Beruflich Dokumente
Kultur Dokumente
Prológus
Minden viszontagság, minden kellemetlen helyzet, minden kudarc, sőt minden testi fájdalom
magában hordja valamilyen vele egyenértékű jótétemény csíráját. Ralph Waldo Emerson
legnagyszerűbb esszéje, a „Kompenzáció”, ezt az igazságot teljes részletességgel bizonyítja;
nekem pedig olyan tapasztalatokban volt részem, amelyek nem csupán bizonyítékokkal
szolgálta, de megadták az eszközöket is, amelyek által emberek millióit segíthetem hozzá,
hogy a testi fájdalmat saját, nem csekély hasznukat szolgáló, építő jellegű közjátékká
alakítsák át.
Egy fogorvosi székben ültem Los Angelesben, arra várva, hogy az utolsó kilenc fogamat is
kihúzzák, hogy aztán ideiglenes műfogsorral lássanak el. Fogorvosom mind felső, mind pedig
alsó állkapcsomat érzéstelenítette, majd várakozott – úgy véltem arra, hogy az érzéstelenítő
hasson. Mintegy percenként a számba helyezett valamilyen eszközt, látszólag azért, hogy a
fogínyemet megvizsgálja. Miután ez már jó ideje folyt, megkérdeztem: ”Doktor úr mikor
kezdi már kihúzni a fogaimat?”
Meglepetés tükröződött az arcán, amikor válaszolt: „Ugyan miről beszél? Majd’ mindet
kihúztam, már csak három maradt. Ott vannak ön előtt az asztalon.
Megnéztem, és semmi kétség – hat fogamat kihúzta anélkül, hogy észrevettem volna: már
javában zajlik a műtét. Ezután egy beszélgetés következett köztem és a fogorvos között, s
ennek során fogalmazódott meg bennem „az egyenértékű jótétemény elve” – mint annak a
szájműtétnek a kompenzációja, amin akkor keresztülmentem. Emberek millióinak lehet
segítségére, akik történetemet elolvassák, és annak tanulságaiból erőt meríthetnek, amikor a
fogorvosuknál járnak. Ennek az elvnek, amely a jelent kötet tengelyében áll, annak egyszerre
terve és célja – ez a beszélgetés az ihletője.
Fogorvosom, miután az utolsó három fogat is eltávolította, kérdezősködni kezdett:
- Hol járt maga, amikor hat fogát kihúztam?
- Gondolatban odakint voltam, a KFWB rádióállomásnál – feleltem. Épp a jövú
vasárnapi műsoromat próbáltam.
- Nocsak! – kiáltott fel a fogorvosom – harminc esztendeje vagyok gyakorló fogász, de
soha nem volt még olyan páciensem, aki a székemben ülve, miközben a fogait húztam,
erre ügyet sem vetett. Hogy az életbe’ tudta ezt megtenni?
- Nem volt valami nehéz – feleltem -, még az előtt felkészítettem az elmémet erre a
műtétre, mielőtt maga hozzálátott volna. Ez a felkészülés abból állt, hogy teljesen
különváltam a helyzettől, a lelkemet valami kellemes dologra összpontosítottam, ami
magától a műtéttől jó messzire van.
- Ember! – válaszolta a fogász. – Ha tudná, hogyan lehet másokat megtanítani, hogy
elméjüket a fogorvosi munkára kondicionálni tudják, hogy félelmeiket a fogorvosi
szobán kívül hagyják, s közzétenné egy könyvben ezt a javaslatot, ennek az országnak
a fogászai segítenék, hogy egy éven belül milliónyi példányt eladjon belőle.
Még aznap, mielőtt elhagytam a fogorvos rendelőjét, már előttem lebegett ez a könyv, s már
tisztáztam magamban a módszert, amely a fogászati rendelőtől való félelmet egy nagyszerű
közjátékká változtatja, és emberek millióinak ad kezébe eszközt – egy formulát –, mellyel
úrrá lehetnek testi fájdalmaikon.Eembermilliókat hozzásegítettem, miként tegyék alkalmassá
elméjüket az anyagi fellendülésre. A formula kialakítása több mint ötven évig tartott. Akkor
vette kezdetét, amikor Andrew Carnegie megbízott, fogalmazzam meg a világ első, az egyéni
teljesítményeket taglaló gyakorlati filozófiáját. Ennek részletezése során Amerika több mint
ötszáz, élvonalbeli vállalkozójával köthettem személyes ismeretséget, akik segítségemre
voltak e filozófia tökéletesítésében.
Mielőtt e formulát közreadnám, elengedhetetlen, hogy az olvasó segítségére legyek, miként
készítheti fel elméjét annak befogadására. Ahogyan birtokba kell venni az elemi matematika
alapjait, mielőtt valaki a magasabb matematikának nekivágnak, éppúgy kell lépésről lépésre
elsajátítani az elme kondicionálásának ismeretét, megtanulva az e tudáshoz tartozó alapvetően
fontos tárgyköröket, ahogyan ezek kifejtésre kerülnek az egymást követő fejezetekben.
Ha olyan új világára fogsz rátalálni, amiről nem is sejtetted, hogy a birtokodban van. Világos
és tiszta nyelven, bárki számára érthető módon fogom leírni a formulát, amely segítségemre
volt, hogy a szájsebészeti műtétet egy olyan közjátékká alakítsam át, ami teljességgel mentes
a fájdalomtól.
De ez még csak a kezdet!
Az elme kondicionálásának a jelen könyvben feltárandó rendszere segít az embernek abban,
hogy számos, általa nem kívánt életkörülmény – mint amilyen a testi fájdalom, a szomorúság,
a szorongás és a kétségbeesés – fölött átvegye az uralmat. Arra is felkészíti, hogy olyan
kívánatos dolgokat tegyen magáévá, mint a lélek nyugalma, önmaga megértése, anyagi
fellendülés, és az emberi viszonylatokban megmutatkozó harmónia.
Előző könyveimben (magyarul megjelent: Gondolkozz és gazdagodj! Bagolyvár, 1996.) azt
mutattam meg, hogyan tegye valaki jövedelmezőbbé állását, munkáját vagy üzleti
tevékenységét, s a becslések szerint könyveim emberek millióinak segítettek az anyagi
fellendülésben. A jelen kötetben az a szándékom, hogy az emberek ÉLETÉT tegyem
kifizetődőbbé saját döntéseiket illetően, az önfegyelem egy olyan rendszere által, amely
meghökkentő előnyökkel jár, ha megbízhatóságát e kötet olvasója mérlegre teszi.
Végül, e könyvet azok számára írtam, akik általuk eddig megoldhatatlannak bizonyult
személyes problémáktól, vagy kezelhetetlennek tűnő életkörülményektől szenvednek, abban a
reményben, hogy számottevő haszonnal jár majd mindazok számára, akik elolvassák, s
visszaigazolja orvos és fogász barátaim bizalmát, akik pácienseiknek javasolják.
Kezdetben csupán olyan könyvet akartam írni, amely abban segíthet az embereknek, hogy
lelküket fogászati vagy műtéti beavatkozásokra felkészítsék; de amint kezdtem a könyv
vázlatát kialakítani, lelki szemeim előtt az eredetinél jóval nagyratörőbb elképzelések kezdtek
lebegni – egy olyan célkitűzés, hogy az olvasó megismerkedhessék mindannak a több mint
negyven éven át tartó kutatás gyümölcseivel, ami a siker és a kudarc, a boldogság és a
boldogtalanság okaival foglalkozott; lényeges tudásanyagot halmoztam fel a Siker
Tudományának megalkotása során, ami napjainkban számos különböző címszó alatt fut, s a
világ minden táján olvasható.
Az elkövetkező fejezetekben ismertetni fogom a gondolkodás egyik-másik csodáját,
amelyeket az olvasó maga is felfedezhet, s magáévá teheti a Tizenkét Nagy Kincset is, melyek
leírására majd egy későbbi fejezetben kerül sor. Azokról a módszerekről is számot fogok adni,
amelyek által a félelem, a nyomorúság, a bánat és a testi fájdalom komoly haszonnal járó
inspiráló erőkké változtathatók át.
Olvasd nyitott lélekkel az elkövetkező fejezeteket, s fel fogod fedezni minden csodák
legcsodálatosabbikát – azt, amelyet le nem írhatok, mert azt csupán te magad ismerheted, s
amely mindenestől a te parancsnokságod alatt áll! Ebben a csodában olyan jelszó van
elrejtve, amely szabaddá tehet, és segíthet magadévá tenni az Élet Tizenkét Nagy Kincsét.
Elhozhatja neked a lélek békéjét, és kiegyensúlyozott életre lelhetsz általa, amely magában
foglal minden olyan körülményt, minden olyan tárgyi-anyagi feltételt, amelyre szükséged van,
s amelyre vágyakozol.
E kötetben a csodák leírása révén megadtam neked a jelszó egyik felét; a másik fele azonban
a te birtokodban van, s azt hozzá kell kapcsolni az általam nyújtott töredékhez. Amint a
fejezeteket olvasod, a jelszó nálad levő fele meg fog világosodni előtted. Mikor pedig
felismered, végképp a tied lesz, s az önmagad által kialakított teljes életté fogod átalakítani.
Meg fogod érteni, hogy ez a kötet sokkal többről szól, minthogy miként lehet megszabadulni
a fogásznál vagy a műtőben fenyegető testi fájdalom félelmétől.
Így azáltal, hogy megtanultál néhány egyszerű dolgot uralni, sokkal nagyobb dolgoknak is
urává leszel.
----- NAPOLEON HILL
I. fejezet
Mindenki képes „csodákra”
Vizsgáljuk meg, milyen szerepet játszik életünkben a lelki beállítottság, és derítsük ki, hogy
mennyire fontos.
Lelki beállítottságod a legfőbb tényező, ami feléd vonzza az embereket, s barátaiddá teszi,
vagy épp elriasztja őket, attól függően, hogy beállítottságod pozitív-e vagy negatív. Egyedül
te vagy az, aki meghatározhatja, hogy melyik eset álljon fenn.
A lelki beállítottság a testi egészség fenntartásának is fontos meghatározója. Minden orvos
tudja, s többségük el is ismeri, hogy a páciens lelki beállítottsága minden egyéb tényezőnél
fontosabb a testi bajon gyógyítása során.
A lelki beállítottság meghatározó fontosságú – ha ugyan nem a legfontosabb – annak
meghatározásában, hogy milyen eredmény várható az imádságtól. Régóta ismeretes, hogy
amikor valaki félelemtől, kételytől vagy szorongástól megrendült lelkiállapotban kezd
imádkozni, annak csak kedvezőtlen következményei lehetnek. Kedvező eredmények csak a
mélységes HIT által támogatott imádságoktól várhatók.
Ha egy közúton autót vezetsz, lelki beállítottságod nagyban meghatározza, hogy biztonságos
sofőr vagy-e, vagy országúti szerencsejátékos, aki önmaga és mások életét egyaránt
veszélyezteti. A legtöbb autóbaleset állítólag azért következik be, mert a kocsi vezetője ittasan
vezetett, illetve dühroham, feldúltság vagy szorongás lett rajta úrrá.
Lelki beállítottságod azt is nagyban meghatározza, hogy életedet a lelki béke, vagy pedig a
kudarc és a nyomorúság érzete jellemzi.
A lelki beállítottság alkotja a fő szövedékét mindenfajta kereskedelmi tevékenységnek is –
tekintet nélkül arra, hogy mivel kereskedik az ember: áruval, szolgáltatással, vagy bármilyen
egyéb termékkel. Akinek negatív a lelki beállítottsága, semmit sem tud eladni. Kaphat ugyan
rendelést olyasvalakitől, aki vásárol tőle, de eladás nem történik. A tranzakció csupán
vásárlásból áll. Talán már számos boltban megfigyelted ezt a jelenséget, ahol az eladók
egyáltalán nem azzal törődtek, hogy az ügyfelek kedvére tegyenek.
A lelki beállítottság révén eshet át valaki fájdalommentesen egy fogászati vagy sebészeti
beavatkozáson. Hogy ez miként valósítható meg, azt az elkövetkező fejezetekben világosan
ismertetem majd.
Egyesek úgy vélik, az ember lelki beállítottsága amíg élete során a testében lakozik, azt is
befolyásolja, ami vele a halála után történik. Ennek az elméletnek nincs egyértelmű
bizonyítéka, hacsak nem az, hogy teljesen logikus.
S végül, a lelki beállítottság fontossága mellett szóló legmeggyőzőbb érv – a tény, hogy ez az
egyetlen dolog, amely fölött bárki megkérdőjelezhetetlen és kizárólagos ellenőrzést
gyakorolhat. Nem kontrollálhatjuk más emberek gondolatait vagy cselekedetit. Nem
befolyásolhatjuk más emberek gondolatait vagy cselekedeteit. Nem befolyásolhatjuk a
világrajövetelünket vagy az onnan való távozásunkat, de kétségbevonhatatlan előjogunk van,
hogy ellenőrzésünk alá vonjunk minden bennünk megfogalmazódó gondolatot, eszmélésünk
kezdeteitől fogva egészen addig, amíg életünk véget nem ér.
Ez tehát a legmélyebb és leglényegesebb tény, ami egy ember életét befolyásolhatja! Logikus,
hogy a Teremtő ingyenes erőforrásnak szánta, amikor minden egyes embert a saját gondolatai
feletti maradéktalan ellenőrzési joggal ruházott fel, s ez csakugyan ilyen ingyenes erőforrás,
hiszen az elme az egyetlen eszköz, ami által egy ember megtervezheti saját életét, és a maga
döntése szerint élhet.
Henley, a költő, bizonyára megértette ezt az igazságot, amikor a következő sorokat írta: én
vagyok sorsom ura, s magam vagyok lelkem parancsolója”. Valóban, éppen abban a
mértékben válunk evilági sorsunk irányítóivá, amennyire lelkünket birtokba vesszük, és lelki
beállítottságunk ellenőrzése révén meghatározott célok felé vezéreljük.
Hétköznapi életünk viszonyai között csak a pozitív lelki beállítottság a kifizetődő – lássuk
tehát, miben is áll ez, hogyan tehetünk rá szert, és miként alkalmazhatjuk életünk során a
dolgokért és a körülményekért vívott küzdelmünkben.
A kedvező lelki beállítottságnak sok-sok vonatkozása van, és alkalmazása során számtalan
kombinációban kapcsolódhat össze mindazokkal a körülményekkel, amelyek életünkre
hatnak.
Mindenekelőtt, a pozitív lelki beállítottság az a szilárd cél, hogy minden élmény – legyen az
kellemes vagy kellemetlen – olyan haszonnal járjon, ami segít kiegyensúlyozni életünket
mindazzal, ami lelki békénkhez vezet.
Arról a szokásról van szó, hogy keressük az „egyenértékű jótétemény lehetőségét”,
származzék az bármilyen általunk megtapasztalt kudarcból, vereségből vagy
kellemetlenségből, s előmozdítjuk, hogy ez a lehetőség valamilyen hasznos dologgá sarjadjon.
Csak egy pozitív lelki beállítottság ismerheti fel és hasznosíthatja a feladatokat vagy az
egyenértékű jótétemény lehetőségeit, amelyek az ember által megtapasztalt
kellemetlenségekből fakadnak.
A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint elménket szakadatlanul kapcsolatban tartsuk
azokkal a körülményekkel és dolgokkal, amelyeket kívánunk az életben, s távol tartsuk
azoktól, amelyeket nem kívánunk. Az emberek többsége félelmek, szorongások és
aggodalmak által meghatározott lelki beállítottság jegyében éli le életét, olyan körülmények
miatt görcsölve, amelyek valamiképpen, előbb vagy utóbb, úgyis bekövetkeznek. S az a
furcsa ebben, hogy ezek az emberek gyakran másokat vádolnak a balszerencséjük miatt, amit
negatív lelki beállítottságukkal maguk idéztek önmagukra.
Az elme kifejezetten arra hajlik, hogy egy ember gondolataihoz e gondolatok fizikai
megfelelőit rendelje. Gondolkozz a nyomor jegyében, s nyomorúságban fogsz élni.
Gondolkozz a gazdagság jegyében, s a bőséget fogod magadhoz vonzani. A harmonikus
vonzás örök törvényének értelmében az ember gondolatai mindig olyan anyagi öltözetet
vesznek fel, amelyek saját természetükhöz illeszkednek.
A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint az ember minden kellemetlen körülményre,
amivel dolga akad, úgy tekintsen, mint lehetőségre, melynek révén tesztelheti saját
képességét: vajon fölül tud-e rajta emelkedni, vajon képes-e megtalálni és működtetni az
„egyenértékű jótétemény lehetőségét”.
A pozitív lelki beállítottság – szokás, miszerint valaki minden problémát értékel, s
különbséget tesz azok között, amelyek fölött úrrá tud lenni, illetve amelyeket nem tud
ellenőrzése alá vonni. A pozitív lelki beállítottságú ember arra vállalkozik, hogy megoldja az
általa ellenőrizhető problémákat, amiket pedig nem tud kontrollálni, azokhoz úgy viszonyul,
hogy azok lelki beállítottságát ne sodorják el a pozitív irányból a negatívba.
A pozitív beállítottságú ember megengedőleg viszonyul mások esendőségéhez és
gyengeségeihez, anélkül, hogy megbotránkozna borúlátó szemléletükön, vagy befolyásolná őt
a gondolkodásmódjuk.
A pozitív lelki beállítottság z a szokásunk, hogy határozott céllal cselekedjünk, és
maradéktalanul higgyünk mint a cél helyénvalóságában, mind pedig abban a képességünkben,
hogy el tudjuk érni.
Az a szokásunk, hogy túllépjünk felelősségünk betű szerinti értelmezésén, s több és jobb
szolgálatot tegyünk, mint ami a kötelességünk volna, s mindezt barátságosan és készségesen
tegyük.
Az a szokásunk, hogy határozott célt tűzzünk ki s annak irányában haladjunk, dicséretre és
rosszallásra ügyet sem vetve.
Az a szokásunk, hogy más emberekben a jó tulajdonságokat keressük, s arra számítsunk, hogy
ezekre rá is fogunk találni, ugyanakkor készek legyünk észrevenni kedvezőtlen vonásainkat
is, anélkül, hogy ettől magunk kedvezőtlen lelkiállapotba kerülnénk.
Az a szokásunk, hogy úrrá legyünk összes érzelmünkön, alávetve ezeket az ésszerű
gondolkodásnak s az akaraterő fegyelmének.
Az a szokás, hogy valaki szembenézzen mindazokkal a tényekkel, amelyek életét
befolyásolják, legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek, s tiszta fejjel tudjon
gondolkodni, ha kellemetlenségek merülnek fel.
A Végtelen Intelligencia egyetemes hatalmában felismerése, s a tudás, hogy az igénybe
vehető, s a HIT közvetítésével meghatározott célok felé irányítható.
A pozitív lelki beállítottság a legfőbb közvetítő tényező, amely által a Névtelen Alkoholisták
számtalan férfit és nőt segítettek kigyógyítani az alkoholizmusból. Ugyanez az alapja a túlzott
dohányzástól való megszabadulásnak.
Ez a közvetítője az elme bármilyen célú „kondicionálásának”, például a legkülönbözőbb fajta
félelmek elűzésének.
Minden szokás, legyen az jó vagy rossz, szándékos vagy önkéntelen, az ember lelki
beállítottságán alapul. Ez az a közeg, amely által valaki a kellemetlen szokásokat vagy
körülményeket valamilyen előnnyé formálhatja át.
A pozitív lelki beállítottság az egyetlen közeg, ami által valaki a saját lelki élete feletti
maradéktalan ellenőrzés eleve meglévő jogát gyakorolhatja, anélkül, hogy ebben bárki
segítené vagy megakadályozná. S ez az az eszköz, amelynek révén az ember útjában álló
akadályok az előrelépés támpontjaivá tehetők bármely hivatásban.
Az egyik ember lelki beállítottsága felfedi magát a másik előtt – bármilyen kimondott szó, jel
vagy cselekvés nélkül, pusztán a telepátia útján. Szakadatlanul terjed tehát.
Evés közben egy ember lelki beállítottsága elősegítheti vagy hátráltathatja az emésztést, a
negatív lelki beállítottság pedig teljesen lebéníthatja az emésztőrendszert.
Egy szónok lelki beállítottsága gyakran sokkal erőteljesebben meghatározza, hogy beszédét
hogyan értelmezik, mint az általa kimondott szavak.
Hasonlóképpen, egy író alkotás közben megnyilvánuló lelki beállítottsága a sorok között is
eljut az olvasóhoz.
A lelki beállítottság megfelelő előkészítése és ellenőrzése révén az ember felkészítheti lelkét
arra, hogy bármilyen kellemetlen körülménnyel – anélkül, hogy attól kiborulna – meg tudjon
küzdeni, még olyankor is, ha általa szeretett személyek vannak életveszélyben.
A lelki beállítottság kétirányú kapu az élet ösvényén. Egyfelől megnyílhat a siker felé is, és
kilenghet - a másik irányban – a kudarc felé. Az a tragikus, hogy az emberek zöme rossz
irányba lendíti meg a kaput.
A páciens lelki beállítottsága az orvosnak a legnagyobb segítségére lehet, de lehet egy testi baj
kezelésének legnagyobb akadálya is, attól függően, hogy ez a beállítottság pozitív vagy
negatív.
E közismert tények elmondása nyomán könnyen érthető, hogy miért hat át mindent a lelki
beállítottság, minthogy befolyásol minden tapasztalatot, amivel dolgunk van, és állandóan
saját ellenőrzésünk alatt áll.
A mély gondolat ezúttal az a felismerés, hogy az egyetlen dolog, ami sikerre viheti pályánkat
vagy kudarcba taszíthat, megáldat bennünket a lelki béke érzetével vagy nyomorúsággal
verhet életünk minden napján – egyszerűen az az előjogunk, hogy a lelki beállítottság révén
birtokba vehetjük saját lelkünket, s azt bármilyen, általunk választott cél felé
kormányozhatjuk.
II. fejezet
Kirándulás az élet csodáinak völgyében
Azért választottam e fejezet bevezetőjéül ennek az embernek a történetét, mert oly tökéletesen
szemlélteti annak a tanácsnak a helyességét, amit az elkövetkező fejezetekben azok elébe
fogok tárni, akik anyagi gazdagságra és lelki békére vágynak, s alaposabban meg akarják
érteni, miként lehet a kellemetlen helyzeteken úrrá lenni.
Születési helye és bőrszíne miatt ennek az embernek két csapást is el kellett viselnie, de
pusztán szerencsés kérdésfeltevése által ráhangolódott az élet nagy titkainak egyikére, amit
majd később fogok leírni, s a hírnév és jószerencse olyan állapotába juttatta magát, ami az
emberek többsége számára ismeretlen, főként azok számára, akiknek nagy egyetemeinken
alkalmuk volt formális oktatásban részesülni.
Mindenekelőtt a férfi kérdésére kapott válasz megismertette vele a személyes siker első
alapelvét, a Legfőbb Cél Meghatározottságát, s egy, annak eléréséhez szükséges körülírt
tervet. Ez a cél pedig nem kevesebb volt, mint hogy régi személyiségét egy újabbra, egy
sokkal nagyszerűbbre cserélje fel – egy olyan személyiségre, amelyben megvan az erő, hogy
bármire szert tegyen, amire vágyik, faji hovatartozásra, vallásra és bőrszínre való tekintet
nélkül – olyan személyiségre, amelynek eléréséhez e kötet minden olvasóját igyekszem
hozzásegíteni.
A kérdésre kapott válasznak megfelelően a férfi azonnal a Személyes Istenség főpapjává
nevezte ki magát- ez az egyetlen igaz élő Isten a Föld minden lakója számára. Bármiként
vélekedjék is valaki a férfi által Meghatározott Legfőbb Cél kiválasztásáról, aligha vádolhatja
kisebbrendűségi komplexussal – pedig ez a komplexus oly sokak életében meghatározó erővel
bír.
Nos, mielőtt bármilyen következtetésbe bocsátkoznánk arról, hogy emberünk ilyen magas
posztra szemelte ki magát az életben, hadd foglaljam össze dióhéjban, meddig jutott el
Legfőbb céljának elérésében. Ítéleted talán majd megenyhül iránta, s ahelyett, hogy
megbotránkoznál rajta, hasznosabb lesz számodra, ha megtudsz egyet-mást azokról az
erőkről, amelyeket ő alkalmazott, hogy élete során végül magas posztra jusson.
Ez az ember igen impozáns névvel ruházta fel magát: ő lett Divine Atya. Követőinek tábora
milliókra tehető, közöttük számos fehér ember van, az Egyesült Állomnak közel minden
államában élnek, és néhány más országban is.
Divine Atya hatalmas pénzösszegek felett rendelkezett – ez mind önkéntes adományokból
származott. Rolls Royce-on utazott, és a saját szállodáiban hált mindama városokban,
amelyeket meglátogatott – számára tehát soha többé nem volt kérdés, hogy hajtsa le a fejét:
mindenütt a legkényelmesebb szállás várta; a színesbőrűekre vonatkozó korlátozások nem
okoztak neki gondot. Kiterjedt és bonyolult üzleti szervezetet működtetett, az utcai árusoktól
kezdve a ruhaüzleteken át az éttermekig – ezek személyzete mind önkéntes segítőkből állt.
Hogy másoknak mennyi hasznot hozott Divine Atya gazdagsága, ehelyütt érdektelen. Így
utólag nyilván senkinek nem javasolnám, hogy Divine Atya nyomdokaiba lépen.
A szerző mindamellett szeretné veled megismertetni annak a csodának a természetét, amire
Divine Atya rábukkant – még ha merő véletlenségből is –, ami éppúgy megszabadította t faji
hovatartozásának és bőrszínének hátrányaitól, mint a nyomorúságból és képzetlenségből
fakadó hátrányoktól, és példátlanul gazdaggá tette.
Ez az információ szándékaim szerint nem azért válik a hasznodra, hogy utánozd Divine Atyát,
hanem hogy arra sarkalljon: az embereket szolgálva múld felül őt a magad terepén, tartozzék
az akár a vallás birodalmához, akár valamilyen egyéb hasznos szolgálathoz. De már akkor is
elégedett lehetsz ezzel az információval, ha saját személyes életed terhein könnyíteni tudsz.
Divine Atya gazdagságának titka számomra nem jelent újdonságot. E titok tanulmányozására
több mint negyven esztendőt szántam, s láttam sikeresen működni e nemzet több mint ötszáz
kimagasló emberének életében, akikkel együtt dolgoztam, s akik évek hosszú során át
együttműködtek velem. A Siker Tudománya szervezetében – olyan emberekről van szó, mint
Henry Ford, Thomas A. Edison, Dr. Alexander Graham Bell, Woodrow Wilson vagy William
Howart Taft.
A legrejtélyesebb azonban a személyes siker e legfőbb titkát illetően az a tény, hogy e
kimagasló emberek közelebbi vizsgálatából kiderült: hármuk kivételével egyikük sem értette
a siker forrását, illetve annak az erőnek a természetét, amely ilyen mesés sikert lehetővé tett.
A nagy „csodába” túlnyomó többségük ugyanúgy botlott bele, mint Divine Atya.
Akik a teljesítményei valódi titkára kíváncsiak, aligha tekinthetnek el attól a ténytől, hogy ha
harmincmillió önkéntes követője volt – vagy akár csak egymillió –, rendelkeznie kellett
valamilyen titokzatos vonzerővel, amellyel általában nem rendelkeznek azok, akiket a puszta
kapzsiság vezérel.
Ehelyütt, ahogyan a többi fejezetben is, a szerző nem győzi hangsúlyozni a tényt, hogy a
pénzügyi fellendülés titka ugyanaz, mint amelynek segítségével valaki a testi fájdalmat vagy
bármely egyéb kellemetlen körülményt a maga javára tud fordítani.
Ebben a fejezetben, s az elkövetkezőkben is, részletesen ismertetem a Divine Atya sikeréért
felelős „csodát”, egyszersmind ennél többre is vállalkozom. Le akarok írni néhány további
csodát, amelyek a Föld minden egyes lakója számára hozzáférhetőek – olyan csodákat,
amelyeket csak részben szoktak észrevenni, és ritkán alkalmaznak, jóllehet tényleges ösvényt
nyitnak a lelki béke és az anyagi jólét felé.
Minden tízmillióból, akik esetleg elolvassák a „csodák” általam leírt lajstromát, egy ember
kivételével nagyjából mindenki megdöbbenne és meglepődne, hogy e listán a legmagasabb
rendű gazdagság lehetőségeit soroltam fel. Minden tízmillióból egy azért nem döbbenne és
nem lepődne meg ezen, mert ugyanabba a csoportba tartozik, mint az Edisonok, a Fordok, és
a Divine Atyák, akik rábukkantak a csodára, s alkalmazták azt, hogy sorsukat a maguk
életstílusának mintái szerint alakítsák.
Amint kirándulást tesztünk „Az élet csodáinak völgyében”, ami által Divine Atya is
kiemelkedhetett a nyomor és tudatlanság legaljáról, mesés gazdagságra tehetett szert, s
elegendő bölcsességre, hogy e gazdagsággal bánni tudjon, örvendezve fedezheted majd fel azt
a „csodát”, melynek révén ez a változás végbemehetett. Ha a felfedezés ebben a fejezetben
elmaradnak, sor kerülhet rá az elkövetkező fejezetekben, ahol feljegyeztem mindazt, ami a
lelki békéhez és a jóléthez vezető ösvényről ismeretes.
Íme, néhány támpont, melyek segítségedre lehetnek Divine Atya esetének részletes
elemzésében:
Újjászületésének pontos ideje, helye és körülményei teljességgel az ő elhatározásátől függtek,
s az ő ellenőrzése alatt álltak.
Senki nem volt a segítségére és senki nem sugallta neki a lehetőséget, hogy szabaduljon meg
a tudatlanságtól és a nyomortól, s váltsa fel ezeket mesébe illő bőséggel és bölcsességgel. Ezt
a körülményt azért hangsúlyozom, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy amit egy tanulatlan
ember meg tudott tenni, azt bármelyik hasonlóképpen értelmes személy megismételheti vagy
meghaladhatja, bármilyen emberi vállalkozás terén.
Vajon kétli-e bárki is azt, hogy a módszer, amellyel ez az ember a nyomort a roppant
gazdagságra váltotta fel, arra is szolgálhat, hogy bármilyen kellemetlen körülményt
valamilyen egyenértékű jótéteménnyé változtassunk át?
Mi a különbség e konkrét ember és fajának más, az Egyesült Államokban élő tagjai és azok
között, akiknek épp ugyanazok az előjogai, mint amelyekkel ő a sajátmaga számára szerzett?
Az e kérdésre adott válasz világos támpontot nyújt annak a „csodának” a megértéséhez, amely
ezt az önjelölt messiást a legszörnyűbb nyomorban élő senkiből hatalmas bőség felett
parancsnokló valakivé avatta.
A Divine Atya sorsának megváltoztatásáért felelős „csoda” pontosan ugyanaz, mint ami
Henry Fordot, Thonas A. Edisont vagy Andrew Carnegie-t a maguk területén a személyes
teljesítmény fantasztikus csúcsaira emelte, s ez ugyanaz a „csoda”, mint amely az emberi faj
által megtett bármely fejlődési lépésért felelős, akármelyik tevékenységi területen.
E „csoda” segítségével Milo C. Jones, a Wisconsin állambeli Fort Atkinson közelében lévő
kicsiny tanya gazdája milliomossá lett, miután testének mindkét oldala lebénult; s e sikert
ugyanazon a farmon érte el, amely számára korábban csupán tisztes megélhetést nyújtott.
E sorok írójának temérdek tanítványa van, akik e „csoda” segítségével üzleti vállalkozásokat
lendítettek fel, „megoldhatatlan” problémákat oldottak meg, és lelki békére leltek. Fellelhetők
jóformán minden élethivatásban, minden üzletágban, minden szakmában, a világ
legkülönbözőbb tájain. A jelen kötetben nyújtott példákat tehát kellőképpen hitelesíti több
mint negyven év kutatómunkája.
Dr. Frank Crane egy apró chicagói templom lelkipásztora volt, amiből épp hogy meg tudott
élni. A szerző tanítványaként felfedezte a „csodát”, s arra jutott, hogy prédikációt leközli egy
több újságban megjelenő rovatban, ami évente több mint 75000 dollárt fialt.
Mi köze mindezeknek ahhoz, hogy miként kezeli az ember a félelmet, a fizikai fájdalmat, a
bánatot és a legkülönbözőbb kudarcélményeket, amelyek élete során érhetik? Másként
fogalmazva: az az alapelv, amely embereket anyagi bőséghez juttat, miként szolgálhat arra is,
hogy a fájdalmat leválasszuk a fogász fúrójáról vagy a sebész szikéjéről?
Légy türelmes, olvass figyelmesen és nyitott lélekkel, s megkapod a választ ezekre a
kérdésekre, s mindazon továbbiakra is, amelyek felmerülnek benned, mielőtt a „csoda”
feltárulna előtted.
Ha türelmetlenül követeled, hogy a „csodára” már az első fejezetben fény derüljön, válaszul a
szerző elmondhat valamit, ami még kisfiú korában történt, de elméjében mély nyomot
hagyott.
A nagyapa kivitt némi kukoricát a tyúkólhoz, szétszórta a döngölt padlón, majd gondosan
befedte szalmával. Amikor megkérdeztem, miért bajlódott ennyit, így felelt: „Két oka van
annak. Először: ha szalma alá rejtem a kukoricát, és a tyúkoknak kapirgálniuk kell érte, akkor
mozogni fognak, és ettől egészségesek maradnak; másodszor: így örömüket lelhetik abban, ha
kiderül, hogy milyen okosan, és rátaláltak a szemekre, amiket én bizonyára el akartam rejteni
előlük.”
Most pedig itt az ideje, hogy elemezzünk néhányat a kisebb „csodák” közül, amelyeket meg
kell érteni, tudni kell értékelni, mielőtt rátérnénk arra a nagy „csodára”, amely által az ember
megváltoztathatja az életét. Mindeme „csodák” közül talán azt szokták a leggyakrabban
félreérteni, amely a következő fejezetben szerepel, mert ez arról a kiindulópontról szól,
ahonnan el kell rugaszkodni ahhoz, hogy a számára nem kívánatos életkörülményeket
olyanokkal válthassa fel, amelyekre vágyik.
III. fejezet
A változás által végbemenő gyarapodás törvénye
Az élet első csodája
A SZAKADATLAN VÁLTOZÁS álljon az Élet Csodáit felsoroló lista élén, elsősorban nem
azért, mert ez volna a legfontosabb az itt leírtak között, hanem azért, mert ez az, amit az
emberiség túlnyomó többsége a legelkeseredettebben ellenez. Márpedig ez a legfőbb oka
minden személyes kudarcnak és vereségnek, ha valaki épp ezt nem érti meg, s nem tud
alkalmazkodni hozzá.
Életformánk változásai a huszadik század első felében a természetnek jóval több titkára
világítottak rá, mint amennyit egész előző civilizáció során felfedeztek. Ezek közé tartozik az
automobil, a telefon, a rádió, a televízió, a hangosfilm, a repülőgép, a radar vagy a drót
nélküli távíró feltalálása – mindezeket az emberi elme szakadatlanul változó folyamatai
hozták létre.
A változás az emberi haladás közvetítő tényezője a népek életében nem kevésbé, mint az
egyes emberek sorsában. Az az üzleti vagy ipari vállalkozás pedig, amely nem hajlandó a
változás által előre haladni, kudarcra van ítélve.
A „nagy amerikai életforma”, amely a világon soha nem látott életszínvonalat tudott
biztosítani az emberek számára, a szakadatlan változás eredménye.
A Változás Törvénye a Természet kérlelhetetlen törvényeinek egyike, amely nélkül civilizáció
egyáltalán nem létezhetne. A változás törvénye nélkül az emberi faj még mindig ott tartana,
ahonnan elindult – egy szinten állna az állatokkal s a Föld összes többi teremtményével,
amelyeket ösztönös viselkedésmintázatok korlátoznak és kötnek gúzsba, melyeken nem
tudnak felülemelkedni.
A változás törvénye révén (amit népszerű kifejezéssel „evolúciónak” is neveznek) az ember
lassanként eltávolodott az állatok közösségének alapszintjétől, ahol még az összes élőlény
sorsa ösztönös életmintázatokhoz rögződött, s az értelem egyre magasabb és magasabb
szintjeit hódította meg. Napjainkra az ember magasan fölébe nőtt annak a harmincezer ember
alkotta istenségnek, melyeket hosszú és gyötrelmes felemelkedésének kezdete óta
megalkotott.
Az emberiség egész története, az élet bármely formájának minden maradványa egyértelműen
a szakadatlan változás mintázatát jelzi. Egyetlen élőlény sem marad ugyanaz két egymást
követő percben, s e változékonyság olyannyira elkerülhetetlen, hogy kéthavonta az egész
emberi test teljes változáson megy keresztül, s testünk összes sejtje kicserélődik.
A változás törvénye a Teremtő fortélya, aminek segítségével megkülönbözteti az embert az
állatok családjának összes többi tagjától. Ahhoz is eszközt nyújt, hogy az élet örök igazságai,
az emberek szokásai és gondolatai az emberi viszonylatok jobb rendszereiben alakuljanak
újjá, s a harmónia és az emberek közötti jobb megértés felé haladjanak. S azoknak az
eszközöknek is egyike, amelyek arra használatosak, hogy úrrá legyünk a rögzült szokásokon,
amelyek a testi fájdalomtól való félelmet okozzák.
A változás törvénye révén azok az emberi szokások, amelyek nincsenek összhangban a
világegyetem átfogó mintázataival és céljaival, időről időre felbomlanak a háborúkban, a
járványos betegségekben, az aszályokban, s a természeti erők egyéb ellenállhatatlan
megnyilvánulásaiban, amelyek arra kényszerítik az embert, hogy szabaduljon meg
dőreségeinek hatásaitól, és kezdjen új életet. A változásnak ugyanez a törvénye, amely egész
nemzeteket igazít hozzá az univerzum átfogó tervéhez, éppennyire érvényes azokra az
egyénekre is, akik tévesen értelmezik a természet törvényeit, vagy nem alkalmazkodnak
azokhoz.
„Légy összhangban a Nagy Tervvel, vagy pusztulj!”----- figyelmeztet a természet.
Az emberek félelmei és kudarcai, az emberi kapcsolatok megrázkódtatásai és csalatkozásai
mind arra valók, hogy kimozdítsák őt azokból a szokásaiból, amelyekhez oly görcsösen
ragaszkodik, s magáévá tegye, befogadja és a saját hasznára fordítsa a gyarapodás
derekasabb szokásait.
Az egész oktatásnak az a célja – vagy legalábbis az kellene hogy legyen –, hogy az egyén
elméjét belülről gyarapodásra és fejlődésre bírja; ahhoz kellene hozzásegíteni az elmét, hogy a
gondolkodási folyamatok állandó változásai révén fejlődjön és táguljon, hogy az egyén végül
fel tudja ismerni saját lehetséges erőit, s ezáltal képes legyen saját személyes problémáinak
megoldására.
Hogy ez az elmélet összhangban áll a természet tervivel, abban a tényben leli bizonyítékát,
hogy minden idők legtanultabb emberei azok, akik a NAGY POFONOK EGYETEMÉN
diplomáztak. Saját tapasztalataikból kellett tanulniuk, amelyek arra késztették őket, hogy
fejlesszék és alkalmazzák elméjük és lelkük erejét.
A változás törvénye az oktatás és a nevelés leghatalmasabb forrása! Ha ezt az igazságot
megérted, már nem fogod ellenezni a változásokat, amelyek által szélesebb látókör birtokában
értheted meg önmagadat és általában a világot. Már nem fogsz ellenállni annak sem, ha a
természet szétzúzza egyik-másik szokásodat, amely nem juttatott lelki békéhez vagy anyagi
javakhoz.
A Teremtő az emberi lényekben olyan tulajdonságokat rosszall a legnyomatékosabban, mint
az igénytelenség, az önelégültség, a tunyaság, a gyávaság és az önkorlátozás. Ezek mind
kemény büntetést rónak azokra, akik ilyen jellemvonásokat ápolnak magukban.
Az ember a változás törvénye miatt kényszerül rá a gyarapodásra. Valahányszor egy nemzet,
egy vállalat vagy egy egyén felhagy a változással és rutinszerű kerékvágásba zökken, fellép
valamilyen titokzatos erő, és izzé-porrá zúzza annak szerkezetét, megtöri a régi szokásokat, s
újszerű és jobb szokások alapjait veti meg.
Gyarapodás mindenben és mindenkiben a szakadatlan változás által megy végbe!
A személyiség rugalmassága – az egyénnek az a képessége, hogy alkalmazkodjék
mindazokhoz a körülményekhez, amelyek életét befolyásolják – a vonzó egyéniség egyik
legfőbb jellegzetessége. Éppennyire vonzó a változás által végbemenő gyarapodás
törvényéhez való alkalmazkodás készsége.
A Ford Autótársaság egy egyetlen csarnokból álló szerény téglagyárként indult, s ebből
fejlődött a világ egyik legnagyobb ipari birodalmává, amely közvetve vagy közvetlenül több
százezer embernek ad munkát.
Henry Ford, az alapító, bár zseniális ipari szervező volt, legalább két alkalommal közel
zátonyra futtatta az üzletet, mert rugalmassága – a változásra való hajlandósága – nem tartott
lépést a korral. Halála után az unokája vette át az üzletet – még csupán ifjú az alapító atyához
képest, de igen rugalmas gondolkodású fiatalember, aki hajlandó volt követni a változás által
végbemenő gyarapodás törvényét. Néhány év leforgása alatt ez a fiatalember a Ford ipari
birodalmat sokkal fejlettebb intézménnyé alakította át, mint amire nagyapja egész életében
képes volt.
A munkaszervezésben, az ipari menedzseri munkában, az autók megtervezésében és a stílus
kialakításában a fiatal Henry Ford olyan embernek bizonyult, aki maga kezdeményezi a
változásokat, ahelyett hogy küzdene ellenük, és bölcsességének e használatával egyik napról a
másikra az ipar varázslójává vált.
Az emberi lélek mindenünnen felkiált, s valójában azt mondja: Ébresztő! Ismerj magadra,
hajítsd el régi szokásaidat, mielőtt még rabszolgasorba taszítanak, s nem hagynak más
lehetőséget, mint hogy mindent újra kezdj egy reinkarnáció után. Ha addig akarsz végezni a
feladatoddal, amíg itt vagy, alkalmazkodnod kell a változás és a szakadatlan gyarapodás
roppant törvényeihez.
Az emberi lélek kiáltása figyelmeztetés, amikor azt mondja: Minden dolog és minden
körülmény, ami életedet megérinti, legyen az kellemes vagy kellemetlen, gabona Életed
Malmában. Fogadd be és őröld meg az általad választott életminta szerint, inkább szolgáljon
téged, semmint félelmekkel és aggodalmakkal gyötörjön.
Egy régi virginiai család Délnyugat-Virginia hegyei között nevelkedett, viszonylagos
szegénységben. Nagy sokára odáig is kiépítették a vasutat, s a környék gazdag széntelepeit
kezdték kitermelni. A család mesébe illő pénzért tudta eladni a hegyeken fekvő földjeit, a
városba költöztek, s új, divatos házat vettek. Amikor a ház készen állt három fürdőszobával és
minden modern berendezéssel felszerelve, a feleség nem volt hajlandó fizetni az építési
vállalkozónak, mert szerinte a munka még nem volt kész.
- Mi hiányzik? – érdeklődött a vállalkozó.
- Tudja azt maga nagyon jól, hogy mi hiányzik – válaszolta a feleség. – Nincs
árnyékszék a telken.
- Nos – magyarázta némi meglepetéssel a vállalkozó – az árnyékszék már kiment a
divatból amikor maguk a városba költöztek. Most van három gyönyörű fürdőszobájuk,
ahol minden testi igényének egyedül tehet eleget a legnagyobb kényelemben.
- Egész életemben a budin ülve olvasgattam a kedvenc képes újságaimat, és ebben
örömömet leltem – kiáltott fel az asszony. – Eszem ágában sincs megválni ettől az
élvezettől az én koromban. Építsék meg azt az árnyékszéket vagy nem kapnak egy
vasat sem.
Az árnyékszéket megépítették. Amikor az asszony megszemlélte, a következő kifogással állt
elő: „Ez így nem lesz jó! Csak egy luk van az ülőkéjén, és nálunk mindig két luk volt.”
Csináltak hát egy másik lukat is, és ráadásképpen a vállalkozó bevezette a hideg- és
melegvizet, és egy telefont is. Így a gazdag idős hölgy eleget tehetett társadalmi szokásainak,
és elolvashatta képes újságait az árnyékszéken.
Íme, az önelégültség és a megrögzött szokások győzelme a változás és a haladás fölött.
Amikor a pénztárgépeket először bevezették, a gyártóknak komoly nehézséget jelentett
rávenni a kereskedőket, hogy alkalmazzák is azokat – idegrohamot kaptak az új masináktól.
Az áruházi eladók azért idegenkedtek ezektől a berendezésektől, mert ezek azt sugallták, hogy
ők tisztességtelenek, a kis boltosok pedig azért tiltakoztak, mert az új gépek ára, plusz a
kezelésükre fordított idő jövedelmük jelentős hányadát felemésztette.
A változás törvénye azonban ellenállhatatlan és megkerülhetetlen!
Manapság aligha akadna épeszű kereskedő, akinek a boltjában bárkinek pénztárgép nélkül
kellene kezelnie a nyugtákat.
Amikor az Amerikai Jegybank rendszerének működését az Egyesült Államok kongresszusa
kikényszerítette, a bankárok nagy része hangosan tiltakozott. A rendszer gyökeres változást
hozott, és a bankárok, csakúgy mint bárki más, elleneztek minden változást, ami megszokott
üzletmenetüket megzavarná. Az Egyesült Államok Jegybank rendszere a legnagyobb
biztosítékot jelentette a bankok számára, amit valaha is bevezettek, s ha ma azt javasolnák,
hogy töröljék el, a bankárok valószínűleg ugyanolyan lármásan tiltakoznának a változás ellen.
Felbecsülhetetlen jelentőségű a tény, hogy a Teremtő felvértezte az embert az egyetlen olyan
eszközzel, amely által elszakadhatott az állatvilágtól, és spirituális rangra emelkedhetett, ahol
ura lehet saját földi sorsának. Ez az eszköz a változás törvénye. Pusztán lelki beállítottságának
megváltoztatása révén az ember az élet és a megélhetés tetszése szerinti mintáját vázolhatja
fel maga előtt, s e mintát meg is valósíthatja. Ez az egyetlen dolog, ami fölött az ember
visszavonhatatlan, megkérdőjelezhetetlen és kikezdhetetlen ellenőrzést gyakorolhat – olyan
tény ez, amit a Teremtő minden bizonnyal az ember legfontosabb előjogának tekint.
Diktátorok és reménybeli világhódítók jelennek meg és tűnnek el. Mindig el kell tűnniük,
mert a világegyetem átfogó tervébe nem illik bele, hogy az embert leigázzák. Az örök
mintázat azt foglalja magában, hogy minden egyes embernek szabadnak kell lennie, hogy a
saját életét a maga módján élhesse, saját maga gondolatait és cselekedetit irányíthassa, hogy
maga munkálja ki saját földi sorsát.
A bölcselőt, aki hátratekint a múltba, hogy kiderítse, mi fog történni a megszületendő
jövőben, ezért nem zaklatja fel, hogy egy Hitler vagy egy Sztálin egy ideig saját énjének
fényében sütkérezik, és az emberiség szabadságát fenyegeti. Mert ezek az emberek, s az
előttünk járó, fajtájukbeli többiek mind saját túlzásaikban és hiúságukban, s a szabad világ
feletti uralom vágyában lelik pusztulásukat. Ráadásul meglehet, hogy ők, s az emberi
szabadság megfojtására vállalkozó többiek csupán démonok, akiknek szándékaitól
függetlenül az a dolguk, hogy önelégültségéből felébresszék az embert, s utat nyissanak a
változásnak újabb és jobb életmódok számára.
A természet békésen vezeti az embert egyik változástól a másikig, ameddig az ember
együttműködik vele, de forradalmi módszerekhez nyúl, ha az ember fellázad, és semmibe
veszi vagy elutasítja a változás törvényét. Ilyen forradalmi módszer lehet egy szeretett
személy halála vagy egy súlyos betegség is; járhat üzleti kudarccal vagy a munkahely
elvesztésével, ami arra készteti az embert, hogy hivatást váltson és egészen új területen
helyezkedjen el, ahol tágasabb lehetőségekre talál, amelyekről sohasem értesült volna, ha régi
szokásai nem hullanak darabokra.
A természet a szokások rögzülését kényszeríti ki minden, az embernél alacsonyabb szinten
álló élőlényből, s éppennyire határozottan kényszeríti ki a változás törvényét az emberi
szokások esetében. A természet megadja tehát az egyetlen eszközt, ami által az ember az
univerzum átfogó tervében kijelölt szerepével összhangban gyarapodhat és fejlődhet.
Thomas A. Edisont akkor érte az első csapás, amikor a tanára mindössze három hónap után
hazaküldte az általános iskolából, jelezvén szüleinek, hogy ez a gyerek nem alkalmas arra,
hogy oktassák. Soha nem tért vissza az iskolába – mármint a szokványos értelemben vett
iskolába –; önmagát kezdte tanítani a Nagy Pofonok Egyetemén, ahol olyan oktatásban
részesült, hogy ő lett minden idők egyik legnagyobb feltalálója. Mielőtt ezen az egyetemen
lediplomázott volna, egyik állásból a másik után rúgták ki, mígnem a Végzet ujja el nem
vezette egy lényegi változáshoz, ami felkészítette arra, hogy nagy feltalálóvá váljon. A
formális iskoláztatás talán megfosztotta volna őt attól a lehetőségtől, hogy naggyá legyen.
A természet tudja, mit akar azzal, ha valamilyencsapás, testi fájdalom stressz, kudarc vagy
időleges vereség ér valakit utol. Vésd ezt az emlékezetedbe, s vedd hasznát, ha legközelebb
bármiféle csapás ér. S ahelyett, hogy zokogó lázadásban törnél ki vagy reszketnél a
félelemtől, emeld magasra a fejed, nézz körül minden irányban, s keresd meg annak az
egyenértékű jótéteménynek a csíráját, amit minden viszontagság magában hord.
Én magam soha nem rémülök meg az életemben bekövetkező forradalmi változásoktól,
legyenek azok akár szándékosak, akár olyan kellemetlen körülmények által rám
kényszerítettek, amelyeket nem tudok ellenőrizni, mert legalább az e körülményekre adott
reagálásomat irányíthatom. S ezt a jogomat nem azáltal gyakorlom, hogy panaszkodni
kezdek, hanem megkeresem annak az egyenértékű jótéteménynek a csíráját, ami minden
tapasztalatban benne rejlik.
A könyv, amit most olvasol, szó szerint azoknak a negyven esztendőn át tartó szakadatlan, s
időnként drasztikus változásoknak az eredménye, amelyeket életem során véghez kellett
vinnem. Számos változás kényszerű volt; egyik-másik szándékos, de hosszú távon mind
hozzájárult ahhoz, hogy felfedezzem a lelki béke és az anyagi jólét titkát.
Amikor Andrew Carnegie megbízott, alakítsam ki a világ első, az egyéni teljesítményeket
taglaló gyakorlati filozófiával foglalkozó szervezetét, oly kevéssé voltam felkészülve a
feladatra, hogy igazából azt sem tudtam, mit jelent a „filozófia” szó, amíg utána nem néztem
az Idegen Szavak Szótárában.
Ha valaki is belevágott már olyan feladatba, amit a legelejéről kellett elkezdeni, hát én bizony
ott kezdtem! Nem egyszerűen csak változás volt az, amire fel kellett készülöm, hogy Mr.
Carnegie megbízását teljesítsem: ez a feladat gyakorlatilag teljesen újjáépített! Talán ez volt a
szerencse, mert végül is a személyes küzdelmeim nyomás szerzett tudás vezetett el annak a
legfőbb „csodának” a felismeréséhez, aminek bemutatása e könyv központi célja.
Ez a feladat, amely új lelket öntött belém, azt is magában foglalta, hogy a kudarc saját magam
kialakította szokásait a siker saját magam kialakította szokásaivá változtassam át, ami
nagysokára kiegyensúlyozott életet teremtett a számomra, ami felölel mindent, amire vágyom,
s amire a magam választotta életstílushoz szükségem van.
Egyebek között az alábbi változásokat kellett megvalósítanom, hogy életem munkájára
felkészülhessek:
a) Kigyógyulni abból a szokásból, hogy az önbizalom hiánya miatt gyorsan kelljen
érvényesülnöm.
b) Felhagyni azzal a szokással, hogy meghódoljak a hét alapvető szorongás, közöttük a
betegségtől és a testi fájdalomtól való félelem előtt.
c) Kiküszöbölni azt a szokást, hogy az önmagamra kényszerített korlátozások miatt
ragaszkodjak a szegénységhez és a nélkülözéshez.
d) Szakítani azzal a szokással, hogy elhanyagolom saját elmém birtoklását, s azt arra
felhasználni, hogy elérjem vágyaimat.
e) Az alázatos hála szellemében kigyógyítani magam abból a rossz szokásból, hogy
kapcsolatom a szükségtől való szabadsággal mindig kudarcba fulladjon.
f) Felhagyni azzal a szokásommal, hogy előre igyak a medve bőrére. (Összekeverni a
SZÜKSÉGLETEIMET a JOGAIMMAL.)
g) Feladni azt a téves hiedelmet, hogy a BECSÜLETESSÉG és a CÉLKITŰZÉS
KOMOLYSÁGA más önmagában sikerre visz.
h) Feladni azt a téves hiedelmet, hogy TANULTSÁGRA csak a felsőoktatás keretei
között lehet szert tenni.
i) Korrigálni azt a szokásomat, hogy elmulasztom az életvitelemet egy gyakorlatias
költségvetés és időfelhasználás szerint megtervezni.
j) Felhagyni azzal, hogy elmulasztom IDŐM legnagyobb részében életem Legfőbb
Célját követni.
k) Felhagyni a türelmetlenséggel.
l) Korrigálni azt a szokásomat, hogy elmulasztok leltárt készíteni megfoghatatlan
kincseimről, s kifejezni hálámat ezek miatt.
m) Korrigálni azt a szokásomat, hogy igyekszem több anyagi gazdagságot felhalmozni,
mint amennyit jogosan felhasználhatok.
n) Korrigálni azt a hiedelmemet, hogy hasznosabb KAPNI, mint ADNI.
o) Végül, de nem utolsósorban, helyrehozni azt a szokásomat, hogy elmulasztom
elismerésemet kifejezni a Végtelen Intelligencia, valamint azon lehetőség iránt, hogy
kapcsolatba léphetek vele, és bármilyen általam kívánt célra felhasználhatom – a
LEGFŐBB CSODA alkalmazása révén.
Ez persze korántsem teljes listája azoknak a változásoknak, amelyeket gondolkodási és
cselekvési szokásaimban meg kellett valósítanom, de a leglényegesebbek közül valók, amiben
nyilvánvaló, hogy a VÁLTOZÁS TÖRVÉNYE életemben fontos szerephez jutott, s
éppennyire nyilvánvaló, hogy ha ezeket a módosításokat nem vittem volna véghez,
megfosztottam volna magam attól a lehetőségtől, hogy a személyes teljesítmény egy
működőképes filozófiájával álljak a világ elé, ami több elismerést hozott a számomra, mint
amennyit egy ember ebben az életben kívánhat.
Most, hogy életem e bensőséges részleteit ilyen egyenesen eléd tártam, remélem, belátod:
annak az igazságnak az elfogadására akarlak felkészíteni, hogy talán neked is változtatnod
kell egyik-másik szokásodon, mielőtt azt a teljes és kiegyensúlyozott életet élvezhetnéd, amit
a saját stílusod szerint alakítasz ki.
Hogy milyen mértékben kell jelenlegi szokásaidon változtatnod, azt kizárólag te döntheted el,
a listán azonban szerepelnie kell a hét alapvető szorongás kezelésének, ha kiegyensúlyozott
életet akarsz élni, amelyben lelki békére találsz.
S íme a hét alapvető szorongás:
1. Félelem a SZEGÉNYSÉGTŐL.
2. Félelem a BÍRÁLATTÓL.
3. Félelem a BETETSÉGTŐL és a TESTI FÁJDALOMTÓL.
4. A SZERETETT SZEMÉLY ELVESZTÉSE feletti szorongás.
5. A SZABADSÁG ELVESZTÉSE feletti szorongás.
6. Félelem az ÖREGSÉGTŐL.
7. Félelem a HALÁLTÓL.
Az elkövetkező fejezetekben instrukciókat fogsz kapni mind a felsorolt, mint egyéb félelmek
kezelésére, olyan új gondolkodási szokások alkalmazása által, amelyeket ki kell alakítanod a
régi szokások helyett, amelyek e szorongásokat lehetővé tették. Bármilyen egyéb változásra
van is szükséged egy „jól formált” élethez, ez a tény nem változtat azon, hogy a felsorolt hét
alapvető szorongás kezelése elengedhetetlen egy újjáépítési program során.
Meríts bátorságot abból az ígéretből, hogy ezek a korrekciót célzó javaslatok nem tesznek
szükségessé számodra semmi olyan nehézséget vagy cselekedetet, ami ellenőrzési
lehetőségeiden kívül esne. Megvan a maguk ára, de ez az ár nem haladja meg egy ép ember
lehetőségeit.
Napi szokásaink miatt vagyunk ott, ahol vagyunk, s vagyunk azok, amik vagyunk!
Szokásaink egyéni ellenőrzésünk alatt állnak, s bármikor megváltoztathatók, nem kell hozzá
más, csak a változás iránti szándék. Ez a lehetőség az egyetlen olyan előjog, amely felett az
egyén maradéktalan kontrollt gyakorolhat. A szokásokat gondolkodásunk alakította ki, és
gondolkodásunk az egyetlen dolog, ami fölött a Teremtő jóvoltából teljes ellenőrzi joggal
rendelkezünk; s e jognak megfelelően hathatós jutalmak illetnek bennünket, ha azt
gyakoroljuk, és szörnyű büntetések várnak ránk, ha e jog gyakorlását elmulasztjuk.
IV. fejezet
Láthatatlan útmutatóink
Az élet második csodája
A Nyolc Vezérelv
4. A REMÉNY ELVE
5. A HIT ELVE ezek párban működnek.
6. A SZERETET ELVE
7. A KALANDOSSÁG ELVE ezek is párban működnek.
Közeleg az idő, amikor valakinek egy testi betegséggel akadhat dolga, úrrá kell lennie
kisebbrendűségi komplexusán, és fel kell készítenie elméjét valamilyen kívánt célra,
miközben alszik. Ráadásul elképzelhető, hogy valaki bármilyen nyelv birtokába juthat, vagy
megtanulhat bármilyen tantárgyat alvás közben.
E látszólag fantasztikus teljesítmények elérhetők egy speciális magnetofon segítségével,
amely alvás közben tizenöt percenként visszajátszik bizonyos tudományos alapon
megszerkesztett hangfelvételeket bármilyen tárggyal kapcsolatban, bármilyen kívánt célból. A
berendezés akkor működik tökéletesen, ha egy óraszerkezettel is el van látva, amely akkor
indítja el a magnót, amikor az illető álomba merült.
Az alvás közben végzett kezelés célja a következő: Amikor az ember ébren van, elméjének
tudatos tartománya őrt áll annál az ajtónál, amelyen át a tudatalatti elérhető, s azonnal módosít
vagy elutasít minden befolyást vagy utasítást, amit az illető a tudatalattihoz próbál eljuttatni. A
tudatos elme – nem csekély erővel felruházott cinikus alak. Sokkal könnyebben befolyásolja a
szorongás, a babona és a kétely, mint a pozitív hatások. Emiatt aztán minden olyan utasítás,
amit valaki a tudatalattinak szán, könnyebben átadható, amikor a tudatos elme alszik, és
szolgálaton kívül van.
A „másik én” csupán a tudat alatti elmén keresztül érhető el, s ez az ellenállhatatlan létező,
amely mindenkiben jelen van, titokzatos erők hordozója, s ugyanazon a talajon áll, mint
láthatatlan útmutatóink.
V. fejezet
A fájdalom egyetemes nyelve
Az élet harmadik csodája
Vedd fel ezt a pozitív lelki beállítottságot a testi kórfolyamatok iránt, és figyeld meg, lelki
beállítottságod milyen jó szolgálatot tehet a betegség okainak kiküszöbölésében. Ekkor fel
fogod ismerni, hogy a testi fájdalom és a betegség valójában áldás, s ezek nélkül az ember
nem tudna túl hosszan élni.
A fájdalom egyetemes nyelvével együtt a természet találékonyan a rendelkezésünkre
bocsátotta a fájdalom elviselésének eszközeit, s kiegészítésül, ha ezek tűréshatárait elérnénk,
az öntudatlanság lehetőségét. Amikor a fájdalom eléri az elviselhetőség emberi határait, az
ember egyszerűen elalszik, öntudatlanságba hull.
A fájdalomnak két formája van. Az egyik fizikai jellegű; a másik lelki természetű, s csupán az
elmében létezik. A legtöbb fizikai fájdalmat nagyban felerősíti a rá reagáló lelki válasz. A
fogorvosnál például a fájdalomnak megközelítőleg tíz százaléka fizikai, és kilencven
százaléka lelki természetű. A gyötrelem nagy része a félelemből származik, mielőtt még
beülne az illető a fogorvosi székbe. A modern fogászati technikák majdnem teljesen kiiktatják
a fogászati beavatkozásokból származó tényleges testi fájdalmat – a modern lélektan pedig,
amint a következő fejezetben látni fogjuk, mindenestől felszámolta a lelki eredetű fájdalmat.
A testi fájdalom feletti uralom a legnagyobb kihívás azok számára, akik lelki békére akarnak
szert tenni az önfegyelem révén. Példátlan lehetőséget biztosít arra, hogy valaki
maradéktalanul bi8rtokba vegye saját elméjét, s kizárólag ezt kell elérnie, ha azt akarja, hogy
számára az élet kifizetődő legyen.
Légy ura az étvágyadnak a következő fejezetben olvasható módszer nyomán – gyakorolj
teljes ellenőrzést a gyomrod felett –, és a testi fájdalomtól való rettegés kezelése egyáltalán
nem lesz nehéz.
Az amerikai indiánok mindig is úgy éltek, hogy nem féltek a testi fájdalomtól. Eredetileg,
mielőtt a fehér emberek meggyengítették és megrontották volna az indiánokat, valahányszor
megsebesültek, továbbra is tevékenyek maradta, s végezték napi teendőiket, mintha mi sem
történt volna. Az indiánok nyomán ma már számos sebész azt javasolja bizonyos fajta
műtéteken átesett pácienseinek, hogy az operáció után mielőbb térjenek vissza megszokott
életmódjukhoz. A sebész felismerte, ahogy valószínűleg az indiánok is, hogy a természet
gyönyörűen elvégzi a gyógyítás munkáját, ha az ember megbízik benne, és értelmesen
együttműködik vele.
A déli hegyvidékeken vannak asszonyok, akik az egyik nap megszülik gyermeküket, s
másnap már visszatérnek a házimunkához, vagy akár a földekre mennek dolgozni. Nem
csapnak nagyobb hűhót a gyermekszülés, mint más nők egy fejfájás vagy egy megfázás körül;
és nem ismerik a testi fájdalomtól való félelmet!
Csatákban – háborúk idején – korántsem szokatlan, hogy a férfiak tovább harcolnak, miután
súlyosan megsebesültek, és gyakran semmiféle fájdalmat nem éreznek addig, amíg a csata be
nem fejeződött. A csata hevében a katona elméjét annyira betölti pillanatnyi teendője, hogy
felülemelkedik a testi fájdalom miatti félelmén; ezért tehát fájdalmat sem érez, amíg érzelmei
a megszokott szintre le nem csendesednek.
Az imént felsorolt jól ismert tények nyilvánvalóvá teszik, hogy a természet egy olyan
csodálatos mechanizmussal látott el bennünket, amely által testi és lelki fájdalmainkon felül
tudunk emelkedni, s éppúgy kezelni tudjuk a félelem minden formáját, mint ahogy le tudunk
győzni mindenfajta szomorúságot és kudarcélményt is. A pontos szabályt, amellyel mindez
megvalósítható, abban a fejezetben fogom ismertetni, amely leírja, miként készítsük fel
elménket egy fogászati beavatkozásra.
Abban a negyven felejthetetlen évben, amikor a Siker Tudományának megszervezésével és
oktatásával kapcsolatban szerezhettem tapasztalatokat, jóformán mindenfajta ismert emberi
problémával, s a legkülönbözőbb emberekkel kerülhettem közeli kapcsolatba. E bensőséges
kapcsolatokból származó egyik legmélyebb tapasztalatom az a tény volt, hogy a
legsikeresebb, a valóban nagy emberek, azok, akik vezető szerepre tettek szert a saját
területükön, mind a testi, mind a lelki fájdalomtól való félelmeiket uralni tudták. Megfordítva,
arra kellett rájönnöm, hogy a kudarcot kudarcra halmozó emberek és a naplopók mind-mind a
testi és a lelki fájdalomtól való rettegés áldozatai, s ebben gyakran egészen a babonaság
szintjéig eljutnak.
Ebből a tényállításból nyilvánvaló, hogy közvetlen és jelentős összefüggés van egyfelől a testi
és lelki fájdalomtól való félelem feletti uralom, másfelől az ember hivatásában elért személyes
sikerek teljesítményei között. Az összefüggés lényege pedig a következő: A testi és lelki
fájdalom feletti uralom határozott jele annak, hogy valaki teljes mértékben gondját viseli saját
elméjének, s ez az egyetlen dolog, ami felett a Teremtő az embernek teljes ellenőrzési jogot
biztosított.
A siker és kudarc okainak kutatása során számos tanulócsoportot vezettem, amelyekre
jóformán bármilyen tevékenységi területen dolgozó férfiak és nők beiratkoztak. Az általam
ismert egyik legfigyelemreméltóbb személy egy özvegyasszony volt, egyik washingtoni
osztályom tagja. Férjét az első világháború alatt veszítette el. Röviddel ezután megbetegedett,
és egy jelentősebb műtéten esett át. Az első műtét nem bizonyult sikeresnek, s azt két további
operáció követte. Betegségének költségei szükségessé tették, hogy szerény lakását eladja. Így
hát, amikor az utolsó műtét után elhagyta a kórházat, nem volt hol laknia. Volt két fia, akik
házasok voltak, de a feleségek egyike sem járult hozzá, hogy akár csak ideiglenesen is az
otthonukban lakjon. Volt egy fivére és egy nővére, de egyikük sem törődött vele, amikor
betegségéből lábadozott.
Végül a templom lelkésze, ahová korábban járt, segített egy szomszédot találni, aki
ideiglenesen otthont adott neki. Itt találkoztam első ízben ezzel a figyelemreméltó hölggyel,
amikor meghívtak abban a reményben, hogy talán segíthetek neki talpra állni. Részemről ez
persze csak karitatív vállalkozás volt, s nem állt szándékomban semmilyen árat kérni a
szolgálataimért. Viszont életem egyik nagy meglepetésében volt részem, amikor azt mondtam
a hölgynek, szeretném, ha a tanítványommá válna, és nem kell semmilyen tandíjat fizetnie.
Úgy vélem, az ajánlatomra adott válasza elsőrangú volt, s megérdemli, hogy szó szerint
idézzem: „Nagyon kedves öntől – kezdte – de én mindig úgy gondoltam, hogy ilyesmi nem
létezik: valamit semmiért.
Ön szakember, és azzal keresi a kenyerét, hogy megtanít másokat megfelelőképpen élni. Ezért
csak akkor lépek be az osztályába és akkor vetem alá magam az irányításának, ha világossá
tesszük, hogy ennek utólag meg kell fizetnem az árát.
Igaz, hogy mind fizikai fájdalomban, mind pedig lelki gyötrelemben részem volt, de nem
adtam fel a harcot; nem is mentem tönkre ezekben a megpróbáltatásokban. Jelenleg nincsenek
anyagi eszközeim, de birtokában vagyok minden szellemi képességemnek, és az a
szándékom, hogy használom is ezeket a képességeket, ha az Úr is megengedi, hogy
megszabaduljak a nélkülözéstől és mindenféle egyéb félelemtől.
Elvesztettem a férjemet, de ez sok ezer asszonnyal megtörtént, és én sem vagyok különb
náluk.
A gyermekeim, a fivérem és a nővérem elhárították, hogy segítségemre legyenek, amikor a
legnagyobb szükségem volt rá, de elutasításuk nagyobb sebet ejtett rajtuk, mint rajtam, hiszen
megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy könyörületesek legyenek egy kiszolgáltatott
ember iránt, s ugyanakkor lehetővé tette, hogy megőrizzem a függetlenségemet azzal, hogy a
saját eszemet használom.
Nem bánkódom az engem ért szenvedések miatt, mert ezekből olyan erkölcsi erőt
meríthettem, ami a jövőben szabaddá tehet.
És – folytatta – nem neheztelek a családomra, amiért nem siettek a segítségemre, mert a
közönyük megadta számomra azt a csodálatos lehetőséget, hogy teljesítsem az Úr parancsát:
…BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK
AZOKNAK, AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK.
A csapások közepette, amelyeken keresztülmentem, rátaláltam az egyenértékű jótétemény
csírájára. Ez nem egyéb, mint saját lelkem erőinek felfedezése, s azoknak az eszközöknek a
felismerése, amelyek által ez az erő felülkerekedhet a bánaton és a szenvedéseken.
A viszontagságaimból merített leggyönyörűbb jótétemény azonban az a felfedezés, hogy a
szenvedés – mind a fizikai fájdalom, mind pedig a lelki gyötrelem – abba a kedvező helyzetbe
hozza az embert, hogy bátran az Úrhoz fordulhat.
Mielőtt a férjemet megölték, csak egy egyháznak voltam a tagja!
Amióta viszontagságokat kellett kiállnom, anélkül, hogy összeroppantam volna alattuk,
kereszténnyé lettem, s most MEGÉLEM A VALLÁSOMAT, S NEM CSUPÁN
ELFOGADOM, MINT OLYASVALAMIT, AMIBEN HINNI LEHET.
Saját legyőzhetetlen lelkemet igazából a legnagyobb szenvedések óráiban fedeztem fel! Így
ház bizonyára érti, miért nem neheztelek rokonaimra – az ő közönyük minden egyébnél
inkább ráébresztett saját lelkem erőire.
Magamat nem sajnálom, de nagyon szánom hozzátartozóimat, mert nem éltek azzal a
csodálatos lehetőséggel, hogy felismerjék saját lelki nagyságukat, amikor irgalmat
gyakorolhattak volna olyasvalaki iránt, aki ezt elvárta tőlük.”
Ez a nő tehát belépett az osztályomba, elsajátította a Siker Tudományát, majd később az
Egyesült Államok elnöke a legmagasabb pozícióra jelölte ki, amit nő addig valaha is betöltött.
Később egy osztályt szervezett a kormány női alkalmazottiból, ahol megtanította őket saját
elméjük felfedezésére, a Siker Tudományának filozófiáját használva vezérfonalként, amiben
benne foglaltatik mindaz, ami önmagunk meghatározásáról ismeretes.
Valóban, szükség volt még valamire, túl három nagy műtéten, férjének elvesztésén, az anyagi
összeomláson és rokonai elutasító magatartásán a nélkülözések idején, ami lelket öntött ebbe
a bátor asszonyba, aki a testi és lelki viszontagságok ellenére megtalálta az ösvényt minden
erők forrásához.
Rátalált a gyötrelmeiből származó „egyenértékű jótétemény csírájára”, pusztán azáltal, hogy
pozitív lelki beállítottságot alakított ki irántuk! Felfedezte, hogyan lehet a kedvezőtlen
körülményeket jótéteménnyé átalakítani – ez pedig minden embernek jogában áll.
A fizikai vagy lelki fájdalom a csalódás, a kudarcélmény és a szomorúság okozta szenvedés
az a közeg, amely által valaki naggyá lesz, vagy kudarcot kudarcra halmoz. Hogy e kétféle
lehetőség közül melyiket teszi valaki magáévá, annak az egyedüli meghatározó tényezője az
irántuk kialakított lelki beállítottság. Az egyik ember számára ezek akadályok lehetnek.
Másvalaki számára, mint amilyen az özvegy, akinek a történetét imént olvastad, lépcsőfokok
az élet egy magasabb síkja felé, ahonnan nézve az egész élet újszerű megvilágításba kerül.
Az özvegy története nem volna teljes, ha nem idézném itt legkedvesebb imáját:
„Uram, nem kívánom az anyagi javak túlzott bőségét, csupán azokat a dolgokat, amelyekre
szükségem van. S nem kívánom a szomorúság és fájdalom enyhülését sem, csupán azt mutasd
meg, hogyan elehet ezeket bölcsességgé változtatni, amely által földi életem átfogó tervéhez
és céljához igazodhatok. Nem kívánok olyan kedvezményt, ami ne volna elérhető minden
ember számára. Ha bárki más megbántana, csupán azt kérem, legyen erőm megbocsátani, s
hogy nekik alkalmuk legyen a megbánásra. Végül olyan útmutatást kívánok csupán, hogy
életemben minden körülmények között jóindulattal és megértéssel tudjak reagálni.”
Az emberi viselkedés tanulmányozásának szentelt negyven évem alatt számtalanszor
figyelhettem meg olyan férfiakat és nőket, akik spirituális javaikat a testi és lelki fájdalomnak
köszönhették.
A legnagyszerűbb asszon, akit valaha ismertem, a mostohaanyám volt, aki idősebb korának
nagy részében a köszvény szinte elviselhetetlen fájdalmaitól szenvedett. Ennek ellenére
hozzáfogott egy vállalkozáshoz, ami már eddig is sokmillió embernek vált hasznára, és
ismeretlen milliók javát fogja szolgálni a jövőben is, akik közül sokan még meg sem
születtek. Ő kezdeményezte korai képzésemet, amely végül ahhoz vezetett, hogy Andrew
Carnegie megbízott, alakítsam ki a világ első, az egyéni teljesítményekkel foglalkozó
gyakorlati filozófiáját.
Ha a mostohaanyám nem élt volna tolószékben, senki meg nem mondta volna, hogy állandó
testi fájdalmak gyötrik. Hangja mindig kedves volt, és beszélgetéseit mindig egyfajta pozitív
gondolkodás vezérelte. Sohasem panaszkodott, és mindig volt egy bátorító szava azokhoz,
akik a közelében éltek. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki ismerte és tudta, mennyire
úrrá tud lenni testi fájdalmain, kifejezetten szégyenkezett, ha félt a fogászati kezeléstől vagy
egy műtéttől. A mostohaanyám fizikai fájdalom iránti lelki beállítottsága volt a
leglényegesebb tényező, ami nagy emberré tette, akit mindenki szeretett, aki ismerte, és akit
mélységes önfegyelme miatt sokan irigyeltek.
Ismét azt látjuk tehát, hogy az ember fizikai szenvedés iránti lelki beállítottsága az a
meghatározó tényező, amely által vagy a fájdalom veszi át az uralmat, vagy pedig olyasmivé
alakítható át, ami hasznos szolgálatot tesz. A mostohaanyám, ahelyett, hogy saját testi
fájdalmán töprengett s amiatt panaszkodott volna, arra hangolta lelkét, hogy másoknak -
különösen családunk tagjainak – segítségére legyen; s így a fájdalom hatásait a minimumra
csökkentette. Ez hasznos tanács lehet azoknak, akik megengedik maguknak, hogy folyton a
saját bajaikkal foglalkozzanak.
S hasznos lehet azok számára is, akik olyan problémákkal küszködnek, amelyekre
véleményük szerint nincs megoldás; meggyőzheti őket, hogy az ilyen problémákat akkor lehet
a legjobban megoldani, ha körülnéznek, és találnak valakit, aki hasonló vagy még nagyobb
problémával küzd, és segítenek neki az ő problémája megoldásában. A negatív hozzáállás így
lehull az emberről, és kedvező hozzáállássá alakul át, amely mások javát szolgálja; ezer az
egyhez a valószínűsége, hogy miközben a másik ember problémája megoldódik, az illető a
sajátjára is megoldást talál.
A kedvező hozzáállás olyan ellenállhatatlan erő, melyet az ember jóformán bármilyen kívánt
célra ráirányíthat, természetesen a lelki és a testi fájdalomra is. Ismét emlékeztetlek: a pozitív
hozzáállás egyike az Élet Tizenkét Nagy Kincsének.
A következő fejezetben világosan le fogom írni a kedvező hozzáállás fenntartásának
módszerét. Sajátítsd el ezt a formulát, tanuld meg alkalmazni, és nem fogsz félni sem a testi,
sem a lelki fájdalomtól. Ami azt illeti, nem fogsz többé félni semmitől. Nem kell többé
foglalkozásodat vagy életed bármely egyéb tartományát illetően a középszerűség szintjén
maradnod a magadra kényszerített korlátozások miatt. Nem szorulsz többé senki segítségére,
inkább te leszel abban a helyzetben, hogy sokaknak segíts.
Az emberek többsége egész életére börtönbe zárja magát, annak ellenére, hogy náluk van
börtönük kulcsa, csak éppen nem tudnak erről. A börtön az önmaguk által saját elméjükre
kényszerített korlátozásokból áll, vagy abból, hogy másokat engednek elméjükre bilincseket
helyezni. A kulcs pedig az az erő, amelyet a Teremtő mindenkinek megadott elméjének
maradéktalan birtoklására, s arra, hogy minden problémát megoldjon, és minden vágyott célt
elérjen.
Akik élnek ezzel az eltörölhetetlen előjoggal, és saját elméjüket maradéktalanul birtokba
veszik, soha nem félnek semmitől, nem korlátozzák magukat céljaik elérésében, s
könnyűszerrel magukhoz vonzanak mindent, ami az egyéni sikerhez szükséges.
Emlékezz: valahányszor a félelem dögmadarát körözni látod, van valami, ami alszik, és fel
kell ébreszteni, vagy ami halott, és el kell temetni. Az élet egyik legérdekesebb furcsasága,
hogy nem az iskolai oktatás, és nem is az elme csillogása az egyéni siker legfőbb oka, hanem
a félelem hiánya.
A félelem – bármelyik formáját tekintjük is – nem csupán a hivatás kudarcait előidéző
elsődleges akadály, de annak is a legfőbb oka, hogy az imák többsége miért vezet kedvezőtlen
eredményekhez. A félelem ellentéte a Hit, s a hit uralja mindazt, amit az ember el szeretne
kerülni, s eszköze mindazon dolgok elérésének, amire vágyik.
Csak az teszi lehetővé az egyén számára, hogy a testi betegségektől való félelmén
felülemelkedjen, ha belegondol, hogy van egy elméje, amely mentes minden korlátozástól –
kivéve azokat, amelyekkel ő maga kötötte gúzsba.
Nemrégiben a fogász, aki a műfogsoromat elkészítette, elmesélte egy másik páciensének,
miként mentem át azon a kezelésen, ahol minden fogamat kihúzta, anélkül hogy fájdalmat
vagy bármiféle kényelmetlenséget éreztem volna. A páciens egy pap volt, mégis kétségének
adott hangot, hogy ilyesmit bárki is megtehet. Kíváncsi vagyok, milyen pap is lehet. A papok
többsége tudja, hogy a lelki erő mentes a korlátoktól, ha áthatja a Hit. S minden orvos és
fogász tudja, hogy a félelem több fájdalmat okoz az embernek, mint az általa elszenvedett
testi betegség.
Azt gyanítom, az orvosok és a fogászok örülni fognak e könyv megjelenésének, amely
megtanít felkészíteni lelkünket a fogászati és műtéti beavatkozásokra, hogy a beteg meg
tudjon szabadulni félelmeitől, örülni fognak a könyvnek, mert könnyít azoknak az orvosoknak
és fogászoknak a terhein, akiknek páciensei követik a benne foglalt tanácsokat, s ugyanakkor
a betegeket is tehermentesíti a félelem miatt átélt szenvedésektől.
Jóllehet igaz, hogy a fájdalom az elv, amelyen a természet a Föld minden teremtményét
megszólítja, igaz az is, hogy ez a nyelv zseniális lelemény, amely biztosítja, hogy az egyén
elfogadja a fájdalom útmutatásait anélkül, hogy összeroppanna alattuk. Amikor a testi
fájdalom meghaladja a mértéket, amelyet az egyén el tud viselni, egyszerűen álomba merül,
ami ismét azt bizonyítja, hogy a természet minden dolgot egyensúlyban tart, és soha nem
engedi, hogy valaki bármilyen fájdalomtól vagy kényelmetlenségtől szenvedjen, anélkül, hogy
a gyógyítás eszközeit rendelkezésre bocsátaná.
A természetnek, mint kezdeményezőnek az ismeretében, az orvosok a szülési fájdalmakat egy
úgynevezett „szülési érzéstelenítés” módszerével szüntették meg, amitől a páciens félig
tudatos állapotba kerül. A szülési érzéstelenítés előidézhető bőr alá fecskendezett enyhe
injekciókkal, vagy szuggesztív terápiával (részleges hipnózissal).
A hipnózis alkalmazásával a tudatos elme egy időre kiküszöbölhető, s az orvos a tudatalatti
közvetítésével adhat utasításokat páciensének. Ilyen típusú kezelés során a tudatalattinak
bármilyen utasítás adható, hogy az egyén le tudja győzni a testi fájdalmat, vagy bármilyen
egyéb lelkiállapotot, amely stresszt idézne elő, minden fajta félelmet is beleértve.
A hipnózis a természet egy további szellemes biztosítéka, amely által védelmet nyújt az egyén
számára a lelki és testi fájdalom ellen, s egyben olyan eszköz, melynek révén az egyén
felkészítheti elméjét a kívánt célok elérésére – például arra, hogy a szegénységet anyagi
jóléttel váltsa fel.
Az önszuggesztiót (vagy önhipnózist) minden ember minden időben szakadatlanul használja,
akár felismeri ezt a tényt, akár nem, s eben az a szomorú, hogy az emberek többsége ezt a
hathatós fortélyt negatív módon alkalmazza, ami így szegénységhez, betegséghez,
boldogtalansághoz, félelemhez és az önkorlátozás legkülönbözőbb formáihoz vezet. Az
önszuggesztiónak ez a kedvezőtlen alkalmazása olyankor megy végbe, ha az egyén hagyja,
hogy félelmek és aggodalmak gyötörjék, amelyek elméjét azokhoz a körülményekhez és
dolgokhoz láncolják, amelyekre egyáltalán nem vágyik.
Az önszuggesztió pozitív alkalmazásait, amikor valaki az általa vágyott körülményekhez és
dolgokhoz rögzíti elméjét, az elkövetkező fejezetekben fogom részletesen leírni. A módszer,
amelynek révén ez a cél elérhető, mindig az illető közvetlen ellenőrzése alatt áll.
Amikor az önszuggesztiót két vagy több ember alkalmazza, akik tökéletes összhangban
együttműködnek valamilyen meghatározott cél érdekében, mint például férj és feleség nemi
aktus közben, az eredmény gyakran a csodával határos.
E fejezetek olvasásában előrehaladva előfordulnak majd olyan lényeges erők, amelyek
számodra hozzáférhetők és használhatók, amelyeket a javadra fordíthatsz, s amelyekkel a
szerző szeretne részletesen megismertetni. Néhány ezek közül:
1. Önszuggesztió: az a módszer, amely által valaki utasításokkal láthatja el tudat alatti
elméjét bármely kívánt cél érdekében, érzelmileg felébresztve vágyait, s azokat – a
későbbi fejezetekben megadott eljárás szerint – részletesen elismételve.
2. Transzmutáció: egy forma, egy anyag vagy egy gondolat valami mássá való
átváltoztatásának aktusa – például a félelem, boldogtalanság és szegénység
gondolatainak átkapcsolása az elmében a jólét, a boldogság és a siker gondolataira. A
trnaszmutáció egy erőteljes formája tapasztalható olyankor, amikor valaki a
legkülönfélébb kellemetlen körülmények között „az egyenértékű jótétemény csíráját”
keresi, s elméjét e csíra felnevelésére összpontosítja, nem pedig az eredeti helyzeten
tépelődik.
3. A Mesterelme: két vagy több elme tökéletes összhangban való együttműködése
bizonyos meghatározott célok elérése érdekében. A Mesterelme jegyében a
legmélyebb szövetség az, ami férj és feleség között kialakul.
4. Önhipnózis: a hipnózis a természet egy szellemes fogása, amely által valaki
felkészítheti elméjét bármely kívánt cél érdekében. Olyan eszköz, amely révén
lelkünket birtokba vesszük, és pozitív vagy negatív célok felé vezéreljük. Lelkünk
irányítása az egyetlen dolog, amely felett a Teremtő maradéktalan ellenőrzési joggal
ruházott fel, s az önszuggesztió vagy önhipnózis azok az eszközök, amelyek által ez az
előjog átokká vagy áldássá tehető, elsajátításuk és alkalmazásuk módjától függően. Az
önhipnózis az egyik legfontosabb technika, amelynek segítségével a szerző emberek
millióinak elméjét készítette fel az anyagi fellendülésre és a lelki békére.
5. Tudatalatti: az elme tudat alatti tartománya az agyvelő egy olyan részterülete, amely
hatodik érzékként, vagy a Végtelen Intelligenciához vezető átjáróként szolgál. Ez a
kapu megnyitható és korlátlanul használható bármely kívánt cél érdekében, az
elkövetkező fejezetekben ismertetendő módszer segítségével. Ez az a kapu, amelynél
az imákat el kell mondani. És soha ne feledkezz meg arról a tényről, hogy ezen a
kapun át (amelyet sokan hanyagul nyitva felejtenek) áramlanak be az ember elméjébe
a mások által szélnek eresztett kedvezőtlen gondolatok, amelyek kudarcokat,
aggodalmakat, vereségeket, és mind lelki, mind pedig testi kórságokat okoznak.
A tudat alatti elmében működő hatodik érzék a gondolati hullámoknak mind adóállomása,
mind pedig vevőkészüléke, s az egyén felelőssége, hogy megoltalmazza magát azoktól a más
emberektől származó kedvezőtlen gondolatoktól, amelyeket ez a vevőkészülék állandóan
begyűjt, s az is, hogy másokat megkíméljen attól, hogy ez az adóállomás kedvezőtlen
gondolatokat sugározzon feléjük.
Az egyetlen biztonságos megoldás az ember saját jólétének és mások megóvásának
előmozdítására, ha valaki gondoskodik arról, hogy elméje szorgalmasan küldje a kedvező
gondolatokat, hogy a kedvezőtlen gondolatok sugárzására ne maradjon idő. Ugyanis
bármilyen gondolatokat küld is az ember a külvilág számára, azok megsokszorozva jutnak
vissza akár áldásként, akár átokként, az olyan biztos, mint hogy a nappalra éj következik.
Egy nagy filozófus fogalmazta meg igen tömören ezt a mély igazságot, amikor megjegyezte:
„Bármit teszel is a másik emberrel, amikor egy gondolatot kibocsátasz, azt önmagaddal
teszed.” Ennélfogva a legjobb módszer önmagad megóvására a mások által kibocsátott
kedvezőtlen gondolatok beáramlása ellen, ha elméd adóállomása olyan szorgalmasan
sugározza a kedvező gondolatokat, hogy a kedvezőtlen gondolatok befogadására egyszerűen
ne maradjon idő. Ez a módszer verhetetlen; praktikus, és az egyén ellenőrzése alatt áll.
A mások által kibocsátott kedvezőtlen gondolatok a hatodik érzéken keresztül bejuthatnak az
ember elméjébe, de rögvest pozitív gondolatokká alakíthatók át, és önszuggesztió révén
kívánt körülmények és dolgok elérésére vonatkoztathatók. A gondolatok transzmutációjának
ez a legjótékonyabb formája, amely révén lelkünket teljességgel birtokba vehetjük.
Ne rettenj meg az „önszuggesztió” és „önhipnózis” kifejezésektől – könnyen megértheted
őket. Az igazság az, hogy ezeket az elveket szakadatlanul alkalmazod, akár tudsz róla, akár
nem. Ahelyett tehát, hogy kártékony célok érdekében vakon használnád, jobb ha elfogadod, és
kívánt célok érdekében tudatosan alkalmazod őket.
Ebben az elvben, amely oly sok embert kudarcba és vereségbe sodor, benne rejlik a győzelem
és a siker lehetősége is, ha az elvet valaki megérti, és céltudatosan alkalmazza.
VI. fejezet
Gyarapodás a küzdelem által
Az élet negyedik csodája
A KÜZDELEM SZÜKSÉGESSÉGE azon ravasz fortélyok egyike, amely által a természet
rákényszeríti az embereket, hogy az ellenállás által kibontakozzanak, fejlődjenek, előrébb
jussanak és erősödjenek. A küzdelem megpróbáltatás is lehet, és csodálatos élmény is, amely
miatt az egyén hálás lehet, hogy legyőzi küzdelmének okait.
Az élet a születéstől a halálig a szó szoros értelmében küzdelmek egyre gyarapodó
sokaságából áll, amelyeket az egyes ember el nem kerülhet.
A tudatlanság meghaladásához küzdelemre van szükség. A tanulás örökös küzdelemből áll, és
minden egyes nap tanévzáró, mivel a tanulás összegződik. Egész életre szóló feladat.
Az anyagi javak felhalmozása is temérdek küzdelmet követel; olyannyira, hogy sok ember
már fiatal korában ténylegesen belepusztul a szorongásba és önmaga hajszolásába, hogy több
pénzre tegyen szert, mint amennyire szüksége van.
A testi egészség fenntartása is állandó küzdelmet követel az egészséget fenyegető sokféle
ellenséggel szemben; s ne feledjük a küzdelmet az élelemért és a lakhelyért, küzdelmet a
megélhetésért, küzdelmet egy állás megtartásáért, küzdelmet a szakmai elismerésért,
küzdelmet azért, hogy egy vállalkozás csődbe ne menjen.
Bármerre tekintsünk is, azt találjuk, hogy a hétköznapi életben alig találhatók olyan
körülmények, amelyek közepette az egyénnek ne kellene a fennmaradásért küzdenie.
Fel kell ismernünk, hogy a küzdelemnek ez az egyetemes szükségszerűsége meghatározott és
hasznos céllal kell bírjon. E cél nem egyéb, mint arra késztetni az egyént, hogy élesítse eszét,
felébredjen benne a lelkesedés, tovább építse Hitét, fejlessze akaraterejét, kibontakoztassa
képzelőerejét, hogy új eszmékhez és fogalmakhoz jusson, s ezáltal betöltse azt az ismeretlen
küldetést, amelyre született.
A küzdelem megóvja az embert attól, hogy önmagától és tunyaságától eltelve térjen
nyugovóra, előre és fölfelé hajtja, hogy betöltse élethivatását, s így kivegye a maga részét –
bármi legyen is az – a Földön élő emberiség Egyetemes Céljának megvalósításában.
Mint a testi, mind a lelki erő küzdelem eredménye!
„Tedd a dolgod – mondja Emerson – és erőd birtokában leszel.”
Nézz szembe a küzdelemmel, sajátítsd el – mondja a természet – és tiéd lesz mindaz az erő és
bölcsesség, ami szükségleteidhez kell.
Ha azt kívánod, hogy erős karod legyen – így a természet – használd rendszeresen a
kalapácsot, s izmaid hamarosan acélköteghez lesznek hasonlók. Ha nem akarod, hogy erős
legyen a kezed – folytatja a természet – fáslizd be, vond ki a használatból, és ereje el fog
sorvadni.
A sorvadás és a halál az élet minden formájában a semmittevésből fakad! A tétlenség az egyik
olyan dolog, amit a természet semmiképp nem tűr. A küzdelem szükségessége és a Változás
Törvénye révén a természet a világon mindent mozgásban tart. Nincs semmi – az anyagot
alkotó elektronokról és protonoktól egészen a világűrben úszó csillagokig és bolygókig
bezárólag- ami egyetlen pillanatra is nyugalomban maradna.
A természet jelmondata: légy mozgásban, vagy pusztulj! Nincs középút, nincs
kompromisszum, és nincs kivétel.
S ha kételkednél abban, hogy a természet szándéka szerint minden egyén vagy küzd, vagy
elpusztul, figyeld meg, mi történik azzal, aki megcsinálja a szerencséjét, s ezután
„nyugalomba vonul” – feladja a harcot, mert a továbbiakban már nem látja szükségesnek.
Nem azok a legerősebb fák, amelyek a biztonságosan védett erdőkben nőnek, hanem azok,
amelyek a szabadban állnak, ahol állandóan küzdeniük kell a széllel és a többi elemekkel.
A nagyapán szekérkészítő volt. Amikor a földjén fát vágott a szekértestekhez, mindig
meghagyott néhány tölgyet a nyílt terepen, ahol szívósság tették őket az időjárás
viszontagságai. Ezeket később kivágta, s belőlük lettek a „cimborák” a szekér kerekeinek
kialakításakor – ív alakban meghajlított gerendák, amelyek nem törnek el a folyamat során.
Úgy találta, hogy az erdő védelmében felnövekedett fákból nem jut olyan gerendákhoz,
amelyek erre a célra megfelelnének. Az túl lágy és törékeny, mert nem kellett annyit harcolnia
– ugyanezért tapasztalható, hogy egyes emberek túl „lágyak”, és nincsenek felkészülve arra,
hogy megküzdjenek az élet viszontagságaival.
A legtöbb ember úgy éli le életét, hogy minden körülmények között a legkisebb ellenállás
irányában halad, ha választásra adódik alkalma. Nem veszi észre, hogy a legkisebb ellenállást
követve minden folyó – és jónéhány ember is – girbe-gurba lesz!
A küzdelem legtöbb fajtája némi fájdalommal is jár, de a természet a gyakorlati
tapasztalatokból származó erő formájában kárpótolja az egyént az elszenvedett fájdalomért.
A Siker Tudományának megszervezése közben tettem azt a felfedezést, hogy a legsikeresebb
vezetők minden hivatásban, minden szakmában és az élet minden egyéb területén szinte
teljesen egyenes arányban attól függően jutottak vezető szerephez, hogy mennyire voltak
hajlandók megküzdeni ezért a vezető szerepért.
Mélységes érdeklődéssel vettem tudomásul, hogy a kőkorszaktól a mai civilizáció koráig
nagy válságok idején senki nem vált vezetővé, akit a szükséges küzdelem szigorúan próbára
ne tett volna.
A civilizáció történetének áttekintése a barlanglakótól a mai emberig egyértelműen arra utal,
hogy e civilizáció a szüntelen küzdelem terméke. S mégis, a küzdelem a Teremtő egyik
fortélya, aminek segítségével rábírja az egyént, hogy reagáljon a Változás Törvényére, hogy
az univerzum átfogó terve kiteljesedjen.
Amikor valaki belenyugszik egy olyan lelkiállapotba, hogy elfogadja a kormányzat
adományait, ahelyett, hogy szükségleteit személyes kezdeményezései révén fedezné, ez az
ember már megindult a hanyatlás és a spirituális vakság útján. Amikor valamely nemzet
tagjainak többsége feladja jogát, hogy küzdelmei révén kitapossa a saját útját, a történelem
világos tanúsága szerint az a nemzet már a romlás örvényébe került, s menthetetlenül ki fog
halni.
Ha valaki nem csupán hajlandó közpénzen élni, de egyenesen megköveteli, hogy abból őt
fenntartsák, az lelkileg már halott. A test még jár-kel, de csupán üres héj, s már csak a
temetésre vár. Ez persze csupán azokra az ép emberekre vonatkozik, akik azért léptek ki a
küzdelemből, mert túl közömbösek vagy túl lusták voltak ahhoz, hogy a Változás
Törvényével és a küzdelem késztetésével összhangban gyarapodjanak.
Húsz esztendőn át olyan problémákkal kellett megküzdenem, amelyek munkámhoz, a siker
első gyakorlati filozófiájának a kidolgozásához viszonyítva külsődlegesek voltak. Először is
meg kellett harcolnom azért, hogy szert tegyek a filozófia megalkotásához szükséges tudásra.
Másodszor, kénytelen voltam anyagilag fenntartani magam, miközben a filozófia
kialakításához szükséges kutatásokat végeztem. Ez után még nagyobb szükség volt a
küzdelmekre, hogy a világban elismertessem önmagamat és a filozófiámat.
Húszévnyi küzdelem minden közvetlen anyagi viszonzás nélkül emberi számítás szerint
aligha jogosítana fel tartós reményekre, de ezt az árat kellett megfizetnem egy olyan
filozófiáért, amely végül is számtalan embernek vált hasznára, akik közül sokan még meg sem
születtek, amikor munkámhoz hozzáfogtam.
Riasztó? Netán siralmas? Korántsem, mivel kezdettől fogva felismertem, hogy küzdelmem
annyi győzelemmel fog járni, amennyi munkát a feladatba belefektettem. E remény
birtokában egyáltalán nem voltam csalódott – a világ bőkezűen reagált, és elismeréssel
viszonozta a munkámra fordított hosszú éveket.
Küzdelmeim ezenfelül egy még nagyobb, és még mélyebb értékkel is gazdagítottak: mélyebb
betekintést nyertem spirituális javaimba és saját lelkembe, s ott olyan erőkre leltem, amelyek
bármely általam kívánt cél érdekében elérhetők – olyan erőkre, amelyekről sohasem tudtam,
hogy a birtokomban vannak, és e küzdelmek nélkül sohasem fedeztem volna fel őket.
Küzdelmeim által fedeztem fel és tanultam meg alkalmazni az előző fejezetben leírt bűvös
Nyolc Elvet – azokat a láthatatlan jó barátokat, akik minden testi, pénzügyi és lelki
szükségletemnek gondját viselik – akik értem dolgoznak, amikor alszom, és akkor is, amikor
ébren vagyok.
S hasonlóképpen küzdelmeim során világosodott meg előttem a Szokáserősség Törvénye (az
összes természeti törvény számvevője, amely rögzít minden szokást), a törvény, amely nagy
sokára lehetővé tette számomra, hogy a küzdelmeim során nyert tapasztalatokat a világ elé
tárjam.
A küzdelemmel kapcsolatos tapasztalataim nyomán arra jöttem rá, hogy a teremtő sohasem
jelöl ki senkit valamely, az emberiség számára fontos feladatra anélkül, hogy előzőleg
letesztelné olyan küzdelmekkel, amelyek arányosak azzal a szolgálattal, amire az illető
rendeltetett. Így hát, a küzdelmek révén tanultam meg értelmezni a Teremtő terveinek,
céljainak és munkaterveinek hozzám, és általában az emberiséghez való viszonyát.
Mi lehet ennél nagyobb jótétemény, amit az ember a küzdelmektől remélhet?
Mi lehet nagyobb jutalom, ami bármilyen egyéb forrásból nyerhető?
Dióhéjban áttekintettünk négyet az Élet Csodái közül, de ezek semmiképp sem fontosabban,
mint azok, amelyeket a Természet Csodaországának Völgyében ezután veszünk majd
szemügyre.
Mindamellett, eddigi kirándulásunk során kellőképp meggyőződhettünk arról, hogy
mindenben van valami jó, ami életünket megérinti vagy befolyásolja – akár olyanok ezek a
körülmények, hogy teljes ellenőrzést gyakorolhatunk felettük, akár olyanok, hogy nem állnak
az ellenőrzésünk alatt, a rájuk adott lelki reagálásunk irányításától eltekintve.
Ahogy kirándulásunkon az ezután következő fejezeteken át tovább haladunk, úgy fog
kitárulni elménk, s felismerjük, hogy azok a körülmények, amelyeket kellemetlenségeknek
tekinthetünk, részét képezhetik annak az átfogó tervnek, amelyet a Teremtő az ember földi
sorsával kapcsolatban elrendelt. E fejezet legfőbb célja elménk kitágítása volt, hogy be tudja
fogadni és el tudja képzelni az élet azon fontos tényeit, amelyek kívül esnek mindazon, ami az
egyént az adott pillanatban foglalkoztatja.
A lelki béke elérhetetlen e panorámaszerű látásmódra való képesség nélkül a teljes képről, s
az élet céljáról. Be kell látnunk, hogy egyedi megtestesülésünk, amelyben ebbe az anyagi
világba kerültünk, olyan célt szolgál, amely fölötte áll egyéni örömeinknek és vágyainknak –
sőt túlmutat azokon.
Ha egyszer megértjük az életnek ezt az átfogóbb célját, belenyugszunk azokba a
küzdelmekbe, amelyeken életünk során keresztül kell mennünk, s olyan lehetőségekként
fogadjuk el ezeket, amelyek által a lét magasabb rendű és jobb szintjeire készülhetünk fel,
mint amelyekben jelenleg részünk van.
VII. fejezet
A nyomorúság legyűrése
Az élet ötödik csodája
2. TESTI EGÉSZSÉG
A testi egészség az „egészségtudatossággal” kezdődik – azzal az észjárással, amikor
valakinek a gondolkodása az egészség, és nem a betegség srófjára jár, s ezen felül
mértékletességet tanúsít az étkezésben, s kellő mozgással egyensúlyban tartja tagjait. A
Pozitív Lelki Beállítottság fenntartása a testi egészség megőrzésének legjobb ismert módja.
Azért „a legjobb”, mert az egyén ellenőrzése alatt áll, és bármely kívánt cél felé
kormányozható.
8. A SZERETET MUNKÁJA
Nincs gazdagabb ember, mint aki rátalált a szeretet munkájára, s buzgón gyakorolja is
azt, mert a szeretet fáradsága az emberi vágyak legmagasabb rendű kifejezése. E munka
cinkosságot teremt az emberi szükségletek kívánalmai és azok kielégítése között, előfutára
minden emberi fejlődésnek, s olyan közeg, amelyben az ember képzelőereje a tett szárnyaira
kél. A szeretet munkálkodását szentesíti, hogy aki abban elmerül, az önkifejezés örömére lel.
Tedd azt, amit a leginkább szeretnél, s életed ezáltal gazdagodni fog – lelked felékesíttetik,
buzdítást nyújthatsz a reményre és a hitre, s bátorságot önthetsz mindazokba, akikkel dolgod
akad. A szeretet munkájában való elmerülés a legjobb gyógyszer a búskomorságra, a
kudarcélményekre és a félelmekre, s egyszersmind a testi egészségnek is páratlan
építőmestere.
10. ÖNFEGYELEM………….
Az, aki nem ura önmagának, semmi egyéb, őrajta kívül álló dolognak sem válhat
urává. Aki pedig önmagának ura, a saját földi sorsát is uralja „Ura tulajdon Végzetének,
Lelkének Parancsolója”. Az önfegyelem legmagasabb rendű alakváltozata a szív alázatának
megnyilvánulása olyankor, amikor valaki nagy gazdagságra tett szert, vagy szolgálatáért
viszonzásképpen széleskörű elismerésben részesült.
Az önfegyelem az egyetlen módja, hogy az illető a saját lelkét teljességgel birtokba vegye, és
bármely általa kívánt cél elérésére irányítsa.
VIII. fejezet
Amikor a kudarcból áldás lehet
Az élet hatodik csodája
A KUDARC gyakorta álöltözetbe bújtatott áldássá válik, mert eltéríti az embereket olyan
szándékok fontolgatásától, amelyek, ha azokat véghez is vinnék, szorult helyzetbe, vagy akár
a teljes pusztulásba taszítaná őket. A kudarc gyakran lehetőségek új kapuit nyitja meg, s a
„próba-szerencse” módszerének segítségével hasznos tudással vértezi fel az embert az élet
dolgairól. A kudarc nemegyszer rávilágít, hogy mely eljárások működésképtelenek, a hiú
embereket pedig kigyógyítja önteltségükből.
A Lord Cornwallis vezette brit hadsereg kudarca 1782-ben nem csupán az amerikai
gyarmatoknak adta meg a szabadságot, de valószínűleg az angol birodalmat is megvédte a
teljes összeomlástól az első és második világháború során.
A déli államik számára gazdasági kudarc, hogy a Polgárháborúban elvesztették rabszolgáikat
– de több szempontból is úgy tekinthetünk rá, mint ami megteremtette a vele egyenértékű
jótétemény csíráját:
1. A rabszolgák elvesztése arra kényszerítette az embereket, hogy önmagukra
támaszkodjanak, s ezáltal fejlesztette az egyéni kezdeményezőkészséget.
2. E veszteség arra késztette a déli nőket, hogy a férfiak mellett elfoglalva helyüket az
üzleti életben és a munkában, önállóbbá váljanak.
3. S nagysokára, az amerikai ipar délen is, ahol a munkaerő, a nyersanyag és az időjárás
adottságai kedvezőbbek, mozgásba lendült. A déliek, személyes
kezdeményezéseiknek köszönhetően nem utálták már a jenkiket, s az északi ipar
eredményeit délen is érvényesíteni kezdték.
Nem kell sok idő, s a délvidék az Egyesült Államok iparának központjává válhat.
Dr. Alexander Graham Bell hosszú évek kutatómunkája során próbált mechanikus
hallókészüléket létrehozni nagyothalló felesége számára. Eredeti célját nem érte el, de a
kutatás révén rátalált a nagyobb távolságokat is áthidaló telefon titkára.
Amikor a rádió 1920 táján kezdett divatba jönni, a Victor-féle Beszélgetőgép Társaság
megrémült, mert úgy látszott, a rádió kiszorítja a beszélgetőgép-üzletágat. A Vickor-féle
Beszélgetőgép Társaság főmérnöke azonban a rádió működési elvében magában olyan
működési elvet fedezett fel, melynek segítségével jobb hangfelvételek készíthetők, s ebből a
felfedezésből olyan beszélgetőgépek születtek, amelyekre egyébként a társaság álmaiban sem
gondolt volna.
Thomas A. Edison első nagyobb kudarca az volt, amikor tanára eltanácsolta őt az iskolából,
megüzenvén szüleinek, hogy ez a gyerek nem alkalmas az oktatásra. Ez akkora csapás volt
Edison számára, hogy olyan képzettségre tett szert, amely lehetővé tette, hogy valóban nagy
feltaláló legyen.
Egyesek Edison részleges süketségét is jókora kudarcként foghatják fel, de ő maga ehhez úgy
alkalmazkodott, hogy kifejlesztette tehetségét a „belső hallásra” egy hatodik érzék révén. Ez
talán lényeges tényezője volt annak a képességének, hogy feltalálói munkája során a
természet oly sok titkát felfedje.
Anyám elvesztését, aki akkor halt meg, amikor én még igen kicsi voltam, egyesek borzalmas
hátránynak vélhetnék, de másként ütött ki a dolog. Anyám elvesztéséért egy mostohaanya
kárpótolt, aki olyan mély befolyást gyakorolt rám, hogy amint mások szolgálatára képessé
váltam, azonmód egy hivatás gyakorlásának szenteltem magam, olyannyira, ahogy azt
egyébként meg nem tettem volna.
Úgy éreztem, pokoli kudarc ért, amikor egy nagybátyám, aki multimilliomos volt (s akiről a
nevemet kaptam) meghalt, s a vagyonában semmit nem hagyott rám. Később jó okom volt
köszönetet mondani, amiért kimaradtam a végrendeletéből, mert ez tette szükségessé, hogy a
tulajdon érdekemben a saját magam erejéből megküzdjek a nyomorral, s mivel ekként
cselekedtem, megtaníthattam másokat felülkerekedni a szegénységen.
Elemezd a kudarcot, legyen az tetszőleges körülmények között, s rá fogsz jönni a mély
igazságra, hogy minden kudarc magával hozza az egyenértékű jótétemény csíráját. Ez nem
jelenti azt, hogy a kudarc máris a megfelelő előnyök érett gyümölcsét hozza el – csupán a
csírát, amit még fel kell fedezni, engedni kell kisarjadni, hogy az ember saját
kezdeményezése, képzelőereje és határozott, céltudatos ténykedése nyomán gyümölcsöt
teremjen.
Lábai használhatatlanná válását a legtöbb ember elemi csapásnak tekintené, de Franklin D.
Roosevelt úgy viszonyult e veszteséghez, hogy összeszedte magát, és mankóval élt. Láthatóan
nagyon jól elboldogult anélkül, hogy lábainak hasznát vehette volna. Az Őt ért szenvedés
iránti lelki beállítottsága olyan volt, hogy a hátrányait a kényelmetlenség minimumára
csökkentette.
Abraham Lincoln kudarcai a boltvezetésben, a földmérésben, a katonai szolgálatban és a
joggyakorlatban olyan irányba fordították képességeit, hogy az Egyesült Államok valaha is
látott legnagyobb elnöke lett.
A fiatalkoromban elszenvedett több mint húsz nagyobb kudarc megváltoztatta életpályámat, s
végül olyan területre vezérelt, ahol a legjobban szolgálhatok másokat.
Amikor Clarance Saunders áruházi eladóként nem ütötte meg a mércét, olyan gondolat ötlött
fel benne, amely négy év alatt négymillió dollár hasznot hozott neki. Ez a gondolat a
csemegeüzletek „turkáló” módszere volt, s ezzel vette kezdetét az önkiszolgáló boltok
rendszere, amely mára szerte az országban elterjedt.
A testi egészség megrendülése az egyén figyelmét testéről gyakran észbeli képességeire
irányítja, s ezzel megmutatja számára a test igazi „főnökét” – az elmét – s széles távlatokat
nyit, amelyeket egészségének megromlása nélkül sohasem lett volna alkalma megtapasztalni.
A Wisconsin állambeli Fort Atkinsonban lakó Milo C. Jones épp hogy meg tudott élni a
farmjából, amíg a bénulástól sújtva egész teste felett el nem vesztette a hatalmát. Ekkor olyan
felfedezésre bukkant, amit csak egy ilyen csapás által ismerhetett meg. Rájött, hogy van egy
lelke, s annak teljesítmény-lehetőségeit csupán vágyai, s az azzal szemben támasztott
követelmények korlátozzák, teljesen függetlenül attól, hogy használni tudja-e a testét. Az
eszét használva rájött, hogyan lehet kismalacokból kolbászt csinálni, termékét
„Malackolbásznak” nevezte el, s megérte, hogy multimilliomos legyen belőle.
Az, hogy Jones úr addig, amíg testének maradéktalanul birtokában volt, nem fedezte fel
gazdagságának mesés forrását, mélyen elgondolkodtatja az embert. A Változás Nagy
Törvényének kellett Milo C. Jonest két vállra fektetnie, rábírnia régi szokásának feladására, és
hogy megélhetéséről a két keze munkájával gondoskodjék, hogy saját eszének erejével
közelebbi ismeretségbe kerülhessen, amelyről megtudta, hogy sokszorosan meghaladja izmai
erejét.
Úgy bizony, a természet sohasem engedi, hogy az egyén elessen veleszületett jogaitól és
áldásaitól anélkül, hogy valamilyen formában az egyenértékű jótétemény lehetőségét meg ne
adná, ahogyan ezt Milo C. Jones esetében is láthattuk.
A kudarc attól függően lehet áldás vagy átok, ahogyan az egyén arra reagál. Ha valaki úgy
tekint a kudarcra, mint a Sors figyelmeztetésére, mely azt jelzi, hogy vegyen más irányt, és ha
e jelzéshez tartja magát, ez az élmény jóformán teljes bizonyossággal áldássá lesz. Ha úgy
látja, hogy a kudarc gyengeségeire utal, s addig kotlik fölötte, amíg az kisebbrendűségi
komplexushoz nem vezet, akkor bizony átok. A történetet az egyén reagálása szövi, amely
felett az ember mindig maradéktalan ellenőrzést gyakorolhat.
Kudarc ellen senki sem tehet szert teljes védettségre, s élete során mindenki sokszor él át
kudarcot, de az a joga és lehetősége is megvan mindenkinek, hogy a kudarcra úri kedve
szerint reagáljon.
Azok a helyzetek, amelyeket nem ellenőrizhetünk, kudarcot eredményezhetnek, s gyakran
eredményeznek is – de olyan körülmények nincsenek, amelyek lehetetlenné tennék, hogy
valaki a kudarcra úgy válaszoljon, ahogyan az a leginkább hasznára válik.
A kudarc precíz mérőeszköz, amelynek révén az egyén meghatározhatja a gyengeségének
fokát; lehetőséget nyújt tehát arra is, hogy változtasson rajta. Ebben az értelemben a kudarc
mindig áldásnak számít.
A kudarcra az emberek mindig az egyik vagy a másik módon reagálnak: vagy nagyobb
erőfeszítésre való kihívásnak tekintik, vagy engedik, hogy leigázza, és az újrakezdéstől
eltántorítsa őket.
Az emberek zöme feladja a reményt, s a kudarc első jelére kilép a játékból, mielőtt az még
erőt venne rajta. S az emberek jelentős százaléka akkor is feladja, amikor még csak egyetlen
kudarc győzte le őket. Egy reménybeli vezető sohasem hagyja, hogy a kudarc megfékezze –
az csak még nagyobb erőfeszítésre buzdítja. Figyeld meg kudarcaidat, s megtudod, hogy
vannak-e benne vezetői képességek. Reagálásod megbízható mutató.
Ha egy adott vállalkozásban három kudarc után még tovább próbálkozol, élhetsz a
„gyanúperrel”, hogy a saját területeden vezető lehetsz. Ha tudatnyi kudarc után sem hagysz
fel a próbálkozással, lelkedben egy géniusz csírája sarjad. Tedd ki a Hit és a Reménység
napfényének, s nézd, miként terebélyesedik komoly személyes teljesítménnyé.
Úgy tűnik, a természet gyakran azért üti ki csapásaival az embereket, hogy megtudja, ki lesz
közülük az, aki feláll és újra kezdi a harcot. Akik megállják a sarat, a sors kiválasztottjai,
hogy vezetőkként tegyenek nagy szolgálatot az emberiségnek.
Emlékezz, amikor majd legközelebb kudarccal találkozol: ha eszedbe jut, minden kudarc és
minden csapás magában hordozza egy egyenértékű jótétemény csíráját, s ott keresed meg e
csírát, ahol éppen tartasz, és cselekedeteiddel kezded felnevelni, rájössz, hogy nem létezik
olyasmi hogy kudarc, amíg az ember azt nem mint ilyet fogja fel!
Teljesen természetes és logikus lett volna Milo C. Jones részéről, ha szerencsétlenségét
megrendítő erejű csapásként fogadja el, amiből sohasem tud felépülni, és senki sem
kárhoztatta volna, ha eszerint jár el. De ő az őt ért hátrányra pozitív módon reagált, ami
eszének használata révén jobb munkaviszonyokat teremtett számára. E tapasztalat
legfontosabb része az ő válasza volt, mivel ez olyan anyagi gazdagsággal jutalmazta meg,
amiről korábban nem is álmodhatott volna.
A legtöbb úgynevezett kudarc nem egyéb, mint időleges vereség, ami ingyenes haszonra
fordítható át, ha valaki pozitív lelki beállítottsággal viszonyul hozzá.
A természet a születéstől a halálig állandó kihívásokkal szembesíti az embereket, hogy
uralhassák kudarcaikat, ahelyett hogy megroppannának tőlük, s bőkezűen megjutalmazza és
tekintélyes személyes erővel látja el azokat, akik a kihívással sikeresen megbirkóztak.
A világ nagylelkűen megbocsátja az ember tévedéseit és időleges vereségeit, feltéve, hogy
azokat mint ilyet fogja fel, és nem adja fel a próbálkozásokat. Viszont nincs bocsánat arra a
bűnre, ha valaki keményebb menetnél bedobja a törülközőt!
Az élet jelmondata: „A GYŐZTES SOHASEM ADJA FEL, S AKI FELADJA, AZ SOHA
NEM GYŐZ!”
Japán veresége a második világháborúban a legnagyobb győzelmének bizonyult, mert e
vereség letörte annak az ártalmas babonának a jármát, amely a japánokat korábban gúzsba
kötötte. Megadta nekik az első demokratikus államot, s a lehetőséget, hogy a többiekkel
egyenlően foglalják el helyüket a civilizált népek családjában.
Úgy tűnik, a természet minden emberi vállalkozásban annak a „bolondnak” kedvez, aki nem
tudta, hogy kudarcot vallhat, hanem haladt előre, s véghezvitte a lehetetlent, mielőtt rájött
volna, hogy azt nem lehet megcsinálni.
Henry P. Kaiser korábban soha nem épített tengerjáró hajókat, de a második világháború
kitörésekor sokkal több hajóra volt szükség, mint amennyit a meglevő hajógyárak elő tudtak
volna állítani, így hát Mr. Kaiser hajóépítésbe fogott, olyan hittel és lelkesedéssel, hogy szó
szerint lepipálta az üzletág öregebb és tapasztaltabb embereit, a mindenkori legnagyobb
termelékenységgel és példátlanul alacsony ráfordítás mellett!
Aki azt mondja, „ezt lehetetlenség megcsinálni”, jobbára alulmarad azzal az emberrel
szemben, aki buzgón nekilát – azzal szemben, aki azért jut sikerre, mert alávetette magát a
világegyetem törvényeinek és alkalmazkodott azok szokásaihoz, így biztosítván be magát az
ellen, hogy kudarcot valljon. Aki azt mondja, „ezt lehetetlenség megcsinálni”, sohasem
tanulmányozta a természet törvényeit.
Egy idős bányász harminc esztendőn át kutatott nemesfémek után, s nem lelt egyebet, mint
csalódást és kétségbeesést, mígnem az a balszerencse nem érte, hogy hűséges öszvére egy
hörcsöglyukban a lábát törte. Az öszvért le kellett lőni. Amikor sírt ásott, hogy a jószágot
elföldelhesse, a bányász rábukkant széles e világ leggazdagabb vörösréz-lelőhelyére.
A sors gyakorta drámai módon jutalmazza az emberek kitartását, s azt az eltökéltségüket,
hogy a vereséggel szembenézve sem hagynak fel a próbálkozással.
A gyakorlati valóság e világában az embernek állandóan emlékeztetnie kell önmagát, hogy
csak azok a korlátozások érvényesek számunkra, amelyeket mi magunk állítunk fel, vagy
amelyeket másoktól eltűrünk.
Innentől fogva és mindörökre vésd eszedbe, hogy egyetlen tapasztalat sem pecsételhető
kudarccá, amennyiben mi magunk nem mint ilyet fogadtuk el! Azt se felejtsd el, hogy csak
annak az embernek van joga egy tapasztalatot kudarcnak vagy bármi egyébnek nevezni, aki
azt átéli: a többiek határozata nem számít.
IX. fejezet
Bánat: ösvény a lélekhez
Az élet hetedik csodája
X. fejezet
A természet céltudatossága
Az élet nyolcadik csodája
XI. fejezet
A természet rejtett könyvelési rendszere
Az élet kilencedik csodája
XII. fejezet
Az idő: a természet egyetemes gyógymódja minden betegségre
Az élet tizedik csodája
Az IDŐ a nagy Egyetemes Doktor, akinek legfőbb segítője közvetítője az éter – az az energia,
amely mindent a világon minden más dologgal összekapcsol. Az IDŐ a sebek nagy
gyógyítója, legyenek azok akár testi, akár lelki sebesülések, s az idő alakítja át az okokat a
nekik megfelelő okozatokká.
Az IDŐ cseréli fel az esztelen ifjúságot az érett korra és a bölcsességre!
Az IDŐ a szív sebeit és mindennapi életünk kudarcélményeit bátorsággá, állhatatossággá,
megértéssé formálja. Kedves és jótékony szolgálata nélkül a legtöbb ember már ifjúsága
hajnalán elveszne.
Az IDŐ érleli meg a földek gabonáját s a fák gyümölcseit, s általa lesznek emberi élvezetre és
fogyasztása alkalmasak.
Az IDŐ ad esélyt a forrófejűeknek, hogy lehiggadjanak, és ésszerűen járjanak el.
Az IDŐ segít a próba-szerencse módszerével felfedeznünk a természet nagy törvényeit, és
segítségünkre van, hogy tanuljunk téves ítéleteinkből.
Az IDŐ a legdrágább kincsünk, mert semmiben sem lehetünk biztosabbak, mint egyetlen
másodpercében bármely adott pillanatban, s a tár bármelyik pontján.
Az IDŐ a kegyelem jótékony ügynöke, akinek révén levezekelhetjük elkövetett vétkeinket és
meglevő hibáinkat, s azokból hasznos tudásanyagra tehetünk szert.
Az IDŐ azoknak kedvez, akik helyesen és szabatosan értelmezik a természet törvényeit, s
tájékozódási pontokként használják fel azokat, ahogy életük szokásait helyesbíteni tudják – de
az Idő gyors pálcájával suhogva sújt le mindazokra, akik törvényeit nem ismerik, vagy
figyelmen kívül hagyják.
Az IDŐ mesterfokon kezeli a Kozmikus Szokáserősség egyetemes törvényét, hisz ő maga
minden szokások rögzítője, legyenek azok az eleven teremtmények, vagy az élettelen dolgok
szokásai. Az Idő hasonlóképpen mesterfokon kezeli a kompenzáció alacsonyabb szintű
törvényét, azáltal, hogy működése során gondoskodik róla: mindenki azt arassa le, amit
elvetett. (E törvény pozitív működési módjának neve: „a gyarapodó hozamok törvénye”; a
negatív működésmód elnevezése: „a büntetőpontok törvénye”.)
Az IDŐ a kompenzáció törvényét nem mindig azonnal, de kellő határozottsággal működteti,
azon rögzült szokások és mintázatok szerint, amelyeket a bölcselő megért, s amelyek révén
előre képes megjósolni, milyen természetűek lesznek az eljövendő események – miután
megvizsgálta az okot, amelyből fakadtak.
Az IDŐ a Változás Nagy Törvényével is mesteri szinten bánik, amely törvény minden dolgot
és minden embert az áramlás szüntelen folyamatában tart, s nem teszi lehetővé, hogy két
egymást követő pillanatban ugyanazok maradjanak. Ez az igazság fantasztikus arányú
jótéteményekkel viselős, mert ez biztosítja az eszközöket, amelyek által kijavíthatjuk
hibáinkat, elosztlathatjuk alaptalan félelmeinket és gyengeségeinkről árulkodó szokásainkat, s
amint egyre csak korosodunk, tudatlanságunkat bölcsességre cserélhetjük fel.
Gondolatban menj vissza múltbeli élményeidhez, és számold össze, hányszor esett meg, hogy
felbolydult lelked nem lelt nyugalomra fájdalmaiból, s a szenvedéstől végül csak Doktor Idő
irgalmas keze szabadította meg.
Ha vallottál már kudarcot üzleti vállalkozásban vagy valamilyen szakmai foglalatosságodban,
amit életed munkájának szántál, megfigyelhetted, hogy az IDŐ sietett a segítségedre egy s
más egyéb, s talán még ígéretesebb eshetőségekkel; örvendezhettél akkor, hogy kerülőutadon
a lehetőségek simább és tágasabb sugárútjára hajthattál fel.
A következő alkalommal, ha úgy találod, hogy akár egy másodpercet is elvesztegettél a
LEHETŐSÉGEK, s éppen az IDŐ e becses tárházából, ismételd meg te is az alább olvasható
megoldást, hiszen meg fogsz bízni emlékezetedben, s haladéktalanul fogj neki.
A Doktor Időhöz szóló folyamodványom szövege
1. Az Idő a legdrágább kincsem, s egy olyan költségvetési rendszerben fogom tartani
magam hozzá, ami lehetővé teszi, hogy minden másodpercet, amit nem az alvásnak
szentelek, önmagam gyarapítására használhassam fel.
2. A jövőben bűncselekményeknek fogom tekinteni Időm bármely csekély hányadának
hanyagságból való elvesztegetését, s az ilyen vétket azzal teszem jóvá, hogy az
elkövetkezőkben jobban fogom felhasználni az ennek pontosan megfelelő
időmennyiséget.
3. Tekintetve véve, hogy csak azt arathatom le, amit elvetettem, csak azokat a magvakat
fogom elvetni, amelyek másoknak éppúgy hasznára válnak, mint nekem, s ezen
döntésem által felajánlom magam a Kompenzáció Nagy törvénye ítélőszékének.
4. Az eljövendőkben úgy fogom felhasználni időmet, hogy minden naptári nap
valamennyi lelki békét is meghozzon számomra, aminek elmulasztása esetén
emlékezetembe idézem, hogy az általam elvetett gabonaszemeket újólagos vizsgálat
tárgyává kell tennem.
5. Tudván, hogy gondolkodási szokásaim olyan mintázatba rendeződhetnek, amelyek az
Idő vesztegetése esetén is az életemre hatást gyakorló körülményeket zúdítanak rám,
gondoskodom róla, hogy elmém szakadatlanul azokkal a körülményekkel álljon szoros
és aktív kapcsolatban, amelyeket én magam kívánok, s így nem marad majd Idő, amit
olyan dolgokkal összefüggő félelmekre és kudarcélményekre szánhatnék, amelyeket
én magam sem kívánok.
6. tekintetve véve, hogy a földi életben eltöltendő Időm meghatározatlan, és ugyanakkor
korlátozott, minden lehetséges módon arra fogok törekedni, hogy a rám eső részt a
hozzám közel álló emberek számára kedvezően használjam fel, s példám arra buzdítsa
őket, hogy a saját Idejükkel a lehető legjobban bánjanak.
7. Végül, amikor az engem megillető részt majd betöltöm, remélem, nevemet emlékül
hagyhatom – nem műemlék gyanánt kőkolosszus formájában, hanem tulajdon
embertársaim szívében – olyan emlékként, menynek felirata arról tanúskodik, hogy a
világ egy kicsit jobbá vált azért, mert benne én is bejártam utamat.
8. A jelen folyamodványt naponta el fogom ismételni a számomra szabott Idő hátralevő
részében, s azon SZILÁRD HIEDELEM hátiratával látom el, hogy jellememet
gyarapítja, és lelkesíti azokat, akikre befolyással vagyok, hogy hasonlóképpen
gyarapítsák a saját életüket.
Az Idő Órájának mutatói sebesen haladnak előre! Felkiáltanánk: „Vissza, vissza! Óh, idő, ne
repülj oly gyorsan arrafelé!” – de az Idő figyelemre se méltatja siránkozásunkat.
Immár késő lesz gondolkodni!
Ébredj hát fel, útitársam – kelj fel és vedd birtokba lelked, amíg még ráérsz a fel nem falt
Időben azzá válni, amivé válni szerettél volna.
Vedd ki meglevő osztályrészedet a jelenvaló Időből, abban a reményben, hogy nem kell majd
újratestesülnöd, ha újólag el akarnád végezni a feladatot, amit elhanyagoltál.
Figyelmeztettelek!
A felelősség most már A TE VÁLLADAT NYOMJA. Van egy egyszerű próba, amivel
eldöntheted, vajon a leghasznosabb módon töltötted-e idődet, vagy sem. Ha kijutott neked a
lelki béke, s annyi anyagi bőség, amennyi a szükségleteidhez elegendő, megfelelőképp
használtad Idődet. Ha ezekben az áldásokban nem volt részed, akkor Idődet rosszul
használtad fel, s most keresheted azokat a tényezőket, amelyek miatt megrövidültél.
Az igazán nagy emberek számára nem létezik olyasmi, hogy „eltékozolt idő”, mert elméjük
szakadatlanul a konstruktív gondolkodás mintái szerint működik. Idejük ezen a mély
értelemmel bíró felhasználása által egy éber hatodik érzéket fejlesztettek ki, melynek
segítségével belülről figyelnek, hallanak és látnak.
Ha az igazán nagyszabású személyiségeknek negatív gondolataik támadnak, e gondolatok
azonnal pozitív gondolatokká formálódnak át, s beolvadnak a természetüknek megfelelő
tényleges pozitív cselekedetek gyakorlatába.
Tikk-takk, tikk-takk – az Idő Órájának ingája sebesen lendül!
A civilizáció egész síkja fölfelé haladó működést mutat.
Mr. Jó és Mr. Rossz halálos küzdelmet vív, ki-ki a maga fennhatóságáért. Mindenki számára
eljött az Idő, hogy felálljon – számoltassák hát el. Hogy melyikünk mennyit kóstál, az aszerint
állapítható meg, hogy a számára kiszabott Idő alapján melyik oldalfa kerül – Mr. Jó, vagy Mr.
Rossz oldalára.
Valami annyira felgyorsította az Idő Óráját, hogy a huszadik század második fele több
lehetőséget nyújt az emberiség tagjainak önmaguk gyarapítására, mint amennyi eshetőséget az
ember egész fennállása óta feltárt.
Saját részesedésed e roppant LEHETŐSÉGEKBŐL csak úgy fogadható be, és úgy
használható fel, ahogyan kialakítod a magad viszonyát az IDŐHÖZ!
XIII. fejezet
Az amerikai életforma felszabadítja az embereket
Az élet tizenegyedik csodája
XIV. fejezet
A bölcsesség kihúzza a halál méregfogát
Az élet tizenkettedik csodája
A HALÁL MISZTIKUS REJTÉLYE: A legtöbb ember számára nehéz dolog bármilyen más
módon tekinteni a halálra, mint elkerülhetetlen tragédiára, de az egyes ember e korlátozott
látószögét kiszélesítheti, ha számításba veszi a világegyetem átfogó tervét, amely örökös
változásokon át haladó szakadatlan változást ír elő.
Az ember tudtán és akaratán kívüli okokból érkezett e Földre, egy ideig Az Élet Nagy
Iskolájában időz, majd akaratától függetlenül tér át egy másik szellemi síkra. Nem tartozik
hozzá a Teremtő tervéhez, hogy az ember mindörökre a földi tartományban éljen, s tragikus is
lenne, ha ez része volna az átfogó tervnek.
El tudna-e gondolni valaki bármi rémisztőbbet, mint hogy egyszer s mindenkorra a földi
küzdőtéren maradjon, ahol maga a puszta élet is az ember szakadatlan éberségén múlik?
Az élet pályaíve olyasvalami, mint a mai iskolarendszer. Belépünk az óvodáskorba, majd
fokról fokra haladunk előre, onnan továbblépünk a felsőbb osztályokba, ahonnan pedig
megérkezünk az utolsó állomásra, amikor az egyetemi campusban folytatjuk tanulmányainkat.
Az ember mögött hagyott arasznyi közjáték minden jel szerint elsősorban a tanulás célját
szolgálja.
Ha nem létezne a Halál leleménye, gondolj csak azokra a gonosz alakokra, akik a világban
ismeretesek – azokra akár, akik még élnek, s mindenki számára nyomorúságossá teszik az
életet – a reményeik szerinti világhódítókra és az önjelölt diktátorokra, akiktől a civilizáció
hajnala óta csak annyi tellett, hogy rabszolgasorba hajtsák az emberiséget.
A Halál nem egyéb, mint meghosszabbított alvás, amelynek során az ember odaadja fáradt,
megtört testét annak, aki kimeríthetetlen és örökkévaló. Olyan helyzet ez tehát, amely felett az
egyénnek nincs végső kontrollja, s jobb elfogadni úgy, ahogy van, és lelkünkből elbocsátani.
Értsd meg a Változás Egyetemes Törvényét, amely része az egyetemes rendszernek, s a Halál
is érthető, s szükségszerűsége elfogadható lesz. Hiszen nem létezhet együtt a földi síkon a
Változás Egyetemes Törvénye és az örök élet.
Az egyén félhet a haláltól, retteghet, ha szembe kell találkoznia vele, tekintheti tragédiának,
de szerencsére csak egy gyalog a világegyetem átfogó tervének sakkjátékában, s mint
ilyennek, vágyainak és azok elérésének eszközei csak az „Élet” néven ismert rövid közjátékra
szorítkoznak, amihez az ember szabad kezet kapott, hogy röpke látogatását tulajdon kedve
szerint töltse el.
A bölcselő beállítottsága a Halál iránt minden látszat szerint igen érzékeny. Elfogadja, mint
olyan helyzetet, amely felett csak leheletnyi, s korlátozott érvényű ellenőrzése van;
ennélfogva azon hit semleges szellemében viszonyul hozzá, hogy amikor majd eljön, készen
fog állni rá, pillanatnyilag azonban kirekeszti gondolatai közül ezt a témát, s energiáit annak a
célnak szánja, hogy az élet kedvezőbb legyen azon helyzetek vonatkozásában, amelyek felett
ellenőrzést gyakorolhat.
Azokra, akik félnek a haláltól, úgy tekint a bölcselő, mintha megsértették volna a Teremtőt. A
filozófus ugyanis úgy tekint minden, az életét érintő helyzetre, mint az Élet Malmában
megőrlendő gabonára, és hamarosan alkalmazkodik is mindeme körülményekhez, oly módon,
hogy abból a legtöbb előnyre tehessen szert.
A Nagy Csodák egyike-másika a legnagyobb terheket rója az emberek többségére, és ez lelki
békéjük útjában áll. Az Élet Csodáiról szóló jelen elemzés célja, hogy ezekhez egy olyan lelki
beállítottság révén tudjon alkalmazkodni, amely meggyőzi őket: a körülmények, amelyektől
rettegtek, a saját érdekeikre nézve is jótékonyak.
A nagy csodák ezen elemzése során „a Félelem Madarától” (amit a legtöbben szükségtelenül
táplálnak) elvontuk az eledelt, amely éltetné, s kiköveztük a lelki béke felé vezető utat, annak
alapján, hogy az életben előforduló minden helyzetet úgy fogadunk el, ahogyan az van.
Úgy remélem, ti mindannyian, akik e kötetet olvassátok, a jelen fejezet végére felkészültök,
hogy elfogadjátok az elveket, amelyeket az elkövetkező fejezetekben terjesztek elő, ami
terveim szerint segít majd nektek úgy viszonyulni a Csodákhoz, hogy az a leghasznosabb
legyen.
Amikor ez a reménység valósággá válik, rátalálsz a lélek békéjére, s az életed egész hátralevő
részében veled is marad. Azok a kijelentések, amelyeket a jelen elemzés során tettem, nem
annyira fontosak. De az, hogy elgondolkozz mindazon, amire e kijelentések buzdítottak,
ugyancsak fontos! Meglehet ugyanis, hogy a gondolatok, amelyekre inspirációt kaptál, úgy
módosítják az Élet iránti beállítottságodat, hogy az évek múltával az Élet egyre édesebb lesz.
XV. fejezet
Az elme korlátlan hatalma
Az élet tizenharmadik csodája
Az EMBERI ELME vezet el az összes többi csodához, ha azokat fontosságuk rendje szerint
vesszük sorra, mert az elme az az eszköz, amely által az ember az életét befolyásoló összes
dologhoz és körülményhez viszonyul.
Semmi kétség: az emberi lélek a legtitokzatosabb és legtiszteletreméltóbb produktum, amit a
természet valaha is létrehozott, s ugyanakkor ezt értjük a legkevésbé, s ezzel éltünk vissza a
legtöbbször a Teremtő által az embernek adományozott becses ajándékok közül.
Az emberi elme a lélek fellegvára, s itt rejtezik az összekötő láncszem az ember tudatos
gondolkodási folyamatai és a Végtelen Intelligencia között. Kapcsolótábla ez – úgymond –,
ami által az ember ráhangolódik a Végtelen Intelligencia hatalmas információs központjára és
kapcsolatot létesít azzal, s innen nyeri a válaszokat minden problémájára, az összes híradás
eseményei, álmai és vágyai kielégítésének módjáról szól.
S ami a legmélyebb tényező az összes többi között: az elme az egyetlen dolog, ami felett a
Teremtő az embernek maradéktalan ellenőrzési lehetőséget adott; olyan jogot hogy azt még
maga a Teremtő sem veheti el, meg nem fordíthatja, el nem bitorolhatja, s ez egyértelműen
arra utal, hogy az elme az ember kizárólagos használatára született. Ez a Teremtő
legfontosabb ajándéka, s ez az az instrumentum, melynek birtokában ez ember földi sorsának
java részét ellenőrizheti.
Az ember minden sikere, minden balfogása és minden kudarcélménye annak az üzemmódnak
a közvetlen eredménye, ahogyan az illető elméjét alkalmazta, vagy történetesen épp
elmulasztotta alkalmazni.
Az elme gyakorlati működésmódjai kilenc alcsoportra oszthatók, valahogy úgy, ahogyan egy
jól szervezett üzleti vállalkozás is alosztályokra tagozódik. Ezen alosztályok némelyike
automatikusan, az egyén iránymutatása nélkül működik, míg más csoportok szüntelenül az
egyén ellenőrzése alatt állnak.
Íme, az elme alcsoportjainak felosztása:
a) az AKARAT KÉPESSÉGE: Az Akarat az elmén belül az összes többi alosztály
„nagyfőnöke”. Itt van az a kiindulópont, ahol az egyén elkezdheti gyakorolni
maradéktalan és kizárólagos ellenőrzési jogát és lehetőségét saját gondolatai fölött.
Az Akarat képessége az elme „igen” és „nem” embere. Ebben kovácsolódnak ki az
elme parancsai, tekintet nélkül azok természetére, s arra a hatásra, amit az egyénre
gyakorolhatnak. Az Akarat hatalma annak gyakorlásával egyenes arányban őrzi meg
erejét. A lomha akarat, csakúgy, mint az ember tétlenül hagyott karja, lágy lesz és
erőtlen.
b) Az ÉSZ KÉPESSÉGE: Az Ész képessége az elme „Legfelsőbb Bírósága”. Ha felkérik,
vagy engedik, hogy megtegye, ítéletet mond minden gondolatról, szándékról, vágyról,
célról és körülményről, amire figyelmét az egyén felhívja; határozatait azonban a
„nagyfőnök” – az Akarat – mellőzheti, de ellensúlyozhatja is az érzelmek befolyása,
ha az Akarat nem elég határozott. Az úgynevezett gondolkodás legfőbb gyengesége az
egyének azon hajlandóságában rejlik, hogy hagyják Akaratukat elsodródni az
érzelmek hatására. Ez a hiba tragikussá is válhat, s gyakran csakugyan az, mert az
érzelmek nem kapcsolódnak a logikához és az észhez; ezért minden olyan cselekvés,
ami az érzelmekből fakad, az Akarat gondos figyelmét kell magán viselje.
c) Az ÉRZELMEK KÉPESSÉGE: Itt helyezkedik el az elme összes cselekedetei
túlnyomó részének kiindulópontja. Az emberek olyan döntéseket hoznak, amelyek
összhangban vannak „érzéseikkel”, s olyan tevékenységekben is el tudnak merülni,
amelyeket az Ész és az Akarat előzőleg nem vizsgáltak meg. Az ilyen döntések inkább
tévesek, mint megalapozottak. Az érzelmek legvakmerőbb, az Észnek és az Akaratnak
fittyet hányó megnyilvánulásai a Szerelemmel hozhatók összefüggésbe. A Szerelem
egy magasabb rendű spirituális minőségből is részesedik, de meglehet, sőt gyakori,
hogy épp a legveszedelmesebb az összes érzelem közül, mivel ilyenkor az ember
jobbára nem veti alá magát az Ész és az Akarat mértékletességre intő befolyásának. A
precíz gondolkodók – azok, akik a gondolkodás folyamata során elméjük minden
alosztályát kiaknázzák – sohasem engedik meg, hogy a Szerelem kifejeződjék anélkül,
hogy annak cselekedeteit az Ész és az Akarat figyelmesen felülvizsgálta volna. Mi
több, egy precíz gondolkodó legmélyebb vágyainak, terveinek és céljainak
mindegyikét alá is veti az Ész és Akarat munkacsoportjainak, hogy megbizonyosodjék,
vágyakozása és lelkesedése nem megy-e túl a bölcsesség határain: nehogy a Szerelem
érzése kicsússzon balsejtelmeinek ellenőrzése alól.
d) A KÉPZELŐERŐ KÉPESSÉGE: Ez a képesség az emberi lélek azon építőmérnöke,
amely által saját földi sorsát megmintázhatja, hogy alkalmazkodni tudjon, és az
alkalmazkodás e mintáját kedve szerint módosíthassa. A Képzelet segítségével sokan
fénysebességgel hatolnak be a csillagközi tér végtelenjébe, túlfutnak a felettük feszülő
égbolton és az alattuk háborgó tengereken, s milliónyi eszmét és fogalmat kreálnak –
mindössze azzal, hogy a meglevő eszméket és fogadalmakat újfajta módon szerelik
össze. A Képzelőerő segítségével az ember kombinálhatja a fantáziát a realitással, s
ezekből akár új ipari birodalmakat alakíthat ki, amelyek a civilizáció egész haladási
irányát is megváltoztathatják. Nem állíthatjuk, hogy lehetetlen megvalósítani azt, amit
a Képzelőerő az Ész és az Akarat irányítása mellett megteremthet, de a zabolátlan
képzelet a rontópál szerepét is betöltheti az egyén életében; s úgy mondják, amikor a
Szerelem és a Képzelőerő összefog, hogy szabadjára engedve portyázzanak,
elképzelhető, hogy az egyén az általuk okozott rongálásból soha fel nem gyógyul. A
Képzelőerőből fakadhat a betegség, ami „hipochondria” néven ismert, s ami az
orvosoknak a legfőbb gondokat okozza. Származási helye lehet ugyanakkor a
hipochondria gyógyításának is, és számos tekintélyes szakértő állítja, hogy a
Képzelőerő olyan erőteljes hatást gyakorolhat a testre, hogy az működésbe hozhatja a
szervezet immunrendszerét, s ezzel a valódi testi betegségek nem egy fajtáját
kiküszöbölheti. A Képzelőerő az az intézmény, melynek lehetőségei jóformán
korlátlanok – de igen trükkös intézmény ez, amely állandó felügyeletet igényel az Ész
és az Akarat részéről. Hasznos lehet, ha az előző mondatot számtalanszor újraolvasod,
amíg beléd nem vésődik az általa hordozott jó tanács ereje.
e) A LELKIISMERET KÉPESSÉGE: Itt találjuk az elmének azt az alosztályát, amely az
egyénnek erkölcsi iránymutatást ad. Ha hagyják zavartalanul munkálkodni, a
Lelkiismeret gondosan feldolgozza az egyén minden szándékát és célját, s
figyelmezteti, amikor ezek nincsenek összhangban a természet erkölcsi törvényeivel.
E figyelmeztetés elmarad, s a Lelkiismeret esetleg teljesen kilép a képből, ha az egyén
annak intelmeit elhanyagolja vagy figyelmen kívül hagyja. Az az ember, akit
Lelkiismerete vágyaival, szándékaival és céljaival kapcsolatban maradéktalanul
támogat, közvetlenül hozzáférhet a Hithez, amely ahhoz szükséges, hogy
véghezvigyen bármit, amit szíve és lelke diktál.
f) Az ÖT TESTI ÉRZÉK: Az öt testi érzék – a látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás –
az agy azon testi „végtagjait” alkotják, amelyek által az a külvilággal kapcsolatba lép,
és információkhoz jut. Az érzékek nem mindig megbízhatók, szükségük van tehát az
Ész és az Akarat felügyeletére. Az érzékek bármely heves érzelmi tevékenység hatása
alatt könnyen összezavarodnak, és igen megbízhatatlanok lesznek – mint például
hirtelen rémület vagy a tomboló harag esetén. A félelem vagy a harag hatása alatt
semmilyen döntést nem szabad véglegesíteni, ameddig azt az Akarat és az Ész
szigorúan felül nem vizsgálta.
g) Az EMLÉKEZET KÉPESSÉGE: Itt van az agy „gyűjtőmedencéje”, amelyben minden
gondolati impulzus és tudatos tapasztalat, s az öt testi érzék szolgáltatta minden
benyomás elraktározódik. Az Emlékezet is ugyancsak megbízhatatlan, ahogy ezt a
legtöbb ember tanúsíthatja. Tehát ez is az Akarat és az Ész felülvizsgálatára szorul. Az
Emlékezet megbízhatatlanságának legfőbb oka az a tény, hogy az „ügyintéző” – az
Emlékezet ténykedését felülvizsgáló egyén – nem ügyel arra, hogy jól meghatározott
rendszer szerint végezze munkáját. Az Emlékezet határozottan megbízhatóbbá tehető a
gyakorlati Emlékezet trenírozásának segítségével. Az Emlékezet megbízhatósága
teljes mértékben a fegyelemtől, a felülvizsgálattól és az „ügyintéző” iskolázottságától
függ, aki az elme e fontos képességének működésért felelős.
h) A HATODIK ÉRZÉK: Íme az elme „adóvevő állomása” amely által az ember
automatikusan gondolati rezgéshullámokat küld és fogad, s talán még egyéb,
magasabb szintű hullámokat is, amelyeket a Földön kívüli értelem magasabb
intelligenciaszintjeiről bocsátanak ki. Ez a kommunikációs közeg az egyén és a
Láthatatlan Útmutatók között, amelyek feltevés szerint a rendelkezésére állnak. A
„Hatodik Érzék” az a médium, amelyen keresztül a megfelelőképpen képzett elme
képes más elmékkel kommunikálni bármilyen távolságból, a telepátia elve révén. A
telepátia elvét tekintélyes szakértők működő valóságként már elismerték, s hogy ez
olyan eszköz, melynek szolgálataira számítani lehet, azt számos könyvben részletesen
leírták.
i) Az ELME TUDAT ALATTI TARTOMÁNYA: Ez az a „kapcsolótábla”, melynek
révén az elme tudatos tartománya a Végtelen Intelligenciával érintkezhet. A Tudatalatti
elvégzi a maga munkáját minden eszmén, terven és célon, amely őt eléri, s nem is
próbál különbséget tenni a pozitív és negatív, vagy a jó és a rossz befolyások között.
Ugyanakkor gyorsabban és hatékonyabban reagál az olyan befolyásokra, amelyek
érzelmileg erősen telítettek, mint amilyen a félelem és a harag, a hiedelem és a hit. Az
Elme Tudat Alatti Tartománya megközelíthető és szabályozható az elme tudatos
tartományából eredő hatások felől, bár ezek gyakran makacs félelmekkel, korlátokkal
és tévhitekkel zárják le a Tudatalatti felé vezető ajtót. Hogy ezek az elme tudatos
tartománya részéről felállított kedvezőtlen barikádok megkerülhetők legyenek, s hogy
a Tudatalattinak a testi bajok gyógyítására direktívák adassanak, a Szuggesztív
Terápiát végző orvosok (időnként hipnózist is igénybe véve) gyakran kivárják, amíg
az egyén elalszik, és közvetlenül a tudatalattival lépnek érintkezésbe. Amint korábban
állítottam, létezik egy sikeresen működő gépi berendezés, melynek segítségével
tetszőleges parancs adható a Tudatalattinak, miközben a páciens alszik. A parancsok
vagy instrukciók rögzíthetők egy speciális magnetofon segítségével, amely alvás
közben tizenöt percenként visszajátszik egy bizonyos hangfelvételt (amíg az egyén fel
nem ébred, s ki nem kapcsolja a szerkezetet). A gépezetet egy óramű irányítja, amely a
felvétel lejátszását akkor indíthatja el, amikor az illető elaludt.
E kötetben az elme alosztályaira való utalások szükségképpen kurták, s nem volt szándékom e
tárgykör kimerítő elemzését nyújtani. Csupán madártávlatból vettem szemügyre a
„mechanizmust”, ahogyan az emberi elme működik, s ezzel együtt dióhéjban leírtam, hogy
ezek az alosztályok milyen mértékben állnak az egyén ellenérzése alatt.
Hangsúlyozni szeretném, hogy minden gondolat, legyen az pozitív vagy negatív, ép avagy
ferde, kifejeződik a maga fizikai megfelelőjében is, s ezt azáltal teszi, hogy az egyént
eszmékkel, tervekkel és célokkal serkenti, hogy természetes és logikus módon érje el a kívánt
végeredményt. Miután bármely témájú gondolat az ismétlés által szokássá vált, a Tudatalatti
átveszi azt, és automatikusan működteti.
Meglehet, nem igaz, hogy a „gondolatok – dolgok”, igaz azonban, hogy a gondolatok
dolgokat hoznak létre, és az így kreált dolgok megdöbbentően hasonlítanak azoknak a
gondolatoknak a jellegére, amelyből formájukat nyerték.
Sokan, akiknek a pontos megítélések terén kellő gyakorlatuk van, úgy vélik, hogy minden
gondolat szakadatlan rezgéshullámot indít el, amivel az, aki a gondolatot útjára engedte,
később kell majd megküzdjön; hogy maga az ember is a Végtelen Intelligencia egy gondolati
mozzanatának testi visszatükröződése. Sokan úgy tartják, hogy az energia, amellyel az ember
gondolkodik, nem egyéb, mint a Végtelen Intelligencia egy kivetített tartománya, melyet az
egyén annak végtelen forrásából az agy berendezése által tesz magáévá.
Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol belefoghatunk azon utaknak-módoknak a
magyarázatába, amelyeknek segítségével az ember felkészülhet a fogászati beavatkozásra,
egy nagyobb műtétre vagy bármilyen egyéb kellemetlen helyzetre, mellyel szembesülnie kell.
Az elme kondicionálásának teljes mértékben a lélek tudat alatti tartománya által kell
végbemennie. Tekintsük meg tehát újra az eszközöket, melyek révén a tudatalatti elérhető, és
tetszés szerint bármely kívánt cél szolgálatába állítható.
Tudat alatti elmédet nem ellenőrizheted maradéktalanul, de szándékos befolyást
gyakorolhatsz rá, hogy részt vegyen minden vágyban, tervben és célban, melyet konkrét
alakba akarsz önteni.
A tudatalatti sohasem henyél. Ha elmulasztod, hogy lefoglald a magad választotta
kívánságokkal, akkor a környezeted sugallta gondolatokkal fog töltekezni – különösen
olyanokkal, amelyek számodra nemkívánatos dolgokkal kapcsolatosak, azokkal a dolgokkal,
amelyektől rettegsz, vagy amelyektől irtózol.
Akár tudomásul veszed, akár nem, olyan gondolati impulzusok közepette élsz, amelyek
tudtodon kívül is felkeresik a tudatalattidat. Ezen impulzusok egyike-másika negatív;
némelyek pedig pozitívak. Ott tartasz tehát, hogy értesülj, hogyan zárhatod el a negatív
behatások áramlását, amelyek elérnek és befolyásolnak, s e behatások olyan negatív
eszközeit, mint a legkülönbözőbb félelmek, s hogyan pótolhatod ezeket a saját választásod
szerinti vágyakkal, tervekkel és célokkal, különös tekintettel a testi fájdalmak kezelésének
eszközeire.
Amikor majd mesterien birtoklod a technikát, amit most rövidesen kézhez fogsz kapni és
megtanulsz alkalmazni, birtokba veszed a kulcsot, amely a tudat alatti elme ajtaját is képes
megnyitni, s azt az ajtót olyan teljességgel tudod majd ellenőrizni, hogy a nemkívánatos
gondolatok és befolyások közül egy sem haladhat át rajta.
Mielőtt leírnám a tudat alatti elme e megközelítésének módszerét, fel kell ismerned, hogy a
tudatalattinak két ajtaja van. Az egyik ajtó az életedet körülvevő külső fizikai világ felé nyílik,
s azon az ajtón ez a világ engedhető be. A másik ajtó belülről nyitható, és közvetlenül a
Végtelen Intelligencia nagy tárházával áll kapcsolatban.
E két ajtó az, amelyeken át az imádság kifejti hatását.
E két ajtó az, amelyeken át valaki reményei, vágyai és tervei kielégíthetők, ha ezek
megvalósítását határozott céltudatosság és lángoló vágy követeli.
E két ajtó az, amelyeken át valaki félelmei, kételyei és elbátortalanodásának epizódjai az élet
nyomorúságaira váltódnak át, ha a tudatos elme engedélyt kap, hogy e nemkívánatos
körülményekből és feltételekből is merítsen. Minden gondolatot, melyet az ember a tudat alatti
elmének küld, minden gondolatot, amely eléri a tudatalattit, mert az ember hanyag volt
feldolgozni és elutasítani a környezetéből származó negatív sugallatokat, a tudatalatti
automatikusan elfogad és működésbe hoz.
Az emberiség egyik legnagyobb következetlensége abban a tényben gyökerezik, hogy a
legtöbb ember élete során elméjét nagyrészt olyan dolgokon és körülményeken való
tipródásnak szenteli, melyeket nem kíván – a nyomornak, a kudarcnak, a betegségnek, a
boldogtalanságnak és a testi fájdalomnak -, azután pedig csodálkozik, miért verte meg őt a
sors ilyen kedvezőtlen körülményekkel.
Az elme az emberhez annak a valaminek a pontos anyagi másolatát vonzza, amiről a
leggyakrabban gondolkodik. Emellett ne feledjük azt sem, hogy a Teremtő minden normális
embert az életének élményeire való reagálás feletti maradéktalan és megfellebbezhetetlen
ellenőrzés jogát és hatalmát adományozta, amely lelki erejét bármely általa választott célra
ráirányíthatja, s nem lesz nehéz felismerni, hogy az összes nemkívánatos feltétel, amellyel az
ember csak összetalálkozik, annak eredménye, hogy valaki elhanyagolja lelkének ellenőrzését,
és az általa vágyott végállapotokra való irányítását.
A „hipochondria) azt jelenti: képzelt testi betegség. Régóta tudjuk, hogy e kórság az
orvosoknak és a fogászoknak több gondot okoz, mint bármely valóságos betegség, melyet az
emberiség csak ismer. A betegségtől való félelem, s annak unokatestvére, a testi fájdalomtól
való félelem az elme régről örökölt állapotai. A Hét Alapvető szorongás körébe tartoznak, és
olykor-olykor minden embernek szenvedést okoznak.
Nyilvános előadásaimon néhány évvel ezelőtt drámai módon demonstráltam a betegségtől és
a testi fájdalomtól való ezen veleszületett félelmet – olyan demonstrációkkal, amelyek
bebizonyították, hogy az emberek a testi betegség legkisebb nyoma nélkül is, puszta
szuggesztióra, súlyosan beteggé válhatnak.
A bemutatás technikája igen egyszerű volt. A demonstráció négy asszisztens segítségével
ment végbe, akiket titokban különböző helyekre állítottunk az előadótermen belül és kívül. Az
„áldozatot” a közönség köréből titokban választotta ki egy tanítványaimból álló bizottság. Az
előkészítésre szánt szünetben „beépített embereim” mindegyike az „áldozat” közelébe
keveredett, és kérdeztek tőle valamit.
Az egyes számú beépített ember azt kérdezte: „Nem érzi jól magát? Úgy látom,
gyengélkedik.” A kettes számú beépített ember odarohant az „áldozathoz”, s izgatott hangon
felkiáltott: „Szavamra, barátom, te mindjárt elájulsz! Hozhatok egy korty vizet?!” A hármas
számú beépített ember rögvest megjelent, s így szólt az áldozathoz: „Kapaszkodjon csak
belém! Mintha a halálán volna már…” Majd az ott bámészkodók felé fordult, és hozzáfűzte:
„Hé, emberek! Segítsenek már, hogy lefektessem valahol ezt az embert. Nagyon beteg
szegény.”
Ha ekkorra az áldozat még nem borult ki teljesen, akkor is általában ez lett a vége, midőn a
negyedik beépített ember odalépett hozzá, megragadta a karját, s így szólt: „Valaki mindjárt
orvost hív.”
E kísérletet számtalanszor elvégeztem, és egyszer sem fordult elő, hogy az „áldozat”
időlegesen meg ne „betegedett” volna. Egy kísérletre kijelölt személy – egy harminc év körüli
férfi – a végén annyira megrogyott, hogy rövidesen mentővel kellett kórházba szállítani. Az
orvosok nagy nehezen tudták csak meggyőzni, hogy csupán egy kísérlet szenvedő alanya volt.
Ez után a tapasztalat után többé már nem próbáltam hasonló jellegű kísérletet végezni.
Győzd meg a tudat alatti elmét, hogy beteg vagy, s az haladéktalanul munkához lát, és
hatékony érvelésed logikus következményeként csakugyan beteggé tesz. A hipochondria
gyakran produkálja a betegség tényleges tüneteit – mint amilyen a kiütések megjelenése vagy
a hányinger – olyankor is, amikor a valódi ok nem más, mint félelem.
Az Ohio-beli Állami Börtön fegyencei korábban sok újonnan érkezett börtönlakóval
eljátszottak egy vaskos tréfát. A tréfa abból állt, hogy egy elítéltekből álló bizottság
megvádolta az újoncot, hogy az megszegett valamilyen képzeletbeli börtön-szabályt, és
halálra ítélték. Az áldozatnak ezután bekötötték a szemét, kezét összekötözték a háta mögött,
és fejét egy hordóra nyomták, miközben sokan szorosan fogva tartották a testét. Ezután valaki
a bandából megkérdezte, elég élesre fenték-e a kést. Valaki pedig azt válaszolta: „Igen, én
magam élesítettem, rögtön azután, hogy a legutóbb végeztünk azzal az emberrel. Itt van –
végezzünk vele egy jó nagy vágással, hogy ne visítozzon.”
A szertartás azzal ért véget, hogy egy fésűt erősen meghúztak az áldozat nyakán, és tüstént
piros tintát loccsantottak a torkára. Az áldozatot ekkor eloldozták, és mindenki rohanvást
elbújt. Az áldozat legelőször általában lerángatta a kötést a szeméről, és megdörzsölte a
nyakát, amitől persze azt hitte, hogy csakugyan átvágták a torkát, mert „véres” lett a keze.
Egy alkalommal egy férfi, akit így csaltak tőrbe, annyira megrémült, hogy futni kezdett és
rikoltozott, hogy meggyilkolták. A börtönőrök elfogták és megnyugtatták, de ezután több
napra kórházba kellett utalni, amíg felépült a sokkos állapotból, annak ellenére, hogy
világosan látta: nem „vágták le”.
A betegségtől és a testi fájdalomtól való félelem a veleszületett félelmek közé tartozik, s ezek
a legcsekélyebb provokációra is felszínre kerülnek. Ugyanakkor, maga a félelem sokkal
rosszabb, mint az, amitől fél az ember. Franklin D. Roosevelt mondta első hivatali ciklusában,
amikor az országot nyomasztó félelem babonázta meg, hogy „Az egyetlen dolog, amitől
félnünk kell, az MAGA A FÉLELEM”. Ugyanez igaz, ha más szavakkal is, a fogászati
beavatkozásra nézve is, mivel az újabb keletű orvosi technikák gyakorlatilag minden testi
fájdalmat kiküszöbölnek a páciens akármelyik testrészében – egy testrész kivételével, és ez
maga az agy, ahol a fájdalom lakozik, s mint lelkiállapot sokkal előbb kialakul, mint hogy a
beteg a fogorvosi székbe beülne.
Vége