TARZAN ÉSA PÁRDUCEMBEREK

Scannelte: Baranyai György 2004. február 3.

Javította:

E. R. BURROUGHS
TARZAN
ÉSA PÁRDUCEMBEREK
IFJÚSÁGI LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ
1992

A mû eredeti címe: TARZAN AND THE LEOPARD MEN

Fordította: Kádár Tamás
1992 Edgár Rice Burroughs, Inc.
A borítót és az illusztrációkat készítette: Sarlós Endre
1992 Edgár Rice Burroughs, Inc.
ISBN 963 423 080 6
Az Edgár Rice Burroughs, Inc.
jogának fenntartásával Magyarországon kiadja
az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó
Felelõs kiadó: Koncz Béla
Felelõs szerkesztõ: Horváth Tibor
Mûszaki szerkesztõ: Spolarich Miklós
Megjelent 12,6 (A/5) ív terjedelemben
91026/Bembo
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda
A megrendelés törzsszáma: 7702.16-14-2
Készült Debrecenben, az 1992. évben
Felelõs vezetõ: György Géza
TARZAN AND THE LEOPARD MEN
Copyright © 1932, 1933 Edgár Rice Burroughs, Inc.
All Rights Reserved

Tartalom
1. Vihar 7
2. A vadász 14
3. Beszélõ holtak 27
4. Sobito, a varázsló 41
5. "Micsoda bunkó!" 57
6. Az áruló 69
7. A fogoly 81
8. Leleplezett árulás 91
9. A Párducisten 99
10. Amíg a papok aludtak 117
11. A csata 131
12. Az áldozat 141
13. Lefelé a folyón 147
14. Sobito visszatérése 158
15. A kis emberek 165
16. Nyomravezetés 176
17. Támadó oroszlánok 183
18. Nyilak a sötétbõl 192
19. "Jönnek a démonok!" 200
20. Gyûlölöm magát! 211
21. Nsenene szerelme miatt 224
22. Tûzpróba 232
23. Az ösvények találkoznak 246

1
Vihar
A lány nyugtalanul forgolódott tábori ágyán. A légy,
nekifeszülve a föltámadó szélnek, nagy koppanassal
csapódott újra meg újra a sátor tetejének. Meg-megnyikor-
dultak a tartókötelek, ahogy rángatták a cövekeket; a
sátorlap dühösen csapkodott. Az alvó a pokoli lárma
ellenére sem, ébredt teljesen föl. Fárasztó napja volt.
Minden erejét kiszívta a hosszú, egyhangú menetelés a
párás õserdõben, akárcsak az elõzõ szörnyû és kimerítõ
napok menetei. így volt ez azóta, hogy elindult az utolsó
vasútállomástól a távoli múltban, mely szinte elveszett a
szenvedés tompa örökkévalóságában.
Fizikailag talán kevésbé fáradt el, mint korábban, mivel
fokozatosan hozzászokott a megpróbáltatásokhoz, de az
utóbbi napok idegfeszültsége hatással volt energiájára.
Ugyanis észrevette, hogy a bennszülöttek, akik egyedüli
társai voltak ezen a sebtében és rosszul összeállított
szafarin, egyre kevésbé engedelmeskednek parancsainak.
A fiatal, karcsú teremtés, aki nem szokott a komolyabb
fizikai erõfeszítéshez, mintha golfpartira, néhány
játszmányi teniszre vagy egy reggeli lovaglásra készült
volna valami kezes hátason - úgy ugrott bele ebbe a
kalandba, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a várható
nehézségeket és veszélyhelyzeteket. Szinte az elsõ naptól
tudta, hogy kitartása nem felelhet meg a kihívásnak, s
józan esze is azt súgta, forduljon vissza, amíg nem ké-

só", mégis elszántan, talán makacsul hatolt egyre beljebb

a komor rengetegbe, pedig gyakorlatilag föladta a
reményt, hogy valaha is kikeveredhet belõle. Testileg
gyenge volt egy ilyen kalandra, de a Kerekasztal egyetlen
lovagja sem dicsekedhetett keményebb akarattal.
Hatalmas lehetett a kényszer, mely egyre ûzte! Miféle erõ
vehette rá, hogy a kényelem és fényûzés ösvényérõl
letérve ebbe az õsi erdõbe jöjjön, vállalva az ismeretlen
világ veszedelmeit és a nélkülözést? Miféle kor-
mányozhatatlan sürgetés akadályozta meg abban, hogy
önmagát mentve visszaforduljon, miután meggyõzõdött róla,
hogy csak úgy menekülhetne, ha ezt tenné? Miért jött ide?
Nem vadászni, hiszen csak akkor ölt, ha ételre volt
szüksége. Nem azért, hogy az afrikai vadállatokat
fényképezze, hiszen nem hozott magával fényképezõgépet.
Nem is tudományos céllal érkezett; ha egyáltalán volt is
tudományos érdeklõdése, az kizárólag a kozmetikumok
területére korlátozódott, de az is teljesen megszûnt az
egyenlítõi nap tüzében és egy olyan közönség elõtt, mely
kizárólag alacsony homlokú afrikaiakból állt. A rejtély
tehát rejtély marad, s ^lyan kifürkészhetetlen, mint
bátor, szürke szemének elszánt pillantása.
Az erdõ meghajlott Usha, a szél nehéz keze alatt. Sötét
felhõk takarták az eget. Elhallgattak az õserdõ hangjai.
Még a legnagyobb ragadozók sem merték magukra vonni a
Természet erõinek figyelmét. Csak a fel-fellobbanó
õrtüzek világították meg a tábort, és a közönséges
csomagok árnyéka groteszk táncot járt a különös fényben.
Egyetlen álmos askari állt õrt, hátát a viharos szélnek
vetve. Rajta és még egy emberen kívül mindenki aludt;

a másik, egy nagydarab bennszülött, éppen az alvó lány

sátra felé lopakodott.
És ekkor a vihar haragja lecsapott a meghajtó erdõre.
Villámlás hasított az éjszakába, mennydörgés dübörgött,
majd elhalkult és dübörgött újra. Szakadni kezdett az
esõ. Elõször nagy cseppekben, késõbb vízfalként zuhogott
a sátrakra.
Még a legfáradtabb alvó sem állhatott ellen a Természet
végsõ rohamának. A lány fölriadt. A villámlás erõs és
szinte folyamatos fényében egy férfit látott belépni a
sátorba. Azonnal fölismerte. Golato, a fõnök testes
alakját nemigen lehetett összekeverni senkiével. A lány
felkönyökölt.
- Valami baj van, Golato? - kérdezte. - Mit akar?
- Magát, Káli Bwana - felelt a férfi rekedten.
Tehát bekövetkezett! Két napja tartott ettõl, mert
észrevette, hogy megváltozott a férfi viselkedése. Ezt a
változást tükrözte a többiek alig palástolt megvetése a
parancsaival szemben, és egyre közvetlenebb tetteik és
beszédjük. A lány mindezt kiolvasta a férfi szemébõl.
Az ágya melletti tokból elõhúzta revolverét.
- Ki innen - mondta - vagy megöllek.
A férfi válasz helyett elõreugrott, és a lány tüzelt.
Valóságos rendet vágott az õserdõben a nyugatról keletre
süvítõ vihar. Nyomában letört és kicsavart ágak, itt-ott
gyökerestül kiforgatott fák maradtak. Továbbszágul-dott,
messze maga mögött hagyva a lány táborát.
A sötétben egy férfi guggolt egy hatalmas fa tövében,
ahol a vastag törzs megvédte a széltõl. Hóna alatt kis
élõlény csimpaszkodott és igyekezett odabújni hozzá. A
férfi idõnként mondott neki valamit, és szabad kezével
megsimogatta. Gyengéd viselkedésébõl úgy tûnt, mintha egy
gyermeket tartana, de nem így volt. Kicsi, riadt,
szánalmas majom lógott rajta, aki olyan világba
született, amit nagy vadállatok töltenek meg, melyek
különös elõszeretettel viseltetnek a puha majomhús iránt.
így hamar kialakult a kis majomban a szüntelen félelem.
Nyilván örökölte alsóbbrendûségi érzését, s ettõl összes
.tevékenysége arra redukálódott, hogy sikongva meneküljön
minden képzelt és valódi veszélyhelyzetbõl.
Mindazonáltal fürgesége gyakran vakmerõségre sarkallta
olyan ellenséggel szemben, amely elõl tapasztalatból
tudta, hogy könnyen megléphet. Azonban Ushá-val, a
széllel, Arával, a villámlással és Panddal, a
mennydörgéssel szemben - akik elõl senki sem menekülhet -
a reszketõ reménytelenség mélyére zuhant. Még gazdája
erõs karjának oltalmában is csak alig-alig érezte magát
biztonságban, pedig onnan oly gyakran sértegette Numát,
az oroszlánt.
Összerezzent és fölvinnyogott minden egyes széllökésre,
villámlásra és fülsiketítõ mennydörgésre. Hirtelen
tetõpontjára hágott a vihar emberfölötti haragja. Hasadó
fa hangja hallatszott az erdõ pátriárkájának õsi röstjai-
' ból, és ahogy az eddig menedéket nyújtó fa fél tucat
társát magával rántva a földre zuhant, a férfi
macskaszerû ügyességgel ugrott oldalra. Miközben ugrott,
ellökte magától a majmot, hogy rá ne essenek a kidõlt
királyi fa ágai. Õ maga nem volt szerencsés, mert egy
messzenyúló ág keményen fejbe verte, majd szinte
odaszögezte a földhöz.
Vinnyogva kuporgott a kis majom félelmében, miközben a
tornádó, kiadva haragját, továbbszáguldott keletre, újabb
hódítások felé. Amint megérezte a kis állat,
10
11

hogy elmúlt a vihar, ijedten indult gazdája keresésére, s

panaszos hangon hívogatta újra meg újra. Sötét volt, egy
méterrel sem látott túl érzékeny orrán. Gazdája nem
felelt, és ez balsejtelemmel töltötte el. Végül azonban
rábukkant a kidõlt fa alatt, de a férfi csöndben és
élettelenül feküdt.
Nyamwegi volt a társaság lelke Kibbuban, a kis nádtetõs
házakból álló faluban, ahová saját falujából, Tum-baiból
jött, hogy udvaroljon egy fekete szépségnek. Hí-zelgett
hiúságának a széptevésben elért nyilvánvaló sikere és a
mély benyomás, amit szellemességével és nagyotmondásával
tett a fiatal társaságra. így észre sem vette az idõ
múlását, mígnem a hirtelen leszálló egyenlítõi éjszaka
figyelmeztette, hogy jóval tovább maradt, mint amennyire
személyes biztonsága szempontjából tanácsos lett volna.
Több kilométernyi komor, félelmetes erdõ választotta el
Tumbait Kibbutól. Rengeteg veszély leselkedik a sötétben,
és közülük igen sok nem kézzelfogható Nyamwegi számára;
például az eltávozott ellenségek kísérteiéi és az emberek
életét befolyásoló számtalan, rendszerint rosszindulatú
démon.
Szívesen ottmaradt volna Kibbuban éjszakára, ahogy szíve
hölgye tanácsolta, azonban volt egy tökéletes indoka,
amiért nem tehette. Egy indok, melynek hatása messze
fölülmúlta a kedves hízelgését és. az éjszakai erdõ
borzalmait; ugyanis Tumbai boszorkánydoktora tilalom alá
helyezte valami apró vétség miatt, amikor észrevette,
hogy Nyamwegi mindennél jobban szereti Kibbuban tölteni
az éjszakát. A tilalmat bizonyos vételár ellenében
lehetett csak föloldani, és ez inkább adó-jellegû
12
volt, semmint a vétek büntetése. De hát persze az
egyháznak is élnie kell valamibõl - Afrikában csakúgy,
mint bárhol a világon. Ám az volt a tragikus, hogy
Nyamwegi nem tudta letenni az árat, és ez valóban
tragikus lett szegény pára számára.
A fiatal harcos hangtalan léptekkel haladt az ismerõs
ösvényen Tumbai felé. Könnyû kézzel tartotta lándzsáját
és pajzsát, csípõjén pedig tõre lógott. De hát mit érnek
ezek a fegyverek az éjszaka démonaival szemben? Sokkal
fontosabb a nyakában lévõ amulett, amit gyakran
megérintett, miközben imákat mormolt muzimójá-hoz, õse
védõszelleméhez, akitõl nevét kapta.
Eltöprengett, vajon megéri-e a lány a kockázatot, és
végüj úgy döntött, hogy nem.
Másfél kilométernyire hagyhatta maga mögött Kib-but,
amikor utolérte a vihar. Eleinte az erõsödõ szélben meg
hajtotta a félelem az éjszakától és az aggodalom, hogy a
vihar elõtt eléri-e Tumbait. Végül azonban kénytelen volt
egy hatalmas fa menedékébe húzódni, amíg az elemek
haragja csillapodott kissé. Bár még akkor is villámok
borították fénybe az erdõt, amikor továbbindult, így a
vihar lett a végzete, mert ahol egyébként észrevétlenül
haladhatott volna a sötétben, ott most a villámok
megmutatták minden leselkedõ ellenségnek.
Már éppen gratulált magának, hogy a félutat megtette,
amikor minden figyelmeztetés nélkül hátulról megragadták,
éles karmok hasítottak a bõrébe. Fölordított a
fájdalomtól és az ijedségtõl, majd megpördült, hogy
lerázza borzalmas, néma ellenfelét. Egy pillanatra
sikerült is kibújnia a szorításból, és ahogy a tõréért
nyúlt, ismét villámlott. Nyamwegi döbbenten látta, hogy
egy emberarcú, párducfejû szörnyeteggel áll szemben.
13

Az ifjú vaktában sújtott le az újból szétterülõ

sötétségben, miközben megint elkapták hátulról, és a
testét átkaroló, karmokban végzõdõ szõrös kezek
mellkasába és hasába vágtak. Az újabb villanásban
szoborszerú'vé vált a borzalmas jelenet. Nyamwegi nem
látta a hátulról támadót, de látott három másikat, akik
elõtte és mellette álltak, és végül föladta a reményt,
mert párducbõrükbõl és álarcukból ráismert a
párducemberek félelmetes, titkos szektájára.
így halt meg Nyamwegi, az utenga.
2.
A vadász
Hajnali fény táncolt a fák csúcsán Tumbai szalmatetõs
kunyhói fölött, miközben a fõnök fia, Orando fölkelt
egyszerû fekhelyérõl és kilépett ^ falu utcájára, hogy
áldozatot mutasson be muzimójának, régóta- halott õse
szellemének, akitõl a nevét kapta, mielõtt egész napos
vadászatra indult volna. Elõrenyújtott tenyerében finom
ételáldozatot tartott, és az ég felé emelt tekintettel
mozdulatlanul állt, akár egy ébenfa szobor.
- Névadóm, kérlek, kísérj el a vadászatra. - Úgy beszélt,
mintha egy ismerõs és nagyrabecsült barátjához intézné
szavait. - Vezesd elém az állatokat és óvj meg minden
veszélytõl. Adj nekem húst ma, ó vadász!
Az ösvény, melyen Orando a magányos vadászatra indult,
néhány kilométeren át egybeesett a Kibbuba veze-
14
tõ úttal. Régi, ismerõs ösvény volt, azonban az éjszakai
vihar olyan pusztítást végzett, hogy helyenként felismer-
hetetlenné és áthatolhatatlanná vált. A kidõlt fák miatt
Orando többször is kénytelen volt kerülõt tenni az
ösvényt kétoldalról szegélyezõ sûrû aljnövényzetben. Az
egyik ilyen alkalommal történt, hogy egy éjjel kidõlt fa
alól egy emberi lábat látott kilógni.
Orando visszahõkölt. Valami mozgott az ágak között, a
fekvõ ember közelében. A harcos fölemelte könnyû
vadászlándzsáját, ugyanakkor felkészült a menekülésre is.
Egy fehér ember napbarnította lábát látta, és Lobon-go, a
fõnök fia számára minden fehér ember ellenség volt. Ismét
megmozdultak az ágak, és egy parányi majom feje jelent
meg a levelek között.
Ahogy ijedt tekintete a harcosra esett, a teremtmény
fölsikoltott és eltûnt a fa lombjában, majd a másik
oldalon jelent meg, és fölmászott egy faóriásra, mely
sikeresen túlélte a vihart. Itt aztán, messze a földtõl,
képzelt biztonságban, leült egy himbálózó ágra, és
szabadjára engedte Orando iránt érzett haragját.
De a vadász már nem foglalkozott vele. Ma nem kis
majmokra vadászott, és ebben a pillanatban minden
figyelmét lekötötte a tragédiáról árulkodó egyetlen láb.
Óvatosan közelebb merészkedett, és behajolt az ágak és
levelek sûrûjébe, melyek eltakarták elõle a test többi
részét, mert ki akarta elégíteni a kíváncsiságát.
Hatalmas fehér embert látott, aki párducbõr
ágyékkötõjétõl eltekintve teljesen meztelen volt, és egy
hatalmas ág szögezte a földre. A fölfelé fordított arcból
szürke szempár nézett Orandóra; a férfi élt.
Orando nemigen látott fehéreket, és az a néhány, akivel
találkozott, különös, mindentõl elütõ ruhát viselt.
15

Azonkívül mindegyiknél volt fegyver, mely füstöt, lángot

és golyót okádott. Ez itt ugyanolyan ruhát viselt, mint a
bennszülöttek, és Orando nyomát sem látta a fegyvereknek,
amiket gyûlölt és rettegett.
Mindazonáltal az idegen fehér volt, tehát ellenség.
Lehetséges, hogy egyszer kiszabadul a csapdából, és akkor
veszélyt jelenthet Tumbai számára. így hát egy harcos, a
fõnök fia csak egy dolgot tehetett. Orando fölaj-zotta az
íját. Számára semmivel sem jelentett többet ennek a
férfinak a megölése, mint a kis majomé.
- Gyere a másik oldalra - mondta az idegen -, ebbõl a
helyzetbõl nem találhatod el a szívemet.
Orando leengedte a fegyverét, és meglepetten nézett a
férfira. Nem annyira a mondat tartalma lepte meg, inkább
az á tény, hogy. a szavak Orando népének tájszólásában
hangzottak el.
- Nem kell félned tõlem - folytatta a férfi, észrevéve
Orando habozását -, teljesen leszorít ez az ág, így nem
árthatok neked.
Miféle ember ez? Nem fél a haláltól? A legtöbben
könyörögtek volna az életükért. Talán ez a halált keresi.
- Súlyos a sérülésed? - kérdezte Orando.
- Nem hiszem. Nem érzek fájdalmat.
- Akkor miért akarsz meghalni?
- Nem akarok meghalni.
- De hát azt mondtad, kerüljelek meg, és lõjelek szíven.
Miért mondtad ezt, ha nem akarsz meghalni?
- Tudom, hogy meg fogsz ölni. Azért kértelek meg, hogy az
elsõ nyilad a szívemet találja. Miért szenvedjek
fölöslegesen?
- És nem félsz a haláltól?
Ú' Nem értem, mire gondolsz.
16
- Nem tudod, mi a félelem?
- Ismerem a szót, de mi köze a halálhoz? Mindennek meg
kell halnia. Ha azt mondanád, örökké kell élnem, talán
félnék.
- Hogyan lehetséges, hogy beszéled az utengák nyelvét? -
kérdezte Orando.
A férfi megrázta a fejét. - Nem tudom.
- Ki vagy te? - Orando zavarodottsága lassan
félelemmel vegyes tiszteletté változott.
- Nem tudom - felelt az idegen.
- Milyen országból jöttél?
A férfi ismét csak a fejét rázta. - Nem tudom.
- Mit csinálsz, ha elengedlek?
- És nem ölsz meg? - kérdezett vissza a fehér ember.
- Nem, nem öllek meg.
A férfi vállat vont. - Mit csinálhatnék? Vadászok, mert
éhes vagyok. Azután keresek egy helyet, ahol al-hatok.
?
- Miért ölnélek? Ha te nem próbálsz megölni engem, akkor
én se téged.
A harcos átbújt az ágak között és megállt a férfi
mellett. Innen jól látta, hogy a testén heverõ vaskos ág
akadályozza meg az utóbbit abban, hogy erõs izomzatú
tagjait kihúzva segítsen magán. Orandónak viszonylag
könnyedén sikerült néhány centire felemelnie az ágat, s
az idegen kikúszhatott alóla. Egy pillanattal késõbb
szemtõl szembe álltak a kidõlt fa mellett, a majom pedig
vadul magyarázott és grimaszolt a fölöttük lévõ
lombkorona biztonságából.
Orando nem volt egészen meggyõzõdve róla, hogy bölcsen
cselekedett. Nem tudott kielégítõ magyarázattal
szolgálni, mi kapatta hirtelen ilyen emberi viselkedésre
17

egy idegennel szemben, mégis, kétségei ellenére is, leg-

belül úgy érezte, jól tette, amit tett. Mindazonáltal
készenlétben tartotta lándzsáját, és feszülten figyelte a
fehér óriást.
A férfi elõhúzta a fa alól fegyvereit, egy íjat és egy
lándzsát. Egyik vállán tegez lógott nyílvesszõkkel, a
másikon hosszú, rostos kötéltekercs. Csípõjén kést
viselt. Miután összeszedte ingóságait, Orandóhóz fordult.
- Most vadászunk - javasolta Orando. -Hol?
- Tudom, hol esznek reggel a disznók, és hol döglenek le
a melegben - mondta.
Miközben beszéltek, Orando végigmérte az idegent.
Föltûntek neki a tiszta vonások, a csodálatos fizikum. A
szinte az õ bõréhez hasonlóan barna bõr alatt húzódó
remek izmok puszta látványából meggyõzõdhetett társa
ügyességérõl, gyorsaságáról, és hatalmas erejérõl. A
nyers, férfiasán szép arcot sûrû, fekete haj keretezte,
az elszánt szürke szempár félelem nélkül nézett a
világba. Bal halántékán mély vágás látszott (a vihar
haragjának nyoma), s a kicsurgó vér megalvadt a férfi
haján és arcán. Amikor hallgatott, gyakran elgondolkozva
vonta össze a szemöldökét, és ilyenkor zavart kifejezés
jelent meg szemében. Orandónak úgy tûnt, mintha próbálna
visszaemlékezni valamire, amit elfelejtett, azonban soha
nem mondta ki, mi az. Orando ment elöl a Kibbu felé tartó
ösvényen. Mögötte különös társa olyan halkan lépdelt,
hogy a bennszülöttnek idõnként hátra kellett pillantania,
vajon jön-e még egyáltalán. Nem sokkal fölöttük a kis
majom halandzsázva ugrált egyik fáról a másikra!
Egyszer csak Orando hangokat hallott hátulról, mintha egy
mélyebb hangú majom társalgóit volna a kicsi-
18
vei. Hátranézett, hogy lássa a közvetlen mögötte beszélõ
másik majmot. Megdöbbenve észlelte, hogy a fehér ember
szájából törnek elõ a különös hangok. Orando hangosan
fölkacagott. Soha nem látott még embert, aki ilyen
tökéletesen utánozta volna a majmok halandzsázá-sát. Ez a
férfi igazi nevettetõ volt.
Nem tartott sokáig Orando öröme. Ajkára fagyott a mosoly,
amikor a kis majom fürgén a fehér ember vállára szökellt,
és láthatóan párbeszédet folytatott vele.
Miféle ember lehet ez, aki nem ismer félelmet, beszéli a
majmok nyelvét, nem tudja, kicsoda õ és honnan jött? Az
utóbbi kérdés, melyre nem tudta a választ, újabbat
sugallt, aminek a puszta gondolata is aggállyal és
nyugtalansággal töltötte el a fõnök fiát. Egyáltalán
emberi halandó ez?
Orando világát rengeteg teremtmény lakta, akik közül a
legfontosabbak és leghatalmasabbak ugyan láthatatlanok
voltak az ember számára, mégis õk gyakorolták a
legnagyobb hatást a láthatókra. Megszámlálhatatlanul sok
démon lakta ezt a világot, a halottak szellemeirõl nem is
beszélve, melyek a mindig gonosz démonok céljait
szolgálták. Ezek a démonok és néha a halottak szellemei
élõlényekbe költöztek, s uralták gondolataikat, tetteiket
és beszédüket. Például a Tumbai melletti folyóban is
lakott egy démon, aminek éveken át vitték az ételt a
falubeliek. Nagyon hasonlított egy krokodilra, de senkit
nem tudott rászedni, legkevésbé az öreg boszorkányt, aki
azonnal fölismerte, amikor a fõnököt halállal fenyegette,
miután a varázslatok nem zavarták el és az amu-lettek nem
védték meg a falubelieket a kegyetlen állkapcsoktól.
Tehát Orandónak nem esett különösebben ne-
19

hezére, hogy gyanakodni kezdjen a hangtalanul lépkedõ

teremtményre.
Egyre nagyobb nyugtalanság vett erõt a fõnök fián, amit
némiképp enyhített a tudat, hogy barátságosan bánt a
"férfival" és talán kivívta megbecsülését. Micsoda
szerencse, hogy meggondolta magát és nem eresztett nyilat
a testébe. Az végzetes lehetett volna, nem a
teremtményre, hanem Orandóra nézve. Most már világos
volt, miért nem félt az idegen a haláltól, hiszen egy
démon nem halhat meg. A fekete vadász lassan értette-meg
mindezt, de nem tudta eldönteni, örüljön-e vagy
reszkessen. Nagy megtiszteltetés, ha az ember kapcsolatba
kerül egy démonnal, de van a dologban némi aggasztó
felhang. Sohasem lehet tudni, miben sántikál egy démon,
bár általában rosszban.
Orando további gondolatait e témakörben hirtelen és
durván valami borzalmas látvány szakította félbe. Egy
harcos megcsonkított holtteste feküdt az ösvényen. A
vadász a fölfelé nézõ arcból elsõ látásra barátjára,
Nyamwegire ismert. De vajon hogyan érte utol a vég?
Az idegen a kis majommal a vállán Orando mellé lépett.
Lehajolt és megvizsgálta Nyamwegi holttestét, majd a
hasára fordította, s így láthatóvá váltak az acélkarmok
mély nyomai.
- A párducemberek - mondta tömören és érzelem nélkül,
mintha valami közhelyt állítana.
Orandóban viszont tomboltak az érzelmek. Ahogy meglátta
halott barátját, azonnal a párducemberekre gondolt, de
még magának sem merte beismerni, annyira rettenetes volt
a puszta gondolat is. Agyában mélyen gyökerezett a titkos
szektától és iszonyú kannibál szertartásaiktól való
félelem, amit még borzalmasabbá tett,
20
hogy csak sejteni lehetett a történéseket, mert aki
látta, soha nem tért vissza élve.
Fölismerte a jellemzõ csonkítást. Bizonyos testrészeket
levágtak a kannibál orgiához, melyen azok jelentik a
fénypontot. Orando mindent értett és megremegett, de
remegése ellenére inkább haragot érzett, mint félelmet.
Nyamwegi a barátja volt, együtt nõttek föl a
férfikorukig. Orando lelke bosszúért kiáltott az
ellenségekkel szemben, akik ezt a szörnyû gaztettet
elkövették, de mit tehet egyetlen ember a túlerõvel
szemben? A rengeteg lábnyom a holttest körül, a puha
földön, arról tanúskodott, hogy sokan támadtak
Nyamwegire.
Az idegen, lándzsájára támaszkodva, szótlanul figyelte a
harcost, és észrevette a fájdalom és harag jeleit
arcvonásain.
- Ismerted? - kérdezte.
- A barátom volt.
Az idegen nem kérdezett többet, megfordult és elindult
egy dél felé vezetõ ösvényen. Orando habozott. Talán el
akarja hagyni a démon. Bizonyos fokig ez megkönnyebbülést
jelentene számára, de végül is nem olyan rossz ez a
démon, és kétségtelenül van benne valami, ami önbizalmat
és biztonságérzetet adott az embernek. Aztán meg, nem kis
dolog, ha az ember közeli kapcsolatba kerül egy démonnal,
és talán a faluba is magával viheti, hogy megmutassa.
Orando a nyomába eredt.
- Hová mész? - kiáltott a távolodó fehér óriás után. -i
Megbüntetni azokat, akik megölték a barátodat.
- De túl sokan vannak - érvelt Orando. - Õk ölnek meg
minket.
- Négyen vannak - felelt az idegen. - Én ölök.
21

- Honnan tudod, hogy négyen vannak? - kérdezte a fekete.

A másik az .ösvényre mutatott a lábánál. - Az egyik öreg
és sánta - mondta -, egy másik magas és sovány, a többi
kettõ pedig fiatal harcos. Könnyûek a lépteik, bár
egyikük nagydarab ember.
- Láttad õket?
- Láttam a nyomaikat, elég az.
Orando le volt nyûgözve. Ez aztán elsõrendû nyomkeresõ,
de lehetséges, hogy magasabbrendû tudást birtokol, mint a
földi halandók. A bennszülött egészen izgalomba jött, de
ha érzett is némi félelmet, nem habozott tovább.
Elhatározta magát, és most már nem akart visszafordulni.
- Legalább megtudjuk, merre mentek - mondta. -
Követhetjük õket a falujukig, utána pedig visszamegyünk
Tubáiba, ahol apám, a fõnök él. Õ futárokat küld
mindenfelé Watenga-földön, és a harci dobok dübörgése
egybehívja az utenga harcosokat. Azután megtámadjuk a
párducembereket, hogy vérbosszút álljunk Nyam-wegiért.
Az idegen csak morgott valamit és továbbkocogott. Orando,
akit társai jó nyomkeresõnek tartottak, idõnként
egyáltalán nem látott nyomot, de a fehér démon egyszer
sem állt meg, egyszer sem habozott. A harcos elámult, és
csodálata egyre nõtt. Félelemmel vegyes tisztelettel
küszködött, hogy az idegen, aki az õserdõn át a
párducemberek nyomára vezeti, nem földi halandó. S ha
valóban démon, akkor meglehetõsen érdekes fajta, mert
egyetlen szóval vagy jellel sem mutat gonosz szándékot.
Ez az okoskodás azt eredményezte, hogy egy új és
csodálatos gondolat világosította meg Orando elméjét,
22

ahogy a fény hasít az éjszakába. Ez a kétségkívül

halhatatlan teremtmény csakis annak a rég eltávozott
õsnek a védõszelleme lehet, aki után Orando a nevét kapta
-vagyis a muzimója!
Ebben a pillanatban a harcos minden félelme elszállt, íme
egy barát és védelmezõ. íme névrokona, akinek segítségét
kérte vadászat elõtt, akinek az ételáldozatot bemutatta.
Orando hirtelen megbánta, hogy'csak olyan kis áldozatot
mutatott be. Egy maroknyi étel meglehetõsen kevésnek tûnt
arra, hogy elûzze az erõs teremtmény éhségét, aki
fáradhatatlanul ügetett elõtte, de talán egy mu-zimónak
kevesebb ételre van szüksége, mint egy halandónak. Ez
elég ésszerûen hangzott, hiszen az elõbbiek végül is
szellemek. Azonban Orando világosan emlékezett, hogy
amikor kisegítette a teremtményt a fa alól, az
határozottan azt mondta, vadászni akar, mert éhes.
Persze sok minden van,.amit Orando nem tud a,mu-zimókról,
tehát miért fárassza magát a részletekkel? Elég, ha
annyit tud, hogy ez itt az õ muzimója. Eltöprengett,
vajon a muzimó vállán ülõ kis majom is szellem-e. Talán
Nyamwegi kísértete. Nem jó barátok-e ezek ketten, éppen
úgy, ahogy o és Nyamwegi voltak, amióta az eszüket
tudták? Az ifjúnak megtetszett saját elképzelése, és
ettõl kezdve ügy gondolt a kis majomra, mint Nyamwegire.
Ekkor eszébe jutott, hogy próbára teszi elméletét, már
ami a fehér óriást illeti.
- Muzimo! - szólt utána.
Az idegen megállt és körülnézett.
- Miért kiáltottad azt, hogy "muzimo"? - kérdezte.
- Téged szólítottalak, Muzimo - felelt Orando.
- Ez a nevem?
- Igen.
24
- Mit akarsz?
Orando meggyõzõdött róla, hogy nem tévedett. Milyen
szerencsés, gondolta. Hogy fogják irigyelni a társai!
- Miért szólítottál? - erõsködqtt a másik.
- Szerinted közel járunk a párducemberekhez, Muzimo? -
kérdezte Orando, jobb kérdés hiányában.
- Hoztunk rajtuk, de rossz irányból fúj a szél. Nem
szeretek úgy követni valakit, ha hátulról fúj a szél,
mert így Usha elõremegy és megmondja nekik, hogy a
sarkukban vagyunk.
- Mit tehetünk? - kérdezte Orando. - Miattam nem fordul
meg a szél, de talán te tehetsz róla, hogy másfelõl
fújjon.
- Nem - felelte a másik -, de becsaphatom Ushát, a
szelet. Ezt gyakran meg is teszem. Ha széllel szemben
vadászok, akkor nyugodtan maradhatok a földön, mert Usha
csak a mögöttem jövõknek mesélhet, és az nem érdekel. De
ha hátszéllel vadászok, föl szoktam mászni a fákra, és
Usha elviszi a szagomat a zsákmány fölött. Máskor meg
gyorsan megkerülöm azt, akit üldözök, s akkor Usha
megmondja nekem, merre keressem. Gyere! - Az idegen
könnyedén fölhúzódzkodott egy hatalmas fa lelógó ágára.
- Várj! - kiáltott Orando. - Én nem tudok a fán
közlekedni.
- Akkor menj a földön. Én elõremegyek a fákon, és
megkeresem a párducembereket.
Orando kétségbe vonta a terv bölcsességét, de a fehér
idegen, vállán a majommal már el is tûnt a lombok között.
25

Most láttam utoljára a Muzimómat - gondolta Oran-do. - Ha

ezt elmesélem a faluban, nem fognak hinni nekem. Azt
fogják mondani, Orando nagy hazudozó.
Tisztán látta a párducemberek nyomait. Könnyedén
követheti, de mi mást remélhet egyetlen ember négy ellen,
mint a saját halálát? Orando mégsem gondolt arra, hogy
visszafordul. Lehet, hogy egyedül nem állhat bosszút
Nyamwegi gyilkosain, de követheti õket a falujukig, és
késõbb odavezeti apjának, a fõnöknek harcosait.
Orando ritmusban kocogva, makacs biztonsággal falta a
kilométereket, s azzal törte meg a monotóniát, hogy
visszaidézte a reggeli kalandokat. Muzimójával
kapcsolatos gondolatai annyira lekötötték, hogy szinte
semmi mással nem tudott foglalkozni. Ez a kaland páratlan
volt a harcos életében, és élvezettel idõzött minden
egyes részletnél. Szinte a gazda büszkeségével gondolt
szellemvilágból való másik énjének bátorságára. Az idegen
minden mozdulata és arckifejezése kitörölhetetlenül
beivódott az emlékezetébe. Azonban a legnagyobb hatást az
acélszürke szemek meghatározhatatlan nézése gyakorolta
rá, az a vissza-visszatérõ sóvárgás, mintha minden
erejével valami tûnõ emléket keresett volna.
Mit akart felidézni a muzimója? Talán földi életének
részleteit. Talán emlékezni próbált, hogyan reagál egy
hús-vér ember a világi ingerékre. Kétségtelenül nem
szerette szellem-állapotát és újra élni vágyott - élni,
harcolni és szeretni.
Ilyen gondolatok között rótta az utat, ilyen gondolatok
foglalták le, és még olyasmikrõl is megfeledkezett, amik
jelenleg sokkal fontosabbak lehettek volna. Például nem
vette észre, milyen friss lett hirtelen az elõtte ha-
26
még meg sem száradt a lábnyomok körül a sár, s amikor
Orando elhaladt mellettük, még potyogott a föld a nyomok
peremérõl. Azonban Orando mindezt nem vette észre, annak
ellenére, hogy jó nyomkeresõnek számított. Nem véletlen,
hogy az embernek egyszerre egy dologra kell figyelnie,
kivéve, ha sokkal rugalmasabb az elméje, mint Orandónak.
A vadonban nem lehet túl sokáig álmodozni.
Amikor Orando egyszer csak egy kis, természetes tisztásra
ért, nem vette észre az ágak közötti apró mozgást. Ha
észrevette volna, óvatosabban viselkedik és õserdei
tapasztalatai megsúgták volna, mire számítson, még ha nem
is láthatta azt a négy mohó, rosszindulatú szempárt,
melyek a levelek rejtekébõl figyelték. A tisztás közepére
érve aztán sok mindent látott, amit kitalálhatott volna,
miközben vad kiáltásokkal négy borzalmas harci díszeket
viselõ harcos ugrott elõ és rontott neki.
Orando, Lobongo fia, még soha egyetlen tagját sem látta a
párducemberek rettegett és gyûlölt társadalmának, azonban
egyetlen pillantás elég volt, hogy azonosítsa támadóit.
És akkor bekerítették.
3.
Beszélõ holtak
Ahogy a lány tüzelt, Golato fölkiáltott fájdalmában, majd
megfordult és bal kezével jobb karját szorítva kirohant a
sátorból. Káli Bwana felkelt és felöltözött, majd
27

derekára kötötte töltényövét és pisztolytáskáját.

Alvásról már szó sem lehetett, mert ugyan Golato
elvesztette a csatát, voltak mások, akik legalább olyan
veszélyesek lehettek, mint õ.
A lány meggyújtott egy lámpát, leült tábori székére és
térdére fektette puskáját, készen rá, hogy ébren töltse
az éjszaka hátralévõ részét. Ám ha további zaklatásoktól
tartott, csalódnia kellett. Lassan teltek a végtelen
órák, de a természet végül is gyõzött, és a lány
hamarosan elszenderült a székében.
Amikor felébredt, már egy órája felkelt a nap. A vihar
továbbállt, s csak a sár és a nedves ponyva mutatta, hogy
ott járt. A lány sátra ajtajához lépett és hívta
személyes szolgáját, hogy készítse el fürdõjét és
reggelijét. Nézte a csomagoló teherhordókat. Látta a
kezdetleges módon felkötött karú Golatot. Látta a
szolgáját is, és újra szólította, ezúttal parancsolóan,
de a fickó mintha nem is hallaná, tovább kötözött egy
csomagot. Ekkor a lány szikrázó szemmel odasietett hozzá.
- Hallottad, hogy hívtalak, Imba - mondta. - Miért nem
jöttél elkészíteni a fürdõt és a reggelit?
A mogorva, középkorú férfi összevonta szemöldökét és
lehajtotta a fejét. Golato komoran és vészjóslóan
figyelte az eseményeket. A szafari többi tagja is
abbahagyta a munkát és odafordult. Egyikük tekintete sem
voltbarátságos.
- Felelj, Imba - parancsolta a lány. - Miért nem
csinálod, amit mondok?
- Golato a fõnök - hangzott a válasz -, õ parancsol. Imba
csinálja, amit Golato mond.
- Imba azt csinálja, amit én mondok - csattant föl Káli
Bwana. - Golato már nem fõnök. - Elõhúzta piszto-
28
lyát és Imba felé fordította a csövét. - Készítsd el a
fürdõmet. Éjszaka sötét volt. Nem láttam jól, ezért csak
a karját találtam el Golatónak. Most reggel van és
tökéletesen látok. Mozgás!
Imba esdeklõ pillantást vetett Golato felé, de nem kapott
bátorítást a volt fõnöktõl. Egy új Káli Bwana állt
elõttük, aki új feltételeket teremtett, és a lassú
észjárású Golato még nem alkalmazkodott a helyzethez.
Imba meghunyászkodva indult úrnõje sátrához. A többi
bennszülött halkan morgott magában.
Káli Bwana magára talált, de túl késõn. Az elégedetlenség
és a lázadás magvai már kicsíráztak, és hiába ért el a
lány futó gyõzelmet, végül mindenképpen vereséget
szenved. De legalább annyi elégtételt szerzett, hogy Imba
elkészítette a fürdõjét, majd a reggelijét. Azonban
mialatt reggelizett, észrevette, hogy a teherhordók
indulásra készen fölmálháztak, pedig az õ sátra még állt
és nem is adott parancsot a menetelésre.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte, és az egybegyûlt
emberekhez sietett. Nem Golatóhoz intézte szavait, hanem
helyetteséhez, akit az új fõnöknek szánt.
- Visszamegyünk - felelte a férfi.
- Nem hagyhattok itt egyedül csak úgy - erõsködött a
lány.
- Velünk jöhet - mondta a bennszülött. - De akkor
gondoskodnia kell magáról - tette hozzá.
- Nem mentek sohová - kiáltott a lány már-már
kétségbeesetten. - Megegyeztünk, hogy velem jöttök, akár-
hová megyek. Tegyétek le a málhákat, és várjatok, amíg
parancsot adok az indulásra.
Mivel a feketék haboztak, elõhúzta a revolverét. Ekkor
lépett közbe Golato. A puskájukat készenlétben tar-
29

tó askarikkal közeledett. - Hallgass, asszony - vetette

oda -, és menj vissza a sátradba. Mi hazatérünk az
országunkba. Ha jó lettél volna Golatóhoz, ez nem
történik meg. De nem voltál jó, és ez a büntetésed. Ha
megpróbálsz visszatartani, ezek az emberek megölnek.
Velünk jöhetsz, de nem adhatsz parancsokat. Most már Go-
lato az úr.
- Nem megyek veletek, és ha itt hagytok, akkor tudnotok
kell, hogy megkapjátok a büntetéseteket, miután
? visszaértem a vasúthoz, és mindent elmondok a
kormánybiztosnak.
- Soha nem érsz vissza - felelte sötéten Golato. Ezután a
várakozó teherhordókhoz fordult és kiadta a parancsot az
indulásra.
A lány elkeseredetten nézte, ahogy az emberek elhagyják a
tábort és eltûnnek az erdõijén. Még utánuk mehetett
volna, de büszkesége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt
ne tegye. Amellett biztos volt benne, hogy egyáltalán nem
lenne biztonságban ezek között a rosszindulatú lázadók
között, akiknek a vezetójénél egész Afrikában sem
találhatna veszélyesebb embert rá nézve. Ebben persze
önfejûsége is szerepet játszott, mely egyre hajtotta
tovább reménytelen útján, annak ellenére, hogy józan
ésszel tudta, minden lépés hiábavaló. Talán nem is volt
ez több egyszerû makacsságnál. Azonban akármi volt is,
csak ûzte tovább vélt feladata teljesítésére, annak
ellenére, hogy mostani helyzetében a majdnem biztos
halállal kellett szembenéznie.
Fáradtan fordult vissza sátrához, és az egyetlen
csomaghoz, amit hagytak neki. Mit tegyen? Továbbmenni nem
tudott, visszafordulni nem akart. Egyetlen lehetõsé-
30
ge maradt. Itt kell táboroznia és kivárni a talán hosszú
hónapok múlva esetleg megérkezõ felmentõ csapatot.
Biztos volt benne, hogy ha szafarija nélküle tér vissza a
civilizációba, az vizsgálatot von maga után, és annak
során valamelyik tudatlan teherhordó majd csak elmondja
az igazságot. Akkor összeállítanak egy kutatócsoportot,
hacsak Golatónak nem sikerül hazug nyelvével meggyõznie
õket, hogy a lány már halott. Tehát volt némi remény, és
õ ebbe kapaszkodott. Ha az élethez is képes lesz
ragaszkodni a hosszú várakozás alatt, akkor végül
megmenekülhet.
Számbavéve a hátrahagyott készletet, arra a
megállapításra jutott, hogy ha elég takarékos, egy
hónapig kitarthat. Ha zsákmányra bukkan és szerencsésen
vadászik, ez az idõ sokszorosára nyúlhat. Azonban nem az
éhezésben rejlett a legnagyobb veszély, amivel szembe
kell néznie. A mindenfelé kószáló ragadozókkal szemben
szinte teljesen védtelen. Rábukkanhatnak barátságtalan
bennszülöttek is, és fönnáll a veszély (és ettõl félt
legjobban), hogy valami halálos trópusi láz leveri a
lábáról.
Megpróbálta számûzni fejébõl az ilyen gondolatokat, ezért
rendbe rakta a tábort, minden kényesebb dolgot behordott
a sátorba, és végül nekilátott egy primitív boma
megépítésének az éjszakai vadállatok ellen.
A munka fárasztó volt, s gyakran meg kellett pihennie.
Ilyenkor a naplójába írogatott, de nem említette
félelmeit, mert még magának sem merte beismerni õket.
Ehelyett leírta az elmúlt napok eseményeit. így töltötte
idejét, miközben a Sors úgy irányította erõit, hogy a
lány hamarosan borzasztóbb helyzetbe kerüljön, mint amit
elképzelhetett volna.
31

Ahogy a négy párducbõrbe öltözött harcos közeledett

Orandóhoz, a fõnök fiának eszébe ötlött halott barátjának
megcsonkított holtteste, és a képben saját sorsának
megjövendölését látta. De nem hátrált meg. Harcos volt,
és eszerint kellett cselekednie. Itt álltak társa
gyilkosai, népe ellenségei. Abban biztos volt, hogy meg
kell halnia, de elõbb meg akarta bosszulni Nyamwegit. Az
ellenségnek éreznie kell egy utenga harcos haragjának a
súlyát.
A párducemberek már-már rávetették magukat, amikor
elhajította lándzsáját. Egyik támadóját szíven találta,
az felsikoltott és a földre rogyott. Orando szerencséjére
a párducemberek a maguk által készített acélkarmokat
használták fegyverként, lándzsát vagy nyilat csak
különleges esetekben, illetve túlerõvel szemben vettek
igénybe. A szentségtelen szertartásaikhoz szükséges húst
páfduckarmaikkal kellett megszerezniük, különben nem
felelt meg vallási céljaiknak. Õrült fanatizmusukban az
életüket is kockáztatták, hogy megszerezzék a vágyott
zsákmányt. Ebben rejlett Orando halvány reménye, hogy
legyõzze ellenfeleit. De legjobb esetben is csak
halogathatja a szörnyû véget.
A három életben maradt harcos egyre közeledett, készen az
általuk megszemélyesített ragadozót utánzó halálos
ugrásra. Csönd szállt az õserdõre, mintha a Természet
visszafojtott lélegzettel várta volna a tragédia
kimenetelét. Hirtelen egy majom ordítása törte meg a
csendet az egyik tisztás fölé hajló fa lombjából. Orando
mögül hallatszott a hang. Az ifjú döbbent kifejezést
látott két vele szemben álló támadója arcán. Újabb
ordítást hallott, és amikor gyorsan hátranézett, a
haláltól való váratlan megmenekülés öröme vett rajta
erõt. A harmadik
32

párducember tehetetlenül küzdött az életéért Orando

muzimójának szorításában.
Orando ekkor ismét támadói ellen fordult, miközben olyan
morgást hallott a háta mögül, hogy égnek állt a haja.
Miféle lény csatlakozhatott a szörnyû jelenethez? Fogalma
sem volt és nem is merte megkockáztatni, hogy még egyszer
hátranézzen. Minden figyelmét lekötötték a magasra emelt
karmokkal lassan közeledõ szörnyetegek.
Amit oly sokáig tart elmondani, valójában másodpercek
mûve volt. Üvöltözés vegyült az Orando által hallott
morgásba. A párducemberek hirtelen támadtak, de egy alak
száguldott el Orando mellett, és az elõrébb álló támadóra
ugrott. Orando muzimója volt az. A harcosnak szinte
elállt a szívverése, amikor rádöbbent, hogy azok a
vadállati hangok névadója torkából törtek elõ. Amennyire
megzavarta Orandót a dolog, annyira megfélemlítette a
negyedik párducembert, aki megfordult és hanyatt-homlok
elrohant, sorsára hagyva a csapat egyetlen túlélõjét.
Orando most már muzimója segítségére sietett volna, aki a
két fiatalabb párducember közül a nagyobbikkal
viaskodott,1 de hamarosan észrevette, hogy muzimója nem
szorul segítségre. Vasmarokkal szorította a két karmos
kezet, szabad kezével pedig megragadta ellenfele torkát.
Lassan, de biztosan szorította ki a szuszt a küszködõ
férfiból. Áldozata ellenállása egyre csökkent, végül egy
utolsó rángassál elernyedt, s a muzimo félrelökte. Egy
pillanatig zavart kifejezéssel nézte a testet, majd
láthatóan ösztönétõl vezérelve mellélépett és rátette a
lábát. Ekkor gyors és látványos változás történt
viselkedésében. Nemes arcáról hirtelen eltûnt minden
kétség és
34
habozás, vadállati kifejezéssel égnek emelte tekintetét,
és olyan hátborzongató kiáltást hallatott, hogy Orando
lába remegni kezdett.
Az utenga hallotta már ezt a kiáltást az õserdõ mélyérõl,
és azonosította is, mint a hím gorilla gyõzelmi
kiáltását. De miért ad az õ muzimója vadállati hangokat?
Ez legalább annyira zavarba hozta Orandót, mint az õsi
szellem megtestesülése. A muzimók létezését soha nem
vonta kétségbe. Mindenki birtokolt egy muzimót, de ezekre
a muzimókra bizonyos tulajdonságokat ruháztak, és ezek a
tulajdonságok egytõl-egyig emberiek voltak. Orando soha
életében nem hallott róla, hogy a muzimók ordítanának,
mint Simba, az oroszlán, vagy üvöltenének, mint a hím
gorilla, amikor végez a zsákmányával. Az ifjú zavart volt
és értetlen. Lehetséges, hogy az õ muzimója egy halott
oroszlánnak vagy gorillának is a szelleme? És ha így áll
a dolog, nem lehetséges-e, hogy az oroszlán vagy gorilla
szellemének hatása erõsebbé válik, mint Orando õséé, és
áldás helyett átokká válik ez a muzimo?
Orando némi gyanakvással figyelte társát, és
megkönnyebbülve látta, hogy a vad kifejezést fölváltja a
férfi arcán általában jelenlévõ csendes méltóság. A kis
majom, mely a harc közben a fára menekült, visszaült a
muzimo vállára, s a fõnök fia ebbõl arra következtetett,
hogy társa megnyugodott, és ugyan kissé tétován, de
közelebb lépett hozzá.
- Muzimo - szólalt meg félénken -, idõben érkeztél és
megmentetted Orando életét, így az a tiéd.
A fehér ember hallgatott. Mintha elgondolkozott volna a
hallottakon. Visszatért szemébe az a különös, zavart
kifejezés.

- Már emlékszem - mondta kis idõ múlva. - Te megmentetted

az életemet. Régen volt.
- Ma reggel, Muzimo.
A fehér óriás megrázta a fejét és tenyerével
végigsimított a homlokán.
- Ma reggel - ismételte elgondolkozva. - Igen, és
vadászni indultunk. Éhes vagyok. Vadásszunk.
- Nem követjük azt, aki elmenekült? - kérdezte Orando. -
Úgy volt, hogy követjük a párducembereket a falujukig,
hogy apám, a fõnök odavezethesse majd az utengákat.
- Elõször beszéljünk a halottakkal - mondta Muzimo. -
Lássuk, mi mondanivalójuk van számunkra.
- Te tudsz beszélni a holtakkal? - Orando hangja remegett
a gondolatra. .
- A holtak nem szavakkal beszélnek - magyarázta Muzimo -
, de azért sok mindent el tudnak mondani. Majd meglátjuk.
Ez itt - folytatta, miután gyorsan szemügyre vette annak
a holttestét, akit utoljára ölt meg -, a nagyobb a két
fiatal közül. Ott fekszik a magas, vékony férfi, ez
pedig, szívében a lándzsáddal a sánta. Idõs ember volt,
akinek rossz az egyik lába. Tehát ezek hárman elmesélték,
hogy az, amelyik megmenekült, a kisebbik a két fiatal
közül.
Ezután mindegyik holttestet alaposan szemügyre vette,
megvizsgálta fegyvereiket és díszeiket, tarsolyuk
tartalmát kiöntötte a földre. Ezeket is átnézte,
különleges figyelmet szentelve a holtak amulettjeinek.
Egy nagyobb zsákban, amit a sánta cipelt, testrészeket
talált.
- Most már kétségtelen, hogy ezek ölték meg Nyam-wegit -
mondta Orando -, mert ezeket a testrészeket vágták le
róla.
36
- Ez eddig is kétségtelen volt - mondta magabiztosan
Muzimo. - Nem is ezt akartam megtudni a holtaktól.
- Mit tudtál meg, Muzimo?
- Kihegyezett fogaikból tudom, hogy emberevõk.
Amulettjeik és a tarsolyuk tartalma elmondta, hogy egy
nagy folyó partján élnek. Halászok, és mindennél jobban
félnek Gimbától, a krokodiltól. A horgok mondták az
elõbbit, amulettjeik az utóbbit. Fegyvereik, díszeik, a
homlokukon és állukon lévõ hegek alapján tudom, melyik
törzs tagjai, és melyik vidéket lakják. Fölösleges lenne
követnem a fiatal harcost, mert a barátai elmondták, hová
ment. Most vadászhatunk. Késõbb majd fölkeressük a
párducemberek faluját.
- Már akkor megóvtál a veszélytõl, amikor indulás elõtt
a faluban imádkoztam - jegyezte meg Orando -, és ha most
a közelembe hozod az állatokat, és húshoz juttatsz,
minden vágyam teljesül.
- Az állatok arra mennek, amerre õk akarnak - felelte
Muzimo. - Nem vezethetem õket hozzád, de téged el-
vihetlek hozzájuk, és ha egyszer a közelükben leszünk,
talán feléd hajthatom õket. Gyere.
Visszafordult az ösvényen, amin a párducembereket
követték, és könnyû ügetésbe kezdett. Orando követte, és
le nem vette szemét a Muzimo széles válláról és Nyamwegi
szellemérõl, mely a férfin csimpaszkodott, így haladtak
fél órán keresztül, majd Muzimo megállt.
- Lassan és óvatosan tovább - mondta. - Wappi, az antilop
szaga egyre erõsebb. Én a fákon elébe kerülök. Amint
megérzi a szagomat, megfordul és feléd szalad. Állj
készenlétben.
Muzimo, alighogy elhallgatott, eltûnt a fák lehajló ágai
között, Orando pedig csodálattal és ámulattal nézett
37

utána. Eltöltötte a gõgös büszkeség, hogy olyan muzi-mója

van, amilyennel senki más nem dicsekedhet. Remélte, hogy
gyorsan végeznek a vadászattal, és visszatérnek Tumbaiba,
hogy minél elõbb megmártózhasson társai bámulatában és
irigykedésében, amikor közönyösen bemutatja nekik új és
káprázatos szerzeményét. Persze sokat számit, ha az ember
a fõnök fia, mint ahogy az is, ha fõnök vagy varázsló, de
ha valaki olyan muzi-mót mondhat magáénak, akivel
érintkezhet, beszélhet és vadászhat - ó ez többet ér
minden dicsõségnél, amit emberi halandó elérhet.
Orando kellemes gondolatainak az ösvényen felé közeledõ
állat alig hallható léptei vetettek véget. Inkább csak
hangfoszlány lehetett, de az õserdei vadásznak épp elég.
Maga, kedves olvasó, vagy én aligha hallottuk volna - így
nem is tudtunk volna mit kezdeni vele. Azonban Orando
számára olyan világos volt az üzenet, mint nekünk egy
levél. Megtudta belõlük, hogy egy patás állat viszonylag
gyorsan, de nem teljes vágtában közeledik felé. Az ösvény
kanyarulata eltakarta az állat elõl. Orando megmarkolta
lándzsáját, és beállt egy kisebb fa törzse mögé, mely
részben elrejtette mindenki elõl, aki az ösvényen
jöhetett. Ott állt mozdulatlanul, mint egy bronzszobor,
hiszen tudta, hogy a mozgás és a szag, az a két
legerõsebb inger, mely félelmet vált ki az alacsonyabb
rendû állatokban. A szél a láthatatlan állat felõl
fújdogált, kizárva a lehetõséget, hogy a préda megérezze
a férfi szagát. Orando jól tudta, hogy amíg nem mozdul,
az állat egyre közeledik, s végül megérzi az emberszagot,
de akkor már jócskán hajítótávolságon belül lesz.
38
Egy pillanattal késõbb az egyik legritkább afrikai állat
jelent meg: egy okapi. Orando még soha nem látott ilyet,
mert az okapik jóval nyugatabbra élnek a Waten-ga-
földtõl. Észrevette a zsiráfszerû jegyeket a hátsó felén
és a mellsõ lábain, de rövid nyaka miatt még mindig
antilopnak vélte. Teljesen föllelkesült, hiszen ez valódi
hús volt és rengeteg, lévén az állat jóval nagyobb egy
közönséges tehénnél. Pezsgett a vér a vadász ereiben, bár
kívülrõl nyugodtnak látszott. Most már nem szabad
elügyetlenkedni, minden mozdulatot tökéletesen kell
idõzíteni - egy lépés, ki az ösvényre, ugyanakkor
elhajítani a lándzsáját, és a két mozdulatnak
gyakorlatilag eggyé kell olvadnia.
Ekkor az okapi megfordult és menekülni kezdett. Orando
meg se moccant és nem js hallott semmi zavaró hangot,
valami mégis megriasztotta az állatot, mégpedig egy
másodperc töredékével hamarább, mint kellett volna.
Orando dühös lett. Kiugrott az ösvényre, hogy elhajítsa
lándzsáját, a vak véletlenben bízva, hogy még
leterítheti. És ahogy fölemelte a kezét, olyan látvány
tárult a szeme elé, hogy döbbenetében földbe gyökerezett
a lába.
Az okapi fölötti ágak közül egy teremtmény egyenesen a
rémült állat hátára ugrott. Muzimo volt az, és mély
torokhangon morgott. Orando megbabonázva állt. Látta,
ahogy az okapi megroggyant az emberi fenevad súlya alatt.
Mielõtt magához térhetett volna, egy kéz villámgyorsan
megragadta az orrát, az acélizmok hirtelen hátrarántották
a nyakat és a nyakcsigolya elpattant. A következõ
pillanatban egy kés átvágta az ütõeret, és miközben a
tetembõl patakzott a vér, Orando ismét hallot-
39

ta a hím gorilla gyõzelmi kiáltását. Valahonnan nagyon

messzirõl egy oroszlán ordítása válaszolt rá.
- Együnk - mondta Muzimo, és hatalmas darabokat vágott
ki a még remegõ zsákmánya húsából.
- Igen, együnk - helyeselt Orando.
Muzimo morgott egyet és odavetett egy darab húst a
bennszülöttnek. Azután leguggolt és erõs, fehér fogaival
marcangolni kezdte az ételt. A tüzet a gyengéknek
találták ki, nem ennek a vad õserdei istennek, akinek az
életmódja visszanyúlt azokba az évezredekkel ezelõtti
napokba, amikor az ember még nem tudta a tûzcsinálás
titkát.
Orando habozott. Jobban szerette a húst megfõzve, de nem
akart szégyenbe kerülni muzimója elõtt. Egy pillanat
alatt döntött, majd odaindult azzal a szándékkal, hogy
mellé guggol. Az isten, fogát a húsba mélyesztve
felnézett. Hirtelen vad fény jelent meg a szemében, s
torokból jövõ, figyelmeztetõ morgást hallatott. Orando
látott már oroszlánt, amit megzavartak evés közben, s a
hasonlóság tökéletes volt. Erre visszalépett a harcos, és
tisztes távolságra guggolt le gtársától. így mindketten
csöndben végeztek az étellel, csak a fehér morrant egyet-
kettõt.
40
40.
Sobito, a varázsló
Két férfi ült egy agyonfoltozott, viharvert sátor elõtt.
A földön ültek, mert nem volt székük. Ruházatuk, ha
egyáltalán lehetséges, még foltosabb és viharvertebb
volt, mint sátruk. Kicsit távolabb öt bennszülött guggolt
a tûz körül. A hatodik a sátor melletti kis tûzön a
fehérek ételét készítette.
- Rohadtul elegem van ebbõl az egészbõl - jelentette ki
az idõsebbik fehér.
- Akkor miért nem hagyod abba? - kérdezte a másik, egy
huszonegy-huszonkét év körüli fiatalember.
Társa vállat vont.
- És hová mennék? Az Államokban is csak egy koszos senki
lennék. Itt legalább megvan az az örömöm, hogy szolgákat
tarthatok, még akkor is, ha baromi jól tudom, hogy nem
tisztelnek. így legalább úgy érzem, egy olyan osztályhoz
tartozom, amelyet kiszolgálnak. Ott nekem kéne
kiszolgálni másokat. De te... fogalmam sincs, mit keresel
ezen a tetves, istentelen helyen, ahol állandóan a
bogarakkal .és a lázzal kell küzdeni. Te még fiatal vagy!
Elõtted van az egész élet és az egész világ, hogy kivedd
belõle, amit csak akarsz.
- Menj a fenébe! - kiáltott föl a fiatalabb férfi. - Úgy
beszélsz, mintha száz éves lennél. Még harminc se vagy.
Te magad mondtad, amikor összeálltunk.
- Harminc év rengeteg idõ - mondta a másik. - Az embernek
jóval harminc elõtt meg kell találnia az utat.
41

Csomó embert ismerek, akik harminc évesen már

visszavonultak. Itt van például az apám... - Ekkor
meglehetõsen hirtelen elhallgatott. A társa nem faggatta.
- Azt hiszem, mindketten jó nagy senkik lennénk otthon -
jegyezte meg nevetve.
- Te nem lennél senki, akárhová mennél, Kölyök -mondta a
társa. Hirtelen õ is nevetni kezdett.
- Mit nevetsz?
- Eszembe jutott, amikor elõször találkoztunk... Egy éve
lehetett. El akartad hitetni velem, hogy egy keményfiú
vagy a külvárosból. Elég jól színészkedtél, amíg
odafigyeltél.
A Kölyök vigyorgott.
- Rohadt nehéz volt az én színészi képességeimmel -
ismerte el -, de te, Öreg Csont, nemigen vertél át
senkit. Ha az ember hallgatta a szövegedet, azt
képzelhette volna, hogy,a dzsungelben születtél és
gorillák neveltek, de én azonnal átláttam a szitán. Azt
mondtam magamnak: fiú, ez vagy a Yale-rõl jön, vagy a
Princetown-ról, de inkább a Yale-rõl.
- De nem kérdeztél semmit. Pont ez tetszett benned.
- És te sem. Talán ezért jövünk olyan jól ki egymással.
Azoknak, akik kérdezõsködnek, finoman, de határozottan
meg kéne fogni a kezét, elvezetni az istálló mögé és
lelõni. Sokkal jobbá válna a világ.
- Oké, Kölyök, de azért mégiscsak furcsa, hogy két
fickó, mint mi, eltölt együtt egy évet, és semmit sem
tudnak egymásról, mintha nem bíznának egymásban.
- Nálam nem ez a helyzet - mondta a Kölyök -, de vannak
dolgok, amikrõl az ember egyszerûen nem beszélhet...
senkinek.
42
- Tudom - értett egyet Öreg Csont. - Valószínûleg amirõl
nem beszélünk, az az oka annak, hogy itt vagyunk. Nálam
ez egy nõ. Ezért utálom õket.
- Ez csak duma! - csapott le a fiatalabb férfi. -
Lefogadom, hogy az elsõ nõbe beleesnél, ha lenne mit
föltennem a fogadásra.
- Ennünk sem lesz mit, és emberünk sem, aki megfõzze, ha
villámgyorsan nem fordul meg a szerencsénk - jegyezte meg
a másik. - Kezd úgy festeni, hogy Afrika összes elefántja
ismeretlen helyre távozott.
- Az öreg Bobolo megesküdött rá, hogy itt megtaláljuk
õket, de szerintem az öreg Bobolo egy hazug alak.
- Egy ideje én is ezt gyanítom - ismerte el Öreg Csont.
A Kölyök sodort egy cigarettát.
- Egyszerûen csak meg akart szabadulni tõlünk,
pontosabban tõled.
- Miért tõlem?
- Nem tetszett neki, hogy a lánya olyan nagy szemeket
meresztett rád. Te aztán értesz a nõkhöz, Öreg Csont.
- Pont azért vagyok itt, mert nem értek - biztosította a
társa.
- Ezt mondod te.
- Kölyök, szerintem éppen hogy te vagy szoknyabolond.
Csak ezzel tudsz foglalkozni. Egy kis idõre feledkezz meg
a nõkrõl, és foglalkozzunk az üzlettel. Hidd el,
csinálnunk kell valamit, és rohadt gyorsan. Ha a maradék
embereink nem találnak elefántcsontot záros határidõn
belül, akkor õk is lelépnek. Õk ugyanúgy tudják, mint mi,
hogy ha nincs elefántcsont, nincs pénz.
- És mit tehetünk? Gyártunk elefántokat?
43

- Megkeressük õket. Azokban a hegyekben vannak

elefántok, ember. De nem fognak beügetni a táborba, hogy
lelöhessük õket. A bennszülöttek nem segítenek, tehát
nekünk kell az állatok nyomára bukkanni. Mindketten
magunkhoz veszünk pár embert, néhány napi élelmet, és
elindulunk két különbözõ irányba. Zebra legyek, ha
egyikünk sem bukkan elefántcsapásra.
- Szerinted meddig csinálhatjuk még a dolgot anélkül,
hogy elkapnának? - kérdezte a Kölyök.
- Én már két éve csinálom, és még nem kaptak el -felelt
Öreg Csont-Ú, és nekem elhiheted, semmi kedvem, hogy
elkapjanak. Láttad már a tetves börtöneiket?
- Ugye a fehéreket nem azokba zárják? - A Kölyök mintha
aggódott volna.
- De, lehet. Az orvvadászattól úgy kiakadnak, mint a
kakukkos óra.
- Nem lep meg - mondta a Kölyök. - Elég ocsmány
mesterség.
- Úgy csinálsz, mintha én nem tudnám. - Öreg Csont
felindultan köpött egyet. - De az embernek ennie kell,
nem? Ha tudnék egy jobb módszert, hogy ételhez jus7 sak,
már rég nem lennék orvvadász. Nehogy azt hidd, hogy
odavagyok ezért a munkáért, vagy hogy büszke vagyok
magamra. Egyáltalán nem. Egyszerûen csak megpróbálok nem
gondolni a dolog erkölcsi részére, ugyanúgy, ahogy
megpróbálok nem gondolni arra sem, hogy egyszer rendes
ember voltam. Senki vagyok, hidd el, egy utolsó, mocskos
kis senki. De még a senkik is ragaszkodnak az élethez,
isten tudja, miért. Soha nem hagytam ki a lehetõséget,
hogy beadjam a kulcsot, de valahogy mindig megúsztam. Ha
bármi jót csináltam volna az életben, vagy ha valakit
érdekelne, hogy élek,
44
már rég halott lennék. Úgy tûnik, a Sátán vigyáz az
ilyenekre, mint én, hogy minél tovább szenvedhessünk,
mielõtt a pokol kénköves tüzére vetne minket.
- Ne nagyképûsködj - szólalt meg a Kölyök. - Én
ugyanolyan senki vagyok, mint te. És akárcsak neked,
nekem is ennem kell. Felejtsük el az erkölcsöt és
dolgozzunk.
- Holnap elindulunk - jegyezte meg Öreg Csont.
Muzimo összefont karral, csöndben állt az összevissza
magyarázó bennszülöttek gyûrûjében, Tumbai-ban. Vállán
ott ült Nyamwegi szelleme. Õ is magyarázott. Talán
szerencsés volt, hogy Tumbai lakói nem értették, amit
mond. A legdurvább õserdei szitkokat szórta rájuk, és
senki nem tudott az õserdõben úgy átkozód-ni, mint õ.
Muzimo válláról még verekedni is hívta az embereket, s
megmondta, mi mindent csinálna velük, ha a kezébe
kerülnének. Kihívta õket egyesével és együtt. Nyamwegi
szellemének mindegy volt, hányan jönnek, csak rajta!
Nem sok hatást tett a falubeliekre Nyamwegi szelleme, de
ugyanez nem mondható el Muzimóról, miután Orando - bár
még csak egyszer - elmesélte a történteket. A hetedik,
nyolcadik elmondás után álmélkodásuk határtalanná vált.
Biztos távolból nézték ezt a másik világból jött,
titokzatos teremtményt.
Azonban volt egy hitetlen, a falu varázslója, aki
nyilvánvalóan tudta, hogy rosszat tesz az üzletnek, ha
hitelt ad olyan csodának, amit nem õ mûvelt. Akármit
érzett is, és könnyen meglehet, hogy ugyanannyira
odavolt, mint a többiek, a közömbösség álarca mögé
rejtõzött,
45

mivel neki minden helyzetben bizonyítania kellett a

laikusoknak, mennyire fontos ember.
Irritálta az idegenre irányuló figyelem, ráadásul
teljesen kiszorult a reflektorfénybõl. Ez rettentõ módon
bosszantotta. Ezért hogy magára terelje a figyelmet, és
helyreállítsa tekintélyét, bátran Muzimo elé lépett. Erre
Nyamwegi szelleme éles hangon üvölteni kezdett, és
védelmezõje mögé bújt. Mindenki a varázslóra figyelt, aki
pontosan ezt akarta. Megszûnt a lárma. Minden szem
kettejükre szegezõdött. A varázsló erre a pillanatra
várt. Teljes magasságában (és szélességében) kihúzta
magát. Ott pompázott Orando õsének szelleme elõtt, majd
hangosan megszólította.
- Azt mondod, te vagy Lobongo fiának, Orandónak a
muzimója. De honnan tudhatjuk, hogy szavaid igazak? Azt
mondod, a kis majom Nyamwegi szelleme. És ezt honnan
tudhatjuk?
- Ki vagy te, öreg ember, aki ezeket kérdezed tõlem? -
kérdezte Muzimo.
- Sobito vagyok, a varázsló.
- Azt mondod, Sobito vagy, a varázsló? De honnan
tudhatjuk, hogy szavaid igazak?
- Mindenki tudja, hogy én vagyok.Sobito, a varázsló. -
Az öregember kezdett ideges lenni. Észrevette, hogy
védekeznie kell, holott egyáltalán nem ez volt a
szándéka. - Kérdezz meg akárkit. Mindannyian ismernek.
- Rendben - mondta Muzimo -, kérdezd meg Oran-dót, ki
vagyok én. Engem egyedül õ ismer. Én nem mondtam, hogy a
muzimója vagyok. És azt sem mondtam, hogy a kis majom
Nyamwegi szelleme. Nem mondtam, ki vagyok. Semmit sem
mondtam. Nekem tel-
46
jesen mindegy, hogy te kinek tartasz, és ha neked nem az,
akkor kérdezd meg Orandót. - Ezzel megfordult és
otthagyta Sobitót, aki úgy érezte, nevetségessé tették az
emberek elõtt.
A fanatikus, öntelt és lelkiismeretlen öreg varázsló nagy
hatalmasság volt Tumbaiban. Éveken át irányította a
falubelieket, idõnként jó, máskor rossz céljai szerint.
Még Lobongo, a fõnök sem bírt akkora hatalommal, mint
Sobito, aki addig játszadozott tudatlan követõinek
babonáival és félelmeivel, amíg már legkisebb óhaját sem
merték megtagadni.
A hagyomány és az érzelem Lobongóhoz, a fõnökhöz kötötte
az embereket, a félelem azonban Sobito hatalmában
tartotta õket, akit pedig gyûlöltek. A szívük mélyén
örültek, hogy Orando muzimója olyan jól elintézte az
öreget, de amikor a varázsló közéjük ment és lenézõen
beszélt a Muzimóról, komoran hallgattak és nem merték
kinyilvánítani az idegenbe vetett hitüket.
Késõbb a harcosok Lobongo kunyhója elé gyûltek, hogy
hivatalosan is meghallgassák Orando történetét. Teljesen
lényegtelen volt, hogy már többször hallották. Még
egyszer, aprólékos részletességgel el kellett hang-zania
a fõnökbõl és a harcosokból álló tanács elõtt. Tehát
Orando újra elmondta az agyonmesélt történetet, mely
semmit sem vesztett izgalmasságából. Orando egyre bátrabb
tetteket vitt véghez, Muzimo egyre csodálatosabbakat. Az
ifjú harcos elbeszélése végén arra szólította fel a
fõnököt és a harcosokat, hogy szólítsanak harcba minden
utengát és álljanak bosszút Nyamwegi-ért. Mint mondotta,
Muzimo majd elvezeti õket a párducemberek falujába.
47

A fiatal harcosok egyetértõén kiáltoztak, az öregek

többsége viszont hallgatott. Ez már csak így van: a
fiatalok a háborúért lelkesednek, az öregek pedig békét
akarnak. Lobongo öreg ember volt. Büszkeséget érzett,
hogy fia háborúpárti. így reagált az apa, de kora miatt
nem akart harcot. Tehát õ is hallgatott. Nem úgy Sobi-to.
Muzimo iránti személyes sérelmén kívül más megfontolások
is arra késztették, hogy ellenezze a tervezett háborút,
és az egyik ilyen megfontolás (a legnyomósabb) egy olyan
titok volt, amit nem úszhatott meg büntetlenül, ha
kiderül. Vészjóslóan összevont szemöldökkel ugrott föl.
- Kik azok, akik lelkesednek a háborúért, mint a
bolondok? - kérdezte. - A fiatalok. Mit tudnak a fiatalok
a háborúról? Csak a gyõzelmen jár az eszük, a vereségrõl
megfeledkeznek. Elfelejtik, hogy ha megtámadnak egy
falut, annak a falunak a harcosai egy napon majd
megtámadnak minket. Mit nyerhetünk a párducemberek elleni
háborúban? Ki tudja, hol a falujuk? Biztos nagyon messze
van. Miért kellene harcosainknak elhagyni az országunkat,
hogy háborúzzanak a párducemberek ellen? Azért, mert
Nyamwegit megölték? Nyamwegiért már bosszút álltunk.
Bolond beszéd a háborús beszéd. Ki kezdte? Talán egy
idegen van köztünk, aki bajt akar. -Muzimóra nézett. - Ki
tudja, miért? Lehet, hogy a párducemberek küldték, hogy
beleugrasszon a háborúba, és minden emberünket csapdába
csalják, s megöljék. Pontosan ez fog történni. Egy szót
se többet az esztelen háborúról!
Amint Sobito befejezte szónoklatát, és visszaguggolt a
helyére, Orando fölállt. Nyugtalanították és
bosszantották az öreg varázsló szavai. Fõleg az
bosszantotta,
48
hogy Sobito kétségbe vonta muzimója becsületességét.
Haragját az öregember hatalmától való félelem tartotta
kordában, hiszen ki merne nyíltan szembeszállni azzal,
aki szövetségben áll a sötétség erõivel, akinek a
gyûlölete szerencsétlenséget és halált okozhat? De Orando
bátor harcos volt és hûséges barát, ahogy az illik
valakihez, akinek minden õse fõnök volt, tehát nem
hagyhatta szó nélkül Sobito kirohanását.
- Sobito a háború ellen beszélt - kezdte. - Az öregek
mindig a háború ellen beszélnek, és ez természetes, ha
valaki öreg. Orando még fiatal, mégis a háború ellen
beszélne, ha csak arról lenne szó, hogy a fiatalok
bátornak akarnának látszani a nõk szemében, de most
komoly okunk van harcba indulni. Nyamwegit megölték.
Bátor harcos volt és jó barát. Azért, mert hármat
megöltünk gyilkosai közül, még nem mondhatjuk, hogy
megbosszultuk Nyamwegi halálát. Oda kell mennünk és
harcba kell szállnunk a fõnökkel, aki Watenga-országba
küldte ezeket a gyilkosokat, különben még azt hihetne, az
utengák mind öregasszonyok. Azt fogja gondolni, hogy ha
harcosai emberhúsra vágynak, csak el kell jönniük
Watenga-földre és megkapják.
Sobito azt mondta, lehet, hogy a párducemberek egy
idegent küldtek közénk, hogy csapdába csaljon bennünket.
Csak egy idegen van köztünk, Muzimo. De Muzimo nem lehet
a párducemberek barátja. Orando saját szemével látta,,
hogy végzett kettõjükkel, és látta, milyen gyorsan futott
a negyedik, megijedve Muzimo erejétõl. Ha Muzimo a
barátja lett volna, nem fut el.
Orando vagyok, Lobongo fia. Egy napon én leszek a fõnök.
Nem vezetném Lobongo népét esztelen háborúba. Elmegyek a
párducemberek falujába és megtáma-
49
dom õket, hogy tudják, nem minden utenga öregasz-szony.
Muzimo elkísér. Talán van itt néhány bátor harcos, aki
velünk tart. Szólottam.
Néhány fiatal harcos fölugrott, és lábával dobogva
fejezte ki egyetértését. Törzsi csatakiáltást hallattak
és lándzsáikat rázták. Egyikük táncolni kezdett körbe-
körbe, nagyokat ugrált és a levegõt döfködte.
- így végzünk a párducemberekkel! * kiabálta. Egy másik
is odaugrott, késével vagdalkozva.
- Kivágom a párducemberek fõnökének a szívét! -
Eljátszotta, mintha a fogaival tépne valamit, amit a
kezében tart. - Megeszem a párducemberek fõnökének a
szívét!
- Háború! Háború! - kiabálták többen, s végül egy tucat
vadember üvöltözött és táncolt a napfényben, sima hátuk
csillogott a verítéktõl, s közben szörnyû grimaszokat
vágtak.
Lobongo fölállt. Mély hangja túlharsogta a táncosok
üvöltését, ahogy csöndet parancsolt. A fiatalok egymás
után megálltak, és Orando mögé gyûltek.
- Néhány fiatal szót emelt a háborúért - kezdte -, de
azért még nem fogunk háborúzni, mert néhányan harcolni
akarnak. Meg kell tudnunk, hogy itt van-e az idõ a
háborúra, különben csak vereség és halál várhat ránk a
hadiösvény végén. Mielõtt csatába indulnánk, beszélnünk
kell halott fõnökeink szellemével.
?Ú Alig várják, hogy szólhassanak - kiáltott közbe So-
bito. - Csönd legyen, amíg beszélek az eltávozott fõnökök
szellemével.
Miközben beszélt, mozgolódás támadt az emberek között, s
végül kialakult egy kör a guggoló varázsló körül. Egy
tarsolyból különbözõ tárgyakat vett elõ, és ma-
50
ga elé, a földre helyezte õket. Ezután szólt, hogy
hozzanak száraz gallyakat és zöld leveleket, majd apró
tüzet rakott. A leveleket a tûzbe szórta, így némi füst
keletkezett. Hétrét görnyedve lassan körbe-körbe mozgott
a tûz körül, de a szemét le nem vette az álmos délutáni
levegõben kígyózó vékony füstoszlopról. Egyik kezében
valami rágcsáló bõrébõl készült tarsolyt tartott, a
másikban egy hiénafarkat, rézdrót fogantyúval.
Az öregember lassan fokozta a tempót, míg végül
hatalmasakat ugrálva keringett körbe-körbe, s a, szemét
most is a füstoszlopon tartotta. Tánc közben valami
különös zsargont beszélt, mely értelmetlen szótagok és
éles kiáltások keverékébõl állt, amitõl elvarázsolt
nézõinek tágra nyílt a szeme a rémülettõl.
Hirtelen megállt, lehajolt, és tarsolyából némi port
szórt a tûzbe, majd a hiénafarok fogantyújával egy
kezdetleges mértani ábrát rajzolt a földre. Ekkor
megmerevedett, lehunyta a szemét, és félig fölfelé
fordított arccal úgy csinált, mintha figyelne valamire.
A harcosok döbbent csendben elõrehajolva vártak. Feszült
és meglehetõsen hatásos pillanat volt. Sobito a végsõkig
húzta a dolgot. Nagysokára kinyitotta a szemét és
tekintetét ünnepélyesen járatta végig a várakozó arcokon,
és még egy kis idõhúzás után megszólalt.
- Sok szellem vesz körül bennünket - jelentette ki. -
Mindannyian a háború ellen emeltek szót. Azok, akik
harcba szállnak a párducemberekkel, meg' fognak halni.
Senki sem tér vissza közülük. A szellemek dühösek
Orandóra. Orando igazi muzimója is beszélt hozzám, és
nagyon dühös Orandóra. Jobb lesz, ha Orando vigyáz
magára. Ez minden. A fiatalok nem fognak háborúzni a
párducemberekkel.
51

Az Orando mögé gyûlt harcosok kérdõn néztek rá és

Muzimóra. Mindannyiuk arcán kétség tükrözõdött. Lassan
megmozdultak és szinte észrevétlenül távolodni kezdtek
Orandótól. Ekkor a fõnök fia is kérdõn fordult Muzimóhoz.
- Ha Sobito igazat beszélt - mondta -, akkor te nem vagy
az én muzimóm. - Kihívás csengett szavaiban.
- Mit tud Sobito errõl az egészrõl? -kérdezte Muzi-mo. -
Én is rakhatnék tüzet és hadonászhatnék Dango farkával.
Rajzolhatnék jeleket a földre és port is szórhatnék a
tûzbe. És utána mondhatnék nektek, amit akarok, ahogy
Sobito is azt mondta, amit el akart hitetni veletek, de
az ilyen dolgok semmit sem bizonyítanak. Csak úgy
tudhatjátok meg, sikeres lesz-e a párducemberek elleni
háború, ha harcosokat küldtök a falujukba. Sobito semmit
sem tud errõl.
A varázsló megremegett a dühtõl. Eddig soha senki sem
merte kétségbe vonni a hatalmát. A törzs tagjai olyan
szolgalelkûséggel hittek csalhatatlanságában, hogy már-
már maga is tényként fogadta el azt. Aszott ujját
fenyegetõen rázta Muzimo felé.
- Hazug a nyelved - kiabált. - Földühítetted a fétisem.
Semmi sem menthet meg, véged van. Meghalsz. -Egy
pillanatra elhallgatott, mert új ötlet fogant ravasz
fejében. - Hacsak - folytatta - nem tûnsz el innen
örökre.
Mivel Muzimo semmit sem tudott arról, ki õ valójában,
kénytelen volt elfogadni, amit Orando mondott, hogy õ a
fõnök fiának õsi szelleme; és már annyiszor hallotta a
dolgot, hogy kezdte maga is elhinni. Nem félt Sobitótól,
az embertõl, és amikor Sobito, a boszorkánydoktor
megfenyegette, eszébe jutott, hogy õ Muzimo, és
52
mint ilyen, halhatatlan. Akkor tehát hogyan ölhetné meg
Sobito fétise, érvelt magában. Semmi sem ölhet meg egy
szellemet.
. -i Nem tûnök el - jelentette ki. - Nem félek Sobitótól.
A falubeliek megdöbbentek. Soha nem hallottak még arról,
hogy valaki ellenszegült volna egy varázslónak és ennyire
semmibe vette volna, mint Muzimo Sobitónak a szavait. Azt
várták, hogy szemük láttára semmisül meg az elvetemült
teremtmény, de nem történt semmi. Kérdõ tekintettel
néztek Sobitóra, és a minden hájjal megkent vén
szélhámos, megérezve a fordulópontot és féltve
presztízsét, legyûrte az idegen fehér óriással szemben
érzett fizikai félelmét, mert abban bízott, hogy egy
bátor csapással visszanyerheti méltóságát.
Megforgatta a hiénafarkat, és Muzimo elé ugrott.
- Meghalsz! - üvöltötte. - Semmi sem menthet meg. Mire
harmadszor kel föl a Hold, halott leszel. A fétisem
szólt. - Ezzel meglengette a hiénafarkat Muzimo arca
elõtt.
A fehér ember összefont karral, gúnyosan mosolyogva állt.
- Muzimo vagyok - mondta -, Orando õsének szelleme.
Sobito csak egy ember, fétise csak Dango farka.
.- Ahogy elhallgatott, villámgyorsan kikapta a fétist a
varázsló kezébõl. - Ezt teszi Muzimo Sobito fétisével! -
kiáltotta, és a döbbent bennszülöttek szeme láttára a
tûzbe dobta a farkat.
Sobitót magával ragadta az oktalan, fanatikus düh, és
minden óvatosságot félredobva, kezében késsel Muzimóra
vetette magát. Az õrülettõl habzott a szája. Sárga fogait
undorítóan vicsorgatta. A gyûlölet és a mániákus
53

harag testesült meg benne. De akármilyen gyors és

alattomos volt is támadása, Muzimót nem érte váratlanul.
Egy bronzszínú" kéz acélfogóként ragadta meg a varázsló
csuklóját, a másik pedig kirántotta kezébõl a kést.
Ezután Muzimo úgy kapta feje fölé az öregembert, mintha
valami testnélküli tárgy lenne, amely tökéletesen
súlytalan.
Rémület tükrözõdött* a nézõk tekintetében; egy bál-vány
ficánkolt a bálványromboló kezében. Egyszerû elméjük már
nem értette a helyzetet, teljesen összezavarodtak.
Valószínûleg szerencséje volt Muzimónak, hogy Sobito
távolról sem volt olyan bálvány, akiért rajongtak.
Muzimo Orandóhoz fordult.
- Megöljem? - kérdezte, szinte közönyösen. Orando
ugyanannyira döbbent és rémült volt, mint a
többiek. Egy életen át feltétel nélkül hitt a varázslók
természetfölötti hatalmában, és ez nem szûnhetett meg
egyik percrõl a másikra. Ugyanakkor egy másik erõ is
munkált a fõnök fiában. Õ csak ember, Muzimo pedig az õ
muzimója, és éppen mert õ ember volt, óhatatlanul jogos
büszkeséget érzett a csodálatos, rejtélyes teremtmény
félelmet nem ismerõ bátorsága láttán, és lelkesen hitt
benne, hogy ez az õ halott õsének szelleme. Mindazonáltal
félt a varázslóktól. Minden ember ismeri a hatalmukat,
tehát nem lett volna bölcs túlságosan kihívni ?a sorsot
maga ellen. A fõnök fia elõreugrott.
- Ne! - kiáltotta. - Ne öld meg.
Egy faágon a kis majom ugrándozott és zsémbelt. --Öld
meg! - rikoltozta. - Öld meg! - Nagyon vérszomjas kis
majom volt ez a Nyamwegi-szellem. Muzimo a
54
földre dobta Sobitót, aki úgy terült el, mint valami kis
undok halom.
- Nem jó ember - jelentette ki az óriás. - Egy varázsló
sem jó ember. A fétise sem volt jó. Ha jó lett volna,
megvédi Sobitót. Sobito azt sem tudja, mirõl beszél. Ha
vannak bátor harcosok az utengák között, akkor követik
Orandót és Muzimót a párducemberek elleni háborúba.
Egyre erõsödõ zúgás támadt a fiatal harcosok körében.
Sobito, kihasználva a pillanatnyi zûrzavart, föltá-
pászkodott, és a kunyhója felé osonf. Amikor biztonságos
távolságra került Muzimótól, megállt és körbenézett.
- Megyek - szólt vissza -, és hatásos varázsszert
készítek. Ma éjjel a magát Muzimónak nevezõ fehér ember
meghal.
A fehér óriás párat lépett Sobito felé, mire a varázsló
megfordult és elmenekült. A fiatalok, látva Sobito
hatalmának megingását, egyre hangosabban helyeselték a
háborút, s már az öregek sem beszéltek békérõl. Egyként
félték és gyûlölték Sobitót, s most örültek, hogy hatalma
megtört. Holnap talán újra félni fognak, de ma, életükben
elõször lerázták magukról a varázsló uralmát.
Lobongo, a fõnök nem akarta szentesíteni a háborút, de
Orando és a többi fiatal követelésének engedve, vonakodva
bár, de beleegyezését adta egy kis csapat felállításához.
Azonnal futárokat küldtek a többi faluba, hogy
önkénteseket toborozzanak, és megkezdõdtek az
elõkészületek az esti tánchoz.
Mivel Lobongo nem engedélyezte az általános háború
megindítását a párducemberek ellen, nem kezdték el verni
a harci dobokat. Azonban az õserdõben gyorsan terjednek a
hírek, és alighogy leszállt az este, a közeleb-
55

bi falvakból egyesével, kettesével megjelentek a

harcosok, hogy csatlakozzanak a húsz tumbai önkénteshez,
akik peckesen parádéztak az ételt és az esti ünnepséghez
elkerülhetetlenül fontos sört készítõ fekete szépségek
elõtt.
Kibbuból tíz harcos érkezett, köztük annak a lánynak a
bátyja, akinek Nyamwegi udvarold, és egy bizonyos Lupingu
nevû ifjú, akitõl Nyamwegi elszerette a lányt. Senkinek
nem tûnt föl, hogy Lupingu miért akarja életét
kockáztatva megbosszulni Nyamwegit, mivel a bosszú
gondolatát már rég elnyomta a dicsõség utáni vágy.
Szerencsétlen Nyamwegiíõl gyakorlatilag teljesen
megfeledkeztek, Orando kivételével.
Sok szó hangzott el a háborúról és a bátor tettekrõl,
amiket a harcosok véghez fognak vinni, azonban Sobito
bukása is frissen élt az emberek emlékezetében, így ez is
fontos szerepet kapott a beszélgetésekben. A plety-
kálkodók számára remek falat volt ez, amivel Tumbai-ba
csalogathatták a harcosokat, és végül Muzimo olyan
jelentõs személyiséggé vált, aki több dicsõséget szerzett
Tumbainak, mint Sobito valaha is. A látogatók csodálattal
és némi aggodalommal tisztelték Muzimót. Õk olyan
szellemekhez szoktak, amik láthatatlanok, tele volt velük
a levegõ. Egész más dolog viszont szemtõl szembe
találkozni egyikükkel'.
Különösen Lupingu volt zavarban. Nemrég vásárolt egy
szerelmi amulettet Sobitótól. Eltöprengett, vajon nem
fölöslegesen herdálta-e el azt a kisebb vagyont, amit
fizetett érte. Elhatározta, hogy megkeresi a varázslót és
kérdõre vonja, talán nem is igaz mindaz, amit hallott.
Volt még egy oka, amiért beszélni akart Sobitóval, és ez
sokkal'fontosabb volt a szerelmi amulettnél.
56
Amint észrevétlenül megtehette, Lupingu elhúzódott a falu
utcáján hömpölygõ tömegtõl és Sobito kunyhójához osont.
Az öreg varázsló a földön kuporgott amulett-jei és
fétisei között. Egy cserépedényben tûz égett, s ez
világította meg gonosz vonásait, ráadásul iszonyatos
fintorokat vágott, úgyhogy Lupingu kis híján megfordult,
hogy elfusson, mielõtt az öregember fölnézett és
megismerte volna.
Lupingu sok idõt töltött a varázsló kunyhójában.
Összedugott fejjel sugdolóztak. Amikor Lupingu távozott,
olyan csodálatos amulettet vitt magával, amely teljesen
sérthetetlenné teszi az ellenség számára, a fejében pedig
olyan tervet, mely egyszerre lelkesítette és riasztotta.
5.
"Micsoda bunkó!"
Hosszú, magányos napok. Hosszú, félelemmel teli éjszakák.
Reménytelenség és késõ bánat, mely olyan erõs, hogy fáj,
mint valami seb. Csak bátor szíve óvta meg a lányt attól,
hogy megbolonduljon, miután emberei otthagyták. Mintha
egy örökkévalóság telt volna el azóta; végtelenül
megnyúltak a napok.
Ma vadászott. Sikerült puskavégre kapnia egy kisebb
vaddisznót. A lövés távoli hangjára egy fehér férfi
megállt és összevonta a szemöldökét. Három társa
izgatottan magyarázott.
57

A lány némi küszködéssel kibelezte zsákmányát, így

sikerült annyival csökkentenie a súlyát, hogy
elvonszolhatta a táborba. Azonban a dolog így is a
végsõkig próbára tette erejét és kitartását. Viszont a
hús túl nagy érték volt ahhoz, hogy egy kevés is kárba
vesszen. Órákon át küszködött, és gyakran meg kellett
állnia pihenni, mire végül elcsigázottan lerogyott
zsákmánya mellé, sátra bejáratánál.
Nem volt túl biztató végiggondolni a sok munkát, ami még
vár rá, mielõtt elraktározhatja a húst. Elsõnek mindjárt
ott a hentesmunka. A gondolatától is borsódzott a háta.
Mielõtt eljött erre az iszonyú szafarira, soha nem látott
állatdarabolást. Eddigi életében még csak nyers húst sem
szeletelt, így meglehetõsen ügyetlenül állt a dologhoz.
Azonban a szükség, mint tudjuk, törvényt bont és legyõzi
az akadályokat. Tudta, hogy föl kell darabolnia a
vaddisznót, csíkokra vágni, a csíkokat pedig megfüstölni.
Úgy sem tárolhatja sokáig a húst, de semmi jobb nem
jutott az eszébe.
Bár járatlan volt a gyakorlati dolgokban, mindent meg
kellett tennie az életben maradásért. Gyenge volt,
tapasztalatlan, ráadásul félt is, de valaha csinos, most
már gyalázatosán elkoszosodott flanellinge alatt bátor
szív dobogott. Semmiben sem reménykedhetett, de nem a,d-
ta föl.
Fáradtan nekiállt, hogy megnyúzza az állatot, amikor a
táborát körülvevõ tisztás szélén valami mozgás keltette
föl a figyelmét. Ahogy odafordult, négy férfit látott,
akik csöndben álltak és õt nézték. Egyikük fehér ember
volt, a másik három bennszülött. Új reménnyel ugrott föl,
és szinte megszédült a váratlan örömtõl. De hamarosan
összeszedte magát és alaposabban szemügyre vet-
58

te a négy férfit, akik a fehérrel az élen közeledni

kezdtek. Amint elég közel értek, ismét elszállt a remény.
A lány még soha életében nem látott ilyen gyalázatos
külsejû fehér embert. Mocskos ruházata rongyokból és
foltokból állt, arca borotválatlan, kalapja valami
nehezen leírható förtelem, és csak abból lehetett tudni,
milyen célt szolgál, hogy a férfi fején volt, tekintete
pedig komor és vészjósló. Szemét gyanakodva jáftatta
végig a táboron, és amikor néhány lépésre a lánytól
összevont szemöldökkel megállt, ajkáról nem hangzott
üdvözlés.
- Ki maga? - kérdezte. - Mit csinál itt?
A férfi szavai és hangneme szembenállásra késztette a
lányt. Még soha nem beszélt vele férfi ilyen fennhéjá-zó
hangon. Egy büszke és határozott lány csak úgy
reagálhatott, ahogy õ. Fölszegte az állat, és hidegen
nézett a férfi szemébe. Szája sarkában alig észrevehetõ
gõgös mosoly bujkált. Megvetõen mérte végig a férfit,
megviselt csizmájától zilált haját fedõ viharvert
"kalapjáig". Ha a férfi más hangot ütött volna meg, talán
fél tõle, de most túl dühös lett ahhoz, hogy megijedjen.
- Attól'tartok, egyikhez sincs túl sok köze - mondta és
hátat fordított.
A férfi tekintete, ha lehet, még jobban elsötétült,' és
durva szavak tolakodtak szájára, de uralkodott magán, s
inkább csak nézett a lányra. Ha nem látta volna az arcát,
feszes kis hátának körvonalaiból is tudta volna, milyen
fiatal. Mivel az arcát is látta, tudta, hogy gyönyörû.
Koszos volt, kipirult, izzadt és véres, mégis gyönyörû.
El se merte képzelni, milyen csodálatos lehet rendesen
felöltözve és megfésülködve. Észrevette kékes-szürke
szemét és hosszú szempilláját - már ez a két részlet is
széppé tehet egy arcot. Most föltú'zte a haját és laza
60
kontyba kötötte a tarkóján. Eredeti hajszíne különleges
szõke volt, *amit manapság platinaszõkének szoktak
nevezni.
Öreg Csont két éve látott utoljára fehér nõt. Talán ha
egy aszott, lófogú és bandzsa vén csoroszlya akad az
útjába, kevesebb rosszallással és udvariasabban bánik
vele. De abban a pillanatban, hogy megpillantotta,
szépsége eszébe juttatta azt a kínt és gyötrelmet, amit
egy másik gyönyörû lány okozott neki, fölélesztve benne a
nõi nem iránti gyûlöletet, amit két hosszú éve táplált a
szívében.
Egy pillanatig hallgatott, és nem bánta, mert így
elfojthatta magában a keserû és dühös szavakat, amiket
odavetett volna. Persze semmivel sem kedvelte jobban a
nõket, de meghallotta a válaszban csengõ bátorságot, és
ez lenyûgözte.
- Lehet, hogy nincs hozzá közöm - mondta egy idõ után
Öreg Csont -, de talán még lehet. Meglehetõsen ritkán
találkozik az ember errefelé magányos fehér nõkkel. Maga
valóban egyedül van? - Alig-alig észlelhetõ aggodalom
csendült a kérdésben.
- Nagyon egyedül voltam - vetette oda a lány -, és
szeretném, ha visszaállna ez az állapot.
- Úgy érti, hogy nincsenek teherhordói és fefíér kísérõi?
- Pontosan.
Mivel a lány háttal állt a férfinak, nem láthatta a
válasz hallatán átsuhanó megkönnyebbülést Öreg Csont
arcán. Ha látta volna, jobban aggódott volna
biztonságáért, bár a férfi megkönnyebbülésének semmi köze
nem volt hozzá. A fehér férfiak jelenlétével kapcsolatos
aggodalma kizárólag az orvvadászat miatt támadt.
61

- És semmilyen szállítóeszköze sincs? - folytatta Öreg

Csont a kérdezõsködést.
- Semmi.
- Nem juthatott el ilyen messzire egyedül. Mi történt a
csapat többi tagjával?
- Elhagytak.
- És a fehérek? Velük mi lett?
- Nem voltak. - A lány ismét szembenézett a férfival, de
még mindig barátságtalanul.
- Fehér emberek nélkül jött Belsõ-Afrikába? - Hitet-
lenkedés csendült a kérdésben.
- Igen.
- Mikor hagyták el az emberei?
- Három napja.
- Mit szándékozik tenni? Nem maradhat itt egyedül, és
teherhordók nélkül nem tud továbbmenni.
- Már három napja itt vagyok. Itt maradhatok, amíg...
- Meddig?
- Nem tudom.
- Nézze, tulajdonképpen mit keres maga itt? - kérdezte a
férfi.
A lányban hirtelen fölcsillant a remény. - Egy férfit
keresek - mondta. - Talán hallott róla, talán tudja, hol
van. - Az izgalomtól remegett a hangja.
t Hogy hívják? - kérdezte Öreg Csont.
- Jerry Jeróme. - A lány reménykedve nézett a férfira.
. Öreg Csont megrázta a fejét. - Soha nem hallottam
róla.
A lány szemébõl eltûnt a remény, és mintha könnyek
szöktek volna a helyébe. Öreg Csont észrevette a
gyülekezõ cseppeket és ideges lett tõlük. Miért kell a
nõk-
62
nek örökké sírni? Megkeményítette szívét az együttérzés
nevû gyengeséggel szemben és szinte gorombán szólalt meg.
- Mit akar csinálni azzal a hússal? - kérdezte.
A lány szeme tágra nyílt meglepetésében. A könnyeket
harcos fény váltotta fel.
- Maga egy lehetetlen alak. Örülnék, ha eltávozna a
táboromból és magamra hagyna.
- Eszemben sincs - felelte a férfi. Ezután néhány szót
hadart kísérõinek a bennszülöttek nyelvén, mire azok
elõreléptek és elvették a vaddisznó tetemét.
A lány egyre dühösebben figyelte õket. Eszébe jutott,
milyen kimerítõ munkával vonszolta el zsákmányát a
táborig. És most el akarják venni. Felbõszült a
gondolatra. Elõhúzta revolverét.
- Mondja meg nekik, hogy hagyják békén - kiabált a nõ -,
vágy lelövöm õket. Ez az enyém.
- Csak földarabolják magának - magyarázta Öreg Csont. -
Maga is azt akarta csinálni, nem? Vagy be akarta
keretezni?
Borzasztó volt a hangjában bujkáló gúny, de a lány
rájött, hogy félreértette a helyzetet.
- Miért nem mondta? - kérdezte. - Meg akartam füstölni.
Nem biztos, hogy mindig könnyen találok élelmet.
- Nem is kell keresnie - mondta a férfi -, arról mi
gondoskodunk.
- Ezt meg hogy érti?
- Hogy miután itt végeztünk, maga eljön velem a mi
táborunkba. Nem az én hibám, hogy itt van, és púp a
hátamon, mint minden nõ, de nem hagyhatnék magára az
õserdõ közepén egy fehér patkányt sem, hát még egy fehér
nõt.
63

- És mi van, ha nem akarok magával menni? - kérdezte a

lány gõgösen.
- Egyáltalán nem érdekel, mit akar. Velem jön és kész.
Ha egy kis esze lenne, hálát adna a szerencséjének. Azt
már nem is várom, hogy szíve is legyen. Maga is csak
olyan, mint a többi. Önzõ, tapintatlan, hálátlan.
- Egyéb?
- Igen. Hideg, számító, kemény.
- Ugye maga nem tartja túl sokra a nõket?
- Egész jó a felfogása.
" - És mi a szándéka velem, miután elmegyünk a táborába?
- Ha össze tudunk kaparni magának egy szafarít, akkor
elhajtom Afrikából, amilyen gyorsan csak lehet.
- De én nem akarom itthagyni Afrikát. Nincs joga
parancsolgatni nekem. Céllal jöttem ide, és nem megyek el
addig, amíg azt a célt el nem érem.
- Ha azért jött, hogy megkeresse ezt a Jerome fiút,
akkor férfitársam iránti kötelességem, hogy kiüldözzem
innen magát, mielõtt megtalálja.
A lány néhány pillanatig nyugodtan a férfi szemébe
nézett, mielõtt válaszolt. Még soha nem találkozott ilyen
emberrel. Szokatlan volt a nyíltsága. Úgy döntött,
nyilván lelkileg kiegyensúlyozatlan, és mivel hallotta,
hogy az elmebetegekkel kedvesen kell bánni, különben
erõszakossá válhatnak, elhatározta, hogy változtat eddigi
viselkedésén.
- Talán igaza van - ismerte el. - Magával megyek.
- így már jobb. Most, hogy ezt elintéztük, minden mást
is tisztázzunk. Amint itt végzek a dolgommal,
visszaindulunk az én táboromba. Ez holnap lesz, vagy
64
holnapután. Maga velünk jön. Az egyik emberem gondoskodik
magáról, fõz, meg ilyenek. De nem akarom, hogy nõk
háborgassanak. Maga békén hagy engem, és én is békén
hagyom magát. Még csak beszélni sem akarok magával.
- Ebben kölcsönös az egyetértés köztünk - biztosította a
lány, nem minden él nélkül. Mivel nõ volt, és amióta az
eszét tudta, a férfiak hízelgésének tárgya, az ilyen
beszéd - még akkor is, ha egy gyalázatos csavargó
szájából hangzik el, akinek kétségbe vonja épelmé-
jûségét, óhatatlanul sértõn hatott rá.
- És még valami - mondta a férfi. - A táborom Bob-do
fõnök földjén van. Ha bármi történne velem, vezettesse
oda magát az embereimmel. A társam gondoskodik magáról.
Mondja meg neki, megígértem magának, hogy eljuttatom a
tengerhez.
Ezzel magára hagyta a lányt, és nekilátott, hogy fölverje
szerény táborát. Egyik emberét odaszólította, hogy verje
föl kis sátrát és készítsen vacsorát, mivel már késõ
délutánra járt az idõ. Egy másik embernek kellett
kiszolgálnia a lányt.
Aznap este a lány a sátrából nézte a férfit, aki a tûz
mellett feküdt és pipázott. Megvetéssel figyelte a
távolból, s meg volt gyõzõdve róla, hogy ez a
legellenszen-vesebb alak, akivel életében találkozott, de
el kellett ismernie, hogy jelenléte biztonságérzettel
tölti el, amiben nem volt része, mióta Afrika földjére
lépett. Megállapította, hogy még egy bolond fehér is
jobb, mint egy se. De vajon tényleg bolond?
Gorombaságától eltekintve minden szempontból teljesen
normálisnak látszott. Talán csak egy faragatlan bunkó,
akinek képzelt sérelmei vannak a nõkkel szemben. Akárhogy
is, de rejtély volt,
65

és a megoldatlan rejtélyek mindig foglalkoztatják a

gondolatainkat. Tehát megvetése dacára, õ kötötte le a
lány minden gondolatát, amíg el nem aludt.
Kétségtelenül meglepõdött volna, ha tudja, hogy a férfi
ugyancsak egyfolytában rá gondol, és gondolatai egy
bulldog makacsságával térnek újra meg újra vissza, annak
ellenére, hogy többször megpróbálta kiverni a fejébõl a
dolgot. A pipafüstön át is látta azt a kétségtelenül
gyönyörû arcot. Látta a kékes-szürke szemeket rej-. tõ
hosszú szempillákat, a tökéletesen ívelt ajkat, a
csábítóan ragyogó szõke hullámokat, a hibátlan, lányos
alakot.
- A fenébe! - morogta Öreg Csont. - Miért kellett pont
belé botlanom?!
Másnap korán reggel elhagyta a tábort és két feketét
magával vitt. A harmadikat, egy öreg puskával
fölfegyverkezve otthagyták, hogy vigyázzon a lányra, és
lássa el. A lány már talpon volt, amikor Öreg Csont
elindult, de a férfi egyszer sem nézett felé, hiába leste
titokban, táplálva magában a megvetést, hogy levonja a
végsõ megállapítást a férfi rongyaira, és külsejére
vonatkozóan.
- Micsoda bunkó! - suttogta epésen, hogy legalább
részben kiadja fölgyülemlett haragját.
Öreg Csontnak hosszú és nehéz napja volt. Színét sem
látta elefántnak, de még egy bennszülöttel sem
találkozott, aki információval szolgált volna a szóbeszéd
és reményei szerint közelben lévõ nagy csordáról.
Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselte a nap.
Csalódott volt, hogy nem bukkant az áhított elefántcsont
nyomára, de lelkileg ez a legkevésbé sem zavarta. Végig a
lány körül jártak a gondolatai. Egész nap azon
igyekezett, hogy kiverje fejébõl a csodálatos arc és a
tö-
66
kéletes test emlékét, mindhiába. Elõször más emlékek is
föltámadtak, egy másik lánnyal kapcsolatos, fájdalmas
emlékek. Végül aztán a másik lány képe elenyészett, és
csak a magányosan táborozó kékes-szürke szemû, szõke lány
járt az eszében.
Amikor az eredménytelen nyomkeresés után visszaindult a
táborba, új elhatározás született benne, mely nyugtalan
gondolatokat ébresztett. Egyre gyorsabban igyekezett
hazafelé az ösvényen. Két éve nem látott fehér nõt, és
erre a Sors az útjába veti ezt a gyönyörû teremtést.. Mit
tettek érte a nõk eddig?
Csavargóvá tettek - gondolta -, tönkretették az életem.
Ez a lány elpusztult volna, ha nem bukkanok rá. Tartozik
nekem! Minden nõ tartozik nekem azért, amit egyikük
elkövetett ellenem. És ez a lány fogja megfizetni a
tartozást. De hát, istenem, olyan gyönyörû! És az enyém.
Én találtam rá, és megtartom, amíg nem válik unalmassá.
Azután kidobom, ahogyan engem is kidobtak. Majd
meglátjuk, hogy tetszik neki! Te jó ég, micsoda száj! Ma
éjjel az enyém lesz! Teljesen az enyém lesz, és tetszeni
fog neki. Ez így fair. Nekem is jár még valami ezen a
földön. Én is megérdemlek egy kis boldogságot, és
istenemre mondom, nagyon szeretném megkapni.
A hatalmas nap már a nyugati látóhatárhoz közeledett,
amikor a férfi megpillantotta a tisztást. Elõször a lány
sátra tûnt fel. Az a darab koszos vászon valami kihívó
intimitást sugallt; bújtatta és védte a lányt,
megosztotta vele csábító bája legbelsõbb titkait. Mint
minden élettelen tárgy, melyhez kötõdik valaki, a sátor
is tükrözte a lány személyiségét. A vászon látványa is
fölajzotta a férfit, s a több órás várakozás szította
szenvedély a fe-
67

jébe szállt, mint a bor. Meggyorsította a lépteit, hogy

minél elõbb magához szoríthassa a lányt.
Azonban észrevett valamit a sátor elõtt és szinte
megdermedt az aggodalomtól. Csatlósaival a nyomában a
férfi futni kezdett, majd megállt a rémes valami elõtt,
ami fölkeltette figyelmét, és hideg rettenetté
változtatta forró vágyát. Annak a bennszülöttnek az
iszonytatóan megcsonkított holtteste volt, akit
hátrahagytak, hogy vigyázzon a lányra. Durva karmok mély
sebeket hasítottak a húsba, és ez valami nagyragadozóra
vallott, de a csonkításokat emberi kéz végezte.
A két fekete társa fölé hajolt és dühösen motyogtak
anyanyelvükön, majd egyikük Öreg Csonthoz fordult.
- A párducemberek, Bwana - mondta.-
A férfi félelemmel telve lépett a sátorhoz és rettegett
attól, amit bent talál, és még jobban rettegett attól,
hogy nem talál semmit. Ahogy félrehúzta a ponyvát és
benézett, legrosszabb sejtelme igazolódott: a lány nem
volt ott. Elsõ gondolata az volt, hogy kiabál utána,
mintha valahol a közelben lehetne, azonban ahogy
megfordult, hirtelen rájött, hogy nem tudja, a nevét. A
fölismeréssel együtt rádöbbent, mennyire fölösleges lenne
kiáltozni. Ha él még egyáltalán, a gazemberek, akik
megölték õrét, már rég messze járnak vele.
Egyszerre iszonyatos harag lett úrrá a fehér emberen, a
lány iránt érzett vágya szinte mániákus dühbe csapott át
az elrablók ellen. Már elfelejtette, hogy õ maga is
milyen rosszul bánt vele. Talán saját elvetélt reményeire
gondolt, de õ azt hitte, hogy a lány kétségbeejtõ és
borzalmas helyzete foglalkoztatja. A szöktetés és a
bosszú gondolatai egész lényét átjárták, s nyomtalanul
eltûnt belõle a hosszú, gyötrelmes nap fáradtsága.
68
Késõ délután volt, de mégis azonnal üldözõbe akarta venni
õket. Parancsára szolgái sietve eltemették társukat, két
csomagot állítottak össze a legszükségesebb
felszerelésekkel abból, amit fosztogatóik meghagytak, és
alig egy órával napnyugta elõtt õrült gazdájuk után
indultak a párducemberek friss nyomain.
6.
Az áruló
A watenga harcosok nem válaszoltak osztatlan
lelkesedéssel Orando futárának háborúba szólító szavára.
Valahol mindig folyt a harc, és a párducemberek rettegett
titkos szektája elleni támadás nem volt túl népszerû
ötlet. Ennek rendkívül egyszerû a magyarázata. Elõször a
párducemberek puszta említése is félelmet ültetett a
legbátrabbak szívébe, hiszen mindenki ismerte iszonyatos
módszereiket. Azután meg ott volt az a tény, amit szintén
sokan tudtak, hogy a titkos szekta egymástól független
törzsekbõl toborozta a tagjait, tehát valakinek a legjobb
barátja is közéjük tartozhatott, így a szekta halálos
ellenségeként bárki halálra lehetett ítélve. És micsoda
halálra!
Nem csoda hát, hogy több ezer kereszteslovag helyett
Orando alig száz embert talált az éjszakai táncot és
ünneplést követõ reggeli seregszemlén Tumbaiban. A száz
között is akadtak jó néhányan, akikben már nem annyira
buzgott a harci szellem, ami talán a bõséggel fogyasz-
69

tott sörrel lehetett összefüggésben. Nem túl kellemes

dolog másnaposán indulni háborúba.
Orando a tûzhelyek körül guggoló harcosok között járkált.
Kevés beszéd és még kevesebb nevetés hallatszott ezen a
reggelen. Eltûnt az elõzõ esti büszke lelkesedés. Most
már komoly üggyé vált a háború. Persze majd ha meleg étel
került a hasukba, újra harsányan fognak kiabálni, nevetni
és énekelni.
Orando mindenfelé kérdezõsködött: - Hol van Muzi-mo? - De
senki sem látta Muzimót, õ és Nyamwegi szelleme eltûntek.
Ez baljós elõjelnek tûnt. Valaki fölvetette, Sobitónak
esetleg mégis igaza volt, és Muzimo a párducemberek
szövetségese. Erre föl Sobitót kezdték keresgélni. Õt sem
látta senki, és ezen csodálkoztak, mivel a varázsló
koránkelõ volt, és soha nem késte le a reggelit. Egy
öregember odament a kunyhójához és a feleségétõl
kérdezõsködött. Sobito elment!
Amint jelentették a tényt, hangosabbá vált a beszélgetés.
Visszaidézték a Muzimo és Sobito közötti
ellenségeskedést, és az utóbbi fenyegetését, hogy Muzimo
reggelre halott lesz. Néhányan felvetették, hogy talán
Sobito halt meg, mások viszont azt mondták, hogy nincs
semmi különös az eltûnésében. Korábban is sokszor nyoma
veszett, titokzatosan eltûnt a faluból néhány napra.
Visszatértekor mindig sötét célzásokat tett, hogy
tanácskozott a másvilági szellemekkel és démonokkal,
akiktõl természetfölötti hatalmát kapja.
A kibbui Lupingu úgy gondolta, ilyen rossz elõjelek
mellett nem szabad hadiösvényre lépniük. A harcosok
között járkálva, pusmogva próbált társakat találni
javaslatához, hogy térjenek vissza falvaikba, Orando
azonban lebeszélte õlcet a szégyenletes dezertálásról.
Azt mond-
70
ta nekik, az öregek és az asszonyok kinevetnék õket, túl
sokat beszéltek a háborúról, túl sokat dicsekedtek.
Örökre elvesztenék a jóhírüket, ha ezek után nem
csinálnák végig, amit vállaltak.
- De ki vezet el minket a párducemberek falujába, most,
hogy a muzimód elhagyott? - kérdezte Lupingu.
- Nem hiszem, hogy elhagyott - jelentette ki Orando
határozottan. - Nyilván õ is tanácsot ül a szellemekkel.
Vissza fog térni, hogy vezessen minket.
Mintha csak imának is beillõ kijelentésére válaszolna,
hatalmas alak ugrott le könnyedén egy közeli fáról, és
Orandóhoz ment. Muzimo volt az. Széles vállán egy an-
tiloptetemet cipelt. Az antilopon ott ült Nyamwegi
szelleme és éles hangon rikoltozott, hogy fölhívja a
figyelmet hõstettére. - Nézzétek, micsoda zsákmányt
ejtettünk. - Muzimón kívül senki sem értette, de ez nem
zavarta Nyamwegi szellemét, mivel õ ezt nem tudta. Azt
hitte, nagyon jó benyomást tesz az emberekre, és
meglehetõsen büszke volt magára.
- Hol jártál, Muzimo? - kérdezte Orando. - Néhányan azt
mondták, Sobito végzett veled.
Muzimo vállat vont.
- Szavakkal nem lehet ölni. Sobito tele van szavakkal.
- Megölted Sobitót? - kérdezte egy öregember.
- Nem láttam Sobitót, mióta Kudu, a nap visszabújt
odújába tegnap este - felelt Muzimo.
- Eltûnt a faluból - mondta Orando. - Azt hittük,
talán...
- Vadászni voltam. A ti ételetek nem jó, elrontjátok a
tûzzel. - Ezzel leguggolt egy fa tövébe, levágott egy
71

darabot zsákmányából és morogva enni kezdett. A harcosok

borzadva nézték, és jó messzire húzódtak tõle.
Ahogy az óriás végzett a falatozással, nagyokat
nyújtózkodott, és mindenkinek Simba, az oroszlán jutott
eszébe.
- Muzimo készen áll - jelentette be a fehér férfi. -Ha az
utengák is készek, induljunk.
Orando összegyûjtötte harcosait. Kiválasztotta a
kapitányokat és kiadta a meneteléssel kapcsolatos
parancsokat. Mindez némi idõt vett igénybe, mert mindent
megvitattak és a vitában mindenki részt vett, attól
függetlenül, hogy érintette-e a dolog vagy sem.
Muzimo csendesen félrehúzódott. Elgondolkodott ezeken az
embereken. Elgondolkodott magán is. Testileg nagyon
hasonlítottak egymáshoz, azonban a színbe-li eltérésen
túl más dolgokban is különbözött tõlük; látható és
érezhetõ dolgokban. Nyamvegi szelleme is hasonlított rá,
és ezekre az emberekre, de nála is volt egy hatalmas
különbség. Muzimo zavartan ráncolta szemöldökét.
Halványan fölrémlett benne valami emlék, talán a rejtély
kulcsa, de nem tudta; megragadni. Homályosan felrémlett
valami a múltjából, de nem tudta fölidézni. Csak arra
emlékezett, amit azóta tett vagy látott, hogy Orando
kiszabadította a rádõlt fa alól. Azonban föltûnt neki,
hogy minden, látszólag új dolgot azonnal fölismert - az
embereket, az okapit, az antilopot, minden négylábút és
madarat, amit meglátott, meghallott vagy szagról
megérzett. A veszélyhelyzetekben is azonnal föltalálta
magát.
Sokat töprengett ezeken a dolgokon (olyan sokat, hogy a
túlfeszített gondolkodás idõnként már fárasztot-ta), és
arra a következtetésre jutott, hogy valahol, vala-
72
mikor bizonyára mindent átélt. Mintegy mellékesen
kérdezõsködött Orandótól a múltja felõl, és megtudta,
hogy a fiatal harcos kora gyermekkorától fogva
meglehetõsen sok mindenre emlékezett. Muzimo csak az
elmúlt néhány napot tudta felidézni. Végül úgy döntött,
hogy nyilván ez a lelkiállapot jellemzi a szellemeket, és
mert ebben annyira elütött az emberektõl, úgy gondolta,
ez egyértelmû bizonyítéka szellem voltának. A
különállóság érzésével, megvetõen figyelte az emberek
bohóckodását. Összefont karral, csöndben félrehúzódott,
és láthatóan ugyanannyira hidegen hagyta a civakodás,
mint a vállán ülõ Nyamwegi szellemének fecsegése és
zsémbelése.
Lassan azonban a zajos horda valamiféle menetoszlopba
állt és a nevetõ, sikongató asszonyok és gyerekek között
elindultak kalandos útjukra. Mindazonáltal akkor kezdték
valóban komolyan venni a dolgot, amikor kísérõik
visszafordultak, bár Lupingu károgása az elkerülhetetlen
katasztrófáról egy percre sem engedte, hogy feledjék,
mibe fogtak bele.
Három napig mentek megállás nélkül, Orando vezetésével és
Muzimo felügyelete alatt. A harcosok egyre vidámabbak
lettek, ahogy közeledtek céljukhoz. Lupin-gut egyszerûen
kinevették. Úgy tûnt, minden rendben lesz. Muzimo azt
mondta nekik, hogy már nagyon közel járnak a
párducemberek falujához, és hogy másnap reggel elõremegy
felderítõnek.
A negyedik nap hajnalán mindenki föllelkesült, mivel
Orando folyamatosan szította haragjukat Nyamwegi
gyilkosaival szemben. Mély hatást gyakorolt az emberekre,
hogy velük volt Nyamwegi szelleme védelmezõ-
73

ként és Orando saját muzimója, aki biztosítja a

gyõzelmet.
Éppen a tábortûz körül guggoltak, amikor valaki
észrevette, hogy Lupingu eltûnt. Alaposan átkutatták a
tábort, de nem került elõ, így azonnal megállapították,
hogy miután megközelítették az ellenséget, félelmében
megszökött. Hangosan elítélték és mélyen megvetették eme
gyávaságot. Még akkor is errõl beszéltek, amikor Muzimo
és Nyamwegi szelleme csendesen eltûnt a fák között a
párducemberek falujának irányában. <
A lányt egy erõs, fiatal bennszülött vezette, vonszolta a
nyakába kötött rostkötél végénél fogva. Elõttük egy
öregember mutatta az utat, mögöttük egy másik fiatalember
zárta a sort. Mind a három férfi különös párduc -bõr-
"ruhát" viselt. A ravaszul megemelt leopárdfej szorosan
simult gyapjas fejükre. Ujjaik görbe acélkarmokban
végzõdtek. Fogaikat hegyesre reszelték, arcukra ijesztõ
mintákat festettek. Hármuk közül az öreg volt a
legborzalmasabb. Õ volt a fõnök. A másik kettõ szolgai
módon teljesítette minden parancsát.
A lány keveset értett a beszélgetésükbõl. Fogalma sem
volt, milyen sorsot szánnak neki. Eddig nem bántották, de
sejtette, hogy valami szörnyûség vár rá az út végén. A
fiatalember, aki vezette, idõnként durva volt, ha meg-
megbotlott, de soha nem bántotta igazán. Azonban a
harcosok iszonyú kinézete is a legrosszabb jövõre
engedett következtetni; ráadásul a lánynak újra meg újra
eszébe jutott, hogyan mészárolták le a hûséges feketét,
akit a táborban hagytak védelmére.
Errõl aztán eszébe jutott a fehér ember, aki otthagyta az
õrt. Félt attól az embertõl, nem bízott benne, és meg
akart tõle szabadulni. Most mégis arra vágyott, bárcsak
74
ott lehetne a táborában. Persze nem rajongott érte
jobban, mint eddig, egyszerûen csak õt tartotta a
kisebbik rossznak a kettõ közül. Ahogy visszagondolt já,
egy mo-dortalan bunkót látott maga elõtt, a
legellenszenvesebb embert, akivel valaha találkozott.
Mégis volt benne valami, ami fölkeltette a kíváncsiságát.
Beszéde alapján biztos, hogy nem volt tanulatlan ember,
ruházata és viselkedése miatt viszont a legalacsonyabb
társadalmi osztályba tartozhatott volna. A lány igencsak
sokat gondolkodott rajta, azonban a férfi továbbra is
megfejthetetlen rejtély maradt.
Elrablói két napon keresztül ismeretlen ösvényeken
haladtak vele. Nem mentek el.falvak mellett és semmilyen
emberi lénnyel nem találkoztak. Végül, a második nap vége
felé egy folyó partján épült, sánckerítéssel körülvett
nagy faluhoz értek. A bejáratot eltorlaszoló nehéz kapu
zárva volt, bár még nem ment le a nap. Aztán ahogy
közelebb értek, az öregember néhány szót váltott az
õrökkel, akik utat nyitottak nekik.
A párducemberek fõhadiszállásán, Gato Mgungu falujában
voltak. Gato Mgungu egy valaha hatalmas törzs fõnöke
volt, de mostanra annyira megfogyatkoztak, hogy ezzel az
egy faluval dicsekedhettek. Azonban a fõnök egyúttal a
párducemberek vezére is volt, és így sokkal nagyobb - és
sötétebb - hatalommal rendelkezett, mint némely fõnök,
akik pedig jóval több falu és ember fölött parancsoltak.
Ez részben annak a ténynek volt köszönhetõ, hogy az
embereket egymástól független törzsekbõl és falvakból
verbuválták, továbbá a merev és könyörtelen törvények
alapján Gato Mgungu olyan fokú hûséget várt el
embereitõl, mely fölülmúlta saját törzsük és családjuk
iránti vonzalmukat is. így a fõnöknek
75

vagy százötven kilométeres körzetben éltek követõi, akik

informálták az ottani tervekrõl, és akiknek a
párducemberek fõnökének parancsára akár saját véreikkel
is végezniük kellett.
Csak Gato Mgungu falujában tartozott mindenki a titkos
szektához, más falvakban legföljebb csak sejtették, kik a
követõi a rettegett és gyûlölt társaságnak. Ha valakirõl
kétséget kizáróan kiderült, hogy párducember, akkor az
illetõ rendszerint gyors és titokzatos véget ért. Ugyanis
annyira gyûlölték õket, hogy a fiú megölte volna az
apját, ha megtudja, hogy az a titkos szekta tagja. Ám
annyira féltek tõlük, hogy csak titokban merték
elpusztítani a gyanúsítottat, hogy elkerüljék a többiek
bosszúját.
A távoli területekrõl érkezõ párducemberek az
áthatolhatatlan õserdõ mélyén tartották iszonytató
rítusaikat, kivéve azon alkalmakat, amikor Gato Mgungu
falujába jöttek, melynek szomszédságában állt a
templomuk. Most is ilyen okból gyûltek össze a harcosok
és az a viszonylag kevés nõ és gyermek, akiket a lány
észrevett, miközben végigrángatták a fõutcán.
Az elfajzott, gonosz, hegyes fogú hárpiák darabokra
tépték volna, ha õrei nem avatkoznak közbe, s lándzsáik
nyelével nem szorítják vissza õket, amíg végre az
öregember beszélhetett hozzájuk. Dühösen beszélt és
felsõbbséggel, s az asszonyok nyomban visszahúzódtak, bár
haragos, undok pillantásokat vetettek a fogolyra. A lány
nem sok jót olvasott ki tekintetükbõl arra az esetre, ha
netán a kezükbe kerülne.
Azután szoros õrizettel végigvezették a harcosok között
egy nagy kunyhóhoz, mely elõtt öreg, ráncos, nagy hasú
fekete üldögélt. Õ volt Gato Mgungu, a párducem-
76
berek fõnöke. A négy ember közeledtén felnézett, és a
fehér nõre pillantva hirtelen érdeklõdés villant véres
szemében, mely általában üresen nézett elõre a vörös és
duzzadt szemhéjak közül. Ekkor a fõnök fölismerte az
öregembert és megszólította.
- Ajándékot hoztál nekem, Lulimi? - kérdezte.
- Lulimi valóban ajándékot hozott - felelt az öreg -, de
nem egyedül Gato Mgungunak.
- Ezt hogy érted? - A fõnök mogorván fölvonta a
szemöldökét.
- Az egész törzsnek és a Párducistennek hoztam ajándékot.
- Gato Mgungu nem osztja meg másokkal a rabszolgáit -
morgott a fõnök.
- Nem is rabszolgát hoztam - vetette oda Lulimi.
Nyilvánvalóan nem félt különösebben Gato Mgungutól. És
miért is félt volna, hiszen magas posztot töltött be a
párductörzs papságában.
- Akkor miért hoztad a falumba ezt a fehér nõt? Közben a
kíváncsiskodók félkörbe gyûltek mögöttük;
nyújtogatták a nyakukat, hogy lássák a foglyot, és
hegyezték a fülüket, hogy minden szót halljanak kicsiny
világuk két nagy emberének beszélgetésébõl. Lulimi örült
a nézõknek, mivel mindig szeretett hiszékeny és tudatlan
nézõk figyelmének középpontjában állni. Lulimi pap volt.
- Három nappal ezelõtt az erdõben éjszakáztunk, messze
Gato Mgungu falujától és a Párducisten templomától. -
Észrevette, hogy hallgatói máris fölkapták a fejüket. -
Sötét volt az éjszaka. Az oroszlán és a leopárd ébren
kószált, nagy tüzet raktunk, hogy távol tartsuk õket.
Éppen nekem kellett õrködni, a többiek aludtak.
77

Hirtelen egy zöld szempárt vettem észre a tûz mellett.

Úgy parázslott, mint a szén. Közeledett, és én
megijedtem. De mozdulni sem tudtam. Képtelen voltam
kiáltani. A nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. Nem tudtam
kinyitni a szám. Egyre közelebb és közelebb villogott az
a szörnyû szempár, míg közvetlenül a tûz mellett hatalmas
leopárdot láttam. Ez volt a legnagyobb példány, akivel
találkoztam. Azt hittem, eljött a vég, és meg kell
halnom.
Már vártam, mikor ugrik rám, de nem ugrott. Ehelyett
kinyitotta a száját és beszélni kezdett. - A hallgatóság
levegõ után kapkodott a megdöbbenéstõl, míg Lulimi
hatásszünet tartott.
- Mit mondott? - kérdezte Gato Mgungu.
- Az mondta: "Én a Párducisten testvére vagyok. Õ
küldött, hogy keressem meg Lulimit, mert õ bízik Luli-
miban. Lulimi nagyszerû ember, bátor és bölcs. Senki sem
tud annyit, mint Lulimi."
Gato Mgungu kérdõn nézett rá.
- A Párducisten elküldte utánad a testvérét csak azért,
hogy ezt elmondja neked? .
- Mást is mondott, sok mindent. Néhányat elmondhatok, de
van olyan is, amikrõl sohasem beszélhetek. Ezekrõl csak
a Párducisten, a testvére és Lulimi tudhat.
- Mi köze ennek az egésznek a fehér nõhöz? - kérdezte
Gato Mgungu.
- Mindjárt odaérünk - felelte szárazon Lulimi. Nem
rajongott a efféle közbeszólásokért. - Ezután a
Párducisten testvére az egészségemrõl érdeklõdött, majd
azt mondta, másnap menjek el egy bizonyos helyre, ahol
találok egy fehér nõt. Egyedül lesz az õserdõben, csak
egy férfi lesz vele. Azt parancsolta, öljem meg a fekete
fér-
78
fit, a nõt pedig hozzam el a templomába, hogy a
párductörzs papnõje legyen. Lulimi ezt fogja tenni. Ma
este elviszi a fehér papnõt a nagytemplomba. Szólottam.
Egy pillanatig döbbent csend volt. Gato Mgungu nem
látszott túl boldognak, de Lulimi nagyhatalmú pap volt,
akire fölnézett a köznép, ráadásul hátborzongató
meséjével tovább növelte tekintélyét. Gato Mgungu eléggé
ismerte az embereket ahhoz, hogy ezt tudja. Meg aztán jó
politikusként a jövõre is gondolt. Tudta jól, hogy Imi-
geg, a fõpap már nagyon öreg és nem húzza sokáig, és
Lulimi nyilvánvalóan a helyébe lép, hiszen már évek óta
szövögeti terveit.
Na most egy olyan fõpap, aki kedveli Gato Mgungut, sokat
tehet annak érdekében, hogy növelje a fõnök hatalmát és
tekintélyét, esetleg még a bevételét is, míg egy
ellenséges fõpap fenyegetheti a karrierjét. így aztán
Gato Mgungu, felfogva a nyilvánvaló üzenetet, megragadta
az alkalmat, hogy lefektesse a jövõbeni barátság és
megértés alapjait kettõjük között, bár tudta, hogy Lulimi
egy vén lókötõ, a története pedig teljesen légbõl kapott.
Sok harcos, akik fõnökük korábbi viselkedésében éreztek
bizonyos szembenállást Lulimival, láthatóan csak valami
jelre vártak vezetõjüktõl. Ha Gato Mgungu ugrik, ugyanúgy
ugrott volna a harcosok többsége. Azonban amikor eljön a
nap, és utódot kell választania Imigegnek, a papok hozzák
meg a döntést, és Gato Mgungu tudta, hogy Lulimi nem
felejt.
Minden szem a fõnökre szegezõdött, ahogy megköszörülte
királyi torkát.
- Meghallgattuk Lulimi történetét - mondta. - Mindannyian
ismerjük Lulimit. Saját falujában nagy varázs-
79

ló. A Párducisten templomában Imigeg után nincs nála

hatalmasabb pap. Semmi különös nincs benne, hogy a
Párducisten testvére beszélt vele. Gato Mgungu csak egy
harcos. Õ nem beszélget istenekkel és démonokkal. Ez nem
a harcosok dolga, hanem a papoké. Elhisszük Lu-limi
minden szavát, de hadd vigyük el mi a fehér nõt a
templomba. A Párducisten és Imigeg majd eldönti, hogy az
õserdei leopárd igaz szavakat mondott-e Luliminek vagy
sem. Bölcs szavakat mondtam, ugye Lulimi?
- Gato Mgungu, a fõnök mindig bölcs szavakat mond -
felelt a pap, aki titkon örült, hogy a fõnök viselkedése
nem volt ellenséges, ahogy várta. így a lány sorsát
korrupt világi és egyházi politikusok mohósága döntötte
el, amibõl arra következtethetünk, hogy a tudatlan Közép-
Afrika bizonyos szempontból ugyanolyan civilizált, mint
mi.
Miközben megkezdõdtek az elõkészületek, hogy a lányt a
templomba vezessék, egy izzadt, kifulladt harcos érkezett
a falu kapujához. Megállították, de miután a titkos
jellel megmutatta, hogy a párductörzshöz tartozik,
beengedték. Izgatottan karattypltak a kapunál, az újonnan
érkezett azonban minden kérdésre azt mondta, hogy. sürgõs
ügyben azonnal beszélnie kell Gato Mgunguval, és
hamarosan a fõnök elé vezették.
Itt ismét megadta a párductörzs titkos jelét és a
fõnökhöz fordult.
- Milyen üzenetet hoztál? - kérdezte az utóbbi.
- Néhány órás gyaloglásra innen száz utenga harcos áll
készenlétben Lobongo fiának, Orandónak a vezetésével,
hogy megtámadja a faludat. A kibbui Nyamwegit akarják
megbosszulni, akit a törzs tagjai öltek meg. Ha most
rögtön küldesz harcosokat, hogy álljanak lesben az
80
ösvény mentén, tõrbe csalhatják az utengákat és
mindannyiukkal végezhetnek.
- Merrefelé van a táboruk?
A hírnök pontosan meghatározta a helyet. Ezután Gato
Mgungu hívatta egyik alvezérét és megparancsolta, hogy
gyûjtsön össze háromszáz harcost és induljon a
betolakodók ellen, majd ismét a hírnökhöz fordult.
- Ma este ellenségeinkbõl lakomázunk - morogta -, te
pedig Gato Mgungu mellett fogsz ülni és megkaphatod a
legfinomabb falatokat.
- Nem maradhatok itt - felelt a hírnök. - Vissza kell
térnem oda, ahonnan jöttem, különben gyanúba keverednék,
hogy én hoztam a híreket.
- Ki vagy te? - kérdezte Gato Mgungu.
- Lupingu vagyok, a Watenga-földi Kibbuból -mondta
a hírnök.
7.
A fogoly
Bár a lány semmit sem értett abból, amit körülötte
beszéltek, a hírnök érkezése utáni izgalomból és
sürgésforgásból megérezte, hogy mi lehet a dolgok
hátterében. Látta a fegyvereiket fölkapkodó harcosokat,
látta, hogy elhagyták a falut. Szíve mélyén reménykedett,
hogy talán az érte küldött mentõosztag ellen indultak. A
józan ész mást diktált, azonban a remény minden
ésszerûséggel szemben szalmaszálba kapaszkodik.
81
H

Amint a harcosok elmentek, ismét a lány került a figyelem

középpontjába. Lulimi fontossága tudatában pattogott.
Jobbra és balra rendezte az embereket. Húsz férfi képezte
a kíséretet, pajzzsal, lándzsával és evezõvel. Lulimi
vezetésével kimasíroztak a kapun és lementek a
folyópartra. Itt a lányt betették egy nagy kenuba, amit
csendesen tettek vízre, hiszen tudták, hogy az ellenség a
közelben rejtõzik. A szokásoktól eltérõen most nem
kiabáltak és énekeltek. Csendesen engedték vízbe
evezõiket és csendesen siklottak le a sodrással a széles
folyó falu felõli prtjának közelében maradva.
Szegény kis Káli Bwana! Nyakáról levették a kötelet;
félelemmel vegyes tisztelettel bántak vele, hiszen õ lesz
a Párducisten fõpapnõje. Errõl azonban õ maga semmit sem
tudott. Csak töprengett, miközben a kétségbeeséstõl
bénultan nézte a visszafelé suhanó folyópart dús
növényzetét. Vajon hová viszik? Milyen szörnyû sors vár
rá? Észrevette a kíséret csendes sietségét, eszébe jutott
a hírnök érkezését követõ izgalom és a harcosok kapkodó
kivonulása.
Ezek a tények együtt mind azt sugallták, hogy
megpróbálják elrejtem a mentõosztag elõl. De ki
szervezett volna expedíciót a fölkutatására? Ki tudott
szorult helyzetérõl? Csak az a szakadt ruhás, keserû
férfi. És ugyan mit tehetne érte az a fickó, ha
egyáltalán eszébe jutott? A lány számára nyilvánvaló
volt, hogy az az alak egy szegény, értéktelen csavargó.
Egész hadereje két bennszülöttbõl áll. Saját tábora,
elmondása szerint több napi járásra volt a lányétól. Az
elrablása óta eltelt idõ alatt nem szerezhetett
erõsítést, ha egyáltalán létezett ilyesmi, amit, a lány
kétségbe vont. El sem tudta képzelni, hogy a
szegénységnek ez a szerencsétlen példánya bármilyen
82

készletekkel rendelkezzen. így ebbõl a forrásból nem

remélhetett segítséget - a remény mégsem hunyt ki benne.
Végsõ esetben az ember mindig bízhat a csodában.
Két-három kilométeren keresztül száguldott lefelé a kenu,
az evezõk óramû-pontossággal hajtották elõre, és szinte
tökéletes csöndben. Azután egyszer csak az evezõsök
visszafogták a tempót és a csónak orrát a part felé
fordították. A lány egy mellékfolyót vett észre
közvetlenül elõttük. Ennek a lusta vizébe kanyarodott a
kenu.
Hatalmas fák borultak a keskeny, kanyargós patak fölé. A
törzseket buja aljnövényzet fojtogatta; kúszónövények
borították a mohos ágakat és lógtak a mozdulatlan
levegõben, egészen a víz színéig. Színpompás virágok
törték meg a lombok zöldjét. Gyönyörû volt a táj, de
titokzatosság és halál lengte körül, mint valami káros
kigõzölgés. A lány számára olyan volt, mint mikor egy
csodás arc mögött romlott lélek rejtõzik. A csend és a
rothadás szagától nehéz levegõ nyomasztotta.
Közvetlenül elõttük egy korhadt fatörzsrõl hosszú, sima
test csúszott a lassú vízbe. Egy krokodil. Ahogy a kenu
halkan siklott a félhomályban, a lány észrevette, hogy a
folyócska hemzseg ezektõl az undorító hüllõktõl, és ez
csak tovább fokozta a szívére nehezedõ nyomást.
Azzal próbálta fölvidítani magát, hogy a menekülés
halvány lehetõségére gondolt, amit azóta táplált és
dédelgetett magában, amióta oly sietve elhozták a
faluból. Lelki nyugalma szempontjából szerencsés volt,
hogy nem tudta, hová viszik és azt sem, hogy az egyetlen
odavezetõ út ez a krokodiloktól hemzsegõ patak. Semmilyen
más út nem vezetett keresztül a sûrû õserdõn a
Párducisten okosan elrejtett temlomához. Csakis ezen a
bû-
84
zös folyón lehetett odajutni, és ezt az utat sem ismerete
senki halandó, aki nem tartozott a párducemberek
törzséhez.
Néhány kilométer megtétele után a lány közvetlenül
elõttük, a jobb parton egy nagy, nádfedeles épületet vett
észre. Miután az utóbbi néhány hónapban nem látott
nagyobb házat, mint a bennszülöttek kunyhói, megdöbbent
az építmény méreteitõl. Hatvan méter hosszú, tizenöt
méter széles és tizenöt méter magas volt. A folyóval
párhuzamosan építették, fõbejárata a feléjük esõ végén
helyezkedett el. Széles veranda nyúlt végig az épület
teljes hosszában, a folyó felõli oldalon. Az egész
szerkezetet három méter magas cölöpökre emelték. A lány
nem tudhatta, hogy ez a Párducisten temploma, melynek
fõpapnõjévé szemelték ki.
Ahogy a kenu közeledett az épülethez, bentrõl emberek
jöttek ki. Lulimi, aki eddig a csónak alján guggolt,
fölállt és odakiáltott valamit a verandára sietõknek. A
rend jelszavát mondta nekik, amire az õrök válaszoltak,
és a kenu kiköthetett a parton.
Néhány kíváncsi pap vette körül Lulimit és a lányt,
miközben fölmentek a templom lépcsõjén a groteszk
képekkel kifaragott bejárathoz, és beléptek a
félhomályba. A lány egy nyitott fedélszékû, hatalmas
teremben találta magát. A támpilléreken borzasztó
álarcok, pajzsok, lándzsák, kések és emberi koponyák
lógtak. Durván faragott bálványok álltak mindenütt. A
legtöbb valami állatfejû embert ábrázolt, de olyan
kezdetlegesre sikerültek, hogy a lány nem tudta
eldönteni, milyen állatot szimbolizálnak. Úgy látta,
talán párduc lehet.
A terem túlsó végében egy emelvényféle derengett, amely
valójában agyaggal fedett dobogó volt. Ezen egy
85

fél méter magas, másfél méter széles és három méter

hosszú kisebb emelvény állt, melyet állatbõrök
borítottak. Az emelvény hosszanti tengelyének közepére
hátul egy emberi koponyában végzõdõ rudat állítottak. A
lány akkor még nem tulajdonított jelentõséget ennek a
részletnek; késõbb aztán jó oka volt élénken felidézni.
Miközben Lulimi a dobogó felé vezette, hátulról egy
öregember lépett ki a fal egyik nyílásából, és feléjük
indult. Undorító ábrázatát még jobban hangsúlyozta
haragos tekintete, mellyel végigmérte a lányt. Aztán
ahogy vén szeme észrevette Lulimit, a felismerés halvány
sugara pislákolt benne.
- Te vagy az? - motyogta. - De miért hoztad ide ezt a
fehér nõt? Ki ez? Áldozat?
- Figyelj rám, Imigeg - suttogta Lulimi -,'és gondolkozz.
Emlékezz a jóslatodra.
- Milyen jóslatomra? - kérdezte a fõpap nyafogó hangon.
Nagyon öreg volt, és idõnként megtréfálta a memóriája,
bár ezt nem szívesen ismerte el.
- Valamikor régen azt mondtad, egy napon fehér fõ-papnõ
ül melléd és a Párducisten mellé a templom trónusán. Most
beteljesül a jóslatod. Lulimi elhozta neked a fehér
papnõt, ahogy jövendölted.
Imigeg semmi ilyen jellegû jóslatra nem emlékezett, azon
egyszerû oknál fogva, hogy nem is mondott ilyesr mit. De
Lulimi ravasz vén róka volt, és jobban ismerte Imigeget,
mint a fõpap magát. Tudta, hogy az öregnek egyre rosszabb
a memóriája, ugyanakkor azt is tudta, hogy nagyon
érzékenyen érinti ez a kérdés, olyannyira, hogy soha nem
merné letagadni, hogy olyat mondott, amit Lulimi neki
tulajdonít.
86
Luliminek megvolt rá az oka, miért vágyott fehér papnõre.
Nem volt teljesen világos, milyen elõnye származhat
ebbõl, de hát a papok lelki folyamata gyakran érthetetlen
a földi halandók számára. Talán egy hollywoodi
reklámügynöknek világos lett volna a szándéka; azonban
akárhogy is, a mód, ahogyan biztosította a fehér papnõ
elfogadását, tökéletesen sikeresnek bizonyult.
Imigeg bekapta a csalit, a horgot, a zsinórt, de még a
nehezéket is. Szinte meghízott fontossága tudatától.
- Imigeg beszél a démonokkal és szellemekkel -mondta -,
õk mindent elmondanak neki. Amint a Párducisten és papjai
emberi húshoz jutnak, a fehér nõ a rend papnõje lesz.
- Tehát a közeljövõben - jelentette be Lulimi.
- Honnan tudod? - kérdezte Imigeg.
- Eljött hozzám a muzimóm és azt mondta, Gato Mgungu
harcosai ma elindulnak és mindenki számára elegendõ
hússal térnek vissza.
- Remek - kiáltott föl Imigeg -, pontosan ezt jósoltam
tegnap az alsóbbrendû papoknak.
- Tehát ma este - mondta Lulimi. - Most pedig nyilván fel
akarod készíteni a fehér nõt.
Imigeg a javaslat hallatán összeütötte a tenyerét, mire
papok jelentek meg.
- Vigyétek a nõt a papnõk szállására - parancsolta
egyiküknek. - Õ lesz a rend fõpapnõje. Mondd meg ezt
nekik, és hogy készítsék fel. Azt is mondd meg, hogy
Imigeg õket teszi felelõssé a biztonságáért.
A pap az emelvény mögötti nyíláson keresztül egy
folyosóra vezette a lányt, melybõl mindkét oldalon szobák
nyíltak. Az egyik ajtóhoz mentek, a férfi belökte a
foglyot, majd maga is belépett. A nagy helyiségben egy
tu-
87

cat, majdnem teljesen meztelen nõ volt. Szinte mind

fiatalnak látszott, csak egy fogatlan vén csoroszlya volt
köztük, és a pap ahhoz intézte szavait.
Amint beléptek, a nõk dühösen és vészjóslóan indultak a
fehér lány felé, azonban a kísérõ elsõ szavára
elcsendesedtek.
- Õ a Párducisten új fõpapnõje - jelentette be. - Imi-geg
azt parancsolta, készítsétek föl az esti szertartásra. Ha
bármi bántódása esik, titeket terhel a felelõsség és jól
ismeritek Imigeg haragját.
- Bízd rám - motyogta a vénasszony. - Sok esõ esett,
mióta a templomban szolgálok, de még soha nem
csillapíthattam a Párducisten éhségét.
- Túl öreg és kemény vagy - morgott az egyik fiatalabb
nõ.
- Te meg nem - vetette oda a csoroszlya. - Eggyel több
ok arra, hogy ne dühítsd föl Imigeget vagy akár Mumgát.
Menj - utasította a papot. - A fehér nõ biztonságban lesz
Mumgánál.
Ahogy a férfi távozott, körülvették a lányt. Arcuk
eltorzult a gyûlölettõl. A fiatalabbak szaggatni kezdték
a ruháját. Ide-oda taszigálták, közben izgatottan
karattyol-tak, de karomszerû körmeik karmolásain kívül a
lánynak nem esett bántódása.
Káli Bwanának fogalma sem volt, miért hozták ide, s
ugyanilyen kevéssé ismerte a nõk szándékait. Viselkedésük
nem sok jót ígért, és úgy gondolta, végül meg fogják
ölni. Visszataszító arcuk, hegyesre reszelt, sárga
fogaik, dühös hangjuk és tekintetük semmi kétséget nem
hagyott a helyzete komolyságával, illetve a hárpiák
terveivel kapcsolatban. Nem tudhatta, hogy egy fogvatar-
tói által rettegett hatalom visszatartja õket. Csak
fenyegetõ fellépésüket látta és a durva bánásmódot.
Egymás után tépkedték le róla a ruhadarabokat, míg végül
náluk is meztelenebbül állt közöttük, ezután viszont
békén hagyták, amíg a megszerzett kincsekért harcoltak.
Most tudott elõször kicsit körülnézni. Nyilvánvalóan ez
volt a nõk közös étkezõ- és hálóhelye. Az egyik oldalon
szalmazsákok hevertek. A tetõnyílás alatt agyagtûzhely,
hogy a még mindig szivárgó füst utat találjon az égbe,
bár jó része bennrekedt a szarufák között és fanyar
gázokkal töltötte meg a szobát. A tûzhelyen és körülötte
fõzõedények, agyagedények, fadobozok, gyékénykosarak és
bõrtarsolyok hevertek szanaszét, nagyrészt a hálóhelyek
mellett. A falakba vert szögekrõl különféle díszek és
ékszerek lógtak; gyöngysorok, emberi és leopárdfogakból
készült nyakláncok, rézbõl és vasból kar-, illetve
lábperecek, tollfejékek, bõrbõl és fémbõl készült
melldíszek, és számtalan, sárga alapon fekete foltos
párducbõr ruhadarab. A szobában minden primitív vadságról
árulkodott, teljes összhangban a primitív és vad
lakókkal.
Amikor az utolsó ruhadarabért vívott csata is véget ért,
a nõk ismét a lányra fordították figyelmüket. A vén Mumga
hosszasan beszélt hozzá, de Káli Bwana a fejét rázva
jelezte, hogy egy szót sem ért az egészbõl. Ezután a
vénasszony utasítására a többiek, korántsem finoman,
ismét megragadták. Ledobták az egyik mocskos
szalmazsákra, odavittek mellé egy agyagedényt, s két nõ
elkezdte bekenni valami éktelenül büdös olajjal, ami
talán avas vajból készülhetett. Durva kezek bedörzsölték
ezzel a folyadékkal, míg szinte lenyúzták a bõrét, majd
valami zöld színû, babérlevél szagú löttyöt öntöttek rá,
ami
89

égette, mint a parázs, és ezzel is bedörzsölték, míg a

folyadék el nem párolgóit.
Amikor ezzel végeztek, a gyenge és elgyötört lányt
felöltöztették. Ez a szertartás sok vitával járt, s
néhányszor elküldték maguk közül valakit, hogy
konzultáljon Imigeggel és ruhadarabokat hozzon a templom
más részeibõl. Végül igen elégedettnek látszottak
munkájukkal, és Káli Bwana, aki viselte már Párizs
divatdiktátorainak legnevetségesebb kreációit is, most
úgy nézett ki, mint még soha.
Elõször is párducembriók bõrébõl varrott ágyékkötõt
tettek karcsú derekára, majd pompás, élénksárga alapon
fekete pöttyös prémet vetettek vállára. Ez a ruhadarab
egyik oldalon kecsesen fodrozódva térdig ért, a másikon
pedig rövidebb volt, s párducfarok öv tartotta meg a lány
csípõjén. Emberi fogakból fûzött nyakláncot viselt és
nehéz karpereceket, melyekbõl legalább kettõ arany
lehetett. Fejéke párducbõr és tollak elegyébõl állt, és
teljesen körbevette arcát. Azonban a végsõ simítás volt
számára a legborzalmasabb - aranyból készült, hosszú
karmokat illesztettek ujjaira, olyanokat, amilyenekkel
bátran és reménytelenül küzdõ szolgáját megölték.
így készítették föl Káli Bwanát a párducemberek
iszonytató szertartására, melynek során kegyetlen istenük
fõpapnõjévé akarták avatni.
90
8
Leleplezett árulás
Muzimo az erdõben mászkált. Boldog volt, hogy az ember
nevû zajos és dicsekedõ teremtményektõl távol, végre
magában lehet. Az igaz, hogy Nyamwegi szelleme sem volt
éppen szerény, de Muzimo sosem törõdött vele túlságosan.
Néha megszidta, amiért úgy viselkedik, mint az emberek,
és ilyenkor Nyamwegi szellemé csendben maradt, ameddig
csak bírt; de nem volt túl kitartó típus. Csak akkor
hallgatott huzamosabb ideig, amikor szigorú fény jelent
meg Muzimo szemében, és halkan, félig morogva beszélt -
azonban ez csak akkor fordult elõ, ha valóban csöndre
volt szükség.
Muzimo és Nyamwegi szelleme korán elhagyta az utengák
táborát, hogy megkeressék és kikémleljék a párducemberek
faluját, de az idõ semmit sem jelentett Mu-zimónak. Ha
késznek érzi magát, elvégzi, amiért indult, így történt,
hogy már lassan dél lett, mire megpillantották a falut.
A harcosok már elindultak, hogy megkeressék a Wa-tenga-
földrõl jött ellenséget, s Muzimo nem látta õket, mivel
kerülõvel közelítette meg célját. A lányt is elvitték már
a templomba, bár jelenléte amúgy sem sokat számított
volna Orando õsi szellemének, akit semmivel sem érdekelt
jobban a fehérek sorsa, mint a feketéké.
A falu, amit egy közeli fa lombjának rejtekébõl figyelt,
nem sokban különbözött a csendes Tumbaitól,
91

csak a palánkja volt magasabb és erõsebb. Néhány férfi és

nõ lézengett a fõutcán, elõbbiek a fák árnyékában
lustálkodtak, utóbbiak a nemükre jellemzõ végtelen
munkával voltak elfoglalva, amit világszerte szokásos
módon csak a pletykálkodás könnyített meg kissé.
Muzimót nem nagyon érdekelte a látvány, legalábbis
elsõre. Nem látott sok harcost. Ha száz utenga
meglepetésszerûen támad a falura, könnyen bosszút
állhatnak Nyamwegiért. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a
kapu vastag és magas, zárva tartják és õrök guggolnak
mellette a palánk árnyékában. Arra gondolt, talán éjszaka
kellene próbálkozni, mert akkor néhány ügyes ember
észrevétlenül bemászhat és kinyithatja a kaput a
többieknek. Végül úgy határozott, hogy ezt majd egyedül õ
csinálja. Mert Muzimo számára mi sem egyszerûbb, mint
észrevétlenül bejutni a faluba.
Hirtelen egy nagy kunyhó elõtt összegyûlt csoport
keltette fel a figyelmét. Egy nagydarab embert látott,
akirõl azonnal tudta, hogy csakis a fõnök lehet, aki több
más emberrel beszélt. Azonban nem a fõnök érdekelte,
hanem a csoport egyik tagja. Muzimo azonnal ráismert, és
szürke szeme összeszûkült. Mit csinál Lupingu a
párducemberek falujában? És mit tehetett már eddig?
Lehet, hogy kémkedni jött, és most információt visz Oran-
dónak.
Muzimo csendesen lecsúszott a fáról, amin rejtõzködött,
és fáról fára lendülve Lupingu nyomába eredt, aki mit sem
sejtve a fölötte lebegõ szellemrõl, fürge léptekkel
sietett vissza társaihoz, akiket elárult.
Muzimo nemsokára hangokat hallott a távolból, Lupingu
füle számára hallhatatlan hangokat. Ebbõl tudta, hogy sok
ember közeledik éppen feléjük. Azután már
92

azt is tudta, hogy sietõsen haladó harcosok jönnek.

Közvetlen közel jártak, amikor Lupingu is meghallotta
õket, s berontott a bozótba, hogy elbújjon. ?
Muzimo egy fa ágai között várakozott. Érezte á közeledõk
szagát, de ez a szag ismeretlen volt számára. Harcosok
szaga keveredett a friss vér szagával. Tehát sebesültek
is vannak köztük; csatából jönnek.
Most már látta is õket. Nem utengák voltak, ahogy orra
már jelezte. Feltételezte, hogy párducemberek, és most a
falujukba tartanak. Tehát ezért látott olyan kevés
harcost a faluban. Honnan jönnek? Talán Orando kis
csapatával harcoltak?
Hozzávetõlegesen megszámolta õket, ahogy elmentek alatta.
Majdnem háromszázan voltak, Orandónak pedig csak száz
emberbõl állt a serege. Mégis biztos volt benne, hogy
Orando nem szenvedett súlyos vereséget, mivel nem látott
foglyokat vagy halottakat. Még saját halottaikat sem
hozták magukkal, pedig ha õk gyõznek, mindig megteszik.
Tehát akárkivel harcoltak is - és csak Orandóval
harcolhattak -, az visszaverte õket. De hogyan lehettek
erre képesek az utengák? Nyilván komoly veszteségeik
voltak ekkora túlerõvel szemben. Persze mindez csak
feltevés. Hamarosan megtalálja az utengákat és akkor
kiderül az igazság. Addig viszont szemmel kell tartania
Lupingut, aki még mindig az ösvény mellett rejtõzködött.
Ahogy a párducemberek elhaladtak, Lupingu elõbújt és
folytatta útját, fölötte és kissé mögötte pedig Muzimo és
Nyamwegi szelleme haladt.
Amikor végül az utengák egykori táborához értek, csak a
nemrég lezajlott komor csata nyomait találták ott
94
- az utengákat nem. Lupingu ravasz arcán elégedett
mosollyal nézett körbe. Erõfeszítése tehát nem volt
hiábavaló; a párducemberek legalábbis elûzték az
utengákat, bár számára is teljesen nyilvánvaló volt, hogy
a gyõzelem távolról sem lehetett elsöprõ.
Lupingu egy ideig habozott, vajon régi társait kövesse-e
vagy visszatérjen a faluba és részt vegyen a fehér papnõ
beavatási szertartásán. Végül aztán úgy döntött, hogy
biztonságosabb letz, ha csatlakozik az utengákhoz,
különben hosszan tartó távolléte miatt gyanúba keverheti
magát. Nem tudta, hogy már nem az õ kezében van a döntés,
illetve hogy egy, az övénél sokkal nagyobb hatalom
figyelte minden lépését, mely éppen csak nem olvasott a
gondolataiban, s meggátolta volna visszatérését Gato
Mgungu falujába, és akár erõszakkal is elvitte volna
Orando táborába.
Lupingu továbbügetett az ösvényen az utengákat keresve,
és néhány mérföld után egy õrszem állította meg, akiben
azonnal fölismerte annak a lánynak a bátyját, akinek a
szívét Nyamwegi elrabolta tõle. Minthogy az õrszem is
felismerte, az áruló folytathatta útját. Egy pillanattal
késõbb belépett a táborba, mely hatalmas sündisznóra
hasonlított az elõreszegezett lándzsáktól, mivel az
elgyötört harcosok az õr jelzésére azonnal fölugrottak.
Sebesültek nyögtek a földön, a tíz utenga halottat pedig
a tábor egyik oldalán terítették ki, ahol néhány ember
sekély gödröt ásott nekik.
Záporoztak a kérdések Lupingura, ahogy Orando elé lépett,
és a fickó azonnal látta a dühös és gyanakvó arcokból,
hogy nagyon meggyõzõ történetet kell kitalálnia, ha nem
akar lebukni.
95

Orando kérdõ tekintettel üdvözölte.

- Hol voltál, amíg mi harcoltunk, Lupingu? - kérdezte.
- Én is harcoltam - mondta a kígyónyelvû.
- Nem láttalak - mondott ellen Orando. - Nem voltál ott.
Ma reggel nem találtak a táborban. Hol jártál? De
vigyázz, nehogy hazug legyen a nyelved.
- Az én nyelvem mindig igaz - erõskodött Lupingu. -
Tegnap este azt mondtam nftgamnak: Orando nem kedveli
Lupingut. Mások sem kedvelik Lupingut, mégpedig azért,
mert azt tanácsolta, ne háborúzzanak a párducemberek
ellen. Tehát tennie kell valamit, hogy megmutassa
bátorságát. Tenni kell valamit, hogy megmentse társait a
párducemberektõl.
Még sötét volt, amikor elindultam, hogy felderítsem a
párducemberek faluját, és információt szerezzek Oran-
dónak. De nem találtam meg a falut. Eltévedtem és egy
csomó harcosba botlottam. Nem futamodtam meg. Harcoltam
és meg is öltem három emberüket. Ekkor hátulról lefogtak.
A párducemberek fogságába estem.
Késõbb veletek harcoltak. Nem láthattam a csatát, mert
õreim hátul tartottak, de egy idõ után a párducemberek
megfutamodtak, és tudtam, hogy az utengák gyõztek. A
felfordulásban sikerült megszöknöm és elrejtõznöm. Amint
elmentek, azonnal idesiettem Orando táborába.
Lobongo fia nem volt bolond. Nem hitte el Lupingu
történetét, de nem sejtette az igazságot. Legrosszabb
esetben is csak arra tudott gondolni, hogy Lupingu
gyávaságból szökött el a közelgõ csata elõl, de ezért
majd megkapja a büntetését, azaz társai megvetését és az
asszonyok gúnykacaját, ha visszatér Kibbuba.
96
Orando vállat vont. Fontosabb dolga is volt ennél.
- Ha ki akarod vívni a társaid dicséretét - tanácsolta -,
akkor mellettünk harcolj. - Ezzel elfordult és otthagyta.
Egyszer csak az utengák számára ijesztõ hirtelenséggel
Muzimo és Nyamwegi szelleme ugrqtt közéjük egy fáról.
Ismét vagy hatvan lándzsa ugrált idegesen, tulajdonosaik
pedig készen álltak, hogy támadjanak vagy meneküljenek,
attól függõen, hogy mit kíván a helyzet. Azonban, amikor
látták, ki az, megnyugodtak, és talán kicsit nagyobb
biztonságban érezték magukat, mert két barátságos szellem
jelenléte mindig új erõt adhat a félig-meddig legyõzött
harcosoknak, akik az ellenség visszatérésétõl rettegnek.
- Csatáztatok - mondta Muzimo Orandónak. - Láttam, hogy
a párducemberek megfutamodtak, az embereid mégis úgy
viselkednek, mintha veszítettek volna. Nem értem.
- Nem voltunk felkészülve, amikor lecsaptak ránk -
magyarázta Orando. - Sok emberünket megölték vagy
megsebesítették az elsõ rohamban, de az utengák bátor
harcosok. Összeszedték magukat és visszaverték a
párducembereket, sokat megöltek, sokat megsebesítettek.
Ezután a párducemberek megfutamodtak, mert bátrabban
harcoltunk, mint õk.
Nem vettük õket üldözõbe, mivel túlerõben voltak. A csata
után az embereim attól féltek, hogy még többen jönnek
vissza. Nem akartak többet harcolni. Azt mondták,
gyõztünk és megbosszultuk Nyamwegit. Haza akarnak menni.
Ezért vonultunk vissza ebbe az új táborba. Itt fogjuk
eltemetni a halottainkat. Holnap azt tesszük, amit az
istenek mondanak. Nem tudom.
97

Viszont tudni szeretném, honnan tudták a párducemberek,

hogy itt vagyunk. Kiabáltak és azt mondták, a Párducisten
küldte õket, hogy húst vigyenek a nagy lakomára. Azt
mondtálc, ma este mindannyiunkat megesznek. Ezek a szavak
ijesztették meg az utengákat, és ezért akarnak hazamenni.
- Tényleg tudni akarod, ki mondta meg a párducembereknek,
hogy jöttök és hogy hol táboroztok? - kérdezte Muzimo.
Lupingu szemében ijedtség villant. Hátrálni kezdett az
õserdõ felé.
- Figyeljétek Lupingut - parancsolta Muzimo -, különben
megint elmegy, hogy "földerítse a párducemberek faluját".
- Még szinte be sem fejezte a mondatot, amikor Lupingu
rohanni kezdett. Egy tucat harcos zárta el az útját, és.
minden ficánkolás és tiltakozás ellenére
visszaráncigálták. - Nem isten mondta meg a
párducembereknek, hogy itt vannak az utengák - folytatta
Muzimo. - Fölmásztam egy fára a falujuk mellett és láttam
az árulót, ahogy a fõnökkel beszélt. Nagyon barátságosan
társalogtak, mint két párducember. Követtem, amikor az
illetõ elhagyta a falut. Láttam, hogy elbújt, amikor a
visszavonulókkal találkozott. Követtem az utengák
táborába. Hallottam, hogyan hazudik Orandónak. Muzimo
vagyok. Szólottam.
Bosszúszomjas kiáltások harsantak. Az emberek Lu-pingura
vetették magukat és ütni-verni kezdték. Pillanatok alatt
megölték volna, ha Muzimo közbe nem avatkozik. Fölemelte
a nyomorultat és testével védte, miközben Nyamwegi
szelleme fölugrott egy fára, izgatottan ugrált és
kiabált, teljesen eltelve a haraggal, bár fogalma sem
volt róla, mi ez az egész.
98
- Ne öljétek meg - parancsolta Muzimo határozottan. -
Hagyjátok meg nekem.
? - Az árulónak meg kell halnia - kiabált egy harcos.
- Hagyjátok meg nekem - ismételte meg Muzimo.
- Hagyjátok meg Muzimónak - zárta le a vitát Oran-do, és
a harcosok elégedetlenül bár, de fölhagytak a
kísérletezéssel, hogy megkaparintsák a fickót.
- Hozzatok kötelet - mondta Muzimo -, és kötözzétek meg a
kezét és a lábát.
Amint készséges kezek megtették, amit Muzimo kért, a
harcosok félkörbe álltak elé és Lupingu elé, és
izgatottan várták, hogy megtekinthessék a fogoly halálát,
ami szerintük csakis valami természetfölötti és kegyetlen
módon következhet be.
. Muzimo vállára kapta a férfit. Mindenki figyelte, ahogy
néhány lépés után könnyedén fölugrott, megragadott egy
ágat, és mintha semmit sem cipelne, fölhúzódz-kodott,
majd eltûnt az ágak között és beleolvadt az egyre sûrûbb
árnyékba.
9.
A Párducisten
Közeledett az este. A nap, félig eltakarva a fáktól,
gyorsan haladt a nyugati látóhatár felé. Utolsó sugarai
olvasztott arannyá változtatták a sáros folyó vizét.
Rongyos férfi lépett elõ az erdei ösvényrõl, és két
társával megállt egy széles maniókaföld mellett, melynek
túlol-
99

dalán egy falu magas palánkja vetett hosszú árnyékot. A

kis csapattól jobbra fák határolták a földet, és egészen
a falu túlsó végéig nyúltak.
- Ne menj tovább, Bwana - erõsködött az egyik
bennszülött. - Ez a párducemberek faluja.
- Ez a jó öreg Gato Mgungu faluja - felelt Öreg Csont. -
Sokszor üzleteltem vele.
- Akkor sok emberrel és fegyverrel jöttél, s akkor Gato
Mgungu kereskedõ volt. Most összesen két szolgád van, és
Gato Mgungu most párducemberként fogad.
- Hülyeség! - mondta a férfi. - Nem merne bántani egy
fehér embert.
- Nem ismered õket - vitatkozott a fekete. - A saját
anyjukat is megölnék a húsáért, ha senki nem látja õket.
- Minden jel arra vall, hogy idehozták a lányt - érvelt
Öreg Csont. - Ha párducemberek, ha nem, én bemegyek a
faluba.
- Én nem akarok meghalni - mondta a fekete.
- Én sem - csatlakozott a társa.
- Akkor várjatok meg az erdõben. Addig várjatok, amíg
reggel a fák árnyéka visszahúzódik a palánkról. Ha nem
lennék itt, menjetek vissza a táborba a fiatal bwa-nához
és mondjátok meg neki, hogy meghaltam.
A bennszülöttek a fejüket rázták.
- Ne menj be, Bwana. A fehér nõ nem a feleséged, nem az
anyád és nem is a húgod. Miért kellene meghalnod egy
nõért, akihez semmi közöd?
Öreg Csont is csak a fejét rázta. - Úgysem érthetitek. -
Elgondolkozott, hogy õ maga érti-e. Valahogy úgy érezte,
hogy nem a józan ész irányítja az erõt, mely továbbviszi,
valami veleszületett tulajdonság lehetett, amely sok-sok
generáción keresztül rögzõdött fajtájá-
100
ban. Úgy hívták, kötelesség. Lehet, hogy egy még nagyobb
erõ is vonzotta, de annak nem volt tudatában. Talán nem
is volt másik erõ. Azonban biztosan volt néhány kisebb
erõ, s ezek közül az egyik a harag, a másik pedig a
bosszúvágy lehetett. De a kétnapos nyomkeresés lehûtötte
a férfit, és csak e miatt a két dolog miatt már nem tette
volna kockára az életét. Egy kevésbé nyilvánvaló, de
sokkal erõsebb késztetés ûzte tovább.
- Lehet, hogy pár perc múlva itt leszek - mondta -, de ha
nem, akkor holnap reggel biztosan. - Kezet rázott az
embereivel.
- Sok szerencsét, Bwana!
- A jó szellemek óvják minden lépésedet, Bwana! Öreg
Csont nyugodt léptekkel ment tovább a manió-
kaföldet megkerülõ ösvényen, a palánkba épített kapu
felé. Vad tekintetek figyelték, ahogy közeledett. Háta
mögött a két szolgának könny szökött a szemébe. A
kerítésen belül egy harcos Gato Mgungu kunyhójához
rohant.
- Egy fehér ember közeledik - jelentette. - Egyedül van.
- Engedjétek be és vezessétek elém - parancsolta a
fõnök.
Ahogy Öreg Csont a kapuhoz ért, kinyitották neki. Néhány
harcost látott, akik nagyjából egykedvuen mérték végig.
Viselkedésük nem tûnt ellenségesnek, de üdvözlésük sem
volt barátságos. Tökéletesen közömbösek voltak. A béke
jelét mutatta nekik, de ügyet sem vetettek rá, ez azonban
nem zavarta Öreg Csontot. Nem érdekelte a harcosok
viselkedése, csak Gato Mgungué, mivel mindenki azt
csinálja, amit õ mond.
101
Siül
- Eljöttem, hogy meglátogassam Gato Mgungu
barátomat - mondta a fehér ember.
- Már vár téged - felelte a harcos, aki érkezését
jelentette a fõnöknek. - Kövess.
Öreg Csontnak feltûnt a faluban lévõ harcosok nagy száma,
Sebesülteket is látott köztük, és azonnal tudta, hogy
csatából jönnek. Remélte, hogy gyõztek, mert ez esetben
jókedvében találhatja Gato Mgungut. Nem kerülték el a
figyelmét a barátságtalan, rosszindulatú pillantások,
miközben a fõnök kunyhója felé haladt. Mindent egybevetve
a falu hangulata távolról sem volt megnyugtató, azonban
most már túl messzire ment ahhoz, hogy visszaforduljon,
ha egyáltalán akart volna.
Gato Mgungu komor bólintással üdvözölte. Egy zsámolyon
ült a kunyhója elõtt, néhány fontosabb embere körében.
Senki nem mosolygott vissza Öreg Csontra és nem
viszonozták barátságos szavait. A hangulat egyáltalán nem
volt rózsásnak nevezhetõ!
- Mit keresel itt? - kérdezte Gato Mgungu.
Eltûnt a mosoly a fehér ember arcáról. Tudta, hogy itt
nincs értelme udvariaskodni. Veszély lógott a levegõben.
Érezte, anélkül, hogy tudta volna az okát, és úgy
gondolta, egy lerohanó támadással kikeveredhet a nehéznek
tûnõ helyzetbõl.
- A fehér lányért jöttem - mondta.
Gato Mgungu megmozdította a tekintetét. - Milyen fehér
lányért? - kérdezte.
- Ne hazudj, még akkor is, amikor kérdezel - csattant
fel Öreg Csont. - A fehér lány itt van. Két napja követem
azokat, akik elrabolták a táboromból. Add vissza.
Szeretnék visszatérni az embereimhez, akik az erdõben
várnak.
102

- Semmiféle fehér lány nincs a faluban - morgott Ga-to

Mgungu -, és fehér emberek különben sem
parancsolgathatnak nekem. Gato Mgungu vagyok, a fõnök.
Itt én parancsolok.
- Márpedig teljesíted a parancsomat, te vén csirkefogó -
fenyegetõzött a másik -, különben rád hozom a katonaságot
és a faludat lesöprik a térképrõl.
Gato Mgungu gúnyosan mosolygott. - Jól ismerlek, fehér
ember. Te, a társad meg hat bennszülött alkotja a
szafaridat. Egy-két puskátok van. Szegények vagytok.
Elefántcsontot loptok. Nem mersz odamenni, ahol a fehér
uralkodók vannak. Börtönbe zárnának. Nagy szavakat
mondasz, de nagy szavakkal nem lehet megijeszteni Gato
Mgungut. Most pedig a foglyom vagy.
- És akkor mi van? - kérdezte Öreg Csont. - Mit akarsz
velem csinálni?
- Megöllek - felelt Gato Mgungu. A fehér ember elnevette
magát.
?- Nem csinálsz te olyat, legalábbis ha nem ment el a
józan eszed. A kormány fölégetné a faludat, téged pedig
fölakasztanának, amint kiderül.
- Nem derül ki - vágott vissza a fõnök. - Vigyétek.
Vigyázzatok, nehogy megszökjön.
Öreg Csont végignézett a körülötte ülõk sunyi, ellenséges
arcán. Ekkor vette észre Bobolót, akivel hosszú ideje jó
viszonyban volt. Két harcos ragadta meg kemény kézzel,
hogy elvezesse.
- Várjatok! - kiáltotta, és félrelökte a két fickót. -
Hadd beszéljek Bobolóval. Neki biztosan van annyi esze,
hogy véget vessen ennek az õrültségnek.
- Vigyétek! - ordította Gato Mgungu.
104
A harcosok ismét megragadták, és mivel Bobolo semmit sem
tett a védelmében, a fehér vadász minden további
ellenkezés nélkül hagyta magát elvezetni. Miután elvették
a fegyvereit, egy leírhatatlanul mocskos kunyhóba
vezették, alaposan megkötözték, és egyetlen õrt hagytak,
aki az alacsony bejárat elõtt guggolt. Viszont zsebkését
elfelejtették kivenni térdnadrágja zsebébõl.
Öreg Csont meglehetõsen rosszul érezte magát. A kötelek
vágták a csuklóját és bokáját. A kunyhó talaja kemény
volt és egyenetlen, a helyiség hemzsegett a csú-szó-
mászó, csípõs lényektõl. Fojtogató bûz terjengett. A
testi kényelmetlenségeken túl a kilátások lelkileg
viselték meg. Kezdte kétségbe vonni Don Quijote-i
tettének bölcsességét, és szemrehányást tett magának,
amiért nem hallgatott követõi tanácsára.
Azonban ahogy eszébe jutott a lány és a szörnyû helyzet,
amiben van, ha még él egyáltalán, meggyõzte magát, hogy
bár nem járt sikerrel, nem tehetett mást. Élénken élt az
emlékezetében a kép, ahogy utoljára látta, felidézte
tökéletes arcát és alakját. Tudta, ha képes lesz
megszökni Gato Mgungu falujából, nagyobb veszélyekkel is
szembeszállna azért, hogy megmenthesse.
Még mindig a lány körül jártak gondolatai, amikor
hallotta, hogy valaki beszélget az õrrel, és egy
pillanattal késõbb egy belépõ alak körvonalait látta.
Éjszaka volt már, csak a tüzek és a fõnök kunyhója elé
leszúrt fáklyák adtak némi fényt. Börtöne majdnem teljes
sötétségbe borult. Nem tudta kivenni
látogatója.arcvonásait. Eszébe jutott, hátha hóhéra jött,
hogy végrehajtsa a beígért ítéletet. De az elsõ szóból
Bobolóra ismert.
- Talán segíthetek rajtad - mondta a látogató. -
Szeretnél kijutni innen?
105

- Persze. Az öreg Mgungu megõrült. Mi baja az

öregbolondnak?- Nem szereti a fehér embereket, de én a
barátjuk va-gyok. Segítek rajtad.- Jól teszed, Bobolo -
mondta Öreg Csont. - Sohanem fogod megbánni.- Nem
csinálhatom ingyen - célozgatott Bobolo.- Mennyit
akarsz?- Nem én akarom - biztosította sietve a fekete -,
ne-kem is fizetnem kell másoknak,.- Jó, jó. Mennyi?- Tíz
elenfántagyar.Öreg Csont füttyentett.- Egy jacht meg egy
Rolls Royce nem kéne?- De - egyezett bele Bobolo, mert
mindig mindent el-fogadott, attól függetlenül, tudta-e,
mi az.- Nos, nem kapod meg õket. Továbbá tíz agyar
túlsok.Bobolo vállat vont.- Te tudod, fehér ember,
mennyit ér az életed. - Föl-állt, mint aki menni készül.-
Várj! - kiáltott föl Öreg CÍont. - Tudod, milyen ne-héz
manapság elefántcsonthoz jutni.
- Kérhettem volna száz agyarat is, de barátok va-gyunk,
ezért csak tízet kértem!- Vigyél ki innen, és elhozom
neked az agyarakat,amint tudom. Lehet, hogy sok idõbe
telik, de elhozom.Bobolo a fejét rázta.- Elõször az
agyarakat kell megkapnom. Üzenj a fe-hér barátodnak, hogy
küldje el õket, utána kiszabadíta-lak.- Hogy üzenjek
neki? Az embereim nincsenek itt.106
- Küldök egy futárt.- Rendben, te vén lókötõ - egyezett
bele a fehér em-ber. - Vedd le a kezemrõl a kötelet, és
írok néhány sortneki.- Az nem lesz jó. Nem tudnám, mirõl
szól az írás.Lehetne benne olyasmi, ami bajba keveri
Bobolót.Látod ebben teljesen igazad van - gondolta
ÖregCsont. Ha ki tudnám venni a zsebembõl a noteszomatés
a ceruzámat, olyan levelet írnék a Kölyöknek, hogyte
börtönben, Gato Mgungu pedig akasztófán végezné.Hangosan
azonban csak ennyit mondott. - Honnan fog-ja tudni, hogy
tõlem jött az üzenet?- Küldj valamit a futárral, amirõl
tudja, hogy a tiéd.Van egy gyûrûd. Láttam az ujjadon.-
Honnan tudjam, hogy az én üzenetemet továbbítod?-
akadékoskodott Öreg Csont. - Lehet, hogy száz agya-rat
fogsz követelni.- A barátod vagyok és becsületes.
Egyébként megnincs más megoldás. Lehúzhatom a gyûrût?-
Persze, húzzad.A fekete Öreg Csont mögé lépett és lehúzta
az ujjá-ról a gyûrût.- Amint megérkezik az elefántcsont,
szabad leszel -mondta, miközben lehajolt és kiment a
kunyhóból.Nem fektetnék tõkét a gazfickóba - gondolta
ÖregCsont -, de a fuldokló minden szalmaszálba
belekapasz-kodik.Bobolo vigyorogva vizsgálgatta a gyûrût
a tûz fényé-nél.- Okos ember vagyok. Nem csak
elefántcsontot sze-reztem, hanem gyûrût is.
*107
Ami Öreg Csont kiszabadítását illeti, ahhoz nem tudott
hozzászólni, és nem is szándékozott megpróbálni. Igen
elégedett volt magával, amikor csatlakozott a többi
fõnökhöz, akik tanácsot ültek Gato Mgunguval.Többek
között azt kellett megvitatniuk, hogyan végezzenek a
fogollyal. Néhányan a faluban akarták megölni és
feldarabolni, hogy ne kelljen osztozni a húsból a
papokkal és a Párducistennel. Mások ragaszkodtak hozzá,
hogy a templomba vigyék, mert így a fõpap fölhasználhatta
volna húsát az új fehér fõpapnõ avatási szertartásának
ünnepségén. Sokat beszéltek, és leginkább összevissza, de
hát a férfiak már csak ilyenek, amikor tanácskoznak. Akár
feketék, akár fehérek, szeretik hallani a saját
hangjukat.
Gato Mgungu éppen egy húsz évvel korábban vívott csatában
véghezvitt hõsi tetteit ecsetelte, amikor valami szörnyû
dolog szakította félbe. Megrezzentek a levelek a kunyhója
fölötti fán, és valami nehéz tárgy esett a guggoló
tanácskozók alkotta körbe, mire egy emberként ugrottak
föl ijedtükben. Az arcokon meglepetés és félelem
tükrözõdött. Rémülten néztek föl az ágakra, de semmit sem
láttak a sötét árnyékban. Ezután a lábuknál heverõ dolgot
vették szemügyre. Egy holttest volt, melynek
összekötözték kezét-lábát és fültõl fülig elvágták a
torkát.
- Ez Lupingu, az utenga - suttogta Gato Mgungu. -Õ hozta
a hírt, hogy Lob'ongo fia és harcosai közelednek.
- Rossz elõjel - suttogta valaki.
- De ki vitte föl a fára és dobta közénk? - kérdezte
Bobolo.
108
- Beszélt ma valakirõl, aki Orando Muzimójának nevezi
magát - magyarázta Gato Mgungu. - Egy hatalmas fehér
ember az illetõ, akinek a hatalma nagyobb, mint Sobitóé,
a tumbai varázslóé.
- Már mástól is hallottunk róla - szólt közbe az egyik
fõnök.
- És egy másikról is beszélt - folytatta Gato Mgungu -,
aki a kibbui Nyamwegi szelleme. Õt ölték meg a
Párducisten gyermekei. Ez a második egy kis majom alakját
vette föl.
- Talán az a muzimo hozta ide Lupingut - vetette föl
Bobolo. - Ez figyelmeztetés. Vigyük a fehér embert a
fõpaphoz és tegyen vele, amit akar. Ha õ öli meg, akkor
minket nem lehet hibáztatni.
- Ezek egy bölcs ember szavai - mondta Bobolo egyik
lekötelezettje.
- Sötét van - vetette ellen valaki -, talán várjuk meg a
reggelt.
- Most kell cselekednünk - mondta Gato Mgungu. -Ha a
Muzimo valóban fehér és haragszik, amiért foglyul
ejtettük ezt a fehér fickót, akkor itt fog kószálni a
falu körül, amíg itt tartjuk. Tehát elvisszük a
templomba. A fõpap és a Párducisten erõsebbek Muzimónál.
Muzimo a fa ágai közül figyelte a falu bennszülött
lakóit. Nyamwegi szellemét nem érdekelte a látvány,
fáradt is volt az éjszakai barangolástól, így elaludt
védelmezõje karjában. Muzimo látta, hogy a harcosok
fölveszik fegyvereiket és fölsorakoznak a fõnökök
parancsára. A fehér foglyot kihozták a kunyhóból, melyben
õrizték, bokájáról levették a kötelét, és a kapu felé
vezették, melyen harcosok vonultak ki a folyó felé. Vízre
tettek vagy harminc kenut, s mindegyikbe tíz ember ült. A
Pár-
109

ducisten háromszáz embere alkotta a csapatot, csak néhány

õrszemet hagytak a faluban. A nagy, ötven személyes harci
kenukat fölfordítva otthagyták a parton.
Ahogy az utolsó kenu is eltûnt a kifestett vademberekbõl
álló személyzetével, Muzimo és Nyamwegi szelleme leugrott
a fáról és a párton követte õket. Tökéletes ösvény futott
párhuzamosan a folyóval, s Muzimo ezen haladt, mindig
hallótávolságra a csónakoktól.
Nyamwegi szelleme, akit legszebb álmából ébresztettek
föl, hogy megszámlálhatatlanul sok gyûlöletes go-manganit
kövessenek, izgatott volt és ijedt.
- Forduljunk vissza - könyörgött. - Miért követjük
ezeket a gomanganikat, akik megölnek, ha elkapnak,
ahelyett, hogy nyugodtan aludnánk valahol messze, egy
szép nagy fán?
- Ezek Orando ellenségei - magyarázta Muzimo. -Azért
követjük õket, hogy megtudjuk, hová mennek és mit
csinálnak.
- Engem nem érdekel, hová mennek és mit csinálnak -
nyafogott Nyamwegi szelleme. - Álmos vagyok. Ha
továbbmegyünk, elkap minket Sita, Szabor vagy Numa. Ha
nem õk, akkor meg a gomaAganik. Menjünk vissza.
- Nem - felelt a fehér óriás. - Én muzimo vagyok, és a
muzimóknak mindenrõl tudniuk kell. Ezért éjjelnappal
figyelnem kell Orando ellenségeit. Ha nem akarsz velem
jönni, mássz föl egy fára és aludj.
Nyamwegi szelleme félt ugyan továbbmenni Muzi-móval, de
még jobban félt volna ott maradni egyedül egy ismeretlen
erdõben, ezért nem beszélt többet a dologról. Muzimo meg
csak ment elõre a sötét ösvényen a sötét, titokzatos
folyó partján.
110
Körülbelül három kilométert tehettek meg, amikor Muzimo
észrevette, hogy a kenuk megálltak, és a következõ
pillanatban egy mellékfolyó partjára jutott. Ide
kanyarodtak be a csónakok, egy sorban. Számolta õket, és
megvárta, amíg az utolsó is eltûnik a lomha víz fölé
hajló fák sötétjében. Ekkor, ösvény híján, fölmászott egy
fára, és az evezõk hangja után tájékozódva követte tovább
a vadakat.
Öreg Csont véletlenül Bobolo hajójába került, és
kihasználta a lehetõséget, hogy megkérdezze a fõnököt,
hová viszik és miért. Bobolo azonban csendre intette, és
odasúgta neki, hogy senkinek sem szabad tudnia a köztük
lévõ barátságról.
- Nagyobb biztonságban leszel ott, ahová viszünk. Ott
nem találhatnak meg az ellenségeid. - Ennél többet nem
volt hajlandó mondani.
- És a barátaim sem - mondta Öreg Csont, de Bobolo nem
válaszolt.
A fák még a holdtalan égbolt halovány fényét sem engedték
át, így a folyó vize teljes sötétségbe borult. Öreg Csont
nem látta az elõtte ülõ embert, de még arca elé emelt
kezét sem. Szinte csodának tûnt, hogyan irányíthatták az
evezõsök a kenut ezen a keskeny, girbe-gurba folyón,
mégis gyorsan és biztosan közeledtek céljukhoz. A férfi
elgondolkozott, mi lehet az a cél. Az egész dologban volt
valami titokzatos és hátborzongató. Maga a folyó is
titokzatos volt. A harcosok szokatlan némasága csak
fokozta a helyzet hátborzongató jellegét. Mindez együtt
azt a képzetet keltette a férfiban, mintha halottak
eveznének a halál folyóján, mintha háromszáz Kharón
kísérné lelkét a Pokolba. Nem volt valami kellemes
gondolat. Megpróbálta számûzni fejébõl, de semmi kelleme-
111

sebb nem jutott eszébe. Öreg Csont úgy érezte, még sosem
állt ennyire rosszul szerencse dolgában.
Legalább az az elégtételem megvan - gondolta -, hogy
ennél már nem jöhet rosszabb.
Egy kitartóan visszatérõ gondolat aggasztotta leginkább,
mégpedig, hogy mi lehet a lánnyal. Míg a faluban nem volt
meggyõzõdve róla, hogy a lány nincs ott, most más lett a
helyzet. Rájött, hogy elsõsorban saját megérzésébõl
ítélt, nem észérvek alapján, de elõérzete olyan erõsnek
bizonyult, hogy már-már meggyõzõdéssé vált. Mivel biztos
volt benne, hogy a lányt nem sokkal az õ érkezése elõtt
vitték a faluba, megpróbált valami ésszerû magyarázatot
találni arra, hová tüntették el a vadak. Úgy gondolta,
még nem ölhették meg. Mivel a falu lakói kannibálok,
tudta, hogy ha egyáltalán megölik a lányt, akkor ezt
látványos szertartás közepette teszik, amit tánc és orgia
követ. Erre még nem lehetett idejük a lány ittléte óta,
ezért valószínûnek tûnt, hogy õt most ugyanoda viszik a
sötétség titokzatos folyóján, mint a lányt valamivel
korábban.
Remélte, hogy feltevése helyesnek bizonyul, nemcsak
azért, mert így talán megszöktetheti a lányt (ha képes
rá), hanem azért is, mert így még egyszer találkozhatnak,
újra láthatja és talán meg is érintheti a gyönyörû
teremtést. A hiány csak tovább fokozta föltámadt
érzelmeit. A lány szépségének puszta gondolatára kiverte
a víz, és egyre nagyobb haragot érzett a vadakkal
szemben, akik elrabolták tõle.
Ilyen gondolatokkal volt elfoglalva, amikor valami fényt
vett észre a folyócska jobb partján, közvetlenül elõttük.
Elõször csak a fényt látta, azután emberi alakokat vett
ki a halvány világosságban, mögöttük pedig va-
112

lami építmény körvonalait. Egyre több alak jelent meg,

újabb és újabb fények ragyogtak föl. Észrevette, hogy az
elõbbiek a kenuk legénységének tagjai, az utóbbiak
fáklyák, amiket a nagy épületbõl hoztak ki.
Hamarosan az õt szállító kenu is kikötött, és
kiszállították a partra. A faluból érkezett harcosok
között a párducemberek megkülönböztetõ ruházatába
öltözött embereket is látott. Ezek hozták a fáklyákat az
épületbõl. Néhányuk ijesztõ álarcot viselt. Õk voltak a
Párducisten papjai.
A férfi lassan rájött, hogy a párducemberek titokzatos
templomába hozták, melyrõl borzalmas történeteket
suttogtak a rettegõ bennszülöttek, amit õ eddig inkább
hitt mesének, mint valóságnak. Azonban ahogy bevezették a
kapun az épület belsejébe, teljes bizonyossággal tudta, a
legenda igaz.
A rengeteg fáklyával megvilágított belsõ tér
kitörölhetetlenül beleivódott a szemlélõ emlékezetébe. A
nagy termet már szinte teljesen megtöltötték a Gato
Mgungu falujából érkezett harcosok. A halmokban álló
párducbõrök körül tolongtak. Álarcos papok osztották ki a
szertartás eme kellékeit. Ahogy a harcosok felöltötték a
bõröket, lassan megváltozott a kép, s végül a fehér ember
csakis a ragadozók sárga-feketéjét látta maga körül; a
kegyetlen acélkarmokat és az iszonyatosra festett fekete
arcokat a párducfej-sisakok alatt.
Fáklyafény táncolt a faragott, festett bálványokon;
emberi koponyákról, tarka pajzsokról és groteszk
maszkokról verõdött vissza, melyeket a támpillérekre
aggattak. A terem végében álló emelvény, melynek hátsó
oldalán, egy dobogón várakozott a fõpap, valósággal
fényben úszott. A fõpap elõtt és körülötte álltak az
alsóbb-
114
rendû papok, mellette pedig egy oszlophoz láncolva
hatalmas leopárd borzolta morogva a szõrét a rengeteg
ember láttán. A fehér ember úgy érezte, az ocsmány pofá-
jú állat annak a kultusznak vad bestialitását testesíti
meg, melynek jelképévé választották.
A férfi mindenfelé kereste a lányt tekintetével, de sehol
nem látta. Elborzadt a gondolatra, hogy itt rejtegetik
valahol ebben az undorító épületben, és bármit megtett
volna, hogy megkeresse, ha õrei a legcsekélyebb esélyt
megadják rá. Ha a lány tényleg itt van, akkor reménytelen
a helyzete, akárcsak az övé, és mióta megbizonyosodott,
hogy a párducemberek templomában van, s végignézheti a
legszentebb, legtitokzatosabb szertartásaikat, a férfi
tudta, hogy semmiféle földi hatalom nem mentheti meg.
Arra is rájött, hogy Bobolo becsapta, mert csak
párducember távozhat élve a templomból, miután mindent
látott.
Gato Mgungu, Bobolo és a többi fõnök elfoglalta helyét a
harcosok elõtt, a dobogó lábánál. Gato Mgungu mondott
valamit a fõpapnak, és az utóbbi szavára elõrevitték Öreg
Csontot, és az emelvény jobb oldalára állították.
Háromszáz, gyûlölettel teli szempár bámulta -vad, éhes
szemek.
A fõpap az acsarkodó, fintorgó leopárdhoz fordult.
- Párducisten - üvöltötte magas, éles hangon -, a
Párducisten gyermekei elfogták a nép egyik ellenségét.
Idehozták a nagytemplomba. Mi a Párducisten kívánsága?
Egy ideig csönd volt és minden szem a fõpapot és a
leopárdot nézte. Ezután hátborzongató dolog történt,
melytõl megfagyott a vér a fehér ember ereiben és égnek
állt a haja. A leopárd acsarkodó szájából emberi
115

hang tört föl. Hihetetlennek tûnt, de saját fülével

hallotta.
- Haljon meg, hogy jóllakhassanak a Párducisten
gyermekei! - Mély, rekedt hangon beszélt, és szavaiba vad
morgás keveredett. - Elõször azonban vezessétek elõ a
templom új fõpapnõjét, hogy gyermekeim láthassák a nõt,
akit testvérem parancsára Lulimi hozott ide távoli
vidékrõl!
Lulimi, aki rangja szerint legközelebb állt a fõpapi
trónushoz, láthatóan majd szétrepedt a nagy büszkeségtõl.
Ez volt az a pillanat, arnire várt. Minden szem rá
szegezõdött. Tett néhány tánclépést, magasra ugrott és
iszonyú kiáltást hallatott, mely visszhangzóit a szarufák
között. Ezzel mély hatást gyakorolt a laikus testvérekre
- nem fogják egyhamar elfelejteni Lulimit. De figyelmüket
hirtelen az emelvény hátsó oldalán lévõ ajtónyílásra
összpontosították. Egy lány állt ott, díszeitõl
eltekintve teljesen meztelenül. Kilépett a dobogóra,
nyomában hasonlóan öltözött tizenegy papnõjével. Ezután
szünet következett.
Öreg Csont eltöprengett, melyikük lehet az új fõpap-nõ. A
korukban és csúnyaságukban észlelhetõ különbségeken túl
mind egyformának látszottak. Sárga fogukat hegyesre
reszelték, orrukba elefántcsont pecket szúrtak,
fülcimpájukat a vállukig lehúzták a nehéz bronz-, vas-.
réz- és elefántcsont-fülbevalók, arcukat hullakékre és
fehérre mázolták.
Ekkor újra megszólalt a Párducisten.
- Hozzátok a fõpapnõt! - parancsolta, és Öreg Csont a
többi háromszáz emberrel együtt az emelvény végén lévõ
nyílásra szegezte tekintetét. Homályos alak jelent
116
meg a sötét háttérbõl, majd megállt a fáklyák táncoló
fényében.
A fehér ember elfojtott egy döbbent és rémült kiáltást. A
belépõ fõpapnõ volt az, akit keresett.
10
Amíg a papok aludtak
Amikor õre, a vénasszony belökte az emelvényre, Káli
Bwana döbbenten és rémülettel telve nézett körül.
Közvetlenül elõtte állt a fõpap különös ruhájában és
ijesztõ maszkkal az arcán, mellette pedig egy láncra
kötött, ideges leopárd. Mögöttük groteszk álarcú és vad,
festett arcok tengere, elmosódva a párducbõrök
hátterében.
A terem levegõje sûrû volt a testek átható szagától. A
lányt rosszullét környékezte, és szeme elé kapta a kezét,
hogy megszabaduljon a látványtól.
A vén banya dühösen suttogott valamit mögötte és még
beljebb lökte. A következõ pillanatban Imigeg, a fõpap
ragadta meg á kezét és fölhúzta a kis dobogóra, a morgó
leopárd mellé. A fenevad vicsorgott és felé ugrott,
azonban Imigeg erre is felkészült, s a leopárdot
visszarántotta a lánc, mielõtt éles karmait a lány sima
bõrébe mélyeszthette volna.
Öreg Csont beleborzadt, amikor megértette a lány
borzalmas helyzetét. Erõtlenül remegett a dühtõl és a
tehetetlenségtõl. Õrjítõ volt, hogy nem siethet a
segítségé-

nem érzett, és felelõsséget sem a fajtájabéliekért. Õ a

fõnök fiának, Orandónak az õsi szelleme volt, és néhány
idegen tarmangani sorsa semmit sem jelentett neki.
Egyszer csak észrevett valamit, ami fölkeltette
érdeklõdését. Az egyik borzasztó papi maszk alatt ismerõs
vonásokat fedezett fel. Nem lepõdött meg különösebben,
mert egy ideje figyelte már ezt a bizonyos papot,
jellegzetes testalkata és járása ugyanis erõsen
emlékeztette valakire. Muzimo ajkán mosoly futott át.
- Gyere! - súgta Nyamwegi szellemének, és fölmászott a
templom tetejére. Sarkában a kis majommal,
macskaléptekkel futott végig a gerincen. Az épület
közepénél könnyedén átugrott az enyhe lejtésû tetõrõl egy
közeli fára, majd amikor Nyamwegi szelleme követte,
mindkettõjüket elnyelte az õserdõ áthatolhatatlan
sötétje.
Bent a templomban a papnõk több kis tüzet raktak az
agyagemelvényen, és egyszerû, háromlábú állványokon
edényeket tettek föléjük. Közben egy hátsó terembõl a
kispapok lapulevélbe göngyölt húsdarabokat hoztak. A nõk
az edényekbe rakták a húst, a papok pedig tökhéjjal és
sörrel telt edényekkel jelentek meg újra, amiket
kiosztottak a harcosok között.
A férfiak, miután ittak, táncolni kezdtek. Elõször lassan
hajolgattak, könyöküket billegették és magasra emelgették
lábukat. Ujjaikra rögzített hosszú acélkarmaik miatt
ügyetlenül tartották lándzsájukat és pajzsukat. A tömeg
miatt kevés volt a hely, így a harcosok egyhelyben
hadonásztak, csak idõnként hagyták abba, hogy húzzanak
egyet a feléjük nyújtott sörbõl. Mély, ritmusos
kántálással kísérték a mozgást, mely egyre hangosabb és
120
gyorsabb lett, ahogy a tánc tempója gyorsult, míg végül
üvöltõ, ugráló vademberektõl dübörgött a terem.
Külön dobogóján a Párducisterí teljesen földühödött a
zajtól, a mozgástól és a fövõ hús szagától, s morogva és
vicsorogva tépte-szaggatta láncát. A fõpap a sör hatása
alatt õrült táncot járt az acsarkodó ragadozó elõtt. Oda-
odaugrott a kapkodó karmok elé, majd amikor a fenevad
megpróbálta elkapni, hirtelen visszalépett. A lány az
emelvény végébe húzódott. Szédült a körülötte lévõ pokoli
zûrzavartól, szinte megbénult a félelemtõl és
balsejtelemtõl. Látta a húst, amikor hozták, de csak
sejtette, honnan származik, amíg egy emberi kéz ki nem
esett a lapulevél-csomagolásból. A testrész hátborzongató
rendeltetése hányingert keltett benne.
A fehér férfi az események közepette is szinte mindvégig
a lányt figyelte. Egyszer megpróbált szólni hozzá, de
egyik õre egy ökölcsapással elhallgattatta. Ahogy a
vademberek egyre jobban behergelték magukat az ivás-tól
és a tánctól, a férfi is egyre jobban aggódott a lány
biztonságáért. Látta, amint az italtól és a vallási
fanatizmustól megrészegült embereknek elmegy az a kis
esze és önuralma is, amivel a Természet megajándékozta
õket, és beleremegett a gondolatba, mire lesznek képesek,
ha már vezetõik sem tudják kordában tartani érzelmeiket.
Ráadásul az a tény, hogy a fõnökök, papok és papnõk is
kezdtek berúgni, akár követõik, tovább fokozta félelmeit.
Bobolo is a fehér lányt nézte. Vad tervek fogantak részeg
elméjében. Látta, hogy a fõpapnõ veszélyben van, és
szerette volna megmenteni magának. Zavaros fejében még
nem rajzolódott ki világosan, hogyan fogja véghezvinni a
dolgot, de makacsul kitartott az ötlet mellett. Ek-
121

kor tekintete Öreg Csontra tévedt, és az alkoholgõzben

kialakult a terve.
A fehér férfi meg akarja menteni a fehér nõt - Bobo-lo
nem feledkezett meg errõl. Ha meg akarja menteni, akkor
meg is védi. A fehér férfi is meg akar szökni. Azt hiszi,
Bobolo a barátja. így tehát végül is kusza agyában
kialakult, mi a teendõ. Eddig rendben is volt a dolog. A
férfi segít neki, hogy elrabolja a fõpapnõt, de erre csak
akkor kerülhet sor, ha már mindenki berúg annyira, hogy
nem tudja meggátolni a terv véghezvitelét, illetve késõbb
nem emlékszik rá. Ki kellett várnia a megfelelõ
pillanatot, de addig is valahogy ki akarta juttatni a
lányt a terembõl, hogy elrejtse egy másik szobában. A
papnõk már az izgatott, részeg harcosok közé vegyültek,
tehát úgy látszott, hamarosan kezdetét veszi az orgia.
Akkor már a lányt a fõpap sem mentheti meg, aki egyébként
ugyanolyan részeg volt már, mint a többiek.
Bobolo odaverekedte magát Öreg Csonthoz, és megszólította
az õreit.
- Menjetek a többiek közé - mondta. - Én majd vigyázok a
fogolyra.
A kissé már részeg fickóknak nem kellett kétszer mondani,
egy fõnök szava bõven elég volt ahhoz, hogy fölmentse
õket a felelõsség alól. Egy pillanat alatt eltûntek. -
Gyorsan! - mondta Bobolo és megragadta Öreg Csont karját.
- Gyere velem.
A fehér ember habozott.
- Hova? - kérdezte.
- Segítek megszökni - suttogta Bobolo.
- Csak a nõvel együtt megyek - kötötte ki a másik. Ez
annyira beleillett Bobolo tervébe, hogy kis híján
elmosolyodott.
122
- Azt is elintézem, de elõbb el kell hogy rejtselek egy
hátsó szobában. Aztán visszajövök érte. Nem vihetlek ki
egyszerre mindkettõtöket. Az túl veszélyes lenne. Imi-geg
megöletne, ha rájönne. Pontosan azt kell tenned, amit
mondok.
- Hogyhogy egyszerre ennyire a szíveden viseled a
sorsunkat? - kérdezte gyanakodva a fehér.
Ó
- Mindketten veszélyben vagytok - felelt Bobolo. -
Mindenki teljesen részeg, még a fõpap is. Hamarosan
egyikõtöket sem lehetne megmenteni. Én a barátod vagyok.
Nagy szerencséd, hogy Bobolo a barátod, és nem részeg.
Nem nagyon - gondolta Öreg Csont, ahogy a fõnök
támolyogva a terem vége felé vezette.
Egy szobába mentek a templom hátsó részében.
- Itt várj meg - mondta Bobolo. - Visszamegyek és hozom a
lányt is.
- Vágd el a kötelet a csuklómon - mondta a fehér férfi -,
belevág a húsomba.
Bobolo habozott, de csak egy másodpercig.
- Miért ne? - kérdezte. - Fölösleges lenne megszöknöd,
mert magam viszlek ki, ráadásul egyedül nem is jutnál ki.
A templom egy szigeten áll, amit a folyó és a
krokodiloktól hemzsegõ ingovány vesz körül. Csak a folyón
át lehet elmenni innen. Általában nincsenek itt kenuk,
nehogy a papok vagy a papnõk megszökjenek. Ók is foglyok.
Itt várj, amíg- ki nem tudlak vezetni.
- Persze hogy várok. Most siess és hozd a fehér nõt.
Bobolo visszament a nagyterembe, de ezúttal a fõe-
melvény mögötti ajtón keresztül. Itt megállt,
körülnézett. Lassan kezdetét vette a hús kiosztása, de a
söröskorsók még mindig kézrõl kézre jártak. A fõpap
ájultán
123

hevert a fõemelvény végében. A Párducisten morogva

marcangolt egy emberi combcsontot. A fó'papnõ a falnak
támaszkodva állt, alig néhány lépésnyire Bobolótól, és a
fõnök megérintette a karját, mire a lány ijedten nézett
rá.
- Gyere - suttogta a férfi, és intett neki, hogy köves-
«se.
Bár a lány csak a mozdulatot értette,* az imént látta,
hogy ugyanez az alak egy perccel ezelõtt fogolytársával
hagyta el a termet, és azonnal .megértette, hogy a sors
különös fintora folytán a vadember jót akar neki. Amikor
a fehér férfival beszélt, arca nem volt fenyegetõ vagy
barátságtalan. így aztán a fõpapnõ követte Bobo-lót a
templom félhomályba burkolt hátsó ázobái felé. Félt, de
csak Bobolo tudta, mennyire jogosan. A nõ közelsége
fölszította a fõnök vágyát, az ital pedig sietségre
ösztökélte, s hirtelen arra gondolt, berántja a lányt a
hosszú folyosón mindkét oldalon nyíló szobák egyikébe, de
éppen amikor megfordult, hogy megragadja, valaki
megszólalt mögötte.
- Könnyebben ment, mint gondoltam volna. - Bobolo ijedten
kapta föl a fejét. - Kivettelek - mondta Öreg Csont -,
hátha segítségre lesz szükséged.
A fõnök dühösen horkantott, de a meglepetéstõl legalább
magához tért. Egy sikoltás vagy a lépések zaja könnyen
lebuktathatta volna a templom õrei elõtt, és akkor
azonnal kivégzik. Nem szólt semmit, csak visszavezette
õket abba a szobába, ahol Öreg Csontot hagyta.
- Itt várjatok meg - intette a szökevényeket. - Ha
megtalálnak, ne mondjátok meg, hogy én hoztalak ide. Ha
mégis megmondjátok, többé nem segíthetek rajtatok.
124
Mondjátok azt, hogy féltetek, ezért elrejtõztetek ide. -
Megfordult, hogy távozzon.
- Várj - mondta Öreg Csont. - Mi van akkor, ha nem tudjuk
kicsempészni a lányt? Milyen sors vár rá itt?
Bobolo vállat vont.
- Még soha nem volt fehér fõpapnõnk. Talán a
Párducistennek tartogatják, talán a fõpapnak. Ki tudja? -
Ezzel magukra hagyta õket.
- Talán a Párducistennek, talán a fõpapnak - ismételte
Káli Bwana, miután a férfi lefordította a fõnök szavait.
- Ó, de borzalmas!
A lány most egészen közel állt a férfihoz, aki érezte a
szinte teljesen meztelen test melegét. Beleremegett és
amikor megszólalt, hangja fátyolos volt az érzelmektõl.
Szerette volna magához szorítani, csókokkal borítani a
száját. Nem tudta, mi tartja vissza. Kettesben voltak a
templom végében, a fõteremben zajló orgia hangjai
elnyomták volna a lány kiáltását. Kényére-kedvére ki volt
neki szolgáltatva, mégsem ért hozzá.
- Lehet, hogy hamarosan kijutunk innen - mondta. -Bobolo
azt ígérte, hogy megszöktet minket.
- Ismeri és megbízhatónak tartja? - kérdezte a lány.
- Ismerem néhány éve, de nem bízom benne. Egyikükben sem
bízom. Bobolo nem ingyen csinálja. Õ is csak egy kapzsi,
vén gazfickó.
-Mit kér érte?
- Elefántcsontot.
- Az nekem nincs.
- Nekem sincs, de majd szerzek.
- Kifizetem magának a részemet - ajánlotta a lány. -Egy
ügynöknél van a pénzem, a vasútvonal végén.
125

A férfi elnevette magát. - Ezt ráérünk megbeszélni, ha

egyáltalán eljutunk odáig.
- Ez nem hangzik valami biztatóan.
- Elég mély gödörben v.agyunk - magyarázta Öreg Csont. -
Nem szabad elbíznunk magunkat. Most kizárólag Bobolóban
bízhatunk, aki párducember, ráadásul egy gazfickó és még
részeg is... elég halvány remény.
Bobolo, ahogy kissé kijózanodva visszatért az orgiára,
hirtelen megijedt attól, amit tett. Hogy visszaszerezze
tovatûnõ bátorságát, gyorsan kiürített egy söröskan-csót.
Az ital csodálatos hatására a sarokban fetrengõ részeg
papnõ a szeme láttára kívánatos kéjnõvé változott. Egy
órával késõbb Bobolo mélyen aludt a földön.
A házisör hatása ugyanolyan gyorsan tûnt el, ahogy jött,
így aztán néhány órával az ivászat után a hívõk kezdtek
kijózanodni. Fájt a fejük és szédültek. Még akartak egy
kis sort, de hiába követelték, elfogyott, akárcsak az
étel. Minden folyékony és szilárd táplálékot
elfogyasztottak.
Gato Mgungu soha nem élvezte a civilizáció elõnyeit (még
nem járt Hollywoodban), mégis azonnal tudta, mi a teendõ
az adott körülmények között, mivel az ünneplõk lélektana
pontosan olyan Afrikában, mint bárhol a világon. Amikor
elfogy az étel és ital, itt az ideje hazamenni. Gato
Mgungu összeszedte a többi fõnököt, és megosztotta velük
ezt a lélektani megfigyelést. Mindannyian egyetértették,
Bobolo is. Kissé ködös volt még az elméje. Az éjszaka
több eseményét máris elfelejtette, például a csodálatos
papnõt. Tudta, hogy valami fontosat akart csinálni, de
nem jutott eszébe, mit; így aztán a többi fõnökhöz
hasonlóan kenuikhoz küldte embereit.
126
Hamarosan már lefelé evezett, a fejfájással teli harci
kenuk sorában. Csak néhány harcos maradt a templomban,
akik még mindig nem tudtak talpra állni. Egy kenut
hátrahagytak nekik. A fickók mély álomban hevertek a
templom padlóján, az összes pappal és papnõvel együtt.
Imigeg az emelvény sarkában aludt összegömbö-lyödve. A
Párducisten, miután megtöltötte a hasát, szintén aludt.
Káli Bwana és Öreg Csont, akik türelmetlenül várták
Bobolót a sötét szobában, észrevették, hogy egyre nagyobb
a csönd a fõteremben. Azután hallották, ahogy néhány
ember kivételével mindannyian távozni készülnek.
Hallották a csoszogást, ahogy a harcosok kitámo-lyognak
az épületbõl, és hallották a parancsszavakat, amikbõl a
férfi számára kiderült, hogy éppen a csónakokat teszik
vízre. Végül teljes lett a csend.
- Jöhetne már Bobolo - jegyezte meg a férfi.
- Lehet, hogy elment és ittfelejtett minket - vetette
föl Káli Bwana.
Még egy kicsit vártak. Semmi hang nem hallatszott az
épületbõl és a folyópartról. Halálos csend telepedett a
Párducisten legszentebbjeire. Öreg Csont feszengett.
- Körülnézek - mondta. - Lehet, hogy Bobolo tényleg
elment, és akkor tudnunk kell. - Elindult az ajtó felé. -
Mindjárt jövök - suttogta. - Ne féljen.
A lány a férfin töprengett, amíg várta a sötét szobában.
Mintha megváltozott volna elsõ találkozásuk óta. Most
sokkal jobban aggódott a sorsáért, eltûnt belõle a
gorombaság és a faragatlanság. Azonban nem felejtette el
a nyers szavakat, amiket korábban a fejéhez vágott. Úgy
érezte, soha nem tudna megbocsátani neki, s szíve mélyén
még most is tartott tõle és nem bízott benne.
127
Bántotta, hogy ha netalán srkerül megszökniük, a
lekötelezettje lesz neki. Ilyen gondolatok jártak a lány
fejében, miközben Öreg Csont végigosont a sötét folyosón
az emelvényre nyíló ajtóhoz.
Csak valami halvány fény derengett, és amikor a nyílásig
botorkálva kilesett, egy szinte teljesen üres termet
látott. A tüzek hamuba holtak, egyetlen fáklya égett
csak. Lángja szinte mozdulatlanul lebegett a csendes
levegõben. Ennek fényénél látta a földön itt-ott heverõ
alvó alakokat. A félhomályban nem tudta kivenni
arcvonásaikat, így fogalma sem volt, köztük van-e'
Bobolo. Tekintetével végigpásztázta a termet, és
megállapította, hogy egyetlen éber õr sincs a templomban,
majd visz-szasietett a lányhoz.
- Megtalálta? - kérdezte az utóbbi.
- Nem. Kétlem, hogy, itt van. Majdnem mindenki elment,
csak azok maradtak, akik túl részegek ahhoz, hogy talpra
álljanak. Azt hiszem, meg kell ragadnunk a lehetõséget.
- Ezt hogy érti?
- Senki sem akadályozhatja meg a szökésünket. Lehet,
hogy nincs csónak. Bobolo azt mondta, sosem hagynak itt
csónakot, nehogy lelépjenek a papok és a papnõk. Lehet,
hogy hazudott, de akkor is meg kell próbálnunk. Ha itt
maradunk, mindenképpen elvesztünk. Talán még a krokodilok
is kedvesebbek lennének magához, mint ezek a vademberek.
- Azt csinálom, amit mond - felelt a lány Ú, de ha
bármikor tehernek érez, ha akadályozom a szökésben, ne
törõdjön velem. Menjen tovább egyedül. Ne feledje, nincs
lekötelezve nekem, és... - Egy darabig habozott, aztán
inkább nem folytatta.
128
- Es mi?
- És én nem akarok a maga lekötelezettje lenni. Nem
felejtettem el, amit a táboromban mondott.
A férfi várt, mielõtt válaszolt volna, aztán elengedte a
füle mellett a lány szavait. - Gyerünk! - mondta nyersen.
- Nincs vesztegetni való idõnk.
A szoba hátsó falán lévõ ablakhoz lépett és kinézett.
Vaksötét volt. Semmit sem látott. Tudta, hogy a házat
cölöpökre építették, ezért veszélyes lehet leugrani, de
azt is tudta, hogy az épület egyik oldalán végigfut a
terasz. Abban nem lehetett biztos, hogy körbemegy-e
hátul, ahol ez a szoba volt. A fõtermén át kisétálni a
vadak között túl kockázatos lett volna. Az a lehetõség
maradt, hogy keresnek egy szobát a folyó felõli oldalon.
- Azt hiszem, átmegyünk egy másik szobába - suttogta. -
Adja a kezét, nehogy elveszítsük egymást.
A lány a férfi kezébe csúsztatta a magáét, mely finom
volt és meleg. A férfiban szökõárként tört föl újra az
érzelem. Bár alig tudta türtõztetni magát, egyetlen
jellel sem árulta el szenvedélyét. Lábujjhegyen osontak
végig a sötét folyosón. A férfi addig tapogatózott szabad
kezével, amíg egy ajtónyílásra bukkant. Óvatosan átmentek
a szobán, hogy keressenek egy ablakot.
A férfit kiverte a hideg verejték arra gondolatra, hogy
esetleg valamelyik bentlakó szobájába léptek, aki
otthagyta az orgiát és visszavonult aludni. Magában meg
is esküdött, hogy megöli, aki a lány menekülésének útjába
áll. Szerencsére azonban a szoba lakatlan volt, így
minden gond nélkül megtalálták az ablakot. A férfi
átvetette a lábát az ablakpárkányon és kilépett a
teraszra, majd a lányt is kisegítette maga mellé.
129

Az épület végénél voltak. Öreg Csont nem merte

megkockáztatni, hogy a fõlépcsõn menjenek le, nehogy
észrevegyék õket.
- Le kell másznunk az egyik tartópilléren - magyarázta.
- Lehet, hogy õrt állítottak az elsõ bejárathoz. Le tud
mászni?
- Biztos - felelt a lány.
- Én megyek elõre. Ha netalán lecsúszna, megpróbálom
elkapni.
- Nem csúszok le. Menjünk.
A terasznak nem volt korlátja. A férfi lehasalt és
kitapogatta egy oszlop tetejét. - Ide - suttogta és
leengedte magát a terasz peremén.
A lány követte. A férfi lejjebb csúszott, és segített a
lánynak, hogy megtalálja a lábával a cölöpöt, mely egy
fiatal fa húsz centiméter átmérõjû törzsébõl készült.
Minden baj nélkül elérték a talajt. Öreg Csont ismét
kézen fogta a lányt és a folyópartra vezette. A
templommal párhuzamosan lefelé indultak, és amikor a
bejárattal szemben egy kenura bukkantak, a férfi alig
tudott visszatartani egy megkönnyebbült és boldog
kiáltást.
Csendesen megpróbálták a vízre tolni a partra húzott
csónakot. Elõször úgy tûnt, erõfeszítésük hiábavaló, de
nagy nehezen kimozdították az alkalmatosságot a ragadós
sárból, és ezután olyan könnyû volt a dolguk, mintha egy
csúszdán kellett volna vízre tenni a kenut.
Miután besegítette a lányt, Öreg Csont betolta a csónak
orrát a lusta sodrásba, és maga is beugrott utána.
Csendes hálaimával ajkukon sodródni kezdtek a fõfolyó
felé.
130
11
A csata
Muzimo és Nyamwegi szelleme egy órával éjfél után
érkeztek meg az alvó utengák táborába. Egyetlen õrszem
sem látta õket, de nem is lepõdtek meg, mert tudták, hogy
a szellemek bármikor láthatatlanul mozoghatnak, ha úgy
tartja kedvük.
Orando, aki jó katona volt, éppen végzett az õrök
ellenõrzésével, és még nem aludt, amikor Muzimo
megtalálta.
- Milyen híreket hoztál nekem, jó Muzimo? - kérdezte
Lobongo fia. - Mi újság az ellenségnél?
- Jártunk a falujukban - felelt Muzimo -, Nyamwegi
szelleme, Lupingu és én.
- És hol van Lupingu?
- Ott maradt, miután átadott egy üzenetet Gato Mgun-
gunak.
- Visszaadtad a szabadságát az árulónak?! -
hitetlenkedett Orando.
- Nem sok hasznát veszi. Holtan lépett a faluba.
- Akkor hogy adott át üzenetet a fõnöknek?
- A félelem üzenetét vitte, amit megértettek a
párducemberek. Elmondta nekik, hogy az árulók nem ússzak
meg büntetlenül. Elmondta nekik, hogy Orandónak nagy a
hatalma. *
- És mit csináltak a párducemberek?
- Elrohantak a templomukba, hogy beszéljenek a fõpappal
és a Párducistennel. Oda is követtük õket. Nem
131

sokat segített rajtuk a fõpap vagy a Párducisten, mert

mindenki berúgott a sörtõl, kivéve a leopárdot, de az
csak akkor tud beszélni, ha a fõpap is ott van mellette.
Azért jöttem, hogy elmondjam, a falujukban csak nõk és
gyerekek maradtak, meg néhány harcos. Most kellene
megtámadni õket, vagy a falu mellett elbújva várni a
templomból visszatérõket. Mindannyian rosszul lesznek, és
a férfiak nem olyan jó harcosok, amikór rosszul vannak.
- Itt az idõ - helyeselt Orando, és összeütötte a
tenyerét, hogy fölébressze a közelében alvókat.
- A templomban láttam valakit, akit jól ismersz -
jegyezte meg Muzimo, miközben az álmos vezetõk a
harcosokat ébresztgették. - Õ volt a Párducisten egyik
papja.
- Nem ismerek párducembereket - felelt Orando.
- Lupingut is ismerted, csak nem tudtad, hogy közéjük
tartozik - emlékeztette Muzimo. - Sobitót is ismered. Õrá
ismertem az egyik papi álarc mögött. Õ is párducember.
Orando egy ideig hallgatott.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Igen.
- Tehát, amikor elment tanácskozni a szellemekkel és
démonokkal, és napokig nem jött vissza Tumbaiba, akkor
valójában a párducembereknél járt. Sobito áruló. Meg kell
halnia.
- Igen - értett egyet Muzimo. - Sobitónak meg kell
halnia. Már régen végezni kellett volna vele.
Muzimo a kanyargós õserdei ösvényen Gato Mgunj*u faluja
felé vezette Orando harcosait. Gyorsan haladtak,
amennyire csak a sötétség és a keskeny ösvény enged-
132

te, és végül megálltak a falut az erdõtõl elválasztó ma-

niókaföld szélén. Ezután csendben a folyóhoz lopakodtak,
és Muzimo megbizonyosodott felõle, hogy a párducemberek
még nem értek vissza a templomból. A kikötõhely körül
növõ bokrok közé bújva vártak, Muzimo pedig elment
földeríteni a folyót.
Néhány perc múlva vissza is ért a hírrel, hogy
huszonkilenc kenu közeledik.
- Ugyan harminc kenuval mentek le a templomhoz -
magyarázta Orandónak -, de azt hiszem, õk azok.
Orando a harcosaihoz kúszott, utasításokat adott nekik és
fölszította bátorságukat. A csónakok közeledtek, már
hallották az evezõk halk loccsanását. Az utengák éberen
és feszülten vártak. Az elsõ kenu elérte a partot, és a
harcosok kiugráltak belõle. Még ki sem húzták a csónakot,
amikor megérkezett a következõ. Az utengák vezérük jelére
vártak.
Gyors egymásutánban kötöttek ki a kenuk. A harcosok
sorban a falu kapuja felé indultak. Húsz csónak
sorakozott már a parton, amikor Orando megadta a jelet.
Vad csatakiáltását kilencven üvöltõ torok visszhangoz-'
ta, záporoztak a lándzsák és nynak a párducemberekre.
A támadó utengák gyorsan áttörték ellenségük rendezetlen
sorait, és a párducemberek, akiket meglepetésszerûen ért
a csapás, kizárólag a menekülésre gondoltak. Akik a
folyóparton rekedtek, visszatolták csónakjaikat, hogy
meneküljenek, akik pedig még nem kötöttek ki,
visszafordultak. A maradék megpróbált eljutni a faluba,
de az utengák a sarkukban voltak. Heves küzdelem folyt a
kapunál, amit a védõk nem mertek kinyitni, míg a fo-
lyónál Orando harcosai gyakorlatilag lemészárolták ha-
134
Iáira rémült ellenfeleiket, akik kétségbeesetten
igyekeztek vízre tenni kenuikat.
A falu védõi túl késõn nyitották ki a kaput, hogy
embereket küldjenek társaik védelmére; azok addigra vagy
meghaltak, vagy elfutottak, és a szabaddá tett úton
üvöltõ utengák rontottak be.
Teljes volt a gyõzelem. Egyetlen lélek sem maradt élve
Gato Mgungu falujában, amikor Orando véres ruhájú
harcosai fölgyújtották a nádkunyhókat.
A menekülõ párducemberek látták a partot szegélyezõ fák
koronája fölé nyúló lángokat, látták, ahogy
visszaverõdött a fény a vízen, így tudták, milyen fokú
vereséget szenvedtek. Kenuja aljában kuporogva Gato
Mgungu is látta a tüzet, és talán megérezte, hogy vége
vad és kegyetlen hatalmának. Bobolo is látott mindent, és
kiolvasta a jelekbõl, hogy nem kell többé tartania Gato
Mgungutól. Az összes menekülõ harcos közül Bobolo volt a
legkevésbé szomorú.
Az égõ falu fényében Orando számba vette a veszteségeket,
összeszedte embereit, és megkereste a halottakat és a
sebesülteket. A maniókaföldön álló egyik fán egy kis
majom sikoltozott és magyarázott. Nyamwegi szelleme volt
az, és Muzimót kereste, de Muzimo nem válaszolt. Orando
talált rá a halottak és sebesültek között. A fejére mért
ütéstõl terülhetett el, és úgy feküdt ott, mint bármelyik
haldokló.
A fõnök fia meglepett volt és szomorú. Mindannyian
biztosra vették, hogy Muzimo a szellemvilágból jött, így
aztán halhatatlan. Hirtelen rádöbbentek, hogy a segítsége
nélkül nyerték meg a csatát. Tehát becsapta õket. A
vérszomjas harcosok úgy akarták csillapítani csalódott-
135

ságukat, hogy Muzimo élettelen testébe döfik lándzsáikat,

azonban Orando nem engedte.
- A szellemek nem maradnak mindig ugyanabban az alakban -
emlékeztette embereit. - Lehet, hogy új testbe költözött
és láthatatlanul figyel minket valahonnan föntrõl. Ha így
van, mindenért bosszút áll, amit most elhagyott testével
csináltok. - Ismereteik tükrében ez nagyon is
valószínûnek hangzott az utengák számára, így elálltak a
holttest meggyalázásától, sõt újult ámulattal néztek rá.
- Egyébként pedig - folytatta Orando -, akár ember, akár
szellem, hûséges volt hozzám, és. akik látták harcolni,
tudják, hogy jól és bátran küzdött.
- így igaz - értett egyet valaki.
- Tarzan! Tarzan! - üvöltött Nyamwegi szelleme a fáról.
- Tarzan, õserdõ ura, Nkima fél!
A fehér férfi lefelé evezett a lopott kenuban, hogy a
fõfolyót elérve annak sodra vigye biztonságba õr és a
lányt. Káli Bwana csöndesen ült a csónak aljában. Letépte
fejérõl a barbár díszt és nyakáról is az emberi fogakból
készült, borzalmas nyakláncot, de a boka- és karpereceket
- maga sem tudta miért - megtartotta. Talán azért, mert
nehéz helyzetben volt ugyan és szörnyû dolgokon ment
keresztül, mégiscsak nõ volt és méghozzá gyönyörû. És
errõl nem feledkezik meg könnyen az ember.
Öreg Csont szinte teljesen biztos volt a sikerben. Az
elõtte járó párducemberek már nyilván visszaértek a
faluba, s nem tûnt valószínûnek, hogy visszaforduljanak.
A templomnál nem maradt kenu, tehát hátulról sem
üldözhették, hiszen Bobolo szerint nem vezetett ösvény az
erdõn keresztül. Már-már ünnepelni akart, amikor a mel-
136
lékfolyó torkolatához érve meglátta a sötéten hömpölygõ
fõfolyót.
És ekkor evezõcsapásokat hallott. A torkában kezdett
dobogni a szíve. Minden erejét beleadva evezni kezdett a
jobb part felé. Abban bízott, hogy észrevétlenül
meghúzódhat a sûrû árnyékban, amíg a másik csónak
elhalad. Nagyon sötét volt, annyira sötét, hogy okkal
remélhette, beválik a terve.
A közeledõ kenu hirtelen jelent meg a sötétségben. Egy
még feketébb folt látszott az éjszaka feketeségében. Öreg
Csont visszafojtotta a lélegzetét. A lány összehúzta
magát a csónak aljában, mert szõke haja és fehér bõre még
a mindent elnyelõ sötétség ellenére is elárulta volna. A
kenu továbbment fölfelé.
Most már tényleg közel volt a széles folyó - ott sokkal,
de sokkal kevésbé vehetik észre õket. Öreg Csont
bemártotta az evezõt, és a kenu folytatta útját. Ahogy
elérték a sodrást, gyorsabban haladtak. Elérték a folyót!
Valami sötét tárgy derengett elõttük. Mintha közvetlenül
elõttük nõtt volna ki a vízbõl. Öreg Csont megpróbálta
elfordítani kenujukat, de már késõ volt. Amikor nagy
csattanással beleütköztek az akadályba, a férfi már
tudta, hogy egy újabb, harcosokkal zsúfolt kenu akadt az
útjukba.
Szinte ugyanebben a pillanatban melléjük húzott egy másik
csónak is. Dühös kérdések és parancsok zûrzavara
hallatszott. Öreg Csont megismerte Bobolo hangját.
Harcosok ugrottak át, megragadták a férfit,
ökölcsapásokat érzett és erõs kezek szorították le.
Megkötözték.
Újra hallotta Bobolo hangját.
- Siessetek! Az utengák a nyomunkban vannak!
137

Izmos kezek evezni kezdtek. Öreg Csont érezte, hogy a

kenu meglódul, és egy pillanattal késõbb már a
mellékfolyón siklottak a templom felé. A fehér ember
ereiben megfagyott a vér. Már majdnem sikerült
megszöktetnie a lányt, és soha nem lesz még egy ilyen
lehetõségük. A fehér lány sorsa megpecsételõdött. A férfi
nem gondolt magára.
Ekkor szólongatni kezdte, meg akarta'vigasztalni. Új
érzelem ragadta magával. Csak a lány biztonságára
gondolt, saját sorsa teljesen hidegen hagyta. Újra szólt,
de nem kapott választ.
- Csönd legyen! - mordult rá egy harcos.
- Hol a lány? - kérdezte a fehér ember.
- Csönd legyen - ismételte a harcos. - Itt nincs
semmiféle lány.
Ahogy Bobolo kenuja a szökevényeké mellé siklott, a fõnök
közel került a lányhoz, olyannyira, hogy a sötétség
ellenére is észrevette fehér bõrét és szõke haját.
Azonnal fölismerte a lehetõséget, és meg is ragadta:
átnyúlt és a saját kenujába rántotta Káli Bwanát. Ezután
álriadót kiáltott, hogy elhajtsa többieket.
A csónakban minden harcos -a saját embere volt. Az õ
faluja a folyó bal partján terült el, valamivel lejjebb.
Halk parancsára beálltak a fõsodrásba, és szorgos kezek
repítették útján a kenut.
A lány, aki sok mindenen ment keresztül az utóbbi idõben,
és már szinte biztos volt benne, hogy sikerül a szökés,
megdermedt az események ilyetén fordulatától.
Megfosztották az egyetlen embertõl, aki segíthetett volna
rajta. Szétzúzták a reményt szívében.
A megkötözött, tehetetlen Öreg Csont a templomhoz vezetõ
út közben átengedte magát a fölösleges bánatnak.
138
Már nem érdekelte, mit csinálnak vele. Tudta, hogy
megölik. Remélte, hogy gyors lesz a vég, de ismerve a
kannibálok módszereit, majdnem biztos volt benne, hogy
lassú és borzalmas halála lesz.
Miközben bevonszolták a templomba, látta a földön heverõ
részeg papokat és papnõket. A zaj fölébresztette
Imigeget, a fõpapot. Álmosan dörzsölte a szemét és nagy
nehezen föltápászkodott.
- Mi történt? - kérdezte.
Ekkor Gato Mgungu rontott be, mivel kenuja közvetlenül az
Öreg Csontot szállító harcosoké után érkezett.
- Sok minden - vette oda. - Amíg ti részegen fetreng-
tetek, ez a fehér ember megszökött. Az utengák megöl-*
ték harcosaimat és fölégették a falumat. Mi a baj a
gyógyszereddel, Imigeg? Nem vált be.
A vizenyõs szemû fõpap révetegen nézett körül.
- Hol a fehér papnõ? - kiáltott föl. - Megszökött?
- Én csak a férfit láttam - felelt Gato Mgungu.
- A fehér papnõ is ott volt - szólt közbe egy harcos.
- Bobolo átvette az õ kenujába.
- Akkor hamarosan itt lesz - mondta Gato Mgungu.
- Bobolóék kenuja nem lehetett sokkal mögöttünk.
- Egyikük sem szökhet meg újra - mondta Imigeg. -A férfit
kötözzétek meg, és zárjátok be a kisszobába, a templom
végében.
- Öljétek meg! - ordította Gato Mgungu. - Akkor nem
szökik meg többet.
- Majd késõbb megöljük - felelt Imigeg, akinek nem volt
ínyére Gato Mgungu tiszteletlen hangja és éles kritikája,
s vissza akarta állítani hatalmát.
139

- Öljétek meg most - erõsködött a fõnök -, vagy újra

meglép, és akkor katonákkal tér vissza, akik
elpusztítanak titeket és fölgyújtják a templomot.
- Én vagyok a fõpap - felelt gõgösen Imigeg -, és csak a
Párducisten parancsolhat nekem. Megkérdezem õt. Azt
teszem, amit mond. - Az alvó leopárdhoz fordult és
megbökte egy hegyes pálcával. A nagymacska fölugrott és
dühödten vicsorgott. - A fehér ember megszökött -
magyarázta Imigeg -, de újra elfogtuk. Végezzünk vele ma
este?
- Nem - felelt a leopárd. - Jól kötözzétek meg és
zárjátok a kisszobába a templom végében. Nem vagyok
jéhes.
- Gato Mgungu azt akarja, hogy most öljük meg -/
folytatta Imigeg.
- Mondd meg Gato Mgungunak, hogy csak Imigeg fõpapon
keresztül beszélek. Gato Mgungun keresztül nem. Gato
Mgungunak azért ölték meg a harcosait és azért gyújtották
föl a faluját, mert bûn lakozott benne. Ha újra vetkezik,
el kell pusztulnia, hogy a Párducisten gyermekei
jóllakhassanak. Szólottam.
- A Párducisten szólt hozzánk - mondta Imigeg. Gato
Mgungu mélyen megdöbbent és rettenetesen
megijedt.
-ÓÓ Elkísérjem a foglyot a^ templom végébe, és intéz-
kezdjek, hogy alaposan megkötözzék? - kérdezte.
- Igen - felelt Imigeg -, menj vele és gondoskodj róla,
hogy többet ne szökhessen meg.
140
12
Az áldozat
- Tarzan! Tarzan! - süvített Nyamwegi szelleme a
maniókaföld melletti fáról. - Tarzan, õserdõ ura, Nkima
fél!
A földön fekvõ fehér óriás kinyitotta a szemét és
körülnézett. Látta Orandót és a harcosokat. Zavart
kifejezés futott át az arcán. Hirtelen fölugrott.
- Nkima! Nkima! - kiabált az emberszabásúak nyelvén. -
Hol vagy, Nkima? Tarzan hív.
A kis majom leugrott a fáról és ugrándozva közeledett a
maniókaföldön keresztül. Boldog kiáltással a fehér ember
vállára ugrott, átkarolta izmos nyakát, és arcához
szorította a sajátját. így csüngött gazdáján, Vinnyogva
az örömtõl.
- Látjátok - mondta Orando a társainak -, Muzimo nem
halt meg.
A fehér óriás Orandóhoz fordult.
- Én nem vagyok Muzimo - mondta. - Tarzan vagyok, a
majomember. - A kis majomra mutatva folytatta. - O nem
Nyamwegi szelleme, hanem Nkima. Most már mindenre
emlékszem. Hosszú ideje próbálok már emlékezni, de nem
megy, mióta rám dõlt az a fa.
Mindannyian hallottak már Tarzanról, a majomemberrõl.
Legendás alaknak számított, még az õserdõnek abban a
részében is, ahol az utengák éltek. Azt hitték, hogy
akárcsak a szellemeket és démonokat, õt sem pillanthatják
meg szemtõl szemben. Bár Orando kissé csa-
141

lódott volt, egészében véve mindannyian megkönnyebbültek,

hogy hús-vér emberrel van dolguk, akit ugyanazok az erõk
irányítanak, mint õket, és akire ugyanazok a természeti
törvények érvényesek, mint rájuk. Mindig is kissé
nyugtalanító volt, hogy senki sem tudhatta, milyen
különös formában jelenik meg Orando õsi szelleme. Továbbá
abban sem lehettek biztosak, mikor lesz jó szellembõl
hirtelen rosszá, tehát elfogadták új szerepében. Igaz,
valami megváltozott; míg régebben Orando teremtményének
tûnt, aki teljesíti a parancsokat, mint egy szolga a
gazdája utasításait, addig most az erõ és hatalom
méltóságát öltötte magára. A változás finoman és alig
érzékelhetõen ment végbe, és kétségtelenül a fehér ember
újjáéledt gondolkodásának pszichikai gyõzelme volt fekete
társai felett.
Gato Mgungu falujának maradványai mellett, a folyó
partján vertek tábort, mert a lapulevelek, a manióka és a
zsákmányolt csirkék és kecskék biztosították, hogy
megtölthetik hasukat, a menetelés és harc szikár napjai
után.
Tarzan sok mindent végiggondolt a hosszú nap alatt. Most
végre eszébe jutott, miérf jött ide, és csodálkozott ,-az
események egybeesésén, hogy pontosan arra az ösvényre
talált, melyen elindult magányos felderítõútjára, hogy
megkeresse a párducemberek többé-kevésbé mesebeli erõdjét
és templomát. Álmában sem hitte volna, hogy nemcsak
megtalálja, hanem részben el is pusztítja ellenségeit, s
végül is hálás volt a balesetért, melynek az eredményeket
köszönhette.
Néhány részlet még mindig nem rajzolódott ki világosan,
de lassan ezek is visszatértek, s mire leszállt az este
és készült a vacsora, eszébe jutott a fehér férfi és
142
lány, akiket a Párducisten templomában látott. Beszélt
róluk Orandónak, de õ semmit sem tudott róluk.
- Ha a templomban voltak, valószínûleg már megölték õket
- mondta.
Tarzan sokáig gondolataiba mélyedt. Nem ismerte azt a két
embert, mégis bizonyos felelõsséget érzett értük, mert az
õ fajtájához tartoztak. Végül fölállt és hívta Nki-mát,
aki egy lapulevélen osztozott egy harcossal.
- Hová mész? - kérdezte Orando.
- A Párducisten templomába - felelt Tarzan.
Öreg Csont étlen-szomjan és összekötözve hevert egész
nap. Idõnként benézett hozzá egy pap, illetve papnõ, hogy
megbizonyosodjon, nem szökött-e meg, vagy nem lazította-e
meg kötelékeit, egyébként békén hagyták. A bentlakók nem
sokat mozogtak napközben, mert legtöbben az elõzõ éjszaka
fáradalmait próbálták kipihenni, de amikor leszállt az
este, a fogoly nyüzsgés zaját hallotta. A fõteremben
kántálók hangját túlharsogva, a fõpap éles kiáltásait és
a leopárd morgását lehetett hallani. A hosszú órák alatt
a férfi gondolatai gyakran elkalandoztak, minduntalan a
lány jutott eszébe. Hallotta, amikor egy harcos
jelentette Imigegnek, hogy Bobolo elfogta a fõpapnõt, és
Öreg Csont feltételezte, hogy újra el kell játszania
szerepét a Párducisten mellett. Legalább újra láthatja a
nõt (ez is valami), azonban reménye, hogy megszöktetheti,
annyira minimálisra csökkent, hogy többé nem lehetett
reménynek nevezni.
Éppen arról próbálta meggyõzni józanabbik énjét, hogy még
egyszer megszökhetnek a templomból, amikor kezében
fáklyával egy pap lépett a szobába. Ocs-mány pofájú, vén
fickó volt, és kifestett arca csak fo-
143

kozta undorítóságát. Sobito volt az, a tumbai varázsló.

Lehajolt és elkezdte kikötni a kötelet a férfi bokáján.
- Mit csinálnak velem? - kérdezte Öreg Csont. Sobito
gonoszul vigyorogva mutogatta sárga agyarait.
- Mit gondolsz, fehér ember? Öreg Csont vállat vont.
- Gondolom megölnek.
- De nem túl gyorsan - magyarázta Sobito. - Akik lassan
és kínlódva halnak meg, azoknak finomabb a húsa.
- Vén gazember! - mondta a fogoly.
Sobito megnyalta az ajkát. Örömét lelte benne, ha lelki
vagy fizikai fájdalmat okozhatott. Nem bírta kihagyni a
lehetõséget.
- Elõször eltörjük a kezedet és a lábadat - ecsetelte -,
majd nyakig beteszünk a mocsárba, úgy, hogy ne tudd
megfullasztani magadat. Három napig otthagyunk, azalatt
megpuhul a húsod. - Szünetet tartott.
- És aztán? - kérdezte a fehér ember. Nyugodt hangon
beszélt. Elhatározta, nem adja meg nekik azt az örömöt,
hogy lássák lelRi szenvedését; és imádkozott, hogy ha
majd eljön a testi megpróbáltatás ideje, fehér emberhez
méltóan tudja elviselni a kínzásokat. Három nap! Te jó
ég, micsoda sors!
- És aztán? - ismételte Sobito. - Aztán beviszünk a
templomba, és a Párducisten gyermekei darabokra tépnek
acélkarmaikkal. Nézd csak! - Megmutatta párducbõr
ruházatának ujjaira rögzített fegyvereit.
- És aztán megesztek, ugye?
- Igen.
- Remélem, megakadok a torkotokon.
144
Sobito közben kioldozta a férfi bokáját. Belerúgott és
rászólt, hogy álljon föl.
- A fehér lányt is megölitek és megeszitek? - kérdezte
Öreg Csont.
- Õ nincs itt. Bobolo elrabolta. Amiért segítettél a
szökésben, nagyobb lesz a szenvedésed. Már fölvetettem
Imigegnek, hogy miután eltörtük a kezedet és lábadat,
vegyük ki a szemed. Elfelejtettem mondani, hogy
természetesen három-négy darabba törjük a végtagjaidat.
- Romlik a memóriád - jegyezte meg Öreg Csont -, de
remélem, semmi mást nem hagytál ki.
Sobito morgott valamit.
- Gyere - mondta és a sötét folyosón a nagyterembe
vezette a férfit.
Ahogy megpillantották a foglyot, vad kiáltás tört föl
vagy százötven torokból, a leopárd morgott, a fõpap
táncba kezdett az emelvényen, s az iszonyatos papnõk
sikoltozva ugráltak Öreg Csõrit felé, mintha azonnal szét
akarnák tépni. Sobito az alacsonyabb emelvényre taszi-
gálta foglyát és megállította a fõpap elõtt.
- íme az áldozat! - üvöltötte.
- íme az áldozat! - kiáltotta Imigeg a Párducistenhez
fordulva. - Mi a parancsod, ó, párducgyermekek atyja?
A vadállat ínyét felhúzva vicsorgott Imigegre, aki hegyes
botjával böködte. Látszólag a hatalmas szájból jött a
válasz. - Törjük össze és a harmadik estén lakomázzunk!
- Mi legyen Bobolóval és a fehér papnõvel? - kérdezte
Imigeg.
- Küldjétek értük harcosokat, akik idehozzák õket, és
B'obolót is törjük össze, hogy megehessük. A fehér lányt
145
Imigegnek adom, a fõpapnak. Ha megunja, õt is megesszük.
- Ezek voltak a Párducisten szavai - kiáltotta Imigeg. -
Úgy teszünk, ahogy parancsolta. - Törjük össze a fehér
embert - morogta a leopárd -és a harmadik napon térjenek
vissza gyermekeim, hogy a fehér ember húsa bölccsé tegye
õket. Miután megeszitek, többé nem fog rajtatok a fehérek
fegyvere. Törjük össze a fehér ember csontjait! - Törjük
össze a fehér ember csontjait! - üvöltött Imigeg. Fél
tucat pap ragadta meg a foglyot és az emelvény
agyagpadlójához vágták, majd kezét-lábát szétfeszítve
leszorították, mire négy papnõ rohant elõre, kezükben
nehéz botokkal. Valahol megszólalt egy dob, és a papnõk a
furcsa ritmusra mozogva elkezdték körültáncolni földön
fekvõ áldozatukat. Egyszerre az egyik táncosnõ magasra
emelt bottal ugrott a fogoly felé, de egy pap úgy tett,
mintha megvédene, mire a nõ visszaállt a körbe, õrülten
ugráló társai közé. Ez újra és újra megismétlõdött, és a
papok láthatóanegyre nehezebben tudták visszatartani a
megvadult nõket. A fehér ember szinte az elsõ pillanattól
tudta, hogy az egész színjáték csak egy szertartás része,
de fogalma sem volt, mit próbálnak ábrázolni. Ha félelmet
akartak kelteni benne, akkor sikertelenül dolgoztak. A
hátán fekvõ férfi semmivel sem mutatott több érdeklõdést,
mintha egy közönséges táncot szemlélne. Talán látszólagos
érdektelensége miatt nyúlt hosszúra a tánc, azért
kiabáltak egyre hangosabban, s gesztusaik vadsága és
üvöltéseik is azért voltak minden képzeletet
146
felülmúlóak. Azonban a férfi tudta, hogy a vég elkerül- ,
hetetlenül közeledik. A Sobito által vázolt sors nem
puszta fenyegetés volt. Öreg Csont már sokszor hallotta,
hogy az emberi hús elõkészítésének ez a módja inkább
megszokott, mint kivételes a kannibáloknál. A dolog
borzalma undok patkányként rágta józansága
tartópilléreit. Megpróbálta másra terelni a figyelmét,
nehogy beleõrüljön. A tánctól és dobszótól megvadult
harcosok tovább sürgették a papnõket. Türelmetlenül
várták a szörnyû látványosság beteljesedését. A fõpap,
aki mesteri show-man volt, megérezte a hallgatóság
hangulatát. Jelt adott, és elhallgatott a dob. Megállt a
tánc. A nézõk hirtelen elhallgattak. Az eddigi lármánál
is borzalmasabb csönd nehezedett a teremre. És ekkor a
papnõk magasra emelt bottal tehetetlen áldozatuk felé
intíultak.
13 ÓLefelé a folyónKali Bwana a kenu aljában
kuporgott. Hallotta a vízbe merülõ evezõ ismétlõdõ
hangját, ahogy izmos kezek röpítették lefelé a csónakot.
A lány tudta, hogy a fõfo-lyón járnak, s nem térnek
vissza a templomba vagy Ga-to Mgungu falujába. Akkor hát
miféle új megpróbáltatások felé sodorja a sors? Bobolo
odahajolt és a fülébe súgta: - Ne félj. Messzire viszlek
a párducemberektõl.
147H
A lány éppen annyit értett a törzsi dialektusból, hogy
kihámozta a szavak értelmét.- Ki maga? - kérdezte.-
Bobolo vagyok, a fõnök.Káli Bwanának azonnal eszébe
jutott, hogy a fehér férfi ettõl az embertõl remélt
segítséget az elefántcsontokért cserébe. Föléledt benne a
remény. Talán mindkettõjük számára megvásárolhatja a
biztonságot.- A fehér ember is a kenuban van? -
kérdezte.- Nincs - felelt Bobolo.- Azt ígérte neki, hogy
megmenti - emlékeztette a lány.
- Csak egy embert tudtam megmenteni - felelt Bobolo.
- Hová visz?
- A falumba. Ott biztonságban leszel. Semmi sem árthat
neked.
- És utána a folyón levisz az enyimekhez?
- Egy idõ után talán. Nem kell sietni. Bobolóval maradsz.
Õ jó lesz hozzád, mert Bobolo nagy fõnök, sok kunyhója és
harcosa van. Lesz sok ennivalód, szolgád és nem kell
dolgoznod. 5
A lány elborzadt a fõnök szavai hallatán.
- Nem! - kiáltotta. - Ó, kérem, engedjen el! A fehér
ember azt mondta, maga a barátja. Õ fizet magának. És én
is fizetek.
- Õ már soha nem fizet nekem - felelt Bobolo. - Ha él még
egyáltalán, akkor csak néhány napig.
- De én tudok fizetni - könyörgött a lány. - Mindent
megadok, amit kér, ha épségben visszavisz az enyémek -
hez.
- Nem kell pénz - morgott Bobolo. - Te kellesz.
148
Káli Bwana megértette, hogy reménytelen a helyzete. Az
egyetlen ember ezen a borzalmas vidéken, aki tudja, hogy
veszélyben van, és segíteni akar, vagy meghalt, vagy
hamarosan meghal, és egyedül képtelen megmenekülni. De
mégis van egy út! Hirtelen eszébe jutott valami. A folyó!
Nem szabad sokáig töprengeni a dolgokon - a hideg, sötét
vízen, a krokodilokon -, különben elhagyja az ereje.
Azonnal kell cselekedni, gondolkodás nélkül. Fölugrott,
de Bobolo túl közel ült. Azonnal kitalálta a szándékát,
elkapta és durván a csónak aljába lökte. Nagyon dühös
volt. Pofon vágta a lányt. Ezután összekötözte a kezét és
a lábát.
- Ezt nem próbálod meg többször - morogta.
- Akkor kitalálok valami mást - mondta a lány dacosan. -
Soha nem kap meg. Jobban teszi, ha elfogadja az
ajánlatomat, különben nem kap meg se engem, se a pénzt.
- Csönd, asszony - parancsolta Bobolo -, eleget
beszéltél. - És újra megütötte.
Négy órán át siklott lefelé a kenu. A tökéletes ritmusban
lapátoló fekete evezõsök fáradhatatlannak tûntek. Fölkelt
a nap, de a lány a csónak aljából csak a hajlongó
evezõsöket, Bobolo undok arcát és a rézszínû eget látta.
,
Azután kiabáló hangokat hallott a partról. A kenuban ülõk
válaszoltak, és a következõ pillanatban kikötöttek. Ekkor
Bobolo kioldotta a köteleket és fölállította. A
folyóparton több száz vadember, férfiak, nõk és gyerekek
álltak. Mögöttük liánnal összekötözött cölöpökkel
körülvett méhkaptárszerû kunyhók sorakoztak.
149

Ahogy a falubeliek megpillantották á fehér foglyot,

záporozni kezdtek a kérdések és kiáltások, és amikor Káli
Bwana kilépett a partra, vagy húsz kíváncsiskodó vette
körül, akik közül a nõk voltak a legbarátságtala-nabb.
Ütni és köpködni kezdték. Valószínûleg komolyabb baja
esett volna, ha Bobolo lándzsája nyelével utat törve nem
siet a segítségére.
Ezután a fél falu kíséretében a fõnök külön területére
vezették. Itt állt a fõnök kunyhója, amely jóval nagyobb
volt, mint a többi, és két helyiségbõl álló, kis
palánkkal bekerített házikók vették körül. Itt élt a
fõnök, háremével és szolgáival. A kerítésnél megálltak, s
csak Bobolo és a lány lépett be. Itt újra dühös nõk, a
fõnök feleségei vették körül Káli Bwanát. Pont
tizenketten voltak, és a legkülönbözõbb korúak; a
legfiatalabb tizennégy éves gyermek, a legidõsebb egy
fogatlan vén csoroszlya volt. Az utóbbi korából eredõ
gyengesége ellenére nyilvánvalóan fölötte állt a
többieknek.
Bobolónak ismét a lándzsájához kellett folyamodnia, hogy
megmentse foglyát. Addig ütötte a nõket kegyet-, lenül,
amíg a legkitartóbbak is hátraléptek, majd a
vénasszonyhoz fordult.
- Ubooga, ez itt az új feleségem. A gondjaidra bízom.
Vigyázz rá, nehogy bántódása essen. Adj neki két nõt
szolgálónak. Majd küldök férfiakat, hogy építsenek neki
egy kunyhót az enyém mellett.
- Bolond vagy - kiabált Ubooga. - Hiszen fehér! Az
asszonyok nem fogják békén hagyni, ha egyáltalán életben
hagyják, és téged sem hagynak békén, amíg így vagy úgy,
meg nem szabadulsz tõle. Bolond vagy, hogy idehoztad,
persze mindig is bolond voltál.
150
- Vigyázz a nyelvedre, öregasszony! - kiáltott rá Bobolo.
- Én vagyok a fõnök. Ha az asszonyok bántani merik,
megölöm õket... és téged is - tette hozzá.
- Lehet, hogy a többieket megölöd - sivította a banya -,
de engem nem. Kikaparom a szemedet és megeszem a szíved.
Disznó volt az apád, az anyád meg egy sakál. Te, fõnök?
Utolsó lennél a szolgák közül, ha én nem vagyok. Ki vagy
te? A saját anyád sem tudta, ki az apád. Té... - De
Bobolo már elmenekült. .
Ezután a szipirtyó csípõre tette a kezét és tetõtõl
talpig szemügyre vette a fehér lányt. Föltûnt neki a
finom párducbõr ruha és a rengeteg ékszer.
- Gyere, te! - ordította, és a hajánál fogva megragadta
Káli Bwanát.
Ezzel betelt a pohár. Inkább a halál, mint ez a
megaláztatásokkal teli, elnyújtott agónia. Hatalmas ütést
mért Ubooga fejére, mire az hátratántorodott. A többi nõ
nevetni kezdett. A lány azt várta, hogy az öregasszony
nekiesik és megöli, de semmi ilyesmi nem történt.
Egyszerûen csak állt és nézett leesett állal, s szeme
tágra nyílt a megdöbbenéstõl. Egy darabig meg sem
mozdult, majd meghallotta társai gúnyos nevetését.
Fölkapott egy botot, és vadul ordítva rájuk támadott. A
nõk szétfutottak, mint a nyulak, és kunyhóikban kerestek
menedéket, de néhányukra már lesújtott Ubooga, aki
szitkozódott és Bobolo haragjával fenyegette õket.
Amikor visszatért a fehér lányhoz, fejével az egyik
kunyhó felé intett és azt mondta: - Gyere -, de ezúttal
semmi parancsoló nem volt a hangjában. Más tekintetben is
megváltozott a viselkedése, sokkal kevésbé tûnt
barátságtalannak, még kevésbé fenyegetõnek. Az, hogy
151

az öregasszony valakihez is barátságos legyen, egyáltalán

fel sem merülhetett.
Miután két szolgálónõvel a kunyhójában hagyta a lányt,
Ubooga a fõnök területének fõbejáratához bicegett, hátha
elcsípi Bobolót, akinek még mondani akart egy-két dolgot,
de Bobolo eltûnt. Egy közeli kunyhó elõtt guggolt a fõnök
egyik kísérõje, és várta, hogy felesége elkészítse az
ételt.
Ubooga, aki különös jogokkal bírt, így elhagyhatta a
hárem területét is, odament és a harcos mellé kuporodott.
- Ki ez a fehér lány? - kérdezte.
A harcos elég sötét alak volt, és az a tény, hogy nemrég
erõsen berúgott és két napja nem aludt, még sokat rontott
felfogókészségén. Továbbá mint mindenki, õ is nagyon félt
Uboogától. Kialvatlan, véres szemmel nézett az
öregasszonyra.
- Õ a Párducisten új fehér fõpapnõje - mondta.
- Honnan szedte Bobolo? - faggatózott Ubooga.
- A Gato Mgungu faluja melletti csatából jöttünk, amit
elvesztettünk, és Gato Mgunguval a templom felé tart... -
Hirtelen elhallgatott. 4 Nem tudom, honnan szedte Bobolo
- fejezte be komoran.
Gonosz, fogatlan mosoly terült el Ubooga kellemetlen
arcán.
- Rögtön gondoltam - recsegte talányosán, és
visszabicegett a hárembe.
A harcos felesége undorral nézett urára.
- Szóval párducember vagy! - suttogta vádlón.
- Hazugság - kiáltotta a férfi -, semmi ilyet nem
mondtam.
152
- Dehogynem - vitatkozott a felesége -, és meg-mondtad
Uboogának, hogy Bobolo is az. Ebbõl még bajod lesz neked
is és Bobolónak is.
- Azoknak a nõknek, akik túl sokat beszélnek, ki szokták
vágni a nyelvét - emlékeztette a férj.
- Te beszélsz túl sokat - vágott vissza a nõ. - Én semmit
sem mondtam. És nem is fogok. Gondolod, örülnék, ha a
faluban megtudnák, hogy a férjem párducember? -Mélységes
undor csengett a hangjában.
A párducemberek rendje titkos rend. Egyetlen törzs sem
kizárólag párducemberekbõl áll, faluból is csak néhány
ilyen van, és akik nem tagjai, félelemmel és megvetéssel
néznek a gyûlöletes rend embereire. Még a legalacsonyabb
rendû törzsek is undorodnak rítusaiktól és módszereiktõl,
s ha valakirõl kiderül, hogy párducember, gyakorlatilag
minden közösség azonnal számûzi vagy halálra ítéli.
Ubooga magában dajkálta frissen szerzett híreit,
jelképesen mintegy keblére szorította. Lekuporodott
kunyhója elé és magában motyogott. A hárem többi tagja
megijedt, mert látták, hogy Ubooga mosolyog, és ha Ubooga
mosolyog, akkor általában egyiküket valami kellemetlenség
éri. Azonban amikor Bobolo visszatért, szélesedett a
mosoly, és a nõk megkönnyebülten állapíthatták meg, hogy
ezúttal Bobolo az áldozat.
- Hol a fehér lány? - kérdezte Bobolo és megállt Ubooga
elõtt. - Nem esett bántódása?
- Biztonságban van a papnõd, párducember - sziszegte
Ubooga olyan halkan, hogy csak Bobolo hallhatta.
- Mit akarsz ezzel mondani, te nõstényördög? - Bobolo
arca elkékült a dühtõl.
153

- Már régen gyanítottam - recsegte Ubooga. - Most már

tudom.
Bobolo elõkapta a kését, megragadta a nõ haját, és a
térdére fektette. - Azt mondtad, nem merlek megölni,
ugye... - morogta.
- Nem is. Ide figyelj, megmondtam valakinek, aki
hallgat, amíg meg nem parancsolom, hogy beszéljen, vagy
amíg meg nem halok. Ha meghalok,- minden kiderül és
darabokra tépnek. Na, most ölj meg, ha mersz!
Bobolo leejtette az öregasszonyt a földre. Nem tudta,
hogy Ubooga hazudott, és nem szólt senkinek. Talán
gyanakodott is, de nem merte megkockáztatni a dolgot,
mert tudta, hogy Uboogának igaza van. Széttépnék az
emberei, ha megtudnák, hogy õ párducember, és a többi
bûnös sem sietne a segítségére. Sõt, hogy eltereljék
magukról a gyanút, csatlakoznának kivégzõihez. Bobolo
erõsen aggódott.
- Ki mondta?! - kérdezte. - Hazugság, akárki mondta.
- A lány a Párducisten fõpapnõje - mondta Ubooga
kötekedõn. - Miután elhagytátok Gato Mgungu faluját, ahol
egy csatában vereséget szenvedtetek, visszamentetek Gato
Mgunguval a templomba. Mindenki tudja, hogy Gato Mgungu a
párducemberek vezére. A templomban szerezted a lányt.
- Hazugság. Elloptam a párducemberektói, de én nem
tartozom közéjük.
- Akkor add vissza a párducembereknek, és elfelejtem az
egészet. Nem mondom el senkinek, hogy Gato Mgungu a
jóbarátod, és együtt harcolsz vele az ellenségeivel
szemben, mert akkor mindenki rájönne, hogy párducember
vagy.
154
- Hazugság - ismételte Bobolo, akinek semmi jobb nem
jutott az eszébe.
- Hazugság vagy sem, megszabadulsz tõle?
- Jó - mondta Bobolo -, pár napon belül.
- Ma - parancsolt rá Ubooga. - Még ma, vagy^éjsza-ka
megölöm.
- Még ma - bólintott Bobolo és elfordult.
- Hová mész?
- Kerítek valakit, aki elviszi oda, ahol a párducemberek
megtalálhatják.
- Miért nem ölöd meg?
- A párducemberek kinyírnának, ha megtenném. Sok
emberemet megölték. Elõször az asszonyaimat ölnék meg,
amiért én megöltem az õ egyik asszonyukat.
- Keríts valakit, aki elviszi - mondta Ubooga -, de ne
próbálkozz semmilyen trükkel, te varacskos disznó, te
sertés, te...
Bobolo nem várta meg a folytatást, a faluba menekült.
Dühös volt, ugyanakkor nagyon félt. Tudta, hogy igaz,
amit Ubooga mondott, másfelõl viszont szenvedélyesen
kívánta a fehér lányt. Valahogy meg kell õriznie magának,
s ha mégsem sikerül, még mindig sok mindenre
használhatja. Ilyen gondolatok foglalkoztatták, miközben
a falu fõutcáján öreg cimborája, Kapopa kunyhója felé
tartott. Kapopa, a varázsló már több ízben jó
szövetségesnek bizonyult.
Az öregember éppen egy feketével tárgyalt, aki valami
varázsszert akart, mely megöli egyik felesége anyját.
Kapopa három kecskét kért cserébe - és elõre. Sokáig
alkudoztak; a vevõ erõsködött, hogy anyósa egy kecskét
sem ér élve, tehát halottan sem érhet többet egy
csirkénél. Kapopa azonban hajthatatlan maradt, s végül a
fér-
155

fi azzal távozott, hogy még egyszer meggondolja a dolgot.

Bobolo azonnal belevágott a mondókájába, hogy miért
kereste fel a varázslót.
- Kapopa nyilván tudja - kezdte -, hogy amikor
visszatértem a folyón, hoztam magammal egy fehér
asszonyt.
Kapopa bólintott. s
- A faluban mindenki tudja.
- A nó' sok bajt hozott rám - folytatta Bobolo.
- És meg akarsz szabadulni tõle.
- Én nem. Ubooga akar megszabadítani tõle.
- Valami varázsszert akarsz, ami megöli Uboogát?
- Már három ilyen varázsszert vettem tõled -
emlékeztette Bobolo -, és Ubooga még mindig él és virul.
Nem kérek többet. A te szered gyengébb, mint Ubooga.
' - Akkor mit kívánsz?
- Elmondom. Mivel a fehér lány a Párducisten papnõje,
Ubooga azt hiszi, én is párducember vagyok, de ez
hazugság. Csak elloptam a nõt tõlük. Mindenki tudja, hogy
nem vagyok párducember.
- Persze - értett egyet Kapopta.
- De Ubooga azt mondja, elterjeszti, hogy párducember
vagyok, ha nem ölöm meg vagy küldöm el a lányt. Mit
tegyek?
Kapopa egy ideig hallgatott, majd kotorászni kezdett egy
táskában. Bobolo nyugtalanul fészkelõdött. Tudta, hogy ha
Kapopa abban a táskában kotorászik, az sokba fog kerülni.
Végül a varázsló egy mocskos kis batyut húzott elõ.
Óvatosan kibogozta a kötelet, és a vászondarabkát
kiterítette a földön. Ezután kivette a batyu tartalmát:
két rövid faágat és egy csontszobrocskát. Kapopa
156
fölállította a szobrot, megrázta a fadarabokat és a bál-
vány elé dobta. Alaposan megvizsgálta az ágak helyzetét,
megvakarta a fejét, és újra odadobta õket. Ismét
szemügyre vette a helyzetet. Hamarosan fölnézett.
- Van egy tervem - jelentette be.
- Mennyibe kerül? - kérdezte Bobolo. - Elõször ezt mondd
meg.
- Van egy lányod - mondta Kapopa.
- Több is van - felelt Bobolo.
- De nekem nem kell mind.
- Választhatsz közülük, ha megmondod, hogyan tarthatom
meg a fehér lányt Ubooga tudta nélkül.
- Megoldható - mondta Kapopa. - A kis emberek falujában
nincs varázsló. Régóta Kapopához járnak
gyógyszerért. Megteszik, amit Kapopa kér.
- Nem értem - mondta Bobolo.
- A kis emberek faluja nincs messze Bobolo falujától.
Odavisszük a fehér lányt. Némi gabonáért és halért
megõrzik Bobolónak, amíg Ubooga meghal. Egyszer neki is
meg kell halnia. Már így is túl sokáig élt. És Bobolo
idõrõl-idõre meglátogathatja feleségét a kis embereknél.
- El tudod ezt intézni a kis embereknél?
- Igen. Elmegyek veled és a fehér lánnyal, és mindent
elrendezek.
- Remek - örvendezett Bobolo. - Most rögtön indulunk, és
amint visszatérünk, elmehetsz Bobolo házába és
választhatsz a lányai közül.
Kapopa visszacsomagolta az ágakat és a szobrocskát, és
betette a táskába. Ezután fölkapta pajzsát és lándzsáját.
- Hozd a fehér lányt - mondta.
157

14
Sobito visszatérése
A füstölõ fáklyák imbolygó fénye megvilágította a
Párducisten templomának belsejét, és az Qtt zajló barbár,
vad drámát. Kint azonban olyan mély sötétség honolt, hogy
a folyóparton gyorsan haladó alakot már tizenöt méterrõl
sem lehetett látni. Gyors mozdulattal belökte a sodrásba
a párducemberek kenuit. Egy kivételével mindet
elindította, majd azt az egyet följebb vonszolta a vizén
a templom végéhez. Ezután az egyik oszlopon fölkúszott a
teraszra, és egy pillanattal késõbb egy tartógerendán
ülve nézett be egy abláknyíláson, s onnan figyelte a
benti jelenetet.
Néhány pillanattal korábban már benézett, de épp. csak
annyi idõt töltött a gerendán, hogy megállapíthatta,
milyen veszélyes helyzetben van a fehér fogoly. Azonnal
kiötlötte a tervét, és azért ment vissza a folyópartra,
hogy egy részét rögtön Ivéghez is vigye. Most, amikor
visszaért megfigyelõhelyére, láthatta, hogy néhány
másodperccel késõbb már semmit sem tehetett volna.
Hirtelen csönd lett a teremben. A Párducisten papnõi
tehetetlen áldozatuk felé lopakodtak. A papok abbahagyták
a színjátékot, amelyben megvédik a foglyot. Közeledett a
végkifejlet.
Tarzán, a majomember beugrott az ablakon. Gerendáról
gerendára ugrált hangtalanul, mint a fáklyákból szálló
füst. Látta, hogy a papnõk mindjárt a fehér emberre vetik
magukat, és akármilyen gyors, nem érhet oda idõ-
158
ben. Vakmerõ, õrült terv fogant meg a majomember lázas
agyában, melynek sikere pontosan vakmerõségén múlt. Most
úgy látszott, már a végrehajtás elõtt kudarcra
ítéltetett.
A dobok dübörgése, az ordító, ugráló táncosok zaja utáni
csönd pattanásig feszítette a kifeszített fogoly idegeit.
Jobbra-balra forgatta szemét és figyelte a lassan
közeledõ papnõket. Valami azt súgta, közel a végsõ
iszonyat. Megkeményítette magát, hogy kibírja az
ütéseket, nehogy megszerezze kínzóinak azt az örömöt is,
hogy lássák szenvedését. Valami veleszületett tulajdonság
tiltakozott az ellen, hogy félelmet vagy szenvedést
mutasson ezek elõtt az emberek elõtt.
Már-már lesújtottak a papnõk, amikor valahonnan föntrõl
egy hang törte meg a halálos csöndet.
- Sobito! Sobito! Sobito! - dübörgött a kiáltás a
gerendák között. - Orando Muzimója vagyok, Nyamwegi
barátja. Érted jöttem. Nyamwegi szellemével együtt érted
jöttünk!
Eközben egy majdnem meztelen fehér óriás mászott le az
egyik oszlopon, akár egy majom, és az alacsonyabb
emelvényen termett. A bennszülöttek részben a
megdöbbenéstõl, részben a félelemtõl bénultan álltak.
Sobito meg sem mukkant, remegett a lába. Majd egy kicsit
összeszedte magát, és az emelvényrõl a harcosok közé
menekült.
Öreg Csont ugyanolyan döbbenten nézte a jelentet, mint a
feketék. Azt hitte, a különös fehér óriás üldözõbe veszi
Sobitót, de semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett a
fogolyhoz fordult.
- Készüljön fel, hogy követni tudjon - mondta az idegen.
- A templom végénél fogok kimenni. - Halkan be-
159

szélt és angolul, majd ismét a helyi dialektusra váltott.

- Fogjátok el Sobitót és hozzátok ide - kiáltott le az
emelvény elõtt álló harcosoknak. - Amíg ide nem értek
vele, a fehér ember a foglyom.
Mielõtt válaszolhattak vagy ellenkezhettek volna, Öreg
Csont mellé ugrott, félrelökte az ijedt papokat,- és a
kezénél fogva fölrántotta a férfit. Egyetlen szó nélkül
végigrohant az alacsonyabb emelvényen, fölugrott a
másikra, és az ijedten félreugró Imigeg mellett kisietett
az ajtón. Itt megállt és Öreg Csontot is megállította.
- Hol a fehér lány? - kérdezte. - Õt is magunkkal kell
vinnünk.
- Nincs itt - felelte Öreg Csont -, egy fõnök elrabolta,
és gondolom, levitte a folyón a saját falujába.
- Akkor gyerünk - mondta Tarzan és belépett egy balra
nyíló ajtón.
Egy pillanattal késõbb kint voltak a teraszon, és az
egyik tartóoszlopon lemásztak a földre. A majomember,
nyomában Öreg Csonttal a folyópartra futott. Itt
megálltak egy kenu mellett.
- Ugorjon be - utasította társát Tarzan -, ez az egy
kenu maradt itt. Nem tudják üldbzni. Ha elérte a folyót,
akkora elõnye lesz, hogy nem érhetik utol.
- Maga nem jön velem?
- Nem - felelt az óriás és vízre tolta a csónakot. -
Tudja a fõnök nevét, aki elvitte a lányt? - kérdezte.
- Bobolo.
Tarzan ellökte a parttól a kenut.
- Meg sem köszönhettem, amit tett, öregfiú - mondta Öreg
Csont. - Egyszerûén nincsenek megfelelõ szavak az
angolban.
160
A folyóparton álló alak nem válaszolt, és amikor a kenu
orrát elkapta a sodrás, végleg elnyelte az éjszaka. Öreg
Csont megragadta a lapátot és gyorsan evezni kezdett,
hogy minél elõbb maga mögött hagyja a titkok és halál
néma vizét.
Alighogy a csónak eltûnt a sötétben, Tarzan, a majomember
visszaindult a templomhoz. Ismét fölmászott az oszlopon
és beugrott a templom végén levõ szobába. Ordibálást és
lábdobogást hallott az épület elejébõl, és amint
fölismerte a hangok eredetét, komor mosoly suhant át az
arcán. A fõemelvény mögötti ajtóhoz sietett, és nézte,
ahogy fölvonszolják az üvöltõ, rúgkapáló Sobitót.
Kilépett és megállt a Párducisten mellett. Minden szem
rászegezõdött és minden arcról sütött a rémület. Merész
belépõje a legszentebb szentélybe, ez a szembeszállás és
a könnyedség, ahogy elvette foglyukat, mély benyomást
tett rájuk, ráadásul Sobito, a varázsló is rémülten
menekült elõle, így meggyõzõdtek róla, hogy
természetfölötti erõvel van dolguk.
- Kötözzétek meg a kezét és a lábát - parancsolta Tarzan
-, és hozzátok ide. Nyamwegi szelleme figyel, hogy kit
kell megölnie, tehát siessetek.
A Sobitót kísérõ harcosok gyorsan összekötözték
áldozatukat, a vállukra kapták és az emelvény melletti
ajtón keresztül a templom hátsó részébe vitték. Tarzan
már várta õket.
- Hagyjátok itt Sobitót - mondta.
- Hol van a fehér fogoly, akit túszul ejtettél? -
kérdezte egy bátrabb fickó.
- A leghátsó szobában keressétek - felelt a majomember,
de azt nem mondta, hogy meg is találják. Ezután vállára
kapta Sobitót és belépett a szobába, melyen át
161

Öreg Csontot is vezette, és miközben a harcosok a

sötétben botorkálva keresték áldozatukat, a majomember a
riadtan ordító Sobitóval együtt eltûnt az erdõben.
A templomban maradt néma és ijedt bennszülöttek még
sokáig hallották a tumbai varázsló egyre halkuló,
hátborzongató hangját. Végül visszatértek a fogoly után
kutató harcosok és jelentették, hogy semmit sem találtak.
- Becsaptak! - kiabált Imigeg. - Orando, az utenga
muzimója ellopta a foglyunkat.
- Talán megszökött, mialatt Muzimo elvitte Sobitót -
vetette föl Gato Mgungu.
- Kutassátok át a szigetet! - kiabált egy másik fõnök.
- A kenuk! - kiáltotta egy harmadik.
Azonnal a folyópartra rohantak, és a párducemberek ekkor
döbbentek rá az õket ért katasztrófa mértékére, mivel
egyetlen csónakot sem találtak azok közül, amiken jöttek.
Helyzetük rosszabb volt, mint elsõre látszott. A
falujukat fölégették, társaik meghaltak vagy
szétszóródtak, az õserdõ útvesztõjén át nem vezetett
ösvény. De a legrosszabb az volt, hogy a vallási babona
miatt nem léphettek a sötét fák közé, melyek a sziget és
a legközelebbi ösvény között álltak. A mocsár és a folyó
hemzsegett a krokodiloktól, a templomban csak néhány napi
élelmük maradt. Kannibálok voltak, és a gyengébbeknek
kell majd elsõként szembenézniük ezzel a ténnyel.
Orando harcosai a tûz körül guggoltak a maniókaföld
melletti táborukban. Megtöltötték hasukat és boldogok
voltak. A következõ reggel szándékoztak visszaindulni
saját földjükre. Alig várták a gyõztes harcosokat
megilletõ fogadtatást. Amikor csak szóhoz jutottak, újra
meg újra elsorolták hõsi tetteiket, melyek egyre
drámaibbá
162

váltak minden új elbeszélésnél. Ha egy statisztikus

hallgatta volna õket, kétezerre tette volna az ellenség
halottainak számát.
Emlékezésüket egy hatalmas alak megjelenése szakította
félbe, aki mintha a levegõbõl öltött volna testet. Az
egyik pillanatban nem volt sehol, a következõben pedig
ott állt elõttük. Az volt, akit régebben Muzimónak
hittek: Tarzan a majomember. Vállán egy összekötözött
embert hozott.
- Tarzan, a majomember! - kiáltotta valaki.
- Muzimo! - mondták mások.
- Mit hoztál nekünk? - kérdezte Orando. Tarzan a földre
dobta összekötözött foglyát.
- Visszahoztam a varázslótokat Ú mondta. - Visszahoztam
Sobitót, aki mellesleg a Párducisten papja.
- Hazugság! - üvöltött Sobito.
- Nézzétek a párducbõr ruháját - mondta egy harcos.
- És a párducemberek karmait - tette hozzá egy másik.
- Nem, Sobito nem párducember! - gúnyolódott egy
harmadik.
- A párducemberek templdmában bukkantam rá -magyarázta
Tarzan. - Gondoltam, szeretnétek visszakapni a
varázslótokat, hogy erõs orvosságot készítsen nektek,
amely megvéd a párducemberektõl.
- Öljük meg! - ordított egy harcos.
- Öljük meg Sobitót! Öljük meg Sobitót! - vette át
nyolcvan torok.
Dühös emberek indultak meg a varázsló felé.
- Várjatok! - parancsolta Orando. - Vigyük vissza
Tumbaiba, mert sokan szeretnék látni a halálát. Legalább
lesz ideje elgondolkodni a rossz dolgokon, amiket
164
tett. Tovább fog szenvedni, ahogy õ is szenvedést okozott
másoknak, és biztos vagyok benne, hogy Nyamwe-gi szülei
is szeretnék látni a halálát.
- Öljetek meg - könyörgött Sobito. - Nem akarok
visszamenni Tumbaiba.
- Tarzan, a majomember fogta el - vetette föl egy
harcos. - Mondja meg õ, mit csináljunk Sobitóval.
- Csináljatok vele, amit akartok - mondta a majomember -
, nem az én varázslóm. Nekem most más dolgom van. Megyek.
Emlékezzetek Tarzaqjra, ha nem találkoznánk többé, és
miatta bánjatok jól a többi fehér emberrel is, mert
Tarzan a barátotok, és ti is az õ barátai vagytok.
Ugyanúgy tûnt el, ahogy megjelent, és vele ment a kis
Nkima is, akit Watenga-föld harcosai Nyamwegi
szellemeként ismertek.
15
A kis emberek
Bobolo és Kapopa a keskeny erdei ösvényen elvitték Káli
Bwanát a vidék ütõerét jelentõ folyótól az õserdõ sûrû,
komor besejébe, ahol vadállatok kószáltak és a kis
emberek éltek. Itt nem voltak tisztások és nyílt
területek, nem haladtak el faluk közelében.
Keskeny volt az ösvény, ritkán járt és helyenként
alacsony, mivel a kis embereknek nem kellett olyan
magasságig megtisztítani az utat, mint másoknak.
165

Kapopa ment elöl, mert õ jobban ismerte a kis embereket,

mint Bobolo, bár módszereiket mindketten ismerték, és
tudták, milyen elõszeretettel dobtak lándzsát az
aljnövényzet rejtekébõl a gyanútlan arrajárókra, vagy
mérges nyilakat lõnek a fákról. Úgy gondolták, Kapopát
megismerik és nem fogják bántani. Kapopa mögött ment Káli
Bwana, karcsú nyakán kötéllel, melynek vége a sort záró
Bobolo kezében volt. *
A lány semmit sem tudott róla, hogy hová viszik vagy
milyen sors vér rá. Szótlan letargiában, szomorúan
lépkedett. Semmiben sem reménykedhetett, és csak azt
sajnálta, hogy nem vethet véget megpróbáltatásainak.
Látta a Kapopa csípõjén lógó kést, és szívesen
megkaparintotta volna. Eszébe jutott a sötét folyó meg a
krokodilok, és bánta a kihagyott lehetõséget. Helyzete
minden tekintetben rosszabbnak tûnt, mint eddig bármikor.
Talán a komor erdõ hatott rá ilyen nyomasztóan, talán a
titokzatos ismeretlen, ahová vitték, mint a barmot a
vágóhídra. Vágóhíd! Megbabonázta ez a szó. Tudta, hogy
Bobolo kannibál, s lehet, hogy elviszik az erdõ mélyére,
levágják és megeszik. Csodálkozott, miért nem iszonyodik
a dologtól, azután rájött: mert az egyenlõ lesz a
halállal. Halál! Mindennél jobban vágyott rá.
Fogalma sem volt, mennyi ideig gyalogoltak a látszólag
végtelen ösvényen, de egy örökkévalóságnak tûnõ idõ után
egy hang szólt hozzájuk. Kapopa megállt.
- Mit kerestek Rebega földjén? - kérdezte a hang.
- Kapopa vagyok, a varázsló - felelt Kapopa. - Bobolo
jött velem, a fõnök és a felesége. Azért jöttünk, hogy
meglátogassuk Rebegát.
- Ismerlek téged, Kapopa - felelt a hang, és a következõ
pillanatban parányi harcos ugrott ki eléjük az ös-
166
vényt szegélyezõ aljnövényzetbõl. Körülbelül százhúsz
centi magas volt, réz- és vas-nyakláncaitól,
karpereceitõl és bokaláncaitól eltekintve teljesen
meztelen.
Apró, közel ülõ szemei ravasz kifejezést kölcsönöztek
kellemetlen arcának. Meglepetten és kíváncsian nézett a
fehér lányra, de nem kérdezett semmit. Intett, hogy
kövessék és elõrement a kanyargós ösvényen. Szinte
azonnal két harcos jelent meg a semmibõl, és a vendégek
mögé álltak. így kísérték be õket Rebega falujába.
A nyomorult falu alacsony kunyhókból állt, melyek két
részre osztott, ovális alakúak voltak, két végükön egy-
egy hetven-nyolcvan centiméter magas ajtónyílással. A
kunyhókat egy ellipszis kerületén helyezték el, a fõnök
kunyhója körül. A falut hegyes botokból és szálfákból
ácsolt, durva kerítés vette körül, két végén be- és
kijárattal.
Rebega öreg, ráncos alak volt. Feleségei és gyermekei
körében kuksolt kunyhója egyik ajtaja elõtt. Ahogy a
látogatók közeledtek, nyoma sem látszott rajta a
felismerésnek, kicsi, gyöngyszerû szemével gyanakvóan és
nyilvánvaló rosszindulattal mérte õket végig. Neki aztán
tényleg visszataszító külseje volt.
Kapopa és Bobolo köszöntötték, de az épp csak biccentett
egyet és morgott valamit. A lány számára ellenségesnek
tûnt a viselkedése, és amikor a kis harcosok bekerítették
õket, azt hitte, Kapopa és Bobolo valamiféle csapdába
estek, ahonnan nem lesz könnyû megszökniük. Meglehetõsen
nagy örömmel töltötte el ez a gondolat. Az, hogy vele mi
történik, egyáltalán nem érdekelte; semmi sem lehetett
rosszabb annál a sorsnál, amit Bobolo szánt neki. Még
soha nem látott pigmeusokat, és lelki nyugtalansága
ellenére, az általában aktív lány
167

nagy érdeklõdéssel figyelte õket. A nõk kisebbek voltak a

férfiaknál, alig érték el a kilencven centit, a gyerekek
pedig hihetetlenül aprónak tûntek. Mindazonáltal egyetlen
rokonszenves arcot sem látott köztük. Ruhának nyomát sem
viselték, láthatóan mocskosak voltak és sötétek.
Egy ideig csöndben álltak Rebega eló'tt, majd Kapo-pa
megszólalt.
- Ismersz minket, Rebega... Kapopát, a varázslót, és
Bobolót, a fõnököt!
Rebega bólintott.
- Mit akartok itt? - kérdezte.
- Rebega barátai vagyunk - folytatta Kapopa hízel-kedõn.
- Üres a kezetek - jegyezte meg a pígmeus. - Nem látom a
Rebegának szánt ajándékokat.
- Kapsz ajándékot, ha megteszed, amire kérünk -ígérte
Bobolo.
- Mit kívánsz Rebegától?
- Bobolo idehozta fehér feleségét - magyarázta Kapopa. -
Õrizzétek itt a faluban, senki ne láthassa, senki ne
tudjon róla, hogy itt van. 1.'
- És mik az ajándékok?
- Gabona, lapulevél, hal, annyi, hogy minden hónapban
tarthattok egy ünnepet - felelt Bobolo.
- Ez kevés - morogta Rebega. - Nem akarunk fehér nõt a
falunkban. Elég bajunk van saját asszonyainkkal is.
Kapopa odalépett a fõnökhöz és gyorsan a fülébe súgott
valamit; Rebega komor arca még jobban elsötétedett, de
egyszerre idegesnek és ijedtnek látszott. Talán Kapopa, a
varázsló rosszindulatú szellemeket és démo-
168
nokat ígért arra az esetre, ha nem teljesíti, amit
kérnek. Végül megadta magát.
- Azonnal küldjétek az ételt - mondta. - Most sincs elég,
még magunknak sem, ez a nõ pedig két ember adagját is
megeszi.
- Holnap elküldjük - ígérte Bobolo. - Magam hozom el és
itt maradok éjszakára. Most vissza kell mennem a falumba.
Késõre jár, és nem tanácsos a sötétben mászkálni. A
párducemberek mindenhol ott vannak.
- Igen - értett egyet Rebega -, a párducemberek mindenhol
ott vannak. Megõrzõm neked a fehér nõt, ha hozol ételt.
Ha nem, visszaküldöm a faludba.
> Azt ne tedd! - kiáltott föl Bobolo. - Megkapod az
ételt.
Káli Bwana megkönnyebbüléssel vette tudomásul Bobolo és
Kapopa távozását. A Rebegával folytatott beszélgetés
alatt senki sem szólt hozzá, ahogy egy tehénhez sem szól
az ember, amikor beköti az istállóba. Eszébe jutottak az
amerikai feketék panaszai, hogy nem élveznek egyenlõ
jogokat a fehérekkel. Most, hogy a helyzet fordított
volt, a feketék sem tûntek nagyvonalúbbnak, mint a
fehérek. Nyilvánvalóan minden attól függ, melyiküknek
nagyobb a hatalma, és semmi köze a lélek velünkszületett
finomságához, könyörületességéhez.
Amikor Bobolo és Kapopa eltûnt az erdõben, Rebega
elõszólított egy asszonyt, aki a rövid beszélgetés alatt
a kíváncsiskodók között állt.
- Vidd a kunyhóba a fehér nõt - mondta. - Ne essen
bántódása. Idegenek ne lássák. Szólottam.
- Mivel etessem? - kérdezte az asszony. - A férjemet
vadászat közben megölte egy bivaly, és magamnak sincs
elég ételem.
169

- Akkor nem eszik, amíg Bobolo el nem hozza az ígért

ételt. Vidd.
Az asszony megfogta Káli Bwana csuklóját és egy borzalmas
kunyhó felé vezette a falu végén. A lány úgy látta, ez az
amúgy is nyomorúságos falu legocsmányabb kunyhója. A
bejárat elõtti mocskos hulladékhalmon át jutottak be a
homályos, ablaktalan szobába.
Több nõ követte Káli Bwana õrét, és most ezek is
berontottak a kunyhóba. Izgatottan karattyoltak és durva
kézzel fogdosták a lányt, hogy megvizsgálják ruházatát és
ékszereit. Káli Bwana értett egy keveset nyelvükbõl, mert
a bennszülöttek között töltött idõ alatt sok szót
összeszedett és a pigmeüsok Gato Mgungu és Bobolo
falujának dialektusához hasonlót beszéltek. Az egyik nõ
megállapította, milyen lágy a bõre, és hogy biztos a húsa
is finom lehet. Ezen'mindannyian jót nevettek,
elõvillantva hegyes, sárga fogaikat. '
- Ha Bobolo nem hoz neki ételt, nagyon le fog sová-nyodni
- jegyezte meg Wlala, akit a lány õrizetével bíztak meg.
- Ha a fõnök nem hoz ételt, még kellene ennünk, mielõtt
lesoványodik. - javasolta Valaki. - A férfiak vadásznak,
de kevés húst hoznak. Azt mondják, elmentek az állatok.
Húsra van szükségünk.
Ott maradtak a büdös kis lukban, amíg el nem jött a
vacsorakészítés ideje. A lány idegileg és testileg
kimerültén, émelyegve a helyiség bûzétõl, megpróbált
ledõlni, hogy az alvásban találjon egy kis nyugalmat, de
a többiek azonnal ütni kezdték botjukkal, néhányan puszta
szeszélybõl. Amikor elmentek, Káli Bwana ismét kísérletet
tett az alvásra, de Wlala azon nyomban erõteljes ütést
mért rá.
170
- Nem alhatsz, amíg én dolgozom, fehér asszony -kiabált.
- Dolgozz! - Kõbõl készült mozsártörõt adott a lány
kezébe, és a kunyhó falánál álló nagy kõre mutatott. A kõ
homorulatában némi gabona volt. Káli Bwana nem értette
ugyan a nõ minden szavát, de azonnal rájött, hogy meg
kell õrölnie a gabonát. Fáradtan dolgozni kezdett,
mialatt Wlala tüzet rakott a kunyhó elõtt és fõzni
kezdett. Amint végzett, fölfalta az egészet, egyetlen
falast sem hagyva a lánynak. Ezután visszament a
kunyhóba.
- Éhes vagyok - mondta Káli Bwana. - Nem adsz enni?
Wlala dührohamot kapott.
- Enni! - üvöltött. - Magamnak sem jut elég. Te Bobolo
felesége vagy, majd õ hoz neked ételt.
- Nem vagyok a felesége - felelt a lány -, hanem a
foglya. Ha a barátaim megtudják, hogy bántatok velem,
bûnhõdni fogtok.
Wlala elnvette magát.
- Sohasem tudják meg a barátaid - gúnyolódott. -Senki
sem jön Betéte-földre.-Rajtad kívül egész életemben két
fehér bõrû embert láttam, s mind a kettõt megettük. Senki
sem büntetett meg érte. Akkor sem büntetnek meg, ha téged
megeszünk. Miért nem tartott Bobolo a saját falujában?
Dühösek voltak az asszonyai? Õk ûztek el?
- Gondolom - felelt a lány.
- Akkor soha nem visz vissza. Hosszú az út Bobolo
falujától Rebega falujáig. Bobolo hamar bele fog unni
abba, hogy ilyen sokat gyalogoljon egy nõért, amikor
otthon is van egy csomó felesége, és akkor majd nekünk
ad. - Wlala megnyalta vastag száját.
171

A lány leverten ült a kõmozsár elõtt. Nagyon fáradt volt.

Lassan leengedte a kezét.
- Dolgozz, te lusta disznó! - kiáltott rá Wlala, és fejbe
verte a mindig keze ügyében lévõ botjával. Káli Bwa-na
elgyötörtén folytatta egyhangú munkáját. - És aztán
finomra õröld - tette hozzá Wlala, majd kiment a kunyhó
elég pletykáim.
Amint kilépett, a lány abbahagyta az õrlést. Olyan fáradt
volt, hogy alig tudta fölemelni a mozsártöró't, ráadásul
majd kilyukadt a gyomra. Óvatosan kilesett az
ajtónyíláson, és amikor látta, hogy senki sincs a
közelben, gyorsan bekapott egy maréknyi gabonát. Nem mert
sokat enni, nehogy Wlala fölfedezze a lopást, de ez a
kicsi is több volt a semminél. Ezután még egy kis gabonát
tett a mozsárba, és hozzáõrölte a többihez.
Mire Wlala visszajött, a lány álomba merülten feküdt a
mozsár mellett. Az asszony fölrugdosta, de mivel közben
túl sötét lett a munkához, és õ maga is le akart feküdni,
végül is békén hagyta.
Bobolo nem tért vissza másnap, sem harmadnap, sem
negyednap, és ételt sem küldött. A pigmeusok nagyon
bedühödtek, mert lakomára vágytak. Wlala lehetett a
legdühösebb, mivel õ volt a legéhesebb. Ráadásul
gyanítani kezdte, hogy a lány dézsmálja a készleteit. Bár
semmi biztosat nem tudott, õ volt a hatalom pozíciójában,
így amint fölmerült a gyanú, kegyetlenül ütni kezdte a
lányt. Egy darabig ütötte, de aztán váratlan dolog
történt. A lány fölugrott, elkapta a pigmeust, kitépte a
kezébõl a botot, és mire Wlala kimenekült a kunyhóból,
több ütést is mért rá. Ettõl kezdve Wlala nem verte Káli
Bwanát. Tulajdonképpen valami tiszteletfélével bánt
172

vele, de a faluban fennhangon beszélt a gyûlöletes idegen

és Bobolo ellen.
Rebega háza elõtt nõk és harcosok gyûltek össze. Dühös és
éhes emberek.
- Bobolo nem hozta el az ételt - kiabált valaki, szá-
zadszor ismételve, amit már mindenki elmondott.
- Miért várunk korpára, lapulevélre, halra vagy bármi
másra, amikor mindenki számára elegendõ hús van nálunk? -
A beszélõ jelentõségteljesen Wlala kunyhója felé bökött
hüvelykujjával.
- Bobolo elhozná a harcosait és mindannyiunkat
elpusztítana, ha megölnénk fehér asszonyát -
figyelmeztette egy másik bennszülött.
- Kapopa megátkozna minket és sokan meghalnának közülünk.
- Azt mondta, másnap jön az étellel.
- Már három nap eltelt és még mindig nem jött.
- A fehér lánynak most még jó a húsa Ú érvelt Wlala. - Az
én ételemet ette, de most véget vetettem ennek. Kihoztam
mindent a kunyhóból és elrejtettem. Ha nem kap hamarosan
enni, nem lesz olyan jó a húsa, mint most. Együk meg
minél elõbb. f
- Félek Kapopától és Bobolótól - ismerte be Rebega.
- Nem kell megmondani nekik, hogy megettük - buj-togatta
Wlala.
- Akkor is rájönnének - erõsködött Rebega.
- Azt mondhatnánk, hogy itt jártak a párducemberek és
elvitték -javasolta egy sötét képû harcos -, és ha nem
hisznek nekünk, legföljebb elmegyünk. Itt úgyis alig akad
zsákmány. Elmegyünk máshová és majd vadászunk.
174
Rebega félelmei sokáig elnyomták az emberi hús utáni
természetes vágyát, de végül azt mondta embereinek, hogy
ha Bobolo sötétedésig nem hozza meg az ígért ételt, akkor
este táncot és lakomát csapnak.
Káli Bwana a kunyhóból hallotta a Rebega bejelentését
követõ hangos kiáltásokat, és azt hitte, megérkezett
Bobolo az étellel. Remélte, hogy neki is adnak belõle,
mert kezdett legyengülni az éhségtõl. Amikor Wlala
belépett, megkérdezte, itt van-e az étel.
- Bobolo nem küldött semmit, de este eszünk - felelt
vigyorogva a némber. - Minden vágyunk teljesül, de nem
korpát, lapulevelet és halat fogunk enni. - Odalépett a
lányhoz és két ujja közé csípve bõrét, vizsgálgat-ni
kezdte. - Bizony, ma eszünk - mondta végül.
Káli Bwana értette a célzást, de az érzelmek különös
kémiája szerencsésen megfosztotta attól, hogy iszonyatot
erezzen a dologgal szemben, mely röpke pár héttel
korábban undort és felháborodást keltett volna benne. Nem
gondolt a szörnyû végjátékra, csak a halálra, és azt
örömmel üdvözölte.
Nem érkezett meg az étel Bobolótól, és este a bete-ték
Rebega kunyhója elõtt gyülekeztek. Az asszonyok
fõzõedényeket hoztak magukkal és több tüzet is raktak. A
férfiak táncoltak egy keveset - de tényleg csak egy
keveset, mert túl régóta koplaltak, nem sok erigergiájuk
maradt.
Azután néhányan Wlala kunyhójához mentek, és az ünnepség
színhelyére vezették Káli Bwanát. Kis vita támadt, ki
végezzen vele. Rebega õszintén félt Kapopa haragjától,
bár Bobolo nem nagyon izgatta. Bobolo csak harcosokat
hozhat, akiket látnak és meg tudnak ölni. Kapopa viszont
a falujában ülve is rájuk küldhet szelleme -
175

ket és démonokat, akiket nem lehet lerázni. Végül úgy

határoztak, az asszonyoknak kell megölniük a lányt, és
Wlala, aki nem felejtette el a kapott ütéseket, magára
vállalta a feladatot. - Kössétek meg kezét-lábát - mondta
-, és megölöm.
- Nem kockáztatta meg, hogy újra lejátszódjon a kunyhóban
történt baleset, amikor meg akarta verni a lányt.
Káli Bwana mindent értett, és amikor* a harcosok
odaléptek hozzá, keresztbe tette a kezét, hogy
megkönnyít-i se a dolgukat. A földre lökték, és lábait is
összekötözték. Káli Bwana lehunyta a szemét, és elmondott
egy imát azokért, akiket otthon hagyott egy távoli
országban
- és Jerryért.
16
Nyomravezetés
Aznap este, amikor Tarzan á táborba vitte Sobitót, az
utengák a Gato Mgungu falujából zsákmányolt sörrel
ünnepelték meg az eseményt. Késó' éjszakáig mulattak, és
csak akkor hagyták abba, amikor utolsó cseppig megitták
az italt. Ezután mély és nyugodt álomba merültek. Még az
õrök is elszenderedtek, mivel a teli gyomorba öntött sör
rendszerint leküzdhetetlen fáradtságot okoz.
Miközben az utengák aludtak, Sobito nem tétlenkedett.
Húzta-rángatta összekötözött csuklóját, és nemigen
tartott tõle, hogy látványos erõfeszítése fölkelti
valakinek a figyelmét. Erezte, hogy lassan lazul a hurok.
Ve-
176
rejtek ütött ki kemény bõrén, a cseppek összegyûltek
ráncos homlokán. Zihált az erõlködéstõl. Egyre kijjebb és
kijjebb húzta kezét a hurokból. Milliméterrõl
milliméterre haladt, de végül sikerült.
Az öreg varázsló nem mozdult egy darabig, hogy
összeszedje magát a fárasztó munka után. Lassan
végignézett a táboron. Senki nem mozdult. Csak a részeg
harcosok nehéz, hortyo^ó szuszogása törte meg az éjszaka
csendjét. Sobito fölhúzta a lábát, és immár kezével
kioldozta a csomót. Majd lassan és óvatosan fölkelt, és
hétrét görnyedve a folyó felé osont.
A parton megtalálta a Gato Mgungutól zsákmányolt kenukat.
Nagy nehézségek árán vízre tolta az egyiket, miután
megbizonyosodott róla, hogy van benne evezõ. Ahogy
beugrott, és a csónakot elkapta a sodrás, úgy érezte
magát, mint aki váratlan csoda folytán megmenekült a
halál torkából.
Kész volt a terve. Eleget törhette a fejét, amíg
kötelékeivel kínlódott. Pontosan tudta, hogy nem lenne
okos dolog visszamenni a Párducisten templomába. Azonban
a folyón lefelé eljuthat öreg barátja, Bobolo falujába,
aki a fehér fõpapnõ elrablásával ugyanolyan kiátkozott
lett a párducemberek szemében, mint õ. Tehát Bobolo
falujába indult. Hogy azután mit csinál, az már az
istenektõl függ.
Még egy magányos csónak siklott a széles folyón Bobolo
faluja felé, benne Öreg Csonttal. Õ is úgy döntött, hogy
meglátogatja régi barátját. Látogatását azonban nem
szánta barátinak. Egész pontosan, ha Öreg Csont terve
sikerül, Bobolo nem is fog tudni róla, hogy
meglátogatták, különben végtelen vendégszeretete miatt a
177

vendég soha többé nem távozhatna. Nem Bobolo, hanem a

fehér lány indította a férfit erre a vakmerõ
vállalkozásra. Valami, ami erõsebb volt benne, mint a
józanság, azt súgta, meg kell mentenie a lányt, és Öreg
Csont biztosan tudta, hogy minél elõbb érkezik a
segítség, annál jobb. Távoli elképzelése sem volt, miként
vigye véghez a dolgot. Minden a felderítéstõl és
leleményességtõl függ.
Miközben finoman evezve lefelé csörgött, a lány járt a
fejében. Úgy látta maga elõtt, mint amikor elõször
találkoztak: vérfoltos ruhában, koszosán és izzadtán, de
mégis gyönyörûen szabályos arcával, felejthetetlen szõke
hajával, mely kócos csigákban omlott homlokába és fülére.
Aztán látta a Párducisten fõpapnõjeként, barbár, vad
pompában, ahogy még szebb volt, mint valaha.
Fölvillanyozta, ahogy újra átélte rövid beszélgetéseiket
és a futó érintéseket.
Elfelejtette azt a lányt, akinek érzéketlen önzése
törvényen kívüli csavargóvá tette õt. Elhalványult az
arca annak, akit két hosszú éve hordozott emlékezetében.
Ahogy most eszébe jutott, elnevette magát, és ahelyett,
hogy - mint annyiszor - átkozfa volna, áldotta, amiért
egészen idáig ûzte, hogy megismerhesse az álmait most már
teljesen betöltõ, ragyogó teremtést.
Öreg Csont jól ismerte a folyónak ezt a szakaszát.
Pontosan tudta, hol helyezkedik el Bobolo faluja, és
tudta, hogy napkelte elõtt nem érhet oda. Öngyilkos húzás
lenne nyíltan odamenni. Mivel Bobolo elõtt nem volt
titok, hogy Öreg Csont tudott a párducemberekkel való
kapcsolatáról, a férfi élete veszélyben forogna, ha a
ravasz vén fõnök kezébe kerül.
178
Napkelte után rövid ideig továbbcsorgott a bal part
mellett, majd mielõtt a faluhoz ért volna, a parthoz
kormányozta csónakját. Nem tudta, szüksége lesz-e még a
kenura, de biztos, ami biztos alapon odakötötte egy
fához, majd fölmászott az õserdei óriásfa sûrû lombjának
rejtekébe.
Úgy tervezte, az erdõn át közelíti meg a falut, és keres
egy alkalmas megfigyelõhelyet. Persze tudta, hogy meg
kell várnia a sötétedést, mielõtt közelebb merészkedik,
és terve szerint a palánkon átmászva megkeresi a lányt,
mialatt a bennszülöttek alszanak. Õrült terv, de hát a
férfiak nagyobb õrültségre is képesek, ha nõkrõl van szó.
Öreg Csont éppen le akart mászni, hogy Bobolo falujához
menjen, amikor egy kanyarból elõbukkanó kenu vonta magára
figyelmét a folyón. Magányos bennszülött ült benne. Mivel
a férfi feltûnés nélkül akart a faluhoz menni,
mozdulatlanul várt, nehogy észrevegye. Egyre közelebb ért
a csónak, de a fehér ember csak akkor ismerte fel utasát,
amikor alatta elhaladt; az a pap volt a Párducisten
templomából, akit megmentõje magának követelt.
Igen, a jó öreg Sobito volt az. De hogy került ide? Mit
jelent ez az egész? Öreg Csont tudta, hogy a fehér óriás
nem azért követelte Sobitót, hogy szabadon engedje.
Rejtély. A megoldás túlnõtt a" férfi felfogóképességén,
ráadásul nem hitte, hogy köze lehet hozzá, így amikor
Sobito egy újabb kanyarban eltûnt a szeme elõl, nem
töprengett tovább a dolgon.
A fehér ember az õserdõn keresztül haladva végül
megpillantotta Bobolo faluját. Az ösvénytõl távolabb fö-
mászott egy fára, hogy a lebukás veszélye nélkül kém-
179

kedhessen. Nem lepte meg, hogy nem látja a lányt - bár

biztos volt benne, hogy ott van -, mert úgy gondolta,
hogy nyilván a fõnök egyik kunyhójában õrzik. Nem
tehetett mást, mint hogy megvárja a sötétedést - vár és
reménykedik.
A folyó másik oldalán, kétnapi járásra volt a saját
tábora. Fölmerült benne, hogy odamegy és segítségül hívja
társát, de nem merte megkockáztatni a négynapos
késedelmet. Eszébe jutott, mi lehet a Kölyökkel. Az
utóbbi idõben nem sok ideje volt gondolkodni rajta, de
remélte, hogy társa több sikerrel kutatott elefántcsont
után, mint õ.
Á fa, melyen Öreg Csont rejtõzött, egy tisztás szélén
állt. Nem messze tõle asszonyok kapálták a földet hegyes
botokkal. Karattyoltak, akár a majmok. Néhány harcost is
látott, akik nyilván csapdáikat indultak ellenõrizni.
Olyan volt az egész, mint valami falusi idill. A legtöbb
harcost és néhány nõt ismerte régebbrõl, mert többször
járt Bobolo falujában. A bennszülöttek barátságosak
voltak, de Öreg Csont mégsem közeledett nyíltan, mivel
tudott Bobolo és a párducemberek kapcsolatáról. Emiatt és
mert tudott a lány elrkblásáról, Bobolo nem hagyná
életben - ahhoz túl sokat tudott.
Sokszor látta már ezt a falut, most mégis egészen más
szemmel nézte. Régebben ez is csak egy volt a vadak által
lakott falvak közül, de most a lány jelenléte új fényben
tüntette fel. így alakítja át a képzelet azt, amit
érzékelünk. Mennyire másnak tûnt volna Bobolo faluja, ha
a szemlélõ tudja, hogy a lány, akit oly közel hisz
magához, Wlala, a betéte pigmeus kunyhójában õrli a
gabonát, éhezik és szenved gyûlölködõ õre keze alatt.
180
Bent a faluban Bobolónak megvolt a maga baja. Megjelent
Sobito! A fõnöknek sejtelme sem volt, mi történt a
Párducisten papjával. Nem tudta, hogy megszégyenült a
rend elõtt, és Sobitónak eszébe sem jutott, hogy
fölvilágosítsa. A minden hájjal megkent vén varázslónak
tulajdonképpen nem is volt terve. Tubáiba nem mehetett
vissza, de valahol élnie kell. Legalábbis így gondolta,
és ehhez szüksége volt, ha nem is barátokra, legalább
szövetségesekre. Bobolóban egy ilyen szövetségest látott.
Tudta, hogy a fõnök elrabolta a fehér papnõt, és ebbõl
szeretett volna hasznot húzni. Mindazonáltal egy szót sem
szólt a fehér lányról. Úgy hitte, a faluban van, és
elõbb-utóbb úgyis látni fogja. Sok mindenrõl beszéltek,
mióta megérkezett, csak a párducemberekrõl és a fehér
lányról nem. Sobito várt, hogy saját céljára
használhassa, amit tud.
Bobolo ideges volt. Ezen a napon akart elmenni Re-bega
falujába, hogy ételt vigyen és meglátogassa fehér
feleségét. Sobito keresztülhúzta a terveit. Ki akart
találni valamit, amivel megszabadulhat nemkívánatos
vendégétõl. Még a méreg is eszébe jutott, de nem akarta
mélyíteni a közte és a párducemberek között feszülõ
ellentétet, és mivel tudta, hogy sok hûséges rendtag él a
falujában, nem merte mérgezéssel tetézni korábbi bûnét.
Lassan telt az idõ. Bobolo még nem jött rá, mi az oka
Sobito látogatásának. Sobito még nem látta a fehér lányt.
Öreg Csont még mindig a fán ülve kémlelte a falut. Éhes
volt és szomjas, de nem merte elhagyni õrhelyét, nehogy
elmulasszon valamit, amit fontos lenne látnia. Bobolo meg
Sobito többször fölbukkant, mindig beszélgettek. A fehér
ember elgondolkodott, vajon a lány sorsát tárgyalják-e
meg. Alig várta az estét. Szeretett
181

volna mielõbb lemászni, kinyújtóztatni a lábát és inni

egy kortyot. A szomjúságtól sokkal jobban szenvedett,
mint az éhségtõl, de ha eszébe is jutott, hogy elmenjen
vizet szerezni, most már nem tehette. Az asszonyok
közelebb dolgoztak a fához. Ketten pontosan a lehajló
ágak alá léptek. Megpihentek az árnyékban, s közben
folyamatosan fecsegtek.
Öreg Csont rengeteg, a törzs tagjait érintõ intim
történetet hallott. Megtudta, hogy ha egy bizonyos hölgy
nem vigyáz, a férje zavarba ejtõ helyzetben találja;
továbbá, hogy bizonyos bájital sokkal hatásosabb, ha
levágott körömdarabokat is tesznek hozzá; valamint hogy
egy másik asszony kisfiának a hasában démon lakik, és
kemény szenvedést okoz neki, ha túl sokat eszik. Ezek a
dolgok nem igazán érdekelték Öreg Csontot, de az egyik nõ
kérdezett valamit, amire igencsak fölkapta a fejét.
- Szerinted mit csinált Bobolo a fehér feleségével?
- Uboogának azt mondta, hogy visszaküldte a
párducembereknek, akiktõl állítólag elrabolta - felelte a
másik.
- Bobolo nyelve hazug - jelentette ki az elsõ nõ -, nem
is ismeri az igazságot.
- Én tudom, mit csinált vele - jegyezte meg a másik. -
Hallottam, amikor Kapopa elmondta a feleségének.
- Mit mondott?
- Azt mondta, hogy elvitték a kis emberek falujába.
- Azok megeszik.
- Nem. Bobolo ételt ígért nekik minden újholdkor, ha
megõrzik neki.
- Nem szeretnék a kis emberek falujában lenni, akármit
ígérnek. Emberevõk, mindig éhesek és hazudósak. -Ezután a
nõk kiléptek a fa alól, hogy folytassák a mun-
182
kát, és Öreg Csont nem hallhatta, mit beszélnek. Azonban
amit hallott, bõven elég volt ahhoz, hogy minden tervét
megváltoztassa.
Már nem érdekelte Bobolo faluja; ismét csak egy volt a
bennszülött falvak közül.
17
Támadó oroszlánok
Amikor Tarzan, a majomember elhagyta az utengák táborát -
akárcsak Sobito néhány órával késõbb -, beült egy
zsákmányolt kenuba és átevezett a széles folyó túlsó
oldalára. Bobolo faluját vette célba, hogy kikérdezze a
fõnököt a lánnyal kapcsolatban. Személy szerint nem
érdekelte különösebben a dolog, csak a faji összetartozás
miatt foglalkozott vele, ami végül is nem kötelez
semmire. Csak egy fehér lány volt, õ pedig egy fehér
férfi, és ezt a tényt gyakran elfelejtette, hiszen
elsõsorban vadállatként élt.
Az utóbbi napokban éjjel-nappal serénykedett, így
meglehetõsen elfáradt. A kis Nkima sem volt túl friss, és
nem hagyta, hogy Tarzan túl sokáig megfeledkezzen errõl.
így aztán amint kiugrottak a partra, a majomember
keresett egy kényelmes helyet az ágak között, ahol néhány
órán át pihenhetnek.
Már magasan járt a nap, amikor Tarzan fölébredt. A
gazdájához bújó kis Nkima még aludt volna, de a ma-
183

jomember elkapta a tarkóján a bõrt, és szó szerint

fölrázta.
- Éhes vagyok - mondta Tarzan -, keressünk ennivalót.
- Az erdõ tele van ennivalóval - felelt Nkima -, aludjunk
még egy kicsit.
- Nekem nem kell gyümölcs. Húst akarok. Nkima itt
maradhat aludni, de Tarzan elmegy vadászni.
- Veled megyek - mondta gyorsan Nkima. - Túl erõs az
erdõben Sita, a leopárd szaga. Félek egyedül itt maradni.
Sita is vadászik, a kis Nkimára.
Halvány mosoly futott át a majomember arcán, egyike
ritkán látható kegyes mosolyainak.
- Gyere - mondta -, és amíg Tarzan vadászik, Nkima
kirabolhat néhány madárfészket.
A vadászat nem volt szerencsés, mert a majomember hiába
ment el egészen messze, nem érezte kedvére való hús
szagát. Sita szagát végig érezte, de nem szerette a
ragadozók húsát. Amikor nagyon megéhezett, evett már
Sita-, Numa- vagy Szabor-húst, de jobban kedvelte a
növényevõket.
Mivel tudta, hogy a folyótól távolabb, ahol kevesebb az
ember, nagyobb a zsákmányszerzés esélye, egyre mélyebbre
hatolt az õserdõbe, és lassan mérföldekre került a
parttól. Tarzan nem ismerte ezt a vidéket és nem is
tetszett neki; kevés volt a vad. Ezen gondolkozott,
amikor megérezte Wappi, az antilop szagát. Gyenge szag
volt, de neki épp elég. Tarzan, a majomember elindult a
szél felé és Wappi szaga is egyre erõsödött. Aztán más
szagok is megjelentek: Pakko, a zebra és Numa, az
oroszlán szaga, majd a füves vidék friss illata.
184
Továbbszáguldott Tarzan és a kis Nkima. Egyre erõsebb
lett a zsákmány szaga a vadász orrában, és egyre
hangosabb a korgás a gyomrában. Már azt is érezte, hogy
nem egy, hanem sok antilop lehet a közelben. Nyilván jó
vadászterületre bukkant! Ekkor véget ért az erdõ, és
fákkal tarkított, füves térség terült el elõtte, egészen
a távolban kéklõ hegyekig.
A fák után kezdõdõ, dús fûvel benõtt szavannán másfél
kilométerre antilopcsorda legelt, s mögöttük zebrák
színezték a tájat. Alig hallható morgás tört föl Tarzan
mellkasából, a hamarosan zsákmányt ejtõ vadállat mor-
gása.
Erõsen érzõdött Numa, az oroszlán szaga is. Tehát a magas
fûben oroszlánok vannak, azonban ilyen jó vadászterületen
nyilván jóllakottak, így nem kell törõdni velük. Nem
fogják zavarni, ha õ sem zavarja õket, és ez nem állt
szándékában.
Az antilop becserkészése nem okozhatott gondot a
majomembernek ilyen magas fûben. Nem kell, hogy lássa
õket, az orra után is rájuk talál. Elõször alaposan
szemügyre vette a terepet, megjegyzett minden egyes fát
és egy sziklát. Az oroszlánok valószínûleg az utóbbi
árnyékában pihennek.
Intett Nkimának, de a kis majom visszahúzódott.
- Ott van Numa - nyafogott -, minden testvérével együtt.
Arra várnak, hogy megegyék a kis Nkimát. Nkima fél.
- Akkor maradj, ahol vagy, és ha végeztem, visszajövök
érted.
- Nkima fél itt maradni. Tarzan megrázta a fejét.
185

- Nkima egy gyáva alak - mondta. - Csináljon, amit akar.

Tarzan elmegy vadászni.
Hangtalanul elindult a fûben, míg Nkima, két rossz közül
a kisebbiket választva, fölmászott egy magas fára.
Figyelte gazdáját, ahogy eltûnt a fûben arrafelé, ahol az
oroszlánok voltak, és a meleg ellenére reszketett.
Tarzan nagy ívben megkerülte a sziklát, de még itt is
olyan erõs volt az oroszlánszag, hogy szinte elnyomta
Wappiét. Mégsem aggódott. Nem ismert félelmet. Már
félúton lehetett, és az állatok teljes nyugalomban
legeltek tovább.
Egyszer csak, bal kéz felõl egy oroszlán dühös, köhögõ
morgását hallotta. A majomember tudta, hogy ez a támadás
elõtti figyelmeztetés. Tarzan nem akart megküzdeni
Numával. Csak zsákmányt akart ejteni és aztán elmenni.
Kitért jobbra. Tizenöt méterre tõle egy fa állt. Ha az
oroszlán támadna, ott menedéket talál, de nem hitte, hogy
Numa támad. Nem adott rá okot; és ekkor egy
keresztfuvallat figyelmeztette a veszély komolyságára.
Szabor, vagyis nõstényoroszlán szagát hozta a szél.
Tarzan mindent értett: kis híján belebotlott a párzó
oroszlánokba, tehát a harc elkerülhetetlen, mivel a párzó
hím válogatás nélkül támad.
Most már csak nyolc méter választotta el a fától. Háta
mögött ordítás hallatszott a fûbõl. Gyorsan visszanézett,
és látta a vadul hullámzó füvet - tehát Numa támad!
Eddig az állatot nem látta, de most sötétbarna sörénnyel
keretezett hatalmas fej jelent meg. Tarzan, a majomember
dühös lett, és ez gátolta a menekülésben. A
megfontolásból eredõ, méltóságteljes visszavonulás egy
dolog, de a fejvesztett menekülés egészen más. Kevés
186

olyan gyors élõlény van, mint Tarzan, ráadásul nyolc

méter elõnnyel indulhatott. Elõbb érhetett volna a fához,
mint az oroszlán, de nem próbálta meg - legalábbis nem
azonnal. Ehelyett megfordult és farkasszemet nézett az
ordító, zöld szemû szörnyeteggel. Hátranyújtotta lán-
dzsás karját, acélizmai hullámzottak barna bõre alatt,
majd hatalmas erõvel lendítette elõre. A nehéz harci
lándzsa nyílként repült. Tarzan, a majomember csak ezután
fordult meg, hogy meneküljön, de nem a támadója elõl.
Numa mögött megjelent Szabor, még hátrébb pedig több
helyen hullámzott a fû a támadó oroszlánoktól. Tarzan a
gyors, ,és biztos halál elõl menekült.
A lándzsa egy pillanatra visszatartotta legközelebbi
üldözõjét, és a majomember ezalatt az életet és halált
elválasztó pillanat alatt kúszott föl a fára, és Numa már
éppen csak megkarmolhatta a sarkát.
Tarzan amint biztonságba ért, visszanézett. Alatta egy
oroszlán kapkodott mellsõ mancsával a szívébe fúródott
lándzsa felé. Mögötte egy nõstény jelent meg és hat másik
hím. A szavanna túloldalán éppen ekkor tûntek el az
oroszlánordítástól megriadt zebrák és antilopok.
A nõstényoroszlán egészen rfíagasra fölszaladt a fa
törzsén, hogy lerángassa az emberszerû dolgot. Egyik
mellsõ mancsával egy pillanatra megkapaszkodott a fa
legalsó ágában, de hátsó lábának nem talált támasztékot,
így nehéz teste végül visszahúzta a földre. Megszaglászta
halott társát, majd morogva körözni kezdett a fa körül. A
hat hím föl-alá járkált, dühös ordításokkal csatlakozva
Szabor bánatához, míg az ágak között a majomember
vicsorogva morogta el csalódottságát és elégedetlenségét.
Egy kilométerrel arrébb, egy másik fán, egy kis majom
kiabált és szitkozódott.
188
A nõstényoroszlán fél órán át körözött a fa körül, s föl-
fölnézett Tarzanra dühtõl és gyûlölettõl égõ sárgászöld
szemével. Ezután lefeküdt halott társa mellé, a hat hím
pedig ülve figyelte Szabort, Tarzan meg a többieket.
Tarzan, a majomember búsan nézett távozó zsákmánya után,
és vissza az erdõ felé. Éhesebb volt, mint valaha. Még ha
az oroszlánok elmennek és lemászhat, akkor is olyan
messze lesz az evéstõl, mint reggel. Ágakat tört le és
Szabor felé hajigálta õket, hátha el tudja zavarni, mert
abban biztos volt, hogy akárhová megy, a hímek követik. A
nõstény azonban csak még dühösebben morgott, de el sem
moccant a halott oroszlán mellõl.
így telt el a nap hátralevõ része. Leszállt az éjszaka,
és a nõstény még mindig párja mellett feküdt. Tarzan
átkozta magát, hogy az erdõben hagyta íját. Ha elhozta
volna, most megölhetné az oroszlánokat és elmenekülhetne,
így nem tehet mást, mint hogy hajigálja az ágakat és vár.
Ha az oroszlán megéhezik, elmegy, de mikor fog ez
bekövetkezni? Lógó hasából és leheletének szagából Tarzan
megállapította, hogy nemrég és sokat ehetett.
A majomember megadta magát sorsának. Amikor rájött, hogy
hiába dobálózik, Szabor úgyis marad, abbahagyta. Az
emberekkel ellentétben õ nem bosszantotta az állatokat
csak azért, hogy kitöltse rajtuk haragját. Inkább
behúzódott egy ágvillába és aludt.
A szavanna szélén, az erdõben egy ijedt kis majom olyan
kicsire gömbölyödött össze, amilyenre csak bírt és
csöndben szenvedett. Félt, hogy ha túl nagy, vagy túl
hangos, akkor elõbb-utóbb magára vonja Sita, a leopárd
figyelmét. Abban egészen biztos volt, hogy Sita végül
189

mindenképpen megeszi. De miért kellene siettetni azt a

szörnyû pillanatot?
Amikor fölkelt a nap, és õ még mindig élt, Nkima
meglepõdött, de nem nyugodott meg teljesen. Lehet, hogy
Sita nem vette észre a sötétben, de nappal biztosan
rátalál. Mindazonáltal volt egy dolog, ami
megvigasztalta: õ elõbb veszi észre Sitát; mint az õt, és
könnyedén megléphet elõle. Az emelkedõ nappal kedélye is
javult, de elszomorította, hogy Tarzan még mindig nem
tért vissza. Látta, hogy fönn ül egy fán, nem is olyan
messze, és nem értette, miért nem jön már. Az
oroszlánokat is látta, de eszébe sem jutott, hogy azok
akadályozzák meg Tarzant a visszatérésben. Nem hitte,
hogy létezhetnek olyan élõlények, akiket erõs gazdája ne
tudna legyõzni, akárhányan vannak.
Tarzan bosszankodott. A nõstényoroszlán semmi jelét sem
mutatta, hogy távozni készül. Néhány hím éjszaka elment
vadászni, és egyikük a fától nem messze hevert
zsákmányával. Tarzan remélte, hogy Szabort érdekelni
fogja a dolog, azonban - bár igen erõs volt a friss hús
szaga - az oroszlán nem esett kísértésbe.
Eljött a dél. Tarzan iszonyatosan éhes volt és a torka is
kiszáradt. Kísértésbe esett, hogy vág egy botot magának
és megpróbál kitörni, de pontosan tudta, hogy mi lenne az
eredmény. Még Tarzan, a majomember sem remélhette, hogy
túléli az oroszlánok együttes támadását, mely a nõstény
rohamát követné. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a
nõstény nem hagyná elsétálni a halott hím mellett. Tarzan
nem tehetett mást, tovább várt. Egyszer majd csak elmegy,
nem maradhat ott örökre.
És nem is maradt. Nem sokkal dél után fölkelt és a hím
zsákmányához oldalgott. Ahogy eltûnt a magas fû-
190
ben, a többi hím követte. A majomember szerencséjére a
zsákmány kissé távolabb volt a fától, ahol menedéket
talált. Meg sem várta, amíg az utolsó hím eltûnik a
hullámzó fûben, hanem leugrott, kihúzta lándzsáját Numa
tetemébõl és gyors tempóban az erdõ felé indult. Éles
hallásával minden neszre fülelt. Még a puha mancsú Numa
sem közelíthette volna meg úgy, hogy ne vegye észre. De
nem követték.
Nkima õrjöngött az örömtõl. Tarzannak semmi baja sem volt
az éhségen és szomjúságon kívül. Szomjúságát hamar
csillapította, de hosszú idõnek kellett eltelnie, mire
ételhez juthatott. Ezután gondolatai visszatértek
kirándulása eredeti céljához. Bobolo falujához kell
mennie, és felderíteni.
Messzire távolodott a folyótól, és vadászat közben
elkeveredett egy völgybe, mely érzése szerint körülbelül
szemben lehetett a faluval, ahol a lányt akarta
megtalálni. Összefutottak egy csoport emberszabású
majommal, akiket Zu-to vezetett, bár Tarzan azt hitte, a
vezér messzire innen, a saját országában van. Azonban sem
az emberszabásúak, sem Tarzan, aki köztük nõtt föl, nem
volt túl bõbeszédû, így hamar elváltak, és utóbbi
folytatta útját. A fákon keresztül egyenesen a folyó felé
tartott, ahol biztosan találhat megfelelõ tájékozódási
pontot.
Teljesen besötétedett. Nkima kis karjaival átkarolta
gazdája nyakát, a hátán csimpaszkodott. Nappal õ is
ugrált fáról fára, de éjszaka hozzábújt, mert olyankor
mindenféle szörnyû állat jár az õserdõben, és mind a kis
Nkimára vadásznak.
Tarzan egyre erõsebb emberszagot érzett, így tudta, hogy
gomangani falu közelében járhat. Tudta, hogy nem
191

lehet Bobolo faluja - túl messze volt a folyótól. Továbbá

a szagból nyilvánvalónak tûnt, hogy az itt lakók nem
ugyanahhoz a törzshöz tartoznak, mint Bobolo. A go-
mangani puszta jelenléte is elég okot szolgáltatott arra,
hogy Tarzan utánajárjon, mert az õserdõ urának az a
dolga, hogy mindenrõl tudjon, ami birodalmában történik.
Azonban a faluból felszálló különbözõ szagokhoz keveredõ,
alig észrevehetõ illatféle is eiég lett volna, hogy
megváltoztassa útirányát. Alig-alig érezhetõ szag volt,
de a majomember azonnal ráismert, és tudta, a lány szinte
karnyújtásnyira van tõle.
Hangtalanul közelítette meg a falut, míg végül egy
hatalmas fa ágai közül Rebega kunyhójának elõterére
nézett le.
18
Nyilak a sötétbõl
Kölyök, miután sikertelenül kutatott elefántok után,
visszatért a táborba. Abban bízott, hogy Öreg Csont
nagyobb szerencsével járt. Eleinte azt hitte, hogy társa
ezért nem jött még vissza, de ahogy teltek a napok és
barátja még mindig nem jelentkezett, aggódni kezdett.
Helyzete csöppet sem volt irigylésre méltó. Három
követõjének hûsége mélyen megrendült. Csak a két férfihoz
való természetes ragaszkodás tartotta itt õket a csalódás
és balszerencse hónapjaiban. Kölyök nem tudta,
192
meddig maradnak még. El sem tudta képzelni, mihez kezd
nélkülük, bár elsõsorban barátjáért izgult.
Szerencsére a tábort mindig el tudta látni friss hússal,
így a bennszülöttek hellyel-közzel elégedettek voltak,
azonban mivel nem sok hasznot remélhettek a két ágról-
szakadt fehér emberrel való kapcsolatukból, szerettek
volna visszatérni saját falujukba.
Ilyesmiken gondolkodott egyik délután, ahogy hazafelé
tartott a sikeres vadászat után, amikor szolgái
kiáltozására figyelt fel. Fölnézett és Öreg Csont két
emberét látta közeledni. Talpra ugrott és eléjük sietett,
remélve, hogy mögöttük lépdel barátja, de amint odaért, a
bennszülöttek arckifejezésébõl kiolvasta, hogy valami
történt.
- Hol van a Bwana és Andeya? - kérdezte.
- Mindketten halottak - felelt az egyik fickó.
- Halottak! - kiáltott fel Kölyök. Mintha hirtelen
kihúzták volna a talajt a lába alól. Öreg Csont halott!
Ez felfoghatatlan. Eddig szinte észre sem vette, mennyire
fontos számára az idõsebb férfi segítsége és tanácsai, és
hogy mennyire részévé vált már barátságuk. - Hogy
történt? - kérdezte tompán. - Egy elefánt?
- A párducemberek, Bwana - magyarázta az a bennszülött,
aki a hírt hozta.
- A párducemberek! Mondjátok el, hogy történt.
A két fickó kimerítõ részletességgel és hosszú
körmondatokban mindent elmesélt. Amikor végre befejezték,
a Kölyök mégiscsak látott egy halvány reménysugarat.
Tulajdonképpen nem látták, hogy végeztek Öreg Csonttal.
Lehet, hogy még mindig Gato Mgungu fogságában van.
193

- Azt mondta, ha nem tér vissza, mire az erdõ árnyéka

visszahúzódik a palánkról, akkor meghalt - erõskö-dött az
egyik bennszülött.
A fiatalember magában számbavette a készleteit: öt
elégedetlen bennszülött meg õ - összesen hat ember, hogy
fölvonuljon a párducemberek ellen, és felelõsségre vonja
õket. És a hat emberbõl öt annyira retteg a
párducemberektõl, hogy biztosan nem mennek" vele.
Hirtelen fölnézett a várakozó bennszülöttekre.
- Készüljetek fel, hogy holnap napkeltekor indulhassunk -
rivallt rájuk.
Egy pillanatra csönd volt.
- Hová megyünk? - kérdezte az egyik ember gyanakodva.
- Ahová vezetlek - felelt röviden Kölyök. Ezzel
visszavonult a sátrába. Tele volt a feje tervekkel és a
szolgák szörnyû történetével.
Azon töprengett, ki lehet az a lány. Miért indult Öreg
Csont egy fehér nõ után? Megõrült vagy elfelejtette, hogy
gyûlöl minden fehér nõt? Persze, jutott eszébe, semmi
mást nem tehetett. A lány veszélybe került, és ez elég
volt ahhoz, hogy Öreg Csont a lány elrablói nyomába
eredjen. De elõször is, hogyan találkoztak? Ez nem derült
ki világosan a feketék beszámolójából. Most a társaikkal
beszélgettek. Meglehetõsen izgatottnak látszottak.
Hamarosan a Kölyök sátra felé indultak.
- Mi van már megint? - kérdezte az utóbbi, ahogy
megálltak elõtte.
- Ha a párducemberek falujába akarsz menni, Bwana -
mondta a szószólójuk -, akkor nem megyünk veled. Kevesen
vagyunk, megölnének és megennének.
194
- Lehetetlen! - kiáltott föl Kölyök. - Semmi ilyesmit nem
tesznek. Nem merik.
- Az öregebb Bwana is ezt mondta - felelt a beszélõ -,
mégsem tért vissza. Meghalt.
- Nem hiszem, hogy meghalt - vágott vissza Kölyök. - Majd
kiderítjük.
- Te talán igen, mi biztosan nem.
A Kölyök látta, hogy nem ingathatja meg õket
elhatározásukban. Komorak voltak a kilátások, de
elhatározta, ha kell, egyedül is nekivág. De mit érhet el
emberei nélkül? Eszébe jutott valami. - - Egy darabig
elkísértek? - kérdezte.
- Meddig?
- Bobolo falujáig. Talán õ ad valami segítséget.
A bennszülöttek egy ideig halkan vitatkoztak. Végül a
szószólójuk ismét a fehér emberhez fordult.
- Bobolo falujáig veled megyünk - mondta.
- De tovább nem - tette hozzá egy másik.
Öreg Csont megvárta, amíg a kapáló asszonyok kissé
eltávolodnak a fától, majd óvatosan lemászott a másik
oldalon. Még soha nem járt a kis emberek falujában.
Gyakran hallotta Bobolo falujának lakóit beszélni róluk,
és körülbelül tudta, hol fekszik a pigmeus falu, de az
õserdõnek ebben a részében rengeteg ösvény futott
mindenfelé. Könnyen eltévedhet.
Eleget tudott a feketékrõl ahhoz, hogy biztos lehessen
benne, nem juthat be könnyen a falujukba. Vad, harcos
pigmeusok, és állítólag kannibálok. Gondosan õrzik az
utakat, és könnyen lehet, hogy üdvözletül mérgezett
lándzsát küldenek az ember elé. Annak ellenére, hogy Öreg
Csont ezt mind tudta, eszébe sem jutott, hogy föladja a
195

lány keresését. Egy pillanatig sem habozott, sõt a lány

ottléte siettette döntését.
Hamarosan besötétedett, de csak azért nem ment tovább,
mert nem látott. A hajnal elsõ napsugara már ismét úton
találta. Az õserdõ sûrû volt és komor. Nem látta a napot,
és kezdett arra a meggyõzõdésre jutni, hogy eltévedt. A
délután közepén történhetett, hogy hirtelen zavartan állt
meg. A saját lábnyomait ismerte föl maga elõtt az úton.
Tehát egy nagy kört írt le.
Fogalma sem volt, merre induljon, és végül egy keskeny,
kanyargós ösvényt választott, mely azon a ponton
keresztezte a szélesebb utat, ahol rádöbbent, hogy eddig
nem ment elõre egy métert sem. Nem tudta, hová vezet az
új ösvény, még azt sem, vajon a folyó felé visz-e, vagy
beljebb a szárazföldön* de mennie kellett tovább és
tovább.
Ettõl kezdve minden keresztútnál és elágazásnál gondosan
megvizsgálta a talajt. Az ösvények egy részét láthatóan
gyakran használták, a föld nedves volt, sok állat nyomát
látta. De semmi igazán fontosat nem talált egészen
sötétedésig; ekkor alapos kutatás után egy pigme-us apró
lábnyomára bukkant. Öreg Csont fölvidult. Az egész
hosszú, fárasztó nap során ez volt az elsõ sikerélménye.
Meggyûlölte az õserdõt. Nyomasztotta a napta-lan
komorság. Mintha valami hatalmas, könyörtelen és
fenyegetõ ellenséggel állna szemben, mely nemcsak hogy
keresztülhúzza terveit, hanem halálba kergeti. Le akarta
gyõzni - hogy megmutassa, ha nem is erõsebb, de ravaszabb
nála.
Gyors léptekkel haladt az új ösvényen, de leszállt a
sötétség, mielõtt megtudhatta volna, eléri-e célját vagy
sem. Most azonban, az elõzõ éjszakával ellentétben,
196
nem állt meg. Az erdõ annyiszor gyõzte le és csapta be,
hogy talán kissé megõrült. Mintha valami húzta volna az
elõtte tátongó sötétbõl. Talán egy nõi hang? Nem
vesztette el a fejét, de feszülten figyelt, miközben
tovább tapogatózott az ösvényen.
Hamarosan meglett az eredménye hallgatózásának. Hangokat
hallott, és bár nem egy nõtõl származtak, emberi hangok
voltak. Tompán és kivehetetlenül jöttek elõ a mindent
beburkoló éjszakából. Gyorsabban kezdett verni a szíve;
körültekintõbben folytatta útját.
Amikor megpillantotta a falut, nem látott mást a palánkon
túl, mint a tûz fényét, ahogy ugrált a fák lombján és a
kunyhók tetején, mégis azonnal tudta, hogy ez a kis
emberek faluja. Ott a palánk mögött van a lány, akit
keres. Szeretett volna bekiáltani, hogy bátorítsa a
foglyot. Azt akarta, hogy a lány tudja, itt van a
közelben, és meg akarja menteni; de nem szólt semmit.
Óvatosan közelebb osont. Egyetlen õrt sem látott. A kis
emberek nem küldenek õrszemeket az erdõbe éjszakára,
mivel kevés ellenség meri vállalni a sötét erdõ
veszélyeit. Éjszaka az õserdõ maga õrizte õket.
A palánkot alkotó cölöpöket lazán kötözték egymáshoz
valami liánnal, így mindenütt rések maradtak, melyeken át
Öreg Csont láthatta a tüzet. Egészen közel lo-pózott a
kerítéshez, és egy kapu közelében belesett Re-bega
falujába. Nem különösebben érdekelte a látvány; a
bennszülöttek összeverõdtek egy központi kunyhó elõtt,
amelyben nyilván a fõnök lakott. Mintha vitatkoztak volna
valamin, és néhány férfi táncolt. Ki-kiemelkedett a fejük
az Öreg Csont és a tûz között állók mögül.
Öreg Csontot nem érdekelte, mit csinálnak a kis emberek.
Legalábbis azt hitte. Csak a lány érdekelte, és
197

mindenütt az õ nyomát kutatta, bár nem lepte meg, hogy

sehol sem találja. Nyilvánvalóan az egyik kunyhóban
õrzik. Ha sejtette volna az igazságot, sokkal jobban
odafigyel a nyüzsgõ pigmeusokra, akiknek tömege eltakarta
elõle az összekötözött lányt.
A férfi megvizsgálta a kaput és megállapította, hogy csak
valami rostkötéllel zárták be. Bricseszébõl elõhúzta
zsebkését, amit a párducemberek nála felejtettek, és
nekilátott, hogy elvágja a rögzítõkötelet. Nagyon örült,
hogy a bennszülötteket annyira lefoglalta, amit
csinálnak, mert így nyugodtan dolgozhatott, nem kellett
tartania a fölfedezéstõl.
Úgy tervezte, szabaddá teszi az utat, melyen bemegy
megkeresni a lányt, miután a pigmeusok elmentek aludni,
és ugyanerre hozza ki, ha megtalálta. Valami
megmagyarázhatatlan oknál fogva erõsen bizakodott:
biztosnak tûnt a siker. Szinte már látta, hogyan
találkozik újra a lánnyal, amikor megszakadt a kör, és a
résen át olyan látvány tárult a szeme elé, amitõl
megfagyott ereiben a vér.
A megkötözött lányt pillantofta meg, és egy gonosz
ábrázatú, sátáni öregasszonyt, aki hatalmas kést tartott
a kezében. Amikor Öreg Csont beleláthatott a borzalmas
jelenetbe, az öregasszony éppen a hajánál fogva
hátrafeszítette a lány fejét. A kés megvillant a közelgõ
lakomára rakott tûz fényében, mire Öreg Csont -
zsebkésétõl eltekintve teljesen fegyvertelenül -
berontott a kapun, és futni kezdett a készülõdõ
gyilkosság színhelye felé.
Tiltakozó kiáltását a döbbent pigmeusok támadó
bennszülött csatakiáltásának vélték. Ugyanebben a
pillanatban hátulról egy nyílvesszõ döfte át Wlala
szívét.
198
Öreg Csont éppen a hóhért, nézte és akárcsak a pigmeusok,
látta a nyílvesszõt; de ugyanúgy, mint az utóbbiak, õ sem
tudta, honnan jött, baráttól-e vagy ellenségtõl.
A kis emberek egy pillanatra lebénultak a megdöbbenéstõl,
de a férfi tudta, hogy ez nem tarthat sokáig, ha
észreveszik, hogy egyetlen, fegyvertelen emberrel állnak
szemben. Ekkor eszébe jutott valami, ami talán segíthet.
Félig hátrafordulva visszakiáltott a nyitott kapu felé.
- Kerítsétek be a falut! Senkit ne engedjetek megszökni,
de ne öljétek meg õket, ha nem bántanak. -Olyan
dialektusban beszélt, amit a pigmeusok is megértettek:
Bobolo törzsének nyelvén. Ezután a falubeliekhez fordult.
- Álljatok félre! Ha elvihetem a fehér nõt, nem esik
bántódásotok. - Nem várta meg a választ.
Odaugrott a lányhoí és a karjába kapta. Rebega ebben a
pillanatban tért magához a kábulatból. Csak egy embert
látott. Lehet, hogy vannak még kint néhányan, de hát az õ
harcosai talán nem tudnak harcolni?
- Öljétek meg a fehér embert! - kiáltotta Rebega és
elõreugrott.
A második nyílvesszõ Rebégát találta el, s miközben
lassan a földre rogyott, gyors egymásutánban három újabb
nyílvesszõ három harcosát verte le lábáról, akik a
parancsot akarták teljesíteni. A pigmeusokat megszállta a
rémület, és gyorsan kunyhóik biztonságába menekültek.
Öreg Csont vállára kapta a lányt, kirohant a nyitott
kapun és eltûnt az õserdõben. Recsegést-ropogást hallott
a háta mögül, de nem tudta, mi történt, és nem is akart a
végére járni.
199

19
"Jönnek a démonok!"
Tarzan, a majomember megdöbbent* a látványtól, mely a
betéte fõnök, Rebega faluja elõtt a szeme elé tárult. Egy
megkötözött fehér lányt látott, fõzõedényeket, tüzet, és
azonnal tudta, mi készülõdik. Bobolo falujába tartott,
hogy megkeresse a fehér foglyot. Lehetséges, hogy két
lányt fogtak el a bennszülöttek ugyanazon a területen?
Nem nagyon. Tehát ez ugyanaz a lány, akirõl azt hitte,
Bobolo falujában találja. De hogyan került ide?
Ez a kérdés teljesen eltörpült amellett, hogy most itt
van, illetve amellett, hogy meg kell menteni. Tarzan
leugrott a földre, átmászott a palánkon, és hátulról, a
kunyhók árnyékába húzódva közeledett a fõnök kunyhója
felé. Nkima hátramaradt a fán - ennyire futotta
bátorságából. «
Annak idején, amikor a pignfeusok irtást csináltak a
falujuk számára, néhány fát meghagytak az árnyék mi-,
att, és az egyik ilyen fa pontosan a fõnök kunyhója elõtt
állt. Tarzan ide tartott, mindvégig a törzs takarásában
mozogva, és éppen akkor mászott föl egy ágra, amikor
Wlala a hajánál fogva hátrafeszítette a lány fejét, és
fölemelte kését, hogy elvágja azt a karcsú nyakat.
Gondolkodni már nem volt idõ, éppen csak cselekedni. A
majomember izmai szinte automatikusan tették, amit a
helyzet követelt. A másodperc töredéke alatt föl-ajzotta
íját, és lõtt. Ugyanakkor zaj támadt a kapunál,
200
Tarzan látta a rohanó fehér embert és hallotta ordítását.
Ha nem ismerte volna föl, akkor is azonnal tudta volna,
hogy egyetlen célja lehet - megmenteni a lányt. Ahogy
meghallotta Rebega parancsát, átlátta, milyen veszély
leselkedik a fehér emberre, és kilõtte a további három
nyílvesszõt, leterítve a közvetlen támadókat, ugyanakkor
rövid idõre visszariasztva a többi pigmeust. Öreg
Csontnak így elég ideje maradt, hogy kirontson a faluból,
a fogollyal együtt.
Tarzannak' semmi baja nem volt a kis emberekkel.
Véghezvitte, amiért jött, és éppen távozni akart, de
ahogy megfordult, hogy lemásszon, reccsenés hallatszott,
az ág, amelyen állt, letört és a majomemberrel együtt a
földre zuhant.
Az eséstõl rövid idõre elvesztette az eszméletét, és
amikor magához tért, már lenyomták a pigmeus harcosok,
akik éppen végeztek megkötözésével. Tarzan nem tudta,
hogy már végeztek, és azt sem, milyen alaposak voltak,
ezért vadul rángatni kezdte kötelékeit. Ettõl a pigmeusok
repültek jobbra-balra, a kötelek azonban kitartottak, és
az õserdõ ura tudta, hogy a folyóvölgy erdõinek
legkegyetlenebb népe kezébe került.
A betétek még mindig féltek és idegeskedtek. Rendbe
hozták a kaput, amit Öreg Csont kinyitott, és õröket
állítottak a falu elejébe és végébe. Elõvették mérgezett
lándzsáikat és nyilaikat, várva az ellenséget, de
mindannyian már-már pánikszerûen rettegtek. A fõnökük
meghalt, a fehér lány, akit meg akartak enni, eltûnt; egy
hatalmas fehér ember az égbõl egyenesen az ölükbe
hullott, és most a foglyuk. És mindez néhány perc
leforgása alatt történt, nem csoda, hogy idegeskedtek.
201

Az új fogollyal kapcsolatban megoszlottak a vélemények.

Néhányan az mondták, azonnal meg kell ölni, különben
megszökik. Mások, akikre mélyebb benyomást tett
érkezésének titokzatos módja, inkább várni akartak, mivel
semmit sem tudtak a jövevény származásáról, és féltek,
hátha természetfölötti lény.
Az ellenség esetleges támadása miatt végül is
elhalasztották a majomember kivégzését, azori egyszerû
oknál fogva, hogy a pigmeusok nem merték elvonni
figyelmüket a kapu õrzésérõl, és átadni magukat az
emberevés gyönyöreinek. Egyikük azt mondta, másnap este
is megtarthatják a lakomát. Húsz ember egy üres kunyhóba
vit-te-ráneigálta a hatalmas termetû foglyot, és két õrt
állítottak a bejárathoz.
Nkima szomorúan és rettegve - de elsõsorban rettegve -
gubbasztott egy fa legfelsõ ágán, mert a kis majom sok
tekintetben hasonlított ránk, akik ugyanattól az õstõl
származunk, mint õ. Fontosabb volt számára a maga baja,
mint a másé, még akkor is, ha nagyon szerette azt a mást.
Nkima számára ez egy végtelenül kegyetlen világ volt.
Alighogy megúszott valamit, újra bajba került, bár
legtöbbször önmagának köszönhette gondjait. Mindazonáltal
most tökéletesen viselkedett (elsõsorban azért, mert
iszonyatosan félt ebben az ismeretlen erdõben): egész nap
nem kötött bele senkibe és nem is dobálózott, mégis
egyedül maradt a sötétben, mindenhol érezte Si-ta szagát,
Tarzant pedig foglyul ejtették a kis gomanga-nik.
Szerette volna, ha itt van Muviro és a többi vaziri vagy
legalább Jad-bal-ja, az aranyszõrû oroszlán. Õk biztosan
megmentenék Tarzant meg õt, de most mesz-
202
sze jártak. Olyan messze, hogy Nkima nem is remélte,
viszontláthatja õket valaha. Be akart menni a kis goman-
ganik falujába, hogy gazdája mellett legyen, de nem mert.
Nem tehetett mást, gubbasztott a fán és várta Si-tát vagy
Kudut. Ha Sita jön elõbb - amiben biztos volt -, akkor a
kis Nkimának befellegzett. De talán Kudu, a nap lesz a
gyorsabb, és akkor megint viszonylagos biztonságban lesz,
amíg újra sötétbe nem borul ez a boldogtalan világ.
Miközben ilyen siralmas gondolatokkal volt elfoglalva,
egy különös kiáltás hátborzongató hangja hallatszott a
faluból. A bennszülöttek döbbenten reszketni kezdtek,
mert csak sejtéseik voltak, mi lehetett ez. Már többször
hallották életük során, ahogy titokzatosan és ijesztõen
elõtört az õserdõ mélyérõl, de ilyen közelrõl még soha.
Mintha a faluból jött volna. Mire mindezt végiggondolták,
kiderült, hogy a falu egyik kunyhójából ered a hang.
Ezt két rémült harcos hozta tudomásukra, az a kettõ, akik
az óriás foglyot õrizték. Tágra nyílt szemmel és levegõ
után kapkodva hagyták ott õrhelyüket.
- Akit elfogtunk - kiáltotta az egyik -, nem ember,
hanem démon! Hatalmas majommá változott. Nem hallottátok?
A többiek ugyancsak megijedtek. Nem volt fõnökük, aki
parancsol, akihez ilyen vészhelyzetekben tanácsért és
védelemért fordulhatnának.
- Láttátok? - kérdezte valaki. - Hogy néz ki?
- Nem láttuk, de hallottuk.
- Ha nem láttátok, honnan tudjátok, hogy hatalmas
majommá változott?
203
- Nem azt magyarázom, hogy hallottam? - kérdezett vissza
az egyik õr. - Amikor az oroszlán ordít, ki kell menni az
erdõbe, hogy megtudjuk, oroszlán volt-e az.
A hitetlenkedõ megvakargatta a fejét. Kérlelhetetlen
logikával állt szemben. Mindazonáltal úgy érezte, neki
kell kimondania az utolsó szót.
- Ha megnézted volna, biztosabban tudnád. Ha én lettem
volna õrségben, benézek a kunyhóba." Nem futottam volna
el, mint egy vénasszony.
- Akkor menj, és nézd meg! - kiáltotta egy õr. A
hitetlenkedõ nem szólt többet.
Nkima is hallotta a hátborzongató kiáltást. Õt is
izgalomba hozta, de nem ijesztette meg. Feszülten
figyelt, de semmilyen hang nem törte meg az õserdõ
csöndjét. Nyugtalan lett. Õ is szerette volna kiereszteni
a hangját, de nem merte, nehogy Sita meghallja. Oda akart
menni a gazdájához, de félelme egyelõre legyõzte
szeretetét. Reszketve várt tehát, de Sita miatt még
nyöszörögni sem mert.
Öt perc telt el. Ezalatt a betétek rengeteget beszéltek
és alig-alig gondolkodtak. Néhányan mégis összeszedték
magukat és be akartak nézni a kunyhóba, ahol a foglyot
tartották, amikor az iszonyú hang újra megreszket-tette
az éjszakai levegõt. így aztán közfelkiáltással
elhalasztották a vizsgálatot.
Ekkor a messzeségbõl oroszlánbõgés hallatszott, majd
valahonnan a kunyhóból kiáltás válaszolt rá. Ezután ismét
csönd borult az erdõre, de csak rövid idõre. Rebe-ga
feleségei és a halott harcosok hozzátartozói jajveszé-
kelni kezdtek. Jajgattak, kiabáltak és hamut szórtak a
fejükre.
204
Eltelt egy óra, mialatt a harcosok tanácsot ültek és
ideiglenes fõnököt választottak Nyalwa személyében, akit
bátor harcosként ismertek. A kis emberek jobban érezték
magukat, föléledt bátorságuk. Nyalwa észrevette ezt, és
addig akarta ütni a vasat, amíg meleg. Továbbá úgy
érezte, fõnökként valami fontosat kell csinálnia.
- Menjünk és öljük meg a fehér embert - mondta. -Nagyobb
biztonságban leszünk, ha nem él.
- És tele lesz a hasunk - tette hozzá egy harcos. - Az
enyém teljesen üres.
- És mi van, ha nem ember, hanem démon? - kérdezte
valaki.
Ezen aztán még egy órát vitatkoztak, de nagy nehezen
eldöntötték, hogy néhányan odamennek és megölik a
foglyot. Hosszú idõt vett igénybe a végrehajtók
kiválasztása is. Ezalatt Nkima összeszedte magát. Végig
figyelte a falut, és látta, hogy senki sincs a kunyhó
közelében, ahol Tarzant õrzik, mert mindannyian a falu
másik felében, a halott fõnök kunyhója elõtt tolongtak.
A kis majom óvatosan lemászott a fáról, és a falu végében
átugrott a palánkon, ahonnan az õrök a fogoly elsõ
kiáltására elrohantak. Pillanatokon belül elérte a
kunyhót. Belesett az ajtónyíláson, de semmit sem látott a
sötétben. Megint félni kezdett.
- Nkima van itt - mondta. - Sita ott várt az erdõben.
Megpróbált visszatartani, de nem féltem. Idejöttem, hogy
segítsek Tarzannak.
A sötétség elrejtette a majomember mosolyát. Jól ismerte
az õ Nkimáját, és tudta, ha SUa egy kilométeren belül
lett volna, semmiképpen nem hagyja el a legvéko-nyabb
ágat, ahová Sita sem tudja követni. De csak annyit
mondott: - Nkima nagyon bátor.
205

A kis majom belépett a kunyhóba és Tarzan széles

mellkasára ugrott.
- Elrágom a köteleket - jelentette ki.
- Nem tudod - felelt Tarzan -, különben már régen
hívtalak volna.
- Miért ne tudnám? - kérdezte Nkima. - Nagyon élesek a
fogaim.
- A kis emberek nemcsak kötéllel kötöztek meg -
magyarázta Tarzan -, hanem rézdróttal is. Nkima nem tudja
elrágni a rézdrótot.
- Elrágom a kötelet - erõsködött Nkima -, aztán az
ujjaimmal elhajlítom a drótot.
- Megpróbálhatod - mondta Tarzan -, de nem biztos, hogy
sikerül.
Nyalwa végül is talált öt embert, akik hajlandók voltak
elkísérni a fogolyhoz. Már megbánta tervét, mert fõ-
nökjelöltként neki kellett vezetnie a kis csapatot.
Ahogy lassan közeledtek a kunyhóhoz, Tarzan fölemelte a
fejét.
- Jönnek! - súgta Nkimának. - Menj eléjük. Siess! Nkima
óvatosan kisurrant az ajtón. Hat, felé osonó
harcossal találta magát szemben.
- Jönnek! - kiáltott vissza Tarzannak. - Jönnek a kis
gomanganik! - És hanyatt-homlok elrohant.
A betétek döbbenten és nem kis félelemmel küszködve
álltak meg, ahogy meglátták.
- A démon kis majommá alakult és megszökött! - kiáltott
fel egy harcos.
Nyalwa remélte, hogy így történt, de túl szép lett volna
ahhoz, hogy igaz legyen. Azért kapva-kapott az ötleten.
206

- Akkor nyugodtan visszamehetünk - mondta. - Ha elment,

úgysem tudjuk megölni.
- Be kellene nézni - erõsködött egy másik harcos, aki
szeretett volna fõnök lenni, és szívesen bebizonyította
volna, hogy bátrabb Nyalwánál.
- Reggel is benézhetünk, amikor világos lesz -
vitatkozott Nyalwa -, most túl sötét vari. Úgysem látnánk
semmit.
- Hozok egy ágat a tûzból - ajánlotta a fó'nökaspiráns -,
és ha Nyalwa fél, majd én benézek a kunyhóba. Én nem
félek.
- Én sem félek - kiáltott rá Nyalwa. - Fény nélkül is
bemegyek. - Alighogy kimondta, már meg is bánta. Miért
jár mindig elõbb a szája, mint az esze?!
- Akkor mit állsz itt? - kérdezte a harcos. - így soha
nem jutsz be.
- Nem állok - jelentette ki Nyalwa, és nagyon lassan
elindult.
Amíg vitatkoztak, Nkima átugrott a palánkon és eltûnt az
erdõben. Nagyon félt, de amikor fölmászott egy fára,
kicsit jobban érezte magát Meg sem állt, hanem a
sötétségen át továbbugrált, mert határozott célja volt.
Még Sitától való félelme is eltörpült küldetésének
fontossága mellett.
Nyalwa a kunyhó bejáratához lopakodott és benézett. Nem
látott semmit. Lándzsájával a levegõt döfködve belépett.
Öt társa a bejáratnál állt. Hirtelen ugyanaz a kiáltás
hallatszott, amitõl korábban mindannyian halálra váltak.
Nyalwa megfordult, hogy kirontson, de az öt fickó
eltorlaszolta az útját. Beléjük ütközött és megpróbált
valahogy keresztülvergõdni rajtuk. Félt, de a kérdés az
volt, vajon jobban félt-e, mint a többiek, akik nem szán-
208
dékosan állták el a kijáratot, csak lassabbak voltak
vezetõjüknél. Mindannyian szétgurultak a földön, majd
fölugrottak és a falu túlsó végéig meg sem álltak.
- Még ott van - mondta Nyalwa, amikor ismét levegõhöz
jutott. - Azért mentem be, hogy ezt megtudjam. Megtettem,
amit ígértem.
- Úgy volt, hogy megöljük - mondta az ambiciózus harcos.
- Miért nem végeztél vele? Ott voltál lándzsával a
kezedben, õ pedig megkötözve és tehetetlenül feküdt. Ha
hagytad volna, hogy én menjek, már nem élne.
- Akkor menj és öld meg - morogta Nyalwa undorodva.
- Nekem van egy jobb ötletem - szólt közbe egy harcos.
- Mi az? - kérdezte Nyalwa, aki minden új ötletnek örült.
- Menjünk oda mind, és kerítsük be a kunyhót, aztán
vezényszóra átdöfjük lándzsáinkat a falon. így biztos,1
hogy megöljük a fehér embert.
- Pont ezt akartam mondani én is - állította Nyalwa. -
Mind odamegyünk. Kövessetek!
A kis emberek ismét lopakodni kezdtek a kunyhó felé.
Bátorságot merítettek túlerejükbõl. Körbeállták Tarzan
börtönét, és várták a jelet. Fölemelték mérgezett hegyû
lándzsáikat. A majomember élete egy hajszálon függött,
amikor a palánk mögül hallatszó dühös morgás belefojtotta
a szót Nyalwába.
- Mi történt? - kérdezte.
A kis emberek a palánk felé fordultak és sötét alakokat
láttak átmászni a falon.
- Jönnek a démonok! - üvöltött valaki.
209

- Az erdõ szõrös emberei! - kiabált egy másik.

Hatalmas, sötét alakok ugráltak át a palánkon és lepték
el a falut. A betétek hátraugrottak és elahjították
lándzsáikat. Az egyik kunyhó tetején egy kis majom ordi-
bált és hadonászott.
- Erre! Erre, Zu-to! Itt van Tarzan, a majomember ebben a
gomangani fészekben.
Egy lomha, széles vállú és hosszú karú teremtmény a
kunyhóhoz kacsázott, mögötte fél tucat óriási hím. A be-
teték visszahúzódtak Rebega kunyhójához.
- Erre! - kiabált Tarzan. - Zu-to, itt van Tarzan! Az
emberszabású lehajolt és benézett a sötétbe. Nagy
testének túl kicsi volt a bejárat. Az ajtóoszlopnál fogva
erõs kezével kitépte a földbõl az építményt és
félrehajította, miközben Nkima sikoltozva ugrott a
szomszédos tetõre.
- Vigyél ki az erdõbe - parancsolta a majomember.
Zu-to karjába kapta a fehér embert és a palánkhoz vitte.
A pigmeusok Rebega kunyhója mögé zsúfolódtak, és azt sem
tudták, mi történik a falu másik végében. A hímek dühösen
morogva követték vezérüket, nem tetszett nekik az
emberszerûségek szaga. El akartak menni minél elõbb.
Ugyanúgy távoztak, ahogy jöttek, pillanatok alatt
elnyelte õket az õserdõ sötétje.
210
20
Gyûlölöm magát!
Ahogy Öreg Csont kivitte a lányt a betétek falujából az
erdõbe, egész testét átjárta a+puha, meleg test
érintésének izgalma. Végül is a karjában tartotta. Egy
pillanatra minden veszélyrõl megfeledkezett a
boldogságtól. Megtalálta! Megmentette! Még az izgalmak
közepette is tudta, hogy soha egyetlen nõ sem ébresztett
benne ennyi érzelmet.
A lány nem beszélt, nem kiáltott föl. Tulajdonképpen nem
tudta, kinek a kezébe került. Semmilyen boldogságot nem
érzett a megmenkülésével kapcsolatban. Úgy érezte,
elvették tõle a kegyes halál lehetõségét, s új
borzalmakkal kell szembenéznie. Az tûnt a legésszerûbb
magyarázatnak, hogy Bobolo mégis megérkezett, s kiragadta
a pigmeusok kezébõl. Õ viszont inkább a halált
választotta volna, mint Bobolót.
Nem messze a falutól Öreg Csont letette a lányt a földre,
hogy elvágja köteleit. O sem szólalt meg. Nem bízott a
hangjában, olyan hangosan vert a szíve. Miután szabaddá
tette Káli Bwana kezét és lábát, talpra segítette.
Szerette volna megölelni és magához szorítani, de valami
visszatartotta. Hirtelen szinte félt tõle. Végre megjött
a hangja.
- Hála istennek, idõben érkeztem.
A/lány meglepetten és döbbenten kiáltott fel. . - Hiszen
maga fehér ember! Ki maga?
211

- Miért, mit hitt, ki vagyok?

- Bobolo.
A férfi elnevette magát.
- Én vagyok az, akit maga nem kedvel - magyarázta.
- O! És az életét kockáztatta, hogy megmentsen! Miért
csinálta? Nyilvánvalóan ki nem állhatott, talán én is
emiatt nem kedvelem magát.
- Borítsunk fátylat a múltra és mindent kezdjünk
elölrõl.
- Rendben - értett egyet a lány. - De hosszú utat tett
meg és rengeteg veszéllyel nézett szembe, hogy
megmentsen. Miért csinálta?
- Mert... - Öreg Csont habozott. - Mert nem bírtam
elviselni, hogy egy fehér nõ ezeknek a fenevadaknak a
kezébe került.
- És most mit fogunk csinálni? Hová megyünk?
- Reggelig nem sokat tehetünk. Szeretnék egy kicsit
messzebbre kerülni a falutól, azután megpihenünk. Utána
megpróbálunk eljutni a táboromba. Kétnapi járásra van a
folyó túloldalán, ha megtalálom a folyót. Ma is
eltévedtem, miközben Rebega faluját kerestem.
Lassan haladtak a sötétben. A férfi tudta, hogy jó
irányba indultak, mert amikor kilépett a tisztásra, ahol
Rebega faluja állt, megnézte a csillagok helyzetét.
Azonban fogalma sem volt, meddig tarthatják az irányt az
õserdei éjszaka sötétjében, hiszen innen a sûrûbõl nem
látszott az égbolt.
- Mi történt magával azután, hogy Bobolo kirángatott a
kenuból azon a szörnyû folyón? - kérdezte a lány.
- Visszavittek a templomba.
+ A lány összerezzent.
212
- Borzalmas hely!
- Éppen elõ... elõkészítettek a lakomájukra - folytatta
Öreg Csont. - Azt hiszem, soha nem leszek ilyen közel a
halálhoz, anélkül, hogy valóban meg is halnék. A papnõk
már-már péppé vertek a dorongjaikkal.
- Hogy menekült meg?
- Egy valódi csoda segítségével - felelt a férfi. - Még
most sem értem. Megszólalt egy hang a tetõgerendák közül,
és azt állította, hogy õ az egyik bennszülött mu-zimója.
A muzimo egyfajta szellem. Azt hiszem, mindegyiküknek van
egy, aki vigyáz rájuk. Ezután egy oszlopon lekúszott a
legpompásabb fehér ember, akit valaha láttam, fölkapott
engem a papok és papnõk orra elõl, és kivezetett a
folyóhoz, ahol várt rám egy kenu.
- Régebben nem találkozott vele?
- Nem. Higgye el, csoda történt, akárcsak a pigmeus
faluban, amikor berohantam, hogy lefejezzem azt a
vérszomjas nõstényördögöt, aki el akarta vágni a maga
torkát.
- Az egyetlen csoda, amirõl én tudok, az a maga érkezése
a kellõ pillanatban, s ha volt még egy, azt nem láttam.
Tudja, behunytam a szemem és vártam, hogy Wlala végezzen
velem, amikor maga közbelépett.
- Én nem léptem közbe.
- Micsoda?
- Éppen ez volt a csoda.
- Nem értem.
- Amikor az a nõ hátrafeszítette a maga fejét és
fölemelte a kést, egy nyílvesszõ fúródott a testébe, és
meghalt. Aztán ahogy odaértem, a harcosok rám akartak
támadni, és hárman vagy négyen nyíllal a szívükben estek
össze, azonban halvány fogalmam sincs, honnan jöt-
213

tek a nyilak. Senkit nem láttam, aki kilõhétte volna

õket. Azt sem tudom, nekünk akart-e segíteni valaki, vagy
bennszülöttek támadtak a betéte falura.
- Vagy egy újabb emberrabló - vetette föl a lány. -
Mostanában már annyiszor elraboltak, hogy kezdem
megszokni. Persze remélem, tévedek, mert ha nem, akkor
lehet, hogy most is követnek.
- Vidám gondolat - jegyezte meg Öreg Csont -, de talán
tényleg téved. Azt hiszem, az utóbbi az igazság, mert ha
követtek volna, már régen utol kellett volna érniük.
Semmi értelme sem lenne, hogy várjanak.
Még vagy fél órán keresztül haladtak elõre a sötétben.
Végül a férfi megállt.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha reggelig megpihenünk -mondta
-, bár nem tudom, hol. Csak az ösvényre fek-hetnénk le,
és mivel itt éjszaka leopárdok járnak, nem lenne túl
biztonságos.
- Megpróbálhatnánk fölmászni egy fára - javasolta a lány.
- Ez az egyetlen lehetõség. Az aljnövényzet itt túl sûrû,
nem találnánk akkora helyet, amin elférünk. Tud fára
mászni? Ó *
- Egy kis segítség nem ártana.
- Elõremegyek és fölhúzom.
Öreg Csont pillanatok alatt talált egy alacsony ágat és
fölmászott rá.
- Itt vagyok - mondta -, adja a kezét. - Minden nehézség
nélkül fölhúzta maga mellé a lányt. - Maradjon itt, amíg
keresek egy kényelmesebb helyet. -
A férfi egy ideig kutatott, majd visszajött.
- Találtam egy jó helyet. Mintha csak megrendeltük volna.
214

Fölsegítette a lányt, és ágról ágra mászva végül

följutottak a szálláshelyre. Egy hármas ágvilla volt,
melynek két oldalsó ága majdnem párhuzamos volt
egymással.
- Mindjárt olyan lesz, mint egy hálókocsi - mondta a
férfi. - Várjon egy kicsit, míg vágok néhány ágat. Nem is
értem, hogy bukkantam rá ebben a sötétben.
- Talán egy újabb csoda - vetette föl a lány.
Nem kellett sokáig keresgélni a kis ágakat, így Öreg
Csont hamar összegyûjtötte a kellõ mennyiséget, és
keresztbe rakta õket a párhuzamos ágakra. Levéllel
takarta be a nyoszolyát.
- Próbálja ki - mondta. - Nem egy királyi fekhely, de
jobb, mint a semmi.
- Csodálatos. - A lány kinyújtózott, és napok óta
elõször ellazított - elsõsorban idegileg és szellemileg,
és csak másodsorban testileg. Napok óta elõször feküdt le
félelem nélkül.
A férfi csak homályosan látta a sötétben, de lelki szemei
elõtt kirajzolódtak a nõ tökéletes testének körvonalai:
szép melle, karcsú dereka, formás combja, és olvasztott
aranyként folyt benne végig a szenvedély.
- Maga hol fog aludni? - kérdezte a lány.
- Majd keresek egy helyet - felelt Öreg Csont rekedten.
Közelebb húzódott a lányhoz. Szinte mániákusán szerette
volna magához szorítani.
- Olyan boldog vagyok - suttogta Káli Bwana álmosan. -
Nem hittem volna, hogy még egyszer boldog leszek az
életben. Talán azért van, mert olyan biztonságban érzem
magam, ha itt vari.
A férfi nem válaszolt. Hirtelen áthûlt, mintha megfagyott
volna ereiben a vér, majd elöntötte a forróság. Ezt most
mi a francnak mondta? - monologizált magában.
216
Dühös lett. Úgy érezte, ez nem sportszerû. Mi jogon
mondta ezt? Egyáltalán nincs vele biztonságban. Ez csak
még nehezebbé tette a dolgot, amire készült, és elvette
az örömét. Hát nem az élete kockáztatásával mentette meg?
Nem tartozik neki valamivel ez a lány? Nem tartozik-e
neki minden nõ azért, amit egyikük elkövetett ellene?
- Olyan különös - szólalt meg a lány szinte félálomban.
-Mi?
- Annyira féltem magától, amikor a táboromba jött, most
meg akkor félnék, ha nem lenne itt. Ebbõl is látszik,
hogy nem vagyok valami jó emberismerõ. De azért maga sem
volt túl kedves akkoriban. Mintha megváltozott volna.
A férfi nem válaszolt. Odébb tapogatózott a sötétben, míg
talált egy helyet, ahol ha nem is kényelmesen, de el
tudott helyezkedni. Gyenge volt az éhségtõl és a
fáradtságtól. Úgy döntött, vár holnapig. Talán könnyebb
lesz, amikor a lány bizalma nem hat rá olyan bénítóan.
Mindenesetre nem adta föl tervét.
Beült egy ágvillába, ahol egy vastag ág vált el a
törzstõl. Borzasztó kényelmetlen volt, de legalább nem
kellett félnie, hogy leesik, ha elszunyókál. A lány
valamivel följebb feküdt. Mintha árasztott volna magából
valamit, ami egyszerre kellemes és fájdalmas érzésekkel
töltötte el a férfit. Ahhoz messze voltak egymástól, hogy
megérintse a testét, de végig érezte. Hamarosan csak a
lány egyenletes lélegzése hallátszott. Egy kisgyerekre
emlékeztette a férfit, ahogy ártatlanul, nyugodtan és
bizalommal telve aludt. Szerette volna elhessegetni
magától szorongató gondolatait. Miért ilyen gyönyörû?
Miért
217

ilyen a haja? Miért adott neki az isten ilyen szemet és

szájat? Miért... Aztán tovább nem szegülhetett szembe a
természettel, elaludt.
Öreg Csont zsibbadtan és fájó háttal ébredt. Már fenn
volt a nap. Fölnézett a lányra; ült az ágyán és a férfit
nézte. Ahogy találkozott a tekintetük, elmosolyodott.
Apró, jelentéktelen dolgok gyakran komoly hatással vannak
életünkre. Ha Káli Bwana akkor nem mosolyog úgy, ahogy
mosolygott, két ember élete egészen másképp alakult
volna.
- Jó reggelt - mondta, ahogy Öreg Csont visszamo-solygott
rá. - Ebben a szörnyû testhelyzetben aludt egész éjszaka?
- Nem volt olyan rossz - nyugtatta meg Öreg Csont -,
legalább aludtam.
- Olyan remek ágyat csinált nekem, miért nem csinált
egyet magának is?
- Jól aludt? - kérdezte a férfi.
- Remekül. Holt fáradt lehettem. De az is sokat
számított, hogy végre nem féltem. Mióta az embereim
elhagytak, ez volt az elsõ éjszaka, hogy nyugodtan alhat-
tam. *
- Örülök. Most pedig indulnunk kell. Ki kell jutnunk
errõl a területrõl.
- Merre megyünk?
- Elõször nyugatra, amíg el nem érünk Bobolo faluja alá,
aztán észak felé átvágunk a folyóhoz. Lehet, hogy nehéz
lesz átkelni rajta, de valahogy megoldjuk. Most jobban
izgatnak a betétek, mint Bobolo. Ók folyóparti emberek.
Csak a folyó közelében vadásznak és dolgoz-
. nak, a betétek viszont nagy területeket bejárnak az
õserdõben. Szerencsére nyugatnak ritkán szoktak menni.
218
Lesegítette a lányt a fáról, és elindultak egy nagyjából
nyugatnak tartó ösvényen. A férfi idõnként ehetõ
gyümölcsöket látott és szedett belõlük, így menet közben
ehettek is. Nem tudtak gyorsan haladni, mert mindketten
legyengültek az éhségtõl, de muszáj volt menniük; bár
gyakran kellett pihenõt tartaniuk, nem adták fel.
A szomj úság is eléggé gyötörte õket, de találtak egy kis
patakot, ahol ittak és pihentek egy keveset. Öreg Csont
végig figyelte az ösvényt, nem bukkan-e pigme-usok
nyomára, de nem látott emberi lábnyomokat. A férfi
meggyõzõdött róla, hogy ezt az ösvényt nem használják a
betétek.
A lány leült és egy kis fának vetette hátát, Öreg Csont
pedig úgy heveredett le, hogy titokban figyelhesse társa
profilját. A reggeli mosoly óta más szemmel nézett rá,
eltûnt belõle az önzés és a mohó vágy. A lány testi
szépségének csillogása mögött megsejtett egy még sokkal
ragyogóbb teremtést. Most már becsülte hûségét és
bátorságát, mely erõt adott neki, hogy szembenézzen e vad
világ veszélyeivel - de miért?
A kérdés véget vetett kellemes ábrándjainak. Miért? Hát
persze, Jerry Jerome-ért. Öreg Csont sohasem találkozott
Jerry Jerome-mal, csak a nevét tudta, de a féltékeny
emberek elvakultságával gyûlölte. Hirtelen felült.
- Van férje? - Szavai pisztolygolyóként csapódtak a
lánynak.
Káli Bwana meglepetten nézett rá.
- Mi? Nincs - felelte.
- Võlegénye?
- Nem gondolja, hogy kissé intim kérdéseket tesz fel? -
Alig észrevehetõen ismét megjelent benne az a hidegség,
mely elsõ találkozásukkor jellemezte.
219

És miért ne személyeskedne, gondolta a férfi. Végül is

megmentette az életét... csak tartozik neki valamivel ez
a lány, nem? Azután ráébredt, hogy otromba volt.
- Elnézést - mondta.
Öreg Csont hosszú ideig ült szótlanul, kezét a térdére
kulcsolva, és a földet nézve. A lány alaposan szemügyre
vette. Õszinte, szürke szeme árulkodott igazán róla. Most
nézte meg elõször tüzetesebben,'mióta együtt voltak. Az
ápolatlan szakáll alatt markáns arcvonásokat fedezett
fel. A nélkülözéstói és kalandoktól lesoványo-dott,
koszos arca ellenére látszott, hogy jóképû férfi. És nem
is öreg, mint eddig gondolta. A lány úgy látta, még a
húszas éveiben járhat.
- Érdekes - jegyezte meg -, hogy még a nevét sem tudom.
A férfi egy pillanatig habozott, majd ennyit mondott: - A
Kölyök Öreg Csontnak hív.
- Ez nem név - ellenkezett a lány -, és ráadásul maga nem
is öreg.
- Köszönöm a bókot, de ha az ember annyi idõs,
amennyinek érzi magát, akkor én vagyok a legvénebb
teremtmény a világon.
- Fáradt vagyok - mondta lány, és hangja simogató volt,
mint az anyai kéz. - Annyi mindenen ment keresztül
miattam. - Talán eszébe jutott, hogyan válaszolt a férfi
korábbi kérdéseire, és most megbánta. - Pihenjen,
amennyit csak akar.
- Jól vagyok - mondta a férfi -, magának kellene
pihennie, de itt nem biztonságos. Akármilyen fáradtak
vagyunk, tovább kell mennünk, amíg ki nem jutunk Bete-te-
földról. - Lassan fölkelt és a lányt is talpra segítette.
220
Átkeltek egy patakon, és a lány hiába tiltakozott, hogy
Öreg Csont megerõlteti magát, a férfi a karjában vitte ?
át. A túlparton szélesebb ösvényre találtak, így egymás
mellett mehettek. A férfi vágott két botot.
- így könnyebben botorkálhatunk -jegyezte meg mosolyogva
-, tudja, öregszünk. - Azonban az õ botja nehéz volt és
bunkós végû. Inkább hasonlított fegyverre, mint
sétapálcára.
Szorosan egymás mellett lépkedve folytatták fárasztó
útjukat. Ahogy a lány karja az övéhez ért, a férfi testén
ismét átfutott a régi borzongás, de eszébe jutott Jerry
Je-rome, és ez lehûtötte. Egy ideig nem beszélgettek,
mindketten saját gondolataikba merültek. Végül a lány
törte meg a csöndet.
- Öreg Csont a beceneve - mondta -, nem szólíthatom így.
Olyan bután hangzik.
- Nem sokkal rosszabb, mint az igazi nevem - biztosította
a férfi. - A nagyapám után kaptam, és a nagyapáknak
gyakran adtak különös nevet.
- Ez igaz - értett egyet a lány -, de legalább mindig
olyan tekintélyesen hangzottak. Az enyémet Abnemek
hívták.
- Csak egy nagyapja volt? - ugratta Öreg Csont.
- Csak egy, akit Abnernek hívtak. És hogy hívták azt a
nagyapját, akitõl maga a nevét kapta?
- Hiram. De engem a barátaim Hi-nak szólítanak -tette
hozzá sietve.
- És a vezetékneve? Nem szólíthatom Hi-nak.
- Miért ne? Barátok vagyunk, legalábbis remélem.
- Rendben van, de azért mégis megmondhatná a
vezetéknevét.
- Hívjon csak Hi-nak - zárta le a vitát a férfi.
221

- És hogyha be kell mutatnom valakinek?

- Például kinek?
- Mondjuk Bobolónak - mondta a lány nevetve.
- Már találkoztam az úrral. De ha már a neveknél tartunk
- tette hozzá -, én még nem tudom a magáét.
- A bennszülöttek Káli Bwanának hívnak.
- De én nem vagyok bennszülött.
- A Káli tetszik. Hívjon Kálinak.
- Azt jelenti: nõ. Rendben. Nõ.
- Ha így szólít, nem válaszolok.
- Ahogy akarja, Káli - mondta a férfi, majd némi
gondolkodás után hozzátette: - Tulajdonképpen nekem is
tetszik. Aranyos név egy lánynak.
Fáradtan vánszorogtak tovább, és egy idõ után ritkulni
kezdett az õserdõ, nem volt annyira áthatolhatatlan az
aljnövényzet, és a fák távolabb nõttek egymástól. Egy
tisztáson Öreg Csont megállt és fölnézett a napra, majd
megrázta a fejét.
- Keletnek mentünk dél helyett - jegyezte meg.
- Kétségbeejtõ!
- Sajnálom. Az én hülyeségem, de nem láttam a napot
ezektõl az átkozott fáktól. Az élettelen dolgok gyakran
bírnak gonosz személyiséggel. Minden elképzelhetõ módon
keresztbe tesznek az emberek, aztán meg szinte kinevetik.
- Ó, nem a maga hibája - vágott közbe a lány. - Nem ezt
akartam mondani. Mindent megtett, amit tudott.
- Már tudom, hogy mit fogunk csinálni - jelentette ki a
férfi.
- És mit?
- Ha eljutunk a következõ patakig, követjük a folyó-ig.
Valahol el kell érnie. Az elõzõhöz túl veszélyes len-
222
ne visszamenni. Menet közben fölkészülhetünk rá lelkileg,
hogy hosszú és nehéz út vár még ránk.
- Hogyan? Mit akar ezzel mondani?
- Ennünk kell, és gyümölcsön meg gumókon kívül nemigen
találhatunk mást, ezek pedig nem sok erõt adnak a
gyalogláshoz. Szükségünk van húsra, de nem tudjuk
megszerezni. Fegyverhez kell jutnunk.
- És a közelben sehol egy vadászbolt vagy vasbolt. -Öreg
Csont mindig új erõt merített a lány humorából. Sohasem
sóhajtozott vagy panaszkodott. Gyakran volt komoly,
akárcsak a helyzetük. Azonban még az elmúlt hetek
megpróbáltatásai és a katasztrófák sem szegték kedvét és
nem irtották ki humorérzékét.
- Mi leszünk a magunk fegyverkovácsai - magyarázta Öreg
Csont. - Mi készítjük el a fegyvereinket...
- Kezdjük hát Thompson géppisztollyal - vetette föl a
lány. - Biztonságban erezném magam vele.
- íjnál és lándzsánál többre nincs esélyünk -
biztosította a férfi.
- Ugyanannyira tudnám megcsinálni ezeket, mint egy
géppisztolyt. Milyen hasznavehetetlenek is a modern nõk.
- Ezt nem mondanám. Fogalmam sincs, mit kezdenék maga
nélkül. - Az önkéntelen vallomás olyan hirtelen csúszott
ki Öreg Csont száján, hogy síínte föl se fogta szavait -
egy nõgyúlölõ szavait. A lány viszont azonnal értette és
elmosolyodott.
- Azt hittem, ki nem állhatja a nõket - jegyezte meg
komolyan. - Legalábbis határozottan emlékszem, hogy rám
ilyen benyomást tett, amikor a táboromba jött.
- Kérem, ne beszéljen errõl - könyörgött a férfi. -Akkor
még nem ismertem magát.
223

- Milyen kedves szavak. Nem is emlékeztetnek az öreg

medvére, akivel annak idején találkoztam.
- Már nem vagyok ugyanaz az ember, Káli - mondta Öreg
Csont halkan és nagyon komolyan.
A lány számára ez beismerésnek és bocsánatkérésnek
hangzott. Ösztönösen a férfi karjára tette kezét. A puha,
meleg érintés olyan volt, mint szikra a taplónak. Öreg
Csont megragadta és magához szorította, mintha Óegybe
akarná olvasztani kettejük testét, s ugyanebben a
pillanatban röviden és szenvedélyesen megcsókolta. Káli
Bwana ütni kezdte és megpróbálta eltaszítani magától.
- Hogy... hogy merészelte!? - kiáltott rá. - Gyûlölöm
magát!
A férfi elengedte, és egy ideig az erófeszítéstól és az
izgalomtól zihálva néztek egymásra.
- Gyûlölöm magát! - ismételte meg a lány.
Öreg Csont egy hosszú pillanatig mereven nézte a lángoló
szempárt.
- Szeretem, Káli - mondta. - Én kis Kálim!
21
Nsenene szerelme miatt
Zu-to, az emberszabású majom, összetûzésbe került To-
yattal, a királlyal. Mindketten ugyanazt az éppen csak
fölserdült nõstényt szemelték ki maguknak. To-yat
hatalmas hím volt, a leghatalmasabb a törzsben, hiszen
ezen ragyogó ok miatt lett király, így aztán Zu-to habo-
224
zott kihívni halálos párviadalra. Ez azonban nem
csökkentette a szép nõstény iránti vonzódását; ezért
megszökött vele és magával vitt néhány fiatal hímet, akik
elégedetlenek voltak To-yat hatalmával. Ezek is elhozták
a párjukat. így születnek az új törzsek; mindig egy nõ
áll a háttérben.
Zu-to békére vágyott, ezért új vadászterületet keresett,
ahol nem fenyegethette a To-yattal való találkozás
veszélye. Ga-yat, réges-régi barátja is azok között volt,
akik követték. Ga-yat talán még To-yatnál is hatalmasabb
volt, de Ga-yat laza fickónak született. Amíg eleget
ehetett és annyi nõstényt birtokolt, amennyire erejébõl
telt, nem izgatta, ki a király.
Ga-yat és Zu-to jó barátai voltak Tarzannak, Ga-yat talán
még jobb, mint a másik, lévén Ga-yat sokkal ba-rátkozóbb
természet. így amikor meglátták a majomembert az
õserdõben, amit új otthonukul választottak, nagyon
megörültek neki. Amikor pedig meghallották
segélykiáltását, mind odasiettek, két õr kivételével,
akiket hátrahagytak a nõstények és a kölykök õrzésére.
Messzire elvitték Tarzant a gomanganik falujából. Egy
patakparti tisztáson álltak meg vele. Itt lefektették a
puha fûbe egy fa árnyékába, de nem tudták levenni kezérõl
és lábáról a rézdrótot. Nkimával együtt többször
próbálkoztak, de sikertelenül, bár a kis majomnak
legalább a rostköteleket sikerült elrágnia.
Nkima meg Ga-yat élelmet és vizet hozott Tarzannak, a
majmok pedig védelmet nyújtottak a ragadozókkal szemben.
A majomember tudta, hogy ez az állapot nem tarthat
sokáig, az állatoknak hamarosan folytatniuk kell útjukat
az õserdõn keresztül, és együttérzés vagy barátság nem
tarthatja vissza õket. Az elõbbirõl szinte sem-
225

mit sem tudtak, az utóbbiról sem annyit, hogy feláldozzák

magukat érte.
Nkima biztos vele marad, hoz élelmet és vizet, de nem
tudja megvédeni. Amint megpillantaná Dangot, a hiénát,
vagy Sitát, a leopárdot, visítva menekülne föl a
legközelebbi fára. Tarzan erõsen törte a fejét, hogy
megoldja a dolgot. Eszébe jutott nagyszerû barátja,
Tantor, az elefánt, azonban el kellett vetnie az ötletet,
hiszen Tantor sem tudja leszedni róla a rézdrótokat. El
tudná vinni, de hová? Sehol a környéken nem találnának
megbízható barátra, aki segítene. Tantor ugyan megvédene,
de minek, ha egyszer itt kell feküdnie megkötözve és
tehetetlenül. Ennél még a halál is jobb.
Végül eszébe jutott valami, és hívatta Ga-yatot. Az
emberszabású imbolygó járásával odament hozzá.
- Ga-yat vagyok - jelentette az emberszabásúak modorában.
Ez a rövid változata volt annak, hogy "Hívattál, itt
vagyok. Mit kívánsz?"
- Ga-yat nem fél semmitõl - közelített Tarzan a témához.
- Ga-yat nem fél - morogta a hím. - Ga-yat öl.
- Ga-yat nem fél a gomanganitól - folytatta a majomember.
- Ga-yat nem fél - felelte a majom, ami annak volt a
hosszabb változata, hogy: "Nem".
- Csak tarmangani vagy gomangani tudja levenni Tarzan
bilincsét.
- Ga-yat megöli a tarmanganit és gomanganit.
- Nem - ellenkezett Tarzan. - Ga-yat idehoz egyet
közülük, hogy levegye Tarzanról a drótot. Nem öli meg.
Idehozza.
- Ga-yat érti - mondta a hím némi gondolkodás után.
226
- Most menj - utasította Tarzan, és Ga-yat minden
további szó nélkül elindult. Pillanatokon belül eltûnt az
õserdõben.
Kölyök és öt embere elérték a folyó északi partját,
Bobolo falujával szemben. Minden különösebb gond nélkül
magukra vonták a túlparton serénykedõ bennszülöttek
figyelmét, és jelezték nekik, hogy szeretnének átkelni.
Hamarosan elõkerült néhány kenu és nekivágtak a fo-
lyónak. Minden csónakban harcosok ültek, mert ugyan
Bobolo semmit sem tudott látogatóiról, semmit sem akart
kockáztatni. Sobito még mindig a faluban tartózkodott, és
bár nem adta a fõnök tudtára, hogy a párducemberek tudnak
a fehér nõ elrablásáról, mindig fönnált annak a veszélye,
hogy Gato Mgungu hadjáratot indít ellene.
Amikor az elsõ kenu elég közel ért a túlparthoz, néhány
harcos felismerte a Kölyköt, hiszen már több ízben járt
Bobolo falujában, így hamarosan beültették a csónakba
embereivel együtt, és átvitték a folyón.
Nem fogadták túl nagy ceremóniával, mert csak egy szegény
orvvadász volt, mindössze öt követõvel. Azért Bobolo nagy
nehezen kegyeskedett fogadni, így odavezették a fõnök
kunyhójához, ahol Bobolón és Sobitón kívül a falu öregjei
is ott ültek az árnyékban.
Kölyök barátságos köszöntésére mindössze egy mogorva
biccentés volt a válasz.
- Mit akar a fehér ember? - kérdezte Bobolo.
A fiatalember azonnal észrevette a változást Bobolo
viselkedésében. Azelõtt mindig barátságosan fogadta. Nem
örült a fõnök udvariatlan köszönésének és annak,
227

hogy a megszólításból elmaradt a megkülönböztetõ bwana,

de mit tehetett? Fölismerte saját tehetetlenségét, és bár
dühítette a dolog, kénytelen volt nem észrevenni a sértõ
hanglejtést, amivel Bobolo ezt a két szót ejtette: "fehér
ember".
- Azért jöttem, hogy segíts nekem megtalálni a
barátomat, az idõsebb bwanát. Az embereim azt mondják,
bement Gato Mgungu falujába, de nem jött ki többé.
- Akkor miért hozzám jössz? - kérdezte Bobolo. -Miért
nem Gato Mgunguhoz?
- Mert te a barátunk vagy - felelt a Kölyök. - Azt
hittem, segíteni fogsz.
- Hogy segíthetnék? Semmit sem tudok a barátodról.
- Adhatsz embereket, akik elkísérnek Gato Mgungu
falujába - folytatta a Kölyök -, és akkor követelhetem,
hogy adják ki az idõsebb bwanát.
- Mit fizetsz?
- Most nem tudok fizetni. Ha találunk elefántcsontot,
fizetek.
'-?"Ó"?.'
Bobolo megvetõen elmosolyodott.
- Nincsenek fölösleges embereim - mondta. - Eljössz egy
nagy fõnökhöz, és nem hozol neki ajándékot, embereket
kérsz tõle, és nem tudsz fizetni.
A Kölyök elvesztette béketûrését.
- Te szemét, vén gazember! - kiáltotta. - Nem úszód meg
szárazon, hogy így beszéltél velem. Holnap reggelig adok
idõt, hogy észhez térj. - Ezzel sarkon fordult és
embereivel együtt elindult a kapu felé. Hallotta, ahogy
Bobolo izgatottan kiáltott harcosainak, hogy fogják el.
Azonnal átlátta, milyen nehéz helyzetbe hozta
forrófejûsége. Gyorsan járt az agya, és mielõtt a
harcosok utolérték volna, visszafordult Bobolo
kunyhójához.
228
? - És még valami - mondta, amikor újra a fõnök elõtt
állt. - Egy futárt elküldtem a folyón a helyõrségre, hogy
beszámoljon errõl az ügyrõl és a feltételezéseimrõl.
Megüzentem, hogy itt fogom várni a katonákat. Ha abban
sántikálsz, hogy a vesztemre törj, Bobolo, akkor találj
ki valami hihetõ történetet, mert azt mondtam, hogy te
vagy az egyik gyanúsítottam.
Válaszra sem várva megfordult és a kapu felé indult.
Senki nem próbálta megállítani. A Kölyök magában
vigyorogva hagyta el a falut, hiszen nem küldött el
semmiféle futárt, és katonák sem jöttek.
Hogy jelezze, mennyire nem törõdik Bobolo
fenyegetõzéseivel, a falu közvetlen közelében vert
tábort^de emberei meglehetõsen zavarban voltak. Néhány
falubeli ételt vitt nekik, és a fehér ember
megfogyatkozott készleteibõl összeszedett annyi
ruhanemût, hogy egynapi élelmet vásároljon maguknak.
Egyik látogatója egy lány volt, akit régóta ismert.
Boldog, kedves természetû teremtés volt, és a Kölyök
szívesen beszélgetett vele. Régebben kisebb ajándékokkal
kedveskedett a lány egyszerû szívének, valamint túlzó
bókokkal, amiket saját szórakozására eszelt ki.
Ha az ember gyakran visz ajándékokat egy lánynak és sûrûn
ismételgeti, hogy az illetõ a legszebb az egész faluban,
késõbb ebbõl igen sok kellemetlensége származhat. Lehet,
hogy az ember csak szórakozik, miközben a lány komolyan
veheti. Ez a lány komolyan vette. Beleszeretett Kölyökbe,
és ez a fiatalember meggondolatlanságának eredményeként
könnyen bajt okozhatott volna. Ez alkalommal nem így
történt.
A lány sötétedéskor újra megjelent. Az árnyékok között
lopakodott a táborba, és a Kölyök igencsak megle-
229

põdött, amikor felbukkant a sátra elõtt, ahol a fiú do-

hányzott.
- Hello, Nsenene! - üdvözölte, - Miért jöttél? - Mély
hatással volt rá az általában nyugodt lány látható
izgatottsága.
- Sss! - figyelmeztette az utóbbi. - Ne szólíts a
nevemen. Megölnének, ha kiderülne, hogy itt jártam,
- Mi baj?
- Sok minden. Bobolo holnap embereket küld hozzád. Azt
fogja mondani, hogy elkísérnek Gato Mgungu falujába, de
ez nem igaz. Amikor a folyón eltávolodtok a falutól,
mindannyiótokat megölnek és odavetnek a krokodiloknak.
Amikor a fehér emberek megérkeznek, azt mondják majd,
hogy otthagytak téged Gato Mgungu falujában.. Akkor a
fehér emberek odamennek és nem találnak falut, mert az
utengák fölégették. Senki sem lesz ott, aki megmondhatná
nekik, hogy Bobolo hazudott.
- Gato Mgungu faluja leégett?! Mi történt az idõsebb
bwanával?
- Semmit sem tudok róla, de Gato Mgungu falujában biztos
nincs, merthogy nincs faltu. Szerintem meghalt. Azt
beszélik, a párducemberek megölték. Bobolo fél a
párducemberektõl, mert elrabolta a fehér papnõjüket.
- Fehér papnõ?! Mirõl beszélsz? - kérdezte Kölyök.
- Volt egy fehér papnõjük. Láttam, amikor Bobolo
idehozta, mert azt akarta, hogy a felesége legyen, de
Ubooga nem bírta elviselni és elvitette. Egy fehér nõ
volt, nagyon fehér, a haja akár a hold.
- Mikor történt ez? - kérdezte döbbenten a Kölyök.
- Három vagy négy napja. Nem tudom pontosan.
- És most hol van? Szeretnék találkozni vele.
230
- Sohasem találkozol már vele - felelt Nsenene -, senki
sem találkozik vele.
- Miért nem?
- Mert a kis emberek falujába vitték.
- Úgy érted, a betétekhez?
- Igen, a betétekhez, akik emberevõk.
- Hol van a falujuk? - kérdezte a Kölyök.
- Oda akarsz menni, hogy elhozd a fehér nõt? - kérdezte
Nsenene gyanakodva.
Volt valami a lány hangjában, amibõl a Kölyök gyanút
fogott, hogy nem csak egyszerûen a barátjának tekinti,
mert a kérdésben nyilvánvalóan ott bujkált a
féltékenység. Közelebb hajolt és ujját az ajkára tette.
- Ne mondd meg senkinek, Nsenene - súgta -, de a fehér nõ
a testvérem. Meg kell mentenem. Most magyarázd el, hol
van ez a falu, és legközelebb valami csodás ajándékot
hozok neked. - Ha lelkifurdalást érzett volna (persze nem
érzett), mert hazudott a lánynak, könnyedén elhessegette
volna azzal, hogy jó cél érdekében tette. Mert ha volt
némi igazság a fehér papnõrõl szóló történetben, aki a
betétek foglya, akkor õ az egyetlen fehér ember a
környéken, aki tud a fehér nõrõl és aki a segítségére
siethet. Elõször úgy gondolta, azt mondja, hogy a nõ az
anyja vagy a lánya, de végül a testvért találta a
legelfogadhatóbb megoldásnak.
- A testvéred?! - nyugodott meg Nsenene. - Tényleg, már
emlékszem, mennyire hasonlított rád. A szeme és az arca
pont olyan volt, mint a tiéd.
Kölyök elnyomott egy mosolyt. Nagy ereje van a
meggyõzésnek és a képzelõerõnek.
- Valóban hasonlítunk egymásra - ismerte el. - De most
mondd meg, hol az a falu!
231

Nsenene, amilyen pontosan csak tudta, meghatározta Rebega

falujának helyét.
- Ha magaddal viszel, elkísérlek - ajánlotta. - Nem
akarok tovább itt maradni. Apám el akar adni egy
öregembernek, aki nem is tetszik nekem. Veled megyek és
fõzök rád. Egész életemben fõzni fogok rád.
- Most nem vihetlek magammal - válaszolt a Kölyök. -
Talán legközelebb, de most lehet, hogy harcra kerül a
sor.
- Akkor majd legközelebb - mondta a lány. - Most vissza
kell mennem a faluba, mielõtt bezárják a kaput.
A Kölyök hajnalhasadtával útra kelt, hogy megkeresse
Rebega faluját. Embereinek azt mondta, meggondolta magát,
és nem megy Gato Mgungu falujába, inkább elefántcsont
után néz a folyónak ezen az oldalán. Ha megmondta volna
nekik az igazat, egyikük sem megy vele.
/
22
Tûzpróba
Öreg Csont és a lány sokáig szótlanul gyalogoltak. Vége
volt a baráti beszélgetéseknek. Megfagyott a hangulat.
Káli Bwana valamivel a férfi mögött haladt. Sokszor
ránézett, komolyan eltöprengett, de nem árulta el, min
gondolkodik.
232
Amikor egy kellemes tisztásra értek, melyen kis patak
folyt keresztül, Öreg Csont megállt a parton egy hatalmas
fa árnyékában.
- Egy darabig itt maradunk - mondta.
A lány nem szólt semmit, a férfi pedig oda sem pillantva
nekilátott a táborverésnek. Elõször megfelelõ méretû
száraz ágakat gyûjtött, hogy menedéket építsen, majd élõ
ágakat is tört, hogy jobb legyen a házikó teherbírása.
Ezekbõl egy indián kunyhóra emlékeztetõ vázat csinált,
majd az egészet betakarta fûvel és leveles gallyakkal.
Miközben dolgozott, a lány segített neki. Ugyanazt
csinálta, mint a férfi, s nem kérdezett semmit. Néma
csöndben tevékenykedtek. Amikor elkészült a menedék, Öreg
Csont ágakat gyûjtött a tûzhöz. A lány ebben is
segítségére volt.
- Csökkenteni kell a fejadagunkat - mondta a férfi -,
amíg nem tudok csinálni egy íjat és néhány nyílvesszõt.
A lánynak erre nem kellett válaszolnia, így Öreg Csont
elindult, hogy megfelelõ fát keressen a
fegyverkészítéshez. Nem távolodott hallótávolságon
kívülre, és hamarosan visszatért a lehetõségekhez képest
legjobb anyagokkal. Éles kõvel durva, de használható íjat
faragott, majd egy vékony kúszónövény erõs szárával
fölhú-rozta. Többször látta, hogy bennszülöttek is ezt
használják húrnak, ha úgy hozza a szükség. Ezután
nekilátott a nyílvesszõk elkészítésének. A lány figyelte
fürge és erõs ujjait. Néha a férfi arcára nézett, de
amikor az utóbbi fölnézett, gyorsan elkapta tekintetét.
Még valaki figyelte õket a fák közül, egy alacsony
homlokú, közel ülõ, vad szemû teremtmény, de a mene-
233

kiilõk errõl mit sem tudtak. A férfi dolgozott tovább, a

lány pedig elmélyülten vizsgálgatta arcát. Még mindig
érezte magán az ölelõ karokat, a férfi ajka még mindig
égette az övét. Milyen erõs! Káli Bwana az alatt a rövid
idõ alatt is érezte, hogy Öreg Csont összeroppant-hatná,
mint egy tojáshéjat, de vad ösztönössége ellenére mégis
finoman és gyengéden nyúlt Tiozzá.
Próbálta elûzni ezeket a gondolatokat,1 és csak arra
emlékezni, milyen otrombán és faragatlanul viselkedett
vele ez a senki. Végignézett a férfi ruháján, ami már
távolról sem emlékeztetett igazi ruhára; inkább valami
rongyokból álló valaminek tûnt, amit csak a gondviselés
tartott össze. És ez az alak merte megölelni! Ez az alak
merte megcsókolni! Belepirult az emlékezésbe. Azután újra
a férfi arcára tévedt a tekintete. Megpróbálta csak az
ápolatlan szakállt látni, de nem tudta nem észrevenni az
alatta rejlõ finom vonásokat. Dühös lett magára, és
elfordult, hogy másra terelje gondolatait. És ekkor
fölsikoltott, majd talpra ugrott.
- Te jó ég! Nézze!
A férfi odakapta a fejét a sikolyra, és õ is fölpattant.
? - Meneküljön! - kiáltotta a lánynak. - Az isten
szerelmére, Káli, meneküljön!
De a lány nem mozdult. Csak állt és várt, kezében
nevetséges kis botjával, amit megragadott, miközben
fölállt. A férfi is várt, készenlétben tartva valamivel
komolyabb dorongját.
Egy emberszabású majom tartott feléjük és már egészen
közel ért. Öreg Csont még sohasem látott ekkora hímet.
Gyorsan oldalra pillantott és döbbenten látta, hogy a
lány még mindig ott állt mellette.
234
- Kérem, meneküljön, Káli - mondta. - Nem tudom
megállítani, de talán visszatarthatom. El kell futnia,
mielõtt elkaphatná magát. Nem érti, Káli? Magát akarja. -
A lány azonban továbbra sem mozdult, a vadállat pedig
egyre csak közeledett. - Kérem! - könyörgött a férfi.
- Maga sem futott el, amikor én voltam veszélyben Ú Ó
emlékeztette a lány.
Öreg Csont válaszolni akart, de nem mondhatta el, amit
akart, mert a majom támadott. A férfi lecsapott botjával,
a lány pedig azonnal segítségére sietett az övével.
Minden hiábavaló volt! Az állat kitépte a botot Öreg
Csont kezébõl és félredobta. A másik kezével Káli Bwa-
nára ütött, olyan erõvel, amely egy ökröt is letaglózott
volna, de a férfi belecsimpaszkodott szõrös karjába,
ezzel megtörve az ütés lendületét. Ezután a majom
fölkapta Öreg Csontot, mint egy rongybabát, és
elkacsázott az õserdõ felé.
Amikor a lány az ütéstõl támolyogva föltápászkodott,
egyedül találta magát. A férfi és a majom eltûntek.
Kiabált, de nem kapott választ. Arra gondolt, talán
elvesztette az eszméletét, de nem tudta biztosan, így
fogalma sem volt, mennyi ideje vitte el a vadállat Öreg
Csontot. Utánuk akart menni, de nem tudta, merre
induljon. Harcolni akart az emberért - az õ emberéért.
Ahogy kimondta magában a szavakat, semmi visszatetszõt
nem talált bennük. A férfi talán nem azt mondta: "Én kis
Kálim" - az én asszonyom?
Micsoda változást okozott benne az iménti rövid jelenet!
Nem sokkal ezelõtt még gyûlölni akarta, megpróbálta
undorítónak látni - a rongyait, a szakáilát, a
koszosságát. Most bármit odaadott volna, hogy
visszakapja, és nem csak az õserdõ veszélyei miatt. Erre
döbbent
235

rá. Talán már tudta az igazságot, és ha így volt, nem

szé-gyellte. Szerette. Szerette ezt az ágrólszakadt,
névtelen alakot.
Tarzan, a majomember egykedvû nyugalommal várta sorsa
beteljesülését, legyen az akármi. Nem vesztegette az
erejét fölöslegesen eltéphetetlen bilincseire, és agyát
sem kínozta hiába fölösleges tépelõdésser. Mozdulatlanul
feküdt. Nkima elkeseredetten gubbasztott mellette. A
világgal mindig volt valami baj, így Nkima már
hozzászokhatott volna, de szerette sajnálni magát. Ezen a
napon csúcsformában volt; rosszabbul érezte magát, mintha
Sita üldözte volna.
Lassan végefelé járt a délután, amikor Tarzan közeledõ
léptek zaját hallotta. Elõbb érzékelte a hangot, mint
Nkima vagy az emberszabásúak, és mély morgással
riasztotta õket. A hatalmas, szõrös bestiák készenlétben
álltak. A nõstények meg a kölykök közelebb húzódtak a
hímekhez. Néma csöndben hallgatóztak. Szagolgatták a
levegõt, de a szél a hátuk mögül fújt a közeledõ' felé,
ezért nem éreztek semmilyen szagot. A hímek kezdtek
idegesek lenni, a harcra és a menekülésre egyaránt
fölkészültek.
Súlyát meghazudtoló nesztelenséggel nagytestû alak lépett
ki az erdõbõl: Ga-yat. Hóna alatt egy emberszerûséget
hozott. Zu-to morogni kezdett. Ugyan látta Ga-yatot, de
nem érezte a szagát, és a szeme meg a füle becsaphatja a
majmokat, de az orra soha.
- Zu-to vagyok - morogta elõvillantva erõs fogait.
- Ga-yat vagyok - felelt a másik, és Tarzanhoz
kacsázott.
236
Eddigre a többiek is megérezték a szagát és megnyugodtak,
bár az emberszerûség ingerelte és dühítette õket. Morogva
léptek közelebb.
- Öljük meg a tarmanganit! - mondták sokan. Ga-yat
odavitte Öreg Csontot Tarzanhoz, és minden
ceremónia nélkül ledobta a földre.
- Ga-yat vagyok - mondta -, itt egy tarmangani. Ga-yat
nem találkozott gomanganival.
A többi hím közelebb nyomult. Már-már rávetették magukat
az emberszerûségre. Öreg Csont még soha nem látott ennyi
emberszabású majmot együtt, és soha nem gondolta volna,
hogy ilyen nagyra nõnek. Nyilvánvalóan nem gorillák
voltak, és sokkal emberszerûbbnek látta õket, mint
bármilyen másik majomfajtát. Eszébe jutottak a
bennszülöttek történetei az erdõ szõrös embereirõl, azok
a történetek, amiket sohasem hitt el. Látta a megkötözve
és tehetetlenül fejívõ fehér embert, de nem ismerte meg
azonnal. Úgy gondolta, õ is ezeknek az emberszabásúaknak
a foglya. Micsoda borzalmas teremtmények! Örült, hogy õt
fogták el, és nem Kalit. Szegény Káli! Vajon mi lehet
vele?
A hímek közelebb nyomultak. Szándékaik nyilvánvalónak
tûntek. Öreg Csont azt hitte, eljött a vég. Ekkor,
legnagyobb megdöbbenésére, a mellette fekvõ férfi dühösen
morogni kezdett. Fölhúzta az ajkát, és megmutatta erõs,
fehér fogait.
- A tarmangani Tarzané - morogta. - Ne bántsátok, ami
Tarzané.
Ga-yat és Zu-to visszaküldte a hímeket, Öreg Csont pedig
tágra nyílt szemmel figyelt. Nem értette Tarzan szavait.
Nem akarta elhinni, hogy a megkötözött férfi kommunikál
az emberszabásúakkal, de minden meggyõ-
237
1zõdése ellenére meg kellett hajolnia a bizonyítékok sú-
lya alatt. Csak feküdt és nézte a lassan hátráló szõrös
lé-nyeket. Teljesen valószerûtlennek látszottak.-
Alighogy kikecmereg a bajból, máris újra belekerülnyakig
- mondta egy mély hang angolul.Öreg Csont odafordult a
beszélõhöz. Ismerõsnek érez-te ezt a hangot. Most ismert
csak rá társára.- Maga húzott ki a csávából a templomban!
- kiáltottföl.- És most én vagyok "csávában".- Mindketten
- tette hozzá Öreg Csont. - Maga sze-rint mit fognak
velünk csinálni?- Semmit - felelt a majomember.- Akkor
miért hoztak ide?- Én mondtam az egyiknek, hogy hozzon
ide egy em-bert - felelt Tarzan. - Nyilván maga volt az
elsõ, akibebelebotlott. Nem számítottam fehér emberre.-
Maga küldte ezt a fenevadat, hogy hozzon ide? Aztteszik,
amit mond? Ki maga, és miért volt szüksége egyemberre?-
Tarzan vagyok, a majomember, és szükségem voltvalakire,
aki le tudja hajlítani a ílrótot a csuklómról, mi-vel sem
az emberszabásúaknak, sem Nkimának nem si-került.-
Tarzan, a majomember! - kiáltott föl Öreg Csont. -Én azt
hittem, maga csak a bennszülött folklórban léte-zik. -
Miközben beszélt, nekiállt, hogy leszedje a dró-tot.
Hajlékony rézdrót volt, így egy-kettõre végzett
amûvelettel.- Mi történt a fehér lánnyal? - kérdezte
Tarzan. - Lát-tam, hogy kimentette a betéte faluból, de
nem mehettemmaguk után, mert elkaptak azok a kis
ördögök.238
- Szóval ott volt! Most már értem, maga lõtte ki
anyílvesszõket.- Igen.- Hogyan kapták el és azután hogy
sikerült megszök-nie?- Fölöttük ültem egy fán. Letört az
ág, egy pillanatraelájultam, és megkötöztek.- Ez volt a
reccsenés, amit hallotam, amikor elhagy-tam a falut.-
Kétségtelenül - helyeselt a majomember. - Aztánhívtam az
emberszabásúakat - folytatta -, és õk idehoz-ták. Hol a
fehér lány?- A táborunk felé tartottunk, amikor elkapott
az em-berszabású - magyarázta Öreg Csont. - A lány
egyedülmaradt. Ha leszedtem ezeket a drótokat,
visszamehetekhozzá?- Elkísérem. Hol van az a hely?
Megtalálja?- Nem lehet messze. Talán egy-két kilométerre,
denem biztos, hogy odatalálok.- Én igen - mondta Tarzan.-
Hogyan? - érdeklõdött Öreg Csont.- Ga-yat nyoma után. Még
friss.A fehér ember bólintott, de nem volt meggyõzve.
Úgyérezte, elég lassú eljárás lesz a vadállat nyomai után
ku-tatni egészen addig a pontig, ahol a lányt hagyta. A
Tar-zan csuklóját fogva tartó drótokat már levette, és
mosta bokáján lévõvel foglalatoskodott. A következõ
pilla-natban a majomember szabad volt, és fölugrott.-
Gyerünk - mondta és fürgén odasietett, ahol Ga-
yatkilépett az erdõbõl.Öreg Csont megpróbált lépést
tartani vele, de rájött,hogy túl gyenge az éhségtõl és
kimerültségtõl.239
- Menjen elõre - szólt a majomember után. - Nem bírom a
tempót, de nincs vesztegetni való idõnk. Ott van
egyedül.- Ha lemarad, eltéved - ellenkezett Tarzan. -
Várjon, megvan! - Odahívta Nkimát, aki a fejük fölött
ugrált ágról ágra. A kis majom a vállára ugrott. - Maradj
a tar-manganival - mondta -, és mutasd nfeki az utat,
amin Tarzan megy.
*Nkima ellenkezett. Nem érdekelte a tarmangani, de végül
megértette, hogy azt kell tennie, amit Tarzan kíván. Öreg
Csont hallgatta beszélgetésüket. Hihetetlennek tûnt, hogy
valóban beszélgetnek, de tökéletes volt az illúzió.
- Kövesse Nkimát - mondta Tarzan -, õ majd megmutatja a
helyes irányt. - Ezzel eltûnt egy ösvényen, amit Öreg
Csont nem is látott.
Káli Bwana szinte megdermedt helyzete reménytelenségétõl.
Az átmeneti biztonság után, amit azóta érzett, hogy a
férfi elhozta a pigmeus faluból, a jelen
elviselhetetlennek tûnt, ráadásul személyes veszteséget
is szenvedett. A veszély terhéhez hozzáadódott fájdalma
is.
Tekintete az egyszerû menedékre tévedt, amit a férfi
eszkábált neki, és két könnycsepp gördült végig az arcán.
Fölemelte az íjat, és ajkát az érzéketlen fához
szorította. Tudta, hogy nem látja többé megmentõjét, és a
gondolatra elszorult a torka. Rég volt már, hogy Káli
Bwana sírt. Minden bajban és viszontagságban bátor
maradt, de most berohant a kalyibába és átengedte magát
végtelen fájdalmának.
Mekkora felfordulást csinált maga körül! Ilyesmiken
töprengett. Jerry utáni meggondolatlan kutatása kudarc-
240

ba fulladt. Ráadásul belekevert egy vadidegen embert, aki

meghalt miatta, és nem õ volt az egyetlen. Ott volt a
hûséges Andreya, akit a párducemberek öltek meg, amikor
elrabolták, azután Wlala, Rebega meg a három pigmeus
harcos - mind-mind azért pusztultak el, mert õ
semmiképpen sem akarta elfogadni, hogy végesek a
lehetõségei. A fehér tisztek és civilek a folyó alsó
folyásánál próbálták meggyõzni, de meg sem hallgatta
õket. A maga útját járta, és lám, mekkora árat fizetett!
Most magánnyal és szenvedéssel teltek meg a percek.
Egy darabig csak feküdt elkésett bánata áldozataként.
Aztán rájött, hogy hiába bánkódik; erõt vett magán és
rendbe szedte zilált idegeit. Azt mondta magának, nem
adhatja föl, még ez az utolsó, szörnyû csapás sem
állíthatja meg. Életben van, és még nem találta meg
Jerryt. Tovább kell mennie. EÍ kell érnie a folyót,
valahogy átkel rajta, megkeresi Öreg Csont táborát és
segítséget kér a társaitól. Ehhez azonban ennie kell,
méghozzá húst. Ilyen legyengülten nem folytathatja az
utat. Az íj, amit a férfi csinált, és amit kebléhez
szorított, ahogy a kalyi-bában feküdt, segít, hogy húst
szerezzen.. Ezzel fölállt és kiment, hogy megkeresse a
nyílvesszõket. Még nem volt késõ vadászni.
Amint kilépett a törékeny építménybõl, meglátta az egyik
olyan élõlényt, melytõl legbelül már régóta félt, hiszen
tudta, hogy az õserdõ tele van a fajtájával. Egy leopárd
állt a tisztás szélén és felé nézett. Ahogy sárga szeme
fölfedezte a zsákmányt, undorítóan vicsorogva hasalt a
földre. Azután lassan kúszni kezdett a lány felé, ide-oda
mozgatva farkát. Ezek nélkül az elõkészületek nélkül is
könnyedén megölhette volna, de láthatóan játszadozott
áldozatával, mint macska az egérrel.
242
Egyre csak közeledett. A lány nyílvesszõt helyezett a
húrra. Tudta, hogy fölöslegesen lõne apró fegyverével
erre a hatalmas fenevadra. De bátor volt, és nem akarta
harc nélkül megadni magát.
A vadállat megint közelebb kúszott. Káli Bwana várta az
ugrást. Sok minden eszébe jutott, de mindent elnyomott
egy ágrólszakadt, rongyos férfi képe. És akkor a leopárd
mögött egy férfi lépett ki a fák közül - egy fehér1
óriás, egy szál ágyékkötõben.
Habozás nélkül futni kezdett a leopárd felé. A fenevad
nem láthatta, mert a lányra szegezte tekintetét. A férfi
hangtalanul közeledett a puha fûben, és Káli Bwana
rémülten vette észre, hogy teljesen fegyvertelen.
A leopárd kissé fölemelkedett. Maga alá húzta hátsó
lábait. Láthatóan a halálos támadásra készült. Ekkor a
férfi a levegõben úszva a fenevad hátára vetette magát. A
lány be akarta csukni a szemét, hogy ne lássa a szörnyû
jelenetet, mert biztos volt benne, hogy a leopárd ca-
fatokra szaggatja támadóját.
Ami azután történt, hogy a napbarnította férfi elkapta a
nagymacskát, a lány minden képzeletét felülmúlta. A
párduc fekete pöttyös bõre összekeveredett a férfi
barnaságával, kezek és lábak, karmok és fogak villantak
föl. És mindent betöltött a két vérszomjas vadállat mor-
gása. A lány rémülten ismerte föl, hogy nem csak a
ragadozó hangját hallja Ú a férfi legalább olyan vadul
hörög.
A kavargásból egyszer csak a férfi alakja emelkedett ki.
Talpra ugrott és magával rántotta ellenfelét. Erõs uj-jai
hátulról a ragadozó torkára kulcsolódtak. A fenevad
csapkodva küszködött, hogy megszabaduljon a halálos
szorításból, de már nem morgott. Lassan csökkent az el-
243

lenállása, s végül elernyedt. A férfi megcsavarta a

nyakát és ahogy eltört a csigolyája, a földre dobta a
tetemet. Egy pillanatig csak állt mellette. Láthatóan
megfeledkezett a lányról. Azután lábát a legyõzöttre
tette, és az erdõ visszaverte az emberszabású hím
gyõzelmi kiáltását.
Káli Bwana megborzongott, libabõrös lett. Eszébe jutott,
hogy elszalad ez elõl a szörnyû vadember elõl, de a férfi
felé fordult, és a lány tudta, most már minden hiába. Még
mindig készenlétben tartotta íját. Azon töprengett, vajon
visszatarthatja-e vele ezt a szörnyeteget. Nem úgy nézett
ki, mint akire könnyû ráijeszteni.
És ekkor megszólalt.
- Azt hiszem, éppen idõben érkeztem - mondta csendesen. -
Hamarosan ideér a barátja is - tette hozzá, mert látta,
hogy a lány fél tõle. Tarzant, a majomembert nem lepte
meg, ha valaki fél tõle. Sokan rettegték, ezért szinte
minden idegennél ugyanerre számított. - Leengedheti az
íját. Nem akarom bántani.
Káli Bwana engedelmeskedett.
- A barátom! - ismételte. - Ki? Kire gondol?
- Nem tudom a nevét. Sok barátja van errefelé?
- Csak egy, de azt hittem, õ is meghalt. Egy hatalmas
majom elvitte.
- Semmi baja - nyugtatta meg Tarzan. - Mögöttem jön.
A lány erõtlenül a földre rogyott.
- Hála istennek! - motyogta.
Tarzan összefont karral nézte. Milyen kicsinek és
törékenynek látszott! Csodálkozott, hogyan élhette túl
mindazt, amin keresztülment. Az õserdõ ura tisztelte a
bátorságot, és tudta, mennyi bátorság szorulhatott ebbe
244
a karcsú teremtésbe, ha azok után, amiket átélt, képes
voJt szembenézni egy támadó párduccal, azzal az
ártalmatlan fegyverrel, mely most mellette hevert a
fûben.
Nemsokára közeledõ lépteket hallott, és tudta, ez csakis
a férfi lehet. Amikor megjelent, erõsen zihált a
fáradtságtól, mégis azonnal a lányhoz sietett.
- Semmi baja? - kérdezte. Észrevette a leopárd tetemét.
- Semmi.
Tarzan számára mindkettejük viselkedése erõltetett-nek
tûnt. Fogalma sem volt, mi történt kettejük között,
mielõtt különváltak. Nem tudhatta, mi lakik a szívükben,
mint ahogy Öreg Csont sem sejtette a lány érzelmeit. Káli
Bwana, miután látta, hogy a férfinak nem esett bán-
tódása, igyekezett elrejteni elõle valódi érzéseit -
hiszen nõ volt. Öreg Csont feszélyezetten viselkedett.
Élénken éltek emlékezetében a délután történtek, és
fülébe csengett a lány keserû kiáltása: "Gyûlölöm magát!"
Röviden elmesélte, mi történt azután, hogy a majom
elvitte,' majd Tarzannal együtt a jövõrõl beszéltek. A
majomember fölajánlotta, hogy velük marad, amíg
visszaérnek Öreg Csont táborába, vagy elkíséri õket a
legközelebbi helyõrségre, de Öreg Csont meglepetésére
Káli Bwana azt mondta, visszamegy a táborba és új sza-
farit szervez, és vagy maga indul lefelé a folyón, vagy
tovább keresi Jerry Jerome-ot.
Mielõtt leszállt az éjszaka, Tarzan az Öreg Csont által
készített íj segítségével szerzett húst, amit a férfi és
a lány megsütött, míg a majomember odébb húzódva
marcangolta saját részét erõs, fehér fogaival. A kis Nki-
ma a vállán ült és álmosan bólogatott.
245

23
Az ösvények találkoznak
Másnap kora reggel a folyó felé indultak, de alig tettek
meg néhány kilométert, amikor a szél+északira fordult, és
Tarzan megállt. Érzékeny orrával kikérdezte a pletykás
szellõt.
- Közvetlenül elõttünk egy tábor van - jelentette ki. -
Fehér emberek lakják.
Öreg Csont méregette szemét az erdõ felé.
- Nem látok semmit - mondta.
- Én sem - szólt Tarzan -, de van orrom.
- Érzi a szagukat? - kérdezte Káli.
- Persze. És mivel a szaglásom azt mondja, fehér emberek
vannak ott, feltételezem, hogy barátságosan fogadnának,
de azért szemügyre vesszük, mielõtt túl közel érnénk. Itt
várjanak.
Fölugrott egy fára és eltûnt, kettesben hagyva a férfit
és a lányt. Ám azok nem mertékf kimondani, ami bennük
lakott. Mindkettejüket nyomasztotta az elõzõ nap
feszültsége. Öreg Csont bocsánatot akart kérni, hogy
megölelte és meg merte csókolni. Káli Bwana azt szerette
volna, ha a férfi újra megöleli és megcsókolja. Mégis
némán álltak, mint két idegen, amíg Tarzan visszatért.
- Minden rendben - jelentette. - Katonák, fehér
tisztekkel és egy civil. Jöjjenek! Lehet, hogy minden
gondjuk megoldódik.
246
A katonák éppen tábort bontottak, amikor Tarzan és társai
betoppantak. A fekete közkatonák meglepett kiáltozása
fölkeltette a fehérek érdeklõdését. A két tiszt és a
civil eléjük ment. Ahogy Öreg Csont tekintete a civilre
tévedt, döbbenten kiáltott fel:
- Kölyök! - Közben a lány boldog mosollyal az arcán,
elviharzott mellette.
- Jerry! Jerry! - kiabált, és a Kölyök karjába vetette
magát.
Öreg Csont kétségbeesett. Jerry! Jerry Jerome, a legjobb
barátja! Milyen kegyetlen tréfát ûz vele a sors.
Miután köszöntötték egymást és túlestek a kölcsönös
bemutatkozáson, mindenki elmesélte a maga történetét, és
fény derült arra, hogyan találkozhattak váratlanul
mindannyian itt az õserdõ közepén.
- Nemrég hallottuk a szóbeszédet, hogy elhagyták az
emberei - magyarázta a hadnagy, aki a kis csapatot
vezette. - Néhányukat letartóztattuk a falujukban, és
tõlük megtudtuk a részleteket. Akkor parancsot kaptam,
hogy keressük meg magát. Tegnap Bobolo falujáig
jutottunk, és egy Nsenene nevezetû lány adott egy tippet,
merre kutassunk. Azonnal a betétek falujába indultunk,
aztán itt találkoztunk ezzel a fiatalemberrel, aki
eltévedt. Most pedig maga segített küldetésünk
teljesítésében azzal, hogy belénk botlott. Most már nincs
más dolgunk, mint hogy visszavigyük a civilizációba.
- Azért még egy dolgot megtehetnének, ha már itt vannak
- mondta Öreg Csont.
- Mit? - kérdezte a hadnagy.
- Bobolo falujában tartózkodik két közismert párducember.
Hárman is láttuk õket a Párducisten templomá-
247

ban, ahol aktív részt vállaltak a szertartásban. Ha le

akarja tartóztatni õket, könnyen megteheti.
- Természetesen megteszem - felelt a tiszt. - Rájuk
ismer?
- Tökéletesen - jelentette ki Öreg Csont. - Egyikük egy
Sobito nevû öreg varázsló, a másik pedig maga Bo-bolo.
- Sobito! - kiáltott föl Tarzan. - Biztos benne?
- Arról beszélek, akit maga vitt el a templomból. Akit
Sobitónak nevezett. Aznap láttam egy kenuban, amikor
megszöktem.
- Mindkettõjüket letartóztatjuk - mondta a tiszt. -Most
pedig, mivel az emberek készen állnak, indulhatunk.
- Én itt hagyom magukat - szólalt meg a majomember. -
Most már biztonságban van - folytatta a lányhoz fordulva.
- Menjen el az õserdõbõl ezekkel az emberekkel, és ne
jöjjön vissza. Ez a hely nem a legjobb magányos lányok
számára.
- Ne menjen még - kérte a tiszt Tarzant. - Szükségem
lesz magára, hogy azonosítsa Sobitót.
- Sobitót fölösleges azonosítafti - felelt a majomember
és fölugrott egy fára, majd eltûnt a szemük elõl.
- És ezzel vége - mondta a Kölyök.
Ahogy Bobolo faluja felé mentek, a lány és a Kölyök
szorosan egymás mellett lépkedett, Öreg Csont pedig
szomorúan kullogott utánuk. Egy idõ után a Kölyök
odaszólt neki:
- Gyere, öregfiú, csatlakozz hozzánk. Éppen arról a
különös véletlenrõl mesélek Jessie-nek, hogy mit mondtam
tegnap este Bobolo falujában. Van ott egy Nsenene nevû
lány. Te talán emlékszel rá, Öreg Csont. Nos, õ
248
beszélt nekem egy fehér lányról, aki a pigmeusok foglya.
És amikor érdeklõdni kezdtem, hol van az a falu, hogy
megmenthessem a lányt, a kis gézengúz féltékeny-kedni
kezdett. Rájöttem, hogy teljesen odavan értem, tehát
gyorsan ki kellett találnom valamit, ami megmagyarázza az
érdeklõdésemet. Kapásból azt mondtam, hogy a fehér lány a
testvérem. Hát nem végtelenül különös egybeesés?
- Hol itt az egybeesés? - kérdezte Öreg Csont. Kölyök
értetlenül nézett rá.
- Te nem tudtad? Jessie tényleg a testvérem. Öreg
Csontnak leesett az álla.
- A testvéred?! - Újra sütött a nap és énekeltek a
madarak. - Miért nem mondta, hogy a fivérét keresi? -
kérdezte Káli Bwanától.
- És maga miért nem mondta, hogy ismeri Jerry Je-rome-ot?
- vágott vissza a lány.
- Nem tudtam, hogy ismerem - magyarázta Öreg Csont. -
Nem tudtam a Kölyök igazi nevét. O nem mondta, én pedig
sohasem kérdeztem.
- Megvolt az oka, amiért nem mondtam - szólt közbe a
Kölyök -, de most már minden rendben. Jessie elmesélte a
dolgokat.
- Tudja... - Káli habozott.
- Hi - segítette ki Öreg Csont,
A lány elmosolyodott és halványan elpirult.
- Tudja, Hi - kezdte újra -, Jerry azt hitte, hogy megölt
egy embert. Elmondom az egész történetet, hiszen maguk
olyan közeli barátok. Jerry szerelmes volt egy lányba a
városunkban. Egyik este megtudta, hogy egy rossz hírû
vénember a lakására csábította ezt a bizonyos lányt.
Jerry azonnal odament és betört a lakásba. A fér-
249

fi õrjöngött, verekedni kezdtek, és Jerry végül lelõtte.

Ezután hazavitte a lányt, megesküdött neki, hogy nem
mondja el senkinek, milyen része volt a dologban. Még
ugyanezen az éjszakán eltûnt, és csak egy rövid üzenetet
hagyott maga után, hogy lelõtte Sam Bergert, de nem írta
oda, miért.
Berger nem halt meg, nem akart nyomozást, így ejtették az
ügyet. Mi tudtuk, hogy Jerry elsõsorban azért menekült
el, mert meg akarta óvni a lány jó hírét, és nem a
büntetéstõl félt. Azonban fogalmunk sem volt, hová ment.
Sokáig nem tudtam, merre keressem.
Késõbb a^ztán Bergert lelõtte egy másik lány, én pedig
Jerry egyik iskolatársától megtudtam, hogy Afrikába jött.
Már semmi oka nem volt rá, hogy ne térjen vissza, ezért
keresni kezdtem.
- És megtalálta - mondta Öreg Csont.
- És valami mást is - mondta a lány, de a férfi nem
értette el a célzást.
Beesteledett, mire Bobolo falujához értek, ahol teljes
volt a zûrzavar. A hadnagy egyenesen a faluba vezette
embereit, és úgy állította fel õket, hogy szükség esetén
urai legyenek a helyzetnek.
Bobolo nagyon megijedt, ahogy meglátta a Kölyköt, Öreg
Csontot és a lányt. Megpróbált eltûnni, de a katonák
megállították, és a tiszt tudatta vele, hogy le van
tartóztatva. Bobolo meg sem kérdezte, miért. Pontosan
tudta.
- Hol van az a Sobito nevû varázsló? - kérdezte a tiszt.
Bobolo remegve válaszolt.
- Elment. -Hová?
250
- Tumbaiba - felelt Bobolo. - Nem sokkal ezelõtt itt járt
egy démon és elvitte. Az égbõl pottyant a faluba, és úgy
kapta föl Sobitót, mintha egyáltalán nem lenne súlya.
Azután így szólt: "Sobito visszamegy Tumbaiba!", majd
kirohant a kapun és eltûnt az erdõben, mielõtt
megállíthattuk volna.
- Volt, aki megpróbálta? - kérdezte Öreg Csont
vigyorogva.
- Nem - ismerte el Bobolo. - Ki állíthatna meg egy
szellemet?
A nap lenyugodott a nyugati erdõ mögött. Utolsó sugarai a
Bobolo faluja mellett csobogó nagy folyó hullámain
játszadoztak. Egy férfi és egy nõ állt a parton és nézte
a vizet, mely nyugat felé rohant, a tengerhez,
kikötõkhöz, városokhoz és hajókhoz, melyek összekötik a
sötét õserdõt a civilizációval.
- Holnap indulunk - mondta a férfi. - Hat-nyolc hét alatt
hazaér. Haza! - Mennyi sóvárgás csengett ebben az
egyszerû, hétköznapi szóban. Fölsóhajtott. - Annyira
örülök mindkettejüknek.
A lány közelebb lépett, és megállt közvetlenül a férfi
elõtt. Mélyen a szemébe nézett.
- Maga is velünk jön - mondta.
- Mibõl gondolja? - kérdezte a férfi.
- Velünk jön, mert szeretem.

Megjelent
E. R. Burroughs: Thuvia, a Mars lánya
Ástok, Dusar hercege elrabolja Thuviát, Ptarth
hercegnõjét. A lányrablással John Carter fiát, Carthorist
vádolják, aki csak úgy tisztázhatja magát a vád alól, ha
megkeresi Thuviát, és leleplezi Astokot. Carthoris szinte
az egész Marsot bejárja a lány után kutatva. Útja során
meg kell küzdenie a vérszomjas zöld emberekkel és a vad,
fehér majmokkal. Fogságba esik, ahonnan a valóságban nem
létezõ fantom-íjászok segítségével szabadul ki. Sok
kaland után végül Thuvia nyomára bukkan...
A Mars-könyveket, a Tarzan szerzõjének e nagy sikerû
sorozatát a romantikus kalandregények kedvelõinek
ajánljuk. A korábban megjelent kötetek: A Mars
hercegnõje; A Mars istenei; A Mars ura.
Bembo
MegjelentE. A. Rodriguez: A nevetõ halálVe?
sAgyat hasogató, undok, cinikus, ijesztõ, sikolyos
röhögés remegteti meg éjszakánként a Wreight-kastély
falait és lakóit. Honnan, kitõl, mitõl és miért ez a
kísérteties hang? Wreight kisasszony nem lelkesedik az
ajándékba kapott zanzákért. No de hová tûnt az egyik a
vendégszobából? Mellesleg hol a titokzatos végrendelet?
, Kinõhet-e a levágott ujj? Hová lett a kertész? Hughes,
a detektív elõbb-utóbb mindegyik kérdésre megtalálja a
választ. Az olvasó meg hátborzongva végigizgulhatja a
fura nyomozást
Bembo
Joel Norst: Halálos fegyverVéget ért-e a háború az
egykori vietnami zsoldosoknak? Aligha! A Halálos fegyver
a videopiacon nagy sikerrel forgalmazott akciófilm
regényváltozata, amelyben egy hollywoodi
heroincsempészekkel való leszámolás hátborzongató és
véres eseményei engednek bepillantást a halál és a
gyilkolás "profijaivá" vált veteránok életútjába, a
"normális" társadalomtól elvadult, megkeményedett
jellemükbe. Indulataikban, cselekedeteikben, erkölcsi
fogyatékosságaikban és szemérmesen takargatott emberi
nagyságukban kitörölhetetlenül hordozzák a szinte
gyermekként átélt "Vietnamot"; szemrebbenés nélkül
vállalják a fegyverhalált, vagy lesznek halálos fegyverek
önmaguk is.
Óceán
A Tarzan-sorozat eddig megjelent kötetei a történetek
sorrendjében:1. Tarzan, a majomember2. Tarzan
visszatér3. Tarzan a fenevadak élén4. Tarzan fia5.
Tarzan és a gyémántok6. Tarzan dzsungeltörténetei7.
Tarzan, a vadember8. Tarzan, a rettenetes9. Tarzan és
az aranyszõrû oroszlán10. Tarzan és a hangyaemberek11.
Tarzan, a dzsungel ura12. Tarzan és az elveszett
birodalom13. Tarzan a föld mélyén14. Tarzan, a
legyõzhetetlen15. Tarzan, a diadalmas16. Tarzan és az
aranyváros
17. Tarzan és az Oroszlánember
18. Tarzan és a párducemberek