyszerű. Annak az (a, ó)-közre emelt derék
szögű négyszögnek a magassága, melynek te
rülete az /(.t)-függvény (α, b)-menti ordináta
halmazának területi mérőszámával megegyezik
81. ábra. Az /(íc)-függvény (a, b)- (81. ábra).
szakaszbeli /(£) középértéke. Ebben az értelemben beszélünk az állan
7. §. A határozott intcQrál számítása. 187
dóan változó hőmérsékletnek, lég-, gáz- vagy gőznyomásnak, sebességnek,

áramerősségnek, feszültségnek, stb., stb„ egy időközre vonatkozó közép-
értékéről.
71 71
Pl. J smíedíe—|—cos*] = 2 ,
o o
tehát egy sinus-hullámhegy mentén a közép-hullámmagasság:

J c,T 2
— I sin a*d x — ---- í^l 0-tí3öö . . . .
π A τι
U g y a n e rre az eredményre jutunk, ha a sin naj-hullámot a |o. j -köz feletti hul

lámhegyén vizsgáljuk.
Ez a középórték voltaképpen az elemekből ismert számtani közép
általánosítása. Ha u. i. az (a, b)-küzt az
a — x0< x1 < . . <C %n—I X/t — b
b— a
osztópontokkal n egyenlő Jx, = részre osztjuk s ez n osztópontbeli
ordinátáknak számtani közepét képezzük, akkor ennek határértéke a
finomításnál:
lim ««■> + ·.·· + f e l = 1 ]in, m Jx „
másszóval valóban az - ----- j f(x) Jx középérték lesz.
Az eredeti középértéktételben a változás ezzel szemben csak annyi,

hogy míg az előbb az ordinátákat egyenlő mértékben vettük figyelembe,
addig az általános esetben a
lim f(xi) Pfoi) + · · · + /fon) ?(«n)
" · p (x j + . . . -- p(x.,)
határértékkel van dolgunk, szóval az yi=f(Xi) ordinátákat különböző mi= p(xi;
«súlyokkal» szorozzuk s a középértéknél így különböző mértékben vesszük
számításba ugyanúgy, amint a mechanikában az Wj-tömegeket hordozó
í/i-ordinátájú pontokat, súlypontjuk
ypn-L + . . . + y„mn
Vr- - m„
ordinátájánál.
6. A függvény quadratikus középértéke.
Az előbb tárgyalt középértéktől élesen meg kell különböztetnünk az
/(*)-függvény (a, &)-szakaszbeli quadratikus középértékét vagy effehtív értékét.
Ez f = + y ' - l - f a x ) dx;
négyzete tehát, a függvény négyzetének középértéke.

188 //. Differcnciálhángadoe, határozott és határozatlan integrál.
A következő pontban egy az elektrotechnika köréből vett fontos

példa majd az «eífeklív» jelző eredetére is fényt vet.
Egyelőre mutassuk ki, hogy (szakaszonként) folytonos /(^-függvénynél
-fcZ^-jV(z) d x ^ Ϋ ι , ^ , ί /2(x) dx’

szóval, bőgj1· valamely f(x)-függvénynek egy szakaszra vonatkozó középértéke
quadratikus középértékénél nagyobb nem lehet s ezzel csak akkor egyenlő, ha
(szakadási helyeitől eltekintve) állandó.
Ez a tétel közvetlen folyománya az ú. n. Schwarz-féle egyenlőtlen
ségnek, mely egyszerűsége mellett is az újabb matematikai vizsgálatokban
oly nagy szerepet játszik :
Ha f(x) és g(x) az a x b-közön szakaszonként folytonos, akkor
(S) (J f{x)g(x) dx)2 <Ξ | f2(x) dx. j g 2(x) dx.
a ű a
s az egyenlőség csak akkor áll fenn, ha végesszámú pont kivételével f(x) a

g(x)-nek állandó többszöröse.
Valóban a g(x)= 1 választás mellett innen
(//(* ) dx )2 ^ j f2(x) dx.(b—e)

a a
adódik, ami rendezve a közép- és effektív érték között fennálló egyenlőt

lenségbe megy át.
* A S c h w a r z -té le egyenlőt lenség igazolására, legyen
h b
|{)■ d x = n á és ) / </ d x — c m 2,
a a
ahol tehát m és c állandó. Akkor

b b h b b
|(/— cg)2d x — J f 2d x — 2e j f g d x + c * fg -d x= : J f ‘d x — c -m 2.
Mivel a baloldalon álló integrál bizonyára nem negatív (hiszen integrálandója

ilyen), ugyanez mondható a jobboldali különbségről is. így
I' ( J fg d » )‘
(cm2 a
ft-d.r; J
|g*dx
ami rendezve éppen ti kívánt egyenlőséget adja.

Egyenlőség nyilván csak akkor következik be, ha
b
I (I— c g Y d x = 0.
a
azaz ae f és <l folytonossági helyein az integrálandó zérus. Ellenkező esetben u. i.
egy ilyen hely kicsiny környezetében az integrálandó s így az egész integrál is
bizonyára pozitív volna.
7. .£. A határozón integrál számítása. ÍVJ
Ha a Schwarz-íéle egyenlőtlenségben az integrálás (a, &)-szakaszát m

egyenlő részre osztjuk és az n-ik osztásrészen az f(x), illetve f/(íc)-tuggvenyt
egy-egy un, illetve [(„-állandónak tekintjük, akkor a régebbi
m m m
n=* 1 n= »l η —1
Cauchy-féle egyenlőtlenség áll előttünk.
7. Váltóáram effektív erőssége.

Vegyünk egy i(í) _ sin *"í_
2π
erősségű váltóáramot. Maximális erőssége /„ , körfrekvenciája — és periódusa
T (1. ez elnevezéseket illetően az, I. 6. § 3. pontját). Effektív erősségének egy
periódusra vonatkozó quadratikus középértékét nevezzük. íg y
Ί' „ s*
2ni
*eíf - r í 1**"
di = in5r át,
2n t
ha n —y τ helyettesítést elvégezzük, mikor is t -■ ■J— τ . tehát á t — - ΐ — </r.
2n 2π
Az utolsó integrálban azonban sin!r 3, ( l - cos 2τ). úgyhogy mindjárt tagonként
integrálva:
'<« = ^ [Ϋ J ' /T~ "2 J °OS2τ ,lz | '

Mivel cos 2t a (0. 2ft)-szakaszon két hullámhegyet és két hullámvölgyet mutat, a
második integrál zérus. így
lett -» Jeti J“ ÍV 0-707 /„.

2 ΫΪ
Elméleti meggondolásainkból az effektív áramerősség jelentése is kiderül.
J o u le törvénye szerint u. i., ha / —állandó, szóval e g y e n á ra m m a l van dolgunk,
akkor az áram egy vezetődarabban d l -idő alatt (az ellenállás állandó tényezőjétől
eltekintve) j..
hőmennyiséget fejleszt. Ez a (l, / 2)-rendszerben egy A t -alapú és / “-magasságét tég-

lány területe. Ha már m ost az / = / ( ( ) v á ltó á ra m n á l a (0, 2’)-időközt kis A tf-
szakaszokra bontjuk és az áramot egy-egy ilyen szakaszon e szakaszbeli valamely
/(Z{)-órtékkel állandónak tekintjük, akkor ez a szalcaszonként-egyenáram a vezető
ben a téglányok összegének megfelelő
Σ
hőmennyiséget fejleszt. A Max határátmenetnél ez az összeg az / “(f)-függ-
vény (0, TJ-menti ordinátahalmazának területi mérőszámához, az
τ
i l f f . r - )7*(í) dt
ö
integrálhoz tart. így, mint látjuk, /„jüannak az e g y e n á ra m n a k erőssége, amely a kér
déses vezetődarabon áthaladva egy periódus alatt ugyanannyi hőmennyiséget ter
mel, mint a kérdéses váltóáram. A hőhatás, hőeffektus szempontjából nézve tehát
csupán e quadratikus középérték játszik szerepet. Innen ered «effektív» jelzője.
1Í«J I I . Díjferenciálhánycuios, határozott és határozatlan integrál.
8. Görbék ívhosszúsága.
A határozott integrál számos geometriai alkalmazása közül eddig .csak
egyet, a területmérés körébe vágót tárgyaltuk. Az itt szereplő téglány-
összegek s az ezekkel kapcsolatos határmenetek azonban, ha nem is geo
metriai jelentésükben, de analitikai köntösükben más geometriai mennyi
ségeknek, mint pl. görbevonalak hosszúságának, térrészek köbtartalmának,
felületek felszínének mérésénél is fellépnek. Hogy a fogalmak ilyen általá
nosításával is megbarátkozzunk, e kér
dések közül legalább az elsővel, hacsak
szerény keretek között is, már itt fog
lalkozunk.
Mikor nevezünk egy folytonos görbe
vonaldarabot mérhetőnek s mit· neve
zünk hosszúságának? A válasz a körre
emlékezve meglehetősen közelfekvő. A
kérdéses görbedarabot osztópontokkal
82. abra. részekre bontjuk s ez osztópontokat a
Görbedarab ívhosszának megközelítése. görbe befutási irányát követő rendben
egy törött vonallal összekötjük (82. ábraj.
Ha a beosztás minden határon túl való finomításánál a megfelelő törött
vonalak hosszúsága egy a beosztás és a finomítás különbeni módjától
független számhoz tart, akkor a görbedarabot mérhetőnek, a számegye
nes egy véges szakaszára mintegy kiegyenesíthetőnek, kiigazíthatónak,
rektifikálhatónak nevezzük s a törött vonalak hosszának határértékét a
görbedarab ívhosszúságának, röviden hosszának tekintjük.
Pontosabban : Legyen y=y(x) egy az (a, fc)-közön értelmezett egy-
értékő, folytonos függvény. Ha az (a, f>)-közt az
ít = íI'q X | < . . . <C. | <C X ,i ==: h
pontokkal részekre bontjuk, akkor a megfelelő
ÜO’ V l ’ · · · > 11»— V Uh
ordinátájú pontok a görbét is részekre osztják. Az utóbbi pontokat most
mar abszcisszáik növekvő sorrendjében egy törött vonallal összekötjük.
Ennek i-ik darabja (az I. 2. § 6 . szerint)
- \ f (*,— ar,—, ) 2 -f- (í/á — j/i-i) 2 = + V Δχ? \ á>jc
hosszúságú, úgj'hogy az egész töröt t vonal hossza.:
Ila már most y—y{x) az (a, 6 )-közön differenciálható t s == y(x) deli-

(Id;
váltja ott szakaszonként folytonos — az ilyen görbéket szakaszonként
sima görbének nevezzük — akkor Layrange középértéktétele szerint (1. § 6 )
7. ,y. .1 hafároznH intet/rál számítása. 191·
j j . . — H(si)t x i—i < t < C a : i*
úgyhogy a törött vonal hossza :

- /T + W tih J x t-
Ez — mint látjuk — a szakaszonként folytonos 1 +^*(*) függvénynek
az (a, b)-közre vonatkozó egyik Riemann-féle «téglányösszege» — a nélkül,
hogy itt tóglányok területéről egyáltalában szó volna amely a beosztás
minden határon túl való finomításával, de annak különbeni módjától függet
lenül a 2. § 4. szerint éppen az
b
s — I \ 1 4 - y2{x) dx
a
integrálhoz, a görbe (a, b)-szakasz feletti darabjának hosszúságához tart.
Pl. az y eh .r lánc görbe ív hosszúsága az (a, 6)-köz felett // = sh x kapcsán
b ________ i>
.-■(«. b) = J Ϋ 1 + sh 2.r dx — J eh x dx = s h h — sh a.
a a
Ha a görbe fenti alakján kívül még a paraméteres

x=x(t), ij=y(t)
alakba is írható, ahol ezek a függvények a t szakaszonként folytonos
függvényei és (a ponttal most a f-szerinti deriváltakat jelölve!)
dx
x(t) = 4=0, akkor a 4. § 6 . szerint
at
t - t - * “ ■'*’ * ’
az x —x(t) új változó bevezetésével tehát
1 4- - \ |/".r2 I fi2 dt ■
- J V
Végre, ha a görbe y—y(x) alakja mellett még az
= r r(f>)
sark koordinátás alakban is előállítható, akkor (a 8 . pontban mondottak
szerint) x és y derékszögű koordinátái a ^-paraméternek
x = γ(φ) cos φ. y = τ(φ ) sin <p
alakú függvényei, úgyhogy most
x — r cos φ —- r sin <p, y — r sin φ - r cos φ,
tehát .12 - fi2 = r 2 — r 2
s így s { a , 8) — j { / r2 -f f 2 dip.
Az ívhosszúság tárgyalására még visszatérünk.

192 11. Differenciálhányados, határozóit és határozatlan integrál.
9. A görbület.
Vizsgáljuk az (a, 6)-közön egyértékű, folytonos deriválttal bíró y- -y (x )
függvény síma görbéjét. Ennél tehát az érintő

dy
iránytangense az x folytonos függvénye. így a görbe két pontja közötti

síma ív hosszáról is beszélhetünk.
A szó mindennapi értelmében mármost (8 b. ábra) a görbét egy ás > 0
hosszúságú darabján annál nagyobb görbületűnek nevezzük, minél nagyobb
az érintő irányváltozása, szögelfordulása : Δα. Másszóval a görbületet az
A PQ-ív átlagos görbülete —r~. Az r-eugarú körív görbülete —.

/ Is
-érintő «-hajlásszögének Ja-változásával egyenesen arányosnak tekintjük.

Megfordítva, a görbe két különböző hosszúságú darabján az érintő ugyan
azon Ja-elfordulása mellett azt a darabot tekintjük nagyobb görbületűnek,
ameiynél az érintő Ja-elfordulása rövidebb Js-íven következik be. Más
szóval a görbületet a ás-ívváltozással fordítottan arányosnak tekintjük,
így a szó mindennapi értelmében a PQ-görbedarab átlagos görbületének a
4 ^- viszonyt tekintjük.
ás
Körnél ez a fogalom teljesen kielégítő. Ott u. i.
ás — r | áa ],
tehát a = ás = —
r
hányados állandó, független attól, hogy a kör milyen hosszú darabjára
vonatkoztatjuk ; t. i. éppen a sugár reciprok értéke. Maga a -^--hányados
mindenesetre előjeles. Az ^-tengellyel párhuzamos átmérő feletti (alulról
nézve homorú) leikor mentén negatív : ---—, az alsó (alulról nézve domború)
félkör mentén pedig pozitív : —. Ha u. i. egy pont ez iveken úgy mozog
7. §. A határozol! integrál sz á m ítá sa . 103
hogy abszcisszája növekszik, akkor az ívet éppen negatív illetve -pozitív

irányban futja be, a Ja negatív illetve pozitív (84. ábra).
Az általános esetben a szigorú fogalomra, az a’.-helybeli görbületre most-
már érthetően a Js —► 0 határátmenettel, vagyis a
jjn J« _ da
jo -, o ds d-s
képletbe foglalt megállapodással jutunk.
4
Ez a megállapodás a mondott feltételek mellett megtehető, az a az s
szerint differenciálható és a keres» tt görbület :
G =
+ (1 + Ú2)i
I Valóban, ha az «-szerinti differenciálást ponttal jelöljük, akkor
tg a y és »— j [' i y* d x .
■ Így egyrészt
a — arc tg p, másrészt - s J 1 J //'·.
mert az integrálnak felső határa szerinti deriváltja a 3. íj 4. szerint az integrálandó.

Mivel az x növekedtóvel, mint látjuk, s is növekszik, megfordítva * az s és így
« is az s függvényének tekinthető. A láncszabály szerint· tehát :
da da dx ő 1
ds dx ds 1 -r y - l l+ !/‘ ’
amint állítottuk.
így pl. az y = eh x láncgörbénél
„ eh x eh x 1
(j =
(1 -f shax)? clr’.r ch2x- 7
Ha egy görbe érintői az a;-tengely irányától kevéssé térnek el. más
szóval és a g3âkorlatban sokszor kielégítő közelítéssel y « 0 , akkor, mint
látjuk :
ti m y —
d~!l
dx2
szóval a görbületet jó közelítéssel magának a függvénynek második deri
váltja adja meg.
Ennek a közelítésnek a műszaki mechanikában igen nagy szerepe van. Ott
nél ilyeny = y (x )
egy vízszintes rúdnak középvonala, ú. n. ru g a lm a s sz á la a megengedett terhelés
görbének tekinthető s maga a görbület is kicsiny. Ezzel szemben
egy húrnál már y £ á 0 lehet, a nélkül, hogy a O f í i i / görbület is ilyen volna.
Mert. ha l>„ kicsiny pozitív szám, akkor pl.
t
i/ hn sin nx ft; 0.
f ezzel szemben y = >diH c o s n x
az n növelésével helyenként tetszésszerinti nagy lesz. Erős nagyításban a viszo
nyokat a 41. ábra szemlélteti, ha az ottani y helyén y áll.
13
HARMADIK FEJEZET:
A DIFFERENCIÁL- ÉS INTEGRÁLSZÁMÍTÁS
ALKALMAZÁSA.
1. A k ö zé p é rté k té te le k alkalm azásai.
1. Görbék infinitézimális magatartása.

Jelentsen y=f{x) egy az α-bely környezetében értelmezett, magán az
«-helyen folytonos függvényt. A 85. ábra sorjában az a-helyen
növekvő, fogyó, maximumot, minimumot
mutató függvényt ábrázol. Magáról a görbéről rendre azt mondjuk, hogy·
az A pontban
emelkedik, leszáll, tető-, illetve mélypontja
van.
A maximumot és a minimumot közös néven szélső értéknek, a tető-
és mélypontot pedig szélső pontnak nevezik.
A felsorolt· esetekben kifejezetten csak arról van szó, minő magatartást
tanúsít a görbe az «-hely tetszésszerinti kis környezetében az A-ponton át
az a;-tengellyel párhuzamosan vont szelőhöz képest. Pl. hogy az aj-ábrán
A előtt a szelő alatt, A után a szelő felett van. Ezért beszélünk az a-helyen
való növekvésről, az A-pontban való emelkedésről. Ugyanígy az itt tárgyalt
s az α-hely, az A-pont kis környezetére vonatkozó, röviden lokális, helyi
szélső értékeket, szélső pontokat a függvény értelmezési tartományára
vonatkozó szélső értékeitől, a görbedarab szélső pontjaitól élesen meg kell
különböztetnünk. Ezért szól e pont a görbék infinitézimális, értsd «kicsiny
ben való» magatartásáról.
Analitikailag ezt a magatartást nyilván a
4 / = /(*) — /(a)
különbség előjelváltozása szabja meg. Az «-helyen balról jobbra áthaladva
Jy az «^-esetben negatív értékből pozitívba, b) esetén fordítva pozitívból
negatívba megy át. A másik két esetben Jy előjelét a körül tartja : c) esetén
negatív, d) esetén pozitív.
Az α-helyen differenciálható függvény görbéjét sokszor A-pontbeli
érintőjével vetjük egybe. A 8 6 . ábrán pl. oly görbéket látunk, melyeknek
1. A középértéktételek alkalmazásai. 1!*5
a'), b') esetén inflexiójuk van ; c’J, illetve (V) esetében pedig olyat, amely
az érintő alartti pontból, röviden «alulról·) nézve, domború (konvex), illetve
homorú (konkáv).
Jelen esetben a
őy = f(x)— [f(a) + f(a) (x— a) \
különbség előjelváltozása játszik szerepet, mert a szögletes zárójelben az
Λ-pontbeli érintő ordinátája áll. Az «-helyen balról jobbra áthaladva
b' C
* b c
^ 'T / / / /
-4 -
í a
85. ábra. N övekvés, fogyás, m axim um S6 . ábra. Az A -p o n tban inflexiós, illetve
illetve m inim um az «-helyen. alulról dom ború, vagy homorú görbe.
a!) és b'J esetén dy előjelét váltja, míg c ) és á') esetén előjelét a körül tartja :
c') esetén pozitív, d!) esetén negatív.
A f e l s o r o l t e s e t e k e n k í v ü l a z i s e l ő f o r d u l h a t , h o g y a g ö r b e a z « - h e ly a k á r
m i l y e n k i s k ö r n y e z e t é b e n a k á r a s z e lő , a k á r a z é r i n t ő k ö r ü l o s z c il l á l , i n g a d o z i k ,
m in t p l. a z * = 0 k ö rn y e z e té b e n
| 1
.ca s in — ’ h a x φ 0.
.'/ - | *
(0 , ha x =0.
A z ily e n e s e te k a z o n b a n é r d e k lő d é s ü n k k ö ré n k ív ü l e s n e k .
Az első két derivált előjelviszowyainah ismeretében az idevágó kérdéseket
illetően egyszerű s a gyakorlatban rendszerint kielégítő kritériumokat e
cikk következő és 5. pontjában találunk.
2. Szélső értékek meghatározása.

1. Ha /'(«)>(), akkor f(x) növekszik, ha /'(a )< 0 , akkor fogy az ó-helyen.
P l. j(x)= xcx e s e té n / ' ( * ) = <x(x -i-1 ).
I t t a z e ls ő t é n y e z ő m i n d e n ü t t p o z i t í v . A m á s o d i k x = — I e l ő t t n e g a t í v , u t á n a
p o z i t í v . E h e l y e l ő t t t e h á t a f ü g g v é n y f o g y , u t á n a n ö v e k s z ik .
A tétel nem fordítható meg! Pl. y=x* az x= 0 helyen nyilván növek
szik (1. a 8 6 . ábrát), bár ott /'(»)= 3a;2= 0 . Bizonyos azonban így már az, hogy:
2 . Szélső értéke egy függvénynek csak ott lehet, ahol deriváltja zérus, ahol
az érintő az x-tengellyel párhuzamos. Pl. az y=xex függvénynek csak az
x = — 1 helyen.
13’
1% I I I . .1 differenciál- én intejjrálnzúalifás alkalmazása.
A szélső értékek meghatározásánál tehát elsősorban az

f'(x) = 0
egyenletet kell megoldanunk. Bár az így fellépő nehézségekről itt nem is
beszélünk, nyomban meg kell jegyeznünk, hogy az így meghatározott
helyeken a függvénynek esetleg nincs is szélső értéke. Az y—x3 görbe pl.
e feltételnek a kezdőpontban eleget tesz s ennek ellenére ott emelkedik.
A mondott feltétel tehát csak szükséges, de nem elegendő.
Erre vonatkozó tételünk a következő :
3. Ha f'(x) egy hely környezetében előjelét váltja, akkor ezen a helyen az
f(x) függvénynek szélső értéke van. Ha /' (x) e helyen áthaladva pozitív érté
kekből negatív értékekbe megy át, maximuma, ellenkező esetben minimuma.
Ha azonban f'(x) egy hely szorosabb értelemben vett környezetében előjelét tartja,
akkor az f(x)-függvénynek szélső értéke e helyen nincs. Pontosabban pozitív-
derivált esetén növekszik, negatívnál fogy.
Pl. xe *-nek a.·/, eddigiek alapján az x —— 1 helyen minimuma van
Az f'{x)—{) egyenlet megoldásánál rendszerint az /'(x) előjelviszonyairól
is felvilágosítást nyerünk, úgyhogy e két kritérium a gyakorlatban koránt
sem olyan nehézkes, mint az az első pillanatban látszik. Szépségét emeli,
hogy az «-helyen a függvénynek csak folytonosságát követeli meg, differen
ciálhatóságát nem!
L. például y = |g | = + j / x- magatartását az a;=0 helyen.
Van egy csinosabbnak látszó — a gyakorlatban azonban sokszor kelle
metlennek bizonyuló — kritérium is :
4. Ha /'(«)= 0 és /"(a) 4 =(). akkor a függvénynek az a-helyen szélső értéke
van. Mégpedig /"(«) < 0 esetén maximuma, /"(a) > 0 esetén minimuma.
Pl. xe* esetén f'(x)=ea: (l+ x), f"(x)=e:c(2-~x) s mivel /'( — 1) = 0.
/"(—1) > 0 , az x = — 1 helyen minimum van.
Tételeink alkalmazását egy-egv érdekes és fontos példán a következő
két pontban mutatjuk be. Most még csak egv-két szót egyszerű igazolá
sukról !
* Ami az 1 . tételt illeti, a derivált definíciója szerint
Au —f'(a )d x t .d x Rí f'(a). d x .
ha \ d x \ már elegendő kicsiny és /'( « ) 4 =0 · Itt d x az «-helyen jelt vált, ugyanezt
teszi tehát d g is. Mégpedig, ha / '( “ ) > 0 , akkor a d x -e l együtt negatívból pozitív
értékbe megy át, ha /'(a )< 0 : megfordítva pozitívból negatívba. Az előző pont
a) és &j-esetei alapján tehát az első esetben fix) növekszik, a másodikban fogy
az a-belyen.
A 2. tétel az elsőnek közvetlen folyománya.
A 8 . tételnél L a g ra n g e középértéktételére hivatkozunk:
d g = /'(£) · d x : η § ; § 'i de.
Itt d x az a-helyen áthaladva jelt vált. 11a /'(* ), tehát /'(§) is ezt teszi, akkor vég
eredményben ^//-szorzatuk a körül előjelét tartja. Az f'( x ) jelváltásának iránya
!■ g. A közf'fifrlcklciclck alkalmazdtuti. 107
szerint tehát vagy a <■) vagy a d ) -esettel van dolgunk. Ha azonban f'( x ) az a
korul előjelét tartja, akkor A u előjelét a d.r-*7.c 1 váltja s Így növekvéssel vagy-
fogyással állunk szemben.
Λ 4. tételnél végre /"(«)= ρ0, telmt az 1. tétel szerint f ( x ) vagy fogy, vagy
növekszik az «-helyen. Mivel f'(a ) = 0 , pozitív értékekből negatív értékekbe, vagy
fordítva negatív értékekből pozitivekbe megy át. úgyhogy' a S. tétel alkalmazható.
3. A Wien-féle eltolódás! törvény.

Azt a testet, melynek felülete nem tükröző, amely tehát a reá eső sugarakat
mind elnyeli, «fekete* testnek nevezik. Ilyen pl. a nap, sok állócsillag, egy elektro
mos kályha belsejében izzó anyag. Egy fekete» test hősugárzása kősó-prizmán
hőspektrumra bontható. T állandó abszolút· hőmérséklet mellett a sugárzás ú. n.
energiasűrűsége a λ-bnllámhosszúságnak
E = E(X)
függvénye. Hosszas fáradozás után P la n c k berlini elméleti fizikusnak 1900-ban
sikerült e függvényt meghatároznia. Feltevése — mely azóta más téren is bámu
latos eredményekre vezetett s egész világszemléletünket gyökeresen átalakította —
abban állt, hogy az energiaváltozás sokszor nem folytonosan, hanem adagokban,
q u a n tu m o k b a n megy végbe. Bennünket csak az érdekel, hogy így
ÁB<c-—-1)
adódott, ahol z c· C fizikai állandók. Határozzuk meg állandó 7'-né]
E-nek maximumát!
dE E_ z
( f f — 5), ha K
dk λ
Szélső érték tehát csak K 5. azaz
e - = 1 — |z
esetén lehet. Ennek az egyenletnek z — 0 gyöke fizikai szempontból nem érdekes.
mert λ oo-nek felel meg.
lit a. baloldali exponenciális görbe întőjének iránvtangense — 1 , míg a
jobboldali egyenesé csak — 5 , úgyhogy az
előbbi z = 0 fölött az utóbbi alá sülyed és
a z-tengely felett maradva azt rohamosan
megközelít i (S7/. ábra). A z = 5 pontban a
tengely alá bukó egyenest éppen ezért
csak itt (pontosan z=4-965-nél) szeli át.
E z = 5 értéknél tehát a két. görbe ord má
iéinak nagyságában az
r ' 2 1— \z
cáliozáts áll be. Ez a K -1 illetően —7 elemi
rendezés után — a 87. ábra. Az e * = 1— 5 z egyenlet
grafikus megoldása.
változást vonja maga után, úgyhogy a - j y -derivált pozitív értékekből negatív

értékekbe megy át. így
19S I I I . A differenciál- és integral számítás alkalmazása.
z = - ~ = 5, azaz X T = 4 = 2840
esetén /?-nek m a x im u m a van. E tapasztalatilag már P la n c k előtt (1803 óta)

ismert, W ien -íéle törvény szerint tehát a maximális energiasűrűség helye nö
vekvő T-nél
, 2840
*“ T
alapján a kisebb hnllámhosszűságok (elé to ló d ik el. Mivel az energiasűrűség m axi
mumának e λ-helye bolométerrel kimérhető, e tétel magas hőfokok meghatáro
zásánál nagy szerepet játszik.
4. A van dér Waals-féle izotermák.

A fizika elemeiből ismeretes, hogy erősen ritkított gázak jó megközelítéssel
B o y le -M a rio tte -G a y L tissa c
pv = R T
egyen ötének hódolnak; p, v, V itt rendre a gáz nyomását, térfogatát és (abszo
lút) hőmérsékletét je le n ti; R pedig az ú. n. gáz-állandó. Erősen összenyomott
gázaknái ezzel szemben — v a n dér W a a ls szerint — a molekulák b (négyszeres)
térfogatát és egymásra ható kohéziós erejét is figyelembe kell venni. A térfogat-
változásra tehát v helyett csupán v — b áll rendelkezésre, p helyébe pedig (tekiu-
tettel arra, hogy a kerületen lévő molekulákra ható kohéziós erők egy befelé irányí
tott — -eredőt adnak) p + --- lép. íg v a fenti egvenlet a módosult
v'1 V
(p + -J - ) (®— b ) - R T
alakba megy át. Ez a folyadékba lehűléssel vagy összenyomással való átmenetről

is kitűnő képet adó v a n dér W a a ls-fé le á lla p o t-eg yen let.
Amig a B o y le -M a rio tte féle T = konst, görbék, izotermák
konst
egyenletű hiperbolák,
v
addig a v a n dér TFaa/s-féle
R T ___ a _ I k 1_ \
^ v— b v2 \v — b v% ! a
izotermák bonyolultabb görbék (88. ábra). Vizsgáljuk e (különböző 2’-esetén fel
lépő) görbék seregéi a 2. pontban ismertetett kritériumokkal.
A fizikailag pusztán v > h esetén értelmezett kapcsolat szerint
j i —, —
|- oo , ha v - ►b -{- 0
p —►4- 0 , ha v —» + oo .
Az alkalmazások szempontjából — mint csakhamar látni fogjuk — alap
vető az a tény, hogy egy, az ú. n. k r i ti k u s izo term á tó l kezdve vízszintes érintő lép
fel, sőt az alacsonyabb '/'-értékeknél az izotermákon helyi szélsőpontok mutat
koznak. Valóban a derivált :
dp 2 (r— b)- — λκ*
~ d ~ = " — ,-M r — ó)«
zérus, ha a számláló zérus, azaz

2 (v — b)s
1. §. .4 középértéktételek alkalmazóim ■. 199
Egyáltalában, ha a υ-nek baloldalon

álló függvényét 5 -val jelöljük, akkor
dp q— k
~dv~ = < t (» — & ) · ’
úgyhogy a p(t>)-görbe inflnitózimális

magatartása a 2 . pont szerint ~ ~
av
előjelviszonyaitól, vagyis a q(v (-függ
vény magatartásától függ. Mivel
2 (t> — ó)‘
q v>
nyilvánvaló, hogy v —b k-ivételóvel —
am ikor 5 = 0 — a q pozitív és v —* + 0 0
esetén megint csak a zérushoz tart.
íg y mint v folytonos függvényének
a v —ó-helytől jobbra legalább egy
véges w-helyen maximuma van.
De — = 2 W> — v)
dv r*
a ó-től jobbra c sa k a v —3b értéknél zé
rus és így <t ezen a helyen, mégpedig a
8
értékkel kulminál (8 8 . ábra). A szerint tehát, amint

RT > 8 Ha
k azaz
a <27b’ riW>
a q néhol, vagy egyetlen egy h ely e n , vagy k é t helyen
veszi fel a fc-értéket. vagyis a p-görbén vízszintes érintő
n in c s , vagy egyelen egy, vagy leél p o n tb a n van.
Az első esetben szélsőpont a görbén tehát bizonyára nincs. Ugyanez a helyzet
még a második esetben, ha
8
27ó
T=— 27 R b
,
az ú. n. k r itik u s izo te rm á n is . Hiszen v = 3 ó k ö rü l q < k , tehát p '< 0 , úgyhogy a
p mindenütt fogy. A kritikus izoterma a la tt— amint azt az ábrán látjuk — e g y
helyi minimum s később egy maximum lép fel. mert η a 5 = /c < egyenest
előbb alulról, azután felülről átszeli,tehát p 'előb b negatív értékekből pozitívokba
utóbb fordítva pozitív értékekből negatív értékekbe megy át.
A kritikus izotermák alatti helyi szélsőpontokat a valóságban nem sikerült
megvalósítani. Itt a kísérletek egy hegyet és völgyet lemetsző s a «-tengellyel
párhuzamos egyenesvonalú szakaszt mutattak, úgyhogy ily «-értékeknél az össze
nyomás dacára p egy darabig állandó maradt annak jeléül, hogy a cseppfolyóso-
dás megkezdődött s így ugyanazon külső nyomás mellé a molekulák kohéziós
ereje is segítőtársként lépett. Ennek befejeztével az izoterma meredek volta a
folyadék térfogatálló képességét mutatta.
Ha
C sc p p fo ly ó so d á s tehát a k r itik u s T iz o te rm a , a k r t it ik n s höm érdéklet
2 iR b
teleti ö ssze n y o m á ssa l be n e m következhet. Igénytelennek látszó geometria megfon
tolásaink tehát nagyhorderejű fizikai eredményekre vezettek.
SOO I l l . Λ d ifferen ciá l- é* infeg rálesA m liá n a lk a lm a zá sa .
5. Görbék homorú vagy domború volta inflexiós pontjai.

A 2. pontban tárgyalt kérdésnél gyakorlatilag alárendeltebb jelentő
ségű az, amely egy görbének érintőjéhez viszonyított magatartására vonat
kozik. Az idevágó fontosabb eseteket az 1. pontban a'), V), ο'), A') alatt
soroltuk fel. A teljesség kedvéért adjunk meg ezekre is egyszerű kritériumo
kat. Szorítkozzunk az x — o-hely környezetében differenciálható /(oc)-függ-
vénvekre. Mivel a görbe ordinátája Lagrange középértéktétele szerint
/ (a:) = /(«) -f /'(£) (x — a), « § § *,
az érintő ordinátája pedig
g = f («) + /'(«)(£ — a),
e kettőnek különbsége:
Ay = [/'(£) — /'(«)] (x — a).
így a óij előjelbeli magatartása a szögletes zárójeltől, azaz /'(*) magatartá
sától függ. Nevezetesen :
1. Differenciálható f(x)-függvény görbéjén inflexió m ik ott lehet, ahol az
f'(x) déri váltnak szélső értéke van.
Pl. tg * esetén a derivált — =—. Mivel a cos*-nek az * = 0 helyen maxi-
cos®* J
muma van, e derivált itt minimummal bír. A tg* érintője az * = 0 helyen
tehát inflexiós érintő.
2. Növekvő f'(x)-nél az f(x)-görbe alulról nézve domború, fogyó f(x)-nél
homorú.
Pl. ec esetén az e® derivált mindenütt növekszik, az exponenciális görbe
tehát alulról nézve domború.
A δ íj fenti kifejezése s e cikk 1. pontjának a'). V) , c'), d'J eseteinél
mondottak alapján állításainkat az olvasó könnyen igazolhatja. így csak
arra kell rámutatnunk, hogy ha /'(*) az α-hely teljes környezetében egyszer,
tehát /(*) kétszer differenciálható, akkor e cikk 2 . pontja szerint /'(*) maga
tartására az /"(*) második derivált előjelviszonyaiból következtethe
tünk. így :
3. Inflexió csak ott lehet, ahol /"(*)=0,
s ez a feltétel megint csak szükséges, de nem elegendő. Pl. / ( * ) = * 4 mindenütt
alulról domború, annak ellenére, hogy jj= 0 esetén /"(*)= 12*2= 0. Végre :
4. A szerint, amint f"(a) negatív illetve pozitív: a görbe A-pmtjában
alulról nézve homorú illetve domború.
6. Bernoulli és l’Hospital szabálya.

Sokszor előfordul, hogy az * = a hely környezetében (ahol a= oo is
lehet!) értelmezett /(*) és </(*) függvénypár hányadosát az *—>a határ
átmenetnél vizsgálva a határátmenet az osztással sorrendre nézve nem
cserélhető fel, a máskor kényelmes
1. a. A középértéktételek a lk a l m a z á s a i.
ι· _/(*). = 1 Ϊ111 / ( χ )
g(x) lim f/(x)
szabály nem alkalmazható. Éspedig egyszerűen azért, nem, mert. az az
elengedhetetlen feltétele (1. I. 5. § 7.), hogy az így kijelölt műveletnek
egyáltalán értelme legyen — teljesítve nincs; a szabály meggondolatlan
alkalmazása a matematikai jeleknek minden értelem híján lévő £ vagy
- alalaí csoportjára vezet. Hogy az eredeti törtnek határértéke mégis
lehet, azt már számtalan példán láttuk. Minden differencia-hányados pl.
nyilván ilyen kifejezés, éppen differenciálható, tehát folytonos függvények
esetén.
Kétszáz évvel ezelőtt ilyen esetben «a határozatlan alak igazi értékének»
megállapításáról beszéltek. Ez a, sajnos, még ma is használt beszédmód
azonban félrevezető s pongyola gondolatmenetre vall. Egy szabatos érte
lemmel bíró kifejezést felesleges azzal körülírnunk, hogy értékére hamis
tétel alkalmazásával nem jutunk.
Bernoulli János svájci matematikus (1667—1748) az ilyen kifejezések
határértékének megállapítására egy sok esetben — de korántsem mindig —
alkalmazható szabályt adott (1694). Egyik egyszerű esetét geometriai
alakban először tanítványa, de VHospital francia marquis közölte. íme a
szabály :
Ha f(x) és g(x) két, az a-hely körül értelmezett s ott differenciálható függ-
vény és az x —ra határát menetnél nagy mind a kettő a zérushoz, vagy mind a kettő
a oo-hez tart, akkor
lim fi»)
x— ra <
1(*)
feltéve, hogy a jobboldali határérték létezik.
Ha a jobboldali határérték meghatározása hasonló nehézségeket okoz,
akkor sokszor a szabály többszöri alkalmazása vezet csak célhoz. Minden
esetre gépies alkalmazásától óvakodjunk, mindenhatóságában ne bízzunk
s alkalmazása előtt az egyszerű számításokkal elérhető egyszerűsítésekről
meg ne feledkezzünk!
.. ex— e ·* e*4-e~*
Pl. a ) Ilin — ;------= h m ---------- = 2,
x—m) sin x x—h \ cos x
bár az eredeti számláló és nevező külön-külön a zérushoz tart.
1
” - — (arc tg x)
b) lim
. 1
sin —
x
-20-2 I I I . .4 differenciál- ég integrálszámítás alkalmazása.
•°R (*— f-)

C) lim tg .r
= lim L_1
s2a· J ’
r— +o
ahol ugyan úgy az osztandó, m in t az osztó még m indig a oo hez ta r t, de egyszerű
rendezés u tá n s a szabály újab b alkalm azásával a
• 2 cos x sin x
lim -----=* lim - ■= 0
---71 -gn2
x—► r+0 I
2
h atárérté k adódik.
d) H a n term észetes szám , a k k o r a szabáy n-szeri alk alm azásáv al
lin‘
*—*+» 73-
r- -ΊΓ
ex = °-
Minden m ás esetben n egy ni term észetes szám nál kisebb és így elegendő nagy
pozitív x-re
xn xm
«<-
x"
így a két szélső taggal együtt a közbeszorított — is a zérushoz tart. Állításunk
er
tehát minden valós n-kitevőre helyes :
e* a» x m i n d e n h a tv á n y á n á l m i n t e g y erősebben, g y o rsabban n ö v e k sz ik .
A kijelölt műveletek sorrendjének meg nem engedett felcserélése sok
szor a semmitmondó: O.oo, 00 — 0 0 , 0°, 00 °, 1“alakok egyikére vezet.
Egyszerű átalakításokkal azonban mindezek a tárgyalt esetekre könnyen
visszavezethetők. A következő pont épp ezért csak Bernoulli szabályának
igazolásával foglalkozik.
7. Cauchy középértéktétele.
* A B é r Hindii-féle szabály szigorú tárgyalását C a u c h y kezdte meg (1829) ős
Sto lz német matematikus fejezte be (1879). C a u c h y mindenekelőtt L a g ra n g e közép
értéktételét (1. II. 1. § 0.) általánosította.
Ha f{x) és g(x) az (a, ó)-közön L ag ra n g e középértéktételének feltételeit
kielégíti és itt } ' ( * ) φ 0 (ami iíoífe-tétel alapján kizárja azt. hogy g(b) = g(o)
lehessen), akkor mind a kettőre e középértéktételt alkalmazva s az így nyert
két relációt egymással osztva
f{b) — 1(g) _ /'(g,)
0 ( b ) — 'l(a) ;/'(ξ4)
adódik. Az («, ó)-köz belsejébe eső ξ ( és ξ . itt egymástól általában különbözik.
C a u c h y azonban kimutatta, hogy magára a hányadosra nézve legalább egy közös
I is létezik, úgyhogy a mondott feltételek mellett
1(b) — fja ) ί'( ξ )
■h.
0 (b) — o(a) ο '( ξ )
Ez az ú. n. á l t a l á n o s í t o t t vagy C a u c h y - f é l e k ö z é p é r t é k t é t e l. A </(.»’) = x esetben ez éppen

Lagrange tételébe m egy á t.
B izonyítása ennek megfelelően a Lugrange-iéle té tel igazolásából úgy n y er
hető, hogy oda, ahol o tt (1. TI. 1. § 6.) önm agában x, a, b szerepelt, m ost g(x),
g(a), g(b) kerül. N evezetesen az
1. §. A középértéktételek alkalmazásai. •Mi
1 ( b ) — 1(a)
1(a)- (g(x) — g ( a ) ) — f(x ) — k ( x )
9 ( b ) — 9(a)
különbségre k (a) = k ( b ) = 0 kapcsán itoife-tétele teljesül. így az a és b közé eső
helyen λ;'(ξ) = 0 , ami egyszerű rendezés után valóban C a u c h y középértéktételét
fejezi ki.
Am i m ost már B e r n o u lli szabályát illeti, vegyük először azt az esetét, amikor
a ) az α-hely a végesben van és lim f( x ) = lim y ( x ) = 0 .
Legyen f ( a ) —g ( a ) = 0. Határértékekre nézve magán a kérdéses helyen felvett
érték úgysem játszik szerepet. így azonban
f(*>) ___ 1(χ)— 1(a) _ 1'(ξ) .
f/(x) y ( x ) — y((i) (,'(ξ) ■
az utóbbi egyenlőség éppen C a u c h y k ö z é p é rté k té te le a la p já n (b helyett a-'-et írva).
Ha most x —k i , a k k o r a k ö z b e sz o ríto tt ξ —>a s így
lim n ! L ,nm r0L , h m

9'(ξ) :-*> 9 (ξ) x—ιλ 9 (*) '
feltéve, hogy az utolsó határérték létezik. Ezzel az első esetet már el is intéztük.
b) 11a a —<3o, más szóval x —* oo esetén f( x ) és g(x) —» 0, akkor x ——.
bevezetésével pontosan az előbbi esetre jutunk. Részletesen :
lim
j ( x )
lim == lim
.. M t H -Í) .. /'£ ) lim 1 ’( x )
</(«-·) g’(x)
» (τΓ ^ >'(t )
mindez megint akkor, ha az utolsó határérték létezik.
c ) Térjünk most át arra az esetre, mikor x —* a véges, de 1(x) é s g (x )—*oo.
Az a = o o eset erre az előbb bemutatott s a végtelen hely tárgyalásánál általában
használt fogással vezethető vissza.
Válasszunk az a közelében egy oly «-helyet hogy az a és a közé eső x
értékekre már i(x ) és g(x) a zérustól különbözzék. Ekkor
H x )-f(a ) . f(g )
0 ( v ) — 9(a)
kapcsán
t(x) j( x ) g ( x ) — y (a) 1'(ξ) 1 — y (a )lg (x) 1'(ξ)
</(»■) f ( x ) — Ka) </(·'·) 9 \ξ) I /(«)//(* ) ‘ β'(ξ)
Rögzített w-nál az első tényező az utolsó szorzatban x —κ esetén bizonyára
az 1-hez t a r t ; ha tehát x az α-helyet eléggé megközelíti, akkor ez a tényező az
1-től már előírtan kevéssé különbözik. Válasszuk ezt az «-értéket úgy meg, hogy
a második tényező m i n d e n f-re, mely a és x közé esik, az határértékétől már
0 <*) . . . . 1(x)
előírtan kevéssé különbözzék. Akkor, mint látjuk, az egész jobb-, tehát az-
í ’(x) 9(ΛΊ
baloldal is az ’ ' ' határértékét előírtan megközelíti, amint ezt B e r n o u ll i szabálya
!/'(*)
állította.
8. A derivált néhány érdekes tulajdonsága.

* L a g range középértéktételével a derivált egy-két· érdekes tulajdonságát
könnyen kimutathatjuk. íme az első :
a ) Egv x = a folytonossági helyen az /(g)-függvénv bizonyára differenciái-
2C4 111. . I differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
ható, ha e hely körül differenciálható és .r —ni esetén /'(aj-deriváltja véges határ

értékhez tart. Mégpedig
i'(a) - lini f '( x ) .
X ----K I
Geometriailag : a görbe folytonossági p o n tj á b a n a z érintő határhelyzete m aga is é rin tő ·

f ( x ) — /(«)
U. i.
ahol | az x és a közé esik. Ha .m i , akkor a közrefogott £ is tart az α-hoz, s mivel

a jobboldalnak van határértéke , van a balnak is és a kettő megegyezik.
P l. Az _ _i_
jé - jφ 0
y = ) , ha X I függvény
In l = o
az ,r= 0 helyen akárhányszor differenciálható és minden deriváltja itt zérus.

Ha u. i. íí=j=0, akkor
és e deriváltakban x —>0 esetén minden tag a zérushoz tart. Valóban z — — be

vezetésével n = 3 , i , . . . esetén
e ~ ** :n
lim —= — =lim —g - — 0 adódik
X 10 1 z—>66 . 2
n B e r n o v U i- l'H o s p ila l- té le szabály alkalmazásával.
b) Előfordulhat, hogy a deriváltnak nincs határértéke (1. a II. 1. § 2.-ben
az /)-példát). így a z előző léteiből k o rá n tse m k ö v e t k e z ik az, hogy egy fü g g v é n y deriváltja
fo lytonos. A folytonos függvények egy nevezetes tulajdonságával azonban minden
esetre rendelkezik, amennyiben
c ) egy z á r t kö zö n diffe r e n c iá lh a tó fü g g v é n y d e riváltja kél értéke közé eső m ű i d e n
értéket legalább í g y közbülső helyen felvesz.
Legyen u. i. e két érték f'( a ) és f ( b ) . — Az
f( x ) — /(aj f ( b ) — f( x )
x — a b— x
differencia-hányadosok az /(ír)-szel egyetemben az x folytonos függvényei az
a < j x < L b zárt közön, ha az elsőt o-ban /'(«)-v a l,a másodikat ó-ben /'(ó)-vel értel
mezzük. Ha tehát * a ó-től α-ig illetve fordított irányban halad, akkor ez a két
differencia-hányados — j — ^ ^ --tól f'( a ) - ig illetve /'(ó)-ig ju t s így a két utóbbi
közé eső minden értéket is — legalább az egyik — bizonyára felveszi. Mivel a
középértéktétel szerint a differencia-hányados a derivált egy alkalmas közbülső
helyen vett értékével megegyezik, az f'( a ) és f'(b) közti értékeket az utóbbi is fel
veszi, amint állítottuk.
Legutóbbi tételünkből most már nyomban következik, hogy
d ) h a egy zá r t k ö z ö n a z f'(x )- d e riv á lt n e m zérus, a k k o r ott á llandó előjelű —
maga az /(aj-függvény tehát vagy állandóan növekszik, vagy állandóan fo g y ;
mindenesetre invertálható, — amint azt az inverz függvények differenciálásánál
előre jeleztük.
A ej-tétel egy másik érdekes következménye, hogy
e ) h a egy f ( x ) - f ü g y v é n y a z (a, b)-8zakaszon két értéke közé eső egyetlenegy értéket
2. g. Taylor létele. 205
i s k i h a g y , a k k o r e s z a k a s z o n nem lehet egy .F(«)-függvény deriváltja, tehát itt

n i n c s p r i m i t í v fü ggvény e. Ez a helyzet pl. a 31. ábrán látható függvénynél a (— 2, 2)-
közön, bár ennek itt kétségtelenül van határozott integrálja.
2. §. T a y lo r té te le .
1. Magasabbrendű quadratura.
A TI. fejezetben láttuk, hogy egy az (a, b)-közön folytonos f(x)-függ
vény ordinátahalmazát a területegységgel, az egységquadráttal könnyen
összehasonlíthatjuk, ha itt az /(*)-függvény egyik y = y(x) primitív függ
vényét, azaz a
relációnak, az ismeretlen y(x)-re vonatkozó differenciálegyenletnek egyik

megoldását ismerjük. A területmérés mellett épp ezért e függvény meg
határozását is quadraturának nevezik. Láttuk, hogy — hangsúlyozzuk foly
tonos /(x)-függvény esetén — ennek a problémának -végtelen sok
y(x) = J /(<) dt + C,
a
egymástól csak egy állandóban, egy zérusfokú «polinomban» különböző
megoldása van. Itt az x helyébe mind a két oldalon α-t írva azt találjuk,
hogy
y(a )= c,
szóval, hogy a határozatlan állandó az y{x)-függvénynek «-helyen felvett,

ú. n. kezdeti értéke. Általában tehát, ha f(x) az «-hely környezetében foly
tonos, akkor a
quadratura problémájának minden megoldása
y(x) = jf(t) dt + y(a),

(I
s e megoldások seregéből egyet az y(a) kezdeti érték önkényes előírásával
ragadhatunk ki.
ds
V \ .\ — = gt sebességű egyenesvonalú mozgásoknál a mozgo pont helyzetét
rg r
s (t) — J üx
12
0
szerint változtatja, ií mozgások közül egyet az «0-kezdőhelyzet szab meg.
Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos e probléma követ
kező általánosítása :
206 111. I differenciál- és intetjrálszámítás alkalmazása.
Ha f(x) az x=«-hely környezetében folytonos és n egy az 1-nél nagyobb

természetes szám, van-e olyan y=y(x) függvény, amely e környezetben a
íHw
egyenletet, egy ú. n. n-edrendíí differenciálegyenletet kielégíti?
Ez a probléma, az n-edrendű qnadratura problémája az /(íü)-függvényre
vonatkozó ú j a b b m e g s z o r í t á s nélkül az előbbi, az elsőrendű segítségével
nyilván megoldható.
Mivel u. i. = -j- ( ), e problémának a fentiek szerint akkor
(IX> &£C ftíC /
és csakis akkor van megoldása, ha a
d t1
a
már csak (n—l)-edrendű probléma megoldható. Megoldását is az utóbbi
megoldása szolgáltatja. Mivel itt a jobboldal x-nek folytonos függvénye,
újabb redukcióval a ·
1 1 ?1
^χη~ ΐ — J / í(u) du + cn- 1 1dt+c„-i= ( jf(u) du dt + cn_i (X— a) +
ti a ·· ti
reláció adódik. így összesen n-lépés után problémánk
X V
(w) y(x) — j . . . j f(w) dw dv.. .dt — P „ - 1 (*)
megoldására jutunk, ahol P„_,(x) egy (n—l)-edfokú polinom.

d*8
Pl. A — <j állandó gyorsuláeú egyenesvonalú mozgások
ds c . ,
»- - f i - — J Θd u + ee «=gt + ve
O
t
sebességűek és s = j \f/w + υΛ] d w + s„ = I2+ v 0<+sn
o
helyzetváltozásnak felelnek meg. 10 helyzetváltozások közül e g y e t az s0= s (0) kezdő-
helyzet és ro= e (0 ) kezdősebesség előírásával szabhatunk meg.
Nyomban kim utathat^ hogy az n-edrendű probléma felírt általános
megoldásában aP„_i(x)-polinom
y ' n - h (a )
y(a) 4 - ~ f - {x — a) + (x — o)a 4- ··· ^ _ ] ,, (x — «)'n —t
alakú, szóval, hogy a megoldások közül az egyiket, tetszés szerint előírt
n-szárná
V(a), y'(a), . . . , y<“ > )
kezdeti értéke egyértelműen meghatározza.
2· §. Taylor tétele. 207
* h e g y e n u. i.
X Z
·/*(*) “ / ’ ‘ ' / /(*) d v . . . ( U , ha k = 0, 1, η — 1.

1+1 * 1
Akkor nyilván
J — J n - i - k t x ) , úgyhogy J * ' i(e) = 0 .
Mivel */(*) = + Ρ Λ_ j(.r),
így azt találjuk, hogy
/ ’(a) = ■/»-,(«) + p £ t(a) = P i*!, (a).
A / >n.i ( « ) = í'0+ Ci (íü— aH -c,(* — «)* + ,.. + ρ,.,ίί· — a)*-1
polinomban azonban a II. 4. § 7. szerint (a·— a)* együtthatója
1 „<*>
*■' : 1 T p*-l(a)’
úgyhogy valóban _ y * '( a )
* λ-1 ■
2. A Cauchy-féle megoldás.
Cauchy megállapította, hogy az n-edrendű quadrat ura (n)-alatti
megoldásában az w-szer ismételt integrálás (quadratura)
X V x
f(w) dw dv . . . dt — < ^ ü ) j
a a Π «
n
mintára egyetlenegy integrálásra (quadratúrára) redukálható. így a követ
kező tételre jutunk :
ha f(x) az x —a hely környezetében folytonos, akkor a
d“y
dxn — f(x)
n-edrendű differenciálegyenletnek, az w-edrendfi quadratura problémájának
itt van megoldása. Az a megoldása, mely az n-számú
y(a), y(a), y ’(a), . . . , i / n~^(a)
tetszés szerint előirt kezdeti értékkel b ír:
y(x) = y(a) + (X — a) + (x—a)2A---- f

y ( n - 1)(0)
+ (η—1 )! (x— a)”- 1 -f- r„(x),
1
ahol r„(x) = (κΖΓΓ)τ-//(<) (»—0 " - 1 rfí·
Pl. Ha j ( x ) = e * és a = 0 , akkor az
y(0) = y'(0) =··· !/" ”(0)=1
kezdeti feltételeket
308 111. A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
y(x) = 1 + x + —
(w~^T)T + T»—i), J et(a ^>w1dl
és csakis ez elégíti ki. Mivel az ym> — ex relációnak egyik ilyen m egoldása nyilván
y(x) = ex, egyben az exponenciális függvény egyik nevezetes előállítására is ju to t
tu n k . Az ilyen előállításokról a következő p o n tb an lesz szó.
Bizonyításunk Cauchy bizonyításától ugyan eltér, de egy előtte is
ismert s PronytíA (1805) eredő meggondolást követ.
* A té tel n = l esetén, m int lá ttu k , helyes. T együk fel, hogy m ár (n—d)-ro is
helyes, vagyis azt, hogy az i/(n-,) —g{x) egyenletnek az a m egoldása, am ely az
!l(a), ?/” *’(«)
előírt értékekhez sim ul :
V(x\ = «/(«) + U — a) + · . -
(«—- 124)!r (-C — « ’■ -
+ In - fff(t) ( x — t,n~3dt.
Mivel j/<nl =/(*), a.g(x) egyszer bizonyosan differenciálható és d eriv áltja a foly
tonos f(x). így- az utolsó tagban
u= f/(t), ν'= ( x — l n~i
választással parciálisán integrálhatunk, m ik o r is

(ar — /:»->
u'=g'{l) = f(t). v = — >t— l
kapcsán
(n — 2)1 .
{x— t r 1 1 * 1 f |
(» — 2)1 {, l\°a(i) n— 1 -b..,, n
+ —f-7- lm (.«—/>*-■»* =
á 1
r/*-1>(e) , .... . 1
^ (TTTTiJT (» ")* ‘ + Τ^ΤΤΐΤΤ J m {x ~~l,n '*■
s ezzel állításu n k at igazoltuk.
3. Taylor tétele.
Ha az előző pontbeli képletben y(x) helyébe mindenütt /(a:)-jelet s
így az ottani /(f)=?/<n)(f) helyébe most őn)(f)-jeler írunk, a következő
tételre ju tu n k :
Ha f(x) az x=a környezettben n első deriváltjával egyetemben folytonos,
akkor
(T) /(*)=/(«)+ ^ (*-e)+ IljgL(x-a)*+ ... + {(«-eí-H-M*).
ahol r„(x)= -—í—— ) /<'*>(<) (x —t)" l dt.
Az analízisnek e mondhatni legfontosabb tételét 1715-ben Taylor

(olv. Téjlör) (1Ö85—1731) angol matematikus mondotta ki. Az rn(x) ú. n.
maradéktag (niaradék=residuum) részletes alakját Lagrange adta meg (1797).
2. Í'. Taylor tétele. •209
Lagrangenak köszönhető e maradéktagnak tnóg egy másik, ma róla

nevezett
(L) »·„(*) = -J {x - a)n,
alakja is. Itt $ egy az a és z között fekvő határozatlan érték, mely rc-szel
változik.
E mellett a maradéktag sok tekintetben kellemes
(R r„(x) = - —'“j —- - (x—a)n, liui t =0
ΪΙ . —ya
alakját is meg kell említenünk.
* A maradóktagnak második alakja az elsőből nyomban adódik. Az («- I
tényező u. i. az integrálás szakaszán előjelét nem váltja, úgyhogy az integrál
számítás középértéktétele szerint (II. 7. § 4.) valóban
1 * t'">(§) (te—
'·<■>- Τϊ=Γ>Τ'” <*>a 777=T)T w ·
Ami pedig a legutolsó (R) alakot illeti, ez az ( L )-középsőből az / “ (.c) folytonossága
kapcsán adódik :
/<» (£) = /<* ;«) 4- í , lim f = 0.
£—►
a
Miben áll Taylor tételén-ek jelentősége ?
Ha fix) egv (n—l)-edfokú polinom, mikor is
f(n)(x) = o. tehát r„(x) = 0.
akkor /(a;)-nek a II. 4. § 7.-ben megismert kifejtése áll előttünk. Más ese
tekben ugyan rn (x) φ 0. de — mivel f^ lx ) ο/, x — a környezetében folytonos
és korlátos — ha pl.
IΡη)(ζ) | < M. okkor |r„(x) | < —7 ·x 0 "·
így elegendő kis \x —a| -nál |fn(a;)| előírtan kicsmnyé tehető:

lim r„ (*) = 0.
X ----k fl
Adott pontosságú számításnál tehát a maradéktag x — a megfelelő kis

környezetében elhanyagolható és az x = a közelében első n deriváltjával
egyetemben folyton-os függvény jó közelítéssel egy (n — 1 )-edfokú polinommal
pótolható :
f{x) f{a) - (x —a) -f------ 1 (nZTfT (x —«) "_1.
geometriailag az f(x)-görbe x — a körül egy (n— l)-edfokú. érintő para

bolával helyettesíthető.
Legyen pl. a következőkben a = 0 és n természetes szám; akkor
f{x) = e·· esetén /<*>(())-e°- 1 8 így
14
2 ΐυ 111. .1 differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
r.n—1
(e) 1+ *+ —r-|----f —.Xn.
2 ! 1 1 (»j.—1 )! ni
Az f(x) — cos x esetben /(/c>(x) = cos(x-|-k -zr)
z
és így /<*>(0 ) = cos k ~ = \ 0 Páratlan k' nál’
, 2 I ± 1 váltakozva páros fc-nál.
Tehát
„ r 2 x4 π χη
(c) cos x — 1 _ _ __---- 1------ f r n, r „ = cos (c'+n·-^·)
Megfelelően
rn= sin ( f + » y )71 , X "
(b) sin χ = ζ χ — --- ---- (------ r„,
Mégegyszertíbb a helyzet a hiperbolikus függvényeknél.

U. i. ch<**»)(0 ) = ch(0 ) = 1 . ch(-m+ »(0 ) = sh(0 ) = 0
8 így
(eh) eh *=1 + ^ 4! ~ *' ‘
hasonlóan
(sh) sh x = x + J -+ | y + ...+ rn.
Pl. a )
x — sin x 1 x sin |
xs ~ x3 x—( * - _ - _ 8inf)j . 4!
úgyhogy Via x — 0, akkor ez a hányados az J - = értékhez tart. Mint látjuk, itt
ól o
T a y lo r tételének alkalmazása B e r n o u ll i és l ' l l o s p i t a l szabályánál gyorsabban vezet
célhoz.
b ) Ha egy egyenesen mozgó pontot s = 0 egyensúlyi helyzetéhez p(s) rugal
massági erő ffiz, akkor
p(e)= P(o) + j ^ L 8+ jq p .* ,
e differenciálhatónak feltételezett függvényt T a y l o r szerint kifejtve. Kis |e|-nél
az es-es maradéktagot már ellianyagolhatjuk. Ha még meggondoljuk, hogy s = 0
egyensúlyi helyzet, tehát p(0) = 0. akkor azt találjuk, hogy
p(s) í%í p '(0 ).e = — <u-s,
hiszen az egyensúlyi helyzetbe visszaterelő erő a kimozdulással ellentett értelmű.
d 2s
N e w t o n szerint a mozgató erő az m-tömeg és a -gyorsulás szorzata s így a kis k i-
lengésű rugalmas mozgásokat jellemző
cí2s d*s
m = — a r s vagy — + a>‘s = 0
relációra, a rezgő mozgásnak a TI. 4. § 8.-ban már említett differenciálegyenletére

jutottunk.
4. Két görbe viszonylagos magatartása.
Az 1. cikk 2. pontjában egy az x — u hely környezetében differenciálható
függvény «-ban való magatartására pusztán első deriváltjának segítségével
2. g. Taylor Ultié. 211
egyszerű s a gyakorlatban jól beváló kritériumokat adtunk. E kritériumok

mindenesetre csak akkor alkalmazhatók, ha az első derivált magatartását
az «-hely kis környezettben bizonyos mértékben ismerjük.
Elméleti szempontból éppen ezért megnyugtató, hogy a magasabb-
rendfí deriváltak bevonásával a függvény «-beli magatartásáról esetleg
magán az «-helyen felvett értékek is felvilágosítást nyújtanak. Legyen
u. i. a függvény «-helyen vett deriváltjainak
/'(«)> / » , -
sorozatéban /(n)(«) az első, amely a zérustól különbözik.
Ha n páratlan, akkor
> ü I növekszik,
{< 0
esetén f(x) az «-helyen
1
Ha azonban n páros, akkor /(x)-nek az α-helyen bizonyára szélső értéke

fogy.
van. Pozitív /<">(«) esetén minimuma, ellenkező esetben maximuma.

* Kbben az esetben u. i. T a y lo r tétele szerint
(í/ ) —t
/.1i = f(x ) — /(a) = -— ------ ( x — «)".
»!
ahol az első tényező előjele az «-hely kis környezetében /<“ '(«) előjelével meg
egyezik. Páratlan n esetén tehát A i előjele (x— o ;n előjelével változik. Pozitív
esetén az «-helyen áthaladva negatívból pozitívba, negatív /'*·(«) esetén pedig
pozitívból negatívba megy át. Az első esetben az 1. § I. szerint növekvéssel, a
második esetben fogyással van dolgunk.
Páros ti esetén ezzel szemben a jobboldal előjelét a körül tart ja s /<*'(«) elő
jele szerint vagy pozitív, vagy negatív. Az első esetben Aj pozitív, tehát minimum
mal, a második esetben A f negatív, tehát maximummal van dolgunk.
Eddig az /(x)-görbének az */=/(«) egyeneshez viszonyított magatartá
sáról volt szó. Érintőjéhez viszonyított magatartásánál már /'(«), az
érintő iránytangense, természetesen nem játszik szerepet. Ebben az esetben
az «-helyen vett deriváltak sorozatában csak az /'(«) után következők a dön
tők. Nevezetesen :
Ha az α-helyen az f'(x) utáni zérustól különböző deriváltak közül az
első páraüanrendű, akkor a görbének itt inflexiója van ; ha ez a derivált
azonban párosrendű és pozitív, akkor a görbe itt alulról nézve domború,
ha e derivált negatív, akkor a görbe itt alulról nézve homorú.
* Kbben az esetben u. i. a
<*.'/ i(x) — [/(a) + /'(«)(*—«)] = — * (X—«)»
előjele a döntő s a vizsgálat az előbb mondottak mintájára könnyen elvégezhető.

E két eset, általánosításával most már a következő kérdés lép fel:
Ha f(x) és tj(x) két, az «-hely környezetében n-szer differenciálható
függvény és
14*
212 I I I . Λ differenciál· és integrálszámítás alkalmazása.
f(a)=g(a), f'(a)=g'(a)......./Ιη' υ(α) =-<7,η“ υ(α),

de már f”(a) φ gn(a),
minő magatartást mutat a két görbe az α-hely kis környezetében egymás
hoz képest? Átmetszi-e egymást vagy sem?
Ilyenkor azt mondjuk, hogy a két görbe egymást uz a-helyen (pontosan)
(»—l)-cdrendűen érinti. Ha az /<"<(«) és <ján,(a)-deriváltakat már nem vizs
gálnánk, legalább (n—l)-edrendű érintkezésről beszélnénk.
Pl. puszta metszés esetén az érintők már különbözők : az «érintkezés»
zérusrendű. Ha még az érintő is közös, akkor legalább elsőrendű érintkezésről
beszélünk. Ha a görbületek már különbözők :
Π «) ., </*(«)
+ {1 +[/'(α)]2}* + {1 -Hff'ía)·]]* ’
akkor tehát j"(a)^g"(a) s így az érintkezés pontosan elsőrendű.
Ha közös pont, közös érintőn kívül még a görbületek is megegyez
nek, akkor az érintkezés legalább másodrendű. Erre az esetre a következő
pontban még visszatérünk.
Itt még csak a felvetett, kérdésre felelünk.
Párosrendű érintkezés esetén a két görbe egymást az a-helyen átmetszi·,
páratlanrendű érintkezésnél azonban nem.
* Az t(.v) és y ( x (-függvényre u. i. T a y l o r tételét alkalmazva
Γ/Ιη>(,/) — >/twl(CT)J - t
/(*)—Í7(*) ( x — a ) n.
n!
hiszen f( x ) és g(x) kifejtésében az alacsonyabbrendű tagok együtthatói párosával
egyenlők és így a kivonásnál kiesnek. Az a-helyen áthaladva tehát a baloldal elő
jele — mint már két esetben láttuk.— aszerint, amint n páratlan illetve páros,
megváltozik illetve megmarad.
5. Görbületi kör.
Két .görbe viszonylagos helyzetének vizsgálatánál gyakorlati szem
pontból az az eset a legfontosabb, amelynél az egyik, gins) egy kör.
Nyilvánvaló, hogy végtelen sok kör van, mely az /(;r)-görbe (a, / ( a l
pontján átmegy, másszóval a görbét itt legalább zérusrendűen «érinti».
Közöttük még mindig végtelen soknál; itt az érintője is közös a görbével.
Ezek tehát érintik, mégpedig legalább elsőrendűen érintik itt a görbét.
Egy ilyen kör középpontja tehát az érintőre az érintési pontban emelt
merőlegesen, a görbe (a, /(a))-pontbeli normálisán van (89. ábra). Az utóbbi
körök között — magát az érintőt is, mint «végtelen nagy sugarú» kört
beleértve — azonban már csak p o n t o s a n e g y van, amelynek a görbével itt
a görbülete is megegyezik, amely a görbét itt legalább másodrendűén
érinti.
2. $. Taylor Icicle,. 213
Ha u. i. /*(«)=0, akkor ez az érintő ; minden más esetben sugarának

reciprok értéke, a görbület abszolút értéke :
1 /->i _ ί ___ f M _______ I 7____/ > )
r 1 I {! + [?/(«) ]2}* " Í T + t o d * r
s így már legfeljebb két körről lehet szó. Az érintő alatti helyről nézve
domborúról illetve homorúról. Hogy melyikről, azt — mint a II. 7.§ 9.-ből
tudjuk — éppen a görbületnek, tehát /"(ö)-nak előjele dönti el.
Ezt a kört most már érthetően az /(a·)-görbe (a, /(o))-pontjához tartozó
görbületi körének neve
zik. Vagyis :
egy görbét egy pont
jában legalább másod
rendűén érintő kör a gör
bének e pontjához tartozó
görbületi köre. Ha az
érintkezés pontosan má-
sodren dű, akkor az előző
pont szerint e kör a gör
bét itt átmetszi, azaz
egyik oldaláról a má- 89. ábra. A görbületi «kör»,
síkra került.
Mindenesetre a görbületi kör az érintőnél jobban simul a görbéhez,
hacsak nem /"(«)= 0, amikor a görbületi «kör» maga az érintő. A görbe és
az érintő ordinátáinak különbsége u. i. Taylor tétele szerint:
/(*) - [/(") + / » (* — «)] = - Q r - ( * T - · · + r„,

ez pedig x —*u esetén úgy tart a zérushoz, mint (x—a)2. Ezzel szemben a
görbe és görbületi körének ordinátájára nézve a különbség, megint csak
Taylor tétele szerint:
f(x) — y(x) = / » —< ? » (x — « ) 3 f-. . . r„
8!
hiszen f(a)=g(a), f'(a) = g'(a), f"(a)=g"(a),
úgyhogy ez a különbség valóban (x- o)-nak legalább harmadik hatványát
tartalmazó taggal kezdődik. így legalább úgy tart zérushoz, mint (x—a)3.
ha x—ra, tehát mindenesetre (x—a)2-nél gyorsabban.
Az érintkezés rendje helyett sokszor beszélnek arról, hogy amíg a
szelőnek általában nincs, az érintőnek legalább egy, a görbületi körnek
pedig legalább két «szomszédos pontja közös» a görbével a P(«, /(«))-ponton
kívül. Ez a beszédmód bántó pongyolasággal azt a tényt igyekszik kifejezni,
hogy amíg az érintő aPQ-szelő határhelyzete, ha Q—+P, addig a görbületi
kör a P. Q, fí-pontokon át fektetett kör határhelyzete, ha Q és P - j-P.
ált 111. .1 differenciál- én inletp-álazámítás alkalinu-una.
:í . S- I n te r p o lá c ió .
1. Newton formulája.
Taylor tételére mi a magasabbrendű quadraturákon át jutottunk. Ez
a cikk egy másik, a numerikus számítás szempontjából jelentős útra mutat.
Legyen f(x) egy az (a, b)-szakaszon értelmezett egyértékű függvény.
Jelölje
x .* ir0. íFj , · · · , £ , xn
eszakasz ( a - f i) pontját,
/(*)·· /(*ο)’ /(* ι ). " · . f ( x n)
pedig a görbe megfelelő pontjainak ordinátáit. A 90. ábrán a szendéiét
megkönnyítésére az abszcisszák növekszenek ; analitikus meggondolásaink
90. ábra. Egy f(x)-görbe és az .τ,,-ra vonatkozó / (&·„, x) első emelkedési görbéje.
azonban — s ez az alkalmazások szempontjából fontos — e feltevéstől

függetlenek.
Kössük most már össze a görbe (x0, /(a;0))-«kezdőpontját» az utána
következőkkel. Az így előálló szelőknek
/Oo)—/(s). f(xο) — /(*,) f(xo) ... f(xo) — /(*»)
x0— x ' x0—xv x0— a·, x0—x„
iránytangenseit az
f( x 0, x ) : f(x 0, x i), f( x 0, x t ), ■■■, f{x „.*»)
jelekkel jelöljük. Kégebben ezeket a függvény első «osztott differenciáinak»
nevezték; mi Nörlund dán matematikust követve (1924) a görbe (a;0-ra
vonatkozó) első emelkedéseinek nevezzük.
Képzeljük el magunknak most a függvény
z = f(x0.x)
3. tf. Interpoláció. 215
«elsőemelkedési görbéjét» (90. ábra). Ennek az (a^, f(x0. a^))-pontra vo

natkozó
f(xn, Xj) f(x„, X) : f(x0, xx) — f{xQ. Hfc) ^ f(X0 ’ Xl) — /( « 0- xn)
Χγ X Χγ~~~“Χ^ Χγ ~~~Xf/
első emelkedéseit eredeti görbénk (a:0, a^-re vonatkozó) második emelkedései
nek nevezzük és az
f(xu, a’i, x) · f(a'„. a:^) >···> /(-ô- *i> ·®η)
jelekkel jelöljük és így tovább.
A számítást a következő táblázatba foglalhatjuk:
X /(* ) /(* 0- x) f(X0- x v x) f(x0, Xv x2, x)
* * *
X0 / ( * o )
* *
/( * l) 0- xi)
/(*
*
^2 f(XW x t)
/(* í) / ( * 0 . Xv Xi)
/ ( * 8) f(X0’ Xb) f(x0- * 1 - xn) / ( * „ > Xv X2 ' x *)
Az első és második oszlop a kiindulási adatokat tartalmazza. A harma

dik s minden további oszlop minden egyes eleme egy emelkedés, egy há
nyados. Számlálója a megelőző oszlop kezdő- és ugyanazon sorban álló
elemének különbsége, nevezője pedig ezek abszcisszáinak különbsége.
A csillag üres helyre s egyszersmind az oszlopában álló emelkedések rend
számára mutat. Numerikus példánál a harmadik oszloptól kezdve minden
oszlop elé még két oszlopot iktatunk. Az elsőbe az emelkedések nevezőit,
a másodikba a számlálóit írjuk.
A következő példát R u n g e és K ö n i g Vorlesungen über numerisclies Rechnen
{Springer, Berlin. 1024) című, ilyen számítások iránt érdeklődőknek a legmelegeb
ben ajánlható művéből vesszük.
Tudjuk, hogy Log 2 = 0-30 103 és Log 3 = 0-47 712. Innen
Log 40 = Log (2 .2 .1 0 ) = 1-60 200
100
Log 50 = L o g ----- = ---- --- 1-00 30 7
Log 45 = Log ^ ‘ — = 1*65 321

Log 48 = L og (8 .2 4) = 1-08 124.
Az f( x ) = ]0 5 (Log x — 1) görbe táblázata tehát a következő :
.r fix) fix o - x) ! T(X0. X 1, X) 1/ ( * „ * , , * „ *
40 00 200 * * *
50 00 807 — 10 — 9 001 000-10 * *
45 05 321 — 5 — 5 115 1023-00 5 — 53-00 — 10-780 *
■18 08 124 — 8 — 7 918 oeo-Vs 2 — 20-05 — 10-325 3 0-455 0-152
Az /(a0, a;), /hr0, X\. x), · · · , f(x0,x 1, . . . , xn, x)

emelkedéseket eddig rendre csak az
®i> ···»
210 I I I . A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
helyektől eltekintve értelmeztük. Ha azonban f(x) e helyeken differenciálható,

akkor az emelkedések szinguláris helyük megközelítésénél egy-egy határ
értékhez tartanak, úgyhogy e szinguláris helyeken határértékükkel értel
mezhetők.
/(·»·p) — f( x )
* Valóban !(·*‘o··»') =
ez esetben /'(®0)-hoz tart. Az /(.r„, a·,, x ) . mint az előbbinek ®,-helyre vonatkozó-
/(a-0· »l·)— /(»!)· *)
—iE
differencia-hányadosa akkor tart egy határértékhez, ha f ( x ü,x) az «j-helyen diffe
renciálható, ami fenti alakját tekintve akkor és csakis akkor következik be, ba
i(x) az a·,-helyen differenciálható és fgv tovább.
így már könnyen kimutatható, hogy
/(*) = t(xJ + f(xo’ χι) (x — xo)+Hxo> xv χ2) (χ - xo) (x — * 1) + · · ·
. . . + /(* „ , s ,........ x„) (x — x fí) ( x — x j . . . (x — x „ - i ) + r n+ l(x),
ahol
rn+1(x) = j(x 0, a-j........x n, x) (x — x 0) (x — X y ) . . . ( x — x„).
Ez az ú. n. N ew ton-féle form ula. N ew to n (1687) az r„ +1(x) m aradéktagot még ,
elhanyagolta. A maradéktag figyelembevétele és fenti alakja későbbi keltű :
A m pére nek köszönhető (1825).
Pl. fenti példánkban — a maradéktagot elhanyagolva —
10» (L o g ® — 1) « 00206+ 069·1(ίτ — 40 )— 10·78(® — 40) Or — 50) +
0·152(* — 40) (j· - .ΊΟ) ( χ — 45).
Állításunk helyessége az emelkedések doffiníciójából közvetlenül adódik.

* Valóban (® — <r„) /(-To> *) * = /( * ) — /(a-0)
(x — .r,) /(.T0, X „ X ! , * Hxn. x ) — /(.r0, r , )
(* — ®„) /(®0, ®„ X t, .r) y= ^ /(a -0. ®„ x ) — f ( x 0, x „ x ,)

\ .
\
(x— x„) f( x 0, ........... ... X) = f ( x 0, x „ . . . , x n ,, *) — /(®0. ® „ . . . , α,Λ
s ha ezeket az egyenletekei rendre az
1 (® — .r„) (* — x j . . . (x — <rn_,)
szorzat első, első kettő, első három stb. tényezőjével szorozzuk és az így nyert
egyenleteket összeadjuk, akkor a nyíllal összekötött tagok kiesnek és kis rendezés
sel a N etv lo n -ié \e formulára jutunk.
2. Newton interpolációs polinomja.

A Newton-íéle f(x) — N n (x) -f- rn +1(a;)
formulában az első ( » + 1) tag egy (legfeljebb) n-edfokú polinom. Ez az
n -j- 1 számú
3. §. Interpoláció.
*^0’ ·*!> · · · f
helyen az előírt f a o)> /(* l).
értékeket veszi fel. Valóban e helyeken

r„+1(£C*) = ü, (fc = 0 , 1 , . . . , n),
úgyhogy /(a:fc) = N(xk).
E polinom felállításával tehát a következő feladatot oldottuk meg
megadandó egy legfeljebb n-edfokú polinom, amely n -\-1 előírt helyen előirt
értékű.
Az n = l esetben
-Vi(*) = / W +
legfeljebb elsőfokú, lineáris (egész) függvény; képe az (x0,f(x0)) és (xv / ( a l

ponton átmenő egyenes. Amint egv bonyolult görbe két pontja közötti
darabját sokszor ily egyenesdarabbal pótolhatjuk, a két pont között az
előírt pontosság keretén belül lineárisan interpolálhatunk (I. 2 . § δ.), úgy
nagyobb pontosság elérésére most a görbe n -)-1 pontján átmenő darabját
a fenti Nn(x) legfeljebb »-ed rendű parabolával helyettesíthetjük, a pontos
függvény helyett az x0, . . . ,x„ pontok két szélső pontja között az Nn(x)
interpolációs polinomra szorítkozhatunk.
Pl. az előző pontban felvett példában 40, 45, 48, 50 közönséges loga
ritmusainak mantisszáit öt jegyre pontosan ismerve, az ottani harmadfokú
interpolációs polinommal a közbeeső számok logaritmusaira a következő köze
lítő értékeket n yerjü k :
x ■ íVi («) | -V3(a·)
40 00 206 0 0 60 206
41 01 1751 + 97-0 + 5*5 61 278 0
42 62 144-2 + 172-5 + 7-3 62 324 +1
43 63 113-3 + 226-4 + 6-4 63 346 +1
44 64 082-4 + 258-7 + 3-6 64 345 0
45 65 051-5 + 269-5 0 65 321
40 66 020-6 + 258-7 — 3-6 66 276 0
47 66 989-7 + 226-4 — 6-4 67 210 0
48 67 958-8 172-5 — 7-3 68 124
4!) 68 927-9 + 97-0 — 5·5 69 019 +1
50 60 897 0 0 69 897
A második oszlopban az interpolációs polinom első két, harmadik, negyedik tagjá

nak járulékát találjuk. AzA7t(*) lineáris interpoláció 40 és 50 között, mint látjuk,
még elég durva megközelítést ad. Ezért vettük még figyelembe a 45-helyet, vagy
miután még így is elég nagy javításokat kaptunk, a 48-helyet. Az utolsó oszlop
azt a javítást adja meg, amelyet az interpolált értéken még el kell végeznünk,
hogy az ötjegyű táblákban található eredménnyekkel összhangba jussunk.
218 I I I . A differenciál- is integrálszámítás alkalmazása.
A 40 és 50 közén k í v ü l eső 55-re azonban e harmadrendű parabolán számított,

ú. n. e x tr apolált érték 74050 a helyes 74036 értékkel szemben, úgyhogy az extra
poláció már nem ajánlható.
Az 5., nagyobbára elméleti érdekű pontban kimutatjuk, hogy a fenti
polinom az egyetlen legfeljebb n-edrendű polinom, amely az n + 1 előírt
helyen az előírt értékeket veszi fel. Ez a polinom természetesen különböző
alakba írható, átrendezhető. Fenti alakját Newton adta meg, s ezért ebben
az alakjában Newton-féle interpolációs polinomnak nevezik.
3. A Lagrange-féle polinom.
Ha az előbb tárgyalt interpolációs polinomot nem az emelkedések,
hanem az előírt függvényértékek szerint rendezzük, akkor a
p(r) = (x x0) (x—Zj) . . . («—«„)
jelölés bevezetésével
Ln(x) ■
Σ v"1 /(**)
t-o
ν(χ)
x—x k p'(xk)
úgynevezett Lagrange-féle alakjára jutunk. Tudva azt, hogy csak egy leg
feljebb w-edfokú polinom van, amely n-\-1 adott helyen előírt értékeket
vesz fel, ezt közvetlenül is beláthatjuk.
* Valóban a ) I „ (.r) legfeljebb a-edfokú polinom,
bt l>(x) =(.r —x0). . ■.(a; —a·.)
(X— Xk ) p '( x k ) ' (**—* ,) · . . |. . . (X k xn) ’
ahol a függőleges vonások az (x — x k ) illetve tx k— *t )-ténycző hiányát jelzik. Ez a
kifejezés azonban x — x k-va nyilván 1 , az r k-tól különböző .r0....... a-„-értékekre
pedig 0. íg y
c) az ír—xk helyen csapán a fc-ik tag marad meg s ennek értéke /(a·*). 1 = f(xk;.
A Lagrange-féle polinom elméleti meggondolásoknál nagy szerepet já t
szik. Gyakorlati értéke azonban csekély. Ha u. i. az interpolációnál egy
újabb előírt [«„.+ j, /(a;n+i)]-értékpárt is figyelembe veszünk, akkor nemcsak
egy újabb tag lép fel, hanem p(x) is az (a:—xn+1)-téuyezővel bővül, úgyhogy
a fenti kifejezés minden tagja is megváltozik. A közbeeső «-értékre végzett
számítás tehát teljesen hasznavehetetlenné válik.
Ezzel szemben a Newton-UAe alaknál az
/ ( « „ , · · · >Xnt X n + i )
emelkedés egyszeri kiszámításával a régi interpolált értékeket csak az

/(«„, . . . , x„, xH+i) (x — x0) (x—x,) . . . (x—x„)
javítással kell ellátnunk, amint azt az előző pontban egy példán is meg
mutattuk.
3. §. Interpoláció. 219
4. A Gregory-féle polinom.
A gyakorlatban igen elterjedt a Neivton-iéle polinomnak az a speciális
esete, amelynél az
^0’ XV' ' *’ xn
abszcisszák monoton növekszenek és egyerüSközűek (aequidistansok):
Xi — a:j_j = Jx.
Ezt a speciális esetet még Newton előtt (1670-ben) Gregory ismerte fel.
Megértéséhez meg kell említenünk, hogy az
fo’ /1» f i ’ · · · <fn
értéksorozat első differencia- vág}' különbségi sorozatán a
dlf0 — fi fo· *fx = fi fi' · · · ’ d lfn—1 = fn /»>—1
értékek sorozatát értjük. Ennek első különbségi sorozata :
-l"/o = ΔΊΐ ^Vo’ · ■· ’ ^ 2/ « —2 = d if n—1 J lf)i—2
az eredeti sorozat második különbségi sorozata és így tovább. Számításukra
és összeállításukra célszerűen a következő táblázatot· ajánlhatjuk :
« 0 fo
JVo
Χ1 11 J 2/.,
-JVl
«2 f , J 2/l
Jva
xJ s •
Ebben a harmadik és minden utána következő oszlopnak egy-egy eleme az őt

megelőző oszlopban fél sorral alacsonyabban és magasabban álló két elem
különbsége.
FI. Ha az első két oszlopot önkényesen megadjuk :
1 1
— 1
Ό 0 2
1 12
I 1 11 24
15 30
2 l(i 50 •
05
3 81 e .
A pontok esetleges további adatok, illetve a megfelelő különbségek helyeit jelzik.

Ezekkel a jelölésekkel most már az ra-f-1 egyenlőközű x0. . . «„-helyen
előírt /„. . . . , /„-értékeket felvevő, legfeljebb n-edfokú interpolációs polinoiu
Gregory-iéie alakja :
G(x) = /„ y y (* — xo) + y J
j j i <x — χο) (χ — χι) +■■■ +
y , y y {x ~ Xo) (*— * ι) · · · ( « — *«-»)■

Ez a Taylor-féle polipomra már igen emlékeztet s abba — amint a követ
kező pontban kimutatjuk — valóban át is megy, ha az an. . . ., x„~ i-helyeket
egy határátmenettel egybeejtjük.
Pl. Melyik az a legfeljebb ncgyedfokú (?(a:)-polinom, amelyre nézve
(?(— 1) = 1 , (7(0) —0, <7(1)=1, (7(2) = 16, (7(3) =81.
Ebben az esetben Δχ = 1, s a különbségek táblázatát már az előbb közöltük. A
dőlt írású számok éppen a növekvőrendű különbségek. így
(7(.r) = 1 —(*+ 1)+ — (x+ 1) x+ (*+ 1) * (*— 1)+-yy- (*+ l)*(* —1)(*—2),
ami éppen a·4.
A Gregory-téle alaknak a -Yeirírm-féléből való előállításához csak azt
kell tudnunk, hogy az
f(x0· £j, . . . , )
emelkedések α·0, . . . , «„-változóiknak szimmetrikus függvényei. Az utóbbiak
sorrendjének megváltoztatásánál az előbbiek nem változnak.
Pl. /(.r0, xv x2) = /(«!, x0.x 2).
* Valóban az f(x0. . . ., .i„l-emelkedés, mint láttuk, az n-edíokú interpolációs
polinom legmagasabb fokú tagjának együtthatója. A sorrend felcserélésénél maga
az interpolációs probléma nem változik ; ha tehát igaz az, hogy hozzá csak egy
polinom tartozik, akkor ebben a legmagasabb fokú tag együtthatója, szóval az
átrendezett változójú emelkedés a régivel megegyezik. így
/(•r„. .r, )=■/(*!, .r0) = A—/.

T, —.r0 Je '
Λ1/»
/(*i, *«)—/(*!, «·«) ' Λ7.-Λ7ο
/(.r0. x t ) = /(ár,. .r„, r , ) — ------------------------------ ± J UJL
2 M r2 2! ,Ι.ι-
és így tovább.
5. Newton fo rm ulája és T aylo r tétele.
* A polinomokkal való interpoláció problémájához még két megjegyzést kelt

fűznünk.
a j Be kell bizonyítanunk az interpolációs polinom egyértelműségét, vagyis
azt, hogy csak egy legfeljebb n -e d fo k ú polinom van, mely az (n -f 1) különböző
·**©» *1* ··*, -rn
helyen az előirt /„, /,, · · · , / „
értékeket felveszi.
b) Az /{«/-függvényre vonatkozó további megszorítás esetén a Newton-télé
formula maradéktagjára megbecslést kell találnunk. Ennek hiányában ugyanis
az interpoláció pontosságára támpont nincs, az interpoláció jogosultsága tehát
kétes. Hiszen a maradéktag,
'„+!(*) =/<*)—-V»(«)
éppen az /(ie)-függvényérték és az A’„'* ) interpolált érték különbsége.
3. '■ Interpoláció.
A z a J - á l l í t á s t e l j e s e n e le m i. A ó j - á l l í t á s t i l l e t ő e n m a j d k i m u t a t j u k , lio g y h a
i( x) a z .rö. . . . , ,rk- h e ly e k k é t s z é ls ő je k ö z ö tt· fc -szo r d i f f e r e n c i á l h a t ó , a k k o r fc-ik
e m e lk e d é s e :
W /<«·« - ·<·»)= ΰ * * # ) ’'

e g y e n l ő k ö z ű p o n t o k n á l t e h á t e n n e k m e g f e le l ő e n :
kl/h* /.'! 5
ahol ξ egy az ,r0> x I ,···, aij-helyek közötti abszcissza.
íg y , mivel a maradéktag együtthatója is emelkedés, n 4 . 1-szer differenciál
ható függvény esetén
/«+!'(£)
»»+i(*) = /<*,0 · * 1 »· · - *«· *) — *o>' · ·(* — ■<'„! = (w + 1), (a>— r 0)-. .(*—.r„;.
ahol ξ az .(·„,···. rn. r-értékek közé esik. Ha tehát az n -f-l-ik derivált még fo ly
tonos is, és az ;r0. a·,, . . . , a-B helyek valamennyien az x = a helyhez tartanak, akkor
Newton formulája Taylor tételébe megy át a Lagrange-féle maradéktaggal s a
növekvőrendű interpolációs parabolák az f{x (-görbével az x —a helyen növekvő
rendben érintkező Taylor- féle parabolákhoz tartanak.
Ezt a tényt pongyolán sokszor így fejezik k i : az utóbbiaknak, növekvő
rendszámuk szerint, a görbével az (a , /(«))-pontban egyre több «szomszédos közős
pontjuk» van.
Állításaink /?o//c-tételének ismételt alkalmazásával könnyen igazolhatók :
a) Ha két különböző, legfeljebb n-edrendű N (x ) és M ( x ) interpolációs
polinom volna, akkor ezek
Jc(x) = N (x)-— il/ ( .r ) = ί·„ + c , a ; H— ·- ) - < ? „ ·» " ·. ο ·φ ( Ι , m -> 0
pontosan m-edrendű különbségének » + l különböző zérus helye volna. Akkor
azonban — R o lle tétele szerint ( I I . 1. § (1.) — a k '( x ) első derivált két szomszédos
ilyen xk között, tehát legalább n-helyen zérus volna. Ennek deriváltja. k"(x)
tehát legalább η — 1 helyen és így tovább, végre a k (m)(x) = m \ („zéru stól külön
böző állandó még mindig n — m + 1, azaz legalább egy helyen zérus volna. Ez azon
ban nyilván lehetetlen.
b j-alatti állításunk igazolására csak az (c) alatt felírt reláció helyességéről
kell meggyőződnünk. Evégből megjegyezzük, hogy /(*„, x t , . . . , .rk) a N e w to n
ié le formula első /.· + 1 tagjából álló, tehát a le-ad fokú N k(x) N e w to n - féle polinom-
ban a legmagasabb fokú tag együtthatója. íg y (a TI. 4. § 7. szerint)
/(«ο- *1....... ·ί-*> - -^r N<)V (*>·

Mivel /(x) — N kfx)
az ír0, * 1, . . . . rk-helyeken zérus — hiszen éppen ez a fc-ik interpolációs polinom ot
megszabó tulajdonság — R o lle tételének fc-szoros alkalmazásával egv ezek közé
eső ξ-helyen még fr-ik deriváltja is bizonyára zérus :
/*’({) °-
Ha ide A'jphe) előbb nyert értékét behelyettesítjük, akkor éppen a kívánt
/(*<>· *1....... *») /*><$!

relációra jutunk.
A lVewío»-féle formula maradéktagjának előbb közölt alakja Cauchy-n&Y
köszönhető (1840). A maradéktagot sokáig elhanyagolhatónak, sőt az interpolációs
222 I I I . A differenciál- és integrálszámtíás alkalmazása.
formulában a polinom fokszámát minden határon túl növelhetőnek tekintették.

Másszóval az /(aj)-függvényt
X
f{x) =/{«„) - S f ( *», *„ ...,Λ·*) (*— (*—®i) · · · (a:—<r*_i)
mintára az ú. n. interpolációs sorba fejthetőnek tartották. Kz a sor azonban általá

ban széttartó, úgyhogy a felírt reláció jobboldalának még értelme sincs. Mindez,
azonban már a következő cikk gondolatkörébe vág.
így, az a még ma is elterjedt hit, mintha az r„, *„ . . . , helyek sűrítésével
az interpoláció pontossága általában egyre fokozódnék, téves. Erre 1001-b ea.Ru.nge
német és Boréi francia matematikus m utatott rá.
4. $. F ü g g v én y sorok .
1. Taylor-sor.
Taylor tételét, amely szerint az «-hely környezetében n-szer differen

ciálható /(x)-függvény itt
fix) — fia) + fia) ix — aM------- f η ό (*—n)n_1+ rn(x)
alakban állítható elő, eddig rögzített n-nél és az a kis környezetében változó

^-értékeknél alkalmaztuk. Vizsgálatainknál a maradéktagnak csak
lim rn(x) — 0
X—M X
tulajdonsága játszott szerepet.
Most azt a kérdést vetjük fel, hogy ha fix) akárhányszor differenciál
ható, tehát a fenti képletben n akármilyen természetes számot jelenthet,
minő magatartást tanúsít e maradéktag rögzített x és minden határon túl
növekvő n esetén.
Mivel f{x) — [/(a) + /'(a)(x — « ) + · · · 4 (« — a)»-1] =r,.(x).
kétségtelen, hogy ha lim rn(x) = 0.
és csakis ebben az esetben, a n -oo határát menetnél a baloldal is a zérus-
hoz tart, te h á t:
/'(«) ( x - « ) 2+ . . . r M a ) (x—a)n+
f(x) = fia) + l j r (x — a) 0»
szóval az így fellépő végtelen sor, az /(x)-fuggvény Taylor-sora összetartó
és magát a függvényt állítja elő, röviden :
az f(x)-függvény Taylor-sorba fejthető.
Ezzel a sorbafejtéssel már találkoztunk. így már az elemekből tudjuk,
hogy ha | x | < l , akkor
------- = 1 f- x + x2- - ----- (- xn + ·· ■;
1—X
4. >'■. Függvénysorok. •i?3
itt a jobboldalon a baloldali függvénynek x hatványai szerint haladó, az

a = 0 helyhez tartozó Taylor-sora áll, mert
_1_ dn
(1—x)-1 = (1—a;)-(n+1>,
w! dxn
8 ennek az értéke az x=a—0 helyen: 1.
Hogy egy másik példát említsünk, az I. fejezet 4. cikkének 8. pontjára
emlékeztetünk, amelyben kimutattuk, hogy minden a>re:
«Τ'» y*3 rpy1
^ = l + * + 2 ! + 3 !+ ··· + ^ -+ ·" ·
dnex
Mivel ex s ennek értéke x= a—0 esetén 1, a jobboldalon megint
dxn
Taylor-sor, az exponenciális függvény a=0-helyhez tartozó Taylor-sor& áll-
A maradéktag vizsgálatával most már könnyen kimutatható az is,,
hogy bármilyen számot jelentsen is az x :
, xr 2 x-
,.4
,r°
r e
cos a; = 1 — ψ
fi!
X·'
sin x ■ x —
sí
X4 x°
eh X = 1 ;
2! 4! 1 6!
sh x = x 4-
+ 8! 1 5!
Ü T -r
szóval (a 2. § 8.-ra Λ-aló tekintettel) ez a négy függvén}- is Taylor-sorba

fejthető.
Valóban pl. cos x esetén a 2. § 8. alapján
. j / π \ xn | |χ·|"
r„ == I 008 ' ’ ^ Mí r ) »ΓΓ I — nj *
és az utóbbi kifejezés — amint azt már az I. 3. § 6.-ban kimutattuk, de az
exponenciális sor összetartásából is következik — rögzített ,r-nél és h- k »
esetén a zérushoz tart.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az, hogy egy akárhányszor is
differenciálható függvény Taylor-sorba fejthető, korántsem természetes. így
pl. előfordulhat, hogy
a) a függvény Tavlor-sora széttartó, sőt az is, hogy
b) e sor összetartó, de összege a függvénytől különbözik, tehát az
összetartó Taylor-sor a függvényt nem állítja elő ; összefoglalva : előfordul
hat, hoyy egy függvény, bár akárhányszor differenciálható. Taylor-sorba nem
fejthető.
Az a j-esetre példa már az előbb tárgyalt geometriai sor |;r |> 1 esetén, a
h ) -esetre pedig C a u c h y példája:
:üi2t I I I . A differencial· és integrálszámítás alkalmazása.
__ι_
fe lia x φ 0
/(*) =
10 a;= 0
•mikor ise fejezet 1. cikkének 8. pontja szerint ι<η)(0,ι — 0, tehát a T a y lo r -sor minden
tagja és így összege is zérus, jóllehet « φ Ο esetén a függvény a zérustól nyilván
különbözik.
Ezek a kivételes esetek éppen azok, amelyeknél n —>» esetén az rn(x)
.nem tart a zérushoz.
2. Függvénysorok.
Az a kérdés, vájjon egy függvény Taylor-sorba fejthető-e, — mint
láttuk —- maradóktagjának az n —r oo határátmenetnél való magatartásával
áll kapcsolatban. Sajnos, ez sokszor nehezen követhető. A probléma meg
oldására szerencsére egy másik — magasabb régiókba- vezető — út is ren
delkezésre áll.
A Taylor-sor u. i. az I. fejezet 4. cikkében tárgyalt numerikus sorokkal
szemben, amelyeknek tagjai rögzített számok (numerusok) voltak — függ
vénysor : tagjai az «-változó függvényei. Sőt igen egyszerű függvényei:
hatványai. A Taylor-sor
00
2 an(x — «)'* = «0 + ®l(* — a) + " 2 (x — a)2 ··· + »n(* — o)n + ···
n-0
alakú függvénysor, ú. n. hatványsor. Amint már most a függvények egymás
ból sokszor egyszerű műveletekkel, differenciálással, integrálással adódnak,
előre várható, hogy Taylor-iéle sorbafejtésük között is ennek megfelelő
egyszerű kapcsolatok állanak fenn. Hogy ez valóban így van, azt a függ
vénysorok most sorra kerülő általános tárgyalása és a hatványsorok külön
leges vizsgálata után számos példán látni fogjuk.
Az /„(«), fi(x), . . . függvényeknek
/o(*) + ίι(χ) + · · · +/«(«)+ · · ·
végtelen sora egy függvénysor. Ez alapjában véve azoknak a numerikus
soroknak egybefoglalása, amelyekre úgy jutunk, hogy .r-helyébe a tagok
értelmezési tartományának egy-egy közös pontját írjuk. Azok az «-értékek,
amelyekre a sor összetartó iletve széttartó, a függvénysor összetartási-
illetve széttartási-pontjai. Az előbbiek a függvénysor összetartási-, az
utóbbiak a függvénysor széttartási tartományát alkotják. A függvénysorok
tanulmányozása éppen csak annyiban vezet ki a numerikus sorok elmélete
köréből, amennyiben magatartásukat változó x-nél vizsgáljuk : összetar
tási tartományukat megállapítjuk, összegüket e tartományban mint x
függvényét vizsgáljuk.
4. §. Függvénysorok. 3ft5
A fenti sor magatartását — a numerikus sorok (I. 4. §) mintájára —

részletösszegeinek
Φ ) = /o(*). h(x) = U x) + A(*). · · ·> ««(*) = /o(*) + · · ·+ /«(*)»· · · .
sorozata, tehát az
S0 ( * ) , 'S1 (*^) » · · · y s n (-r' ) » ■ · ·
függvénysorozat magatartása szabja meg, vagy, ha tetszik fordítva, az utóbbi

sorozat vizsgálata
az s0(x) + [«,(*) — «0(x)] + [s,(x) — ^(x)] + . . .
sor vizsgálatával azonos. Elméletben és gyakorlatban egyaránt hol sorozat,
hol sor szerepel. Összetartás, konvergencia esetén a függvénysorozatnál
határfüggvényről, a függvénysornál pedig összegfüggvényről beszélünk.
Az első kérdés természetesen itt is az, hogy a véges függvénysorok
sajátságai közül melyek maradnak meg végtelen függvénysorok esetén is.
Le kell szögeznünk, hogy — sajnos — folytonos függvények végtelen
soránál (sorozatánál) az összegfüggvény (a határfüggvény)
a) általában nem folytonos,
b) ha integrálható illetve differenciálható is : integráljára illetve deri
váltjára a sor tagonkénti integrálásával illetve differenciálásával általában
91. ábra. A '^ír-sorozat határfüggvénye és határgörbéje.
nem jutunk (az elemek integráljának illetve deriváltjának nem határ-

függvénye).
Pl. és sornál mindjárt a részletösszegek sorozatáról beszélve
?«+i _
a) az ■
”„(*) — Ϋ
sorozat elemei a — 1 < a; < 1 közön folytonos függvények. H a lá r fü g g v é n y ü k n e k
a zérus helyen mégis szakadása van (91a. ábra). Mert, amíg
•·>·«(0) = 0, tehát s(O) = 0 .
addig pl. p o z itív x esetén
log s j x ) = ‘ f - * 0, ha ti-to o .
tehát 8„ lx ) —*1 és így * ( * ) * !.

ír,
22G I II. A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
A határyörie (916. ábra) folytonos, de «*■/. a h a t i n f ü g g v i n y t ő l élesen megkiilön-

böztetendő.
b ) A 92. ábrán látható (*„(«))-sorozat n-ik eleménél a függvény görbéje
a (0, — I -szakaszon az «-tengelyre állított 2n-m»gasságú egvenlőszárú három-

' ii I
szög szálai mentén fut, azután az «-ten
gellyel összeesik. Mivel e háromszögek terü
lete állandóan — · — ■ 2n = 1, azért
2 n
i
j s„(«) d x — 1 —i 1, ha n —>o o .
(I
Ezzel szemben a határf ü g g v é n y görbéje az
«-tengellyel összeesik :
f„(«) —* 0, ha ii —>oo
s így integrálja is zéru s.
, , sinn«
cl ■ '·-'«)=--------------
n ► 0. ,ha n —►oo.
úgyhogy a határfüggvény és deriváltja azo-
92. ábra. nosan zérus. Ezzel szemben
; 1 d
l=lim |en(x)d<c=£ J lim sn(x )d x = 0. -i— .<·„'«) = cos n x ~ s^(x).
ο o rlJ
ez a sorozat pedig « = 0 esetén az 1-hez tart.
A következő pontban kimutatjuk, hogy az összetartás fogalmának
újabb megszorításával ezek a bántó kivételek elesnek.
3. Egyenletes összetartás.
Ha a *y„(«)-függvénysort összetartási-tartományában vizsgáljuk és az
oc
s(x) = Σ fn(x) = /„(«) H------ b /„(*) + r„(x) = sn(x) + r„{x)
n-0
jelölést bevezetjük, akkor azt találjuk, hogy a
rjx ) = s(x) «„(«)
maradéktag ugyan rögzített x és elegendő nagy n esetén, pl. ha n > N , egy
előírt pozitív e-nál abszolút értékére nézve kisebb, ámde ez az Λ-küszöbszám
nemcsak az e-tól, hanem az «-tői is függ. Kedvezőtlen esetben ez a függés
annyira megy, hogy nincs egy a tartomány valamennyi «-helyére egyaránt,
egyenletesen használható Λτ-küszöbszám. Az «-helyek egy sorozatára nézve
a megfelelő N egyre nagyobb és nagyobb lesz, a konvergencia lassabbodik,
romlik, egyenlőtlen ; az összeg előírt pontosságú meghatározására egyre
több és több tagot kell figyelembe venni. Ezzel szemben a
Σ /„(«)-függvénysor valamely tartományban egyenletesen összetartó, ha
egy (tetszés szerint előírt) ε-lwz található egy N-küszöbszám úgy, hogy
\rn(x) | < í , ha n>N,
4. §. Függvénysorok. <Ά~
a kérdéses tartomány minden x-helyére nézve egyaránt, egyenletesen; más-

szóval, ha a sor összege a tartomány minden «-helyén egy és ugyanazon
számú tag összegével e-nyira megközelíthető.
Ennek a fogalomnak jelentőségét 1840 és 1850 között Stokes angol
matematikus és Weierstrass ismerte fel. íme pl. egy errevonatkozó sokszor
alkalmazható s Weierstrasstól származó kritérium :
A I f n{x)-függvénysor egy tartományban bizonyára egyenletesen (sőt abszo
lút) összetartó, ha ott
I/*»(·*') i iS cn>
és a Ic„ numerikus sor összetartó.
* libben az esetben u. i. a függvénysor bárm ely szeletére nézve
l / » + i (*) + ··-4 /» *(*) |5 S c n+1+ ...-1 <n k.
s ez a F''n összetartása m ia tt elegendő nagy n m ellett pl. -j· -nél kisebb. De akkor
bizonyára
Ι'·„(*)|- I/„.i (*>+ ···I < γ <*·
M iv e l a n u m e r i k u s s o m á l a k ü s z ö b s z á m a ;-tő l n e m f ü g g , u g y a n e z m o n d h a t ó a z
/ n ( .r ) - m a r a d é k t a g r ó l is .
Pl. Ha a 2\a„ | és I \ b n |, tehát a I ( | an| | bn | ) numerikus sor
összetartó, akkor a
I (an cos nx + bn sin nx)
trigonometrikus sor minden «-re abszolút és egyenletesen összetartó, mert
| an cos nx + bn sin nx \ | a„ | + | bn \.
Most már könnyben kimutatható, hogy
a) folytonos függvények egyenletesen összetartó függvénysoránál az összeg
függvény folytonos:
lim y f„ (χ) = V lim /„ (x);
z—>an=o n- 0x—►
·
b) ilyen sor tagonként integrálható :
I ίΣ fn (*)] d x = Y J f(x) dx ;
ά n—0 n=0
c) ha a tagok differenciálhatók s deriváltjaik folytonosak, továbbá az utób
biak sora egyenletesen összetartó, akkor a sor tagonként differenciálható :
d V , . . V d , ..
összefoglalva, hogy a véges függvénysorokra ismert tételek ilyen végtelen

függvénysorokra is érvényben maradnak. Ezzel szemben — a határozat
lan integrálban fellépő határozatlan integrálási állandó miatt — végtelen
függvénysor tagonkénti határozatlan integrálásáról eleve szó sem lehet.
15*
338 l i t . A differenciál· és Integralezárnitás alkalmazása.
Tételeink alkalmazását az 5. pontban a hatványsorokon mutatjuk be.

A közbeeső 4. pont tisztán elméleti érdekű igazolásukkal foglalkozik.
Fenti tételeinknek, egyáltalában az egyenletes összetartás fogalmának
függvény.sorozafo/crw való megfogalmazását az olvasóra bízzuk.
4. Bizonyítások.
* Az előző pontban kim ondott tételek bizonyítására legyen
»(*) “ í 0(x) H------ H/„(*) + *·„(») = s n(x) + r n(x).
Akkor az a )-esetb en
* (* + d x ) — s(as) = [ e „ ( x + d x ) — £n(*)J+ r n(x -f d x ) — rn (x).
Ha már n elegendő nagy, akkor az egyenletes összetartás kapcsán a jobboldalnak
m in d a második, m in d a harmadik tagja abszolút értékére nézve -^~nál kisebb,
ahol t egy előírt kis pozitív szám. Válasszunk egy ilyen n-et s ezt rögzítve legyen
|á r olyan kicsiny, hogy az első tag abszolút értéke is -^--nól kisebb. Mivel sn(x)
féf/esszámú folytonos függvény összege, ez is elérhető. De akkor
|s (x H- á x ) — «(a;) |< y y + y = f.
szóval a sor összege az ®-nek valóban folytonos függvénye. A

b )-esetb en m ost már tehát s (x ), és r n( x ) is folytonos. De akkor
X X X
J s ( x ) d x — J * „ (x ) d x + I r n(x ) d x
a a a
és itt· az ismert megbecslések szerint elég nagy n esetén
X X
|J r j x ) d x j ^ j J ] rH( x ) |(te |<T y |a; — a | g y |* — a |

a a
előírtan kicsinnyé tehető. Ily n-ekre az előbbi összeg első része :
X X x
I »„(*) d x = J f 9(x) tfa: -f ···+ | /„(*) d x
tehát az j 8(x) d x
a
függvényt előírtan jól (s az ,-r-ben egyenletesen) megközelíti, amint állítottuk.
Végre a
00
c) -esetben legyen <r(arí V f'n(x*
«-0
a deriváltaknak egyenletesen összetartó sora ; mivel e deriváltak folytonosak,
az nj-tétel szerint a {x) folytonos s így integrálható, mégpedig b ) szerint
X OC X »
j'a (x ) d x = V f l'J x ) d x = £ [/„(x) — /.(«)]·

a w—0 a w**0
V legutolsó sor azonban nyilván az összetart «»
oo «
«(*) =■ 2 f n (x ) és e(a) — 2 /«(<*)
n-0 n-0
4. §. Függvénysorok. sa y
torok különbsége, úgyhogy

*
j a (x)d x = 8(x) — 8 (0 ).
a
Mivel a baloldal differenciálható, ugyanez mondható a jobboldalról is. Mindkét
oldalon differenciálva most már
o(x) — azaz V /{,(* )= ( £ '„(.el)',

,lx «-0 n-0 '
adódik, megegyezésben ej-alatti állításunkkal.
5. Hatványsorok.
A függvénysorok között vezetőszerepet játszanak a
oo
Σ a„xn = a0 + «í® + ο.}Χ2+ . . . + unx n - f . . .
n=-0
alakú — mint már említettük — hatványsorok. Ilyen az elemekből ismert
oo
.»
>i] xn = 1 -j- x -\- x2-\-. . . -|- xn -J-. . .
»-0
geometriai sor, továbbá az
ÜÜ. = 1 -f- X -\- xn

n\ 8! + ..·■ ni
n-fí
exponenciális sor, nemkülönben a cos x, sin x, eh x, síi x függvényeknek az
1. pontból ismert sorai; egyáltalán minden (végtelen) Taylor-sor.
Az első figyelemreméltó megállapítás e sorok összetartási-tartományára
vonatkozik. Tüstént látni fogjuk, hogy egy ilyen (x növekvő pozitív hat
ványai szerint haladó) sor
vagy a) csak az * = 0 kezdőpontban,
vagy b) egy az x = 0 körül szimmetrikusan elhelyezkedő köz belsejében
s ennek esetleg egyik, esetleg mind a két végpontjában,
vagy o) minden a;-re összetartó.
Más eset nem fordulhat elől
Mind a három esetben a hatványsor összetartási közéről beszélünk.
A három esetnek megfelelően e «köz sugara», a R összetartási sugár :
a) zérus, b) zérustól különböző véges, c) végtelen.
Pl. a) V nnxn = x -)- 22x2 + 83a;3 4— ·
η -1
csak az x — 0 kezdőpontban összetartó ; most R = 0.
* Ha u. i. ez a sor egy «-re összetartó, akkor általános tagja szükségképpen
(I. 4. § 2.) a zérushoz t a r t : ιΛ ε™
—>0. íg y elegendő nagy n esetén már bizonyára
|r<nx n |< 1, tehát, i n x |< 1.
230 I I I . A differenciál·· és integrálszámítás alkalmazása.
De akkor | * | < —- s ez elegendő nagy n-nél előírtan kicsiny; tehát « = 0. Az

x = 0-helyen magán, mint minden az x pozitív Iiatványai szerint haladó sor, ez
is összetartó.
b) a Σχη geometriai sor, mint tudjuk, csakis |a; |< 1 esetén összetartó ;
összetartási sugara : R =1.
c) az exponenciális-, a cosinus-, a sinus-sor pedig, mint tudjuk, minden
x-re összetart; R=oo.
Bocsássuk most már előre Abel (1802—1829) norvég matematikusnak
következő fontos tételét:
ha a Σαnxn-hatványsor az x-tengely egyik χ0φΟ pontjában összetartó,
akkor minden az x —l) kezdőponthoz az xynál közelebb eső pontban, tehát
az a;—0 körül írt |*0|-sugarú |* |< |* 0| köz belsejében abszolút összetartó.
* Valóban, ha Σ<ιη:>'“ összetartó, akkor tagjai szükségképpen a zérushoz tar
tanak, tehát valamennyien korlátosak :
| «„.1 !* I < M .
így |an:rn |= | I · I 'r I < M .g “ ,

1Ο I
I x I
---- < 1 az említett köz belsejében.
xo '
A nem negatív tagú
S !«„ .in|-sor tagjai tehát a Σ M .qn = Μ Σ (/Λ
összetartó sor megfelelő tagjainál a mondott a'-ekre kisebbek, úgyhogy az utóbbi
sorral együtt az előbbi is összetartó (I. 4. § 5.),amint állítottuk.
Ebből a tételből nyomban következik, bogy a bevezetőben említett
aj és c) -eseten kívül csak a b) -esetről lehet szó :
Ha a y an xn-hatványsor a kezdőponton kívül is összetartó, a nélkül, fux/y
mindenütt összetartó volna, akkor pontosan egy a kezdőpont körül R-sugár-
ral írt
|*| < R
köz belsejében (esetleg ennek végpontjaiban) összetartó. Ez a köz éppen kon
vergencia- vagy összetartási köze (98. ábra).
the j kon» a ir
áéT o ]*
93. ábra. F.gy Σ " ηχη hatványsor összetartási köze.
* Legyen u. i. x —k egy a kezdőponttól különböző összetartás;-, és x = d egy

széttartási-pont. Akkor az előbb bebizonyított tétel szerint a kezdőponthoz k-nál
közelebb eső |.τ|<|λ·| pontokban,
pl. a i , = pontban a sor összetartó,
a kezdőponttól d-nél távolabb eső |a?j > [d| pontokban pedig,

pl. a d, = 2 |<f| pontban a sor széttartó.
4. §. Függvénysorok. 2 :t l
Ellenkező esetben u. i. a kezdőponthoz közelebb eső rf-pont összetartás·-pont

volna. Az utóbbi indokolással bizonyára A', C tíj.
Vegyük szemügyre most már a (7c,, d, (-intervallumot. Kezdőpontja összetar
tás·, végpontja széttartási-pont. Ha ezt a közt felezzük, akkor vagy baloldali, vagy
jobboldali fele megint ilyen. Ha a felezőpont széttartási-pont, akkor a baloldali,
ellenkező esetben a jobboldali. így az előbbi skatulyába iktatott feleakkora (k „d t(-
skatulyára jutunk, amelyen az eljárást ismételhetjük és így tovább, és így tovább.
Az így előálló [(λ„, d„)]-skatulyázás magva a keresett R összetartás· sugár.
Valóban ezt balról a k n összetartási-pontok, jobbról a d„ széttartási-pontok
tetszés szerint megközelítik, tehát a sor |a'[ <T 77 esetén összetartó, \ x \ > R esetén
pedig széttartó.
6. Az összetartás! köz sugara.

Az összetartás! köz sugarát természetesen a hatványsor cin-együtthatói
nak sorozata szabja meg. Könnyen kimutathatnánk azt a lényegében
Cauchylól (1821) eredő, de szigorúan csak Hadamard francia matematikus
által 1888-ban igazolt tételt, hogy az Ii összetartási sugár a ΐ γ \ α η\)-
sorozat legnagyobb sűrűsödési értékének reciprok értéke (ebben az esetben
kényelmi szempontból az 1 : oo = 0 és 1 :0 = oo jelölést is jóakarattal el
fogadva). Megelégszünk azonban annak a kimutatásával, hogy
ha a Zanxn-hatványsornál a lim 1—a’-‘— határértékről egyáltalában
n—►*> I ftn + 1 1
beszélhetünk, akkor ez magát az összetartási köz sugarát udja meg:
R - lim
n—>oo »n+1
X2 , X8 z*
Pl. az x— 2 ‘ 3
4
sornál „ == Imi -------=

R » + l lim ----------
1 1 n == 1..
I»— ►>: 71 « — ►>3
* Valóban az I. 4. 5 5. szerint a i'| « „ |j x |n-sor összetartó illet ve széttartó a

szerint, amint
lim ^" " * 1 — - = l * | lim 1 < 1, illetve > 1,

|"η·* I ·*->= !«n
tehát
I
illetve > - = lim
lim» "«+1 I
N—►
»»+· I
"η 1
Mivel az összetartási-közön belül az összetartás abszolút, ez a köz tehát csak
lim — -sugarú lehet .
Mindeddig csak a V aHxn = V an (x — 0)"

alakú hatványsorokkal foglalkoztunk. A
Σ «» ( Χ — ά )η
H»0
hatványsoroknál a változás az előbbiekkel szemben pusztán annyi, — mint

azt az y= x—a helyettesítés (eltolás) mutatja — hogy az összetartás! köz
középpontja a. Ezzel az esettel tehát külön nem kell foglalkoznunk.
7. Analitikus függvények.
Mindeddig a hatványsornak csak közönséges és abszolút összetartásá
ról beszéltünk. Alapvető tulajdonságaira azonban az egyenletes összetartás
mélyebben fekvő tulajdonságán át, jutunk. Az idevágó alaptétel a követ
kező :
egy Σαηχη hatványsor |x| < B összeturtási közén belül eső minden (rögzí
tett) |x | g ρ < Bközön egyenletesen összetartó.
* Valóban, ha |a; |■< p. akkor I g .a * |< |e np n | s így a hatványsor tagjai
abszolüt értékükre nézve a p-közön az összetartó Σ \< 'η ' p” numerikus sor meg
telek") tagjainál kisebbek, úgyhogy a 3. pontban kim utatott W e ie r s lr a s s -féle
kritérium szerint a mondott közön az összetartás egyenletes.
Lássuk mármost e tétel ismeretében az egy \x \ < B közön (ahol B = oo
is lehet, de a zérustól mindenesetre különböző) hatványsorral előállítható,
hatványsorba fejthető
f(x) =
anxn
n- 0
függvények egyszerűbb tulajdonságait! Ezeket a függvényeket — az emlí
tett közön — analitikus függvényeknek nevezik, mert, az analízis körében
vezető szerepet játszanak.
a) Analitikus függvény hatványsorának összeturtási közén folytonos ; mert
a sor ezen belül minden zárt szakaszon egyenletesen összetart és tagjai,
az x hatványai, folytonosak. így'
b) analitikus függvény hatványsorának összetartást közén (határozottan)
integrálható. Integrálja hatványsorának tagonkénti integrálásával adódik.
Pl. ha |* | < 1, akkor
* dl *
A) y log (1 + *) = J ■= ) [1 —x + * 2-* M ------] dx
0 I **' O
X X
B) (arc tg x) = J ^ = j [1 — x2 x* — .τβ -|---- . . . ] dx
x3 x5 x7
==χ~ΊΓ + ~5"- Τ + - · · · ;
/Oi 1 1 1 + * ,i j • ddx
x , ar J-
C) T l0gT^-=artha!=J i ^ =ÍB
+T + 5+T +
4. §. Függvéni/sorok. 23S
Λ C)-alatti sor a logaritmus-táblák elkészítésénél nagy szerepet játszik.

Pl. x = - ί esetén -i- log 2 értékét hét tag figyelembevételével hét tizedesre pon-
O A
tosan adja meg. Az A )-sor e célra alkalmatlan.
Ami most már a differenciálást illeti:
c) analitikus függvény hatványsorának összetartást közén akárhányszor
differenciálható. Különböző rendű deriváltjai, hatványsorának megfelelő szám
ban való és tagonkénti differenciálásával adódnak.
1' ι· 7 Γ ^ = ^ Ί ^ - έ < , + * + ;' !+ · · · » “ Ι + 2 ι + 3*·'+ ····

lia | x | < 1.
* Állításunk igazolására nyilván elegendő kimutatni, hogy az egyszeri, tagon
kénti differenciálással nyert hatványsor az eredeti sor összetartás! közének minden
belső szakaszán egyenletesen összetart. Ebben az esetben u. i. a derivált sor a 3.
pont cj-tétele alapján az analitikus függvény deriváltját állítja elő s mivel ez a sor
is hatványsor, újból tagonként differenciálható és így tovább.
Legyen tehát |x |— r és h olyan pozitív szám, hogy még
r + h < R.
Akkor a már sokszor felhasznált (n = 2, 3, . . . )
„»—i«= (e—&)(«»-!
azonosság alapján :
(r + h )”— r » = A [(r+ á )B_,+ ( r + + . . . + {r + h ) r * ~ * + r K
A Σ \ a n I (r + h )n és a Σ \ u n |r n sorokkal egyetemben most már különbségük is
bizonyosan összetartó. Ennek a különbségi-sornak tagjainál azonban az előbbi
megbecslés szerint a
/íVn|nn|rn_1
sor tagjai nem nagyobbak. íg y tehát a tagonkénti différenciálással nyert sor az

eredeti sor összetartást közén bizonyára, azon belül egy zárt szakaszon tehát mint
hatványsor egyenletesen összetart.
Az a) és c) egybevetéséből most már nyomban következik, hogy
ha egy f(x)-függvény az x — 0 környezetében analitikus, másszóval ott
oc
f(x) = 2 αηχη mintára
n=0
egy összetartó hatványsorba fejthető, akkor csakis egybe, nevezetesen
v / (n)(0)
X"
n!
Taylor-sorába fejthető. Véges hatványsorokra, polinomokra ezt a tételt, már

a II. 4. § 7-ből ismerjük. Az ott közölt bizonyítást erre az általánosításra a
c) és «^-tételek alapján szórul-szóra átvehetjük.
így tehát, ha bárminő — de természetesen megengedett módon —
valamely függvényt egy közön hatványsorba fejtünk, mint a fenti A ),
fí), (7)-példák esetén, akkor mindig Taylor-mrám jutunk.
Ü 34 I I I . A differenciál·· és integrálszámítás alkalmazása.
8. A binomiális sor.
Egy réges-régóta (legalábbis Stiefel német matematikus által már
1544-ben) ismert tétel, a binomiális tétel azt tanítja, hogy az (1+x) két
tagú, binom, m-ik hatványa, ha m természetes szám :
ahol az
j m \ m(m—1 )... (m—k + 1)
\ k )= k.(lc — 1 )... 1
együtthatók az ú. n. binomiális együtthatók.
* Ezt a tételt az olvasó elemi bizonyításával együtt ismeri. Mutassuk ki itt
a p o lin o m o k r a vonatkozó Taj/Zor-tétellel (II. 4. §. 7.).
i(x ) =(1 -} x ) m bizonyára, m-edfokú polinom, tehát x* együtthatója
/ * ’ (0) m ! d* r a + a -r i m l Γ (1 + xi"'- *'1 m!
fel W 7Ü F u iiÍ! I*.. - Τ Γ | (m — k ) V i z .„ ~ k ! Ilii — lc)t ’
ami éppen | "j j ■
Newtonnak az az 1676-ban tett felfedezése, hogy e tétel (mint utólag

kiderült az x-re vonatkozó | x |< l megszorítással) az
(1 + *)« í m \ r l m \ **+··· + ('" )* »
\ 1 /' 1 \ 2 ) \η l
esetleg végtelen sor, az ú. n. binomiális sor segítségével minden valós m-re
általánosítható, a matematika történetében határozottan fordulópontot
képez. Az utókor Newtonnak a londoni Westminster Abbey-ben őrzött
kőkoporsójára is bevésetté. Bizonyítását mindenesetre csak száz évvel
később Euler adta meg.
Az x-re vonatkozó | x |< l megszorítás általában nein hagyható el. Ha
u. i. m nem természetes szám, — nnrt természetes m esetén ( >H. 1= 0, ha
\m-\-kl
k — 1,2, . . . , szóval a sor véges és a binomiális tétel áll előttünk— akkor
a„ \( m \ .( m ) I n -j-i 1, ha n —>co.
an+ 1 1\ n J '\ n + 1/ ím —n
úgyhogy a binomiális sor összetartási-sugara : 1.
Pl. ha m = — 1, akkor az ismert mértani sorra jutunk :
-------= 1 — x -4- x2—
1+ X
ha m=—, akkor y'-! x = 1 -j- — x — — X2 -I------ - .rs---- j-..,

2.4 ^ 2.4.6
1.8 , 1.8.5
ha m = ----—, akkor — == 1 ----- — x f
X 1-f· x ^ 2 A X~ ~ 2.4.6
4. §. Füy/jvénysorok. 235
mind a három esetben | x | < 1 esetén. Az első két tagot figyelembe véve,
így a gyakorlatban kis | x |-értékekre sokszor alkalmazott
1 1 X X
l — x, J /l—l+------
a; ^ ,l +, - —> l
— ------- .
fíü 1 ----- T
1+ x 2 yí+ x 2
közelítésekre jutunk.
Lássuk a sorbafejthetősóg igazolását |x |<; 1 esetén. Az előbbi pont szerint
kétségtelen, bogy ha (1 + a )m az x hatványai szerint haladó sorba fejthető, akkor
ez a sor csak T aylor-sora,, s így r* együtthatója — ugyanazon meggondolással.
mint a binomiális tétel esetén — csak m n = | m j lehet. Azt is láttuk az előbb, hogy
az ezekkel az együtthatókkal felírt
V ( m)o·- =ó(x)
R-β \ n '
hatványsor |.τ| < Ί -re összetartó. íg y már csak azt kell igazolnunk, hogy összege
6(a:) = (X+*)"».
iívégből megjegyezzük, hogy bizonyára
b '(x ) — \ n m Hx K~t ,
ii-l
oc
és így (1 -f x ) &'(#) = 2 [(n + 1 ) -\- n m ,,\x n
o
0o
= 2 m rnn x n = t n b (x ;t
n-0
azaz ( \ + x ) b ‘(x) = m b (x ),
mert az utolsóelőtti sorban x " együtthatója
(n + 1)
hiszen az első tagban itt (n + l)-gyel egyszerűsíthetünk.
b(x)
A c(x) = hányadosra nézve most már
(í+x)'
(1 + x ) m b '(x ) — m (1 + * )m 1b(x) (1 + *) b '(x ) — m b(x)
e'(x) = (l-rir)*m (1 + *)«■·« =0
6( 0 )
a fent nyert reláció szerint, úgyhogy c.(x) állandó. Mivel e(0) = = 1, t ehát
1
c(X) = 1, a binomiális sor összege: h (x) = (1 + x ) m, amint állítottuk.
A binomiális sor további alkalmazására még a következő két példát
1
adjuk. Ha az ^ — ^függvénynek az |x j< l -tartományra megadott kifejté
sében x helyébe + * 2-et, illetve (—x2)-et írunk, akkor az ugyancsak az \x\ < 1
tartományban fennálló
1 1.8 1.8.5 _
+ /Ϊ + 3 · * 2.4 βΧβ* + — "
_ J ___ , 1 , , 1.8 , 1.8.5
illetve
+ / 1— + 2 ''” + 2.4 ,r + 2.4.(> X +
23fi 111. A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
sorfejtésekre jutunk. Ezekből a mondott x-ekre tagonkénti integrálással:

f d 1 X3 , 1-8 X5
log (x -)- \ 1-f-x2) = ar sh x = '
J + / 1 + X2 •2 3 + 2.4 5
C dx 1 X* X5
és (arc » » « ) - ) i 13
1— x1 2 3 1 2.4 5
az ar sb x és arc sin x függvények x=()-hely körüli Taylor-sorai adódnak.
9. Integrálás sorbafejtéssel.
Határozott integrálok számításánál sokszor sikeresen alkalmazható a
sorbafejtés módszere.
Alapelve egyszerű. Ha az integrálandó az integrálás szakaszán analitikus
függvény, akkor Taylor-sorába fejtjük s az integrált tagonkénti integrálás
sal egy végtelen sor alakjában nyerjük. «Gyorsan» összetartó soroknál így
numerikus számításokra igen alkalmas — gyakorlati alkalmazásoknál mindig
ez a döntő — jó közelítéseket nyerünk. Ha az integrálandó primitív függ
vénye az elemi függvények zárt kifejezésével elő nem állítható, ez egy igen
értékes eljárás.
Pl. a) az ú. n. integrálsinus esetén
minden x-re. — Ez a s<r, egy a sinus-sornál is gyorsabban, összetartó sor.

b) a Gauss-féle valószínűségi- vagy hibaintegrál esetében pedig:
v 2 Γ ^ 2 f Λ x2 , x* x® \ dx
" * ^ Μ ι_ π + 2Γ-3Γ+-···)
2 / 1 Xs 1 xs 1 x1 \
= / * Γ — T Í T + 2 T T "“ eT T "* /
— az exponenciális függvénnyel egyetemben — minden x-re összetartó
sor. A valószínűségszámításban, mint látni fogjuk, nagy szerepet játszik.
Az integrált e két eset egyikében sem állíthatjuk elő az elemi függ
vények zárt kifejezésével. Ugyanez a helyzet a következő pontban tárgyalt
integráloknál is.
10. Elliptikus integrálok sorbafejtése.
A 94. ábrán látható ellipszis paraméteres egyenletrendszere: (a>b)
x = a sin <p, y—b cos φ.
(Eddig paraméterként a ^>-szög pótszögét használtuk.)
4. §. Függvénysorok. *37
ívének hossza a 0 < φ < — szakaszon tehát a II. 7. § 8. szerint:

ψ ______ ψ
s — J |/ i 2-f- y 2= I a 2 eos2y> -f- b2 síii2φ Αφ
ο ό
ψ __________
= u | |/Ί — 7c2 s»in2«> Α φ.
ό
ha a cos2y5= 1 — siri2^ relációt figyelembe vesszük, az u2-et a gyökjel alól
kiemeljük és a
a2— b 2
a
relációnak eleget tevő fc-száinot, a gyújtó
pont-távolság és a nagytengely arányát,
az ti. n. numerikus excentricitást bevezet
jük. Ezt az integrált mint φ és 7c függ
vényét az
<r _________
E (k, φ) = ) / l — k2sin2y>Αφ
ö 94. ábra. Az ellipszis ívbosszásága.
jellel jelölik. Ú. n. másodfajú elliptikus
integrál a Legendre-féle normálalakban. A φ az amplitúdója és a k a mo
dulusa. Bár az elemi függvények zárt kifejezésével elő nem állítható, a
jelen esetben, amikor
0 < 7 c < 1,
sorba fejthető. Ha u. i. a 8. pontban említett (/ 1-f-cr sorban x helyére a

—7c2sin2^ kifejezést írjuk és tagonként integrálunk, akkor azt találjuk, hogy
-n—
1 k* sin4y 1.8 k e sin4

X
1
0 2 4 2.1 6
1 ,,j 1-8 /eV,------ ,
— φ ----- 7Γ k 2J ,
1 2.4 ' 4 2.4.6
ahol ,J'(
InP>— f’sin*V Αφ;
az utóbbi integrálok kiszámítására a II. 5. § 5-ben már egy rekurziós kép

letet adtunk.
A negyed-ellipszis kerületénél φ = s.így az h 17c, ~ j úgynevezett
integrál lép fel. Mivel a sorbafejtésében szereplő integrálok értéke
te lje s
a II. 7. § 1. szerint :
l
(2« — 1)!! π 1.8. . (2n — 1)
j sin2,*a; clx —
a
2«ü T " 0 7 ■Zn
a negyed-ellipszis kerülete:
K „ (. π \ * |, I1\* /l.S M.8.5
4
tg;y az a, b féltengelyű, tehát k = — \‘ «* — b2 numerikus excentricitasú

ellipszis kerülete:
175
K = 2 a n I\ í — l4- k 2— 464r k* 256 "A-«- 16384 k*—. . . }.
Jobb közelítései között a legegyszerűbb Peano (1867)
K K π ( £ « + *> ./Γ
x aΤb )
képlete. Lapos (b < —) ellipsziseknél az így nyert érték az előbbi sor újsze
gét ől mindenesetre meglehetősen eltérs így a 6=0 határesetben, vagyis a
kétszer befutott nagytengelynél 4a helyett 3 — u 4’71« értéket ad, el
térése tehát a pontos értéknek kb. 18 százaléka. Különben azonban jól
használható, sőt a körhöz közeljáró ellipsziseknél közelítése kitűnő.
* Tekintettel arra u. i., hogy
320
“ (i i/T ^F»)=e (í-i-J 4 k* S A*e k* .
U4 K 250 ’ 10384
15 /,* 012 8 .
(54 A 250 * 16384
e közelítésnek
a 4- b 172
π (3 ■ 2 -Y ah) k* 5 /.» λ·*— .
04 ^ 256 10384
sorbafejtése a k nyolcadik hatványát tartalmazó tagig a pontossal úgyszólván
teljesen megegyezik.
Az elliptikus integrálok egy másik fajára a hiperbolaívvel vagy a mate
matikai inga lengésidejével kapcsolatban jutunk. Ha az inga hossza l és
legnagyobb kilengése e, akkor a mechanika tanítása szerint lengésideje:
r- 0
* / ? * ( “·-*)■
ahol k = sin - |-é s ]<'{k, ^- j rtz ú. n. elsőfajú teljes elliptikus integrál.
A 8. pont szerint k2 sin® <ρ < 1 kapcsán

1 1 1.8 .. . 1.8.5
TJ 1i — k2 sin 2<p = 1 + -Jr
2 sinV 2.4 k* smV r +1 τ2.4.6
τ τ -y k* smV + · · · 5
innen pedig a 0 és határok közötti tagonkénti integrálással és a sinus-

ö. §. N um erikus és grafikus differenciálás és integrálás. 239
hatványok integráljára vonatkozó, előbb említett képlet figyelembevéte

lével :
• S /
Igen kis kilengéseknél fc= sín77 ^ 0 s így az elemekből ismert T «
L·
képlet adódik.
5. §. N u m e r ik u s é s g ra fik u s d iffe re n c iá lá s és in te g rá lá s »
1. Közelítő módszerek.
A gyakorlatban lépten-nyomon előfordul, hogy egy függvény deri
váltja, valamelyik primitív függvénye s így határozott integrálja helyett
valamely közelítő függvényének deriváltjával, primitív függvényével, inte
gráljával kell megelégednünk.
így pl. ha a tulajdonképpeni függvényt pontosan nem is ismerjük,
vagy ha határozatlan integrálját az elemi függvények zárt kifejezésével elő
állítani s így határozott integrálját megállapítani nem tudjuk.
A közelítő függvény deriváltját, egyik primitív függvényét illetve
integrálját ilyenkor numerikus számítással, vágj- grafikus módszerrel hatá
rozzuk meg. Hogy e kettő közül melyikkel, erre nézve általános szabályt
adni nehéz volna,
Ha az adatokat eleve grafikusan ismerjük, mint pl. a regisztráló készü
lékekkel feljegyzett függvény-kapcsolatoknál (I. 5. § 5.), akkor a grafikus
eljárás látszik természetesebbnek. Az bizonyos, hogy a grafikus eljárás-
mindig áttekinthető s első tájékozódásra a legmelegebben ajánlható.
Ezzel szemben a gnfikus módsz- rek a numerikus számítások pontos
ságával nem vetekedhetnek. Az előbbieknek nemcsak az adatok, hanem
érzékszerveink és eszközeink pontatlanságával is meg kell küzdeniök.
Hogy grafikus adatok esetén igen tökéletes gépek — a differenciálásra
differenciátorok, a határozott integrál megállapítására planimétcrek, a hatá
rozatlan integrálásra mtegráfok — állnak rendelkezésre, azt itt éppen csak
megemlítjük.
Akár a numerikus, akár a grafikus eljárást válasszuk is, a differenciálás
illetve az integrálás körébe eső feladatok közelítő megoldása között lényeges
különbség mutatkozik. A közelítő integrálás pontosságával szemben a köze
lítő differenciálás igen kevéssé megbízható. A magyarázat egyszerű. Ha két
görbe egymáshoz közel fut, akkor az általuk bezárt területek is jól egyeznek.
Ezzel szemben, ha az egyik körül a másik — bár kis kilengéssel, de — sze
szélyesen ingadozik, akkor a megfelelő érintők irányai a legnagyobb eltérést
mutatják.
Végre egy utolsó, de fontos észrevétel! A gyakorlatban pontos értékről
240 I I I . A differencial- és intetjr ál számi his alkalmazása.
beszélnünk nem lehet. De oly adat, amelynél a bizonytalanság, a «hiba» mér

tékéről magunknak gondos becsléssel képet nem alkotunk, teljesen és tökéletesen
értéktelen.
2. Numerikus integrálás.
b
Az J = I* f(x) határozott integrál közelítő megállapítására négy egyszerű
a
módszer áll rendelkezésre.
Valamennyinél az (a, b)-szakaszt
a — X2 3*2n — 1 <=C X2n — b osztópontokkal
b— a
2n párosszámú, egyenlő h = részre bontjuk.
~% r
aj Ha a görbét az i-ik rész-szakaszon e szakasz kezdő ordinátájának
magasságában vonuló s az ^-tengellyel párhuzamos egyenesdarabbal pótol
juk, másszóval e szakasz feletti tényleges ordinátahalmaz helyett egy
téglányösszeget veszünk, akkor
J& h(yo + !/j + ifa H-----(- t/2„-j) = K ;
ez az ú. n. téglány-szabály.
b) Ha a görbét az í-ik szakaszon e szakaszfeletti húrjával, tehát a tény
leges ordinátahalmazt e húr ordinátahalmazával, egy trapézzal pótoljuk,
akkor az utóbbi területe: szélesség x középvonal = h —, tehát
(^ + + ------ f ?/2n-i + 4 r ) —
mert a belső osztópontokban vont ordináták két trapézt határolnak. Ez az
ú. n. trapéz-szabály.
c) H a ÜZ (Xq, V-í ), iX2'X'Ú’ ···> (*^2η—2 >XZn)
egymást követő kettős szakaszok felett a görbét e szakaszok
íEj, Xa, · . ., ■t'Zíi—1
középpontja feletti érintődarabbal pótoljuk, akkor megint trapézekre ju
tunk ; ezeknek szélessége azonban 2h, középvonalaik pedig
V v í/a>· - ·» y zn -it
úgyhogy területük összege :

Jpü2h(y1+ y3-\----- \- y2n-i) = U.
Ez az érintő-szabály.
d) Mindezeknél általában jóval pontosabb az a módszer, amely az előbb
említett kettős szakaszok mindegyike felett a tényleges görbét egy-egy
függőleges tengelyű másodrendű paraboláiméi (esetleg egyenesdarabbal)
pótolja, t. i. azokkal, amelyek a görbe
(X q, X [, X%), ' X 2* ^ 4)- · * ·.. (®2n— *^2n—X? ^ 2n)
•5. §. Xumerilcus és gráfileus differenciálás és integrálás. 241
abszcisszájú pontjain mennek át. Egy ilyen, pl. az első parabolaív ordináta-
halmazának területi mérőszáma: yp (?/„+4?/χ+ j/2)· íf?.v
h
•J ^
fj 4 ?/χ-Γ % 4 + 4í/s-f- · · · + 2 í/2 n_ 2 - f 4//2,j_ i + í/ín)— S .
3
Ez az 1748 óta ismert Simpson-féle szabály.
A felírt képletekből nyomban látjuk, hogy
O 2T + U
* = -----3---- >
szóval, hogy Simpson szabálya a trapéz-(húr) és érintő-szabályból közepe
léssel adódik ; az előbbieket a kétszer olyan sűrű beosztásra való tekintettel
joggal kétszeresen pontosabbnak tekintve, kettős «súllyal» ellátva.
A következő pontban e szabályok alkalmazását s a velük elérhető pon
tosságot egy példán mutatjuk be. Itt már csak Simpson szabályának iga
zolása marad hátra.
* Helyesebben ós kielégítően annak a kimutatása, hogy pl. az első szakasz
felett i parabolaív ordinátahalmaza:
(1/* -I-4f/, + V t)
terű let mértékű.
Valóban az {x0. i/9), (x u y t ), ( x t , j/2)-pontokon átmenő legfeljebb másodrendű para
bola egyenlete G regory interpolációs formulája szerint (3. § 4 .):
P(.r) = V, + (.r - .r0) + -|j- ( r — *0) (a- —
a h o l Δ .V e = I/ i — 2/o- z fb /o = Λ //, — zb /0 = — 2 + y t,
úgyhogy x l = x 0 + h. x , = x„ + 2h
figyelembevételével valóban
J p(a:) da = i/02/t -f
(Vi-Vo) (2h)‘ 1 Ü/o— 2di + 4
h 2 + 2 ! Λ* 0
x.
Λ
= (Ve + 34Sfí + Vt)·
3. Példák és hibabecslések.
*(lx
Vegyük az J— = log 2 = 0-698 147 2 ...
t x
integrált s lássuk, minő megközelítést adnak erre a fenti képletek abban
az esetben, ha az 1 <; x 2 szakaszt. 2n = 10 részre osztjuk. Itt h = -Jq ·
:ro= ^> Vo= h xio~ 2» Uio~ "2"

s a belső páros illetve páratlan indexű adatokat célszerűen különválasztva
a következő táblázatba foglaljuk :
l* i
242 111. Λ differenciál- és integrálszámítás akalmuzása.
i_
X ,y = x
*1 11 0-909 090 9
1-2 0-888 888 8
. 1-8 0-769 230 8
1-4 0-714 285 7
1-5 0*666 666 7
1-6 0-625 000 0
1-7 0-588 285 8
, 1-9 • 0-555 555 6
xs , 1-9 0-526 315 8
8-459 539 5 2-728 174 6
%
0-718 771 4,
r = 0-698 771 4,
v = 0-691 907 9.
27' U
s = — — = 0-698 150 2,
e az utóbbi a pontos értékkel (öt tizedesre lekerekítve) jól egyezik.

* A pontosságot illetően csak annyit jegyzőnk meg, hogy ha az interpolációs
formula C a v c h y -té le maradéktagját (1. 3. § 5.) megbecsüljük, akkor
b
|J r (x ) d x ! <s Max |r j x ) | |b —a |
a
alapján az eltérések nagyságrendjéről is képet kapunk. Pontosabban, mivel a fel
sorolt esetekben az interpolációs formulának rendre
első, második, második, harmadik
tagjánál állunk meg, tehát a maradéktag in t e g r á lja Λ-ban
másod-, harmad-, harmad-, negyedrendű,
nyilvánvaló, hogy általában S im p s o n szabálya adja a legjobb megközelítést.
Ha a függvény empirikus, tapasztalati a szó legkellemetlenebb értel
mében, azaz értékét mérésekkel csak izolált, elszigetelt helyeken állapít
hatjuk meg, akkor határozott integráljának közelítő megállapításánál
csakis a fenti képleteket alkalmazhatjuk.
Az /(&)-függvény
F(x) = f f(t) dt
á
primitív függvényének egyes fc, < b2 < . . . helyeken felvett értékeit most
már közelítően a
= j m dt, F(b2) - F(lh) = jf(x)d t, . . .
a bj
határozott integrálok közelítő értékeiből állapítjuk meg.
6. §. N um erikus és grafikus differenciálás és integrálás. 243
4. Grafikus integrálás.
Grafikus integrálásnál — a numerikusnál előbb vázolt eljárással szem
ben — elsősorban az /(^-integrálandó
F(x) = ff(t)d t
a
primitív függvényének görbéjét, az f(x) integrálandó görbe ú. n. integrál

görbéjét határozzuk közelítően meg. Ennek ismeretében azután a határo
zott integrál egyszerien
J7(f) d t = F(fi)— F(a),
a
vagyis az integrálandó görbe valamely («, ^-szakaszra vonatkozó ordináta-

halmazának területmértéke az integrálgörbe e szakaszbeli vég- és kezdő
ordinátájának különbsége.
Az integrálandó görbét illetően a következő eseteket különböztethet
jük meg :
a) Ha f(x)—vi állandó, tehát az integrálandó görbe egy az «-tengellyel
párhuzamos egyenes, akkor az
X X
F(x) = f /(«) dx = I m dx = vi(x — a),

a a
integrál görbéje, az integrálgörbe, egy az «-tengely «-pontján átmenő s m-
irányhatározójú egyenes. Ez az I. 2. § 4. szerint nyomban megszerkeszt
hető. Ha ugyanis az «=1 irányegyenesre az wt-számot felmérjük s az így
nyert M-pontot a kezdőponttal összekötjük (10. ábra), akkor az OM-egye-
nes éppen m-iránytangensű. Ezzel
az «= « ponton át párhuzamost húzva, y X
az y —m (x—a) egyenest is megszer / \f(x>dx

kesztettük. / *
Világos, hogy az irány szerkesz v
m
f
i λ -.
Tixi
tést az «-tengely bármely egységnyi
hosszúságú darabján, az ú. n. alaptá ' ! /
volságon elvégezhetjük, ha irány egye V
nesül az ennek jobboldali végpontján -1 o a x
áthaladó s az «/-tengellyel párhuzamos 95. ábra. A/. f(x)=m állandó grafikus
egyenest választjuk és ennek pontjait intccrrálása.
az alaptávolság baloldali kezdőpontjá
val, a sarkponttal kötjük össze. A 95. ábrán az alaptávolság a —1 ;g«<g0
szakasz, a sarkpont «- 1, és az irány egyenes maga az «/-tengely.
b) Ha /(«) szakaszonként állandó, szóval görbéje ú. n. lépcsős görbe
(96. ábra), akkor *
F ( x ) = ) /(«) dx
244 I I I . A differenciál·· ée inlegrálazámtícis alkalmazása.
primitív függvényének görbéje, az integrálgörbe egyrészt folytonos (II.

8. § 4.), másrészt az ej alatt mondottak szerint szakaszonként egyenes
darabokból áll, röviden az x-tengely α-pontján átmenő törött vonal.
Ebben az esetben minden szakasza felett az előbbi szerkesztést alkal
mazzuk. Természetesen az első szakasz felett az integrálgörbe egyenes-
96. ábra. Szakaszonként állandó függvény grafikus integrálása.
darabja az x-tengely α-pontjából indul ki, a további szakaszokon ezzel szem

ben az előző szakasz felett megrajzolt egyenesdarab végpontjából.
c) Az általános esetben az integrálandó /(x)-függvényt egy m(x) lép
csős függvénnyel közelítjük meg b az utóbbit a b) szerint grafikusan inte
gráljuk.
Jó közelítés elérésére a lépcsős görbét következőképpen szerkesztjük
meg (97. ábra):
1. Az f(x)-görbén — nem túlságosan sűrűn — M 0. Mv . . . pontokat

veszünk' fel. Ezeknek m0, mx, . . . ordinátája lesz a lépcsős görbe egyes
fokainak magassága.
5. §. N um erikus és grafikus differenciálás és integrálás. •245
2. A lépcsős görbe egyes fokainakP1,P 2, · · · kezdőpontjait úgy választ

juk meg, a lépcsős görbén a szakadásokat az «/-tengellyel párhuzamos
egyenesekkel úgy állítjuk elő, hogy egy-egy ilyen egyeneR két oldalán az
/(a:)-ordinátahalmazból elhagyott illetve a lépcsős görbe ordinátahalmazá
hoz hozzávett két-két. síkrész területe szemmértékre jól megegyezzék.
A 97. ábrán a síkrészpárok elemeit párhuzamosan árnyékoltuk.
Ha ez a szerkesztés tökéletesen sikerülne, akkor a lépcsős görbe inte
grálján, a törött vonalon fekvő N v N 2, ■· ■ pontok a
F(x) = j f(x ) dx
a
pontos integrálgörbe pontjait, maguk a törött vonal oldalai pedig a pontos

integrálgörbe e pontokhoz tartozó érintőit szolgáltatnák.
* Valóban a lépcsős görbe szakadásainak ilyen szerencsés m egválasztásánál
az /(a; (-görbe és az m(x) lépcsős görbe ord inátah alm azain ak te rü leti m érőszám ai
az M 0. A/„ . . . pontokon á t vont függőlegesekig m indig megegyeznének — bár
közből különböznének. A szerkesztés te h á t ezeken a függőlegeseken az E(x)-
pontos integrálgörbe N ly . . . p o n tja it m etszené ki. A lépcsős görbe integrál
görbéjének, a tö rö tt vonalnak az utóbbi pontokon átm en ő egyenesdarabjai pedig
valóban az A’(.r)-pontos integrálgörbe e pontbeli érintői volnának ; hiszen
d F(x)
dx
/(*),
szóval f(x) integrálgörbéjén az érintők irányhatározói éppen az f(x) megfelelő

ordinátái, ezek pedig az e m líte tt függőlegesek m entén, az M e, M u . . . p ontok
ban, a lépcsős görbe m 0, -m,, . . . m agasságaival megegyeznek.
5. Gyakorlati megjegyzések.
A grafikus integrálás pontossága, m in t lá ttu k , a lépcsős görbe P „ 1 \ , . . .
p ontjainak alkalm as m egválasztásától függ. A megfelelő v álasztást éppen a 97.
áb rán árnyékolt síkrészpárok elemeinek összehasonlításával érjü k el. A szem ennél
az eljárásnál igen m egbízható. G ondoljuk meg u. i., hogy, h a egy ilyen p á r k ét
elem ét elválasztó függőleges egyenest vízszintes irán y b an kissé elm ozdítjuk, akkor
az egyik oldalon lévő síkrész csökken, a m ásik oldalon lévő pedig növekszik, úgy
hogy a helyes helyzettől való eltérés igen szembeszökő.
M indenesetre ne válasszuk a lépcsős görbe u g rása it tú l kicsinyeknek. Elm é
letileg ugyan ezzel a megközelítés pontossága fokozódik, gyakorlatilag azonban
egy bizonyos h atáro n tú l rom lik, m e rt így a szerkesztés lépéseinek szám a s ezzel
eg y ü tt az elkerülhetetlen rajzolási hibák összege is növekszik.
E lőfordulhat, hogy az integrálgörbe o rd in átái oly nagyok, hogy a rendel
kezésünkre álló te re t túllépik, vagy oly kicsinyek, hogy lem érésük igen p o n ta t
lanná válik. Ilyen esetekben tulajdonképpen az integrálgörbe o rd in á tá it kellene
egyenlő arán y b an csökkenteni illetve növelni, te h á t az «/-tengely hosszegységét
kisebbre illetve nagyobbra választani. T ekintettel a rra , hogy az integrálgörbe
szerkesztésénél az eredeti görbe ordinátáinak az alaptávolsággal való viszonya
játszik csupán szerepet, a k ív á n t eredm ényt úgy is elérhetjük, hogy — megfor-
246 I I I . .1 differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
dítva az arányszámnak megfelelően az alaptávolságot növeljük illetve csökkent

jük. K é ts z e r akkora p-alaptávolság választásánál tehát az integrálgörbe ordinátát
fe le a k k o r á k , fele akkora alaptávolságnál az integrálgörbe ordinátái k é ts z e r akkorák.
Röviden, ha az x és p-tengely egységei megegyeznek és az alaptávolság e hossz
egységben kifejezve p , akkor az /(*)-görbe (a , «(-szakasza feletti ordinátahalmazá
nak területi mérőszáma a szerkesztett integrálgörbe í ’fajJ-ordinátájának p-szerese
p F (x )
t erületegység, azaz a tengelyegységekkel szerkeszthető négyzet p F ( x ) - szerese.

Sokszor már az integrálandó /(«(-görbe megrajzolásánál az x - és j/-tengely
egységeit különbözőképpen választjuk meg. Ilyenkor a p-alaptávolságú grafikus
integrálássá] nyert F («(-ordináta megint p F ( x ) «területegységet» mér. A «terület-
egység» azonban itt az x - és ?/-tengely két különböző K x . E y (pl. cw-nyi) egységé
vel szerkeszthető derékszögű négyszög területe. Ha tehát mindezt a szokott terület-
egységgel, az egység oldalú n é g y z e tte l fejezzük ki. akkor a területi mérőszám :
p K m. F y F ( x ) (cm*),
másszóval az integrálgörbe ordinátáinak hosszegysége p F .x . (cm).

A műszaki gyakorlatban nem az ábrázolt mennyiségek egységének rajz
beli hosszát (az E x , E y , p E x . E y számokat ), hanem ezeknek reciprok értékét, tehát
a rajzbeli hosszúságegységnek (pl. 1 cm-nek) az ábrázolt mennyiségben kifejezett
értékét adjuk meg.
6. Parabola-szerkesztések.
A gyakorlatban a grafikus integrálást sokszor egymás után többször
alkalmazzák. Így pl. a gráfosztat lkában egy terhelt vízszintes tartónál
a terhelési görbe első integrálja az egy keresztmetszetig mutatkozó összes
terhelést, a második az egy keresztmetszetre vonatkozó hajlítási nyomaté
ket, a harmadik a hajlásszöget, a negyedik a tartó rugalmas szálának le
hajlását adja. A részletek kidolgozása szempontjából újabb elvi nehézség
nincs, úgyhogy ebben a tekintetben a grafosztatikára utalhatunk.
Ezzel szemben meg kell emlékeznünk a másodrendű parabolára vonat
kozó egv-két nevezetes tételről, amely ily szerkesztéseknél sokszor nagy
szerepet játszik. Gondoljuk meg ugyanis, hogy egy szakaszonként lineáris
függvény integrálja szakaszonként másodrendű egész függvény, geometriai
lag : egy törött vonal integrálgörbéje az t/-tengellyel párhuzamos tengelyű
közönséges parabolák íveiből áll.
Az ebből a szempontból szóbajövő parabola-tételek a következők :
a) Egy (közönséges) parabolánál a párhuzamos húrok felező pontjai
egy a szimmetria-tengellyel párhuzamos egyenesre, az e húrokhoz tartozó
átmérőre esnek. Ennek és a parabolának metszéspontjában a parabolához
húzott érintő az említett húrokkal párhuzamos (98. ábra).
* Állításunk igazolására csak a II. 1. § ö.-ra kell hivatkoznunk, ahol kimu
tattuk, hogy, ha egy húr felezőpontján át a parabola tengelyével párhuzamost
vonunk, akkor ennek a parabolával való metszéspontjában az érintő a húrral
párhuzamos. Ha most még meggondoljuk, hogy az y — A x i parabolánál (s a koor
5. §. N um erikus és grafikus dijferenciáás és integrálás. 247
dinátarendszer alkalmas megválasztása után az I. 2. § 7. szerint ez az alak mindig

elérhető) az érintő iránytangense,
y ' = 2A x
az *-nek lineáris függvénye, tehát, különböző a-ekre különböző értékeket vesz
fel, akkor nyomban látjuk, hogy a párhuzamos húrok seregéből b á rm e ly húr segít
ségével a fenti szerkesztés a parabolának ugyanazon pontjára és érintőjére vezet,
ami állításunkkal azonos.
b) Egy húr két végpontjában húzott két érintő egymást a húrhoz tar
tozó átmérőn metszi.
* Az (*ι, y 1 = A x \ ) , (.r2, y t = Ax%) pontok közötti húr egyik, mondjuk i-indexű
végpontjában húzott érintő egyenlete u. i. a II. I.§ I. szerint
y — Α χΊ 2 A x {(x — x t ),
e ezt a húrfelező x = egyenletű átmérő az
y — Α χ ,χ , + Α χ , χ , — A x'j
ordinátájú pontban metszi, Ez azonban az i — 1 és i = 2 é rté k n é l egyaránt

Ax,x.y
c) Végre a parabola bármely átmérőjének azt a darabját, mely az át
mérőt értelmező egyik húrral való Η -metszéspontja és e húr két végpontján
98. ábra. A parabola tulajdonságai. 99. ábra. Egy parabola-szerkesztés.
át vont két érintő E'-metszés pontja közé esik, az átmérőre eső P-parabola-
pont telezi.
* Valóban a H ordinátája :
«I + Vt x i + x |
--- 2--- — ---- 2--- ’
az E ordinátája, amint az előbb láttuk.
y = A x ,x t,
és e kettőnek számtani közep e:
24 8 I I I . Λ differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
+ ^ s ) = A (■ -t-
2
'Γ
)’
, ... « l + «2
tehát az x —1——Ϊ átmérőre eső parabolapont ordinátája.
£t
Pl. A grafosztatikában különösen a következő feladat fordul elő. Adva
van egy parabola két, a1 és as átmérője, Oj-en P 1-pontja és ebben az e1-
érintő, végre egy az o2-n fekvő ismeretlen P 2-parabolapontban az ismeretlen
e2-érintővel párhuzamos e2'-egyenes. Megszerkesztendő a két átmérő közé
eső parabolaív több pontja s mindegyikben az érintő.
Megoldás : 1. Az ex-nek o, és n2 közé eső darabját felezzük. Ez a pont
E, az e1 és ^-érintők metszéspontja (a) és fc)-tétel).
2. E-n át az e2'-vel párhuzamost vonunk : ez az e2-érintő, melyből a„
a P 2 érintési pontot metszi ki.
3. A P jP 2-húrból az E-n át fektetett átmérő (αΛ és u2-vel párhuzamos
egyenes, a) szerint) a H felezési pontot metszi ki.
4. Az EH-átmérőd arab felezési pontja egy P-parabolapont (ej-tétel)
s ebben az érintő a húrral párhuzamos.
5. A 8. lépéstől kezdve az eljárást a Pv P, illetve P, P 2 párokon ismé
telve egyre több parabolapontra s ezekben a megfelelő érintőre jutunk.
A 8. és 4. lépések helyett úgy is eljárhatunk, hogy a P xE és EF..
egyenesdarabokat felezzük. E két felezési pont összekötése a P-beli érintőt,
ennek az E-n átmenő átmérővel való metszéspontja a P-pontot adja meg
(99. ábra).
7. Numerikus és grafikus differenciálás.
Gyakorlati szempontból igen fontos, — de, amint elöljáróban emlí
tettük a közelítő integrálással szemben elméleti és gyakorlati szempontból
egyaránt kevésbbé megbízható — elszórt helyeken numerikusán vagy egy
szakaszon grafikusan megadott függvény deriváltjának vagy derivált-,
differenciálgörbéjének közelítő meghatározása. így* pl. a belső ballisztiká
ban a lövedéknek a csőben való mozgását a cső (ellenkező irányú) mozgásából
állapítják meg. A cső mozgását egy szerkezet grafikusan helyzetdiagramm
ban adja meg. Ennek első illetve második derivált görbéje a csőnek se
besség-, illetve gyorsulásdiagrammja.
A grafikus differenciálás természetesen a grafikus integrálás megfordí
tása. Menete a 97. ábrát szemmeltartva tehát a következő:
1. Az adott F(x)-görbe N 0, Nv N 2. . . . pontjaiban az érintőket meg
húzzuk s a pontos görbét egyelőre az így nyert érintő törött vonallal pótoljuk.
2. Az érintőkkel a P-sarkponton át párhuzamosokat fektetünk és e pár
huzamosokkal az «/-tengelyből az M0', Λ//. M2', . . . pontokat kimetsszük.
A törött vonal derivált görbéjének, egy lépcsős görbének M 0, Mv M 2, . . .
pontjaira már most úgy jutunk, hogy az előbbi M0', M t\ M2, . . . pontokat
az N 0, N v N t, . . . pontokon át vont függőlegesekre vetítjük.
C. §. A határozott integrál általánosítása. 249
8. A lépcsős görbe P1,P i . . . kezdőpontjait pedig az Mv Mv . . . pon

tokon át az ár-tengellyel párhuzamosan fektetett egyenesekből a törött
vonal Qv Q2, · · · töréspontjain át az ^-tengellyel párhuzamos egyenesek
metszik ki.
4. Az E(x)-görbe közelítő törött vonalának így megállapított pontos
deriváltgörbéjén, a lépcsős görbén fekvő M0, M v M2, . . . pontok egyszer
smind az .F(®)-görbe pontos deriváltgörbéjének pontjai. E pontokat most
már egy oly görbével kötjük össze, amely a lépcsős görbe ordináta halmazát
a legutóbb említett függőlegesek két oldalán szem mértékre egyenlő terület ű
síkrészekkel növeli illetve csökkenti.
Az egész eljárásnál az első lépés, az érintők megrajzolása okozza a leg
nagyobb bizonytalanságot. Ezt «tükörvonalzóval» vagy a következő, Lnm-
berttől (1770) eredő szerkesztéssel végezzük el.
Nem adott pontban az érintő irányát, hanem fordítva, adott irányú
érintő érintési pontját keressük. Evégből görbénknek az adott iránnyal
párhuzamos húrjait felezzük s a felezési pontokat egy síma görbével össze
kötjük. Eredeti görbénkén most már az adott, irányú érintő érintési pont
ját jó közelítéssel e síma görbe metszi ki. Ha ugyanis az eredeti görbedarab
itt közönséges parabolaív, akkor ez a szerkesztés a 6. pont a)-tétele alap
ján teljesen pontos és a húrok felezési pontjait összekötő síma görbe
egy egyenes, nevezetesen az e párhuzamos húrsereghez tartozó átmérő.
Taylor tétele szerint azonban valamely kétszer differenciálható függvény
görbéje egyik pontjának kis környezetében egy ily parabolaívtől kevéssé
tér el.
A numerikus differenciálásnál a függvényt egy interpolációs polinoin-
mal, a pontos deriváltakat e polinom deriváltjaival közelítjük meg. A leg
egyszerűbb esetben szakaszonként lineárisan interpolálunk, azaz két hely
között a differenciálhányadost az e szakaszra vonatkozó differencia-hánya
dossal pótoljuk.
Ha a függvényértékeket méréssel határoztuk meg, akkor mindenesetre
nem a kimért függvényértékeknek megfelelő pontokon átmenő interpolációs
parabolával dolgozunk (hiszen a mérési adatokat mérési hibák terhelik),
hanem azzal, amely ezeket «a legkisebb négyzetek módszerének» szellemé
ben legjobban megközelíti. Erre a módszerre később még visszatérünk.
6. §. A h a tározott in tegrál általánosítása.
1. Általánosított integrálok.
Mindeddig kifejezetten korlátos síkrészek területmérésével foglalkoz
tunk. Ennek megfelelően úgy az integrálás szakasza, mint az integrálandó
függvény korlátos volt. Általánosítsuk most e fogalmakat!
250 I I I . A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
Jelöljön y=f(x) egy az a:g.«-érté

kekre értelmezett , s minden az «-hely
től jobbra eső véges szakaszon Rie-
mann szerint integrálható függvényt.
Az (a, r«)-szakaszhoz tartozó ordináta
halmazának (100. ábra) területi mérő-
száma :
c.o
t (a>) f fix) dx.
Ha ez ω -> -j- « esetén egy határ-

értékhez tart, akkor az így fellépő határértéket a
ta +» <*>
lim í fix) dx — f f(x) dx I fix) 3x
x X
jellel jelölik, az integrált, konvergensnek, összetartónak nevezik és az a-helytől
jobbra eső ordinátahalmaz területi mérőszámának tekintik. Ellenkező eset
ben az integrál divergens, széttartó és az ordinátahalmaz nem mérhető.
oo f>
Pl. a) f e~xdx = lim f e~xdx — lim [—c-;B]o = 1 — lim e~" — 1.

J v b —* f Z3 J ω — * 4 se κι— > - so
b) í <tX 2-= lim í <lx 2 = lim (arc tg «)=-£-·

/ 1 -| - x2 <._+«,/ 1+a:2 *>-.+« 2
0
r dx
(' log ω η = 1,
1 1 Ί, ha
e-> ) w = =4=1,
1 1—- ίι ω ” - 1 Ί
1
í‘ dx = η> 1
tehát η— 1 , ha
I Ί”
széttartó η S 1
Hasonló szellemben beszélünk esetleg az a;-tengely egyik véges szakasza
felett a végtelenbe nyúló ordinátahalmaz területi mérőszámáról. Analitikai-
lag: ha f(x) az (a, b—s) vagy az (α+ε, 6)-közön Biemann szerint integrál
ható, de b vagy a megközelítésénél minden határon túl növekszik, akkor
I, /-« Λ ft
í f[x) dx = lim | fix) dx vagy í fix) dx — lim j fix) dx,
J t—>0' ” *—>0 */
feltéve, hogy a feltüntetett határértékről egyáltalában beszélhetünk. Ez az
általánosított integrál is tehát összetartó vagy széttartó.
1 1-*
Pl. d) f - — —----- = lim | = lim (arc sin (1—ε)) = ~ ■
•J + / 1— x2 p71— ,τ2 V ’ *
ί — log ε, n = 1,
•dx
1 1, ha
1 Γι η Φ 1,
11—η Γ ε " -11
6. §. A határozott integrál általánosítása. 251
széttartó η 2> 1,
1
1— n
ha
n<1.
Pl. 2.
Ez a két különböző általánosítás esetleg egymással kombinálható. Úgy

véljük, felesleges ezt itt részleteznünk. Az is nyilvánvaló, hogy megállapodás-
szerűen 4- so h
j f(x) dx = lim | f(x) dx.
2. Végtelen határú integrál.

Az alkalmazások kapcsán moet pusztán a végtelen integrálási szakaszú
általánosított integrálokra szorítkozunk. Hogy ezeknél az
•Λ
j f(x) dx = í'(oo) — F(a), ha F(x) - | /(x) dx,
a
| u(x) ν' (x)dx = [w(x) v —j t)(x) u'(x) dx,

<i a
-c fi
f f(x) dx — I*l((u (í)) u'(t) dt
a u
szabályok alakilag érvényben maradnak, ha az a és oo között minden véges

szakaszon alkalmazhatók és a oo-ben való «helyettesítési» értékeknek a (léte
zőnek feltételezett) határértékeket tekintjük — az világos. Hiszen akkor
e szabályokat az (a, ω)-szakaszra alkalmazva s azután az ω —> oo határ-
átmenetet elvégezve, éppen a fenti képletekre jutunk.
Az első képlet alkalmazására már az előző pontban három példát mu
tattunk. Lássuk most a második képlet alkalmazását.
f) Ha «=1, 2, 3 ,..., akkor parciális integrálással
| xne~xdx — |— xne—®]” + n j x n~1e~xd x= n ) xn~le~xdx

0 <# U
adódik, ha az utóbbi integrálnak vau értelme; hiszen e fejezet 1. cik
kének 6. pontjában a dj-példánál láttuk, hogy lim xne~x=0. Ha az így
JP— ►+
nyert rekurziós formulát most már «-szer alkalmazzuk, akkor végre az
«~x integrálandóra s így az aj-példa alapján a
J x ne~xdx — n ! (n-«, i, *...,)

O
eredményre jutunk.
Ami pedig a helyettesítés módszerét illeti,
252 111. A differenciál- és integrateámitáe alkat mazusa.
y) az x*=t helyettesítéssel
f x e * d x = ± - f e - ‘dt = ± -i
cos <
h) az x — ctg t= helyettesítéséssel pedig n — 2. 8 ,... esetén
ce
dx Γ------ % ------ = í sin*"-* íd t = |
/ (1 + .r2)"
a II. 7. § 1. szerint.
Ennyit a végtelen határú integrálokról, mint integrálok általánosítá
sáról. Ezeket az integrálokat azonban végtelen sorok általánosításának is
tekinthetjük. Valóban, ha f(x) két természetes szám között egy-egy
állandó, vagyis
[T
f(x) = an x< n+ 1
esetén, akkor (101. ábra)
a, fa
a, V ,V—1
·, f f(x) dx = Σ an<
. i ‘- J n-0
— M
. ff*őm, «)«« n·*
6 és ebben az esetben
fU
,01. lb„. / « . | i . Σ-
■ / * * ϊ>
<» fi 0
egyidőben összetartó, illetve széttartó.
Erre a hasonlatra való tekintettel közel fekvő s könnyen kimutat-
30
ható, hogy általában ^f(x)dx akkor és csakis akkor összetartó, ha

a
ui'
jJ*f(x) dxj < e. cu, a>' > ΰ,
Ol
szóval, ha minden elegendő' messze fekvő szakaszon az integrál abszolút
értéke előírtan kicsiny (Cauchy-íé\e kritérium).
így most már az is világos, hogyha f(x) minden véges közön in
tegrálható és
j\f( x ) \d x
a
összetartó, — az ilyen integrál abszolút összetartó — akkor
jf( x ) d x
is összetartó (de nem megfordítva).

A végtelen sorok elméletéhez hasonlóan itt is fennáll továbbá az
összehasonlító kritérium:
β. §. Λ határozóit integrál általánosítása. üf>3
Ha | fix) | ^ g(x), és
ao oo
| g(x) dx összetartó, akkor j* | f(x) \ dx is összetartó.
a a
Mindez itt is Cauchy kritériumából adódik.

Pl. az 1. § 6. pontjának d)-példája szerint
χη+ ϊ
;r"+® e ~ x — ----------- ►0, ha x —* -l oo
e*
minden n-re. így elegendő nagy pozitív x-re

M
xn+t M állandó és xn e~x < —» .
x-
OB oo ^
A |**«β-*χ integrál tehát minden pozitív valós n-re összetartó, mert j* —
* . . 1
konvergens. Rögzített n-nél az előbbi integrál egy szám, változó n-nél
az n-nek
oc
Γ(η + 1) = J xn e~x dx = II (n),

0
jelekkel jelölt függvénye. Ez az ú. n. gammafüggvény vagy Gauss-féle pi-
függvény. Nem negatív egész n-ekre, mint az előbb láttuk,
Γ (η + 1 ) = /7(η) = η!
úgyhogy a Γ vagy //-függvény a pusztán nem negatív egész n-ekre értel
mezett y — n ! függvény általánosításának tekinthető.
3. A teljes hibaintegrál.
A 2
Λ φί χ ) = -J= r | c - x “
-d x
Ϋπχ
Gauss-féle valószínűségi- vagy liibaintegrálról a 4. § 9-ben már megemlé
keztünk. Most kimutatjuk, hogy a megfelelő teljes integrál:
lim φ(χ) — 1, azaz Γ e~x'd x = -J-— λίη ,
X — ►-+· oc J 2
ami a valószínüségszámításban nagy szerepet játszik.

* Á llításu n k ig azo lására m in d e n e k e lő tt e m lé k e z te tü n k (I. ti. i 5.) a rr a , hogy
z > — 1 esetén
1 + 2 < e* ,
vag y is 1 — 2 < e~* <
1
1 + 2 ’
t e h á t 2 = x - és te rm é sz e te s n m e lle tt
(1 — x 2)n< e~
1
(1 -+Λ:·1)"
Így b izo n y á ra
n f (1 — *·)«</*</* f <■ f < γ n .

* ' ·’ J (* , ®*)
2Γ>4 111. Λ differenciál- és inlcgrálszámílás alkalmazás».
Itt az első integrál az * = e o s t helyettesítéssel a már a II. 7. § 1.-ből ismert

ff
I sin!m+1.i· d x = -
(2/i)!I
<2n + 1)1!
integrálba megy át, az utolsó értéke pedig, amint azt az előbbi pontban láttuk,
(2n — 3)1! π
(2a — 2)1! 2 '
Mivel a közrefogott
se ec
Υ» j < —» A lx = j e —^ d t ,
0 ö
amint azt az a x 2 — t 2 helyettesítés mutatja, a fenti egyenlőtlenség csekély átalakí
tással így is írható :
«_Γ__(2
(2«)1!
= J1< J )*'—*·
e d, ,< Tπ ^ 2n_ r [Γ _(2wn — 1)!!
r - V'/)J
.— I
.
2n f i 1.(2/) D l! γ
Itt »/—*oo esetén a II. 7. § 4.-ben (W j-alatt megadott W a llis -fé le formula
szerint az első szögletes zárójelben álló kifejezés |/7r-hez, a második, mint az első
nek reciprok értéke, — -hez s így a két szélső kifejezés V n -höz tart. Kz tehát
γ π 2
a közrefogott integrál értéke, amint állítottuk.
4. A Stirling-féle formula.
Az előző pontban tárgyalt integrálra a valószínűségszámításban egy
híres formula révén jutunk. Ez az argumentum nagy értékeinél a / ’-függ
vény értékére ad százalékosan kitűnő közelítést. Minket csak az argumen
tum egész számú értékei érdekelnek, amikor a /'-függvény »!-ba megy át.
Ebben az esetben mármost az említett, és Stirling angol matematikusnak
köszönhető formula (1780) azt mondja, hogy
(S) lim - ■ -------= 1 ,
y 2 π η η ηβ~η
más alakban
(S*) n! = / 2 ir« n ne-B(l + *η), ε„—>0.
vagy logaritmussal:
(S’**) ' log n ! = n log n — w-j- — log 2 π η f ε’„. ε’„—>0.
Pl. n—10 esetén hétjegyű logarit
y mus-táblával számolva n\ ~ 8598700,
míg a pontos érték: n!=8628800,
úgyhogy az eltérés ugyan nagy, de a
pontos érték százalékában kifejezve
csak ö°/0. Már e példából látjuk,
milyen rohamosan növekszik a Γ-
függvény. A Stirling-ié\e formulát
n éppen ezért az olvasó legnagyobb
log (n — 1)! < | log x dx < log n \
figyelmébe ajánljuk.
6. §. A határozott integrál általánosítása. 255
Hogy durván — de sokszor kielégítő mérvben —

log n! —n log n — n.
azt, az olvasó a 102. ábrából látja. Ott u. i. a log x ordinátahahnazát az
1 < g r k ö z ö n egy belső és külső téglónyösszeg közé szorítottuk ;
így
n
log 1 — log 2 Η------ b log(n— 1) < | log x dx < log 2 + log 3 H------ (- log nr
1
másszóval — s az integrál értékét parciális integrálással kiszámítva —
azt találjuk, hogy
log (n — 1) ! < n log n — n + 1 < log n\.
Ha e reláció alapján most az n\ logaritmusát közrefogjuk, akkor
n log n —n-\- 1 < log n! < (n + 1) log(rj.-f-1) — (»-f* 1) -f-1
adódik, vagyis éppen a fenti durva közelítésre jutunk. A következő pont
ban — más úton — magát a pontosabb Stirling-féle képletet igazoljuk.
5. A Stirling-féle formula igazolása.

* Ha az előző pont végén felírt egyenlőtlenséget e-alapra emeljük, akkor
azt találjuk, hogy
i n+i
e n n e ~ * < n ! < (n + 1 )n+1 e n = n“ +1 (1 H----- )
n ' e~ n.
Mivel e definíciója szerint (1.3. §9— 10.)
a legutolsó egyenlőtlenségből máv sejtjük, hogy ni körülbelül n" + 5 í ‘ ".e nagy

ságrendű. A S tir lin g -féle formula éppen azt állítja, hogy
ni
■Ϋ 2n .
» “ + i e~ u
Az, hogy ha ez a sorozat egyáltalában egy a zérustól különböző a-határérték-
hez tart, ez a határérték csak γ 2 π lehet, az W a l li s formulájábéd nyomban követ
kezik. Amint u. i. azt a 3. pontban is említettük, e formula szerint:
(2 n )!! 1 2 . 4 . 0 . . .2n 1
Ϋ Tt ! lilll = lim
(2n— 1)1! γ η «—♦“ 1 .3 .5...2n— 1 γ η
ami a számlálóban és a nevezőben (2n)!!-al szorozva a
Xπ
,. («!)* 2»
h m -----------—
«—►» (2n)l γ η
alakba írható. Az a H fenti kifejezése alapján azonban
ni = an n*+ i e~n, · (2 n) 1= a inn -K+1. 2an+ i e- s *
Ϋ τι = li
αΐηγ~2 αγ2 YT
l ’
vagyis lim n„ = a γ 2 η . amint S tir lin g formulája állítja.
25<; III. A differenciál- és integrálszámítás alkalmazása.
íg y már csak azt kell kimutatnunk, hogy a/, («„(-sorozat egyáltalában egy a
zérustól különböző határértékhez tart.
E végből megjegyezzük, hogy
an
»«+l
1 (1__ L_j
e ezt a kifejezést az 1 és e l ' ’* 't+ ,' határok közé szoríthatjuk. Valóban innen elő
ször is
log «7^7= (n + t ) Iog (’ + tt) 1

adódik. Ennek megbecsülésére pedig megjegyezzük, hogy az y = — görbe
(n, n + 1(-szakasz feletti
H+l i I i »
f ~ = log (n + 1 ) — log n = log |l + — J
«I
területű ordinátahalmaza a 103. ábrán látható érintő- és húrtrapéz közé esik.
1 i '1 1 [ l 1 \
n+ l ' l l + nl \ < 2 lU
Ha itt a baloldali nevezővel végig szorzunk és
η + 1'
az így nyert kifejezésekből 1-et levonunk, azt

találjuk, hogy
„ , a 1 /1 I \
0 < lo g -------< - r I----------- —-r)>
«»+> · \" n+l1
vagyis e-alapra emelve :
, _____
1 <
«„ __ e 4 \ fi Λ+1 / .
««+1
A baloldali egyenlőtlenség szerint a,H a< « „ , vagyis
az («„(-sorozat monoton csökken s mivel elemei pozitívak, a monotonitás tétele
alapján bizonyára egy «-számhoz tart. A jobboldali egyenlőtlenség pedig azt
mutatja, hogy
_l_ 1
«„e *"<«„+,(' «'«+»,
szóval, hogy ez a sorozat monoton növekszik s miután minden eleme pozitív és
határértéke megint csak a , ez a szám p o z ilív . Ezzel minden állításunkat igazoltuk.
Ha. még meggondoljuk, hogy az előbb mondottak szerint egyrészt
_X_
a < «„, másrészt ane ** < a,
akkor azt találjuk, hogy
a
_____ j_
azaz γ ‘1 η n n ne~ n < η 1< |/ 2 π n n ne~ H. t*n,
am i a S tir lin g -té le formula pontosságáról is felvilágosítást ad.
Irodalom.
A differenciál- és integrálszámítással foglalkozó bővebb és említésre
méltó tankönyvek jegyzékét az olvasó a többváltozós függvényeket tár
gyaló VIII. fejezet végén találja.
N E G Y E D IK F E J E Z E T .
KOMPLEX SZÁMOK
ÉS KOMPLEX-VÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK.
Az elemekből tudjuk, hogy a számfogalom bővítésére az algebrai mű
veletek megfordításának, vagy — ha tetszik — egyenletek megoldásának
kérdése vezetett. A
8 + * = 8 , 7 + ζ = δ , 4 z = l, o;2= 2
egyenletek megoldása pl. rendre a zérus, a —2 negatív-, az \ tört- illetve
a y 2 irracionális szám.
Ez a problémakör ugyan szűk ahhoz, hogy valamennyi valós számra
vezessen — hisz idestova 50 éve tudjuk, hogy pl. e és π nem gyökei
racionális együtthatójú algebrai egyenletnek, hogy tehát e és π bár irra
cionális, de az algebrai előállítás erejét meghaladó, transzcendens számok —
de elég bő ahhoz, hogy a valós számok elégtelen voltára rámutasson. így
pl. az
**= — 1
egyenletnek a valós számok bő tartományában sincs még megoldása,
hiszen egy valós x négyzete zérus vagy pozitív szám.
A XVII. és XVIII. század algebráistái — sok fejtörés után — az
előbbi egyenlet «megoldásának» a gépies számolással nyert + V —1 — mint
mondották — «lehetetlen», képzelt, képzetes, imaginarius számot tekintet
ték. Ennek a latin szónak kezdőbetűjét használja 1777-ben Eider
a + Ü =T
jelölésére, úgyhogy megállapodásszerően
i = + |/ — 1, vagyis i2 = — 1,
s vele azután — mint kortársai — az utóbbi reláció figyelembevételével,
de különben a betűszámtan régi alaki szabályai szerint számol.
Ebben a szellemben pl. az
,τ2— '2x + 1 3 = (x— 2)2 + 9 = 0
egyenlet alaki megoldásánál az
x= 2± | = 2 ± / 9. (—1) =
= 2 ± j/9 . / = T = 2 ± 34
eredményre jutunk.
17
258 IV . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
Hogy itt az eddig ismert számok mellett újabb számok, az x, y ismert

valós számok mellett az iy tiszta képzetes, illetve általában az
x + iy
képzetes számok bevezetéséről van szó, amelyek az eddig ismert számok
nál semmivel sem lehetetlenebbek, az csak lassan ment át a köztudatba.
Egy-két, az új jelek gondatlan használatából eredő ellentmondás egy ideig
csak elkeseredett vitákra vezetett.
C. Wessel dán földmérőnek s tőle függetlenül a francia J. R. Anjoud
nak az az 1799- illetve 1806-ban publikált felfedezése, hogy amint a
valós x számok egy egyenesnek, úgy a valós számok x, y 'párjával jel
lemzett x-\-iy komplex számok a síknak egy derékszögű rendszerre vonatkoz
tatott (x, y)-pontjaival ábrázolhatok, vagy megfordítva, hogy egy ilyen (x, y)-
pont. az x+ iy számmal jellemezhető — a kortársak előtt ismeretlen maradt.
Ez a felfedezés a komplex számok fogalmát, a valós számokkal való
egyenjogúságát és síkbeli viszonyok tárgyalásánál való célszerűségét ma
menten szemünk elé tárja.
Akkoriban C. F. Gamsnak (1777—1855) a «matematikusok fejedel
mének» tekintélye kellett ahhoz, hogy ezek az új számok a régiek mellett
polgárjogot nyerjenek. Amint már Argand, úgy Gauss s különösen később
az olasz BeUavitis hangsúlyozza, hogy a komplex számok a sík pontjai
helyett e pontokhoz vont irányított egyenesdarabokkal, vektorokkal is ábrá-
zolhatók, s hogy a komplex számokon végzett alaki műveletek e síkrektorokra
alkalmazott egyszerű geometriai műveleteknek felelnek meg.
A következőkben mi a komplex számoknak illetve függvényeiknek
ezt a geometriai tárgyalását domborítjuk ki. A szó szoros értelmében vett
alkalmazásukat pedig az elektrotechnika és az áramlások elméletének köré
ből vett példákon mutatjuk be.
1. §. K o m p le x szám o k .
1. Komplex számok és ábrázolásuk.
Vezessünk be az eddig ismert valós számok mellett két ily x, y valós
szám párjából képezett és
z = x + iy
jellel jelölt komplex számokat.
Állapodjunk meg abban, hogy e számokkal az
—1
reláció figyelembevételével, de a betűszámtan különbeni alaki törvényei
szerint számolunk. Hogy tehát pl.
2 + i.0 = 2 + 0 = 2,
úgyhogy a komplex számok a régi valós számokat felölelik.
I. Komplex számok. 259
Ábrázoljunk egy ilyen x~riy komplex számot:

vagy egy derékszögű rendszerrel ellátott sík P(x.y) pontjával (104«
ábra),
vagy a rendszer kezdőpontjából e ponthoz vont OP vektorral, vagy
e sík minden ezzel egyenlő hosszúságú, párhuzamos és egyenlő «értelmű»
AB egyenesdarabjával, vektorával (104ő ábra).
így az x = x 4- i.O valós számok képei a vízszintes vagy valós ten
gelyre (pl. 0 a kezdőpontba, 1 az egységpontba stb.), az iy = 0 -f iy tisztei
104. ábra. Kom plex szám ábrázolása síkbeli ponttal és vektorokkal.
k&pzetes számok pedig a függőleges, a képzetes tengelyre kerülnek (i az

1, '2i a 2, —i a —1 ordinátájú pontba stb.). Általában az x + iy komplex
számnak, mint y 4= 0 esetén ú. n. képzetes számnak képe a valós tengely
a;-pontja felett illetve alatt y-nyira van a szerint, amint y pozitív illetve
negatív. A komplex számokkal így benépesített síkot épp ezért Gauss-féle
komplex számsíknak nevezzük. Világos,
hogy megfordítva is e sík minden pontjához
egy és csakis egy komplex szám tartozik.
Mindeddig tehát pusztán arr il van szó,
hogy a jobb-bal irányok —, — jelölése
mellé a fel-le jelzésére a +*. —i jeleket
is bevezetjük.
A z = x + iy komplex szám ú. n. valós
része x, képzetes része pedig y. Jelölésben : 105. KonjugAlt komplex exámok.
x — R{z), y — J(z).
ahol R és J a reális és imae/inarvus jelzők kezdőbetűi.
Végre a z= x + iy és z = x — iy
számolt, melyeknek valós része megegyezik, képzetes része pedig egymás
tól csak előjelben különbözik, egymás konjugáltjai. Képeik egymásnak a
valós tengelyre vonatkozó tükörképei (105. ábra).
17*
-2<>0 IV . Komplett számok és komplex-változás függvények.
2. Komplex szám trigonometrikus alakja.

A z — x — iy számot· ábrázoló, röviden x -(- t;/-vektor puszta hossza:
\ « \ ~ r>
a komplex szám abszolút értéke : ennek a vektornak a valós tengely po
zitív irányával bezárt· hajlásszöge :
arc z — ψ
pedig a komplex szám arcusa, íve. Amint azt az I. l.§ 7.-ből tudjuk, ez
csak egy a 2 π egészszámú többszöröseitől eltekintve meghatározott valós
szám (19. ábra).
Pl. 1, i, —1, — i abszolút értéke 1,
míg íve rendre :
2 ka. |- + 2kit, r+ 2 k n . 8~- 2Α-ΤΓ,
ahol k tetszésszerinti egész szám (k= 0, + 1, + 2 ,...).
A cos és sin definíciója alapján természetesen
\ x = r cos φ .
I y — r sin ψ ,
úgyhogy a z komplex szám eddig ismert x-\-iy algebrai alakja mellett,
most már z = r (cos ψ + i sin y)
trigonometrikus alakjáról is beszélhetünk. Tekintettel arra, hogy az utolsó
előtti reláció-párból négvzetreemeléssel és összeadással
|* |= r = + \ rx2-f- y2
adódik és ha e szám, tehát z a zérustól különböző:
cos <p= sin φ
-r/í t + V * 2+ Il
ii komplex szám algebrai alakjából a trigonometrikusra, vagy az utóbbi
ból az előbbire egyszerűen áttérhetünk.
Pl. 1 - l(cos 0 -f- i sin 0), — 1 = l(cos π + i sin π),
π . . . π
—i = 1(cos 8 + t sin 8
2 + ,s,n2
stb. A cos és a sin periodicitására való tekintettel a trigonometrikus alakba
az ív 0 ^ (φ) < 2^ fűértékét írhatjuk. Ha az abszolút érték: 1, úgy
ezt rendszerint elhagyjuk. A zérus annyiban játszik kivételes szerepet,
hogy íve határozatlan.
3. Alapműveletek és geometriai jelentésük.
Emlékezve arra a megállapodásunkra, hogy komplex számokkal a
betűszámtan alaki szabályai szerint számolunk, könnyen kimutatható,
1. §. Komplex számok. 261
hogy komplex számok összege, különbsége, szorzata és hányadosa (a

zérussal való osztás további kizárásával) megint csak egy-egy komplex
szám. Elég lesz ezt rögtön numerikus példákon bemutatni.
Pl. (1 + 3t) + (2 — ói) = 3 — 2i
és (2 — 7t) — (—2 + i) = 4 — 8i
egyszerű rendezéssel és összevonással. A szorzásnál természetesen az i2= —1
megállapodást is figyelembe vesszük :
(2 + i) (3- f i) = 5 + 5i.
így további példaként· megemlítjük, hogy két konjugált komplex szám
szorzata : (a _|_ í5) (a — ib) = a2+ ú2,
vagyis a tényezők abszolút értékének négyzete. Ezt tudva komplex számok
osztásánál a nevezőt valóssá alakíthatjuk át, lia — ami a tört értékét
nem változtatja meg — úgy a számlálót, mint a nevezőt a nevező kon-
jugáltjával szorozzuk.
Pl 2 - i _ (2— i) ( 1 - t ) _ l - 3 t _ 1 3
1+ i (1 + i) (1 — i) 2 2 2"
Lássuk most e műveletek geometriai jelentését! Komplex szám he
lyett mindjárt — síkvektorról beszélünk.
a) Összeadás.
Két síkvektor összege az a vektor, mely uz egyik kezdőpontját a végpont
jába eltolt másik vektor végpontjával összeköti. Ez az ú. n. összegvektor.
* A 106a ábrán bemutatott esetben ez világos. Általában is, ha z = z , t 2 „

akkor az ábra jelölését megtartva :
x = O P = ÖPi + Í \ P = O P l + OPj = x t + r 2 ·,
hasonló mondható a képzetes részről is.
Több vektor összeadását a 10Gb ábra mutatja.
262 I V . K om p itx számok és komplex-változás függvények.
b) Kivonás.
Két, a kezdőpontba felrakott síkvektor különbsége a kivonandó végpontját
a kisebbítendő végpontjával összekötő vektor (107o ábra).
Valóban ezt a vektort kell a kivonandó végpontjához fűzni, hogy a
kisebbítendó're jussunk : (zj— z2) + z2= zv
Ha meggondoljuk, hogy
— z2 = — x2 — iyt
a 22-vel egyenlő nagyságú, de ellentett értelmű vektor, és
z\— *2= zi+ (— «*),
akkor arra az eredményre jutunk, hogy
egy vektor kivonása az ellentett értelmű vektor hozzáadásával egyenértékű mű
velet (107b ábra).
a
107. K om plex szám ok kivonása.
A konjugáltra való áttérés geometriailag a valós tengelyen való tük

rözést jelenti. Mivel ennél a műveletnél az előbbi ábrák is egyszerűen tük
röződnek, nyilvánvaló, hogy
összeg, illetve különbség konjugáltja a tagok konjugáltjainak összege, illetve
különbsége.
Pl. Ila z egy a kezdőpontból kiinduló változó vektor, ü. n. fo ly ó helyzet-
vekto r, továbbáa egy rögzített helyzetvektor és r nem negatív valós szám, akkor az
|z — a |= r
egyenletet nyilván csakis azok a z-vektorok elégítik ki, amelyeknek végpontjai
az a végpontja körül írt r sugarú körre esnek. Kz az egyenlet tehát ennek a körnek
az egyenlete. Mivel ebben és csakis ebben az esetben egyszersmind |z— ö| = r , ez
az egyenlet (z— a ) (z— a) = r 2, vagyis
(k) z z — az — o z - a á — r‘ = 0
alakba írható. Megfordítva, minden ilyen alakú egyenlet «kör» egyenlete. Pl.
ζ ϊ — (1 + t) * — (1— t ) 2 + l = 0
az a — 1 — i pont körül r ‘ = « ű — 1 = 2 — 1 = 1 kapcsán egységnyi sugárral írt kör

egyenlete. Ha az egyenlet baloldalán az utolsó tag helyén 2 áll, akkor r = 0 kap
csán mindenesetre az o = l — i pontra zsugorodó «zérus kör*-rel van dolgunk.
1. §. Komplex szántok. 263
Sőt 1 helyén pl. 3-mal r = i sugarú, ú. n. «képzetes körre» jutunk. Knnek «látható»
pont ja nincs.
Nyilvánvaló végre az is, hogy
| k l—Ι* Ι| ^ Ι*ι + *ι ·^Ι* ι Ι+Ι*·Ι»
hiszen ez az egyenlőtlenség geometriailag azt az ismert tényt fejezi ki,
hogy egy háromszögben az egyik oldal a másik két oldal összegénél nem
nagyobb, különbségénél pedig nem kisebb (108. ábra). Ha a háromszög
szögpontjai egy egyenesbe esnek (ha a zx és z2-vektorok párhuzamosak),
akkor az egyik reláció egyenlőséggé élesedik.
c) Szorzás.
A zx= rx (cos <px-\- i sin <px) és z2— r2 (cos y2+ i sin y2)
síkvektorok szorzata :
2 = 2, 2S = rtr4 [cos (Vl+ Vt) + t sin(ío1+ yj ],
vagyis
| zxz21= 12j | 122] és arc (2j22) = arc 2X+ arc z2;
szóval: szorzat abszolút értéke a tényezők abszolút értékének szorzata, ive pedig
a tényezők íveinek összege.
* Ha u. i. a trigonometrikus alakon a szorzást alakilag elvégezzük és az i* —— 1
relációt figyelembe vesszük, akkor
2 = r tr t [(cos ψχ cos y>2 — sin φ , sin <pt ) + i (sin <pt cos <pt + cos (p, sin </>3)]
adódik. A szögletes zárójelen belül álló komplex szám valós része azonban,
amint a trigonometriából tudjuk, cos (φ, -f- φ·,), képzetes része pedig sin (<pt + </>«)·
Komplex számok szorzása.
Így, ha 22= r 2 pozitív valós szám, akkor a szorzatvektort egysze

rűen úgy nyerjük, hogy a 2,-et irányának és értelmének megtartása mellett
^-szeresére nyújtjuk illetve zsugorítjuk a szerint, amint r2 az 1-nél nagyobb
vagy kisebb.
Ha pedig 1221= 1, akkor
Izizz | = \zi\ és arc M — arc zi + arc z2,
tehát a szorzatvektor 2x-ből ennek puszta ^-szöggel való elforgatásával
adódik (a <p2 előjelének megfelelő irányban).
Ü('4 IV . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
P l. a (— l)-gyel való szorzás arc (— 1 ) —π arc 180°-kal való puszta elfor

gatást, tehát értelem változást, az i-vel való szorzás pedig az óramutató irányában
vett arc i = — = arc 90°-nyi elforgatást jelent.
E két különleges eset összefoglalásaként tehát két síkvektor szorzása
geometriailag az egyik tényező-vektornak a másikkal megszabott forgatva-
nyújtását (zsugorítását) jelenti. A 109. ábrán az OPjP^-et a z OEP.2^-hoz
hasonlóan úgy szerkesztettük meg, hogy az OP, oldalra O-ban a cv,
Pj-ben pedig az 0JBP2-szöget raktuk fel. E az egységpont.
d) Osztás.
Mivel *l-*2
z9.z~
az osztás a szorzásra közvetlenül visszavezethető. A hányados trigono
metrikus alakja :
Z T
2= ~ — [cos [<Px — φ2) + i sin {ψχ — y2) j ;
másszóval
£ι_| _ i arc = arc arc
zi i*2| *2
Még csak azt említjük meg, hogy ha a szorzásnál illetve osztásnál
nyert ábrát a valós tengelyen tükrözzük, akkor a két tényező és a szorzat,
—'""‘Tftetve a számláló, a nevező és a hányados a konjugáltba megy át, azaz
-ΖχΖ2—
- _ z,
; -ζ2. (I * l 1\ —
_ i-1
^-
Szavakban: a négy alapművelet a konjugáltra való áttéréssel sorrendre

nézve felcserélhető.
4. A reciprok érték szerkesztése.

Mivel
1 z z
z z.z |z |2’
egy a zérustól különböző komplex szám reciprok értékének képét a követ
kező két lépésben szerkeszthetjük meg :
1) a 2-ről z-re áttérve a «-vektort a valós tengelyen tükrözzük;
2) megállapítjuk, hogy a y ^ -v e k to r iránya és értelme a 2-vel rneg-
1*1 ” |
egyezik, de abszolút értéke nyilván |z | reciprok értéke: -pr-j-. Az utóbbi
12 !
szerkesztését, az ú. n. egységkörre vonatkozó tükrözést vagy a reciprok
sugarakkal végzett átalakítást a 110. ábra mutatja. Menete a következő:
ha 2 az egységkörön belül van, úgy a «-vektorra merőlegest emelünk s
az utóbbinak az egységkörrel való metszéspontjaiban a körhöz érintőket
1. §. Komplex számok. 265-
húzunk. Az érintők a z irányában és értei-

R Q!
mében mutató félsugarat éppen az —
z yTJ
N rx
vektor végpontjában metszik. Ha z az
egységkörön kívül van, akkor a szerkesz-
tést fordított rendben végezzük. Mivel
A ! 1/
0 < C \ 1/
\ /
e szerkesztésnél
ORQA ~ OPRA :
V x
\j #
fR
f
OQ OR , ,
m = ö p · u8rhosy ~i
110. ábra. T ükrözés az egységkörön.
07?= 1 kapcsán valóban : OQ = ~Qp·
Az egységkörön fekvő pont az egységkörre vonatkozó tükörképével
természetesen összeesik. így pl. 4 - = —i. mert 1) i tükörképe a valós tenge-
lyen —i, 2) az utóbbi az egységkörre vonatkozó tükörképével egybeesik.
5. Hatványozás és gyökvonás.
H a az «-kitevő egynél nagyobb természetes szóm, akkor a hatvá
nyozás tudvalévőén «-szer ismételt szorzást jelent. így
r [(cos ψ i sin $r)]" = r* (cos tup -|- i sin ηφ).
Ez a komplex szám hatványát
megadó ú. n. Moivre-féle képlet.
Mindeddig lényegtelen volt,
hogy a komplex szóm ívei közül
melyikre gondoltunk. Az ív több-
értékűségét is figyelembe véve z
Moiore képletének egyszerű meg
fordítása mostmár a következő
tételre vezet:
A zérustól különböző
z=r [cos(^> t-2fc«)+isin (<p-j-2kn)'\
komplex szám n-ik gyökei — _ m ' abra;
azok a számok, amelyeknek n-ik V z *lat er,ékc a p 2 I -sugarú körön.
hatványa z —
Ck= \[~z = + )'ír cos (-ψ-
\ Tl·
alakúak, ahol fc= 0,1, 2 ,..., n — 1.
Szóval: a zérustól különbőzéi z-számnak n különböző n-ik gyöke van. Vala
mennyi a kezdőpont körül + )/\z\-sugárral írt körön fekszik és ott szabályos
2 60 IV . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
n-szöget képez. Az egyiknek, az ú. n. főértéknek íve az arc z főértékének n-ed

része. A 111. ábrán n = 6.
Pl. a f —r vektorok végpontjai a ^ | —i |-sugarú, tehát az egység
körre esnek és szabályos háromszöget képeznek. A főérték íve :
(a rc -i) _ 1 Q π _ π
8 “ 3 2 "2 ’
maga a főérték tellát i. A pozitív forgásirányban ezt követő gyök íve
most m á r:
6'
Ez a gyök tehát
1 /3
cos + i sin
A harmadik gyök végre az utolsónak a képzetes tengelyre vonatkozó tükör
képe. így tehát \ f —i három értéke :
1a . _ i L í±
2 2 ’ 2
* Ami a gyökökre vonatkozó tételünk bizonyítását illeti, kétségtelen, hogy
a 2 komplex számnak
ξ — ρ (costp 4 i sin tp)
^ —'J~~akkor és csakis akkor w-ik gyöke, lia ζ η = ζ . vagyis M o iv re képlete szerint
(cos rnp 4 - i sin ν ψ ) — r [cos (φ + 2Ajr) + i sin (tp 4 Ί Ι π ΐ ■
Ez a két trigonometrikus alak azonban akkor és csakis akkor jelöli egy és ugyanazt
a komplex számot, ha
ρη = r és »ιψ = φ + 2λπ.
• ,
vagyis ha ρ
«/- ,
= 4 \ r és
φ 4 2λπ
tf> — —---- ------ ·
Eenti képletünk az így meghatározott gyökök közül éppen n egymástól külön

bözőt ad meg. A k növelésével vagy csökkentésével ezek csak periodikusan
ismétlődnek.
Ha 2= 0 , akkor φ határozatlan s így meggondolásunk és képletünk
tárgytalan. Ebben az esetben az egyetlen gyök maga a zérus. A szemlélet
tanúsága szerint is z—+0 esetén a szabályos n-szög szögpontjai ehhez a közös
határhelyzethez tartanak.
A ζ" — 1 egyenlet megoldásai, másszóval az j / 1-jel n különböző
2kn ■ . 2A'7r
cos-------r- t s m ----- (*-o, i..... ..
η n
értékei az ít-ik egységgyökök.
6. Határérték és végtelen sor.
Az alapműveleteket s ezeknek geometriai jelentését megismerve most
már gyorsan haladhatunk előre. Mindenekelőtt egy sereg definíciót és
tételt kell — szórul-szóra — a valós számok elméletéből átvennünk. íg y :
1. §. Komplex számok. 207
A 2,, z2, . . . , 2n,. . . komplex számsorozat (síkbeli pontsorozat) sűrűsö

dési értékeinek (helyeinek) azokat a komplex számokat (síkbeli pontokat)
nevezzük, melyeknek minden ε teljes környezetébe a sorozatnak végtelen
sok eleme esik. Egy z-szám teljes ε-környezetén, most is a
ic — 2I < «
egyenlőtlenségnek eleget tevő ^-számokat értjük. Ezek most természetesen
a z körül e-sugárral írt körlemezbe esnek.
Egy zv z2, . . . , zn. .., korlátos — most tehát egy esetleg nagy, de a
kezdőpont körül írt körrel vagy négyzettel körülzárható — sorozat egyetlen
sűrűsödési értékét megint a sorozat határértékének, limesének nevezzük
és a lim z„ jellel jelöljük. A szemlélet alapján világos, hogy
= *n + Wn - * x + i y = 2
akkor és csakis akkkor, ha
xn-+ x és y„ -> y,
szóval, ha az elemek valós illetve képzetes részéből (a pontoknak a valós
illetve a képzetes tengelyre vetett vetiileteiből) alkotott két sorozat külön-
külön egy-egy számhoz, a határérték valós illetve képzetes részéhez (a határ
értéknek a valós illetve képzetes tengelyre eső vetületéhez) tart.
Eégi bizonyításunk változatlan fenntartásával most is kimutatható,
hogy
lim 2n= 0, ha 12 1< 1,
szóval, ha z az egységkör belsejébe esik, míg a triviális z— 1 esetet kivéve —

minden más esetben a (zn)-sorozat széttartó. Legfeljebb |z| = 1, de z φ ΐ
esetén azt kell még meggondolnunk, hogy az 1, z, z*,. . . pontok az egység
körön egymáshoz képest arc z-vel tolódnak el s így ott állandóan oszcillálnak,
ingadoznak.
Mint eddig, úgy most is a
zo~l· 22+ · · ■ —
sor összetartó és összege s, ha a részletösszegek z0. z0-f zu z0+ z,4- z2, . . .
sorozata összetartó és s-hez t a r t ; — különben a sor széttartó. Cauchy
szükséges és elegendő konvergencia-kritériuma úgy sorozatok, mint sorok
esetén komplex elemeknél illetve tagoknál is szórul-szóra érvényes marad.
A zn—>0 feltétel a Σζη·sor összetartásának most is szükséges — de nem
elegendő — feltétele.
Végre egy sert itt is abszolút összetartónak nevezünk, ha a tagok
abszolút értékéből alakított 1' \ zn |-sor összetartó. Minden abszolút össze
tartó sor most is — a szó közönséges értelmében — összetartó, a női
kül, hogy minden összetartó sor abszolút összetartó volna.
268 I V . Komplex számok ég komlex-változós függvények.
így pl. itt is — amint az régi bizonyításunk ismétlésével kimutatható —

a geometriai sor :
V zn—1 + z s3+ . . . -f znjr ··.
az |«| = 1 egységkör belsejében abszolút összetartó, magán e körön s e körön
kívül a szó közönséges értelmében is széttartó. Összetartás esetén összege
megint csak - —----
* 2 7. Hatványsorok.
A valósból ismert fogalmak és tételek további általánosításaként
meg kell jegyeznünk, hogy mindaz, amit a III. 4. § ő. és 6. pontjaiban a
hatványsor összetartásáról és széttartásáról mondottunk, a
cc
v a„ «·»=«<,+ öj^ + O üzM------ --------------
ti = 0
komplex együtthatójú és komplex-változós hatványsorra is átvihető.

Mindenesetre meg kell gondolnunk, hogy azok a «-pontok, amelyek a
|* |< |* o | egyenlőtlenségnek eleget tesznek, szóval a « = 0 ponthoz egy
?0-pontnál közelebb esnek, most nemcsak a valós tengely |z j < |« 0j szaka
szára, a valós tengelyből « = 0 körül |«0| sugárral kimetszett köz, hanem a
2 = 0 körül \z0\ sugárral írt kör belsejébe esnek. A változás tehát csak annyi,
hogj az eddigi köz szó helyébe a kör szó kerül.
Az összetartás! tartomány tehát a komplexben mindig egy, vagy
zérus-, vagy véges, vágj' végtelen sugarú kör belseje, melyhez a második
esetben legfeljebb a kör egy vagy több kerületi pontja járul.
A z — z — 0 hatványai szerint haladó Σαηζη sornál e kör középpontja
a «=0 pont, a (z—a) hatványai szerint haladó Σαη (z—a)n sornál pedig a z= a
pont.
így tehát ez a három, a valósból jól ismert s minden valós z-re össze
tartó sor ; z3 , z4 2® 2®
3!+ 4! + 5T+ 6!“ ·"
1
zz
— 2Í ! “Λ.4 rS
■p T! -6 Ϊ + —
«3 3®
z —
3! _ - + .· ·
egyben minden komplex z-ertéknél is összetartó.
Valós z = x értékek esetén e sorok összege — a más úton bevezetett
ex, cos x, sin x
függvények értékeit adta. Képzetes z esetén ezután megállapodásszerűen e
három sor összege rendre az
e*, cos z, sin z
függvények definíciójául szolgál!!
2. §. Komplex-változó * függvények. áU9
2. §. K o m p le x -v á lto z ó s fü g g v é n y e k .
1. Alapfogalmak.
Az általánosításban továbbhaladva a w = u -\-iv változót a z = x-\-iy
változó függvényének nevezzük és e kapcsolatot a
w = f(z)
jellel jelöljük, ha egy utasítással bizonyos z-értékekhez meghatározott ír-ér
tékeket rendelünk. így pl. ic—z2 minden z-hez a négyzetét rendeli. — Alap
jában véve így bizonyos (x, y) valós értékpárokhoz adott (u, v) valós
értékpárt rendelünk, tehát két kétváltozós :
u = u(x, y), v = v(x, y)
függvényt értelmezünk. Pl. tu = z2 esetén u i v = ( x i y ) 2 alapján az
u = x2— y2, v = 2x y függvényeket.
Ez a komplex szám tömör fogalmát valós és képzetes részére, vektort
vetületeíre bontó felfogás azonban a dolog természetének nem felel meg.
Éppen ezért csak az alkalmazásokban használjuk.
*--■ A függvény-értelmezés itt sem tartalmaz semminémű megszorítást
eleve arra nézve, hogy mily z-órtékekhez, hogyan és miként, mily ic-érté-
keket rendelünk. A ma röviden ú. n. komplex-változós (túlröviden ú. n.)
függvénytanban — mely kerek és szép tételeivel az analízis egyik legvonzóbb
fejezete — mégis két nevezetes megszorítással élünk.
Függvényeinket u. i. először is mindig egy ú. n. tartományban értel
mezzük. Nyílt tartománynak oly ponthalmazt nevezünk,
a) amelybe minden pontjával együtt annak egy kis köralakú kör
nyezete is beleesik (belső pontokból áll),
b) s amelynek bármely két pontja a halmazban futó törött vonallal
Összeköthető' (összefüggő).
Ilyen pl. egy kör-, ellipszis-, parabola-, körgyűrű-, stb. belseje, egy
lyukasztott négyzet-, háromszög-, kör belseje, stb., stb.; de pl. egy egyenes
darab már nem (mert egyetlenegy síkbeli értelemben vett belső pontja sincs),
vagy két egymást nem metsző kör belseje sem (mert nem összefüggő).
Egy nyílt tartományhoz kerületi pontjait (pontjainak a tartományhoz
nem tartozó sűrűsödési helyeit) is hozzászámítva zárt tartományra jutunk.
Másodszor általában differenciálható függvényekre szorítkozunk. Mon
danunk sem kell u. i., hogy a határérték, folytonosság, differenciálhatóság
analitikai fogalmai a valósból betfíről-betűre átvehetők (íme az absztrakt
fogalmazás előnye!). Csak mindig arra kell gondolnunk, hogy a síkban
vagyunk s így a «közelítés», «környezet» szavakat síkbeli értelemben kell
vennünk. Egy-két különleges geometriai interpretáció (pl. érintő s iránytan-
s
270 IV . KompUx számok és komplex-változás függvények.
gense) így ugyan elvész, ezzel szemben számos ugyancsak geometriai

természetű és csodálatosan gazdag újabb megállapításra nyílik alkalom.
Lássuk u. i. a icomplex-változás függvények ábrázolását!
Itt úgy a z = x iy, mint a w — u -f- iv értékeinek ábrázolására már egy-
egy síkra : a z- vagy (x, y)-síkra- és a w- vagy (u, ®)-síkra van szükségünk.
Az elsőt alapsíknak, a másodikat képsíknak nevezzük. Az adott függvény
kapcsolat u. i. — mint egy vetítőgép a lemez pontjaihoz a vetítővászon
bizonyos pontjait — a z-sík bizonyos pontjaihoz a w-sík adott pontjait
rendeli, a to-sík bizonyos pontjaiba viszi át, pontjaival ábrázolja. Egy akár
milyen kis tartomány minden egyes alappontjához a megfelelő képpontot
külön-külön természetesen nem adhatjuk meg. így rendszerint csak arra
szorítkozunk, hogy az alapsík bizonyos görbéinek képgörbéit határozzuk
meg. A következőkben erre az eljárásra sok és fontos példát találunk.
Alim f(z) = A állítás mostmár azt jelenti, hogy az o-alappontnak
Z — KJ
bármely (tőle különböző) zv za, . . . , zn,. . . pontokkal való megközelítésénél

a wv u'2, . . . , «!„>··· képpontsorozat egy és ugyanazt a w-síkbeli Λ-pontot
közelíti meg. Másszóval az a elegendő kis d-környezetében fekvő z-pontok
képe a tc-sík Λ-pontjának előírt ε-környezetébe esik.
Ha pedig ezen kívül még w = f{z) a z = a helyen is értelmezve van és
f(a)—A, vagyis a képe éppen Λ, akkor /(z) az «-helyen folytonos. így pl.
— komplexben is — a
</(*) = « 0 + H z + a22'2 H-------h <>nZn
n-edfokú racionális egészfüggvény mindenütt folytonos. Ez a tétel hatvány
sorra is általánosítható — összetartás] körén belül. Mert egyrészt az egyen
letes összetartás fogalma kornplox-változós függvényekre a valósból szórul-
szóra átvehető, másrészt folytonos függvények egyenletesen összetartó sora
itt is folytonos összegfüggvényt állít elő, végre a hatványsor összetartási-
tartománván belül minden zárt tartományban itt is egyenletesen összetartó.
így tehát egy mindenütt összetartó hatványsor, mint e*, cos z, sin z
hatványsora, mindenütt folytonos függvényt állít elő. Az ilyen, egy hatvány
sorral a síkban mindenütt előállítható függvényt egész, de már nem
racionális, hanem transzcendens egészfüggvénynek nevezik.
2. Reguláris függvények.
Egy a z-pont teljes környezetében értelmezett egyértékfi w = f(z>
függvény e helyen differenciálható, ha
Imi Aw = ,im f(z + A:) —/(<)
jz— Az —,o Az
véges — bárhegy is tart Az a zérushoz. E határérték akárcsak a valós
ban — az f{z) deriváltja, differenciálhányadosa a z-helyen : jele f'(z) vagy
2. §. Komplex-változón függvények. 271
(hv
- f a '· a komplex számokkal a betűszámtan törvényei szerint szá
molunk, nyilvánvaló, hogy az összes ismert differenciálási szabályok válto
zatlanul itt is érvényben maradnak. Azokra a függvényekre, amelyeket
komplex változó esetén eddig még egyáltalán nem, vagy éppen csak — de
akkor is a valóstól eltérő módon — értelmeztünk, ezt természetesen még
igazolnunk kell. Ilyenek log z, arc sin z, . . . , illetve e*. cos z, sin z.
Az utóbbi három függvényt az utolsóelőtti pontban az
e* == 1 + z + + -jjy-
•2!
cos z £l + ^4!r r - ·
01
z3
sin z =
dT + Í T - + -
hatványsorokkal értelmeztük. Jól ismert
de1 d cos z d sin z
e*, •sin z, cos z
dz dz dz
képleteink változatlan megmaradását most már a következő, a valósból
ismert tétel biztosítja :
Minden hatványsor összetartási körének belsejében differenciálható s
deriváltja egyszerű tagonkénti differenciálással adódik:
oo oc
d \t \ ’
—— > anzn = > nanzn~l.
dz
u= 1
Mivel e* sora tagonkénti differenciálással önmagára, cos z sora a —sin z sorra,
sin z sora cos z sorára vezet: a valósból ismert differenciálási képletek e
három függvénynél a komplexben is valóban megmaradnak.
A hatványsor differenciálhatóságára vonatkozó tételünket ugyan —
a következő pontban — újból be kell bizonyítanunk, mert a valósban az
integrál fogalmát is felhasználtuk, amiről itt ezideig nem beszéltünk. Szórul-
szóra átvehetjük azonban e tétel ismeretében — a köz szó helyett a kör
szót használva — mindazokat a tételeket, amelyeket a hatványsor differen
ciálásával kapcsolatban a valósban megismertünk. így :
egy körben hatványsorral előállított függvény ott akárhányszor (tagonként)
differenciálható, továbbá
minden hatványsor összetartási körében az általa előállított függvény
'Taylor-sora, azaz
z”, illetve f(z) ^ — °)n

t!72 I V . K om pitx számok és komplex-változás függvények.
a szerint, amint az eredeti hatványsor z, illetve (z—a) hatványai szerint

halad.
Ha most még előrebocsátjuk azt a később sorra kerülő tételt, hogy
egy körlemezben egyszer differenciálható függvény ott hatványsorba fejthető,
akkor arra a meglepő tételre jutunk, hogy
egy körlemezben egyszer differenciálható komplex-változás függvény ott
akárhányszor differenciálható és hatványsora éppen Taylor-féle sora.
Ez a tétel valóban meglepő, mert a valósban egy függvény deriváltja
általában még csak nem is folytonos.
így érthető, ha a következőkben figyelmünket kizáróan a valamely
tartományban — tehát ennek bármely pontja körül egy-egy körlemezben
differenciálható függvényekre fordítjuk. Egy korábbi elnevezés általánosí
tásával e függvényeket analitikus függvényeknek, magában az alapul vett
tartományban pedig reguláris függvényeknek nevezzük.
3. A hatványsor differenciálása.
* Legyen a vizsgáit hatványsor Σ α ηζ η alakú. Ez a feltétel nem esik az álta
lánosság rovására, mert a Σ α η ( ζ — a )n sor ζ — a — z helyettesítéssel ilyen alakra
hozható. Legyen továbbá az összetartási kör sugara R .
Azt, hogy a tagonkénti differenciálással nyert
00
Σι n «nz*-'
II'· 1
hatványsor az eredeti hatványsor összetartási kőiében bizonyára összetartó —
tehát mint hatványsor ott ezen felül még ab szo lú t összetartó is, azt ugyanúgy bizo
nyítjuk be, mint a valósban ([II. 4. § 7.).
Ezzel tehát itt már nem kell foglalkoznunk. Csak azt jegyezzük meg, hogy így
0 esetén a
Σ η\α η \ι·γ
numerikus sor bizonyára összetartó.
Most legyen |z j = r és IA z - y.
úgyhogy |z A z \ < j r -f p < >·,
- ---- ;— = « » - > + « » *i-|------- (- a &«-· + . n = 2, 3 ,· ..
a—b
azonosság alapján
tz+Az) — z"
1 y;------ = (z- A z)n 1 + (z + A z)n ~ * z + . . . +z"-»,
ős ennek abszolút értéke nem nagyobb, mint n (r — n r ," " 1.
f( z ·. A z) — /(z) _
Az = a, + Σ "«[<2 ■ Jz)B_1 -)-------t-2"- *]
A'
2. §. Komplett-változás függvények. 273
egyenlőség jobboldalán álló sor most már a mondott kis |Az |-értókekre abszolút és
egyenletesen összetartó. Hiszen ily J^-érték esetén bármely maradékrészének
abszolút értéke — az imént adott megbecslés szerint — az összetartó Σ n\ an |r’f 1
numerikus sor megfelelő maradékrészénél kisebb, úgyhogy reá a III. 4. § 3.-ból
ismert IFetereíroee-féle kritérium alkalmazható. A Az —►0 határátmenetnél a jobb
és így a baloldalnak tehát egyrészt van határértéke, másrészt ez a határátmenet
az előbb idézett pont szerint a jobboldalon tagonkénti határátmenettel, vagyis a
A z — 0 helyettesítéssel elvégezhető. így
Hz + J z ) — f(s)
f'(z) *= lim Z n an z"
Jz—*0 Az
amint állítottuk.
4. A konform ábrázolás.
Térjünk most át a differenciálhatóság, a reguláritás geom etriai jelen
tésére. Jelentsen w — f(z) egy a z — α-hely környezetében egyértókű reguláris
függvényt. Legyen f( a ) = b , azaz a képi1 a to-síkon b és — ezt a feltételt·
hangsúlyozzuk —
f (a) φ 0.
f{a A ráz) — f(a)
Akkor lim = lim = /» + 0,
Jz— * 0 Az
függetlenül a á . - * 0 határátmenet módjától. Másszóval — t. i. e vektor

(komplex szám) határértékét ívének és abszolút értékének határértékére
bontva —
a) lim arc ^ ~ = lim (arc á w — arc Jz) = arc /'(a) — a.
és
|áw \ J ic\ _
b) lim = lim = l/'(«)l
áz I áz I
függetlenül attól, hogy á z hogy s mint tart a zérushoz.

Legyen mármost g egy az «-ból kiinduló görbe s k ennek ó-ből kiinduló
képe, á z a r/-nek egy «-ból kiinduló és á w a k megfelelő ó-ből kiinduló
húrvektora.
Az a ) szerint á w és á z egymással képezett arc á w — arc á z hajlásszöge
á z —* 0 esetén az α-szöghöz tart. Ha tehát arc, á z - nek van határértéke,
tehát a ^/-görbének az «-pontban érintője, akkor a fc-görbe ó-pontbeli érintő
jéről is beszélhetünk s az utóbbi az előbbihez képest «-szöggel fordul el.
Ugyanezzel a szöggel fordul el azonban az «-pontból egy más irányban
kiinduló c/j-görbe fej-képének ó-pontbeli érintője is, mert /'(«) s így arc /'(«) = «
a á z - * 0 határátmenet különbeni módjától nem függ. így (1 1 2 . ábra):
a z a-pontból k iin d u ló két görbe hajlásszöge a két képgörbe hajlásszögével
a b-képpontbun nagyságra és irá n yra megegyezik, a w = f(z ) által előálló ábrázolás
szögtartó.
18
274· IV . Komplex számok As kompiex-váHozós függvények.
A b ) szerint továbbá a Aw és Az húrok hosszúságának aránya, az

ábrázolás torzításának mértéke — in limité, határértékében — g és k illetve
g1 és kr között ugyanaz, t. i. \f'(a) \, úgyhogy a w — f(z) függvénnyel elő
állított ábrázolás egyszersmind aránytartó.
E két sajátságra való tekintettel tehát az ábrázolásnál kicsiben közelí
tőleg hasonlóság áll fenn, az ábrázolás — mint azt Gauss nevezte— koníorm.
w y
U 2 . ábra. w'=f'(a) = 0 esetén az ábrázolás szögtartó.
Ha /'(«) = 0, akkor /'(a) ívéről nem beszélhetünk —tehát, meggon

dolásunk tárgytalanná válik. Erre az esetre egy példa kapcsán a következő
cikk 4. pontjában még visszatérünk.
3. 8· E lem i fü g g v é n y e k és ábrázolások.
1. A lineáris egészfüggvény.
Általános alakja
w = az-\- b,
különleges esetei pedig
w = z -j- b és w = az.
Mivel ίί'= α φ 0 , az ábrázolás mindenütt koníorm. A helyi forgatási mérték
mindenütt arca a helyi torzítási mérték pedig mindenütt |a|. Ebben az
esetben az ábrázolást «nagyban» is követhetjük. Képzeljük u. i el a z- és
«-síkot egymás felett úgy, hogy a kezdőpontok s a tengelyirányok egymást
fedjék. Legyen a z-sík egy gummi-hártya. Ezt a komplex számokkal való
műveletek geometriai jelentését szemmel tartva a kijelölt műveleteknek
megfelelően deformáljuk s azután a változatlan «.--síkra vetítjük. A «-síkon
így a z-sík keresett képe áll előttünk.
A w — z-\-b esetben pl. a z-sík minden z-pontját egy s ugyanazon b-
vektorral toljuk el, az ábrázolás tehát a merev z-síknak egy a ó-vektorral
jellemzett puszta eltolása.
A w = a z esetben, ha | a |= 1, az egy a z-hez képest arc a szöggel a
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. Í7'>
kezdőpont körül elforgatott vektor. A 2-síkról a to-re való áttérés tehát a

kezdőpont körüli puszta forgatás. Ha a pozitív szám, akkor az az vektor a
2-vektornak α-szorosa, úgyhogy a 2-sík egy az O-kezdőpontból mint közép
pontból történő puszta nyújtást (a > 1 ) vagy e pont felé irányuló zsugorítást
(a < 1) szenved. Ha a komplex, akkor az ábrázolás nyilván arc α-szöggel való
forgatásból és 1 :|a | arányú nyújtásból (zsugorításból) áll.
így most már az általános lineáris egész függvény,
ír — a z - \- b
által megszabott ábrázolás egy a kezdőpont körüli α-nak megfelelő forgatva-

nyujtásból és egy ezt követő b-vel való eltolásból építhető fel. Ha β φ ΐ ,
tehát a puszta eltolás esetét mellőzzük, akkor a z és a w közti kapcsolat
w — c = « (z— c) alakba is írható, ahol c = ———,
úgyhogy egyszerűen egy a helyben maradó c-pont körül lezajló, a-mérvű

forgatva-nyujtással (zsugorítással) állunk szemben.
Mivel megfordítva
1 b
Z aW a
a z- és ic-sfk pontjai között a vonatkozás megfordíthatóan, kölcsönösen
egyértelmű, röviden egy-egyértelmü.
2. A w = — függvény.
K
A 2-nek a w= —
2
ábrázolásnál előálló képére — amint azt az osztással kapcsolatban kimutat

tuk — a valós tengelyen és az egységkörön végzett tükrözéssel jutunk,
így a 2-sík egységkörének belseje a ίο-sík egységkörének külsejébe és a
2-sík egységkörének külseje a ίο-sík egységkörének belsejébe megy át,
amint azt a 118. ábra mutatja. Maga az egységkör pusztán a valós tengelyen
tükröződik. Az ábrázolásnál tehát csak a + 1 és a —1 pontok maradnak
helyben ; ezek az ábrázolás ú. u. rögzített pontjai.
Minden a 2 = 0 kezdőpont körül írt | 2 | = r-kör egy a w = 0-kezdő-
pont körül írt (és ellenkező irányban befutott!) \w\ = — -körbe megy át.
Ha r —>ü, akkor ~— >■<»; szóval, ha az alapkörök a 2= 0 kezdőpontra

zsugorodnak, akkor kópköreik a M) = 0 ponttól egyre jobban eltávolodnak, s
megfordítva ha az alapkörök a 2 = 0 kezdőponttól távolodnak, képköreik
a ·Μ)= 0 kezdőpontra zsugorodnak. Ez a tény azzal kapcsolatban, hogy a
IS*
-270 I V . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
2 = 0-pontnak eddig nincs képe,

a w — 0-pontnak eddig nincs alappontja
— különben a két sík között w = z — — kapcsán a vonatkozás kölcsö-

z w
nősen egyértelm ű — a következő m egállapodásra v e z e t:
úgy a z-, m in t a w -ko m p lex sík o t egy-egy végtelen távoli po n tta l, a

z — 00 -, és a w — 00 -ponttal zá rju k s a
1
w= —
z
ábrázolásnál 2 = 0 képének a tv — 00 -pontot, z — 00 képének pedig a w = 0-p o n
tot te k in tjü k .
Ezt. a felfogást mégjobban m e g vilá g ítha tju k, ha a ko m p lex sík o t egy
gömbön ábrázoljuk. Evégből a 114. ábra szerint a síkra kezdőpontjában egy
azt pontjában érintő gömböt
á llítu n k és a gömb szembenfekvő
/.'-sarkából húzott egyenesekkel
a sík P-pontjait. e gömb P'-
p o ntjaira v e títjü k . Ennél az
ú. n. sztereografikus projekciónál
a sík kezdőpontja kö rü l vo nt
körök a gömb párhuzam os
114. ábra. Sztereografikus projekció. köreibe mennek át. A m in t az
utóbbiak az egyetlen /.’-pontra
húzódnak, úgy síkbeli képeik egy pontra, a «végtelen tá v o li pontra
zsugorodnak». Ennél a felfogásnál tehát a sík m in t egy végtelen nagy sugarú
göm bfelület szerepel.
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. “2 77
A oo-jellel való szám olás elől továbbra is a legmerevebben elzárkózunk.

Ezzel szemben m egállapodunk abban, hogy m inden a «-sík oo-pontjára
vonatkozó á llítá s t a z — — transzform ációval a w-sík w = 0 p o ntjára vo n at
ta
kozónak te kin tü n k. íg y pl. az f(z) függvényt a z = oo-pontban értelm ezettnek,
folytonosnak, regulárisnak nevezzük, ha f(z) = f a w = 0-p ontban értel
mezve van, folytonos, reguláris.
Végre két, a «-sík kezdőpontján átmenő egyenes a sík oo-pontján is
átm egy s ott- ugyanazt a szöget zárja be, m ert a z — — leképezésnél ez a

helyzet a w = 0-pontban. íg y w = —— úgy a z — O-kezdőpontban, m in t a
3 ' \
z = oo-pontban konform képet ad. A többi pontban ez w ' = — Φ 0
alapján m ár az előbbi cikk 4. pontjára való te k in te tte l m egállapítható.
3. A lineáris törtfüggvény.
Á ltalános alakja
a z -\-b
w ■ , <■=)=0 (1 )
ez + d
egyszerű osztás után a
a ad — be
(2)
c c(cz + d)
alakba megv át. Az ad— b c= 0 esettel, am elvnél te = —- állandó, m in t

* c
érdektelennel nem foglalkozunk. M ive l ez a (2)-alak az eddig ism ert lin eá ris
függvényekből egymásután fe lé p íth ető :
lin eá ris függvény a w- és z-sík között egy kölcsönösen egyértelm ű konform
vonatkozást létesít.
A z ad — be Φ 0 feltétel alapján a z — -- ^-pontnak mindenesetre

w = oo, a « = oo pontnak pedig w = — felel meg.
e
A lineá ris függvény segítségével — legyen az egész- vagy tö rtfüggvény —
előálló ábrázolás két nevezetes sajátsága a kö vetkező :
a) három zv zt , za-alappont és a h o zzájuk rendelt három w v w 2, w 3-kép·
po n t egy (és mellékesen megjegyezve csakis egy) lin eá ris transzform ációt
szab meg. E z a transzform áció :
— iri "V »« _ 3 — Z! g2—

W2 —w 1 W —w 3 Z.J ,— 2, Z ---«3
TTn it t az egyik előírt· tc-pont pl. (am i át számozással m indig elérhető) a
•278 IV . Kom plex számol· és komplex-változás függvények.
w .— oo, a k k o r a baloldalon csupán — -- — á ll, teljes összhangban azzal

3 wj2— w 1
a ténnyel, hogy véges i« 8-nál
w,
—1
»;2 — u'„
1, ha w 3 O O.
W— Wt
íg y pl. a z = 1, i, — 1 pontokat rendre w = 0, 1 , oo pontokba á tvivő lineáris

transzform áció:
z — 1 i+ 1 .1 — z
w
z+ 1 i — 1 * 1+ 2
b) line,Aris függvénnyel megadott ábrázolás körtartó : köröket körökbe
visz át, feltéve, hogy az egyeneseket it t a sík végtelen tá v o li pontján á t
menő köröknek te k in tjü k .
* Valóban az 1. cikk !í. pontjának egyik megjegyzése alapján egy 2 = x + i y -
síkbeli kör egyenlete a 2 x + i g . z —x — ig ií. n. minimálkoordinátáktan :
(k) A z z + H z + B z + C = 0,
ahol A és C valós számok, l i ■Ti ><*l .C é s .4 + 0 . Ha A — 0, akkor éppen egyenes
egyenletével állunk szemben, — amint arról az olvasó a B és a z komplex számok
algebrai alakjainak behelyettesítésével és a számolás elvégzésével meggyőződ
hetik.
Ha mármost a 2-síkra a
uz + b nz
w= azaz mi
ez+ á cz+d
lineáris transzformációt alkalmazzuk, mikoris megfordítva
dw — b Jw —b
z = -------------- azaz z — ---------------
— cw + a — cm? f a
ez utóbbiaknak (fc)-ba való helyettesítése mi és «ι-ben megint csak (fc)-alakú egyen
letre, tehát a n’-síkban körre illetve egyenesre vezet. A számítást az olvasóra bízzuk-
H ogy egy körnek kö rre való átvitelénél az alapkör belseje (az alap-
egyenes egyik oldalára eső félsík) a
képkör belsejébe vagy külsejébe (a kép
egyenes egyik vagy m ásik oldalán
fekvő félsíkba) megv-e át, az a körök
(egyenesek) befutási irá n yá tó l függ.
N yilvá n va ló , hogy az a síkrész, am ely
az alapidom egyirányú befutásánál
b alra esik, a képidom megfelelő — t. i.
az ábrázolásnál adódó — befutásánál
ismét b alra eső síkrészbe megy át (1. a
115. ábra.
Lineáris ábrázolásnál körök belseje llő . ábra-párt). Λ k in y ú jto tt b a lka r
körök belsejébe vagy külsejébe megy át nak a befutási irá n n ya l a lk o to tt +90°-
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. 27!)
nyi szöge u. i. konfonn, tehát a szögek nagyságét és irányát megtartó ábrá

zolásnál megintcsak -f-90°-ú szögbe megy át.
P l. a z elő b b e m líte tt
w — i. —
1— z
-----
tran sz fo rm á c ió n á l, m ely a z = l , i, — 1 p o n to k a t ren d re a w = 0, l , o o p o n to k b a
viszi á t, a z-sík e h áro m p o n tjá n p o z itív irá n y b a n á tf u tó egységkör, a to-sík e
h á ro m p o n tjá n á tm e n ő «körébe», a p o z itív irá n y b a n b e fu to tt v aló s te n g e ly b e
m egy á t. Az \z \= 1-kör belsején ek képe te h á t a jo s ík felső fele. A z = 0 -p o n tn a k
w — i, és a z = o o -p o n tn a k — a z = 0 -p o n t egységkörre v o n atk o zó tükörképének —
a w -sík i-p o n tjá n a k a való s ten g ely re v o n atk o zó w = — i tükörképe felel m eg (tiik-
rözési elv!). A z-sík k e z d ő p o n tjá n á tm e n ő egyen esek n ek — m in t a z = 0 é s z = oo
p o n to k o n á tm e n ő és az | z | — 1 -körre m erőleges «köröknek» — te h á t a w— i és to — — i
k ép p o n to k o n á tm e n ő és a való s te n g e ly re m erőleges (sz ö g ta rtó !) k ö rö k felelnek

m e g : a z-sík valós ten g ely én ek a· ic-sík k ép zetes ten g ely e, a z-sík k ép zetes te n
gelyének a w -sík egységköre s tb . A 1 lö . á b rá n az e g y m á sn a k m egfelelő «köröket»
eg y fo rm án h ú z tu k k i s a k é p p o n to k a t a m egfelelő a la p p o n to k záró jelb e fo g la lá sá
val is k itü n te ttü k .
4. A w — ts2 racionális egészfüggvény.

A w—z2 kapcsolat vizsgálatára legyen
z — r (cos <p+ i sin φ ) , úgyhogy w = r2 (cos 'λ φ - j- i gin · 2 φ ) .
így a z-sík kezdőpontjából kiinduló
φ — konst.
félsugaraknak a w-sík kezdőpontjából kiinduló
arc w — 2a>— konst.
félsugarak felelnek meg. Minden a z-sík kezdőpontjából kiinduló félsugár
tehát egy kétszer akkora hajlásszögű félsugárba, a 2-sík pozitív valós ten-
á80 IV . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
gelye tehát y = 0 kapcsán a w-sík pozitív valós tengelyébe megy át. Nyilván
való továbbá, hogy az
| z | = r körök az | w | = r2
körökbe mennek át. Ha tehát r < 1, akkor a képkor a kezdőponthoz köze
lebb, ha pedig r > 1, a kezdőponttól távolabb esik. Az egységkör képe
ismét az egységkör.
Mindezt egybevetve tehát pl. a «-sík első negyede mór a to-sík első felébe
megy át (117. ábra), mégpedig ógv, hogy a kezdőpont körül egy kétszer
akkora nyílású szögtérre legyez őszt rűen kinyílik s ezenkívül az egységkörtől
a kezdőpont illetve a végtelen távoli pont felé zsugorodik.
A = 2z reláció kapcsán a z = 0 pont kivételével az ábrázolás min
denütt konform — a kezdőponttól kiinduló félsugarak és a kezdőpont körül
írt körök egymásra merőleges hálózata egy ugyanilyen jellegű hálózatba

megy át.
Forgassunk mór most a «-sík kezdőpontja körül egy félsugarat pozitív
irányban s vizsgáljuk képsugarónak mozgását. A kezdőhelyzetben mind
két sugár a valós tengelyek pozitív irányába mutat. Az alapsugár forgása
közben azonban a képsugár kétszer akkora szöggel fordul el. Ha tehát az
alapsugár a «-sík felső felét befutotta, akkor a képsugár már a teljes w-síkot
bejárta. Az alapsugór kezdő- és e pillanatbeli véghelyzetének képe így egy
és ugyanaz, a w-sík pozitív valós tengelye. Hogy e kétértelműséget megszün
tessük, gondoljuk a w-síkot pozitív valós tengelye mentén felhasítva. E
hasítás felső «partja» legyen a «-sík pozitív-, alsó partja pedig a «-sík negatív
valós tengelyének a képe.
Így a w — « 2 függvény a z-sík felső felét a pozitív valós tengely mentén fel-
hasított w-sikha viszi át.
Ha most a «-sugár az alsó félsíkot futja be, akkor a w-sugár megint a
teljes — a pozitív valós tengely mentén felhasított — tc-síkot járja be.
A uj-sík minden pontja (w — 0 és w = oo kivételével) tehát két «-síkbeli alap
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. 281
pont képe, t. i. két olyané, amelyeknek helyzetvektora egymásnak éppen

ellentettje, egymástól csak előjelben különbözik, annak megfelelően, hogy'
2 = \fio
két értéke: (f/~w) és — ( w).
E zavaró kétértelműség megszüntetésére Biemannt követve úgy a
2-sík felső, mint alsó felét egy-egy az első pillanatban különálló, egymásfelé
helyezett s a pozitív valós tengelye mentén felhasított w-síkkal ábrázoljuk,
azután ezeket alaptartományaik összefüggésének megfelelően egybefőzzük.
A vezérelv ez egvbefűzésnél tehát a következő:
Ha a 2-félsugár a felső 2-félsíkot járja be, akkor képe az első (pl. felső)
felhasított w-síkot futja be és a hasítás felső partjáról az alsó partra ér.
Tekintettel arra, hogy az alapsugár további forgásánál a képsugár a máso
dik (pl. alsó) felhasított te-síkot a hasítás felső partjából kiindulva kezdi
bejárni, a felső lap hasításának alsó partját az alsó lap hasításának jelső
hé
w
a f 1
7>Cf 7
118. ábra. A ]' le kétlevelü Riemaim-féle felülete.
partjával fűzzük össze. Ha a 2-félsugár az alsó-félsíkot teljesen bejárta, kezdő

helyzetébe ér vissza, képe pedig az alsó felhasított w-sík hasításának alsó
partjára ér. így csak természetes, ha ezt az első képsugárral, a felső levél
hasításának felső partjával kötjük össze. A 118ű. ábra ezeket az össze
tűzéseket a pozitív valós tengely egyik pontjából a kezdőpont felé nézve
mutatja. így:
a w = z2függvény az egyrétű z-síkot egy kétrétű w-sikba, egyaw-sík felett
elhelyezett kétlevelü Riemanr.-féle felületbe viszi át.
Ez a két levél csak a w — 0 és te = oo pontokban függ össze. A pozitív
valós tengely mentén csak ú. n. elágazódási-metszete van, ennek mentén
áthatol, úgyhogy e félsugár pontjai is két különálló — az egy-egy összekötte
tésen nyugvó — félsugár pontjainak tekintendők. A 118». ábra e felület
egy részét mutatja.
A 2-sík és a i/j-sík felett elhelyezkedő Riemann-ié\e felület pontjai között
most már a tv = z2 függvény egy kölcsönösen egyértelmű és a w = 0 , w = oo,
«82 IV . Komplex számok és komplex-változás függvények.
2 = 0, 2 = 0 0
pontok kivételével konform vonatkozást létesít. így a z= y^w
függvény két «ága» is e kétlevelő felületre elosztható. A főág pl. a felsőre,
az ettől csak előjelben különböző ág az alsóra, úgyhogy megfordítva
z = |/iO
ezt a kétlevelő felületet az egyrétő 2-síkba viszi át.
A w=z3, tc—z*. . . . függvényeknél a helyzet csak annyiban módo
sul, hogy a ta-sík felett egy három-, négy-,. . . levelű s megfelelően össze
fűzött Riemann-léle felületet, a γν>,. . . Riemann-lé\e felületét
helyezzük el. Az ábrázolás a 2 = 0 , oo, w=0, oo pontok kivételével ismét
mindenütt konform. Magukban e kivételes pontokban a 2-síkról ir-síkra
való áttérésnél a szögek a három-, négyszeres,. . . szögekbe mennek át,

az ábrázolás quasikonform.
Említésre méltó még a w—u-\-iv sík
u = konst, és v = konst.
egyeneseiből álló hálózatnak w—z2, illetve 2 = γιο által a 2-síkon előállított
képe is. Ha u. i. z—x-\-iy, akkor
u -f iv — (x -f iy)2,
vagyis u = x2— yl, v = 2 ocy,
úgyhogy az u=cv illetve v—c2 egymásra merőleges egyenesseregnek az
x2·—y2= Cj illetve 'íxy = c2
egymásra merőleges (szögtartó!) egyenlőszárú hiperbolasereg felel meg
(119. ábra).
5. A w = s ( » - r —) racionális törtfüggvény.
Az eddig ismert függvényekből (ábrázolásokból) most már egyre bonyo

lultabb függvényeket (ábrázolásokat) állíthatunk össze. így pl. a
<ϊ. §. E lem i függvények és ábrázolások. 283
függvényt, mely — amint az rögtön igazolható — a
alakba írható, az egymást követő

1+
4Z +xl f = z * Z2=w- 1— w ~
kapcsolatokból építhetjük egymásután fel (120 . ábra).
Az elsőnél a 2-sík pozitív valós tengelye a Z-sík pozitív valós tenge
lyébe, — 1 a oo-be, 0 a —1 -be, 1 a 0 -ba, oo a + l-be megy át. így a z-sík-
nak a —1 és 4-1-ben a valós tengelyre merőleges egységköre egy a Z-sík
valós tengelyére o o - és 0 -pontjában merőleges «körbe», tehát a képzetes ten
gelybe, a 2-sík egységkörének belseje a. Z-sík baloldali felébe, a z egységkörének
120. ábra. = Z , Z V JT ,
külseje pedig a Z-sík jobboldali felébe megy át. A Z2= W transzformáció

ezután a Z pozitív képzetes tengelyét a W negatív valós tengelyébe, a bal
oldali félsíkot tehát a PF-sík mondjuk itt kezdődő teljes felső levelébe, jobb
oldali felsíkját pedig így a W alsó levelébe viszi át. Az elágazódásí-metszet
tehát most a negatív valós tengely mentén van. A z egységkörének belseje,
illetve külseje eddig a IF felső illetve alsó levelébe ment át. Az utolsó
|----== w körtartó lineáris transzformáció e képen nagyjában csak any-
nyit változtat, hogy a W = oo, kF=0 elágazódási pontokat a w= —1, rü==— 1
pontokba, és magát az elágazódási metszetet a —1 <ς?«<ς1 szakaszba visz
át. Végeredményben :
Z84 I V . Komplex számok és komplex-vállozös függvények.
a w = - í (z -j- - í ^-függvény az eyyrétű z-sikot a w — — 1 és. 4- 1 -pontok

körül csavarodó, e kél pont közti szakaszon elágazódó kétlevelíí fíiemann-fék
felületbe viszi át, Az egységkör belseje az egyik, pl. felső, az egységkör külseje
pedig a másik levélbe megy át.
Mivel - í - = ~ ----í j csak a z = — 1. — 1 pontokban zérus, az
ábrázolás minden más pontban konform.

Pontosabb képet akkor kapunk, ha 2-t. trigonometrikus és w-1 algebrai
alakba írjuk. Akkor
z = r (cos φ -j-i sin y>), — = — (cos <p— i sin φ),
Z T
tv = u-\-iv
és így «= 7 (r + 7 ) °°s 0= 7 ('■— 7 ) sin Ψ'

Innen osztással, négyzetreemeléssel és összeadással illetve kivonással
(E) = 1
W t t - 'v )‘
illetve
u~
(H) = 1
COS2 ψ sin2 !1
adódik. A z-sík r=konst. körei tehát a ?u-sík (E)-ellipsziseibe (az r és —érték
nek megfelelő a felület két különböző levelében egymás felett fekvőbe), a
z-sík φ—konst, félsugarai pedig a w-sík konfokális (H)-hiperboláiba mennek

át (121. ábra). Az r— 1 egységkör s a négy p = 0 ,-jp π, n félsugár minden
3. §. Elemi iüqgvények és ábrázolósok. 28 5
esetre kivételt képez. Az előbbi az ide-oda befutott· — 1 w <; 1 szakaszba

megy át, hiszen r = 1 esetén
u = cos <p, v — 0, U< <p^ 'Z jí ;
a négy félsugár képe pedig a ω-sík valós tengelyének + 1 és + ° ° · illetve
— 1 és —oo pontjai között ide-oda befutott szakasza, hiszen pl.
ip — 0 esetén u = ^ ( r-(- -ί), » = 0 és itt ()< r.
Az áramlások elmélete szempontjából igen fontos a w alsó levelén futó

v=konst. egyenessereg «-síkbeli képe is. Ennek segítségével u. i. az egyszerű
w z
122. ábra. te ·
párhuzamos áramlásból egy kör körüli áramlásra következtethetünk (1 2 2 .

ábra.)
6. Exponenciális és trigonometrikus függvények.
E fejezetben már ismételten megemlítettük, hogy az ez, cos z, sin z
függvényeket — képzetes «-értékekre az
z2 2® z* zb
e* = l + « + — — —— + — H----
2! 3! 4! 1 5!
,2
COS 2 = 1 — f — ---- f ·
r 4!
sm 2 = 2 —
3! + 5 !~ +
mindenütt (abszolút) összetartó sorokkal értelmezzük. Ezek alapján azután
könnyen kimutathatjuk, hogy c három függvénynek minden a valósból ismert
és pusztán egyenlőségjelekkel kifejezett funkcionális sajátsága a komplexben
is érvényben marad.
de* . d cos 2 . d sin z
A = e , ---- — = — sm 2, = COS 2
dz ~ " ’ dz ’ dz
funkcionális egyenletekről már megemlékeztünk. Egy a cos, illetve sin sorára
vetett pillantás a
m IV . Komplex számok és kompiex-rállozós fiififivényck.
cos (— z) = cos z, sin (— z) — — sin z

kapcsolatok érvényben maradásáról is nyomban meggyőz. Továbbá szóró 1-
szóra ugyanúgy, mint a valósban (I. 4. § 8 .) a
reláció helyessége is igazolható.

Az utóbbiból pedig megint csak ugyanúgy, amint a valósban (I. 6 . § 4.),
az exponenciális függvény jellegzetes
e“+®= eV
ú. n. összegezési-tétele adódik. így
e~
e‘ .’= 1,
vagyis egyrészt e2 komplex z-re is a zérustól különböző, másszóval az
ez= 0
egyenletnek nincs z gyöke a komplex számsíkon sem, másrészt e~2= — ,
stb., stb. . . .
Amíg azonban valós változó esetén az exponenciális és trigonometrikus
függvények között semminémő kapcsolatot sem találtunk,— az előbbi mono
ton változott, az utóbbiak ezzel szemben periodikus függvények voltak —
addig komplex változó esetén közöttük az
eie = cos z + i sin z
ú. n. Euler-féle reláció (1748), az analízis egyik legmeglepőbb, legszebb s
legnagyobb horderejű relációja áll fenn.
* Valóban, ha az exponenciális sorban z helyére i z -1 írunk s az i növekvő
hatványait ciklikusan 1, i , —1, —-i-re redukáljuk, akkor azt találjuk, hogy
, .\z . Zl . z* z*
l + i* — — 1 sT + 4Γ 5!
Ez a sor azonban nyilván a cos z- és az i-vel szorzott sin z-sor összege, ha az
utóbbi két sor két egymást követő tagja közé egy-egy zérust iktatunk — ami az
összeg megváltoztatása nélkül megtehető — s azután tagonként összegezünk.
Pl. ' e'1*1= cos 2π + i sin 2π = 1,
úgyhogy ez+**í _ ez (Λττί— ez
A komplexben tehát az exponenciális függvény is periodikus, periódusa
'Ini — illetve ennek minden egészszámú többszöröse. Hogy más periódusa
nincs, azt a következő pontban geometriailag «látni» fogjuk.
Mivel cos z — mint láttuk — most is páros, sin z pedig páratlan függvény:
e~ “ = cos z — i sin z,
úgyhogy ezt Ruler relációjához adva, illetve abból kivonva
p tZ .
eu—e~'-
COS Z = ■ o illetve sin z —
_ 2t
adódik.
3. §. Elemi függvények étt ábrázolások. 2S7
Most. már könnyen kimutathatók a

cos(w-)-tf), sin (m4-v)
kifejezésekkel kapcsolatban a valósból ismert összegezés! tételek is. valamint,
az is, hogy ez a két trigonometrikus függvény — komplex argumentum esetén
is — csak a valósból ismert 2π (primitív) periódussal bír.
Pl. megemlítjük, hogy
_ sin %=
Befejezésül inég csak azt jegyezzük meg, hogy Euler relációja kapcsán
z trigonometrikus alakja :
z — r (cos ψΑ- i sin ψ) = re'r.
Ez az alak, tekintettel arra, hogy az «-alapú hatványra vonatkozó szabá
lyok változatlanul érvényben maradnak — a réginél sokkal kellemesebb.
így p b a
z = reA'P,
komplex számok szorzata, hányadosa, hatványa és gyöke most egyszerűen
alakban adódik.
7. Hiperbolikus függvények.
Az exponenciális függvény definíciója után mi sem gátol meg abban,
hogy a
relációkkal a hiperbolikus függvényeket a komplexben is értelmezzük.

Csak természetes most már, hogy e két függvénynek minden a valósból
ismert funkcionális egyenlete a komplexben is «folytatólagosam fennáll.
Elegendő, ha itt a
deh z , dsh z
—-— = sh z. —-— = eh z
az
relációra és az Euler-féle relációt már a valósban mintegy előkészítő
e* = eh z -f- sh ^
kapcsolatra hivatkozunk.
A hiperbolikus függvények definíciójából és a körfüggvényeknek az
exponenciális függvénnyel előbb kifejezett
2 SS IV . Komplex szám ok és komplex-változás függvények.
alakjaiból azonban most nyomban következik, hogy
eh z — cos iz, síi z — X- sin iz.

I
úgyhogy a komplexben a kör- és a hiperbolikus függvények közötti válaszfal
teljesen leomlik, s e két függvény-osztály funkcionális sajátságainak eddig
többé-kevésbbé rejtélyes hasonlóságára teljes fény derül.
8. A ír c kapcsolat és megfordítása.
Legyen z=x-\-i>) algebrai- és to—ge^' trigonometrikus alakban. Akkor
w = ez kapcsán
ρ<οά e.e+iy — .gX f.i!,
azaz |w | = p = e :r és arc w=<f> — y. (1 )

így a 2-sík j/= konst. egyeneseinek aw-sík ^=konst. félsugarai, a z-sík
x= konst, egyeneseinek pedig a u>-sík ρ = konst, körei felelnek meg. Röviden :
a w—ez kapcsolatnál a z-sík derékszögű koordinátavonalai a w-sík sark-
(J'IV
koordináta-vonalaiba mennek át. - j - — e* Φ 0 kapcsán az ábrázolás a véges
ben mindenütt konform.
Pontosabban! Vegyük a z-sík pozitív irányban befutott teljes valós
tengelyét (y—0 , — oo< * < + °°). amelynek a ιο-sík pozitív irányban befu
tott pozitív valós tengelye (ψ=0, 0 < p < + oo) felel meg. Ha ezt a z-sík-
beli egyenest önmagával párhuzamosan az y = 2 jr ordinátáig felfelé toljuk,
akkor képsugara a to= 0 körül pozitív irányban forog, a w-síkot egyszer

teljesen bejárja s kiindulási helyzetébe érkezik vissza. A w=z2 kapcsolatra
emlékezve tehát megállapítjuk, hogy
a w=ez függvény a z-siknak az y= 0 és f/= 2 ?r egyenesek közé eső nízszin-
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. *$«>
tea sávját kölcsönösen egyértelműen és konform műdön a pozitív valós tengely men
tén felhasított w-síkba viszi át. Az y—0 sávhatárnak a hasítás felső, az y='2n
sávhatárnak ezzel szemben a hasítás alsó partja felel meg (123. ábra).
Az exponenciális függvény 2ni periódusára való tekintettel az ez alap-
sávhoz a z-síkban fel- és lefelé közvetlenül és közvetve csatlakozó 2 n"inagas-
ságú vízszintes sávok képe megint egy-egy **·
ilyen felhasított w-sík. Hogy a kapcsolat
áttekinthetőségét, kölcsönösen egyértelmű
voltát megóvjuk, a ta-sík feletti minden Ξ Ξ ^ Ξ Ξ Ξ
ilyen levelet az első pillanatra különállónak
tekintjük, de z-síkbeli alaptartományának
csatlakozása szerint azután hasításának
alsó partját a felette álló levél hasításá 124. áb ra. A levelek összefüggése
nak felső partjával összefűzzük (124. ábra). log w Riemann-féle felületén.
így:
w = ez uz egyrétű z-síkot egy a w-sík w = 0 és w — oopontjai körül csavarodó
végtelensoklevelű Riemann-féle felületbe, mint a z = °o és w = 0, w = oo pontok
tól eltekintve kölcsönösen egyértelmű és konform képbe viszi át. Éspedig a z-sík
•2kn y< 2 (fc + 1)π
sávjának belsejét egy-egy teljes, t. i. a k-ik levélre, úgyhogy két egymástól
2 r,i egészszámú többszörösében különböző z-pontnak két w-képpontja ponto
san egymás fölé, két különböző levélre esik.
A w = ex függvény megfordítását, a
z - log w
függvényt: éppen azzal értelmezzük, hogy a w-sík feletti végtelen soklevelű
Riemann-iéle felület egv pontjához z-síkbeli képeként eddigi z-síkbeli alap
pontját rendeljük. így z=log w a w-sík feletti Riemann-ié\e felületet az
egyrétű z-síkba viszi vissza. Két a w-sík egy és ugyanazon w= ρβ'Ψ
pontja
felett álló pontot a z-sík két, egymástól pusztán 2 πΐ egészszámú többesében
különböző pontjába. A 0 ^ ί/<2ττ sávba eső főértékre nézve tehát
|w| = p = e* és arc w = y
kapcsán x = log ρ és y = (arc w)
— ahol logp a jp pozitív számnak a valósból ismert logaritmusa — úgyhogy
a z = x + iy
algebrai alakra való tekintettel:
(log w) = log | w | -f- i (arc w) ;
minden más értékre nézve pedig
log w = log | w | -f- i arc w.
10
290 IV . Komplex számok és komplex-változós függvények.
FI. log <— 1) = log |— 11+ i arc (— 1) = i (π t- 2 k n )
és log i = log 1 i
II
( £ +2Απ)
log 1 = (log 1) -t- i arc 1 = i 2k n .
A w-sík feletti végtelensoklevelű felületet a logaritmus Riemann-féle

felületének nevezik. Ezen a logaritmus egytrtékű függvény, vagyis egy
pontból egyik értékével kiindulva s e pontba bármilyen bonyolult, de a felüle
ten futó (a w = 0 , w — oo elágazási pontokon át nem haladó) görbén vissza
térve kezdeti értékére jutunk. Ezzel szemben az egyrétű w-síkon a logarit
mus végtelensok·értékű,. A sík egyik pontjából a logaritmus /c-értékével kiin
dulva s ide a kezdőpontot p-szer pozitív, n-szer negatív irányban körülfonó
úton visszaérkezve nem /c-ra, hanem a k-f-(p—») 2ni értékre jutunk.
Amint az e* periódusa, úgy a log tv periodicitást modulusa: 2πί·
9. A geometriai függvénytan főtétele.

Az eddig tárgyalt elemi ábrázolások kellő összeállításával most már
egymásba számos tartományt kölcsönösen egyértelműen és konform mó
don át vihetünk
Egy körgyűrű belsejét, pl. egy ellipszis belsejébe azonban nem, mert az
előbbinek van oly g görbéje, amely kerületi pontot körülzár, amíg az utóbbi-
125. ábra. Kgyszeresen, kétszeresen és három szorosan összefüggő tarto m án y .
nak nincs (125. ábra). E két tartomány nemhogy konform, de még kölcsö
nösen egyértelmű és folytonos, úgynevezett topológiai transzformációval
sem vihető át egymásba. Másszóval egy gummi-körgyűrű egy ellipszis
tárcsába gyűrődés nélkül (egyértelműen) és szakítás nélkül (folytonosan)
nem deformálható. Az ellipszis belseje egyszeresen-, a körgyűrű belseje
kétszeresen összefüggő tartomány.
Egt) síktartományt ugyanis egyszeresen összefüggőnek nevesünk, hu
kerülete egyetlenegy összefüggéí ponthalmazból, görbéből (esetleg egyetlenegy
pontból) áll. Ilyen pl. egy kör-, vagy egy ellipszis-, vagy egy háromszög
belseje, de a teljes sík is, ha egyetlenegy pontját kirekesztjük. Ezzel szemben
olyan síkbeli tartomány, melynek kerülete 2 , 8 , . . . , n, páranként egymástól
különálló görbéből (esetleg pontból) áll, két-, három -,. . .. n-szeresen össze
függő.
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. •201
A geometriai függvénytan főtétele a következő Riernannnak (1851)

köszönhető tétel :
bármely egyszeresen összefüggő s legalább két kerületi ponttal bíró egyrétű
tartomány az egységkör belsejébe — tehát két ilyen tartomány egymásba — köl
csönösen egyértelműen és konform módon átvihető.
10. Periodikus jelenségek komplex tárgyalása.

A periodikus jelenségek tárgyalásánál — mint tudjuk — alapvető
szerepet játszik a két elemi periodikus függvény, a cosinus és a sinus, tehát
Euler relációjára való tekintettel, a komplex- változós exponenciális f üggvény
valós és képzetes része. Az a felismerés, hogy a cosinusos és sinusos jelensé
gek külön vizsgálata helyett ezeknek az exponenciális függvénybe olvasztott
közös tárgyalása a rezgésjelenségeknek — bár komplex, de — alakilag felette
egyszerű kezelését teszi lehetővé, ma már olyan általános, hogy vele itt is
foglalkoznunk kell.
Amint az I. 0. § ü.-ban említettük, ha ω és pállandó és t a változó idő, okkor az
a cos (m t -\-ψ ), illetve «s in (tu' I </>}
függvényekkel jellemzett periodikus jelenség, (mechanikai vagy elektromos) rezgés
esetén a az amplitúdó,
a periodikusan változó mennyiség legnagyobb értéke,
T - -— a p e r ió d u s ,
ω
egy rezgés tartama, tehát
1 — -71
ffb- = v a frekvencia,
az időegységre eső — s így
2λ . .
to -ψ - ~πν a k ö r fr e k v e n c ia ,
a 2π m á s o d p e r c r e eső re zg é se k « szám a*. Mi röviden frekvencián mindig az u tó b b it

értjük. Végre
tol + ψ a rezgés f á z i s a ,
és φ e f á z i s á lla n d ó ja .
A cosinusos és sinusos rezgés külön tárgyalása helyett vonjuk ezeket —
Euler relációjával — az
a β<<ω,+ν) = a [cos(ori + φ) + isin (cat -j- ψ)]
úgynevezett komplex rezgésbe össze s ábrázoljuk az utóbbit egy a Gauss-
féle számsík kezdőpontjából felrakott síkvektorral. A cosinusos tagot tehát
e síkvektornak a valós tengelyre, a sinusost pedig e síkvektornak a képzetes
tengelyre vetett vetülete ábrázolja.
A f-idő változásával voltaképpen e vektor tol -{- φ hajlásszöge, a rezgés
fázisa változik, a síkvektor kezdőpontja körül ω-szögsebességgel forog. Az
alkalmazásokban azonban két vagy több azonos frekvenciájú rezgés sík
10*
202 IV . Komplex számok és komple.x-vállozós függvények.
vektor egyidejű kapcsolatát vizsgáljuk, s így a vektorokat nyugalomban

lévőeknek tekintjük. Matematikailag ez azt jelenti, hogy a különböző fázis-
állandójú
+ (M>i(p βΐωΐ
rezgésekből a közös eM ú. n. időtényezőt lehasítjuk s csak a megmaradó

a c' ψ
részt ábrázoljuk!
Pl. 1) A z a cosv + a'cos?»'
nehézkes, közvetlen összegezés helyett a 126. ábra szerint az
a e if + a'tiy'
vektor-összegezést hatjuk végre,
amelynek a"ei<p" eredőjére nézve —
a vektor háromszögből a cosinus-
tétel alapján — nyilván
a '* = a* + <*'*+ 2ao'cos (φ φ ')
,
a sin φ -- « ' sin w ’
es tg ψ = ---------------;------- —
a cos ψ — a cos <p
adódik.
így a cos φ +- a ' cos φ ' = a ' cos φ ’ .
2) n — 2, 3, 4, . . . számú,
azonos frekvenciájú és amplitu-
—
71
dójú, de sorra ■^ — -uel nagyobb
fázisállandójú cosinus (sinus)-rezgés összege zérus, szuperpozíciója nyugalmat

eredményez, mert
rt—1 cos/
Ya φ
sin ■*)
b —1 ..‘
in b —ι .. orr
V .c « = a e il0*+'P> V< n
síkvektor valós (képzetes) része. A vektorábrázolásnál azonban nyomban szembe

szökik, hogy a jobboldalon álló összeg zérus.
íme e tételnek egyik közvetlen, gyakorlati alkalmazása! Váltóáramoknál
a feszültség (elektromotoros erő) s az áramerősség ily periodikus mennyiség. Egy
r 2 ít
generátor (dinamó) forgó mágneses térben álló n = 3, egymáshoz — --szög alatt
ο~ ύ
hajló tekercsében három, — - fázis-eltolódású váltóáram
I 0 cos int, I n cos |o>t -— ^-J. cos (ω/ 2
észlelhető. Mivel ezeknek összege zérus, a három tekercs c s illa g b a kapcsolható ;

a csomópontban áram nincs, az egyensúly- tehát pusztán h á r o m vezeték alkalma
zásával helyreállítható : e három vezetőn a háromfázisú forgó-áram tovább
szállítható.
A következő pontban a komplex írásmódnak egy az eddig bemutatott két
példán messze túlmenő alkalmazásával foglalkozunk.
3. ,§. Elem i függvények és ábrázolások. 293
11. Komplex írásmód a váltóáramok elméletében.

Ha egy /Ϊ -ellenállású áramkörbe állandó E elektromotoros erőt, tehát egyen
áramot iktatunk, akkor a fellépő áram i-erősségét· O hm
R I= E
törvénye szabja meg.
Ila azonban ebbe a körbe még tekercset és sűrítőt is kapcsolunk, akkor
áramot csak változó E elektromotoros erőnél észelelbetünfe. /-erősségét. — O h m
törvényének általánosításaképpen — a
L + R í -1- k I j I á i + ej = E
0
egyenlet szabja meg.
Az Λ’-feszültségű áramforrás elektromotoros erejét u. i. ebben az esetben
a ) az Oárn-féle ellenállás (hőveszteség), b ) az indukált áram feszültsége, c ) a sűrítő
elektromos erőtere emészti fel. Az első R Í feszültség-csökkenést eredményez.
A második Λ -mérvűt, mert az indukált áram F a r a d a y kísérletei szerint nem
(II
az indukáló áram puszta erősségétől, hanem annak id ő b eli vá lto zá sá tó l, a —— deri
válttól függ ; a X arányossági tényező, az ö n in d u k c ió s e g yü tth a tó , a vezető alakjá
tól függ. Végre a sűrítő feszültség-különbsége Q-töltésével egyenes, C-kapa< itásá-
rlCí ·
val (befogadóképességével) fordított arányban áll. Mivel I , Q — |lá t c.
I ·
A képletek egyszerűsítése kedvéért fc = -^- szerepel. Sűrítő hiányában k =0.
A felírt egyenlet egy ú. n. integro-differenciálegyenlit, amennyiben az áram
erősség / = /( ( ) ismeretlen függvényét a differenciálás és az integrálás jele alatt
tartalmazza. Mindkét oldalán f-szerint· differenciálva az /-b e n egy tiszta
d2/ dE
X
1F ÜT
differenciálegyenletre jutunk. Jelöljük a (-szerinti differenciálást vesszővel. —
A helyett, hogy az
X /" R l'c + k l e = E l
és X /” + R F , + k i , = E ,'
egyenleteket külön vizsgálnánk, másszóval az
E c = E 0 cos (ωί ! φ 1. E , = F q sin hot 1 φ)
feszültségű köröket külön tárgyalnánk, vezessük be av
E — E c + iE ,, / = /<· -f ?7 „
k o m p le x feszü ltség et és k o m p le x áram erősséget. Az így fellépő
(d) E l ’ 4- R 1 ‘ + k i — E '
egyenletben E —X'0<’í"ut+'f) - E neur . eiwt.
Tegyünk kísérletet az / = / 0e*V.e<<ut függvénnyel, tehát· egy a feszültséggel meg
egyező frekvenciájú, de más amplitúdójú és fázisállandójú áramerősséggel. Akkor
E ' = iw E . I ' — lw l, / " —— u)‘I ,
úgyhogy a (d)-egyenletbe való helyettesítés a
(k — X e>2 -f i R w ) I = i ω E
294 IV . Komplex számok és komplex-változás függvények.
egyenletre vezet, amely

(O) E,
alakba Írható : E és I értékeit ide helyettesítve tehát a fenti kísérlet tényleg ered
ményre vezet, ha / n-( és ψ-Ι az
E 0e<‘r
(1) /„e<* =
R + i[ a iL — —|
CD !
egyenlet alapján határozzuk meg, ami a legkisebb nehézségbe sem ütközik.

Mielőtt azonban ezt megtennők. mutassunk rá az (O)-egyenlet jelentőségére.
Ez az egyenlet az O h m -tö rv é n y re em lékeztető
W1 = K
egyenletbe megy át, ha a
w = r + , · μ ....y
ú. n. k o m p le x ellenállást bevezetjük. Ez a felismerés igen nagy horderejű! Abból
u. i., hogy O h m törvényét a váltóáramok körére is sikerült alakilag átvinnünk,
nyomban következik, hogy m in d a z o k a t a ka p c so la to k a t és tö rv é n y szerűségeket, a m e
ly e k eg y e n á ra m o k n á l e törvényből /a k a d ta k , a m egjelelő k o m p le x m e n n y is é g e k között
vá ltóáram esetére i s á lv ih e tjü k . íg y pl. sorba k a p c so lt vezetők (elektrotechnikai és
vektor-geometriai értelemben vett) eredő ellenállása az alkotó ellenállások összege ;
e g y m á s m ellé kapcsolt vezetők eredő vezetőképessége (az ellenállás reciprok értéke)
pedig az alkotók vezetőképességének összege, úgyhogy ez az eredő «ellenállás»,
illetve «vezetőképesség» a komplex ellenállásokon végzett egyszerű műveletek
kel — ha tetszik, vektorgeometriai szerkesztésekkel — nyomban meghatároz
ható. Λ k o m p le x írá sm ó d ró l le m o n d va e fe lis m e ré s teljesen elvesz és a /eltép ő k é p
letek bonyo lu ltsá g a m ia tt m in d e n á tte k in té s és g o n d o la t lehetetlenné v á li k 1
Ha végre a komplex ellenállás
TV = 11+ i (o) L — - M = re ü .
\ ( ω!
Cm o»J/C — 1
ahol |W | — 1 / f f 2 - ( « £ — és tg(
fí " E C o, "’
— itt r a váltóáram-ellenállás, impedancia — akkor az (I)-egyenletből
, Eo- es
------ ■ u> = φ — ő,
r
úgyhogy az
/ = /„. —°., *<ωί ■φ Λ).
áramerősség valós része :
E0
— == c o s ( ωί V φ δ)
a cosinusos (képzetes része a sinusos) feszültségnél fellépő áramerősséget adja.
12. A Bolyai-féle geometria.

Pont, egyenes és sík egyszerűbb fogalmakra vissza nem vezethető a la p
fo g a lm a k. Értelmüket csak a közöttük bizonyos mértékben ö n k é n y e se n felállított
3. §. Elemi függvények és ábrázolások. 295
alapvető kapcsolatok, a x ió m á k szabják burkoltan meg. Pl. : Két, egymástól

különböző «ponton» át egy és csakis egy «egyenes» fektethető. Három, nem egy
«egyenesre» eső «pont» egy és csakis egy «síkot» határoz meg. Stb. stb. Ezeknek
az axiómáknak igaz vagy hamis voltáról nem beszélhetünk. Legfeljebb arról,
hogy valamely rendszerüket lehető e g y sze rű e n , elle n tm o n d á sm e n te se n és teljesen
építsük fel.
Erre a megállapításra kimutathatóan két és félezer éves fejlődés után ju tot
tunk. Első fejezetét, a Kr. e. 300 körül lezáródott s kétezer éven át változatlanul
és egyedül «igaznak» tartott E u k lid e s -fé le geometriát, iskolai tanulmányainkból
ismerjük. Mai s 1899-ben H ilb e rt göttingai matematikus híres ünnepi iratában
élesen körvonalazott állapotát bevezető szavainkban elvileg vázoltuk. Felada
tünk így már csak az, hogy 1823-ban bekövetkező fordulatára, egy 21 éves székely
mérnökkari hadnagy, B o ly a i J á n o s (1802— 1860) vizsgálatainak rövid ismer
tetésével rámutassunk. Mivel ifjúkori emlékeink az euklidesi geometriához fű
ződnek, Bolyai lángelméjű gondolatait K le i n és P o in c a ré (1882) nyomán egy
e u k lid e si m in tá n , mint térképen követjük.
Vegyük a komplex z-sík fc-egységkörét (1276. ábra). Nevezzük ennek (p l.il)
belső pontjait p o n to k n a k , a reá merőleges köröknek belső (pl. e, A B . A D , A E .
127. ábra. A Bolyai-féle geometria s egyik euklidesi mintája.
A F . A G ) íveit eg yeneseknek s belső pontjainak összességét s ík n a k . Az euklidesi

z-síktól, egyeneseitől, pontjaitól való megkülönböztetés kedvéért az így beveze
tett ú j alapfogalmakat dűlt betűkkel nyomatjuk.
K ét ily egyenes hajlásszögein képköreiknek illetve ezek érintőinek meg
felelő hajlásszögeit értjük, úgyhogy a Bolyai-féle geometria egyik szögtartó képét
követjük.
Jelentse két : z, és z2 p o n tn a k távolságát
1 1,,(r 11 ~ 1+ K —2»l
2 U,K |1 — ?,z2 |— |z, — z, |
így az ábra . . . (— 2, — 1), (— 1, 0), (0, 1) . . . e g y e n e sd a ra b ja i mind e g ység n yi
h o sszú sá g ú a k . Ezek a darabok ugyan euklidesi értelemben nem egybevágóak, de
a szó új értelmében egybevágóak lesznek. Megállapodunk u. i. abban, hogy két.
2 0 fi I V . Komplex srthnok és komplex-változás függvények.
a z- illetve «'-pontokból álló idom ot egybevágónak akkor és csakis akkor tekintünk,

ha az egységkör belsejét önmagába átvivő
, a z -f b
n a — bt> ;> o
bz + n
lineáris átalakítással egymásra leképezhetek. Ez az álalak ílás kör és szögtartó,
így tehát egyeneseket egyenesekbe visz át.
Ebben az á j sík g e o m e triá b a n egy e-egyeneshez a rajta kívül fekvő Λ -pontból
végtelen sok n e m m etsző, p á rh u z a m o s egyenes húzható. Mindenekelőtt a reá merő
leges A B -eg yen esd a ra b két oldalán növekvő hajlásszög mellett először n e m m etsző,
ú. n. elp a tta n ó A D . A E egyen esp á r, a B o ly a i-lé le p a ra ü e tá k , továbbá mindazok
az A G -eg yen eeek, amelyek e két eg yen esn ek az A B -το merőleges A F -e g y e n e s t tar
talmazó szögterében maradnak. Ez a geometria, tehát n e m e u k lid e si, mert benne
E u k lid e s 11. axióm ája (több kéziratban 5. posztulátunia, kielégítetteek tekintett
követelménye) :
egy sík «-egyeneséhez az egyenesen kívül eső A -pontjából (127a. ábra)
legfeljebb egy párhuzamos (t. i. A F ) húzható — nem teljesül. Az euklidesi geo
metria minden más axiómája azonban könnyen kimutathatóan itt. is érvényes
marad.
Mivel ez új geom etria minden tételének az euklidesi képen egy-egy euklidesi
tétel felel meg. ez a geometria az euklidesinél semmivel sem lehetetlenebb, azzal
axiómái ellentmondás-mentességére nézve egyenrangú. A 11. axióma tehát, a többi
től füg g etlen , mert megtartása vagy elvetése egyaránt, ellentmondás-mentes rend
szerre vezet. íg y érthető, hogy mindazok, akik Euklidesszel szemben ezt az axió
mát tételnek vélték és a többiből levezetni igyekeztek (és ezek közé tartozott még
János atyja, B o ly a i F a r k a s (1775— 1856), a marosvásárhelyi kollégium sokoldalú
matematika-tanára is) szükségképpen hajótörést, szenvedtek.
A két geometriának a 11. axiómától független tételei természetesen meg
egyeznek. B o ly a i J á n o s ezek megállapításában is igen messzire megy. összessé
güket a l l . axiómától független, ab szo lú t g e o m e triá n a k nevezi. Ezzel szemben meg
állapítja, hogy a többiek feltűnő különbséget mutatnak. íg y pl. egy három szög
belső szögeinek összege a 180°-nál kisebb ; vegyük pl. a b ) ábrán az A D -e g y e n e st
és az egységkörnek két, ezt metsző átmérőjét. A hiány annál nagyobb, minél
nagyobb a három szög területe. Ez azzal a szembetűnő ténnyel kapcsolatos, hogy
pl. az e-egyenesröl elpattanó A D , A E -eg yen esek 2w hajlásszöge az A B növelésénél
fogy. A legfontosabb azonban az, hogy ha a térkép fc-körének sugarát változtat
juk, akkor a megfelelő fogalmak bevezetésével más és más Bolyai-féle geometria
képére jutunk. Rögzített e-egyenes és A - p o n t mellett nagyobb sugárnál az elpat
tanó A D , A E -e g y e n e se k képkörei nagyobb sugarúak, 2w hajlásszögük is növek
szik, úgyhogy az alapkör sugarának minden határon tel való növelésével, mint
határesetre, az euklidesi geometriára jutunk.
A Bolyainknak megrendítő életrajzát s műveiknek — más szempontból
való — népszerű tárgyalását az olvasó ma D á v id L a jo sn a k . «Α két Bolyai élete és
munkássága» (1923) című s a nagyközönségnek írt kitűnő könyvéből ismerhet;
meg.
4. §. Integrálás a komplex számsíkon. 297
4. §· In tegrálás a k o m p le x szám síkon.
1. Görbék.
Ábrázoljuk a « komplex számokat a «-sík kezdőpontjából kiinduló
síkvektorokkal, ú. n. helyzetvcktorokkal. Legyen t valós változó s rendeljünk
ennek minden az
intervallumra eső értékéhez egy-egy z — zít) helyzetvektort. Ha ez a «(íj

függvény folytonos és t az intervallumot «-tói /9-ig befutja, akkor a «-vektor
az O-kezdőpont körül mozog, végpontja pedig egy befutási iránnyal kitün
tetett, irányított folytonos görbét ír le.
így pl.
1) ha a és 6 két rögzített komplex szám, akkor
z = « + ( b — a) t ; oo < / < |oo
az a és b-helyzetvektorok végpontján átmenő, növekvő l esetén előbb a azután b
végpontján áthaladó egyenes (128. ábra). Vagy
2) ζ = «+ϊ·β**; U ■< f < 2π
az α-helyzetvektor végpontja körül r-sugárral (növekvő í-nél pozitív irányban)
írt kö r. Vagy
(b-áit
3) z = y (rew+ ; ( ) g / < 2π
egy ellipszis,
4) z — — (Ιβ*ν + ; 0 < (< o o
egy hiperbola-ág. A m ondott (-értékekre 128. ábra. E gyenes jellemzése

ugyanis kom plex számokkal.
ξ = reil illetve ξ = teuP
a ζ-sík kezdőpontja körül r sugárral írt kör illetve a kezdőpontból <p-szög alatt
kiinduló félsugár, s ezeket az előző cikk 5. pont ja szerint a
transzformáció a z-sík egy ellipszisébe illetve hiperbola-ágába viszi át.

A következőkben rendszerint olyan folytonos görbékre szorítkozunk,
melyek a. «-sík egyik «-pontjából kiindulva egy másik b- vagy ugyanazon
«-pontjába torkolnak a nélkül, hogy egy ponton többször áthaladnának.
Ezeket a görbéket egyszerű, az utóbbiakat külön egyszerű zárt görbéknek
nevezzük. Ezenkívül (elméleti és gyakorlati szempontból kiolégítő mérvben)
szakaszonként sírna görbékre szorítkozunk.
A «= «(í) a ^ is ; β
irányított egyszerű folytonos görbét szakaszonként simának nevezzük, ha az

(a . (?)-köz végesszámú olyan részre bontható, hogy minden ilyen rész bel
sejében z a í-szerint differenciálható, ez a z'(<)-derivált a zérustól különböző,

folytonos, végre ha t egy ily rész egyik végpontjához közeledik, akkor z'(t)
véges és zérustól különböző határértékhez tart. Geometriailag e feltételek
azt biztosítják, hogy görbénkhez az említett szakaszok belsejében érintő
vonható, a z'(t)-érintővektor irányát folytonosan változtatja, s az egyes
szakaszok végpontjában görbénk egymástól különböző bál-, illetve jobb
oldali érintővel bír.
Valóban, ha egy z(f)-pontban
lim g(<-l· At) z(t) _ |jm Δζ _ ,
zt—>o Jt “ ~ zW *
akkor a Jz-húr vek tor s így az ettől csak nagyságra és esetleg értelemre
' Az f
különböző — szelővektor A t—*·0 esetén egy határhelyzethez tart. így
Ut
görbénkhez ^-pontjában érintőt vonhatunk és ez éppen z'(f)-irányú.
Ha egy ilyen szakaszonként síma, egyszerű görbén az
a= t0<tt <h< <t,-i<t,<
··· ··■ < < „ = / ?
értékekhez tartozó
z(a) = a, zj, z%,...» Z\<—i, zv, . . . , b ζ(β)
osztópontokat felveszünk s ezeket a mondott sorrendben összekötjük, akkor
egy a görbéhez írt törött vonalat nyerünk. E törött vonal v-ik oldala a
Az, = zy— 2 v_i
vektor, hosszúsága tehát
V V
Alapvető fontosságú, hogy e törött vonalak hossza mind egy és ugyanazon

L-szám alatt marad és ezt elegendő finom beosztásnál tetszésszeri nt meg
közelíti. Ezt a
dt
a
számot görbénk ívhosszúságának, magát a görbét pedig rektifikálhatónak,
egy L-hosszúságú egyenesdarabra kiegyenesíthetőnek nevezzük. Állítá
sunk — elméleti érdekű — bizonyítását a következő pontban közöljük.
2. Szakaszonként sima görbe rektifikálhatósága.

* Állításunk igazolására mindenekelőtt kimutatjuk, hogy s im a görbe eléggé
finom beosztásánál a
Σ \Α ζ ,\= Σ \ |A ', és 2 1z'lU ) |At,
összegek egymástól előírtan kevéssel különböznek. Evégből bocsássuk előre

azt a figyelemreméltó segédtételt, hogy s im a görbék elég finom beosztásánál
4. §. Integrálás a komplex szAmsikon. 299
ahol m in d e n |í v j kisebb, mint· egy előírt pozitív e. Ennek a segédtételnek ismere

tében és a komplextagú összeg abszolút értékével kapcsolatban az 1. § 3.-ban
mondottakra emlékezve u. i. bizonyos, hogy
|*'(WI — + I *» I»
tehát — I* '( /,) I ^ If, I< e.
íg y az említett két összeg különbsége abszolút, értékére nézve a

Β {β — a)
mennyiségnél bizonyára kisebb, azaz előírtan kicsinnyé tehető. Mivel z '(t) és így
\ z '( t ) \ folytonos, elég finom beosztásnál az /.-integrált a Σ \ z '( iv) |J ív-összegek s
így a 2 \ d z y \ -összegek is tetszésszerint megközelítik.
Ebből nyomban következik, hogy bármely a görbéhez írt törött vonal
hossza X-nél kisebb. Egy ilyen u. i. bizonyára nem hosszabb, mint azok, ame
lyeket belőle újabb és újabb közbeeső szögpontok beiktatásával nyerünk. Ezek
hosszúságának monoton növekvő sorozata azonban a beosztás minden határon
túl való finomításával bizonyára i-h e z tart. Ezzel állításunkat itínia görbékre
igazoltuk.
Szakaszonként síma görbéknél a változás csak annyi, hogy a S \ d ~ r \ tagjai
ból azokat, amelyek a görbe egyik szög- vagy csúcspontját tartalmazó szakaszhoz
tartoznak, ki rekesztjük. Ezek összege elegendő finom beosztásnál előírtan kicsinnyé
tehető, hiszen z(t) folytonos és e helyek száma véges! A .Z· z'{iv) \dl„ összegek
megmaradó része előbbi meggondolásunk szerint a beosztás finomításánál
megint csak az /.-integrálhoz tart.
Az egész bizonyítás súlypontja tehát a segédtételen nyugszik. Ennek igazo
lása mármost a következő.
A z(t) = x{t) + iy ( t) differenciálhatóságából következik, hogy x és y is a t- sze
rint külön-külön differenciálható ; így L a g ra n g e középértéktétele szerint
ahol r, és Θ, két, a és tv közé eső, általában különböző érték. Az x '(t) és y '(t)

egyenletes folytonossága miatt eléggé finom beosztásnál
x '( T r) = »'(<*) + í»‘ , y '(«„) = y '( tr ) + 4**·
ahol |í,! = |frü -t it?‘ | < 2 4 = f

egy eléggé finom beosztás minden rész-intervallumában — amint állítottuk.
300 I V . Kom plex számok ás komplex-változás függvények.
3. Görbementi integrálok.
A határozott integrál komplex általánosítására az integrálás tartomá
nyának, útjának egy a komplex számsík «-pontjából 6 -pontjába futó
G: z*=z(t). á git
irányított, szakaszonként sírna görbét és integrálandónak egy e görbe

mentén értelmezett egyértékű, folytonos /(^-függvényt választunk. A G-
görbét a befutási irányban egymást követő:
o. = , j, . . . ,
00 0 j, z t, . . . , z n — b
osztópontokkal részekre bontva s minden ilyen részen egy ^.-pontot vá-

* s m.J r, ’
összeget felírjuk. A valósban (11. 2. § ő.) közölt bizonyítás szórul-szóra
való ismétlése azt mutatja, hogy a beosztás minden határon túl való fino
mításával — tehát M a x | j 0 vj—9-0 esetén — de annak különbeni módjától
függetlenül ezek az összegek egy komplex számhoz, az /(s;)-függvény
jf(z)dz
e
G-görbementi integráljához tartanak.
A bizonyításnál a függvény folytonosságán kívül alapvető szerepet
játszik görbénk rektifikálható volta, vagyis az a tény, hogy bármely be
osztásnál : „ , ,
Σ d z,\^L ,
ahol L a görbe hossza. így, ha | /(^) | <Ξ M a ff-mentén, akkor
I Z / ( « - ^ r | á 2 1 /(0 1 \A z,\^M L ,
úgyhogy egyszersmind f(z)dx | ML. jj
()
A komplex integrálra különben a valósból ismert következő tételeket
is — alakjukban és bizonyításukban szórul-szóra — általánosíthatjuk:
1. ' J f(z) d z = — j f(z) dz,
-e g
ha —G a G-tői csak befutási irányban különbözik.
2. j f ( z ) dz = J }{z) d z + J f{z) dz,
(! «, o,
ha G a Gx és ö 2-darabokból áll.
8. j \ t i z) + ff(*)] d z — Jf(z) d z + J <i(z) dz
O '■ «
es J cf(z) d z = c j f i z ) dz,
ha c állandó.
4. §. Integrálás o komplex számaikon. 301
Folytonos függvények végtelen sora most is bizonyára tagonként integ

rálható, ha egyenletesen összetartó, azaz tetszés szerint előírt pozitív e esetén
I«(*) - [/i(s) 4 -------- f /«(*)] I= IrH(z) I < e,
m in d e n
z-re a G-mentén elegendő nagy w-értékeknél.
4. Változatlanul megmarad a helyettesítési eljárás
ff(z)dz = jf ( z ( t ) ) ~ d t
G rt
képlete is, mely a görbementi integrált bár komplex integrálandójú, de valós

integrálási szakaszú integrálra vezeti vissza.
* Igazolására csak azt kell meggondolnunk, liogy
Λ ζ
2 /< ζ ,Μ ? ,.= Σ Η ζ , ) ^ Λ Ι , = Σ Η ζ , ) . ζ ' ( Ι , ) Λ ν Σ(.ζ,) t,Jt,..
s itt az utolsó összeg abszolút értéke — az előző pont szerint — kisebb mint
S | / ( 5 r ) | f J l v <LMi (/? — «).
úgyhogy a határátmenetnél a zérushoz tart.
Ha z(t) — x (t) + iy (t ) és w — f(z) = u(x, y ) + iv (x , y ),
akkor a jobboldali integrált valós és képzetes részre bontva a
/«
G
· ) * = /(
a
» - · 4 Β ΛW a ( ”4 r + *ií·)*
dx dv
képletre jutunk. A — d t — dx. — d t = d y szimbolikus jelölést alkal
mazva a jobboldalt sokszor a
I u d x —v d y + i J*v d x + u d y
G G
alakba is írják.
Pl. Ha j(z ) l \ x + iy ) — x és a = ( J , b — 1 + i,
akkor e két pontot összekötő
2 = ( l + i)í, O ^ t^ l
G'-egv enesdarab mentén :
1
Í(z) d z - I t(l + i) dt = J (1 + i).
a 6
E zzel szem ben a k e z d ő p o n tb ó l a v aló s te n g e ly m e n té n -f 1-be, a z u tá n in n e n eg y e
n esen fel az (1 + i)-p o n tb a vezető
z= t,
(?'=<?;+«i z=> 1 4 - i ( í — 1), 1 <1 / SL2
t ö r ö tt v o n al m e n té n :
1 ri;
ÍJ'
végre a k e z d ő p o n ttó l a z = i p o n to n á t v ezető s c sa k i t t tö rő tö r ö tt v o n a lo n a z %

é rté k ad ó d ik .
302 I V . Komplex számok és komplex-változás jüqgvinyek.
5. Befejezésül megemlítjük, hogy a helyettesítési eljárás abban az álta

lánosabb esetben is alkalmazható, amikor z helyett egy új ζ komplex változót
vezetünk be a
2 = 2(0
függvény segítségével, mely ζ: ζ(ζ) inverz függvényével egyetemben is

egyértékő és reguláris. Ez a függvény u. i. a 2-síkbeli G-görbét egy '-sík
beli G"-görbébe viszi át, úgyhogy
j f ( z ) dz = j f ( z ( 0 ) ^ , i ; .
G G'
* lía u . i . G előállítása z — z(t), akkor G ' alakja ζ
ζ(-(1)) és ez — - - ^ — ■
' dl d z dl
kapcsán szintén szakaszonként sima. De akkor a jobboldalon álló integrálról
beszélhetünk s paraméteres alakja bizonyára
? dz dC f dz
)Κ * ν )-3 ξ d l d i = j f ( z ( t ) ) w dt,
a a
ami a baloldal paraméteres alakjával valóban megegyezik.
4. Határozott és határozatlan integrál.

Amint a valósban, úgy itt is F(z) a /(2)-függvénynek egyik primitív
függvénye,
dF{z)
ha
dz = /(*)·
Létezése és ismerete a határozott integrál kiszámítását itt is igen megkönv-
nvíti. így ugyanis
/ /W * = J F ' ( z ) ~ d t = J* ~ d t = F(z(3))-F (z(a)) = F(b)--F(a).

G n a
Hogy az (a, β) valós szám hoz m entén a primitív függvény és a határozott
*
integrál közötti kapcsolat a komplex értékű F [z(t))-függvényre is fennáll, az valós
és képzetes részre való bontás után nyilvánvaló.
Hangsúlyozzuk, hogy itt F(b) az az érték, amelyre F(a)-ból a G-görbe
mentén jutottunk! Ha F(z) egyértékű, akkor ez a megjegyzés nem játszik
szerepet. így pl. ha n=b —1 . rle egész szám, akkor
.)
I z"dz = ---- — j — ;—
n + lj dz
dz = ----- —(bn+t — an+1).
??.—
|—3
<} G
Ilyen esetben tehát az integrál pusztán a kezdő- és végponttól függ,

de a kettőt összekötő görbétől nem, úgyhogy az egyszerű
b
I zndz
4. §. Integrálás a komplex számsíkon. 303
jellel jelölhető. (Negatív w-esetén a görbe a 2= 0 -ponton természetesen

nem mehet át.)
Általában ez nincs így! Akár azért, mert az integrálandónak nincs is
primitív függvénye (mint az előző pontban említett f(z)=x esetén), akár
azért, mert ha bizonyos tartományban van is, ez többértékű. így ha az
előbbi példában n = — 1 , másszóval f(z) = — , akkor e függvény egyik
z
primitív függvénye egy a kezdőpontot elkerülő tartományban (ugyanazon
indokolással, mint a valósban) log z. A logaritmus azonban — mint tudjuk —
csak Riemann-téle felületén egyértékű. Ha tehát e felületen a + 1 -pontból
a — 1-pontba egyszer az egységkör felső Gy, másszor alsó G2-félíve men
tén haladunk, akkor a logaritmus változása egyszer -}- ni, másszor — ni,
úgyhogy
-1 - í
Jí 7z =
+i(o,)
flog *] =
+110,) +J
+ ni, míg
1(0 ,)
z I ~ =■n i . [log z] =
+1(0,!
Az, akinek a logaritmus nehézséget okoz, számítsa ki a két integrált para
méteres alakjával. Itt
ÍV, : z = e**. 0 <í<a.
G,: z=e«. / 2 > -π.
dz
és mind a két esetben - jj- ie u . úgyhogy az integrál:
,·« dt
rr
ámde G,-nél a = 0, fi π . míg G,-nél « = 0 , fi — — n.

Hogy most már ily — első pillantásra zavarosnak tetsző — viszonyok
között rendet teremtsünk, szögezzük le a következő t ételi :
egy tartományban egyértékű, folytonos f(z)-függvény egyértékű 'primitív
függvényéről itt akkor és csakis akkor beszélhetünk, ha e tartomány egy rög
zített a-pontját bármely z-pontjával összekötő G-görbe mentén vett
A*) - / fC ) d '
integrál z felső határának az úttól független egyértékű függvénye.

Azt, hogy e feltétel szükséges, e pont elején már láttuk. így még csak
azt kell igazolnunk, hogy elegendő. E végbő! kimutatjuk, hogy
az egyértékű J(z)-függvény éppen az f(z)-integrálandónak egyik primitív
függvénye, vagyis hogy
dJ (z)
~dz = /(*)·
* Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy ha ./(«) egyértékű, akkor

Z+JZ Z Z+JZ Z+JZ
J ( z + J z ) = ί. ΗζΚζ ] ' ί( ζ ) ά ζ + / η ζ ) ά ζ = ./(*)-! ]7(ζ)</ζ.
a s z z
A ·/. első integrálnak a» α-pontból kiinduló és a z -fzf «-pontba torkoló útját u. i.
feltételeink alapján úgy is megválaszthatjuk, hogy az a «-ponton fusson át. íg y
Z+ JZ
J(Z+ J z ) - J ( z ) = (/<ζ)άζ.
Z
Ha most már \ J z | olyan kicsiny, hogy z + J z nemcsak a tartományba esik (amit

hallgatólagosan már eddig is feltételeztünk), hanem az egy a «-pont körül írt s a
tartományon belül fekvő körlemezben marad, akkor az utolsó integrál útjának
a z és z - d 2-pontokat összekötő, (Δ (-hosszúságú egyenesdarabot választhatjuk.
A bizonyítás menete innen kezdve betűről-betűre a valósból ismert (II. 3. § l.)
mintáját követi.
Ezekután figyelmünk arra a kérdésre terelődik, hogy az J («)-függvény
mikor egyértékű, másszóval, hogy egy tartományban egyértékű és folytonos
/(2)-függvény
17(0 de
e(Ó)
integrálja mikor nem függ a kezdő- és végpont között e tartományban

futó G-görbétől. A következő cikk 1. és 4. pontjában kimutatjuk, hogy
egyszeresen összefüggő, korlátos tartományban egyszerűen akkor és csakis
akkor, ha f(z) ott reguláris.
E feltétel szükséges voltát 1886-ban az olasz Moréra, elegendő voltát —
a komplex-változós függvénytan ú. n. alaptételét — pedig csak 1900-ban
a francia Goursat mutatta ki. Cauchy 1825-ben közölt bizonyításában u. i.
még a derivált folytonosságának feltétele is szerepelt.
Két tételünk összefoglalásaként tehát azt látjuk, hogy amíg a valós
tengely egy szakaszán folytonos függvénynek primitív függvénye mindig
van (II. 3. § 4.), bár deriváltja esetleg nincs (II. 6 . § 9.), addig egyszeresen
összefüggő, korlátos, komplex tartományban folytonos függvény derivált
járól és primitív függvényéről mindig csak egyidőben beszélhetünk.
ő. $. A k o m p le x -v á lto z ó s fü g g v é n y ta n fő té te le i.
1. Az alaptétel.
Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy egy tartományban egyértékű és
folytonos /(«)-függvény integrálja akkor és csakis akkor függ útjának
pusztán kezdő- és végpontjától, ha bármely zárt G'-görbe mentén vett
integrálja zérus :
<j) f(z) dz — 0.
5. §. A komplex-változás függvénytan főtételei. 305
Valóban, ha Gx és 6’2 két, az α-pontból kiinduló és ö-pontba futó görbe

és G = G j + ( — G2) (129. ábra), akkor
a* - a,
] + -a,
/ = o,/ " / a,·
A komplex-változós függvénytan alaptétele szerint mostmár,

egy egyszeresen összefüggő korlátos tartományban egyértékű és reguláris
f{z)-függvénynek minden e tartomány belsejébe eső, zárt, szakaszonként sírna
G-yörbe mentén vett integrálja zérus:
6 f(z) dz — 0 .
129. ábra. I— I <p·

a, a . a
* Állításunkat mindenekelőtt egy háromszögre igazoljuk. Legyen kerületed és
| j) f(z)dz | = C;
akkor bebizonyítandó, hogy C = U.

Osszuk fel e háromszöget az oldalak felezőpontjai segítségével négy egybe-
vágó és — -kerületű irányított háromszögre a 130. ábra szerint. Akkor
J =J +J +/ +J>
Δ Δ, Δα AIU Λιν
mert a nagy háromszög belsejébe eső utak kétszer, de ellenkező előjellel jönnek
számításba. A négy jobboldali integrál közül tehát legalább egy, nevezzük ezt a
Δ , -háromszögre esőnek, abszolút értékére nézve > —. Ha ezt a Δ ,-hárornszöget
most megint négy egybevágó háromszögre bontjuk, akkor az egyiknek, mondjuk
Δ a-nek kerülete mentén
L)'/<*> 4 -:4 w
Δ,
tíz az eljárás n lépés után az egymásba skatulyázott hasonló háromszögek között
egv olyanra vezet, amelynek kerülete — és ennek mentén
306 IV . Kom plex számok és komplex-változés függvények.
Legyen e háromszögek egyetlen sűrűsödési pontja z0. Itt az f(z ) differenciálható,

tehát
/(z) —/(go)
-/'(*.)
ahol s e g y előírt kis pozitív szám , ha m ár |z— z 0 \< cd megfelelően kicsiny, szóval
a sk atulyázás eléggé előrehaladott, az n elegendő nagy. íg y
I /(Z) — /(z0) — /'(Z0) (Z — Zp) | < e |
(z = z0 esetén m indkét kifejezés zérus), úgyhogy az
| j ’ f(z)d z— f(z0)J dz — /'(«„) J (Z — Z0) d z |= | j [/(z) — f(z „ ) — f (z 0) (z — z)l dz)
Δη Δλ Δ» Δη
jobboldalán álló kifejezés bizonyára kisebb, m in t az integrálandó ε |z —
K K K K* ^
k orlátjának s az integrálás — --iithosszának e ~λ% szorzata. A baloldal
azonban éppen csak I I f(z) dz |, hiszen a m ásik k ét ta g b a n fellépő in teg rál a
Δη
•1. cikk 4. p o n tja szerint zérus. Így te h át
Δ„
vagyis V < is K * .
Mivel f. előírtan kicsiny, a C-álla ndó csak zérus lehet, amint állítottuk.
Az alaptétel most már minden zárt törött vonalra is kiterjeszthető. Egy
ilyen u. i. vagy egyszerű, vagy egyszerűekre bontható ; olyanokra, amelyeknél
csak két szomszédos oldalnak van közös pontja. A 1 3 1 a . ábrán látható 1 , 2 , . . . ,
7, 1-szögpontú pl. az 1, R, 7, 1, az R , 2 , 3, 8 , R és az S , 4, 5, 6, S- szög-
pontúakra. Tételünk tehát bizo
nyára helyes, ha minden egyes
ilyen egyszerű részre helyesnek
Iüzonyul. Am i pedig az egyszerű
sokszöget illeti, ezt mindig úgy
bonthatjuk fel irányított három
szögekre, hogy a sokszögre eső
oldalakat az előírt irányban, a
sokszög belsejébe eső oldalakat
pedig az egyik háromszögnél az
egyik, a szomszédos háromszög
nél éppen az ellenkező irányban
iutjuk be (1316 ábra). így f(z)- nek e háromszögek mentén vett integráljai össze
gezve a sokszög területe mentén vett integrált adják. Az előbbiekkel együtt
tehát az utóbbi is zérus.
Az alaptételnek egy a tartományban futó szakaszonként síma (J-görbére
való kiterjesztéséhez most már csak azt a segédtételt kell elfogadnunk, hogy
/(z)-nek G-menti integrálja egy a G-hez írt s azt kellően megközelítő töröttvonal-
menti integráljától előírtan kevéssel különbözik. Mivel az utóbbi zérus, mint
rögzített szám az előbbi is csak zérus lehet.
6. §. A krmplex-váliozóe függvénytan főtételei. 307
. Cauchy integrál-képlete.
Ha /(*) egy az a-pont körül pozitív irányban írt K-körőn és ennek bel
sejében reguláris, akkor e kör bármely belső z-pontjában:
K
E nagy horderejű képlet, Cauchy integrál-képlete szerint tehát egy
reguláris függvénynek a iv-koron belüli értékeit már a K-körön felvett
értékei teljesen meghatározzák.
* Az integrál-képlet igazolására vonjunk a z-pont körül kis ρ-sugárral egy
k- kört s kössük össze ezt két egyenesdarab mentén a K -körrel (132. ábra). A z igy
előálló I illetve I I tartományban m a ζ -nak reguláris függvénye. Ha tehát e

tartományok határát Cj-gyel illetve Cj-vel jelöljük, akkor az alaptétel szerint
1 (f m ’ <£ ' « U - o ,
2m j ζ— z im j ζ— z
Ci
mert mindegyik tag külön-külön zérus. H a mind a két görbét p o z i t í v irányban
futjuk be, tehát úgy, hogy egy-egy befutásánál balkezünk a görbe belsejébe, az
általa határolt korlátos síkrészre essék, akkor a baloldal éppen :
2n i iP ζ— z ζ * 2n i ζ— ζ 5’
vagyis a K-kör mentén p o z i t í v , a fc-mentén pedig n e g a t í v irányban vett integrálok

összege, mert a két ellenkező irányban befutott két egyenesdarab az összegből
kiesik. A íc-menti integrálást pozitív irányúvá változtatva így az utolsó egyenlőség
— d
2n i í)
k K
alakba írható.
C a u c h y képletének igazolására tehát csak azt kell még kimutatnunk, hogy
a baloldali integrál éppen f ( z ) . Eddigi meggondolásaink kifejezetten azt mutatják,
hogy egy függvény j görbe menti integrálja az útnak a reguláritási tarto-
20*
IV . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
Hiányban ( K és k között) maradó egyszerű, folytonos torzításánál nem változik,

így az első tag értéke k sugarától nem függ, tehát a p—»0 határátmenetnél előálló
határértékével bizonyára megegyezik. Ez a határérték azonban éppen /(«).
Valóban, ha az z körül p-sugárral írt fc-kör folyó kerületi pontja
? = z -f ρβ*ψ,
akkor
úgyhogy a y-paraméter (a le-kör egy sugarához tartozó hajlásszög) bevezetésével

a baloldali integrál a helyettesítési eljárás szerint:
alakba írható, ahol

Η ζ + ρ β * Ψ ) = ί { ζ ) + Β (ρ, ψ
It t i ( z ) a yetől nem függ, e pedig a p-val egyetemben (minden ψ-re) egyenletesen a

zérushoz tart. Az első tag tehát f ( z ) , a második határértéke pedig z é r u s —- amint
állítottuk.
Hasonló indokolással K helyett bármely ezen belül futó, a z-pontot egyszer
pozitív irányban körülfonó, egyszerű, szakaszonként sima és zárt G-görbét
választhatunk. Az így fellépő integrál az f(z)-függvényt a G belsejében
megint előállítja. Ez az általánosabb Gauchy-féle képlet.
Többszörösen összefüggő tartománynál, pl. a K 1 és /í2-körök által határolt
körgyűrű-tartománynál (133. ábra) Cauchy integrál-képlete csak annyiban
módosul, hogy az integrál mind a két kerületre kiterjesztendő, mégpedig

úgy, hogy bejárásuknál balkezünk a reguláritási tartománynak j, kör
gyűrűnek belsejébe essék. A külső A,-kör tehát pozitív, a belső K 2 negatív
irányban:
5. §. A komplex-változós függvénytan főtételei. 30!»
* Valóban — az ugyancsak a 133. ábrán látható felosztásnál az I illetve 11

tartományt határoló görbe mentén vett két integrál összege a· jo b b o ld a l; az I
kerülete mentén vett integrál azonban az általánosított C a u c h y -té le képlet szerint
/(z), míg a II mentén vett integrál értéke az alaptétel szerint zérus — az ténye
zőt mindig figyelembe véve.
3. A Cauchy—Taylor-féle és a Laurent-féle sor.

Legyen f(z) egy az a-font körül írt K-kör belsejében legfeljebb az alpont
kivételével egyértékű és reguláris függvény. A szerint, amint f(z) az a-
pontban is reguláris illetve nem, az α-pontot az /(2)-függvény reguláris,
illetve izolált, elszigetelt szinguláris pontjának nevezik. Cauchy integrál-
képletéből ennek megfelelően két, a komplex-változós függvénytanban nagy
szerepet játszó sorbafejtési tétel adódik.
Ha az a-pont maga is reguláris pont, akkor Cauchy szerint
/(*) = «o+ ai(z — «) + o2(z—a)2+ . . .
α K-körön belül fekvő minden z-pontban ;
ha azonban az a-pont elszigetelt szinguláris pont, akkor Laurent szerint
f(z)= ··· + + ° o + α,(ζ— α) + α,(ζ — α )"+ —
a K-körön beiül fekvő minden· a-tól különböző z-pontban.

Mind a két esetben:
a* = '2m §
t:
(c-l?n+i dCl
ahol G egy a K-körön belül futó és az a-pontot egyszer pozitív irányban körül
fonó kör (vagy szakaszonként sima, egyszerű zárt görbe).
Ha pl. f(z)=ez és a—0, akkor, mint tudjuk,
zz
e, = 1 + * + 2! + 3 Γ + -
minden véges z-re ; ha pedig
j(z)=ek és a = 0 , amely nyilván elszigetelt szinguláris pont, akkor
az előző képletben z helyébe---- 1 írva, z 4 = 0 esetén
e i = i + _L + _ l _ + 1
8 ! z3
* A feltételek alapján s az előző pont figyelembevételével az a körül írt
és a ΛΓ-körön belül fekvő ( K x, K t(-körgyűrűbe eső z-pontra nézve :
«'* - ab - ^ i S - +-ik - # p S -
K,
Ha. a reguláris pont, akkor a második integrál az alaptétel szerint zérus, úgyhogy
erre vonatkozó megjegyzéseink a továbbiakból egyszerűen elmaradnak. íg y mind

járt az elszigetelt szinguláris pont esetét tárgyalhatjuk. A K ,- m e n té n
|ζ — n | > | z — a |,
1 1
tehát
ζ—z ~ ( ζ - α ) - ( ζ - α )
A K i m e n t é n viszont IS—« !< !* — a
\,
1 ς—«
tehát
s —« (ζ—a) — (z— a) M í^ r+ ···)·
Rögzített z-nél e két geometriai sor a maga körén fekvő ζ-értékekre egyen
letesen összetartó. Ha tehát az elsőt az első, a másodikat a második integrálban
------helyébe írjuk, tagonként integrálunk s a ζ integrálási-változót nem tártál-
ζ—z
mázó tényezőket kiemeljük, akkor már a L a u r e n t-ié le sorbafejtés áll előttünk.
A pozitív indexű «„-együtthatók képletében ugyan egyelőre G helyett A i, a ne
gatív indexű együtthatókében pedig A', áll. ez a megszorítás azonban nyilván
felesleges. Az <tn képletében szereplő
/<c>
(ζ—«;Β+1
integrálandó ugyanis a A -körön belül a kivételével reguláris; úgyhogy vala
mely, az α-pontot egyszer pozitív hányban körülfonó kör (vagy zárt, szakaszon
ként síma, egyszerű görbe) mentén vett integrálja az integrálás útjának ugyan
ilyen tulajdonságú más körbe (görbébe) való torzításánál nem változik.
Ha tehát f(z) a i£-kör belsejében reguláris («-ban is!), akkor tételünk
szerint itt j(z) a (z—a) pozitív hatványai szerint haladó közönséges hatvány
sorba fejthető'. De akkor a 2. cikk 2. pontja szerint ez a hatványsor, tehát
maga az f(z) is a K-kör belsejében akárhányszor differenciálható és a hatvány
sor csak a függvény Taylor-sora lehet. így
f"\a ) 1
an = w! 2 n i fy (C— a)n+1'
Taylor tételének ezt a komplexben igen szép, mert a szóbanforgó

függvénynek pusztán egyszeri differenciálhatóságát feltételező általánosí
tását Gauchyn&k (1881) köszönjük. így az első sorbafejtés Cauchy és Taylor
nevét viseli.
Ha a elszigetelt szinguláris pont, akkor a körülötte érvényes sorba-
fejtésben — mint látjuk — a (z—a) negatív hatványai is felléphetnek.
Ez a sor egy az α-pontot körülfogó reguláritási körgyűrűn bizonyára abszolút
és egyenletesen összetartó s mint ilyen az egyetlen. Elnevezését felfedezőjé
től, Laurent francia matematikustól nyerte (1848).
* A L a u r e n t-ié le sor a
~ " / | y>
2'a„(z — a)n és a Σ "-η\ ---------
n—e » —i \z — a I
hatványsorok összege. Az előbbi a Α , -körön s így ennek belsejében abszolút és

egyenletesen összetartó. Ugyanez mondható az utóbbiról a A j-körön, tehát
S. §. A komplex-változás függvénytan főtételei. 311
ha |z — a \ — r ». akkor az = — «..-értéknél
I r,
1
8 igy <<V 0:
esetén is, vagyis a A 2-kör külsejében. A két sor összege, a L a u r e n t- sor tehát a
( K u A a)-körgyűrűn valóban abszolút és egyenletesen összetartó.
Mint ilyen az egyedüli ; mert ha
f ( z ) = £ n u( s — a)H= ^ b „ ( z — a )n.
-0 0 «*- —oc
akkor - * . —----- ' =- ■ ■-gyei szorozva és az «-pontot egyszer pozitív irányban körül-
2m (z—
fonó ö-k ör mentén (tagonként) integrálva azt találjuk, hogy
uk = bk.
A 4. cikk 4. pontja szerint u. i. ha g a ( i -kör egyik pontja, akkor
Í r „ . 1 Γ (*— «)»+» I»
=0 « φ — 1 esetén,
2m f 2m L n + ] 'ííö)
miR -sir <j> 7 = 7 - - i f i 4*Io«<e - a)C , = 1 >

a
hiszen a logaritmus bármely értéke 2,Tti-vrel változik, ha argumentuma a zérus
pontot egyszer pozitív irányban körüljárja.
4. Két általános tétel.

Az előző pont első tételéből nyomban a következő meglepő és szép
tételre jutunk :
egy tartományban reguláris — tehát minden pontjában legalább egyszer
differenciálható — függvény ott akárhányszor differenciálható.
* Tételünk igazolására csak azt kell meggondolnunk, hogy egy reguláris pont
elég kicsiny köralakú környezetében a függvény minden pontban differenciálható.
Ebben a körben tehát egy összetartó s így akárhányszor differenciálható hatvány
sorba fejthető.
Ennek a tételnek közvetlen következménye s az alaptételnek mintegy
megfordítása,
Moréra tétele: Ha egy tartományban egyértékű, folytonos f(z)-függvénynek
e tartományban futó bármely zárt görbe mentén vett integrálja zérus, akkor
f(z) itt reguláris.
* Ebben az esetben u. i. a
S
F (z) = j Η ζ) άζ
a
integrál z felső határának az a, z pontpárt e tartományban összekötő görbétől füg

getlen egyértékű függvénye. íg y — am int azt a 4. § -l.-ben kimutattuk. F (z)
a /(z)-nek egyik primitív függvénye. K (z) tehát e tartományban reguláris és így
((z)-deriváltjával egyetemben az előző tétel szerint (akárhányszor) differenciálható.
31ϋ! IV. Komplex számok és kotnplex-változós függvények.
5. Reguláris és szinguláris pontok osztályozása.

Egy z—a reguláris helyen — mint láttuk —
m m+£jr
= ( * -« ) + · ·· + ημ - («— o)n + - .
Ha /(«.)=0, akkor z—a az

f(z)-függvénynek egyik zérushelye, az /(z) = 0 egyenletnek egyik gyöke.
Mégpedig, ha
f'(a) = /"(«) = ··■ = = ü, de /<”>(«) Φ 0,
szóval a sorbafejtés (z—a)-nak n-ik hatványával kezdődik, n-szeres zérus
hely illetve n-szeres gyök. A többszörös zérushelyek tehát bizonyosan az első
derivált zérushelyei is (de nem megfordítva). Mégpedig az /(z)-függvény
n-szeres zérushelye az /'(z)-függvénynek pontosan (n—l)-szeres zórushelye.
Pl. A
p ( z ) = z *— 2z * + z * . z*— 2 í4- i ‘ = 0
polinomnak illetve egyenletnek

z = 0 háromszoros, z = 1 kétszeres
zérushelye illetve gyöke. A z — 0 értéket illetően ez tüstént látható, z — 1 esetén
pedig megállapítjuk, hogy
p (1 )= p '( l ) = 0, de ρ '( 1 ) φ ϋ .
Ha /(a) 4 =0 , akkor egy- vagy többszörös /Τα)-helyről beszélünk.

Az elszigetelt szinguláris pontokat ennek megfelelően a környezetük
ben érvényes Laurent-sor «legalacsonyabb» fokú tagja szerint osztályozzuk.
A szerint, amint (szimbólikus beszédmodorban) ez a (z—árkülönbségnek
n-ik hatványát tartalmazza és
n 0, < 0 , — oo,
szóval a (z—a) negatív hatványait tartalmazó

a-m ,___ , a- 1
(z—a)~m 1 z—a
ú. n. kritikus vagy főrész
hiányzik, véges számit, végtelen sok
tagból á ll: a szinguláris pont
megszüntethető, pólus, lényeges.
Elegendő lesz a függvény magatartását ily pontok környezetében
három jellegzetes példán bem utatni:
,, 9—-z2 (3— z) (3 + z)
6. tf. A leomplea-váUozós függvénytan főtételei. 313
függvény a 2=8 helyen nines definiálva ; másutt a

3 + 2 = 6 + (*—3)
reguláris polinommal megegyezik. Ez tehát éppen Laurent-iéle sorbafejtése
2 = 3 körül. A 2 — 8 negatív hatványait nem tartalmazza, tehát a szinguláritás
itt megszüntethető. Ha 2->-3 , akkor r(z)—>-6 , úgyhogy az r( 8 ) = 6 megállapo
dással függvényünk a 8 + 2 polinommal itt is megegyezik, regulárissá válik.
Ezzel a megállapodással a szinguláritás «megszűnt». A megfelelő megállapo
dást egyszersmindenkorra megtéve s a számláló és nevező esetleges közös
tényezőjével osztva most már kimutatható, hogy
p(z) _ »Q+ utz -\------r ai,-h
2 - egy
q(z) b0-\- 2 H------(- bkzk
racionális függvénynek legfeljebb pólusai lehetnek. Ezek éppen a nevező zérus
helyei.
Valóban, ha z=a a nevezőnek egy w-szeres zérushelye, akkor
q(z) = (z—a)n [<?0+ c, (z—a) -\------ cA_„ (2—α)*~η], c0 + ü,
úgyhogy
1
q (z) (z—a)”vr(<?o+ (*— <*)+···);
hiszen q(z) előbbi alakjában a második tényező a 2=ö-helyeu már nem zérus,
reciprok értéke tehát reguláris és így Taylor-sorba fejthető. Ugyanígy
reguláris a p(z) is, úgyhogy függvényünk Laurent-sora z—a körül
' [A-{-B(z—o )+ ···], ahol H+ U
(2—a)"
B
vagyis
—a )n + (z—a) *=Γ + ···
Miután 2—a legalacsonyabbrendű hatványa itt az n-ik, ezért az a-hely
ebben az esetben ú. n. n-edrendű pólus. Ha 2—>a, akkor az utolsóelőtti
alakban a második tényező a zérustól különböző M-számhoz tart, s így az
első tényezővel egyetemben függvényünk abszolút értéke is minden határon
túl növekszik.
8) Végre = +
2s + .
1 — + — — + —
+ 2 ^ 2! 22 ' 3!
esetén a 2 = ü-pont — ahol a függvény definiálva sincs — lényegesen szin

guláris. E hely egy kis köralakú környezetét a ζ — —- transzformáció a
z
C-sík egy körének külsejébe viszi át. Ebben végtelen sok, a C-sík valós ten
gelyével párhuzamos 2^-szólességű sáv vonul. A w = ^-függvény ezek mind
egyikét — a 8 . § 7. szerint — a w=0 és oo-pont kivételével a teljes w:-sík kai
ábrázolja. A 2 = 0 lényeges szinguláris pont bármily kis környezetében tehát
314 IV . Komplex számok és komplex-válfozós függvények.
függvényük nemcsak minden értéket tetszés szerint megközelít, hanem (legfeljebb)

egy véges értéket — it t a zérust — kivéve minden értéket fel is vesz. Hogy
ez minden lényeges szinguláris pont környezetében így van, azt Weier-
strass ille tv e Picard «nagy» tétele m ondja ki.
6. A 00 -pont.
A 3. c ikk 8. pontjában m ár m egállapodtunk abban, hogy egy /(^-függ

vény oo-beli — értsd nagy |z|-értékekre m utatkozó — m agatartását a
z = -ί- bevezetésével előálló f(z) = / ( j = F(£) függvény £ = O-pontbeli
m agatartásától tesszük függővé. H a it t F(£) reguláris, a kko r f(z) a végtelen
ben reguláris, ha pedig F(£)-nuk a kezdőpont elszigetelt szinguláris pontja,
a kko r /(z)-nek a végtelen ugyancsak elszigetelt, mégpedig ugyanolyan je l
legű szinguláris pontja. M it je le n t ez a sor a la kja szem pontjából — a meg
szüntethető szinguláritás esetére it t sem nézve? A felelet egyszerű. Magva
az. hogy a £ = — p o zitív hatványainak a z negatív, a £ negatív h a tvá n yai
nak a z p o zitív ha tvá n yai felelnek meg és viszont. T e h á t:

reguláritás esetén
F(0 = at -t- öjC-t «..C2+ ··· = «ο + -7 · + + "· = /tő
szóval f(z)-nek nagy \z [-értékekre érvényes sorbafejtése az állandóra nem nézve,
a z-nek csak negatív hatványait tartalmazza és megfordítva.
Elszigetelt szinguláritás esetén ezzel szemben
F(Q = — + - ^ r -1 --^ - + ··· = ··· + α - 2ζ2 + «_!* + ··· = /(«),
tehát a 00 -re vonatkozó kritikus vagy főrész z pozitív hatványait tartalmazza ;

lm véges számban, akkor a 00 pólus, ha végtelen számban, akkor a 00 lényeges
szinguláris pont.
P l. 1. Mind —s-, m ind — a oo-ben reguláris.
zi z
2. Az ro-edfokú
«0 + «1 2 H---- h ««*". u« 4= 0
racionális egészfüggvénynek a 00 ú. n. n-edrendű pólusa.
3. Az ez, cos z, sin z függvények z = O-pontbeli ism ert Taylor-sora,i
minden véges z-re konvergensek. Ezek tehát e függvények 00 -körüli
Laurent-sorai is. M ive l a z-nek végtelen sok p o zitív ha tvá n yá t ta rta lm a z
zák, a 00 m ind a három nál lényeges szinguláris pont.
Érdekes és fontos m egállapításra vezet a racionális törtfüggvények
vizsgálata. H a
6. §. Alkalmazások. 315
P(g) _ «0+ a^z-A------l· ahZh

flh Φ 0, bk Φ 0,
Φ) b0+ \ z - \ ------h &*** ’
akkor z = — bevezetésével és egyszerű kiemeléssel
CÍ = “oC'‘ + ··· + «/,

/ Μ C" &0c * + ··· + &*'
A második tényező a £=0-helyen reguláris, a. szorzat magatartását tehát

ζ*~h első tényezője szabja meg. Ez a ^=0-pontban szinguláritást, még
pedig —(k—A)-adrendű pólust akkor és csakis akkor mutat, ha fc</i, vagyis
az eredeti törtben a nevező fokszáma a számláló fokszámánál alacsonyabb.
Az előző pontbeli megállapításunkat kiegészítve tehát azt látjuk, hogy
racionális függvénynek az egész síkon (a oo-t, is beleértve) legfeljebb pólusai
vannak. Ezért· a pólust racionális jellegű szinguláritásnak is nevezik.
A véges sík bármely pontjában reguláris függvényeket z = 0-körüli
«0φ aj 2 + ö222H------ b anzn -1----
soruk alakja kapcsán egészfüggvényeknek, mégpedig a szerint, amint e sor
véges, illetve végtelen (tehát a oo pólus, illetve lényegesen szinguláris pont):
racionális illetve transzcendens egészfüggvényeknék nevezik. A polinomok az
eiőbbiek, e2, cos z és a sin z az utóbbiak osztályába tartoznak.
Most már nyilvánvaló az ú. n. Liouville-féle tétel helyessége is :
az egyedüli az egész végtelen síkon (tehát a oo-ben is) reguláris függvények
az állandók.
* Ha ugyanis /(z) minden véges pontban reguláris, akkor csak egészfügg-
vénv lehet. Minden véges z-re összetartó sora tehát
«ο + «1 z + « j Z 4 + ···
alakú. Itt azonban α, = α2= · · · = 0 , különben a oo szinguláris pont volna
<>. S. A lk a lm a z á so k .
1. Az algebra alaptétele.
Minden, η > 1-fokú
«0φ α 1Ζ + α 2Ζί +·.·· + αηΖη= 0, an φ 0.
algebrai egyenletnek van (legalább egy) gyöke. Másszóval van oly véges z
komplex szám, mely az egyenletet kielégíti.
* Tegyük fel u. i., hogy állításunk hamis. Akkor a baloldalon álló, mondjuk
p(«)-polinomnak, az egyenlet tö b b ta g ú já n a k a végesben zérushelye n in cs; reciprok
értéke, az
1
p(z)
316 IV . Komplex számok és komplex-vállozós függvények.
racionális függvény tehát a végesben reguláris. Keguláris azonban bizonyára a

végtelenben is, mert nevezője a számlálónál magasabb fokú. Tehát mindenütt
reguláris, vagyis — U o u v ille tétele szerint — állandó. Ez az eredmény azonban
nyilván helytelen, tehát feltevésünk hamis, állításunk pedig igaz.
Egy ilyen gyök meghatározásáról majd a következő fejezetben beszé
lünk. Egyelőre lássuk az algebra ez alaptételének egy-két fontos következ
ményét.
2. Polinom zérushelyei, egyenlet gyökei.
A p(z) = a0-j-a1z + a2z2-]----- 1- anzn, « ,φ Ο , # ^ 1 ,
polinom mindifi
p(z) = an (z — a)a (z — b)P ■■■(z — 1)λ
alakba írható, ahol a, b,---,l különböző komplex, a, β ,···,λ pedig nem nega
tív egész számok és
a -f- β + ---- M = w.
Az a, b, ···, l számok tehát p(z) zérushelyei, a p(z) = O-egyenlet gyökei, még
pedig sorjában α-,β-, ···, λ-szoros zérushelyek illetve gyökök. A (*— a),
(z— b), ■■·, (z — l) tényezőket éppen ezért a p(z) = 0 -egyen let gyöktényezői
nek nevezik.
Pl. (z
p(z) — 8 z*— 82*— 6 z2= 82* — 2 ) (z + 1),
tehát 2 = 0 kétszeres, 2 = 2 és z — — 1 pedig egyszeres gyök. Valóban
p(0) = p(2) = p ( - l ) = 0,
p'(0) = 0, p'(0) = - 1 2 ; p'(2) = 84 ; p ' ( - 1) = 9.
* Tételünk igazolására megjegyezzük, hogy az a laptétel szerint p ( z )-nek legalább
egy zérushelye van (feltehetjük, hogy n > 1, különben az állítás nyilvánvalóan
helyes). Legyen ez a és egy «-szoros zérushely. Akkor p (z) sorfejtése z = a körül
p (z )= ( z — « )« [60 + ó, (z — a) + ··· + ón_ a (z— « )" “ = (2— a )°q (z).
Itt nyilván u < n , továbbá
)t*aHa)
>>n a = <>u Φ 0 és q{a) = bn = — ~ ~ 4= 0 ;
q(z) tehát egy pontosan (n—a)-fokú polinom, melynek a n e m zéru sh elye.

Ha n = a , akkor készen vagyunk. Ellenkező esetben g(2 )-nek megint van
zérushelye s q(z) hasonlóan felbontható. íg y végesszámú lépésben egy zérusfokú
«polinomrao, t. i. az a„ együtthatóra jutunk. Ha az egyes zérushelyek az egymástól
különböző a, h, . . . , I számok és m n lt/vp licitá su k, többszörösségülc rendre α. β . . . . , λ.
akkor az utolsó lépésnél megmaradó polinom
n — (a -i-fi-l --------h A)
fokú s miután ez a polinom az « „ állandó, tehát zérus fokú, állításunkat minden
részében igazoltuk.
A gyöktényezős felbontásból nyomban következik, hogy
egy n-edfokú polinomnak illetve algebrai egyenletnek pontosan n zérus-
β. §. Alkalmazások. 317
helye illetve gyöke van, ha minden zérushelyei, illetve gyököt többszörősséginek,

multiplicitásának megfelelően veszünk számba : egy a-szorost α-szor, stb.
* Ha u. i. z = m a fenti p(z)-polinomnak egyik zérushelye, a p (z ) =0-egyen-
letnek egyik gyöke, akkor p (m ) = 0 , tehát
(m — «)« (m— &)(* . .. (m — 1)λ = 0.
íg y m az a, b, . . . , I számok egyikével megegyezik. Az a , b, . . . , l-e n kívül tehát
más zérushely illetve gyök nincs s ezek száma többszörösségüknek figyelembe
vételével éppen n .
Az utóbbi tételből egyszerűen adódik a következő — már az inter
polációnál (III. 8. § ő.) felhasznált és ott más úton bebizonyított — té te l:
lm két n-edfokú polinom:
Vi(z) = «ο + «i2 H------ l· "„z", p2{z) = b0+ b íz-\-------b &«*"
n+ 1 különböző helyen megegyezik, akkor
aic— bic, (*=o,i......«>
szóval a két polinomban a megfelelő együtthatók megegyeznek, a két polinom
azonos, mindenütt megegyezik.
* Ellenkező esetben u. i. a két polinom különbsége egy zérustól különböző,
legfeljebb w-ed fokú polinom volna, s ennek n - f 1 zérushelye lenne, ami lehetetlen.
Itt említjük meg, hogy a polinomnak illetve az egyenletnek együtt
hatóit a zérushelyekkel illetve gyökökkel igen egyszerűen kifejezhetjük.
Jelöljük u. i. az utóbbiakat a
ifi. .02.........%
betűkkel; többszöröseket megfelelően többször figyelembe véve.
Mivel a p(z) két alakja :
"n2” + 1H- - - - b «„ = Oni z— g ^ ( z — g2) · · · (z — g n)
mindenütt megegyezik, e két alakban a megfelelő együtthatók is azonosak.
A zérustól különböző a„-nel elosztva, és az így előálló
2».μ 2»-i _)------ μ = (*—&) (z g2) ··* (z — qn)
azonosság jobboldalán beszorozva és rendezve tehát azt találjuk, hogy
r/i + (íz ------ \-gn = — —un
(.!\(.h + (M z + --- b 9n-l9n — H------
0ΐί/2···0« = ( — 1)” an
"®-,
vagyis hogy az együtthatók a zérushelyeknek illetve gyököknek ú. n.
elemi szimmetrikus függvényei.
318 IV . Kom plex számok és konvplex-változós függvények
Befejezésül még csak arra mutatunk rá, hogy valós együtthatójú egyenlet
(polinom) képzetes gyökei (zérushelyei) mindig párosával fordulnak elő. Az
a képzetes gyökkel (zérushellyel) egyetemben konjugáltja, a is — ugyanolyan,
multiplicitású gyök (zérushely).
* Ha u. i. az együtthatók valósak, akkor
p(z) = a 0 + α ιζ + α & + · " + α „ ζ η = p(z),
mivel a konjugáltra való áttérés az alapműveletekkel sorrendre nézve felcserél
hető. Ugyanez mondható p minden deriváltjáról is. íg y ha
p fa ) = p '(«) = ··· = p (a~ 1)( a ) = 0, p {a)(a) φ 0 ,
vagyis a pontosan «-szoros gyök (zérushely), akkor egyszersmind
P ia ) = p ’lS) = · · · =p<«-l>(«) = 0, p ,a>(S) Φ 0.
vagyis a is pontosan «-szoros gyök (zérushely).
Ha tehát z valós értékeire szorítkozunk és így helyette *-et írunk,
továbbá a gyöktényezős előállításban két konjugált komplex
k = u + iv, íc = u — iv
gyöktől eredő gyöktényezőt
(x—k)e (a>—k)«= [(x—m)2+ •r*]t Q?(x)
mintára összeszorzunk, akkor egy az a:-ben másodfokú, definit pozitív
Q(x)-polinom hatványára jutunk. Ezzel azt a II. 6. § 1-beli állításunkat,
hogy valós együtthatójú polinom valós együtthatójú x—a, x—b ,... lineáris
és Qx(a;), Q2(x),... definit pozitív, másodfokú polinomok hatványainak
szorzatára egyértelműen felbontható, minden részletében igazoltuk. A kelle
metlen másodfokú kifejezésekre, mint most látjuk, a valóshoz való ragasz
kodás vezetett.
Pl. A II. 6. § 2. alatti példával egybevetve
p (x ) = ír* -f-1
esetén a p(.-r) = 0 egyenlet gyökei a (— 1) negyedik gyökei, tehát az 1. § 3. alapján

az egységkörnek a négy szögfelezőn fekvő
1 + i — 1+ i — 1— i l — i
|/ 2 ' J? 2 ’ 1 /2 ’ |/ 2
pont jai. Két konjugált gyöktől eredő tényezőt összeszorozva p(ír)-nek tehát va
lóban két ( φ ) valós, mégpedig
alakú másodfokú tényezőjére jutunk.
3. Racionális függvény részlettörtes alakja.

A II. 6. § 1-ben a valós együtthatójú racionális függvény részlettörtes
alakjáról a valós számok körében maradva emlékeztünk meg. A komplex
számok körében ez is jelentékenyebben egyszerűbb. íme a szabatos té te l:
6. §. Alkalm azó sok. 319
Ha S(z) és N(z) — (z—a)a (z—b)i*...(z—l)1 két polinom, amelynek

közös zérus helye nincs, akkor hányadosuk, a
R(z).
N(z)
racionális függvény a
í'o+ v\z H------h vhzh
+ ^g _l ____L ^1
(* — «)“ z— a
bh
+ {z — h)K z—b
+
Lz
+ (z— iy + ' " + z — i
részlettörtes alakban egy és csakis egyfélekép állítható elő. Ha a S-számláló

a W-nevezőnél alacsonyabb fokú, akkor az elsősorban álló polinom nem lép
fel s a szó szoros értelmében csak részlet./,őriekkel van dolgunk. Ellenkező
esetben a polinom h fokszáma S és N fokszámának különbsége.
* Λ -nek u. i. mint racionális függvénynek a z 5. § 5. szerint pólusai és csakis
pólusai vannak : a nevező zérushelyei és a végtelen. Az utóbbi akkor és csakis
akkor, ha a számláló a nevezőnél magasabb fokú. Ha tehát a R egy-egy ilyen pólu
sához tartozó Laurent-sorÁnak kritikus része k«>(z), k„(z), . . . , kt(z), akkor Liouville
tétele szerint
R(z) — λ·« (2 ) — ka(z ) ---------- kt(z) = v ,
Állandó, mert a baloldal a teljes 2 -síkon (a oo-ben is) reguláris. íg y tehát
R(z) = υ , + λ·®(2 ) + ka(z) Η------- h A;j(2 ),
s mivel a k kritikus részek éppen a fenti előállítás egy-egy sorában feltüntetett

alakúak, egy ilyen előállítás lehetőségét már kimutattuk. Ez azonban az egyetlen.
Ha u. i. egy ilyen előállításban pl. az első, harmadik, negyedik, . . . sorban álló,
tehát a 2 = a helyen reguláris részt ( z — a) pozitív hatványai szerint sorbafejtjük.
akkor a második sorral egyetemben T?(2 )-nek z = a körüli Laurent-típusú sorára
jutunk. Mivel ilyen csak egy van, a második sorban valóban Λ -nek ka kritikus
része áll.
Az együtthatók meghatározásánál a II. 6. § 1-ben a «határozatlan együtt
hatók» módszerét alkalmaztuk. Ez lineáris egyenletrendszer megoldására,
sok egyenlet esetén igen kellemetlen feladatra vezet. Egy gyakorlatilag igen
ajánlható másik módszer mostani ismereteink birtokában a következő meg
gondolással adódik.
Ha a számláló a nevezőnél magasabbfokú, akkor a racionális egész
részre, a z = oo-helyhez tartozó kritikus részre a II. 6. § 1. szerint úgy jutot
tunk, hogy mindenekelőtt rendeztük, kifejtettük a számlálót és a nevezőt
a z = oo körül, tehát a z fogyó, a sorbafejtés reguláris része felé haladó hat
ványai szerint. Azután alakilag osztottunk addig, amíg a teljes polinomra,
szóval a z — oo-hez tartozó kritikus részre nem jutottunk. A (z — a) hat
3 20 IV . Komplex számok és komplex-változós függvények.
ványait tartalmazó törteket, a z = «-helyhez tartozó kritikus részt erre a

mintára most már egyszerűen úgy állíthatjuk elő, hogy először a számlálót
és a nevezőt a (z — a) növekvő hatványai szerint rendezzük (végesben a
reguláris rész a pozitív hatványokat tartalmazza). Azután a számlálót a
nevezővel alakilag osztjuk mindaddig, míg a z — «-helyhez tartozó kritikus
részben vagyunk, tehát (z — a) negatív hatványaival találkozunk. Vagy
egyszerűbben úgy, hogy a nevezőből a (z—a)“-tényezőt kiemeljük s a szám
lálót a nevező megmaradó részével addig osztjuk, míg (z — a)“-nál alacso
nyabb hatványokat kapunk ; azután (z—a)“-val vógigosztunk.
Pl. a II. (5. § 1. szerinl
5a;2— 1 1 4 0
x (x +l)2 x (a: +l)2 ' as +l.
Erre mostani utasításunk szerint így juthatunk : A nevezőből .τ-et egyelőre el
hagyjuk s az x növetevö hatványai szerint rendezett — 1 + 5a:2 számlálót az
(1 + a;)2= 1 H- 2 x + x* nevezővel osztjuk :
— 1 + 5a;2 : (1 + 2 * + x 3) |— 1 ;
— 1 — 2 x — a;2
+ + +
2x + Oa;2
mivel a következő tag már x első hatványát tartalmazza·, ez pedig a nevező a· = 0
jl
egyszeres zérushelyétől szárm azó---- kritikus részben szerepet nem játszik, meg-
X
állhatunk. így tehát
— 1 + 6a;- 2 x + tíx 2
(1 -f.r )2 + (1 + x ) 2 ’
úgyhogy a;-el osztva :
— 1 + ox- _ 1 2 + te
a:(l + X)2 x ( l + a·)2
A második tagban az (1 + x ) hatványai szerint rendezett számláló
2 + 6a; = — 4 + C (1 + x ) ,
úgyhogy ezt a nevezővel tagonként osztva nyomban
— 4 , ő
(1 + x)1 + 1 + x
áll előttünk.
4. Különleges esetek.
A racionális függvények részlettörtes alakjának előállítására eddig —
a nevező gyöktényezős felbontását ismerve — két általános módszert adtunk.
Különleges esetekben a részlettörtek együtthatóinak meghatározását igen
megkönnyíthetjük. íme két ilyen — sokszor előforduló — eset és az ezekkel
kapcsolatos könnyítések.
a) Ha a racionális függvény együtthatói valósak, akkor a 2. pont szerint
a nevező gyöktényezős felbontásában a nevező k és k konjugált. zérus-
6. $. Alkalmazások. 321
helyeiből eredő gyöktényezők párosával szerepelnek. így a részlettörtes

előállításban az
___ ___ 1_
(»—*)’ ’ (z— kY
részlettörtek is párosával lépnek fel. Együtthatóik egymás konjugáltjai.
* Ilyenkor u. i. az együtthatóknak az előző pont végén közölt számításánál
az osztandó együtthatói mindig valósak, míg a konjugált gyökökre vonatkozó
két osztó együtthatói egymásnak konjugáltjai. íg y természetesen az osztásnál
a két kritikus rész együtthatóira is konjugált értékek adódnak.
b) Ha a (valós, vagy komplex együtthatójú) racionális függvény nevező
jének zérushelyei egyszeresek, szóval
_________ 8(z) A B . L
(z — a)(z — h) . . . (z — T) z—a z — h + ··· + z — Γ
akkor pl. egyszerűen
A = lim &'(*) _ S(a) E {u )
(z bj . . . (z Ϊ) (a — b) . . . (a — 1) N '(a ) ’
amint erről mind a két oldalon (z—a)-val szorozva és ezt követően a z—ra
határátmenetet elvégezve nyomban meggyőződhetünk. Hasonlóan
S(b) SO)
B=
N'(b) ’···’ N'O) *
Pl. A Ji(x) = ~Γ\Γ\ racionális törtfüggvény esetén mind a két megjegyzés,
felhasználhatjuk. A nevező zérusheiyei egyszeresek és párosával egymás kon
jugáltjai :
1Ή , —1 + 1 1— i .
,d =
1— i
«= ■ ő = --- r=— c--
/2 / 2 V2 /2
Mivel N '( x ) — lx“, a b)-megjegyzés szerint
A= ■
1 1 1+i
4a3 2 / 2(1—i) 4 / -1
1 1
B —
lb> 2 /2 ( 1 + i ) 4 /2
Mivel a racionális függvény együtthatói valósak, az aj-m egjegyzés szerint· egy
szerűen
C = B, D = A.
így ^7-=---- -------

+ 1 4 /{(1
2 1
*)[—La;— &
------ ί-τ-Ι-ΜΙ + ϋΓ—
x — dJ La;— ---------!
c x —— I}·
a JJ
Ez az alak nyomban tagonként integrálható és négy logaritmusra vezet. Az első
kettőt és az utolsó kettőt egybeírva :
dx 1
í *4+ l 4 /2
Γ
L( l r) log ~x ~ ■ dτ + (1 + *) log ^Xr■ ] d+J C .
H a ittaz integrál va ló s alakjára akarunk jutni, ami az integrálandó és az integrálási

21
322 I V . Komplex számok és komplex-vállozós függvények.
változó valós voltát figyelembevéve érthető, akkor még egy kicsit számolnunk
kell. A jobboldalon rendezve
1 Γ. (* — 6) ( * — o) *— a x — δ -]
+C
7 ^ [ l0g ( x — a) \x - d )
áll. Ha « , ó, c, d értékeit az első tagba beírjuk, akkor az integrál első tagjaként
1 lr,g **+ / á a + l
4 |/1 ar‘ — /2 .-C -1
lép fel, megegyezésben a II. 6. § 2-vel.
A második tagban x — d az x — a konjugáltja. így
* ö arc (z — a)
vagyis a második tag

1__ ; ,
-----— arc (x — a) = — — arc
I
2^2 2 |/I
a z a z -------!—r arc cotg (l^2 x — 1) = L tarc tk ( V 2 x - 1) —£ ] .
21^2
Egy állandó tagtól eltekintve — amelyet az integrálási állandóba vonha

tunk — tehát a második, és teljesen hasonlóan a harmadik tag együttvéve
1 - arc tg ( ^ 2 x — 1) - |- — ~ arc tg ( j ^ 2 x + l ) ,
2\Í2 2ΐΛ2
ismét teljes megegyezésben a II. 6. § 2-vel.
Amint az olvasó látja, ebben az esetben a komplexek bevonása különös
előnnyel nem járt. Ez a helyzet csak többszörös komplex zérushelyekkel bíró
nevező esetén változik meg.
Akkor u. i. — amint azt a II. 6. § 1-ben előrebocsátottuk s tüstént
igazoljuk — valósban maradva
lix + S
QW '
alakú részlettörtek lépnek fel, ahol Q(x) pozitív definit másodfokú polinom.
Ezzel a határozatlan együtthatók száma is jelentékenyen növekedhet és —
ha v > l ■*— az integrálásnál hosszadalmas rekurziós eljárásra juthatunk.
* H ogy valós együtthatójú racionális függvény részlettörtes alakjában a
nevező konjugált zérushelyeitől származó részlettörtek valóban a legutóbb felírt
törtekbe írhatók át, azt most az a)-megjegyzés alapján könnyen beláthatjuk.
U. i. egy ily k = u + iv , k = u — t v zérushely-pártól származó
U+ i V U— i V
[(® — u ) — iv j” ’ \ ( x — u ) + iu]v
11'szlettört-páv összege
g( X)
[(* — u)‘ + a2]*·
alakú, ahol a számláló legfeljebb v-edfokú s valós együtthatójú polinom. Ha tehát
y = l , akkor e részlettört-pár összegét már a kívánt alakra hoztuk. Ellenkező
6. §. Alkalm azások. 323
esetben q (x ) -e t a nevezőben fellépő m ásodfokú· kifejezéssel osztva egy legfeljebb

(v — 2)-edfokú <h(a;)-hányado8ra és legfeljebb elsőfokú Ι ϊ χ + S maradókra jutunk:
q(x) = q,(x) [(* — m)j + r*] + R x+ S.
íg y az előbbi tört
R x+ S <h(x)______
[(x — M ) a + t ) 2j* [(a:—
alakot ölt, ahol az első tag már a kívánt alakú, a. második pedig vagy ilyen alakú,
vagy az így megkezdett rekurziós eljárást folytatva a kívánt alakú tagok össze
gére bontható. Ezzel a II. ö. § I.-ben előrebocsátott állításunkat — az előállítás
egyértelműségének kivételével (ami könnyen kimutatható) — igazoltuk.
5. Harmonikus függvények.
Bontsuk a z — x + iy változó egy (korlátos) tartományában egyértékű,
reguláris /(z)-függvényét valós és képzetes részre :
fix + iij) — u(x, y) + i v(x, y).
Kimutatjuk, hogy u és v változóik szerint akárhányszor parciálisán
differenciálhatók, deriváltjaik folytonosak s mind a
du dv du dv
(C. K .)
dx dy dy dx
ú. n. Cauchy—Riemann-féle parciális differenciálegyenleteket mind a
d2u Q2u d2v d2v
dxdy dydx ’ dxdy dydx
relációkat, s külön-külön a
d2u , d2u o
(L.) = 0
dx2 dy2 ’ dx2 h dy2
ú. n. síkbeli Laplace-féle parciális differenciálegyenletet kielégítik.
Egy tartományban egyértékű u(x, y)-függvényt, ha ott elsó' és második
parciális deriváltjai folytonosak s a
2u d2u
dx2 dy2
Laplace-egyenletet kielégíti, harmonikus függvénynek vagy e tartományban
reguláris potenciálnak nevezik. Egy oly, ugyanezen tartományban reguláris
b-potenciál, amely az w-val egyetemben a Cauchy Riemann-ié\e differenciál
egyenletnek is eleget tesz, az u konjugáltja.
Ez elnevezésekkel élve tehát azt állítjuk, hogy egy tartományban regu
láris komplex-változás f(z)-függvény u valós és v képzetes része harmonikus
függvények, e tartományban reguláris potenciálok. Az u konjugáltja v.
Mivel u + w-vel egyetemben —i(u + tv) = v —iu is reguláris, a v kon
jugáltja nyilván (—u).
21*
I V . Komplex számok és komplex-változás függvények.
l*!. a z1— (x -)- iy)2= xl — y2 2ixy

reguláritása kapcsán ilyen függvénypár
u = a:2— y2, v = 'Ixy
a sík minden (véges) pontjában, az
1 1 x — iy
z x + iy x2-\- y2
kapcsán u= X- v = ------2 ]' 2 , ha x2 f y2Φ 0,
xiJr y2, x2-j- y2
az ez = ex+iy — ex (cos y-\-i sin y)
kapcsán u = ex cos y, v = ex sin y
mindenütt, s a log z = log \z\ -f- i arc z
= log %x2-\- y2+ i arc tg —
X
reguláritására való tekintettel pedig az
u — log \ ra;2+ y2, v = arc tg -~

függvénypár a kezdőponton kívül.
* Állításunk igazolása egyszerű. Jelöljük a parciális deriváltakat a rövi-
ff‘ti
debb indexes alakkal : = w „. - f U -U r . stb. A reguláritás
ffx ffxay *»* ~ffi'
alapján a tartomány egy (belső) «-pontjában az
... . df A
1(z) = ~ -= hm —-
dz jz—toAz
határértékről bizonyára beszélhetünk — függetlenül attól, hogy A z hogyan tart
a zérushoz. Ha tehát A z = A x , vagyis a «-helyhez a valós tengellyel párhuzamosan
közeledünk, akkor ez a határérték :
( * L + i A 1\
/■'(«)= lim *
j x — ►
lim
0\Α χ Αχ I M. + W»= / r
mert komplex függvénynek csakis valós és képletes részeivel együtt van határ
értéke ; /'(«)-vel együtt természetesen u x és v x is folytonos. A A z = iA y választás
nál viszont azt találjuk, hogy
A! 1 .. [A u . A v\
/'(«) = lim — hm I— - + i - j — — i ( u v + i v v) = — i f v .
JU-*0tel! i j y -tO ' A y Ay I
íg y tehát U X - f ÍVX = VV ---- ÍUy.
ami akkor és csakis akkor lehetséges, ha a két oldalon a valós részek egymással
s ugyanígy a képzetes részek egymással megegyeznek. így már a C o n c h y — R ie m a n u -
féle egyenletek állnak előttünk.
Tudva azt, hogy reguláris függvény akárhányszor differenciálható, az
f \ z ) —f x —— ify deriválttal hasonlóan járunk e l:
r = ( f r = <fm ) x — f XX -- "x x + ,r M
——U — i1p)v ~ fy y = — 7 iv n
= ifxp =■ ’ ■*„ — '«»#
T<s>.
·«>»
II
— » v
II
1
~ vyx
A két első kifejezés egybevetése Lopíace-egyenletére, a két utolsó összehasonlítása

pydig a differenciálás sorrendjének felcserélését biztosító egvenleteki'e vezet. Mivel
f i z ) folytonos, az u és v második parciális deriváltjai is fo ly to n o sa k ... és így
tovább.
Az ily függvényekkel foglalkozó ú. n. síkbeli potenciálelméletben a
log z valós része: log \^x2-j- y2 alapvető' szerepet játszik. Ezt az elméletet
éppen ezért a logaritmikus potenciál elméletének nevezik. Modern szemszög
ből nézve alapvető, hogy megfordítva, ha u és v egy tartományban regu
láris potenciál és v az u konjugáltja, akkor u-îv a 3-nek reguláris komplex-
változós függvénye. A síkbeli potenciálelmélet tehát a regurális komplex-
változós függvénytannal azonos. Az utóbbi síkvektorokkal, az előbbi e
vektorok vetületeivel foglalkozik.
6. Síkbeli áramlások.
Befejezésül a komplex-változós függvénytannak talán legszebb gyakorlati
alkalmazását, a sík b e li á ra m lá so k elméletét ismertetjük.
Elöljáróban egy egyszerű megjegyzést kell tennünk. Legyen a és b két sík
beli vektor s a ft-nek a -ra vetett derékszögű vetülete bp. Az a i vektor egy az ffl-val
+ 90°-ú szöget, bezáró vektor, az a-vektor p o z itív n o rm á lisa . Legyen ft-nek erre
vetett derékszögű vetülete bm. A cosinus és a sinus elemi definíciója szerint a vetület
előjelét is figyelembe véve
bp — |b |cos (a, ft), bm — |6 |sin (a, 6).
A komplex számok osztási szabálya szerint azonban
-|4t (cos b) +* b)) = T = W -’

vagyis |a | |b |(cos (a, it) + i sin (a, ft)) = ft ö,
úgyhogy ennek konjugáltja éppen
ftp |a |— ib m |a |= ba.
(iondoljunk most már valamely egységnyi sűrűségű folyadék olyan áram
lására, amely egy, pl. a z = x + i y síkkal párhuzamos síkokban zajlik le s amely
nél a sebesség az egymásfeletti pontokban azonos. Ezt az áramlást a z-síkbeli
áramlás kinematikailag tökéletesen jellemzi.
Ez a helyzet akkor sem változik meg, ha az áramló tömegeket is figyelembe
vesszük. A z-sík egyik «-hosszúságú Cf-görbéje felett emelkedő, egységnyi magas
ságú /<’-hengerfelületnek (134. ábra) felszíne u. i. «-területegység. Hasonlóan a
z-sík egyik /-területű '/'-tartománya felett lévő, egységnyi magasságú A'-térrész
köbtartalma /-térfogategység. Ha tehát a következőkben a Cr-n illetve a T - n bizo
nyos idő alatt átöm lő folyadékmennyiségről beszélünk, akkor ez «alapjában véve»
mindig az F -e n illetve A -n ugyanazon időben átmenő folyadékmennyiséget
jelen ti; mindegyiknél u. i. a sebességen kívül éppen csak s illetve t játszik sze
repet.
326 I V . Kom plex számok és komplex-változás függvények.
íg y az eredetileg térbeli (háromméretű) problémát ebben a különleges eset

ben minden szempontból sík b e li (kétméretű) problémára redukáltuk.
Jelentsen mostmár a fenti képletben a — A z egy sík vek tort, iA z ennek pozitív
normálisát és b(z) az áramló folyadék sebességvektorát. Ha a b a A z minden pont
jában ugyanaz, akkor a fenti képlet szerint
— bm |A z |= J ( b .A z ) .
szóval a b .A z képzetes része. A baloldal azonban (135. ábra) nyilván a A z -n az

időegységben átlépő folyadékmennyiséget jelenti. A szerint, amint ez pozitív
134. ábra. Tér- és síkbeli vonatkozások 135. ábra. A A z -re merőleges és a A z -menti
az áramlások elméletében. áramlás.
illetve negatív : az áramlás a A z p o z itív illetve n e g a tív normálisával ellenkező

irányban zajlik le, a A z p o z itív illetve a n e g a tív «oldaláról» való átlépésről van szó.
A bv \ A z \ = I i(b .A z )
kifejezés pedig az ú. n. A z-m e n li á ra m lá s.
Mind a kettőben m int látjuk — a tényleges (fizikai) sebesség /(-vektorá
nak k o n ju g á ltja , a b — w ú . n. kom plex-sebességvektor szerepel. Ez általában pontról-
pontra változik : tv = iv(z).
11a mármost G egy z-síkbeli zárt, pozitív irányított, szakaszonként síma
görbe, akkor az időegységben ezen átlépő folyadékm ennyiség:
Q = ./ [ <j>w d z J .
fi
Ha u.i. a görbét egy 2'Azk -törött vonallal már elég jól megközelítettük, akkor
az utóbbinak minden egyes kis Azk -darabján a sebességet egy-egy állandó ιο(ζ* )-
értékűnek vehetjük. íg y egy ilyen darabon az időegységben átlépő folyadókmennyi-
ség a ιν(ζΐι) ■ztefc-szorzatnak. az egész zárt töröttvonalon átlépő folyadékmennyiség
ped ig a
Σ ιν(ζ^). A zk
összegnek képzetes része — jó közelítéssel. A beosztás sűrítésével azonban ez az
összeg folytonos w (z) esetén a mondott integrálhoz tart.
A G -menti folyadékáramlás, az ú. n. c irk u lá c ió pedig hasonlóan
Γ — 11 j (j) w d zj.
Ez a G -n belüli örvénylés erősségét méri.

6. §'. Alkalmazások. 3r,
7. Tökéletes folyadék síkbeli potenciál-áramlása.

Vizsgáljuk must már az előző pontban tárgyalt folyadékáramlást valamely
/ ’-tartományon. Ha a komplex sebesség, a fizikáin+tt> sebességnek konjugáltja: ic,
akkor, mint tudjuk, a
F + <Q = <j)!« dz
o
integrálnak e tartományban minden zárt irányított görbére nézve nevezetes je
lentése van.
Ha Q egy ilyen görbére vonatkozóan pl. pozitív volna, akkor e görbe belse
jéből folyadék lépne ki, ami állandó sűrűség esetén csak úgy volna elképzelhető,
hogy a görbe belsejében a távozó folyadékmennyiséget fo rrá so k pótolnák, kül
sejében pedig negatív források, ú. n. n y e lő k elnyelnék.
Állandó sűrűségű folyadékoknál a fo rrá sm en tesség feltétele tehát az, hogy
az áramlási tartomány minden zárt görbéjére nézve
Q = J |<j)?rrfzj = 0.
A z ö rvén ym en tesség feltétele viszont az. hogy minden zárt görbére nézve :
r 10 = ®·
Most már könnyen bebizonyítható a következő té t e l: fo r rá s és örvén ym en tes
áramlás esetén az u + i v fizikai sebesség u - é s r-koordinátája m m t egy φ - és egy
ψ-iüggvény parciális deriváltja állítható elő :
3φ dw
V= -y5-.
3x ' dg
dy> 3ψ
oy 3x ’
Mind a két függvény, valamint u és v is 2*-ben a síkbeli őaplace-egyenletnek tesz
eleget :
3°φ 3 -φ 3 ‘ψ 3*%Ι> _ 9 lu 3 -u
= 0, 0,
3x‘ 3y- 3x- + 3y% ~ ’ 9x‘ 3y%
tehát az áramlás tartományában h a r m o n ik u s fü g g v é n y , re g u lá ris p o te n c iá l. Itt φ

az ú. n. sebességi p o ten ciá l, konjugáltja : φ pedig az á r a m lá s i fü g g v é n y ; n-nak
konjugáltja — v . Az áramlás p o te n c iá l-á ra m lá s.
Ha u. i. n>= u — iv a '/’-tartományban z-nek oly függvénye, hogy minden
zárt görbére nézve
Γ + iQ = m>d z = 0, <j>
akkor M oréra, tétele szerint (5. §4.)
to— u — iv
a 2’-ben z-nek reguláris függvénye. Ú gy « , m int v tehát az 5. pont szerint x illetve
y-nak akárhányszor differenciálható függvénye és mind a C a u c h y — R ie m a n n - féle
3u 3{— v) 3u 3(— v)
3x 3y dy S
mind a L a p la c e -ié le
32v 3 -e
ÜÍL + iÜ L -o =0
3χ *π 3y* 3x% + 3y*
d ifferenciálegyenleteket k ielégít i.
Ebben az esetben azonban egyértókű reguláris függvény rögzített a és vál

tozó z mellett a 4. § 4. szerint egy e pontokat összekötő görbe mentén
1 ( z ) = J «-’(ζΜζ is- és = »(* ).

a
Ha tehát /(*) - <p(x, y ) + ίψ (χ , y )
az ú. n. k o m p le x -p o te n c iá l, akkor C a u c h y — R ie m a n n differenciálegyenleteinek és
L a p la c e egyenletének ennek valós és képzetes része is eleget tesz, tehát mind a
kettő harmonikus függvény (<p konjugáltja xp). Mivel továbbá
df _ 3φ . dtp
df_ 3x 3x 3x
= u — iv w,
dz .3 ) 3w .I -3<p
Ί -------- — . — — -
3y 3y 3y
kimutattuk, hogy u é s v a qp-vel illetve y-vel a m ondott alakban valóban elő

állítható.
Könnyű volna tételeink megfordítását is kimutatni. Még csak azt említjük
meg, hogy a
3u 3v .... 3u 3v
—----μ —
r— illetve --------r—
3x 3y dy 3x
kifejezést a lizikai sebesség d iv e r g e n c iá já n a k illetve r o tá c ió já n a k nevezik. Potenciál

áramlásnál a C a u c h y — R ie m a n n -féle differenciálegyenletek szerint mind a kettő
zérus. Az egyik eltűnése a fó rrá em e n tesség . a másik eltűnése az örvénym erU esséy
szükséges és elegendő h e ly i feltétele.
Irodalom.
L . B ieberbach, Funktionentheorie. Leipzig (Teubner), 1922.
L . B ieberbach. Lehrbuch dér Funktionentheorie. T. Leipzig (Teubner),
3. kiadás, 1930.
L. B ieberbach, Einfiihrung in die koníorme Abbildung. Berlin (Göschen),
2. kiadás, 1927.
A . H u r w itz — R . C o u ra n t, Funktionentheoretische Vorlesungen. Berlin (Sprin
ger), 3. kiadás. 1929.
K . K n a p p , Funktionentheorie. I— II. Berlin (Göschen), 4. kiadás, 1930— 31.
R . R o th e, F . O lle n d o rff , K . P o h lh a u se n , Funktionentheorie und ihre Anwen-
dung in dér Technik. Berlin (Springer), 1931.
ÖTÖDIK FEJEZET.
EGYEN LETEK MEGOLDÁSA.
Ebben a fejezetben egy tartományban értelmezett f(x)-függvény zérus

helyeinek, másszóval az
/(*)=0
egyenlet megoldásainak, «gyökeinek» meghatározásával foglalkozunk. Na-
gyobbára valós változójú valós függvényekre s valós gyökökre szorítko
zunk. Ahol és amennyiben komplex számokat is megengedünk, ezt mindig
külön hangsúlyozzuk.
Ezzel szemben ebben a pillanatban nemcsak arra az esetre gondolunk,
amikor f(x) racionális egész függvény, polinom, másszóval a fenti egyenlet
ú. n. algebrai egyenlet (egy ismeretlennel), mint pl.
x7— 8xe -)- 5x4— 2x34- x — 1 = 0,
hanem az egyenlet baloldalán bonyolultabb kifejezést is megengedünk,
így az 1. cikk általános módszereinek bemutatására példaként az
x Log x — 1 = 0, tg x — x = 0, e~x + \ - x — 1 = 0
I)
ú. n. transzcendens egyenletekkel is foglalkozunk. Ilyen egyenletekre vezet
sokszor már egy y=f(x)-görbe szélsó' pontjainak meghatározása, az /'(x)=0
egyenlet megoldása, de számtalan más, elméleti és gyakorlati szempontból
egyaránt fontos kérdés is.
Hogy az olvasó a problémakör természetét nyomban áttekintse, egy
két megjegyzést kell előrebocsátanunk.
Az elemekből tudjuk, hogy első- és másodfokú algebrai egyenletek meg
oldására az együtthatókból a négy alapművelet s a gyökvonás végesszámú
alkalmazásával felépített képletünk van. Ugyanez a helyzet — bár bonyo
lultsága miatt számba nem vehető — még a harmadfokú és negyedfokú
egyenleteknél általában és ötöd- és ennél magasabb fokú egyenleteknél
különleges esetekben is. Ezzel szemben — amint azt. Ruffini (1765 1822)
olasz orvos és matematikus 1799-ben először, majd — mivel munkája annak-
330 V. Egyenletek megoldása.
itlején kellő figyelemmel nem találkozott — tőle függetlenül Abel 1822-ben

újból bebizonyította:
valamennyi ötöd- és ennél magasabb fokú algebrai egyenlet a négy alap
művelet és gyökvonások véges számú alkalmazásával nem oldható meg.
A transzcendens egyenletek megoldásáról pedig mai napig is keveset
tudunk.
így három kérdés lép fel:
a) van-e egy adott egyenletnek egy tartományban egyáltalán gyöke
(exisztencia-kérdés),
b) ha van, minő határok között kell egy-egy gyököt keresni, hogy s
mint lehet egy intervallummal a többitől elhatárolni, szétválasztani,
c) hogy lehet egy ilyen, a többitől már elhatárolt gyököt tetszésszerinti
pontossággal meghatározni.
Az első kérdéssel kapcsolatban csak egy-két példa említésére szo
rítkozunk.
1) Az előbbi fejezetből tudjuk, bogy minden valós vagy képzetes együtt
hatójú (első- vagy ennél magasabbfokú) algebrai egyenletnek legalább egy valós
vagy képzetes gyöke van (az algebra alaptétele). Sőt azt is, bogy a többszörös gyö
köket megfelelő számban véve egy n-edfokú algebrai egyenletnek pontosan n
valós vagy képzetes gyöke van. Efa c sa k a valós számok tartományára szorítko
zunk, akkor, amint azt az ír8= — 1 egyenlet mutatja, esetleg egyetlenegy gyök
sincs.
2) A sin x = 2 egyenletnek valós gyöke nincs, mert valós *-re sin |α,·|< 1.
3.) Az «* = 0 egyenletnek sem valós, sem képzetes gyöke nincs, hiszen
i.
4) A sin x — 0 egyenletnek már végtelen sok valós megoldása van, t. i. x = n n ,
ahol n egész szám.
A második kérdést illetően megjegyezhetjük, hogy a gyakorlatban
rendszerint az egyenlet egy gyökét akár a probléma természetéből, akár egy
nyers grafikus vagy numerikus áttekintés alapján durván ismerjük és a
többitől elhatárolhatjuk. Algebrai egyenletek esetén azonban — mint a
2. cikkben látni fogjuk — a gyökök szétválasztására aránylag egyszerű
és elegáns módszer is rendelkezésünkre áll.
így az 1. cikk pusztán a harmadik kérdéssel foglalkozik.
1. $. K ö z e lítő m ó d s z e re k .
1. A regula faisi.
Ez a módszer : a «hamis helyzet», vagy a «két hamis kezdés szabálya,
valamennyi módszer között a legrégibb, elvben a legegyszerűbb, s tegyük
hozzá — a gyakorlatban úgyszólván mindig beválik. így a legkedveltebb.
Az I. 2. § 5. és I. 6. § 7-ben, ha nem is ezen a néven, de minden vonat
kozásában már ismertettük.
1. §. Közelíts módszerek. 331
Alapelve a következő :
a) Ha f(x) az (aâ^-közön folytonos és e köz határain ellenkező elő
jelű (1. a jelölésektől eltekintve a 46. ábrát), akkor a folytonos függvé
nyek ismert tulajdonságai szerint (I. 6. § 7.) a köz belsejében legalább egy
zérushelye, az
f(x) = 0
egyenletnek egy gyöke van.
b) Ez a gyök vagy egy ilyen gyök az ott mondottak szerint leg
rosszabb esetben tetszés szerint pontosan skatulyázással megállapítható.
c) Ha u. i. a görbét az (aâ^j-köz-, mint első skatulya felett húr
jával pótoljuk, akkor e húrnak az a:-tengellyel való metszéspontja, az I.
2. § 5. szerint az
X1— XQ
X2 = X0 f ( Xo)
f ( Xl) — f ( Xo)
lineárisan interpolált abszcissza, vagy már egy keresett zérusbely, gyök,

vagy ugyanúgy, mint az x0 és még ez sem az, még ez is csak egy
«hamis érték». Az utóbbi esetben azonban bizonyos, bogy a gyököt illetve
ezek egyikét az első {x0,x-j) bő skatulya helyett sikerrel egy szűkebben,
t. i. az x2-tő\ balra, illetve jobbra eső részében kereshetjük a szerint, amint
f(x2) az /(a:0)-val ellenkező illetve megegyező előjelű.
d) Az így nyert (x0,x2), illetve (aâ^-közön, mint az (aîrj-közbe
ágyazott skatulyán azután az eljárást ismételjük és így tovább. Termé
szetesen csak addig, amíg a rendelkezésünkre álló eszközökkel a függvény-
értékeket egymástól megkülönböztethetjük.
Pl. oldjuk meg négyjegyű logaritmus-tábla segítségével az
* L og x — 1 = 0
egyenletet. Ha ezt a Log x = —

x
alakba írjuk, nyomban látjuk, hogy a közönséges logaritmus-görbe (fii. ábra) és
az y = — hiperbola (10. ábra, a = l ) metszéspontjának abszcisszájáról van sz ó ;
az első az * = l-nél az «-tengely fölé. emelkedik s attól egyre jobban eltávolodik,
a második az « = l-nél még egységnyi magasságú, de az «-tengelyt egyre jobban
megközelíti. Ez a két görbe teliát csak az x = l-h ely től jobbra és egyetlenegy pont
ban metszi egymást, az eredeti egyenletnek csak egy, az «= l-lie ly tő l jobbra eső
megoldása van.
Valóban
X / ( « ) = x Log x — 1
1 — 1-0000
2
“ Ü" 97S> 0-8293,
3 -k 0-1314
úgyhogy a keresett gyök bizonyára 2 és 3 között van. Az e szakasz feletti húr az

«-tengelyt körülbelül a 2-5 felezőpontban metszi, mert a 2 és 3 abszcisszákhoz
tartozó ordináták abszolút értékre nézve kb. megegyeznek.
Λ lineárisan interpolált abszcissza pontosan

1 0-3979 2-48.
— 2 -f-
0-8293
Ez érték helyett azonban nyugodtan 2-60-et vehetünk, mert
fi2 i
—r-τ -(« Log a;— 11= — > 0 , ha ,c > -0
cue* x
úgyhogy az x 1,og x — 1-görbe alúlról nézve domború, a húrjai alatt jár, más
szóval az «-tengellyel való metszéspontja a megfelelő húrnak metszéspontjától
jobbra esik.
A számítás tényleg azt mutatja, hogy
X 1 X h o g x -----1
2-50 I — 0-0052
0-01 0-0084
2-51 1 + 0-0032
s az így nyert két érték között a lineárisan interpolált abszcissza :
0-01
2-50 + 0-0052 a 2-50 + 0-0002 = 2-5002.
0-0084
A további számításhoz mái- többjegyű logaritmus-táblára volna szükség. A 0-os
és méginkább a 2-es már kétes. Többjegyű tábla használata a keresett gyökre az
e = 2-50618 . . . értéket adja.
2. Newton módszere.
Amíg a regula faisi a gyököt tartalmazó számközön az
f(x) = 0
egyenlet baloldalán álló függvény görbéjét a végpontokat összekötő húr
ral, addig Newton módszere (1669) az egyik végpontban vont érintővel
pótolja s a gyök egyik közelítő értékének, ennek az érintőnek az a;-ten-
gellyel való metszéspontját tekinti (136a ábra). A görbe (xv /(^ (-p o n t
jában vont érintő egyenlete :
y — ffa ) = /'(*i) (*— *i)·
1. § . K ö ze lítő m óilezerek. 333
Ha ez az «-tengellyel nem párhuzamos, azaz /'(«,) 4 =0, akkor az «-tengellyel

való x ,y = 0 metszéspontjára nézve
X — íZ/g ■
— 2/j
f(x i)
/'(*i) '
A 1361) ábra szerint az így nyert «2-érték az első két «„. «, közelítés
nél, sajnos, rosszabb is lehet.
* N e w to n módszere tulajdonképpen a regula falsinak az a határesete, amikor
,rn —» «1 ; ebben az esetben ugyanis
/(*!>—/(«p)
,r, —·*„
úgyhogy a regula falsával nyert képlet a N e w to n -fé lé b e megy át. Am íg tehát a
regula faisi in te rp o lá l, addig N e w to n módszere e x tru p o lá l s ez az eljárás — amint
azt már a III. 3. § 2.-ben megjegyeztük — mindig kétes értékű.
Ha most további közelítésnek az «2-helyhez tartozó érintőnek az «-ten
gellyel való metszéspontját tekintjük, akkor «2-ről az
= «„ — f(xi)
/'(**)
értékre, általában «,,-ről az
f ( x n)
(N) Xn + 1 — —
/'(*»)
értékre jutunk.
Newton módszerébe mélyebb betekintést akkor nyerünk, ha meg
gondoljuk, hogy Taylor-tétele szerint
/(«) = f(Xj) + /'(«!) (« — «j) + n e ) (« — «j)2
2!
ahol ξ az « és az «j közé esik. Ha u. i. itt « a keresett gyök, vagyis
/(«) = 0, akkor innen
x — «j Λ*ι) /'(*) (« — «l)2
/'(%) 2!
s Newton módszerénél e pontos érték megközelítésére éppen csak az első
két tagot tartjuk meg :
r2 — «] f(x i)
f'(xi) '
A harmadik tag figyelembevételével most már kimutatható, hogy
ha az x-gyök és xx-megközelítése között /"(«) előjele /(«j) előjelével meg
egyezik, akkor Newton módszerének újból és újból való alkalmazásával az
x-gyököt minden határon túl és egyre jobban megközelíthetjük (136« ábra).
* A T a y lo r tételével nyert egyenlőségből u. i.
x — xt 1 rw
-- *1 2 /(*,) («—«,>* ·
Itt a mondott feltétel teljesülése esetén a jobb- s így a baloldal pozitív, vagyis
x — «2 és « 2— x , előjele megegyezik. Másszóval « , az «ésa·, közé, vagy általában
.c , x
helyén. «„-nel és « a helyén «n+i-gyel, n+1 az x és a·» közé esik. A N e w to n -ié lo
(A’ )-képletből nyert («,,)-sorozat tehát monoton és koi'látos s így egy « határ
értékhez tart. Ezt a határátmenetet (AT)-ben elvégezve azt találjuk, hogy
— — fix ) -
x = x --------— azaz f( x ) = 0 ·
f'l* )
Az «-határérték tehát valóban a keresett «-gyök.
Pl. Határozzuk meg a
tg a; — x
egyenlet gyökeit, másszóval az y — x tengelyszög-felező s az y — tg x görbe
metszéspontjainak ordinátáit.
A 89. ábrán látható tangens-görbére a szögfelező mentén egy vonalzót
fektetve nyomban látjuk, hogy a görbe minden egyes szakaszán egy-egy
metszéspont van. A I---- -^-j-szakaszon a triviális a; = 0-gyök s ettől
jobbra és balra szimmetrikusan a ~ páratlan többszörösei között egy-
Δ _r jr
egy gyök. Határozzuk meg például a -Jr- és 8 — közé esőt, pontosab-
7Γ %
Δ Δ
ban — mivel ~ és π között a tangens-görbe az a;-tengely alatt fut —
7Γ «
a π és π -f- -g- között fekvő gyököt.
A differenciálás megkönnyítésére írjuk az egyenletet az
f(x) = sin x — x cos x = 0
alakba — amivel a tangens pólusait is hozzáférhetővé tesszük. Most
f'(x) — x sin x, f"(x) = sin x -f- x cos x.
Az utóbbi kifejezés a (π, π)-köz belsejében bizonyára negatív, hiszen itt
Δ
sin a;
= tg x > — x,
cos x
azaz a negatív cos a:-szel szorozva
sin x < — x cos x, sin x-\- x cos x < 0.
Ha tehát első közelítésnek az χΛ= %π m 4‘712 értéket választjuk, mikoris
/(xj) negatív, akkor Newton módszerével egyre jobb közelítéseken át a
keresett gyökre jutunk.
Λ részletes számítás eredményeit a kővetkező táblázat mutatja (R a n g e ) :
/(»·«'
■rn /(a·»'
/'(**>
4-712 —1 -4 -7 1 2 -0 -2 1 2
4-500 — 0 0289 — 4-390 — 0 0065 7
4-4034 3 — 0-0000 794 — 4-380 — 0 0000 181
4-4034 110 — 0-0000 107 4-386 — 0 0000 021
4-4034 0047
1. §. Közelíti) módszerek. 335
Az utolsó oszlop azokat az ig a z ítá so k a t tartalmazza, amelyekkel az első

oszlop ugyanazon sorában álló közelítéseket helyesbítve a következő job b közelí
tésre jutunk. A harmadik közelítés javításához, mint látjuk, már hétjegyű táb
lázat kell. Ötjegyű tábla alkalmazásánál a harmadik közelítés négy jegyre lekere
kített értékénél kell meg állnunk s a keresett gyökle az
x — 4-4934.. .
értékkel kell megelégednünk.
3. Az iteráció.
A megoldandó egyenlet sokszor
x = <p{x)
alakú, vagy ebbe az alakba könnyen átírható.
Ilyen alakú volt az előző két pontban tárgyalt
1
X = -=----- , X = tg X .
Log a:
a III. l.§ 3-ban tárgyalt x —5—5e~x egyenlet és kis rendezés után ilyen
— minden algebrai egyenlet is ; pl.
3 . r 4 — 5 a ;3 —x +1 = 0 , x — l — 5 a ;3 + 8 a ;4
vagy 2 a ; 7 — 4 a : 5 + x2— 2 = 0 , x — y f 2 + 4 .T 5 — 2 a · 7 .
Az ilyen alakú egyenletek közelítő megoldására Legendre és. Cauchy
(1821) adott egyszerű módszert. Ez a módszer iteráció, ismétlés, vagy
szukcesszív approximáció, sorozatos közelítés néven ismeretes.
Legyen xt az ügyöknek egyik megközelítése. Ha ezt a fenti egyenlet
jobboldalába helyettesítjük, akkor az így nyert
■^2= φΐχ-fj
érték az a+től bizonyára különbözik. Ellenkező esetben u. i. már χΛ is
gyök volna.
Most kísérletet tehetünk ayvel, mint második közelítéssel s így az
előbbi eljárást iterálhatjuk, ismételhetjük. Ha x2— <p(x2), akkor már x2
a keresett gyök ; rendesen azonban így az a;2-től különböző
xs = <p(x2)
értékre, általában asn-ről az
Xn + l = V (x>i)
értékre és így tovább jutunk.
A 137. és 138. ábrapár ez eljárás egyszerű geometriai szerkezetét mu
tatja. Az első párnál az eljárás összetartó, a második párnál azonban
széttartó.
Kimondhatjuk, hogy ha a keresett gyök környezetében <p{x) differen
ciálható és
I φ'{χ) I < i.
akkor az iteráció egyre jobb közelítéseken át a gyökre vezet. Az eljárás annál
V. Egyenletek megoldása.
gyorsabb, minél kisebb | <p'(x) |. Ez a tétel komplex-változós y>(x)-függvény

és komplex x-gyök esetén is érvényes!
* Ha. u. i. x — <p(x )
a keresett gyök és IC„ x 2,. . ennek iterációval nyert köze
lítései, akkor
x <p(x)
— x a= — í p (x ,)= (x — χ , ) φ '( ξ \ .
(így, hogy ha \< p'(x)\ < # < 1 , (ily d-ra <p'(x) folytonosságából, vagy a. III. 1. §
8 . a ) alapján következtetünk) akkor |x— x t |< |x— x, |&. liasonlóan
| x — x 3 1 < | x — x., | & < | X— x i | &■
és általában |x — ,rn |< |x— x , |ftn 1
íg y valóban
x — £·„—>0, vagyis xn—*x, ha n —*oo
Komplex-változós függvénynél a kívánt megbecslést a középértéktétel helyett a
X
φ (χ ) — <p(x,)= I φ’(χ) d x
*1
relációból nyerjük.
Példaként a III. 1. § 3-ban szereplő e~l = 1 ---- —z egyenlet megöl-

0
dúsával foglalkozunk. Ott láttuk, hogy érdeklődésünkre csak a z = 5 körüli
gyök számíthat. Ennek megfelelően a z — 5 —x transzformációt alkalmaz

zuk, mikor is az
x = őe~bex, vagyis x = 0Ό83 60 <a
/. §. Közelilő módszerek. :í :!7
egyenletre jutunk, melyet az x — i) körül vizsgálunk. Mivel itt

| φ'(χ) | = 0*08869 e* (ü 0’08,
az iteráció gyorsan konvergens.
Valóban
íln (&Ά fi * n )
01 1-105 0-0372
0 0372 1-0379 0-0350
0-0350 1-0350 0-0340
0-0349 1-0355 0-0349
úgyhogy a keresett gyök négy tizedesjegyre pontosan

x =0-0349, z = S — x = 4-9651.
am int azt a III. 1. § 3-ban állítottuk.
Ha | <p'(x) | > 1, akkor esetleg az inverz függvényre, az
x = φ(χ) egyenletről a φ(χ) — x
egyenletre térhetünk át. Ha ez könnyen képezhető, akkor ennél az iteráció
bizonyosan összetartó. Az inverz függvények deriváltjai ugyanis egymás
nak reciprok értékei; ha tehát az egyik abszolút értéke egynél nagyobb,
akkor a másiké egynél kisebb.
* Megjegyezhetjük, hogy N e w t o n módszere, és egyszerű esetben maga a regula
faisi is, az iteráció speciális esete. A N e w t o n - féle (N)-képlet u. i. nyilván az
/(*) , ,
χ ~ χ ~ Τ ϊχ ) = ,p{x)
egyenletből adódik itexálással.
A regula falsi esetén pedig, ha a görbe a gyök körül aláírói nézve végig
homorú vagy végig domború, akkor a skatulyázásnál az első skatulyának az a
végpontja : melyből nézve a görbe domború, rögzíthető és a skatulyák másik
végpontjául mindig az előző skatulyából lineárisan interpolált abszcissza választ
ható. Az így fellépő
·'·«— -r
X
/(·'<·„) — fix ) /<*>
képlet-sorozat ázonban nyilván az
-=—/(*) ψ(χ)
fix) — fix)
egyenlet iterációs megoldásának felel meg.
4. A Ruffini—Horner-féle módszer.
Newton módszere természetesen algebrai egyenletekre is alkalmazható.
Hátránya azonban az, hogy az így nyert xv x2, . . . közelítések
sorozatában az értékes jegyek száma természetesen szaporodik s így egyre
többjegyű tizedestörtekkel kell számolni. A 2. pontban közölt példa erről
is jó képet ad.
338 F. Egyenletek megoldása.
Ezen a kellemetlenségen részben úgy segíthetünk, hogy — a Newton·

féle módszer mélyebb értelmezésének megfelelően — az
/(*) = 0
egyenlet /(«)-többtagúját, polinomját az ^-közelítés helyén az u = x—Xj
pontos hiba hatványai szerint teljesen átrendezzük, másszóval xx körül
Taylor-szermt
f{x) = (x—Xi)*+ ·■· + ^ -γτ- (»—*i) + m
= rnu" + β<«>» ‘ η------ b «"'«* + o > + a'0 = 0
alakban előállítjuk, és így nem az ayközelítést, hanem az u pontos hiba
egyik «„-közelítését, másszóval az «j-gyel kisebbített gyökű egyenlet meg
felelő gyökét igyekszünk közelítően meghatározni. Ennek ismeretében
azután az első egyenlet «-gyökének második megközelítése :
x2= x 1+ w2-
A kívánt célt mindenesetre csak akkor érjük el, ha az első egyenlet
«-gyökének «.^megközelítése már jó, úgyhogy a második egyenlet meg
felelő « = « —«j gyöke kicsiny abszolút értékű. Akkor u. i. az u második
és magasabb hatványai az alacsonyabbakhoz képest első közelítésben el
hanyagolhatók, úgyhogy a legalacsonyabb fokú tagokból, az
aj "m2+ a'0— 0 egyenletből
u2— ---- --- ·
«1
Ez az m2 természetesen kevés a zérustól különböző értékes jegyet tartalmaz.
FI. ( R u n g e ) az. x * — (ix’ + l S x 2— l i x + ü — O
egyenlet * , = 3 körüli gyökének meghatározásánál az így fellépő
«« + 6 m* + 13«* + lOu — 1 = 0
egyenlet közelítő megoldása a
10 Mj— 1 = 0 egyszerűsített egyenletből u . = 0 -1 , ami az eredeti egyenlet
gyökének * , = -r, + Uj = 3 + 0 1 = 3-1
közelítésére vezet.
A további közelítésnél teljesen hasonlóan járunk el. Azaz nem köz
vetlenül az eredeti egyenlet gyökének egyik «,-kőzelitését keressük, hanem
az «-egyenlet «2-gyökót igyekszünk javítani. Ezért a teljes «-egyenletet
v= u—m2 hatványai szerint rendezzük át. Ha az így nyert «-egyenlet kö
zelítő megoldása v„, akkor a legelső egyenlet gyökének újabb közelítése
«8 = «1 + «2+
és így tovább.
íg y az előbbi példánál az «-egyenletet e = « — 0-1 hatványai szerint átren
dezve, gyökeit 0'1-el kisebbítve, többtagúját T a y l o r - szerint az « = 0 - 1 helyen
kifejtve a
v* + 0-4r* -r 14-86U2 + 12-784»; + 0-1361 = 0
1. §. Közelítő módszerek. 33!>
egyenletre jutunk, melyből

12-784v,+ 0-1361 = 0 kapcsán a vs zz — 0-01
érték adódik s így x a = x , + r 3 — 3-09.
A v-egyenletet w — v — — 0-01( )= « -j- 0-01 hatványai szerint átrendezve a
u-*+ 6-36m’* + 14-6686to* + 12-488716w+ 0-00973861 = 0
egyenletre jutunk, mely a két legalacsonyabb fokú tag figyelembevételével a
w t = — 0-0008
közelítést adja, úgyhogy a legelső egyenlet gyökének negyedik megközelítése már

xt = a:, + u t + v s -f w t = x B— 0-0008 = 3-0892.
A Μ-,-érték már oly kicsiny, hogy a «---egyenletet szemlátomást k iír o m tizedesnyi
pontossággal kielégíti s így- a felírt .r4-ben
3-089•••már pontos.
A példa világosan mutatja, hogy ennél az eljárásnál a sokjegyű számok

másutt ugranak be. Ez a módszer mégis becses, mert
az egy pár lépés után fellépő átrendezett (kisebbített győkö) egyenlet
gyöke kicsiny és iterációval igen pontosan meghatározható.
íg y a fenti példában a ««-egyenletet iterációs megoldására a
{*) — 12-488 716 »o= 0-009 739 61 + 14 6 6 8 6 «?»+ 6-36 »«» + ic‘
alakba írjuk. Gyökének te® ■■— 0-0008 első közelítésénél a jobboldal két utolsó
tagja az első nyolc tizedesjegyet nem befolyásolja, az első két tag figyelembe
vétele pedig a
— 12-488 716 te® = 0-009 739 61 + 0-000 009 39 = 0-009 749 000
egvenletre vezet, ahonnan
te® = — 0-000 780 625.
Ennek figyelembevételével a (*) a
— 12-488 716 te® = 0 009 739 61 + 0-000 008 94 = 0-009 748 55
egyenletbe megy át, amelyből
ír® = — 0*000 780 588
s ez a felírt jegyekre pontos, mert az újabb iterációk ezt az első kilenc tizedes
jegyet nem befolyásolják,
íg y az eredeti
.!■*— 6a:» + 13a:*— 14a; + 5 = 0
egyenletnek x — 3 körüli gyöke :
x = * , + « , + v, + t« 4 = 3-089 210 412.
Az egész módszer alkalmazhatósága természetesen az átrendezett,

kisebbített gyökű egyenlet együtthatóinak ügyes és áttekinthető megálla
pításán múlik. A Taylor-iéle meghatározás kissé esetlen.
Ezt a kérdést a számítás egy pompás szkémájának, elrendezésének meg
adásával 1819-ben az angol Homer oldotta meg. Erről az elrendezésről a
következő pontban beszélünk.
5. A Horner-íéle elrendezés.
Az f(x) = 0
algebrai egyenletnek megoldásánál lépten-nyomon az egyenlet többtagú
jának, a baloldalon álló
f(x) = anxn + an-iXn- 1+ -------J- «1* + «„· an 0
polinomnak értékét különböző ír-helyen kell meghatároznunk. Ezt a számí
tást pl. az *=a-helyen Ruffvnit (1804) követve az
f(a) = {··■ [(αηα + űn_i) a -f on_4] a H------ b } a -f «„
mintára és a következő Horner-íéle elrendezésben végezzük e l:
ün On—| 0 «_ 2 ... Qj Üq
0 ana \u . . . ct'â a\a
a„ a«-i <4-2 ··· «1 I a'0= f(a).
Az első sorban a változó fogyó hatványai szerint rendezett polinom együtt
hatói állanak — numerikus példában az esetleg hiányzók: zérus értékükkell
A harmadik sor minden egyes eleme a felette álló két elem összege. A má
sodik sor első eleme zérus, minden következő eleme pedig az előző oszlop
harmadik elemének tt-val való szorzata. A harmadik és második sor elemei
így balról jobbra haladva váltakozva adódnak. A harmadik sor utolsó eleme
éppen a keresett /(a)-érték!
Pl. í(x) = 2x i - - x * — x 1— ~x + 43
esőt én /(— 2 )-re a

2 0 —1 -fi - v 43
—4 8 — 14 26 —38
2 7 — 13 10
II
—1
T
é rté k ad ó d ik .
Az a körülmény·, hogy rövid összeadásokon kívül a számítás folyamán
egy és ugyanazzal a tényezővel szorozunk, a számítást — akár számoló
géppel, számolóléccel történjék, akár ezek nélkül — igen meggyorsítja.
Egyáltalában az egyöntetű eljárás sok elnézésnek elejét veszi.
Pontosan ezek a műveletek lépnek fel akkor is, ha az /(íc)-polinomot az
elemekből ismert módon az (x—a)-val osztjuk. Ezt az osztást u. i. — amint
azt a II. 6. § 1-ben mondottuk, ugyanúgy, mint a számok, tehát a 10 hat
ványai szerint rendezett kifejezéseknek osztásánál — ügyesen csak az együtt
hatók felírásával végezzük e l :
1. §. Közelítő módszerek. 341
” 1 >*rl (
On An—1 (lyi—i · · · 0 \ ^0 · 1 0 | a n0 n —l^ n —iá . . . íl ]
βη Qnü
a n —l d n —í
űn—i αη_,α
- + _________
«ή-*·.·
α'ι «ο
ni — ηό«
- + _____________
ο'ο·
így a Horner-iéie elrendezés első sorában az /(x)-osztandó, hon-
midik sorában pedig az (x— a)-osztóval való osztásánál fellépő «hányados
n„, α'„_χ,.. a', együtthatói és az maradék lép fel. Ez osztás szerkezete
szerint tehát
f(x) = <lnXn + Οη-χΧ"-1-\------ (- ί/χΧ + n0 =
= o'o + ( * — « ) [ " « z ’ 1 -1 + n'r,_|X” - 2 + n'„_ 4x " —8 H------- μ n'J =
= o'0 + (x — a) /i(x).
A Horner-iéle elrendezés tehát, az elsőfokú (x—a)-polinommal való
osztásnak is egy rendkívül egyszerű és helyt kímélő berendezését mutatja ;
joggal rövidített osztásnak nevezhető. Ha «'„=0, azaz /(a )= 0, akkor a-gyök
és /j(x) az a többtagú, amely az /(x )= 0 egyenlet gyöktényezőiből á ll; az
(x —n)-különbséget mindenesetre egy fokkal alacsonyabb hatványban (tehát
ha a egyszeres gyök, egyáltalán nem) tartalmazza.
Az így fellépő /j(x)-kifejezést most már megint rövidítve oszthatjuk
(x—a)-val, vagyis a Homer-féle elrendezés harmadik sorára — az utolsó
elem kivételével — a számítást ismételhetjük :
ηη_χ un_ 2 ... ηχ |α 0
0 Ontt «η_χα . .. a#I
On α'ή- 1 d'n-i ··· I«Ϊ = /,(«)·
így
f(x) = n'o + a'i(x — a) + (x — a)i [«„x’·-2 -r «ϋ-χχ'*-8 H----- f n't] =
= no + a'l (x— a) + (x— n)2/2(x)
lesz és ha az eljárást /2(x)-en, azután az így fellépő /„(x)-en és így tovább
ismételjük, végeredményben /(x)-et az (x—u) hatványai szerint rendezzük.
Az (x—a) növekvő hatványainak
ίΐφ, fli, (íf , · . . , on
együtthatóit — Taylor-tétele szerint az

/(«) /» /<w)(g)
/(«), 1! ó> n!
értékeket — tehát a Horner-féle elrendezés egymást köveid
8, 5, 7, . . .
sorának utolsó elemei adják.
Algebrai egyenletek gyökeinek az előző pontban ismertetett Buffini—
Horner-féle megközelítésére így minden eszközt ismerünk.
6. Példa és általánosítás.
Rendezzük át példaként a 4. pontban tárgyalt
f(x) = x* — 6a:3 + 13a:2— 14a· -f 5 = 0
egyenlet többtagúját u = x —3 hatványai szerint !
4
Γ — 0 1 3 — 14 5
3 — 9 12 — β
a= 3 1 -— 3 4 — 2*7 — 1
3 0 12
1 0 4 I 10
3 9
1 3 | 13
3
1 β
!■ I
Az új egyenlet tellát
u* + öt/ 3 + 13m3 + 10 a — 1 = 0.
Hasonlóan jutunk ennek a v = w—0·1 szerint átrendezett alakjára és az utóbbinak
a w — v — (—0 01) hatványai szerint haladó kifejezésére. Mind a kettőt a 4. pont
ban már felírtuk, ellenőrzését az olvasóra bízzuk.
Itt említjük meg, hogy Horner elrendezésének esekély általánosításá
val a
N(x) — an(x—x„ )...(x—x1) + an- l{x—x„-1) . . . ( x —X1)-\----- \-o.y(x—Xy) + u0
Newton-féle interpolációs polinom egy a-helyen felvett értéke is könnyen
meghatározható :
<ln Un—2 ··· «1 aQ
0 Un (a — xn) q»-i (a — a;„-x) ·■· Ά (a — x j aj (a — x i)
a„ an—j a n—% *· · ôq A (a ■
Ilyenkor — mindenesetre — a harmadik sor elemeit az elemről-elemre
változó
(a — xn), (a — Xn-y), (a — Xy)
tényezővel szorozzuk.
1. §. Közelítő módszerek. 313
Hasonlóan általánosítható fforaer-elrendezése egy x hatványai szerint

haladó polinomnak ilyen interpolációs polinomba való átrendezésére is.
Csak a közönséges iíomer-féle elrendezést kell az x hatványainak együtt
hatóira e=a:1-gyel, azután az így nyert számsorozatra (az utolsó kivételével)
a = £2-vel és így tovább alkalmazni.
7. Lili derékszöges eljárása.

Horner elrendezése két különböző módon is grafikus mezbe öltöztethető.
Itt Lili francia kapitány 1867-ben közölt szellemes, egyszerű és a gyakor
latban kitűnően bevált eljárását ismertetjük.
1. Milliméter-papiroson mindenekelőtt egy OE hosszúságegységet vá
lasztunk. Azután az O-pontból kiindulva az egyenlet együtthatóinak meg
felelő távolságokat a»-el kezdve rendre felrakjuk. Mégpedig az a»_j-től
kezdve mindegyiket az őt megelőző végpontjából, s ehhez a megelőzőhöz
képest derékszöggel elforgatva. A forgatás iránya az óramutató irányával
megegyező, illetve ellenkező a szerint, amint az éppen ábrázolandó együtt
ható előjele az őt megelőző előjelével megegyezik, illetve ellenkezik. így az
OAnAn—i . . . A0. derékszögekben
törött vonalra, az egyenlet vázára
jutunk. A 189. ábrán pl. a vastag
törött vonal a
4x3 -J- 6a:2 — 8a: — 2 = 0
egyenlet vázát mutatja.
2. Az egyenlet többtagújának
egy a-helyen felvett értékét egy az
egyenlet vázába illesztett második
ΟΑήΑή—1 ...A Í, ugyancsak derék
szögekben törött vonal megszer
kesztésével állapítjuk meg.
E végből az an mentén fekvő
OH-hosszú ságégységre merőlegesen
és előjele szerint az a= EA egye
nesdarabot felrakjuk s az OA- 139. ábra. Lili eljárása A gyökök az KA,
egyenesnek az an_i-gyel, illetve KB, EC egyenesdarabok előjeles hosszúságai.
meghosszabbításával való ^„-met
széspontját meghatározzuk. A második törött vonal Α,',Α',,—., második sza
kasza innen az első OA,', szakaszra merőlegesen a„_ 2-ig illetve ineghosz-
szabbításáig fut és így tovább.
Az így nyert két, derékszögekben törött vonal végpontjait összekötő
A{A0—aó vektor az egyenlet többtagújának a-helyen felvett értékét
ábrázolja.
V. Egyenletek megoldása.
így tehát, a a vázolt egyenletnek akkor és csakis akkor gyöke, ha a két

törött vonal ugyanazon pontban végződik.
A 139. ábrán pl. rövid kísérletezés után az a—068 gyökre, helyesebben
megközelítésre jutottunk, ami a számítással is jól egyezik.
Megjegyezzük, hogy a második törött vonalat nem kell megrajzol
nunk. Sokkal célszerűbb egy átlátszó milliméter-papirost a rajzlapra illesz
teni, O-ban átszűrni s egy-egy «-értéknek megfelelő elforgatás után a máso
dik törött vonalnak menetét ez átlátszó milliméter-papiros hálózatán
követni. Ha r és s két érték, R és S az A'A-egyenesen két pont, amelynek
megfelelő törött vonalak Rí-, Sí-végpontjai az a0 egyenesén az //„-pontot
közrefogják, akkor a R és S között szemmértékkel interpolálva a helyes
A-pont, tehát α-gyök is egy-két százalékra pontosan megállapítható.
A Lili-féle szerkesztés igazolását (pozitív α-ra) minden szónál eredmé
nyesebben a 140. ábra szemlélteti.
A , OlnS'íiv.,)3 Ab.,
\
140. ábra. A Lill-féle eljárás alapgondolata.
Ha már egy gyök megvan, akkor az esetleges többit nem az eredeti

egyenlet vázán, az első törött vonalon, hanem a második törött vonal segít
ségével igyekszünk megállapítani. Ennek oldalai u. i. a 140. ábra tanúsága
szerint — az 0 .4 = jA -j-a 2 hosszúságegységgel mérve — a Horner-féle
elrendezés harmadik sorában álló elemek («ó=0 kivételével). Ez a törött
vonal tehát az előző pontban mondottak szerint annak az egyenletnek váza,
amelyet az eredeti egyenletből az x—a gyöktényező eltávolítása után, az
(x—a)-val való rövidített osztással nyerünk.
A fenti példában így egy másodfokú egyenletre jutunk. Két valós
gyökének megfelelő egy-egy OBZA0, OC2A0 derékszögben törött vonalat
így Thales tételére emlékezve nyomban megszerkeszthetjük.
A zérussal egyenlő együtthatókat, mint akár pozitív, akár negatív
együtthatók határeseteit természetesen akár pozitívnak, akár negatívnak
vehetjük. Hatásukat az első törött vonalon természetesen nem mutatják.
A második törött vonal megrajzolásánál azonban az ily együtthatókat meg-
2. §. Algebrai egyenletek gyökeinek szétválasztása. 34»
141. ábra. Lili eljárása hiányos egyenleteknél.
illető függőleges illetve vízszintes egyenesek is szerepet játszanak. A 141.

ábra a szerkesztés menetét ilyen esetekben két egyszerű példán szemlélteti.
‘A $. A lgebrai eg y en letek gy ö k e in e k szétválasztása.

Az előző cikkben az e fejezet bevezetésében felsorolt probléma-körök
harmadikát oldottuk meg. Nevezetesen megmutattuk, hogy egy a többitől
elhatárolt gyököt hogy s mint lehet tetszésszerinti pontossággal meg
határozni.
Most valós együtthatójú algebrai egyenletekre szorítkozva az e fejezet
bevezetésében megjelölt második probléma-körre térünk át. Elméletileg
tökéletes, gyakorlatilag kielégítő módszert adunk a valós gyökök elhatáro
lására, szétválasztására, abban az esetben, amikor egy nyers numerikus vagy
grafikus áttekintés, vagy· az ebből a szempontból nézve is értékes Lili-féle
eljárás még kételyeket hagyna fent.
1. A gyökök abszolút értékének felső korlátja.

Ha az
a„xn + an- ix n~1 H------ + «ο = 0 , «« =£ 0
egyenletben M az
| a n —1 |> | ®n—2 (>···> I u-o I
számok «legnagyobbját» jelenti, akkor az egyenlet valamennyi x-gyökének
abszolút értékére nézve
felső korlát, másszóval az egyenletnek minden gyöke a kezdőpont körül

K-sugárral irt körön belül esik.
Pl. Az
(x -f- 1) (x + 2) (x + 8) = x3-)- fix2-f- llx -j- ti = U
egyenlet esetén
£ = 1 + 1 1 = 12.
346 V . Egyenletek megoldása.
Mivel ennek az egyenletnek három gyöke nyilván —1, —2, —8, a fenti
korlát — mint látjuk — általában igen durva.
A megadott korlát mindenesetre komplex együtthatók esetén és kom
plex gyökökre is érvényes.
* Állításunkat nyilván elegendő az |x |= r > 1 abszolút értékű gyökökre
igazolni, hiszen K > 1 .
Az egyenlet többtagújára nézve
1« » s " + (í ' b - i ·τ η 1 -\ ---------f « .) I S í | K a '" 1 — I « " -1 * n . 4-------- b «ο 11.
az elemi 11 « |— |6 | | < | f l + b | < l « | + |b |
relációra való tekintettel. Ez a többtagú tehát bizonyára nem zérus, ha

|«„_1.τ"-1|+ ···+ I«0! < l"»*nl = I" η Ir”·
A baloldal legrosszabb esetben
I° n 1 1r*- * + — + K l < >+ . . . + 1 ) =
r— l /*— l
Az egyenletnek tehát bizonyára nincs r abszolút ért/lui gyöke, ha
rn _, M
M r _ t < : |<i„ I r«, azaz — -- |.
íg y az egynél nagyobb r abszolút értékű gyökre nézve

Μ , , , M
------- - > , azaz r < 1 + ----- - ,
r— 1 !«„|
amint állítottuk.
2. Oszthatósági viszonyok.
Szakítsuk félbe egy pillanatra algebrai vizsgálatainkat, hogy egy az
elemekből ismert gondolatkörről s ennek egyszerű általánosításáról meg
emlékezzünk.
Az elemekből tudjuk, hogy ha 4 és B két a zérustól különböző egész-
szám, úgy 4 akkor és csakis akkor osztható B-vel, másszóval B az 4-nak
osztója, ha található egy C egészszám úgy, hogy A — B C ;
Pl. 12 összes osztói: ± 1 , ± 2 , ± 8 , ± 4 , ± 0 , ±12.
Oszthatóság esetén a G éppen .4-nak /1-vel való osztásával adódik.
Az A és B közös osztói között most már mindig van egy fozitív osztó,
amely az A és fí minden közös osztójával osztható. Ezt — mivel a közös
osztók között természetesen a legnagyobb — az A és B legnagyobb közös
osztójának nevezik és (A, B)-vel jelölik.
Erre az osztás egy kismérvű általánosításával az ú. n. euklidesi algorit
mussal jutunk. Mivel az osztók mindig párosával (egy pozitív és a megfelelő
negatív) fordulnak elő, úgy az 4-t, mint a B-t pozitívnak vehetjük. Legyen
továbbá 4 2; B.
Osszuk el 4-t a B-vel; az egész számú hányados legyen Q s a B-nél
kisebb, ugyancsak egész számú maradék legyen Bt :
4 = BQ + Bj. Bt < ϋΛ < B.
Ha R2Φ 0, akkor az eljárást R1 és fí2-n folytatjuk és így tovább. Mivel a
fellépő nem negatív maradékok kisebbednek : végesszámú, mondjuk n
lépés után egy a zérustól különböző utolsó 2?„-maradókra jutunk,
így
A = BQ+
B — R1Q1+ R2
R, = R2Qt + f í s
R n - 3— R n - i t í n - i + R n - l
R n —t — R n —lQ n—1 4" Bn, φ 0
míg a következő lépésnél már R„-i = R nQn és Rn+i = 0.
Könnyen kimutatható, hogy A és B legnagyobb közös osztója
(A, B) — Rn,*
az euklidesi algoritmusnál fellépő legutolsó, a zérustól különböző maradék.
Pl. A =444 és B— 372 esetén a következő számokra jutunk:
Q R
444 372 1 72
372 72 5 12
72 12 0
6
úgyhogy (444, 872)=12.
* Valóban a ) az A és B minden közös osztója az első egyenlőség alapján
osztója R , - nek, tehát mint B és R , közös osztója a második egyenlőség alapján
.Rj-nek és így tovább lefelé R n -nek.
b ) Megfordítva az R n nek minden osztója az R n , = R nQ n egyenlőség alapján
osztója if„_,-nek s így mint R n^ x és R n közös osztója az algoritmus utolsó egyenlő
sége alapján R„ 3-nek, az utolsóelőtti alapján tehát /f„_ 3-nak és így tovább telteié
végre /f-nek és M-nak.
Ha (A, B )= 1, akkor A és B relatív prímek, viszonylagos törzsszámok.
A legnagyobb közös osztó számítását sokszor egyszerűsíti a következő
té te l:
ha (Λ,Β)=1, akkor (A, B . C )= (A ,C ).
* Valóban az algoritmus első sorából
R , = A — BQ ;
ezt a másodikba behelyettesítve
Λ , = — Q i-4 + a + Q Q A B
és ígv tovább lefelé, végre
<A, B ) = R n = S A + T B ,
3 48 V. Egyenletek megoldása.
ahol 8 é s T egész-számok. Ha. tehát A és B relatív prímek, akkor

1=5-4 + TB
vagyis C = ( S .C ) A + T B . C ,
úgyhogy A és B . C minden s így legnagyobb közös osztója, osztója és legnagyobb
közös osztója C'-nek és 4-nak. amint állítottuk.
Mindaz, amit most egészszámokról mondottunk,
A(x) = a„xn H------ f- a0, B(x) = bmxm 4------ l· b0
racionális egészfüggvényekre, polinomokra is általánosítható. így pl. A(x)
osztható B(x)-e 1,ha található egy (7(a:)-polinom úgy, hogy A (x)= B (x). C(x).
Amint egészszámoknál a 4 ; 1 -állandóval, úgy itt bármely zérustól
különböző állandóval — az oszthatósági viszonyok változtatása nélkül —
szorozhatunk. Azokat az osztókat u. i., amelyek egymástól csak ilyen állandó
tényezőben különböznek, egyenértékűeknek tekintjük. A nagyobb, kisebb,
legnagyobb abszolút értékű jelzők itt természetesen a pozitív fokszámra
vonatkoznak. így A(x) és B(x) relatív prímek, ha (A(x), B(x)) állandó!
A következő pontokban az itt vázolt gondolatköröknek egy-egy fontos
alkalmazását ismertetjük.
3. Racionális együtthatójú egyenletek racionális gyökei.

Racionális együtthatójú egyenlet racionális gyökeit könnyen meg
határozhatjuk. Az általánosság csorbítása nélkül mindjárt feltehetjük, hogy
együtthatói egészszámok és állandó tagja a zérustól különbözik. Ellenkező
esetben u. i. többtagúját az együtthatók nevezőinek legkisebb többszörö
sével szorozzuk és az ismeretlen előforduló legalacsonyabb hatványával
osztjuk, vagyis a triviális, esetleg többszörös zérusgyököt eltávolítjuk,
így pl. az
(e) x64 - í- xA— ~ x34 - -~ x2 = 0
egyenlet, esetén a
(e*) fia·3 4 - lx 2 — 9* 4 - 2 = 0
egyenletre jutunk.
Holle szerint (1090) most már az így előálló egyenletnek bármely racionális
gyöke csak oly tört lehet, amelynek számlálója a legalacsonyabb, nevezője pedig
a legmagasabb fokú tag együtthatójának osztója,
így pl. az utolsó egyenletben a
2 o s z t ó i 4 r 2, 4r 1j
6 osztói: ± 6, ± 8, 4r 2, ± 1.
úgyhogy ennek az egyenletnek racionális gyökeit csak a
1 2 1 1
± T : ± -g-, ±2, ± —, ± —
számok között kereshetjük. A behelyettesítés azt mutatja, hogy az (e*)-
egyenletnek + -γ, — 2, + γ
valóban gyöke. Az (e)-egyenletnek ezek mellett még a zérus is, mégpedig

kétszeres gyöke. Ezzel ez ötödfokú egyenlet valamennyi gyökét meghatá
roztuk.
* K ot le e példán bemutatott tételének igazolására gondoljuk meg azt, hogy
ha az
'V " r 'V_,xn_1 + .· · + OjX-1- «„= 0
egyenletben az együtthatók egészszámok és « , φ Ο , akkor egész és relatív prím
V
p és q mellett x = — akkor és csakis akkor gyök, lia
t'n P n + (»«-iV * ‘Ή -----l· a i V q n ~ l ) + «o'l“ = 0.

Itt tehát a baloldal p és 5 -val osztható. Mivel a zárójelbe foglalt tagok mind a
kettővel, az első tag p-vel, az utolsó pedig 5 -val bizonyára osztható, az első tag
nak 5 -val, az utolsónak pedig p-vel oszthatónak kell lennie. A z előző pont utolsó
tétele szerint azonban (p, 5 ) = 1 kapcsán
a„pn csak akkor osztható 5 -val, ha 5 az « „ együtthatónak.
a0qn csak akkor osztható 7)-vei, ha p az cr0 együtthatónak
osztója, amint állítottuk.
4. A többszörös gyökök eltávolítása.

Lássuk most a polinomok oszthatósági viszonyainak egyik alkalmazását.
Ha az f(x)=0 n-edfokú algebrai egyenlet gyökei a ,b ,.. . . ,1, akkor,
mint tudjuk (IV. 6. § 2.)
f(x) = (x—a)“ (x — by . . . (x — l)x,
feltéve, hogy a egy «-szoros, b egy /^-szoros gyök és így tovább, úgyhogy
----- — Egy többszörös gyök, amint látjuk, az egyenlet fokszámát
«feleslegesen» növeli, az egyenlet kezelését megnehezíti. Felmerül tehát a
kívánság, hogy ezt a kellemetlenséget megszüntessük, egy az eredeti egyen
let összes gyökeit és csakis ezeket, de egyszeresen tartalmazó
g(x) = (x—a) (x—b) . . . (x—l) = 0
egyenletet előállítsunk, röviden a többszörös gyököket eltámtítsuk.
Az erre vonatkozó szabály igen egyszerű. A keresett egyenlet polinomja,
többtagúja:
IJ(X>( fd j '( x ) ) '

Szóval: az f(x)-polinom többszörös zérushelyeit úgy távolítjuk el, hogy f(x)-et
önmagának és f (x) -deriváltjának legnagyobb közös osztójával osztjuk.
Pl. távolítsuk el az
í(x) — x* — (1.cs - 11 .(··' — (te + 1 = 0
egyenlet többszörös gyökeit. A számítás egyszerűsítésére megkíséreljük a racionális

gyökök eltávolítását. Az előző pont szerint ez egyenletnek racionális gyökei csak
a + 1 állandó tag osztói: + 1 , — 1 lehetnek. Sajnos, egyik sem gyök. — A bal
oldal derivált j a :
f '( x ) = ·1χ·» — 18a2 4 22a — 0 = 2 (2as — 0a 2 + 11a — 8 ).
Mivel a legnagyobb közös osztóban egy a zérustól különböző állandó tényező
nem játszik szerepet, ilyennel az euklidesi algoritmus minden lépésénél, sőt egy-
egy lépésen belül osztás közben is szorozhatunk és oszthatunk. Ezzel a. Q «hánya
dosokat» esetleg teljesen meghamisítjuk, de ezekre úgy sincs szükségünk. íg y a
törtszámokkal való bibelődést elkerüljük. Az osztásoknál természetesen (1. II.
0. § 1.) csak az együtthatókat írjuk fel. Az /'(a ) helyett mindjárt a felét, s /(a )
helyett a kétszeresét vesszü k:
* » 1
2 -1 2 22 — 12 2:"5 —9 11 — 3 |T 3
2 — 9 11 — 3
— 4-______ —_____ 4-
— 3 Xl — 9 2 szorozva —2-vel
Ti —22 +ΪΗ ^4
0 —27 —33 —9
— _ + _ _ _ _ _ _ 4~
5 — 15 5 osztva 5-tel 7í,(a) =* a 5 — 3a 4- 1.
Következik az euklidesi algoritmus második lépése :
2 — 9 11 — 3 : 1 — 3 1 |2 1
2 —β 2
—3 9 — 3 osztva 3-mal
Ϊ —Ti 1
1 —3 1
<Γ=.Β2(α).
így tehát (/(a), /'(a )) =■-■=H ,{x ) = a 2 — 3a + 1 .
Ezzel az /(a)-et elosztva, de most már — a g(a)-hányados is fontos lévén —
állandókkal való közbenső szorzásoktól óvakodva , a hányados ugyancsak a 2 — 3 a 4-1
lesz.
így /(a) == (a 2— 3 a 4 - l ) 2= 0
g (x) ==. a 2 — 3a 4- l = 0
s ennek g yök ei:

τ ± τ ^ ·
a.z eredeti egyenlet kettős gyökei.
A közölt tétel igazolása felette egyszerű.
* 11a u. i. /( α ) = ( α — α)° (α — ó)é . . . (α — 1)λ,
akkor /'(α ) = (α — «)“ -* (α— . . . (α — 1)λ Vi(a),
ahol — mint tudjuk — (IV. 5. §5.) — a ó(a)-nek az /(a)-szel közös zérushelye,
tehát (állandótól különböző) közös osztója nincs. íg y /(a) és h(x) relatív prímek,
tehát a 2 . pontban közölt tétel szerint
(/(a), /'(* )) = (/(»), ( * — " ) “ ~l · · · ( * — l)x~l .h (x ) )
= (/(*), (* — a)®-1 · · - (* — l)1"1),
e z pedig éppen a zárójelben álló második kifejezés, mert f(x) ezzel osztható. így
(fix), f ' i x ) ) = i x — o)”- 1 . . . (* — l )*-».
f(x)
és g (x) = - = (.r — a) . . . (x — Z)» amint állítottuk.
(f{x), f i x ) )
5. Descartes jelszabálya.
Miután egy valós együtthatójú egyenlet gyökeit a felső korlát meg
adásával a oo-től elhatároltuk, racionális együtthatók esetén a racionálisa
kat megállapítottuk és eltávolítottuk, a többszörös gyököket kiküszöböl
tük, a megmaradó valós gyökök szétválasztására kerül sor. Ez a feladat
kétségtelenül megoldható, ha a valós tengely egy szakaszába eső gyökök
számót ismerjük. Skatulyázással u. i. így csakhamar egy olyan szakaszra
jutunk, amely már csak egy gyököt tartalmaz, amely ezt a többitől el
határolja, szétválasztja. Ennek a gyöknek további közelítő meghatározá
sára azután az 1. cikkben ismertetett módszereket alkalmazzuk.
Az így felvetett probléma megoldására számos szabály ismeretes. Itt
— minden bizonyítás nélkül — csak kettőt ismertetünk. Ebben a pontban
a Descartes-félét, amely külön-külön a pozitív illetve negatív valós ten
gelyre eső, tehát a pozitív illetve negatív gyökök számára ugyan általában
csak egy felső korlátot ad, de egyszerű, a következő pontban pedig a Sturm-
félét, amely mindenesetre bonyolultabb, ezzel szemben az egy szakaszra
eső valós gyökök fontos számát adja meg. Bocsássunk előre két egyszerű
fogalmat!
A valós együtthatójú
f(x) = anxn -j------ 1- a0= 0
egyenlet ténylegesen fellépő, a zérustól különböző együtthatóinak sorozatá
ban két egymás mellett álló együttható jelkövetkezést, illetve jelváltást
mutat a szerint, amint előjelük megegyező, illetve ellenkező.
Pl. a ) a 3a;9 — ~x* + 4a·9 + 2a;9 — x — 1 = 0
egyenletben az együtthatók sorozata :
+ — + + — —,
v v k v k
két jelváltást és két jelkövetkezést mutat..
b ) az — x’ + x — 1= 0
egyenletben a jelváltások száma 3 ; jelkövetkezés nincs.
A L ili- féle eljárásnál tett megjegyzés szerint a zérus együtthatókat m ost is
akár pozitívnak, akár negatívnak tekinthetnénk. Ez a jelváltások számát nem
befolyásolná ; a jel követ kezések számát ugyan növelné, erre azonban a következők
ben szükség ügy sincs.
íme most már a Descartes-jele jelszabály (1G37) :
Valós együtthatójú egyenlet fozitív gyökeinek száma az egyenlet többtagújá-
ban fellépő jelváltások számával vagy megegyezik, vagy ennél egy páros számmal
kisebb.
P l .a) az (ar— 1) (a; — 2) (a; — 3) = ar4— 6 ar24 - liar — 6 = 0
egyenletben mind a jelváltások, mind a pozitív gyökök (1, 2, 3) száma 3.
b) (ar2 -f 1 ) (ar— 1 ) « ar* — ar! +ar — 1 = 0
esetén a jelváltások száma ugyan 3, ezzel szemben az (i, — i, 1 ) gyökök közül
csak az 1 pozitív.
c ) A D e sc a rte s· féle jelszabálynál a gyökök többszörösségüknek megfelelően
számítanak. Pl. az
(ar — 1 )2 ss· ar2 — 2 ar + 1 = 0
egyenletben 2 jelváltás van és a pozitív 1 gyök kétszeres gyök.
Ha az f(x) = 0 egyenletben x helyébe —x-et írunk, akkor valamennyi
gyök előjele az ellenkezőbe megy á t ; az eredeti egyenlet negatív gyökei
az új /(— x) = 0 egyenlet pozitív gyökei lesznek. így
az fix) = 0 egyenlet negatív gyökeinek száma az / ( — x) — 0 egyenlet jelvál
tásainak számával megegyezik, vagy ennél egy páros számmal kisebb.
Pl. az /(ar) == a·*— ar‘ — 2ar®+ ar4 + Sár — 7 = 0
egyenlet esetén
/(— a·) = - x*— ar* + 2a·4 + ar4— 5ar — 7 = 0.
Itt a jelváltások száma 2, tehát az eredeti egyenlet negatív gyökeinek száma 2
vagy 0 .
6. Sturm tétele.
Hosszas kutatás után 1829-ben sikerült oly módszert találni, amely a
valós tengely egy véges szakaszára eső gyökök pontos számát megadja.
Ez a Sturm-féle eljárás a következő :
a) Az f(x) = 0 egyenlet f(x)-többtagújára és ennek /'(ar)-doriváltjára egy
az euklidesi algoritmustól csak a maradékok előjelére nézve különböző
eljárást alkalmazunk :
f[x) = f\x) Qx(x) — Uxlx)
f '- R i Q r - R t
^1 = n 2 QS k .
Qm i1m»
ahol —Rm a legutolsó a zérustól különböző maradék.
b) Az így nyert
fix), f\x), Rfx), . . . , Umlx)
ú. n. Sturm-féle lánc helyettesítési értékeinek sorozatát a vizsgált a < b
intervallum végpontjaiban meghatározzuk s az így nyert két
f i a ) , f ' l a ) , Rxla), . . . , fi,„(a)
m , f l b ) , Rxlb).........fi,„(6)
sorozat F(a), illetve V(b) jelváltásainak számát megállapítjuk.
c) Sturm tétele szerint,

ha a<b és /(α)φθ, /(ό)Φ0, akkor az f(x)—() egyenletnek a és h között
fontosán
V( a) - V( b)
gyöke van, tekintet nélkül ezeknek esetleges többszörősségire. Szóval annyi,
amennyi jelváltás a Stum-féle láncban x=o-ról x=b-re áttérve elveszett.
Sturm tételének gyakorlati alkalmazásánál a legnagyobb akadály abban
áll, hogy a fí-maradékok meghatározásánál törtek és sokjegyű számok lép
nek fel. Igen fontos tehát az a megjegyzés, hogy amint az euklidesi algorit
musnál, itt is, akár az egyes lépéseknél, akár osztás közben tetszésszerinti,
de itt már kifejezetten csak fozitív számmal szorozhatunk. Ezzel ugyan
az amúgyis érdektelen (^-hányadosok teljesen, a K-maradékok azonban csak
annyiban változnak, hogy egy fozitív állandóval szorzódnak, ami — egyedül
szóbajövő előjelviszonyaikra befolyással nincs.
Pl., s a részletes számításokat a 4. pont mintájára az olvasóra bízva, ha az
f(x ) == xs — ír* — 3.rs + 2.r + 5 = 0
egyenletet vizsgáljuk, akkor D escartes jelszabálya szerint a pozitív gyökök száma
2 , vagy 0 , a negatívoké pedig
/(— *) = — ír* — ** + 3.r® — 2a- + 5
kapcsán 3 vagy 1. Mit mond S tu r m tétele? Ebben az esetben
/ ' ' * ) = "ír*— Iít 3— 9.Js - f 2
és Λ, = 31*» + 9 «s — 40* — 127

R t = 79a·2 — 574* + «27
R 3 = — 98717* +118803
/í, = — ··· (a különbeni számérték érdektelen);
t(x) és / ' ( * ) tehát relatív prímek, az adott egyenletnek többszörös gyöke nincs.
Ha már most N egy nagy abszolút értékű negatív és P egy nagy pozitív
szám, úgyhogy a S tu r m - féle lánc ezekre felvett értékeinek meghatározásánál
a legmagasabb fokú tagok a döntők, akkor azt találjuk, hogy
X j /(*) t'( x ) I t, Rs *4 V
N + — + + — 4
P + + + + — — 1
íg y V( K ) — V (P ) = 4 — 1= 3
úgyhogy az egyenletnek pontosan 3 valós gyöke van.
Mind a három irracionális szám, mert racionális gyök R a lié kritériuma szerint
csak a + 5 állandó tag valamelyik osztója : -j-1, -j-5 lehetne; az egyenletet azonban
ezek egyike sem elégíti ki.
E három gyök közül egy bizonyára negatív, mert, amint az előbb lát
tuk, f( N ) —— . . . és /(0) = 5 , úgyhogy a folytonos /(ír)-görbe az ír-tengelyt N és
0 között legalább egyszer átmetszi. Többet a D escartes- féle jelszabály segítségé
vel még most sem mondhatunk.
így a gyökök pontosabb felkeresése következik.
23
3 54 V . Egyenletek megoldása.
Az 1. pont szerint a gyökök abszolút értékének felső korlátja

jr=i + í=ö
8 így csak a — (5< a - < 6 közt kell végigtapogatnunk. A ivei e korlát rendszerint
durva, x = — 3-al kezdjük s az egészszámokon futunk á t :
X f( x ) /'(*> Λ, fi. Rt V
+ — + + — 4
—3
—2 — + — + + — 4
—1 + + — + + — 3 !1
0 + + — + + — 3
1 + — — + + — 3
') 4- + + — — — 1 !1
Az eljárást tovább már nem is folytatjuk, mert ezek szerint egy gyök a — 2 é. —
között, kettő pedig az 1 és 2 között van. íg y már csak az utóbbiakat kell szét
választani. Még x = l-5-re a sorozat a következő:
x = 1 -5 + — — + — — V = 3,
tehát mind a két gyök 1-5 és 2 között van. Ha most kísérletet teszünk x = 1-7-del,
akkor rögtön megállapítjuk, hogy /(1*7) negatív. Mivel /(1·5) és /(2) pozitív, az
egyik pozitív gyök 1-5 és 1-7 között, a másik 1-7 és 2 között van. Ezzel a valós
gyökök pontos számát meghatároztuk s e gyököket szétválasztottuk.
Irodalom.
C. fii· g f f . K ő n ig , Vorlesungen über numerisches Rechnen. Berlin (Sprin
ger) 1924.
C . B u n g e , Graphische Methoden. Leipzig (Teubner), 2. kiadás, 1919.
E . T . W h itta k e r — O. R o b in so n , The calculus of observations. London (Blackie).
1924.
F t . A . W itte rs, Methoden dér praktischen Analysis. Berlin (Gruyter), 1928.
H A T O D IK F E J E Z E T .
VEKTORALGEBRA ÉS ALKALMAZÁSAI.
A geometriai vizsgálat feladata — amint azt világosan először F. Klein

német matematikus 1872-ben kifejtette, a következő : Van egy sokaságunk,
mint pl. az egyenes vagy a sík vagy a tér, mint pontjainak összessége s
ebben a sokaságban a geometriai alakzatok megengedett átalakításainak,
transzformáciájainak egy bizonyos «csoportja». Teszem azt pl. az alakzatok
nak merev-testszerű mozgatásai (eltolásai, forgatásai) vagy tükrözései vagy
vetítései és így tovább. Vizsgáljuk meg e sokaságboli alakzatoknak azokat
a tulajdonságait, amelyek egy-egy ilyen csoport transzformációinál válto
zatlanok, invariánsok maradnak. Ilyen pl. a mozgatásoknál a szögek nagy
sága és iránya, egyenesdarabok hosszúsága stb.
Ha e programm legegyszerűbb részét, a geometriai alakzatoknak moz
gatásoknál változatlan tulajdonságait vizsgáljuk, tehát a közönséges geo
metriára szorítkozunk, meg kell állapítanunk, hogy ennek tárgyalására a
Descartes-íéle koordináta-geometria mindenesetre értékes, érdemes, de nem
az egyetlen s nem a legközvetlenebb módszer.
A koordináta-geometriában u. i.
a) az alakzatoknak belső, helyváltoztatással, vagy — ha tetszik —
fordítva koordinátarendszer választással és változtatásával szemben vál
tozatlan sajátságait a rendszerhez kötött s így esetleges köntös meglehetősen
elfedi.
b) A koordináta-geometriában már az első lépés, a geometriai adatok
aritmetizálása is ritkán egyszerű s a viszonylagos helyzetek sokfélesége kellő
körültekintést igényel. L. pl. az egyenes egyenletének az I. 2. § 4-ben közölt
levezetését.
c) Végre két vagy több koordináta szemmeltartása nehézkes, s a
velük való számolás csakhamar áttekinthetetlen, kínosan-keservesen értel
mezhető relációkra vezet.
A következőkben a közönséges geometria körében maradva, egy a
koordináta-geometriánál közvetlenebb, tömörebb, fogalomalkotásaiban min
denesetre radikálisabb geometriai számításnak, az ú. n. vektorszámításnak
elemeit, mégpedig egyelőre algebráját ismertetjük. Felfedezése H. Grass-
mann (1847) német, és Hamilton (1858) angol matematikusnak köszönhető.
23*
356 V I. Vektoralgebra és alkalmazásai.
Abban az alakban azonban, amelyben itt és különösen később tárgyaljuk,

aránylag újkeletű : idestova csak 25 éves múltra tekint vissza és az olasz
Buráli-Porti s Marcolongo 1909-ben körvonalozott tervezetét valósítja meg.
1. $. V e k to r a lg e b r a .
1. Alapfogalmak.
A geometria koordinátamentes tárgyalásának két alapfogalma a pont
és a vektor. Az utóbbi azonban általánosabb keretben, mint eddig. Az
I. 1. § 2-ben u. i. tisztán az egyenesre, a IV. fejezetben pedig a síkra szorít
koztunk. Most a térbeli viszonyokat is figyelembe vesszük.
Vektornak egyelőre a tér két: A- és B-pontjának sorrendben kitüntetett pár
ját (első A, második B), illetve az e pontokat ebben a sorrendben összekötő
irányított AB egyenesdarabot nevezzük. Jelölésére v mintára vastagon nyo
mott álló latin kisbetűket használunk. Kézírásban v módjára fölülvont
latin kisbetűket ajánlunk.
A vektorszámítás alapgondolata egyszerűen abban áll, hogy a vektorokat
a szemléletes geometriai viszonyokhoz simulva a mennyiség jellegzetes
tulajdonságaival lehetően felruházzuk, körükben egyenlőségről, műveletek
ről, funkcionális kapcsolatokról, határátmenetekről beszélünk. A vektor-
számítás elején tehát az eddig ismert mennyiségek aritmetikájára, algebrá
jára emlékeztető ú. n. vektoralgebra áll. Az egy-egyenes men ti vektorok
esetén ez a valós számok-, az egy számegyenesen, skálán ábrázolható, épp
ezért ú. n. skaláris mennyiségek aritmetikája volt. A negyedik fejezetben,
a komplex számok aritmetikájával ezt még az egy-síkba eső vektorok tarto
mányába is sikerült átmentenünk. A tér jelleg
zetes tulajdonságai között azonban megállapít
ható, hogy ez a térbeli vektorok seregében már
lényeges változtatások nélkül nem sikerül. A kö
vetkezők megértésénél tehát alapvető, hogy most
az egyenesmenti vektorok, a skaláris mennyisé
gek aritmetikájának egy oly általánosítását ismer
tetjük, amely sík- és térbeli vektorokra egyaránt
142. ábra. Egyenlő vektorok. alkalmazható s így a komplex számok aritmeti
kájától különbözik!
Két vektor: a = AB és a ' = A ' B ' egyenlő, ha az AB' és A' B egyenes-
darabok felezési pontja egybeesik (142. ábra). Az ábra világosan mutatja,
hogy ez a definíció egy-egyenesmenti, kollineáris vektorokra is alkalmaz
ható. Ezzel egy adott vektornak egy pontból való felrakását is értelmezhet
jük. Egy a-vektort egy A '-pontból úgy rakunk fel, hogy itt egy az a-val
egyenlő a =A'1V vektort szerkesztünk.
1. S. Vcktoralgelmt. 357
A vektor fogalmában a hosszúság, az irány és az értelem fogalma

tömörül. Egyszersmindenkorra egy hosszúságegységet választva egy
v-vektor |v|-hosszán a vektort ábrázoló valamelyik egyenesdarab puszta
• -7—
> e
hosszúságát értjük. Az A B és J 'B ' vektor egyenlő' irányú, párhuzamos,
ha az A.B, illetve A',B’ pontpáron átmenő két egyenes párhuzamos vagy
egybeesik. Végre két ilyen párhuzamos vektor egyenlő illetve ellenkező
értelmű a szerint, amint egy velük párhuzamos egyenes O-pontjából mind
a kettőt felrakva végpontjaik az 0 egyenlő, illetve ellenkező oldalára, esnek.
Ha bántó kivételekkel bíbelődni nem akarunk, akkor az összeeső pont
párt is vektornak, zérusvektornak kell tekintenünk. Hossza zérus, iránya
és értelme tetszésszerinti. A zérusvektor tehát bármely vektorral párhuza
mosnak vagy reá merőlegesnek tekinthető! Jele az eddigi zérus : 0.
Az így értelmezett, általában térbeli vektorokra mármost bizonyos
alapműveleteket alkalmazunk. Nevezetesen:
a) két vagy több vektort egymáshoz fűzünk ;
b) egy vektort nyújtunk, zsugorítunk, értelmét megváltoztatjuk ;
c) egy vektort egy másikra derékszögűén vetítünk ;
d) egy vektornak egy másikra merőleges «összetevőjét» megállapítjuk,
s az utóbbit a második vektor körül 90°-kal elforgatjuk.
E műveletek mindegyikének egy-egy, a közönséges aritmetikára emlé
keztető nevet adunk s így a felsorolt eseteknek megfelelően
a) két vagy több vektor összeadásáról, kivonásáról,
b) egy vektornak egy számmal való szorzásáról,
c) két vektornak skaláris szorzásáról,
d) két vektornak vektoriális szorzásáról beszélünk.
2. Vektorok összeadása és kivonása.

Két vagy több vektor összegét az egy egyenesre eső, kollineáris
(I. l.§ 2.), illetve az egy síkra eső komplanáris (IV. 1. § 3.) vektorok min
tájára értelmezzük. Vagyis :
az a és b vektor a+ b összegén· azt a vektort értjük, amely a kezdőpontját az
a végpontiéihoz fűzött b végpontjával összeköti (143. ábra). Természetesen most
a
143. abra. Vektorok összeadása.
a tagvektorok, a komponensek vagy alkotók, összetevők általában térbeli

vektorok s így az összegvektor, a rezultáns, az eredő is térbeli vektor.
358 V I. Vékloralycbra és alkalmazásai.
Állapítsuk meg egy az ábrára vetett pillantással, hogy a betűszámtan

ismert -f- jelét itt is nyugodtan alkalmazhatjuk, hiszen
a + b = b -f- a,
(a + b) + c = a + (b + c) = a + b + c,
vagyis az összegben a tagok sorrendre nézve felcserélhet ők (kommutál-
hatók) és tetszésszerint társíthatók (asszociálhatok).
A kivonást itt is — akárcsak síkvektoroknál — mint az összeadás
megfordítását értelmezzük. Azaz
a közös kezdőpontú a és b vektorok a —b különbsége a kivonandó b vég
pontjából a kisebbítendő a végpontjába vezető vektor
(144. ábra).
így itt is b + (a — b) = a.
Természetesen b — b = 0.
144. V ektorok kivonása. A kivonás itt is két vektor egymáshoz főzésé
ben áll, ha megállapodunk abban, hogy a — b vek
toron a b-tó'l csak értelemben különböző vektort értjük. Akkor a 144. ábra
szerint valóban a — b = a -f- (— b).
Ezzel az első műveletet elintéztük. Térjünk át a másodikra.
3. Vektorok szorzása számmal.

Ha m (valós) szám, akkor ma=am egy | m 11a (hosszúságú, a-irányú és
ailletve —a-értelmű vektor a szerint, amint m pozitív (zérus), illetve negatív
(zérus). így ha m = 0, akkor a zérusvektorra, a zérusra ju tu n k ; h a | m | < l ,
akkor zsugorítunk, ha pedig |m| > 1 , akkor nyújtunk. Negatív m esetén még
az értelmet is megváltoztatjuk. Könnyű kimutatni, hogy a betűszámtan
valamennyi idevágó alaki törvénye érvényben marad. Nevezetesen:
m(na) = (mn) a= n (ma),
(m -j- n) a = ma -j- na,
m(a + b) = ma + mb.
* Valóban az első kettő egyszerűen kollineáris vektorokra, tehát valós szá
mokra vonatkozó állítás. Ugyanez a helyzet a harmadiknál is, ha a és 1) kollineáris.
Ellenkező esetben a harmadik azt állítja, hogy ha az a, b, a + b vektorhárom
szögben (143. ábra) az a- és b-oldalakat m-szeresükre nyújtjuk (zsugorítjuk, értel
mét megváltoztatjuk), ugyanez következik be a harmadik a -| b oldalra nézve is,
am i a háromszögek hasonlóságáról szóló elemi tételek szerint nyilván helyes.
Az a-vul egyenlő irányú és értelmű, de egység-hosszúságú vektort a egység
vektorának nevezzük és a°-sal jelöljük. így
a = | a [ a°.
Lássuk az így megismert műveletnek egy-két egyszerű alkalmazását.
a) Két vektor: aés b akkor és csakis akkor párhuzamos (kollineáris),
ha s. =b mb.
1. §. Vektoralgebra. 359
b) így az O-pontból kiinduló Tyhelyzetvektor Aj-végpontján átmenő s

a v irányvektorral párhuzamos egyenes r folyó helyzetvektorára nézve
(*) T— r1=ÍV, —o o < í < - f o o ,
amint azt a 145a. ábrára vetett pillantás mutatja. Mivel ez a kap
csolat, a r-vektorra vonatkozó vektor-egyenlet, ennek és csakis ennek az egye
nesnek pontjaihoz vont r-helyzetvektorokra teljesül, egyenesünk O-pontra
vonatkoztatott vektor-egyenletének nevezzük.
c) Ha az egyenes az O-pontból felrakott rx és r2 vektorok végpontjain
fut át (1455. ábra), akkor az r2—rx vektor az egyenessel párhuzamos,
* b.
tehát v-irányvektorának választható. Ebben az esetben tehát az egyenes

vektor-egyenlete:
(**) r — rx= t(r2— rx).
Ha itt a t-paraméter egyes értékeit az egyenes megfelelő pontjaihoz
hozzáírjuk, akkor az egyenes egy számegyenesbe megy át, egy közönséges
«skálát» hordoz. E skála <=0-kezdőpontja az rx-vektor Bx-végpontja : t— 1
egységpontja pedig az r2-vektor ií2-végpontja. Általában e skála egy Alpont
jára nézve
R A ’
hiszen kollineáris vektorok, valós számok körében oszthatunk.
Pl. H á ro m szö g s ú ly p o n tja . Mutassuk ki, hogy a háromszögben az a három
egyenesdarab (súlyvonal), amely egy-egy szögpontot a szembenfekvő oldal
felezési pontjával köti össze, egymást egy pontban, az ú. n. s ú ly p o n tb a n metszi.
Mutassuk ki egyben azt is, hogy ha ez egyenesdarabok bármelyikét három egyenlő
részre osztjuk, akkor a súlypont az oldal felé eső első osztópontba esik (Ιάβα. ábra).
A bizonyítás igen egyszerű. Ha az l t „ I l 2, i ? 3 szögpontokat egy O pontra
vonatkozóan az r,, r2, r 3 helyzetvektorok jellemzik, akkor az egyenesdarab
R felezési pontjának r-helyzetvcktora a (**) szerint l \ -d e l:
A /?/?,-súlyvonalon, az első h a rm a d ré sz 6 '-végpontjának s-helyzetvektora

hasonlóan :
, 1,
s= r + y (r8—r),
vagyis az r előbb nyert értékét figyelembe véve s
r, + r. + r3
Mivel ez a három szögpont helyzetvektoraiban szimmetrikus, egy másik

súlyvonalon a megfelelő számítás ugyanerre az eredményre vezet. Ezzel állítá
sunkat minden részletében igazoltuk, s a súlypontra egy fontos képletet is nyertünk.
146. á b ra. Súlypont-m eghatározások.
d) Az egyenes í-paraméteres egyenlete mellett egy más paraméteres

alakja is nagy szerepet játszik. Ennél az í'^r,)- és ^(r^-ponton átmenő
egyenes 2í(r)-folyópontjához rendelt szám, paraméter a
B Ji m2
b b 2 ~ "h ~ m
ú. n. távolsági viszony (14tií> ábra). Ebben az esetben tehát
WjjRjfí = m2BB2 vagyis Wj(r — r,) = w2(r2— r),
úgyhogy r-re megoldva az egyenes paraméteres egyenlete
= ál1Ti + »<^2
»h + m2
alakban adódik. A mechanikában ennek az r-vektornak végpontja az ΒΛ-
ben elhelyezett wir , s az i?2-ben elhelyezett m2-tömeg súlypontja, tömeg-
középpontja. Az Wj-gyel a jobboldalon osztva egyenesünk m-paraméteres
rx+ m t2
r=
1+ m
egyenletére jutunk.
4. Vektorok skaláris szorzása.
Legyen (147a ábra) OÉ = e egységvektor, OB = b pedig egy tetszés
szerinti vektor és a JB-pontnak az OE-egyenesre vetett derékszögű vetülete
1. §. Vektoralgebra. 36Í
B'. Akkor 0 B '= p a b-nek e-menti vagy e-vel párhuzamos. B'B = m pedig
e-re merőleges összetevője, komponense, és b = p m.
A p- és e-vektorok kollineárisak, tehát p = pe. Ez a p valós szám a
cosinus definíciója szerint
p = | b | cos (e, b)
és a b-vektornak e-re vetett derékszögű vetülete vagy e-re vonatkozó derék
szögű koordinátája; ez a p-komponenstől élesen megkülönböztetendő.
Figyeljük meg, hogy p-nek előjele van; a 147a ábrán pl. éppen negatívt
Ezt a p derékszögű vetüleiet a következőkben az e- és b-vektorok skaláris
szorzatának nevezzük és
e . b = eb = | e | | b cos (e, b)
jelölésében a két tényezőt egymás mellé írjuk közbeszúrt ponttal vagy
a nélkül. Neve — a következő pontban ismertetett szorzattól való meg
különböztetésül — arra utal, hogy ez a szorzat szám, skaláris mennyiség.
Állapítsuk meg tehát, hogy egy egységvektornak egy vektorral való skaláris
szorzása a vektornak az egységvektorra való derékszögű vetítését jelenti.
A legutóbb felírt képlet közelfekvő általánosításaként két tetszés
szerinti :
a és b vektor skaláris szorzatán az
a.b = ab = |a| |b cos (a, b)
számot értjük. Ez a művelet tehát b-nek az a-ra való derékszögű vetítését és
avetület | a (•szorosára való torzítását (nyújtását vagy zsugorítását) jelenti.
Könnyen belátható, hogy a betűszámtan alaki törvényei — de már
egynek kivételével — továbbra is fennállanak. így még
ab = ba,
szóval a skaláris szorzás kommutatív művelet, — amint arról az előbbi
képletre vetett pillantás az olvasót meggyőzi — sőt ez a művelet egy összeg
tagjaira a betűszámtanból ismert
(a -f b)c = ac + be
3 ü2 V I. Vektoralgebra és alkalmazásai.
törvény szerint oszlik el, disztributiv. Valóban, ha | c | = 1, akkor az utóbbi

képlet geometriailag azt állítja, hogy vektor-poligon vetülete a komponenseit
vetületének összege, ami még a 141b ábrán bemutatott esetben is igaz,
mert a vetületnek nemcsak puszta hosszúságot, hanem előjelt is tulajdo
nítottunk. Ha | c |=4=1, akkor még az egész ábrát jc| -szeresére kell torzí
tanunk.
A valós számok aritmetikájával szemben azonban már
a.b = 0
akkor is, ha a tényezőknek egyike sem zérus, de a a b-re merőleges. Ebben az
esetben u. i. cos (a, b )= 0 .
Megfordítva, ha a .b = 0 , akkor a, vagy b, vagy cos (a, b) zérus. Mivel
a zérusvektort — az 1. pontban tett megállapodás szerint — bármely
vektorra merőlegesnek tekintjük, kimondhatjuk, hogy
két vektor egymásra akkor és csakis akkor merőleges, ha skaláris szorzatuk
zérus.
5. A skaláris szorzat alkalmazásai.
Lássuk mindjárt a skaláris szorzatnak egy-két fontos alkalmazását.
a) Legyen a2 = a.a. Akkor
a2= a.a = |a| |a | cos 0 = ja |2,
vagyis | a | = + \ a2.
Az abszolút érték, a puszta hosszúság jelölésére ezután az eddigi eset
len jelölés helyett ezt használjuk (a + jel elhagyásával), mert a benne
fellépő jelekhez ismert műveleti szabályok fűződnek.
b) Az a és b vektor hajlásszögének cosinusa a skaláris szorzat defi
níciója szerint:
a.b
cos (a, b) =
Ϋ a2j/b 2
természetesen csupán akkor, ha a2=t=0 és b2d= 0, szóval a hajlásszögnek
egyáltalán értelme van.
c) A b-nek a-ra, értsd a°-ra vetett derékszögű vetülete a° = — ζψ
figyelembevételével: í a
a.b
p = a°.b = — 7=-·
\ a2
így a b-nek a-ment.i komponense az előző pont elején mondottak
szsrint:
n a.b a.b
p = pgfi = —— - a° = — a ;
1 /a 2 &
az a-ra merőleges komponens te h á t:
a.b
m = b—
“ a2"
1. §. Veklorah/ebra. 303
Ezzel egy az elemi mechanikában is számtalanszor előforduló feladatot:

egy vektornak egy másik vektormenti s erre merőleges komponensre bon
tását, az eddig ismert vektorműveletekkel elvégeztük.
d) Egy e egységvektornak egy másik i egységvektorra vetett derék
szögű vetülete, i-menti koordinátája,
e . i = cos (e, i) :
a hajlásszög cosinusa, e-nek i-re, vagy i-nek e-re vonatkozó iránycosinusa.
e) A sík (a tér) egy Éj-pontjához illeszkedő s n-vektorra merőleges
egyenesének (síkjának) valamely O-pontra vonatkoztatott, egyenlete:
(r — rx) . n = 0,
■■> —t
ha O E j= t l és OB — t az egyenes (a sík) egy folyó B-pontjának helyzet
vektora.
* Valóban, a síknak erre és csakis erre az egyenesére (a térnek erre és csakis
erre a síkra) eső pontjainak r-helyzetvektorával lesz az r— r, vektor az n-vektorra
merőleges.
Ha az utóbbi egyenletben j/n^-tel osztunk, akkor az említett egyenes
(sík) «Hesse-féle egyenletének» vektoralakjára ju tu n k :
n
• r — p = 0;
\f:n2
itt φ — ,r az r-vektornak a normális (merőleges) egységvektorra eső
derékszögű vetülete, tehát az egyenesnek (a síknak) az 0-ponttól való távol
sága.
6. Vektorok vektoriális szorzása-
Legyen e egy egységvektor, b egy tetszésszerinti, az e kezdőpontjá
ban felrakott vektor és b' a b-nek e-re merőleges összetevője. Az előző
pont ej-bekezdésében mondottak szerint
b '= b — (e.b)e.
Ennek meghatározására tehát új műveletet
bevezetnünk nem kell. Rakjuk fel ezt a b'-t
az e kezdőpontjába és forgassuk el az e kö
rül + 90°-kal. (148. ábra.) Az így nyert
vektort az e-egi/.sá/vektor b-vektorral való
vektoriális szorzatának nevezzük. Jele e X b,
hossza nyilván b' hossza, azaz
148. ábra. A vektoriális szorzás.
|e| |b| |sin(e, b)|,
iránya pedig az e és b síkjára merőleges. Ami végre értelmét illeti, figyel
jük meg, hogy végpontjából az e és b síkjára nézve e-t a b-be
;pozitív és 180°-nál nem nagyobb forgás viszi át. Másszóval e, b és e x b
ebben a sorrendben jobbrendszert képez.
Általában és a sorrendre ügyelve (!!) :

az a vektornak a b vektorral való vektoriális szorzata:
a X b = | a | (a0 X b)
vagyis a X b = | a | | b | | sin (a, b) | s°.
ahol s° egy az a és b-re merőleges, azokkal a, b, s° rendben jobbrendszert képező
egységvektor. | a X b | tehát az a és a b által meghatározott parallelogramma
területe, vagy az a és a b által meghatározott háromszög területének két
szerese (149. ábra).
149. ábra. Az a és b vektor vektoriális szorzatai.
A definícióból nyomban kitűnik, hogy a vektoriális szorzat már nem

is kommutatív, hanem alternáló művelet:
a x b = — b x a.
vagyis a tényezők sorrendjének megváltoztatásával előjelét váltja.
Ez a szorzat továbbá nemcsak akkor zérus, ha a tényezők közül leg
alább az egyik zérus, hanem akkor is, ha csak a a b-vel párhuzamos. Meg
fordítva, ha a x b = 0, akkor vagy a tényezők egyike zérus, vagy sin(a,b) = 0,
szóval a két tényező párhuzamos. Mivel a zérusvektort — az 1. pontban
tett megállapodás szerint — bármely vektorral párhuzamosnak tekinthetjük,
azt látjuk, hogy .
két vektor egymással akkor és csakis akkor párhuzamos, kollineáris, ha
vektoriális szorzatuk zérus.
A betűszámtan eddig ismert törvényei alól való e két kivétellel szem
ben azonban
(a + b ) x c = a x c - f b x c .
szóval ez a szorzás is egy az összegre tagonként eloszló (disztributiv) művelet.
* E képlet igazolására elegendő a tőle csak előjelben különböző
cx(a + b ) = c x a + c x b ,
illetve az utóbbitól csak a |c | skaláris tényezőben különböző
x
ce (a + b) = c° x a + c° x b
képlet helyességét kimutatni. Az utóbbi azonban valóban helyes. Hiszen, lia az

a, b, (a + b ) vektor-háromszöget a c°-ra merőleges síkra vetítjük, s az így nyert
vektor-háromszöget a c° körül +90°-kal elforgatjuk, akkor megint csak vektor
háromszögre jutunk. Az eredeti háromszög a-oldalának az újban c ° x a , a b-nek
c° x b s az (a + b)-nek c“ x (a - f b ) felel meg — az e pont elején tett megállapításunk
szerint. Mivel az első két oldal vektorösszege az új háromszögben a harmadik
oldal, a legutóbb felírt képlet valóban helyes.
A 149. ábrából kitűnik, hogy a x b az a és b által ebben a sorrendben
megadott háromszögnek nemcsak állását és nagyságát, hanem körüljárá
sának értelmét, befutásának irányát is megadja. Ez a körülmény számtalan
alkalmazásban fontos szerepet játszik.
Ha pl. fij, B2,. . . , B„ egy ebben a sorrendben körüljárt sík-sokszög
n szögpontja, 0 egy e síkbeli pont és rr r2>. . r„ az O-ból a szögpontokhoz
vont w-vektor (a 150» ábrán n — 6), akkor az OBjR2 értelemben körüljárt
háromszög területvektora:
é[riX (r2— ri)] = é(r1x r 2),
mert r1x r 1= 0 . A síkidom területvektora most már megállapodás szerint e
rész-háromszögek területvektorainak
t = .1[(rx x r2) + (r, x ra)H------ (- (r,t x r j ]
összege. Ez a vektor 0 megválasztásától nem függ.
Ha u. i. O ' egy másik, O -hoz képest a·/. 0 0 — d vektorral meghatározott
síkbeli pont, akkor pl. erre az O'-re vonatkozó első rész-háromszög területvektora
i (r'i x rá» = l [(r, — d) x (r2— d)] = \ {(r, x r.) — f(r, — rt) x d]>
úgyhogy az O '-re vonatkozó
t' = \ [(ti x r'j) + (r2 x r^H----+ O', x ri)] = t.
mert [(r, — rs) x d| + [(r. — r,) x d] -|-----h [(rn— r,) x dl = 0 x d =0.
150. ábra. Irá n y íto tt síkbeli sokszögek terü let mérése.
Amikor egy egyszerű sokszögnek elemi értelemben vett területi mérő-

számáról beszélünk, akkor e területvektornak abszolút értékét vesszük.
3fiö VI. Vektoralgebra és alkalm azásai.
Ezzel azt az integrálszámítás bevezetésénél (II. 2. § 1.) említett tételt is

szigorúan igazoltuk, hogy egy sokszögnél a háromszög-részek mérőszámá
nak összege a felbontás módjától független. Bonyolultabb sokszögeknél
mindenesetre, ha a területvektor a sík pozitív normálisán (a síkra merőleges
s a síkbeli pozitív forgásiránnyal jobbrendszert képező félsugaron) felvett
egységvektor t-szerese, ez a t szám előjeles és a sokszög-részek területi
mérőszámának algebrai összegét jelenti. A pozitív irányban körüljártakét
pozitív, a negatív irányban körüljártakét negatív előjellel véve ; az egyszer
körülfontakat, egyszer, a többször körülfontakat megfelelően többször s
mindig kerületük bejárásának megfelelően figyelembe véve (150b. ábra).
7. M a g asa b b fo k ú m ű v e letek .
A vektoralgebra befejezéseként emlékezzünk meg röviden a szorzások
elképzelhető ismétlésével és csoportosításával előálló magasabbfokú műve
letek legegyszerűbbjeiről.
A skaláris szorzás ismétlésének értelme nincs, vagy érdektelen. Ugyanis
a . b már szám. Ha zérus, akkor az ( a . b ) .c szorzat zérus, tehát érdektelen.
Ha pedig a.b=j=0, akkor mint szám egy harmadik, zérustól különböző
c-vektorral skalárisán nem szorozható. Ha c= 0, akkor a szorzat megint
érdektelen.
Ami a vektoriális szorzás ismétlését illeti, kimutatható, hogy
a x (b X c) = (a .c )b — (a .b ) c.
Ez a szorzat tehát az ismert műveletekkel kifejezhető. Mint látjuk, egy a
b- és c-vektorral komplanáris vektor s így az a- és b-vektorral komp'anáris
(a x b) x c = — c x (a x b) = ( a .c ) b — (b.c) a
vektortól élesen megkülönböztetendő.
Érdeklődésünkre így már csakis az
a.(bxc) illetve (axb).c
számíthat. Kiderül, hogy a kettő egyenlő, mégpedig — h a
vegyes sz o rz a t
a három tényező nem komplanáris — az a , b, c-élű parallelepipedon köb
tartalma vagy az e három vektorral megszabott tetraéder köbtartalmának
hatszorosa (151. ábra). Mégpedig e köbtartalmakat pozitív illetve negatív
151. ábra. Az a, b, C vektorok vegyes szorzata.

előjellel véve a szerint, amint a, b, c ebben a sorrendben jobb- illetve bal

rendszert képez, vagyis c végpontjából a és b síkjára nézve az a-vektort
a b-vektorba 180°-nál nem nagyobb pozitív illetve negatív forgás viszi át.
* A parallelepipcdon i f -köbtartalmának abszolút értéke ugyanis az |a X b |
alapterületnek a magassággal való szorzata. Ez a magasság azonban — az elő
jelre nem nézve — a c-vektornak egy az a és b síkjára merőleges egységvektorra,
például az ,a X vektorra eső derékszögű vetülete, tehát I , . c I. íg y
I a xbl 6 1 |axb( I
|K |= 1(a xb ). c |.
Ha még a köbtartalom előjelére vonatkozó megállapodásunkat is figyelembe
vesszük, akkor itt az abszolút érték jelét mindkét oldalon nyilván elhagyhatjuk.
Ezek szerint a . ( b x c ) = ( b x c ) . a egy b , c , a-élű parallelepipedon előjeles
köbtartalma, ez pedig az előbbivel láthatóan megegyezik.
Ha a, b, c komplanáris, akkor és csakis akkor mindkét vegyes szorzat
nyilván zérus. A «parallelepipedon» ebben az esetben síkidommá lapul
össze.
A vegyes szorzat jele abc s értéke — mint látjuk — a tényezők ciklikus
felcserélésénél nem változik :
abc = bca = cab
Amint azt az előbb már említettük,
három vektor akkor és csakis akkor komplanáris, ha vegyes szorzatuk
zérus.
Lássuk a vegyes szorzat két geometriai alkalmazását.
a) Az O-kezdőpontból kiinduló r,, r2, r3 helyzetvektorok Bv í?t, J?9
ha r a sík folyópontjához vont folyó helyzetvektor (152. ábra).

* Valóban a tér Λ -pontja akkor és csakis akkor fekszik e síkon, ha az
R ,R = —r r, vektor az e síkra eső R {R i = x i — és r, ü,ü3=r3 r,
— vektorokkal
komplanáris.
A felírt egyenlet akkor és csakis akkor redukálódik a semmitmondó 0 = 0
azonosságra, akkor és csakis akkor teljesül a tér minden helyzetvektorára, ha
r— r, tetszésszerinti lévén a másik két tényező szorzata:
(ra—rt) x (r3—r!)=0,
36* V I. Vektoralgebra és alkalmazásai.
azaz, ha az rt, r,. r3-l lelyzet vektorok végpontjai által meghatározott háromszög
területe zérus, másszóval U u R 2. l t 3 egy egyenesre esik.
b) Két, a A(a) illetve B(b)-ponton átmenő, kitérő és v illetve w-irány-
vektorú egyenesnek egymástól való á-távolságát annak az egyenesdarab
nak a hossza méri, amely e két egyenes egy-egy pontját összeköti és mind a
két egyenesre merőleges (153. ábra). Ez a távolság tehát a BA—& —b
vektornak egy az említett egvenesdarab-menti egységvektorra eső derék
szögű vetülete. Egy ily egységvektor merőleges v-re és w-re, tehát pl.
v Xw
p ^ x w j * ' Igy a keresett távoka"
. .. vx w (a — b)v w
(a — b) · - ______ - _ V
/ (v x w)2
' zz
——
/ ( t x w)2
abszolút értéke. Az O-pont megválasztásától az a—b vektorral egyetem
ben ez sem függ.
2. §. A vek tora lg eb ra alkalm azásai.

1. A vektor- és a koordináta-geometria kapcsolata.
Az előző cikkben egy-két példa keretében megmutattuk, hogy a pont,
az egyenes és a sík között fennálló kapcsolatok a vektoralgebra szemléletes
relációival milyen egyszerűen fejezhetők ki. Az így felépíthető geometriát
vektor-geometriának nevezzük. Alapjában véve ez is csak Descartes gondolatá
nak, a geometria aritmetizálásának egy, a koordináta-geometriánál minden
esetre radikálisabb megvalósítása. Amíg az utóbbi ugyanis csak a valós
számok aritmetikáját ismeri s ígyr állandóan a valós számok párjával, hár
masával küzködik, addig a vektor-geometria a kitűzött feladatot a mennyi
ség, a szám fogalmának általánosítása után könnyen és szemléletesen
oldja meg.
Könnyű most már a geometria e kétféle tárgyalásának kapcsolatál
megadni és a vektor-geometria elméleti szempontból feltétlenül előtérbe
helyezendő képleteit a koordináta-geometriának általános meggondolások
nál esetlen, de a numerikus számításnál egyedül használható képleteibe
átírni.
Az átírás kulcsát a következő egyszerű meggondolás a d ja :
Vegyünk három, valamely O-kezdőpontból felrakoztt i, i, k egymásra
páronként merőleges és a megadott sorrendben jobbrendszert kópoző egység
vektort (154. ábra), három koordinátavektort. A vektoralgebra nyelvén
tehát
i2 = j2 = k2— 1, i . j= j.k == k . i = U,
i X j = k, j x k = i. k X i = j,
ijk = 1.
2. §. A vektoralgebra alkalmazásai. 3H9
Nyilvánvaló, hogy a tér valamely fí-pontjának r-helyzetvektora az

i, j, k vektorok menti a:i, yj, zk komponensekből felépíthető :
(*) r= x i+ ? /j+ 2k.
Ez a felbontás egyértelmű. Nevezetesen
(**) x — i.i, y = T.j, z — r.k ,
azaz x, y, z az r-nek rendre i-, j-, k-menti derészögű vetületei, az r-nek
(illetve a fí-nek) derékszögű koordinál
* Valóban a (*)-relációt i, j, k-val
a betűszámtan alaki szabályai szerint
rendre szorozva és az egységvektorok kö
zötti kapcsolatokat figyelembe véve (**j
adódik.
A vektoralgebra szabályait is
merve most már tüstént megállapít
hatjuk, hogy ha
a = ü -f mj + nk
és a '= l'i -f- ra'j + rík,
akkor a ± a '= (l -± /')i -|- (m ± m')j + (« ± n')k,
Aa = Ali + Araj + Ank,
a .a '= ll' ram'+ nn'.
* Elegendő lesz talán az utolsót igazolnunk :
a . a '= ( íi+ m \ -f n k ) . {l'i + w 'j -f-n'k).
H a itt az első összeg minden tagját a második összeg minden tagjával skalárisán
szorozzuk, akkor az igy fellépő összegben az
ll'i- = ll', = jm »', nn'k* = n n '
tagok összege u ár a kívánt eredményt adja. A «kevert» szorzatok az összegből
már kiesnek, mert pl. Im 'i . j — lm ' 0 = 0 , hiszen i és j egymásra merőleges.
Kimutatható továbbá, hogy
a x a '= (ran'— ni’n)i + (ni'— n'l)j-r (lm’— i'w)k,
ahol az i együtthatójából a j és a k együtthatója ciklikus felcseréléssel adó
dik : l után ra, ezután n, ezután megint l következik úgy a vesszőnélküli
mint a vesszős mennyiségek sorozatában.
* Valóban, most a sorrendre is ügyelve, az
li + rnj -f- nk és l'i + t á j + n 'k
összegeket tagonként kell szorozni, s a szorzatban az i x i = 0 stb. az i x j = k stb. .

és így a j x i = — i X j = — k stb. relációkat figyelembe venni.
A skaláris és a vektoriális szorzat képleteit figyelembevóve most már
világos, hogy ha még
a ' = n + w 'j + n'k,
■24
akkor
aa'a"= a .(a'x a") = l (m 'n"— m"rí) + m (n'l*— n ”V) + n (l’m “— l'm '),
ahol az első tagból a többi megint ciklikus cserével adódik.
Pl. ha a = 3i — 4j + 5k
és a '= i + j — k,
akkor 2a = Ci — 8 j + lük,
a + a ' = 4 i — 3J + 4k, a — a '= 2
és a. a '= 3 — 4 — 5 = —
A vektoriális és a vegyes szorzat kifejezéseiről a következő pontban
részletesebben kell beszélnünk.
2. Determinánsok.
A vektoriális és a vegyes szorzat kellemetlen képleteinek megjegy
zésére egy — mint később kiderül, elméleti szempontból igen fontos —
jelet, helyesebben fogalmat kell bevezetnünk.
Ha az
a x a '= (mrí— m'n) i -f- (ni’— n'l) j + (hrí— l'm) k
képletben n = n '= 0, szóval két, az i, j vektorok síkjába eső vektor vek
toriális szorzatát, a két vektor által meghatározott parallelogramma terület
vektorát (1. a 149. ábrát b helyén a'vei) keressük, erre az
ax rí—(lm'— l'm)k
kifejezést nyerjük. A k tényezőjét, tehát az a és rí vektorok által meghatározott
'parallelogramma előjeles területi mérőszámát a minden további megjegyzés
nélkül is érthető
lm
lm'— l’m
l'm'
jellel jelölhetjük.
Ez a jel egy ú. n. másodrendű (fokú) determináns jele. Két (vízszintes)
sora és két (függőleges) oszlopa van. Az l, m, V, m' számok az ti. n. elemei.
Az l és az m! a főátlóban áll. így tehát megállapodásszerűen
egy másodrendű determináns értékét úgy nyerjük, hogy a főátlóban álló
két elem szorzatából a másik két elem szorzatát kivonjuk.
Most már az
aa'a" = l(m’n" — m"rí) -f- m(ríl" — rí'l') -)- n(l'm" — l"m')
vegyes szorzat, az a, rí és a"-vektorok által meghatározott parallelepipedon
előjeles köbtartalmára az
m' rí rí V l'm '
m"n" n"l" + n l"m"
m' rí V rí l'm '
vagy az —m
m"n" Γη" + n l"m"
2. §. A vakloralgelrra alkalmazásai. 371
áttekinthetőbb, de még mindig eléggé kellemetlen képletet nyerjük. E ki

fejezés rövid jeleként éppen ezért az
l m n
a a a = V m' rí
l”m"n"
ú. n. harmadrendű (fokú) determinánst vezetjük be, amelynek három sora
és három oszlopa van. Értékét megállapodásunk szerint tehát úgy nyerjük,
hogy első sorában álló l, m, n elemeit bizonyos másodrendű determinán
sokkal, a harmadrendűnek l, m, n elemeihez tartozó
m' rí V rí lm I
m"n" y Γη" y ΓηΓ |
ú. n. aldeterminánsaival szorozzuk.
Mind a hármat a harmadrendűből úgy nyertük, hogy
először is a maga elemét tartalmazó sort és oszlopot töröltük (az Z-hez
tartozónál az első sort és oszlopot, azm-hez tartozónál az első sort és második
oszlopot, az n-hez tartozónál az első sort és harmadik oszlopot),
másodszor az így előálló determinánst a
+ —+
«sakktábla-szabály» szerint -(-1-gyel illetve —1-gyel szoroztuk.
Pl. az a = 3 i—- 4j + 5k, a' = i - f j — k és a " = 2 j — Ok
vektorok vegyes szorzata, az általuk meghatározott parallelepipedon köbtartalma :
3 —1 5
1 —1 1— 1
aa'a" = 1 1 —1 2 —6 — (—4) 0— 6
+ 5 11
0 2
1
0 2 —β
= 3 (— 6 + 2 ) + 4 (— 6 + 0 ) + 6 (2 — 0 )
= — 12 — 2 4 + 1 0 = — 2 6
(térfogat egység).
Figyeljük meg, hogy a harmadrendű determináns értelmezésénél el
fogadott szabály az
lm
= l.m ' — m.V
l't r í
másodrendű determinánsra is átvihető. Itt éppen az Z-hez tartozó törléssel

nyert aldetermináns m!, az m-hez tartozó V és a -j---------- «sakktábla-szabály»
is érvényesül.
A harmadrendű determináns jelének bevezetése után most már a
vektoriális szorzat koordinátákban való kifejezése is egyszerű alakba írható :
i j k
a x a' = lm n
l'm'rí
Pl. az a = 3 i — 4j + 5 k , a ' = i + j — k
34*
372 V I. Vektoral'jebra és alkalmazásai.
vektorok vektoriális szorzata :

i i k | — 4 5 1. 13 5 1. 13 — 4
3 —4 5
1 —1 I 1~ 11 —1 ! 1 + 11 1
1 1— 1
= — i + 8j -r 7k.
3. Pont és irány.
A vektor- és a koordináta-geometria átírási kulcsát minden részletében

megismerve most már az utóbbi képleteit az eló'bbi képletei alapján nyom
ban felírhatjuk. Rögtön a térbeli viszonyokat tárgyaljuk. Hiszen a térbeli
képletekből a síkbelieket egyszerűen úgy nyerjük, hogy a harmadik koor'
dinátát. elhagyjuk annak megfelelően, hogy az (a;, ?/)-koordinátasík pont
jaira és vektoraira nézve a harmadik koordináta : 2=0. Ahol a sík- és térbeli
viszonyok között az eltérés nagyobb volna, ott erről kifejezetten megemlé
kezünk.
1) A távolság.
A R(r)-pont.nak a koordinátarendszer kezdőpontjától való távolsága az
r = .ri — í/j -j- ;k
vektor puszta hosszúsága :
Ir I= + j/r2 = + /x * -ft/2 + 22.
Általában a fíx(r x) és fí2(r2)-pontoknak egymástól való távolsága, az e
két pontot összekötő R xjR2 = r 2 — r , vektornak puszta
d = | r 2 — r x | = | r x — r 2 | = + f (rx — r 2)2
hossza ; ha tehát a két pont illetve vektor koordinátái (xv //,. X), (x2, t/2, z2),
2
akkor
d = + \ f ( x j — a;2)2 + (t/x — ?/2)2 -f ( X — 2)2 ;
2 2
ez Pythagoras tételének térbeli általánosítása.

2) Iránycosinusok.
a) Az r = ®id-t/j+2k vektornak az x-, y-, z-koordinátatengelvekkel,
azaz az i-, j-, k-koordinátavektorokkal bezárt a-. 3-, ^-szögei e vektornak
irányszögei. Ezeknek cosinusai a vektor ir á n y c o s in u s a i :
cos a, cos β. cos γ.
A skaláris szorzat definíciójából (l.§ 5. pont h) -példa)
r.i x
cos a = cos (r, i) =
y r 2 \ i2 f .r2+ ; / 2 -f 22
s hasonlóan
cos 3 = COS f =
f .r2 r H2 4 22
- 1 r2 + í/2-i- 2*
— “------ --------
2. § . A v e k to r a lg e b r a a l k a l m a z á s a i . 373
A síkban a harmadik elmarad s mivel akkor a-~ β — cos β helyett

sin « vehető.
b) Egység-vektor {}/ x2— yl ■ z2= 1) iránycosinusai tehát muguk ez egység-
vektor koordinátái :
i° = i cos a + j cos β -f k cos γ.
Mivel ennek hossza : 1,
(r0)2= cos2a + cos2/? 4- cos2;- = 1 ;
ez a síkbeli cos2e -+- sín2a = 1
ismert képlet általánosítása.
Megfordítva ebből az is kitűnik, hogy három szám, amelynek négyzet-
összege 1, egy egységvektor koordinátáinak s így egy irány iránycosinusai-
nak hármasa.
c) A cos «, cos β, cos y
cos ccs β '. cos y .
iránycosinusú irányok, koordinátájú v°, w°-egységvektorok ^-hajlásszögé
nek cosinnsa tehát
cos ϋ — v°. w° = cos a cos a -f- cos β cos/?' -(- cos y cos y'.
4. Egyenes.
A következőkben a pl. v = Ha -mi + wk-vektort a szövegben a rövidebb
\(l, m. n) jellel jelöljük.
a) Adott ponton átmenő, adott irányú egyenes.
Az -ponton átmenő és v-irányú egyenest az 1. cikk 4. pontjának
^-példájában az
r — r, = í v
vektor-egyenlettel jellemeztük. Ha
r = xi + yj -f- zk, Γ] = a-ji -f ?/,j -f- z,k. v — li -j~ mj -f- nk,
akkor tehát
(x — a ji + (y— yji -f (z — z,)k = tli + tmj + tnk.
s mivel egy vektor egy s csakis egyféleképpen bontható fel i, j, k-ment.i
komponensekre:
ix — x1=Ü
\ y — y i= im
\z — z, — tn
alakban az egyenes paraméteres egyenletrendszere áll előttünk.
Ha l, m, n egyike sem zérus, másszóval v, és így az egyenes, az egyik-
tengelyre sem merőleges, akkor innen a t kiküszöbölésével térben az
374 V I. Vektorahjebra és alkalmazásai.
x — xi _ y — ih _ z— zl
l m n
egyenletrendszerre, síkban pedig az ismert
x — xi _ y — yi
l m
egyenletre jutunk.
b) Egyenesek hajlásszöge.
Két ilyen \(l, m, n), \'(l', m', n')-iránvú egyenes ó-hajlásszögének
cosinusa :
Q v .v ' ΙΓ 4- mm' 4- nn'
COS ó = — - ___ = - - ------ .
j / v 2 \ f v'2 ] / 1.2-(- m2+ n2 V2-{- m'2 n'2
A merőlegesség feltétele természetesen az, hogy
v . ν ' = IV -f- mm' + nn'= 0.
A 'párhuzamosság feltétele.pedig egyszerűen az, hogy v és v' kollineáris,
azaz v = 7,ν',
vagy koordinátákra bontva
l = XI' , m — Xm', n = P.w',
röviden
l:m:n—V:m':n’.
c) Kát ponton átmenő egyenes.
Ha a két pont B1(rx) és /í,2(r2), akkor a rajtuk átmenő egyenes egyenlete
az 1. § 8. c) szerint
r — rj = í(r2— Tj),
tehát koordinátákban :
x — x 1 =r. t(x2 — x1)
_ y — yi
V— 2/i = % a— Vi),
Z — Zj = t(z2 — Zj) *«— *1 " Vz— yi
A megfelelő a — sí = y — yi
xz X\ Vz Vi
síkbeli egyenlettel az I. 2. § 5-ben már találkoztunk.

d) Egy ponton átmenő, adott állású egyenes a síkban.
Az x, y-síkban az egyenest egyik fixpontja, másszóval az ehhez vont
Γχ= Zji + yxj
helyzetvektor és az egyenesre merőleges, az egyenes állását megszabó
n = Ai -f- Bj normális vektor
is meghatározza. Az l.§. 5. e)-példája szerint egyenlete általában
(r — rx) . n = 0,
2. §. A vektoralgebra alkalmazásai. 37ö
ú. n. «Hesse»-ié\e normálalakjában pedig

n
-7== -· γ - -p = 0,
/ n2
ahol p az egyenesnek a kezdőponttól való távolsága.
Koordinátákban az általános alak :
A(x — íCj) + B(y — y j = 0,
vagy Ax + By + C = 0.
Mivel pedig r tényezője a normálalakban egységvektor, tehát az előző
pont szerint
n ___ A . . B
■ i +
y A2+ B 2 ■ y A 2+ B 2
j = cos a i + sin a j,
az egyenlet iíesse-fóle normálalakja koordinátákban:

x cos a -f y sin a — p = 0.
e) Megfordítva világos, hogy minden elsőfokú, lineáris egyenlet (sík
ban) illetve egyenletrendszer (térben) egyenest jellemez. Szemléletes
vektor-geometriai beállításunk kapcsán az egyenletekben szereplő állan
dók geometriai jelentése is szembeszökik.
f) Két egyenes :
Ax + By -(- G = 0
és A'x + B'y-\- C'— 0
merőlegességének illetve párhuzamosságának feltétele:
A A '+ B B '= 0 illotve A B '— A 'B = 0.
* Valóban a két normális v e k to r:
n= Ai+ Bj, n '= A'i+ jB'j
merőlegességének feltétele :
n . n '= AA '+ BB'= 0,
párhuzamosságának feltétele pedig:
i Ϊ k
n x n' = A B 0 = ( A B ' — A /jB )k = 0 .
A' B' 0
5. A sík.
A síkkal hamar végezhetünk. Először is megállapítjuk, hogy
a) adott ponton átmenő és adott állású sík egyenlete az l.§ 5. ej-példája
szerint teljesen az előző pontban d) alatt mondottak mintájára, de most
természetesen az adott B1(xv yv Zjj-pont és az adott n (A, B,C) normális
vektor három koordinátáját figyelembe véve:
A ( x — ®i ) + B ( j/ — yJ + C (z — gj) = 0,
vagy Ax + By -f- Cz + D = 0.
37(1 V I. V ektornIf/cbra re alhulmu-iísai.
illetve a Hesse-ié\e normálalakban

x cos a -f- y cos β + z cos γ — p = 0 ;
az utóbbi esetben az együtthatók éppen a
n A B C
----=- = -- -\
---- 1 ------------------ j J----- ---- Ír
/η 2 Y^ a+ B 2+C2 ' / 4 2+B*+C* ' aY *+B*+C-
normális egységvektor koordinátái.
b) Megfordítva világos, hogy minden ilyen, a három változóban első
fokú, lineáris egyenlet sík egyenlete; x, y, z együtthatói egyik normális-
vektorának koordinátái. Két ilyen :
Ax + By -\-Cz 4- D = 0
A ' x - B'y + C'z + D '= 0
sík merőlegességének illetve párhuzamosságának feltétele tehát
A A '+ B B '+ C C '= 0 illetve Á : B :C : = A ' : B' :C'
annak megfelelően, hogy a két normálisra nézve:
n .n '= 0 illetve n= 7. n'.
c) Három fonton átmenő sík egyenlete
pedig, ha e három pont Β ^ ιβ . T?8(rg), az 1. § 7. a)-példája szerint:
x — Xi y —Vi z ~ zi
(r —rj) (r,— r,) (re—Tj)= x2 xx y2 y x z2 í = 0.
ya— y-> zs— zi
A következőkben ennek egyszerűbb alakját is megadjuk.
6. A rendszer eltolása és elforgatása.

A lineáris alakzatok koordináta-geometriájának befejezéséül vessük
fel a következő kérdést :
Minő kapcsolatok állanak fenn egy R-pontmk az (0 ; i, j, k) és az
(0 ; i', j \ k') derékszögű jobbrendszerre vonatkozó koordinátái között, ha e két
rendszert
a) egymáshoz képest csak párhuzamosan eltoljuk (lőöa ábra),
b) egymáshoz képest csak elforgatjuk (155b ábra)?
A válasz a vektoralgebra ismeretében felette egyszerű. Jellemezze
u. i. a J?-pontot az
első illetve második
rendszerben az
r = x\ -f- yj + zk illetve r '= z'i'-t- j/'j'-f- z’k!
helyzetvektor, tehát ezeknek koordináta-hármasa.
2. §. A vektoralgebra alkalmazásai. 377
155. ábra. Derékszögű rendszer eltolása illetve elforgatása.
a) esetén nyilván
i = i', j =- j', k = k \
és ha a két kezdőpont viszonylagos helyzetét megadó vektor
O'O = d= dji + d2j “Η d ji,
akkor τ'— r + d,
vagy koordinátákra bontva
jx' = x dj
y '= y -l- <h
I 2' = « + <?,.
Az (at, i/)-síkban a harmadik természetesen elmarad.

b) esetén 0 = 0 '. Jelölje az
i' j' k'
____ I___________
Í Élj «2 «3
(M) j b1 b2 b3
k ci Pt c3
kereten belül álló elrendezésnek, vagy amint azt Cayley angol matematikus
1855-ben elnevezte, mátrixnak egy eleme annak a szögnek cosinusát,
amelyet a sorában álló vektor az oszlopában álló vektorral bezár.
Pl. bs — cos (j, k') = cos (k\ j).
Azt állítjuk, hogy
* = a1x' + a^y' -f uaz' x' = αΛχ -f \ y + cxz
y = ója:' -j- h2y' -f- baz' illetve y' = a2x -f b2y — c2z
z = CjX' T C2y' + caz' z' = a8x + bay - caz,
szóval, hogy az egyik rendszerből a másikba átvivő, transzformációs héy-
letekben az együtthatók szembetűnően az (M)-mátrixnak illetve a főátlójára

vonatkozó tükörképének, ú. n. transzponáltjának elemei.
Állításunk igazolására csali azt kell meggondolnunk, hogy egység
vektornak egy derékszögű jobbrendszerre vonatkozó iránycosinusai e
vektornak a rendszerre vonatkozó koordinátái. így tehát az (M)-mátrix
egy-egy oszlopában i', j', k'-nek az i, j, k-ra, egy-egy sorában viszont i, j,
k-nak az i', j', k'-re vonatkozó derékszögű koordinátái állanak.
* Vagyis i' = ad + 6,j + c,k i = a ,i' + asj ' + a3k'
j'= a2i -f &2j + c2k illetve j = 6 ,i' + —b3k '
k' = a„i + b.J + cgk k = c,i' + e j ' + c8k'.
Ha mármost az
r = xi + yi + *k = χ 'ϊ + y'V+ z'k' = τ'
egyenlőségbe egyszer a baloldali, másszor a jobboldali egyenlőségeket behelyet
tesítjük s a két oldalon egyszer i, j, k, másszor i', j', k' együtthatóit összevetjük,
akkor éppen a felírt transzformációs képletekre jutunk.
7. Ortogonális transzformációk.
Abból, hogy a transzformáció (M)-mátrixának egy-egy sorában illetve
oszlopában egységvektorok derékszögű jobbrendszerének egy ugyanilyen
rendszerre vonatkozó koordinátái állanak, nyomban következik, hogy
1. i2= j2= k2= 1, i . j = j . k = k . i= 0
kapcsán
a i + «2 + 1 <hbi+ a2b2+ aaba= ü
bj + b2 -j- b~ — 1 δχβχ + h2°2+ bsca= 0
c? + c2 + c3 = 1 c2«2+ c8a8= 0,
és hogy hasonló relációk állnak fenn a vesszős vektorokra, tehát a mátrix
oszlopaira is ;
2. hogy ük = 1 és i'j'k '= 1 kapcsán
«X tí2 «8 «1 bl <ű
h K = 1 és a2 b2 c2 = 1;
Cl C2 C8 «8 bs ca
végre hogy
8. az i = 3 X K i = k x i, k = i X i
vektoregyenleteket három-három koordináta-egyenletre bontva:
« 1 = ^2C8 V * K = c2a s — C8«2 C1 — a2bs — dgb2
^2== h ci— V . b2= Cgttj Cj « 3 C2= ögfej—aA
«8 = blC2 b2Cj b3 = Cl « 2 — <V»x C8 ~ alb2 a 2bv
Az első oszlop itt azt mondja, hogy a transzformáció determinánsában

az első sor elemei a hozzájuk tartozó aldeterminánsokkal egyenlők. Hason
lóan interpretálhatók a második és harmadik oszlop egyenlőségei is.
2. §. A vektoralgebra alkalmazásai. 37 9
ha megállapodunk abban, hogy egy determináns valamely eleméhez

tartozó aldeterminánson azt a determinánst értjük, amelyet az eredeti
determinánsból úgy nyerünk, bogy
a) töröljük azt a sort és oszlopot, amelyben a kérdéses elem előfordul,
b) ezt a determinánst + 1-gyei illetve — 1-gyel szorozzuk a szerint,
amint a kérdéses elem a
+ - +
+ — +
«sakktábla» melyik mezejére esik.
Ha az (x , y, z) és (x' , y', z') számhármasok között ilyen transzformációs
képletek állanak fenn, akkor egy ú. n. (pozitív, vagy jobbmenetű) ortogonális
transzformációról beszélünk. Ennél u. i. a merőlegesség, az ortogonálitás
alapvető szerepet játszik.
8. Ábrázolások.
A 6. pontban tárgyalt transzformációs képletek az alkalmazásokban
nemcsak ebben a B-pontra nézve mintegy passzív — mert a B-t rögzítettnek
tekintő s a rendszert forgató — felfogásban játszanak szerepet, hanem az
J?-re nézve mintegy aktív is értelmezhetők. Ha u. i. az egymáshoz rögzített
i', j', k', r' vektorokat most úgy mozgatjuk, hogy az előbbi három rendre
az i, j, k vektorokkal essék össze, akkor nyomban látjuk, hogy az
a) esetben r' = r + d
egy az r-hez képest d-vel eltolt vektor,
a b) esetben pedig r' egy r-hez képest elforgatott vektor. A megfelelő
transzformációs képletek tehát a rögzített rendszerben eltolt illetve elfor
gatott vektorok végpontjainak régi és új koordinátái között fennálló kap
csolatait adják meg. Ha r a tér összes pontjaihoz húzott vektorokat befutja,
ugyanezt teszi r' is, a kettő közötti kapcsolat tehát a térnek egy önmagán
való ábrázolását szabja meg.
Ennél a felfogásnál az aj-esetben a dv d2, d3 állandók az eredeti tér
kezdőpontjának megfelelő képpont koordinátái; valóban
x = y = z — 0 képe x' — dv y’ = d2, z' = d3.
A új-esetben pedig az (Aí)-mátrix egy sorában álló elemei a régi rendszer
egységpontjainak megfelelő képpontok koordinátái; valóban
pl. x = 1, y = 0, z = 0, képe x ' = av y' = a2, z' = a3.
8. Vektormennyiségek.
Vektornak mindeddig pusztán az irányított egyenesdarabot neveztük.
Az elemi geometria céljaira ez a felfogás — mint láttuk — elegendő. Valójá-
ban az irányított egyenesdarab a vektor elvont fogalmának az rí. n. vektor

mennyiségnek csak különleges esete, ábrázolása.
Általában megállapodunk abban, hogy egy «mennyiséget» a vektorok
osztályába sorozunk akkor, ha
aj e mennyiség különböző «értékei» az irányított egyenesdarabokkal,
b) ez «értékek» egymással vagy más vektorokkal való kapcsolatai
az irányított egyenesdarabok között megállapított kapcsolatokkal kölcsö
nösen egyértelmű kapcsolatba hozhatók úgy, hogy
c) ezek a kapcsolatok is az irányított egyenesdarabok között megálla
pított műveleti szabályoknak hódolnak.
Szemléltessük ezt a definíciót az erővekior ismert fogalmán!
Az erőnek, akárcsak az irányított egyenesdarabnak — mint tudjuk —
nagysága, iránya és értelme van. így az «^-feltételt kielégítve minden egy
pontban ható erőhöz egy vele egyenlő nagyságú, irányú és értelmű irányított
p-egyenesdarabot rendelhetünk. Ahhoz azonban, hogy erővektorról beszél
jünk, ez a feltétel még korántsem elegendő!!
A b ) - és ej-feltételt illetően továbbmenve megállapítjuk, hogy az
egy pontban ható erőt irányított egyenesdarab módjára itt komponensekre
bonthatjuk s megfordítva ilyen komponenseket az ismert módon összegez
hetünk. Azután megállapítjuk, hogy a p-erő s-elmozdulás közben végzett-
munkája :
í P i | s ! cos (p, s),
a ρ-erő-, és az s-elmozdulás-vektornak
p.s =- s.p
skaláris szorzata.
így márcsak a vektoriális szorzat marad hátra. Hogy ez is fellép és
csak ezzel lesz a p-erővektor fogalma a mechanikában használható, az
alapvető. Az erő u. i. egy pontban hat s hatására nézve a támadópont
helyzete nem közömbös. Az erő, mint mondani szokták, «kötött», t. i. a
támadóponthoz kötött vektor, míg a vektor általában eltolható. A mecha
nikában mármost megállapítják, hogy ha egy szilárd test tív Bt>. .. pont
jaiban, melyeket egy O-ponthoz képest a rx, r2>. . . helyzetvektorok jelle
meznek, Pj, p2__ vektoréi erők működnek, akkor ezeknek hatása egy
más: i?í(ri), fíjfrá),... pontokban ható pí, pá,---- erőrendszerrel akkor és
csakis akkor azonos, ha
1. az O-pontba eltolt erővektorokra nézve
A Pn == A Pn ,
‘2. Σ r„ x p„ = A' t„' x p„'.
így az erő fogalmát a támadóponttól mentesíthetjük és tisztán az erő
vektor fogalmával operálhatunk.
3. §. Determinánsok és lineáris egyenletrendszerek. 381
A r x p szorzat a p-erőnek O-pontra vonatkozó forgató-nyomatéka.

Abszolút értéke,
| r | | p | | sin (r, p) | = | p | k :
az «erőnek a fc-karral való — ismert — szorzata».
3. $. D e te r m in á n s o k és li n e á r is e g y e n le tr e n d s z e r e k .
1. Jelölések, alaptételek.
A 2. § 2-ből tudjuk, hogy a másodrendű determináns egy parallelo
gramma területének, a harmadrendű pedig egy parallelelepipedon köb
tartalmának mérőszáma. A két idomot éppen azok a vektorok határozzák
meg, amelyeknek koordinátái a determináns egy-egy sorában állanak.
Legyen a síkban ez a két vektor, illetve koordinátáiknak mátrixa :
: «1 1 «1 2
a i
ft2 : «21 «22-

A koordinátákat kettős indexekkel jelöltük (és ennek megfelelőé!:
α-egy-egy, «-egy-kettő, a-keitő-egy, α-kettő-kettőnek olvassuk). Az első
index azt mutatja, hogy melyik vektorról, a második pedig azt, hogy ennek
melyik koordinátájáról van szó. Másszóval azt, hogy a kérdéses elem a
mátrix melyik sorában és melyik oszlopában áll.
Hasonlóan legyen a térben
»i : «11 «12 «13
a, : «21 «2 2 «23
a3 : «SÍ «3 2 «S3
három vektor, illetve koordinátáiknak mátrixa.

Az e vektorok által meghatározott parallelogramma illetve parallelepi-
pedon köbtartalma tehát e vektoroknak illetve koordinátáiknak:
«11 «12 «13
Üti (Í10 '
Λ(a,. a2) = !, .4(ax. a2. a ,) - «21 «22 «23
«21 «22 1
«31 «32 «33
függvénye.
Egy ily determináns értékét — megállapodásszerűen — úgy nyertük,
hogy (au , o12) illetve (αΊ1, «12, a13) első sorát az elemeihez tartozó mondjuk
(Au , A12) illetve (An , A12. Al3) aldeterminánsok sorával skalárisán szo
roztuk : így tehát
A : «íj Au -j- «12 Ai2, illetve A = «n A u -)- «i2 -4i 2 : «12 -^w
Az előző cikk 7. pontjában azonban az aldetermináns fogalmát a deter
mináns valamennyi elemével kapcsolatban is kiterjesztettük. Az ottani
definíciónak most a következő alakot adhatjuk :
az ^-determináns t-ik sorának és fc-ik oszlopának kereszteződésében

álló aifc-elem A^-aldeterminánsát az M-ból úgy nyerjük, hogy
1. az J-nak ΐ-ik sorát és fc-ik oszlopát töröljük,
2. az így megmaradó, egy fokkal alacsonyabb determinánst (—l)*+fc-val
szorozzuk.
Pl. az
2 4 —3
A = —5 —7 β determinánsban
0 9 — 8
az a n = 6 elemhez tartozó aldetermináns :

(_l)2+8 2 4
■Λ23 -------18.
00
A (—l)i+fc-tényező alkalmazása nyilván a «sakktábla-szabálynak»
felel meg.
Mondjuk ki itt még azt a három alaptételt, amelyből a determináns minden
sajátsága s így az értékét meghatározó (és nálunk definícióként használt)
ú. n. kifejtési tétel is levezethető.
A determináns értéke:
I. nem változik, ha egy sorának elemeihez egy másik sorának tetszéssze
rinti, de közös λ-val szorzott elemeit hozzáadjuk.
II. λ-ml szorzódik, ha egy sorának minden elemét ezzel a λ-val szorozzuk.
1 0 0
III. 0 1 0 = 1.
0 0 1
Vektorokkal kifejezve az alaptételek helyessége minden számítás nélkül
is szembeszökik :
A determináns, a parallelogramma területe, a parallelepipedon köb
tartalma vektorainak olyan függvénye, amely
156. ábra. A determinánsok alaptételeinek jelentése.
I. nem változik, ha egy vektorát ennek és egy másik vektora A-szoro·

sának eredőjével helyettesítjük.
II. egy vektorát λ-szorosára torzítva eredeti értékének ^-szorosába

megy át.
III. a természetes sorrendben vett koordináta-egységvektorokra nézve
a terület- illetve köbtartalom-egység.
A 156. — könnyebb áttekinthetőség kedvéért csak síkbeli viszonyokat
feltüntető — ábra állításaink helyes voltáról az olvasót nyomban meggyőzi.
2. További determináns-tételek.
Mielőtt az alaptételek jelentőségét, példákon bemutatnánk, állítsuk
össze gyorsan a további tételeket, lehetően szemléletes jelentésükre hivat
kozva.
Egy determináns
aj csak előjelét váltja, ha két sorát felcseréljük, — annak megfelelően,
hogy a vektorok sorrendje, ciklusa így az ellenkezőbe megy át, —
b) zérus, ha egy sorának minden eleme zérus,
c) zérus, ha két sora megegyezik
— tekintettel arra, hogy úgy a b)-, mint a ej-esetben a parallelogramma
egyenesdarabbá, a parallelepipedon pedig parallelogrammává fajul el,
lapul össze.
A következő, bonyolultabb tételeket célszerűen már számítással illetve
a tételekre való hivatkozással igazoljuk :
(1) Egy determináns értéke nem változik, ha elemeit a főátlón tükrözzük,
másszóval a sorokat oszlopoknak s így az oszlopokat soroknak írjuk.
«11 «12 «13 a ii «21 «31
=
«21 «22 «23 «12 «22 «32
«31 «32 «33 «13 «23 «33
A számítást az olvasóra bízzuk. Ezzel szemben leszögezzük, hogy e tétel

értelmében
e) minden a determináns soraira kimondott tétel oszlopaira is érvényes
és viszont.
Pl. e 2
π 5 = 0,
1933 — 7
mert első oszlopa a harmadikkal megegyezik.
Végre megállapítjuk, hogy
f) a szerint, amint egy determináns egyik sorát (oszlopát) saját, illetve egy
másik sor (oszlop) aldetcrminánsavnak sorával skalárisán szorozzuk, a deter
mináns értékére, illetve zérusra jutunk. Képletben, és mindjárt harmadrendű
determináns esetén :
384 V I. Vékloráhjebra és alkalmazásai.
Í /í t —7
0 ’ ^*a i ' i ’
és megfelelően az oszlopokra.
Egy determináns értékének megállapításánál tehát legutóbbi tételünk
első része szerint nem kell feltétlenül «az első sor szerint kifejtenünk». Erre a
célra egy másik — lehetően sok zérust tartalmazó — sort illetve oszlopot
is választhatunk.
Pl
1 3 — 5
1 0 I „1 0 0 I
0 1 0 _ r ,| J 1 1
8 9 1 * |—7 9 Γ 8 I
— 7 8 9
= 9 - - 35 = — 2 fi
— ügyetlenül az első sor szerint kifejtve. Ezzel szemben a második sor szerint
kifejtve nyomban megállapítjuk, hogy
A = 1. j__* ~ i'] | - 9 — 35 =>—- 20.
Tételünk első része az a)-, második része a ej-tétel következménye.

* A m i a k ife jté si té te l á lta lá n o s ítá s á ra v o n a tk o z ó ré s z t ille ti — v ig y ü k á t
u g y a n is a z i- ik s o r t a z első so rb a ú g y , h o g y a z ő t m egelőző (i— 1 (-szám ú so rral
lépésről-lépésre felcseréljü k . M ivel a z a j- té t e l é rte lm é b e n íg y a d e te rm in á n s
{ — l ) i_1-gyel szo rzó d ik , szo ro zzu k m eg e n n e k e lle n sú ly o z á sá ra a z első so rb a v i t t
so r elem e it (— 1 )i - l -gyel. Az ú j d e te rm in á n s é rté k e m o s t m á r a rég iv el m egegy ezik.
P e jts ü k k i m o s t az ú j d e te r m in á n s t első so rá n a k elem ei sz e rin t, a m i t a definí
c ió m egenged. E b b e n a so rb a n m o s t a k -ik elem (— 1 )<-1e ík. E z t k ell sz o ro zn u n k a
h o zzá ta r to z ó a ld e te rm in á n ss a l. E r re , a (— 1),+ * té n y e z ő t n e m te k in tv e , a z ú j
d e te rm in á n sb a n a z első so rn a k és a 7c-ik o szlo p n a k , a rég ib e n t e h á t a z i-ik so rn a k
és a fc-ik o szlo p n a k tö rlé sé v e l ju tu n k . E tö rlé sse l n y e rt d e te rm in á n s té n y e z ő je
te h á t a z ú j d e te rm in á n s k ife jté sé b e n a definíció sz e rin t (— 1)ί_ ι« Λ (— 1 )l+k. a
b e b iz o n y íta n d ó té te l sz e rin t p ed ig (— 1)ί+ ϊα Λ. M ivel ez a k e ttő m egegyezik,
té te lü n k első része b iz o n y á ra h ely es és
"n -lfc + «ts-'^te ' ·

Ha itt a baloldalon ait,
a (i, u id helyére egy másik. pl. a .i-ik sor elemét írjuk,
akkor ez a kifejezés a tétel bebizonyított része szerint annak a determinánsnak az
értéke, amelynek i-ik sorában is a j-ik sor elemei állnak. Mivel így az i-ik és j-ik
sor elemei itt megegyeznek, e determináns értéke a cj-tétel szerint csak zérus lehet,
am ivel az /J-tétel második részét is igazoltuk.
3. Magasabbrendű determinánsok.
Közel fekvő gondolat most már, hogy az
«11 « 1 2 « 1 3 «14
«21 " 2 2 « 2 3 « 2 4
«31 «3 2 « 3 3 «34
“ n «42 «43 «44

negyedrendű determinánsra az eddigi fogalmakat, definíciókat általánosít

suk, nevezetesen egy-egy elemének aldeterminánsát szórul-szóra a régi min
tára bevezetve, értékét, mint első sorának s a hozzátartozó aldeterminán-
soknak
^11 (<12 ^ 1 2 + a l3 ^ 1 3 " r ű 14 ^14
«skaláris szorzatát» értelmezzük. Ezek az aldeterminánsok most éppen har

madrendű determinánsok.
Az így értelmezett determinánsnál az eddig ismert tételek mindegyike
érvényben marad.
A negyedrendű determinánssal így megbarátkozva az adott mintára
és lépésről-lépésre az ötöd-, hatod- stb. rendű determinánsokat is értel
mezhetjük. Az ismert tételek szórul-szóra mindig érvényben maradnak.
Az n-edrendű determináns jele:
«11 «1 2 . .. a j „
«21 « 2 2 · ■ · a2 n
® n i ü » 2 · • « A n n
Az olvasó így bizonyára természetesnek tartja, ha a geometriai beszédmódot

is általánosítjuk, nevezetese · az utóbbi determinánsnak egy-egy sorában álló n
elemet egy-egy
8(i ! «(í, ......... .. «(„
«vektor» koordinátáinak tekintjük, tíz a «vektor* éppen egy n-koordinátájú,
n -m éretű , w-dimenziós vektor, s a determináns maga m eg á lla p o d á ssserű en n ilyen
vektor által meghatározott n-méretű «parallelepipedon köbtartalma».
Egy ilyen vektor λ-szorosa :
λ&4 · i.o ■ k/ji, . . . , λίf .
egy másik &k : ak l, v k2,
vektorral való összege, különbsége, skaláris szorzata pedig az
ai db H '■ n il i «*1 · a ii i akt< ■· ■>n in i "kn
vektor, illetve az
ai-a t a u a kx + + . . . - + - a lna kn
szám. Mindez ntegállapodásszerűen.
Egy ilyen vektor «tiossza» továbbá
/ a ? = + f a d + a ,l + . . . + a £ .
s két ilyen vektor egymásra «merőleges», ortogonális, ha
a<. at = 0 .
í g y az e, : 1, 0, . ..,υ
e. :0, 1, ·..,0
ei> ·: 0 . 0,. 1
vektorok ortogonális egységvektorok, amelyekből minden n-méretű vektor az

a< = ο^,β! + a(te t -I- . . . 4 - f ( nen
mintára felépíthető.
25
38G V I. Vektoralgebra é s alkalmazásai.
Mindez csak beszédmód, de a száraz aritmetikai fejtegetéseket elevenné

teszi s a hasonlat alapján útmutatásul szolgál. A matematika számos fejezetében,
a modern atomfizikában s a rezgés-technikában bevált s általános elterjedésnek
örvend.
Ez a öbbméretű geometria G ra ssm a n n tó l származik (1844). A determinán
soknak a három alaptételből mint d c íi, í iából kiinduló elméletét pedig 1918-ban
C aratheodory adta. Maguk a száraz aritmetikai tények régóta ismertek s L e ib n iz ig
követhetők. L e ib n iz a determinánsokat 1693-ben kombinatorikus úton értelmezte.
4. Példák.
Lássunk a megismert tételek alkalmazására egy-két, önmagában is
fontos példát :
a) Az O-pontból felrakott t(x, y), râ^, yt), r2(a:2, t/2)-vektorok vég
pontjaiból alkotott háromszög területi mérőszáma:
x y 1
xi Vi 1 ·
X2 Vi 1
Annak a feltétele tehát, hogy e három pont egy egyenesre essék, az, hogy
x y 1|
I Vi 1 j = 0.
I x2 iií i |
Ez az (xv yx), (x 2 <j/2)-pontokon átmenő egyenes egyenlete.
* Az r — r, és r -—r2 vektor által meghatározott háromszög területvektora
ugyanis
j- (i — it) x ( t—r*) * — *i v — yi k.
2 * — y — i/í
Az utóbbi determináns azonban nyilván a következővel egyenlő :
* V 1
« — y — Vi 0 .
I* — xt y — y, 0
Í3a itt az első sort a második és harmadik sorból levonjuk s az így előálló deter
mináns második és harmadik sorát— 1 -gyel szorozzuk, akkor a determináns értékét
egyrészt nem változtatjuk, másrészt éppen a t fenti kifejezésében szereplő deter
minánsra jutunk.
b) Hasonlóan a tér egy O-pontjából felrakott r(a;, y, z), Tl(x1, yv z j,
ΐ.,(χ2, y2, z2),
t 3 (x 3, y3, z3) helyzetvektorok végpontja által meghatározott
tetraéder köbtartalma :
x y z 1
xi lh zi 1
k= k
X2 Vi '-'2 1
X3 U i Z3 1
3. í . Determinánsok és lineáris egyenletrendszerek. •ÍS7
Annak a feltétele tehát, hogy e négy pont egy síkra essék az, bog}’
x y z 1
*1 Vi h 1
- 10.
*2 V» *2 1 I
x3 Ha za 1
Ez az (a-j. j/1; Zj), (a:2, y2, z2), (x3, y3, z3) pontokon átmenő sík egyenlete.
c) Az ismert tételek alkalmazásával a determinánsok értékének kiszá
mítását is sokszor igen megkönnyíthetjük. így pl., hogy egy egyszerű pél
dát vegyünk:
1 3 9 5 1 3 9 ö
1 4 3 1 0 1 — 6 — 4
= 2.
2 6 16 3 0 0 - 2 —7
1 4 3 0 (J 0 0 —1
A második determinánsra ugyanis az elsőből úgy jutottunk, hogy

1. a IV. sorból a II. sort, 2. a III. sorból az I-nek kétszeresét, végre a II.
sorból az I. sort levontuk.
d) Az eddig ismert műveletek segítségével könnyen kimutatható az
is, hogy a
1 "1 < .. a f - 1
Vn = 1 «2 .. a,—1
1 Cin ·· «η*-1
ú. n. Vandermonde-iéte determináns értéke :
V = (a*— Oj) («*— ai)· ··(«*-1 «i) («»— «i)
( a 3 e 2 ) . . . ( < /n — i u 2 ) (a „ u 2 )
(</n_2 On—2) {(In U«. 2)

(cin Un_ j ) .
Az utóbbi kifejezés első oszlopában u. i. nyilván

1 a,
F* = I 1 (I,
az első két oszlopban V3, az első három oszlopban F„ és így tovább áll.
* Valóban pl.
1 a . 0 0
" í j J
a— 1 « a « 2 ----- « 1
1 «8 «8 1 1 «1 — «1 «1 — « 8 (,1
ha. az első determinánsban a II. oszlop «j-szeresét a III. oszlopból és az I. oszlop

« , -szeresét a II. oszlopból kivonjuk. A második determináns azonban nyilván a
3 88 V I. Veklornlfiebr I és alkalmazásai.
II. és III. sor-oszlopban álló másodrendű aldeterminánsra redukálódik. Ha ennek

I. sorából az (a 2 — a,)-et, II. sorából az (a, — a,)-et kiemeljük, arra jutunk, hogy
1 a2 = {at — a,) (a, — a,)
V» = («2--- » l) («3----» l)
1 a,
(a, — a ,),
amint állítottuk.
A F„ fenti kifejezésből kitűnik, hogy a Vandermonde-féle determináns
a
akkor és csakis akkor zérus, ha legalább két egymással megegyezik.
6. A lineáris egyenletrendszerekre vonatkozó Cramer-féle szabály.

A determinánsok klasszikus alkalmazásával a lineáris egyenletrend
szerek elméletében találkozunk. Ezeknek az egyenletrendszereknek gyakor
lati megoldására ugyanis a determinánsok nagyobbára alkalmatlanok.
Az n egyenletből álló és n ismeretlent tartalmazó lineáris (elsőfokú)
egyenletrendszer általános alakja :
Mn x \ T «i2 .r2 + · ’* T öl fi X n —
^21 *1 + ^22 *^2 T * 1’ === ^2
a ni %ι H- u n2 3*2_f" · •· + @ηη = =
Itt az One együtthatók és a új abszolút tagok adott számok, míg az

avk ismeretlenek. Ezt az egyenletrendszert megoldani természetesen annyit
jelent, mint minden olyan
X\, *^2>· · ·} Xn
értékrendszert meghatározni, amely az egyenletrendszert kielégíti. Egy-ogy
ilyen értékrendszert röviden az egyenletrendszer egy megoldásának nevezzük.
Az egyenletrendszer vizsgálatánál alapvető szerepet játszik az ismeretlenek
együtthatóiból alkotott
^11*·*ö|n
A=
α η ι · · · α ηη
determináns, az egyenletrendszer determinánsa.

I. Ha A Φ0, ezt az esetet röviden rendes esetnek nevezik, akkor az
egyenletrendszernek egy és csakis egy megoldása van, nevezetesen :
Bi Bn
A ’ 2==T ’.... Xn = -J -
Itt A éppen a rendszer determinánsa, Bv illetve B2, ... , illetve B„ pedig azok
az w-edrendű determinánsok, amelyeket a A-ból úgy nyerünk, hogy első,
illetve második, ... illetve w-ik oszlopa helyébe az egyenletrendszer jobbolda
lán álló b abszolút tagokat írjuk. Ez az ú. n. Cramer-féle szabály (1750).
3. .$>. Determinánsok és lineáris egyenletrendszerek. 38U
Pl. Az *1 + 3*s + 9®, + 5 x á = 2

*i -|- 4.rj + 3* 8 4- x , = 0
2»! + 0*a+ 16.r8+ 3*4= — 8
x , + 4 x s + 3a·, =— 2
rendszer determinánsának értéke — amint azt az előző pont ej-példájában ki

számítottuk : 2 . íg y a· rendes esettel állunk szemben, azaz az egyenletrendszernek
egy és csakis egy megoldása van. Nevezetesen, mivel
2 3 9 5 1 2 9 5
0 4 3 1 1 0 3 1
β Λ- (5 16
= 2,
— 8 16
= 0,
— 8 3 2 3
— 2 4 3 0 1 — 2 3 0
1 3 2 5 1 3 9 2
1 4 0 1 1 4 3 0
& ÍL = 4:
2 ő — 8 3 2 6 16 — 8
1 4 — 2 0 1 4 3 — 2
2 0 — 2 4
1, = --- = 2.
II
II
1
ua
*1 = VT = *2 2 2 2
Ha tehát valamennyi b zérus, úgyhogy az

« 1 1^1+ «12 ^ 2 + · * r ^ in = 0
(H) + «22^2 + · ' ----- Γ d2nXII = 0
ü -n i + 0 „ 2 :C2 + ·•· + O nn X „ = 0
ú. n. homogén lineáris egyenletrendszerrel van dolgunk, akkor a Α φ 0

esetben e rendszernek csak az
— x2 — **· — Xfi — 0
ú. n. triviális megoldásáról beszélhetünk.
* A ü r a m e r -ié le szabály igazolására mindenekelőtt kimutatjuk, hogy ha a
rendszernek egyáltalán van megoldása, ez csak a megadott lehet. Az írásmunka
megkönnyítésére az n = 3 esetre szorítkozunk. I,egyen tehát « „ * , a rendszer
egyik megoldása. Akkor pl.
a nX\ «12 "is I «11*1 -f~ «12*^2 4” «13*^8 «12 él
«21 X\ «22 «23 = 1 «11*1 + «22^2+ «23*8 «22 «
«81 «1 «82 «88 ! « 3 1 * 1 4~ (t32x ’i H~ «88**3 «32 Cf
mert itt az első determináns kétségtelenül a A -determináns * i -szerese, a második

pedig ebből — értékének megváltoztatása, nélkül — úgy adódott, hogy I. oszlopá
hoz II. oszlopának .r2-szeresét és III. oszlopának .Ta-szorosát hozzáadtuk. Ha
azonban as,, x % a z egyenletrendszer egyik megoldása, akkor a második deter
mináns éppen hiszen első oszlopában 6 ,, bt, b3 áll. így valóban
A x , -- H, vagyis x , = —p
amint C ram er szabálya állítja.

Még csak azt kell kimutatnunk, hogy a rendes esetben a 0<wncr-szabály
szerint számított a:-értékek mindig megoldások. E végből gondoljuk meg, hogy az
i = l, 2, 3 számok bármelyikére nézve
390 V I. Vektoralf/ebra és alkalm azásai.
!>i «ü «0
b, «11 “u "l3
b2 «21 "íS
K «31 "S3
mert itt két sor megegyezik. Az első sor szerint kifejtve tehát
bt A — a i l B 1 — a {1 B , — a is H3 = 0,
vagy rendezve valóban
B, B, B, .
"η - f - + au + ais 1öi·
Az általános esetben a bizonyítás csak annyiban módosul, hogy 1, 2, 3 helyett
1 , 2 , . . . , n-et írunk.
7. Kivételes esetek.
Abban az ú. n. kivételes esetben, amelyben a rendszer determinánsa
A —0, nemcsak hogy Cramer szabályának betűszerinti alkalmazásáról nem
lehet szó, hanem az egyenletrendszernek esetleg megoldása sincs. Az ily
kivételes, esetek között a legegyszerűbb az, amelynél a Λ-nak legalább egy
(n—l)-edrendű aldeterminánsa a zérustól különbözik. Az egyenletek és
ismeretlenek esetleges át,számozásával mindig elérhetjük azt, hogy egy ilyen
a zérustól különbözó' aldetermináns éppen Ann, vagyis A-nak bal felső sar
kában álló (n—l)-edrendű aldeterminánsa. Az erre az esetre vonatkozó tétel
most már a következő :
Ha A —0, de Αηηφ 0, akkor a szerint, amint B„ zérus, illetve ettől külön
böző, az egyenletrendszernek végtelen sok megoldása van, illetve egyetlenegy
megoldása sincs.
Pontosabban, ha Bn= 0, akkor az utolsó egyenlet az első n— 1 egyenlet
nek következménye, a további vizsgálatnál elhagyható és az első n — 1 egyen
let végtelen sok megoldása az eredeti egyenletrendszer megoldásait adja.
Ha azonban Bn4 =0 , akkor egy olyan értékrendszer, amely az egyenletek
egyikét kielégíti, bizonyára nem elégít ki egy másikat, ellentmond egy
másiknak. Az első esetben a következmény-, a második esetben pedig az
ellentmondás esetével állunk szemben.
Pl. A — x2~- 2xa= a
Xi — 8a:,= 6
— 2χ1φ 3a;2 = c
egyenletrendszernél A = 0, míg Ats= 1. Itt
0 — 1 a
* 8= 1 0 3a -f- '2h -|—c.
_0 3
Ha tehát az utóbbi kifejezés zérus, akkor a harmadik egyenlet az első kettő
nek következménye, úgyhogy az első kettőből
xt= 3a·,-f- b. x2= 2a·,— a :
itt x3 helyébe tetszésszerinti értékeket írva az egyenletrendszer egy-egy

megoldására jutunk.
Ha ezzel szemben 3n — 2b + c Φ 0, akkor az egyenletrendszer ellent
mondó.
* Állításunk igazolására és egyszerűség kedvéért megint az n — 3 esetre szorít
kozva, írjuk fel az egyenletrendszer e lső n — 1 = 2 egyenletét a következő alakban:
Xl + « 1 2 * 2 = &i — « 13* 8
x x-i = i xs.
«11
a 2, , + «22 .— a,rt
B két egyenletből álló rendszer megoldására, úgy jutunk, hogy x 3 helyébe tetszés
szerinti értékeket írunk és az egy-egy ilyenhez tartozó x u x a értékpárt C ram er
szabálya szerint meghatározzuk. Mivel e két utóbbi ismeretlen együtthatóiból
alkotott
«11 «12
«21 «22
determináns a feltétel szerint a zérustól különböző, ez a szabály valóban alkal

mazható.
Annak eldöntésére, vájjon az első két egyenlet így nyert megoldásai a har
madikat kielégítik-e vagy sem, írjuk ezt az
«81 X lA «82 «38 *^3 Ó3= 0
alakba. A baloldalnak A 33-nial való szorzata nyilván így is írh ató:
«11 «12 0
«21 «22 0 >
«31 «32 «81 «32 *®2“1- «83 X Z --- ^3

illetve
«11 «12 «11 Xl~i~ «12 *£2 + «18 X Z -- é|
«21 «82 Ö2lí’l + «22Í>:2-(-«28*8--- Ö2 »
1 « 81 « 3 2 «31 X l "f «82 +«83 X Z --- t 3
ha x lt x t . x 3 az első két egyenlet egy megoldását jelenti. Az utóbbi determináns
ban az utolsó oszlopból az első oszlopnak a;,-gyei és a második oszlopnak ít3-vel
való szorzatát kivonva, az
«1 1 «1 2 «1 8 J'i fe l
«2 1 «2 2 « 2 3 ***3 ^2
«3 1 «3 2 «3 3 fe a
kifejezésre jutunk.
Eddigi íneggondolásunk tehát azt mutatja, hogy ha A = 0 és x , , x a, x„ az
első két egyenlet megoldása, akkor
d 33 («31 Xl + «88 * 2 + «83 *3 — 6,) = — U t .
vagyis hogy a szerint, amint a jobboldalon álló J t3 zérus illetve ettől különböző,
a baloldal is zérus, illetve ettől különböző ; másszóval, hogy az első két egyenlet
bármely as* megoldása az utolsó egyenletet kielégíti, illetve ennek ellent
mond — amint állítottuk.
8. Magasabbrendü kivételes esetek.
Tegyük fel most már, hogy az adott lineáris egyenletrendszerben nem

csak a A, hanem ennek minden n—1-edrendű, só't esetleg n—2-edrendfí
és így tovább aldeterminánsa egészen egy r-edrendűig zérus. Az előző pont

ban látottak mintájára könnyen kimutatható, hogy az egyenletrendszernek
ebben az esetben is vagy végtelen sok megoldása van, vagy egyetlenegy sincs.
Pontosabban, ha ez az első a zérustól különböző r-edrendfí aldetermináns
a bal felső sarokban álló
'n av
R—
Orr
akkor a helyzet a következő:

Felírjuk az egyenletrendszer első r egyenletét a következő alakban:
«11 *1 + *’ * «ir®r— \ «1 H-I*r+ 1 «in·*-»
«Π®χ + ··· + Ort-Xr — br — « ri'+ i^v + l *** (,rnX n .
Ha itt a jobboldalon
Xr+\>· · · r Xn
helyébe egy-egy tetszésszerinti értékrendszert, írunk és az így nyert rend
szert Cramer szabályával az
*1 ,..., Xr
ismeretlenekre megoldjuk, akkor ezen az úton az első r egyenletrendszer
minden
>· · ·> Xr> Xr+lt · · · > Xn
megoldását megállapíthatjuk. Ha az első r egyenlet e megoldásai közül
egy a lineáris egyenletrendszer többi n — r egyenletét is kielégíti, akkor
ugyanez a helyzet az első r egyenlet valamennyi megoldására nézve is. így
az eredeti egyenletrendszer minden megoldását az első r egyenlet megoldásai
szolgáltatják ; a többi egyenlet ez r egyenletnek egyszerű következménye.
Ha ezzel szemben az első r egyenlet egyik megoldása a többi n—r
egyenlet közül csak egyet is nem elégít ki, akkor bizonyára ez az eset áll
fenn az első r egyenlet minden megoldására nézve. így az n egyenletnek
ilyenkor megoldása nincs, egyenletei egymásnak ellentmondanak.
9. Homogén lineáris egyenletrendszerek.

Eddigi vizsgálatainknál az egyenletek ő* abszolút tagjaira különös te
kintettel nem voltunk. Mindaz, amit eddig mondottunk, tehát úgy homogén
egyenletrendszerekre, — amikor valamennyi &*= 0 — mint az ellenkező
esetre, az ú. n. inhomogén (nem homogén) egyenletrendszerekre nézve egy
aránt érvényes.
Homogén egyenletrendszerekre szorítkozva tételeink mindenesetre éle
síthetek. Nevezetesen mivel az
Xy ==0, == 9, . .., Xn = 0,
értékrendszer minden
« 11 ---------l· « l n ® n = 0
««1 ®l4----- \-a-nnXn= 0

homogén egyenletrendszernek szemmelláthatóan megoldása, ilyen egyenlet
rendszereknél ellentmondásról nem lehet szó. Egy ilyen egyenletrendszernek
tehát vagy csak az előbb említett triviális megoldása, vagy ezenkívül még
végtelen sok más megoldása van. Mégpedig a A =)=0 rendes esetben csakis a
triviális, a A= 0 kivételes esetben pedig ezenkívül végtelen sok.
A legegyszerűbb kivételes esetben, amikor ^4=0, de egy (n—l)-edrendű
aldeterminánsa pl. Α„„Φ 0. a rendszer végtelen sok s egyben minden meg
oldása :
(Μ) X\ == λΑ„ι, X 2 = = λ An2τ · · ·> Xn == λΑ„η,
ahol / egy tetszésszerinti állandó. Ebben az esetben tehát a megoldások a
^4-determináns utolsó sorának elemeihez tartozó aldeterminánsoktól csak
egy tetszésszerinti közös állandó tényezőben különböznek.
Pl. Az x1— x2 + x3 = 0
Ar ^2 H~ ^*8 = 0
xl — 3íc2— x3 = 0
homogén egyenletrendszernél
1 —1 1 0 —1 o 9
L· dr
1 1 3 = 2 1 4 = 9
-- Δ ---- rk
A
1 —3 — 1 — 2 —3 —4
és
— 1 11 1 1 1 —1
2 g — — _4 4 = __ — — 2, Λ83 — 1
1 3 1
úgyhogy xx = — 4Λ, x2== — 22, x3= 22.
* Állításunk igazolására mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a (M)-alatti érték-
rendszer valóban megoldás. Ha ugyanis ezt az i-ik egyenlet baloldalába behelyet
tesítjük, akkor az
(°<ι A nl + · · · + θ{ηΑ ηη)λ
kifejezésre jutunk. A 2. pont· / j-tétele szerint ez ί φ η esetére eleve zérus, i — n
esetén pedig A , tehát megint zérus.
így m ost már csak azt kell kimutatnunk, hogy a λ megfelelő választásánál
(M) az egyenletrendszer m in d e n megoldását előállítja.
Ha λ —0, akkor (M) éppen a triviális megoldást adja. Minden más megoldásra
nézve x n a zéru stó l kü lö n b ö ző . Valóban az x n = 0 értéket a rendszer első n — 1 egyen
letébe behelyettesítve az első n — 1 ismeretlenre egy homogén egyenletrendszert
nyerünk, melynek determinánsa A nn =j= 0 · úgyhogy egyetlen megoldása az
x í = x 2 = · · · = a ! „ _ , = 0 triviális megoldás.
Az egyenletrendszer azon x lt x 2, megoldásaira nézve most már,
amelyekben :rn a zérustól különböző, az első n — 1 egyenletben «„-el végig oszt
hatunk. íg y az
394 V I. Vektoral'/rbra és alkalmazásai.
■c} xn—
l
rn rn -r n
hányadosokra egy olyan inhomogén egyenletrendszer adódik, melynek determi
nánsa A nn φ 0. Ennélfogva e hányadosokra egy és csakis egy értékrendszert
nyerünk. Az előbbiek szerint adódó
xn___ d ?il ^__ xn—i -^nn—t
■
vn A nn xH Λ „„
értékrendszer tehát bizonyára az egyetlen, úgyhogy a keresett megoldásoknál
.4 ni*
Ha ehhez az x n = ----- A „„ értéket hozzáírjuk és az hányadost röviden λ-val

4ni! ' ,in
jelöljük, akkor valóban az (M)-gyökrendszerre jutunk. Ezzel állításunkat minden
részletében igazoltuk.
Irodalom.
L . B ieberbach, Analytische Geometrie. Leipzig (Teubner), 2. kiadás, 1932.
C. B u r a li-F o r ti, K . M a rcolonyo, Elementi di calcolo vettoriale. Bologna
(Zanichelli), 1909.
H ETED IK FEJEZET.
A PROJEKTÍV GEOMETRIA ELEMEI

ÉS ALKALMAZÁSAI
A 'projektív geometria a geometriai alakzatoknak projiciálásnál, vetítésnél

változatlanul maradó sajátságait vizsgálja. Alapjait Poncelet (1788—1867)
francia tábornok és geometer* egy 1822-ben megjelent híres munkájában
rakta le. Mi a következőkben éppen csak elemeivel, a «másodrendű alakza
tok» elméletében való klasszikus, és a nomográfia körébe vágó modern alkal
mazásaival foglalkozunk.
1. §. A p r o je k t ív g e o m e tr ia e le m e i.
1. A végtelen távoli elemek.
Vegyünk fel a síkon egy e- és egy e'-egyenest s egy ezeken kívül fekvő
(7-pontot. A O-ponton át vont sugarak általában mind a két egyenest met
szik. így pl. a 157. ábrán látható p-sugár az e-, illetve e'-egyenest a P-, illetve
P'-pontban, a <psugár a Q-, Q'-pontban stb. Egy-egy ilyen párban az egyik
pont a másiknak a C vetítési centrumból, középpontból a másik egyenesre
vetett vetülete. Ez a centrális projekció tehát, a két egyenes pontjai között
általában egy kölcsönösen egyértelmű vonatkozást létesít. Ha e és e' párhuza
mosak, akkor valóban e minden egyes pontjának e'-n egy vetülete, képe van
és π egfordítvat Ha azonban e és e' egymást metszi, akkor úgy az e-n talá
lunk egy R, mint az e'-n egy S'-pontot, amelynek a másik egyenesen képe,
vetülete nincs. R, illetve S' t. i. éppen az a pont, amelyet a (7-n át az e!- illetve
e-vel párhuzamosan vont r- illetve s-sugár az e- illetve e'- egyenesből kimetsz.
Ez a bántó kivétel egy közelfekvő megállapodással nyomban meg
szüntethető. Figyeljük meg u. i., hogy pl. az fí-pontnak az egyik illetve
* P on celet — akinek különben a műszaki mechanika megteremtését is

köszönjük — az 1794-ben alapított École Poly technique-nek (egy akkoriban
kizáróan tiszti iskolának) volt tanítványa. Ebből a m ű s z a k i iskolából került ki
C a u c h y s a mai napig is nemcsak a francia matematikusoknak, hanem általában a
francia állam polgári és katonai szervezeteinek vezérkara.
396 VI I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
másik oldalról való megközelítésénél a vetítő sugárral kimetszett pont

e'-n az egyik illetve másik irányban minden határon túl eltávolodik. Ha
tehát megállapodunk abban, hogy az e' és r párhuzamos egyenesek is
metszik egymást, nevezetesen R' ú. n. végtelen távoli pontjukban, s az
R képének ezt a pontot tekintjük, akkor most már az e-egyenes minden
pontjának van képe az e'-n. Ha ugyanígy az S' képének az e és az s
párhuzamos egyenesek közös S végtelen távoli pontját tekintjük, akkor
kimondhatjuk, hogy a végtelen távoli
pontok bevezetésével a centrális pro
jekció e és e' között egy kölcsönösen egy
értelmű vonatkozást létesít.
Amint látjuk, a projektív geo
metriában párhuzamos egyeneseknek
egy közös végtelen távoli pontjuk van.
Ez a párhuzamos egyenesek közös
irányát szabja meg, Egy más irányú
157. ábra. Centrális projekció. párhuzamos egyenessereg egyenesei
megint egv közös, de az előbbitől külön
böző végtelen távoli pontban metszik egymást. A komplex síkkal szemben
tehát a projektív síknak végtelen sok végtelen távoli pontja van. Vala-
, mennyi a sík ú. n. végtelen távoli egyenesére esik.
Az utóbbira két síknak egymásra való centrális vetítésével jutunk.
A C-ponton át fektetett vetítő síkok most mind a két síkból általában
egy-egy egyenest metszenek ki. Kivételt megint csak az a két egyenes
képez, amelyet az egyik síkkal párhuzamos vetítő sík a másik síkból ki
metsz. Ezt a bántó kivételt itt is megszüntethetjük azzal, hogy két pár
huzamos sík metszésvonaláról, t. i. közös végtelen távoli egyenesükről be
szélünk.
A párhuzamos síkok seregének tehát egy közös végtelen távoli egye
nese, állása van. Más állású párhuzamos sík-sereghez egy másik, közös
végtelen távoli egyenes tartozik. A projektív térnek tehát végtelen sok
végtelen távoli egyenese van. Ezek a tér végtelen távoli síkjára esnek.
A végtelen távoli pontokat a geometriába Desargues (1598—1601)
francia geométer vezette be.
2. Homogén koordináták.
Az (x,y)-sík bármely végtelen távoli pontjára nézve az x,y közön
séges Descartes-iéle koordináták az aritmetikáikig használhatatlan οο,οο
párba mennek át. A projektív geometria analitikus tárgyalására éppen
ezért Plücker német geométert. követve (1829) új, ú. n. homogén vagy
viszony-koordinátákat vezetünk be.
1. §. A projektív geometria elemei. 397
Az (x,y)-sík egyik végesben fekvő P(x,y)-pontjának homogén vagy vi

szony-koordináta hármasán, három olyan
Xl,
számot értünk, amelyeknek
x, xo
x = — . y - —-
*3 *3
viszonyai magok a pont közönséges Descartes-ié\e koordinátái. Mivel az
X X U X
—= — , ==— törtekben a számlálók és a nevezők egymástól csak egy
1 x3 1 x3
közös g arányossági tényezőben különbözhetnek, a közönséges vagy
inhomogén Descartes-iéle koordinátákról a homogén koordinátákra az
X i=z: g·1· === gy , «Tg “ g
képletekkel jutunk, amelyekben p=j=0.
Pl. A (0, 0)-kezdőpont homogén koordinátái:
a-2=p. O, o’s=(),
tehát pl. íKi = 0 , xa= 0 , ar,= l.
A (2 .— 3)-pontra vonatkozóan pedig ez a koordináta-hármas:
x, = p.2. = p. (—3), x,=g.
tehát pl. 2, — 3, 1.
Megfordítva pl. 6 , 8 , — 2 az
pont homogén koordináta-hármasa.

Pusztán a véges pontokra szorítkozva természetesen az ilyen koor
dináta-hármasok bevezetése felesleges bonyodalmakat okozna. E hármasok
jelentősége azonban éppen abban áll, hogy segítségükkel a síknak a véges
ben és a végtelenben fekvő pontjai egyöntetűen jellemezhetők.
Az x — r cos ψ, y = r sin ψ
végesben fekvő pont homogén koordináta-hármasa u. i. az előbbiek szerint
xx = gr cos <p, x3 = gr sin φ, x3 —■g,
vagy a g = —*választás mellett
1
Xj = C O S φ, . T ü ^ s i n ^ , x3 = — ·
Ha ezt a pontot a kezdőponttal összekötő, tehát ^-hajlásszögű egyene

sen a végtelenbe toljuk el, akkor az r —*■oo ba tárát menetnek megfelelően
homogén koordináta-hármasa az
x1 — cos φ, x3— sin φ, x3 = 0
hármasba, illetve egy ettől csak egy tetszésszerinti közös tényezőben kü
lönböző hármasba megy át. Ez a számhármas tehát a φ-hajlásszögű egye
nesek közös végtelen távoli pontjának homogén koordináta-hármasa.
398 V I I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
Pl. Az a;-tengely, az y-tengcly, az y — x szögfelező

végtelen távoli pontjának koordináta-hármasa rendre
l. 0, 0, 0, 1, 0, 1, 1, 0,
mert ezekre vonatkozóan a φ hajlásszög rendre : 0, -5-. A szögfelezőnél az
(—1—, ——
I
, 0
\ _ λ 4
l-hármas helyett mindjárt ennek λ - - l/r2 -szeresét. írtuk fel.
V* V2 !
3 4
Megfordítva pl. a 3, 4, 0, vagv —— - — . 0
\é V + 4* yw + J*
számhármas a cos φ = |, sin φ — § iránycosinusú
4
tehát m = t g ^ > = — iránytangensíí egyenesek közös végtelen távoli pontjának
homogén koordináta-hármasa..
Összefoglalva : a sík minden pontja egy a (0, 0, 0)-hármastól kü
lönböző (xv x2, x3)-hármassal jellemezhető és megfordítva. A végesben
fekvő pontokra nézve íc34=0, a végtelenben fekvő pontokra nézve pedig
z3 = 0.
A térben természetesen az x, y, z közönséges koordináták helyett az
xv x2. x3, xA homogén koordináták négyese szerepel. Véges pontokra, nézve
2/1 Xo 2/0
x= — , y= — , 2 = — vagy χχ =■=ρχ, x2 = - py, χ3 —ρζ, Χ4 = ρ,
X) ^4 X(i
végtelen távoli pontokra nézve pedig

χι — P cos a' xz ~ Qcos β, xs — p cos Y> xi —
ahol cos a, cos β, cos γ a kérdéses irány iránycosinusai.
3. Példák.
a) A sík valamely a végesben is futó egyenesének
Ax φ By φ C — 0
X X
egvenlete az x — — , n — —a- koordináták bevezetésével az
x 3 X3
Axj φ B x2 φ Cx3 = 0
egyenletbe megy át. A sík végtelen távoli egyenesének egyenlete pedig
X3 = 0 ·
így tehát a sík bármely egyenesének egyenlete elsőfokú homogén egyen

let az új koordinátákban, ami az utóbbiak homogén jelzőjét is megmagya
rázza. Megfordítva nyilván minden ilyen egyenlet egy-egy egyenes egyenlete.
b) Annak a szükséges és elegendő feltétele, hogy három
AiX φ B<y + Ci = (), »= ). 2. a
egyenesnek közös (végesben, vagy végtelenben fekvő) metszéspontja le
gyen s most már nyilván az, hogy
1. §. A projektív geometria elemei. 39!)
A Pl Ci
a 2 b 2 C3 I
A3 A
* Valóban ekkor és csakis ekkor van az
A (z l -f B {x t + C \x t => 0 « —1, 2, 3
homogén rendszernek egy a tr iv iá lis tó l k ü lö n b ö ző a·,, megoldása. Egy ilyen
tehát a sík ama pontjának koordináta-hármasa, amelyen mind a három egyenes
átmegy'.
c) A sík P($v ξν $3), Q(rJv rn , ^3)-pontján átmenő egyenes B {xv a r 2 , a r 3 )
folyó pontjára nézve
aü( = Ci + μην *-1, 2, 8
Itt
PQ rjs
a 2í-pont iJ, ^-alappontokra vonatkozó távolsági viszonyától csak egy, az
utóbbiaktól függő — tényezőben különbözik.
* Valóban a V I. 1. § 3. pont dj-példája szerint a szóbanforgó egyenes vektor
egyenlete {R „ R t , Γι, r 2 helyén Γ , Q . p. q - v a l)
p + wq PR
r = ——■— , ahol m — ■
-----
1+ ™ RQ
a távolsági viszony. Ha p, q, r közönséges koordinátái:
ll b - L · ; c = * L , d= i , X =
X\
---.
Is' $3 n* *s
akkor az előbbi vektor-egyenlet a koordinátáknak
a + mc b -f md
X 1+ m ' y 1-fm
egyenletrendszerére bomlik. Ha pedig ebbe a homogén koordinátákat behelyet
tesítjük s kissé rendezünk, akkor az
ÍT, _ 1 «1+ η,νι

(*■
1+ m u .
l i + Vtm A
%
Xt 1 Iád Vim A
í «. V»
1 + m ‘ is + m v* J) ημκ A
Isi-
<7s
relációkra jutunk, amelyekből a számlálók és a nevezők egybevetése éppen a
felírt képletekre vezet.
d) A tér valamely, részben a végesben fekvő síkjának
Ax + By -f- Cz -f D = 0
egyenlete az x = — , y = — , z = — koordináták bevezetésével
Xi XH Xtt
400 VI I . A projektív geometria elemei ée alkalmazásai.
A xj 4 - B x2 + C x3 -f- Dx4 = 0
alakot ölt. A tér végtelen távoli síkjának egyenlete pedig

x4= 0 .
így tehát a tér bármely síkjának egyenlete az új koordinátákban elsőfokú
homogén egyenlet. Megfordítva minden ilyen egyenlet nyilván valamely
síknak egyenlete.
4. A dualitás.
Mindeddig Poncelet előtt illetve után bevezetett fogalmakról beszél
tünk. Poncelet főérdeme annak a felismerése, hogy a projektív geometriá
ban egy sajátságos dualitás, kettősség áll fenn. Nevezetesen, hogy a sík
beli tételekben mindenütt a pont szó helyébe az egyenes szót és viszont
ültethetjük, ha ennek megfelelően pontok összekötése helyett egyenesek
metszéséről vagy megfordítva egyenesek metszése helyett pontok össze
kötéséről beszélünk.
Pl.
Két pont mindig egy és csakis egy Két egyenes mindig egy és csakis egy
egyenessel köthető össze. pontban metszi egymást.
A térben a dualitás a pont és a sík között áll fenn. Itt egyenesnek
megint egyenes felel meg.
Pl.
Három, nem egy egyenesre eső Három, nem egy egyenesen átmenő
ponton át mindig egy és csakis egy sík mindig egy és csakis egy pont
síkot fektethetünk. ban metszi egymást.
Ez a sík- illetve térbeli dualitás tétele. E tétel értelmében természe
tesen a projektív geometria egyik fele, mint másik felének ú. n. duálja,
minden újabb meggondolás nélkül, egyszerű átírással, duulizálással adódik.
Poncelet e felismerésre a másodrendű alakzatok (görbék és felületek) elmé
letében jutott. Fölötte egyszerű magyarázatát pedig Plückernek köszön
hetjük.
Amint az előbbi pontban láttuk, a sík egyik egyenesének egyenlete
Ax1 Bx2 + Cx^ — 0,
vagy szimmetrikusabb alakban
ulx1 u2x2 + μ3χ3= 0.
Amint a pontot xv x2, x3 koordinátái, az ú. n. pont-koordináták, úgy ez
egyenest az uv w2, számhármas, az egyenes ú. n. vonal-koordinátái ha
tározzák egyértelműen meg. Rögzített (xv x2, x3) és ’(%, u2, ws)-nál a leg
utóbb felírt egyenlet éppen azt jelenti, bogy az (xv x2, x3)-pont az
(uv u2, Ma)-egyenesen fekszik, vagy megfordítva, hogy e ponton ez az egyenes
átmegy. Rögzített (ttj, u2, «3)-nál és változó (xv x2, a:3)-nál ez az egyenes
nek, mint. pontjai sorozójának az egyenlete. Rögzített· (xv x2, x3)-nál viszont
a pontnak, mint a rajta átmenő egyenesek sorozójának egyenlete. E két
számhármas szimmetrikus szerepére való tekintettel így a geometriát úgy
építhetjük fel, hogy vagy az xv x2, x 3 pont-koordinátákat, vagy az uv u2 ,u 3
vonal-koordinátákat tekintjük változóknak, vagyis vagy egyenesről vagy
pontról beszélünk. Ez a dualitás tételének Egyszerű titka.
Mivel a sík egyenlete :
Axl -j- Bx2 -f- Cx3 Dxt — 0,
vagy sziinmetrikusabb jelölésben :
U1X1 -j- U2X2 -f- U3X3 u4x 4 = 0,
nyilvánvaló, hogy a térben a pont és a sík egymás duáljai.
5. A kettős viszony.
A vetítésnél az egyenesdarabok hossza s a szögek nagysága megvál
tozik. Ugyanez mondható még egy egyenesen fekvő három p o n t: P, Q, B
esetén az utolsónak az első kettőre vonatkozó
PR
m=
RQ
egyszerű távolsági viszonyáról is. Ha pl. m = + l, azaz R a PQ tá
volság felezőpontja, akkor vetítésnél ez a sajátsága általában már meg
szűnik.
Ezzel szemben, ha P, Q, R, S egy egyenes négy pontja, akkor —
mint tüstént látni fogjuk — az R- és S-nek P- és Q-ra, mint alappontokra
vonatkozó távolsági viszonyaival képzett
PS
(PQRS) = —
RQ SQ
hányados, az ú. n. kettős viszony vetítésnél már nem változik meg. Ez
a négyes pontcsoportnak projektív invariánsa.
A projektív geometria ez alapvető tételének igazolására vezessük be
a duál fogalomalkotást. Egy egyenesen fekvő pontsor négy pontjának
duálja egy ponton átmenő sugársor négy sugara. Ha e sugársor négy su
gara p, q, r, s, akkor e négy sugár kettős viszonyának a
sin(p,)j _sin(p,g)
(pqrs) =
sin(r,<j) ‘ sin(s,g)
hányadost nevezzük. Itt pl. (p,r) a p és r-egyenesek, sugarak által bezárt
szöget jelenti. Mérésénél a sugarakon választott pozitív haladási irány a
ÍÍO
kettős viszony szempontjából végeredményben nem jön tekintetbe. Ugyanez

mondható a sík pozitív forgásirányának megállapításáról is.
Azt, hogy egy egyenesen fekvő négy pont (P, Q, R, S) kettős viszonya
egy <7-pontból való centrális vetítésnél változatlan marad, a következő
tétel biztosítja :
Ha egy pontsor P, Q, R, S pontját egy C-ponttal a p, q, r, s sugarak
kötik össze, akkor
(pqrs)—(PQRS),
szóval a négy pont kettős viszonya a négy vetítő sugar kettős viszonyával
megegyezik. Ez a tétel, Pappus tétele, már az ókorban ismeretes volt.
Ha most e négy sugarat egy másik pontsorral metszésbe hozzuk és a
megfelelő metszéspontokat P ',Q ',R ', S'-\e 1 jelöljük (158. ábra), akkor e
tétel értelmében
(PQRS)— (pqrs) = (P'Q’R 'S1),
tehát (PQRS) = (P’Q'R'S'),
szóval a kettős viszony vetítésnél valóban nem változik.
* P a p p u s tételének igazolására tegyük fel, hogy a 158. ábrán a p , q , r , s sugara
kon pozitív értelmű haladás vezet C-ből a P , Q , I t , S pontokba, továbbá, hogy
P-nek az e-egyenesen való pozitív értelmű haladásánál C P pozitív értelemben
forog C körül. Akkor
v n .P ll = C P . C R .sin (pr),
ha m a C-pontnak e-től való pozitív távolságát
jelenti. Mind a két oldalon ugyanis a P R C -
háromszög kétszeres területe áll, körüljárásának
megfelelő előjellel. Hasonlóan
r n .R Q — C R .C Q .sin (rq).
így
PR CP sin (pr)
tP<mi-ipqrs/-iraTrs·/ sin (rq)
RQ CQ
158. ábra. A kettős viszony Ugyanígy
vetítésnél nem változik. PS CP sin (p s)
SQ CQ sin (sq) ’
úgyhogy a két egyenlőséget egymással osztva :
PR PS sin (p r) _ sin (p s)
(P Q R S ) = (p r s q ),
RQ SQ sin (rq) ' sin (sq)
amivel állításunkat igazoltuk.

Ha (PQRS) = — 1,
akkor a P, Q, R, S pontok ú. n. harmonikus csoportot képeznek. R és S
ebben az esetben a P, Q alappontokra vonatkozóan egymásnak konju-
gáltjai. A definícióból nyomban kitűnik, hogy ilyenkor a P, Q pontok a
R, S pontokat egymástól elválasztják. Valóban, ha R pl. a P és Q közé
esik, akkor
PB PQ
Í L · > 0,tehát ~ < 0,
RQ SQ
vagyis S a P és a Q közén kívül esik. Ha továbbá Ti a P és Q felező
pontja, akkor
PR t , ,. PS
BQ SQ
vagyis S az egyenes végtelen távoli pontja. Valóban
PS PQ + QS _ PQ l ^ j
SQ SQ SQ >
akkor és csakis akkor, ha SQ —>■oo,
liddig négy oly pont illetve sugár kettős viszonyáról beszéltünk, amelyeknek
sorozója a végesben volt. Λ sík végtelen távoli egyenesén fekvő négy pont kettős
viszonyán megállapodásszerűen egy véges pontból feléjük vont négy sugár kettős
viszonyát, négy párhuzamos sugár kettős viszonyán pedig egy őket metsző pontsor
négy megfelelő pontjának kettős viszonyát értjük. P a p p u s tételét így megálla
podásszerűen ezekre az esetekre is kiterjesztettük.
6. Projektív pontsorok.
Az első pontban láttuk, hogy a centrális projekció két egyenes, két
pontsor pontjai között kölcsönösen egyértelmű vonatkozást létesít.
E vonatkozásnál a két pontsor azon pontpárjai felelnek meg egymásnak,
amelyeket a vetítés centrumából vont vetítő sugarak a két pontsorból
kimetszenek. E két pontsor a vetítés centrumából nézve perspekü/ hely
zetű. Az előző pontban azt is kimutattuk, hogy e két pontsor közti
vonatkozás olyan, hogy négy-négy megfelelő elem kettős viszonya meg
egyezik.
Általában, ha két pontsor pontjai között egy olyan kölcsönösen egy
értelmű vonatkozás áll fenn, amelynél négy-négy megfelelő pont kettős
viszonya megegyezik, akkor rí. n. projektív vonatkozással, illetve projektív
pontsorokkal van dolgunk. Mellesleg megjegyezve a két pontsor ebben
az esetben általában még nem perspektív helyzetű. A perspekt ivitás a
projektivitásnak csak egy speciális esete.
Lássuk a projektív vonatkozás analitikus alakját. Jelölje e végből
P, Q,B, X az egyik pontsor négy pontját, p, q, r, x pedig kezdőpont és
egységpont megválasztása után e pontsormenti abszcisszáikat. Ha a másik
pontsor megfelelő pontjai P', Q', B', X ' illetve ezeknek a pontsormenti
abszcisszái (tetszésszerinti kezdőpont és egységpont megválasztása után)
p', q', r', x', akkor a definíció szerint
(.Ρ ’Ο Έ ' Χ ') = ( P Q B X ) ,
U)i VI I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
vagy koordinátákban kifejezve

v '— r' p '— x> p —1 p —x
r —q x x—q
Innen egyszerű számítással
ax-\-b —dx'-f-b
(P) x' , vagy megfordítva x =
cx + d ex — a
adódik, ahol a, b, c, d a p, q, r, illetve p', q', r'-től függő állandók.
Projektív vonatkozás esetén tehát a két pontsor folyó pontjának
koordinátái egvmáénak lineáris s általában törtfüggvényei. Csak általában,
mert c — 0 esetén nyilván az
(A) x' — ax + β
lineáris egész függvénnyel van dolgunk. Itt a=j=0; ellenkező esetben u. i.
az x-pontsor minden pontjának az x'-pontsor egy és ugyanazon ^-pontja
felelne meg, a két pontsor közötti vonatkozás tehát nem lenne kölcsönösen
egyértelmű. Ugyanígy, ha c Φ 0, akkor a (P)-képletben a transzformáció
determinánsa :
a b
+ 0.
c d
Ellenkező esetben u. i.
ad — be a
c ,c(cx + d) c
kapcsán az x-pontsor minden pontjának az x'-pontsoron megint csak egy,
a , , ,
t. í. a z ---- pont lelelne meg.
c
A (A) és csakis a (A)-esetben a két pontsor végtelen távoli pontjai
egymásnak felelnek meg. Ebben az esetben a két pontsor között ú. n.
affin vonatkozás, affinitás (rokonság) áll fenn.
Az olvasó egyszerű számítással könnyen kimutathatja, hogy meg
fordítva, ha egy x- és egy x'-pontsor között egy (P)-alakú kölcsönösen
egyértelmű vonatkozás áll fenn, akkor négy-négy megfelelő pont kettős
viszonya megegyezik, másszóval a két pontsor közötti vonatkozás projektív.
Ha a két pontsoron az
x= x=
x.
átalakításokkal homogén koordinátákat vezetünk be, akkor a (P) projektív
vonatkozás
x\ í/Xj φ bxjj
X» ex, + dx2
kapcsán egy közös és lényegtelen tényezőre nem nézve:
x'j = uxj φ bx2 a b
(P*) x'j = cxl + dx2 c d
alakot ölt.
7. Projektív vonatkozás a síkban.

Az előbbi pontban mondottak általánosításaként, ha két sík (x,y)
és (x', y') pontjai között
, ax + by +· c
fix + hy t j
. = dx+ ey + f
' αχ + hy + j
alakú vonatkozás áll fenn, akkor e vonatkozást projektív vonatkozásnak
nevezzük.
Az y- - y'= Xji
képletekkel síkbeli homogén koordinátákat vezetve be, a fenti kapcsolat
x'\ ctX\ + bx2 + cx3
*8 <JXl + h x 2 jx 3 ’
4 _ dx1 + ex2 + fx 3
X3 (fXy -f- hx 2 — jx 3
alakot ölt. így egy közös és lényegtelen arányossági tényezőt elhagyva,
projektív vonatkozás esetén a két sík pontjainak homogén koordinátái
között, a
x'i = axj -j- bx2 exg
(P*) x* = dx 1 + ex2 + jx 3
x's = yxj 4- hx2 + jx3
kapcsolat áll fenn. Ha e rendszer determinánsa
a b c
d e / 4 d,
9 h j
akkor, mint azt a lineáris egyenletrendszer elméletéből tudjuk, meg
fordítva
x x = a 'x ‘i -f b'x% -p c'x's
x 2 = d'x\ — e'xó f'x 3
xs = g'x'i + h'x3 + j'x 8,
ahol az együtthatók a determináns aldeterminánsainak és magának a de
terminánsnak hányadosai. így a két sík pontjai közötti vonatkozás köl
csönösen egyértelmű. Ezenkívül azonban még az (x,t/)-sík bármely
Ax i B x 2 ~ Cx3 = 0
egyenesének az (x', y')- sík egyik (végesben vagy végtelenben fekvő) egye
nese felel meg és megfordítva, amint arról az olvasó egyszerű behelyet
tesítéssel nyomban meggyőződhetik. A két sík pontjai közti projektív vo-
4ö(> V I I . A projektív geometria elemei és alkalm azása i .
natkozást épp ezért kollineáris vagy egyenestartó vonatkozásnak, röviden

kollineációnak nevezik.
Megfordítva kimutatható, hogy minden a két sík pontjai között
fennálló
a) kölcsönösen egyértelmű,
b) folytonos,
c) egyenestartó
vonatkozás : projektív.
Mivel egy síknak egy másik síkra való centrális vetítésénél az a),
b), -feltételek nyilván teljesülnek, a centrális vetítés a két sík pontjai
között projektív vonatkozást létesít. Ebben a különleges esetben a két
sík ezenkívül még perspektív helyzetű is.
A projektív vonatkozásnak egyik további figyelemreméltó különleges
esetében a két sík χ.Λ—0 , x:i=Q végtelenben fekvő egyenesei egymásnak
felelnek meg. A (P*) transzformációs képletek szerinl ez az eset akkor
és csakis akkor következik be, ha g=h—0, vagyis közönséges koordináták
ban s a (P)-képletek alapján (j-vel osztva)
x '= A x + tí y + C
K} y'=Dx+Ey+F.
A két sík közti vonatkozást ebben az esetben affin vonatkozásnak
nevezik.
Ά. §. M ásodrendű g ö r b é k és fe lü le te k .
1. Elnevezések, jelölések.
Az előző cikkben mondottak klasszikus (legalábbis Poncelet munkás
ságáig visszavezethető) alkalmazásával az ú. n. másodrendű görbék és felü
letek elméletében találkozunk.
Már a görög geométerek tudták, hogy egy körkúpnak megfelelő sík
metszetei ellipszisek, parabolák és hiperbolák, másszóval — amint azt az
I. 2. §-ból tudjuk — másodfokú egyenlettel jellemzett, éppen ezért ú. n.
másodrendű görbék. Mivel ezek a másodrendű görbék a kúp csúcspontjá
ból, mint vetítési centrumból nézve perspektív helyzetűek, a projektív
geometria szempontjából nyilván összefoglalhatók. Amint a következő
pontban kimutatjuk, egymástól éppen csak a végtelenben fekvő egyenes
hez képest, másszóval csak affin-geometriai szempontból nézve térnek el.
Vannak azonban más kúpszeletek, más másodrendű görbék is, amelyek
az említettektől projektív geometriai szempontból is különböznek. Ilyenek
pl. a kúp tengelyén átmenő sík metszetei, az egymást metsző alkotópárok
vagy a kúp valamely érintősíkjával kimetszett alkotók, mint kettős egye
nesek. Amint pl. az y — x — 0 ,y - r x — 0 egyenesek egyenletének párjára
bontható s így egymást a végesben metsző egyenespár
2. g. Másodrendű görbék és felülelek. 407
(y — x) (y + x ) = i f — x2 = o
egyenlete, vagy pl. az
{y — x f = 0
kettős egyenes egyenlete mutatja, ezek is másodrendű görbék.
Az egymást a végesben metsző egyenespár viszont projektív geomet
riai szempontból az egymást a végtelenben metsző, tehát párhuzamos
egyenespárral foglalható össze. Egy ilyen, pl. az y — a = 0 , y — b = 0 egye
nesek egyenletének párjára bomló
(y — a) (y — b) =y 2— (a + b)y + ab = 0
párhuzamos egyenespár egyenlete — mint látjuk — ugyancsak másodrendű
görbe.
Lássuk most már a másodrendű görbék általános elméletét! A (valós
együtthatójú)
Ax 2 -\-Bxy -(- Gx2 -\-Dx -)-Ey + F = 0
másodfokú (tehát A 2 -\-Β2 Α-Ο2 φ0) egyenlettel jellemzett «görbét» másod
rendű görbének nevezzük és röviden G2-vel jelöljük.
Tetszetősebb alakra jutunk nyomban, ha az
helyettesítéssel homogén koordinátákat vezetünk be és x|-tel végig szor-

zunk :
Ax2 + B xjX2-j- üx% + Γ)χχχΆφ £ χ *χ 8+ F x2 = 0 .
A baloldalon minden tag az χΓ, x2-, Xg-koordinátákban (együttvéve) másod
fokú, quadratikus. Épp ezért a baloldalt háromváltozós (ternér) quadra
t i c s alaknak nevezik. Egy ilyen tehát általában a változók
x’i == X \X \i x 3 == X 2X 2 ■ X8 = xgx3,
'^V^2=z *^2*^1’ ^1*^8^ *^8*^1’ ^2*^8== *^8*^2
alakú szorzataiból épül fel. Ennek megfelelően ezek együtthatóit is ezután
egy és ugyanazon «-betűvel, de a megfelelő kettős indexszel ellátva
jelöljük :
((i|) U { x j, x2, X z ) = a.n X f- { - 2 a l 2 x-l x 2A - u 22x ^ - \ - '2 u l 3 x 1x a ^ -% i,i 3 x ^ x 3-^ -a 23x 2= 0 .
A vegyes indexű tagok együtthatójában a 2-es tényezőnek alkalma

zása azzal az előnnyel jár, hogy ha az
L j (Xj , 3'2, xs) = «nXj-)- o V ix 2 \~ α13
(L*) G2(xv x 2, x 3) = a 2 1 x j-f- a 2 2 x 2 -f- u2 3 xa
L'3(X], X2. X3) = <í31X1-! 032X2-|- « X 3 3 3
ú. n. lineáris alakokat bevezetjük és együtthatóiknak mátrixát az

«a- = a*,
408 VI I . A projektív t/eomelria elemei és alkalmazásai.
megállapodással a főátlóra nézve szimmetrikusnak tekintjük, akkor

k (x^, Ά2,3*3) = Χ γ Ό j, J^2, íT8) -f- X° ^ ,(*i·^2’X^) Χχ^ β(·®1' ^2’ 1üJ'
Amint látjuk, itt
1 dü 1 dü 1 dü
C72= TJ —
2 dxy ‘ dx2 ’
~2 8 2 dx.
nézve) szimmetrikus
«11 °12 (hs
A= U21 a 22 a23
asi (IS2 w33
determinást a quadratikus alak vagy a másodrendű görbe d isz k rim in á n sá
nak nevezik.
A közönséges koordinátákra visszatérve, vagyis
χΛ = λχ, ír2 = Xy, x3 — X
kapcsán a 1 = 1 választással
xv x2, x 3 helyett x, y, 1 -et írva
(G2) U(x, y) = an x 2 + 2« 12 xy -f </22 y 1 -f 2« 13 x + 2a^y -f «33 = 0,
V^x, y) = o n x + a 12 y - f «13
(L) ü 2 (x, y) = α21 x + o22 y + <ιΆ
k 3(x- ?/) — a3 j x -f a32 y + a33
és U(x, y) = xL\(x, y) + y ü 2(x, y) + U3 (x, y)
lesz, tehát a korábbi képletek szép szimmetriája bizonyos mértékben, sajnos,
megszűnik.
2. A m á so d re n d ű gö rb ék o sz tály o zása.
Minő magatartást mutatnak a G8-görbék a sík végtelenben fekvő egye
neséhez képest? Mivel projektív transzformációval ez az egyenes a sík bár
mely véges egyenesébe átvihető, tehát a többi egyeneshez képest kitüntetve
nincs, kérdésünk s feleletünk, a 6 '2-görbék alábbi osztályozása, nem az
általánosabb prokejtív, hanem már a szűkebb affin-geometria körébe vág.
A válasz kérdésünkre a következő:
egy G2 esetleges végtelenben fekvő 'pontjai felé mutató irányok iránycosi-
nusaira nézve a következő kapcsolat áll fenn:
an eoa2<r 2 « 12 cos ψ sin φ -j- u22 sin2p = ü.
Valóban egy végtelen távoli pontnak az l.§ 2 .-szerinti
Xj — cos ψ, x 2 = X sin ψ. x 3 = 0
koordinátáit (G*)-ba helyettesítve erre az egyenletre jutunk.
Példaképpen kimutatjuk, hogy
2. §. Másodrendű görbék és felületek. 409
ajaz ellipszisnek nincs,

bja hiperbolának két különböző, t. i. az aszimptotákon fekvő,
c) a parabolának két összeeső, t. i. a tengelyén fekvő végtelen távoli
pontja van.
* Valóban ellipszis illetve hiperbola esetén
χ ϊ , V‘ , „ . cos * Λ
~ t rr T5----- 1 = 0 . vagyis — — -4-----r- J- = 0 .
a1 b4 α» 6*
Az ellipszisnél (.+ ) tehát csak cos2<p= sin'-'y —; 0 lehetne. Ilyen iránycosinusú
egyenes azonban nincs, hiszen c o s 24=0, (ellenkező esetben egyszersmind siny, = 0
volna, ami lehetetlen). íg y cos φ-vel végig oszthatunk s a végtelenben fekvő
pontok
m — —■ "?■ — tg ψ iránytangensére nézve az m l = —— egyenletet nyerjük,
cosy> a
amelynek két m egoldása:
b b
m t = — , m 2 = -------- ,
a a
amint az I. 2 . § 8 -ban láttuk, a két aszirnptota iránytangense.
Ami pedig az A x * -\-B x + C — y — 0 parabolát illeti, ennél a fenti egyenlet
A c o s -φ = 0
alakú, melynek 4 φ 0 miatt cosy - 0 kettős gyöke. Az y-tengellyel párhuzamos,
-irányszögű s így cos — ■= 0 iránycosinusú szimmetria-tengely végtelen távoli
2 2
pontja tehát e parabola kettős végtelenben fekvő pontja.
Általában a szerint, amint, a (?2-görbe ^-diszkriminánsának
. •^39= α 11α22 fl12
aldeterminánsa
pozitív, negatív, zérus:
a másodrendű görbének
nincs, két különböző, két összeeső
végtelen távoli pontja van, s ennek megfelelően a görbét
elliptikus, hiperbolikus, parabolikus
görbének nevezik.
Pl. a ) a pusztán az x = y = 0 valós pontból álló
x 2 - f - ?/2 = 0 görbe elliptikus,
mert ennél A 33 = 1 .1 — 0 = 1 > 0 ;
b) a koordináta-tengelyek párjából álló
xy = 0 egyenespár hiperbolikus,
mert itt A S3 = 0 .0 — 1 = — 1 < 0 ;
c) a kettős «-tengely x2 = 0 parabolikus,
mert ennél A 33 = 1 .0 — 0 = 0 .
* Legutóbbi tételünk igazolására megjegyezzük, hogy ha αΜ φ Ο , másszóval

cos φ — 0 nem gyöke a végtelenben fekvő pontok irányát megszabó egyenletnek,
akkor cos φ-vel az egyenletet végigoszthatjuk. A z esetleges végtelen távoli pont
m = --in iránvtangensére nézve így az
cos φ
a t l + 2au m + a 2i m l = 0
egyenletre jutunk, amelynek az ismert
_ — a\i i ) " A ~a11a«» au d. a»

«22 «22
képlet kapcsán a szerint, amint A 3;, pozitív, negatív illetve zérus : nincs, két
különböző, két összeeső valós megoldása van.
Ha a.l t — 0, de a l í q=0, akkor hasonló meggondolást alkalmazhatunk cos φ
helyett sin φ -re , m helyett — -re, az (/-tengely pozitív irányához képest mutatkozó
i ránytangensre.
n a pedig a u — a 22 = 0, de « , , =|=0, vagyis .433< 0, akkor a szóbanforgó egyenlet
2»i s cos ψ sin φ — 0
alakú, melynek k é l gyöke az x - és í/-tengely végtelenben fekvő pontjait jellemző
sin φ, = 0 és cos φ . =0.
3. Konjugált pontok.
Jelöljön a síkon ξ ( ζ ν ξ 2, £s), η(ην η2, η3) két pontot. Az ezeken át
futó egyenes egyenletrendszere az előző cikk 3. pontja szerint
Xi= $i + μη, <*-b *. 3).
ahol μ a folyó x(xv x2, a lp o n tn ak a ξ, η pontokra vonatkozó távolsági
c
viszonyától csak a — tényezőkben különbözik.
%
Ez az egyenes a G2-görbét általában két fontban metszi. Ha u. i. ezeket
az ^-értékeket a (G|)-ba behelyettesítjük, akkor a «-paraméterben általá
ban másodfokú
(μ) μ*υ(η) + 2^F(f, ,) + = 0
egyenletre jutunk, ahol a rövidség kedvéért bevezetett
17(η) = ϋ(ην r/2, η3), illetve ϋ(ξ) = ϋ (ζ ν $2, ca,)
az U(xv x 2 ,x3) quadratikus alaknak η- illetve £-re felvett értéke, továbbá
hasonló rövidítéssel:
η) = -f $sü a(y)
= ^ i ( f ) + 7aü,(f) + = f) V(V,
egy a $ és η koordinátáiban szimmetrikus, mind a két hármasban lineáris,
éppen ezért ú. n. bilineáris (kettősen elsőfokú) alak, az J J (x v x2, x3) quadra
tikus alakhoz tartozó poláris alak.
Ha V ( € , η) = 0 ,
akkor ζ és n a G2-re nézve ú . n . konjugált poníok.

A (μ)-egyenlet alakját illetően a legfontosabb az az eset, amelyben

U(rj) Φ 0, ü (i) Φ 0, de V($, rj) = 0. Ebben az esetben, szóval
ha a $ és η-pontok egymásnak konjugáltjai, de egyik sem esik a másod
rendű görbére és a rajtuk átmenő egyenes a görbét két (valós) x'-, x"-pontban
metszi, akkor ez a négy pont harmonikus csoportot képez.
* E b b e n a z e s e t b e n u . i. a m á s o d f o k ú φ ΐ - e g y e n l e t μ' é s μ g y ö k e a z é ru stó l
k ü l ö n b ö z ő ( v a ló s ) é s a I V . (i. § 2 - b e n a g y ö k ö k é s e g y ü t t h a t ó k k ö z ö tt e m líte tt
ö ssze fü g g és s z e rin t
2 K ( g , η)
μ' + μ ' = — ϋ'η)
v a g y is μ ' = — μ"·
ξ
M iv e l — a m i n t a z t e p o n t e l e i é n e m l í t e t t ü k — a k ö z ö s - —- t é n y e z ő r e n e m n é z v e
1-6
ez a k é t sz á m a k é t m e ts z é s p o n tn a k a ξ, ^ - a la p p o n to k r a v o n a tk o z ó tá v o ls á g i
v is z o n y a h á n y a d o s u k a n é g y p o n tn a k k e ttő s v is z o n y a . E z , m in t l á t j u k , — 1 s
íg y e n é g y p o n t v a l ó b a n h a r m o n i k u s c s o p o r t o t k é p e z .
A konjugált pontok definíciójából nyomban következik, hogy
a rögzített ξ-pont η-konjugáltjai általában egy, t. i. a
v (£> V) — rji ϋι(ξ) Φ 7/2 ϋ 2 (ξ) φ τ/2 ü s(ξ) = 0
egyenletű egyenesre esnek. Ez az egyenes a ξ- pontnak, mint ú. n. pólusnak a
G2-re vonatkozó ú. n. polárisa (159. ábra).
1Ö9. ábra. Pólus és poláris. Kgy átm érő, m in t egy végtelen távoli p ont polárisa.
Kivételt nyilván az és csakis az az eset képez, amelyben a görbe illetve

ennek c-pontja olyan, hogy
ϋ 1 ( ξ ) = υ 2 ( ξ ) = ϋ 2 (ξ) = 0 .
A görbét ilyen esetben degenerálónak, elfajulónak s egy ily $■-pontját kettős
vagy szinguláris pontnak nevezik. Ebben és csakis ebben az esetben $-hez
a sík minden η-pontja nyilván konjugált és a görbe diszkriminánsa: >1=0.
412 VI I . Λ projektív geometria elemei is rtlkalmazrisai.
* Valóban ebben és csakis ebben az esetben az

&ΐ(£) = «II §1 + «12 ξ ι + «13 ξϊ = ο
ί^ ϊίξ ) ~ «21 ξ ΐ + «22 ξ ί + «20 ξβ = Ο
ί73(ξ) = «31 ξι + «32 ξ 2 4- «33 ξ:ΐ °

homogén lineáris egyenletrendszernek egy a triviálistól különböző ξχ, ξ.2, { , meg
oldása van s erre m int egy g-pont homogén koordináta-hármasára nézve
Ρ(ξ) = ξι^ι(ξ) ξ,17,(ξ)+ ξ,0·,(ξ)= Ο ,
úgyhogy e { a görbének egyik pontja.
A következőkben a «rendes» esetre még visszatérünk, itt még csak a
kivételes esetre mutatunk egy-kót példát.
Pl. az x 2 -f y 2 = 0, xy == 0, x 2 — 0
másodrendű görbék elfajulok, mert diszkriminánsuk :
1 0 0 Ü-ő 0 ] 0 0
10
0 1 0 , I 0-5 Ü 0 > 0 0 0
0 0 0 0 0 0 0 0 0
zérus. Az első kettőnek egyetlen szinguláris pontja az
at] = 0, xi = 0, .r3 = 1, azaz az x — y = D
kezdőpont, a harmadiknak a «görbe» minden pontja, amint azt az első két
esetben az 0, tl2(£)=0 egyenleteknek, a harmadikban az U1( $ ) — 0
egyenletnek megoldásával az olvasó rögtön kimutathatja.
Itt említjük meg, hogy Poncelet a dualitás tételére a pólus és poláris
kapcsolatából jutott.
4. Á‘mérők.
Ne nézzünk most arra az előző pont végén említett kivételes esetre,
amelynél tí 2 elfajuló és egyidőben £ ennek szinguláris pontja. így a £-pólus
polárisáról mindig beszélhetünk s egyenlete :
V (e,7/) = r} lU 1( $ ) ~ rn l72(£) h Μ ξ ) = 0,
vagy a — most már érthetően így nevezett — poláris alak szimmetrikus
voltára való tekintettel
V{rj, £) — $iUy(y) + £2 ^ 2(3?) + £3 ^ 3(3?) = 0.
A vó(/telenben fekvő
= ρ cos ψ. £2 = (>s>n <p, £3 = 0
pont
(d*) 1 \{·η) cos ψ + ü 2(i?) sin Ψ = °-
polárisát,, amely (ha végesben fekvő pontja van)

di — χ < y/2= y> ís = 1
közönséges koordinátákban kifejezve
ü x{x, y) cos ψ + U2 (x, y) sin ψ = 0.
2. §. M ásodrendű görbék és felületek. 413
vagy részletesebben
(d) (au x + u12 y + o13) cos φ + (α21x -f o22 y + n&) sin φ — 0
egyenletű, a másodrendű görbe egyik átmérőjének, pontosabban a φ-irányú
húrokhoz tartozó átmérőjének nevezik. Ebben az esetben u. i. a ^-ponthoz
vont, tehát ^-irányú párhuzamos egyenesseregnel; azokon az egyenesein,
amelyek a G2-szelői, a ξ konjugáltjai éppen a húr felezési pontjába esnek.
* V a ló b an e k k o r egyrészt· ξ és η a h ú rn a k a <?2-vel v aló k é t m e tsz é sp o n tjá v a l,
m in t a la p p o n to k k a l — a z előző p o n tb a n m o n d o tta k sz e rin t — h a rm o n ik u s cso
p o rto t képez. M ásrészt e c so p o rtb a n g a v ég telen b e esik s így — a m in t a z t a z 1. §
5-ben k im u ta ttu k — i/k o n ju g á ltja a z a la p p o n to k k ö z ti tá v o lsá g o t felezi.
így — különleges esetekre nem nézve — egy másodrendű görbe bármely
átmérője egy-egy párhuzamos húrsereg felezési pontjainak geometriai helye.
1*1. a) Az ΐ 1 ± | 1 _ ι =0
ellipszisnél ille tv e h ip e rb o lá n á l a z y -k o o rd in á ta te n g e lly e l p á rh u z a m o s h ú ro k a t
felező á tm é rő , m in t a z //-te n g e ly cos φ - 0. sin φ 1 v ég telen tá v o li p o n tjá n a k
p o lá risa , (d) a la p já n :
U 2(x, y \ = -j~ V = 0 ,
szóval az « -te n g e ly .
b ) Az A x* -(- l i x + V — y — 0, .1 φ 0
p a ra b o lá n á l p ed ig b á rm e ly , az (/-tengelyt s így a sz im m e tria -te n g e ly t is m etsző
p á rh u z a m o s h ú rsereg h ez ta r to z ó á tm é rő , m in t az //-tengely v ég telen tá v o li p o n t
é tó l k ü lönböző (coí-'φφ o. sin φ) v é g telen b en fekvő p o n t p o lá risa , (d) a la p j á n :
I . ö\ 1
— jc o s ψ ----— sin φ b,
v a g y is r= — - (tg φ — H).
eg y en le tű . íg y a p a ra b o la v a la m e n n y i (a végesben is fu tó ) á tm é rő je a s z im m e tria
ten g elly el p á rh u z a m o s, m egegyezésben a ITI. 5 . jj fi. a j- té te lé v e l.
5. A középpont.
Az előző pont (d*)-egyenlete alapján
Ui(^) = ön )jj + Oi2 + «1,, η, = 0 a. <r = 0,
ft
Ua(v) — «2, η, -+- α,,η2 + «23η3 = 0 a φ = —
irányszögű két húrsereghez tartozó átmérő. Vizsgáljuk, meg ezeknek met
szésviszonyait, másszóval határozzuk meg e lineáris homogén egyenlet
rendszernek a triviálistól különböző η,, r/2. rn megoldását, esetleg meg
oldásait.
A lineáris egyenletrendszerek elméletéből nyomban következik, hogy
414 VI I . .4 projektív geometria elemei és alkalmazásai.
a) ha A33 — «11 (112 0.

a 2i a22
akkor e két s így —a (d*) alapján - - va
fekvő
Vi A 72 A 32
U o=
'n A, % A :t:t
pontban, a görbe ú. n. centrumában vagy középpontjában metszi.·A G„-t ebben
az esetben centrálisnak nevezik.
b) ha pedig J B8= 0 , akkor a végesen is átfutó átmérők 'párhuzamosak,
sőt AS1= AS2—0 esetén egybeesnek. A projektív geometria nyelvén a centrum
ekkor a végtelenbe esik, illetve A „= -48í= 0 esetén az Í7t(jj)=0-egyenes
minden pontja centrum.
* Valóban a VI. 3. § 9. szerint, ha. A m , . 132. . 183 közül legalább egy nem zérus,
akkor a lineáris homogén
Oi(J?) = 0, U2(g) = 0
egyenletrendszernek minden megoldása :
Ίι = é.Ait. y2=~XA^. >/3—A.Ijj.
A λ = 0 triviális esetre nem nézve, ezek a hármasok egyetlenegy pont homogén
koordináta-hármasai.
11 a Α 33φ 0 , akkor ez a pont a végesben fekszik és az a ) alatt megadott,
ha pedig A 8S== 0. akkor egy végtelen távoli pont. Az utóbbi esetben ez a végtelen
távoli pont (d *) alapján az t/|(j?; = 0 , I7*(tf=0) egyenletekkel együtt valamennyi
átmérő egyenletét kielégíti; másszóval a végesen is átfutó átmérők párhuzamosak.
H a azonban Aw - - A sa —A m = 0 (a nélkül, hogy valamennyi együttható
zérus volna), akkor a két egyenlet egymásnak U, —kUx alaki! következménye s
így e két átmérő, sőt
ü , cos ψ + U 2 sin t p = U gcos φ -J- k sin ψ) = 0
kapcsán valamennyi átmérő az U i = 0 -átmérővel egybeesik. Ezzel az esettel
1 = a 31 ,431 + n33.4 12 + </33 .433 = 0
kapcsán a parabolikus elfajuló görbéknél találkozunk.
A 2. pont alapján tehát az elliptikus és hiperbolikus görbék centrálisak.
A parabolikusak nem.
Példaként mutassa ki az olvasó, hogy az elliptikus
—r +
<a n‘ - - 1 = °, x 1 + ?/* + 1 = 0 x 1 + y* = 0 ,
és a hiperbolikus
görbéknek középpontja az x — 0 , y = 0 kezdőpont.

Mindebből kitűnik, hogy ha a centrális G2-görbe középpontja az x = y —0
kezdőpont, akkor — elsőfokú tagok hiányában — egyenlete
U(x, y) = au x 2 + 2<tn xy + o22y2 + am = 0
2. §. Másodrendű görbék és felületek. 4-1 r>
alakú s megfordítva, ha G2 centrális, akkor a koordinátarendszer kezdő

pontját az
x = x — x0
V = y — Vo
transzformációval a középpontba eltolva, egyenlete ilyen
U(x, y) = au x2 + 2n12xy + a2.2ff2 + αΛ3 = 0
alakot ölt.
* Valóban i?i = 0, y 2 = 0, )y3= l akkor és csakis akkor elégíti ki az t»r,(y ) = 0,
ϋ ·, — 0 egyenletrendszert, ha n 13 = a 13 = 0 , illetve ha a transzformáció el
{η)
végezése után, miközben az a u , a12, együtthatók nyilván nem változnak,
a,3 —n22 - 0.
6. Főtengelyek.
Szorítkozzunk e pontban centrális másodrendű görbékre.
Két irány a G2-re vonatkozóan egymás konjugáltja, ha az egyikkel párhuza
mos húrokat a másikkal párhuzamos átmérő felezi. Másszóval, ha az egyik
végtelen távoli pontja a másik polárisára esik. Ha tehát e két irány illetve
az általuk jellemzett végtelen távoli p o n t:
= cos a, ζ 2 - sin «, c3 = 0
= cos β, η2 = sin β, r/3 = 0,
akkor F(£, η) = au cos a cos β -f a 12 sin (α+β) -f- a22 sin « sin β — 0.
Két átmérő egymás konjugáltja, hu irányaik egymás konjugáltjai.
Pl. Az x y — 1 = 0 hiperbolánál (10e. ábra n = \ á ‘2 -v e 1) ez az egyenlet:
sin (α + β) = 0, tehát a + / ? = 0 , « = -— β.
A konjugált átmérők tehát itt egymásnak az «-tengelyre vonatkozó tükörképei.
Maga az «-tengely, az egyik aszimptota, egy önm a g á h o z k o n ju g á lt átm érő. Ugyanez
mondható az y-tengelyről, a másik aszimptotáról is.
Két egymásra merőleges konjugált irány főirány, két egymásra merőleges
konjugált átmérő két főátmérő vagy két főtengely.
A főirányokra s meghatározásukra vonatkozó tétel most már a követ
kező :
Legyen a — valós együtthatójú —
TJ(r. y) — unr -F '2ui2xy + a22y2 + . . . + = 0
egyenlet centrális másodrendű görbe egyenlete.
írjuk fel a hozzátartozó
(k) 'n = o
<21
ú. n. karakterisztikus egyenletet s határozzuk meg ennek mindig valós

A,, ),2 gyökeit. Az e gyökök egyikével képzett
(an — A) cos a + «lg sin a — 0
(F)
o21 cos a + («22 — Aj sin « = 0
homogén egyenletrendszernek egy, vagy egyik cosaj, sinaj megoldása egy

főirány iránycosinusainak párja. A hozzá konjugált főirány erre az irányra
merőleges.
Ha a karakterisztikus egyenlet gyökei egymástól különbözők, akkor
csak két egymásra merőleges főirány van. Az egyiket az (F)-ből a λ — λν a
másikat a λ = / 2 helyettesítéssel nyerjük.
Ha azonban 7., = λ2, ami akkor és csakis akkor következik be, ha
ttii = ^22 “ ^1“ é.2 és aí2 = a2i -- 0,
akkor az (F)-egyenletrendszer minden együtthatója zérus. Ebben az eset
ben tehát minden irány főirány s a hozzá konjugált reá merőleges.
Pl. a j Az x l — y ‘ — 1 = 0 hiperbola esetén a (k)-egyenlet
1—λ 0 Ο és λ, = 1, λ2= - -1.
0 —Ι
A két főirányt tehát· az
(F,) (— 1 — 1 ) sin a, = 0,
(Fs) ( 1 + 1 ) cos a·, = 0
egyenletek megoldásaiból nyerjük. Ezekből a 0 , at = -g-, vagyis a két főirány
az x - es //-tengely iránya, a két főtengely tehát az ezekre eső valós illetve képzetes
tengely.
I)) Az —- 4 - — -----1 = 0 ellipszisnél — amint azt az olvasó könnyen kimutat-
a‘ o2
hatja — a két főirány megint csak a két koordinátatengely iránya, a két főtengely
tehát a nagy és a kis tengely.
c ) Az íca-i-i/a—-1 = 0 körnél a (fc (-egyenlet
l—λ 0
= 0, és λ, - i. A,=
0 l—λ
Itt valóban bármely egymásra merőleges átmerőpár két «főátmérő».
Állításaink helyessége könnyűszerrel igazolható.
* Az «-irányhoz konjugált átmérő egyenlete u. i. a 4. pont (d)-képlete szerint
most ψ helyén a-val és x és '/-szerint rendezve :
(on cos « + «a, sin a) * + (a l2 cos a + a 22 sin « ) )/ + ··· = 0
vagy « ΐ 2 = « « ι kapcsán
(au cos a A- a 12 sin «) x + (eal cos a + a 22 sin a) y + · · · — 0 .
Itt x illetve y együtthatója — amint azt az egyenesnél mondottakból tudjuk —
egy ez átmérőre merőleges vektornak λ cos y, λ sin y koordinátái. Ez a vektor
pedig akkor és csakis akkor lesz α-irányszögű, az or-irány akkor és csakis akkor
lesz merőleges a hozzá konjugált átmérőre, ha a γ azaz
/ pi. a,,
*1 cos a + a **
, 2 sin « = λ cos a
a 21 cos « + a 22 sin a = λ sin a.
vagyis : ha az (Él-egyenletrendszer fennáll. Ennek a rendszernek most már akkor
és csakis akkor van iránycosinusokkal arányos, tehát a triviálistól különböző
megoldása, tia determinánsa:
ííji — λ Új
<10 λΛ-- ttu + a22) λ -}- A-33 —ü.
— λ
2. §. M ásodrendű görbék és felületek. 417
Az u tó b b i egy en le tn ek
λ 2(«11+ un ~t~V (till + a2i)2--4.4
- J (ou + n22± !/'(«„ — «22)J+ 1»?,.)
gyökei végre lá th a tó a n m in d ig v aló sak s a k k o r és c sa k is a k k o r egy en lő k , h a a
n ég y zetgyökjel a la t ti k ifejezés zérus, v ag y is
ti\\ — « 22, űt22 = 0, m ik o r is λ, ~ λ2 = a 22 = a 22,
am iv el á llítá s u n k a t m in d e n részletében ig a z o ltu k .
7. A másodrendű görbék (aöin) osztályozása.

Tekintsük át most inár a másodrendű görbék összességét!
I. Centrális görbék : Aaa Φ 0.
Ha a koordinátarendszer kezdőpontját a görbe középpontjába toljuk
el s az új koordinátákat is x, y-mú jelöljük, akkor az 5. pont alapján a
görbe egyenlete
«π x2 + 2«12xy + a22y* + a® = 0
alakot ölt. Ebben x illetve y-ban elsőfokú tagot már nem találunk.
Itt vagy «12= 0 s akkor már készen vagyunk, vagy α12φ 0. Ha ilyen két
új koordinátatengelynek két főtengelyt választunk, másszóval a koordináta-
tengelyeket a főtengelyekbe elforgatjuk, akkor az xy-os tag is kiesik és a
görbe egyenlete
λ,χ 2 -\- A2?/2 -f- «as = 0,
alakot ölt, ahol Aj és Aa az
«11 ^ α12 _ ^
«21 «22 ^
karakterisztikus egyenlet gyöke, s így mind a kettő a zérustól különböző.
Ellenkező esetben u. i. Λ.Μ = 0 volna.
* V aló b an egy elfo rg a tá sn á l, te h á t a V I. 2. § ö. sz e rin t egy (m o st term ész etesen )
sík b eli o rto g o n á lis tra n sz fo rm á c ió
x = a tx ' + a 2y '
y= bix'+bM'
alk a lm a z á sn á l az o3'3-állan d ó n em v álto z ik . Mivel m o st a z ú j y '-te n g e ly cos « = 0,
sin a = 1 irá n y a fő irá n y ,
— V ).0 + ö j j . 1 = 0, v a g y is o /t = 0,
te h á t a z x ' y'-ös ta g v a ló b a n h iá n y z ik . V égre az
— V 0 «π — *
"J 0 a' — λ' 0 s a régi-
«1 8
=0
CL* i (t · 88 λ
k a ra k te risz tik u s e g y en le t g y ö k ei m egegyeznek, λ,' áj. >2 λ,,
m e rt «ti 4- « ti = « u ■ «22· -422 = âs*
a m in t a z t az olv asó az o rto g o n á lis tra n sz fo rm á c ió elvégzésével s ennek ism e rt
tu la jd o n s á g a i a la p já n k ö n n y en k im u ta th a tja . A λ-rnegoldásra az előbbi p o n tb a n
27
118 VI I . .4 projektív geometria elemei és alkalmazásai.
felírt, képlet tehát úgy az új, mint a régi rendszerben ugyanazon gyökpárra vezet.
Mivel az új egyenletben nyilván A, — ffú> V — a<k '· állításunkat minden részleté
ben igazoltuk.
Használjunk a legutóbb nyert egyenletben egyszerűség kedvéért megint
X, //-betűt.:
AjX2 — h>f + « 3 3 = o.
A szerint, amint az eredeti s így — mint előbb kimutattuk — ez írj egyen

letben AS3 pozitív vagy negatív, a centrális görbék között most már két
csoportot különböztethetünk meg.
a) Elliptikus görbéik : A33 > 0.
Mivel Α33= λ 1λ2, ebben az esetben és A2 egyenlő előjelűek, pl. —
ami az egyenlet esetleg (—l)-gyel való szorzása után mindig elérhető —
pozitívak. így a
á2, Cl 33
állandók előjelére nézve pusztán a következő három eset fordulhat elő.

E három állandó :
+ + +> x 2 + y2
y2
+ + f pl. - r + b2
a*
+ + 0, X2 + y2
Az első esetben a görbének valós pontja nincs, a görbe ú. n. képzetes ellipszis

(kör). A második esetben |a'33|-vel osztva nyilván a közönséges ellipszis
(kör) esetére jutunk. A harmadik esetben a görbe egyetlen valós pontja az.
x= y= 0 kezdő-, illetve középpont. A
λλχ* -f X2y2 = ( x + i V ?.2y) ( x i \ l 2y) = 0
felbontásra való tekintettel ebben az esetben képzetes egyenespárról is beszél
hetünk. Ez a görbe elfajuló ; diszkriminánsa : A = 0 ; az új rendszerben
bizonyára, a régiben pedig azért, mert az, hogy a görbének van-e szinguláris
pontja vágj’ nincs, a koordinátarendszer megválasztásától nem függ.
b) Hiperbolikus görbék : Am< 0 .
Mivel /í38= )Λλ2, most /íj és λ2 különböző előjelűek, pl. pozitív,
λ2 negatív. így az egyenlet három állandójára nézve a következő lehető
ségek állnak fenn:
X* y* ,
+ + a2 b2 +
X2 y2
+ b2
xt y2
+ ü = 0.
a2 b2
2 . §. Másodrendű görbék és felületek. 4 1 !»
Az első két esetben konjugált hiperbolákkal van dolgunk (I. 2. § 8.), a

harmadik esetben pedig a
xxx2— \xs\y2= [ ^ x + V J J J y ) !/λι*—V T Q y) = Q
valós egyenespárral. Ez elfajuló görbe ; diszkriminánsa : A = 0.
Ezzel a. centrális görbék osztályozását elintéztükl
II. Parabolikus görbék : Am= 0.
Mivel ezeknél a görbéknél az átmérők párhuzamosak, mindaz, amit,
az előbbi két osztálynál a középponttal s a főirányokkal kapcsolatban
mondottunk, elesik. Az általános egyenlet egyszerűsítését itt úgy érjük el.
hogy az új derékszögű koordinátarendszer «/-tengelyét az átmérőkkel pár
huzamosan vesszük fel. A rendszer ilyen elforgatása után — s egyszerűség
kedvéért az új együtthatók és változók vesszős jeleit elhagyva —
«11X2+ 2«13x + 2«23y + «33= « 11 +0
alakú egyenletre jutunk, amely a másodfokú tagok közül tehát már csak
az x-ben másodfokút tartalmazza. Ezt bizonyára, különben az így fellépő
egyenes a visszaforgatásnál az eredeti másodrendű görbébe menne át, ami
lehetetlen.
* Az új egyenletben valóban a,2= 0, u i%— 0. Egy φ-irányszögű húrsereg
átmérőjének ismert
Ui cos φ f Ut sin φ = (alt cos ψ + o2, sin ψ) x + (a„ cos φ + a n sin φ) y ·· ·= 0
egyenletében u. i., ha ez az átmérő az «/-tengellyel párhuzamos, az y-os tag nem
fordulhat elő. fgy
n„ cos ψ -1- «12 sin φ — 0
úgy pl. a φ = 0-irányszögű húrseregnél, ami az «12= 0 eredményre vezet, mint
pl. a ψ ~ hajlású húroknál, ami most már ase sin-——-kH-=0 kapcsán az
l) O J
cí2, —0 voltát is biztosítja.
Ha mármost α23 Φ 0, akkor a fenti egyenletben ezzel az együtthatóval
végig osztva
y = px2+ qx + r, p = t=0
alakú egyenletre jutunk, amely egy az «/-tengellyel párhuzamos tengelyű
parabola jólismert egyenlete.
Ha pedig a23 = 0, akkor
U (x, y) = O], x2 2<í13x + «33 = an (x — j x) (x — g2) = 0,
ahol gt és g2 az [7 = 0 egyenlet két gyöke. így a szerint, amint e gyökök
a) valósak és különbözők, b) valósak és egyenlők, c) konjugált komplexek :
a) két párhuzamos valós, b) két összeeső valós, c) «két, párhuzamos komplex»
egyenest kapunk. Mind a három esetben 4 —0, tehát elfajuló görbével van
dolgunk.
27*
420 VI I . .1 projektív geometria eleme; és alkalmazásai.
Összefoglalva : minden másodrendű görbe a koordinátarendszer meg

felelő eltolásával, elforgatásával és egységeinek alkalmas megválasztásával,
röviden affin transzformációval az I. és II. alatt felsorolt kilenc osztály
valamelyikének egyik tetszésszerinti egyedébe átvihető. A bemutatott osz
tályozást tehát joggal a másodrendű görbék affin osztályozásának nevez
hetjük.
8. Másodrendű felületek.
A másodrendű görbék elméletének részletes tárgyalása után elegendő
lesz egy-két szóval rámutatnunk arra, hogy a mondottak nagy részét az
ü (x , y. z) = an z- + 2a12xy + a22t f + 2o13xz + 2a23yz + a33z2+ 2 au x +
+ 2a24y + 2«34z -f- a44 = 0
egyenletű másodrendű felületek elméletére is általánosíthatjuk. így a kon-
jugált pontok párjait, a pólusnak és a polár.sí/cnak, mint a pólushoz kon-
jugált pontok geometriai helyének egymáshoz való viszonyát. Az utóbbit
mindenesetre csak akkor, ha a felület és ennek egy pólusként választott
pontja nem olyan, hogy hozzá a tér minden pontja konjugált. Ilyenkor
a felületet elfajulónak, e pontját pedig szinguláris pontnak nevezzük. Az
elfajuló felületeket megint az jellemzi, hogy az egyenletük együtthatóiból
alkotott (negyedrendű) determináns : A — 0.
A végtelenben fekvő pont polársíkja, másszóval párhuzamos búrok
felezési pontjainak geometriai helye itt egy átmérősík. így pl. a cos )., cos μ,
cost/ irányú végtelen távoli pont polársíkja, az ez irányhoz konjugált
átmérősík egyenlete :
cos λ U2 cos « ~ C/3 cos υ = 0,
ahol Uj = au x -f- «12y + α13 z + «14
U2 = «21x -f a222/ + o23z + «μ
I' «31 X- «32 y "T «33 2 “k a34'
Ha tehát a J-diszkrimináns «44-elemóhez tartozó aldeterminánsa: A44A=0,
akkor az x- illetve y- illetve z-tengelyhez konjugált U1= 0 illetve U2= 0
illetve U3— 0 átmérősíkokkal egyetemben valamennyi átmérősík egy a
végesben fekvő ponton, a felület, középpontján megy á t ; a felület ebben
az esetben centrális. A koordinátarendszer kezdőpontját ebbe eltolva a
felület egyenletéből a lineáris tagok megint kiesnek, úgyhogy
minden centrális másodrendű felület egyenlete
au x2 + 2a12xy + o22?/2 + 2αΛ3χζ 4- 2a^yz -f o33z2-f alí = 0
alakra hozható.
Ha «44φ0, akkor ellipszoiddal vagy hiperboloiddal van dolgunk.
E felületek jellegzetes egvedei, amint az a további pontokban ismer
tetendő quadratikus alakok elméletéből kitűnik, a következők :
/p2 y2
1. —5- 4 - -]— ö- ± 1 = 0. Ezek a képzetes ( + 1) vagv valós (—1)
ar ír c*
ellipszoidok. Az előbbieknek nincs valós pontjuk. Az utóbbiak közül egyet
a 160. ábrán mutatunk be.
Amint azt a z = 0 helyettesítés mutatja, az (.r, j/)-sik e felületet egy a , b-
féltengelyű ellipszisben (körben) metszi. Ellipszis metszetet adnak a z = y s í k o k
is mindaddig, amíg y 2<Cc2. Hasonló mondható a másik két koordinátasíkról vagy
az ezekkel párhuzamos síkokról is. Ha « = 6 = c, akkor természetesen «-sugarú

gömbbel van dolgunk.
λ·2 4i2 ^2 t
2. ------------ 1 = 0 egy egypalástú hiperboloid (161a ábra).
cr b* e*
egyenlete
Λ z — γ síkok metszetei ellipszisek és növekvő ] y |-val növekszenek. Az
x ~ a illetve y — β síkok metszetei pedig hiperbolák, hacsak nem /¥—Jd*·
amikor a síkmetszet egyenespár.
2 /ii2 2
3. ~ — Tő — - * - — 1 = 0 egy kétpalástú hiperboloid (1616 ábra).
0? Ir cz
egyenlete
Az x = a síkok ugyanis mindaddig, amíg « 2 < a a, a felületet nem, azután
pedig növekvő ellipszisekben metszik. íg y az * « = 0 sík a felület két palástját
szétválasztja. Az y — β illetve z = y síkok metszetei hiperbolák.
Ha au — 0, akkor a kúpok osztálya áll előttünk.
Valóban, ha egy a kezdőponttól különböző (&·,, »/,, z,)-pont a, felületen van.
akkor ugyanez mondható az ezen a ponton és a kezdőponton átmenő
x = t x i, y = t y ,, z = /z ,
egyenes minden pontjára, a kúp alkotóira is, amint azt egyszerű helyettesítés
mutatja.
Jellegzetes egyedei az
4. —2 + -p" ± —2- = 0 egyenletű képzetes (+ ) vagy valós (—) kúpok.
Az előbbieknek egyetlen valós pontjuk az x = y —z—0 kezdőpont. Az utób
biaknál a különböző síkmetszetek ismert kúpszeletek.
JC“ w· 2“ <u* «/- 2*

lö l. ábra. Az ——4- , 0- ----- —= 1 e&vpalÚBtú 6» az „ ---- —--------z- = l kótpalástú hipcrboloid.
a2 o2 c2 a2 o* c*
Térjünk most át az A,u = 0 esetre!

Ilyenkor az
Uj = an Xj + a12x2 + a13x3 + a14ζ4 = 0
L ·' 2 = ί#2ΐ T" « 22 íT2 ~ «23 íZg -f“ «2 J X 4 == 0
b 3 = U.JJ -j“ «32 íT2 d- «S3 «*3 "j" «3 4 3 /4 = b
homogén egyenletű átmérősíkok nyilván legalább egy {xv x2, x3, 0 ) vég
telen távoli pontban metszik egymást. Ha ezt választjuk a z-tengely vég
telen távoli (0 , 0 , 1 , 0 )-pontjának, akkor — amint behelyettesítése mutatja
— már u13= í»23= «33= 0 , vagyis a felület egyenletében xz, yz, z2-alakú tag
nem lép fel. A z-tengelv körüli forgatással még xy is eltávolítható. így a
következőkben már csak az
«11 £ 2 + «22 + 2 « 14 X + ‘J « 2 I V 4 2 «34 2 + «44 = 0
egyenletű felületeket kell vizsgálnunk.

Ha .-i44= 0 , de .4=0. akkor az ú. n. paraboloidok osztályában vagyunk.
2. §. Másodrendű t/örbék és felületek. 423
Ilyenkor Au = A 2i— 0, de .43,=f=0 (különben A = 0 volna), úgyhogy a

fenti három — s így valamennyi — átmérősíknak megint csak egy közös
pontja van : a 2-tengelv végtelen távoli (0, 0, A3i. 0)-pontja. Mivel most
A= —an «22«|4=j=0, ez a három együttható a zérustól különböző. A koordináta-
rendszer egyszerű eltolásával azonban alt= a2,,= a14= 0 lesz, úgyhogy az
a. b.
rp2 |i2 ^
—s- + -75— 22 = 0 elliptikus paraboloid (162α ábra),
a2 Ir
vagy az —j — ~ — 22=0 hiperbolikus paraboloid (162ű ábra)
áll előttünk.
Az elliptikusnak csak a z — 0 síkon és e felett van valós pontja ; z = y > 0
síkmetszetei a y-val növekvő féltengelyű ellipszisek. A hiperbolikusnál a z = 0
síkmetszet egyenespár, a z = ± Y = 1=0 síkmetszetek pedig konjugált hiperbolák.
Mindkét felületet az % = a illetve y β síkok parabolákban metszik.
Ha _‘144= 0 és .4=0, akkor hengerfelülettel van dolgunk. Az alkotókra
merőleges metszet másodrendű görbe. Ha nem fajul el, akkor a hengerfelület
elliptikus vagy hiperbolikus vagy parabolikus. Ha képzetes vagy valós egy
mást metsző, illetve párhuzamos, esetleg összeeső egyenespár, akkor a
hengerfelület képzetes vagy valós egymást metsző, illetve párhuzamos,
esetleg összeeső síkpárrá fajul el.
* Most u. i. már A - « 34 A 3Í = 0 . Tehát vagy m84 = 0, úgyhogy a felület

egyenlete :
U (x , y , z) = a n x · + n 22 ij- + 2al t x - 2 a u y + a At = 0 ,
vagy egyelőre még « „ , φ 0 , d e á k k o r .184= — a l l a„1 a 3 i = 0 kapcsán a u és a tt
közül az egyik zérus. így' a felület egyenlete pl.
U(x, y, z ) = an x 2+ 2a l t x-\- 2a2t y 2r/84z + «44 = 0,
itt azonban az a·-tengely körüli egyszerű elforgatással z megint kiesik. Mind a
két esetben tehát a la k ila g másodrendű görbe egyenletére jutunk. Térbelileg fel
fogva azonban — éppen a z-tagok hiányában — ezeket az egyenleteket egy (x , y , OJ-
ponttal egyetemben az e fölött illetve alatt fekvő (a;, y , z (-pontok is kielégítik.
Ezek a pontok pedig éppen egy a z-tengellyel párhuzamos egyenesre, a henger-
felület egyik alkotójára esnek.
9. A főtengely-probléma.
A centrális másodrendű görbék főtengelyeivel kapcsolatban mondottak

általánosításaként az
anx2 + 2a12st/ + «22ι / + 2a13xz -f ‘la^yz + axiz2= konst,
centrális másodrendű felületnél
egy irányt főiránynak nevezünk, ha ez a hozzátartozó átmérősíkra merő
leges. Oly egyenes, amely a középponton átmegy s egy ilyen főiránnyal pár
huzamos, főtengely.
Egy ilyen főtengely iránycosinusai a 6. pont (F) és (k)-egyenleteinek
könnyű általánosításaként bizonyára csak az
(au — A) cos a + ö cos β + a13 cos γ = 0
12
(F) cos a + (n — A) cos β +

« 21 22aw cos γ = 0
« , COS a +
3 d COS β + — A) cos γ = 0
32 (« 3 3
homogén egyenletrendszernek a triviálistól különböző megoldásai lehetnek,

úgyhogy A bizonyára csak a
ftl l A 0-12 ö 13
«21 «22 A ,l 2:\
f,31 '*32 Ü33 A
karakterisztikus egyenletnek egyik valós gyöke.

Az a probléma tehát, vájjon van-e a fenti felületnek három egymásra
merőleges főtengelye, a (k)-egyenlet, és a (F)-rendszer megoldásainak vizs
gálata elé állít bennünket.
Megint, csak a centrális másodrendű görbékre visszaemlékezve ezt a
problémát a következő ú. n. főtengely-problémára szélesítjük k i:
Ha már x ', y’, z' három, egymásra merőleges, jobbrendszert képező
főtengely, elérhetjük-e azt, hogy az x, y, «-rendszert ebbe beforgatva, más
szóval az x, y, z-re egy azt az x ', y', /-b e átvivő ortogonális transzformációt
alkalmazva, a centrális másodrendű felület fenti egyenletének baloldala
3. Quadratikus alakok és tenzorok. 42Γ)
egy az x ', y', «'-ben tisztán négyzetes tagokat tartalmazó .kifejezésbe men
jen át?
A válasz az, hogy igen, s az egyenlet a főtengelyekre transzformálva a
λλχ'2 + Á2y'2 + ).3z’2= konst.
alakba megy át, ahol a ?2, / 3 együtthatók a (k) karakterisztikus egyenlet
gyökei. Ebben a tekintetben a következő cikkre utalunk.
3. Q u a d r a tik u s a la k o k és te n z o ro k .
1. Az általános főtengely-probléma.
Az előbbi cikk utolsó pontjában mondottak általánosításaként a követ
kező probléma vetődik fel: Ha
n
Q ( X l , X 2 , · . · , X n ) = ^ j OikXtXk
< ,* = 1
= («η x1 H------ b α1ηχ„)χ1H------ b M l -!------ b «»nxn)xn

az xv asj, . . . , xn változóknak valós és az α«· = am szimmetria-feltételt·
kielégítő együtthatójú quadratikus alakja, lehet-e ezt a változók alkalmas
ortogonális transzformációjával (VI. 2. § 7.) új : x \, x'2, . . . , xn’ változók
tiszta négyzetes
M i2+ + ··- + ÁM
alakjába, az ú. n. kanonikus alakba átírni s ha igen, hogyan?
Ez a probléma, melyet itt tisztán az írásmunka megkönnyítésére, de
a B-as szám különleges természetét kiaknázatlanul hagyva « = 8 esetén
tárgyalunk, úgy ebben az alakjában, mint függvénytan! (w= oo) általánosí
tásaiban nemcsak a matematika, hanem az alkalmazások szempontjából
nézve is fontos. A klasszikus mechanika számos fejezetében, mint pl. a
rugalmasságtanban, a kis rezgések s a hullámzások elméletében, sőt újabban
az atom, s így az egész modem fizikában uralkodó szerepet játszik. Szerény
kiindulási pontjára emlékeztetőén még ma is sokszor általános főtengely
problémának nevezik.
2. Tenzorok.
Vezessünk be egy-két a korábbiakra emlékeztető, most mindenesetre
másként értelmezett jelölést! Legyen :
«11 x 1 + « 12 " b «13 -b )= í/i
(A ) «21 " b «22*^2 « 2 3 ‘^8 = 1!2 Óik — Oki·
« 3 1 ®1 “ b « 3 2 ^ 2 ”b « 3 3 Xg ~ ]!g
Ha az (*i, x2, aj3)-számhármast egy x-vektor, az (yv t/2, iy3)-hármast

pedig egy y-vektor derékszögű koordinátáinak tekintjük, akkor az (A) alatti
képletek így minden x-vektorhoz egy y-vektort. rendelnek, az y-vektort
mint az x, mondjuk A-függvényét értelmezik. Képletben :
y= A (x). röviden Ax.
E hozzárendelés nyilván olyan, hogyha

u és v két vektor, c és d pedig két állandó,
akkor
A (cu -f- dv) = eA u - f dA v.
Szóval (A) egy lineáris homogén vektorműveletet, egy lineáris homogén szim
metrikus vektorfüggvényt határoz meg, egy A ú. n. szimmetrikus tenzort
értelmez. Az «^-együtthatók e tenzor koordinátái. Egy-egy soruk, vagy —
a szimmetria miatt — oszlopuk megint csak egy-egy vektor, a tenzor-
komponensek koordinátáinak tekinthetők :
«1
a ; : aiv u<2, ai3 vagy a2i.
«8i
Szemlátomást ezek azok a vektorok, amelyeket az A-tenzor az
e ,: 1,0,0, e2: 0 ,1 ,0 , e, : 0, 0, 1
koordináta-egységvektorokhoz rendel:
at = A e;.
A mechanikában kimutatják, hogy ha valamely erőrendszer hatása alatt
álló rugalmas test egy-egy pontjában egy «egységnyi* területű síklapot veszünk,
akkor ennek n(cos a, cos β , cos y)-egységnormálisa és az e síklapra ható p„-erő
között ilyen kapcsolat áll fenn. Képletben s az 1, 2, 3 indexek helyett a mecha
nikában használt x , y , z indexeket használva :
<sx cos a — z yx cos β + τ ζχ cos y = p„x
V„ — T n: Txy cos a + a v cos β + z zy cos y = p ny τ Λ = zki.
τχζ cos « + r„. cos β + <JZ cos y
Itt tehát pl.
Οχ — V x x ' r xy — P xy. Ζχζ — Vxz ** P* ~ T e x
kapcsolat alapján egy az első koordinátateugelyre merőleges síklapon mutatkozó

feszültségi-erő koordinátái. A ax az ce-tengelymenti, a síklap normálisában ható
ú. n. n o rm á lis vagy nyomó-húzó komponens koordinátája. A r xy. τ χζ pedig az
y -, illetve z-menti, tehát a síklapban ható két, ú. n. ta n g e n c iá lis vagy csúsztató,
nyíró komponens-koordinátái.
Ha p^T e*. P y=Ter p*=Te*
akkor az n= cos (n x ) ex + cos (n y ) e„ -|- cos (nz) e.
normálisú síklapra ható erő a T-művelet lineáris homogén jellegére való tekin
tettel :
p„ = Tn = cos (n x ) T ex -h cos (ny) Te„ + cos (nz)Tez
= p*
cos (n x ) —pw
cos(ny) + p2
cos (n z).
Ezek a szilárdságtanban lépten-nyomon előforduló képletek. E különleges esettől
nyerte az (A)-kapcsoiat is tenzor (nyújtó) elnevezését. T a fe szü llsé g i-te n zo r.
Az A-tenzorhoz tartozó és az 1. pontban említett Q(x) quadratikus alak
most már (1. a 2. cikk 1. pontjában álló kifejezéseket) éppen
x. y = x . Ax.
3 í. Quadratikue alakok és lensorok. 427
vagyis az x és az y skaláris szorzata. Az A-lioz tartozó polár- vagy bilineáris

alak (1. 2. §8.) pedig
z. Ax=x. Az,
vagyis szimmetrikus.
3. A karakterisztikus egyenlet.
Vessük fel most már azt a kérdést, hogy a kezdőpontból kiinduló
x-vektortórnek, sokaságnak a kezdőpontból kiinduló y-vektortérre való s az
A-tenzorral jellemzett (zl)-transzformáeiójánál, ily ábrázolásánál:
vannak-e x (®1=cose, x2 =cos β, x3=cos^) egységvektorok, melyek irá
nyukat megtartják, irányok, amelyek megmaradnak?
Ezekre és csakis ezekre nézve bizonyára valós A-nál az
y = /x : y^Xx^ y2=Xx2,y3=Xx3,
kapcsolat, vagyis, amint azt az (A)-ba való behelyettesítés és rendezés mu
tatja, a főtengelyein t jellemző
11' - λ ) + ^12 ^2 ^1 3
x3 = 0
«21 xl + (^22
II
0
*^2 “T~ ^23
«3 1 *1 + Ö32 3*2 "Í” (^33 " λ) ,t 3 = 0
lineáris homogén egyenletrendszer áll fenn. Ennek egységvektorokat adó,

tehát a triviális (0, 0, 0)-hármastól különböző (xx, x2. :r3)-inegoldása akkor
és csakis akkor van, ha determinánsa :
— λ «12 «13
Ö21 «22 λ «23
«31 «32 «33 ^
másszóval λ ennek a karakterisztikus egyenletnek gyöke. A (k)-egyenlet

gyökeit Hilbert német matematikust követve újabban az A-tenzor, vagy
a Q-quadrat ikus alak saját-(régebben fő-) értékeinek, összességüket spektru
mának, az (F)-egyenletrendszer megfelelő egységvektor-megoldásait pedig
A illetve Q sajátvektorainak, az általuk jellemzett irányokat főirányoknak
nevezik.
Ezek az elnevezések a rezgés-technikából erednek, ahol a λ-gzámok egy
önmagára hagyott rendszer szabad, saját frekvenciái (helyesebben ezeit négyzetei),
íg y a (k)-egyenletet freko en cia -eg yen letn e k is nevezik. Az asztronómiában L a p la ce
(1740— 1827) óta az ú. n. szekuldris zavarok frekvenciáinak meghatározásánál
szerepelnek. Ezért a ( k )-egyenletét sokszor L a p la ce -féle vagy s z e k u ld ris egyenlet
nek is nevezik.
A feszültság-tenzomál a főirányok kétségtelenül azok, amelyeknél a síklap
n-normálisa a reáható pM-feszültséggel egyenlő irányú, e feszültségnek tehát csak
σ-normális, húzó-nyomó komponense van. A megfelelő λ-értékeket épp ezért
<j-val jelölik és fő -fe szü ltsé g e k n e k nevezik.
Az A-tenzor koordinátáinak valós és szimmetrikus volta alapján most
már könnyen kimutatható, hogy
két különböző Aj =M2 sajátértékhez (főértékhez) tartozó Xj és x2 saját

vektor (főirány, főtengely) egymásra merőleges, ortogonális, s hogy
a sajátértékek, a karakterisztikus egyenlet gyökei valósuk.
* Valóban ekkor
Αχ 1 = λ,χ1, Ax 2 = λ2χ 2
s így (λ,—λ,) x,.x2= (Αχ,).χ,— (AXo).x, = 0,
mert a polái'is alak szimmetrikus. Mivel λ ,— Α ,φ Ο , innen
x ,.x ,= 0.
Ha pedig λ, = α + ib a valós együtthatójú (k)-egyenlet kép zetes gyöke volna
(b 4= 0), akkor a konjugált >.2= a — ib is bizonyára gyök volna. Az ezekhez tartozó
x,, x 2 sajátvektorok koordinátái, mint a valós együtthatójú (F)-egyenletrendszer
gyökei természetesen egymásnak konjugáltjai volnának :
X, : + i v „ u 2+ i v „ m3 + í v s
x . : m,— i v t , w,— i v t , u 3— it·,.
íg y skaláris szorzatuk :
X, · x , = («? + 1>?) + («1 + fi) + («I + rl) φ 0
volna. Az előbbi
(λ, — λ,) x,.x2=0
egyenletből tehát Aj— λ2 = 1 2 6 = 0 , 6=0
adódna, ellentétben a feltevéssel. A feltevés tehát hamis, a karakterisztikus egyen

letnek komplex gyöke nincs.
4. A főtengely-probléma megoldása.
A főtengely-probléma megoldása most már a következő:
Ha a Q(Xj, x2, x3) quadratikus alak ^-diszkriminánsa a zérustól külön
böző, másszóval a (k)-karakterisztikus egyenletnek minden megoldása,
minden sajátérték a zérustól különböző, ha továbbá ezek az értékek az
egymástól különböző
áj, Aj, Ag
számok, akkor egy és csakis egy egymásra páronként merőleges
főtengely-, főirány-, ej, ej, ej sajátvektor-hármas van, amely az .4-transz-

formációnál irányát megtartja. Ha az x-vektor koordinátáit erre a rend
szerre vonatkozóan : rj, .rj, rj-mal jelöljük, akkor a quadratikus alak
ebben az új rendszerben
A,rj2+ / 24 2+ A84 2
kanonikus alakjában áll előttünk.
* Állításunk igazolására mindenekelőtt megjegyezzük, hogy mivel a különböző
sajátértékekhez tartozó sajátvektorok egymásra merőlegesek, az egységvektorok
seregében bizonyára találunk három, az
<F) Aei = M i « - 1, 2.3)
3. S Quadratíkus alakok és tenzorolc. 420
relációval értelmezett egymásra páronként merőleges sajátvektort. így

i= k
e,·. tk= íI ol ' ha
»Φλ·.
vagyis o három vektor egy derékszögű egységrendszert képez. Az utolsó értelmé
nek kellő megválasztásával ez a rendszer jobbrendszer.
Más, ezektől különböző irányú sajátvektorról szó nem lehet, mert pl. e 2 és
e'3-re csak egy merőleges emelhető.
Ha most már erre a rendszerre nézve
x = .dte\ -|- .rê'a -i-
akkor Ax X( . l e i + ■r'í .4e'J+ ej
= λ,.ρ',β', + λ2χΜ + Vs«'»·
s így e kettő skaláris szorzata :
Qlx) x . Αχ λ,.τ',2 + Ajj.-r', '- + A;1a:J,a.
amint állítottuk.
Ez a tétel, részben vagy egészben egyenlő sajátértékeknél csak annyi
ban módosul, hogy ekkor végtelen sok olyan főtengely-hármast találhatunk,
amelynél egy főtengely a másik kettőre merőleges, amint azt az
T? -f- y2 -f■z2— r2 = 0
gömb esete mutatja.
Ezzel azt is kimutattuk, hogy a centrális másodrendű felületeket az
előző cikkben felsorolt jellegzetes egyedekre vezethetjük vissza.
A tétel — a főirányhármas egyértelműségére nem nézve — még akkor
is fennáll, ha a karakterisztikus egyenlet állandó tagja:
H-©
*
«11 «1 3
to
«21 «2 2 «2 3
«31 «3 2 «33
másszóval, ha a λ-sajátértékek közül egy vagy kettő (n változó esetén leg

feljebb n—1) zérus. Ebben az esetben tehát a kanonikus alakban egy vagy
két (általában legfeljebb n—1) változóval kevesebb lép fel:
0 = Xix\ijr X<ít 'í , vagy Q — λιχ{~·
Jellegzetes példákat erre az esetre vonatkozóan megint a másodrendű
felületeknél találunk.
Vegyünk u. i. az előző cikk 8 . pontjára hivatkozva egy olyan hengerfelületet,
amelynél valamennyi átmérősík egy a végesben is futó egyenesen megy át, vagy
egy a végesben fekvő síkkal esik össze (elliptikus, hiperbolikus hengerek és
egymást metsző vagy párhuzamos illetve összeeső sikpárok). Ennek az egyenes
nek vagy síknak minden pontja «középpontnak» tekinthető. Ha tehát a rendszer
kezdőpontját egy ilyenbe eltoljuk, akkor a másodrendű felület egyenletéből a
lineáris tagok megint kiesnek, úgyhogy a centrális felületekre emlékeztető
a u x 2 - a n x y-l·
1- 2 aw y* + 2 a Iax z + 2a a y z + a asz 2 = konst.
egyenletre jutunk. Most azonban a baloldali quadratikus alak M-diszkriminánsa
vagy esetleg ennek még minden másodrendű aldeterminánsa is zérus. íg y pl.
0 vagy esetleg λ, = λ ,= 0. A megfelelő ortogonális transzformáció tehát a
4 30 V I I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
λ , χ '2 + X2y ' 2 = konst, vagy λ, * ' 2 = konst,

hengerfelületek egyikére vezet.
Befejezésül újból hangsúlyozzuk, hogy mindaz, amit n= 3 esetén mon
dottunk, megfeleló'en n— 2, vagy n=4, 5, . . . esetére is igaz. Ha n > 8,
akkor természetesen a többméretű tér vektoralgebráját alkalmazzuk.
5. A quadratikus alakok osztályozása.

Egy Q(xv x2, . . . , xn) quadratikus alak az x ,= x2= ··· = xn=() «kezdő-
pontban» természetesen zérus.
Gauss elnevezése szerint definit, ha a kezdőpont kivételével mindenütt
a zérustól különböző és (ami ebből mellesleg megjegyezve következik)
állandó előjelű. Mégpedig a szerint, amint csak pozitív illetve csak negatív :
pozitív illetve negatív definit.
Ha a quadratikus alak előjelét ugyan nem váltja, de a kezdőponton
kívül is zérus, akkor szemidefinit (féldefinit). A szerint, amint — zérus
helyeire nem nézve — csak pozitív illetve csak negatív : pozitív illetve
negatív szemidefinit.
Minden más esetben a quadratikus alak indefmit. Ebben az esetben
tehát értékkészletében különböző előjelű értékek is fellépnek.
Pl. a) aj·:· »| pozitív, — aj — .r| negatív definit;
b) -i- 2 « j « , -f e f -- (*i + «,)* pozitív szemidefinit,
mert az x , = — ΐ , φ Ο értékpárokra is zérus, különben pozitív.
— (ar, -f x 2)2 természetesen negatív szemidefinit.
e j x \ — >J indefinit,
inert az ( 1 , 0 )-helyen pozitív, a (0 , l)-helyen pedig negatív.
A bemutatott példák nyíltan mutatják, hogy a kanonikus alakba való
transzformálás után a quadratikus alak jellege nyomban eldönthető. Itt
még csak — bizonyítás nélkül — oly kritériumokat ismertetünk, amelyek
a kérdésre e transzformáció elvégzése nélkül is, tisztán az adott együtthatók
alapján választ adnak.
Legyenek u. i.
«11 «12 «13 «11 ... «in
.I q— 1 és / l j — í/jj , «11 «12 ! Δ _ , . . An—
II
,, „ ’ -“3— «21 «22 «23

te
«21 «22 ün\ · · · ö-nn

«31 «32 «33
a Q(xv x2, · · · , *r„) — Ujj x^ -}- Üivj2x^x2 j · *· -l- annx,t“
quadratikus alak A = A „ diszkriminánsának ú. n. sarok-aldeterminánsai.
A Q quadratikus alak akkor és csakis akkor definit, ha ez
A q , zlj, 12’ · ■ ·, A r t
sorozat elemei a zérustól különbözőek és vagy állandó vagy váltakozó előjelűek.
Az első és csakis az első esetben Q pozitív definit, a másodikban és csakis ebben
negatív definit. Ezzel szemben :
4. §. A nomográfia elemei. 431
A Q akkor és csakis akkor pozitív (negatív) szemidefinit, ha a változók

(és így az együtthatók) indexeinek esetleges átrendezésével elérhető az, hogy a
fenti sorozat első r + 1 számú
A q, ■
‘*^1* ■■·»
eleme a zérustól különbőzéi és egyenlő (váltakozó) előjelű, míg a többi n—r
elem zérus.
Minden más esetben és csakis ezekben tehát Q indefinit.
Irodalom
e fejezet eddigi cikkeivel kapcsolatban:
L . B ieberbach, Analytische Geometric. Leipzig (Teubner), 2. kiadás, 1932.
L . B ieberbach, Projektíve Geometrie. Leipzig (Teubner), 1931.
A . S c h o e n flie s ·— M . D elin , Einfülnung in die analytische Geometrie dér Ebene
und des Raumes. Berlin (Springer), 2. kiadás. 1931.
4. §. A n o m o g rá lia e le m e i.
A nomográfia, amint neve is mutatja, matematikai törvények (nomos),
függvénykapcsolatok grafikus ábrázolásával foglalkozik.
Alapfeladata a következő : Ha a zv z2, za valós változók között egy
(F) F(zv z2, z3) = 0
egyenlettel megadott kapcsolat áll fenn, mely esetleg burkoltan a 23-at
mint a zv z2 egyértékö függvényét értelmezi, ábrázoltassék e kapcsolat gyakor
latilag használható módon grafikusan, másszóval érzékeltessék a zv z2, z3
értékeknek összetartozó hármasa. Mondanunk sem kell. hogy ha nem is
minden, de legalább is olyan sűrűén fekvő zv z2 értékpárokra, hogy egy
közelítő értékpárral megelégedve a gyakorlatban megkövetelt pontosságot
kielégíthessük.
E feladat megoldása után az, aki e grafikus ábrázolás, ú. n. nomogramm
szerkezetét és használati módját ismeri, egy z1, z2 értékpárhoz azt a ^-érté
ket, amely az előbbi kettővel együtt az (F)-egyenletet kielégíti, könnyen
meghatározhatja. A nomogrammon u. i. csak az adott zv z2 értékpárt, vagy
egy hozzá közel esőt keres fel és az ehhez írt zg-értéket leolvassa.
Az a gondolat, hogy az I. 5. § 5.-ben mondottak mintájára a (zv 22)-sík
felett az összetartozó (zlt z2, sg)-értékhármast egy térbeli ponttal, szóval a
függvény kapcsolatot egy térbeli felülettel ábrázoljuk, gyakorlatilag hasz
nálhatatlan. Ha ellenben ennek a felületnek a térképét a (zv 02)-alapsík on a
maga számozott zB magassági pontjaival és rétegvonalaival elkészítjük, ak
kor már egy jól használható nomogrammra jutunk. Minden túrista és
katona tehát, akinek az a feladata, hogy egy zv z2 adott földrajzi széles
ségű és hosszúságú helynek a tengerszínfeletti ^-magasságát térképpel meg
határozza, egy csak tapasztalatilag megadott bonyolult egyenletet nomo-

grammal old meg.
A nomográfia főfeladata az, hogy a nomogrammoknak ezt a legkezdet
legesebb alakját lehetőleg egvszerűs tse s a leolvasás pontosságát fokozza.
1. A számozott pontsor vagy skála.

Vegyünk egv «/-egyenest., ezen egy O-kezdőpontot s egy l2 cm-nyi liosz-
szúságegységet. Jelentsen mármost
V = l(x)
egy számközön értelmezett egyértókű függvényt s rakjuk fel ennek a szám
köznek
értékeihez tartozó
/(®l)’ /(*®2)’···’ /(®*0
függvényértékeket az O-kezdőpontból kiindulva az //-tengelyre. Az így nyert
osztópontokhoz azonban ne írjuk e függvényértékeket, hiszen ezeket az
/2-hosszegység segítségével bármikor ki
mérhetjük, hanem magukat a megfelelő
x-ért ékeket. így az //-tengelyen egy
számozott pontsort nyerünk. Ez egy
ú. n.
/'(a?)-pontsor vagy skála.
Ezt a skálát úgy is megszerkeszthetjük,
hogy egy olyan (x, y)-koordinátarend
szerben, amelyben a vízszintes egység
163. Egy y = f(x) pontsor(skála). lx, a függőleges pedig /2 cm, az y = f(x)-
görbét a szokott módon ábrázoljuk, az
után az x1, x2,···, %n abszcisszájú pontokat az //-tengelyre vetítjük s az
így nyert pontokhoz nem az //-ordináta, hanem az x-abszcissza-értékeket
írjuk (168. ábra).
Ily /(x)-skála k é t: xx- és a^-számmal jelzett pontja között a távolság
tehát nem (x2—Xy)l2 cm, hanem
t/W — cm.
Ha az /(*)-függvény értékeivel grafikusan számolunk, éppen erre van szük
ségünk. A következőkben a cm jelzőt elhagyjuk.
Az f(x) — x
esetben egyenlőközű xv x2.......xn értékeknél az //-tengelyen is egyenlőközű,
ú. n. közönséges, egyenletes vagy metrikus skálát nyerünk. Ha azonban
ax + b a b
/(*) ahol c =)= 0, Φ d,
ex -j~ d c d
4. §. A rtomográfia elemei. 433
szóval az /(x)-görbe egy a koordinátatengelyekkel párhuzamos aszimpto-

tájú hiperbola, akkor az í/-tengelyen lévő skála az x-tengelyen fekvő egyen
letes skála mellett egyenlőtlen. A két skála, a két pontsor között az 1. cikk
szerint éppen 'projektív vonatkozás áll fenn, egymásba egy vagy két egymást
követő centrális vetítéssel átvihető. Ezt. a pontsort, skálát éppen ezért
projektív skálának nevezik.
Gyakorlati szempontból igen fontos még az
f(x) — log a:
kapcsolattal megszabott, ú. n. logaritmikus pontsor vagy skála is. Ez a még
ú. n. Gunter-iéle logaritmikus beosztás az egyenletes mellett a legrégibb,
t. i. 1620-ból való. A 164a ábrán négy ilyen skálát látunk. Az A- és a B-
skálán a hosszegység 1 2 ·δ cm, a C- és D-skálán pedig 25 cm.
A logaritmikus skála alaptulajdonsága tehát az, hogy l cm hosszúságú
hosszegység mellett a beosztás x-szel jelölt pontja és 1 -gyel jelölt kezdő
pontja között a távolság
/(log x — log 1 ) = / log x (cm).
így az «j és az u2-vel jelölt pontok egymástól való távolsága:
/(log α2— log ατ) = I log —!- (cm).
ai
2. Alogaritmikus számolóléc.
Ha két, egy és ugyanazon /-hosszegységgel szerkesztett A és B logarit
mikus beosztást egymás mellé helyezve az
aj és b 1 illetve a 2 és í»2
osztásrészek összeesnek (164í> ábra), akkor az előzőek szerint
/lo g — = / log vagvis — =
α, />, - aj 6,
a
12 5 cm ---- *—:________f
Δ1 Bj
11 r
Η 1 ' ! V ’ S' 1 Γ 7591C 20 30 *0 !0«070id
ιl e i ! I -r-3Ι- ί A .L L L J X
2 ·» * i t ί in
25cm
104. ábra. A logaritm ikus léc.

28
434 V I I . A projektív geometria cletnei és alkalm azásai.
«1.
úgyhogy Ti
szával : a két skála összeeső számainak hányadosa a skála bármely helyén
megegyezik; a két skála közös vonala egyenlő törtek törtvonalának tekinthető,
a számlálókat a felső, a nevezőket pedig az alsó skála számai adják.
x
Az -^-= ~ beállításnál a; — ab, az - beállításnál pedig x — -r-.
1 b T b b
Két ilyen skálával tehát a szorzást és az osztást könnyen elvégezhetjük
(165« és b ábra).
Ez az Oughtredtől származó gondolat a lelke a logaritmikus számolóléc
nek vagy rövidebben logaritmikus lécnek. Seth Partridge (1671) konstruk
ciójára visszavezethetően az l-léeből, a t-tolókából, végre az először Mouzin
ab
a
? i _______ 1p l__________
í l b -Ό
100
C J _____
10 I
a
b
1
A1 « i
a 100 ]
öl b 1*0 w
c ) ■w
T I ------------------------------ 10 I
iá! a 10 | 100
B1 io ióo
c] 10
oí ____ 1 - 3 'Ο
Va
165. ábra. A logaritm ikus léc használata.
(1837) által alkalmazott / -futóból, indexből áll (164a ábra). A lécen rende
sen egy 12·5 cm-hosszegységű A és egy kétszer akkora, tehát 25 cm-hossz-
egységő D logaritmikus skála van. A tolóka B-skálája .4-val, C-skálája
pedig D-vel vág egybe. Ha —- a futóval megállapítva — az H-skála a-pontja
alá a H-skála ar-pontja esik, akkor e két skála kapcsolata szerint
log a = 2 log x = log x2,
azaz a — x2, γ α = χ,
úgyhogy a futó segítségével egyszerűen négyzetre emelhetünk illetve négy
zetgyököt vonhatunk (165c ábra). A léccel való számításnál a tizedespont
helyzetét mindenesetre külön kell megállapítanunk.
A tolóka hátlapja még három : S - , T - , A-el jelölt beosztást hord. L tulajdon
képpen a léc teljes hosszának a 25 cm-es egység törtrészeiben való egyenletes
beosztását mutatja. Ha tehát a D-vel egybevágó C-nek 1-gyel jelölt kezdőpontját
a //-sk á la d p o n tja fölé to lju k el, akkor a tolóka m ásik oldalán ez eltolás m érték ét,
azaz log d érték ét olvassuk le. Az S és '/’-skálák h aszn álatára a to ló k á t m egfordítva
to lju k a lécbe úgy, hogy S -k ezd ő p o n tja az A , a T k ezdőpontja pedig a D kezdő
p o n tjáv al essék össze. Az S-en je lz e tt szög sinusának 100-szorosa az A -n, a T-n
jelzett szög tangensének 10-szerese pedig a D -n, vele szem ben olvasható le.
3. Vonalsereges nomogrammok.
Egy az F(zv z2, z3) = 0

kapcsolattal burkoltan megadott zz=f{zv z2) kétváltozós függvény norao-
grafikus ábrázolására — amint ezt ebben az általánosságban először Massau
belga mérnök 1884-ben kifejtette — a következőképpen járhatunk el. Az
(x, y)-síkon egy olyan, különben tetszésszerinti vonalsereget veszünk fel,
amelynek két vonala nem metszi egymást s ezeket a vonalakat a zx értékei
vel kottázzuk, számozzuk meg (166. ábra). Az ilyen vonalsereget egy-
paraméteres vonalseregnek nevezzük. A «^paraméter e sereg egy-egy vona
lán ugyanaz, de vonalról vonalra változik. Azután felveszünk egy másik
olyan egy-paraméteres vonalsereget, melynek egy-egy vonala az előbbi,
a (z^-sereg egy-egy vonalát egy-egy pontban metszi. Ezt a második sereget
a z2 értékeivel számozzuk meg ; ez a (z2)-vonalsereg. A síknak azt a pontját,
amelyben az első sereg Zj-gyel jelzett vonala a második sereg z2-vonalát,
metszi, e (zv z2)-számpárral, e két seregre vonatkozó görhevomlú koordiná
táival (I. 2. § 10.) jellemezzük. írjuk most már egy ilyen metszésponthoz
harmadik adatnak azt a z8-értéket, amely e pont zv z2 görbevonalú koordi
nátáival egyetemben a fenti egyenletet kielégíti. Ha az egyenlő z3-értékeket
viselő pontokat egy-egy görbével összekötjük, akkor egy harmadik vonal
seregre, a (z3)-seregre jutunk.
A (zj), (z2), (z3)-vonalseregek ilyen megszerkesztésével az
F K z2>2s) — ®
kapcsolat egy ú. n. vonalsereges nom ogram m jára jutottunk. Alaptulajdonsága
az, hogy egy az adott kapcsolatot kielégítő zv z2, z3 értékhármas három vonala
egymást egy pontban metszi. Használata tehát abban áll, hogy' adott z1 és z2
esetén a megfelelő zx- és z2-vonal metszéspontját megkeressük s az ezen át
menő z3-vonal kottáját, számozását megállapítjuk (166. ábra).
Ha nem is ebben, az alapelvet kikristályosító általánosságban, de a
(zx)-, (e2)-sereg különleges megválasztása mellett az ilyen vonalsereges nomo-
grammok használatával már a középkorban találkozunk. Amíg azonban
akkoriban a (zx)- és (z2)-sereg hálózatának a
W Ζ2+ yZ— Z* = 0
w
436 V I I . A projektív geometria elemei és alkalm azásai.
sark koordináta-vonalak hálózatát választották, addig az újkori uomográfiá

ban a Descartes-léh koordináta-vonalaknak
(%) * = 2,
(«a) y=
hálózatából indultak ki. Ennél tehát a(^)-sereg az y-. a (22)-sereg pedig az
x-tengellyel párhuzamos egyenesekből áll. Az ilyen nomogrammokat ma
Descartes-íéle nomogrammoknak nevezik. A (23)-sereg ezeknél általában
természetesen görbe vonalú :
(2 S) F ( X ’ V, H ) = 0 ,
amint azt z1 és z2 fenti értékeinek az F(zv z2, z3)= 0 egyenletbe való behe
lyettesítése mutatja. Ha ezt a kapcsolatot, mint a z3-at burkoltan x és
«/-függvényeként értelmező relációt az I. 5. § 5. szellemében egy az (x. ?y)-sík
feletti felülettel ábrázoljuk,
akkor e felületet a z3=konst.
síkok az alapsíkkal párhuza
mos rétegvonalakban metszik.
166 ábra. Három váltoxós vonal-

sereges noniogram m .
A (z3)-sereg éppen e rétegvonalaknak az alapsíkra való vetületűiből áll.

Mint bevezetőben említettük, a túr ista és katonai térképek ilyen nomo-
grammok.
Példaként a 167. ábrát mutatjuk be. Ez a
kapcsolat npmogrammja. A ζΆ= konst, sereg az ismert

xy = konst.
hiperbolákból áll. Az újkori nomografiának ezt az első nomogrammját
179ő-ben Pouchet adta meg és szorzótáblának használta.
4. §. .4 nomográfia elemei. 437
4. Esyenessereg.es nomosrammok.
Ha az előbb megadott nomogrammot komolyan szorzótáblának akarnók
felhasználni, akkor természetesen mind a három sereget jóval sűrűbben
kellene megrajzolnunk. A (y3)-sereg megszerkesztésének súlyos feladatáról
nem is szólva, az így előálló nomogramm használata elé azonban két nehéz
ség tornyosulna. Egyrészt igen fárasztó és így sok hibára vezető feladat
volna egy hiperbolát a rajta álló számig szabad szemmel követni, másrészt
ha egy és egy ^-egyenes metszéspontja két hiperbola közé esnék, becslés
szerű interpolációnk kétes értékű volna.
E nehézségekre való tekintettel 1848-ban Lattané svájci mérnök azt
a kérdést vetette fel, nem lehetne-e megfelelő átalakítással a (s#)-sereget
is egyenesekből összeállítani, az eredetileg görbevonalú (2a)-sereget kiegye
nesíteni. Lallane e kívánt eljárást anamorfozisnak nevezte. Mi kiegyenesí-
tésről beszélünk és az így nyert nomogrammot Descartes-féle egyenessere-
ges nomogrammnak nevezzük.
A zs= 2j22 kapcsolati Pouchet-ié\e nomogrammját Lallane azzal az egy
szerű és szellemes fogással egyenesítette ki, hogy az x-, illetve «/-tengelyre
nem az x = z1 illetve y = z2 egyenletes, hanem az
(zx) x = log ζλ .
illetve
(z2) y = ]°s z 2
logaritmikus skálákat rakta fel. A
log zg= log Zj+ log z2
kapcsolatra való tekintettel ugyanis így a (2s)-sereg valóban egyenessereg, t. i.
(*8) x + y = log zv
melynek egyenesei az x -f y = 0
szögfelezővel párhuzamosak. Az
így nyert nomogrammot a 168.
ábra mutatja.
Jelöljünk ebben a cikkben —
amint a nomográfiában általá
ban — egy pusztán a z{ változó
tól (és adott állandóktól) függő
/-függvényt /{-vei. Az előbbi pél
dán bemutatott Lallane-iéle ki- i
egyenesítés általánosításaként |
most már nyilvánvaló, hogy 2
ha a két alapsereg:
(%) a; = /j i 68. ábra.
(z2) y = f2. A2122= 2Skapcsolat egyenesvonalú nomogramnija.
4 38 VI I . .4 projektív geometria elemei én alkalmazásai.
másszóval az «-tengelyt egy /r , az y-tengelyt pedig egy /2-skálával számoz

zuk, úgy a (23)-sereg akkor és csakis akkor áll egyenesekből, ha valamennyi
vonalának egyenlete x- és y-ban elsőfokú és tisztán a z8-tól függő együtt
hatójú :
(*e) fzx + 9*!) + h3= °-
Ha tehát ebbe az egyenletbe x és y előbb felírt értékét behelyettesítjük, a
következő tételre jutunk :
a F(zv z.2, z3) = 0 kapcsolat Descartes-féle egyenessereyes nomogrammal
akkor és csakis akkor ábrázolható, ha
(D ) ftfi + í/ 3 / 2 + K = ü
alakra hozható. A három, egyenessereg ilyenkor:

(2,) x = f v (z2) y = f2, (z3) j3x + g3y + h3 = 0.
Általános tételünk két különleges eseteként most már könnyen kimutat
ható, hogy
a) a már párhuzamos egyenesekből álló (zj-, illetve (22)-sereg mellett
a (z3)-sereg akkor és csakis akkor áll párhuzamos egyenesekből, ha az adott
kapcsolat
(Doo) -j- F 2+ F3 = ü
alakra hozható, szóval ha változói szétválaszthatók. A három egyenessereg
ilyenkor:
(2j) x = - - Fv (z2) y = F2, (z3) c x + y + F3= 0,
c
ahol c tetszésszerinti állandó.
Ezzel a végtelenben egymást metsző egyenesek seregével szemben
b) a (z3)-sereg akkor és csakis akkor áll a kezdőponton átmenő egyenesek
ből. ha az adott kapcsolat
(D„) iW s = *
alakra hozható. Ilyen esetben a három egyenessereg:
(2j) x = F v (z2) = (h) II = F3x,

1 2
és ú. n. su g árso ro s n o m o g ra m m a l vari dolgunk.

* Λ
(*1> /|í + M t * S = 0 azaz i t x + y + = 0
í/a
sereg valóban akkor és csakis akkor áll párhuzamos egyenesekből, ha az irány-

tangensektől csak előjelre különböző együttható egy e állandó, vagyis a e j , = F „
íli
h = F i , - - = F t jelöléseket bevezetve éppen a (Doo)-alakkal vau dolgunk.
4. §. A nomoi/ráfia elemei. 43'J
Ezzel szemben az előbb is felírt (zs)-egyenessereg akkor és csakis akkor

megy át a kezdőponton, ha ht = 0 , m ikor is ebbe az egyenletbe x- illetve j/-nak
z,- illetve za-ben való kifejezéseit írva a (Z)0)-alakra jutunk.
A (Doo)-alakú kapcsolatra példaként Lallane szorzótáblája szolgált.
A (D0)-alakra példát a 169., a (D)-re pedig a 170. ábra mutat. Az utóbbi, a
«-ben másodfokú
z2 + pz + q = 0
egyenletseregnek megfelelő nomogrammban a változóknak
p = zv q = z2, z = z a
megválasztásával a
(Zi) x = zt és (z2) y — z2
sereg egyenesei mellett a
(%> xza+ y + 4 = 0
sereg egyenesei az y = £ x i parabola érintői, e parabola ez egyenesseregnek
ú. n. burkoló görbéje.
A z%
-\-'pz+ 9 = 0 kapcsolat egyenesserege*
nom ogram mj a.
Amint azt Massau 1884-ben megjegyezte, az eddig tárgyalt s ú. n.

Descartes-féle kiegyenesítésről az általános kiegyenesítésre úgy térhetünk át,
hogy azt a követelést, amely szerint a (z1)- és (z2)-sereg a Descartes-féle
koordinátavonalakból áll, elejtjük és csak ahhoz ragaszkodunk, hogy mind
a bárom sereg vonalai egyenesek legyenek. Ebben az esetben a három sereg
egyeneseit
fa ) fix + 9i9 + hi= 0

fa ) t<P + g2:/ + h2= 0
fa ) ÍSX + 9sV + K = 0
alakú egyenletek szolgáltatják. Annak szükséges és elegendő feltétele, hogy
a vonalsereges nomogrammok alapelvének megfelelően e három seregből
kiragadott s a zv z2, zz értékekhez tartozó hármas egy ponton menjen át,
az 1. cikk 8. pontjában tárgyalt példa alapján most már az, hogy
/1 9i K
(M) íz 9 i ^2 = 0.
/» 9s ^8
Az adott F(zv z2, = 0 kapcsolat nomogrammja tehát az általános kiegye-

nesítésnek akkor és csakis akkor vethető alá, ha ilyen, ú. n. Massau-íéle
alakba átrendezhető. A három sereg egyenesei egy-egy görbét burkolnak.
5. Többváltozós vonalsereges nomogrammok.

A pl. négyváltozós
F(zv zs, z3, z4) = 0
kapcsolatot az előbb tárgyaltakra bizonyára visszavezethetjük, ha ezt a
Gfa, 0 = 0 H (C z3, z4) = 0
ζ
kapcsolatokból a kiküszöbölésével előállíthatjuk. Vagyis ha £-nak ez egyen
letek egyikéből való kiszámításával és az így nyert értékének a másik egyen
letbe való behelyettesítésével az eredeti egyenletre jutunk. Ilyen esetekben
azt mondjuk, hogy az F — 0 kapcsolat a
G = 0 és Η = (I kapcsolatokra szétbontható.
A megfelelő ú. n. kapcsolt nomogram-
mot mindig úgy állíthatjuk elő, hogy a
közös (C)-sereget továbbá a fa)- és fa)-,
hasonlóan a (z3)- és fa)-sereg közül az egyi-
ket egy-egy párhuzamos egyenesseregnek
választjuk s a megmaradó két sereget a 8.
pontban mondottak szerint a G- illetve
171. ábra. N égyváltozós kapcsolt
Η-egyenlet alapján megrajzoljuk. A 171
vonalsereges nom ogram m . ábra ilyen általános nomogrammot s hasz
nálatát mutatja. Hacsak a £-nak érdekes
jelentése nincs, a (£)-sereg számozását a nomogramm elkészítése után
törölhetjük.
Ez a meggondolás esetleg több változó kapcsolatára is könnyen álta
lánosítható.
4. §. A nomográfia elemei. Ml
6. Pontsoros nomogrammok.
Az eddig tárgyalt vonalsereges nomogrammok előnyei a következők :
1) Segítségükkel minden (a gyakorlatban előforduló) F(zv z.t, z3)= 0
kapcsolat ábrázolható.
2) A nomogramm lapjának (mechanikai, nedvességi, hőbehatásokra
bekövetkező) folytonos és gyűrődés nélküli, ú. n. topológiai deformációja
után is használhatók. Ha három görbe eredetileg egy ponton ment át, akkor
ennek a feltételnek a deformáció után is eleget tesz.
8) A változók valamely résztartományára szorítkozva a nomogramm
megfelelő darabja a többitől elkülöníthető.
Ezzel szemben egy vonalsereges nomogrammnak árnyoldalai is vannak.
Nevezetesen :
1) Ha kielégítően pontos leolvasást enged meg s vonalseregei ennek
megfelelően elegendő sűrfíek, akkor az egyes vonalakat a számozástól a
metszéspontig vagy fordítva nehezen követhetjük. Szemünk könnyen más
vonalra tévedhet.
2) A vonalseregek sűrűsége mellett is előfordul, hogy két vonal között
szemmértékre interpolálnunk kell, ami szintén sok hibára vezethet.
8) Végre több változó esetén a vonalak számának szaporodásával
csakhamar bonyolult ábrákra jutunk.
A modern nomográfiát d’Ocagne francia geométer teremtette meg, aki
egy 1884-ben megjelent dolgozatában a vonalsereges nomogrammok elő
nyeiről ugyan lemondva s — gyakorlatilag mindenesetre kielégítően —
egyenessereges nomogramokkal ábrázolható kapcsolatokra szorítkozva új
utakat mutatott. Alapgondolata egyszerűen az, hogy egyrészt az egyenes-
sereges nomogramm cluál-ábrája egyszerűbben szerkeszthető meg s a megfelelő
duál-utasítással könnyebben kezelhető, másrészt amint az egyenessereges nomo-
grammokra, úgy duál-ábrájukru -projektív transzformáció, másszóval kolli-
neáris átalakítás alkalmazható. Az utóbbinak alkalmas megválasztásával a
nomogrammnak alkalmas alakot adhatunk s így pontosságát nagymérték
ben fokozhatjuk.
Emlékeztetünk arra, hogy minden geometriai tételben, amelyben pusz
tán egyenesekről, pontokról, ezeknek metszéséről illetve összekötéséről
van szó, egyenes helyett pont és viszont, egyenesek metszése helyett pontok
összekötése és viszont érthető (a dualitás síkbeli tétele, 1. 7. § 4.). d’Ocagne
gondolatát követve így mindenekelőtt megállapítjuk, hogy
amíg a kiegyenesíthető F(zv z2, z3) - 0 kapcsolat összetartozó (zv z2, z3)·
hármasát eddig három, egy ponton átmenő egyenes, addig most három, egy
egyenesre eső, kollineáris pont ábrázolja. A három számozott egyenesseregnek
pedig — mint látni fogjuk — három számozott pontsor (skála): á fa ) ·
4 42 V I I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
illetve a (z2)- illetve a [z3)-pontsor felel meg. Az új nomogram mókát ezért

d ’Oeagne-féle pontsoros vagy kollineáris nomogrammoknak nevezik.
Az ilyen nomogrammoknál tehát adott zv z2 esetén az ezekhez tartozó
z8-at egyszerűen úgy határozzuk meg, hogy a zt- és a z2-ponton át egyenest
z. 1, (vonalzót, kifeszített fonalat, mint a
172. ábrán) fektetünk, s az erre eső
z3-pontot megállapítjuk. Maguknak a
zv z2, z3 értékeknek ábrázolására vo
natkozólag az egyenessereges nomog-
rammok duálizálásával most már az
alábbi eseteket különböztethetjük
meg.
a) Az Fi -)- F2-f- Fa = 0
— és csakis az ilyen — alakra hozható
kapcsolat nomogrammja három párhu-
zamos, egyenesvonalú (21), (22)> (2s) szá· nozott pontsorból, skálából áll. Ilyen a
172. ábrán látható nomogramm, mint a 168. ábráról ismertnek a duálja.
* V a l ó b a n e g y i ly e n é s c s a k i s e g y i l y e n a l a k r a h o z h a t ó k a p c s o l a t o t h á r o m ,
k ü lö n -k ü lö n p á r h u z a m o s , a z a z e g y -e g y (v é g te le n tá v o li) p o n to n á tm e n ő s z á m o z o tt
e g y e n e s s e re g g e l, s u g á r s o r r a l á b r á z o ltu n k . D u á lis a n e z e k n e k h á r o m , e g y -e g y e g y e
n e s r e e s ő s z á m o z o t t p o n t s o r , e g y e n e s v o n a l ú s k á l a fe le l m e g . A m i n t a h á r o m
s u g á r s o r s o ro z ó ja e g y (a v é g te le n tá v o li) e g y e n e s re e s e tt, ú g y m o s t a h á r o m e g y e n e s
v o n a lú s k á la e g y p o n to n m e g y á t . E p o n t v e títé s s e l a v é g te le n b e v e th e tő , a h á ro m
s k á la p á rh u z a m o s n a k v á la s z th a tó , m e r t v e títé s n é l v a g y á lta lá b a n p ro je k tív ,
k o llin e á ris á b r á z o lá s n á l a h á r o m s k á la e g y e n o s v o n a lú s h á r o m e g y m á s n a k m e g
fe le lő p o n t j a e g y e g y e n e s r e e s ő , k o l l i n e á r i s m a r a d .
b) Az F1F 2F3= 1
— és csakis az ilyen — alakra hozható kapcsolat nomogrammja két párhuzamos
egyenesvonalú (zj- és (z2)-skálábál s egy harmadik, az előbbiek kezdőpontján
átmenő, ugyancsak egyenesvonalú (z3)-skálából áll. Pl. a 178. ábrára, mint a
169. ábrának duálisan megfelelőre utalunk.
* U g y a n a z o n i n d o k o l á s s a l u . i. m i n t a z e lő b b , a ( z j - é s a (z2) - s k á l a p á r h u z a m o s .
A h a r m a d i k p e d i g , m i n t a s u g á r s o r o s n o m o g r a m m b a n a (zt )- é s (z2)-s e ro g z é r u s s a l
j e l ö l t e g y e n e s e in e k m e t s z é s p o n t j á n á t m e n ő s u g á r s o r d u á l j a , e g y e n e s v o n a l ú é s
a (Zi)- é s (z2) - s k á l a k e z d ő p o n t j a i n m e g y á t .
®) A z / 3/1 g d í “H ~ 0
— és csakis az ilyen — alakra hozható kapcsolatok nomogrammja megint csak

két egyenesvonalú (z-j)- és (zj-skálából, e mellett azonban általában már egy
görbevonalú (z3)-skálából áll. Ilyen a 174. ábrán látható, mint a 170. ábráról
ismertnek duálisan megfelelő.
Ebben az esetben u. i. a (zj)- és (z2)-sereg duális képét illetően a helyzet
4. ff. A nomográfia elemei.
az előbbi, míg a (zs)-seregnek, mint egy görbét érintő egyenesek számozott

sorának duálisan egy görbére eső pontok számozott sora, egy görbevonalú
skála felel meg. Ha tehát a vonalsereges nomogrammban mind a három
sereg egy-egy görbét burkoló egyenessereg, akkor ezeknek duálisan három
— és csakis az ilyen — alakra hozható kapcsolatoknak nomogrammja általá

ban három: (,?,), (z2), (zs) görbevonalú skálából áll.
Amint így az olvasó látja, a 166. ábrán bemutatott legáltalánosabb
vonalsereges nomogrammnak duálisan r,
megint csak három vonalsereg felel *'
meg. Amíg az előbbin három összetar- ,
174. ábra.
A za+ p z + ? = 0 kapcsolat pontsoros
nomogrammja.
tozó vonalnak egy közös pontja, addig duális ábráján közös érintője van.
Mivel ez a tulajdonság gyakorlatilag teljesen használhatatlan, a d'Ocagne
által felvetett' duálisátásnak csak az a), b), c) alatt felsorolt esetekben van,
de akkor mindenesetre, mint az ábrák mutatják, jelentős gyakorlati értéke.
Az így nyert nomogrammok a vonalsereges nomogrammok hátrányaitól
mentesek, sajnos azonban előnyeikkel sem bírnak.
7. d’Ocagne-féle nomogrammok szerkesztése.

Az alapelveket tisztázó fejtegetéseink után még csak azt kell meg
mutatnunk, hogy a felsorolt alakú kapcsolatok pontsoros vagy d'Ocagne-
féle nomogrammját hogyan szerkesztjük meg.
Maga d’Ocagne e célra a Descartes-féle koordináták mellett ezeknek
V I I . *4 projektív geometria elemei £s alkalmazásai.
egy teljesen duális rendszerét, a Chasles francia geométerre visszavezethető,

ú. n. párhuzamos vonalkoordinátás rendszert alkalmazta. Soreuu francia
mérnöknek 1921-ben megjelent műve után azonban ez az eljárás túl
haladottnak tekinthető.
Az j/-tengelvre eső
* = 0, y — y{Zi) = y,
egyenesvonalú skála mintájára, melyet az 1. pontban úgy nyertünk, hogy
ezeket a z1 értékeihez tartozó pontokat zx megfelelő értékeivel kottáztuk,
számoztuk, most u. i. egy görbevonalú (2 ,)-skálára egyszerűen úgy jutunk,
hogy a z2-paraméteres
x = χ(ζΛ) = xlt y = y(z1) = yl
görbét megrajzoljuk és ennek pontjait z1 megfelelő értékeivel számozzuk.
Három, általában görbevonalú (Zj), (z2), (zs)-skálát tehát három:
(*l) x= xv y = yi
(Zt) X = Xfy y= y2
X — X-j· y = ?y3
paraméteres egyenletrendszerrel jeUemzünk.
E három skála most már akkor és csakis akkor alkot d'Ocagne-téle
nomogrammot, ha egymásnak megfelelő zv z2, z8-mal jelölt pontjai kol-
lineárisak, azaz (VI. 3. § 4.)
íh
*2 y2 = 0.
x 3 »s
Ez az egyenlet az előbbi pontban d) alatt megadott alakú s meg
fordítva az ottani determináns a h^, h2, ftg-mal való osztás és az
«-1, %.'!)
helyettesítés után ilyen alakra hozható. Az utóbbi három egyenletrend

szer alapján a három skála pontról-pontra megrajzolható. Ha a hrk közül
csak egy is zérus, akkor mindenesetre előbb a determináns oszlopain vég
zett, magának a determinánsnak értékét megtartó műveletekkel ezt az
esetet kiküszöböljük.
Példaként a c) alatti
1 — 0 u 0 /l - 1
/s/i + fialt + K = 0 — 1 f2 = — 1 0
h 9» h3 Í7s U
kapcsolatot tárgyaljuk. Ha az utolsó determinánsban sorjában 1. az I.
oszlopot a III-hoz adjuk, 2. az így nyert oszlopot — 1-gyel, 3. az I. ősz-
topot· í-val. 4. a III. sort,----- 7—------ mai szorozzuk, ami a jobboldali

. . /3 + 08
zérus miatt mind megengedett művelet, akkor a
0 h 1
d f2 1
= 0
+<73 7*3 1
/n+ íh fa “t" !7s
egyenletre jutunk. Ebből a három skála egyenletrendszere
(*i) xx = 0. V\ — fi
(*») X2 — (>. y* = fi
- fin
(«s) 3 U+ % ’
alakban adódik. Az első skála az «/-tengelyen, a második az ezzel párhu
zamos x= d egyenesen fekszik ; a harmadik már általában görbevonalú.
Az /3+</3= 0 esetet az egyenletnek
fs h + (— S's) (— h ) + h = 0
alakba való átírásával természetesen kikapcsolhatjuk.
Pl. a z 1 + pz + q — 0
egyenlet esetén a p= z„ q = z2, z — z3
választással a z^z, + z %+ 2§ = 0
kapcsolatra jutunk, úgyhogy ő = 10 esetén a három skála egyenletrendszere
x = 0, y=z, = p
x — 10, y = zt = q
10 _ 10 — z\ z*
1+2S 1+ 2 ^ 1 + Z3 1+ 2
lesz. így nyerte d ’Ocagne a 174. ábrán bemutatott nomogrammot. Mivel z helyén
— 2-vel az egyenlet
2* — pz + q — 0
alakú, elegendő a 2a--.z skála pozitív részét megrajzolni. Az esetleges negatív

gyökök abszolút értékét mindig a (— p, q) párhoz tartozó pozitív gyökök szol
gáltatják. Ezt az észrevételt hallgatólagosan m á ra 170. ábrán bemutatott egyenes-
sereges nomogrammnál is felhasználtuk.
8. G yako rlati megjegyzések.
A gyakorlatban a zlt z2 független változóknak egy-egy a probléma

természete kapcsán megszabott szakaszára szorítkozunk :
így az előző pontban tárgyalt példánál a két párhuzamos skálán rendel-

4 4 (i V I I . A projektív geometria elemei és alkalm azásai.
kezesre álló /-hosszúságot csak erre kell kihasználnunk. E két skála /r ,

/2-hosszúságegységét tehát úgy kell megállapítanunk, hogy
l = h [/i(& i)-/iK )]= Í2 íh(b2) - f t(at)],
azaz
/
h= /2 —
U K ) -/l(« ,) / # 2) — /a("2)
100
legyen. A végből pedig, hogy e
skálákon a kollineáritást meg
90-
állapító mozgatható egyenessel,
80-
az indexszel lehetően nagy szög
70- alatti jó metszést kapjunk, e
60- két skálarészt egy négyzet két
50 szembenfekvő oldalára rakjuk
40- fel. így egyrészt a két egyenes
30- vonalú skála d-távolságát Z-nek
20- választjuk, másrészt az av bv
10- f illetve a2, b2 skálapontpárok
0 Ϊ közül a két mélyebben fekvő
175. ábra. Egy négyváltozós kapcsolt, pontsoros
pontot toljuk el az x-tengelyre.
nom ogram m . Analitikusan mindez együtt
véve azt jelenti, hogy az
fJ t+ í7s/*+ K — 0 egyenletet úgy alakítjuk át, hogy j1 illetve f2 helyére
l-Jt— c-y illetve l2f2— c2
kerüljön, ahol
c<= Min {kfiieti), hfiibi)}, « -1, í).
Példaként az
a2-f- dft — ζ = 0 illetve sd — ζ + *2
egyenletet tárgyaljuk az együtthatók
loo, ο<ις<;ιοοο
tartományára szorítkozva. Ha l = 100 mm , akkor
100 . , 100
<i= 100 1 mm.
’ 1000
0-1 mm.
továbbá Ci=0 és c2= —1000.

íg y a fenti egyenletben z, = d megmarad, z2= — ζ helyébe pedig l 2z 2 — c2,
vagyis 1 0 0 0 — 0-1 ζ kerül:
sd + (100 — 0-1 ζ) 10 + (e2— 1000) = 0.
Most már a három skála az előbbi pontban mondottak alapján
(d) x = 0, 2/ = d
(?) x = á. y = 1 0 0 — 0 -1 ζ
10 6 1 0 0 0 — s2
(8 ) 10+ s 10 + e
egyenletrend szerű.
4. § A nomográfia elem ei. 447
Négyzetalakú nomogramm esetén <1= 100 volna. A 175. ábra baloldali

telében e nomogramm a 4 = 5 0 választás mellett látható.
9. Többváltozós nomogrammok.
A négvváltozós
F{zv z2, z3, z4) = 0
kapcsolat d’Ocagmi módszerével kétségtelenül ábrázolható, ha először is
ez a kapcsolat a
z2 > 0 — 0, Η(ζ, zs, z4) = 0
kapcsolatra bontható, másodszor e két kapcsolat mindegyike egy és ugyan
azon (£)-skálával d'Ocagne szerint ábrázolható. Ez az eset pl. bekövetkezik
akkor, ha ez a két kapcsolat
fi % 9i hl K O 9 (0 m
1
= 0, h 9s llg
1 ^2
i m ÍK O H 0 1 f
4 9* K
alakú. A nomogramm ilyenkor öt, általában görbevonalú skálából áll (a
különleges esetet ábrázoló 175. ábrán három skála egyenesvonalú és pár
huzamos). Adott (zv z2, z3)-érték hárma shoz zA értékét most már a követ
kező eljárással találjuk meg : a (zj)- és (z2)-skála zv z2 pontjain át fektetett
egyenest a (^-skálával metszésbe hozzuk és a (í)-skála íg y nyert pontja,
mint csajp körül egy egyenest addig forgatunk, míg az a (z3)-skála zs-pontján
átmegy. Ez az egyenes a (z4)-skálán a keresett z4-számozású pontot szeli ki.
A (í)-pont.sor, vonal számozását mellőzhetjük. Ez u. i. pusztán a
csapok geometriai helye, az ú. n. csapvonal.
Példaként (Luelcey nyomán) egy hengeralakú cső
P — Ο-ΟΟΙπ (de + s2)y
súlyát megadó képlet ábráját tárgyaljuk. Itt d a belső átmérő, s a falvastagság
mm-ekben, y a fajsúly és P a· folyóm éter súlya kg-okban. Ez az egyenlet a
1000 P
d s + s ‘ — ζ,
πγ
kapcsolatokra bontható. Az elsőt az előbbi pontban már ábrázoltuk. A második
ábrázolására egy a csapvonalhoz simuló új (x, ?/)-rendszerben hasonlóan a.
(S) x = 0 y=* 1 0 0 — 0-1 ς
(P) x = 4 y = 2-5 P
40 4 100 π γ
(y) 7ty + 40 ^ τχγ - 40
skálarendszert nyerjük. Most u. i. 0 < ; / ' rg 10 mkg és így a
πγζ — 1000 P = 0 egyenlet
7ty(100 —- 0·1ζ) 10 + 400 (2·5 P ) — 1000«y = 0
alakba rendezendő át, ami az
1*11+ gJi + K = 0
4 48 VI I . A projektív geometria elemei és alkalmazásai.
egyenlettel összevetve valóban a fenti skálákra vezet. A nomogrammot a 6 — 50

választás esetén a 175. ábra. mutatja.
A gyakorlatban az ilyen felbontásnál a kapcsolatok egyike sokszor
d’Ocagne-iéle nomogrammal nem ábrázolható. Ilyenkor egy kapcsolt vonal
cs pontsoros nomogrammot használunk. Szerkezetét pl. a 170. ábra mutatja.
A vonalsereges részben az égjük z-1, pl. a (%)-et és a (£)-t párhuzamos egye-
nesekből állítjuk össze s az utóbbit úgy számozzuk, hogj’ számozása a
(0-csapvonalon levő számozással megegj’-ezzék. A csapvonal tehát a z1 és
z2 adatait foglalja össze, egy ζ = ζ (zv z2) ú. n. binér-skála.
Eddig d’Ocagne módszere csak a vonalseregekkel is ábrázolható esetek
egy részét — a kiegyenesíthetőket — ölelte fel a maga mindenesetre kelle-
176. ábra. Négyváltozós kapcsolt 177. ábra. Négyváltozós skálasereges

vonalsereges és pontsoros nomograiniu. d’Ocagne-nomograinm.
mesebb módszereivel. Éppen többváltozós kapcsolatoknál azonban olyan

eseteket is találunk, amelyeknél d'Ocagne kis mérvben általánosított mód
szere kerekedik felül. így az
F & V h ’ Z3 ’ “t) = 0
kapcsolatot az ő. pontban ismertetett módszerrel csak akkor ábrázolhatjuk,

ha ez a
G(Zi, z2, 0 = b, ^(C> zs’ zi) = b
kapcsolatokra bontható, ami pl. már az együtthatókat is beleértve négy-
változós (p, q, m, z)
z3 mz~ -j- pz -f- q — 0
kapcsolatnál, az általános harmadfokú egyenletnél nem következik be.
d’Ocagne e kapcsolat ábrázolására ú. n. vonalsereges skálákat, vagy
skálasereget alkalmaz. Égj' (vagjr több) skála helyébe ilyeneknek egjr se
regét, másszóval két vonalsereget helyettesít. A 177. ábrán látható esetben
pl. mint eddig két
(*i) x = *i(%)> y = yÁzi)
(z2) x = x2(z2), y = y 2(z2)
közönséges skála szerepel. A másik két változót a kettős vágj' kétparaméteres
(z3, z4) x — t:í4(z2, z4). y — y34(z3. z4)
4. if. A nomográfia elemei. U9
vonalsereg ábrázolja. Ez rögzített í4-nél egy-egy (í3)-skálát, rögzített í3-nál

pedig egy-egy (íj-skálát ad, tehát valóban a (í3)-skálák í4-gyel jelzett,
vagy, ha tetszik, a (í4)-skálák 23-mal jelzett seregét szolgáltatja. Ezen a
nomogrammon zv z2, z3, í 4 akkor és csakis akkor összetartozó értéknégyes,
ha a í j , í 2, (z3, í 4) jelzést viselő pontok kollineárisak :
X j
Vl
x2 !h
X34 7 3 4
Ez az eset pl. az általános harmadfokú egyenletnél, amely

V 1
pz + q + (z* -(- m z l ) = — 9 1 = 0
z'á - m z- |
+2
átalakítása kapcsán a két (p) X = 0 v=V
(9> X —c y—9
párhuzamos skálából és a kétpara méteres vagy kettős
(m, z) x .</==■
1 + z ' 1+ z
vonalsereggel ábrázolható. Az egyik vonalsereg az, amelyen m állandó s ez minden
esetre bonyolult görbékből áll. A másik sereg azonban, amelynek egy-egy vonalán
z állandó, amelyen tehát a gyököket olvassuk le, a (/>)- és (^)-skálával párhuzamos
(a;=konst.) egyenesekből, skálákból áll.
Végre megemlítjük, hogy úgy három-, mint többváltozós kapcsolatok
ábrázolására sikerrel alkalmaznak nyugvó és mozgó skálákat illetve vonal
seregeket. Elég lesz talán a logaritmus-lécre hivatkoznunk, mely két egybe
vágó, de egyik mozgó skálája segítségével — mint a 164/> ábrán láttuk — a
kapcsolatot ábrázolja s így maga is nomogramm.

Elvi tekintetben kimerítő áttekintésünket befejezve a részletkérdé
seket illetően az alábbi irodalomra hivatkozunk.
Irodalom.
M . d'O cagne, Calcul graphique et nomographie. Paris (Dóin), 2. kiad., 1924.
M . d ’Ocagne, Traité de nomographie. Paris(Gauthier-Villars), 2. kiad., 1921.
R . S o r e a u , Nomographie ou traité des abaques. 1., II. Paris (üauthier·
Villars), 1921.
29
NYOLCADIK FEJEZET.
TÖBBVÁLTOZÓS FÜGGVÉNYEK.
1. D ifte re n c iá ls z á in ítá s .
Az I. fejezet 5. cikkében több (valós) változó (valós) függvényével,
két független változó esetén egy «felülettel» való ábrázolásával inár meg
ismerkedtünk. A következőkben is nagyobbára két és három független
változóra szorítkozunk, mert így mondanivalónkat szemléletes geometriai
köntösbe öltöztethetjük. A definíciók és tételek azonban a többdimenziós
geometriai beszédmód alkalmazásával és az analitikai apparátusnak több
betűre való kiterjesztésével többváltozóra is minden nehézség nélkül általá
nosíthatók.
Mindaz, amit a definíción és ábrázoláson kívül a többváltozós függ
vényről eddig mondottunk, tisztára egyváltozós keretben mozgott. így a
II. fejezet 4. cikkében az
u = f(x, y)
függvénnyel kapcsolatban ismertetett
f dt = li„, /(·*■' -- Δχ. y) /(*> y) , _ df lim f(x, y-r Ay)— f{x, y)
* dx j.v—,o Δχ ' " dy y
első (és megfelelően a magasabb) parciális deriváltak a függvénynek pusz
tán egy-egy változó változtatásánál előálló, épp ezért parciálisnak, részle
gesnek nevezett változásáról adtak képet.
Feladatunk most éppen abban áll, hogy a két változó egyidejű változ
tatásánál fellépő viszonyokat vizsgáljuk.
1. Határérték, folytonosság.
Az egyváltozós függvényeknél az x független változó az x-tengely
egy szakaszán, egy egyméretű «tartományban» mozgott. Most a független
változók x, y párjának változására az (x, i/)-alapsík (29. ábra) egy derék
szögű négyszöge, körlemeze, általában egy a IV. 2. § 1.-ből ismert tar
tománya áll rendelkezésre. Egy ily tartomány (a, ű)-pontja a függvény
1. §. Differenciálszámítás. 451
értelmezési tartományának egy helye, azok az (x, y)-pontok pedig, amelyek

egy ilyen (a, fc)-hely körül írt 2e-oldalú
x — a | < e, \y — b \< ε
négyzetbe, vagy e-sugarú
(x — a)* + (y — b)2<s*
körbe esnek, e helynek egy négyzet- vagy köralakú környezetét alkotják.
Három változó esetén a kétméretű viszonyok helyébe természetesen a három-
méretűek lépnek. Az x , y , z független változóknak valamely (a. b, c)-hármasa
a tér egy pontját, a függvény értelmezési tartományának egy helyét, az
\x — a| < s, \x — í > | < £ , \x — c ’ d
vagy {x — a )2+ (?/ — />)* + (z — c )2 < f

relációknak eleget tevő (x, y , z)-pontok az (a, b, c)-helynek egy kocka- vagy
gömbalakú környezetét határozzák meg. Mégtöbb változó esetén az adatok
megfelelően szaporodnak s a beszédmód megkönnyítésére a négy-, öt-, stb. méretű
tér egy tartományáról, ennek egy helyéről, az utóbbinak egy «kocka»- vagy «gömb»-
alakú környezetéről beszélünk.
így most már — az egyváltozós függvények mintájára (I. ö. § 7.) —
azt mondjuk, hogy
az (a, b)-hely környezetében értelmezett f(x, y)-függvény e helynek meg
közelítésénél a A-határértékhez tart, jelölésben:
lim f(x, y) = A,
X
η—>nh — ►
ha e hely elegendő kis — a szó szoros értelmében vett — környezetében a függ

vényértékek a A-tól előírtan kevéssé különböznek.
Képletben (előírt kis pozitív ε és elegendő kis pozitív ő mellett)
\f(x. y) — á , < c . ha \x — a < ő , \y — b \ < ő és (x. y) =j= (a, b).
Geometriailag ez azt jelenti, hogy — 1. a 29. ábrát — az (a:, y)-alapsík
(a, b)-pontja körül írt d-környezetben ez fix, t/)-felületnek az alapsík feletti
magassága A-tól ε-nál kevesebbel tér el.
Maga az (a, b)-helyen esetleg felvett érték a határértéket illetően ki
fejezetten itt sem játszik szerepet. Itt is nevezetes azonban az az eset, amelynél
lim f(x, y) = f(a, b),
szóval a hely környezetében felvett függvényértékek magát az e helyen

felvett függvényértéket közelítik meg előírtan jól. Ebben az esetben a
függvényt az (a, b)-helyen folytonosnak nevezzük.
Az egyváltozós függvények mintájára itt is azt mondhatjuk, hogy
lim f(x, y) = A,
ΐ=α
ha az (a, b)-helynek bármely — magát a helyet elkerülő —
(x%, ?/i), (x2- lh), ■■■, (xn, Vn), ..·-*■ (a, b)
452 V i l i . Többváltozós függvények.
pontsorozattal való megközelítésénél a függvényértékek sorozata A-hoz

ta rt:
/(«ι, Vl)* /(®2’ Ι/ϊ)’ ' ' ' * 2/»)i · · · *" A.
Itt említjük meg, hogy ettől az ú. n. kettős határátmenettől a
lim [lim f(x, ?/)] 'és Hm [lim f(x, ?/)]
ff x X—Hl v—*b
ú. n. kétszeres határátmenetek élesen megkülönböztetendők. A három
között általában semminő kapcsolat sem áll fenn. Könnyen bebizonyítható
azonban, hogy ha az (a, b)-helyen és ennek egy kis környezetében f(x, y) foly
tonos, akkor mind a három határérték létezik és egymással megegyezik.
Amint az egy-, ágy a kétváltozós zárt tartományban folytonos függ
vények is e tartományban egyenletesen folytonosak, azaz a tartományban
mindenütt
if(x ,y )— f(x',y') < e. ha 1x — x'\ < d. y — y' < 0 .
ahol ő csak az e-tól függ ; továbbá itt abszolút maximummal és minimum
mal bírnak és a kettő közé eső minden értéket a tartománynak legalább egy
helyén felveszik. E tételek igazolása az egyváltozós függvényeknél ismer
tetetteknek könnyű általánosítása.
2. Differenciálhatóság.
Az egyváltozós függvénynek differenciálhatóságára adott második (!!)
definíciót szemmel tartva (II. 1. § 8 .)
az (x, y)-hely környezetében értelmezett fix, y)-függvényt e helyen diffe
renciálhatónak nevezzük, ha találunk két oly a Jx és dy-tól független
D„—Dx{x, y), Du= D y(x, y) kifejezést úgy, hogy a függvény teljes változása :
J/ = f{x -+· Jx, y + Jy) — f(x, y) = D.,Jx + DyJ u -f- exJx + s.,Jy,
ahol lim öj = lime2 - 0, ha Jx —>0 és Jy —>-0.
Ebben az esetben — amint azt a Jx 4 =0. Jy = 0. illetve Jx = 0.
Jy 4 =0 különleges választás mutat ja
Jf /(x - Jx,y) — fix,y) ,,
- —11111 7Z —^
02 Jx—*0 -»r
d l = lim f{x, y - Jy) -/(*■ y) = D
dy jh->0 Ju
szóval a függvény mind a két változó szerint parciálisán differenciálható
3 a D,,. Dy kifejezések éppen a parciális deriváltak. E részleges változásoknál
a függvény részleges változásának főrésze az egyváltozós függvényeknél
mondottak szerint a Jx — dx. Jy = di/ jelöléssel a
-^-d x = illetve d l dy — Dydy

dx dy
1. ü. Differenciálszámítás. 4δ3
parciális, részleges differenciái. Ezzel szemben a két változó egyidejű válto

zásánál a Af teljes változásának főrésze, a df-iel jelölt
,// = -(>L dx
dx dy <!u
kifejezés, a függvény teljes differenciálja.
Az egyváltozós viszonyoknak megfelelően e differenciál a J/-teljes
változásnak Ax és Ay-ben elsőfokú része, a Af-nok határátmeneteknél
kielégítő megközelítése. Az olvasó bizonyára érzi, hogy eddig hiányzik még
az egyváltozós függvény differenciálhányadosára emlékeztető fogalom.
A vektoranalízis körében ezt mint nagy szerepet játszó vektort ismerjük
majd meg. A klasszikus analízis e téren szegényesnek bizonyuló keretében
s kissé lélektelen formalizmusában egyelőre e főrész, a differenciál vér
szegény fogalmával kell megelégednünk.
Egy többváltozós függvény (teljes) differenciálhatóságából tehát vál
tozói szerinti parciális differenciálhatósága következik. Ez a tétel azonban
általában nem fordítható meg. Mindenesetre azonban fennáll a következő
— gyakorlati szempontból kielégítő — té te l:
Egy többváltozós függvény egy helyen bizonyára differenciálható, ha vál
tozói szerint e hely környezetében parciálison differenciálható, és e parciális
deriváltak mint kétváltozós függvények e helyen folytonosak. A függvényt ebben
az esetben «folytonosan» differenciálhatónak nevezik.
* Valóban egy kis bővítéssel
A f = \ j ( x 4- A x , y + A y ) — /(* , y -f A y )] + [/(a·, y ■+· A y ) — f ( x , ?/)]
s itt a feltételek alapján mindkét zárójelre külön-kiilön L a g ranye középértéktételét
alkalmazva
Af /,(£ . y ~ A y ) A x - r í y (a;, η) A y.
ahol ξ az x é s x - r A x közé, η pedig az y és y + A y közé esik.
A parciális deriváltak folytonosságra való tekintettel azonban
/*<£· + A y ) = f j x , y ) + f,.
ahol f] és ί.—►0, ha A x és A y —>0,
f y(x, η) — f y(x, .'/) + « a
ágy hogy ez értékeket behelyettesítve valóban az i differenciálhatóságának fenti
alakjára jutunk.
A differenciálhatóság lenti feltételéből, most már a II. fejezet 4. cikké
ben mondottak mintájára nyomban következik, hogy ha
2 = f(u, v)
az u és v szerint egy tartományban differenciálható és

u — u(x), t) = v(x)
az rr-nek egy tartományban olyan differenciálható függvényei, melyeknek
értékei az /(«, ®)-függvény értelmezési tartományába esnek, akkor
z= f(u (x ), r(x))= F (x),
mint végeredményben 2 -nek egyváltozós közvetett függvénye, az «-szerint

differenciálható és
dz df du Öf dv
dx du dx "T" dv dx
A szorzatnak és az általános hatványnak ismert
_d_ dv
dx [«*(*) p(*)] = u dx *
du , dv
[w(«)t,<xl] = VUv~l -s ---- ; Uv lOgW-r—
dx dx
difforenciálási képletei ennek a szabálynak egyszerű esetei.
A láncszabály teljes általánosításának azonban nem e közvetett, hanem a
"=/(«> ®)
u—u{x, y), v—v(x, y)
függvényekből összetett
z=f(u(x, y), v(x, y))-- =Fix, y)
függvény differenciálási szabálya, az általános láncszabály felel meg.
E szerint, ha egy Txy-tartományban u és v mint változóinak differen
ciálható függvénye oly értékpárokat vesz fel, melyek a változói szerint egy
T„t,-tartományban differenciálható /-függvénynek ez értelmezési tartomá
nyába esnek, akkor az így nyert /(«(«, y), v(x, y)) összetett függvény a
T^-tartományban is differenciálható. E változók szerinti két parciális
deriváltja :
dz df du df dv , dz df du : df dv
dx du dx dv dx e’ dy du dy 1 dv dy
A differenciálhatóság alapján felírt J /, Ja, Ju-változások egyszerű
helyettesítésén és rendezésén alapuló bizonyításokat az olvasóra bízhatjuk.
Pl. Ha az f ( x , y (-függvény ben
x = r cos φ , y — r sin φ.
akkor
1T = f x cos φ — fy sin φ . Ιφ = — f xr sin φ + j vr cos φ.
Itt még csak arra figyelmeztetjük az olvasót, hogy a függő változónak
és a függvénynek ugyanazzal a betűvel való jelölése a parciális deriváltaknál
könnyen félreértésekre vezethet. így, ha z = f(u, v) esetén u = x é s v = g(x. y).
úgyhogy végeredményben z = F(x. yj, akkor ugyan , ámde —
mind a kettőtől különbözik. Nevezetesen a legutolsó képlet szerint most,
amikor u = x : aE. . ,
dz dl· df df dv
dx dx dx dr dx
Mivel a hangsúly itt a függvényre esik, a matematikai jelölés — mint látjuk —
egyszerű és minden félreértést kizár.
1. §. Differenciálszámítás. 45 5
A fizikában ezzel szemben — érthetően — a mért z-mermyiségre tere

lődik a figyelem s a matematikailag kissé esetlen
I dz \ / dz i / dz \ dv
' dx ■8x /„ 1 ' dv ' u_,r dx
jelölést használják, így domborítva ki azt, hogy itt z egyszer mint x és y.
másszor mint u — x és v függvénye szerepel.
3. Magasabbrendű differenciálhatóság.
Ha az x, y változók valamely Γ-tartományában f(x, y)-on kívül még
/ _ jV
in— βχ és ly
eí3 f —
- dL
dy
is differenciálható, akkor itt az f(x, y)-et kétszer differenciálhatónak nevezik.
Az előbbi pont szerint akkor fx és fy változói szerint bizonyára parciálisán
differenciálható. Ezenkívül azonban a másodrendű parciális deriváltak
sorozatában
02/ 02/ d2f 02/
lxx~ ÖT* · Ixv~ dxdy ~ dydx ~ Jyx’ Tm~ dif ’
vagyis a vegyes másodrendű deriváltuk megegyeznek, a differenciálás sorrendje
felcserélhető— amint azt (ilyen általános feltételek mellett) W. Young angol
matematikus újabban kimutatta.
* Valóban a J ^ f - e 1 jelölt
í ( x + h , y + h) — f ( x + h , y ) — f ( x , y + h) + j{ x , y )
kifejezés egyszer mint a· ψ{χ) — f ( x , y -f h) — f ( x , y )
különbség pusztán .'«-szerinti, m á sszo r mint a
Ip ( y ) * = f( x + h, y) — f ( x , y)
kifejezés pusztán //-szerinti differenciája fogható fel. Az első felfogásnál a közép
értéktétel szerint
d ‘f = J φ (χ ) = [/ad, y + h) — / e(|, //)] h.
A szögletes zárójelben álló kifejezés azonban
[/*<£· y + ' h ) — f w(x, ?/)] — Ldd, V ).— /»(*, y)]
alakba írható, ahol a két kifejezés az j x differenciálható volta miatt rendre
ίχχθ ίι + f xllh + e,h. illetve ir .r SU +
ha ξ — x — Θ!>. így
■4Ί = + e3á“,
és megfelelően a második felfogás szerint
d ' f = t,,x>>‘ - ε,ΙιΚ
Mivel A—>0 esetén valamennyi t a zérushoz tart :
lim - p r - yx‘
íi—>o Λ-
a m i n t á ll í t o t t u k .
45ti V I I I . Többváltozós tüggvények.
Az előbbi tétel feltételei — az előző pontban mondottak szerint —

pl. bizonyára teljesülnek, ha valamennyi második parciális derivált
létezik és folytonos.
Még csak azt jegyezzük meg, hogy Eulert követve az első és második
parciális deriváltak jelölésére sokszor a p, q, r, s, f-betfíket használják :
V = ?dx
L - J l
r <>v J 0 f_
il.r 2 dxdy dydx
4. Példák.
I. Legyen f ( x . y ) egy tartományban n-szer differenciálható és essék
x —u+ th, y = b+ tk
két állandó h és k s mondjuk a 0 < f < 1 közön változó í mellett szintén e ta r
tományba. Akkor az előző pont szerint
Ha + lh, b + tk) = F(t)
a í-nek n-szer differenciálható függvénye. U. i.
F'lt) 31 **
dx dl
,' dd!y dV "Lh-uJL
dl dx dy
k.
s itt a h és k együtthatói a l szerint megint differenciálhatók :
F" ( t ) : \ 3 Ί h . *7 , / L , Γ 31! h . d V k ]
L dx* dxdy J ' L dydx dy 2 J
d*i
■ ft- v + 2 l h k 4- Ü L * . .
dx2 dxdy dy2
Itt h és k együtthatói a t szerint megint egyszer differenciálhatók és így
tovább. Általában egy szimbólikus jelöléssel
9 , d .
F'n,U) h . k
dx dy ]V
liz a jelölés ilgy értendő, hogy a jobboldalon a hatványozást, azután a
dn~m dm d" , ,
i -Ϊ—=- · - szorzásokat
dx" dy 9 xn d y m
alakilag elvégezve és a /-fel a számlálókban álló -jelt alakilag szorozva : az így
előálló kifejezés az F in) (t) deriváltat adja.
2. Fejezzük ki a Laplace-UAe
d‘1 , d‘t _
,χχ ,m =lx* + ~diF ~ 0
differenciálegyenlet baloldalán álló kifejezést az
x = r cos <p, y = r sin φ
sarkkoordináták és az ezek szerint vett deriváltak segítségével. K végből gon
doljuk meg, hogy az /(a, j/) függvénybe e kifejezéseket behelyettesítve
f( r cos φ , r sin φ)
1. §. DiHerfvciúlszámUás. ■ff>7
m in t a z r és φ fü g g v én y e a d ó d ik ; d e k a m e g g o n d o lju k , hogy fo rd ítv a

r — \ f,r2 -f ?/2. ψ — a rc t g — ,
x
a k k o r m e g in t csak x és y fü g g v é n y e áll e lő ttü n k .

V
•ix x x2 .V sin y
Itt rx ■ = — — COS ^3. Ψζ TT r
1
a>! s
•ÍV Xs + ?/*
1
y a? X COS <f
= — = siti φ. 'tv - r
2) r2 1/·' r*
r?
íg y a z á lta lá n o s lá n c sz a b á ly szerin t
s in ψ
U =* U ?x -I- h < fti = / , COS <f — f,r -----------,
, Cos φ
if = lrrt T itr'h = /r S»MP + / * -------- ■
s e z t a. m ű v e le te t m ég eg y szer a lk a lm a z v a
1XX “ fxr^x "t” ίχφψχ
, s in V Λ, cos </ sin <r , s in 5tf cos y sin </
~1rr 0118 V + ItW χ Uír “ 2/,, r.
H aso n ló an , m in t és /„ e g y b e v e té se m u t a tj a , cos φ h e ly é n sin <p-vel, sin φ helyén,
p edig — cos y -v el :
. „ c o s2«i ,, c o s φ sin φ . c o s2 a cosy>sin<y
t „ = / „ S i n 2 φ + Ι ψψ + 2 / ^ -------- ' L -------^ + fr — 2 / v -------- ^ ------~ ,
úgyhogy
1xx ’ f i/v ~ fr r d ^á~ í v f y ír '
5. Taylor tétele.
Ügy, mint az egyváltozós függvényeknél, itt is alapvető szerepet játszik
Taylor tétele :
Ha /(x, y) egy az (a, 6)-hely körül írt körlemezben «-szer folytonosan
differenciálható, akkor itt
1
j{x, y) = /(a, b) I (> ( x - u) + - ^ ( y — b) f(a, b)
1! dx
1 r
2! dx /(a, b)
by
« (x— a) + —ó (y — b)
n-1
1
+ (n -1 )! [ dx f(a, b)
1 d
n! dx ^ y ~ h\
ahol a _d y - b ,,)
~Ίϊτ
szimbolikus jel a
|1 < * - « ) .- ...+ ( ‘V + - -
kifejezést je le n ti; v = l.* 2 ,___ n — 1-re a d e rivá lta ka t az (a, 6)-helyen,

v = n-re az utolsó, a maradéktagban pedig az (a, b)- és az (x, y)-helyeket
összekötő egyenes egy ($, rt ) közbeeső pontjában k e ll venni.
* Iía u. i. az (a, b)- és (x, ?/)-pontokat Összekötő
x = a + t ( x — f f ) . íj / » + / ( » / — &), 0 < < < 1
egyenesdarab mentén az
f(x , y ) = F (t)
függvényt vizsgáljuk, akkor az egyváltozós T a y l o r -tétel szerint

F '( 0) F ’ ( 0) /·■'" 1'(0.) /'’'"'id;
f( x , y ) = F ( l ) = F { 0) + ·· +
1! 2! ( a — 1>!
ahol 0 < 3 < 1.

Ha itt P deriváltjainak az előző pont első példájában kiszámított értékeit a
h= (x — ff), k = ( y — 6 ) értékek figyelembevételével behelyettesítjük, akkor
éppen a felírt képletre jutunk.
Amint az egyváltozós függvényeknél, úgy itt is Taylor-tételének súly
pontja az a felismerés, hogy ha a deriváltak korlátosak, akkor az (a, b)-
helv kis környezetében a maradéktagot elhanyagolhatjuk és a függvényt
kielégítő pontossággal egy (kétváltozós) polinommal pótolhatjuk. A követ
kező cikkben erre több fontos példát adunk.
Itt még csak annyit jegyzünk meg. hogy amint egyváltozós függvé
nyeknél, itt is
egy tartományban az állandó az egyedüli függvény, amelynek valamennyi
első parciális deriváltja zérus.
* Hogy egy állandó valamennyi első parciális deriváltja zérus, az világos.
E tétel megfordítására fejtsük ki a függvényt a tartomány egy (o . b) belső pontja
körül írt s teljesen a tartományban fekvő körlemezen Taj/lor-szerint az elsőfokú
tagokig bezárólag :
f(x, y ) — /(a, ó ) = /*(ξ. η) { x — f f ) + / „(£ . η ) ( y — b ).
Ha teliát e körlemezen / „ = 1y 0. akkor
Hx, y) = /(ff. b).
vagyis állandó. Ha most már e körlemeznek egy másik pontja körül írt s teljesen
a tartományban fekvő körlemezre e meggondolást ismételjük, akkor tételünk
helyességét már egy nagyobb résztartományra is kimutattuk, Lépésről-lépésre
haladva a tételt így az egész tartományra igazolhatjuk.
6. Implicit függvények és rendszerek.

A II. 4. § ö.-beu m ár rá m u ta ttu n k arra, hogy két változó : x és y
között, a kapcsolatot sokszor egy
F(x. y) = 0
I. j}.· Differenciálszámítás. AM
alakú egyenlet szabja meg. Gondoljunk pl. csak egy kör pontjainak
koordinátái közötti kapcsolatra, amelyet a geometriai meggondolás az
(x— a)2 -(- (y — b)2—r2= 0-alakban ad meg. A két változó közti implicit,
burkolt kapcsolatból sokszor az egyiket mint a másik analitikai műveletek
kel kifejezhető explicit, nyílt függvényeit is megadhatjuk. Ilyenkor az
analízis eddig ismert tételei könnyűszerrel alkalmazhatók. Ugyanez a hely
zet — mint azt az idézett helyen láttuk — az egyiknek a másik szerinti
deriváltját illetően függetlenül az explicit előállítás lehetőségétől akkor is,
ha már az x és az y közötti egyértelmű és differenciálható kapcsolat fenn
állása, exisztenciája biztosítva van! Az idevágó exisztencia-tétel a jelölések
csekély megváltoztatásával a következő:
a) Ha az (x0, u0)-helyen illetve érmék környezetében az F(x, u)~függvény az
L F(x0,u 0) = 0,
2. F folytonosan differenciálható,
3. Fu(x0,u 0) Φ0.
feltételeknek eleget tesz, akkor az xo-hely kis környezetében egy és csakis egy olyan
u = u(x)
egyértékü, folytonosan differenciálható függvény-elem van, amelyre nézve
v (x0) = u0 és F(x, u(x)) = 0,
szóval amely az F (x, u) — 0 funkcionális egyenletet kielégíti.
Deriváltjára a II. 4. § 5. példáiban úgy jutottunk, hogy az «„-hely
környezetében fennálló utolsó azonosságot «-szerint differenciáltuk, ami
most az általános láncszabály ismeretében az
Fx -\-Fuu'(x) = 0 azaz u'(x) = — ~
i 1,,
eredményre vezet.
Ez a tétel többváltozós implicit függvényre is nyomban általánosítható :
b) Ha az (x0, y0, . . . , t0. u0)-helyen illetve ennek környezetében az
F(x, y .......t, u) függvény az
1. F(Xg, y0, . . . , tg, Ug) = U,
2. F folytonosan differenciálható,
3· F „ ( X g . IJg ...... tg , U g ) φ 0
feltételeknek eleget lesz, akkor az (x0, t0)-hely kis környezetében egy és
csakis egy olyan
u = u(x, y .......t)
egyértékü, folytonosan differenciálható függvény-elem van, amelyre nézve
u(x0, y0. . . . , tg) = u0 és F(x, í/, . . . , t, u(x. y , . . . , tj) = 0.
szóval amely az f(x, y , . .., t, u) = 0 funkcionális egyenletet kielégíti.
Deriváltjai természetesen az utóbbi azonosságból x-, illetve y-, ...
illetve í-szerinti parciális differenciálással adódnak :
4W) V i l i . Többváltozós függvények.
Fx -f Fuux = 0. Fy Fuuy — 0........F, + F„w, = 0,

vagyis
Pl. az .r! + y - u 2— 1 = 0 göm b azon pontjaiban, amelyekben
4~ (*»+»*+«·—1)-2 ΜφΟ.
ou
szóval am e ly e k a z u = 0 sík k a l k im e ts z e tt fő k ö rre n em e s n e k :
.r V_
u
a m in t a rró l ebben a z e se tb e n az e x p lic it e lő á llítá ssa l is m e g g y ő z ő d h e tü n k .
Eddig egy egyenlettel megadott egyetlen (egy-vagy többváltozós) függ
vényről volt szó. Térjünk most át több egyenlettel megadott több (egy-vagy
többváltozós) függvényre, ú. n. implicite, burkoltan megadott függvény-
rendszerre. Az írásmunka megkönnyítése kedvéért két egyenlettel megadott
két olyan függvényre szorítkozunk, amely egy-vagy kétváltozós:
c) Ha egy (x0, y0, u0, v0)-helyen illetve ennek környezetében az F(x, y, u, r)
és a G(x, y, n, v) függvény az
1. 1' (x0. y0, v0. v0)—0, Uo' uo> l'o)
2. F és G itt folytonosan differenciálható,
o <F, G) F»F„
Φ 0,
' d { u , p) GUGV
feltételeknek eleget tesz, akkor az (x0, y^-hely kis környezetében egy és csakis egy
u = u(x.y), v = v(x, y)
egyértekü, folytonosan differenciálható függvény-pár van, amelyre nézve
Φο> y0)= uo r(x0' ?/o)=t?o-
továbbá
F(x, y, n(x, y). r(x, y))=0, G(x, y, u(x, y), v(x, y))=0,
szóval amely pár itt az F(x, y, u, r)=0, G(x, y. u, v)=0 funkcionális egyenlet
rendszert kielégíti.
Ha e tétel helyes, akkor a deriváltakra nyilván megint az utolsó két
azonosságnak x- illetve «/-szerinti differenciálásával jutunk :
| bx-\-1'Uux -j- Fvvx=
0 j .| I by-\- bvMy φ l V
vv= Ü
\ Gx -f- Guux -f- Gvvx = 0 ^ Gy + Guuy + G„vy = 0,
ametyekből ux és vx, illetve uy, vy meghatározható, hiszen a 8. alatti deter
mináns, az F és G függvényeknek az u- és r-szerinti ú. n. Jacobi-féle
vagy függvénydeterminánsa az adott helyen, és így a folytonosság kap
csán egy egész környezetében a zérustól különböző'.
Hogy itt éppen két x, y változó és két u, v függvény szerepel, az szembe
tűnően lényegtelen. Az általánosításnál csak az a fontos, hogy mindig
1. §. Differenciálszámítás. ttit
annyi F— 0, G = 0, .. ., H = 0 funkcionális egyenletünk van, ahány u. v, . . . ,

w egy vagy többváltozós implicit függvényt vizsgálunk. A 3. helyébe akkor
éppen az F, G.......H-nak ez u. o......... . («-szerinti megfelelőrendö függvény
determinánsa lép.
7. Függvényrendszerek megfordítása.
Nem akarunk itt az előbb felsorolt, jellegzetes exisztencia-tételeknek
könnyű, s rendszerint csak a túlzott általánosság miatt áttekinthetetlen
bizonyításába mélyedni. Csak egy nevezetes különleges esetre és a függvény-
determináns figyelemreméltó tulajdonságaira kell rámutatnunk.
A c)-tétellel felölelt esetek között a legfontosabb az, amelyben az F
és a G függvény x — f(u, v) és y —g(u, v) alakú, másszóval amikor az
* = / ( « , v)
y = y(u, v)
egyenletrendszernek u- és «-re való megoldásáról, e függvények megfordításá
ról van szó. Ez a két függvény az (u, «)-sík pontjait az (x , y)-sík pontjaival,
mindenekelőtt az (u0, «0)-pontot az (x0, y0)-ponttal ábrázolja s a ej-tétel azt
állítja, hogy, ha az (ua, «0)-pont körül / és g folytonosan differenciálható és
e pontban, tehát a folytonosság miatt ennek egész környezetében
<?(/, y) = /„ g„ | = xu Vu I φ υ
d(u. v) ' ' f, gv j xv yu\ w
akkor ez ábrázolásnál az (u0, «„) egy egyrétű teljes kis környezete az (x0, y0)-
képpont egy egyrétű teljes kis környezetébe megy át, másszóval az ábrázolás itt
környezettartó. Az
u = u(x, y)
v = v(x, y)
inverz függvénypár ezt az ábrázolást éppen egyértelműen megfordítja.
Amint látjuk, az egyváltozós függvények deriváltjának szerepét itt a
függvény determináns veszi át. Megerősíti ezt az észrevételt az a tény is,
hogy inverz függvények függvénydeterminánsai között az egyváltozós
inverz függvény differenciálási szabályára emlékeztető
d(x, y) _ . . Q(u. a
d(u, v) ' d(x, y)
kapcsolat áll fenn. Egyváltozós függvényeknél a megfelelő képlet a
dy(u(x)) dy du
dr dn dx
láncszabálynak x = y ((.setén adódó 1= —— speciális esete. Hason-
du dy
lóan, ha
4 <>2 V i l i . Többváltozós függvények.
x = x(u, υ) , u — u(£, íj)

íj = y(u, v) 1 v = r ( f , rj)
folytonosan differenciálhatók, akkor ugyanaz áll x- és y-ra, mint végered
ményben ζ és 7j függvényére és bebizonyíthatóan
0(x, y) d(x, y) d(u, v) _
d($, íj) d(u, v) θ(ζ, íj)
ebből x — ζ és y = η esetén nyilván a fenti képlet adódik.
E tétel igazolásánál a determinánsok szorzástétele játszik szerepet.
E szerint
Ón· • b^n •c in
«1 1 · • · flin «1 1 ·
Ö » l· • -« n n bni - •b n n £ fíl · • C-nn
ahol
Cik — d“ Üi2p%k ~T~ ··· ü inbn k j
szóval két egyenlőrendű determináns : A és B szorzata egy ugyanolyanrendű
C-determináns alakjába írható ; a C-nek i-edik sorában és k-adik oszlopában
álló eleme a A determináns i-edik sorának a B determináns k-adik oszlopával
való skaláris szorzata. Mivel egy determinánsban a sorok az oszlopokkal fel
cserélhetek , az előbbi «sor-oszlop» szorzás helyett «sor-sor» vagy «oszlop-sor»,
vagy «oszlop-oszlop» szorzást is végezhetünk.
» A - - - - - - e le m e it m o s t m á r a z is m e rt lá n c s z a b á ly sz e rin t k is z á m ítv a a z
ο(ξ. η)
x uu t + x vv . y„u: + y vv :
χ υμ η + χ νν η y uu n + y vv n
d e te r m in á n s ra ju tu n k , a m e ly a d e te rm in á n s o k s z o rz á sté te le a la p já n éppen
y) d(u, í ; )
d ( u , v) 9(ξη)
A determinánsok szorzástételét a következő pontban igazoljuk. Lássuk

itt a környezettartó ábrázolás egyik nevezetes esetét.
Komplex-változós w = f(z) függvény esetén a
w — u -j-iv és z = x iy
valós és képzetes részei között
u = u { x ,y ), v = v(x,y)
kapcsolat áll fenn. Pl. ív = zl esetén u = x2— y2, v = 2 xy. A reguláritási
tartomány minden pontjában, amint tudjuk (IV. 0. § 5.) :
dw
j — ü.vc i'áao — Vy eUy.
amiből a folytonos parciális deriváltakra a Cauchy—Biemann-féle differen
ciálegyenletek következtek :
W'p -- Uy -- ^X·
1. $. THfjerenciálszámilás. 463
d(u,v) !ux vx I ux vx I , „ I dw *
így itt a(x, y) = uy vy í = Ii —vx u.KI = «£ -r = I -j—
-5 7 ---- f-
«2
·
A w = f(z) komplex-változás függvény tehát reguláritási tartományának

azon helyein, ahol deriváltja a zérustól különbözik, a z- és w-sik között egy kicsiny
ben kölcsönösen egyértelmű környezettartó vonatkozást biztosít.
A w = z 2 függvénynek a 2 = 0 kezdőpont körüli ismert magatartása
szemmellóthatóan mutatja, hogy ha a függvénydetermináns zérus, akkor
egyrétő, kölcsönösen egyértelmű vonatkozásról általában nem lehet szó.
A folytonos és környezettartó ábrázolást még taitománytaitó ábrázolásnak
is nevezik. Abból u. i., hogy minden belső pont képe a képhalmaznak belső pontja
s így két belső pontot az alaptartományban összekötő görbe a képhalmaz belse
jében futó görbébe megy át, nyomban következik, hogy a képhalmaz is tartomány
a IV. 2. § 1. pontjában megadott értelemben. Nyomban megjegyezzük, hogyha a
vonatkozás egy-egy pont körül, másszóval k ic s in y b e n egv-egyértelmű is, egyrétű
környezetet egyrétű környezetbe is viszi á t : ez a tulajdonság n a g y b a n , az egész
tartományra általában nem áll fenn. Ha pl. a z-síkból a * = 0-pont környezetét
el is hagyjuk, a i e = z z 2 vonatkozás kicsinyben egy-egyértelmű,de nagyban nem. A
R i e m a n n -féle felületet éppen az ilyen kellemetlenségek kiküszöbölésére vezettük be.
8. A determinánsok szorzástétele.
* Szorítkozzunk harmadrendű determinánsokra. Az általános alapelv ezeken
is szembeszökik. Az előző pontban megadott O-determináns akkor
+ "l2^21 + "l3^31 "ll^l2 -f* βΐ|&ίί -r a l3b33 « 11^13 H" <<12^23 + Π13^33
Λ21 *> i tt’22 »r *+■ 23 »» Ö21 »» ~ 2 »* + «33 „ «21 >> ®Í2 »» + a 23 „
β31 »» Λ32 " tf33 »» Ű31 >> + <*82 »» + a 33 „ «31 »> °8I »» ■H"33 ..
alakú, ahol az ismétlés „ jeleit a job b áttekintés kedvéért alkalmaztuk. Ez hálom
determináns összegére bontható. Mind a háromnak második és harmadik oszlopa
a C második és harmadik oszlopával megegyezik, első oszlopának elemei azonban
az első-, második-, harmadikban a C első oszlopában álló trinomok (háromtagúak>
első, második, harmadik tagjai. Valóban, ha a C-t első oszlop szerint kifejtjük
és a m ondott trinomok tagjai szerint rendezünk, egy-egy csoport a mondott
determinánsok egyikét adja.
Ugyanígy járhatunk el most e három determináns mindegyikével a m á s o d ik
oszlopban álló, s azután az így előálló 3 .3 = 9 determinánssal a h a r m a d i k oszlop
ban álló trinomokat figyelembe véve. Az így fellépő 3 .3 .2 27 determináns
mármost nyilván
"irÓrl " u ba j "*r « « " i t
<lir *t «2í »» "st » = bn b8ihtíl o,ir «m a„t
(l8r »» "s* ” «8$ >» 1 (l8r 11M “ sí
alakú, ahol r, s, t az 1, 2, 3 számokból alkotott valamely hármas. Ha e hármasban
csak két elem is egymással megegyezik, akkor a megfelelő determináns zérus, mert
két oszlopa megegyezik. Ellenkező esetben a jobboldalon az előjelre nem nézve
0,1 bgn óf3 A
áll. így tehát mint ilyen tagok összege
(*) C=AX,
ahol X már c s a k a 6 ifc-elemektöl függ s így b á r m e ly A -m ii u g y a n a z .
404 V I I I . Többváltozós iüyqvények.
Értékének meghatározására válasszuk most már azt a .4-determinánst,

amelynek főátlójában egyesek, máshol zérusok állnak. Ebben az esetben .4 = 1 ,
és az e pont elején részletesen felírt alak alapján nyilván C = B . íg y a (*) alapján
X — B . A (*)-ra való tekintettel tehát mindig
C= J B.
am int állítottuk.
2. $· A lk a lm a z á s o k .
1. Szélső értékek meghatározása.
Az fix, y) kétváltozós függvény értelmezési tartományának egy (a, b)
belső pontjában maximummal illetve minimummal bír a szerint, amint e
hely valamely kis, pl. köralakú környezetében
fix, y) < f(a, b) illetve f(x, y) > f(a, b),
geometriailag és kétváltozós függvényekre szorítkozva a szerint, amint
a z=f(x, y) felületnek ott tető- illetve mélypontja van. Ezeket a közös néven
szélső értékeket még a relatív vagy helyi jelzővel is ellátják annak hangsúlyo
zására, hogy — megkülönböztetésül az egész tartományban felvett ú. n.
abszolút szélső értékektől — ez a megállapítás egy belső helynek egy kis
(minden irányú) környezetére vonatkozik.
Egy relatív szélső érték tehát korántsem mindig abszolút szélső érték
és megfordítva. Mindenesetre, ha tudjuk, hogy a függvény egy tartomány
ban abszolút maximumát (minimumát) egyetlenegy belső pontban veszi fel,
akkor az egyben relatív maximum (minimum) is.
Az egyváltozós függvényeknél ismert tétel általánosításaképpen diffe
renciálható f(x, y)-függvény szélső értékéről a tartománynak csak olyan (a, b)
belső helyén lehet szó, ahol
iA a, b) = 0, fy(a, b) = 0,
geometriailag — mint később látni fogjuk — ott, ahol az érintősík az (x, y)-
alapsíkkal párhuzamos.
A tétel még akkor is fennáll, ha a szó tágabb értelmében vett szélső érték
ről van stő, amikor az (a, b) körül felvett értékek az (a, 6)-helyen felvett
értéknél kisebbek, esetleg egyenlők, illetve nagyobbak, esetleg egyenlők.
Pl. A z — x2-\- y2 elliptikus és a z — xy hiperbolikus paraboloidnak szélső
pontja csak az x = y — 0 helynek megfelelő kezdőpontban lehet. Ez a két
példa egyben azt mutatja, hogy a mondott feltétel a szélső értékek létezésére
semmiesetre sem elegendő. Az elliptikus paraboloidnak ugyan a mondott
helyen szemmelláthatóan mélypontja v a n ; a hiperbolikus paraboloidnak
azonban itt szélső pontja nincs, mert egyenlő előjelű x- és y-ra a z pozitív,
míg különböző előjelűre negatív, tehát a felület egyszer a z = 0 szint felett,
másszor ez alatt van.
Hogy egy ilyen ú. n. stacionárius pontban valóban szélső ponttal állunk-e
2. §'. Alkalmazások. 4tib
szemben s ha igen, akkor ez tető- vagy mélvpont-e, az sokszor a feladat

természetéből eldönthető. Ellenkező esetben és ha a függvény második
parciális deriváltjai közül legalább az egyik itt a zérustól különbözik, minden
esetre a következő elegendő kritérium is rendelkezésünkre áll.
Az f(x, y)-függvénynek az (a, b) stacionárius fontban (fx(a, b) = 0,
fy(a, b) — 0) szélső értéke bizonyára van, ha a
Q = fxx(a- b)x?+ 2 b)xy + fyy(a. b)y2

quadratikus alak definit. Mégpedig a szerint, amint pozitív illetve negatív
definit, a szélső érték minimum illetve maximum. Ha ez az alak i/ndefimt,
akkor szélső érték e fontban nines. Szemidefinit Q esetén minden elképzelhető
eset előfordulhat. Mint eddig minden tételünk, kettőnél több változóra
ez is könnyen általánosítható.
Pl. A
z = Xs — x y + 2y 2 + x — 4y — 1933
m ásodrendű felületnek tető - vagy m élypontja csak o tt lehet, ahol
zx = 2 x — y + 1 = 0
2„ = — « + 4 .'/ — 4 = 0 ,
vagyis a·/. x = 0 , ?/ = l helyen. A jelen esetben m in d e n ü tt
■-XX — 2, -Tll — 1, zyy — 4,
úgyhogy a Q = 2-i·1 — 2 x i/ + 1
Ez a qu ad ratik u s alak deflnit pozitív, m ert (1. V II. 3. § 5.) az 1-ből és d iszk rim in án
sá n a k sarok-determ inánsaiból a la k íto tt
sorozat minden eleme pozitív. A kérdéses helyen tehát m i n i m u m van.
2. Bizonyítás.
* a j Ha az f ( x , y ) kétváltozós függvénynek az (a,
fe)-hely teljes környezeté
ben szélső értéke van, akkor bizonyára szélső értéke van az f ( x , b)- illetve /(a , x)-
függvényeknek eyyellen változójuk x — a illetve y = b helyén. íg y az ismert tételek
szerint
áf(.r.b) 1 Γ <1f ( a , y)
= f x (a, b ) = 0 . b) — 0 .
lJ-r L=a I‘ d y
A tételünk első felében megadott feltételek tehát valóban szükségesek.
b ) Tételünk második felének igazolására megjegyezzük, hogy az (a, b)
stacionárius pontban a 2 á f = 2 [f ( x , y ) — /(a , &)] különbséget T a y lo r szerint ki
fejtve és a másodfokú tagokkal berekesztve az
/**'£■ y) (* — “ )s + 2 / „ ( § . η) (x — a) (y — b) + /„„(ς. η ) ( y — fej-
kifejezésre jutunk, ahol (|. η) az. (a, &)- és (a:, ?/(-pontokat összekötő
x — a — ti. y — I) = lm
koordinátájú vektornak egy (a, b) és (x, y) közé eső pontja. Ha t éppen e két pont
nak egymástól való távolsága, akkor az x —l, y = m iránvcosinusokra nézve éppen
x2+y2=1.
30
Az /(.r, y) második deriváltjai az («, 6 (-helyen folytonosak ás így a (f. η)-

helyen felvett értékük az («, 6 (-helyen felvett s röviden f xx, ixy, / M-nal jelölt érté
kükkel rendre az f xx t „ f ^ - e t, /w +«a alakban fejezhetők ki, ahol az («, 6 ) ele
gendő kis környezetében valamennyi | |egy előre megadott pozitív t-nál kisebb,
íg y ebben a környezetben
— a ) 1 + ‘2 t*(x — a ) ( y — b ) + t , { y — 6 )! |< t'!f (1 + 2+1)-= 4 tt \
vagyis az abszolút értéken belül álló kifejezés ^/--értékű, ahol |9 |előírtan kicsiny,,
ha már (x . y) az {a, 6 )-hez, tehát t a zérushoz elegendő közel esik. Mindezt
ligvelembe véve tehát
2Δ Ι = + 2)xy&y + iyyV') + »|;
a göm bölyű zárójelen belül már a tételben szereplő Q quadratikus alak áll. H a
már most
1) a Q szabad x . y változók mellett delinit pozitív illetve negatív, akkor
az egyetlen x = y = 0 zérushelyét elkerülő é 2 + y 1 — 1 egységkörön bizonyára egy
m pozitív minimum fölött illetve egy M negatív maximum alatt marad. íg y
elegendő kis <2, tehát |#|-nál
2^ / ^ < 2(m + # ) > f 2 - £ - > 0
illetve ^ t·Ί Μ + 9 ) < V ^ < 0,
vagyis az (a, b) körül felvett függvényértékek az (a, 6 )-he)yen magán fel vettnél
valamennyien nagyobbak illetve valamennyien kisebbek, tehát a függvénynek
az (a, b )-ben relatív minimuma illetve maximuma van.
2) A fenti átalakításokból látható, hogy a quadratikus alak értékét egy a
kezdőpontból kiinduló félsugár mentén csak a kezdőponttól vett távolság négy
zetének (fent (! ) arányában változtatja, előjelét tehát egy ily félsugár mentén
mindenesetre tartja. így, ha a tételünkben szereplő Q quadratikus alak szabad
se, y mellett indefinit, vagyis legalább egy helyen pozitív és legalább egy helyen
negatív, akkor ugyanez a helyzet változóinak az x ' - \ - y 2— 1 egységkörre való
korlátozása esetén is. Az egységkörön tehát negatív m minimuma s pozitív ÍI7
maximuma van. Ha tehát V és így |fl[ már elegendő kicsiny, akkor az egységkör
e két pontja felé mutató két félsugár mentén
24 / = <*<m+ í » < í 2 4 r < °
illetve = t'( M + 9 ·) > 1 * > 0,
vagyis az f ( x , y(-függvényérték az /(«, 6 )-értéknél kisebb illetve nagyobb, úgyhogy

az («, ó (-helyen a függvénynek szélső értéke nincs.
3) Ha a Q szemidefinit, akkor zérushelyein A j előjelét az eddig joggal el
hanyagolt 9 szabja meg s ez a körülmény minden lehetőséget megenged. Egy
idevágó híres példa P e a n o p éld á ja :
H x, y ) = ( y — a·2) ( j / — 2 a:2).
Az (a·, y (-síknak az y — x'\ y — 2a:2 parabolák közé eső része felett / negatív, a para
bolákon zérus, másutt pozitív. A kezdőpontban tehát szélső érték nincs, bár a
kezd ő p o n to n á tm e n ő m i n d e n egyenes m e n té n m i n i m u m m u t a t k o z i k .
2. A lk a lm a z á s o k . 467
3. A legkisebb négyzetek módszere.

Á szélső értékek meghatározásának legfontosabb gyakorlati alkalma
zásával az ú. n. kiegyenlítő számításban találkozunk.
Az itt fellépő alapprobléma matematikai magva a következő :
Határozzuk meg az x, t ismeretleneket az egyenlően értékelt, vagy
egyenlő «súlyú»
iij x + bj y + ·· · -|- Mj t — 1Λ = 0
^ {,2 %+ b2 y -\- ·— b a21— l2= 0
amx -(- bmy ---- b nmt — lm— 0

ú. n. feltételi egyenletekből«lehető fontosán», feltéve, hogy ez egyenletek számú
az ismeretlenek számánál nagyobb, továbbá, hogy ezek az egyenletek egymásnak
nem következményei, végre, hogy ez ismeretlenek számú nem csökkenthető.
Hogy egy egyszerű, de fontos példát említsünk, egy Y= F (X ) természeti
törvény gyakorlati megállapítására hivatkozunk. Ha a F-görbét egy tarto
mányban közelítően egv legfeljebb másodfokú
1 x— b i/A ~b ^
parabolával pótoljuk, akkor feladatunk az ennek egyenletében fellépő
X. y, z együtthatók megállapításában áll. Elvben úgy járhatnánk el, hogy
bárom különböző X t értéknek megfelelő Y< értéket méréssel megállapítanánk
s az így nyírt
Ui — 1. b i - X it Ci — A'?. U - V,
együtthatókkal az
O iX + b y j — t'{2 — = 0 u=i. i, st
egyenletrendszer egyetlen megoldását meghatároznánk. Valójában azonban

a mérési eredményekhez mérési hibák, bizonytalanságok tapadnak, úgyhogy
az így nyert interpoláló görbe — bár a felvett pontokon pontosan átmegy —
végeredményben mégis csekély pontosságú. A gyakorlatban éppen ezért
nem így járunk el, hanem több, ú. n. fölös számú mérést végzünk, pontot
határozunk meg, s mivel ezeken át egy közönséges parabolaívet nem fektet
hetünk (a független egyenletek száma az ismeretlenek számánál nagyobb
lévén, a rendszer ellentmondó): egy e pontokat «átlag lehető jól» megközelítő
parabola ívet — egy az egyenleteket «átlag jól kielégítő» x, y, z megoldást —
keresünk.
Analitikailag ez azt jelenti, hogy a feltételi egyenletek baloldalán álló
kifejezést
(j, Pj,. . . , vm
betűkkel jelölve olyan x, y, z, . . . , t számokat keresünk, amelyeknél ezek a
tvértékek lehetőén kicsiny abszolút értékűek : pl. az
ü = vl + v\ -j------ b
30*
4ö8 V i l i . Többváltozós jüqgvények.
ú. n. hibanégyzetösszeget relatív minimummá teszik. Ezt az elvet 1806-ban

Legendre francia matematikus publikálta és a legkisebb négyzetek módszeré
nek nevezte. Röviddel ezután, t. i. 1809-ben, majd később 1821—28-ban
Gauss ezt az elvet a Laplace egyik 1811-ben megjelent munkájával nagy
lendületet vevő valószínűségszámítás keretébe illesztette be, megjegyezve,
hogy ő e módszert számításaiban már 1795 óta alkalmazta.
Ha az a : Uj,· · ·, ; . . . i n : v^....... nm \ \ 1 1 . . . , Im
vektorokat bevezetjük, akkor a legkisebb négyzeteknek — a gyakorlatban
túlnyomórészt (bár korántsem mindig) bevált — módszerét követve arra
jutunk, hogy
a keresett n számú ú. n. kiegyenlített x, y, . . . , t érték az ugyancsak n
számú
a . ax-f- a.b»/ + ··· + a.nf = a.l
b . ax -f b .b »/ + ••• + b.n f = b.l
n . a x -f n . b // + ··· + η . n t = n . 1
ú. n. normálegyenleteknek egyetlen megoldása, míg maga a minimális hiba-
négyzetösszeg az ismeretlenek ez értéke mellett az
l.ax + l.b í/-r ··· + l.n í = 1.1 llml„ —
egyenletet elégíti ki. Az a.a. a .b ,... stb. skaláris szorzatok helyett Gauss
az [aa], [aft],... jelölést használta.
Abban az esetben, ha egy x-ismeretlenről van szó, amelyre a mérési
sorozat az lv l2. . . . , /„, értékeket adta,
Ω = ( x — /,)a + (x — /2)2 4---- h (x — lm ?
minimumát csak a
= 2 [ ( * - í,) + - + ( x - U ) = 2 \m x - (ÍJ+ - . + /„,)] = 0
esetben veheti fel, vagyis akkor, amikor a keresett mennyiség:
m
d^SJ
a mérési eredmények aritmetikai közepe. Mivel = 2m > 0, erre a hiba
négyzetösszeg valóban minimális. A többváltozós esetet — a következő
pontban — természetesen a többváltozós függvények szélső értékére vo
natkozó tételek alapján intézzük el.
4. Bizonyítás.
* Á llítá su n k ig azo lá sá ra g o n d o lju k m eg , h o g y a b e v e z e te tt v e k to ro k se g ít
ségével a fe lté te li e g y en le tek a k ö v etk e z ő v e k to r-e g y e n le tb e tö m ö ríth e tő k :
aj· b.*/ + · · · + nt — 1 = 0 .
2. $. Alkalmazások. 4 tit)
H a m eg az
(*) A z + by + · · · -I- n t — 1 = v
je lö lé st is b e v e z e tjü k , a k k o r a z a k ö v etelés, hogy
v.v= v.a x + v.b»/ +··· + v.n<—v.l
m in im u m legyen , a r r a v e z e t, hogy
βχ=ν.β=0. ü u v.b=0,···, 12t ~v.n=0,
a m i v k ifejezésé t U gyelem be véve é p p e n a n o rm á le g y e n le te k n e k felel m eg. Az
11 kifejezésére egy* p illa n tá s t v e tv e ebben a z ese tb e n n y ilv á n
íimlo—— V.l.
H o g y a z a d o tt fe lté te le k m e lle tt a n o rm á le g y e n le te k ren d szerén ek v a n ,
m égpedig eg y etlen eg y m e g o ld á sa , to v á b b á , h o g y e m eg o ld ásra β -n a k re la tív
m in im u m a v a n , a z az a. b.......... n v e k to ro k
a.a a. b . a.n
G( a. b. . . ., n) = b.a b.b .... b.n
1 n. a n. b . . . n.n
ií . n . G r a m e - fé le d e te rm in á n sá n a k e g y ik n ev ezetes tu la jd o n sá g á b ó l k ö v e tk e z ik .
G. u . i. a z
/(λ,, λ 2, . . . , kn) — (λ, a τ A2b -b ···-b λ,,η)- = a . aA,*-b 2 a . bA,A2 -b *· ■n . n2;t
q u a d ra tik u s a la k d is z k rim in á n s a . E z a z a la k a z o n b a n n e g a tív é rté k e t nem v e h e t
fel, te h á t p o z itív d e lin it v a g y szem id efin it. S ze m id e fin it csak a k k o r le h e tn e , h a
A,a + A2b-i------1 A„n = 0
len n e leg aláb b egy, a k e z d ő p o n ttó l különböző (λ,, λ,, · ■·, /.„(-helyen. E z t a z o n
b a n a m i fe lté te le in k k iz á rjá k . M ert, h a p l. e g y ily en é rté k re n d sz e rb e n λ , φ 0
v olna, a k k o r λ'( = ----- -- -gyei
á',b • >;n.
a z a z a fe lté te li eg y e n le t v e k to r-írá sm ó d b a n
b (?/ + A^-r) H-------b η (l -b — 1= 0
a la k ú v o ln a. Íg y ism e re tle n é in e k s z á m á t n — 1-re c sö k k e n th e tn é n k , elle n té tb e n
fe ltev ésü n k k el.
/(Aj, . . . , / . „ ) te h á t p o z itív d e fv n it s íg y a V II. 3. § 5. sz e rin t G és m in d e n
b alo ld ali sarok a ld e te rm in á n sa p o zitív .
G m o s t m á r e g y ré sz t a n o rm á legyen letek ren d szerén ek d e te rm in á n sa , m á s
ré sz t p e d ig a z 12 m in im u m á n á l szóbajövő
12, - 2 12,„xy + · · · 4 12,,0
q u a d ra tik u s a la k d ise rim in á n sa , m e rt
£2TT = vx . a = a . a. 12,u = v„ . a = b . a. s tb .
5. Egyenletrendszerek megoldása.
A 3. pontban a feltételi egyenletek lineárisak voltak.
Au fi(x, y ,.··, t)— Lx = 0
(f)
frn(Xr Űr***, 0 H
470 VI I I . Többváltozós függvények.
általános eset erre egy egyszerű fogással visszavezethető. Ha ugyanis

x„ yl. ..., tl egy első s már elég jó megközelítése azoknak az
x = x1+ $ . y = y l ) } ,...,< = <! + r
értékeknek, amelyeknél az
i i — (/1 — -^ l)2 + --------- l · (fm — I 'i n ) 2
hibanégyzetösszeg minimum, akkor Taylornak (a gyakorlatban szereplő

függvényeknél mindig alkalmazható) tételét felhasználva s a másodfokú
tagoknál berekesztve
/< ( * > y, . · · , < ) = fife v V\............... 0 ) + -Jj, ~+ -J~ rj + · · · + t - f - ε*.
Itt az j£ |, \ rj\, . . . | r igazítások már kicsinyekés így |ε»! is kicsiny. Ha a

jobboldalon álló és az (x1. yv · · ·, í^-helyen vett deriváltakat ait bit · · ·, a,-vei
jelöljük, továbbá az
fifeι· 2/χ> · · · > 0) = 0
értékeket bevezetjük, akkor
/,(x,y, . . . , t ) — L i= α{ξ + bir/ -)-------(- n,r — U+ ε<.
Az ε,-ket elhanyagolva a feltételi egyenleteknek megfelelően, ha nem
is rögtön a ξ , η , . , . , τ pontos igazításokra, de $x, ijv . . . , rj első közelíté
sükre az
«ifi + M l + ---- 1- «ίΓχ— l j = 0, 0-1. i ...... rr.)
lineáris egyenletrendszerrel kapcsolatos ismert minimum-problémára ju
tunk. Ez a keresett x ,y , . . . , mértékeknek általában már jobb
x, = Xj + ζ ν 2/2 = Z/i + f,v · · · >h = <i + Π
második közelítéseire vezet, amelyekkel az eljárást ismételhetjük és így
tovább.
Szórul-szóra így vezetjük vissza lineáris egyenletrendszerek megoldá
sainak sorozatára az n számú és ugyanannyi ismeretlent tartalmazó
fife .......<) = o
f„fe, . . . ,o = o
általában nem lineáris 'pontos egyenletek rendszerének megoldását is. fel

téve természetesen, hogy megoldásról egyáltalában beszélhetünk. A mini
mum-probléma most elesik. Az olvasó látja, hogy itt az ötödik fejezetben
ismertetett Neicton-iéle eljárás több változóra való általánosításával állunk
szemben. Ha n = 2, akkor geometriailag arról van szó, hogy az
hfe>y) = o
és az /2(x, y) = 0
görbét első közelítésben érintőjével pótoljuk.
2. §. A lkalm azások. +71
Ha — az írásmunka könnyítéséért két egyenletre és két ismeretlenre

szorítkozva — az egyenletrendszer az
x = f(x, y)
y = .?(*> y)
alakba írható, akkor természetesen az iteráció módszerét is megkísérel
hetjük. Ez most egyszerűen abban áll, hogy egy xv yl első közelítésből
kiindulva az
*2 = /(*i> yd
V%— 9(xv Vi)
értékpárt használjuk fel második közelítésre s az eljárást most ezzel ismé
teljük, iteráljuk és így tovább. Taylor tételével nyomban kimutatható,
hogy ha a kérdéses tartományban
ág es \*L\ I dg
d x dx d y l I dy I
egy rögzített 0 < ϋ < 1 számnál kisebb, akkor ez az eljárás a keresett gyökre
vezet. Fontos példával a következő pontban szolgálunk.
* Állításunk igazolására megjegyezzük, hogy T a y l o r tétele szerint
x — x2= f(x, y) — f(Xi, ?/i)=(* — ·Ίά) fm+{y — yi) fy
V — Vt = 9(x> V ) — 9(*ι> V\) = (x — Xi) 9 x + (V — 2/i) Ily,
ahol a deriváltakat egy az (*,, </,) és (x , y ) között fekvő helyen vettük. így a
deriváltakra fennálló korlát szerint
i x — X i I- Iy — V t I< W. I x — *i | + | ?/ — y , | ),
általában n iteráció után
I * — » « 4 ΐ |+ Iy — y«+, |< ·»( |* — a;n| + \y — !f„| )< £*(|« — χ, l+l y — y , |),
úgyhogy a n—» 0 kapcsán x„ illetve >/„ valóban az x - illetve y-megoldáshoz tart.6
6. Lineáris egyenletrendszerek gyakorlati megoldása.

Már a hatodik fejezetben említettük, hogy a determinánsokat lineáris
egyenletrendszerek numerikus megoldásánál gyakorlatilag nem használ
hatjuk. így pl. ha csak négy egyenletünk is van négy ismeretlennel, de
az együtthatók — mint a gyakorlatban rendesen — háromjegyű számok,
akkor a negyedr ndű determinánsok kiszámításánál e számok négyesének
szorzatait kellene meghatár íznunk, s erre az átlagos számológépeket sem
használhatnók. Lekerekítések pedig az egész számítást kétes értékűvé
tennék.
Gauss a normálegyenletek gyakorlati megoldására oly algoritmust, el
járást adott, amely részben más lineáris rendszerre is átvihető. Ez az el
jár is egyszerűen abban áll, hogy jól ismert átalakításokkal az együtthatók
főátlója alatti tagokat eltüntetjük s az így pl. 8 egyenlet és 8 ismeretlen
esetén nyert
472 VI I I . TSbbvAltozós függvények.
AjX -f- Gpj + Gxz — D,

^2y + ^2Z — ^2
C3z - Ds
ú. n. lépcsős rendszerből az ismeretleneket a harmadikkal kezdve sorra
meghatározzuk.
Részletesen : az eredeti
ciyt + bxy + CjZ = d1
a2x “I" b2y -j—c2z —- d2
<i3x -|- b3y + c3z = d3
rendszerben, ha β ,φ 0, az a^x, illetve u3x eltávolítására az első egyenletet
— — -gyei szorozva a másodikhoz, — - - g y e i szorozva pedig a harma-
ai _ ai
dikhoz adjuk. Az így előálló
ajX + bxy + cxz = dj
b'jty e.iZ ~ (1.2
b'xy — c'üZ= d'n
rendszerben most már vagy b'2— ú, amikor a második egyenletet a harma
dikkal felcserélve készen vagyunk, vagy hí =p 0, s akkor a második egyenlet
b’·
---- --szeresét a harmadikhoz adva jutunk a kívánt
bi
axx — bjij — cxz = í/j
b'if) -\- cg — d't
n jti
c^z = d-2
lépcsős rendszerre. Példát ez egyszerű módszerre adnunk felesleges. Ezzel
kapcsolatban még csak azt jegyezzük meg, hogy az ismeretleneknek ezután
következő lépésenként! meghatározása helyett újabban azt ajánlják, hogy
a Gauss-féle módszert most alulról felfelé és a harmadik oszloppal kezdve
alkalmazzuk. így a főátló feletti tagok is eltűnnek s a nyert
uxx = dj"
Wy = d2"
c3 z — d3
rendszer az ismeretlenek értékét közvetlenül megadja.
Ha az ismeretleneknek és ennek megfelelően az egyenleteknek száma
nagy, akkor mindenesetre ez a módszer is kellemetlen. Ilyenkor kitűnően
alkalmazható az iteráció módszere, feltéve, hogy a rendszert megengedett
átrendezésekkel, műveletekkel, a régi ismeretlenek helyett esetleg újak
bevezetésével már oly alakra hoztuk, hogy a főátlóban álló együtthatók a
többieknél lényegesen nagyobb abszolút értékűek.
Akkor u. i. — az írásmunka könnyítésére megint két egyenletre és
két ismeretlenre szorítkozva és a domináló együtthatókat kitüntetve — az
a,.c 4- bty = c, ~ y Ξ f(x, y)
1
II
ff,
rendszerből
a*x + b2y = C] ^*2 - ^(la .
x = g ( x , y)
u2 °2
és itt az iteráció konvergens voltát, biztosító
dA <h_ < d , djl
dx + dx dy
és 0 < d < 1 feltétel teljesül. Mennél jobban dominálnak a kövéren szedett

együtthatók, annál kisebb d s annál gyorsabban konvergál az eljárás.
Pl. A
3 x +0-15 y — 0 0 9 2 = 6 » = 2 — 0 0 5 y +0-032
0 08 ϊ - f l y — 0 -1 0 2 = 1 2 vagy y = 3 + 0 0 4 z — 0 0 2 *
0 0 5 » — 0-3 y + 5 2 = 20 2 = 4 — 0 0 1 x +0-06«/
rendszer esetén érthetően az

r, = 2, y, = 3, 2, = 4
első közelítésből kiindulva :
n X y
1 2 3 4
2 1-97 312 416
3 1-96 8 8 3-12 70 4 1 6 75
4 1-96 8 6 8 3-12 73 2 4 16 79 3
5 1-96 8 6 7 3 12 73 4 4-16 79 5
Mivel az egymást követő igazítások között az állandó tagok törlésével előálló

rendszer áll fenn, látható, hogy az ötödik közelítés öt első jegye már pontos.
7. Feltételes szélső értékek.

A relatív szélső értékek eddigi vizsgálatánál mindig egy belső hely
teljes környezetére támaszkodtunk, ebben a változókat szabadon változ
tattuk. Az ilyen, ú. n. szabad szélsőérték-feladatokkal szemben a gyakor
latban sokszor a változók változási tartományát bizonyos feltételi egyen
letek megadásával két változónál egy görbére, három változónál egy felü
letre vagy egy görbére stb. szorítjuk, kötjük meg. Ilyenkor feltételes vagy
kötött szélsőérték-feladattal állunk szemben.
Hl. ha háromszögelésnél a szögeket méréssel meghatározzuk s ezekre az
a . β. y értékeket találjuk, akkor kiegyenlítésüknél az a feladatunk, hogy az
l l — ( x — « ) 2 + (y — /?)2 + (2 — y )2
hibanégyzetet minimummá tegyük azzal az érthető megszorítással, feltétellel,
hogy a kiegyenlített értékek a. háromszög szögeire fennálló
*+ y + * = π
pontos feltételi egyenletnek eleget tegyenek.
474 V i l i . Ttibibváltozós függvények.
Egy ilyen feltételi egyenlet megadásával egy, több előírásával meg

felelően több változót az implicit függvények elmélete szerint ugyan mint
a megmaradók függvényét elméletileg kifejezhetjük és így az eredeti kötött
feladatot kevesebb változójú szabad feladatra visszavezethetjük. Ezt,
•ha — mint az előbb megadott példában — nehézséggel nem jár. gondol
kozás nélkül meg is tesszük.
Lagrange a kényszer alá vetett pont sztatikájának és dinamikájának
hasonló kérdéseit azonban egy olyan módszerrel tárgyalta, amely az előbbi,
gyakorlatilag sokszor végrehajthatatlan redukciót eleve nem alkalmazza és
a problémának valamennyi változóban szimmetrikus tárgyalását engedi
meg. Az így előálló tétel a következő:
ha egy tartományban az
U = f{X \ , . . . » %n)
függvény változói között, számuknál kevesebb (m<«)

TiK . · · ■· x„) = 0 , . . . , φ,„ (xv ---- x„) = 0
feltételi egyenlet áll fenn és e függvények valamennyien kétszer folytonosan
differenciálhatók, akkor az u szélső értékeit a következőképpen határoz
hatjuk meg. Egyelőre határozatlan / , .......együtthatókkal, a Lagrange-féle
multiplikátorokkal bevezetjük a
F — f + ájC-j — ---- b lm<Pm
függvényt. Az eredeti f-függrénynek kötött xv . . . , x„ változói mellett szélső
értéke csak oly (av . . . , an)-helyen lehet, ahol a bevezetett F-f ügyvénynek a
maga xv áj,· szabad változóinál szélső értéke van. Vagyis ama
értékeknél, amelyek az (■»-(--w)-egyenletű
dF dF
|(Jj.
£ j= o .......·;;'■
(rCCfj ·..: = <f\ o , . . . , dh, = ψ,η — 0
egyenletrendszert kielégítik, feltéve, hogy az így nyert x1= o1, . . ., x„ = a„
helyen a c 1(. . . , φ,„ függvényeknek változóik legalább egy írt-elemből álló
csoportjára vonatkozó függvénydeterminánsa a zérustól különbözik.
Ha egy ilyen (ax.......a„)-helyen és a megfelelő á j...., Xm értékeknél
a -F-függvénvnek legalább egy másodrendű deriváltja nem zérus, akkor
azt, hogy egy ilyen általában csak stacionárius pontban szélső érték valóban
van-e, úgy mint a szabad feladatnál a
„ V diF · ·
Q - 2 j ~ d ^ x<Xk
i, fc= l
quadratikus alak magatartása dönti el. Ezt az alakot mindenesetre a feltételi

egyenleteknek megfelelő = 0, azaz
VI — <Pi V , + · · · + <PiJ - n X >i '■ o-ι. i..

2. §. Alkalmazások. ■1-7Γ.
megszorítások alapján (n—m)-számú szabad xrváltozó quadratikus alakjába

kell átírni. Természetesen, ha Q már szabad á^-változók mellett is definit,
akkor ugyanez a helyzet kötött változóknál is. Ebben — de csakis
ebben — az esetben tehát az átírást mellőzzük.
Pl. a háromszögelésnél fellépő kiegyenlítésre visszatérve
F + λ ψ = (x — «)* + (?/ — ,9)a+ ( y — γ )■ 4- λ ( χ + 1/ + z — π ),
és Fx --2 (x — a) + λ = 0
F y = 2 (y — β) + λ = 0
F ,= 2 ( z — y) + ;. = 0
)·'ι = x + y z — π = 0.
Az első három egyenlet összegéből a negyedik kétszeresét levonva azt találjuk, hogy
2 2
k — \β \γ 7t) = -------
tehát, hogy a. kiegyenlített értékhármas csak
x *= a + γ , .'/ = β V γ , z = γ -f
lehet (hiszen a «függvénydeterminánsra» vonatkozó feltétel itt teljesül, mert pl.
~ ■— {X + !/+ Z — re) = 1 Φ 0).

dx <!r
Mivel
*,Ι 1νκι ^ zx = F
F 1 yy = /·’
1 zz = 2-* és
es /■
/ 'xy — F
> xz = F
1 yZ = 0u *
a Q = 2 (**+&* + ás)
még szabad változók mellett is definit pozitív. íg y a megadott helyen m i n i m u m
van. Iía e quadratikus alak nem volna már definit, akkor mindenesetre a feltételi
egyenlet figyelembevétele után megmaradó szabad változók alakjába, ebben
az esetben tehát
ψ — x - i - p - r i — 0 vagyis z = — x — y
kapcsán a Q — 2 (2x* + 2 x y + 2 y-)
alakba kellene átírni. Hangsúlyozzuk, hogy ezt a példát a φ —χ + y + z — » = 0
feltételi egyenletből pl. 2 -nek z —n — x — y kifejezésével és β -ba való helyettesíté
sével eleve mint· sza b a d feladatot lehet és k e ll megoldani. Mi a hosszabb utat éppen
csak az elméleti tétel bemutatására választottuk.
8. A Lagrange-íéle multiplikátorok.
* A z előző pontban kim ondott teljes tétel bizonyításába nem bocsátkozhatunk.
Csak első részét igazoljuk. Lagrange módszerét ezen is kellően kidomboríthatjuk.
Legyen tehát az u = f ( x 1......... x n ) függvénynek valamely ( a , , . . . , «„)-
helyen a feltételekkel megszabott kis környezethez képest szélső értéke. Akkor
bizonyára ugyanez mondható e környezetnek az ( a , . . . . , «„(-ponton átmenő,
differenciálható s a feltételi egyenleteket kielégítő
*, = x , (/), . . . . x n xJO
«görbére» eső pontjaihoz képest is. íg y az (α „ . . . , «„(-pontnak megfelelő
f0-paraméterértéknél az f( x ,(t) . . . . , x n(tj) egyváltozós függvénynek szélső értéke
van, vagyis itt
d l _ df . ____, íif
(*) (I.
dl dxi 1 9x„ "
Alb T i l l . Többváltozós függvények.
S zabiul feladatnál a görbe s így a deriváltaknak -rendszere

tetszésszerinti volt, úgyhogy az ( 1 , 0 , . . 0 ), . . ( 0 , . . 0 , 1 ) értékrendszereknek
di di
megfelelően az </„)-helyen valamennyi -—- , · · · , együttható zérusnak
CX\
bizonyult.
Most azonban a görbe minden pontjában a feltételi egyenleteket elégíti
ki s így a deriváltak között a
άφ, difi x, +. a· _ n
ál fax fa n "
«V» <><fmΛ ,
--- —-------- ------ ÍCy *T * * · i
, H,„
ö----
_
ü --
át
lineáris rendszer áll fenn. A helyett, hogy — ha pl. a --------— - függvény·

á{xl.......*»)
determináns a zérustól különböző — innen az x m deriváltakat a többi
. . . , x n deriváltakkal egyértelműen kifejeznénk s így a (*) alatti kifejezést
az utóbbi szabad deriváltak lineáris alakjaként előállítanánk, Lagrange nyomán
a következőképpen járhatunk el.
A legutóbb felírt rendszer egyenleteit egyelőre határozatlan A,, . . . , λ»,
multiplikátorokkal sorjában megszorozzuk és a (*) alatti egyenlethez adjuk. íg y az
F = f+ lm + + K>Tm
függvényt bevezetve a
3F
(**) X , + · +y r =o
f a , fan
kapcsolatra jutunk. Itt 1 „ . . . , bizonyára meghatározható ügy, hogy az
(Oj , . . . , nB)-helyen az első ni együttható :
^L = JL · ■, ί’φ> =0
3x, dx, 1 á.r,
3F 9f 9φι fan.
dx„ ' dxm
-!-···+' "1-m
" áx„
= 0,
fan,
mert ennek a , multiplikátorokban lineáris egyenletrendszernek a
determinánsa:
d(>fv ■L m )
-φ0.
Mivel a (**)-alatti kapcsolatban így megmaradó utolsó (n— m)-számú tag
ban az x m+1, . . . , x„ derhTáltak már tetszésszerintiek, az (a,, . . . , «„)-helyen ezek
3F Í)F
nek _------- , . . . , együtthatói is bizonyára zérusok. Az w-számú feltételi
y ΟΧn
egyenletet is figyelembe véve tehát azt találtuk, hogyha az (o,, . . . , </B)-helyen
az /-függvénynek szélső értéke van, akkor itt a
8F dF 3F 8F
ψ\·
fai áxm fam+l fan
kifejezések mindegyike zérus, amint azt tételünk első felében állítottuk.
li. S. I n t e g r á ls z á m ít á s .
1. Paraméteres integrál.
Amint a differenciálszámítást, úgy a többváltozós függvények integrál

számítását is azoknak a viszonyoknak tanulmányozásával kezdjük meg.
3. §. integrálszámítás. 477
amelyeknél csak az egyik változó változik, a többi mintegy állandó

marad.
Legyen 2 = f(x, y) egy
T: a ^ x <g b, A<£ y -< B
tartományban folytonos függvény. Az x = konst, sík az e függvényt itt
ábrázoló felületet egy
z = f(x = konst., y)
síkgörbében metszi. A 178 a ábrán részben árnyékolt síkmetszet területe
nyilván H
Fix) = J f[x, y) dy.
A
Ha x helyébe egy másik állandót írunk, akkor egy hasonló integrálra

jutunk. Egy ilyen integrálnál tehát ugyan x állandó, de integrálról integrálra
változik : az integrál az x-paraméter függvénye, ú. n. paraméteres integrál.
A szemlélet alapján közelfekvő, hogy a mondott feltételek mellett

F(x) az x-nek folytonos függvénye, azaz az x elegendő kicsiny változtatá
sánál maga is előírtan kevéssé változik. Ez a tétel még akkor is fennáll,
ha f(x,y) a T-ben korlátos és egy-egy x mellett végesszámú y-érték kivételé
vel folytonos.
* U. i.
11
I /·'(* + J x ) — F { x ) ' I f (f(x -1- J .r , y) — f ( x . !/)) dy j .
Ha /( ír, y) a /-b e n folytonos, akkor egyenletes folytonossága miatt elegendő

kicsiny |z/.r |mellett az integrálandó itt minden »/-ra abszolút értékét tekintve
kisebb, mint így a felírt kifejezés kisebb, mint fí-A\ = t.

R— A \ R—A
Könnyen belátható, hogy ugyanez a megbecslés áll fenn akkor is, ha f ( x , y) c s u k az*·
abszcisszájú, az «/-tengellyel párhuzamos egyenesdarabon folytonos, de az χ · . Α χ
abszcisszájú egyenesdarabon esetleg már nem. 11a pedig f ( x , y ) még magán az
.r-abszcisszájú egyenesdarabon is csak végesszámú ponttól eltekintve folytonos,
akkor ezeket mindenekelőtt egy-egy elegendő kis d-hosszúságú szakasszal ki-
rekesztjük. Az egyenesdarab megmaradó részén az előbbi meggondolás alkalmaz
ható. A kivételes szakaszok járulékát pedig nem az integrálandó, hanem az in
tegrálási szakasz kicsinysége szorítja egy előírt szám alá.
Az előbbi tételből nyomban következik, hogy a paraméteres integrál
akkor is folytonos, ha hatórai nem állandók, hanem az a és b között az x
>gyértékű folytonos függvényei:
O(X)
F(x) = I fix, IJ) dy,
u(x)
másszóval, ha a T-tartományt az x = a, x = b egyenesek mellett az y — A r
y—B egyenesek helyett az
y = u(a·), y — v(x)
folytonos görbék határolják (178fc ábra).
* Egészítsük ki u. i. a kérdéses tartományt alkalmas y — A és y = R egyenes
darabokkal derékszögű négyszögre és értelmezzük ennek az eredeti tartományba
nem eső részén a függvényt az f( x , y ) ~ 0 megállapodással. Akkor
p xi a
) /(.v, y ) d y = j f ( x , y ) ily.
M ( X) .4
és így az előző tétel általánosabb esetével van dolgunk.

Ha a T-ben f(x, y) az ar-szerint még differenciálható is és az /;r-deri-
vált itt folytonos, továbbá a határok is a:-nek differenciálható függvényei,
akkor a paraméteres integrál a paraméter szerint differenciálható :
Állandó határol; mellett
T x j f<X· * > * J ''''ο / '
szóval a differenciálás egyszerűen az integrál jele alatt elvégezhető (Leibniz

szabálya), változó határok mellett pedig az előbbi képletet felölelő
ü(a*) v (x)
Í ) f(*>»)dy = J ~ f[j ^ L á y + f ( x , v ( x ) ) ^ - f ( x , u { x ) ) - £
U (X) U (XI
képlet alkalmazandó.
* L e ib n i z szabályának igazolására megjegyezzük, hogy
F tp + d x j - F ( x ) _ ^ U X í y) dy _
f j x , .'/)] d y .
3. §. Integrálszámítás. 479·
A jobboldali integrálandó első tagja L a g range középértéktétele szerint 1χ(ξ. y),

ahol | az x és χ —Δ χ közé esik. íg y ez az integrál elegendő kis J x | mellett —
ugyanazzal az indoklással, mint a folytonosság igazolásánál — előírtan kis abszolút
értékű, vagyis J x —*0 esetén a zérushoz tart. Ugyanez áll tehát a. baloldalra is.
ami együttvéve L e i b n i z szabályát adja.
Az általánosabb képlet igazolására most már csak azt kell figyelembe ven
nünk, hogyha
V
Φ («, i’, #) = ( / ( * . y) d y ,
w
akkor F (x ) = Φ ( u ( x ) , V(x), x)
s így a láncszabály szerint
dF (x) όΦ 3Φ <lu όΦ dv
dx dx Ί dx ' dv d x
Az első tag itt a L e ib n is - té le tag, a második illetve harmadik tagban az első-
tényező pedig, mint az integrálnak alsó illetve felső határa szerint vett deriváltja,
a II. 3. § 4. szerint az integrálandó értéke az alsó illetve felső határ helyén, még
pedig — 1- illetve -fl-g y e l szorozva.
2. Terület és köbtartalom.
Korlátos síkrész területmérésénél tudvalévőén (II. 2. § 1.) az idom
belső egyenesvonalú idomainak t felső határát s külső egyenesvonalú ido
mainak T alsó határát állapítjuk meg. Ha t = T, akkor a síkrészt mér-
hetőnek és ezt a számot területi mérőszámának nevezzük. Tekintettel arra,,
hogy egy külső idomból egy belső idom pontjait elhagyva a síkrész határ
pontjainak egy külső idomát nyerjük, a síkrósz nyilván akkor és csakis
akkor mérhető, ha kerülete egy előírtan kis területű egyenesvonalú idomba
zárható. Mivel — a IY. 4. § 1-ben bevezetett elnevezéssel élve — egy
szakaszonként síma zárt görbe ilyen idomba zárható,
minőén egyszerű, folytonos, szakaszonként sírna görbével határolt síkrész
mérhető.
* Elég, ha állításunkat ez x —x{l), y — y(t) görbe egyik sima szakaszára igazol
juk. Amint az előbb idézett· helyen kimutattuk, ilyen görbedarab rektifikálható
s egy P„(/„)-pontjától egy P(<)-pontjáig terjedő darabjának hosszára nézve
í ______ f l o ____________
■s = | jAfc* + y - dt, — \ ' x - + i/-.
to
Ha ( = s, azaz paraméternek magát ez ívhosszúságot választjuk, akkor χ · —?/2 = 1

és igy j* <£1. 11/1< 1. L agrange középértéktétele szerint tehát k é t: et, e,-para
méterű (x , , y ]), (.r„, //2)-pontra
1*2 — *, | — |*(ff)| — «1 | iS , e* — e, | ,
I!h — Vi I = I y t r ) 1 i «2 — βι i 5» I *» — «11·
így ha az i-hosszúságú ivet n egyenlő e — darabra osztjuk, akkor minden

ilyen darab egy 2 f-oldalú, tehát 4 ís-területű négyzettel, az egész pedig ily négyze
tekből álló
4 tan<= 4s L
területű egyenesvonalú idommal befedhető. Ez a szám azonban az ε-nal egyetem

ben valóban előírtan kicsinnyé tehető.
A területmérés mintájára : korlátos — vagyis egy kockával körülfog
ható — térrész köbtartalmának értelmezésénél figyelmünket azokra a síklapok
által határolt testekre, poliéderekre tereljük, amelyek vagy az adott tér
részben fekszenek, vagy pedig ezt körülzárják. Az előbbiek a térrész belső,
az utóbbiak a térrész külső idomai. A belsők köbtartalmának véges k felső,
a külsők köbtart.almának pedig K alsó határa van. Ha k — K, akkor meg-
állapodásszerűen a térrész mérhető s e szám — a választott térfogategység
ben kifejezett — köbtartalma.
3. A kettős integrál.
A kétváltozós függvény integráljára a köbtartalom mérése (a kuba-
tura) vezetett·. Legyen z = f(x, y) egy a
T: b. -■ ( g i/g B
derékszögű négyszögön értelmezett egyértékű, egyelőre folytonos és pozitív
függvény. Vizsgáljuk ordinátahalmazát, azaz azt a térrészt (179. ábra),
amelyet az. (x, y)-síkbeli T-tar
tomány, a föléje boruló f(x, y)-
felület, végre T kerületére a
^-tengellyel párhuzamosan állí
tott síkok határolnak. Ez a
térrész mérhető.
Osszuk be u. i. az ^-tengely
(a, ű)-szakaszát Jxr, az {/-ten
gely (A, ő)-szakaszát pedig Jyk-
bosszúságú darabokra. Ezzel a
Γ-tartomány Axidyk területű
derékszögű négyszögekre bom
lik. Ha ($i. 7}k) egy ilyen négy
szög egyik pontja s f(x,y)
minimuma illetve maximuma e négyszögön mik illetve Μ<*, akkor
»iik ^ f($i- r/k) 5Í Mik
s ezekkel mint magasságokkal a négyszögre emelt belső-, illetve közelítő-.
illetve külső derékszögű hasáb köbtartalma rendre:
mikJxiáyk ^ /(ft, r]k)AXiAyk g M ikdXidyk.
Ha e meggondolást a T minden derékszögű négyszögére elvégezzük s
az így nyert számokat i és k szerint összegezzük, akkor a
mikdXiAiji, á Σ Σ /(fe rjk)JXiJyit ^ V V \ l ikJ x J y k
3. §. Integrálszámítás. 481
kettős összegek rendre a vizsgált térrész egy belső, egy közelítő, egy külső
síklapú idomának köbtartalmát adják.
Tegyük fel mármost, bogy a beosztás oly finom, hogy a T min
den e beosztáshoz tartozó derékszögű négyszöge felett a függvény inga
dozása :
Mik ~ mik < (b—a) (B— A ) ’
ahol ε egy előírt kis pozitív szám. A függvény egyenletes folytonossága

miatt ez bizonyára elérhető. Ebben az esetben két egymásnak megfelelő
külső és belső idom köbtartalmának különbsége
S — « = 2 2 (Mik — m ik) d X iJ yk < (f í _ 4) Σ Σ AXidyk = e,
azaz előírtan kicsiny. így tehát ugyanez mondható az adott térrész

s^k ^K ^ S
módra közrefogott k »belső» és K «külső» köbtartalmáról is. Ez a két szám
tehát csak egyenlő lehet. A térrész tehát valóban mérhető s köbtartahna
az adott mintára alulról és felülről tetszés szerint megközelíthető.
Meggondolásunk egyszersmind azt mutatja, hogy a T-tartomány vala
mely minden határon túl finomodó beosztás-sorozatánál, de annak különbeni
módjától, valamint a (&, jyfe)-pontoknak a maguk négyszögében való meg
választásától függetlenül a közelítő idomok köbtartalma is ehhez a számhoz
tart. Ezt a számot a
k = lim V V /( cí, r/k) J x iJ i/k = f J f(x ,y ) d x d y
i. k ψ
Max j x í — >0
Max Jyk —> U
jellel jelöljük és az f(x, y)-függvény T-tartomány feletti kettős integráljának

nevezzük.
Meggondolásaink — láthatóan — az egyváltozós függvényeknél mondot
tak (II. 2. §) nyomán haladnak. Ezeknek mintájára most már minden geo
metriai interpretációtól függetlenül az is kimutatható, hogy
ha egy f(x, y) -függvény a T-négyszögön folytonos vagy csak
1. a T-n korlátos,
2. a T egy elegendő finom beosztásánál azon négyszögek összessége, me
lyekben a függvény nem folytonos, előírtan kicsiny területű,
aklcor elég finom beosztásnál a
Σ Σ / ( 6 · η*) JXiJyic összegek egy a j //( * , y) dx dy
i, A
jellel jelölt szám előírt kis környezetébe esnek. Ez a szám raegállapodásszerfien

e függvény e tartomány feletti kettős integrálja, a. függvény T-tartomány
31
m V I I I . Többváltozós függvények.
mentén vett ordinátahalmazának köbtartalma. Pozitív f(x, y)-nál pozitív,

negatívnál negatív!
Ebből a tételből nyomban következik, hogy derékszögű négyszög
helyett bárminő mérhető T-alwptartományt vehetünk·. A kettős összegek kép
zésénél ilyen esetben mindenekelőtt az adott tartományt egy az x- és y-
tengelyekkel párhuzamos élű Τ' derékszögű négyszögbe zárjuk, azt az ismert
módon beosztjuk, négyszögű osztásrészei közül azonban mindig csak
azokat tartjuk meg, amelyeknek az adott T-tartománnyal legalább egy
közös pontjuk van. (180a ábra).
* Valóban, ha az f ( x , jö-függvényt a /"-tartom ánynak a T -re nem eső részén
az f ( x , y ) = 0 megállapodással értelmezzük, akkor a /"-b e n így előálló függvény
legfeljebb még a T kerületi pontjaiban sem folytonos. Ezek a pontok, mint mér
hető tartomány kerületi pontjai azonban a Τ ' elegendő finom beosztásánál a
2 . pont szerint e beosztás előirt kis összterületű négyszögeire esnek. íg y az új
függvénynek Τ ' felett képezett kettős összegei, vagyis magának f ( x , y ) - nak a

'/’-tartományt éppen befedő négyszögekre vonatkozó kettős összegei elegendő finom
beosztásnál valóban egy szám előírt, kis környezetébe esnek.
Az ilyen, általánosabb T-tartomány feletti integrálásnál az a gon
dolat is közelfekvő, hogy a derékszögű négyszögekre vezető «Descartes-féle
hálózat» helyett az adott tartományhoz jobban simuló hálózatot, sokszor pl.
sarkkoordináta-hálózatot választunk, vagy még általánosabban az adott
tartományt szakaszonként síma görbével határolt s így mérhető J Ί\-
területű résztartományokra bontjuk (1806 ábra). Ha mármost Pj(£„ rji)
az t-edik résztartománynak egyik pontja, akkor — úgyszólván teljesen az
ismert mintára — kimutatható, hogy a
Σ/(£ι> V i)á T i = ^ f ( P i)AT,
i i
összegek elegendő finom beosztásnál, vagyis, ha a résztartományok átmérői
(egy egy résztartomány két pontja közötti maximális távolságok) között a
3. §. Inteqrálszámílás. 483
legnagyobb is elegendő kicsiny, a T feletti kettős integrált előírtan jól meg

közelítik. Ezért a kettős integrált még területi integrálnak is nevezik s a
f(x, y) dT vagy j f(P) dT
T T
jellel jelölik.
Megerősíti ezt az elnevezést az a körülmény is, hogy a mondottak
alapján
J'J* dx dy = J* dT — T
T T
az alaptartomány területét szolgáltatja.
4. Hármas és többes integrálok.

A határozott integrál fogalma természetesen három és több változó
esetére is általánosítható. így, ha F egy háromméretű, mérhető (köbtar
talommal bíró) tartomány, pl. az
á x á *i> Vo é V á tfi> zo ^ z ^ h
derékszögű parallelepipedon, akkor egy ebben értelmezett egyértékű, foly
tonos f(x, y, z) — /(P)-függvény
J j j f(x, y, z) dxdydz = J f(P)dV
ν' Γ
hármas-, illetve térintegrálján azt a számot értjük, amelyhez e tartomány
nak bármely elegendő finom, mérhető z/F4-rész-tartományokra való bon
tása és egv-egy ilyenbe eső Ρ 4(£4, rti, £)-pont megválasztása után a
v
i
összegek előírtan közel esnek. Magát a F-térrész köbtartalmát természetesen a

F = f d V = jj fd x d y d z
v v
térintegrál adja.
A mérhetőség, a «köbtartalom» s az integrál fogalma az analitikai
apparátus kézenfekvő általánosításával és a geometriai beszédmód meg
tartásával természetesen háromnál több változó esetére is általánosítható.
A megfelelő bizonyítások az ismert mintákat követik.
5. Az integrál tulajdonságai.
Az így megismert integrálokra most már az egyváltozós függvények
határozott integráljával kapcsolatban megismert tételeket minden külö
nösebb nehézség nélkül általánosíthatjuk. így pl. két- vagy háromméretű
mérhető T-tartomány esetén is e tartományban folytonos függvényeknél
31*
T J(f + g)dT = j f d T + jg d T ,
T T
f c f d T = c f fdT.
r r
ha c állandó.
IJ f d T | ^ J | / í dT á MT, ha I /I á M.
T T
Ha tehát / és g két folytonos függvény és a T-ben egyenletesen

\ f — 9 \ < e,
akkor I J fdT - j gdT \ = \ j (f- 9 ) dT\<z eT,
ami ε-nal egyetemben a zérushoz tart. Szóval: a határozott integrál az integ-

rálandóval agyetemben itt is folytonosan változik.
Ha továbbá T két mérhető Τ' és T"-részre bomlik s e részeknek leg
feljebb kerületi pontjai közösek, akkor nyilván
T = f f d T + ffdT.
Τ' T"
így tehát, ha T" területe, köbtartalma, egyszóval mértéke e, és | / 1<M,

akkor
\ j f d T — j f d T | = jJ fdT \ < eM,
T Τ' T"
ami az e-nal együtt a zérushoz tart. Szóval:

a határozott integrál az integrálási tartománnyal is folytonosan változik. Ha
végre a p(P)-fiiggvénv is folytonos és előjelét T-ben nem váltja (pl. nem
negatív), akkor
j f ( P ) V(P) dT = f(Pk)jp(P) dT,
T T
ahol f( P ic ) az /-függvénynek minimuma és maximuma között fekvő, a T-tar-

tomány legalább egyik P fc-helyén felvett értéke, az f-függvénynek e T-tar-
tományra vonatkozó, p(P)-súllyal képezett középértéke. Ha p = l , akkor tehát·
/(P*) = 4 r J /( P ) dT.
j- r
A bizonyítások az egyváltozós függvénynél adott mintákat követik.
Ha az /(P)-függvénynek egy a P 0-pontot. tartalmazó JT-tartományra
vonatkozó középértékét képezzük s azután a JT —>0 határátmenetet elvégez
zük, akkor /(Pfc)->/(P0) kapcsán az
f(Po) = i ^ S f(P)dT
,<7'
3. §. I ntegrálszámítás. 485
határértékre jutunk. Ezt a határátmenetet, mely egyváltozós függvények

integráljánál a differenciál- és integrálszámítás kapcsolatát teremtette meg,
tartományszerinti differenciálásnak nevezik. Lássunk egy az alkalmazások
köréből vett hasonló fogalmat.
A mechanikában és az elektromosság elméletében sokszor «egy térrészt,
tartományt folytonosan betöltő tömeggel vágj' töltéssel» van dolgunk.
Matematikailag ez azt jelenti, hogy e tartomány minden mérhető JT-részé
hez egy Jm —m(JT) valós számot az «e részben foglalt tömeget vagy töltést»
rendeljük úgy, hogy
1. ha két: J7 \, j T 2-tartománynak közös pontja nincs és
JT = J'l\-\-JT 2, akkor m (JT )= m (jT 1)-\-m(JT
továbbá
2. J T —* 0 esetén egyszersmind m(AT) —>·0.
A közönséges vagy az elektromos tömeg, amint röviden mondjuk,
ebben az esetben additív vágj7 összegeződő folytonos tartományfüggvény. Ezt
a hozzárendelést, ezt a függvényt ezen túlmenően egy P-pontban differen
ciálhatónak nevezzük, ha a P-pontra zsugorodó JT-tartományok és a hoz
zájuk tartozó Jm-ek esetén
Jm
lim
J T — >0 JT = e(P)
véges. Megállapodás szerint o(P) a tömeg-, a töltéseloszlás P-pontbeli
sűrűsége.
Ha a p(P)-sűrűség a tartománj'ban folytonos, akkor ugyanerre a sűrű
ségre vezet a fentiek szerint minden pontban a
M(T) = j ρ(Ρ)ά T
r
tömegeloszlásnak — síkbeli, illetve térbeli eloszlásnál tehát a
J j ρ(χ, y)dxdy, illetve f j j ρ(χ, y, z)dxdydz
r r
integráloknak — tartományszerinti differenciálása is. Tekintettel arra,
hogy — mint nyomban kimutatjuk — megfordítva a sűrűség a tömegelosz
lást egyértelműen meghatározza, ez a
M(T) = rn(T)
éppen a p(P)-sűrűséghez tartozó tömegeloszlás.
* Állításunk igazolására mindenekelőtt leszögezzük, hogy ha a Τ’-mértékű
tartományban a sűrűségre nézve a
— « < (> < *
egyenlőtlenség áll fenn, akkor az e tartományban foglalt töm eg a
— s T < m (T ) < e T
egyenlőtlenségnek tesz elegei.
iSG V I I I . Többváltozós függvények.
T
Ha u. i. például m ( T ) > fT volna, ak k ora T-tartományt végesszámú, — -nél
kisebb mértékű részekre bontva legalább egy ilyen részben a töm eg a mérték
T
ε-szorosa vagy ennél nagvobb volna. Ezt a (vagy egv ilyen) részt most már - - n é l
kisebb mértékű részekre bontva legalább egy részben a tömeg ismét a mérték
ε-szorosa vagy ennél nagyobb volna. Az eljárást így folytatva a skatulyázással
adódó részek a P-tartomány egyik P-pontjára, zsugorodnának. Mivel — a kivá
lasztás szerint — e részek mindegyikében a töm eg a mérték ε-szorosa vagy ennél
nagyobb volna, a tömegeloszlás P-beli sűrűsége ρ(Ρ) 2> ε volna — ellentétben a
feltétellel. így bizonyára m ( T ) < í T . Megfelelően (nagyobb helyett kisebbet írva)
igazolható az alsó határra vonatkozó állításunk.
Ha tehát ε előírtan kicsiny, vagyis a sűrűség mindenütt zérus, akkor ugyanez
mondható a tömegről is. íg y , ha a M - és a m -tömegeloszlás egy és ugyanazon sűrű
ségre vezet, akkor a ( M — m)-tömegeloszlás zérus-sűrűségű, tehát a tartomány
bármely részében M — m = 0. azaz M = m . amint állítottuk.
6. Súlypont, tehetetlenségi nyomaték, potenciál.

A mechanikában n-számú, wii-tömegű P í(x í; yt, 24)-pont súlypontjának
a koordinátarendszer választásától független
II
\x iiiii ty t
>'hxi -i----hmnxn
ra .
Ά Ζ{ΐη*
d----- \- mn * 2/o- Λ
Σ mi im
koordinátájú pontot nevezik. Egy mérhető' Γ-tartományt folytonos p(P)-

sűrűséggel betöltő tömegeloszlás esetén ennek helyére az
f xf ( F) dT j yg(P) dT j X P)d T
Ό p > Vo i* 9 “q— /·
fy(P)dT J y(P) dT j ρ(Ρ) dT
r
koordinátájú pont lép. A tömegeloszlás jellege szerint itt közönséges, terü
leti, vagy térintegrál szerepel. A számlálóban szereplő integrálokat a tömeg
eloszlás sztatikái nyomatékainak nevezik.
* Valóban, ha a P-tartományt n darab z/7'r mértékű rósztartományra bontjuk
s egy-egy ilyen részben a tömeget egy alkalmas P<(®í >?/<> z<)-pontba töm örítve
képzeljük, akkor e rendszer súlypontjának pl. első koordinátájára nézve a
Σ Q p ‘i) d ' l \
v p(P,) J T (
kifejezés adódik. Az egy ily részbeli tömeg u. i. az integrálszámítás előző pontban
említett· középértéktétele szerint
d m , = I p(P) d T = Q(Pt) j d T = p(P<) J T t .
jT i Jl'i
A beosztás finomítása most már a megadott integrálokra vezet.
3. §. Integrálszámítás. 4S7
Végesszámú, egy tengelytől r,-távolságra lévő Pi(xi} yiy ^-pontnak

e tengelyre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékein a
=
kifejezést értik. Egy T-tartományt ρ(Ρ) folytonos sűrűséggel betöltő tömeg
esetén e kifejezés helyébe a fenti meggondoláshoz hasonlóan a
Θ r*(P) ρ(Ρ) d'T
integrál lép.
Végre vógesszámú, mr tömegű P í ($í, rji, £<)-pont potenciáljának értéke
egy ezektől a pontoktól ^távolságra lévő R(x, y, 2)-pontra nézve:
Egy T-tartományt folytonos p(P)-sűrűséggel betöltő tömegeloszlás

potenciálja a íí-pontban megfelelően :
ψ(1ί) = f ^(p- dT.
T
Mivel a ξ, η, ζ integrálási változóban és a hatáspont x. y, z koordinátáiban

kifejezve
■r= / ( f — a:)2+ {y — y ) 1·f (C— z f ,
ez az integrál egy az x, y ,z paramétereket tartalmaz') paraméteres integrál.
Erre az 1-ben egy paraméter és egy integrálási változó esetén megismert téte
lek természetesen szórul-szóra általánosíthatók
7. Többszörös integrálok.
Miután a példák egy sorozatán a többes integrálok jelentőségét meg
ismertük térjünk át numerikus meghatározásukra. Amint közönséges integ
ráloknál, úgy itt is, a definícióban szereplő bonyolult határátmenet elvég
zéséről általában szó sem lehet. Sajnos, e tekintetben a határozott integ
rál eddig ismert tulajdonságai sem segítenek.
Ezzel szemben — egyelőre kettős integrálokra szorítkozva — szeren
csére minden a gyakorlatban előforduló esetben a kettős határátmenet
két egymást követő egyszeres határátmenetre, a kettős integrálás, két egy
mást követő egyszerű integrálásra, együttvéve tehát kétszeri integrálásra
vezethető vissza. Pontosabban :
ha f(x, y) a
T: co ^ c á xv
derékszögű négyszögön folytonos, akkor
488 V I I I . Többváltozós függvények.
xt Vi vi a*
JJ /(*.y) d x d y = j [ j f ( x , y ) d y )d x =J ( jf ( x , y ) d x ) d y,
T a-o Vo t/o .'/·ο
sz ó va l a kettős in te g rá l
kétszeres integrálra visszavezethető. Itt a zárójeleket el
is hagyhatjuk, ha megállapodunk abban, hogy az integrálj eleket jo b b ra, a
d x, dj/-jeleket pedig b a lra karoló zárójeleknek tekintjük. Sokszor még a
régebbi
#1 yi yi .*i
J 'd x j f ( x , y ) d y és j d y j f ( x , y) d x
Xo yo »/o Xo
jelöléssel is találkozunk. Ez helytelenül két integrál szorzatának is olvas

ható s így esetleg kétértelműséget okoz.
Példákkal a következő pontban szolgálunk.
Az előbbi tétel a 1781» és a 181. ábrán látható tartományokra is álta
lánosítható. Mindezeknek — a derékszögű négyszöget is beleértve — jel-
181. ábra. Kétszeres integrálok integrálási szakaszai,
legzetes sajátságuk az, hogy határukat az y-, illetve íB-tengely irányában a

y = ψο(χ)’ y = ?i(*)
illetve x — φ0(y), x — φί (y) (vog, v á vő
egyrétű, folytonos görbék határolják; így tehát, mérhetők is.
Ha f(x, y) egy ilyen tartományán folijtonos, akkor
oci h, Vi(y)
JJ /(*,
y)dxdy = j J
f(x, y) dy dx = f(x, y) dx dy. J j
T Xo ψο*χ) Vo V'o W
Általánosabb tartományt ilyen résztartományokra bontunk s a hozzájuk

tartozó kétszeres integrálokat összegezzük.
* Elegendő az első egyenlőséget igazolnunk, mert a második ennek mintájára
igazolható. Legyen tehát
tp,(X)
F(x) = (/( x , y)<ly ;
mivel ez az 1 . pont szerint x-nek folytonos függvénye, az y- s azután x-szerint vett

kétszeres integrálnak van értelme. Értéke az x 0^ x < ^ X i köz egyik beosztásánál:
fi
J F (x) d x = £ J F ( x ) d x = £ F ( g t )áXi
x„ 1Jxi *
ha a Jaj-részek feletti integrálokra a közönséges integrálszámítás középérték

tételét alkalmazzuk. Ugyanezzel az indokolással a
φ „ (ξ( ) ^ ν < φ , ( ξ ι )
köz egyik beosztásánál
Ι'( ξ ί) ) /(£<■ V) d y ■= Σ J /(£<, y ) dy = V /(ft. rl i k ) á y i k .

<ro(Sf) k JVik
Az y és η mellett álló kettős index azt jelzi, hogy különböző z/Xj-szakasz felett a /
ugyanazon A>ra vett értékek esetleg különbözők. így tehát
X , 7 > i( X )
J J /(x, y ) d y d x
x 0 ςΡο(Χ) '
Az így előálló beosztás esetleg nem a 180a ábxán megadott alakú. Mindenesetre
azonban a J a \ J,i/ft-területű négyszögek a Γ -tartományt teljesen befödik s ha a
kerületet átlépő négyszögeknek a T-n kívül eső részét elhagyjuk, elegendő finom
beosztásnál a jobboldalon fellépő összegeket előírtan kevéssé módosítjuk. Mivel
az így módosított összegek a területi integrált is előírtan jól megközelítik, a két
szeres integrál a kettős integráltól nem különbözhet.
Ez a tétel természetesen hármas és többes integrálokra is általánosítható
és háromszoros illetve többszörös integrálokra vezet. Pl. az egységgömb
belsejéből álló tartomány esetén
T: x2+ y 2+ z2 ^ 1
-rí + Y l - X ? á V l - X 2 —y i
és JJ f/(** y<2)dx dy dz = / / J f(x, y, z) dzdydx;

T —1 Y \ - x * —Y i ~ x 2 - y 2
az integrálás tartományát sorra: két felület, két görbe, két pont metszi ki.8
8. Példák.
a) Térfogatszámítás.
fi y z2
Az ΤίΓ Η c‘n — 1
a,2
“ b2
ellipszoid köbtartalma V = J a b c n . Gömb esetén : * γ3τγ.

Szorítkozzunk u. i. az első térnyolcadba eső nyolcadellipszoidra, amelyre a
z=1(x,y)=+c y f i —g — £
felület egyik része borul. Térfogata :
4SHJ V i l i . Többváltozós függvények.
Ύ7
a. \ aa
a.
— = J f f ( x , y ) d x d y = 4- J j zdydx = ( <lr-
T 0 0 0
A második integrál meghatározása, fárasztó volna. A harmadik integrál
ban azonban (a 178. ábrára emlékezve) F ( x ) e térrész s egy x = konst, sík metsze
tének területe. Mivel ez a metszet az
!/- z2 y- z1
1 ** vagyis
b ! ■H----c 5"
2 1 a* L2 11 .
e»J · \ a*)
lek egy negyede, területe a II. 7. § 3. a ) szerint
X2 X2 nbc |! x‘ \
F(x) = t nh [A a2 ■ a*/
íg y Xbr ?/ π be \ abc
V
“8 “ " 4 J l‘ X l\d x -
a2 ) 4 L
X - r
3a 2 J„
-
ti π '
vagyis V — — π abc, amint állítottuk.
b) Forgástest köbtartalma.
Ha az .r-tengely a <g ú szakasza körül egy előjelét nem váltó
V = r(x)
integrálható függvény ordinátahalmazát forgatjuk, akkor az így előálló
forgástest (182. ábra) köbtartalma :
1/
V = π ( r2(x) dx.
Ebben az esetben u. i. az (x, í/)-sík

főié boruló forgásfelület mentén
2 r* (x ) —y*
az x-nek és 2/-nak' egyértékű, folytonos, elő-
182. ábra. jelét nem váltó függvénye. A forgástest te-
Az V ? x ) — ,í/ 2 forgásfelület. hát mérhető. Felső felének köbtartalma —
tekintettel arra, hogy ezt a részt egy
x = konst, sík az r(x)-sugarú s így F ( x ) — r 2(x) területű félkörben metszi —
V . = J L j F { x ) dx.
c) Pappus és Guldin szabálya.

Ha valamely mérhető síkrészt egy a síkjába eső, de belsejét át nem
szelő tengely körül forgatunk, akkor az így előlálló forgástest F-térfogata
a síkrész T-területének s az egy körülforgás alatt súlypontja által leírt kör
kerületének szorzata:
V = T . 2nR„
ahol Bs a T súlypontjának a forgástengelytől való távolsága.
3 §. Integrálszámítás. 401
Ha u. i. a síkrész a 181. ábrán megadott alakú és a forgástengely a/. a:-ten-

gely, akkor e síkrészt ρ 1 sűrűségű tömeggel bevonva, súlypontjának ordinátája
(a tengelytől való távolsága.) :
j ' i Vi,(aá ! fi
V .= R . = ~T J J gyj »>$(*)]dx<
Xa <Pö(X) Xo
míg a forgástest köbtartalma, az előbbiek szerint :
V = n f \<p\{x)— - φ * (χ)] ά χ.
i'o
Az általánosabb tartományok esetei erre könnyen visszavezethetők.
Ezt a szabályt, melyet fíuldin 1640-ben közölt, de az alexandriai Pappus
gyűjteményében talált s a XII. századból származó kézirat is már ismertet,
hol köbtartalom, hol pedig súlypont meghatározásra használják.
Pl. Ha az r-sugarú körlemezt· egy síkjába eső és középpontjától /<-távol-
ságra lévő tengely körül forgatjuk, akkor az így előálló g y ű r ű köbtartalma :
V = r'n .2nR=--2n*r*R,
mert a körlemez súlypontja középpontjába esik.
Megfordítva, r-sugarú félkörlemez súlypontja a kerületének egy részét
képező átmérő felett (természetesen a szimmetria-vonalban)
4r
β=
'■’π
távolságra van. Mert az ez átmérő körüli forgatásnál előálló gömb köbtartalma :
íj r*>r = Jr*. 2 n R .
d) Tehetetlenségi nyomaték.
Egy a-, b-, c-élű, M -tömegű, homogén derékszögű parallelepipedonnak,
rúdnak a középpontján átmenő' s α-élével párhuzamos tengelyre vonatkozó
tehetetlenségi nvomatéka :
&a = h(b* + c*)M.
Ha u. i. a rendszer kezdőpontját a középpontban, X-, y-, z-tengelyét rendre
az α-, δ-, c-éllel párhuzamosan választjuk meg, akkor e rúd (x, y , z)-pontjának
az ^-tengelytől való r-távolságára nézve r 2 = i/ 2 -f z 2 s így
5 £ 3
θα= j r*(P) p(P) dT-ügJ j | (?/2 + z3) d x d y d z
T 0 0 0
c b
2 2
4p<; j* j* (i/ 2 + z*) d y d z j
zs d z
ηo o
(tube (6 2 -f- c « )
12
a kívánt eredményt adja, mert M — önbe.
A parciális vagy szorzatintegrálás és a helyettesítés módszere többes
integrálokra is átvihető. Lássuk ez utóbbit pl. kettős integrálok esetén.
Ha a Txy mérhető tartományban f(x, y) integrálható és ezt a tartományt
egy őt magábazáró tartományban folytonos deriváltakkal és pozitív füygvény-
determinánssal bíró
X = x(u, v)
y = y(u, c)
függvényrendszer megfordíthatóan egyértelműen egy T„„ -tartományba viszi át.
akkor Tuv is mérhető és
J J f(z, y) dx dy = J J f(x(u, v), y (u, v)) d{x, y) dudv.

Tur
d(u, v)
Ez a tétel az egyszerű integrálok körében ismertnek szinte szóról-szóra

való általánosítása. A derivált szerepét megint a függvénydetermináns
játsza. Egyelőre ugyan ennek abszolút értéke szerepel. A területi integrál
később sorrakerülő (IX., 2. § 9.) általánosításával azonban majd ez a teljes
hasonlóságot zavaró egyetlen megszorítás is elesik. Tételünk első szigorú
bizonyítását 1892-ben Jordan francia matematikus adta. Ismertetésével —
terjedelme miatt — itt nem foglalkozhatunk. Beszéljük meg inkább az alkal
mazásokban leggyakrabban előforduló különleges eseteit.
Az r, φ, síkbeli sarkkoordináták bevezetésénél
x = r cos ψ d{x, y) cos ψ — r sin φ
es = r.
y = r sin <p d(r, φ) sin φ r cos φ
Hengerkoordináták (1. a 20. ábrát) esetén
x = »· cos ψ , y
= r sin φ, z — z
és így a függvénydetermináns :
: cos <p — r sin φ 0
I sin φ r cos ψ 0 = r.
0 0 1
Végre térbeli sarkkoordinátákkal való helyettesítésnél
x — r cos ψ sin y = r sin^ sin fi, z — r cost?,
ha a 183. ábrát szemmeltartva meggondoljuk, hogy a P-pontnak az (x, y)-
síkra vetett vetülete a kezdőponttól p = r sin f) távolságra van. Ebben az
esetben a függvénydetermináns :
cos φ sin f) — r sin ψ sin ő r cos ψ cos d
sin φ sin ö r cos ψ sin ϋ r sin φ cos & = r2sin 9.
cos d 0 — r sin ϋ
183. ábra. Derékszögű és sark- vagy gömbkoordináták.
Sarkkoordináták bevezetése esetén tehát az átalakítás alakilag abban

áll, hogy a
dx dy illetve dx dy dz
kifejezések helyébe
rdr dtp illetve r2 sin ő dr dtp dd
lép, szóval — mint mondani szok
ták — a Descartes-ié\e hálózat «tar
lO ,
tományelemei» helyére a sarkkoor- dx
dináta-hálózat elemei kerülnek. E
kifejezésnek értelme az, hogy pl.
a síkbeli sarkkoordináta-hálózatnak
egyik, a 184. ábrán látható eleme, 184. ábra. Tartományelein síkbeli sark
amelyet az r és r -f- dr sugarú kör áé térbeli hengerkoordinátáknál.
ívek és a tp és ψ -f· dtp hajlásszögű
sugarak határolnak, mint két körcikk különbsége,
Jr)2J tp---- r2dtp = r dr dtp -f (dr)2dtp
területű. A kicsiny dr— dr, dtp—dtp mennyiségekben harmadrendű második

tagot az elsőhöz, a
r dr dtp
főrészhez képest a területi integrálnak összegekkel való megközelítésénél
azonban elhanyagolhatjuk. Az a nyers számítás tehát, amely az idomot dr
és rd^-oldalú derékszögű négyszögnek veszi, végeredményben helyes. Amint
azt a fenti számítások és a 188., 184. ábrák mutatják, hasonló viszonyok
állanak fenn térbeli sark- és hengerkoordináták esetén.
10. Példák.
a) Súlypont.
Ha a rendszer kezdőpontja körül egységnyi sugárral írt gömb és az
(x, y)-sík közti térrészt egységnyi sűrűségű tömeggel töltjük be, akkor az
g
így előálló teli félgömb súlypontja a «-tengely z = — pontjába esik.
σ
Hogy a súlypont e tartománynak egyetlen szimmetria-vonalára, a «-ten
gelyre esik, az nyilvánvaló. Ugyanezt mutatja a számítás is az
*o J
-jV x d V , y„ =
t S ' iT
V
~7l
képletek kapcsán (ezekben V = — - a félgömb térfogata, és jelen esetben tömege
O
is), mert e térrész egyik felében x (és egy másik felében az y ) pozitív, másik felé
ben negatív. Ezzel szemben hengerkoordinátákat bevezetve :
-% ± f\fzrd rd < p d z,
V V
ahol V : 1— z\ 0^<p<^2n. 0 < z < ; ]

,{ l V l-s * in I
s igy z=-^-J
•I «7 4/
J* J
J
z r d < p d r d z = * -2 J ( 1 — z ‘ ) z d z
^J
0 0 0 0
Szigorúan véve a z-tengely a hengerkoordináta-rendszei· szinguláris vonala
(I. 2 . § 1 1 .), erre vonatkozóan <p határozatlan, úgyhogy ezt a 0 < f ^ r g γ ~ I — z 2
megszorítással ki kellett volna rekesztenünk s az t —+ 0 határátmenetet az integrá
lás elvégzése után kellett volna végrehajtanunk. Szemmelléthatóan így ugyancsak
a fenti eredményre jutottunk volna. Hasonló megjegyzést tehetünk a következő
két példa tárgyalásánál is.
b) Tehetetlenségi nyomaték.
Az (x , t/)-síkban s ennek kezdőpontja körül elhelyezkedő, egységnyi
sűrűségű és 22-sugarú körlemeznek az ^-tengelyre vonatkozó tehetetlen
ségi nyomatéke sarkkoordináták bevezetése után
in Η .μ in
βχ = J J y2dxdy = j*j*rzsin'·*^ rdrd<p = —- J* am2<pd<p.
T b e 0
így tehát
Hx — i πΑ'4= i R2M,
ahol Μ = 1 .Α2π a lemez tömege.
c) Potenciál.
Határozzuk meg a kezdőpont körül /?, < /?2 sugarakkal írt gömbök
között p = l sűrűséggel elhelyezkedő tömeg potenciálját a pozitív «-tengely-
3. §. Integrálszámítás. 4-95
nek egy e gömbhéjon kívül (z>R2) illetve belül (z< R J fekvő pontjára nézve.
A 6. pont szerint
•V ·' / ? + ? ■ + ( f — Λ*
s ez a ξ = r cos $!>sin $, η = r sin ^ sin #. ' = r cos fi
sarkkoordináták bevezetése után a
/fs n in
r2 sin fidwdfidr
|/Va -)- 22— 2rz cos fi
ft,S 0S 0S 7 7
integrálba megy át. A ^-szerinti integrálás a kiemelhető 2?r-tényezőre vezet.
A ^-szerinti integrálást pedig a II. 5. § 3. pontjában b) alatt megadott sza
bállyal elvégezve azt találjuk, hogy
ft.
ílf - ft.
1·%
φ(ζ) = 2π j |/r* + 22— 2rz cos t? J d r = —~ j r(r + 2 — |r — z|)dr,
ft, «,
mert a puszta távolságban szereplő négyzetgyükjeinek a pozitív értékére
kell szorítkoznunk.
-r
Itt most már ■— z 1= 2 — >
I r —-zs
a szerint, amint a z vonatkozási vágj· hatáspont a gömbhéjon kívül (z> R2)
illetve belül (z< R1) esik. Az első esetben
1 4 M
««> - AL J V dr- i f *(β|- Κ ) ~ ~
«,
ahol M a gömbhéj térfogata és ebben az esetben tömege is. Ha itt R1 0.
akkor a telt gömb potenciálja áll előttünk. A második esetben
Φ(·ζ) = ---- j rlz dr — 'In {R\ — i?2),

z ·)
ft.
függetlenül a vonatkozási pont különbeni helyzetétől.
Irodalom.
Beke M ., Differenciál- és integrálszámítás. Budapest (Franklin), 1910— l(í.
R . C o u ra n t, Vorlesungen über Differential- und Integralreclinung. I. II.
Berlin (Springer), 2. kiadás, 1931.
J . Hadamard, Cours d’analyse I. II. Paris (Hermann), 1927— 30. ,
11. v. M a n g o l d t — K . K n a p p , Einführung in die höhere Mathematik. I. II. III.
Iêipzig (Hirzel), 6. kiadás. 1931— 32.
R a d o s Θ ., Analízis és geometria. Budapest (Franklin), 3. kiadás, 1920.
Ch. J . de la Vallée P o u s s i n , Cours d’analyse inftnitésimale. I. II. Louvain-
Paris (Gauthier-Villars), 6. kiadás, 1926.
KILENCEDIK FEJEZET.
A VEKTORANALÍZIS ELEMEI
ÉS ALKALMAZÁSAI.
A számok, a skaláris mennyiségek, röviden skalárok analízisével meg

ismerkedve, vonjuk most be vizsgálataink körébe a vektoriális mennyisé
geket, vektorokat is. A mennyiségek így előálló bővebb körének algebrájával
a hatodik fejezetben már megismerkedtünk. E kör analízisébe most már itt
is a függvény és határérték fogalmainak bevezetésével jutunk. A skalár-
analízis keretében mind a függő, mind a független változó skalár, tehát
a függvény «skalár-skalár»-jellegű volt. Fogalmaink s meggondolásaink
általánosítása egyszerűen abban áll majd, hogy egyszer az egyik, másszor
a másik, végre mind a két változó vektor lesz, úgyhogy a
vektor-skalár, skalár-vektor, vektor-vektor
függvény-típusokra jutunk. Mint látni fogjuk, az első és utolsó közé a
vektor, mint két skalár függvénye
ékelődik. Ez a négy függvény osztály szabja meg e fejezet négyes beosztását.
1. §. A v ek tor-sk a lá r fü gg vén y .
1. Alapfogalmak.
Az r vektor egy az a <^t ^ β számközön, skálán változó t skalár
r = r(f)
függvénye, ha t mondott értékeihez bizonyos r-vektorok tartoznak. Ábrá
zolására az egyes t értékekhez rendelt r-vektorokat a tér egy O-pontjából
rakjuk fel. Ha t az (a, β) közt egyszer befutja, akkor az r-vektor végpontja
egyszerű esetben valamelv
r = r(t)
irányított görbét ír le, mozgást végez. Egy mozgást valóban csak akkor isme
rünk, ha a mozgó pont helyzetét, r-helyzetvektorát minden í-időpontban
megadhatjuk.
1· §■ Λ vektorskalár függvény. 497
Egv i, j, k derékszögű jobbrendszerben kifejezve

r = x i -f y] + z k = a;(t)i + y(t) j -f z(t) k,
úgyhogy az eredeti vektor egyenlet a görbe, a mozgás három, egyenletből álló
x = x (t), y = y{t), z — z(t)
paraméteres egyenletrendszerére bomlik. Kinematikailag ezek az egyenletek
azt a bárom egyenesmenti mozgást határozzák meg, amelyet a vektor R-vég-
pontjának a három tengelyre vonat
kozó vetülete végez. A vektoriális tár
gyalásmód előnye itt is az, hogy se
gítségével általános vizsgálatoknál ezt
az önkényes felbontást mellőzzük és
vizsgálatainkat az eredeti geometriai,
kinematikai adottságokon végezzük.
K ülönleges vizsgálatoknál természe
tesen a koordinátákra térünk vissza.
Példaként a 185. ábrán látható
r = a cos ti + a sin f j + 6tk
ú. n. közönséges csavarvonalat említ
jük. Ha a t növekszik, akkor azfí-pont-
nak az (x, y)-síkra való vetülete
x — a cos t , y = a sin t
körmozgást végez, maga az K-pont
tehát egy α-sugarú, a «-tengellyel pár- 85. ábra,
huzamos alkotójú körhengeren mozog; Jobbmenetü közönséges csavarvonal,
mégpedig a z — bt eg3renletre való
tekintettel pozitív b-nél emelkedik, negatívnál leszáll. Pozitív 5-nél, mint az
ábrán, jobbm enetű, negatívnál balm enetű csavarvonalat ír le. A szőlő indái
az előbbit, a komló indái az utóbbit követik.
Általánosêsetben az r=r(í)-függvény ily ábrázolásnál nyert képe a szó
mindennapi értelmében vett görbétől, mozgástól élesen különbözik. Az össz
hangot a folytonosság s a. differenciálhatóság tulajdonságai teremtik meg.
Nevezetesen és betűről-betűre a skaláranalízis mintájára
lim r(<) = r0,
t—>í0
ha a í-hez elegendő közel eső t értékeknél r az r0-tól előírtan kevéssé külön
bözik, |r — r0| kicsiny. Ha még
lim r(í) = r(<0) = r (lim t),
t—»t0 r—>t0
akkor a függvény, a görbe a í0-helyen folytonos. Végre r= r(í) a t helyen
differenciálható, ha a
32
498 I X . A vektoranalízis elemei és alkalmazásai.
At r (t + A t) — r(í)
'ü t ~ At
differencia-hányados, egy a szelőbe eső vektor, At—>0 esetén egy határ

értékhez, egy vektorhoz tart. Ezt az r(f)-vektorfüggvény f-helyre vonatkozó
deriváltvektorának nevezzük, s — ha csak más megállapodást nem teszünk —
célszerűség szerint vegyesen a Newton, Leibniz, Lagrange jelöléseire emlé
keztető
. dv
’ Ü t’
jelek egyikével jelöljük. A 18(5. ábra. alapján nyilvánvaló, hogy

differenciálható r-vektornak a zérustól kü
lönböző r deriváltja az irányított görbe érintő
vektorát adja.
Valamely s = s(t) egyenesmenti mozgás
sebességének az $ pozitív vagy negatív szám,
Ö.S
egyenesmenti helyzetvektor -L- deriváltját
neveztük. Ennek megfelelően most megálla
di podunk abban, hogy
—-—érintővektora.
dl dv
az i — r(í) mozgás sebességét i = deriváltja
jelentse. Ez a derivált, a sebességvektor, tehát az érintőbe esik.
Közelfekvő tény, hogy a vektor koordinátáival egyetemben és csakis
ezekkel differenciálható és
r = á :i+ ij) + ák.
* Valóban minden vektornak s így a
dl Ax . , Ay . Az
~dt Ί η ' + Ύ ι' + Ίη *
vektornak is csak koordinátáival együtt lehet és van határértéke, s a határátmenet
ugyanazon feltételek mellett mint a skaláranalízis keretében az alapműveletekkel
sorrendre nézve felcserélhető.
Koordinátákban tehát az érintő vagy sebességvektornak puszta hossza
|r |= jA i 2 = f/ & 2 + i f + i 2 = v
és így három iránycosimusa :

r.i
cos - r =- , cos β = ___ %= - ,
Y á ? + i f + z2 Y x 2 + y2+ «2
z
COS Y = . . ■ T-T=r«
f á? + i f + z 2
Pl. a csavarvonalnál
— a sin t a cos t _J>_____
cos a = cos β — cos γ
Y W + W ’ Y a 2 -f- 6 2 ’ \ / a 2 - f b2 *
1. §. A vektor-skalár függvény. 49Ü
Ami pedig a kinematikai vonatkozást illeti,

x = vx, y — vyt z = v2
a tengelymenti vagy alkotó mozgásoknak sebességei, v=
|r| pedig — amint
a következő pontban kimutatjuk, joggal — ‘pályasebességnek nevezhető.
Ugyanazzal az indokolással, amint a skaláranalízis körében mármost:
(ri + r2)' = r; + t ‘
(c r)' = cr', ha c állandó skalár,
(ri · r*)' = rí . Tt + rt .x;
(r, X r2)' = τ ; Χ γ, + γ, χ r ;,
az utolsó esetben azonban most a sorrendre is ügyelve. így

(r, h rH)' = (r,' r2r8) + (r, r' r3) + (r, rara')
kapcsán a determinánsok differenciálási szabálya is előttünk áll.
Pl. (r2) '= (r.r)' = r\r + r.r' = 2r.r\
Ha továbbá r=r(s) és s=s(t) változójának differenciálható függvénye,
akkor r, mint f-nek s közvetítésével előálló függvénye differenciálható és
deriváltvektora:
dr(.s(<)) dl ds
dt ds dt
Végre egy ismert tételnek megfelelően, állandó vektor deriváltja zérus
és megfordítva, ha egy közön r =
0, akkor ott r = r0állandó vektor.
* A tétel első fele világos. Ugyanez mondható második feléről is — koordiná
tákra való bontás után. De e nélkül is könnyen belátható. Ha u. i. r 0 = r(/„) az
r-vektomak egyik értéke és e körül t = 0 , akkor
— 0)! = 2 (r — r0) . t = 0 .
íg y tehát az (r— r#)2-szám állandó, s mivel í„-ra zérus, mindig zérus.

Kinematikailag tehát r = 0 nyugalmat jelent. Ezek a meggondolások
azt mutatják, hogy azok a helyek, amelyeken r = 0 , csak kivételes, s z i n g u
lá r is helyek. ^Sokszor a görbe érdekes geometriai sajátságának, de sokszor
csak egy szerencsétlen paraméter-választásnak jelei.
A legutóbb említett tétellel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a hatá
rozott és a határozatlan integrál fogalma és a kettő kapcsolata skalár-skalár
függvényekről vektor-skalár függvényekre betűről-betűre általánosítható,
így, ha valamely mozgás i = r(í) sebességvektorait ismerjük, — egy 0-pont-
ból felrakva ezek az ú. n. sebességi-görbére, hodográfra vezetnek — akkor
integrálással az eredeti mozgásra jutunk. Vagy ha egy JB-pontra az (a, β)-
időközben p(t)-erő hat, akkor az utóbbinak ú. n. impulzusvektora:
s
!im 2 p ( n ) . A t, — I p (t) d t.
Max Jti —►O i ^
32*
r>oo IX . A vektoranalízis elemei fa alkalmazásai.
Ha az m-tömogfí fí-pont éppen ez erők hatása alatt mozog, tehát

Newton axiómája szerint p = -^ (mv), akkor tehát
vagyis az impulzus a mozgásrektorok (mennyiségek) különbsége. Ha a mozgás

kezdőpontjában v(a) = 0, akkor az impulzus éppen mv.
2. Görbék alaki viszonyai. Görbület és csavarodás.

Teljesen a· skaláranalízis körébe vág egy r = r(í)-görbe a ^ t ^ β szakasz
beli darabjának hosszúságmérése. Mivel ezt síkgörbék esetén már a II. 7. §
8. pontjában, sőt — mindenesetre komplex aritmetikájú síkvektorokra
szorítkozva — a IV. 4. §1. és 2. pontjában vektorokkal is tárgyaltuk,
mondanivalóinkat rövidre foghatjuk.
A folytonos r = r(t)-görbe az (a, β)-közön szakaszonként síma, ha e köz
végesszámú részre bontható úgy, hogy minden egyes részen belül a derivált
folytonos, a zérustól különböző, míg e részek végpontjához közeledve véges
határértékhez tart. Geometriailag, ha ennek a görbének végesszámú pont
kivételével mindenütt érintője van, és ez irányát folytonosan változtatja.
A kivételes pontok általában szögpontok, amelyekben a bal- és a jobboldali
érintő nem esik egy egyenesbe. A síkgörbék mintájára az ilyen térbeli görbe
is rektifikálható. Azaz, ha az (a. /9)-közt valamely
a = t0< t 1... < t n= β
beosztással z/b-hosszúságú darabokra bontjuk s az így nyert
r(y, r(h),... r(<„)
vektorok végpontjait a Jr;=r(<d— r(í<_i) oldalú törött vonallal összeköt
jük, akkor a görbéhez írt e törött vonalnak
hossza a beosztás finomításával, de annak különbeni módjától függetlenül az
integrálhoz, a görbe ívhosszúságához tart.

Jelöljük a görbe a- és f-paraméterű pontjai közé eső darabjának hosszú
ságát s(<)-vel. Akkor tehát
s(t) = J (/ r2íít, és így az r folytonossági pontjaiban = {Λr*,
u
1. §. Λ vcktnr-akalár függvény. 501
hiszen az in teg rál felső határa sze rin ti d e riv á ltja az integrálandó. Az utóbbi
reláció egyszersmind a rra is fényt vet, m ié rt nevezik a sebességvektor puszta
hosszát pályasebességnek.
Válasszuk most m ár param éternek ezt a görbét jellem ző s-ívhosszú-
ságot, vagyis írju n k l helyébe s-et, megjegyezve, hogy e különleges para
m éterre vonatkozó d e rivá lta k jelölésére ezentúl Lagrange vesszős jelölését
ta rtju k fenn. M ive l
ds
——= 1 , ebben az esetben i / r '2 = 1 ,
ds
azaz 'paraméterként az s-ívhosszúságot választva :
a tangenciális vagy érm tíhektor éppen egységvektor. A t = s param éterválasztás

tehát kinem atikailag azt je le n ti, hogy a görbét egységnyi sebességgel fu t
ju k be.
H a az r kétszer differenciálható, akko r az
r'2= l
azonosságból differenciálással
2r'.r" = 0
adódik. Tehát vagy r" = 0, vagy a zérustól különböző r" merőleges az r '—t
vekto rra. A z előbbi eset általában csak kivételes pontokban következik be,
hiszen ha
r" = 0, a kko r r’= r0 állandó, és így r = r„s -j- rx,
a «görbe» tehát érdektelen egyenes.
Az érin tő vekto rra merőleges r" = t' v e k to rt a görbe normálisvektorának
nevezik. E z m ár általában nem egységvektor. Puszta hossza
G = 11'| = + 1/7* = + / r 772

a görbének ú. n. első görbülete, röviden görbülete. M ive l egyenes esetén
r"2— G2 = 0, ez valóban m integy az egyenestől való eltérést m éri. A I I . 7. §9.
a la tti definícióval megegyezésben — az előjelre nem nézve —
G = lim
J 8 -* 0 !
ahol |Ja | az s és s + Js-beli érintő k hajlásszöge.

* Valóban a mostani definíció alapján
(It I At
= Inn — ·
ds j s —+o I d e
Ha tehát az s és β + Js-beli t érintő egységvektorokat egy pontba felrakjuk, akkoi-

végpontjukat a Jt-vektor köti össze s ez a három vektor egyenlőszárú háromszöget
képez. Mivel a szárak egységnyi hosszúságúak, a közéjük zárt |A u |szög és a 1A t |
alap között a |Jt |- 2 sin \ 1Au kapcsolat áll fenn. így
Mi I X . A vektoranalizis elemei és alkalmazásai.
dt_ .. 2 s i n i i Λα I \Aa\ s in i zla i

o = = l i m ---------------- —— Iim — t - l i m — j- 2—-
ds Js— t0 í ds | ja—>o , A s | j a—.a j |Λ α |
s itt a második tényező egy jólismert képlet szerint 1 .

A norm ális egységvektort n-nel je lö lik . íg y tehát
t' _t'
!t'| G
A tangenoiális és a norm ális egységvektorokra merőleges, és azokkal

az adott sorrendben jobbrendszert képező
b= t x n
egységvektor az ú. n. binomiális (kettőre merőleges) egységvektor. Síkgörbe
esetén, am iko r t és n e síkba esik, b e síkra merőleges, tehát· nagyságra és
irá n yra nézve állandó : b '= 0 . Az |b' | tehát m integy a síkból való kicsava
rodást m óri. E zé rt az
|b '|= Y\F= | T|
értéket a T m ásodik görbület- vagy torzió-, csavarodás abszolút értékének
nevezik. A görbület m intájá ra
T |= lim = lim ML
J8-* 0 | ds JS— t o \M
ahol \ Λ β \ az s és s+ Jx- b eli binom iális hajlásszöge.

Összefoglalva : a görbe szinguláris p o ntjain ak kivételével a görbén futó
fí-ponthoz egy vele mozgó
dt 1 dt ,
b= t X n
0
ú. n. kísérő triéder, háromláb ta rto zik. H árom s ík já t: a (t, n), az (n, b) és
a (b, t)-síkot, rendre sim uló-, norm ál- és re k tifik á ló síknak nevezik.
Példákat a következő két pontban tá rg ya lu nk.
3. A Freuet-féle képletek.
Megállapodásunk szerint a g ö rb ü le t: G g 0. Ezzel szemben a T csava
rodásnak előjelet is adunk. Mégpedig m iután k im u ta tju k , hogy b' az n nor
m ális egysógvektorral párhuzamos, tehát
*rftT
b'= ± | Γ | n,
o ly előjelet, hogy
b = — Tn
«1
Cb 4 legyen. A b' u. i., m in t a t-re ezek szerint merőle
ges vekto r, a kísérő három lábat a t-órintővektor
kö rü l fo rg atni igyekszik. A z előjel ily e n meg
Qn
választásánál m ár most p o zitív T esetén b = — Tn
187. ábra.
A kísérő háromláb forgása éppen a 187. ábrán megadott irá n yú , úgyhogy a
F re n e t és Darboux szerint. három lábat t kö rül p o zitív irányb an forgatja.
1. §. .4 vektor-skalár függvény. 503
E z t tud va most m ár fe lírh a tju k a

I 0 G 0\ t'= Gn
í— G Ο T m á trix ú n' = — G t -f Tb
' 0 — T 0 ' b'= — Tn
képleteket (187. ábra.). Ezek a F renet francia geom ótertől származó (1847)
híres képleteknek modern és áttekin thető ve kto ra la kja i. M iv e l a t, n, b ve k
to ro k egységvektorok, koordinátáik tehát e vekto ro k irányc o sinu sai:
a fe n ti egyenletek ez iránycosinusok d e riv á ltja ira kilenc egyenletet adnak.
* A fenti vektoregyenletek közül az első az előző pont végén megadott egyen-
dt
letek másodikénak a t' = - j p deriváltra megoldott alakja.
A h a r m a d ik a t a csavarodás előjelével kapcsolatban éppen az előbb írtuk fel.
Ennél még annak kimutatásával maradtunk adósak, hogy
b'|| n, másszóval hogy V J_ b és b'_|_ t.
Ez azonban a b2 = 1 és b . t = 0
azonosságokból egyszerű differenciálással adódik :
2b . b '= 0 és b '. t + b . t '= b '. t ‘ 0,
mert b . t '= b .G n = 0 , hiszen b_}_n.
Végre a m á s o d ik a háromláb kapcsolatainak és az előbbi két F renet -féle
képletnek következménye :
n '= (b x t ) '= — (t x b)' = — t 'x b — t x b '= — ö ( n x b) -f T ( t x n).
Megjegyezzük, hogy az s-paraméter szerinti d e rivá lta kka l
G = /r ^ , T = ( r rr"2
r } ·
egy más ^-paraméterrel p ed ig :
(r x ϊ)2
T =
(r r r)
G2 =
(i*)* (i· x if)2
* Az első kifejezés G-re maga a definíció volt. Az első kifejezés T-re a második
Erenef-képletből következik. Ez n= —r"
p- deriváltjára az
r"G '
= — Gt + Vb
fí G2
képletet adta. Ennek mindkét oldalán élőiről az - p = n-vektorral vekloriálisan,

azutáu az így nyert vektort a r' = t-vektorral skalárisán szorozva az
τ ,r ,,τ h,
— = — G-(tnt) V’(tnb) = T
(r*
kifejezésre jutunk, amely G ‘ = r " 2 kapcsán a fentivel megegyezik.
Az általános í-paraméter szerinti kifejezések a láncszabálynak
, dt _ dt dt _ r
de dt de ) / 12
mintát követő egy-, két-, háromszori alkalmazásával az «-paraméterre megadot
takból egyszerű számítással adódnak.
Áss utóbbi két képlet alkalm azásaként mutassa k i az olvasó, hogy az

r — a cos t i + a sin I j -f bút
csavarvonalnál
G= T =
a 2 -f- b2 b2
M ásik alkalm azásaként a görbevonalú mozgást e m lítjü k . Az r = r (t)

mozgásnál a sebességvektor:
_ di dr ds ds
t.
V dt ds dt dl
Ennek az időszerinti d e rivá ltjá t , az r-ot gyorsulásvektornak n e v e z ik :

d2s ds d t
a = V= dT á í '
ds . dt dt ds ,,
M ive i
Ü t *“ - M S S - 0 ™·
végre a görbület reciprok értéke a R görbületi s u g á r :
d2s , v2
a = i ? ' + 7 r ”·
am ive l a gyorsulást tangenciális és no rm á lis alko tó kra b o nto ttuk. Am íg

, . . . . . d?t
tehát -7-S- m indig a norm ális irányába esik, addig csak akko r, ha a
d2s ds2 dt2
pályagyorsulás zérus.
4. M erev testek mozgása.

A F ren et-féle fo rm ulákn ak D arboux francia m atem atikus 1887-ben igen
érdekes kin e m a tika i interp retáció ját adta. Ism ertetésére két, önmagában
is fontos s a vekto ran alízis eleganciáját kidom
b orító té te lt k e ll előrebocsátanunk. ím e az első:
szilá rd testnek egy tengely k ö rü li forgását egy
vektorral szab h a tju k meg.
H a u. i. az OO'-forgástengelyen (188. ábra)
egy e-egységvektort veszünk fel s e kö rü l jo b b
menetben a p o zitív fo rgásirányt m egszabjuk, a k
ko r a forgást, m in t a I I . l.§5- b en e m líte ttü k,
az előjeles ω = ^-szögsebesség je lle m zi. Ezekel
az adatokat a
d = a) e
ú. n. forgásvektorba tö m ö ríth e tjü k. H a m árm ost
forgás d forgásvektora.
a forgó test egyik B-pontjának helyzetét a te n
gely valam ely 0 -pontjához képest az r-vektor szabja meg, a kko r e ponl
sebességvektora :
2. §■ A vektor-skalár függvény. 505
dl
i r = a x i '
* Valóban ez 1) a d és r síkjára merőleges és ezekkel jobbrendszert képez.
2) abszolút értéke
|d | | r | |sin (d, r) | = | ω | <>,
ahol (/ a ü-nek a tengelytől való távolsága — megegyezésben a mechanika ele
meivel .
Hasonló képlet áll fenn a merev testnek eg y fo n t k ö rü li mozgásánál is:
H a a m erev test egy rö g zített 0 - p o n tja k ö rü l fo ro g , a k k o r m in d e n id ő p o n t
b an ta lá lh a tó egy d= á (t)- ve k to r ú g y , ho g y a m erev test b á rm e ly B - p o n tjá n a k
sebességét, az 0 R = r-vekto r d e riv á ltjá t a
dl
képlet szabja meg. Amíg azonban az előbb d irányát megtartotta s leg

feljebb csak abszolút értékét és értelmét (a szögsebesség értékét) változtatta,
addig most d esetleg irányát is változtatja, úgyhogy
a m erev test p o n t k ö rü li fo rg á sa m in d e n egyes id ő p o n tb a n egy-egy a rö g z í
tett p o n to n átm e n ő s az id ő b e n válto zó te n g e ly k ö rü li fo rg á sn a k tek in th e tő .
* ím e e rendszerint bántó pongyolasággal kezelt tétel szabatos igazolása! —
Ha a test egyáltalában mozog, akkor legalább egyik O A = a-vektorára nézve
á φ 0. Vektorai között továbbá van egy O H = b, amelyre az a . b = konst, reláció
kapcsán
á . b + a . b = 0 , azaz ά . b = — a . b,
de az utóbbi kifejezések a zérustó különbözőek Ellenkező esetben különböző
irányú b esetén is
á . b = 0 volna,
am iből á = 0 következnék, ellentétben az a megválasztásával. így tehát a
(., d = A ü i = - - ^ Á
á .b a.b
vektor felírható. E z a keresetű
Egy a vektoralgebrából (VI. 1. § 7.) ismert képlet szerint u. i.
(á x b) x a = (á. a) b - - (b. a) h = — (b . a) 1»
(hiszen a merev a-vektorra nézve a- állandó s így 2 a . ά = 0 ),
úgyhogy legalábbis d x a= &
és hasonlóan d x b = b.
Ha m ost c = a x b, akkor
é = (& x b) + (a x b> = [(d x a) x b ] + f a x ( d x b)],
s innen az idézett reláció háromszori alkalmazásával most már azt találjuk, hogy
dX c= ó.
Ha tehát r a merev test egy tetszésszer i n t i , az a, b, c vektorok szerint
r = »a + j/b + zc
50f> I X . A vektoranalízis elemei és alkalmazásai.
m in tára felbontható vektora, akkor erre is

d x r = ®(d x a) + y(& xb ) -I-»(d x c)
= x i í + y \b+ zc = r,
a m in t állíto ttu k .
D a rb o u x nak — akkoriban még fárasztó koordináta-módszerrel leszö
gezett — észrevétele az, hogy ha valamely merev testet t, n, b egység
vektoraival együtt egy pont körül úgy mozgatunk, hogy ezek minden idő
pontban egy a görbén egységnyi pályasebességgel (í=s) mozgó t, n, b három
láb vektoraival rendre párhuzamosak maradnak, akkor e test pillanatnyi
forgását a ma D a rb o u x -féle vektorn ak nevezett
d = T t+ G b
vektor szabja meg. Valóban a t, n, b végpontjai akkor az előbbi tétel szerint
t' = d x t = Gn
n '= d x n = — Gt +21»
b '= d X b = — Tn
sebességgel mozognak, F r e n e t képleteivel megegyezésben. Ebben az inter
pretációban tehát F ren e t képletei azt mutatják, hogy
a k ísérő három láb egy eltolódás m ellett a D a rb o u x -féle vektornak m egfelelő
p illa n a tn yi szögsebességgel fo r o g ; és pedig az érin tő körü l a T csavarodásnak,
a b in om iá lis körü l a G görbületnek m eg felelő szögsebességgel.
δ. Görbementi vagy vonalintegrálok.
Az 1. pontban az integrálnak
jS
lim
Max Jti.—>o
£ P(*») · dti =
i j"
I p(t) dt
alakú általánosításáról már megemlékeztünk. Ha t— s egy görbének egy
rögzített pontjától számított, ívhosszúsága és az integrálandó maga r=r(.sj,
helyesebben ennek ρ (s)-szerese, ahol q ( s ) a vonalmenti tömegeloszlás sűrű
sége, akkor
Sji
J r(s)g (s)d s
ro = - “ s7
I q (s ) ds
8β
a von alm en ti töm egeh szlás sú lyp on tjá h oz vont vektor. Koordinátákra bontva
ez a fogalom a VIII. B. § 6-ban közöltnek tökéletesen megfelel. A szám
lálóban fellépő integrál az ú. n. görbementi vagy vonalintegrálnak legegy-
szerftbb típusa Lássunk két más típusú ilyen integrált.
Legyen
G: r = r(f) egy az közön
t. §. A vektor-skalár függvény. 507
értelmezett folytonos, szakaszonként síma, tehát rektifikálható görbe.

Rendeljünk ennek minden r-vektorához egy f-vektort, amely az r-rel foly
tonosan változik. Másszóval vegyünk egy a G m en tén értelm ezett folyton os
f = f(r) vektor-vektor fü ggvén yt. A r behelyettesítésével ez természetesen egy
f(r(f))=F(t) vektor-skalár függvényre redukálódik. Most már könnyen kimu
tatható, hogy a
lim 2 Rfi) ■ A t i = I f(r) . d l
M a x |^ J —>0 í
és lim X f (r*) x z/r, = | f(r) x dv

M a x | ^ | — >0 i (·/
határértékek léteznek s a már ismert alakú m
j'f(r (É))— ^,- f t ( r ( t) ) x - § d t
integrálokkal rendre megegyeznek. Ezeket az integrálokat is a G'-re vo

natkozó görbem en ti, vagy von alin tegrálokn ak nevezik. Az első közülük
skalár, a második vektor. Ha a paraméter a t = s ívhosszúság, akkor
dv (lr
t órintő-egységvektor, úgyhogy az előbbi integrál:
dt ds
J ft ds,
rP
ahol f t az f-vektornak a mindenkori érintőre vetett vetületű. íme két fontos

példa erre a típusra!
Ha p(r) a görbén mozgó pontra ható erő, akkor az általa végzett munka
kiszámításánál a görbét egy törött vonallal közelítjük meg s ennek Jr,
szakaszán megközelítően az erőt a pfo)-vektorral állandónak tekintjük,
akkor p(r.;).Jrí az e szakaszon általa végzett munka. Összegezés és ezt
követő határátmenet már most a görbe mentén végzett munka
L = Jp (r).d r= Jp .|-^ =
G S„
értékére vezet. A
dv dx . , dy . , dz ,
p = Xi + Xj + Z k , -3- = -T - i + - f - ] + -5 -k
ds ds ds ds
koordinátákat bevezetve ez az
S,1
/ ( + γΐ +z
8a
H * +Y^+z*
G
alakba megy á t ; a második szimbolikus.

Második példaként a görbementi áram lást említjük :
j v(r) . dt =■ j vt ds,
G s"a
ahol v(r) az áram lási sebesség (IV . 6 . § 6 .).

A második in teg ráltíp u s síkidom ok területm érésénél lép fel. H a az
i, j-sík O-pontjából fe lra k o tt r = r( t) síltvelctorok végpontja — m iközben a
t az (a, β)-közt egyszer b efutja — egy egyszerű folytonos, zárt, szakaszon
ként sim a görbét ír le, akko r az ezzel h a tá ro lt Γ -tartom ány, a m in t tu d ju k
( V ili. 3 . § 2 .), mérhető. T e rü le ti mérőszámára most m ár így ju th a tu n k :
A görbét befutási irányában a R 0, . . . , R n po nto kkal részekre b o n tju k, az
íg y m eghatározott R 0, . . . , R n sokszög te rü leté t m eghatározzuk s a beosztás
finom ításával já ró határátm enetet elvégezzük. A szerint, am in t a görbe
befutási irá n ya p o zitív, ille tv e negatív, elegendő finom beosztásnál e sok
szög befutása is p o zitív ille tv e negatív. A sokszögek előjeles te rü le ti mérő-
számának határértéke tehát a síkidom területére is egy előjeles inérőszám ot
ad. E z az előjel a I I . 7. §3. pontjában szektorszerű síkrészekre elfogadott
előjelválasztással megegyezik. A z íg y n ye rt mérőszámra is — ko o rd in átá k
ban — az o tt megism ert
/
| I (xy — yx) dt
a
L e ib n iz-féle képlet adódik.
* Ha u. i. az O-ból a R t pontokhoz vont vektorokat Γί-νβΐ jelöljük, akkor
a R„, R lt . . . , R n sokszög előjeles területét a V I. 1. § 6 . szerint az
έ Σ U x (r<+,— r<) = J Σ r s x Ar4
i
vekto rn ak k-ra, az i, j-sík pozitív norm álisára vonatkozó k o o rd in átája a d ja meg.
M int lá tju k , ez az összeg éppen a m ásodik in teg ráltíp u ssal kapcsolatban m egadott
alakú. A m o n d o tt feltételek m ellett te h á t a Max | 1—>■0 h a tá rá tm e n e t elvégez
hető és a
t>
T = j j r(t) x d r = l j v(t) x -^-cW
g «
v ektorra vezet. H a — m e rt csak az i, j-síkban v agyunk —

r = x i -r y i , te h á t r = ái yj,
akkor az integrálandó éppen az
i 3 k
x y 0 = (xy — yx) k
x y 0
vektor. íg y te h á t az előjeles T terü leti m érőszám ra, m in t k-m enti koo rd in átá
já ra valóban Leibniz képlete áll előttünk.
2. §. A kétváltozós vektor-skalár függvény. 509
2. §. A k é tv á lto z ó s v e k to r - s k a lá r fü g g v é n y .
1. Alapfogalm ak.
Amint az egyváltozós vektor-skalár függvényt egy görbével, úgy a két

változós
r = r (u, v)
függvényt, ha e vektorokat egy 0-pontból rakjuk fel, végpontjaik geo
metriai helyével, egy «felülettel» ábrázolhatjuk. Eg}r-egy v — konst. értéknél
u. i. egy-egy
r = t ( u , konst.)
egyváltozós függvény, egy-egy görbe áll előttünk s ezek a görbék éppen
egy felületet töltenek ki (189. ábra). Ezek a görbék e felületnek ú. n. u-para-
m étervonalai. Ugyanerre a felületre esnek az
egy-egy konst, értékhez tartozó
r = r(konst., v)
görbék is, e felületnek ú. n. v-paramétervonalai.
Ha úgy az w-nak, mint a r-nek egy értéksoroza
tot adunk, akkor az így nyert görbék a felü
letet behálózzák.
Az r = a:i ~\-y] + zk vektort koordinátákra 189. ábra. Egy r = r («, v)
bontva, a felület koordinátákban kifejezett felület az ·», v-hálózattal.
x = x (u , v), y = y (u , v), z = z(u , v)
egyenletrendszerére jutunk. Erre a híres Gauss-féle (1827) paraméteres elő
állításra elemi példaként a.z egységgömböt említhetjük. Pontjait a VIII.
8. § 9. szerint az
x = cos<5 sin#, y = sin® sin#, z = cos#
egyenletrendszer szabja meg, ha a két paraméter ψ és # a

T: 0 φ < 2π,
tartományban változik. A paramétervonalak hálózatát a ^ = konst. meridián
félkörök és a # = konst, párhuzamos körök alkotják.
Ha paraméternek magát az x - e t és y - t választjuk, akkor az egyenlet
rendszer :
x = x, y = y, z = z(x , y),
és a felületnek ismert alakja áll előttünk. E u le r és utána M o n yé (1746—1818)
— a párizsi École Polyteehnique megszervezője — ezt az alakot használta.
A paraméteres alakkal szemben itt az x és y kitüntetett szerepet játszik,
ami a képletekben bántó aszimmetriákra vezet. Erre nem nézve mi, akik
pusztán a felület egyik pontjának kis környezetében való magatartásával
foglalkozunk, ezt az alakot is nyugodtan használhatnék.
510 I X . A vektor analízis elemei és alkalmazásai.
F ig y e ljü k meg azt is, hogy a paraméteres előállításnál tulajdonképpen

a rró l van szó, hogy az u , v változók síkjában, az ú. n. 'param éter-síkban
fekvő valam ely T-tartom ány (u, v)-pontjaihoz fe lü le ti pontokat rendelünk,
a T-tartom ányt egy felületdarabbal ábrázoljuk.
Az r = r (u, v) vekto ro k végpontjainak geom etriai helyét egy a szó
m indennapi értelmében v e tt felülethez a folytonosság és a differenciálható
ság sajátságai hozzák közelebb. Ezek a skaláranalízis köréből betíiről-
beture átvehetők. Nevezetesen: az (u0, v0) környezetében értelm ezett
r (u, v )-ie nézve
lim r (u, v) — r 0,
u—>«o
t»— >Vo
ha az («0, i;0)-párhoz elegendő közel eső (u, v) párokra |r(w, ®) — r 0 1 előír

tan kicsiny. H a még ezenkívül
lim r (u, v) == r(w0, u0),
U — >Uo
v—*Vo
a kko r t( u , v) it t folytonos. Végre r (u, v) az (u , »)-helyen differenciálható,
ha ta lá lh a tó két o ly pusztán az (u, c)-től függő dM, d„ v e k to r úgy, hogy
v(u + A u, v + Av) — r (u, v) = duA u + dvA v + e1A u + e2Av,
ahol az βχ, e2 vekto ro k, m in t u , v, A u , A v függvényei A u —>0, és A v -+ 0
esetén maguk is a zérushoz ta rta n a k. Ily e n k o ra s = konst, ille tv e u — konst,
esetnek megfelelő differencia-hányadosok határértékérő l is beszélhetünk s
ezek éppen a
, dr dr
i v ~ d ^ ~ Tu’ dv~ l h - Tv
parciális d e rivá lta k. H a folytonosak, akko r r (u, v) az (u, -helyen fo ly
tonosan differenciálható. E parciális d e rivá lta k folytonossága a d ifferenciál
hatóságnak ugyan it t sem szükséges, de a folytonosan differenciálhatóság
nak it t is elegendő feltétele. Hogy ezekután a láncszabály itt· is fennáll, az
m inden to váb b i n é lkü l világos. A következőkben az (u , rj- hely környezeté
ben folytonosan differenciálható
r= t (u , v)
függvényekre szorítkozunk s a felületnek e pontjában m utatkozó görbületi

viszo n yaiva l foglalkozunk.
2. É rin tő k. F e lü le ti norm ális.
Szem eljük k i a felület egyik o ly P (r(« , u))-pontját, am elyben

i 3 k
r«xr„ %u Vu 4= 0 ,
l)v
2. §. .1 kétváltozós velctor-skalár függvény. 511
azaz koordinátákban kifejezve az első sor elem einek

I Vu _ 'I Q _ j ])u
A =
Vv 1 1%V Vv
aldeterm inánsaí közül legalább egy a zérustól különböző. A felületet ilyen
pontjában sim ának nevezzük. A z — z(x, y) a la k esetén, am iko r u — x , v — y ,
E u ler jelöléseivel n yilvá n
A dz τ> dz n 1
A = - r = - W ' -*·
A P-n átmenő két
r = r( « , konst.), ille tv e r= r(k o n s t., v)
param étervonal, térgörbe érintő vekto ra az előző fejezet szerint
dl ... őr
~du ~ l l kt ve T v = 1 ‘"·
E g y e ponton átmenő más fe lü le ti görbét azzal adunk meg, hogy a para
m étersík (w, ®)-pontján átmenő egy v = «(w)-görbét, választunk s ennek
r = r (u, «(«)) képét felkeressük. A szim
m etria kedvéért a param étersík görbéjét is
u = u{t), v = v(t)
paraméteres alakban vesszük fel, am iko r is
a fe lü le ti görbét o ly
ff- r = r(tt(f), v(t))
alakban n ye rjü k, am elynél r végeredmény
ben pusztán a t függvénye. H a a para 190. ábra. írin tő vektorok,
m étersík görbéjéhez érintő vonható, azaz u és érintősík és felületi normális.
v a t szerint differenciálható és A 2-j-®2 =)=0 ,
akko r ugyanezt m ondhatjuk a g fe lü le ti görbéről is, am elynek érintő
vektora. a láncszabály szerint
r= tuú + r„ú.
Ebből látható , hogy
a P fo n to n átm enő va la m e n n y i érintővel bíró felilleti görbék i érintői egy
síkba, a z e -fo n to n átm enő u- és v-faram étervonalalc r„ és t v érin tő in ek síkjába
esnek. E z t a síkot a felület P -beli érintősíkjának nevezik s p o zitív norm álisán,
a P-beli fe lü le ti norm álison a
U û X l-v 1·ιι X r v
IΓ« X r* I Y(ru X r^)2
egységvektort é rtik . K o o rd inátái, vagyis iránycosinusai tehát
cos a =
A
cos β -
B
cos γ ■
-
c
Y A * + B 2+ C 2 ’ Y A 2+ B 2+ C 2 ’ Y A 2+ B 2 '-C2
vagy az E u ler-iéle a la k b a n :
-V —9 1
V v 2+ f + i ' Vv*~+<? + 1 ’ / p 2 + q2 + l
3. A két fundam entális alak.
M a ra d ju n k a P-ponton átmenő
r = r(« (£), r(t))
fe lü le ti görbén. V izsg álatánál most m ár két kifejezés já ts z ik szerep et: az
I = r2 = r . r és a 1 1 = — r.Á
skaláris szorzat. M ive l a láncszabály szerint

i = r wA + rvv és N = Ν„ύ + Ν„ΰ,
e két kifejezés az
I = E ú* + 2F ú v + G v2
és I I = L u 2 + 2M ú v -|- F fv2
quadratikus alakba, a felülethez tarto zó első és második fundam entális
alakba megy át, ahol G auss jelöléseivel
É = r j, F = i u . t v> G = t i
az ú. n. elsőrendű-, és
£ = — r)(.N„, 2M = — ( r „ .N „ + r„.N„), N = — r„.N„
a másodrendű alapmennyiségek. A z it t szereplő G a fe lü le ti görbe görbületé
tő l élesen megkülönböztetendő. A görbület h e lye tt ezután különben is
~ -et íru n k és a B-mennyiséget g ö rb ületi sugárnak nevezzük. H ogy N a
JlC
N-vektortól megkülönböztetendő, az n yilvá n való .
A m in t egy egyszerű szám ítás m u ta tja , a
|r„ x r„ | = |ΓΖ* + B 2 + C 2 = γΕ β — F2= W
mennyiség a param étervonalak é rin tő i á lta l m eghatározott parallelogram m a
területe é$- a N kifejezése kapcsán
1 1 1
■G pp- (AííAvA u) , M = (ûvûVv) > F f = pp. ( ν „ Γ „ ) .
A z E u le r-féle alakban tehát.
W = |r„ x r , | = j/ p 2 + g2 + 1
es L — , Μ — ψ -, Λ — ,
ahol r = s = zxy, t== zyy a z { x , y) m ásodik parciális d e riv á ltja i. E z az

s és t a fe lü le ti görbe ívhosszúságától és param éterétől természetesen élesen
megkülönböztetendő.
4. Felületek görbületi viszonyai.
S o ro lju k it t most m ár fel — a világosság kedvéért közbeszőtt meggon

dolások n é lkü l — a felület égv P-pontján átmenő g fe lü le ti görbék görbü
letére vonatkozó tételeket.
a ) A felület egy pontján átmenő s közös sim uló síkka l bíró görbék
görbülete it t megegyezik.
íg y a P-n átmenő g görbék görbületének vizsgálatánál elegendő a s ík
m etszetek görbületével foglalkoznunk. A zokat a síkm etszeteket, am elyeknek
s ík ja i a P-beli érintő síkra merőlegesek, norm álm etszeteknek, pontosabban
az érintősíkból kim etszett egy-egv érintőhöz tartozó norm álm etszetnek
nevezik.
J e lö ljü k most m ár a görbületet -=--rel, ahol Ti a görbületi sugár. Meg-
h
állapodásunk szerint a görbület, s íg y R is, n e m negatív szám. Változtassuk
meg ezt a megállapodást a norm áhnetszetek görbületi sugaraira nézve,
am ennyiben ezeket po zitívnak ille tv e negatívnak te k in tjü k a szerint, am int
a norm álm etszetek n-normálisa a P-beli N fe lü le ti norm álissal hegyes
ille tv e tompaszöget zár be, tehát n .N p o zitív ille tv e negatív. íg y pl. a
191. ábrán a norm álm etszetek fí„ g örbületi sugara negatív, úgyhogy- a főkör
sugarát ábrázoló p u szta távolságot — Ρ,,-nel je lö ltü k .
b) Meusnier francia geometer tétele (1785) most m ár azt ta n ítja , hogy
egtv és ugyanazon érintőhöz tartozó ferde- és norm álm etszet görbületi sugarai
között a
Rfp— Tiyi cos ip
kapcsolat á ll fenn. I t t φ a ferdemetszet norm álisvektorának a P-boli fe lü le ti
no rm álisvekto rral bezárt szöge, R,r a ferdemetszetnek n em negatív- és B„
a norm álm etszetnek előjeles görbületi sugara. Szóval :
ferdem etszet görbületi sugara a norm álm etszet görbületi su g a rá n a k a ferde-
m etszet norm álisára vetett derékszögű vetülete (191. ábra).
E té tel alapján most m ár csak a P-beli érintőkhöz tartozó normál-
metszetek görbületének vizsgálata marad hátra. A viszonyok ebben a te k in
tetben is egyszerűek.
c) H a u. i. D u p in (1818) francia geom étert követve a P-beli érin tő kre
P-ből k iin d u lv a a megfelelő norm álm etszetek R görbületi sugarából képezett
/ | B | értékeket fe lra k ju k , akko r az íg y n ye rt pontok egy m ásodrendű gör
bére, a felület P -beli Dupin-féle in d iká trixá ra esnek.
A szerint, am int ez az in d ik á trix az
ellipszis (kör), .hiperbola, parabola
osztályába ta rto z ik , a P fe lü le ti pont
ellip tikus, hiperbolikus, parabolikus.
33
514 I X . A vektor analízis elemei és alkalmazásai.
A parabola-osztályba tartozó in d ik á trix m indenesetre párh u za m o s egyenes

párrá fa ju l el. (A 192. ábra egy e llip tik u s és egy parabolikus pont
in d ik á trix á t m u ta tja .) P l. az ellipszoid p o n tjai e llip tiku s , a hip erb o likus
paraboloid nyereg-pontja hip erb o likus s a henger p o n tja i p arabolikus
pontok. A gömb p o ntjaiban az in d i
k á trix kör.
d) Az algebrailag legnagyobb és
legkisebb görbületeket főgörbületek
nek, a megfelelő norm álm etszeteket
pedig főm etszeteknek nevezik.
192. ábra. Dupin-féle indikátrix elliptikus

illetve parabolikus pontban.
A két főgörbület szorzata, a felület P-beli Gauss-íéle görbülete:

1 1 LN — M 2 r t — s2
~ B , * f í2 — E G — F 2 ~ (p2- 1 -q2jr l )2 ’
míg a főgörbületek szám tani közepe, a fe lü le t P-beli átlagos vagy közép

görbülete :
1 /1 1\ 1 E N — 2F M + GL 1 ( l+ g 2) r - -2 tpqs+ (l+ p*)t
2 \2?j B j ~ 2 EG— F 2 ~ 2 (p2+ q 2^ í ) í
A szerint, am int K p o zitív, negatív, zérus: a P-pont e llip tik u s , hiperbolikus,

parabolikus. Az első és a harm ad ik esetben a fe lüle t P kö rü l é rin tő síkjá
nak egyik oldalán m arad, a másodikban azonban nem.
e) H a a P-ben az in d ik á trix nem kö r (ebben az esetben u. i. m inden
norm álm etszet főmetszet), akko r a főmetszetek érintőinek irá n y á t úgy
á lla p ítju k meg, hogy a
V2 — úv ú2 j
E F G |= 0
L M AT i
egyenletből w és v viszonyát m eghatározzuk s az íg y n ye rt é rtékp árt az

r = i uú + r vú
relációba b eh elye tte sítjü k.
j ) Ism erve a főgörbületeket, am elyek az
K = 0
egyenlet gyökei, az algebrailag legnagyobb, E 1-sugarú főmetszet síkjá va l

a szöget bezáró norm álm etszet R görbületi sugarát E u ler (1760) szerint a
következő képlet adja m e g :
1_ siu2« cos“«
ille tv e jj- ■
Ki ~ w r ~ R T
az utóbbi parabolikus, az előbbi e llip tik u s vagy hiperbolikus pontban.
5. Bizonyítások.
* Az előző pontban felsorolt tételekre a következő egyszerű kapcsolatból

jutunk : a N-normálisü /'-pontban ú és «-tál jellemzett érintőjű és n-egység-
normálisú g felületi görbe — -görbületére nézve :
ti
n.N II L ú* + 2 M ü v - Ν ϋ*
(*) B ú + 2 F ú v - Gv*
Ami magát e kapcsolatot illeti, mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy ha a kérdéses

görbének P nem szinguláris pontja, akkor e pontban
itt s a görbe egyik pontjától számított ívének hosszúsága. Ha tehát az s szerint

vett deriváltakat az előbbi cikk mintájára vessző kkel jelöljük, akkor
dN
~dt
kapcsán bizonyára
II _dr <rü
I ds de
Az 1. cikk szerint azonban itt
/ r'= t az érintő egységvektor és így t ' =
az első F ren et- féle képlet szerint, mert a görbület. Λ t-érintővektor azonban
A
a N felületi normálisra mindig merőleges. íg y azonosan
t .N = 0 és differenciálva t'. N t . N' = 0,
n.N
úgyhogy t . N '= t '. N =
~R~’
megegyezésben a (* (-alatti kapcsolattal.
A felület rögzített P ( u , «(-pontjában mármost N és valamennyi főmennyi
ség adott.
Ha tehát a P - n átmenő két görbére nézve itt a n-normális közös, továbbá
ü és v aránya megegyezik, vagyis az érintő is közös s így együttvéve a simulósík
33*
51G I X . A vektoranalízis elemei és alkalmazásai.
összeesik, akkor e két görbére nézve a (*)-alatti kapcsolatban n.N és közös.
így .1 - is megegyezik, amint azt a ) -alatti tételünk kimondta.
Ha a /'-pon ton átmenő két görbére nézve csak az érintő közös, tehát csak a
(*) jobboldalán álló kifejezés egyezik meg, akkor az ehhez az érintőhöz tartozó
normálmetszetnél és valamely ferdemetszetnél a baloldalon fellépő két érték :
i 1 - cos Ψ
Wn eS ~ ϊϊψ "
még mindig egyenlő. Ha tehát a noi'inálmetszet R n görbületi sugarának előjelére
vonatkozó megállapodást figyelembe vesszük, akkor így éppen aftj-alatti M e u s n ie r-
féle tétel áll előttünk.
Az indikátrix előállítására válasszuk az x , y , z rendszer kezdőpontjának a
/'-pon tot, x , «/-síkjának az érintősíkot. Ennél a választásnál a felületi normális
a z-tengelyre esik, tehát a 2 . pont szerint harmadik irényeosinusa
x„ Xv
cos y=j= 0 s így C— 4=0.
Vu VV
Az inverz függvényekre vonatkozó tétel (V III. 1. § 7.) szerint tehát a P k is

környezetében
x — x ( u . v) u — u ( x , y)
y = y ( u , V) V = V {X , y)
alakban *, y - ra megoldható s így a z = z ( m , v ) mint x és y egyértékü függvénye
előállítható : z =/(.-», y). Ebben a kis környezetben most paraméterként
x = u, y = v. z — f( x , y)
választható, amikor is
E = G = 1, E =0; L = r , M = s, N = t
a.7. E u le r-íé le jelölésben. A normálmetszet (η . N ^ 1 ) görbületére nézve tehát (*) az
(* _i_ = r cos·« H- 2 .s cos a sin a ■+■ í sin2«
alakba megy át, ahol

V
V r2+ i r V x -~ r i r
az érintő egységvektor koordinátái, tehát iránycosinusai ( 1 . § l.).
Ha ya ( **)-ba a
[Γ |/í| cos a = X . \ f |B| sin a — Y
jelöléseket bevezetjük, akkor az
rX * + 2s X Y + t Y - = ± l
egyenletekre jutuuk, amelyek közül az egyik az X , Y rendszerben bizonyára
valós másodrendű görbe. Mivel ennek ( X . Y )-pontja a választás szerint a /'-kezdő
ponttól
V x - ~ F 2= V W
távolságra van, ez éppen a P-hez tartozó D u p in -fé le in d i k á tr ix . Diszkriminánsa
s 0
I 0 ψ ( Η — s4).
o ^1
2. §■ A kétváltozós veklor-skalár függvény. 617
íg y ez a görbe akkor és csakis akkor elfajuló, ha rt — s 2 = 0 kapcsán a para

bola-osztályba tartozik.
A szerint, amint rt — s 2 sorjában pozitív, zérus, negatív : az indikátrix rendre
ellipszis, elfajuló parabola, hiperbola és a (**) jobboldalán álló quadratikus alak
sorra, definit, szemidefinit, indeflnit. E három esetnek megfelelően tehát· a (**) bal
oldalán álló - g - -értékek, s így a normálmetszetek görbületei rendre egyenlő elő
jelűek s a zérustól különböznek, előjelüket ugyan nem vált ják, de bizonyos irány
ban zérusértékűek, végre különböző előjelűek.
Ezzel a cj-alatti tételt s a d ) alatt a főgörbületek létezéséről, a felületi pon
tok A'-előjele szerint való osztályozásáról, végre a felületek ily pont körüli maga
tartásáról mondottakat igazoltuk.
Am i most az E u le r-té le képleteket illeti, ezek közül a parabolikus pontra
vonatkozó a 192. ábra szerint helyes. Elliptikus és hiperbolikus pontban transz
formáljuk előbb az indikátrixot a főtengelyeire. Akkor a. 2Λ' F-os tag kiesik, tehát
e = 0 , úgyhogy a. (**)-ból a főgörbületek előjelét figyelem bevevő éppen E u le r
képlete adódik.
Most már csak a főgörbületekre s a főmetszetek irányára vonatkozó állítá
sainkat kell igazolnunk.
A főgörbületek a normálmetszetek
1 II L ii- — 2 M ü v — N v 2
jB I E ü* + 2 F ü r G v-
görbületének relatív szélsőértékei az érintő irányát megszabó ú . v változókban.
Szélső értéke tehát e görbületnek csak ott lehet, ahol
ϋ XI „ I ( L u -\ M v ) — l l ( E u + F v )
su i r-
. d II n l ( M Ü + Ni>) — 11 ( F ü + Gv)
és — _ = 2 ------------------- T2------------------- = 0 ,
II I
vagyis ott, ahol értékét ismét bevezetve a
I 7Γ
(E L — E ) ii H- (R M — F ) v — 0
(R M —- P ) ü - \ - ( B N — G ) v — 0
rendszernek érintővektort jellemző, tehát a triviálistól különböző megoldása van.
i RL — E RM — F
vagyis
|R M — F R N — G
I
Ebből az - r - -ben másodfokú egyenletből azonban az és -j— gyökök szorza-
R, Ez
tára és összegére éppen a dj-alatti két kifejezés adódik.
Ha pedig a (***)-alatti kapcsolatokat az
E( Lú+ Mv) — ( E ú + F v ) = 0
R (M ü N v ) — ( F ii + G v) = 0
alakban írjuk fel s ennek a R , — 1 nem triviális megoldásrendszerét biztosító

L w -r M v Eü + Fv
M ü - r ATv F it — Gv
feltételét kissé átalakítjuk, akkor a főmetszetek érintőit jellemző m. v mennyisé
geket illetően az e j alatt megadott egyenletre jutunk. Az ottani egyenlet minden
esetre a semmitmondó 0 = 0 azonosságra redukálódik, ha
L = ).E. M = XF, N = XG,
51S I X . .4 nekloranalízie elemei és alku Imazásai.
de akkor a normálmetszetek görbülete: — —λ állandó, tehát az indikátrix kör.

Ezzel az előző pontban felsorolt tételek helyességét kivétel nélkül igazoltuk.
6 . Felszínmérés.
Görbedarabok ívhosszúságának m in tá já ra görbült felületdarabok

felszínének értelmezésénél az első p illan atb an bizonyára a következő e ljá
rásra gondolunk :
Az adott felületdarabhoz síkidom okból, pl. háromszögű lapokból álló
felületeket, poliédereket íru n k . H a márm ost e poliéderek felszíne elegendő
kicsiny oldallapok m e lle tt egy számhoz elő írta n közel esik, a kko r a felület-
darabot mérhetőnél? és ezt a számot felszínénél?
nevezzük. A geodézia háromszögelő eljárása ősi
idők óta ezen a gondolaton alapszik. H older és
H . A . S chw arz német, va la m in t P eano olasz m ate
m atikus azonban — kö rü lb e lü l egyidőben, t. i. a
m ú lt század 80-as és 90-es évei közö tt — k im u ta tta ,
hogy· ez az eljárás kellő m egszorítás n é lk ü l m ár igen
egyszerű felületd arab nál is csődöt mond.
A 193. ábra S ch w a rz példáját, egy körhenger'
háromszögelését m u ta tja . I t t a szögpontok egy
mást egyenlő távolságra követő, fc-számú párhuza-
193. ábra. Felszínmérés mos kör és α-számú alkotó m etszéspontjaiba es-
háromszögelésscl. nek. E lem i számítással kim u tatható , hogy a körök
és alkotók e hálózatának o ly sűrítésénél, am elynél
1c és a a oo-hez, a — viszony pedig a zérushoz ta rt, a harm onikára em lékez

tető poliéderek felszíne a hengerdarab ism ert felszínét kö ze líti meg. H a azon
ban ·— · egy p o zitív számhoz ta rt, a kko r egy nagyobb számra ju tu n k , sőt e
viszonnyal egyetemben a poliéderek felszíne is m inden határon tú l növek
szik. H a meggondoljuk, hogy az utóbbi esetben a háromszögek s ík ja i nem
a felülethez, értsd egy-egy érintősíkhoz ta rta n a k, hanem az a lko tó kra egyre
meredekebbek lesznek, a kko r ez az első p illan tásra meglepő jelenség menten
érthetővé v á lik . A felszín értelmezésénél tehát kellő óvatossággal k e ll el
já rn u n k.
Legyen a fe lüle t egyenlete
r — r(« , v),
ahol r az u , v válto zóknak valam ely mérhető ^'-tartom ányában értelm ezett
egyértékű, folytonosan differenciálható függvénye és
X rv=t= ű,
úgyhogy a 2 . pont szerint a felület m inden pontjában é rintő síkró l és fe lü le ti
2. §. A kétváltozós veldor-skalár függvény. 51 í)
no rm álisról beszélhetünk, am elyek állásukat folytonosan v á lto zta tjá k.

Tegyük fel továbbá, hogy e kapcsolat a T-tartom ány és a fe lüle t p o ntjai
között egy kölcsönösen egyértelm ű vonatkozást létesít.
B o rítsu k be m árm ost a T-tarto m ányt az u - és t'-tengellyel párhuzam os
■egyenesű ráccsal s ta rts u k meg ennek derékszögű négyszögei közül azokat,
am elyek ke rü le tü kke l eg yütt a T-be esnek. Az egyes négyszögeket bontsuk
fel még a bal felső szögpontból a. jobb alsó szögpontba futó á tló kka l három
szögekre. E beosztásnak a felületen egy görbevonalú háromszögekből álló
háló felel meg. H a egy-egy ily e n háromszög három szögpontjába egy három-
szög-síklapot illesztünk, a kko r egy a felülethez ír t poliéder-felületet nyerünk.
K im u ta th a tó , hogy elegendő finom beosztásnál e poliéderek felszínei
■egy számhoz, a felület
S — J j \vu x r„ !d u d v — f j \ / EG — F 2 d u d v
τ V
felszínéhez (superficies) e lő írta n közel esnek. Ily e n esetben a felületet quadrál-

hatónak nevezik. H a param étereknek m aguk az x , y változók választhatók,
a k k o r az 1 . és 2 . pontban m ondottak szerint
S = J j ]/ p2 -j- c f 4-1 d x d/y,

T
dz dz
ahol f
dx ’ ^ dy
A bizonyítás men ’te vázlatosan a következő: A '/’-tartomány egy átló a la tt
fekvő, J i i f és di'k befogókkal és
(U i ,v k ), (w( + t , vk) , (U{ , vk+ 1)
szögpontokkal bíró háromszögéhez a poliéderen egy

)I ^ riA.) x (r1-^+1 ■ Tjk) I = ) Y í5a- x Av^nc I
területű háromszög tarrozik. Ez még az
11 x |d a tJ v k = £ |(r„)tt x (tv\k ! j u {j r k - sik4 u ^ v u
alakba írható, ahol elegendő finom beosztásnál m in d e n egy előírt ε pozitív

számnál kisebb abszolút értékű. Geometriailag tehát a poliéder «húrháromszögeit»
közelítőleg a. ϊ ’-beli alapháromszög befogóinak arányában torzított érintő vektorok
háromszögeivel pótolhatjuk. A m ondott poliéderlapok összes területe tehát
z Σ i (r«k- x (r„)<* I + Σ eilsJ w {d v k .

ik i. k
A beosztás finomításával itt az első tag az G-integrál feléhez, a második tag pedig,
mivel abszolút értéke £. T-nél kisebb, a zérushoz tart. Csekély módosítással ugvan-
erro az eredményre jutunk azon poliéderlapok összegét illetően is, amelyek a '/’-
tartománynak az átlók felett fekvő háromszögeihez tartoznak. A teljes poliéderek
felszíne tehát a beosztás finomításával valóban a S integrálhoz tart.
7. Példák.
a ) A R su g a rú s így
x = R cos ψ sin ϋ , y — R sin φ sin d. z — R cos #
ko o rd inátájú pontokból álló gömb felszín e : 4 l \ l n.
Itt u. i. az u = φ . v - 9- választás mellett
Λ' — r® = x * + y \ + z l = R - s in -9 ,
F = · Tv “ r nx v ■ y uy v -j- z uzv — 0 ,
G = r? = aj + y'é — = R ‘.
tehát y E G — Ίΐ* = R l sin ft.
úgyhogy valóban
71 2 71
S = R 2 I J s i n ft <1φ d 9 = 4 Η2π .
bο
•Szigorúan véve az északi és déli sarkot — mivel ezekre ott φ nincs is értelmezve —
a 0 < £ < ft <1 a — £ megszorítással ki kell rekesztenünk; számításunk azután az
£ —r 0 határátmenettel végződik. H ogy így a felszín értelmezését egy kézenfekvő
s a fenti eredményre vezető módon általánosítjuk, azt az olvasó bővebb tár
gyalás nélkül is bizonyára látja.
b) H a az (x, t/)-síkban fekvő s az x-tengely egyik oldalán maradó,
folytonosan differenciálható
r = r(« ): x = x{u), y - y(u), ag u^ b
görbét az x-tengely k ö rü l fo rg atju k, a kko r az íg y előálló forgásfelület felszíne:
b
S = 2π j y(u) \ f x2(w) -f- y2(u) du.
H a tehát a param éter maga az x , a kko r
S = 2u j y ( x )
a
Ha u. i. az (y , 2 )-síkon az r = y ( u ), <p=v sarkkoordinátákat bevezetjük, akkor
a forgásfelület egyenlete
r = r(M, v ) : x — x (a ), y = y (u ) cos v , z = y ( u ) sin a,
ahol a <1 a <; b, 0 <£ v £ 2π.
íg y most Έ = x H u ) +# * ( u) , F = 0. G = y \ u ) ,
b v2>n
úgyhogy S — I I y ( v ) y x 2(u ) -f- y 2(u ) d u d v ,
« ó
ami a r-szerinti integrálást elvégezve a felírt integrálra vezet.
c) G uldin szabálya.
H a egy szakaszonként sima, tehát re k tifik á lh a tó síkgörbét egy Őt át

nem szelő s vele ugyanazon síkba eső tengely kö rü l forgatunk, a kko r az így
2. §. A kétváltozós vektorskalár függvény. Γ.21
előálló forgásfelület S'-felszíne a fo rg ato tt görbe L-hosszúságának s az egy

körülforgás a la tt súlyp o ntja á lta l le írt kö r kerületének szo rzata :
S = L . ‘2 n R .
ahol R a L súlyp o ntjának a forgástengelytől való távolsága.
Ha u. i. a forgásfelület felszínének előbb megadott képletébe a görbe egyik
pontjától számított s az ismert
ds r -.----------—-----
H = E * (w> + y"'(u)
kapcsolatnak eleget tevő s-ívhosszúságot bevezetjük, akkor arra jutunk, hogy
H
S — 2π \ y d s.
s«
Másrészt a görbe értsd a görbementi p(s) = 1 sűrűségű tömegeloszlás) súlypont
jának az «-forgástengely feletti ordinátája az 1. § 5. szerint
. sb
R - V « - 17 J yds.
A két eredmény egybevetése nyomban G v ld in szabályát adja.

E z t a szabályt hol felszín, hol pedig súlypont meghatározására hasz
nálják.
Pl. Egy r-sugarú kört egy síkjába, eső és középpontjától ff-távolságra eső
tengely körül forgatva az így előálló g y ü rü je lid e t felszín e :
S = 2m . ’í n l t = 4n lrR .
mert a teljes körvonal súlypontja középpontjába esik.
Megfordítva egy r-sugarú félkörív (értsd ez ív mentén elképzelt egységnyi
27*
sűrűségű tömegeloszlás) súlypontja a végpontjait összekötő átmérő felett /? = —
TI
távolságra van. Az ez átmérő körüli forgatásnál előálló egységgömb felszíne u. i.
Ár-τι = r n . ‘2 nR.
8 . F e lü le ti integrálok.
A felszínmérés kérdését tisztázva könnyű a síkb eli tarto m ányo k

fe le tt (a V I I I . 8 . § 3.-ban) értelm ezett te rü le ti in teg rá l fogalm át, g ö rb ült
felületen fekvő tarto m ányo k fe le tti ú. n. fe lü le ti integrálokra általáno sítani.
Legyen ti. i. a T-tartom ány fe lett értelm ezett
S : r = r (u, v)
quadrálható felület m inden P = P (r) pontjában egy egyértékű, folytonos
/(P) (skalár vagy vekto r) függvény értelm ezve. H a most a felületet sza
kaszonként síma görbékkel JiSj-felszínű darabokra b o n tju k s m inden ilye n
darabon egy-egy P j= P (r,·) pontot választunk, akko r a
Σί(Ρ>) M i
összegek a beosztás m inden határon tú l való finom ításánál egy számhoz,

az [-függvény S -feletti fe lü le ti integráljához ta rta n a k. Jelölése és értéke:
C /(P ) d S = Jjf(u, v) / E G — F *du dv.

S T
Ezzel egyben az ú j in teg rálo kat az ism ert te rü le ti in teg rálo kra re d u ká ltu k.
* Ha u. i. a Hs'j-íelületdarabnak a Δ '/^-tartomány felel meg, akkor
A S i= f \ Y E G — F 2 d u d v
■és így 27(P<) J S i = Σ \ \ H P i ) y E G — F - d u d v.
Most már tehát csak azt kell kimutatni, hogy
Σ'<Ρ( )Α S t - f f /( « , v ) Ϋ E G — F* d u d v 2 0 W P i) — f(u . r)] y ÉG - FH udv

1 T V7·.
elég finom beosztásnál előírtan kicsiny abszolút értékű. A függvény egyenletes

folytonossága miatt azonban itt m in d e n Α Ί \ - részen belül az e feletti két
f{P i) — /(«(, v t ) és /(ti, z’)-értékekre nézve
I/(« ,, ν{) — f( u , v) |< í
egyenletesen, lia már a beosztás elegendő finom , vagyis a JV^-részek átmérői között
a legnagyobb is elegendő kicsiny. íg y a területi integrálra is érvényes ismert
megbecslés szerint ez utóbbi integrálok összegének abszolút értéke kisebb mint
e I f y EG — F - d u d v éti,
V
ami f-nal együtt a zérushoz tart.
Példaként g örbült felületen elhelyezkedő tömegeloszlás súlyp o ntjának,
tehetetlenségi nyoraatékának és potenciáljának meghatározására u ta lh a tu n k.
Pl. az egységgömb-felület felső felén ρ = 1 sűrűséggel elosztott töm eg súly
pontja nyilván a «-tengelyre és pontosan a sugár felezőpontjába esik. U. i.
V fz ( P ) d S : f d S .
y S S
Itt a nevező a félgömb θ' — 2 π felszíne, a számláló pedig sarkkoordinátákat beve

zetve — mikor is az előbbi pont «1 -példája, szerint y E G — F - — sin 0- —
? T Γ s i n * · » 1?
| j cos 3- sin & dtpd& — 2 π ^ — J ~7t.
úgyhogy a kettő hányadosa valóban \ .

A következőkben az irá n y íto tt görbék mentén v e tt in teg rálo k á lta lá
nosításával, az irá n y ító n felületek m en tén vett integrálokkal foglalkozunk.
2. §. Λ kétváltozós vektor-skalár függvény. 523
9. Irá n y íto tt tartom ányok.
E g y síkdarab tudvalévőén kétoldalú. Felénk néző szín e s tő lü n k eleső

visszája van. A z egyiket, a p o zitívo t feliérre, a m ásikat, a negatívot feketére
festhetjük. E két szín csak a síkdarab határán ér össze.
Amint arra 1865-ben először M ő b iu s német matematikus figyelmeztetett,
nem minden felületdarab ilyen. Ha pl. a 194& ábrán látható A B , A ' B ' papír
szalag egyik végét a másikhoz képest 180°-kal megcsavarjuk s az A 2?-élt az A ' B '
éllel úgy ragasztjuk össze, hogy A az A '-v ei, B a B '- y e 1 essék össze, akkor az így
előálló ú. n. M ő b iu s-jé le szalagot nem lehet kétszínűre festeni a nélkül, hogy a két
szín a felületen össze ne érjen. Ez a szalag egyoldalú felületdarabot ábrázol.
Á lta lá b a n egy felületet vagy felületdarabot kétoldalúnak, irányítható n ak
nevezünk, ha egy pontja k ö rü l egy kis irá n y íto tt «kört» véve és egy tetszés
sze rin ti m ásik pontjába e «köröcskével» folytonosan elm ozdulva bárm ely
194a. ábra. Irányított felületdarab 1946. ábra. Az egyoldalú Jlőbius-szalag

pozitív oldaláról nézve. mintájának előállítása.
úton m indig ugyanazon irá n yítá sú kö rre l érkezünk meg. (P ap írm in tán ál
a k ö rt m indig a papírlapba vésve gondoljuk.)
A 191 ó ábra világosan mutatja, hogy a M ő b iu s-té lé szalag egyik pontjából
az A B = A ' B ' pontjaihoz két ellenkező irányból közeledve két különböző irányí
tású köröcske adódik.
Az irá n y íth a tó felületdarab irá n yítá sá t egy ily e n kis irá n y íto tt köröcs·
kének megadásával s a felület pontjaiba való folytonos eltolásával é rjü k el.
Az az oldal, 9,m ely felé ez irá n y íto tt köröcskével jobbrendszert képező
ú. n. p o zitív norm ális m utat, a fe lü le t p o zitív, a m ásik a negatív oldala
(194a ábra).
E g y irá n y íto tt felület á lta l h a tá ro lt térbeli ta rto m á n yt p o zitív ille tv e
negatív irá n yíto ttn a k te k in tü n k a szerint., am int belseje felé a felület p o zitív
ille tv e negatív oldala néz. A 195. ábra jo b b o ld a li fele egy irá n y íto tt gömbbel
h atáro lt s p o zitív irá n y íto tt té rb e li ta rto m á n yt ábrázol. B a lo ld a li fele pedig
azt m u tatja, hogy megállapodásaink a síkb eli tarto m án yo k ism ert irá n y í
tásával teljes összhangban vannak.
E g y felület irá n yítá sá t rendszerint az
1' = r (u, v)
rm I X . A vektor analízis elemei és alkalmazásai.
alak kapcsán ad ju k meg., am ennyiben az (u, i>)-síkbeli irá n yítá s t e kapcsolat

révén a felületre á tü lte tjü k — am int azt a (p o zitív) norm ális v e k to r meg
állapításánál a 2 . pontban m ár m egtettük.
A m in t az egyváltozós függvényeknél célszerűségi okokból (t. i. hogy
a képletek alakjának megmaradását biztosítsuk) a T : (a < ó)-tartomány
fe le tti in te g rá l m e lle tt az ellen
te tte n irá n y íto tt — T : ( b > a)·
ta rto m á n y fe le tti in te g rá lt is ér
telm eztük, mégpedig a
| f(x ) d x — — j f(x ) dx.

— t r
105. ábra. Pozitív kör- cs gömbtartomány.
képlettel, iig y most is m egálla
p o d u n k abban, hogy sík-, fe lü le ti és té rb eli tarto m ányo k esetén is
jf(P )d T = - j f ( P ) d T
-r t
legyen. I t t a jobboldalon az előjelre nem nézve az eddigi tá rg y a lt, előjel

n é lkü li, m in t most m ondjuk, p o zitív ta rto m án y fe le tti integ rál áll.
Hogy csak egy példát em lítsünk, a te rü le ti integ rál eme általánosítá
sánál a helyettesítés módszerének a V I I I . 3. § 9.-ban megadott képleté
ben a függvénydeterm ináns algebrai értékét veh etjük. E végből m inden
esetre úgy a régi változók T xy m in t az ú ja k T uv tarto m án yát irá n y íto ttn a k
k e ll tekintenünk. Mégpedig az utó b b it éppen abban az értelem ben, am ely
az előbbi irányításának átültetésével adódik.
Az r-rel folytonosan változó f(r) vektor- vektor függvénynek valam ely
irá n y íto tt, síma G : r = r(í)-görbe mentén v e tt
/*«·■ §*
tt
integráljához hasonlóan most m ár egy ily függvénynek egy irá n y íto tt síma
S: r = í ( u , v) felületm enti in te g rá ljá n az
JJ ,(Γ)·( í r x
jr
in te g rá ljá t é rtjü k. A m in t u. i. o tt A t — — - A t a görbe egyik h úrvekto ra
ZJl
v o lt, úgy most
v
A„x X A, 0x ——
A UX
j—
Au
Avx
- X—f-
Av
, ,
Au Δ ν
a felület ké t húrvekto ráb ó l a la k íto tt parallelogram m a te rü letvekto ra, Az

előbbivel az irá n y íto tt görbét, az utóbbi parallelogram m ájával a felület
2. §. A kétváltozós vektor-skalár iiiggvény. 525
d a ra b ja it kö ze lítjü k meg. Az utóbbi integ rálb an tehát az integrálandó

három ve kto r vegyes szorzata, úgyhogy a skaláris és ve kto riá lis szorzat jele,
va la m in t a két zárójel elm aradhat. Az eredeti jelölés azonban a rra u ta l,
hogy az in teg rál jele alatt, az f-vektor és az N == r„ x r„ fe lü le ti norm ális
skaláris szorzata :
|í | |N | cos (f. N) = f N |N |= flV / E G — F 2
á ll, ahol f ,y az f-vektornak N-re v e te tt vetülete. íg y a fe lü le ti integ rálnak

a 8 . pontban megadott a la k já t figvelem bevéve az itte n i in teg rá l az a lk a l
mazásokban sokszor szereplő
fN Ϋ E G — F 2d u d v = f f s d S
alakba írható.
10. Példák.
a j Ha r = r(«, v ) egy az («, u)-sík mérhető T-tartománya felett értelmezett
egyszerű, sima, zárt, és irányított felület, akkor az általa határolt irányított térrész
(előjeles) köbtar talma :
V= ~ \ $ b ü dudv·
T
Amint a felszínmérésnél, úgy itt is, a felületet először egy jól megközelítő
irányított poliéderrel helyettesítjük. Az általa határolt térrész előjeles köbtartal
mát a sokszögek területének mintájára határozzuk meg. Vagyis az r-vektorok
O kezdőpontjából a poliéder lapjaira e lapok irányításának megfelelő irányított
tetraédereket emelünk s ezeknek előjeles köbtartalmát összegezzük. Az rít. r<+l k .
rí r+j vektorok végpontjai által meghatározott poliéderlapon nyugvó tetraéder
köbtartalma azonban
— y r n <r «+i. k — r « ) x (r t.fc+i — r u ) = — y r ffc —j j — A<-k·
, összege -gV - -hez

s ezek , tart.
JEddig még — akárcsak a felszínmórésnél — csupán azokat a poliéderlapokat
vettük figyelembe, amelyek a Τ’-beli beosztásnak az átlók alatti háromszögeihez
tartoznak. Miyel a hátramaradók feletti tetraéderek köbtartalmának összege
V
ugyancsak —— -hoz tart, a felírt képletet nagy vonásokban igazoltuk,
z
Példaként az a , b, c féltengelyekkel bíró ellipszoidéi, említjük meg, melynek
egyenlete sarkkoordinátákban :
r = r (<p. ,9): x — a cos ψ sin 9 , y = b sin φ sin 9 . z — c cos 9 ,
úgyhogy most az integrálandó vegyes szorzat (determináns)
dr d l .
r - 5— 37r = — abc sin 9 .
αψ o9
amint azt egy egyszerű számítás mutatja. Tehát
77 2n.
V abc j f sin# <Ιφ í/# = § n a b c [ — cos #j^ £ abcn.
ού
5i2ö I X . A vektoranalízis elemei és alkalmazásai.
b ) Felületi integrálok szerepeinek lópten-nyomon a térbeli áramlások elmé

letében. Egy az időben nem változó (ú. n. stacionárius) folyadék-áramlást azzal
jelle mzünk, hogy az áramlás terének minden R (r)-pontjában a v-sebességvektort
megadjuk, szóval a v = v (r) vektor-vektor függvényt megállapítjuk. Ha ez az r-rel
folytonosan változik, akkor egy r = r(«, v) síma, zárt, irányított felület pozitív
oldaláról negatív oldalára az időegységben átlépő, egységnyi sűrűségű folyadék
mennyisége :
— I V y d S ,.
s
ahol Vh a sebességnek a felület pozitív normálisára vetett vetülete (V. ö. IV. 6 . § (>.).
3. §. A s k á lá i- v e k to r fü g g v é n y .
1. Alapfogalm ak.
Az «-skalárt az r-vektor
u = /(r)
függvényének nevezzük, ha egy utasítással bizonyos r-vektorokhoz u skaláris
értékeket rendeltünk. íg y a d ju k meg pl. a té r fí-pontjában uralkodó u-
hőm érsékletet m in t az e ponthoz egy O-kezdőpontból vo n t OJR = r-lielyzet-
v e kto r függvényét. Ennek megfelelően a skalár-
f,f> ve kto r függvényt síkvekto ro k esetén skalármező-
vei, té rb e li ve kto ro kn á l ska lá rté rrel áb rázo ljuk,
am ennyiben az r független változó ve kto ro ka t
f‘f' egy kezdő pontból fe lra k ju k és végpontjukhoz
az u függő változó megfelelő érté ke it ho zzáírjuk.
Az áttekin tés m egkönnyítésére az azonos «-ér
tékelvkel e llá to tt vekto ro k végpontját síkvekto-
196. ábra, Egy w=/(r) függ
ro k esetén egy «görbével», általában egy «felület
vény / = konst, szintfeliiletei.
tel», az ezzel az értékkel szám ozott ú. n. nívó-
vagv szintgörbével ille tv e térben szintfelülettel k ö tjü k össze (196. ábra).
Az egyenlően számozott pontok e geom etriai helyét a szó m indennapi
értelm éb en'vett görbéhez ille tv e felülethez a ha tá ré rté k, a folytonosság s
a differenciálhatóság fogalm aival hozzuk közelebb. A skaláranalízis m in
tá já ra u. i. az r 0-helyzetvektor közelében értelm ezett /(r)-függvénvre nézve
lim ·/(r) = /0,
ha elegendő kis |r — r 0 1 esetén az |/(r) — /0 1 is elő írtan kicsiny. H a ezen

k ív ü l még
lim /(r) = /(r 0) = /(lim r)
Γ- ’ Γη r — >To
a kko r /(r) it t folytonos. ím e most m ár a differenciálhatóság szabatos és

világos feltétele :
3. §. A skalár-vektor függvény. 527
A z r -helyzetvektor környezetében értelm ezett f(r)-fü g g vén y itt t szerin t

differenciálható, ha, va n egy p u sztá n a z r-tői függő g-vektor, am ellyel
A f — /(r -f A i) — f(v) — g . A i + e ( A i) . Ar,
ahol A r —>0 esetén az ettől függő e-vektor is a zérushoz tart. H a g az r-nek
folytonos függvényé, akko r f folytonosan differenciálható.
Térbeli vekto ro kn ál kim u tatható , hogy, ha ilye n ve kto r egyáltalában
van, a kko r csak egyetlenegy lehet. S íkbeli vekto ro k esetén ezt az egyér
telműséget mindenesetre csak azzal é rjü k el, hogy a g-t illető en is csak e
síkba eső ve kto ro ka t engedünk meg.
* Ha u. i. g, és g 2 két ilyen vektor, akkor a.
A í = g ,. A t + e ,. Av és A f — g 2· Ar + e 2 ■Ar
relációkból kivonással és a A t = \ A t \ e“ helyettesítéssel — ahole 0 egységvektor —
(St — g2)-e ° = (ea — e,).e°,
a. A t —>0 határátmenet elvégzése után pedig
( S í — g 2) . e ° = 0
adódik. Egy a z/r-rel egyetemben b á rm ily e n irányú e°-egységvektorra azonban

csak a g 2— g, = 0 vektor lehet merőleges. Térbeli r-vektorok esetén tehát valóban
g, = g2. Síkbeli r-és így A t -vektorok esetén ez a meggondolás csak azt mutatja,
hogy a g 2 — gj-nek e síkba eső komponense zérus. Ha azonban ebben az esetben
a g-vektorok között is csak az e síkba eső g, és g2 iránt érdeklődünk, akkor ezekre
nézve megint csak gj = g 2 adódik — amint állítottuk.
E z t a v e k to rt az f-ska lá r τ -vektor szerin t vett d eriváltjának, differenciál
hányadosának nevezzük s az
. ,· d u dj , ,
* = Ι· Ί Ϊ = Τ · “ = /
je le k egyikével je lö ljü k .
A vektoranalízis irodalmában ezt a vektort geometriai és fizikai inter
pretációjára való tekintettel a skalármező illetve skalártér g ra d ie n sé n e k nevezik és a
grad u
jellel jelölik. Ezt a jelölést szerencsétlennek és feltétlenül elvetendőnek tartjuk.
A következő pontban u. i. kimutatjuk, hogy ez a vektor a skalár-vektor függvé
nyek körében szemlátomást a derivált, a differenciálhányados szerepét játsza
és ismert differenciálási szabályok alaki törvényeinek hódol.2
2. D ifferenciálási szabályok.
M ive l a differenciálhatóság feltétele a skaláranalízisből ism ert fel

té te lle l ( II. 1.$ 8 .) a la kila g úgyszólván teljesen megegyezik, előre várható,
hogy az ism ert differenciálási képletek is a la kila g úgyszólván teljesen
érvényben m aradnak. V e kto ro k szorzásánál mindenesetre a skaláris szorzat
fellépésére k e ll elkészülnünk.
ím e a legegyszerűbb szab ályo k:
ms I X . .1 vektoranalízis elemei és alkalmaz inai.
[c«(r)]' = c u ' ( t ) ,
(u + v)' = u ' -1-ν',
(uv)’ = u 'v + u v ',
ha c állandó szám és u — u (i), v — v(t) az r-nek differenciálható skalár-vektor
függvénjni. A bizonyításokat hasznos g ya ko rla tké n t az olvasóra b ízh a tju k.
Mindenesetre az it t n em értelmezett differencia-hányadossal nem operál
hatunk és csak a d erivá ltn a k az előző pontban adott értelmezésére támasz
kodhatunk !
Skalár-vektor függvény két vektor- vektor függvény u(r) . v(r) ska lá ris
szorzata is. A tényezőkre való te k in te tte l azonban a megfelelő szabály e
c ikk körén k ív ü l esik. Könnyen kim u tatható azonban, hogy a következő
két speciális esetben jó l ism ert képletekre em lékeztető eredm ényre ju tu n k :
• jjr(r + °)2= 2(r + c) és ^r(c ■

r)= c,
ha c állandó vekto r.
* Valóban Δ (r + c)2= (r + d r -I- c)2— (r-f-c)2
= 2 (r + c) . á t -r d r . d i ,
s itt az első tagban d v tényezője z/r-től nem függ s a másodikban, mint maga z/r.
a zérushoz tart. Am i pedig a második képletet ille ti:
Δ (c.r) = c. (r+ d s) (c.r) = c .Jr + O.zJr.
A láncszabálynak it t két a la kjá ró l beszélhetünk.
a ) H a u = f ( r) az r-nek, és r = r(s) az.s-nek differenciálható függvénye,
szóval a skalárm ezőt, -teret e görbe mentén vizsg áljuk,
akko r u — /(r(s))
az .s-nek differenciálható függvénye és
d u __ dj di
ds dr ds ’
ahol a két ve kto r közö tti pont a skaláris szorzat jele. E z a d e riv á lt a skalár-
mezőnek a görbem enti változását m éri, ú. n. irányd erivált.
A láncszabály második a la kja az
u = u (ü(r))
közvetett függvény differenciálására vo natko zik. H a u. i. u a ?;-nek s az
utóbbi az r-nek differenciálható függvénye, akko r u , m in t r-nek kö zvetett
függvénye differenciálható és
du d u dv
di dv d t
Az első tényező it t egy szám és a második egy vekto r. M ind a két alak bizo
nyítása hetűről-betűre a skaláranalízis láneszabálvának igazolását kö ve ti
( Íl. 4. § 4.).
Például a ) ha u — \ r2= |r|,
3. §. ,1 skalár-vektor függvény. 529
sz ó v a l a sz in tfe lü le te k (görbék) a k ezd ő p o n t k ö rü l ír t | r k o n st, g ö m b ö k (körök*)

akkor a
du 2r „
’ 2\f? ~ 1
d e riv á lt a h e ly z e tv e k to r irá n y á b a , növek v ő á lla n d ó jú sz in tfe lü le te k felé m u ta tó
ezek re m erőleges v e k to r.
Í j h a a k e z d ő p o n tb a n e lh e ly e z e tt m -töm eg
m m
W~ IΓI y' ψ-
p o te n c iá ljá t m in t skalárm ezőt. v iz sg á lju k , a k k o r
du d
— — = m —r—
dx dx
(r2)'5 = — »?(r2)‘l r = — ~
v a g y is ru.
ah o l t° m e g in t a h e ly z e tv e k to r irá n y á b a m u ta tó e g y ség v ek to r. N e w to n sz e rin t ez

a z o n b a n épp en az m -tö m eg ű p o n ttó l | r |-tá v o lsá g b a n e lh e ly e z e tt eg y ség n y i tö m e g re
h a tó vonzó erő, a g ra vitá ció s tér in te n z itá s a , erőssége. A po ten ciá l stealárterében tehát
a h a tá s p o n t helyzetvektora sz e r in ti d iffe r e n c iá lá s az erőtér in te n zitá sá r a vezet.
c ) A d e riv á lt m in d a k é t p é ld á b a n a sz in tfe lü le tre m erőleges s nagyobb
álla n d ó jú sz in tfe lü le t felé m u ta t. E z á lta lá b a n is íg y v a n .
L egyen u . i. w(r) = c á lla n d ó egy sz in tfe lü le t,
r = r(s)
(lX
egy ezen h alad ó , é rin tő v e l b író görbe és -η— =j=0. E b b e n a z e se tb e n te h á t az
i (r(.s)) = c
egyenlőség m in d e n s- re a z o n o sa n fen n áll. D ifferen ciálása a lá n c sz a b á ly sz e rin t így
a r r a vezet.
du du dx
hogy
ds dx ds
(Jll
H u te h á t egy p o n tb a n - j — =j= 0, szó v al a s k a lá rté r sz em ü g y re v e tt p o n tja n em
sz in g u lá ris, k iv é te le s p o n t, a k k o r itt
du I dx
dx 1 ds
•azaz a d e riv á lt v e k to r az e p o n tb a n á th a la d ó felü le ti g ö rb ék é rin tő ire m erőleges.
A z é rin tő v e k to ro k te h á t egy sík b a , a z é rin tő sík b a esn ek és en n ek n o rm á lisa .
dx
H a m á r m o s t a felü let e i?0(r0)-p o n tjá n á t egy
r r0 -r n e , e- — 1
e g y e n e st v eszün k , a k k o r az e irá n y á b a n m u ta tk o z ó irá n y d e riv á lt, a s k a lá rté r
-e-irányú v á lto z á sa a lá n c sz a b á ly sz e rin t
du( r0 + ne) du
dv dx
du
sz ó v a l a felü leti n o rm á lis irá n y á b a eső -d e riv á ltn a k e-re v e te tt v e tü l e te .
dx
E z a v á lto z á s így leg n a g y o b b a d e riv á lt irá n y á b a n s a k k o r

du I du
>0.
dn r"*1
A d e riv á lt te h á t v a ló b a n n ö v ek v ő á lla n d ó jú s z in tfe lü le te k irá n y á b a m u ta t a
a b s z o lú t é rté k e a k k o r
du Ju
lim
du jn—>0 Jrt ’
az u á tla g o s em elkedésének h a tá ré rté k e . In n e n a lépcsőre, g a rá d ic sra e m lé k e z te tő
r/radtens elnevezése.
3. Vektorterek potenciáltere.
Ha F(r) egy tartományban egyértékű, folytonosan differenciálható
skalár-vektor függvény és
clF[r)
- fír).
</r
akkor e differenciálással az _F(r)-skalártérhez deriváltjának f(r)-vektorterét
rendeljük. Pl. az előző pont űj-példájánál a kezdőpontban elhelyezett tömeg
potenciálteréből differenciálással gravitációs erőterére jutottunk.
A jF(r)-függvényt a f(r) egyik primtív függvényének, az előbbi példát
szemmel tartva egyik potenciáljának nevezik. Egyiknek, mert kétségtelenül
F(r)-rel egyetemben F(t)-\-c deriváltja is f(r), ha c állandó.
Megfordítva, most azt a kérdést vetjük fel, hogy ha adva van egy tar
tományban eg}7 egy értékű, folytonos f(r)-függvény, tehát egy vektortér,
egy erőtér, mi annak szükséges és elegendő feltétele, hogy ennek egyértékű
F(i) primitív függvénye, potenciálja legyen, hogy I(r) egy egyértékű F(r)-
potenciáltér vektortere, erőtere legyen. S ha e feltétel teljesítve van, hogy
lehet egyik primitív függvényét, egyik potenciálját meghatározni?
A IV. 4 § 4.-ben ezt a kérdést síkvektorok (komplex-változós függ
vények) esetén már elintéztük. Ha most az ott leszögezett tételben (és
bizonyításában) vektorok egymással való szorzásán skaláris szorzást értünk,
akkor betűről-betűre a következő tételre jutunk :
annak, hogy egy tartományban egyértékű folytonos i{t)-függvénynek egy
értékű primitív függvénye, potenciálja legyen, másszóval egy egyértékű foly
tonos vektortérnek egyértékű skalártere, potenciáltere legyen, a szükséges és
elegendő feltétele az, hogy a tartomány egy tetszésszerinti .4(a)-pontját egy
másik tetszésszerinti í?(r)-pontjával összekötő G: s=s(f)-görbe mentén vett
r
■/ír) — I fis) ,ds
H
integrál r felső határának az úttól független egyértékű függvénye, másszóval
bármely zárt. C-görbe mentén vett integrál:
(I) <£>f(s).r/s -= 0 legyen.
3. §. . i skalúr-vcktor függvény. 531
Ebben az esetben éppen J(r) a í(r) egyik primitív függvénye:

dJ(v)_
f(r),
di
mégpedig az, amely az a-vektor végpontjában zérus : J(a) = 0.

E zzel a té te lle l m u ta tjá k k i a fizik áb an , hogy n y u g v ó g ra v itá c ió s és m á g
neses tö m eg ek , e le k tro m o s tö lté se k e rő te ré n e k p o te n c iá lja v a n . Ily ese tb e n u. i.
a z l. c ik k 5. p o n tja sze rin t
•ur
L = <£f(s) .d i= ff(s(í)) dt
a z a m u n k a , a m e ly e t az eg y ség n y i tö m e g n e k , tö lté s n e k e g y C z á r t g ö rb é n v aló

egyszeri k ö rü lv ite lé v e l részb en (o tt, a h o l az in te g rá la n d ó n e g a tív ) az erő té rre l
szem b en végzün k , részb en (azokon a szak aszo k o n , a h o l a z in te g rá la n d ó p o zitív )
az e rő té r segítségével n y e rü n k . E z a m u n k a a z o n b a n a m a g a előjelével v év e e g y ü t
te s e n zé ru s. E llen k ező ese tb e n u. i. egy a tö m e g e t, tö lté s t a z e g y ik irá n y b a n k ö rü l
hordozó g épezet en erg iav eszteség n é lk ü l m u n k á t végezne, p e rp e tu u m m o b ile v olna.
T é te lü n k szerin t to v á b b á v a la m e ly 7 í(r)-p o n tb an a p o te n c iá l — egy álla n d ó
ta g r a nem nézv e — az az
r
/' f(s).<ts
a
m u n k a , a m e ly e t az e rő té r erő i az eg y ség n y i tö m e g n e k v a g y tö lté sn e k v a la m e ly

r ö g z íte tt -á(a)-pcm tból a k érd éses 7ü(r)-pontba v aló m o z g a tá sá n á l végeznek (m in d ig
m egfelelő előjellel értv e). A m o n d o tt tere k n é l A -1 tu d v a le v ő é n a té r egyetlen vég
telen tá v o li p o n tjá b a n veszik fel. Az in te g rá l k o n v erg en s v o ltá t ily e n k o r a z erő-
tö rv é n v b e n fellépő —- -kifejezés b iz to sítja .
Γ”
4. Koordináták.
Fejezzük ki az előző pontokban tárgyaltakat egy O-kezdőpontú, i, j. k-
egységvek torok kai bíró (x, y, z) derékszögű koordinátarendszerben. Itt a
helyzetvektor
• t — xi — yi -\- zk,
úgyhogy az u — /(r) = f(xi y\ + zk)

függvénykapcsolat a.skaláranalízis nyelvén azt jelenti, bogy a koordináták
bizonyos (x , y, 2)-értékhármasaihoz egy-egy «-értéket rendelünk, az «-t
mint a három x-, y-, z-változó — mondjuk —
u = f(x, y, z)
függvényét érteim ezzü k.
A vektoranalizis egyváltozós skalár-vektor függvényének tehát, a skalár-
analízis többváltozós függvénye felél meg.
A határérték és folytonosság fogalmai e két tárgyalásmódban egy
másnak nyílván megfelelnek. Ugyanez a helyzet a differenciálhatóság
34*
532 I X . A vektoranalízis elemei, és alkalmazásai.
fogalmát illetőleg is. Ha u. i. u = f(t) az r-szerint differenciálható és deri

váltja a . , . ,
β = ffii + 9oJ + </3k
vektor, ahol gv g2, g3 csak r-tó'l, tehát x-, y-, z-tői függ, akkor a
df = 'f(t + dt) — /(Γ) == f{x + dx, y — dy, z + Az) — f(x, y, z)
különbségre nézve
df = g1Jx + g2dy + g3dz — s1dx -}- s2dy + e3dz.
ahol di —>0, azaz dx -> Ö, dy -*■0, dz —y 0 esetén az e = exi -(- e2j 4- S;!k
vektorral egyletemben mind a három e koordinátája a zérushoz tart, vagyis
f(x. y, z) differenciálható. Mivel így
df 9f df
g' = W ’ ί / 2 = % ’ % =
az u — /(r)-függvény deriváltja koordinátákban :
|- = ( p » d í = | i + ^ . i + i t k = / , i + /„ i+ / ,k .
Ez az /(r) = konst, vagy f(x, y, z) = konst,
szintfelület normális vektora e felületnek egy nem szinguláris pontjában,
vagyis ott, ahol ,.,2
( 1 ) = t% + ft + /; Φ o.
Egységvektorának koordinátái, a pozitív felületi normális iránycosinusai tehát.
__________/ a ? _ __________ f y __________ __________ / z__________
V f% + f» - n ' V f í + J í T ü ’ v ϊ% + η + η '
Lássuk a 8. pont problémakörének koordinátákban való kifejezését.
Valamely U—F(í) skalár-vektor függvény az előbbiek szerint koordináták-
b“ W V = F íx ,y ,i)
függvénnyel fejezhető ki. Az u—f(r) vektor-vektor függvénynek ezzel szem
ben a függő és a független változót koordinátákra bontva három : *
u = f( x , y , z ), v = g (x , y , z), w = h (x , y , z)
függvényből álló rendszer felel meg. Az a kérdés tehát, hogy van-e az f(r)-
vektortérnelc egyértékű I'Yr)-potenciáltere, az f(r)-nek egyértékű F ( t ) pri
mitív függvénye, koordinátákban így fogalmazható m eg:
V a n -e o ly egyértékű F (x , y , z)-fü g g v én y, am elyre
d£ í)F dF
(Q) dx
= /(*.· y, «)· - - : g { x . y . z ) , ~d - — h (x , y . z )
A felelet e kérdésre, a közönséges

az x , y , z változóknak adott fü g g v én yei?
quadratura problémájának több változóra való általánosítására, az ú. n.
általánosított quadraturára, a 8. pont szerint koordinátákban (s= ci+ jjj—tk:
3. §. .1 skalár-vektor függvény. 533
az, hogy ilyen F(x. y, ^-függvény akkor és csakis akkor van, ha minden,
a kérdéses tartományba eső zárt görbe mentén
(I) + hdC= 0.
$ !/í ‘+ V r + '·* *
Ha e feltétel, az ú. n. integrálhatósági feltétel teljesül, akkor a 8. pont
szerint minden megoldás:
, Oc, y, z)
(Ιη
F{x, y, z) = + )dt + C = j fd$ + (β-η + Μ ζ + C.
dt
(a, bt c)
Az utóbbi szemmellátható módon a közönséges quadratura
dF
m , F (x )± fm d t+ c
dx
m egoid ásának ált alános!t ásak ént.
A VIII. 1. § 2. pontjában említettük, hogy régebben az F(x,y,z)-
íüggvény teljes differenciáljának a.
dF 7 9F . dF ,
dF = ——dx + -7— dy + -^r- dz
dx dy ’ dz
kifejezést nevezték. Az általánosított quadratura problémája ezzel (az alkal
mazásokban még ma is használt) beszédmóddal élve nyilván így hangzik :
teljes differenciál-e az adott f, g, h-függvényckkel képezett
f(x, y, z) dx + g(x, y, ή dy + h(x, y, z) dz
kifejezés, s ha igen, melyik F'-függvénynek a dF teljes differenciálja?
Ezt a beszédmódot alkalmazzák pl. ma is a termodinamikában, megjegyezve,
hogy egy p-nyomású, v-térfogatú és u = w ( v , p) belső energiájú gáz (p , u)-állapotá-
nak megfelelő
dui , . [( ddu
u \
(1) -d p + dv
Ti
kifejezés nem teljes differenciál, vagyis egyszerűen nincs a p-nek és v-nek olyan
függvénye, amelynek p-szerinti deriváltja ~ , r-szerinti deriváltja, pedig 4 r- ~ V
op av
volna. Ez evidens, mert ha volna, akkor ennek először p-, azután V-, é s először V-,
azután p-szerint vett második deriváltjai a V III. 1. § 3.-ban említett tétel szerint
egyenlőek volnának, ami tekintettel arra, hogy ez a két derivált
d-u d2u
dpdv
•I
d id p
volna, nyilván nem következik be.
Ezzel szemben kimutatják, hogy minden k ö rfo ly a m a tn á l, vagyis minden
C: p = p (t), v = v(t)
zárt görbén a T (p , v )-liőmérséklettel képezett
r 1 du 1 j \ ,
j ~t 1 ϊ άρ + Ύ \ ΐ ϊ + ιΨ 1υ
r>34 I X . A vektöranalizis ele,met és alkalmazásai.
integrál zérus ; ellenkező esetben u. i. ezzel a k ö rfo ly am attal egy a d o tt hőm ennyi
séget teljesen m unkára á ta la k ító gépet, ú. n. m ásodfajú perpetuum m obilét szer
keszthetnénk.
íg y , ha nem is az (1 )-alatti kifejezés, de ennek T ( p , »)-Yel kép ezett h ányadosa
m ár egy S(p, a)-függ vény teljes differenciálja. É rtelm esebben és egyszei'űen : van
olyan S(p, u)-függvény, am elyre
d 'I _ 1 du SS _ I / 3u \
Sj> T Sp ’ dv T \ Sv ‘ p)’
E z a fü g g v én y (egy á lla n d ó ta g r a n em nézve) té te le in k sz e rin t a
(í>. V)
o, * C 1 9u a , 1I \,
Sip' v)= J ~ r j p dp + ~ f It t + 'V lv
■ (?'o. «ο)
g ö rb e m e n ti in te g rá l, a z \i. n . e n tró p ia .
A 3. p o n tb a n is m e r te te tt g o n d o la tk ö r — m in t lá tju k — a fizik a szám o s
te rü le té n a la p v e tő sz erep et já ts z ik .
4· §. A v e k to r - v e k to r fü g g v é n y .
Ennek a függvényosztálynak természetes (bár az irodalomtól eltérő')
t. i. koordinátamentes tárgyalása e könyv kereteit túlhaladja. Erre vonat
kozóan így csak egy-két megjegyzésre szorítkozhatunk.
Egy v=v(r)-vektorfüggvény ábrázolására — mint azt az előbbiekben
láttuk — egy vektortér szolgál. Az r független változó vektorokat u. i. vala
mely O-pontból kiinduló helyzetvektoroknak tekintjük s végpontjukba a v
függő változó hozzájuk rendelt vektorait felrakjuk. Ilyen vektortér gravi-
táló és mágneses tömegek, álló és mozgó elektromos töltések, áramok erő
tere, egy áramló folyadék sebességvektorainak tere stb.
A k é tv á lto z ó s r —r ( u, v ) v ektor-skálái- fü g g v é n y is v e k to r-v e k to r fü g g v é n y
n ek fo g h a tó fel, ha. a z (w, r)-sík o n fekvő (u, v )-p o n to t a k e z d ő p o n tb ó l feléje h ú z o tt
h e ly z e tv e k to rra l jel lem ezzü k .
Sok tekintetben figyelemreméltó az az ábrázolás is, melynél mind a két
változó vektorait pl. egy közös O-pontból kiindulva rakjuk fel. A v=v(r)
vektorfüggvény ebben az esetben az r-vektorok és v-vektorok sokasága
között egy vonatkozást létesít, az előbbiek sokaságát az utóbbiakkal ábrá
zolja. Pontosan ilyen kapcsolat áll fenn pl. egy rugalmas test valamely
pontjában felrakott irányvektorok és a hozzájuk tartozó feszültségvektorok
között — amint azt a M L 3. § 2. pontjában már láttuk.
Csekély általánosítással az ott tárgyalt vektorfüggvényekről a követ
kező pontban tárgyalt tenzorokra vagy affmorokra jutunk.
1. A tenzor.
Az y = A(x)-vektorfüggvények között a legegyszerűbbek azok, amelyek
tetszésszerinti u- és v-vektorok, továbbá a, b állandók mellett az
Afim -]- óv) = oA(u) + óA(v)
4. §. A vektor-vektor függvény. 535
funkcionális egyenletnek tesznek eleget. Ezeket homogén lineáris vektor-

vektorfüggvényeknek, tenzoroknak vagy affinoroknak nevezik. Mivel ezek
nél a függvény, a funkcionális operáció jele sokszor — így a fenti relációban
is — mint egy algebrai jel szerepel, a független változó körüli zárójeleket
elhagyják s így
y = A(x) helyett az y = Ax
jelölést használják.
Vegyünk fel egy e1# e2, e3 egységvektorokból álló derékszögű jobbrend
szert az O-pontban, amelyből kiindulva már az x- és y-vektorokat is fel
raktuk, és tegyük fel, hogy ezekhez az egységvektorokhoz a tenzor, a homo
gén lineáris vektorfüggvény az
Αβχ == 8.j = V «ΐ2®2 "Γ «13®3
Ae2= a2 = o2iei + e22e2 + o23e3
Ae3= a3 = a3jej -(- ö32e2 -j «33e3
vektorokat rendeli. Ezeket a tenzor ev e2, e3-ra vonatkozó komponenseinek,
a kilenc ö,/c-számot pedig e,, e2, e3-ra vonatkozó koordinátáinak nevezik.
A koordináták
/ «11 «12 «13
I ^21 Cl90 (Í2;}

' «31 «32 «33
alakba írt rendszere: a tenzornak az elt e2, e., vektorokra vonatkozó

koordinátamátrixa.
Ha mostmár ebben a koordináta-rendszerben
x = a.·,ej + ar2e2 + «3e3,
és y — t/iî H- y2e2 ?/3e3,
akkor az y = Ax kapcsolatot koordinátákra bontva az
.Vie i + J/2e2 + y 3e3 = * iA ei + 3'oAe2 + « 3A e3
kapcsolatra jutunk. Ide a tenzor-komponenseket behelyettesítve és e j, ex, e2
együtthatóit mindkét oldalon egybevetve azt találjuk, hogy az x-alapvektor
és az y-képvektor koordinátái között az
Ui — Ujj./ j -j- o21« 2 + °six3
V i = «12*1 + «22*2 + «22*3
//3 ~ « is ® ] “f* « 2 5 * 2 j - «32 * 3
homogén lineáris kapcsolat áll fenn, az y- ok az «-ékből egy a ffin transzfor
mációval adódnak. Innen az a ffin o r elnevezés.
Ezzel az itt bevezetett ten zo r fogalmát a VIII. 8. § 2-ben említettel
kapcsolatba hoztuk. Ott mindenesetre a tenzor mátrixa a főátlóra nézve
sz im m e trik u s volt, ott szimmetrikus tenzorokra szorítkoztunk.
2. A deriválttenzor.
A tenzor, m in t lá tju k , egy a ve kto rn á l is magasabbrendű fogalom,
am ennyiben egy koordinátarendszerben való jellem zésére kilenc koordináta
szükséges.
A m in t m árm ost a skalár-vektor függvény d e riv á ltjá t egy a függő
változónál magasabbrendű mennyiséggel, a derivált rektorral, úgy a vektor-
vektor függvény deriváltját egy tenzorral értelm ezzü k !
Nevezetesen : a v = \(v )-v e k to r függvényt α ζ τ -vektor vég-pontjában n-szerint
differenciálhatónak nevezzük, ha található egy a Α τ-től független D -tenzor, lin e á ris
homogén vektor függvény ú g y, hogy
Av — v(r - Ai) — v(r) = ΏΑτ + e(Ar),
ahol e (At) egy olyan « Ai-től függő és a At —> 0 esetén a zérushoz tartó vektor, hogy
i· e(At)
hm ' =0.
\zi\—>0 \AtI
Ha r = xi -)- yj +
és v = ui -|- vj -f- (ük,
a kko r At h e lye tt rendre a A x i, Ayj, Azk vekto ro kat választva nyom ban lá t
ju k , hogy a D ú. n. deriválttenzornak ez i, j, k-rendszerre vonatkozó kom
ponensei :
dv du . dv . dw ,
Dl — -v— = 1 + -T—] -t- -T— k
dx dx dx dx
dv du . dv . dw
Dj =
dy 1 + d 7 3 dy
dv du . dv dw
Dk = j+ k.
= ~ d i1 + dz dz
E d eriváltten zo r koordinátáiból a la k íto tt
du i dv
dw
= d iv v
dx ~'r dy
dx
számot a v = v(r)-vektormező e pontbeli divergenciájának, a
id w / du
d W '\\ n i
1dv du\
I k = rő t v
d?/ dz / r \ dz ■dx dy 1
ve k to rt pedig a v = v(r)-vektormező e pontbeli rotációjának nevezik.
E z az a két fogalom, am ely a vektorm ezők szerkezetének tanulm ányo
zásánál a hidrodinam ikában és az elektromosság elméletében o ly nagy
szerepet já ts zik.
Irodalom.
L. B ieberbach, Differentialgeometrie, Leipzig (Teubner), 1932.
W . B la se h k e , Vorlesungen übor Differentialgeometrie. I. Berlin (Springer),
3. kiadás, 1929.
C. B u r a li-F o r ti, R . M areolongo, Analisi vettoriale generale. 1., 11. Bologna
(Zanichellj), 1929—30.
T IZ E D IK F E J E Z E T
DIFFEKEN OIÁLEGYEN LETEK.

1. K özön ség es d ifferen ciá legy en letek .
Differenciálegyenletnek olyan egyenletet nevezünk, amely egy vagy
több független változónak egy vagy több ismeretlen függvényét s az
utóbbiaknak első-, vagy magasabbrendű differenciálhányadosát vagy
differenciálhányadosait tartalmazza.
Egy-két ilyen differenciálegyenlettel már eddigi tárgyalásaink folyamán
is találkoztunk. Ilyen volt az egyszerű illetve magasabbrendű quadrature. -
val kapcsolatos
(1) -ár-#* m,tve -S r-« * >

egyenlet, továbbá, a rezgőmozgás, illetve az elek! romos áram kör:
d2s ... , . <M T, dl 1 . dE
(2) , + Λ = 0
dt2 ,lletve L ne+ ~C1 = ~dT
differenciálegyenlete, s a sík- illetve térbeli
éfiu d2u d2u d2u
(8) IkD + ~dif ==°
illetve
dx2 díj2
Luplfice-íéle egyenlet. De találkoztunk már differeneiálegyenlet-mwfesem’/
is. így az általánosított quadrature problémájánál a
!Λ\ a \ dE7 dü ,
(4) -fa = /(«. u> *). -jr- % ff*> y, *), «)*
a komplex-változós függvénytanban pedig a Cauchy—Biemann-iéle
du dv du dv
dx dy ’ díj dx
rendszerrel.
Egy ilyen egyenletet illetve rendszert megoldani annyit jelent, mint
megadni mindazokat a, függvényeket, amelyek deriváltjaikkal együtt egy
tartomány minden pontjában ezt az egyenletet illetve rendszert kielégítik.
Amint itteni felsorolásunkban az első s az elképzelhető legegyszerűbb diffe
renciálegyenlet
y — j f(x) dx
•5 3 8 X. I) ifiereneiálef/yenletek.
megoldását integrálnak, meghatározását integrálásnak neveztük, megálla

podunk abban, hogy ezt az elnevezést minden differenciálegyenlet illetve
rendszer megoldására és e megoldás meghatározására is kiterjesztjük.
A differenciálegyenletek körében mármost két osztályt különböztetünk
meg: a közönséges és a parciális egyenletek osztályát. Az előbbiekben az
ismeretlen függvény illetve függvények egyváltozósak, tehát csakis közön
séges deriváltak szerepelnek, az utóbbiakban a függvény illetve a függ
vények többváltozósak és így 'parciális deriváltak lépnek fel. Az (1) és a (2)
alatti, általában az
dii dny \ = 0
■ (G )
’lx ’ dxn !
differenciálegyenlet közönséges, a többiek parciálisak.
Egy differenciálegyenlet n-edrendü, ha benne az ismeretlen függvény-
vágy függvények legmagasabb előforduló deriváltja az n-ik. Pl. az (l)-alatti
első s a (4) és (ő)-alatti egyenletek elsőrendűnk. A (2) és (B)-alattiak másod
rendűéit, az (l)-alatti második és a (G)-alatti pedig w-edrendű.
A differenciálegyenlet most ismertetett rendszámától élesen meg kell
különböztetni az egyenletek egyik különleges osztályánál fellépő fokszámot.
Ha a zérusra redukált differenciálegyenlet baloldala az ismeretlen függvények
nek és deriváltjaiknak m-edfokú racionális egészfüggvénye, akkor a differen
ciálegyenlet m-edfokú. Pl. az (1)—(5) alatt felsorolt differenciálegyenletek
valamennyien elsőfokú vagy lineáris egyenletek, bár rendszámuk — mint
láttuk — különböző. Lineáris és másodrendű pl. az
x1933 “ j- — cos x + 1848 = 0
■egyenlet, míg az
elsőrendű és másodfokú. A
—sin y = 0
dx
elsőrendű, de fokszámáról nem beszélhetünk.
A differenciálegyenletek elméletében — s ezt hangsúlyozzuk — nem
annyira a megoldásnak az elemi függvények segítségével felépített, «zárt»
alakban való előállítása iránt érdeklődünk. Hiszen ez a feladat, mint már
az integrálszámításban láttuk, sokszor megoldhatatlan, s ha esetleg meg is
oldható, de bonyolult eredményre vezet, teljesen érdektelen. Elméleti és
gyakorlati szempontból egyaránt jóval fontosabb az integrál exisztenciá-
járól meggyőződést szerezni, egy és más sajátságára, menetére felvilágosítást
nyerni, s ha egyszerű előállítása reménytelennek látszana, a megoldásra
jó s gyakorlati szempontból kielégítő közelítéseket adni.
1. §. Közönséges differenciálegyenletek. 539
Az így fe lve te tt hatalm as gondolatkört a következőkben természetesen

csak egy-két részletében v ilá g íth a tju k meg.
1. G eom etriai meggondolások.
Mit jelent geometriailag a legegyszerűbb differenciálegyenlet, az in

tegrálszámításból ismert
dy
dx f(x)
egyen let? I t t j{x) egy a<gx<i b közön adott s y — y(x) az e közön keresett
függvény, az integrál. A baloldalon az y d e riv á ltja , görbéjének, az integrál-
görbének iránytangense áll. E z az egyenlet tehát az a g xgi b kö zt átfogó,
az ?y-tengeliyel párhuzamos sáv m inden (x, i/)-pontjában az integrálgörbének
irá n y á t szabja meg, a m it a
3
197. ábrán egy-egv rö vid
X
egyenesdarab m egrajzolásá
v a l szem léltettünk.
X
A fenti differenciálegyenlet {fed x x
tehát geometriailag egy irá n y
mezővel ábrázolható. Ezt az A é w r* -k - ν Λ x
egyenletet megoldani, integrálni
pedig geometriailag annyit je
,0''
1— ki ■H
X
- f e l ~7ψ, -Λ,7 T * X 4 X
lent, mint görbéket, ú. n. integ
rálgörbéket keresni, amelyek .X X
er re az irány mezőre ráillenek, \ fed
X
X %
vagyis minden pontjukban az
X
iránymező ott előírt irányához '{fed x X
simulnak.
197. ábra. E gy AL-=f(x) ránvm ezö.
E z az iránym ező m inden
esetre még igen egyszerű szer
kezetű, am ennyiben az egyenlő irá n yítá sú pontokat összekötő görbék, az
iránym ező ú. n. izo klin á i az ^-tengellyel párhuzam osak. Hiszen az egyen
le t szerint egy és ugyanazon g-abszcisszájú pontokban az elő írt /(*)-irány-
tangens is ugyanaz. E z a körülm ény vet fényt a rra az ism ert tulajdonsá
gára, hogy egy y= F (x ) integrálgörbével eg yütt y —F(x)~r C is, szóval egy
az előbbihez képest az y-tengellyel párhuzamosan csak egy (7-állandóval
e lto lt görbe is integ rál görbe, az iránym ezőre rá illik . íg y n yilvá n va ló az
is, hogy a végtelen sok integrálgörbe közül egyet, valam ely x0, y0 p o ntjá
nak előírásával, másszóval x0 «tetszésszerinti» megválasztása után
egy y0 kezdeti vagy kezdőérték
megadásával egyértelm űen megszabhatunk, kiragadhatunk. E z a görbe,
m in t tu d ju k.
.'.40 X . Differenciálegyenletek.
y(x) = j fix) dx + y0
CCo
egyenletű, ahol az első tag éppen az x0 felett az y0= 0 kezdeti értékkel
megszabott integrál. A differenciálegyenlet
y{x) — J f(x) dx + G
0Ca
általános megoldásából tehát egy partikuláris, részleges megoldást a G
integrálási állandó megszabásával, az előírt y0 kezdeti érték figyelembe
vételével kiragadhatunk. ,
Meggondolásainkat most már könnyűszerrel általánosíthatjuk a -re
megoldott lehető legáltalánosabb elsőrendű és közönséges
á - -« * ·» >
differenciálegyenlet geometriai interpretációjára is. Ha f(x, y) az (*, y)-sík
valamely Γ-tartományában értelmezett függvény, akkor geometriailag ez
az egyenlet is egy iránymezőt jelent. Az egyes pontjaiban előírt irányok
azonban már nemcsak az «-abszcisszával, hanem az y-ordinátával is változ
nak, az izoklinák tehát még folytonos f(x, y) esetén is bonyolult görbék
lehetnek. Integrálni megint annyit jelent, mint görbéket keresni, amelyek
ez iránymezőhöz simulnak ; további megállapítások azonban ilyen általá
nosságban már kellő körültekintést és elméleti meggondolást igényelnek.
Itt csak két olyan példát veszünk, amelynél a viszonyok még szembe·
szökőek. A
dy_ ___ x
illetve
dx x dx y
egyenletek iránymezőit a 198. ábra mutatja. A baloldaliból—hangsúlyozzuk —
az y-tengelj' («=0), a jobboldaliból az «-tengely ( y = 0) pontjai ki vannak
1. § Közönséges differenciálegyenletek. Ml
rekesztve, mert ezekre az egyenlet jobboldalának nincs értelme. így sejthető,

hogy ez egyenletek megoldásai, «integráljai» az
y — mx félegyenesek illetve x2 + y2 = r2 félkörök,
amit a számítás is nyomban igazol. Ez ú. n. általános megoldásokban,
integrálokban megint egy-egy, ni illetve r2 határozatlan állandó, ú. n.
integrálási állandó szerepel. Ez az integrálgörbék seregének a ;paramétere.
Az általános integrálból egy 'partikulárisát itt is az állandó különleges meg
választásával, megszabásával nyerünk. Éspedig megint egyszerűen azzal,
hogy az integrálgörbe egyik pontját, egy tetszésszerinti aynál tehát az
ordinátát,
az egyetlen y0 kezdeti érték előírásával
megszabjuk. így a fenti görbeseregnek az (x0, ?/0)-ponton átmenő egyedére
nézve
?/o= «**<*m = ~r illetve *02+ //o2= 'o2·
úgyhogy a keresett integrálgörbe :
y= — x illetve x2 +- y2 — :r02 + y 2.
xa
2. Grafikus integrálás.
dy_
A /(*. y)
dx
egyenlet geometriai interpretációját könnyen felhasználhatjuk most már
grafikus integrálására, megoldására is.
Az eljárás a következő : Kiindulunk a kezdeti feltételek által megszabott
P 0(x0, í/o)-Pontb(tt az ott előírt tg a0— f(x0,y 0) irányban egy közel fekvő,
mondjuk P^Xj, ?/,)-pontig. Ebben a pontban megint meghatározzuk az ott
előírt tg «j = f(xv í/x) irányt s ennek mentén egy nem messze fekvő P 2(x2, 2/2)
haladunk előre és így tovább. így egy törött vonalra, a keresett integrál
görbe egy első, meglehetősen durva megközelítésére jutottunk. Valóban az
integrálgörbe mentén az irány általában pontról-pontra változik, míg mi
a törött vonalon haladva az iránymezőt csak egy-egy szögpontban vettük
figyelembe. A második megközelítésnél megint csali a P 0-ból indulunk ki,
de most már rövidebb darabokat választunk és így tovább. Az eljárásnak
gyakorlatilag természetesen határa van, de a gyakorlatban egy-két lépés
után az így nyert törött-vonalak csakhamar kevéssé térnek el egymástól,
ami rendszerint már jó megközelítésre mutat.
Hogy ez az eljárás a = f(x)-egyenletnek a 96. és 97. ábrán bemu-
542 X . Differenciálegyenletek.
látott, ott már bizonyos fogásokkal finomított grafikus integrálásának

tökéletesen megfelel, azt az olvasó bizonyára látja.
Numerikus alakjában ezt az eljárást már Euler alkalmazta, de csak
Cauchy bizonyította be, hogy bizonyos feltételek mellett valóban összetartó,
a keresett megoldást előírtan jól megközelítheti. Erre a kérdésre az 5. pont
ban még visszatérünk.
A következő pontban ennek az eljárásnak gyakorlati alkalmazását és
berendezését egy fontos példán ismertetjük.
3. A ballisztika föegyenlete és grafikus integrálása.

Ha a kilőtt tn-tömegű lövedék pályasebessége v—v(t) és sebességvektorá
nak a vízszintessel képezett hajlásszöge ti=ti(t), akkor a IX. l.§ 8. szerint
a lövedék tangenciális gyorsulása normális gyorsulása pedig (ff-görbületi
, . r dtt dti dt í d d d t .. . . . . . ,, .\
sugár esCr = görbület mellett)
as at as v at
t’2 2Γ, di>
Mivel a lövedékre —E(v) tangenciális légellenállás s a —mg sin &tangenciális

és —mg cos a normális gyorsulást előidéző —mg nehézségi erő hat, Newton
mozgásegyenletét tangenciális és normális komponensre bontva az
dv
(t) m mg sin ti m
dt
dfi
(n ) mv mg cos ti
dt
, , , T dv dv dti_
egyenletrendszerre jutunk. Itt = -yy úgyhogy a második egyenlet
dt '
figyelembevételével az elsőből a í-időt. kiküszöbölhetjük s így a v — v(ti)
függvényben elsőrendű
1 dv
(B) cos ti = sin ti
v Λti mg
differenciálegyenletre, a ballisztika főegyenletére jutunk. A ballisztika
főfeladata u. i. ennek az egyenletnek adottiy=t'(t?0), vagyis adott ti0 horizon
tális lövésszöghöz és .r0-kezdősebességhez, mint kezdeti feltételhez simuló
megoldása.
* Valóban ennek ismeretében az (n)-aiatti egyenletből
dl v
vagyis l — —
g cos (i cos Θ· ’
és a horizontális illetve vertikális vetület

1. §. Közönséges differenciálegyenletele. 54-3
„ dx dx d& dg d g dí>
V COS » = —r - = illetve v sin » =
dl dlt dt ~ d t'^ ~ d » '~ d t
sebességéből megint csak (n) figyelembevételével
dx _ v2 dg v2 t g »
d ll g ’ d ll ~ g
» ] »
úgyhogy * — -----— J*v*d9·, g —— — j υ- tg » d » .
»0
A z x , g , t pályaelemek tehát & v — v (») ismeretében egyszerű quadraturával (grafikus
integrálással!) meghatározhatók.
Cranz német ballisztikus és B. Bothe német matematikus 1017-ben a

(B) alatti főegyenletet az
u = log v, z = log tg
új változók bevezetésével az egyszerű

du
th z 4- F{w)
ΊΙ
alakra hozta és ezt az egyenletet grafikusan integrálta.
* A (B) alatt ugyanis a baloldalon cos » együtthatója
1 dv d log v dv
ha u = log v.
17 17» d& d& '
Ha m ost egy «.változót úgy iparkodunk bevezetni, hogy a baloldalon
du du dz du
COS » cos » ■
17» ~dz 1777 (íz
álljon, akkor kell hogy

dz 1
dS- cos»
vagyis « =J _ log tg (-* - + ± )
legyen (a II. 6 . § i-nek b j-példája szerint). Másrészt, ha itt a·/, integrálás előtt a
számlálót és a nevezőt cos »-v a l bővítjük, akkor azt találjuk, hogy
/■ cos » r f» Γ cos » d »
—ar th (sin » )
J cos5» J 1- sin’»
& ξ — sin » helyettesítéssel, amiből valóban sin » = th z adódik. Természetesen
F (u ) = ----- E lv ) a v = eu helyettesítéssel.
mg
A grafikus integrálást a (z, w)-síkon a 199. ábra mutatja. A vízszintes
«-tengely feletti skálán a th z értékei láthatók (pl. th 0*3=0-29). A függő
leges «.-tengely beosztásaival egymagasságban pedig egy egyenesre a
tapasztalatilag megadott F(u)-értékeket raktuk fel (pl. JP(5*9) — 3).
Bzekután a differenciálegyenlet
th s -j- F(u) = C
544 X . Differenciálegyen!etek.
U V fiú/ izoklináit kell megrajzolnunk. E

végből C-tc bizonyos Cv C'2. . ..
értéksorozatot veszünk fel (az
ábrán a 0-2, 0 - 3 , . . 6 számozású
izoklinák láthatók). Egy-egy C,
mellett tetszésszerint «-abszcisszá
kat választva s a megfelelő th z érté
keket leolvasva az F(u) —Ci— th«
relációból F(u)-t, azután az F(u)-
ós «-skálák egybevetésével a- meg
felelő «-ordinátákat állapítjuk
meg. így a (7r izoklinát pontról
pontra megrajzolhatjuk.
A C’i-izoklinára most már a
tg «,· = C'i irányú kis párhuzamos
egyenesdarabokat kellett volna
felraknunk. Az áttekinthetőség
kedvéért azonban ezt mellőztük.
Ezeket az egyenesdarabokat az
ábra balsarkában külön rajzol
tuk meg s az irányuknak megfe
199. ábra. A ballisztika főegyenletének lelő tg «, = Cj-számokkal láttuk el.
grafikus integrálása. Az ábra a «.=500 m sec -1 kez
dősebességű és dQ—20° horizontális
•lövésszögű lövedéknek megfelelő u = u ( z ) -integrálgörbét mutatja. Ebben az
esetben u. i. u0— 6-2... és z0= 0-856... .
4. A sorozatos közelítés módszere.

A deriváltra kifejtett, ú. n. explicit
m y 4 = «*■»>
differenciálegyenlet megoldására Picard francia matematikus 1890-ben
igen általános feltételek mellett egy elméleti és gyakorlati szempontból
egyaránt igen figyelemreméltó módszert adott, amennyiben a közönséges
egyenletek körében ismert iterációs eljárást erre a differenciálegyenletre is
kiterjesztette.
Kétségtelen u. i., hogy ha az (®0. y0)-pont kicsiny környezetében f(x, y)
folytonos és itt az egyenletnek egy e ponton átmenő, másszóval egy az
y0— y{x0) kezdeti feltételhez simuló y = y(x) 'megoldása van, akkor f(x,y) =
f(x,y(x)'j itt végeredményben x függvénye, úgyhogy a fenti egyenletből
-elemi integrálással egy ilyen y(x) az
x
(1*) y(aI = y0-f J f(x, y(x)) dx
Xa
alakban adódik. E megoldás meghatározására most már a közönséges

egyenletek mintájára nyilván elsősorban az iteráció alkalmazására gon
dolunk. Vagyis kiindulunk egy tetszésszerinti folytonos, éppen csak az
•előírt kezdeti feltételt kielégítő
y = y M , 0i(»o) =i/o
függvényből, mint első közelítésből. Ezt a jobboldalon behelyettesítjük s
az integrálást elvégezve egy
X
yÁx) = :¥o -r / f(x>Vi(x)) dx,

x„
a kezdeti feltételnek láthatóan megint eleget tevő folytonos függvényre

jutunk. Ha ez éppen y^x), akkor készen vagyunk, amennyiben t/=?/j(a;)-szel
az (1*) áll előttünk.
Általában ez a szerencsés eset nem következik be, az így nyert y2{x)-
függvényt csak egy 'második közelítésnek tekinthetjük s erre az előbbi eljárást
ismételhetjük, iterálhatjuk, amikor egy
X
Vz¥) = yQ+ J f(x>v M ) dx

, /f a?o
.általában t/(í_x(a:)-ről a.z
X
y jx ) = % + J f ( x , y n - 1(*)) d x ,
függvényre és így tovább jutunk. Ezek a függvények valamennyien foly

tonosak és az adott kezdeti feltételt kielégítik. Ha még egyenletesen egy
y=y(x)-határfüggvényhez tartanak, akkor ez bizonyosan egy (de esetleg nem az
egyetlenegj1·) keresett megoldás.
* A határfüggvény u. i. a III. 4. § ·$. szerint ebben az esetben bizonyára foly
tonos, a kezdeti feltételt kielégíti s ha a határátmenetet a legutóbb felírt egyenlet
két oldalán, a jobboldalon (az idézett helyen mondottak szerint joggal) az integrál
jele alatt elvégezzük, akkor (l*)-ra jutunk. A mindkét oldalon megengedett diffe
renciálás innen végre (l)-re vezet .
Ezt a módszert érthetően a szukcesszív approximáció, a sorozatos
közelítés módszerének nevezik'.
Példaként a
egyenletet tárgyaljuk az y( 0 ) = c kezdeti feltétel mellett :

Első közelítésnek az y t (x ) = c állandót választva
x
y 2(x) = c -j- | c d x = d l - * )
ó'
3b
a második,
jf I xt \
i/3(.r) = c + J c(l 4 - « ) ífo = c ^ 1 + a? + — J
o
á harmadik, általában
y n(x) = C + \ < (l + x + + 1£ - L T )d x = c ( 1 + * + . . . +
az w-ik közelítés. Ez azonban tudvalévőén minden zárt |x |<r-közön egyenletesen

az y (x ) — c c*
exponenciális függvényhez, láthatóan a fenti egyenletnek az y ( 0 ) = c kezdeti fel
tételhez simuló megoldásához tart.
5. Elméleti és gyakorlati megjegyzések,

P ic a r d kimutatta, hogy ha
1 ) j( x , y )
az adott tartományban folytonos,
2) itt korlátos : |f( x , y ) \ < M ,
3) |i( x , Vi) — f( x , Vt) \ < K \ V i — Vt |>
szóval és geometriailag, ha az irány mező irányjelző egyenesdarabkái 1 ) folytonosan
változnak, 2 ) az y-tengelyhez egy talán kis, de rögzített szögnél nagyobb szög
alatt hajlanak, 3) magán egy-egy az (/-tengellyel párhuzamos egyenesdarabon
mintegy egyformán s nem túlságosan rohamosan változnak, akkor
I. a tartomány (»„, y0)-pont jának kis környezetében az iteráció igen gyorsan
(t. i. az exponenciális sor részletösszegeinek módjára) és egyenletesen összetartó·
közelítő görbékre v e ze t;
II. ezek az ( x 0. í/0)-ponton átmenő egyetlenegy y = )/(.r(-integrálgörbéhez tar
tanak, végre
III. ez az integrálgörbe a tartomány határáig folytatható.
Az egyszerű bizonyítást illetően az irodalomra utalhatunk. Itt inkább egy
két fontos észrevételt domborítunk ki. Az említett bizonyítás csekély módosításá
val kimutatható, hogy
a ) ha az f( x , y) jobboldalt, tehát az iránymezőt elegendő kevéssé változ
tatjuk meg, akkor az így előálló differenciálegyenlet megoldása is az eredeti meg
oldásától előírtan kevéssel tér el. Mint mondani szokták : a megoldás a differenciál
egyenlettel folytonosan változik. Ez a tétel a grafikus integrálásnál követett eljárás
összetartó voltát biztosítja. Hiszen a törött vonal egy oly iránymezőhöz simul,
a mely az eredetitől csak a szögpont ok között s ha a törött vonal oldalai már elegendő·
kicsinyek, ott is csak előírtan kevéssé tér el.
b ) A megoldás az előírt kezdeti feltétellel együtt folytonosan változik.
Azt is meg kell említenünk, hogy a 3)-alatti, első pillantásra barátságtalan
feltétel, az ú. n. L ip s c h itz -féle feltétel — mely L agrange középértéktétele szerint
bizonyára teljesül, ha f i x , y ) az (/-szerint, differenciálható és deriváltja a tar
tományban egyenletesen korlátos : |f y(x , y ) |< K , igen fontos szerepet tölt be.
T. i. egyrészt az iteráció összetartó voltát, másrészt azt biztosítja, hogy
az adott kezdeti feltételhez csak egyetlen egy integrálgörbe simul, s így a természet
búvárt feljogosítja arra, hogy egy állapotból előre és hátra, a múltba és a jövőbe
a jelenségek e g yértelm ű lefolyására következtessen.
R u n g e német matematikus P ic a r d módszerét a grafikus integrálásnál is

értékesítette. Eljárását követve: miután az irány mezőn az 1.-ben ismertetett
módon egy törött vonalat·, mint y = th (x ) első megközelítést meghatároztunk, a
második közelítést nem az izoklinák sűrítésével, lmnem az
x
!/*(*) = .'/<>+ I /(.r, V i{ x )) d x
xt
kapcsolat alapján az integrálszámítás keretében (III. 5. § 4.) ismertetett grafikus

integrálással érjük el. E végből csak az f( x , y á x ) ) értékeit kell ismernünk bizo
n y os— mondjuk az y — y ,( x ) törött vonal szögpontjainak —- abszcisszáinál. Ezek
az értékek azonban éppen a törött vonal egyenesdarabjainak iránytangensei,
amelyek az ismert — egy alaptávolság feletti — szerkesztéssel könnyen megálla
píthatók. Ezt az eljárást azután ismételjük.
R u n g e megjegyzi, hogy itt egy egyszerű fogás alkalmazásával a graíikus
eljárás a numerikusnál sokkal előnyösebbnek bizonyul. Az irány mező u. i. a 197.
és 199. ábra mintájára számozott izoklináival s a megfelelő számozást viselő s az
irányokat megállapító sugársorral a derékszögű ko o rd in á ta re n d sze r m egválasztásától
független. Ha tehát az első y - y á x ) megközelítés megállapítása után áz új «-tengely
irányát úgy választjuk meg, hogy az első törött vonal oldalirányai e körül ingadoz
zanak, másszóval az izoklinák az új «-tengelyre közelítően merőlegesek legyenek,
akkor a L ip s c h itz -féle feltételben szereplő A'-szám kicsiny, a konvergencia pedig
ennek megfelelően gyorsabb lesz.
Végre mind az exisztencia- mind az egyértelműségi tétel komplex-változós
függvényekre is kiterjeszthető. Ha a jobboldal változóinak reguláris, tehát hat
ványsorba fejthető függvénye, akkor ugyanez mondható a megoldásról is — min
dig először a vizsgált hely kis környezetében, azután ezt lassan az egész tartományra
kiterjesztve.
6. M ag asab b ren d ű eg y en letek és első re n d ű ren d sz erek .
Könnyű geometriailag interpretálni a második deriváltra megoldott
(!) = / (x, y, , egyszerűbben y" = fix, y, y')
másodrendű differenciálegyenletet is. Tudjuk u. i. (II. 7. § 9.), hogy az

(,r,;/)-ponton átmenő, j/'-iránytangensű y = y(x)-görbe görbülete itt
r y"
lT- ö T 7 ¥ ‘
Az adott differenciálegyenlet tehát bizonyos tartomány (x , t/)-pontjaiban,
bizonyos y' irányokban egy-egy y"-1 s így egy-egy <7-görbületet ír elő,
geometriailag
y" — f{x, y, y') eyy g ö rb ü leti-m ez ő t jelent.
Ezt az egyenletet integrálni tehát geometriailag annyit tesz, mint görbéket
keresni, amelyek e mezőre reáillenek, pontosabban: ha egy (x. ?/)-ponton
az y'-irányban áthaladnak, akkor ott az előírt
3ő*
:> tS X . Differenciálefii/eiileielc
/o\
(2)
r í(*· y> ■*">
G = 1 T + Ijy
görbülettel bírnak.
A görbületi mező egy pontján tehát általában végtelen sok integrálgörbe
halad á t ; különböző irányban különböző görbületi!. Amíg az elsőrendű
egyenleteknél az integrálgörbók seregéből egy görbe meghatározására csak
egy adat, addig itt kedvező esetben is már két adat, két kezdeti feltétel szük
séges : a tetszésszerinti .T0-abszcisszánál előírt
y0 kezdeti ordináta és y'a kezdeti irány.
Amint azt Lord Kelvin angol fizikus dinamikai vizsgálatainál 1892-ben
először megtette, ilyen egyenlet közelítő grafikus integrálásánál mármost
a következőképpen járunk e l:
A kezdeti feltételnek megfelelő P 0(y0. ;f/0)-pontban és y o-irányban a (2)
alapján meghatározzuk a görbület reciprok értékét, az = R görbületi
sugarat és ezt az !/0'-irányú érintőre merőleges egyenesre P 0-ból kiindulva
felrakjuk. Az érintő fölé, ha pozitív, az érintő alá, ha negatív. Az így nyert
görbületi középpont körül 111 sugárral a görbületi kör egy kis ívét P 0-on
át megrajzoljuk s ezen az egyik irányban egy közelfekvő Ρχ(χν i/jj-pontig
haladunk. A görbületi kör Pj-beli érintőjének ^'-irányában a (2) alapján
itt a görbületi kört megint meghatározzuk, ezen egy P2[x2, y^-pontig
hahulunk előre és így tovább. így természetesen az integrálgörbének csak
egyik közelítésére jutunk, hiszen körívekből álló görbénk egy-egy szaka
szán a görbületet állandónak tekintettük.
íme az (l)-alatti másodrendű differenciálegyenletnek egy másik,
fontos — mert magasabbrendö egyenletekre is általánosítható — geometriai
interpretációja :
Ha a 4 ^ - z-függvénvt bevezetjük, akkor4 -4 = 4 ~
d.r ■ J dJ·2 dx
úgyhogy az eredetileg egy fiiggőváltozós másodrendű differenciálegyenlet
alakilag a· két, t. i. y és z fiiygőráltozós, de
dy dz
d.r = f{x, y, z)
z,
dx
elsőrendű differenciálegyenlet-reiulszerbe megy át. Ha itt még alakilag az x —t
dx
változót is bevezetjük, amikor —jj- = 1. akkor az (l)-alatti egyenletet a
1 §. Κ özfmstgcs differenciáleai/enletek·. Γν*·.<
elsőrendűi differenciálegyenlet-rendszer alakjába írhatjuk. Ez csak egy

igen egyszerű esete az általánosabb, három függőváltozós
dx ,
- Jf = / i(*. .'/> z)
dy ..
— IiV'' Ih ~)
dz
- j f = /3(*. y -z)
elsőrendű rendszernek, amely geometriailag egy térbeli iránymezőt jeleni.
Valóban minden P(x, y, 2)-pontban, amely a jobboldalon álló függvények
értelmezési tartományának közös részébe esik. ez a rendszer egy
i y z
\ f x- — jf* + z* \íx* jf* z2 X X2 jf2+ é2
iránycosinusokkal adott irányt ír elő. Ezt. a rendszert megoldani, integ
rálni tehát annyit jelent, mint
x — x(t). a ~ y(t), z= z(t)
függvényrendszereket, i(t)=x(t)i-\-y{t)y]-z(t)k görbéket keresni, amelyek ez
iránymezőre ráillenek. Közelfekvő, hogy kedvező esetekben az e mezőhöz
simuló integrálgörbék seregéből egyet valamely (.r0. ;/0, z0)-pontjának meg
adásával egyértelműen kiragadhatunk. A másodrendű egyenletre visszatérve
ez azt jelenti, hogy egy «tetszésszerinti» ,r0-hoz az
jl0. z0 - yj kettős kezdeti feltételt előírva
kedvező esetben a megoldások közül egyet megszabhatunk. Ezt az eredményt
ugyan már a görbületi-mezővel kapcsolatban is leszögeztük, de a most
adott interpretáció elméleti és gyakorlati jelentősége abban áll. hogy ez —
a geometriai beszédmód megtartásával és egyszerű betű szaporítással —
harmad- és ennél magasabbrendű differenciálegyenletekre is általánosítható,
így azt találjuk, hogy kedvező esetben az
«/<*'»= f{x, p, y\ . .., J/<M—1))
w-edrendű közönséges differenciálegyenlet egyik megoldását, egy «tetszés-
szerinti» a-0-nál előírt «-számú kezdeti feltétellel, az első n derivált
i/θ' l/ó»· · · >
előírásával egyértelműen meghatározhatjuk.
7. Differenciálegyenlet-rendszerek megoldása.
Picard eljárása elsőrendű differenciálegyenlet-rendszerekre s így meg
felelő átírás után magasabbrendű egyenletekre is átvihető. Az eljárás össze
tartó voltát és a megoldás egyértelműségét biztosító feltételek pl. n—2 esetére
szorítkozva, tehát a
5 50 Λ'. I) ifferenciáleijye η lelek.
^ L = f1(x,y,z)
dz
dx = i-Ax’ y<z)
rendszernél az ő. pontban felsoroltaknak egyszerű általánosításai.

* Nevezetesen a következők: i-= 1 ,2 esetén a kérdéses tartományban
1. folytonos,
2. egyenletesen korlátos : | ( < M ,
3. \U(X, Vi, Zi) — /<(«·. 2/s, zí ) | < i t ( | 2/i — í/t 1+ l zi — zsl)·
Az utóbbi L ip s c h it z - féle feltétel pl. teljesítve van, ha
9/t <K.
I f !<*· dz
Az iteráló eljárást pedig az
X
Vn{x) = ?/o r J /i(«. yn-A x)· zn-x(x)) dx

Xc
X
Zn(x) = Zq— J /2(2-, 2/n—

l(*)í l(*)) dx
x«
képletek szolgáltatják.
Példaként mutassa ki az olvasó, hogy a rezgőmogás
d-y
v-y — 0
r lx -
egyenletének az j/(0 ) = c,. j/'( 0 ) = v c a kezdeti feltételeket· kielégítő megoldása:

jy(:c) = ca cos v.c + c 2 sin v.c.
A z — y ' bevezetésével itt fellépő
dy
dx Z
dz
— = — v ‘y
dx
rendszer iterációs megoldását az
-- 2Λ. = c„ z 9 = vcs
kezdeti feltételekhez simuló
V i(x) = c,. 2 ,(a :)= v c 5
függvényekkel kezdje meg!2
2. S· Iu tegrálliató esetek.
Az előző cikknek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is
kiemelkedő fejtegetései után szenteljünk egypár szót annak az elenyészően
kevés esetnek, amelyben a differenciálegyenlet megoldását az ismert függ
vények véges számával és ezeknek közönséges integráljával kifejezhetjük,
amelyeknek megoldását tehát quadra túrákra visszavezethetjük. Meglehe-
I
2. §. Integrálható esetek. 551
tősen alaki észrevételeinknél az exisztencia-, és általában a számítások

■elvégezhetőségéhez szükséges feltételeket teljesítetteknek tekintjük.
1. A változók szétválasztása.
Maradjunk egyelőre elsőrendű s a deriváltakra megoldott· differenciál
egyenleteknél. A
m dy A*)
dx ' g(y)
egyenletnek az y(x0) — y0 kezdeti feltételt kielégítő (egy) megoldása impli
cite, burkoltan az
?/
<!*) jy (y ) dy = j f(x) dx
tin
alakban állítható elő. Erre alaki számolással úgy juthatunk, hogy a vál
tozókat az eredeti egyenletben
g(y) dy == f(x) dx
mintára szétválasztjuk és mindkét oldal integrálását a maga változója sze
rint elvégezzük.
* A szigorú meggondolás egyszerűen abban áll. hogy ha az (1) alatti egyenlet
nek van a kezdeti feltételt kielégítő megoldása, akkor ez az egyenlet mindenesetre
g(y) = f(x)
alakba írható ; ez a kapcsolat, y helyén az y — y (x ) megoldással az x 0 körül teljesül,
íg y mindkét oldalát «-szerint integrálva
X Is X
I oly) dx= I f(x) dx

Xn x0
adódik, ahol a baloldalon a helyettesítési módszer ismert képlete alapján az ( 1 *.
baloldalának «-ben kifejezett alakja, áll.
Lássunk egypár példát!
a) A ^ '7 Íx'~ “ egyenletből
J
!/o
y J
f dy_ _ I* dx
Xo
x ’
log ■V i„
l°g
*—- ,
2/o *ô
am i a logaritmus eltávolítása után a 198. ábrával kapcsolatban már sejtett, y — —
megoldásra vezet.
ad y x~ ;·11 ·
h) A =~ — egyenletből J ?/%=-- J x d x ,
Vo «ο
vagyis h(y-— V —i(x*— **).
A keresett megoldás tehát burkolt alakban í»‘ -f j/ 2 = -i ?/*. megegyezésben a
198. ábra jobboldali felével.
552 X. D ij féréneid legyenletek.
Határozzuk meg ezzel a módszerrel a

(2) = ky k = konst.
egyenletnek azt a megoldását, ameh az y(0) = c kezdeti feltételt kielégíti:
j - = k j dx, log — = kx, y = cekx.
A (2)-alatti differenciálegyenlet számtalan természeti jelenség lefolyását

jellemzi. A fotytonos szaporodás és a folytonos pusztulás jelenségeit fogja
össze. Vegyük pl. a folytonos tőkésítés ismert esetét. A közönséges kamatos
kamatozásnál az t/-függvénynek, a tőkének Jy-változása, a kamat, egy
részt. a függvényértékkel, másrészt a független változónak, az «-időnek
^^-változásával arányos :
Jy = kyjx, = ky,
ahol k a kamatlábtól függő arányossági tényező. Ha a tőkenövelés, a

kamatosítás vagy a tőkecsökkenés «folytonosan» következik be, akkor ez
a kapcsolat csak megközelítő s a pontos viszonyokat az ebből >0 határ
átmenettel adódó (2)-egyenlet tünteti fel.
Radioaktív bomlásoknál pl. x az idő, y az anyatest csökkenő meny-
(ly
nyisége, a bomlási sebesség s k ennek negatív állandója. Testek hő
mérsékletváltozásánál pedig x megint az idő, y a környezethez képest
/ dy
mutatkozó (relatív) hőmérséklet, a hűlési vagy melegedési sebesség
s a (2)-alatti egyenlet Newton lehőlési törvényét fejezi ki negatív k esetén.
A változók szétválasztásának módszerével — alkalmas új változó be-
vezetése után — egy-két különlegesebb alakú elsőrendű differenciálegyen
letet is megoldhatunk.
Pl. 1) a.
dy_ : í{ a x + try)
dx
z-
egyenlet z = a x -f by bevezetése után, mikor is y - ~, tehát y '
dz
— = a + b f(z )
egyenletbe megy á t ;
2) a
d't/ Jy_\
dx \x I
V
egyenletnél a z — -z— helyettesítés vezet célra — ott ahol j ( z ) — ζ φ Ο . libben az
esetben u. i. y — z x , y ' = z 'x + z. úgyhogy a
dz f(z) — z
dx x
egyenletre jutunk.
2. §. Integra Iható esetek. 553·
2. Lineáris differenciálegyenletek.
A bevezetésben mondottak szerint
+ a„-i{x)ifn- i'>-í■··■ + a1{x)y‘+ a0(x)y = j{x)
egy n-edrendű, és elsőfokú vagy lineáris differenciálegyenlet. Az //-tói és
deriváltjaitól független i(X), ..., o0(x)-függvények az rí. n. .együtthatók;
az fix)-tagot leghelyesebben talán külső tagnak nevezhetnénk, amennyiben
az alkalmazásokban ez a tag rendszerint a vizsgált rendszerre ható külső
befolyást, külső mechanikai vagy elektromos.erőt, stb. képviseli. A szerint,
amint, ez a külső tag hiányzik, illetve fellép, tehát
= ü , , í homogén
/(*) az egyenlet . . ,
Φ 0' J Vinhomogén.
Ha a differenciálegyenlet baloldalán álló, az y-ban és deriváltjaiban line
áris. homogén kifejezést L(y)-nal jelöljük, akkor az egyenletet a rövidebb
(H) L(;t/)=0 illetve (Ϊ) L(y)—f(x)
alakba írhatjuk, a szerint, amint homogén illetve inhomogén.
Mivel az összeadás és az állandóval való szorzás a differenciálással
sorrendre nézve felcserélhető:
l (H2/i + -t------ 1- cmym) = c,L (í/j) + c2L(y2) -j-------j- cmL(ym).
főbből az egyszerű megjegyzésből két fontos, a lineáris differenciálegyen
leteket jellemző ú. n. szuperpozíció-tétcl adódik:
I. A homogén egyenlet yl,y2, ■■■■ym megoldásával egyetemben a (‘l· í*2? . · ·
állandókkal képezett
C-lVl A C2y2 ' (’mám
■is megoldás.
Valóban L ( y = L(//2) = ··· = L(ym) — 0 esetén a fenti képlet szerint
egyben L ( c ^ -j- c2y2 -j......+ cmym) = 0.
II. Az inhomogén egyenletnek két Y, Y1 megoldása egymástól csak a
homogén egyénjét egyik y megoldásában különbözhet:
Y = Y i + y;
megfordítva, ha Yj az inhomogén, y a homogén egyenlet egyik megoldása‘
akkor az így nyert Y az inhomogén egyik integrálja..
Valóban, ha L ( Y) = f(x) és L{Yx)= j{x),
akkor L (Y ) —L(YX) = 0, tehát L {Y — Yx) — 0 ;
megfordítva, ha L(y) —0 és L (Y j) = fix)
akkor L(y) + L (Yj)— /(*), tehát L(y+ Yi ) = /(*)·
Az I. tétel értelmében — mint látni fogjuk — a homogén egyenlet
n alkalmas megoldásából, egy yr, j/2,···, yn ú. n. alaprendszerből, általános

(minden) megoldása a
ci2/i + czVi H----- r cny,,
.alakban építhető fel.
A II. alatti tételnek pedig nyilván a következő alakot adhatjuk:
az inhomogén egyenlet egyik megoldásából általános (minden) megoldá
sát úgy nyerjük, hogy ehhez a megoldáshoz a homogén egyenlet általános (min
den) megoldását hozzáfűzzük.
Ezt a tételt az olvasó az integrálszámításból már részben ismeri. A leg
egyszerűbb lineáris (egyáltalában) differenciálegyenletnek, a
<iy_
dx = Ηχ)
-egyenletnek általános F(x) megoldása egyik F^x) megoldásától csak egy
állandóban, a
homogén differenciálegyenlet általános megoldásában különbözik.

A következőkben kimutatjuk, hogy a homogén egyenletrendszer álta
lános megoldásának ismeretében az inhomogén egyenlet egyik megoldása
ismert függvényekből egyszerű quadraturák segítségével megállapítható,
így minden figvelmünlc a homogén egyenlet megoldására terelődik. Ez a
probléma elsőrendű lineáris differenciálegyenletnél egy közönséges integrá
lásra, állandó együtthatójú egyenleteknél pedig egy algebrai egyenlet meg
oldására vezethető vissza. Változó együtthatójú másod- és magasabbrendű
homogén lineáris egyenletrendszer alaki megoldásáról általában, sajnos,
sokat nem mondhatunk.
3. Elsőrendű lineáris egyenlet.

A
dy ,
ÍH) f o0(x) y = 0
dx
homogén egyenlet, a változók szétválasztásával nyomban megoldható :
y i x x
J y = — J °o(x) dx és így 'og = —J a0(®) dx,
yo
-J a „< x) i x
úgyhogy az y(x0) = y0 kezdeti feltételhez simuló megoldás: y = y0e
A'
ΛΥ
dY_
(I) dx a0(x)Y= f(x)
2. §. Integrálható ebetek. 05Γ>
inhomogén egyenlet megoldására Lagrange-nak az állan d ó k v a riá lá s a néven

ismert módszerét alkalmazhatjuk. Alapgondolata az, hogy az inhomogén
egyenletet a
x
—j a0(m)dx
Y = c(x) <· *«
függvénnyel igyekszünk kielégíteni. Ez a homogén egyenlet előbb felírt
megoldásából úgy áll elő, hogy az y0— c állandót «variáljuk», változónak
tekintjük. Ez a kísérlet behelyettesítés után az ismeretlen c(*)-függvényt
illetően egy quadraturával integrálható egyenletre vezet.
Az eljárást célszerűen mindjárt egy fontos példán, az egyszerű áramkör
l £ + r i- b
differenciálegyenletén mutatjuk be, ahol a IV . 3. § 11. jelöléseivel t az idő, I —I(t)
a keresett áramerősség, L az önindukciós együttható, R az ellenállás és E a körbe
kapcsolt állandó elektromos erő.
A ..
(H) l L L + R I- 0
hom ogén egyenlet az áramkör megszakításának, n y itá s á n a k felel meg. Legyen a

nyitás időpontja t = 0 s ekkor az áramerősség 7(0) = / „ . A változók szétválasztásá
val az ehhez a kezdeti feltételhez simuló megoldásra nézve
cdl . ,
J - f -- R-re I, di, vagyls 1
>°g— R
= —j-i
U ó 0
R
-fi
adódik, ahonnan / = /„ e .
Az áramerősség tehát a nyitás után csak exponenciálisan csökken az /„-értékről
zérusra. Ez az 7, erősséggel egyenlő előjelű n y itá s i k ü lö n ó r á m erőssége.
Az inhomogén egyenletnek az 7(0) = 0 kezdeti feltételt kielégítő megoldására
pedig a következőképpen jutunk. A homogén egyenlet előbb felírt megoldásában
az 7 „ = c integrálási állandót «variálva», változónak tekintve kísérletet teszünk az
- —r
I = c(t) e L
függvénnyel; ezt az inhomogén egyenletbe helyettesítve
de(t)
<lt
vagyis 1 '
adódik, ha a bekapcsolt áramforrás egyenáramot a d : E = konst. íg y tehát az
inhomogén egyenlet egvik megoldása :
E
I=
II '
az O hm törvényének megfelelő. Á lta lá n o s megoldása pedig (ehhez a homogén
egyenlet általános megoldását fűzve)
Γ.Γ.0 .λ '. Differenciáleuyenletek.
Rémiünkét azonban csak az érdekel, melyre 1(0) = 0, amelynél tehát a /, integrálási

E
állandó c — ------ —. Így a keresett megoldás
£\
Az első tag az O hm -iéh- áram erőssége, amely az ezzel ellenkező előjelű második
tag, a z á r á s i k ü lö n á r a m erőssége m iatt csak egy idő múlva közelíthető meg.
4. Állandó együtthatójú lineáris egyenletek.

Vegyük — az írásmunka megkönnyítésére a különben is legfontosabb,
t. i. másodrendű egyenletekre szorítkozva — a
(L) + =
lineáris homogén egyenletet állandó együtthatókkal. A megoldására vonatkozó
egyszerű tétel a következő:
ha λ a
(k) A ^ V - j - f l o= 0
algebrai egyenletnek, a differenciálegyenlethez tartozó ú. n. karakterisztikus
egyenletnek gyöke, akkor y(x) — e** a differenciálegyenletnek megoldása.
A szerint, amint a karakterisztikus egyenletnek két különböző: Aj φ Aa,
illetve egy kettős A gyöke van: az általános (minden) megoldás
y(x) = -|- ctel*x
illetve y(x) = (Cj -f- c2.t ) (hv
alakú, ahol cx és c2 két tetszésszerinti államló. Ez állandók megfelelő vá
lasztásával a megoldást a kezdeti feltételeknek egy tetszésszerint előírt
!/(*ο)=2/ο· y'(xo) = Vo párjához simíthatjuk.
Egy' n-edrendű ilyen differenciálegyenletnél a (k)-egyenlet megfelelően
n-edfokii. Az általános integrált megint ennek kü lö n b ö ző . . . , ).m gyökeivel
képezett
( ' j , λ,χ -j- ( \ i ÁfX j- . . . ( f
kifejezés adja. Ha itt az egyik λ a karakterisztikus egyenletnek r -szeres gyöke,

akkor a megfelelő C-együttható egy (r — 1 )-edfokú polinom az .r-ben ; r = l esetén
tehát egy állandó.
A fenti tétel komplex együtthatók és változók esetén is érvényes.
A gyakorlatban azonban kizáróan valós együtthatók és változók szerepel
nek. Ilyenkor a megoldást is valós alakban lehet és kívánatos előállítani,
íme három, valós együtthatóknál jellegzetes eset:
aj y" — y' = 0;
a (k)-egyenlet : A2 A 2 0, gyökei: A,— - 1. A2= 2
2. §. /nieqrtilhafó e*eit>k. 557
valósak és különbözők, tehát az általános integrál:

y = cle~x -f-CgC*®.
b) y " ~ 2 y '+ y = 0:
a (k)-egyenlet: Λ2-| 2λ f 1—0, gyöke : / = — 1
kettős, tehát az általános integrál
H= (ci + c^)e~x.·
c) Gyakorlatilag legfontosabb a következő példában előforduló eset:
y" + 2μχ( + fμ* -+v2)y = 0 ; v Φ 0.
Ennél a (k)-egyenlet gyökei: / j = — μ + iv, Á2= —μ —iv
egymásnak konjugáltjai. Az általános tétel szerint felírt megoldásban tehát,
két komplex függvény szerepel. De ezek könnyen eltávolíthatók. Az eÁ‘x
és e^-szel együtt u. i. e cikk 2. pontja szerint
e i»a?_Le ·
_ e—f,.v C()S vX
2 - c 2
és
(,- fix· .eirx — e ~ 1 ■e~^x sin vx
2»
is, és így bizonyára
y = ('-''•''(ej cos vx + c2 sin vx)
is megoldás — sőt a legutolsó, mmt látni fogjuk, általános megoldás.
A μ = 0 eset a csillapítstlan rezgőmozgás differenciálegyenletének felel
meg (III. 2. § 3. -példa). Valóban a megoldás egy «^-amplitúdójú cosi
nus- s egy cs-amplitudójú sinusrezgés szuperpozíciójából keletkezik ; mind
a kettő közös v-frekvenciájú.
A μ > 0 eset a csillapított rezgőmozgás egyenletének felel meg. Való
ban ekkor
— ( Μ -H c2 ^ y g ( lcil + lc*l )e~,,x’
úgyhogy x —* -t- oo esetén y —>0.
Egy-két szó még tételeink igazolásáról! Hogy eb* és el*x, illetve a
karakterisztikus egyenlet kettős gyöke esetén e2* és xe1^ megoldások, azt
egyszerű behelyettesítés mutatja. Feleletre vár azonban még az a kérdés,
bogy a felírt megoldások általánosak-e valóban, vagyis az, hogy lehet-e ezeket
a cx és c2 alkalmas megválasztásával tetszésszerinti y(Xff) — y0, y’(xn) = yó
kezdeti feltételekhez simítani, s ha igen, hogyan.
A felelet igen egyszerű. Az yx(x), ?/2(χ)-függvénypárral képezett
y{x) = cx yx{x) + c2 yjx)
megoldás nyilván akkor és csakis akkor általános, ha az
y(x0) = Cjí/âg + c2y2(x0)
y’(xo) = Cl ífi'(*o) + Coi/;(ô)
5 58 X . Differenciálegyenletek.
egyenletrendszerek tetszésszerinti y(x0), y'(x0) kezdeti feltételek mellett min

den véges x0-helyen cx és c2-re megoldhatók. Ez pedig akkor és csakis
akkor következik be, ha
I Uiix) ih(x) ! Φ o,
w (Vv ?/2) =
Iyí(x) yí(x) i
szóval a két megoldás ú. n. Wronski-féle determinánsa a végesben nem zérus.
A megoldások ilyen rendszerét alaprendszernek nevezik.
így ha a karakterisztikus egyenlet ?.v ;,2 gyökei különbözők, akkor
^»λ| X
W ( e M '\ e1'* ) = = eb*e’**(Xa— J^) Φ 0,
V
tehát, c*»® és cMx alaprendszert képez.
Gyakorlatképpen mutassa ki az olvasó, hogy a karakterisztikus egyen
let kettős gyöke esetén, és a c)-példában is az általános megoldást írtuk fel.
5. Az inhomogén egyenlet.
Az állandók variálásának módszerével könnyen kimutatható, hogy az
Y" + «rY' + o0Y = f{x)
inhomogén egyenlet egyik megoldása, a homogén egyenlet egyik yv y2
alaprendszerének ismeretében (változó együtthatók esetén is) közönséges
quadraturákkal megállapítható. Nevezetesen :
^ I — í/l I W{yv y2) 7(yv Vz)

dx,
ahol a nevezőkben yx és ?/2 IFnmsfct-féle determinánsa áll. Ha tehát ehhez

a homogén egyenlet Cj í/ j -(-c2 y2 általános megoldását fűzzük, akkor a
2. «pont szerint az inhomogén egyenlet általános megoldása áll előttünk.
Pl. Határozzuk meg az
¥ ’ — Τ '— 2F e*
egyenlet általános megoldását! A homogén egyenlet általános megoldása az előző
pont a J-példája szerint :
y = c,e~x + c2e-x.
Az ebben szereplő alaprendszer TFrons/ci-féle determinánsa W — Se®. íg y az inhomo
gén egyenlet egyik megoldása az előző képlet szerint:
e8* C e~ x C 1
F, — - q - J e~me?e-x d x ---- — J en exe- Xd x = — — ex.
A keresett általános megoldás tehát

Y —— J <· + Cje^+Cíí2*.
így már csak a bizonyítás marad hátra. Mivel az állandók variálásának
módszerét mutatja be, figyelemre méltó.
* A homogén egyenlet y = -j- c2y 2 általános megoldásából már az egyik
c variálásával is tetszésszerinti függvényt állíthatnánk elő. .Szimmetria kedvéért
3. §. Kerületérték-feladatok. S69
Inkább mindkettőt variáljuk s csak utólag állapítunk meg közöttük alkalmas

kapcsolatot. Tehát kísérletet teszünk a
(a) Y i = c ly i + cty%
függvénnyel a c, és cs-öt most v á lto zó k n a k , az x függvényeinek tekintve. Akkor
(b) EJ = qt/i + csj/j
feltéve, hogy — ime az utólagos megszorítás — oly Cj és c,-függvényekre szorít

kozunk, amelyeknél az itt tulajdonképpen még fellépő két tag összege
(1) cÍVi + ciy. 0.
így most már
(c) Y'i = e-yUi + ('„ί/ϊ -r cfti + <iVl·
Az (a), (b), (c) alatti kifejezéseket az inhomogén egyenletbe helyettesítve arra
jutunk, hogy (a) az (1 ) kapcsán akkor és csakis akkor megoldása, ha
(2) c [y l + e l v i ■= f(x ).
Itt ugyan alakilag még két tag: qít/i'-t- "ι?/ι'+ "οΆ> és ca(ya + a xy± (f0?/a) lép fel,,
de ez a kettő zérus, mert y 1 és i/a a homogén egyenlet megoldása. Ila az ( 1 ) és (2 )-
alatti lineáris egyenleteket r f és <a-re megoldjuk s egyszerű quadraturával így
Cj, ca-őt meghatározzuk, akkor ezeknek (a)-ba való behelyettesítése éppen az
inhomogén egyenlet állított megoldására vezet.
3. §. K erü letérték -fela d a tok .
Az előző cikkben bemutatott eseteken kívül még egy-két más differen

ciálegyenlet is elemi módon integrálható. Ezek azonban oly ritkán fordul
nak elő, hogy nem érdemes velük itt foglalkozni.
* Hasonlóan elzárkózunk azoknak az egyenleteknek tárgyalása elől, amelyek
a legmagasabbrendű deriváltat burkoltan tartalmazzák. Az ilyeneknél — még
elsőrendűek esetén is — különböző bonyodalmak lépnek fel. Pl. az iránymezőnek
egyes pontjaihoz több irány tartozik ; bizonyos görbékre, az ú. n. (t iszk rim h irh is-
(lörbékre eső pontokban e különböző irányok már részben vagy egészben megint
egybeesnek, s ennek ellenére egy-egy ily ponton több integrálgörbe halad át.
A diszkrimináns-görbe tehát a szinguláris, a kivételes irányításokkal ellátott pon
tok geometriai helye. Ez a görbe sokszor reáillik az iránymezőre. Ha integrálgörbe,
pontosabban, 1ia y = y {x ) ordinátája a differenciálegyenletet kielégíti, akkor min
denesetre szinguláris irányokhoz simuló s éppen ezért ú. n. s z in g u lá r is inietjrál-
<jörbe. De előfordulhat, hogy a szinguláris elemekhez simuló diszkrimináns-görbe
nem integrálgörbe.
Figyelmünket az alkalmazásokra való tekintettel inkább egy más
irányba tereljük. Mindeddig ú. n. kezdőérték-feladatokkal foglalkoztunk.
A differenciálegyenlet· megoldásai közül egyet: előírt, kezdeti feltételekhez
iparkodtunk simítani. A gyakorlatban azonban ma már túlnyomóan azok
a feladatok állanak az érdeklődés terében, amelyek a kívánt megoldási
más feltételekkel szabják meg. Ezek között eddig az ú. n. kerületérték-
feladatok a legismertebbek. Ezeknél egy megoldást az értelmezési tartó-
őtíO Λ". Differenciálegyenletek.
mányának szélén, határán, «kerületén)! előírt adatokkal, feltételekkel, leg

egyszerűbb esetben kerületi értékeivel iparkodunk megszabni.
E gondolatkör bemutatására csak bárom, mindenesetre fontos és jel
legzetes példát választunk. Az első egy közönséges, a másik kettő egy-egy
parciális differenciálegyenlettel kapcsolatos.
1. Nyomott rúd Euler-féle kihajlásai.

Vegyünk egy az «-tengely szakaszán elhelyezkedő, tehát
«-hosszúságú vékony rudat. Rögzítsük ezt a kezdőpontban. Ha ennek
x = a pontjára egy a negatív «-tengely irányába mutató P nyomó erő hat,
akkor a rúd kétségtelenül egyensúlyi helyzetben van. Euler azonban ki
mutatta (1744), hogy
bizonyos P nyomó erők mellett a rúd kicsiny y = y(x) kihajlás esetén
is nyugalomban maradhat.
A mechanika szerint u. i. egyensúly akkor és csakis akkor áll fenn,
ha a rúd minden pontjában a görbület a nyomó erő forgató nyomatúké
val arányos. Az «/-kihajlásnál mármost a görbület:
G y"
y
(i+y'*)
mert rúdnál az «/-nal együtt y', az irány is kevéssé tér el a nyújtott
helyzetbeli zérus-értékétől. Mivel az «/-karon működő P-erő nyomatéka
P.y, a probléma differenciálegyenlete :
y ' = ~ T T y’
ahol a görbülettel fordítva arányos H arányossági tényező a rúd merev
ségét jellemző, a rúd anyagától és keresztmetszetétől függő állandó. A ne
gatív előjel arra mutat, hogy pl. felfelé való kihajlásnál (y > 0), a rúd
p
alulról nézve homorú («/*< 0). Ha még a = >/’ állandót bevezetjük,
akkor alakilag a rezgőmozgás
«/"+ ·/;/ = 0
differenciálegyenletére jutunk. Ennek az előbbi cikk 4. pontjában meg
határozott
y = Cj cos i/« -j- c2 sin v«
általános megoldásából azonban bennünket csak azok a, megoldások érdekel
nek, amelyek a rúdvégek helyzetét megszabó
1/(0 ) = o. y(a) = 0
kerületi feltételeket kielégítik.
Az első nyomban arra vezet, hogy y<0) = e, = 0. úgyhogy már csak
3. §. Keriiletérték-feladatok. 501
az y = c i sin vx megoldások maradnak hátra. A második kerületi feltétel

szerint azonban kell, hogy
y(a) — c2 sin va — 0
legyen. Ha tehát az egyenes rúdnak megfelelő = c2 = 0 esetre, mint
érdektelenre nem nézünk, akkor kell. hogy
sin va = 0 azaz να — nn
legyen. Ez a feltétel a v-paraméter értékeit illetően a
v= η — n = -t 1. + 2. . . .
a
értéksorozatra, a keriiletérték-feladat ú. n. sajátértékeire, ennek megfelelően
a nyomó erőknek
P„ = Hv- = H (~ ) n = dr 1· ± 2 , —
sorozatára, az ú. n. Euler-féle terhelésekre s az ezek mellett egyensúlyi hely

zetet képező
TtX . ,
v — c sin n ---- n = + 1. 4-2, . . .
■’ a
kihajlásokra, a kerületértck-feladat ú. n. sajátfüggvényeire vezet.
Az egyenletét és kerületi feltételeit tekintve hamogénnak nevezett kerület-
érték-feladat tehát csak a sajátértékeknél bír a triviálistól (y — 0) különböző
megoldásokkal. E z e k a megoldások ép p en a feladat sajátfüggvényei.
2. A rezgő húr egyenlete.

A mechanikában kimutatják, hogy az x-tengely x = 0. x — a pontjai
között kifeszített homogén húrnak helyről-helyre (x) és időről-időre (í)
változó kicsiny és lankás n = u(x, t) kimozdulása a ,
Ohi _ 1 d2a
dx- 72 <)W
másodrendű, lineáris homogén, és állandó együtthatójú parciális differenciál
egyenletet elégíti ki. Itt c a húr anyagától függő állandó. Mivel ιιΧΛ· ebben
az esetben közelítőleg a görbület, uu pedig a gyorsulás, ez az egyenlet
fizikailag azt fejezi ki, hogy a húr rezgése közben minden pontban és időben
a pillanatnyi gyorsulás a pillanatnyi görbülettel arányos, ami meglehetősen
világos.
Ennek az egyenletnek általános (minden) megoldása
u(x, t) = φ(χ + ct) — ψ(χ — ct).
ahol ψ és (p argumentumának bármely kétszer folytonosan differenciálható
függvénye. It t a két tag egv-egy az x-tengely mentén ellenkező irányban.
562 Λ'. Vifierenciáleeiyenletck.
t. i. c és —c-sebességgel haladó állapotot, «hullám»-ot jelent. Ezért a fenti

differenciálegyenletet még egyméretű vagy egyenesmenti hullámegyenletnek
nevezik. A sík- és a térbeli hullámok, pl. elektromágneses zavarok, fény és
elektromos hullámok tovaterjedését megfelelően a
ö~u <)'l u 1 d2u , dhi d2u d2u 1 ö 2u
illetve
tier2 dy2 e2 dl2 dx2 ' dy2 + dz2 ÜF
differenciálegyenletek jellemzik.
* Az általános megoldás előállítására vezessük be
|+t . ξ— τ
x = — --------- , <= -- ----------,
Ί '-c
kapcsán a· ξ — χ + c t, τ = x — cl változókat..
Akkor az w-függvényt £ és r. azután ezek révén x és t függvényének tekintve
u x = M ifc+ ιι7τ χ = mj + u r ; ut = u Tx t = c (u ; — « ,),
és hasonló meggondolással
"xx “ UÍ- + 2«ír + u „; IIu = c‘ (U(s — 2κϊτ + v rt).
Ezeket az eredeti egyenletbe behelyettesítve az egyszerű 4wjt = 0 , vagyis
Slu
= 0
3:ϋτ
egyenletre jutunk. Itt pl. a τ szerint integrálva azt találjuk, hogy csak a r-tót
független, a |-nek tehát valami «tetszésszerinti» wjrs Φ(ξ) függvénye lehet. Ha
tehát van megoldás, akkor az innen ξ -szerint integrálva csak
u ,= j φ (ξ ) άξ <(τ'
alakú lehet, ahol a második tag a f-től független, de τ-től esetleg függő integrálási
«állandó». Ha tehát van megoldás, az csak
u = φ (ξ) 4 tpír)
alakú lehet, és ez bármily kétszer differenciálható </> és ψ-függvény mellett valóban
megoldás, amint azt egyszerű számítás mutatja.
Amíg az általános megoldásban közönséges differenciálegyenleteknél
tetszésszerinti állandók, addig ennél a parciális differenciálegyenletnél —
mint látjuk — tetszésszerinti függvények szerepelnek. Amint ott, úgy itt
is előre várható, hogy ezeket alkalmas feltételekkel megszabhatjuk s ezzel
az egyenlet, végtelen sok megoldása közül egyet, a bennünket érdeklőt
kiválaszthatjuk.
Valóban, amíg a fenti differenciálegyenlet minden az «-tengely mentén
kifeszített húr (kicsiny és lankás) mozgását jellemzi, bennünket csak az
érdekel, amely a húr t = 0-időpontban adott
u(x, 0) = f{x) , u,(z, 0) = g(x)
kezdeti alakjához és kezdeti sebességéhez simul. Ehhez a két ú. n. kezdeti
feltételhez azonban még a húr * = 0 , x — a pontjainak befogásától származó
s minden t-időpontban fennálló
3, Kerületérték-feladalok. i>63
«((). í) = U, u(a,l) = 0
ú. n. kerületi feltételek párja is járul.
d’Alembert, francia enciklopédista és mechanikus 1747-ben kimutatta,
hogy e feltételek az általános megoldásban szereplő függvényeket a
(*) φ (ξ ) = γ | / ( ί ) - f y j r'(’ ) v''<r) = ]/(«■ )------^ j <7(9)^1

Jο 00
mintára valóban megszabják, ha az / és (/-függvényeket eredeti 0 <^xâ
értelmezési tartományukon kívül is alkalmasan értelmezzük. Nevezetesen
mind a kettőt páratlan és 2a-periodusú függvénynek tekintjük, úgyhogy
/( - c ) = -/(£ ), f($ + 2a) = m
és hasonlóan a </.
A probléma d’Alembert-féle megoldása tehál
1 I I ct .
uix>y ) = Y \ f (x + ct) + f(x— ct) + — - j g{rj) </η ·
x —ct
3. A d’Alembert-féle megoldás.
* A d'Alembert-íéle m egoldás előállítására m indenekelőtt leszögezzük, hogy
a hú r alak já ra ős sebességére vonatkozó kezdeti feltételek az általános m egoldás
bari fellépő φ - és ψ-függvényt argum entum aik (0, «(-szakaszán egyértelm űen m eg
határozzák. E feltételek alap já n u. i. kell, hogy
(1 ) u (x , 0 ) azaz φ [χ) + ipix) = j(x )
és
(2 ) u t (x, 0 ) azaz ctp'(x ) — ( ψ { χ ) = fj(x ).
vagy ha a másodikat a (0 , «/-szakaszon belül integráljuk, hogy
1 *
!f(.r )— ψ(χ) — <p(0 ) ψ <)(] = — I 1/ ( 7 ) rhj
«
legyen. Itt ugyan a y(ü) és tp(0) integrálási állandók különbsége határozatlan
marad, de ha megállapodunk abban, hogy az első zérus legyen, akkor /( 0 ) = 0
és az (1 ) kapcsán a második is zérus lesz. íg y tehát1
(2') φ(χ) — rp(.r) = —1 Jf(/(»/) tiη,

«
úgyhogy ebből és az (l)-b ő l összeadással és kivonással éppen az előző pontban
(♦(-alatt megadott kapcsolatokra jutunk. A tetszésszerinti ξ és τ helyén egyelőre
a (0 , «(-közre eső .r-értékkel.
Az
(3) « ( 0 , <) azaz tpíci) ψ — ct) = 0
(4) u (a ,t) azaz tp{a + ct) + to n — ct) =0
kerületi feltételek a φ ιξJ illetve tp r)-függvényt mos! már — amint annak lenni
kell — minden £ > « illetve r_<é 0 értékpárra is megszabják.
36*
564 X . DHferenciáleyyenletek.
A (3) alapján u. i. először ψ - ξ ι — φ(ξ), úgyhogy a yj-függvényuek a (0, «)-

köz feletti értékei a (//függvénynek (—o,0)-menti értékeit is meghatározzák. Ha
viszont figyelembe vesszük, hogy ξ = α - \-ct esetén «— c t = 2a £. akkor a (4) azt
mutatja, hogy ψ {ξ) -τ —ψ(2a — ξ). szóval hogy a ip-függvény (0. a (-feletti értékei
a (^-függvény («., 2a (-menti értékeit szabják meg.
Ezzel a ψ. y;-párt egy-egy 2a-hosszúságú szakaszon már megliatároztuk, am i
teljesen elegendő, mert a kerületi feltételek alapján mindkettő 2a-periodusúnak
bizonyul. Valóban az (1) kapcsán φ (ξ) —— ψ — ξ) és ez mint
— ψ (α — (ξ + a)) φ(« + (ξ + α)) — φ ( ξ -+- 2α)
a (4) alapján : hasonlóan
ψ.τι ψ ( α — (η— r))= φ " — (a — τ)) = — φ 2 ι ι — τι ψ τ — 2α).
Ha most már az (1), (2)-kapcsolatokkal az /, g-párt is minden értékre értel
mezzük . akkor ezzel a szövegrész (*ι-alatti két kapcsolatát s ezekkel együtt d ' A létü
kért:megoldását is igazoltuk. így mindenesetre a ψ. ψ és így φ \ ψ'-párral egyetem
ben (1) és (2) kapcsán az /, (/-pár is 2a-periodusú lesz. Továbbá a most már minden
c-értékre fennálló (1(-kapcsolat alapján
<p(··r) tp(x) = f(x ) vagy ./>(— íb) + — *) = / ( — *),
úgyhogy a kettő összege :
H x) + f (— .r) — fy>(a-) -r ψ {— ·>■)] + Ιφ — *) - W *)] = 0
a (3) figyelembevételével. Szóval f(x ) és a (2) és (3) kapcsán hasonlóan g(x) is, meg
állapodásaink eredményeként {járatlan függvénynek bizonyul. Ezzel állításunk
helyességét minden részletében igazoltuk.
4. A Bemoulli-féle megoldás.
Hat évvel a d’Ahmbert-féle megoldás közzététele után, tehát. 1753-ban,
a. matematikában már két kimagasló tagjával, Jakabbal |hm ^1 + ~ j j
és öccsével Jánossal (1. az ú. n. l’Hospital-iéle szabályt) képviselt svájci
Bernoulli-családnak egy harmadik tagja : Dániel. Jánosnak fia, a rezgő
húr differenciálegyenletének megoldására merőben más utat mutatott.
Ez a XVIII. században, sőt még a XIX. század elején is a legélesebb
vitákra vezetett. Fourier (1822), Dirichlet (1829), Riemann (1854) munkás
sága nyomán szigorúan igazolt felfedezését ma a matematikai és természet
tudományi felfogás egyik fordulópontjának tekintjük. Itt és e cikk következő
pontjaiban vázlatosan ezt és a hozzáfűződő gondolatkört ismertetjük.
Szorítkozzunk a húrnak ú. n. synchron (egyidejű) mozgásaira, amelyek
nél két pont kilengésének aránya az időtől nem függ, tehát ez a kilengés az
u(x, t) = v(x) u'(t)
mintára egy, csak helyről-helvre változó v(x) alaktényezőre, és egy, csak az
időben változó időtényezőre bontható (állóhullámok). Akkor
ux.r = «W "· és un = vwtt,
úgyhogy a behelyettesítés a változókban szétválasztott
ö. g. Krrületérték-feladatok.
,-.2 -*i£ _
?/?
egyenletre vezet. Mivel a baloldal csak a:-tői, a jobb pedig csak t-tői függ.
mind a kettő csak egy, mind az a-től, mind a t-től független — mondjuk —
(—v2) állandó lehet. így két közönséges:
dh- V2 (Pw
w2í c = 0
Λ·2 - ^ K= °· dk
differenciálegyenletre jutunk. Ezek általános megoldása a *2. § 4. szerint
V · 1/
n(x) = cr cos —x -f- c2 sin —x ; io(t) = a cos vt + b sin ví-
c c
A kerületi feltételek figyelembevételével azonban az így nyert v(x)
függvények közül minket csak azok érdekelnek, amelyek a
»(0) = 0, v(a) — 0
kerületi feltételeket kielégítik. Az 1. pont mintájára így arra jutunk. hogy
Cj = 0 s ha a Cj = c2 — 0 nyugalmi helyzetre nem nézünk, akkor a meg
maradó o(x) = sin —x megoldásokra nézve
V
vagyis —a = nz.
c
úgyhogy a v(x)-rv vonatkozó korüleiérték-feladat sajátértékei:
v
π < ·
n ---- « —M, +2,.
a
és sajátfüggvényei a c2 tényezőre nem nézve a
. . V„ . 71.1·
>' (x) = sin ---- x = sin n -----
c a
fiiggvények.
A io(i)-tényezőben, mely a húrnak v-frekvenciájú synchron rezgését
vonja maga után, ennek megfelelően csak a v,,-sajátértékeknek megfelelő
sajátfrekvenciák szerepellietnek :
t('n(t) — an cos i,„t + bn sin v„t.
így a problémának egyik, a kezdeti feltételeket kielégítő megoldása :
ηπχ 1 nitc , , nitc .
in = sin ----- 0 cos----- 1 b„ sm —— t ),
a \
, _ 'ír. 2(/
a húrnak n ‘
ne periódusé és j r = n
másodpercenkénti rezgésszámú, tehát magasságú hangot adó saját (szabad)
rezgése. Az n = l esetnek az alaphang, az n — 2. 8 .... eseteknek pedig a
megfelelő harmonikus felhangok felelnek meg.
Mivel az egyenlet lineáris és homogén : két vagy több ilyen megoldás

, .. v, . nr.x I nrtc , . nnc \
u(x, t) = \ sin --- an cos --- t + bn sin -— t
„ a \ a a !
összege is megoldás, az alaphanggal együtt a harmónikus felhangok is

megszólalhatnak — sőt itt az összegezést minden n-re is kiterjeszthetjük
bizonyára akkor, ha az így fellépő sor összetartó és a differenciálások sor
rendje az összegezéssel sorrendre nézve felcserélhető, röviden: ha tagonként
differenciálhatunk.
Bernoulli (szigorú bizonyítás nélkül) azt állította, hogy az így nyert
trigonometrikus sor a maga «tetszésszerinti» an, bn együtthatóival a rezgő
húr differenciálegyenletének minden «tetszésszerinti», a kerületi feltételek
hez simítható, tehát a d’Alembert-ié\éve\ azonos általános megoldása. Ez
az állítás Euler szerint akkor és csakis akkor — amint ma tudjuk, akkor
bizonyára — helyes, ha ezeket az együtthatókat úgy választhatjuk meg,
hogy a segítségükkel felírt megoldást az
u(x, 0) = f(x), u,(x, 0) = g(x)
kezdeti feltételhez simíthatjuk, vagyis
,, , = V\ ’ a n sin
f(x) · —ηπΧ
és (a tagonkénti differenciálást megengedettnek tekintve)

UTTC . llTZX
----- sin
a a
n
mintára : «tetszésezerinti» függvényeket a megadott kerületérték-jeladat saját
függvényei szerint haladó, a jelen. esetben ú. n. trigonometrikus sorba fejt
hetünk.
d’Alembert. Euler, Lagrange ezt még kétségbevonták, Fourier hőelméleti
vizsgálatai azonban 1822-ben már igen valószínűvé tették. Mégis hetvenhat
év telt el Bernoulli közlése után, amíg Dvrichlet a függvényeknek egy —
a gyakorlat szempontjából elegendő — nagy körére be is bizonyította.
A trigonometrikus sorok elméletébe vágó további tételek segítségével így
d’Alembert megoldásán át (és nem közvetlenül, mert a tagonkénti differen
ciálással adódó sorok esetleg széttartók) Bernoulli sejtésének helyessége
ma szigorúan igazolható.
5. A vonalmenti hővezetés egyenlete.

A rezgő húr esetével szemben most egy olyan feladatot tárgyalunk,
amelyet — a kezdeti adat sorbafejthetőségének egyetlen feltétele mellett —
Bernoulli módszerével közvetlenül megoldhatunk.
3. <f. Kerületérték-ieladatok. 507
Egy állandó és kis keresztmetszetű, ú. n. vonalas vezető mentén mutat

kozó hó'mérsékletelosztásra gondolunk. Jelölje x a vezető folyó pontjának
egy rögzített pontjától számított ívhosszúságát, τ az időt és ü a hőmér
sékletet. Az utóbbi általában természetesen helyről-helyre és időről-időre
változik, másszóval az x és r valamely TJ—U(x, r) függvénye. Mégpedig
Fourier szerint oly függvénye, amely a legtöbb esetben jó közelítéssel a
Ő2U 8V
k
dx2 dz
+ hü
másodrendű, lineáris és homogén parciális differenciálegyenlet megoldása,

ftt k illetve h a vezető fajmelegétől és sűrűségétől függő, ú. n. belső illetve
külső hővezetési együttható. Homogén vezetőnél és homogén közegben
mindkettő állandó. A függvény egyszerű átalakításával ilyenkor a másodikat
alakilag ki is kapcsolhatjuk. Az
U{x, r) = u(x. r) e~hT
helyettesítéssel u. i. a
d2u du d2u du
k l h ? z=l h V3gy dx2 = ~d(kr)
egyenletre jutunk, amely az időegység alkalmas megválasztásával a ho
mogén vonalmenti hővezetés egyenletének kanonikus
d2u _ du
dx2 dt
alakjára vezet. Mégpedig — s ez fontos — a vezető mondjuk x — 0 kezdő-
és x = 1 végpontjában minden f-időben fennálló bárminő kerületi jeltétel-,
és vizsgálatunk mondjuk t — 0 kezdetén a vezető belső pontjaiban mutatkozó
bármely /(x)-hőmérsékleteloszlás, mint kezdeti feltétel mellett is.
Fizikailag most már meglehetősen világos az, hogy az így előálló hő
mérsékleteloszlások, egyenletünknek végtelenül sok megoldása közül egyet
e kerületi és kezdeti feltételek megszabásával egyértelműen kiválaszthatunk.
Nézzük meg, mit mond e tekintetben Bernoulli módszere, egyszerűség
kedvéért mindenesetre egységsugarú körvezetőre szorítkozva.
Az a kísérlet, amely a (tényleges vagy átalakított) hőmérsékletben
a változókat
u(x, t) = v(x) w(t)
mintára elkülöníti, most uxx = vxx w és ut = vwt kapcsán a
l'xx _
V w
egyenletre vezet. Mivel ebben a baloldal csak az x-től, a jobb pedig csak
.a í-től függ, mindkettő csak állandó, mondjuk —v2 lehet. így két közönséges
5 68 X . D ifierénei á Iegyenletek.
differenciálegyenletre jutunk, amelyek általános megoldása, mint tudjuk r

v(x)— a cos s, x — b sin vx, w(t)= c
Vezetőnk köralakjára való tekintettel azonban η(χ-\-2π, ()=«(«, t), úgy
hogy e v-fiiggrények közül csak az ugyancsak 2 ^-periodusúakat tarthatjuk
meg. Mivel v = 0 esetén r = a, különben pedig
ö= ,» cös—, b= p sin— bevezetésével v(x) = o cos v(x—l),

v v
a perbelikusság feltétele csak v—0, ± 1 , ± 2 , . . . esetén, a «-függvényekkel·
kapcsolatos kerületérték-feladat sajátértékei mellett teljesül. A különböző
előjelű sajátértékekbez tartozó függvényeket egybevonva tehát azt találjuk,
hogy kerületérték-feladatunk sajátfüggvényei:
v„(x) = a„ cos nx + bn sin nx, («-o. 1, 2....)
differenciálegyenletünknek a kerületi feltételeket kielégítő megoldásai pedig r
u„(x, t) = (an cos nx -f- b„ sin nx) e~nH,
illetve — az egyenlet lineáris homogén voltát figyelembe véve — ezeknek
minden
(*) u(x, t) — 2 (ati cos nx 4 - b„ sin nx)e~~n't
#t ■■ 0
véges sora is. Végtelen sora azonban már csak kedvező esetben. Semmi-
esetre sem e sor összetartása nélkül és mindenesetre akkor, ha összegének
(-szerinti egyszeri, s «-szerinti kétszeri deriváltját tagonkénti differenciálással
előállíthatjuk.
E megoldások közül végre csak azt vehetjük figyelembe, amely
lim u(xy t) = f(x)
t —►0
mintára az előírt kezdeti hőmérsékleteloszláshoz is simul. Ez a feltétel pedig
véges sornál akkor és csakis akkor, végtelennél akkor bizonyára teljesül,
ha a határátmenet tagonként elvégezhető és így a kezdeti hőmérséklet-
eloszlás
00
j(x) = 2 (ö n cos nx bn sin nx)

n —0
mintára — minden korábbi feltételt is teljesítő b„ együtthatók mellett —

trigonometrikus sorba fejthető.
Példánk jelentősége éppen abban áll, hogy — amint azt a következő-
pontban kimutatjuk — ez utóbbi sorbafejthetőség egyetlen feltétele mellett
valamennyi korábbi feltétel szükségképpen teljesül, úgyhogy ebben az
esetben a (*)-alatti függvény egyenletünknek az előírt kerületi és kezdeti
feltételekhez simuló egyik megoldása.
3. §■ Kerületértik-jelaiiatok. 569
6. A körvezető szigorú tárgyalása.

* Az előző pont végén kör vonatozott állításunk igazolására tegyük fel, hogy a
körvezető mentén t = 0 időpontban mutatkozó, 2 jr-pcriodusü kezdeti hőmérséklet-
eloszlás az
co
(1) /(it) = 2 (" λ cos n x + b n sin Mit), röviden 2 vn

n 0 n
trigonometrikus sorba fejthető.

Akkor Can fórnak egy 1870-ben igazolt tétele szerint (lásd e pont végét J) e sor
együtthatói — -nel egyetemben a zérushoz tartanak és így bizonyára korlátosak
n
I o« I < fc. K I < k.
De akkor a
CO
(2 ) 2 l (an co S n x + b n e m n x ) e - n 't , röviden ^ r nw n
n«-c
sor bizonyosan minden x - és nem negatív/-értéknél összetartó. A Z= 0 esetben a
feltétel szerint, /> () esetén pedig azért, mert ekkor
w n = r —nH <ζ e-nf = (e—1)« = τ'Κ ahol τ \ <£ I,
úgyhogy v„wn \ — \« n cos n x + bn sin n x [ e— < 2 λτ“ .

tehát a (2)-alatti sor tagjai abszolút értékükre nézve az összetartó 2*Sc* geometriai-
sor tagjainál kisebbek.
A (2)-alatti sor u ( x , t)-ö sszege most már· minden x - és p o z itív /-értéknél vál
tozói szerint· akárhányszor parciálisán differenciálható és deriváltjai a sor tagon
kénti differenciálásával adódnak. Például :
— Σ {— n a n sin n x -f nb„ cos n x) «-»■*<
(3) urx — Σ (— n t a M cos n x — n 3b „ sin n x ) f i —n’1 - u t
és így tovább, mert e sorok minden x - és / (> /„ > 0 -értékre egyenletesen összetar
tok (III. 1. § 3. cj-tétel).
E sorok általános tagjainak abszolút értékei u. i. bizonyára kisebbek,
mint 2n*ke —"*<» ív = l, 2 , . . . ) , ámde az utóbbiakkal képezett numerikus sorok
d 'A le m b e r t kritériuma (I. 4. § 5.) szerint konvergensek, mert két szomszédos tag
juknak hányadosa :
2(n+ 1)yke—(«Μ-ΐΛ» fi—(2n+ l)t„ 0, ha n —* oo.
2n'7ce-»,to
Amint most. már a (3) mutatja, a (2)-alatti sor u ( x , //-összege minden x - és
■pozitív /-értéknél a hővezetés egyenletét kielégíti.
Annak kimutatására, hogy az így nyert megoldás még az adott kezdeti fel
tételhez is simul, másszóva-1, hogy a (2 )-alatti sor a I—*0 határátmenetnél az (1 )-gyel
jelölt sorba megy át, jelöljük az (1 (-alatti sor részletösszegeit sw-nel, a (2 (-alattiét
pedig <Sn-nel. Akkor
■
S'i-4lr = ®«+lw*+l + *V+***«+#+ ···+ ί'η+ΡΛι+λ:
‘K 1 8n )w n+1 + K t t a Λ« +ΐ)Μ« + ί + · · · + K i k — >*,nk-l)u'n+k
és az utóbbi
,v«-Vl S«)w'n+1 +£(*«+> »»)— (Sn+1—*»)] w')i+a ■'■■·+
~ [í^n+fc Nn) (an+k—1 ®«)]K*+k>
r»7o X . Differenciálegyenletek.
vagy kis rendezéssel {A b e l-ié ie parciális összegezés)

(«II+1 ««) (» „ + , u'n i 2 ■d- («η+S ' ««) (^'n+3 * n · 3' d" · · · -f-
. + (s„-n-_, — ·«„) — «·„+*> + (»n+* — *n)™n+k
alakba írható. Mivel a ivn <—»s< mennyiségek t > 0 esetén az n növelésénél bizo
nyára nem növekszenek, továbbá az (l)-sor összetartása kapcsán rö g zített «-érték-
nél minden pozitív fc-ra
l»«+fc — «II I <«I
vagyis előírtan kicsiny, hacsak n elegendő nagy, azt találjuk, hogy
I |* iSn j <C! € [(w’n+l w,n+a) d" (W'n+S ivn + d- ***d~ wn+k] “ ^ «■
íg y a (2 )-alatti sor rögzített «-értéknél minden nem negatív í-értékre egyenletesen
•összetart, úgyhogy a t—>0 határátmenet benne tagonként elvégezhető. Végered
ményben tehát
lim u (x , t) = lim X e ^ e —nH = X v K — /(aj).
t—>o t—>o
amint állítottuk.
A teljesség kedvéért még csak C a n to r tételét kell igazolnunk. Tegyük fel
tehát, hogy a
V («» cos n x + ón sin n x )
n
trigonometrikus sor, amely
«„ ρη cos . &„ = ρ η sin -~-
bevezetésével
a ο — Χρ„ cos n ( x — /„)
alakba írható, valamely zárt számközön összetartó. Azt állítjuk, hogy ebben az
•esetben bizonyára ρη . és így a„ és l>n is n növelésénél a zérushoz tart.
Kllenkező esetben u. i. a |pn (-sorozat más véges helyen vagy a végtelenben is
sűrűsödne és így végtelen sok eleme egy (talán kis, de) pozitív 2 fc-számnál nagyobb
maradna. Az utóbbiak közül így kiragadhatnánk egyet, mondjuk az m-indexűt úgy,
hogy az összetartási-köz valamely ^-hosszúságú szakaszán |ρ„, cos m ( x — l.m) | is
27x
a fc-nál nagyobb maradna. Ha ugyanis m elegendő nagy, akkor a — — hullám-
hosszúságú cos m ( x — (mi-görbének legalább egy teljes hulláma az összetartási-
köz belseje felett vonul, úgyhogy hullámhegyének taraja alatt egy <1,-szakaszon
cos rn(x — lm) az \ fölött marad.
Ha most a kivételes |ρη I-értékek sorozatában tovább és elegendő messze
mennénk, megint találnánk egyet, mondjuk a p-indexűt úgy, hogy a d,-szakaszba
eső feleakkora ^.-szakaszon cos p ( x — lp )> % , és így a sor megfelelő ρμ c o s p { x — lp )
tagjának ábszolút értéke a fc-nál nagyobb volna. És így tovább.
A sor összetartási-közének abban a pontjában, amelyre az egymásba skatu
lyázott <S|. á;, . . . szakaszok zsugorodnának, így a trigonometrikus sor végtelen
sok tagja abszolút értékére nézve a pozitív k -n á 1 nagyobb volna, ellentétben azzal
a jól ismert tétellel, amely szerint összetartó sor tagjai a zérushoz tartanak.
4. $. F ou rier-sorok .
1. Ortogonális függvényrendszerek.
Egy 27T-hosszúságú, mondjuk a — π ^ x ^ π-közön integrálható, pl.
szakaszonként folytonos f(x)-függvénynek — mint két példán láttuk,
figyelemre méltó —
4. §■ Fourier-sor ok. 571
oo
f(x) = ^ ^ (ön cos nx -f bn sin nx)
« -1
trigonometrikus sorba való fejtése, vagy általában bizonyos (a, b)-közön
értelmezett g0{x), g ^ x ) ,... függvények
OO
f(x) = \ j - ngu(x)
n—0
sorával való előállítása: alakilag egy vektornak koordinátavektorok-mmti fel
bontására emlékeztet. A felbontandó vektor szerepét f(x), a koordináta-
vektorok szerepét a cos na, sin nx illetve </„(a;)-függvények, végre a koordi
náták szerepét az an, bn illetve ('„-együtthatók játsszák.
A hasonlat teljes lesz, ha a függvénytér e geometriájában két, az (a, öl-
közön integrálható f(x) és g(x)-függvény skaláris szorzatának az
b
(/, ) =J /(*) (x) dx
9
a
9
számot nevezzük. A merőlegesség, az ortogonáliiás szerepét ekkor nyilván az

h
(/- í) = / /(s) í/(*) da:= 0
a
feltétel, az abszolút érték négyzetének szerepét pedig az
(f,f) = j ' f 2(x) dx

a ■
szám, az /-függvény ú. n. normája játssza.
Az egymásra páronként merőleges és egységvektor-rendszer mintájára
az (a, b)-közön integrálható
(ín): 9o< 9v Í2· · · · - 9», . . .
függvények összessége itt ortogonális és normált rendszert képez, ha
b <0, i 4= k
(íi. 9k) — I 9i(x) 9k(x) dx =
X \ \ , i = k.
szóval két különböző egymásra ortogonális és mindegyik normája 1.
így yl. bármely ín-hosszúságú szakaszon az
/T,V 1 cos x sin x cos 2x sin %
2x
(F) —?=■’ —r=~· —7 = -’ - ? — —t = —> ···
Ϋ^2η Jfiz \Γr. |ír. π
függvények normált ortogonális rendszert alkotnak.
* Valóban, amint azt már a II. 7. § bevezetésében kimutattuk, pl. a— π < r a
572 X . Differenciálén yenle tck.
szakaszon (és az integrálandók 2 ji-periodusát tekintve erre a szakaszra szorít

kozhatunk) :
n
I cos m x sin n x d x = 0 ; m , n = 0, 1, . . . .
-n
így a cosinusok a sinusokra bizonyára ortogonálisak. Továbbá
J * ),S ( m x ' ■>S ( nx '^x = i ) tcos íwt — n )jg -4 -c o 8 (n i — n)x] dx.

—n Sfn ' Sln ’ —n
/ 0 , ha m n,
Λ második integrál azonban
l π . ha « = η φ 0 ,
ami egyrészt a különböző cosinusoknak egymásközti, illetve sinusoknak egymás-
közti ortogonalitását, másrészt ezeknek normált voltát mutatja. Az utóbbit
mindenesetre az első elem kivételével. Ennek normája azonban nyilván
—π
Amint egy r-vektornak az e1; e2, e3-vektorok ortogonális és normált

rendszerére vonatkozó koordinátáin az r.e„ skaláris szorzatokat értettük,
ugv most megállapodásszerően
egy /-függvénynek valamely </0. glt . . . normált ortogonális rendszerre
vonatkozó koordinátái, általánosított Fourier-féle együtthatói a
h
<·«= ( / .? « ) = / /(*) í7n(s) dx. «-0. 1,2
a
skaláris szorzatok, számok. Az ezekkel az együtthatókkal felírt
go
n -0<Mn(í) Σ
sor pedig az /-függvénynek a (/„(x)-függvénynek rendszerére vonatkozó
általánosított Fourier-féle sora. Az «általánosított» jelző arra utal. bogy
Fourier az (/éj-alatti trigonometrikus függvények «közönséges» esetére
szorítkozott.
Pl. Az
0 00
—y + ^ (a„ cos nx -|- b„ sin nx)
trigonometrikus sor akkor és csakis akkor az /(ac)-függvény Fourier-sora,

ha együtthatóit az Euler—Fourier-féle1
°» = —1 |r f(x) cosnx dx
hn f(x) sintKE dx
képletek szabják meg.

4. §. F ourier-sorok. 57 3
* Valóban a sort az (/•'(-alatti függvények szerint baladó sorba átírva a
ΐ / 2 π«„ I , X 1 cos nx r- sin tar

-------- 2 - = + > y w , ---- 7=— + VTcbn ;> - ■
f 'in V
alakú sor lép fel. Kz megállapodásaink szerint az /(» )-!uggvenynek akkor és csakis
akkor erre a rendszerre vonatkozó Fourier-sora, ha
Ϋ'2πιι0 r 1 ,
■1
___ COS HX ** g in
továbbá V Z " n - ffW dx és V nh« = J / ( * ) ~ —r dx.
—n —n
Az egyszerűsítéseket itt elvégezve, éppen az Ruler-— Fourier-féle képletek állanak

előttünk.
2. Példák.
A (—π. 7t)-szakaszon integrálható /(íc)-függvénvnek
1- Jr f(x) cos nx dx.
un = — b„ sin nx dx
közönséges Fourier-egyutthatóit természetesen integrálszámítással határoz

zuk meg. Példáink éppen ezért csak egy-kót idevágó könnyítésre utal
nak és egyes, talán könnyen előforduló félreértések elkerülésére figyelmez
tetnek.
1. Az j ( x ) = 3 függvény Fourier-sora: 1, az /(a;) = sin 1526a: függvényé
pedig sin 1526a'. amint könnyen kiszámíthatjuk. Ugyanazzal a fáradsággal
azonban azt is kimutathatjuk, hogy általában -minden
(X 1-i
t{x) = + £ («η cos nx f nx)
~ n- 1
trigonometrikus Johnomnak, véges trigonometrikus sornak, Fourier-sora

önmaga.
* Itt u. i. a tagok egymásra ortogonálisak, úgyhogy pl. ha k az m -n é l nem
n a gyob b term észetes szám vagy zéru s, a k k o r m in d k é t o ld a lo n — c o s A \ r -s z e l sző
tt
rozva és (a jobboldalon tagonként) integrálva azt találjuk, hogy
Λ 71 n Λ
1 r 11 V 7 f C il ; / _, , «1. I* I — COS ΔΧ ,
Ο ι— — |r(flj) cos k x d x = ---- I cos 2 for «a? = ---- I -------- -------- d x — ak .
Tt · 7t ·’ 71 J —
—n —tí n—
Ha pedig k az m-nél nagyobb természetes szám. akkui· c/k =U. Hasonló mondható
a sinusos tagok együtthatóiról is.
2. Az előbbi tétel egy 2jT-hosszúságú zárt szakaszon egyenletesen össze
tartó végtelen trigonometrikus sorra is általánosítható, mert az előbb alkal
mazott tagonkénti integrálás (a III. 4. § 3. szerint) ennél is elvégezhető.
5 74 V. Ditferenciálcgycnletck.
8. A szerint, amint·
f(x) = /(—a;) illetve f{x) = — /( — ar),
szóval: a szerint, amint a függvény páros illetve páratlan, közönséges Fourier-
sora tiszta cosinus- illetve tiszta simussor.
* Ilyenkor u. i.
hn = — | f(x) sin n x d x — 0
π -71
J
illetve a„= —
n -71
J
f f(x) cos n x d x — 0,
m ert a két esetnek megfelelően vagy az első, vagy a m ásodik integrálandó p á ra tla n
függvény. O rdinátahalm aza a m a részének te h á t, am ely n egatív «-nél az «-tengely
egyik oldalán van, pozitív «-re e tengely m ásik oldalára eső, különben vele egybe
vágó része felel meg, am i együttvéve zérust ad.
4. Ha az f(x)-függvény értelmezési tartománya a kezdőpont körül nem
helyezkedik el szimmetrikusan, pl. a (0, 2;r)-szakasz, akkor az
i(x + 2tt) = f(x)
megállapodással a függvényt periodikusan tovább definiáljuk. Azzal úgyis
számolnunk kell, hogy ha a közöséges Fourier-sor valamely 2jr-hosszúságú
szakaszon összetartó, akkor tagjainak 2g-periodusa kapcsán mindenütt
összetartó és összege is 2g-periodusú. így esetleg az alaptartomány egyik
végpontjában a függvényértéket meg kell változtatnunk, ezzel azonban
függvényünk Fourier-együtthatói, mint határozott integrálok, nem vál
toznak.
5. Vegyük pl. a
lineáris egészfüggvénynek csak a 2?r-szakaszra eső darabját. Itt

g(0 )= és g{2n) = ---- jj-, úgyhogy a periodikusság előállítására legalább az
egyiket meg kell változtatnunk. A leghelyesebb, ha megállapodunk abban,
hogy az így módosított és éppen ezért most már mondjuk /-betűvel jelölt
függvénynél
g( -4—0) -f- g(2 η — 0)
m = /(2«) 0,
szóval a belülről vett két határérték számtani közepe legyen.

Ha most ezt a függvényt a (0, 2;r)-szakaszon kívül nem az eredeti
lineáris függvény (egyenes) mentén folytatjuk, hanem 2jr-periodussal defi
niáljuk tovább, akkor az I. ő. § 7.-ben már tárgyalt és a 82. ábráról ismert
szakaszonként folytonos
0 , ha a:= 0,
j{x) = /(* + 2 * )-= /(* )
•2
, ha 0 < x < 2rr,
■i. β. Fourier-sorok. 57 ö-
függvényre jutunk. Ez páratlan, tehát, Fourier-sora tiszta sinus-sor. Neve

zetesen :
Oű
■^1 sin nx
n
η- 1
* U. i.
j * . 2n 2?
I>„ = — I /(*) sin íi.r tf.r = — I /(*) sin n.r d x = — j ---------sin n x d x .
n—·'7t 7t0J π0 ■' 2
mert az első integrálandó páros, úgyhogy a kezdőpont két oldalán szimmetrikusan
elhelyezkedő ordinátahalmaza területmértékre nézve jobboldali felének két-
1
szerese. Az utolsó integrál parciális integrálással a z ---- értékre vezet. Minden-
"
, ^ ft X
esetre helytelen volna, ha már az első integrálban /(« ) helyébe — - — -et írnánk,.
Jt
mert így egy egészen más függvény együtthatóira jutnánk.
0. Ha a
parabolának csak a 0 -ga: ^ ‘in-szakasz feletti ívét tartjuk meg és ezt jobbra-
balra újból és újból felrakjuk, akkor egy 2n-periodusú folytonos, páros
függvény görbéjére jutunk (200. ábra). Fourier-sora tehát tiszta cosinus-sor:

Nevezetesen
OC
π2 cos nx
T 2 1 n—
_ _1 ü* *
* Most u. i. az állandó
a többi együttható pedig
1 .· 2 (τι — x \2
Om — — f( x ) cos i}x<t.r = — | (— -■— I cos n x d x .
n J π . \ 2 I
—ix 0
Egyszeri parciális integrálással itt az előbbi példában fellépő integrál --szeresére*.

1
tehát —-- r e jutunk.
n
n*
Ő7G í. Differenciálegyenletek.
7. Ha c és d állandó, akkor az
n n
cos nx cos nx ,
í [c u(x) + d r(x)J
I sin nx
dx
=C
J“Ml
| sin nx 1 fr(z) j
sm nx
dx
—n
kapcsolatokból nyomban kitűnik, hogy egy vagy több függvény lineáris
kifejezésének (állandóval való szorzatának, összegének, különbségének)
Fourier-együtthatói és így sora is, az eredeti függvény illetve függvények
Fourier-együtthatóinak és így sorainak is ugyanolyan lineáris kifejezései.
3. Teljes ortogonális rendszerek.

Egy függvénynek egy normált, ortogonális rendszerre vonatkozó
c„-Fourier-együtthatói igen nevezetes tulajdonságnak.
Nevezetesen: ha az /(*)-függvénnyel és az (a, ó)-szakaszon normált,
ortogonális (fif«(x))-rendszer akárhány — de végesszárnú tagjával és
m
valamely K -együtthatókkal az f(x) és V bngn(x) között mutatkozó
>.=o
U J . íf(x) —m"=0
Σ Kgn(x)]2dx s í
átlagos vagy közepes hibanégyzetet vesszük, akkor ez éppen a b„ — r „ Fourier-

egvütthatókkal a legkisebb.
Ha u. i. a rendszer ortogonális és normált voltát, továbbá a Fourier-
együtthatók definícióját figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy
b
.% w rn
i%
b m in
= f-d x - Σ + Σ ( ° » - Κ ) 2.
“ n=0 ii-O
és ez változó ^-együtthatóknál minimumát éppen b„ = c„ esetén veszi fel.

Mivel li nem negatív, az előbbi képletből ebben az esetben a
(B) f f2dx > Σ C*

n=o
Bessel-féle egyenlőtlenségre jutunk.
A közönséges vektorgeometriában ennek megfelelő reláció azt mondja,
hogy egy vektor hosszának négyzeténél koordinátáinak négyzetösszege
nagyobb nem lehet. Ha valamennyi koordinátáját figyelembe vesszük,
akkor Pythagoras tétele szerint éppen egyenlőség áll fenn, ha kevesebbet,
akkor egyenlőtlenség. így joggal azt kérdezhetjük, nem lehet-e az előbbi
egyenlőtlenséget az m —roo határátmenettel minden pl. szakaszonként
i. $. Fourier-sorok.
folytonos /(aj-függvénynél egyenlőséggé élesíteni. Ha igen, akkor az így

előálló
r i2(x) fix - V C„
(P)
: „-ο
kapcsolat, a függvénytér geometriájában nyilván Pythagoras tételének felel

meg s a (g„(aj)-rendszert az (a, íj-szakaszon teljes ortogonális rendszernek
nevezhetjük.
A hibanégyzetre visszatérve, erről kétségtelenül akkor és csak akkor
lehet szó, ha
b rn
<T) lim f [ f(x) — V cngn(x)f dx = 0,
szóval az /(aj-függvényt a (g„(aj)-rendszerre vonatkozó Fourier-soránalc

részletösszegei az (a, i»)-szakaszon a hibanégyzetre nézve tetszésszerint meg
közelítik. Az ilyen közelítést átlagos közelítésnek, a (P), illetve (íj-kap
csolatot pedig teljességi relációnak nevezik.
A 6. pontban majd kimutatjuk, — az általánosságot kimutathatóan
nem csorbító, célunkat mindenesetre biztosító megszorítással — bogy a
(cos nx, sin «aj-függvények minden 2^-hosszúságú szakaszon teljes rend
szert· alkotnak. A legkisebb négyzetek módszerének általánosításaként a
numerikus számításokban ez a tétel szerepel. Lássuk most más irányú
következményeit.
4. A teljességi reláció következményei.

A teljességi reláció T-alakjából még korántsem következik az, hogy
ni növelésénél az integrálandó is a zérushoz tart. másszóval, hogy a
rn
lim [ /(aj — V cngn(x)} = 0 vagyis /(aj = cngn(x)
mintára valamely függvény egy teljes rendszerre vonatkozó Fourier-sorába

fejthető. így pl. du Bois-Reymond már 1876-ban kimutatta, hogy még
folytonos függvény közönséges Fourier-sora is egyes pontokban széttartó
lehet·. Az pedig, hogy valamely függvény összetartó Fourier-sora egyes
pontokban esetleg más függvényt állít elő, már abból következik, hogy két,
egymástól csak végesszámú pontban különböző függvénynek egy és ugyan
azon rendszerre vonatkozó Fourier-együtthatói ugyanazok.
Ezek a megjegyzések az alkalmazásokban fellépő eseteknél szerencsére
figyelmen kívül hagyhatók. így pl. a teljességi relációból nyomban meg
állapíthatjuk. hogy
37
578 X. Differenciálegyenletek.
zárt szalcaszon folytonos függvényt itt folytonos függvények teljes rend

szerére vonatkozó s egyenletesen összetartó Fourier-sora előállítja.
oo
cos nx
Például ha 0 <g £ íg 2π.
rt—l
A jobboldalon u. i. a 2. pont 6. példája szerint a baloldali folytonos
függvénynek e szakaszra vonatkozó közönséges Fourier-sora áll. Ez a sor
pedig Weierstrass kritériuma szerint (III. 4. § 8.) egyenletesen összetartó,
mert tagjainak abszolút értékei az összetartó ^ hiperharmonikus sor
(I. 4. § ó.) tagjainál nem nagyobbak. Az x — 0 helyettesítés különben e sor

összegére a
OO
Y 1 _ r1
Zj n* ” 6
η—1
értéket adja (Euler).
Fenti 2rr-periodusú függvénysorunk a (0, 2^)-szakaszon kívül termé
szetesen nem a baloldali függvényt, hanem azt állítja elő, amely ebből
•27r-periodussal való folytatással adódik (200. ábra).
* Tételünk igazolására gondoljuk meg, hogy a teljességi reláció T-alakjában a
határátmenet az integrálással m ost sorrendre nézve bizonyára felcserélhető (TTI.
4. § 3.), és az ígv előálló
?
I [/(*)— Σ dx =>0
X η=ο
képletben a folytonos integrálandó zérus. Ha u. i. ez csak egy helyen is és így ennek
az (a, f>)-re eső kis környezetében pozitív volna, — negatív úgysem lehet — akkor
erre a szakaszra eső részével egyetemben az egész integrál is pozitív lenne.
A legutóbbi példa általánosításaként különben könnyen kimutatható,
hogy
valamely 2π-hosszúságú szakaszon folytonos, ott szakaszonként differenciál
ható és szakaszonként folytonos deriválttal bíró 2n-periodusú függvény közön
séges Fourier-sorába fejthető, mert ez a sor egyenletesen összetartó.
* Legyen u. i. a kérdéses szakasz pl. — π < χ < π , a függvény illetve deriváltja
f( x ) illetve f'( x ) ésFouier-együtthatóikbn illetve /?„. Akkor parciális integrá
lással
1 ^ a π·
u„ — — | f '( x ) cos r i x d x = — j f(x ) sin nx<!x = nhn .
7t *' 7t ·'
—ft — 71
J η n n
ftn = — | f '( x ) sin n x d x = ------ I f{x ) co s n x d x = — /t«n,
n . 71 J
—7t —n
>1A n > 0, míg = 0.
4. §. Fourier-sorok. Γ>7ί»
íg y a szakaszonként folytonos /'(a;)-íüggvényre a Bessel-féle egyenlőtlen

séget alkalmazva
/'*(») d x ^ V
11 I
<«* + p l) i ”2(«S -r62),
—n
vagyis a legutóbb felirt sor bizonyára összetartó.

Ha most 1(x) Pourier-sorának szakaszait C a u c h y egyenlőtlenségével (II.
7. § Ö.) megbecsüljük, akkor azt találjuk, hogy
’»- * | I">+» . I m+k .

(«„ cos n x + bn sin n x ) ! 2L, (n e , cos v x + ril,n sin w.r) -g V A (H|a n u n bn )
f vi+k , Γ tn-rk
sí/
“ t-L··V
r «-
n n~ut ri n m
'«>
·
ami a liiperharmonikus és az előbb említett sor összetartása kapcsán elegendő
nagy m esetén bármely pozitív fc-nál előírtan kicsiny. Az f(x ) Pourier-sora tehát
most valóban abszolút és egyenletesen összetartó.
6. Sorbafejtési tételek.
Az előbbi pontban igazolt
OO
I π — x \2 π 2 \ l cos n x
\ - τ - ) ==ΐ 2 + Σ ~ ί ΐ τ -
n—i
sorbaíejtésből mármost nyomban következik, hogy
τι— x \ i sin nx ,
— 2s— = / y ' -------
n. ·, ha 0 < X < 2π :
a 0 és 2;r-végpontokban természetesen a sor összege zérns.
37*
Ezzel azt is kimutattuk, hogy a 2. pont 5. példájában f(x)-szel jelölt

π —x
0 < x < ·1π
P(*) = 2
ha
0 ’ X = o ’ P'x + 2,r) =
függvény Fourier-aorába fejthető. A 201. ábra a sor összegét s ennek az

első részletösszegekkel való fokozatos megközelítését a — ,-r x ^ π sza
kaszon mutatja.
A második sorbafejtós az elsőből egyszerű, a jobboldalon tagonkénti
differenciálással adódik. Ez a tagonkénti differenciállás a (0, 2^)-szakasz
minden belső zárt d*g *«£ 2π ő szakaszán megengedett, mert (III. 4. § 3.)
a tagonkénti differenciálással nyert sor az utóbbi szakaszon egyenletesen
összetartó.
e inx
* E u le r relációja kapcsán ugyanis ez a sor a z -------- tagú sor képzetes része.
n
Ha ennek megfelelően az
t,i r 4 \)x __ γ
η—o —Ί
véges geometriai sort bevezetjük, akkor a parciális integrálásnak megfelelő A b rl-
l'éle összegezéssel azt találjuk, hogy
W l+fc m *k
y i einx
·-·' - M.
y , ,) 1 'vin±k y , r _ i ____ j l i . ·
v m
L · n
H—M
n- ,) n m -r k + 1 — ■ "L « + 1 nj
Itt azonban
2 2i
l * r l á ---------- i
t ix — 1 e *— e 2
úgyhogy 0 < δ < .r <c 2 π it esetén

m+k m+k
| sm n x
<
V' ? · .. I < _ , i _ LΓ m -t-í:J
íí
1 -l h -mL ,.' Jm _ _ 1 1
m + k + 1J
ii ■■ '' --- «in ---
2----------------2
“ ---- ------<
X
—-■—T-,
δ
rn sm — »« sin —
ez pedig elegendő nagy m esetén minden k-nál a mondott at-értékekre egyenletesen

előírtan kicsiny.
A p(x)-függvény mintájára és segítségével most már azt is kimutat
hatjuk, hogy
minden olyan Üz-periodusú, szakaszonként síma f(x)-függvény, amely
szakadási helyein jobb- és baloldali halárértékének
; w - /( * + ;">+ « » - « >
aritmetikai közepét veszi fel, Fourier-sorába fejthető. A folytonossági szaka

szokon ez a sor egyenletesen összetartó. Egy függvényt szakaszonként simá
nak akkor nevezünk, ha értelmezési tartományának minden véges darabja
4. §. Fourier-sorok. 581
végesszámú olyan szakaszra bontható, amelyen belül differenciálható, míg

e szakaszok végpontjait ogyoldalról megközelítve deriváltjával egyetemben
véges határértékhez tart.
* A fenti p(#)-függvény ilyen és az x — 2«jr-pontokban π-szakadást szenved
(32. ábra). így 1——---- — az x = £ + 2 « Λ - h e l y eken e g ység n yi szakadású. Ha tehát
71
1(x) a 0 a: < 2 π szakasznak r-számü ξ*-pontjában ff(&) -· HSk + 0 ) — /(£*— 0 )
szakadást mutat, akkor a
Fη.(x ), ft.( x )—
, v σ 'ξ
V i, ϊ)\ -------------
€fc)
fc-l *
függvény itt már folytonos, mert a jobboldali függvények szakadásai egymást éppen
kiegyenlítik. Mivel F (x ) az utóbbi függvényekkel egyetemben szakaszonként
folytonos deriválttal is bír, az előbbi pont második tétele szerint Fourier-sorába
fejthető.
Amint az előbb láttuk, ugyanezt mondhatjuk a ^-alatti összeg minden tag
járól s így a 2. pont 7. példája szerint /(*)-ről, mint F (x ) és Σ különbségéről is
Mivel F (x ) sora mindenütt, a Σ sora pedig az f( x ) szakadási helyei közé eső zárt
szakaszokban egyenletesen összetartó, tételűnket minden részletében bebizonyí
tottuk.
Tételünk az alkalmazások szempontjából nézve teljesen kielégítő. Elmé
letileg azonban feltételei még mindig szőkék. Elegendők, de korántsem
szükségesek. így pl. Dirichlct szerint (1S29) már az is elegendő, ha a függ
vény minden véges intervallumon végesszámú helyi szélső értéket vesz
fel, és szakadásai — mint tételünknél — regulárisak. De elegendő a differen
ciálhatóság feltétele is, amely Dirichlet feltételénél részben többet, részben
(lásd a III. l.§ 1-ben adott példát a kezdőpont környezetében) kevesebbet
mond. A folytonosság feltétele, mint látjuk, egyrészt nem szükséges, más
részt, mint említettük, nem elegendő. Egy ebben a tekintetben alapvető
tételt a következő pontban ismertetünk.
6. Fejér tétele.
A Fourier-sorok elméletének befejezésekén! még csak a trigonometrikus
függvényekre vonatkozó teljességi relációt kell igazolnunk. Tételeinket áttekintve
pontosabban csak azt, hogy egy 2 π-hosszüságú, pl.
a 0 .r <. 'in -sza k a szo n fo lyto n o s és a z /(Ο) = /( 2 π) feltételn ek elegei tevő f(x )-
fü g g vén y t közönséges F o v rie r-so rá n a k részlctösszegeivel
m
lim | |/(a:)----- — y <«„ cos n x + b„ sin α χ) Γ d x = 0
m-*=eó 1 Δ η- 1 J
m in tá r a átlagosan, kö zepesen tetszés szerin I m egkö zelíth etü n k.
Állításunk igazolására elegendő, ha azt kimutatjuk, hogy f( x ) itt növekvő
fokszámú S m(x) trigonometrikus polinomokkal egyáltalában egyenletesen meg
közelíthető. Akkor u. i. mindenekelőtt
mert az egyenletes határátmenet a négyzetreemeléssel és integrálással sorrendre

nézve felcserélhető. Mivel a 3. pontban mondottak szerint az átlagos hibanégyzet
a Fourier-sor részletösszegeit előállító trigonometrikus polinimoknál a legkisebb,
a teljességi reláció így még inkább fennáll.
Maguk a Fourier-sor részletösszegei — mint tudjuk — széttartó polinom-
sorozatra vezethetnek. Ezzel szemben e rész etösszegeknek a r itm e tik a i k ö ze p e i —
és ezek is trigonometrikus polinomok — igen egyszerű feltételek mellett is össze
tartó sorozatot alkotnak. Ezt a Fourier-sorok újabb elméletében alapvető lényt
1900-ban F e jé r L ip ó t, ma a budapesti tudományegyetem tanára fedezte fel. Tétele
a következő :
h a a 0 < a· < 'in -sza k a szo n integrálható j(se)-függvénynek e s z a k a s z belső x -h elyén
/( « + 0 ) jobb- é s f ( x — 0 ) baloldali határértéke v a n , a k k o r it t a F o u rier-so ra sk(x)-
riezletösssegeivel képezett
"„(a·) - « i ( íb ) - í---------r sm -ι(·Έ )
S m(x) = ■
/'(a,· -! 0 ) + f ( x — 0 )
a r itm e tik a i kö zep ek a:. határértékhez, folytonossági pontjaiban
tehát magához az /(as)-függvényértékhez ta r ta n a k . A végpontokban a k é t egyoldali
ha tá rérték helyén / ( + 0 ) és f ( 2 n — 0 ) szerepel.
Ezt, a sor egyszerű összegezése helyébe lépő — más soroknál már F ro b e n iu s
(1880), H o ld er (1882). C esáro (1890) által sikerrel alkalmazott — módszert ma
általában az aritmetikai közepekkel való szummálásnak, eredményét a sor szum-
májának nevezik.
Bennünket F e jé rn e k az a további tétele érdekel, amely szerint
h a a 0 < x < 2 -s za k o szo n 1(x) fo ly to n o s és f(0 ) — f(2 n ). a k k o r i t t a F o u rie r-
so r á n a k részletösszegeivel kép ezett S m(x) a r itm e tik a i k ö ze p e k ni —>oo esetén a z x-ben
egyenletesen a z f(x )-fü g g vén yértékh ez ta r ta n a k .
Ezek a közepek u. i. akkor éppen olyan trigonometrikus polinomok, ame
lyekre a. teljességi reláció bebizonyításánál szorítkozhatunk.
* Az utóbbi tétel igazolására írjuk be az f(*)-függvény Fourier-sorának
ff (l fit ' 1
Se = - X , . . . , sm^ l ( x ) = ~ + 2 3 (« * c ° 8 « « + ó n sin Wíe)
- 71—1
részletösszegeibe az együtthatóknak Euler— Fourier-féle
_1 2Λ , irt
f(t) cos n t d l, sin n t dl
71 n )m
értékeit. íg y azt találjuk, hogy
I *·" *
skt.t) — )/ ( o[ j - Σ <c°8 n tc o s + 8inn tsinMa:>]*ι
1 f(t)[ i V co s n (t — x )] d t.
71
H a a függvényt a (0, 2 re)-szakaszon kívül 2n-periodussal továbbdefiniáljuk

és a t integrálási változó helyébe x + I változót írunk, akkor utolsó képletünk
*n
< )[i V cos n /j dt
alakot ölt. E n te r relációja szerint azonban itt 0 <C t < 2π esetén a szögletes záró
jelen belüli összeg
4. §. Fourier s o ro k . űí>3
k e »ití _j_ e int

V
— 2
--L V , «
2 RZ— .-A· ’
n-j
■ez pedig a Véges geom etriai sor összegképlete szerint
1 <r<kt— 1 cosfcí — cos(A- + l)t
2 l — e*> ~ 2 1— co st
lia a baloldalon, a szám lálót és a nevezőt (1—e_<í)-vel szorozzuk s Euler relációját
ism ét figyelembe vesszük. A t —0 és / —‘I n végpontokban m indenesetre a jobboldal
h a tá ré rté k é t kell vennünk.
Végeredményben teh át
cos kt —- cos (k + 1 )t
*k(x) =
1 — cos t
Az /(.r)= 1 függvénynél a Pourier-sor m inden részletösszege és így ezek

a ritm e tik a i közepe is 1, úgyhogy e képlet szerint
(*)
H a te h á t az utóbbi egyenlőséget a /-töl független /(x)-azel (a jobboldalon

a z integrál jele a la tt) szorozzuk és az utolsóelőttiből levonjuk, ak k o r arra ju tu n k ,
hogy
Mivel az f(x) folytonos és 2n-periodusú, bizonyára korlátos és egyenletesen

folytonos, vagyis megfelelő K és tetszés szerint előírt pozitív e m ellett
| f(x) | < K és | /(* + /) — f(x) | = | /(a· — (2?r — /)) — )(x) \ < t.
Mindez elegendő kicsiny <f és | f | < é esetén, egyenletesen az r-ben. b o n tsu k m ost
m ár ily δ m ellett legutolsó integrálunkat a (0, δ), [δ. 2 π δ), (2π δ. 2rc) szakaszok
m enti J J 3 integrálok összegére. Akkor
h a az integrál felső h a tá ra helyébe 2n-t írunk és a (*j-alatti képletet figyelembe

vesszük. Ugyanez m ondható a .7,-ról is, ha benne /(.r —t) helyébe a vele megegyező
Hx — (2 π — /IV ért éket írjuk.
584
X . Differenciálegyenletek.
Végre
2.T- »)
ha m elegendő nagy. így, mint állítottuk,

! £„(*) — H x ) i < 3s,
vagyis előírtan kicsiny, egyenletesen az ar-ben.
Irodalom.
L . B iebcrbach. Theorie dér Differentia Igleichungen. Springer (Berlin), 3.
kiadás, 1930.
H . S . C arslate, Introduction to the theory of Fourier's series and integrals
and the mathematical theory o f the conduction of heat. London (Macmillan),
2. kiadás, 1921.
f í . C o u ra n t — D. H ilb ert, Mathematische Methoden der Physik. Berlin (Sprin
ger), 2. kiadás, 1931.
G. H o h eisel, Gewohnliehe Differentialgleichungen. Berlin (Göschen), 1926.
W . H o rt, Die Differentialgleichungen des Ingenieurs. Berlin (Springer),
2. kiadás, 1925.
R ie m a n n — W eber (Ph. Franck, B . v. Mises), Die Differential- und Integral-
gleichungen der Mecbanik und Physik. Braunschweig (Vieweg), I. 8 . kiadás, 1930.,
II. 7. kiadás, 1927.
W . R ojjoifineki, Fouriersche Beihen. Berlin (Göschen), 1930.
E . T . W h itta k e r — G. X . W a tso n , A course of modem analysis. Cambridge
(University Press), 4. kiadás. 1927.
TIZENEGYEDIK FEJEZΗ7Γ.
VALÓSZLNuségszamita s.
A valószínűségszámítás bizonyos eszményi tömegjelenségekkel és ismétlő
dési folyamatokkal foglalkozik. Azokkal, amelyeknél — a statisztikai adat
halmazok és a szerencsejátékok mintájára — a kicsiben mutatkozó szeszélyt
bizonyos, vsak nagyban kidomborodó szabály íveli át. Ez a felismerés ugyan
régi keletű, de tudatos kiinduláspont és állandó vezérelvként csak 1910
óta, a német Misest követő újabb tárgyalásmódnál szerepel.
A klasszikus tárgyalást egy szerencsejátékos kérdéseinek taglálásával közel
háromszáz évvel ezelőtt a francia P a sc a l és F e rm a t kezdte meg. Az ezt követő
száz év alatt az egyre jobban kibontakozó iníinitézimális számítás mellett·, B e r
n o u lli J a k a b első összefoglaló munkája után (1713), ez a zsenge tudományág csak
M o iv rc (1738) és az angol B a y e s (1763) egy-egy értékes tételével gyarapodott. így
első virágzását csak L a p la ce (1812) és P o isso n (1837) munkássága után érte el.
Ebben az időben teremtette meg G a u ss is a hibaszámítással való kapcsolatát.
Ettől kezdve, sajnos, annyira megmerevedett, hogy az alkalmazások egyre táguló
körével kapcsolatát mindjobban elvesztette.
A krízist szűkre szabott kiinduláspontja okozta. E szerint «valamely esemény
bekövetkezésének valószínűsége a reá nézve kedvező és az egyaránt lehetséges
összes esetek számának viszonya». Ez az ismert definíció — körbenjáró okoskodá
sára nem is nézve — elméletileg és gyakorlatilag egyaránt· tarthatatlanná vált.
Mi a következőkben a valószínűségszámításnak a tapasztalatra vissza
nyúló újabb elméletét ismertetjük. Ott, ahol Mises fejtegetéseitől eltérünk,
honfitársának, Kamkenak 1932-ben körvonalazott jogos kritikai megjegy
zéseire támaszkodunk. A rendelkezésünkre álló keretben mindenesetre csak
egyes pontok kidomborítására szorítkozhatunk.
Álláspontunkat mindjárt egy jólismert szerencsejáték, a fej vagy írás
példáján körvonalazhatjuk. Ennél a játéknál két játékos váltakozva egy
érmet vágj’ érmét dob fel, és a szerint, amint a felülmaradó oldalt eltalálja
illetve elvéti: társa rovására, illetve javára meghatározott összeget nyer,
illetve veszít.
E játék jellegét és lehetőségét az a régi tapasztalat adja meg, hogy
bár minden dobássorozatban a fej és írás jelei szeszélyesen váltakoznak,
huzamos játéknál, hosszú játéksorozatban a dobásoknak körülbelül mindig
586 X I . Valószínűségszámítás.
ugyanaz a· hányada, rendesen a fele, fejet, megfelelő másik hányada pedig

írást mutat. Ez éppen az a szabály, amely a kicsiben mutatkozó szeszélyt
nagyban átíveli.
Ha ez a törvényszerűség csak itt és a hasonló szerencsejátékoknál
mutatkoznék, akkor a valószínűségszámítás csak érdekes szellemi torna
maradna. A tapasztalat, azonban azt mutatja, hogy számos fontosabb jelen
ségnél is fellép. így pl. a fiú vagy leány újszülötteknek anyakönyvi bejegy
zésénél, amely kicsiben teljes szeszélyről, nagyban azonban európai fajoknál
a fiúk javára mutatkozó és 51 : 49 körül járó arányszámról tanúskodik.
Vagy pl. egy célpontra belőtt fegyver találati-pontjainak vizsgálatánál,
mikor is lehetőleg azonos külső körülmények mellett a célponttól jobbra vagy
balra illetve fel vagy lefelé kicsiben szeszélyes, nagyban körülbelül egyenlő
számú eltérést, szóródást észlelünk. És így tovább.
Matematikai meggondolásokat azonban «elegendő hosszú», «körülbelül»
szavakkal legfeljebb érzékeltetni lehet, megalapozni nem. Lássuk tehát,
mire vezet a kellő eszményítés, a fej vagy írás játékával lényegében azonos
jelenségeknél maradva.
1. S- A l a p f o g a l m a k .
1. Az egyszerű alternatíva.
Ha egy eszményi érem vagy érme egyik oldalát, pl. a fejet 1-gyei,
másik oldalát, az írást 2-vel jelöljük, akkor újabb és újabb feldobásánál
felülmaradó oldalát feljegyezve, valamely
212111212212221 ...
eszményien végtelen észlelési-sorozatra jutunk. E sorozat minden elemét egy-

egy jel, I vagy 2 jelöli. Másszóval jelkészlete két elemből áll : alternatívát,
két lehetőséget mutat.
Ha e sorozat n első elemén belül a két jel fellépésének száma, gyakori
sága ηΛ illetve n2, akkor e két jelnek az első n észleletre vonatkozó, relatív
gyakorisága:
Azt, hogy huzamos játéknál az utóbbi két szám jó közelítéssel i,

vagy általában valamely ty illetve tyszám körül jár, eszményi játéksoro
zatunknál nyilván a
lim —b = v, illetve lim = r2
n n
megállapítás fejezi ki. így a valószínűségszámításban minden alternatívát
mutató sorozattól elsősorban azt követeljük meg, hogy
az észleletek gyarapodásával két jelének : 7-, illetve 2-nek relatív gyakori
1. §. Alapfogalmak·. 587
sága egy vl illetve v2-számhoz mint határértékhez tartson. Ilyenkor megállapodás-

szerűen illetve r2 az 1. illetve 2-jel fellépésének e sorozatban mutatkozó való
színűségét jelenti.
Ha νλ= »2 = 5 · akkor a két jel fellépése egyenlően, egyaránt valószínű.
Az 122122...
kezdetű és negyedik elemétől kezdve hármas periódussal folytatódó sorozat
nál rnár bizonyára különböző. Itt u. i. az első n elemen belül a két jel gya
korisága
n n -f- 2 2 »— 1
nl = ΊΓ ~ Ί Γ ” illetve
8
a szerint, amint n-et 8-mal osztva 0, 1, 2 maradékra jutunk. A két jel relatív
gyakoriságára nézve tehát
1 2 2 2 m2 2
illetve —----
8 — n — I + 8n ' O 8n — n — 8
úgyhogy a határérték: % = s ihletve t'2= g .
Az utolsó sorozat a szerencsejátékoknál mutatkozó alternatíváktól minden
esetre még sok tekintetben különbözik. Elsősorban már abban, hogy elemeit,
mint sorszámuk függvényét matematikai utasítás adja meg. Ennek következ;
ménve az is, hogy azt a ^-küszöbszámot, amelyen túl egy jel relatív gyakori
sága határértékét előírt «-mértékre megközelíti, ε függvényeként meg-
2
adhatjuk; Λ7 a—— ban foglalt legnagyobb egészszám.
Szerencsejátékoknál ilyesmiről, még kellő eszményítés mellett sincs szó.
Ezek alternatíváinknak a matematika körén kívül eső példái. A már itt
mutatkozó iir csökkentésére sorozatainkkal szemben éppen további követel
ményeket is fel kell állítanunk.
Egyelőre állapítsuk meg, hogy azt az ismert tényt, mely szerint esélyeink
változása nélkül a játékot a sorozat bármely elemével megkezdhetjük, a
sorozat elején egyes elemeket elhagyhatunk, első követelményünk felöleli.
* Akkor u. i. az az előbbi n és Mi helyére valami n— k és n ,— fc, lép, rögzített
k és k, m ellett/A z 1-jel valószínűsége így is
tin i
»i — k, I· '* 1
Imi — = I’»
n— »i —·k
marad. Hasonló mondható a 2-jel v t-valószínűségéről is.
2. Valószínűségi sorozatok.
Szerencsejátékoknál és a velük rokon ismétlődési folyamatoknál az
észlelési sorozat elemeit nemcsak két, hanem több. esetleg végtelen sok jel
jelölheti. így pl. egy kocka dobásánál hat: lapjainak 1, 2__ , (i jelei. Ha
Γ.88 X I. 17a lószínűséyszámi tás.
pedig egy különböző színű, de egyenlő nagyságú golyókat tartalmazó

urnából egy golyót vaktában kihúzunk, majd e golyót visszatéve a fel
rázott urnával ezt az eljárást újból és újból ismételjük, akkor az így elő
álló észlelési sorozatnál a színek számának megfelelőt. A tombolánál az
1-től 90-ig terjedő számokat. És így tovább. Ezekben az esetekben azonban
a jelkészlet még mindig aritmetikai vagy szaggatott, sőt az egyméretü szám
egyenes pontjaival jellemezhető : egyméretü.
Ha egyszerre két kockával dobunk, akkor egy-egy észleletünket már
csak egy-egy számpárral: a két kocka felülmaradó két oldalával jellemez
hetjük. Észlelési sorozatunk jelkészlete az
(1,1) (1, 2). . . ( 1, 6) , . . . ( 6, 1) . . . (6,6)
rendezett számpárok 36 eleméből ál l : kétméretü aritmetikai. Ha pedig
általában n kockával dobunk, akkor n-méretű aritmetikai jelkészlettel talál
kozunk.
Ezekkel a példákkal szemben belőtt fegyvernél a célponttól jobbra és
balra szóródó találati pontokat elvben tetszésszerinti valós számok jelöl
hetik. A jelkészletet felölelő jeltartomány itt folytonos vagy geometriai.
Mindenesetre még egyméretü. Ha a fel és lefelé mutatkozó eltéréseket is
egy időben figyelembe vesszük, akkor egy-egy észleletünket már két valós
szám párja jellemzi, a jeltartomány geometriai és kétméretü. Térbeli lövésnél
természetesen háromméretű jelkészlettel, szórásképpel számolunk. Ha pedig
a sorozásra kerülő újoncoknak több adatát (magasságát, mell- és nyak-
bőségét, vállszélességét stb.) vizsgáljuk, akkor megfelelő többméretű folytonos
jeltartományban dolgozunk.
Általában egy ilyen egy vagy többméretű, aritmetikai vagy geometriai
jeltartomány jeleivel ellátott
ev · · · >e9), · · ·
észlelési sorozat ú. n. valószínűségi sorozat, ha a jeltartomány bármely, mondjuk
A (mérhető) részét kiragadva azt találjuk, hogy az első n észlelet közül ebbe eső
nA észlelet relatív gyakorisága valamely
lim — = VA
n—*oc rí
határértékhez tart. Ez a VÁ akkor megállajiodásszerűen az A-ha eső jelek

fellépésének a sorozatban mutatkozó valószínűsége.
A valószínűség fogalmát ebben a P o isso n ra (1837) visszavezethető éles alak
ban 1919 körül M is e s szabta meg. M is e s egy második követelmény előírásával
ügy véli, hogy egy jel valószínűségének megmaradását az eredeti sorozat mindama
végtelen részletsorozatában is biztosíthatja, amelyeket belőle az elemeknek tisztán
helyzetére néző kiválasztásával előállíthatunk. Ezt a követelést már, annak elle
nére, hogy a játéksorozatokban mutatkozó szeszélyességet is tetszetősen kifejezi
és minden biztos sikert ígérő játékrendszer lehetőségét — a tapasztalatnak meg
1. §. Alapfogalmak. 58f
felelően — eleve kizárja, túlzott általánosság és önmagával való ellentmondás

gyanújában nem fogadhatjuk el.
Mivel 0 < nA <; n, az A-ba eső jelek — relatív gyakorisága s ennek

ΎΙ
határértéke, a VA-valószínűség is 0 és 1 közé, vágj' e határok egyikével
egybeesik. Ha Λ-jelű elem nincs, akkor nA = 0 és így VA= 0. Ha minden
elem .4-jelű, akkor nA = n és így a relatív gyakorisággal egyetemben VA=1.
Fordítva azonban VA— 0 illetve VA = 1 korántsem jelenti azt, hogy egyetlen
egy észlelet sem, illetve valamennyi .4-jelű, hanem csak azt, hogy A-jelű
észlelet aránylag egyre ritkábban illetve mind gyakrabban mutatkozik.
A következőkben a valószínűségszámítás alapműveleteire térünk át.
így eddigi fejtegetéseinkre is további példákat adhatunk. A szerencsejáté
kokra mindig egyszerűségük kapcsán hivatkozunk.
3. Összeadási tételek.
Ha A és B egy valószínűségi sorozat jelkészletének két, egymást kizáró
része, VA és Vb pedig az ezekbe eső jelek valószínűsége, akkor sorozatunkon
belül a jeltartomány A-\- B részébe eső, tehát A- vagy B-jelű észleletek való
színűsége :
VA+B= VA+ Vb.
Ez a tétel, a valószínűségek összeadási-tétele, nyilván a jeltartománynak
végesszámú, egymást kizáró részére is általánosítható. Végtelenül sokra
azonban már általában nem.
Pl. Ha egy kocka lapjainak valószínűségei vv r 2, . . . , r>6, akkor a párosak
illetve páratlanok valószínűsége:
Vp, = v2+ i’4 + t-e illetve Vpn = vx + v3 -f t 5.
Ezzel szemben a természetes számok
1 2 3 ...
sorozatában minden egyes rögzített m természetes számnak — relatív gya
korisága a r m = O-határértékhez tart, fellépése zérus-valószínűségű. így tehát
+ »2 d------ MmH---- = 0.
Ennek ellenére sorozatunkban természetes szám fellépése biztos, relatív-
gyakorisága 1, és így ennek határértéke is Ve= l 4= 0.
* Tételünk igazolására csak azt kell meggondolnunk, hogy lia az első n észlelet
közül A - illetve .B-jelű nA illetve ne- akkor v a g y A - va g y B-jelű v A+ H =n A + nA
úgyhogy
„ Ha-T-HIS Ήα Vb t/ ,
---- ------= — -)---------- ►VA + V B-
V TI TI
Ha a jelkészletet végesszámú, egymást kizáró Aj, A2. . . . , At része
5 90 X I . V alószínüséqszámitás.
kimeríti, akkor annak a valószínűsége, liogy egy Αλ vagy A,, vagy . . .

.4/-jelű észlelettel találkozzunk, természetesen 1, úgyhogy
lxi + F a H" *■· + Vi— \.
Ez következik be pl. az Λ-jelű illetve nem ,4-jelű, mondjuk IV-jelű
észleletekre való felbontásnál, úgyhogy
VA + Fv = 1, vagyis Vy = 1 — VA.
Itt VA és Fv úgynevezett kiegészítő valószínűségek. Ha pl. egy kocka 4-es
oldalának valószínűsége |, akkor a többi oldalé együttvéve, mint nem
négyeseké: 1— s = a· Az ilyen kocka a szokott játékszabályok mellett
természetesen nem használható. Hamis, mert huzamos játéknál 4-es oldala
a többi rovására aránylag sokszor, a dobásoknak körülbelül harmadrészé
ben mutatkozik. Szerencsejátékoknál éppen, amennyire csak lehet, helyes
kockát használnak, vagyis olyat, amelynél a különböző oldalak valószínű
ségei egyenlők. Hetyes kockánál tehát
H = t-2 = ··· = re és % + v2-\------ b 'β = 1
kapcsán minden egyes oldal «-valószínűségére nézve
6» = 1, vagyis v —
b
Általában természetesen egy valószínűségi sorozaton belül két vagy
több, egymást kizáró Av A2, . . . , /fj-jel egyenlően mlószímű, ha F,. V2, . . . , Vr
valószínűségeik egyenlők.
Ha pedig a jelkészletnek ilyen 1-számú, egymást kizáró Alt A2,. . . , Ai-része
egyenlően valószínű és a teljes jelkészletet kimeríti, akkor annak valószínűsége,
hogy a sorozatban egy, ezek k-elemből álló, pl. Av Az, . . . , Au csoportjába eső,
másszóval A1 vagy A2, · ■· vagy Ak-jelű elem fellépjen:
, 1 _ fc
- l + l + T ~ T ’
vagyis a kedvező és az egyenlően valószínű esetek számának hányadosa.
A helyes kockánál pl. az egyes oldalakra nézve 1=6, egy adott oldalra
pedig k = 1 , úgyhogy v = g. A páros oldalakra nézve fc= 3 és így v —
Ilyen előkészületek és szigorú feltételek mellett Laplace kiinduláspontja
áll előttünk. Definícióként azonban ez láthatóan nem, a valószínűség álta
lános értelmezéseként pedig még kevésbbé használható.
Ha egy sorozat jelkészletének végtelenül sok, egymást kizáró A v Á2, . . .
részéről beszélhetünk, akkor általában csak annyit mondhatunk, hogy a
F j, F 2, . . . valószínűségek sora összetartó és
F x-f- F 2-|— g 1.
* Ebben az esetben u. i. bármely rögzített számot jelent k , a jelkészlet
A j, - l 2, . . . , A k részeinek egyikébe eső jelek n,, n2, . . . , n k gyakoriságára nézve
nj + n 2 -|-------|-«t g í t ,
1. ff. Alapfogalmak. 5ÍH
úgyhogy n-nel osztva és az »<_»oo határátmenetet elvégezve

vt + v t + ···-?■ 1 t ^ l .
íg y a nem negatív tagú V 4 + V' 2 + ·.· végtelen sor minden részletösszegének kor
látja 1, tehát ez összetartó és összege is legfeljebb 1. Hogy 1-nél esetleg még akkor
is kisebb, ha az A „ A ,, . . . részek a teljes jelkészletet kimerítik, azt már egy példán
láttuk.
4. Az osztás szabálya.
Egy valószínűségi sorozatnak az a részletsorozata, amely jelkészletének
A-jelű és V a A=0 valószínűségű elemeiből áll, ugyancsak valószínűségi sorozat.
Ha az A-jelkészlet B-részébe eső jelek az eredetiben VB-valószműségűek voltak,
akkor e részletsorozatban
mlósziwűségűek.
Ha pl. egy kocka oldalai vv v2, . . . , i’6-valószínűségfiek, akkor a páros
(A-jelű) oldalak között a 2-es (B-jelű) oldal
®2 + ®4 -1- r«
valószínűséggel lép fel. Helyes kockánál v2 — r4 = ve— — kapcsán v2'= —.
O O
Ez a szabály, amelyet — mindenesetre csak példánkhoz hasonló egyszerű
eseteknél — 1768-ban Bayes állapított meg, a klasszikus valószínűség
számításban nagy szerepet játszott. Az események «bekövetkezésének»
valószínűségével szemben az «okok vagy feltételek» valószínűségének meg
határozására szolgált. A kocka példájánál maradva u. i. úgy vélekedtek,
hogy a páros oldal felülmaradásának, mint «eredménynek», különböző «oka,
feltétele» lehet. Nevezetesen az, hogy 2 vagy 4 vagy 6 jelent meg. E három
ok, feltétel közül a páros eredményhez képest helyes kockánál (és a klasszikus
számítás csak ilyenekre szorítkozott) éppen r2 = — Ennek a regényes
ü
elnevezésnek — mint tételünk fogalmazásából látjuk — alapja nincs. Itt
ugyancsak a 2-es oldal fellépésének, mint esemény bekövetkezésének való
színűségéről van szó. Mindenesetre nem az eredeti dobássorozatban, hanem
az ebből bizonyos feltétel alapján kiválasztott részletsorozatban. Éppen
ezért az újabb elméletben Fjj-őt a IV től való megkülönböztetés kedvéért,
a B-be eső észleletek feltételes valószínűségének, a meghatározására szolgáló
tételt pedig egyszerűen Bayes-féle vagy osztásszabálynak nevezik.
* Helyességét könnyen igazolhatjuk. Ha az első n észlelet közül n^-számú
A-jelű és íiB-számú B-jelű, akkor egyrészt lim —í- Η ιφ Ο kapcsán bizonyára.
n—►
«W
—*oo. ha n —>oo, másrészt az A-jelű észleleteken belül a B-jelűek relatív gya
ti a
korisága :
ö92 X I . ValószínűségszámUás.
πβ «ϋ η πβ >u
na n ita η ’ η '
ami az η a - η« oo és így >ι —* oo-hatáiátmenetnél éppen az osztás szabályára vezet.
5. Szorzástételek.
Az előbbi két műveletnél egyöntetűen egy valószínűségi sorozatból
indultunk ki s egy újabbra egyszer a jelek összefoglalásával, vegyítésével.
másszor bizonyos elemek kirostálásával jutottunk.
Most egy olyan alapműveletre térünk át, amelynél — aránylag egyszerű
feltételek mellett — két vagy több sorozatból állítunk elő egy újabbat. Vegyünk
mindjárt egy egyszerű példát! Ha egyidőben egy érmét és egy kockát
dobunk, akkor azt kérdezzük, beszélhetünk-e annak a valószínűségéről,
hogy az érme pl. fejet (1), a kocka pedig ezzel egyidőben mondjuk 5-öt
mutasson, és ha igen, akkor minő kapcsolat áll fenn ennek a valószínűsége
és az érme oldalainak v[, d2' illetve a kocka lapjainak v"........ v" valószínű
ségei között.
Álláspontunk szerint az érmedobások önmagukban valamely
s' 1 1 2 1 1 1 2 . . . ,
a kockadobások pedig valamely
s" 2 5 8 8 1 6 4 ...
valószínűségi sorozatot alkotnak. Ha tehát e két sorozat egyidőben mutat
kozó elemeit összekapcsoljuk, akkor az
·? (1.2) (1.5) (2.8) (1,8) (1,1) (1,6) (2, i) . . .
észlelési sorozatra jutunk. Elemeit az
(1,1) (1,2) . . . (1,6)
(2,1) (2. 2) . . . (2. 6)
kapcsolt jeleknek 2.6=12 eleme jelöli.
Ha az érme és a kocka is helyes, akkor ®i=?4=§ és υ"=...=ί)"=$.
Ha ezen kívül feltesszük, hogy az új s-sorozat is valószínűségi sorozat,
sőt ebben a kapcsolt jelű 12 elem fellépése egyenlően valószínű, akkor
®i.i = — = «*., = iá . úgyhogy pl.
®1,6 = iö = έ ·δ = ®i ·®ϊ>
szóval a kapcsolt sorozatban a kapcsolt jelek valószínűségei az alkotó jelek

valószínűségeinek szorzatai.
Lássuk most, hogy mit mondhatunk példánkról ilyen túlzottan külön
leges megszorítások hiányában!
Ha a kapcsolt s-sorozat n első eleme közül (1, 5)-jelű ·><·, B, akkor e jel
fellépésének r 1( 5-valószínűségéről csak
1. §. Alapfogalmak. 593
(*) lim Ί,* _

it— * *s TI
esetén lehet. szó. Ilyenkor egyszersmind
bárminő természetes számot jelentsen is x. Ha pl. x = n \ . szóval az s'-sorozat

első n eleme között mutatkozó fejek száma, — amely nagy n-nél a zérustól
már különbözik — akkor az első tényező határértéke bizonyára
rlun n'i = r ,
n—► » Ή
vagyis az érme fej-oldalának valószínűsége.
A (**) és így a (*)-alatti határértékről tehát akkor és csakis akkor lehet
szó. ha még a
n. , .. n.
Imi V = lim —H-2-
n—>» U.
iiatárértékről is beszélhetünk, feltéve, hogy n—►
oo esetén egyszersmind
ni—*-oo. ami i’i+O esetén bizonyára bekövetkezik. Az így fellépő —V -tört
ni
most már pontosan a kocka 5-ös lapjának relatív gyakorisága a kockadobások
nak abban a részletsarozatában, amelynek elemeivel egyidőben az érme fejet
(1) mutat, amelyet tehát az érme fej-dobásaival a kockadobások sorozatából
kirostálunk, kisorsolunk. Ha az érme 1-oldala és a kocka 5-ös lapja között
valamely kapcsolat áll fenn, akkor ez a szám s így esetleges határértéke is
a kocka 5-ös lapjának az s"-sorozatban mutatkozó relatív gyakoriságától
s így «(.'-valószínűségétől különbözhet. Érthető megállapodással már most a
kocka 5-ös lapjának megjelenését az érme 1-oldalának fellépésétől függet
lennek éppen akkor nevezzük, ha az előbbi eset nem következik be, ha tehát
az 5-ös lap valószínűsége a kockadobásoknak az érme 1-oldalával kisorsolt
részletsorozatában is a régi v" marad :
lim
Ebben az esetben tehát, megint csak

11,8 = ·®6*
Ha a kocka minden egyes lapjának valószínűsége az érmének mind
1-, mind 2-oldalától független, akkor a kockát az érmétől függetlennek
nevezzük. Ilyenkor tehát a szorzásszabály a kapcsolt s-sorozat bármely
jelének valószínűségére is fennáll. Amint, könnyen belátható, ez a helyzet
= 0 esetén is. Ilyenkor egyszersmind a függetlenség kölcsönös (amint
az előbbi meggondolásunkban x helyére a kocka 5-ös lapjának «"-gyakori
ságát írva, nyomban kiderül).
38
594 Λ '/ . Valószinűséfiszámítás.
Általában hét valószínűségi sorozatot egymástól függetlennek akkor neve

zünk, ha az egyes jelek relatív gyakoriságának határértékei azokban a részlet
sorozatokban is megmaradnak, amelyeket az egyik sorozatból a másiknak egy-
egy jelű elemeivel kisorsolunk,
Ha így két: s' : (e|) és s" : (ej) valószínűségi sorozat egymástól független,
és az első jelkészletének A'-részébe eső elemek valószínűsége VJ>, a második
jelkészletének A"-részébe eső elemeké pedig V’J>, akkor az s : (ej, ej) kapcsolt
sorozat jelkészletének A — (A'. A ”) részébe eső elemek valószínűsége
IÁ = V'A, . V'J".
A szorzástétel kettőnél több, végesszámú
s' : (ej), s" : (e'j), s'" : (e'f), . . . sorozat s : (ej,e'f, ej", . . . )
\
kapcsolatára lépésről-lépésre általánosítható, feltéve, hogy s" az s'-től, s'"
ezek kapcsolatától és így tovább független. Az a feltétel, amely csak az adott
sorozatok bármely párjának egymástól való függetlenségét követeli meg,
általában, sajnos, még nem kielégítő.
Pl. (K a in k é ) Az
1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 ...
1 1 0 0 1 1 0 0 1 1 0 0 ...
1 0 0 1 1 0 0 1 1 0 0 1 ...
mintára folytatódó bárom sorozatnál az 1 valószínűsége J, és bármely két sorozat
egymástól független. Ennek ellenére az egymás felett álló elemek összekapcsolá
sával fellépő ( 1 , 1 , 1 ) (0 , 1 , 0 ) . . . sorozatban pl. az ( 1, 1, l)-jel valószínűsége
nem J J %— &< hanem J.
6. A valószínűségek eloszlása.
A valószínűségszámítás tulajdonképpeni feladata az, hogy — a szerencse-
játékok vagy rokon tömegjelenségek körében fellépő kérdéseknek meg
felelően — egy vagy több adott valószínűségi sorozatból újabbakat állítson
elő és az így mutatkozó törvényszerűségeket megállapítsa. Az alapművele
tekkel kapcsolatban ezt az eljárást már egy-két példán bemutattuk.
Az, hogy az így szóbajövő sorozatok eszményi játéksorozatok, mint
pl. kockadobások, sorsjegyhúzások vagy más, ezekkel többé-kevésbbé rokon
tömegjelenségek, az a közös mennyiségi viszonyokat kutató matematikai
vizsgálatra nézve közömbös. Ez mindig már az egyes jelekre vagy a jel-
tartomány egyes részeire eső valószínűségek ismeretéből indul ki, a való
színűségi sorozat valószínűségi értékeinek a jeltartományra való ismert elosz
lására épít. Ez aritmetikai és geometriai jeltartománynál igen különböző
lehet, de alkalmas megszorítással a mechanikai tömegelorzlás két ismert
esetére emlékeztet.
Eg\· kocka dobássorozatában pl. a jelkészlet az egyméretű x-jeltarto-
1. §. Alapfogalmak. .·>%
Hiánynak hat különböző xt= l , x2= 2 ,..., x2—6 pontjával ábrázolható.

Ezek mindegyikéhez egy-egy
'·, = r,(xj), i>2= v(x2).........®e = Φβ)
valószínűség tartozik, úgyhogy· az összegezést tétel szerint
íl) Σ v(xn) = 1.
n-1
Az x-jeltartomány többi pontjaiban r(x)=0. A viszonyok tehát valóban
olyanok, mintha az egységnyi tömeget %: v2 : . .. : re arányban az xv x2, . .. x6
pontokba osztottuk volna el. A v—v(x) ú. n. eloszlási függvény ordináta-
halmazát egy hamis kockánál a 202a ábra mutatja.
Ezzel szemben pl. egy hosszúság mérésénél fellépő észlelési sorozatban,
mint valószínűségi sorozatban, egy-egy adott x-észlelet valószínőségéről nem
beszélhetünk. Itt csak arról lehet szó, mi a V,-'valószínűsége annak, hogy egy
az x-et közrefogó T : Xj ^ x ^ xa szakaszbeli észleletre jussunk. A valószínűség

tehát most nem a jeltartomány egyes pontjaiban, hanem egyes mérhető
részeiben értelmezett és az összegezési tétel szerint összegeződő tartomány-
függvény, ugyanúgy, amint vonalas tömeg- illetve töltéseloszlásnál a tömeg
illetve töltés (VIII. 8. § 5.).
A fizikában sokszor, kielégítő közelítéssel, differenciálható tömeg- illetve
töltéseloszlásra szorítkozhatunk. így a geometriai jeltartományú ixtlószínűségi
sorozatok közül is mi csak azokat tárgyaljuk, amelyeknél a valószínűségei
eloszlása differenciálható, vagyis a
.. JV
lun —— = v(x)
J X -* 0d X
59C X I . VitlónsinüeégezdmUáe.
határértékről beszélhetünk. A tizikai hasonlatot szemmel tartva ezt éppen

a valószínűség-eloszlás x-beli sű rű ség é n ek nevezzük. Mivel így kis Jr-nél
J V = r(x). Jx - e . Jx & r,(x). Jx.
annak a valószínűsége, hogy az x és x-\-dx határok közé eső észle
letre jussunk, közelítően v(x). Jx ; maga v(x) : az x-észlelet valószínűségi
sűrűsége.
Megfordítva — akárcsak a tömeg- illetve töltéseloszlásnál (VIII. 3. íj 5.)
— adott folytonos v(x) = v(P)-sűrűség éppen a
(2*) Vr = f v ( P ) d T
T
tartományfüggvénynek tartományszerinti deriváltja.
A 202a ábrán bemutatott szaggatott, aritmetikai eloszlásnak differen
ciálható geometriai eloszlásnál pl. a 208a ábra felel meg-. Az x-tengely
T-tartománya fölé eső ordinátahalmaz területmértéke itt a (2*) szerint
éppen Vr■ így a teljes ordinátahalmaz területmértéke az általánosított
összegezés! tétel szerint legfeljebb 1. Mivel így a teljes ií-jelkészletet fel
öleljük, megállapodunk abban, hogy az (l)-nek megfelelően
(1*) fr(P)dT = 1
K
legyen. Aritmetikai eloszlásnál a T-tartományra eső integrál szerepét a T-be
eső xn-jelekre kiterjesztett
(2) Vr = V v(x„)
r
összeg játsza. A sűrűség helyébe egy-egy elszigetelt jelre eső valószínűség
és a differenciálás helyébe egyszerű kivonás lép. Ha a v(x)-sűrűség állandó,
illetve a «(x,,)-valószínűségek egyenlők, akkor az adott sorozaton belül a
valószínűségek egyenletes eloszlásáról beszélünk.
A nehezen áttekinthető Py-tartományfüggvény helyett közönséges
vagy ú. n. pontfüggvényt is használhatunk. Egyméretű jelkészletnél pl. a
jeltartomány ama részébe eső F(x)-valószínűség bevezetésével, amelynek
jelei x-nél nem nagyobbak. így
aritmetikai, illetve geometriai
eloszlásnál a
X
V(x) = 1 v(xn). illetve F(x) = I v(x) dx

Xn<^x _oc
összegfüggvényre jutunk. Növekvő abszcisszánál görbéje a O-ordinátáról az
1-ordinátára monoton emelkedik. Szaggatott eloszlásnál az x„-pontokban
i’(xn)-ugrásokkal (202b ábra), differenciálható eloszlásnál az x-hely felett
r(.r)-iránybatározójú érintővel (2081» ábra).
Két- és többméretű jeltartouiányra a bevezetett

fogalmakat könnyen általánosíthatjuk. A méret-
számnak megfelelően természetesen kettős vagy
többes összegeket illetve integrálokat használunk.
A V(xv )/j. . .. ) összegfüggvény ilyenkor a jeltarto
mány x<^xv y . . . részére eső valószínűséget 204. ábra. K á t változói»
jelenti. Végtelen függőleges céltáblára való lövésnél jeltartoinánv V(xv y x)-
pl. annak a valószínűségét, hogy a találat a 204. ábrán valóezínüségü része.
árnyékolt, balra és lefelé korlátlan síkrészre essék.
7. Az eloszlás középértéke és szórása.

Az a hasonlóság, amelyet egy sorozat valószínűségi értékeinek eloszlása
és a tömeg- illetve töltéseloszlások között megállapítottunk, még két fontos
fogalom bevezetésére indít. Az egyik a tömegeloszlás középpontjára, a másik
pedig erre vonatkozó tehetetlenségi nyomatékára illetve — egységnyi összes
tömegnél — az utóbbi négyzetgyökére, a tehetetlenségi sugárra emlékeztet.
Tudjuk, hogy véges sok: xv . . . , x„ szám (jel, észlelet) átlagos értékének
Xi-----
x= — H------ bXn
-------
n
számtani közepüket nevezzük. Ha ez n szám között csak ni egymástól
különbözőt találunk, mégpedig η,-számú a^-, és így tovább, n,„-számú
„-értékűt. akkor
^ _ -Π1*! t *’*~!~ xmihn _ S ^ Iji
ez m különböző abszcisszáid és ........-^--tömeggel ellátott pontnak

tömegközéppontja vagy a kezdőpontra vonatkozó elsőrendű, sztatikái
nyomatéke. Ha ezek az atj, ...,x ,„ számok egy aritmetikai eloszlású való
színűségi sorozat jelkészletét alkotják és ηΊ, . . . . nm az első n észleletre eső
gyakoriságuk, akkor x e jelebiek az első n észleleten belül mutatkozó átlagos
értéke. Ennek az egész sorozatra vonatkozó, vagyis az n—>oo-határátmenet·
nél előálló
m
k Σwto)
határértékét a v(x) aritmetikai eloszlás középértékének nevezik.
P l. E gyenlően v alószínű 1, 2, . . . , n i jelek esetén v(Xf) =- — , és íg y a
középérték
. — 4 -2 . — + • -f τη · — =
m (m 4~ 1) 1 ni t 1
m m
helyes k o ck án ál te h á t ?n = k a p c sá n k = 3 * 5 .
598 X I. ValÓ8zlnüsé(i8zámiiás.
A szaggatott, illetve folytonos eloszlások között mutatkozó párhuzam

kapcsán valamely v(x)-sűr&ségű geometriai eloszlás középértéke :
+
k = | xv (x) dx.
Ezzel a megállapodással a valószínűségszámításban olyan eloszlásokra szorít

kozunk, amelyeknél ez az általánosított integrál összetartó.
F I. A (0 , l ) - s z a k a s z r a k i t e r j e d ő e g y e n l e t e s e lo s z l á s e s e t é n i t t t>(*) = c = j= ll
á lla n d ó , e s z a k a s z o n k ív ü l p e d ig z é ru s . í g y
« j
J cdx= 1 kapcsán c= — .
o
E n n e k a z e lo s z lá s n a k a k ö z é p é rté k e t e h á t
k = J xcdx = c
o
Ennyit a tömegközéppont vagy az elsőrendű, sztatikái nyomaték fogal
mának átvételéről. Térjünk most rá a másodrendű vagy tehetetlenségi
nyomaték fogalmának átvételére! .
Végesszámú a:lt . . . , xn szám (jel, észlelet) közepes hibanégyzete meg-
állapodásszerfíen
2 __ ( * ! — * )* -|--------- r (Xn — x)'1
ahol x ez n szám átlagos értéke. Ha ez n szám között csak m különbözőt

találunk : η,-számú xx- és így tovább nm-számú ar,„-értékűt, akkor
_ (^1 — ------ U (X’>‘— *)2nm = y * fa _ Jh

n mmmJ * n
i= 1
éppen ez m különböző helyzetű s »···> tömegű pontnak a tömeg
középpontjára vonatkozó másodrendű vagy tehetetlenségi nyomaték». A a
a tehetetlenségi sugár. A hibaszámításban az xv . . . , x m észleletek disz
perziójának vagy négyzetes középhibájának nevezik.
Ha ez xv . . . , xm számok egy aritmetikai eloszlású valószínűségi sorozat
jelkészletét kimerítik, és nv . . . , nm az első n észleletre eső gyakoriságuk,
akkor az n—>oo-ha t árátmenet tel adódó
m
,ss = V (Xi — 1t)*v(Xi)
i=1
határértéket a v(x) aritmetikai eloszlás szórási nyomatékának nevezzük.
Maga s a szórás sugara, az eloszlás szórása.
P l . a ·/. ] , 2 , . . . , m j e l e k e g y e n l e t e s e lo s z l á s a e s e t é n «'(.r{) = ----- é s íg y
m | 1"j* 1 m* — 1
2 J ~m 12
. I
Valamely v{x)-sűrmétfü geometriai eloszlás szórási nyomatéka pedig

4-ac
s2 = J* (x — k)*v(x)dx.
—oo
Az s szórás, mint látjuk, a jelek fc-középértékétől való eltérésének quadra-

tikus közópértéke (II. 7.§ 6.), mégpedig minden eltérést valószínőségé
nek sűrűségével, mint súlyával figyelembe véve. Azzal, hogy ennek az
integrálnak összetartását is megköveteljük, természetesen a megengedett
eloszlásokat újból korlátozzuk.
Pl. a (0, /(-szakaszra zsugorodó egyenletes eloszlás sűrűsége és középértóke —
am int előbb láttuk —
V(x) = -y és k= —·
/Szórási nyomatéka tehát
8. Általánosítások.
A k ö zép érté k és a szó rás á lta lá n o s ítá s a k é n t a z re-jelek v a la m e ly /(«(-függ-
v én y én ek a «(«(-eloszlás m e lle tt (előre) v árh a tó érték én a z
m +“
E f·. /(·τ*( v (r t ) illetve | f( x )v { x )d x
számot, szó rá sá n pedig az

.S'j(: Σ (/(*<)— A'y)- v(xt \ illetv e | (/(« )— A’yV v(x) dr
sz á m p o zitív n é g y zetg y ö k ét é rtik . íg y a jelkészlet k ö z ép érték e és szó rása

k= Ex és s= Sx :
a z elő b b it régeb b en a je lk é sz le t « m a te m a tik a i rem ényének» n ev ezték .

T ö b b m é re tű jelk észletn él az e d d ig i e g v m é re tű x h ely éb e te rm é sz e te se n egy
x -v e k to r illetv e ennek d k o o rd in á tá ja : «<*>.......... x ,di lép. A k ö z é p é rté k íg y a
k = Σ *<>'(*<) ille tv e | x ríx ! dT
v ek to r lesz. Az in te g rá lá s a m egfelelő tö b b m é re tű ta r to m á n y r a v o n a tk o z ik . A szó

rá s i n y o m a té k p ed ig — a k á rc s a k a tö b b m é re tű tö m eg elo szláso k n ál — oly tantor,
m ely n ek k o o rd in á ta -m á trix a az
— fcOb) (#J” — k m ) v (x ( ) illetve
* «": |‘ (*W — fcé·') («O’ — fcW) ν (χ ) d T
elem ekből: a (^=j=r) eltérítési és a {μ — v) tengelyekre vonatkozó tehetetlenségi

nyomatékoknak megfelelő számokból áll.
·>υυ X / . Valószinüsigszámiiás.
9. A szórási egyenlőtlenség.
Egy valószínűségi sorozat v(x) -eloszlásának ismeretében a jelkészlet
középértékét és szórását — mint láttuk — egyetértehnűen meghatároz
hatjuk. Fordítva azonban adott középértéknél és szórásnál az eloszlás
nyilván még igen különböző lehet. Éppen ezért fontos Bienaymé (1853)
és Csebicsev (1867) következő egyenlőtlensége, amely ebből a szempontból
nézve némi támpontot nyújt..
Annak V-valószínűsége, hogy az x-jel (észlelet, eltérés, hiba) k-közép-
értékétál «-szórásának c-szeresénél kevesebbel különbözzék, röviden az
\x — k ! < cs
tartományba essék:
V 1 — Λ-·
így pl. c = f/2 = 1-414 . . . esetén F > vagyis nagyszámú észlelet
nek jó közelítéssel legalább a fele bármely eloszlásnál a középérték körül a
szórás 1*414.. .-szeresével írt közbe esik.
* A szórási egyenlőtlenség igazolására először is megállapítjuk, hogy annak a
valószínűsége, hogy- egy jel a Έ-valószínűségű ( k — cs, A'-f-rs)-szakaszon kívül essék,
a. kiegészítő 1— V . A jelkészletnek ez a része tehát — pl. folytonos eloszlásnál —
*2— f [x — k ) - v ( x ) d x
szórási nyomatékhoz leqalóbb

k-cs oo
c2e2|^ | v ( x ) d x + ( v ( x ) = c*e*(l — V )
—OO fr+C*
mértékben járul. így- bizonyára
c ae 2 ( l — F ) < s a,
ami kis rendezéssel éppen a V fenti megbecslésére vezet.
A »( — c ) = v ( c ) = - ^ 3-, r ( 0 ) = l — -ki
szaggatott eloszlásnál a k =,0 közép c s — c környezetének belsejéb e csak az x — 0 jel

esik. Ennek valószínűsége, mint látjuk, az állított alsó korlátot el is éri. A szórási
egyenlőtlenség tehát általában nem élesíthető.
2. §. A v a ló s z ín ű s é g s z á m ítá s n é h á n y f o n to s té te le .
A valószínűségszámítás vezető tételei két kérdéskörbe esnek. Az egyik
a szorzásszabáíy körül jegecesedett ki és Bernoulli nevét viseli. A másik
az osztás szabálya körül csoportosul s ezt Bayes nevével jelölik. Mi tüzete
sebben csak az előbbivel foglalkozunk.
1. Bernoulli problémája.
Vegyünk két érmet. Legyen a fej 1-jelének valószínűsége közös, pl.
p és és így az írás 2-jelének valószínűsége q= 1—p. Kérdésünk az, vájjon
2. §. A valószínüséyszáinfiás néhány fontos U1ele. 60>
beszélhetünk-e annak r 2(a;)-valószínÜ8égéről, hogy a két érem egyidejű fel

dobásánál pontosan
x = 0, illetve 1, illetve 2 fej
mutatkozzék, s ha igen, akkor mi ezeknek
r,(0), r2(l),. r 2(2)
valószínűsége. Ha a két érem az l.§ 5. pontjában tárgyalt értelemben
egymástól független, akkor a válasz egyszerű. Annak a valószínűsége u. i.,
hogy az első éremnél
írás, írás, fej, fej
s ezzel egvidőben a másodiknál
írás, fej, írás, fej
mutatkozzék, a szorzástétel szerint
Φ. qp> pq. p2.
így a keresett valószínűségek:
*2(0) = q2· ü2(1) = qp + pq= 2pq, r2(2 )
röviden ν2(χ) = ( ^ j pxq2~* = ( “ j p®(l — p)2-·' te - 0.1. 2)·

értékűek, vagyis a g + p = (1— p ) -)-p binoni négyzetének tagjai.
Vegyünk most már n érmet! Legyen a fej valószínűsége valamennyinél
a közös p és így az írás valószínűsége a közös q = 1 — p. Tegyük fel, hogy a
másodikon mutatkozó észlelet sorozat független az elsőtől, a harmadiké az
első kettő kapcsolatától és így tovább. Ilyen esetben röviden azt mondjuk,
hogy az n érem dobási sorozatai egy
e/«> e4n) ^ n)
(lefelé) megszakadó Bernoulli-mezőt alkotnak. Ha e mező egy-egy oszlopá
ban álló elemeit
« / ........ e f t ) (ei, c2". . . . . ...
mintára összekapcsoljuk, akkor a szorzás és összeadás tételei értelmében
bizonyára beszélhetünk annak a t’n(a;)-valószműségéről, hogy ebben az új
sorozatban egy pontosan x fejet· és n — x írást mutató kapcsolat fellép, és
(B) vn(x)= ( ^ j pxqn~x = | ^ j p ^ l — p)n~x te - o. í,
Az így fellépő aritmetikai vagy szaggatott eloszlást Bernoulli-féle eloszlásnak

nevezik.
602 X J. Valóezinűaégazámítás.
Pl. az
1 2 1 2 1 2 1 2 ...
1 1 2 2 1 1 2 2 ...
1 1 1 1 2 2 2 2 ...
kezdettel periodikusan folytatódó sorozatok Bemoulli-mezőt alkotnak. U. i.
a ) mind a bárom sorozatban az 1 valószínűsége p = J, és igv a 2 valószínű
sége ? = J.
b) A második sorozat az elsőtől független, mert az első sorozat 1-elemei alatt
a másodikban váltakozva 1 és 2 áll, s ugyanezt tapasztaljuk az első sor 2 -elemei
alatt is. A második sorozatnak az első sorozat akár 1-es akár 2-es elemeivel kisor
solt részletsorozataiban tehát a két jel valószínűsége a régi \ marad.
c ) A harmadik sorozat az első kettőnek
( 1, 1) ( 2, 1) ( 1, 2 ) ( 2, 2 ) ...
kapcsolatától független, mert e jelek bármelyike, pl. ( 1 , 1 ) helyén a harmadikban

váltakozva 1 és 2 áll.
íg y tehát annak a· valószínűsége, hogy a három sorozat
( 1, 1 , 1 ) (2 , 1 , 1 ) (1 . 2 , 1 ) (2 , 2 , 1 ) (1, 1 , 2 ) (2 , 1 , 2 ) (1 , 2 , 2 ) (2 , 2 , 2 ) ...
kapcsolt sorozat ában egy pontosan k é l 1-est tartalmazó jel fellép :
amint az közvetlenül is látható.

Alakilag ugyanerre a problémára és eloszlásra jutunk a következő kér
désnél is. Ha egyetlenegy érmet újból és újból feldobunk és n egymást követő
észleletet.
K , r 2, · · · > ®n) (fin+i> ^n+2' · · · , e~n) . . .
mintára összekapcsolunk, akkor mi annak a valószínűsége, hogy' egy cso
porton belül pontosan x fej mutatkozik? A kapcsolat megteremtésére
elegendő u. i. azt feltennünk, bogy e csoportok első, azután külön második
és így tovább, végre n-ik elemeiből egv-egy sorozatot alkotva egy
β 2>ι+1
<*2 e«+2 (‘i n + i
p3n
megszakadó Bernoulli-mezőre jutunk. Ha ez az eset minden természetes n-re

bekövetkezik, akkor az eredeti sorozatot Bernoulli-féle sorozatnak nevezik.
Erre a bonyolult fogalomra példát, sajnos, nem adhatunk. így joggal
kérdezhetjük, vájjon feltételei ellentmondásmentesek-e. Lehet-e ilyen soro
zatokról egyáltalában szó? Erre a kérdésre Copeland amerikai matematikus
vizsgálatai alapján (1928) szerencsére igennel felelhetünk.
Amennyire véges tapasztalatokkal határátmenetekre vonatkozó kijelen
téseket egyáltalában ellenőrizni lehet, úgy látjuk, hogy a szerencsejátékok
nál fellépő sorozatok Bernoulli-sorozatok. Hogy· ezek a sorozatok a sze
szélyesség jellegét, kimerítik-e, az ma még nyílt kérdés.
2. A vaUSezinüeéyezámHás néhány fontos tétele. t>03
2. A Bernoulli-féle eloszlás.
A Bernoulli-féle problémakör eloszlási függvénye, mint láttuk :
(B) v(x) = ^ jp * f* -* = Γ ) ρ®(1—p)"- ® a?-ο, í..... <*·
Ordinátahalmazát p —&esetén n öt különböző értékénél a Mises könyvéből

vett 205. ábra mutatja. Lássuk ez eloszlás sajátságait és határozzuk meg
állandóit!
n·*
n.j
ο 1 1 2 ) 0 1 2 f * 5 6 7 ő i
I
4*Í u#.
0 12 3*5 6 7 n » n 17 0 Ü 4 λ 0 3 9 W 15 21 2» 27 J0 JJ J6
Π· fOO
111
0 3 Ο Í5 2 0 » . ? 0 ,. » * 0 4 5 3 0 5 3 « 6 S 7 0 7 5 Í Ö 3 5 f l í M .W
205. ábra. Bernoulli-féle eloszlások.
A (B)-eloszlás ordinátái a q + p binom n-ik hatványának tagjai,

vagy — amint azt először Laplace hangsúlyozta — a
n
(q + pt)n = qn+ ( j j pqn~H + ---- (- pnln — ^ t ’n(*) F
generátor, származtató függvény t hatványai szerint haladó kifejtésének

együtthatói. Ebből nyomban következik, hogy a (B)-ordináták egy szag
gatott eloszlás szükséges
V y(a;) = 1
a?—0
feltételét kielégítik, valamint az is, hogy
B04 X I . Vdtószh.leégazánMás.
a Bernovlli-féle eloszlás középértéke és szórása :

kn = np és sn = j/ npq = np(1 — p).
* IJa u. i. a generátor fenti alakjában és a /-szerinti első deriváltjában »
t—1 helyettesítést elvégezzük, akkor azt találjuk, hogy
η μ
ι?ι-/<)η = 2 ΐ',( ϊ| és n ( q + p ) n '// ^ x v n { x ) ,
x —Q X—0
ami g-f p = l kapcsán az összegezés! feltételre és a középértékre vonatkozó állítá

sunk helyességét mutatja.
A szólást illetően a generátor kétszeri differenciálásával és a / = 1 helyet
tesítéssel egyelőre azt találjuk, hogy
n (n — l)pa= 2 - r<j: — l),'n(3') = Σ x *r „ ( x ) —k n .
X“ 1 x = 0
így az ar*= O-kezdöpontra vonatkozó szórási nyomaték :

n
Σ x * v u ( x ) = n ( n — 1 ) p 2 + n p = (np)2+ n p q .
x -0
Innen azonban az x = kn középértékre vonatkozó

ej = 2 (®— Ι'η)ίν„(χ) = y »’»,.(*) — 2λ-η V .π·„(α·) -,- Ajj £
■f -0 x —0 x -0 z -0
szórási nyomatékre éppen az állított npg-érték adódik, mert az utolsó két tag
összege : — kJ = — ( n p ) 1 .
A ‘205. ábrán a különböző rendű Bernoulli-eloszlások középértékét a
vízszintes x-jeltartományból az eredményvonalak metszik ki. Ezek az
ábrák jól mutatják azt is, hogy egy ilyen eloszlás valószínűségi értékei a
jellel együtt először monoton növekszenek, azután monoton csökkennek.
Pontosabban, hogy
a Bernovlli-féle eloszlásnál a középérték, vagy a hozzá leyközelebb eső (két)
egészszám az (egyaránt) legvalószínűbb érték a szerint, amint a középérték egész
szám, vagy nem egészszám.
A szemléletre való hivatkozás nélkül ez a "·*<* + A adós egyszerű
'·»(■*) ,
vizsgálatából adódik.
3. A normális eloszlás.
A Bernoulli-féle eloszlást nagy «-értékeknél — amint a következő pont
ban kimutatjuk — a folytonos
ü(x) = -^= r e-Wx-W
normális eloszlás íveli át. A k — mint látni fogjuk — középértéke, a h pedig

ú. n. szabatossági mértéke. Jellegzetes haranggörbéjét k = 0 és h — ) f π esetén
a 206. ábra mutatja. Nagyobb /(-értékeknél a maximum nagyobb és az
x-tengely aszimptotikus megközelítése rohamosabb lesz. Kisebb A-nál
2. §. A valóezinüeégazámitáa néhány ionian létele. fiOTi
viszont a maximum egyre job

ban elmosódik. A maximum
az x = k szimmetria-hely felett
van. az x = k 4- —y=r— helv fe-
/ 2 h
lett pedig inflexió mutatkozik.
* H a u. i. az n = h(x — λ (-vál
to z ó t b e v e ze tjü k , a k k o r a z t ta l á l
ju k . hogy a fü g g v é n y ü n k tő l csak
egy állan d ó té n y ez ő b en különböző 206. ábra.
v(u) — e ~ ui fü g g v én y n ek y π -szabatossági m értékű norm ális eloszlás.
v " ( u ) = 2c- « 5(2 » í — 1)
m ásodik d e riv á ltja az u -)------— hely en e lő je lé t v á ltv a zérus. E n n e k a z u-érték -

Ϋ2
nek azo n b an éppen az e m líte tt k é t a--hely felel m eg.
Ennek az eloszlásnak a vizsgálatánál alapvető szerepet játszik a
<P(u) = — f e~*du
1 ff o
Gauss-féle, vagy hibaintegrál, melyet a III. 4. § 9-ben a — kis «-értékekre
jól összetartó —
u3 1 «* 1 u~ ^
ffi(u) =
Ύ + "2 ÍT ÜTT
sorba fejtettünk. Ebből az «-ban nyilván páratlan φ(— «) = — Φίιί) függ
vény értékeit meghatározhatjuk. Nagy «-értékeknél a sornak ugyan igen
sok tagját kellene figyelembe venni, de a függvény a III. ö. § 8-ban kiszá
mított
*2 f
φ\ oo) - —■ ~ j « - “* d u = 1
oJ
határértékét, a teljes hibaintegrált — amint az a 207. ábrán pozitív «-érté
kekre megrajzolt görbéjén élesen szembeszökik — szerencsére már hamar
jól megközelíti. így pl. öt tizedesre pontosan
e»(2) = 0-995 82 és 0(3) = 0 999 98.
így már könnyen kimutatható, hogy a normális eloszlás a
-4- oo
J r(x ) d x = 1
—00
feltételnek eleget tesz, középértéke k, s-szórása pedig , vagyis szabatos

sági mértékével fordítva arányos, pontosan éppen a haranggörbe inflexiós
pontjainak a tetőponttól vízszintes irányban mért távolsága.
ÍWHi X I. Valóezínűscgazámítáe.
* Az u = h ( x — k ) bevezetésével u. i.
-r«® 00 OC ex
(v ,x ) d x = J l — f, ( ·- * ) ·d x = —~ f e -* d u = f e“ «* dw = Φ{oo) = 1 ;
i J (/ϊ J yh J
a kózépérték pedig
4- OC 00 00
j\uc( x ) d x = k J*r(x) cte + ^ (.« — A·) »(&·) rfj;.

— oc — ce — oc
Itt azonban az első tag éppen k , a második pedig

OO
—^ ( ue~u,d u = 0,
h \fn J
mei t az integrálandó itt páratlan függvény.
Végre a szórási nyomaték az u bevezetésével és ezt követő parciális inte
grálással
OC SC
8* — —^zr fi»-' — k)-e .~**<*—W d x =■ -jt —— f i t . ue —“*du =

/π J
r — OC r —
J oo
h é r -
r — oc
A hibaszámításban sokszor még két másik érték is szerepel. Az egyik

az (x—fc)-jelek, eltérések, hibák abszolút értékeinek középértéke, a
/ l « — t|«K *)a*= 1 ^ ·4 '
abszolút középeltérés, abszolút középhiba.

A másik a jelek k-középért éke körül elhelyezkedő ama szakasz ,cso-
2. §. .4 valószínűséoezáwítás néhány fontos tétele. f,07
sugara, amelyre V(k~ s50)—V(k— s50) = £ valószínűség, nagyszámú észlelet

nél tehát jó közelítéssel ez észleletek fele, 50 százaléka esik. Ez az
*50 == 0Ό7Έ .. s
ú. n. 50-százalékos vágj' valószínű szórás.
* Az abszolút középhiba u. i.
y 06 1 06 o 00
,— f |a;— k |e ~ ^ *)* d x = — f |«|<>— u'd n = — j=· I m ~ u'd u
y τι J hy π J hy π J
' —a —oo 0
·> r 1 Ί 06 1
h fn L 2 ~ Jo~ Ιιγ π
onatkozóan pedig
*+·«· . **50
' rllt -
J*•“ .*60 I
“ **60
e
**ŰO
1
I e—“*</« = Φ (h si t ) —
2 *
0
A 207. ábrára vetett pillantás szerint tehát Λ« , 0 körülbelül 0· 17. A pontosabb szá
mítás azt mutatja, hogy
h stl) = 0-470 920 . . . se 0-477,
1
amiből s — y —j figyelembevételével aso fenti értéke adódik.
Az s és az s50 szórás előbbi kapcsolata kifejezetten normális eloszlásokra

vonatkozik. Más eloszlás esetén a viszony esetleg kedvezőtlenebb. A szórási
egyenlőtlenséggel (l.§ 9.) kapcsolatban mondottak szerint mindenesetre
s50á / 2 * = 1*414 . . . s.
4. A Bernoulli-féle probléma aszimptotikus megoldása.

A 205. ábra — mint tudjuk — a p = & alapvalószínűség mellett öt
különböző Bernoulli-féle eloszlás ordinátahalmazát mutatja. Az ordináta
egység közös és a legelső (§)4?«0'2 ordinátának kb. ötszöröse. Ezzel szem
ben az abszcisszaegység — már csak a jelkészlet növekedésének megfelelően
is — csökken. Mégpedig úgy, hogy az sn= Ϋ np(l—p)-szórás rajzbeli mérete
állandó marad. A jelek középértékét a vízszintes tengelyből az eredmény-
vonal metszi ki.
Ezekből az ábrákból jól látható az is, hogy a Bernoulli-féle eloszlás
pontjai az n növelésénél egyre pontosabban egy-egy olyan normális eloszlás
haranggörbéjére esnek, amelynek a kérdéses Bernoulli-féle eloszlással meg
egyező középértéke illetve szórása van. Ezt a valószínűségszámításban és
alkalmazásaiban nagy horderejű tényt 1788-ban Moirre ismerte fel. Az.
•tiüS Λ 7. Valószínűségszámítás.
analízis első századában ennek nagy és általános eredményei mellett azon

ban méltánylást nem talált. Csak Laplace nagy munkájában (1812) került
újból napfényre. Erre vonatkozó pontos tételünk a következő :
Bárminő legyen is a
o °-
'feltételnek eleget tevő rögzített p, γ és a. a k„ = »p-középért.éknek

(K) \x — np | < γηα
környezetében az x egészszámú értékeire egyenletesen
1 (o?—npf
\p®(l — p ) n ~ x es ■ ■ - -----e 2np(1 — p)
xI V %ηρ(1— ρ)π
-viszonya az n —►oo-határátmenetnél 1-hez tart. Szóval:
a (K)-környezetben a Bernoulli-féle eloszlás magas rendszám esetén vele
■egyező középértékű, illetve szórású normális eloszlást közelit aszimptotikusan meg.
Amint a III. (i. § 4.-ben ismertetett S tir lin g -fé le fo r m u lá n á l, az
ííü U l illetve f(n ) <-o g(n)
aszimptotikus közelítés illetve egyenlőség itt is csak annyit mond, hogy előírt kis
|r„ | mellett elegendő nagy n esetén
= 1 + en. tehát f ( n ) =» g{n) + <V/(«).
így, ha g(n) nagy, vagy legalábbis amíg g (n ) nagy, az f( n ) és g (n ) közötti

különbség még igen nagy lehet. Amint a normális eloszlásra vetett pillantás mu
tatja, elegendő nagy n-mellett most ettől nem kell tartanunk. Ha azonban p igen
kicsinv, vagvis a Bemoulli-problémánál igen r itk a esem ényről van szó, akkor m ér-
1
■sékelt n mellett még n p kicsiny, úgyhogy ~ - = tényezője miatt a normális eloszlás
V np
értéke s így a Bernoulli-félétől való eltérése igen jelentős lehet. Erre az esetre
P o is s o n adott egy más, jobb közelítést.
A Moivre-Laplace-féle integrálformulán az előbbi közelítésnek követ
kező egyszerű következményét értik :
annak a valószínűsége, hogy egy Bernoulli-féle sorozat n-elemű szakaszai
ban a p-valószínűség& jel fellépésének x-száma az eloszlás np-középértékének
| a s — np | < γηα
környezetébe essék, növekvő n mellett az
np+yn«
ϊηρ(1-ρ» JS
4|/2np(1
7 4— p)·
^ í <
n p —yna
.integrált közelíti aszimptotikusan meg.

2. §. A valószínüségszámítás néhány fontos tétele. tíOU
5. Az aszimptotikus megoldás igazolása.

Az előző pontban ismertetett közelítéseket p = q — £ esetén kísérletileg
a Galton-féle deszkán igazolhatjuk. Amint a 208. ábrán vázlatosan látjuk,
ezen n egyenlőközű szögsor áll. Minden egyes sor szögei az előző sor szögei
között, ezek felezési pontja alatt. Ha ezen a lejtősen állított deszkán a
felső tartályból egymásután megfe
lelő nagyságú sőréteket gördítünk le,
akkor ezek az egyes szögeken hol
jobbra, hol balra térve el, a tábla
alján lévő rekeszekbe gyűlnek össze.
Azok, amelyek a szögsoron végigfutva
pontosan 0,1, 2, . . . , «-szer tértek el
jobbra, a balról számított 0,1, 2, . . . .
w-ik rekeszbe. Az ábrán n — 15. Mivel
az egyik sörét a másiktól számba-
vehetően nem különbözik, a viszonyok
valóban olyanok, mintha egy p = q = |
valószínűségű alternatíva n-es szaka
szaiban az egyik jelnek, a jobbra való
eltérésnek, pontosan 0, 1, 2, . . . , n
ismétlődését figyelnénk meg. Adott 208. ábra. G alton-féle deszka.
n mellett tehát a rekeszekben össze
gyűlő sőrétek oszlop-magasságai egy Bernoulli-féle eloszlásnak, nagy n ese
tén pedig egyre jobban egy normális eloszlásnak képét mutatják.
* Szigorúan és általánosan az első közelítést S tirlin y n e lc
r\ = yr--
2nrr+i erTe-A.
v (0<^<i)
pontos formulájával (III. ti. § ö.) igazoljuk. K szerint u. i. q = l — p bevezetésével
a liernoulli-féle elosztás ordinátája :
ni p xqn x I n K+ jp P q n~x 0
x \ (n — x ) \ y 2n x w+i ( n — o;)*-aMV ’
ahol
β ___ jh_____ a ^
4n 4a; 4(w—x)
Az u — x — n p bevezetésével a (K)-környezetben n —>oo esetén a Θ nyilván a
zérushoz tart. Ha pedig ezt az «-változót a vn(x) kifejezésébe is beírjuk, a nevező
zárójeleiből n-et kiemeljük és egyrészt lehetően egyszerűsítünk, másrészt a szám
lálót és nevezőt ph/i-dcl szorozzuk, akkor azt találjuk, hogy
1 u <np+$+u) / « (ng+4-
*'«(*)
Ϋ ‘I tip q n np I V nqI ·
Itt a második tényező logaritmusa —- < 1 esetén

I np \
30
fi 10 X I . VfMszInűftéfiszihtiHás.
v*
*1 2η-ρΐ
innen pedig u helyén — n-val és p helyén 9 -val a harmadik tényező logaritmusa

|JL| < 1 esetén
I n+9= 1.
Végeredményben tehát a második és a harmadik tényező szorzata, mint
logaritmusaik összegének e-alapú hatványa, közelítően
u' (:x—np)*
e Snpi _ e
2»P00 esetén a zérus
hoz tartanak. A bizonyítás eddigi menetéből kitűnően ebben a tekintetben a
i*)-a.latti kifejezésre szorítkozhatunk.
Az u = x — n p - változóra vonatkozó (X)-feltételünk szerint :
íΜ I γη ". úgyhogy
Μ ^ Y és M L c _ r l ___
**) np = pn1~a n * p 2 — p2n2“ 3“
Mivel 0 < « < *. az n—,οο-liatárátmenetnél mindkettő a zérushoz tart. fg y tehát
elegendő nagy n-nél j -j— j < 1, vagyis a. (*)-alatti kifejezés jogosult.
Ebből a kifejtésből először is a. (*) alatti egyenlőség jele után kiírt tagoknak
u w2 u3
2n p ’ i n ‘p 2 ’ 2w2p*
szorzatait hagytuk el. Mint látjuk, joggal, mert növekvő n esetén mind a három a
zérushoz tart.
De elhanyagoltuk a log I 1 —— | pontokkal jelzett maradékrészének a
\ np I
—( n p - it)-tényezővel való szorzatát is. Ez is megengedett, mert e maradék
rész abszolút értéke
1 t<3 x4 ^ 1 1« 1
*
(1 ι*ι
1 3n*p* 4n * p * = 3 n*f>* \ np n*p*
I
1MIs 1
9
~ Ί Γ «*/)* , M
»P
úgyhogy az említett szorzat abszolút értéke kisebb, mint
jL (±üll ■_LüJ!_ J_ 4. iüü. J ü L \_ i_ _

ΪΤ \ ri^p* ' 2 w2p- np n 2p - np I ^ |w| *
np
ami a (**) alapján n —* oo esetán a zérushoz fai t.
2. §. A valószlnűséy szám ítás néhány fonton Iétele. til)
6. A valószínüségszámítás alaptétele.
A Galton-féle deszka kis átalakításával még az |-től kevéssé különböző
p esetét is szemléltethetjük. Ilyenkor a szögek helyett fekvő, torony alakú
ékeket használunk és egv-egy sor ékeinek éleit nem az előző sor éktávol
ságának fedezőpontjai, hanem ----arányú osztópontjai alá állítjuk. Az
ékek alkalmas kiképzésével arról mindenesetre gondoskodnunk kell, hogy
egy új sor fölé érkező sörét, a bal- illetve jobboldali rész választását előző
sorbeli döntésétől függetlenül ejtse meg. Ellenkező esetben u. i. a rekeszek
ben még aszimptotikusan is nem normális, hanem ú. n. ferde eloszlásra
juthatunk.
Ilyen kísérletek után azt a meglepő tényt is kimutathatjuk, hogy füg
getlen sorok mellett aszimptotikusan akkor is normális eloszlást közelítünk
meg, ha egy-egy soron belül az élek ugyan az előző sor éleinek ugyanazon
arányú osztópontjai alatt állanak, de ez az arány sorról-sorra változik I
A Bernoulli-féle problémának és megoldásának u. i. a következő, a
Galton-féle deszka viszonyainak szembetűnően megfelelő, alakot adhatjuk.
Ha n olyan érmet veszünk, amelynél a fej 1-jelének valószínűsége a
közös p és így az írás, mondjuk most, 0-jelének valószínűsége 1—p, akkor
az w-sorú
ü 1 0 .
1 0 0 .
í 1 f) .
Bernoulli-mezőben sorakozó végtelen dobássorozatoknak
(0 , 1 , . . . , 1) (1 , 0 , . . . , 1) (0 , 0 , . . . , 0)
kapcsolt sorozatában annak a valószínűsége, hogy «-számú 1-est tartalmazó,
tehát x-összegü kapcsolatra jussunk, növekvő n esetén normális eloszlást
közelít aszimptotikusan meg. Az n-nel változó normális eloszlás
kn = np illetve s® — np(] —p)
középértéke illetve szórási nyomatéba : az egyes eloszlások
p illetve (1—p)2 p-f-(0—p)2 (1— p) = p ( l—p)
középértékének illetve szórási nyomatékának összege.
E tétel messzemenő általánosítását mármost a valószínüségszámítás
alaptétele mondja ki.
Tegyük fel, hogy n-számú, kettőnél akár több lehetőséget mutató s akár
különböző eloszlású valószinfíségi-sorozat oly
• • Ci
e í, ·
P • . e,
»
. ■ ef'
r>o*
«1 2 X I . Valószínüségszámítás .
mezőt alkot., amelynek

e',\ . . . , O «. ..., O . . . (fii, e l . . . . íT) ...
kapcsolt sorozatúra a szorzástétel alkalmazható. Az ilyen mezőt valószínűségi
mezőnek nevezik. Ha mármost e kapcsolt sorozat elemei helyébe az
e,' + e" -i------ K " — xv + e" -\-------b el,*’= x2, . . . , ej + i
• + e i “ í= a : <,
összegeket Írjuk, akkor ennek az összegsorozatnak vn(x) eloszlási függvénye
igen általános feltételek mellett normális eloszlást közelít növekvő n-nél
aszimptotikusan meg. Az w-nel változó normális eloszlás középértéke illetve
szórási nyomatóka az egyes eloszlások középértékének illetve szórási nvo-
raatékának összege.
E tétel tüzetesebb taglalásával itt nem foglalkozhatunk. P o is s o n r a vezethető
vissza. Első szigorú bizonyítását bizonyos feltételek mellett a múlt században az
orosz C eelncsev és M a r k o v , újabban egyszerűsítve és feltételeit egyre jobban általá
nosítva M is e s (1919), majd a magyar P ó ly a , a finn L indeberg és a francia L evy
(1920—22) adta.
7. A Gauss-féle hibatörvény.
Ha egy mennyiséget lehetőleg azonos berendezés mellett n-szer meg
mérünk, akkor egymástól részben vagy egészben különböző
«&1» ...»
észleletre jutunk. Ugyanez a helyzet egy függőleges táblára való célzott
lövéseknél lehetőleg azonos külső körülmények mellett is, ha a találati
pontoknak abszcisszáit vagy ordinátáit feljegyezzük. Mivel az oldalirány
ban való belövés tulajdonképpen irány mérés, a függőlegesben való belövés
pedig távolságmérés, ez az eset is a mérések általános osztályába sorozható.
Ezeknek a jól ismert jelenségeknek egyszerű magyarázata az, hogy
a külső körülmények, valójában mindig, ellenőrizhetetlen ingadozások alá
esnek. így a hőmérsékleti és a légköri viszonyok, s ezekkel együtt a mérendő
tárgyak és a mérési berendezések kissé mindig változnak, a mérési eszközök
apró rezgéseket szenvednek, a megfigyelő leolvasási készsége hullámzik,
stb., stb.
Minden a valószínűségszámításon alapuló hibaelmélet csak abból a fel
tevésből indulhat ki, hogy eszményien így a minden határon túl folytatódó
észlelés valamely r(a;)-eloszlású valószínűségi sorozatra vezetne. A mórt
mennyiség igazi értékének éppen ez eloszlás
•f»
k V xi v(xő illetve j x v(x)
— 30
dx
közópértékét nevezik. Más értelmezésnek matematikailag megalapozott
hibaelméletben értelme s így helye nincs.
Szigorúan véve az eloszlás mindig szaggatott, mert a mérési ered-
2. §. A valószínűeégszámitás néhány fontos tétele. tilí
menyek a mértékegység legkisebb észlelhető részének egészszámú több

szörösei. De közelítésről lévén szó, sok szám helyett célszerűbb folytonos
változókkal dolgozni.
Az, hogy a mérőeszközök hibája (a fegyver hordása) kapcsán az így
előálló értéket bizonyos rendszeres hiba terheli, ránk nézve most közömbös.
Ennek megállapítása a valószínűsógszámítás körén kívül, a kalibrálás,
hitelesítés fizikai problémakörébe esik.
A v(x) eloszlási függvény a legfontosabb esetekben — mint nyomban
kiderül — az
x—k
különbségtől, a mérés igazi hibájától függ. Ennek megfelelően e függvényt
a hibavalószínüség sűrűségének, hibafüggvénynek, hibatörvénynek nevezik.
Az a törekvés, hogy bizonyos tetszetős és elfogadható feltételek (!) mellett e
hibatörvény megállapíthassák, Gauss vizsgálataival kezdődött. Gauss 1809-
bena feltételeknek még mesterkélt, majd 1881-ben már elfogadhatóbb rend
szere mellett, kimutatta, hogy a keresett eloszlás normális, tehát
e(x) = — e —h',x —w
V*
alakú. Ezért a normális eloszlást sokszor, de alaptalanul, Gauss-féle el
oszlásnak is nevezik. A helyes ehievezés csak Gauss-féle hibatörvény lehet.
A ma ismert legtágabbkörű feltételek G auss 1881-ben megállapított
feltételeit általánosítják és a következő gondolatmenettel a valószínűség-
számítás alaptételére építenek.
A lehetőleg azonos körülmények mellett adódó észleletek eltéréseinek
számtalan különböző és — az esetek túlnyomó részében — egymástól
független oka van, amint arra bevezetőben már rámutattunk. Ha feltesszük,
hogy e hibaforrások mindegyike a végeredményt önmagában kevéssé be
folyásolja, akkor — kis mennyiségek magasabb hatványaira nem nézve —
a végleges hibát az egyes rószhibák összegének tekinthetjük. Ha továbbá
feltesszük, hogy e hibaforrások mindegyike az észleletet egy valószínűségi
sorozatnál tapasztalható mértékben változtatja és az így előálló sorozatok
mezeje valószínűségi mező, sőt a valószínűségszámítás alaptételében sze
replő többi feltételt is teljesíti, akkor így nagy számú.hiba forrásnál bizonyára
normális összegeloszlásra jutunk.
8. A legkisebb négyzetek módszere.

Az előző pontban körülírt feltételek mellett a Gauss-féle hibatörvény
éppen a végtelen észlelési sorozat eloszlását adja. így tehát
k illetve 2 _ 1
“ 2Λ2
6H .V /. Valósxínüsájszám lids.
középértéke illetve szórási nyomatéke az egyes x v . , x„ észleletok

x1-\-------- f- xn (*i — x f + + (xn —x )'2
illetve ít* =
átlagos értékének illetve közepes hibanégyzetének az n—>-oo-határátmenet-

nél adódó határértéke. így természetes, ha a hihatörvény k-középértókét
illetve s2-szórási nyomatékát közelítően z-nak illetve <r2-nek vesszük, vagyis —
az észlelések növekedésénél egyre több joggal — a mért mennyiségek igazi, a
Gauss-féle hibatörvénynél legnagyobb valószínűségű, legvalószínűbb érté
kének a véges észleletek x átlagos értékét, a mért mennyiség ú. n. látszólagos
értékét tekintjük.
így a szórás meghatározásánál is az észleletek
v2 _ fo i — k )2 + · · · + (fl» — k)2
n
igazi négyzetes középbibája helyett csak a a2 látszólagos négyzetes közép-
hibát határozzuk meg. Mivel változó k mellett Σ2 éppen a k — x értéknél
a lehető legkisebb (VIII. 2. § 3.), meggondolásainkkal a legkisebb négyzetek
módszerét is indokoltuk.
Tekintettel arra, hogy Σ1 a <r2-nél így bizonyára nagyobb, a gyakor
latban <r“ helyett σ'- — ^ --e t veszünk, vagyis diszperziónak, szórásnak a
/ ■ x )2 \- ■■■ ' ■ — x)*

1
mennyiséget tekintjük. Mivel ez az egész eljárás amúgy is csak közelítő
és csak n nagv értékeinél megbízható, amikor —T~ r 1, ez a javítás jelen-
, , n —1
tektelen.
Irodalom.
R . v. M isen , Wahrscheinlichkeitsrechnung und ihre Anwendung in dér Sta-
tistik und theoretischen Physik. ILeipzig— Wien (Deuticke), 1931.
E . k a r u k é , Einfülming in die Wahrscheinlichkeitstheorie. Leipzig (tíirzel),
1932.
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
A b e l 230, 330 aszimptoták 38
ábrázolás 1. függvény- és 379 átlagos vagy közópérték 597— 8
abszcissza 17, 28 ------------- görbület 192, 514
abszolút érték 18, 200, 302 — — — gyorsulás 154
— középeltérés 606 -------- — hibanégvzet 576, 598
— összetartás 65, 252 ------------- közelítés 577
affin vonatkozás 404, 406, 535 ------------- sebesség 120
affinor 535 átmérő 246, 412. tartomány- 482.
alaprendszer 554, 558
— sík 270 Ballisztika íőegyenlete 542
— távolság 243 baloldali határérték, folytonosság 82
aldetermináns 371, 370, 382. — szelő, érintő 114
d ’ A le m b e rt- féle feltételek 67 balrendszer 29, 367
— megoldás 563 balról differenciálható függvény 114
algebra alaptétele 315 B ages 585, -szabálya 591
algebrai egyenletek 315·—29, 337 51 B e k e M . 495
-------- gyökei s együtthatói 317 B e lla v iiis 258
— — gyökeinek korlátja 345 belső idom 125, 480
szétválasztása 345 — köbtartalom 480— 1
— — racionális gyökei 348 — pont 269
-------- többszörös gyökei 317, 349 — terület 126
alkotók 357 B e r n o u lli D á n ie l 564, módszere 564— 8
állandók 73, — variálása 555, 559 — J a k a b 55, 585, problémája 600,
alsó határ és korlát 46 607— 8
általános exponenciális függvény 103 B e rn o u lli J á n o s szabálya 201
-— kiegyenesítés 439 — M ik ló s 62
— megoldás 200, 540— 1, 554. 557, 562 — féle eloszlás 601, 603— 4
általánosított integrálok 250 -------- mező 601, sorozat 602
— quadratura 532 B e sse l- féle egyenlőtlenség 576
alternáló sor 63 B iéberbach 328, 394, 431. 536. 584
— szorzat 364 B ie n a y m é 600
alternatíva 586 bilineáris alak 410
A m p éré 210 binér-skála 448
amplitúdó 92 ; 237 binomiális együtthatók 234
analitikus függvény 232, 272 — tétel és sor 234
— (szög(mérőszám 26 binomiális 502
anamorfózis, lásd k ie g y en esités biquadratikus = negyedfokú
ar eh, -sh, -th 107 B la ech ke W . 536
áramerősség 122, 189, 293 Au B o is -B e y m o n d 577
áramkör differenciálegyenlete 293. 555 B o ly a i F a r k a s és J á n o s 295— 6
áramlás, görbementi 326, 507 — féle geometria 295
áramlási függvény 327 % -------- parallel ák 296
arány tartó ábrázolás 274 B olzano 47
arc = arcus, ív 26, 260 B o y le -M arioU e törvény 73, 198
arc cos, -sin, -tg, -ctg 105 — G a y L u s s a c -i. egyenlet 76, 198
A rc h im e d e s 25, 110, csigavonala 184 Boréi 222
A r g a n d 258 B riggs 103
argumentum 76 B ro m w ic h 72
aritmetikai jelkészlet 588 B u r a li- F o r li 356, 394, 536.
— közép 56, 187
-------- módszere 582 C a n to r G . axiómája 21. -tétele 570
asszociatív törvény 6 8 . 358 C a ra ih eo d o ry 386
filc Név- ég tárgymutató.
C a u c h y 53, 62, 64, 67, 69,189, 202, 207, differenciálgörbe 151, 248
221,223, 231, 304, 307, 309, 323, 542 differenciálhányados lásd d e riv á lt
— egyenlőtlensége 189 — közönséges, parciális 155
— hányados-próbája 6 6 differenciáloperátor 118
— integrál-képlete 307 differenciátor 239
— konvergencia-kritériuma 53, 64 directrix lásd vezérvonal
— középértéktétele 2 0 2 D ir id d e l 69, 564, 566, 581
— R ie m a n n -t. diff. egyenletek 323 diszkrimináns 408
— T a y lo r -féle sor 309— 10 — görbe 559
cent rális másodrendű görbék 414, 417 diszperzió 598, 614
— felületek 420 disztributív törvény 68. 361, 364
Ceeáro 582 divergencia 328, 536
cli = cosinus hiperbolicus 97, 210, 287 divergens lásd sz é ttá r ló
C haslee 444 domború görbe 195, 200. 211
ciklikus felcserélés 367, 369 dualitás 400
ciklometrikus (kormérő) függvények 105 D u p in -ié le indikátrix 513.
C o p ela n d 602
cos = cosinus 89, 90, 92, 108, 210, 285 e 56, 70
C o u ra n t 328, 495, 584 — alapú (lásd te rm észetes) logaritmus
C ram er szabálya 388 effektív érték 187
C ra n z 543 egészfüggvény 80, 270, 315
csapvonal 447 -— szám 16
csavarodás (torzió) 502 egyenes 30— 2, 297. 359 —60, 373— 5,.
csavarvonal 497 398
C sebicsev 600, 612 — irány határozója 31
csillapított rezgő mozgás 557. — irúnytangense 89
— irányvektotia 359
D a rb o u r-féle forgásvektor 504— 6 ----- ek hajlásszöge 374
D á v id L . 296 egyenespár 35, 38, 418— 9
D e d e k in d axiómája 21 egyenlet, lásd algebrai-, lineáris-, diffe
deflnit (másodfokú) polinom 166, 178 renciál-, transzcendens
— (qiiadratikus) alak 430 egyenletes eloszlás 596
délkör 44 — folytonosság 84
derékszögű koordináták 27— 30 — mozgás 119
derivált 112, 115. 151, 155, 485, 498. — összetartás 226
510, 527— 8, 536 — skála 432
— görbe 151, 248 egyenletesen változó mozgás 119
D escartes 15, 41, 110, 149, 351 egyenlően valószínű jelek 587, 590
— féle jelszabály 351 egyenlőszárú hiperbola 39
kiegyenesítés 439 egy értékű függvény 74
-------- koordinátarendszer 27, 29, 41 egyoldalú felületdarab 523
-------- levél 149 egypalástú hiperboloid 421
-------- nomogrammok 436 egy-paraméteres vonalsereg 435
D esargucs 396 egyrétű körív 25, — szög 26
determináns 370, 381— 5 egységek megválasztása 246
— -ok szorzástétele 462— 3 egység-gyökök 266
diagramm 78, 118, 132, 15 ! kör 34
differencia 111, 219, 452, 455 527, 536 — körre vonatkozó tükrözés 264
— hányados 111, 455, 49i8. — pont 16, — távolság 16
— sorozat 219 vektor 358, 373, -ok 368
differenciál 116, 452— 3, 533 egyszeres összefüggés 290
differenciálegyenlet 155, 205 0. 210, egyszerű görbe 297, sokszög 124
536— 70 egyváltozós függvény 76
— ábrázolása 539— 40, 548— 9 elágazódási metszet 281
— fokszáma 538 elemi függvénvek 87— 98. 101— 7,
— grafikus integrálása 541— !, 547— -8 274— 89
— integrálja, integrálása 538 elfajuló másodrendű görbék 411, 418— 9
— .közönséges 538— 59 — — felületek 420— 3
— , L a p la c e -féle 323 ellipszis 37, 92, 297
— , lineáris 553— 9, 560— 7 — íve, kerülete 237— 8
— .parciális 323, 538, 561— 7 — területe 183
— rendszáma 538 ellipszoid 421, köbtartalma 489, 525-
— rendszer 323, 532, 537, 548— 50 elliptikus integrálok 236— 8
Név- és tárgymutató. 617
elliptikus hengerek 4211 folytonos eloszlás 595

— másodrendű görbék 418 — függvény 82, 270, 452, 497, 510,
— paraboloid 423 526
— pont 513 — jeltartomány 588
eloszlás 594, 603—-7 — tartományfüggvény 485, 595
— középértéke 597— 8, sűrűsége 596 — tőkésítés 56, 552
— szórása, szórási nyomatéka 598 forgásfelület felszíne 520— 1
eloszlási függvény 595, 603— 7 — test köbtartalma 490— 1
első fundamentális alak 512 — vektor 504— 5
elsőrendű derivált, diff.-hányados 151 forgatás 275, 376
— alapmennyiségek 512 forgató nyomaték 381
eltolás 274, 376 F o u r ie r 564, 566, 572
emelkedés, -i görbe 214— 5 — együtthatók 572
entrópia 534 — sorok 572— 84
eredő 357 fő-átmérők 415
érintkezés rendje 212 — görbületek 514
érintő 111, 273, 498 — irányok 415, 427
— iránycosinusai 498 — meridián 44
— irány tangense 111 — metszetek 514
— szabály 240 · — rész 116. 452— 3, 312
— sík 511, -vektor 498, 511 — tengelyek 415
erővektor 380 — tengely-probléma 424 9
Eudoxos 21 frekvencia 92, -egyenlet 427
euklidesi algoritmus 346 F re n e t-fé le képletek 503. 506
— geometria 295 F ro b e n iu s 582
E u le r 56, 70, 94, 234, 257, 286, 456, független és függő változók 73. 76
509, 515, 542, 560, 566, 572, 578 — valószínűségi sorozatok 593
— féle kihajlások, terhelések 561 függőleges hajítás 154, 206
— reláció 286 függvény 73, 76, 269, 450, 485, 496,
— /''owner-féle képletek 572 509. 526, 534
— tétele a normálmetszetekről 515 — ábrázolása 77— 8, 270, 431, 496,
excentrikus anomália 92 509, 526, 534
explicit előállítás 74 — determináns 460
exponenciális egyenlet 96, 286 — értékkészlete 73
— függvény 94. 103, 268, 271, 285, — értelmezési tartománya 73, 269
288 — folytonossága, lásd folytonos függv.
— görbe 95— 6 — határértéke 80, 270. 451, 497, 510,
— kifejezések integrálása 172 526
— sor 70, 223, 268 — középértékei 186—8
extrapoláció 218. — megfordítása 101
— normája 571
Fajmeleg 122 — rendszerek megfordítása 461
fej vagy írás-játék 585— 7 — tan 269
F e jé r L . tétele 582—-8 — tér és geometriája 571, 576— 7
felezési eljárás 22 függvények skaláris szorzata 57 1 ,
felkerekített érték 21
felmelegedési sebesség 121 O aU on-téle deszka 609
felső határ és korlát 46 gammafüggvénv 253
felszínmérés 518 G a u ss 236, 253, 258— 9, 274. 430, <171,
feltételes összetartás 70 509. 512, 514, 585, 613
— szélső értékek 473 — féle görbület 514
— valószínűség 591 -------- hibaintegrál 236, 253, 605
felületi integrál 521 -------- hibatörvény 613
— normális 511 --------paraméteres előállítás 509
ferde eloszlás 611 -------- pifüggvény 253
— hajítás 75 -------- számsík 259
— szögű koordinátarendszerek 41 geometriai jeltartomány 588
F e rm a t 585 — haJadvány 51, 267
feszültség-tenzor 426 — sor 63, 268
focus, lásd gyújtópont G o u rsa t 3Ö4
fok, ív- 26, szög- 26 gömb felszíne 520, köbtartalma 489, 525
— szám 88, 538 — (térbeli sark-) koordináták 43, 492
folyó (változó) pont. vektor 359 görbék viszonylagos magatartása 194, 21 1
618 Név- és tárgy mutató.
görbementi (vonal) integrál 300, 500 hiperbolikus paraboloid 423

görbevonalú koordinátarendszerek — pont 513
42— 1 hiperboloidolc 421
görbület, első 501, második 502 hiperharmonikus sor 65
görbületi kör és sugár 213, 504, 513 hodográf 499
— mező 547 H o h e ise l 584
gradiens 527, 530, 532 homogén lineáris egyenletrendszer 389,
grafikon 77 392
grafikus ábrázolás 77, 270, 131 — — differenciálegyenlet 553
— differenciálás 248 — — vektorfüggvény 426, 535
— integrálás 243— 6, 542—-4, 546— 8 — pontkoordináták 396
— menetrend 120 — vonalkoordináták 400
G ra m e -ié le determináns 460 homorú görbe 195, 200, 211
G ra ssm a n n 354, 386 H o rn e r 339, -féle elrendezés 340
G regory 62, -féle polinom 219 H o r t 584
G ú lá in szabályai 491, 520 de V H o s p ita l 201
gyakoriság 586 hosszúságmérés 24
gyorsulás 154, vektora 504 H o ld e r 518, 582
gyök, gyöktényező 316 hővezetés 566— 70
gyújtópont 35, 37 hullám-hosszúság, -magasság, -szám
gyűrű felszíne 521, köbtartalma 491. 92— 3
— egyenletek 562
H a d a m a r d 231, 495 H u r w itz 328.
halmaz 46
H a m ilto n 355 Igazi érték 612, -hiba 613
hamis kocka 590 imaginárius = képzetes
hányados-próba 66 implicit (burkolt) kapcsolat 74
hármas integrál 483 — függvény 148·—50, 459
harmonikus függvény 323 -------- rendszer 460
— pontcsoport 402 impulzusvektor 499
— rezgés 91, 155, 210, 557 indeíinit másodfokú polinom 173
— sor 62 — quadratikus alak 430
háromszoros integrál 489 indikátrix, D u p in -féle 513
háromszög súlypontja 359 infinitézimális magatartás görbénél 194
— területi mérőszáma 386 — mennyiség 116
— területvektora 365 inflexió 195, 200, 211
határ 46 inflexiós érintő 114
határérték, lásd függvény-, sorozat- ingadozás, függvény- 128
— probléma 52 inhomogén koordináták 397
— a végtelenben 87 — lineáris diff.-egyenlet 553
határfüggvény 225, határgörbe 226 -------- egyenletrendszer 392
határozatlan együtthatók módszere 167 integrál 239
— integrál 141 integrál, általánosított 250
határozott integrál 129— 30, 481-—3 — elliptikus 237— 8
hatványsor 224, 229—-39, 268, 270 —1 — görbementi, vonal- 300, 506
helyes kocka 590 — határai 129
helyettesítés módszere 159, 168,171— 7, — határozatlan 140, 157— 79, 302
180, 301— 2, — határozott 129, 136— 9, 179— 81
helyzetdiagranmi 118 — mint diff.-egyenlet megoldása 538
hengerfelületek 423 integrálandó 129
koordináták 43, 492 integrálás sorbafejtéssel 236
hiba-elmélet 612— 4 integrálási állandó 140, 205, 541
— , igazi 613 — változó 129
— integrál 236, 253, 605— 6 integrálgörbe 243, 539
— látszólagos négyzetes közép- 614 — hatósági feltétel 533
— négyzet 467— 8, 576, 598 — sinus 236
— rendszeres 613 — számítás alapképletei 157
— törvény, -függvény 613 -------- alaptétele 124
H U bert 295, 427, 584 -------- középértéktétele 186
hiperbola 37— 40, 97, 297, 409, 418 integro-differenciálegyenlet 293
— szektor területe 97, 183. intenzitás 122, 189, 293, 529, 555
hiperbolikus függvények 96— 9, 287 interpoláció 33, 214— 222
— görbék 409, 418 interpolációs polinom 217— 9, -sor 222
Λ 'év- és tárgymutaló. 619
intervallum, köz, szakasz 2 0 kiegyenlítő számítások 467 —70. 475

invariáns 355, 101 kis tengely 38
inverz függvény 101. 113, -rendszer 401 kísérő háromláb (triéder) 502, 506
irány 357 kitérő egyenesek távolsága 308
— cosinus 363, 372 K le in 295, 355
— egyenes és- határozó 31 K n o p p 72, 328, 495
irányított felületdarab 523 kocka, hamis, helyes 590
— görbe 297, 496 — játék 585— 6
— tartomány 131, 182. 508, 523 kollineáris nomogramm 442
iránymező 539— 44 — vektorok 356, 35S
— tangens 89, 111— 2 — vonatkozás 406
irracionális kifejezés integrálása 174— 7 kommutatív törvény 68, 358, 361
— pont és szám 16, 19, 21 komplanáris vektorok 357, 367
iteráció 335— 7, 471— 2, 545 komplex áramerősség, ellenállás, fe
ív és mérése körnél 25 szültség 293 4.
— fok és részei 26 — potenciál, sebesség 328
— hosszúság 190— 1, 237— 8, 298, 500 — szám és ábrázolása 258— 9
— komplex számnál 260 -------- abszolút értéke 260
— mértéke szögnek 26 -------- algebrai alakja 260
izoklínák 539 -------- arcusa íve 260
izotermák 198. -------- képzetes, valós része 259
-------- konjugáltja 259
J a c o b i 156, 460 -------- trigonometrikus alakja 260
jelkészlet, jeltartomány 586— 8 — számok közti műveletek 260— 8
jobboldali határérték, -folytonosság 82 — számsík 259
— szelő és érintő 1 14 — változó? függvények 269— 325
jobbrendszer 28— 9, 363, 368 komponens = alkotó
jobbról differenciálható függvény 114 kon tömi ábrázolás 274
J o rd a n C . 126. 492. konjugált átmérők, irányok 115
— függvények 323
K a mice 585, 594, 614 — hiperbolák 39
kanonikus alak 425 — komplex számok 259
kapcsolt jelek és sorozatok 592— 4 — pontok 402, 410
— nomogrammok 440, 447— 8 konvergencia-kritériumok 53— I, 64, 06
karakterisztika 105 — probléma 52
karakterisztikus egyenlet 415, 421, 427, konvergens — összetartó
556 koordináta 28, 30
K e lv in lord 548 — felületek 42—3
kémiai kinetika 170 — geometria 27— 44, 872— 8, 396— 401,
K e p le r 92 403— 25
képpont, -görbe, -sík 270 — máti'ix 535
képzetes rész 259 — rendszerek 27— 30, 41— 4
— szám 258 — tengelyek 28— 9, 41
— tengely 3 8 ; 259 — transzformációk 376— 8. 492
kerületérték-feladatok 559— 70 — vektorok 368
kétoldalú felüjetdarab 523 — vonalak 42
— palástú hiperboloid 421 korlát 46, -os halmaz 125, 180
— paraméteres (kettős) vonalsereg 449 köbtartalom 366, 386, 480. 489— 91,525
— szeres határátmenet 452 kör 34, 90— 2
integrál 488 — folyamat 533
-------- összefüggés 290 — frekvencia 92
kettős egyenes 37, 407, 419 — függvények 89
— határátmenet 452 — ív 24, -mérő függvények 105
— in téglái 481 — mozgás 91
— (szinguláris) pont 411 — tartó ábrázolás 278
— viszony 401 — vezető 567— 70
kezdeti (kezdő) érték 119, 205— 6. környezet 47, 267, 451
539— 41, 54S — tartó ábrázolás 461
------------- feladatok 539— 59 közelítő módszerek 58, 64, 209 —ti),
kezdőpont 16, 28— 9, 43 217,235-—49,254,329— 45, 167 -73,
kiegészítő valószínűségek 590 539— 17, 576— 7
kiegyenesítés 437— 9 •
— tóglányösszegek 128
kiegyenlített értékek 468, 475 középérték 186— 7, 484, 597— 8, 604 —5
620 λ 7év- és tárgymutató.
k ö z é p é rté k g eo m etriai, a ritm e tik a i 57 linearis homogén vektorfüggvény 535

— g ö rb ü le t 514 — interpoláció 32— 4, 217, 331
— p o n t 38, 414 — törtfüggvény 39-—40,77,275— 9,432
— sebesség 120, g y o rsu lás 154 — transzformáció 274— 9, 403— 6, 432
közönséges csig av o n al 184 L iou ville 178, tétele 315
— d e riv á lt, d iff.-h á n y a d o s 155 L ip sch itz-íé le feltétel 546, 550
— differen ciáleg y en let 538 In = log = lognat lásd term észetes lo
— lo g a ritm u s 103 garitmus
— skála. 432 Log lásd közönséges logaritmus
k ö z v e te tt fü g g v én y 145, 454 logaritmikus differenciálás 147
k ritik u s rész 312 — integrálás 160
k ú p 421 — pontsor, skála 433
kü lö n b ség i so ro z a t 219 — potenciál 325
külső id o m 125, 480 — (számoló )léc 433— 5, 449
— k ö b ta rta lo m 480— 1 I/uckey 447.
— te r ü le t 126
K ü rsch á k 125 Magasabbrendü derivált, differenciál
k ü szöbszám 48. hányados 151, 156
— quadratura 206
L a g ra n g e 112, 123, 151, 208. 218, 474, M angoldt 495
555, 566 mantissza 105
— féle k ö z é p é rté k té te l 123 maradékrész 64, -tag 209, 216, 221
-------- m a ra d é k ta g 208— 9 M a rk o v 612
-------- m u ltip lik á to ro k 474— 6 másodfokú polinom normálalakjai 173
-------- p o lin o m 218 második derivált 151
L a tta n é 437 — fundamentális alak 512
L a m b e rt 25, 249 másodrendű alapmennyiségek 512
láncgörbe 97 — diff.-hányados 151
— sz ab ály 145, 454, 499, 510, 528 — felületek 420— 4, 429
L a p la c e 323, 427, 408, 585. 590, 60S — görbék 34— 41, 406— 20
— féle (szekuláris) e g y en le t 427 -------- osztályozása 417— 20
differen ciáleg y en let 323, 456 -------- végtelen távoli pontjai 408
— M o iv r e -i. in te g rá lfo rm u la 608 M a ssa u 435, 439
látszó lag o s é rté k 614 matematikai remény 599
— n ég y zetes k ö z é p h ib a 614 maximum (abszolút) 99, (relatív)
L a u re n t-fé le so r 309—-10 195— 7, 211, 464, 473
Lebesgue 126 mátrix és transzponáltja 377
Legendre. 237, 468 megszüntethető szinguláritás 312
legkisebb négyzetek módszere 468, 577. mélypont, lásd minimum.
614 merev test mozgása 504
leg nagyobb közös osztó 346— 8 mérhető ponthalmaz 126, 479— 80
legvalószín ű b b é rté k 614 meridián félsík és kör 43— 4
lehűlés! sebesség 121, -tö rv é n y 552 mértani, lásd geom etria i
L e ib n iz 53, 63, 73, 110, 116, 118, 129, metrikus (egyenletes) skála 432
161, 153, 169, 182, 386, 478 M eu sn ier tétele 513
— p a ra m é te re s sz e k to r-k é p le te 182, 508 minimálkoordinátálc 278
— sz a b á ly a p a ra m é te re s in te g rá l d iffe minimum (abszolút) 99, (relatív)
ren ciálá sá ró l 478 195— 7, 211, 467, 473
— té te le v á lta k o z ó előjelű so ro k ró l 63 M is e s 584, 585, 588, 612, 614
le k e re k íte tt é rté k 20 modulus, 104 237
le m n isz k á ta 148 M o iv r e 265, 585, 607— 8
lényeges sz in g u lá ritá s 312 — képlete 265
lépcsős görb e 243 — L aplace integrálformulája 608
— lin eáris eg y e n le tre n d sz e r 472 M o n g e 509
L é v y 612 monoton függvény 96, 204, — sorozat 22
L il i derékszöges e ljá rá s a 343 monotonitás tétele 54
L indeberg 612 M oréra 304, tétele 311
lim = lim es lá sd ha tá rérték M ö b iu s-íé le szalag 523
lin eáris a la k 407 munka 380, 507, 531.
— e g y en le t 132, 375— 6, 398, 400
--------- ren d sz e r 388— 94, 471 Nagytengely 38
— d ifferen c iá le g y e n le t 553— 9 N a p ie r 102
— egészfüggvény 77, 274 negatív előjel, irányítás 16, 25, 131,
— függvényműveletek 141, 159, 553 182, 192, 308, 365, 502. 513, 523— 4
Név- és tárgymutató. 621
negatív szám 16 paraméteres előállítás 75, 90— 2, 97.

négyzetes, lásd quadratikus 150, 183, 297, 496, 509
— közóphiba 598 — integrál 477— 9
N e w to n 62, 110, 112, 134, 151,'216, 230. — szektorképlet 183
332, 470, 552 páratlan függvény 88
— féle formula 216 parciális derivált, difl'.-hánvados 155.
— interpolációs polinomja 2 1 0 453— 5
— módszere 332, 470 — differenciálegvenletek 323, 538.
nívó-, lásd szint- 561— 8
nomográfia 431— 49 — integrálás 161, 179
nomogramm 431 párhuzamos koordinátarendszerek 41
norma, normált függvények 571 — körök 44
normálalak 173 páros függvény 88
— metszet 513 partikuláris megoldás 540
— sík 502 P a sc a l 585
normális 212, 511 P e a n o 126, 238, 466, 518
— eloszlás 604— 7 periodikus függvények 92—3, 286— 7
— vektor 501, 511 — jelenségek 92— 3, 291—-4
N ö r lu n d 214 — tizedestört 19
numerikus differenciálás 249 periódus 92
— excentrieitás 237 perspektív helvzet 403. 406
— integrálás 240 n 25
nyílt tartomány 269 P ic a rd 314, 544, 546
nyújtás 275. pifüggvény 253
P la n c h 197
d ’Ocagne 441, 443, 445, 448, 449 planiméter 239
----- féle nomogrammok 442— 9 P liic k e r 396, 400
ordináta 28, -halmaz 127, 480 P o in c a ré 295
ortogonális függvényrendszer 571 P o iss o n 585, 588, 608, 612
— transzformáció 378— 9 poláris 411, — alak 410
— (derékszögű) vetület 28, 361 polár-koordináták, lásd sarlc-
osztásszabály (B a y e s - féle) 591 polinom 88, 316— 8
osztott differenciák 214— 5 pólus 312, — és poláris 411
összeadási tételek (valószínűségi) P ó ly a G y . 612
589— 91 P oncelet 395, 400, 412
összefüggő ponthalmaz 269 pontsoros nomogrammok 442— 9
összeg, végtelen sornál 62 potenciál 487, 494— 5, 529, 530
összegezési tételek 94, 96, 286— 7 — áramlás 327
összegeződő tartományfüggvénv 485. — , logaritmikus 325
595 — , reguláris 323
összegfüggvény 225; 596 — tér 529— 30
— sorozat, valószínűségi 612 P ouehet 436
összehasonlító kritérium 6 6 , 252 3 pozitív előjel, irányítás 16, 25, 131, 182.
összetartási köz 229. -kör 268 192, 308, 365, 502, 513, 523— 4
— pont, -tartomány 224 — szám 16— 7
-i- sugár 229— 31 — tagú sorok 65— 7
összetartó integrál 250 primitív függvény 135, 140, 302— 3,
— sorozat 48, sor 62 485, 499, 530
összetett függvény 454 projektív geometria 395— 406
összetevők 357 — invariáns 401
ötvenszázalékos szórás 607. — pontsorok 403
— skála 433
P a p p u s szabálya 491, tétele 402 — vonatkozás 403— 6
pályasebesség 499, 501, gyorsulás 504 P r o n y 208
parabola (másodfokú) 35— 7, 75, 419 P y th a g o ra s tétele 34, 372.
— ?t-edfokú 88
— -szerkesztések 246— 8. Quadrálható felületdarab 519
parabolikus görbék 419 quadratikus alakok 407, 425— 31
— pont 513 -------- osztályozása 430
paraboloidok 423 -------- poláralakja 410
parallelepipedon köbtartalma 366, — középérték 187
370— 1 quadratura 132, 518, 205
paraméter 75,90— 2,97,150,163,183,191 — általánosított 532
— vonalak 509 — tnagasabbrendű 206— 7
622 Név- és tárgymutató.
quantum 197 S im p s o n szabálya 241

qnasikonform ábrázolás 282. simuló sík 502
sin = sinus 89— 90, 223. 268. 286
Racionális egészfüggvény 81, 87, 814, skála 17, 359. 432, 444
316 skalár 496
— műveletek 16 ------vektor függvény 496, 526
— pont és szám 16— 9 skaláris szorzat 361, 571
— törtfüggvény 81, 313 skalármező, -tér 526
integrálása 167, 321 skálasereg 448
------ — részlettörtjei 165— 7, 3 1 9 — 23 skatulyázás 2 0 , — magva 21
radians 27 sokszögek területe 125, 365
rádióaktív bomlások 552 sokszögű idom 125
Rudas fí . 195 sor, lásd végtelen sor
reakciósebesség 121, 170 sorbafejtési tételek 222— 3, 232 -9,
reális, lásd valós 272, 309, 578— 82
regula faisi 330 S o re a u 444, 449
reguláris függvény 272, — potenciál 323 sorozat, lásd végtelen sorozat
— hely 309 sorozatos közelítés módszere 335, 545
— szakadási hely 82 spektrum 427
rektifikálható görbe 190, 237, 298, 500 stacionárius pont 464
rektifikáló sík 502 S tíe fe l 234
rekurziós eljárások, képletek 163— 4 S tir lin g -íé le formula 254
relatív gyakoriság 586 S to k e s 227
— prim- (törzs) számok 347 S to lz 202
— (helyi) szélső érték 194. 196, 211, S tu r m -té \a lánc és tétel 352
464—5, 473— 5 sugársoros nomogramm 439
rendszám 538 súlypont 359— 40, 486, 490— 1, 194,
rendszeres hiba 613 '.506, 521— 2
részleges megoldás 540 sűrűség 121, 485, 596
részletösszeg 62. 225 sűrűsödési érték, hely, pont 47
— tört 167. 319— 23 szaggatott eloszlás 588
rezgő húr 561— 6 szakadási hely 82
— mozgás 91— 3, 155, 210, 557 szakaszonként folytonos függvény 83
rezultáns — eredő — síma görbe 190, 297, 500
R ie m a n n 69, 130. 281. 291. 564 szakaszos tizedestört 19, 69
— -féle felületek 281— 5, 289 számegyenes 17
integrál 130 számozott pontsor = skála,
Rolle 123, 348 számtani, lásd a r itm e tik a i
rotáció 328, 536 származtató függvény (generátor) 603
Roihe ff. 328. 543 szektorszerű síkrészek területe 181— 4
rögzített pont 275 szekuláris egyenlet 427
rövidített osztás 341 szelő 111, 273, 498
Ruffin; 329, 340 szélső érték, -pont 99, 195— 7, 211,
— /fomer-módszer 337— 40 467. 473
R a n g e 215. 222. 334. 338. 354. 547. szemideíinít másodfokú polinom 173
> — quadratikus alak 430
Sajátérték és vektor 427 szemifaktoriális 180
— és függvény 561, 565, 568 széttartási pont. -tartomány 224
sarkkoordináták 42— 3, 184. 260, 456. széttartó integrál 250
492 — sor 62, 224, — sorozat 48, 225
— pont 243 szimmetria-tengely 35, 37
S c h w a rz 188, 518 szimmetrikus determináns, mátrix 408
— -féle egyenlőtlenség 188 — tenzor 426, 535
sebesség 119— 20, -vektor 326, 498, 504 szinguláris hely 8 6 , 309, 312— 5
— diagramm 154 — integrálgörbe 559
sebességi állandó 170 — pont 42—3 ; 411. 420
— görbe 499 szintgörbe, -felület 526
— potenciál 327 szórás 598, 604— 5. va' iszínű — 607
sh — sinus hiperbolicus 97, 287 szórási egyenlőtlenség 6 0 0
sík 42, 363, 375— 6, 387. 400 — nyomaték 598— 9
— pozitív normálisa 366 — tenzor 599
— beli áramlások 325— 8 szorosabb értelemben vet t környezet 47
— idom területvektora 365, 508 szorzástételek, valószínűségi — 592 4
sima görbe 190. 297. 500, — felület 511 szorzatintegrálás 161— 5. 179
Vér- és tárgymutató. 623
szög és mérése 26— 7 trigonometrikus polinom és sor 93, 227,

— sebesség, gyorsulás 1 2 1 , 156 566, 568, 570— 83
— tartó ábrázolás 273 triviális = közönséges.
szumma és szummálás 582
szuperpozíció 93, 552 de la V allée P o u s s in 495
sztereografikus projekció 276. valódi, törtfüggvény 165
valós kitevőjű hatvány 102
Tartomány 269, 450— 1 — rész 259
— függvény 485, 595 — szám 22
— szerinti differenciálás 485 — tengely 38 ; 259
— tartó ábrázolás 463 valószínű szórás 607
távolság 19, 34, 262, 368, 372 valószínűség 587 —8 . 590
távolsági viszony, egyszerű 359— 60 valószínűségi integrál 236, 253, 605
, kettős 401 — mező 612, -sorozat 588
T a y lo r-so r 222, 309 valószínűségszámítás 585— 614
— tétele 153, 208— 9, 457 — alaptétele 611
téglánvszabálv 240 váltakozó előjelű (alternáló) sor 63
tehetetlenségi nyomaték 487, 491, 494 váltóáram 122, 189, 293
teljes differenciál 453, 533 változók 73, — szétválasztása 551
— környezet 47 V a n d e rm o n d e -ié lc determináns 387
— maradékrész 64 v a n dér Ikonfa-féle izotermák 198
— ortogonális rendszer 577 várható érték 599
teljességi reláció 577 végtelen (ooi 50, 59, 8 6
tengely 28— 9 ; 35. 37— 8, 415, 424, — határú integrál 250
428 — mint határélték 59, 8 6
— pont 35 — sor 62, 224
tenzor 426, 535, szórás — 599 — sorozat 45, 225
— komponens, koordináta 426, 535 — távoli pont 59, 276, 314
térintegrál 483 , egyenes, sík 396
természetes logaritmus 102, 104, 289 — tized ostort 19, 61— 2, 69
— szám 15 vegyes szorzat 366
területi integrál 483 vegyi reakciók 121, 170
területmérés 124—6, 365, 508 vektor 18, 259, 356
— mérő függvények 107 — algebra 356— 68
— vektor 365, 508 — analízis 496— 536
tetőpont, lásd m a x im u m — skalár függvény 496 526
tetraéder köbtartalma 366, 386 — vektor függvény 496, 534— 6
tg = tangens 89— 90 vektoriális szorzat 364, 369, 371
th = tangens hiperbolicus 97 vezérvonal 35
tiszta képzetes szám 258— 9 viszony-koordináták 396
tizedestört 19 viszonylagos törzsszámok 347
tizes alapú logaritmus 103 vonalintegrál 506
torzió, lásd csavarodás vonalsereges nomogramm 435
többes integrál 483 — skála 448
— méretű geometria 385 vonás, tüzérségi 27.
— rétű ív 25, szög 26
— szőrös integrál 489 W a llis 48, formulája 185
— tagú 8 8 , 315 W a ts o n 584
— változós függvény 76, 78, W e ie re tra ss 47, 178, 227, 314
450— 96 — -féle kritérium 227
— — nomogramm 440, 447 W e s se l 258
törtszám 16 W h itta k e r 354, 584
transzcendens egészfüggvény 315 W ie n -íé le eltolódási törvény 198
— egyenletek 329 W itte r s 354
— szám 257 W ronski-U áe· determináns 558.
transzformáció-csoport-ok 355 Zárt tartomány 20, 269
trapéz-szabály 240 zérushely 312, 316
trigonometrikus (kör)függvények 89. — rendű derivált 152
119, 210, 223. 268, 285— 8 — vektor 18, 357
— kifejezések ii.tegrálása 164, 171 zsugorítás 275.

Stachó Tibor - Felsőbb Mennyiségtan

Hochgeladen von

Dokumentinformationen

Copyright

Verfügbare Formate

Dieses Dokument teilen

Dokument teilen oder einbetten

Freigabeoptionen

Stufen Sie dieses Dokument als nützlich ein?

Sind diese Inhalte unangemessen?

Copyright:

Verfügbare Formate

Stachó Tibor - Felsőbb Mennyiségtan

Hochgeladen von

Copyright:

Verfügbare Formate

J k

(508 SZÖVEG KÖZÖTTI ÁBRÁVAL)

Általánosan ismeretes, hogy o ly tan kö nyv, am ely a felsőbb mennyiség-

A té rb eli viszonyok taglalásánál a vektorszám ítás modern fegyver­

. Valós számok ....................................................................................................... 22

1. Derékszögű koordinátarendszer egy síkon ................................................... 27

D ifferenciálhányados, határozott és határozatlan integrál.

1. A dott függvény primitív függvényei ............................................................ 135

1. összeg, szorzat és hányados d e riv á ltja ........................................................... 141

5. §. A határozatlan integrál számítása.

1. Alap képletek............................................................................................................ 167

1. Racionális törtfüggvények részlettörtes alakja ............................................ Mű

7. §. A határozott integrál számítása.

1. Parciális integrálás............................................................................................... 179

H ARM ADIK FEJEZET.

A d ifferencial- és in te g r á ls z á m ítá s alkalm azása.

5. §. Numerikus és grafikus differenciálás és integrálás.

6. A határozott integrál általánosítása.

3. §. Elemi függvények és ábrázolások.

4. §. Integrálás a komplex számsíkon.

5. §. A komplex-változós függvénytan főtételei.

2. §. Algebrai egyenletek gyökeinek szétválasztása.

V ektoralgebra és alkalm azásai.

3. §. Determinánsok és lineáris egyenletrendszerek.

2. §. Másodrendű görbék és felületek.

3 §. Quadratikus alakok és tenzorok.

T öbbváltozós fűgtj vények.

1. Határérték, folytonosság..................................................................................... 450

A vektoranalízis elem ei és alkalm azásai.

2. §. A kétváltozós vektor-skalár függvény.

1. Alapfogalmak ..................................... 509

1. A lapfogalm ak .................................................................................................................. 520

1. Ortogonális függvényrendszerek .................. 570

1. A z eg yszerű a lte rn a tív a .................................................................................................. 686

2. §. A valószíniíségszámítás néhány fontos tétele.

Ez a bevezető fejezet a valós szám, a határérték és a függvény alap­

1. §. A valós szám ok és ábrázolásuk. A hosszúságm érés.

vonás a 0, —1, —2, —8 ,..., szóval a zérus és a negatív egészszámok

Ezért a négy alapműveletet racionális műveletnek nevezzük. Egyszer

Ha most az ÖE-távolságot felezzük s az F felezési ponthoz a -|- i-et

pl. EQ vagy P'O-darabja, vektora ábrázolja. Az evvel egybevágó, de ellen­

2. ábra. Racionális számok ábrázolása egyenesmenti vektorokkal.

már az ellenkező előjelű szám, a — 8 képe. A zérusvektor kezdőpontja vég­

itt OQ = q a Q-pontnak, OP = p pedig a i ’-pontnak abszcisszája, úgyhogy

Mindeddig az egyenesnek csupán racionális számokkal megjelölt, ú. n.

Az 1 = 0*5 — χή egyenlőség aritmetikai és geometriai jelentése nyilván­

szóval, hogy g képe a számegyenesen durván 0 és 1 közé, pontosabban

követő felkerekített értékei: 1, (J·4, O'iM,. . . szolgáltatják. A — | -pontnál,

végtelen tizedestört is, melyben a zérusok egyre hosszabb sorozatát egyesek

A végtelen tizedestörtek egyrésze most már bizonyára számokat, t. i.

skatulyázás e jegytől kezdve a két szám képét két különböző intervallumba

tekintettel arra, hogy a reciprok értéket az egységpontra vonatkozó (torzított)

egy számmal továbbra is tagonként szorozható és így tovább, röviden, hogy a

Nevezetesen : a kör egy ^-pontjából kiinduló, egyirányban haladó s a kör

Matematikai szempontból természetesen közömbös, hogy a két irány közül

Az új szögegység (a radians), az 1-arousú szög, mint látjuk, 60°-nál

Ehhez a szöghöz tehát l m-sugai ú körben m-hossziiságú, 1 k m 103 ni

‘i . 4}. A k oord in á ta -g eom etria elem ei.

1. Derékszögű koordinátarendszer egy síkon.

egy Py-pontot, a P-nek az x-, illetve «/-tengelyre vetett ortogonális, derék­

s az «/-tengely pozitív irányát úgy választjuk meg, bogy az «-tengely pozitív

Amint, így a sík minden egyes pontjához a valós számoknak egy és

2. Derékszögű koordinátarendszer a félben.

v ábra. Jobb- és bal rend szer.

A té rb eli viszonyok taglalásánál a vektorszám ítás modern fegyver

Ez a bevezető fejezet a valós szám, a határérték és a függvény alap

pl. EQ vagy P'O-darabja, vektora ábrázolja. Az evvel egybevágó, de ellen

már az ellenkező előjelű szám, a — 8 képe. A zérusvektor kezdőpontja vég

Az 1 = 0*5 — χή egyenlőség aritmetikai és geometriai jelentése nyilván

egy Py-pontot, a P-nek az x-, illetve «/-tengelyre vetett ortogonális, derék

ahol b az egyenes által az (/-tengelyből kimet

Sokszor fordítva, egy a Pl és P 2 közé eső s előírt ordinátájú pont absz

alakú, ha magát a szimmetria-tengelyt választjuk //-tengelynek s a para

vezérvonalra em elt m erőleges, te h á t egy eijyenes le tt voln a. A z an alitik u s tá rg y a

Az alkalmazások szempontjából említsük meg egy egyenlőszárú hiper

Ha tehát az (o„)-sorozat határértéke a, akkor egy pozitív ex-et meg

értéke határozza meg. így a soro ttl-

zat a„-elemét egy derékszögű sík

Az első elem 1, a második ettől ^-távolságra balra esik ; a harmadik a máso