Beruflich Dokumente
Kultur Dokumente
A válság fogalmának pontos meghatározása meglehetősen nehéz. Úgy tűnik, minden kuta-
tás, tanulmány, esszé a saját témájának megfelelően hangsúlyozza a fogalom egyik vagy má-
sik elemét, ráadásul gyakori használata analitikus alkalmazását nagyon nehézzé teszi.2 Min-
den nehézség ellenére úgy látszik, hogy a különböző (jogi, teológiai, orvosi) szóhasználatok-
ban közös, hogy a válságot olyan helyzetként értelmezik, melyben a régi rend/állapot meg-
kérdőjeleződik, és a felmerülő problémák a szokásos, korábbi módokon nem oldhatók meg,
egyfajta megújulás (renovatio) vagy egyenesen forradalom szükséges. További jellemzője a
649-650.; Tümmers, Henning: Rezension zu: Schulze, Gerhard: Krisen. Das Alarmdilemma.
Frankfurt am Main 2011. H-Soz-u-Kult, 25.09.2013, http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/
rezensionen/2013-3-184;.Tümmers, Henning: Rezension zu: Mergel, Thomas (Hrsg.): Krisen
verstehen. Historische und kulturwissenschaftliche Anniiherungen. Frankfurt am Main 2011, in:
H-Soz-u-Kult, 25.09.2013, <http://hsozkult.geschichte. hu-berlin.de/rezensionen/2013-3-X84 >.;
Tümmers, Henning: Rezension zu: Meyer, Carla; Patzel-Mattern, Ka tj a; Schenk, Gerrit Jasper
(Hrsg.): Krisengeschichte(n). „Krise" als Leitbegriff und Erzáhlmuster in kulturwissenschaftlicher
Perspektive. Stuttgart 2012. H-Soz-u-Kult, 25.09.2013. <http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/
rezensionen/2013-3-184>.
CJ
~~ ~ y x o ( CD CD, ~ Q: ( S p p.,.. D N D N Ct x D C C
en CDrtó, D ~ y (D ',D13CD .
a . o O ° N ~~~ < ( ~ ó ó x y
wW a G Ó rt p-.. ~ ,..,7,-
~ ~ D °D ° Y p i A? w ~ b - w N C N (Dy ó . ,r. x ~ N 1 0.
.* (D, (DCD Q
C ' Uc
w N I to w `
D w w - ` C O- ,..i. ,U-Ds, C (D CD- w
, G3. ~ ti n" G x
aő Y~ r: o ~ a. s N(.2° s':(3;`2 b
$ ~ ~~ w ~ w ,
~ o aa
N ~ ~ -1 _ ~ ^ 'ED" o`cD, ` ~
qD ~`~ N x
b x ~
(D '4)5CD`C aw
CT ~
N ~ wW ~ D . 5 CD~
í~D ~ z cNn K `" (n " y N fD Q.
(D Á, Á N
~ C ! ~ ~ Oi ;
(° 1
~ ó ‚It ~ CD ~ w =; b ~ ~
~ ~N ° w ~~~ í , ó ~ ~ .-+ O
D w al. ~ ~ ~ ó: ~ ~ ~~Z ? .
Ó
r-rV
w O: cos- `. . ~• ~
N° ; Ó •`•J ‘", �, N-Ó ~ ~ ~ x..,' " ~ ry ,
~• ~. ~ ~ (D ó x ~ ~ ~ x ~ ~ co
- -
~ w N S. fw p C : y O b~~ rtx
m ~ ~-~~~ CQ n O w ~ N p°pp Cr+ x O ~ rrClq * xwtO s r (C > (D- O O S~ ¢
` p
(w <9 < < ~
.1 •
~ -wC rC`i CD Ó x ~
rr O:b 4 r+ y '
~
y R! w
~~ F ~
`< w w- ö, N.. .N.~ • ~ N v, + O: ~ ~ ~ p ~~
, ° p ~ O
m ~ - i Q .`y • w ....• n ' F ~9~° ~ g
CPS) x N
7.' co~•f S . Vi R ~ ,,, .
• ~~ ° 0' ~• Á , !n CD , ~ y
w- 4-
fn .,. 0'Q - • '4,2 fÓ Y D, N< C
w OCro Ó : v CDr,j r ~ '
~ ~ p -y Oi ~
C~x w N
•mcO N ~. .._, p, O: q O ' .
9 ` co,
~,
N^ y f D,
,rt <Óx
CA
co CPQ [ C S` ~~ 0
(p, w O: " 1.0 O y 5 c'' m w b = 1 rt
w N ~~ NO ~
.
o;y' cD w` (1, • G K N" ' N
~~Q~G G : ( w r, w Ó u
; v. ufDi ~ k Cr N ~: N
N
(D' Q' T] có O` °a b a C '8' ~. ~ ~. ~ N ~ ~
ó ~ * E4-, * É + PD (Ds Gs pá, pi,
" w s q
=
y - C N rw+ ' ? N°c,,,
C , 6,4 : 60.., v • w ~co 8 .~ x~ ~ ÓcCr-C C x ~
cviw`
m Q
5(D - p ~ N . q.1 O rt. NC y O~ ~ w- N O x w- rt cn O: w+ p w w ~ w ~ A~- ] O w-
CD, p P, d N ~ ~~, (
ó , .
~ (p-~ w ~ - y C (~ ~ í
ND
(N D
r- (D-
7 o-q ~ x y ~
rQ a,
b ro F t > ~C O Ó -pw C ~~ w
ó
CD_w- p w el:,` rr CDCD-
a ~
~~
y
x ~
CPA ~ ~ ~ (D .+, (D ~ O ~ ; ~ w ~ w ~ N p
CD N + O 0 (1C x xw ". ~ ( r UQ ~ rt m w ~. m~,
3. C:
C ~ ~ 9°g' ~ 0 r
R w w ~ y' N
CD N ~ °(D NJ p>(D w- N CD (~ a ~ 0 ~` O N (D C°. 7r r. ~ A*R`G
(D (D O t. ~ C y -
�ó .o, ~~ y. 0 0 . C x o =:.. . ~ N p ' °. crg
`C (2, ~ a ~ ~ ~ ryry x9 ó. w ti
~ ~ CD tNo
CYQ xV -Uwp I D !~
Fs
"~ ~ ~ w ~• w , ~ ~ G ~ NO ~, wm C~(rt~N~ Óv I x ~E C:
90 s.0 m (, " D~- ~` - ~ x x ~ xC (D n .-0, C`•'N
N C (D O w- C r9. to C: r+ , w D ~ ~ ny . rr
w W
-1=. N (D, N R. p 3 fCD w- w p,
w U
ó , ó : Q � D C ~ _• a Z: O
cos rt w C ~ ( D x os? ~, w
r+ SD
^ 1 ' a: x , ~ 1-1;' ' 4 rt .t C
(D, Á . I •,-
~ G N t ` %° 3
-.
CD ~ pp
w O: ( ~ ,:l..
C ~ p ~
~ `
N- ~7 ' O ‘ 5 a , ry rt C
y N M x C ~ ~ O ~ iN
O
, ~ D( ~ ,-- G
á z M P rt y P,' x ; - t ~(D ti ' C ~ w- R
~ CD v ~.~ C• C O~
co 0.. ti trQO cr. (D I A
pc, w Li' C
-s aQ w • ''
+ G , `S. ~ o CI.
ó ~ ó ~ ~
n M ~ ° oQ
(~D c~ w w~ y , E,- w ~ w D ~. ~ (ó ~~fD ~~~N~ et,
.~ ~ ~ . C - , ' ]w ~ - Q - ' ~' R ó °` o-' pp ~
ó; P 4 4' � w
w Á
O co, C CfQ P ~ D Ó (Dq íi O
N :
(D ° O w w C N pw- w p ° ~`,lDN
A,
CIQ P ,9" 0" c-4. fD n ' N x ° °
Pj ~ x d Cg
~ w ~ N ° 5 w
2, S* N
N ~ C 5 c!,r-* Q, 0-. m/ a
°
0 00 N m- ó A r+
(21. w- O N C ~ x
,
y G I • p•
- ; ~ C O` aa p: b p: w , w a` (D-
~ I p ~ O ~~
'. (2". (1)
D w w p x P, • p ~ CQ
co C° a. b
Cr O x ,Cg.. A
W O : C • D (f0 fi;" 0: 0- tD ~
aa~
~ =
~ (43„
, K y ti , 0 w ~•" °» Ca ` N Ó` x O c~
— • .-• ' (t ‘ '4. O C S ~
E.,' (1, ° . : (D- ~ g °w O` ~ Gó ` (D- 4 < D 5
w- y-
eb .Oa "• a °Q
O- ó ~ ~ . ~D °` x
w- p . (, C - w ~ 5 w Cr ó co Cqh ~ •~
Pa ár O` NN• G11, rt ,rt N co 0 ✓:
rn C Np„ ~ .N Cr .'''. ~
'
N ? O w` s.0 N p, ~ ~ ~ y0.wr ~~ ó a ~ x .
• 1-■ ~o Pr') ' 0 -3 ~ P, 7 ~ CD !G• , .. w ~
5 C ,—, w, P ~ w p D w , (D
~ ' " Co • N co cD- M CA. a R wj co • VI' 7, ' ~ C
4 ó ti UQ ~ (D, p,").. C ~°'~~~ 'rtyy Nc-• ~ CD N~
_ woQww ' ~ ~ Ó
~ ~ S. w- " ~ ~ ' p , x cos ~ g ~ , rt 9 o w (DNP S . 9 . jDGdg ~ m G ~ w 5 ~ on ~ <<
0: 0', ~ ,
~ ry ~w(j~ (n x ~ ; ~ C.
w a CD‘ ~ O w ~ ~ Á~ ~ ~N G . • N ~ rt rt ' °
O. ` `C c u
r
"
. c")
� cD, I b N N r* w D O D (n
7 (n
51, P,C
cl,),
~ 0 ~
C < 4 D• N ~ o o: , ~~ 3 u
(D
D w_ y : n ~ o w
Z. N O (a N a ~ ~ C° VI
c D ~°~_ ~ C Z rt °' ° C ~ ~ C - O
z N
~ n ~ N t< p, . ~ w`
w- 0 D C C -t (n w w` ~ ; p ~p N~ ~ ~ ó
~~~
, , i i
ti Ó n w i` C , , r* , , ti , x x O : n , I , , (D* p w -11, (pi , p
N C-11 I, w
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
adták, de ezek vagy nem lépték túl az pártpropaganda kereteit, vagy nagyon kötődtek egy-
egy konkrét építkezéshez, lakóházhoz.
A diskurzust a specializáció felé terelte az egyre szűkülő nyilvánosság is. Minél kevésbé
volt lehetséges a szabad vita, a pártállami kurzussal szembeni vélemény megfogalmazása,
annál inkább fontossá vált a legitimáció. Ennek elsőrendű alapját a párthűség képezte, de
ennek hiányában vagy emelle tt szakmaiság, szakértelem is alapot adhato tt alternatív kon-
cepciók megfogalmazásához. Ennek hatására a nem a szűk szakmához ta rtozó, laikus értel-
miségiek teljesen kiszorultak a vitákból. Ez majd csak az 1960-as évek elejétől változik, ami-
kor újra írók és költők is állást foglalnak építészeti (lakáspolitikai) kérdésekben. 5
Ez a jelenség annak is köszönhető, hogy a második világháború utáni első tizenöt év egyik
legfontosabb értelmiségi szereplője — egész Európában — az építész, aki egyfajta „társadalmi
mérnökként" a kor szinte minden fontos társadalmi problémájára megoldást tud találni. Az
a vélemény, hogy az építészet, az épített környezet képes alapvetően megváltoztatni a társa-
dalmat, a modern építészet és gondolatvilága térhódításának köszönhetően lényegében
egész Európában elfogado tt volt ekkoriban. 6 Nem véletlen, hogy az építészet és az építészek
társadalmi súlyának csökkenése, i tthon és külföldön egyaránt, együ tt járt a modern építé-
szettel szembeni kritikák megerősödésével az 1960-as évek elején.
Az építészeknek ezt a pozícióját erősítette Magyarországon a modern építészet és a bol-
sevik pártok — ebben a tekintetben — hasonló emberképe is, ahol a társadalom többsége, a
„közemberek" nem partnerként, hanem felemelendő, a helyes életmódra tanítandó csoport-
ként jelentek meg.
A diskurzust lényegében kisajátító építészszakma sem volt azonban egységes. Az 1 945
után bekövetkező rendszerváltás az építész szakmán belüli hatalmi helyzetet is megváltoz-
tatta. Az addig jórészt (sokszor zsidó származása mia tt is) partvonalra szorított, de épülete-
ivel azért jelenlévő modern építészet képviselői a formális hatalmi pozíciókat egyértelműen
monopolizálták. Nemcsak az építészettel kapcsolatos főbb állami pozíciókat töltötték be ők
(a Fővárosi Közmunkák Tanácsában, az Országos Építésügyi Kormánybiztosságon, Építés-
tudományi Központban, az Állami Építéstudományi és Tervező Intézetben, illetve a Magyar
Tudományos Akadémián és a Műszaki Egyetem professzori állásaiban is nagyrészt ők talál-
hatók meg), hanem a korszakban megjelenő építészeti folyóiratokat is kivétel nélkül ők
irányították. A Tér és Forma a modern építészet híveinek lapja volt már a világháború elő tt
is, az ennek a szerkesztőségéből kivált, kommunista elkötelezettségű Major Máté, Kozma
Lajos, Perényi Imre és a hozzájuk csatlakozó Zentai Béla irányítják az Új Építészet című fo-
lyóiratot, az ennek megszűnése után létrehozott Építés-Építészet felelős szerkesztője újra
Major Máté, aki az 1951-ben induló Magyar Építőművészet egyik fontos irányítója is lett.
Természetesen a modern építészet magyarországi hívei sem alkottak egységes csopo rtot.
1 947- 1948-ra a már korábban is meglévő politikai és a részben ezzel összefüggő szakmai
különbségek oda vezettek, hogy a szociáldemokrata irányultságú Fischer József és
Granasztói Pál által vezetett Fővárosi Közmunkák Tanácsát elhagyták a kommunista elköte-
lezettségű építészek. Az Építésügyi Kormánybiztosság és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának
5 Lásd ezzel kapcsolatban a „családi ház" vitát, in: MAJOR MÁTÉ — OssK6 JUDIT (szerk.): Új építészet,
új társadalom, id. mű 189-248.
6 A social engineering jelenségéről összehasonlító perspektívában, szakirodalmi kitekintéssel lásd:
1 07
Tanulmány KELLER MÁRKUS
7 Simon Mariann: „...Az építészeti tudás maradéktalan és független érvényesülése ..." Elmélet és gya-
korlat 1945-1948. Architectura Hungariae, 1. évf. 1998/3. http://arch.et.bme.hu/arch_old/
kortars3.html#2 (letöltés: 2014. szept. 26.) .; Schéry Tamás (szerk.): A magyar tervezőirodák tör-
ténete. Budapest, 2001.; Saád József: Építészet az újjáépítés szolgálatában. Medvetánc, ( 1 985) 2-
3. sz. 237-261.; Keller Márkus: Diktatúra, professzionalizáció és emlékezés. Az építészek esete a
Kádár-rendszerrel. In: Tischler János (szerk.): Mélyfúrások. Az 1956-os Intézet Évkönyve 2009.
Budapest, 2009. 115-140.
8 Fischer—Granasztó—Kismarty-Lechner—Major—Weltzl: Az építészet háború utáni feladatai, 11-14.;
Major Máté: Tizenkét nehéz esztendő (1945-1956). Budapest, 2001. 123 147.; Preisich Gábor: Épí-
-
'3 Kaesz Gyula: Előszó. In: Gádoros: A korszerű lakás térszükséglete és berendezése, 3-6.
'^ Major Máté: Előszó. In: It. Kismarty-Lechner: Városi lakástípusok, 5-6.; Gádoros et al.: A családi
lakóház, 9., 15.
'S Gádoros et al.: A családi lakóház, 9.
1 09
Tanulmány KELLER MÁRKUS
vek készítése és a típustervek alapján olyan építési szabályok megfogalmazása, melyek „cél-
tudatos és átfogó lakáspolitika" alapjául szolgálhatnak.i 6 Ennek a saját maguk által támasz-
tott követelménynek meg is feleltek, hiszen Gádoros Lajos könyve a minimális bútor-, ruha-
és térszükségleteket meghatározva kiszámolta, mennyi helyre van szüksége egy „polgári
színvonalon élő" férfinak, nőnek, gyermeknek.'? Ezeket a méreteket figyelembe véve készül-
tek el a Kismarty-Lechner által szerkeszte tt Városi lakástípusok című könyv tervei, míg a
Családi lakóházak című kötet típustervek melle tt már városrendezési kérdésekkel is
foglalkozott.
A szövegekből kirajzolódó koncepcióban a fejlődés motorja egyértelműen az állam, esz-
köze pedig a tervezés volt. A szabadpiac ugyan érvényesülhet, de az alapszükségleteket min-
denképpen az államnak kell kielégítenie.'$ Ugyanis csak az állami tervezésen keresztül lehet
megfelelően szabályozni olyan koncepcionális, hosszú távon megoldható kérdéseket, mint a
laksűrűség vagy a beépítési mód, illetve az állami fellépésen keresztül oldható csak fel a ma-
gántulajdon és az ideális beépítés, építészeti elképzelés konfliktusa is. Ebben az alapvető kér-
désben többé-kevésbé egyértelműen a magántulajdon korlátozása melle tt foglaltak ál-
lást.'9Az állami szabályozásból, (típus)tervezésből eredő egységes külső lélektelensége azon-
ban 1948-ban még elkerülhetőnek tűnt. 2O
Az építészek és a lakók, az épületek használói közötti viszonyt már a 1944-es nyilatkozat-
ban sem a partnerség, hanem inkább a tanár—tanítvány, vezető és vezetett kapcsolata jelle-
mezte. E szemléletnek megfelelően a tudatlan, rossz ízlésű, lakáskultúrával alig rendelkező
lakosságot „fejleszteni" kellett. Állami segítséggel kívánták_ a modern építészet lakáshaszná-
latai elveit, esztétikai értékrendjét közkinccsé tenni. Fontos céllá vált, hogy az emberek rá-
ébredjenek „valódi igényeikre", amelyek természetesen a modern építészet dogmáival össz-
hangban álltak, és életmódjukban is alkalmazkodjanak az építész alaprajzi elgondolásai-
hoz. 21
Ha az 1944 és 1948 között keletkezett írások konkrét szakmai szövegei mögé tekintünk,
és a szövegekben megjelenő szemantikai mintát vesszük górcső alá, akkor a válság fogalmá-
nak a teológiai gyökereihez közelebb álló értelmezését találhatjuk. 22 A válság mint egyszeri
végső esemény jelenik meg, melynek lefolyása után a világ (jelen esetben a magyar társada-
lom) gyökeresen megváltozik. De nemcsak az addigi világ gyökeres megváltozásába vete tt
hit jelenik meg a szövegekben, hanem a diagnózis melle tt a gyógymód is. Az érvelések szerint
a modern építészet tudásanyagával a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, a
lakáskérdés véglegesen megoldható.
A konkrét tartalmat tekintve két fontos témakör rajzolódik ki a lakáskérdésen belül. Egy-
részt a falu, a vidék lakásproblémái mint saját törvényszerűségekkel rendelkező és sajátos
megoldási módokat követelő terep, másrészt a megfelelő ideális lakásforma a városban. Eb-
ben az esetben a lakók által leginkább preferált családi ház és a modern várostervezés által
társadalmi és gazdasági szempontból is ideálisnak tartott többlakásos társasház közö tti fe-
szültség feloldása volt a feladat.
110
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
A lakáskérdés falun
Az építészet 1945 utáni hangadói a falu lakásproblémáit külön kezelték, arra a várositól tel-
jesen különböző megoldási módot javasoltak. A Perényi Imre felelős szerkesztésében meg-
jelenő Új Építészet 1947-es évfolyamának második száma a Művészeti Tanács „Falu — Város"
lakásépítési kiállítása kapcsán egy külön számot szentelt e kérdésnek. A másik idevágó kiad-
vány, az Újjáépítési Minisztérium falusi lakáspályázatának győztes munkáit bemutató és a
falusi lakhatást elemző, Falusi lakóházak című könyv szerzője és szerkesztője, Kiss Tibor
azonban — ugyan 1971-ben keletkezett visszaemlékezése szerint nagy rajongója volt Le
Corbusiernek, de — nem tartozott a baloldali modern építészek köréhez. 23 Látni fogjuk, ez a
különbség a probléma tárgyalására is rányomta a bélyegét. 24
Az Új Építészet egyrészt átgondolt koncepciójával (a Veres Péterrel készült programadó
interjút elméleti alapvetés, konkrét alaprajzi megoldások követték, végül a számot a külföldi
kitekintés zárta), egységességével (a közösen felvázolt irányvonaltól kicsit is eltérő Benkhard
Ágost cikkét szerkesztői kiegészítés teszi idézőjelbe) és a modernre kevéssé jellemző defetista
és a tradíció fontosságát hangsúlyozó álláspontjával tűnt ki.
A keretet itt is a már korábban elemzett válsághelyzet adta. A Borbíró Virgil által írt első
cikk a modern építészet és a falusi hagyomány viszonyát elemezve azt hangsúlyozza, hogy a
„klasszikus", a modern és hagyomány között fennálló ellentétet tévedés a népi építészetre
vonatkoztatni.25 Tévedés, mivel — a romantikus túlzásaitól megfosztott — népi építészetet
jellegéből adódó funkcionalizmusa a modern építészettel rokonítja. Ilyen értelemben a népi
építészet a modern építészet egyfajta előképe. 26 Ezért ez az évszázadok során a helyi környe-
zethez és igényekhez alkalmazkodott építészet érték, amelyet az építész szakma a városi „di-
vattal" és a „csábos »modernséggel«" szemben is meg kívánt védeni. A helyzet kortársak által
érzett drámaiságát jól jelzi, hogy Kaesz Gyula a népi lakáskultúra kapcsán megjegyzi: „Ha ez
utóbbi bekövetkezik [a városi „divat" elterjedése falun], akkor népünk kultúrája hosszú időre
elbukott, s ezen semmiféle siránkozás a népművészet fölött már nem segíthet!" 27
Ennek az elméleti alapállásnak köszönhetően a városokra vonatkozó, a meglévő struktú-
rákateltörlő és teljesen új városi szöveteket felépíteni kívánó hangokkal szemben a hagyo-
mányokra épülő reform tűnt a szerzők számára a helyes megoldásnak. Így mind a „Falu —
Város" kiállítás falvakra vonatkozó tervei, mind a lapban (akár a korábbi számokban is) meg-
jelent egyéb tervek a régi parasztház felépítését követik, azokat igyekeznek tovább fejleszteni,
és a tervek kritikai ismertetése, értékelése is elsősorban ezt kéri számon, ezt tartja helyes-
nek.28
A meglévő.mintákhoz, munkamódszerekhez és (apró módosításokkal) az anyagokhoz
való ragaszkodás azonban nemcsak a hagyományok tiszteletének volt köszönhető, hanem a
111
Tanulmány KELLER MÁRKUS
32 Perényi Imre: A kolhozok építészete. Új Építészet, 2. évf. (1947) 2. sz. 162-163.; Major Máté: A fran-
cia falusi lakásépítési normák. Uo. 2. sz. 164..; Benkhard Ágost: Parasztház vagy „házfalu". Uo. 2.
sz. 165-166.
33 Schömer Ervin: Móricz Zsigmond falva. Új Építészet, 2. évf. (1 947) 2 . SZ. 1 54.
34 Kaesz: A korszerű parasztbútorról, 159-161.
112
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
113
Tanulmány KELLER MÁRKUS
über Zumutungen und Banalitöten im Wohnungsbaunach 1945. In: uő (Hg.): Geschichte des
Wohnens, Bd. 5. Stu ttga rt, 1995. 829., 831.
42 H. L.: Házhelyosztások Budapesten és vidéken, 14-16. A családi ház súlyáról a magyarországi la-
114
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
módja a fogalmi kategóriák kialakítása volt. Nem véletlen például, hogy a köznapi értelem-
ben vett családi ház mellé sorolja az ikerházat, a csoportházat és a sorházat, sőt az egészséges
körülmények biztosítása tekintetében azzal egyenrangúnak minősít minden „modern több-
lakásos beépítési formát" is. 44 Az ideális családi ház által támasztott igények (tágas nappali,
hálófülke külön megvilágítással és szellőzéssel, fokozatosan bővíthető ház) felvetik a megva-
lósíthatóság és a gazdasági racionalitás kérdését. A gazdasági racionalitás, annak ellenére,
hogy az állami szerepvállalást alapvetőnek tartották a szerzők, fontos részét alkotta elgondo-
lásaiknak. Éppen a lakók bérfizetési képessége és az építési költségek összehangolása érde-
kében vetették el az ideális megoldásokat, elmaradt az előszoba, a külön háló, és az ebédlő
helyett az étkezőfülke vált megfelelővé. 45 Ezenkívül a családi ház iránti igény ,jogossága"
csak a sokgyermekes családok esetében nye rt igazolást, a többiek számára a családi házak
létesítése, azok építésének támogatása „nem elsőrendű közületi feladat"-ként jelent meg. 46
A könyvhöz készült mintatervek két-két és fél lakóval számolnak hálószobánként, ez jóval
nagyvonalúbb volt, mint a hatályos és a korszakban végig érvényben lévő szabályozás, mely
lakóhelyiségenként számolt két fővel. A nagyvonalúság a lakások méretében is megjelenik,
személyenként 15-28 m 2 között ingadozott a lakótér nagysága. Ha ezt összevetjük a későbbi
elképzelésekkel, típustervekkel és megvalósíto tt lakásokkal, még az alsó (15m 2-es) érték is
meghaladja a korszakban épült lakások méreteit. Sőt a falura tervezett házak egy főre eső
lakóterének mértékét is meghaladják ezek az — elviekben — városi használatra szánt házter-
vek. A szövegben a magyar speciális viszonyok következményének tekintett ebédlő, étkező-
fülke következetesen jelen van a tervekben, külön WC és kamra növeli az ideálisnak tekinte tt
házak komfortosságát.
Válság számokban
Az 1945 után kialakuló szakmai diskurzus szereplői szabatos és reprezentatív statisztikai
adatok ismerete nélkül mérték fel a magyarországi lakáshelyzetet, határozták meg annak
legfontosabb problémáit. A következőkben, kihasználva a történész kényelmes pozícióját, a
statisztikai adatokból kirajzolódó képet fogom isme rtetni. Láthatóvá válik, hogy a két külön-
böző forrásanyag ellenére alapvetően hasonló válsággócok rajzolódnak ki.
Az 1945 után fellépő lakáshiány egyik fontos oka a második világháború okozta pusztítás
volt. Budapesten, de az ország többi városában is, a lakásállomány jelentős része megsem-
misült. Országos átlagban a lakóházak (tehát nem a lakások!) 20%-a sérült meg a háború
során.47 Az országos átlag mögött azonban a helyi adatok nagy szóródást mutatnak, Buda-
pesten a lakóházak 56,2%-a sérült meg könnyebben vagy súlyosabban, de Székesfehérváron
például a lakóházak 90%-a, míg Hódmezővásárhelyen csak 5%-uk pusztult el az 1 949- es
népszámlálás szerint. Ezeknek a lakóházaknak a helyreállítása, bár komoly előre lépések tör-
téntek, még 1949-re sem zárult le teljes egészében. A súlyosabban sérült lakóházak közül
13,1%-nak a helyreállítása még folyamatban volt, vagy egyáltalán meg sem kezdődö tt a fel-
mérés idején, a könnyebben sérült lakóházaknál 6,2% volt ugyanez az arány. 48 1945 és 1 949
115
Tanulmány KELLER MÁRKUS
közö tt 20 782 lakás épült, ez az 1949-es teljes lakásállomány 4,1%-a. 49 Ez az adat világosan
mutatja, ho gy a háború után fellángolt helyreállítás versus újjáépítés vita rövid úton — a ren-
delkezésre álló források szűkössége folytán is — eldőlt5°
1949-ben a népszámlálás tanúsága sze ri nt 2 484 934 lakásban 9 204 799 fő lako tt . Az
emberek több mint 97%-a lakásokban élt, a háború vége után négy évvel már csak a lakosság
o,3%-a lako tt „épületnek nem tekinthető építményben", a maradék pedig ipa ri , mezőgazda-
sági, kulturális épületek felügyeletét, őrzését végezte a népszámlálás idején 5'
A meghatározó lakásforma a családi ház volt, a lakóházak 84,6%-a ta rtozott ebbe az egy-
lakásos kategóriába. A családi házak arányát településtípusonként vizsgálva egyértelmű,
ho gy nemcsak a falvak, hanem a városok, sőt a főváros képét is ez a lakásforma határozta
meg. A meghatározottság még szembetűnőbb, ha fi gyelembe vesszük, ho gy a három lakásnál
többel rendelkező lakóházak a teljes lakóház állománynak csak 3,1%-át tették ki. 52
89,6
8o
68,6
55,6
Hasonló eredményre jutunk az emeletek számát vizsgálva, hiszen a lakóházak 98,3%-a 1 949-
ben földszintes volt. A településtípusonkénti bontás ebben az esetben is izgalmas: még a szű-
ken ve tt Budapesten (a I—XIV. kerületbe n) is 57,1% a földszintes lakóházak aránya (a többi
magyarországi városban pedig 95% fele tt volt az arányuk).53
A tradicionális lakásformák (és a falu) túlsúlyát jelzi a hagyományos lakásépítés szívós
túlélése. A lakóházak majdnem 70%-a vályog va gy sár falazattal rendelkeze tt , igaz, itt komoly
$2 Központi Statisztikai Hivatal 1949. évi népszámlálás 4., 31. 14-15. táblázat
53 Központi Statisztikai Hivatal 1949. évi népszámlálás 4., 14., 29.7. táblázat
116
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
117
Tanulmány KELLER MÁRKUS
árnyékszék 12,60%
fürdőszoba 10,10%
gáz 7%
villany 46%
VÍZ 17%
118
városi jellegből fakad. Úgy tűnik, a városokban a vezetékes gáz könnyebben volt elérhető, és
inkább számított a (kisebb és alacsonyabb presztízsű, olcsóbb lakások) lakások általános tar-
tozékának, mint a fürdőszoba.
árnyékszék 12,30%
fürdőszoba 6,60%
gáz 7,10%
villany 60,20%
víz 23,80%
árnyékszék 14,:x%
fürdőszoba
gáz
villany 4 ,70%
vízvezetékkel rendelkezik
119
Tanulmány KELLER MÁRKUS
Mivel az egyszobás lakások 65,6%-a nem Budapesten található, illetve a budapesti adatok
feltehetőleg pozitív irányba torzítják az adatokat, úgy gondolom, érdemes a meglévő adato-
kat Budapest figyelembevétele nélkül is megvizsgálni. Így némi képet kaphatunk a „vidéki"
lakásállományról (igaz, ahogy már jeleztem, a nem városias jellegű községekben található
egyszobás lakások adatai nélkül). Az országos adatokkal összevetve jól látszik, hogy a vízve-
zetékkel és az elektromos árammal való ellátottságban komoly lemaradás tapasztalható a
vidéki lakások esetében.
A közművekkel való ellátottság melle tt a lakáshelyzet egy másik fontos jellemzője az egy
lakásra, szobára jutó lakók száma és ezeknek aránya. Ha az 1949-es adatokat az 1941-es nép-
számlálás adataival vetjük össze, a népességszám csökkenése ellenére a laksűrűség némi nö-
vekedése figyelhető meg, aminek oka valószínűleg a háború okozta károk helyrehozásának
lassúsága volt.' A 10o szobára jutó lakosok számának alakulása megfelel annak, amit az ed-
digi adatok alapján várhattunk. A legkedvezőbb szoba—lakó arányt Budapesten találjuk, a
településhierarchiában lefelé haladva egyre többen lakják a lakásokat. A lakásnagyság sze-
rinti bontás sem szolgál különösebb meglepetésekkel: az egyszobás lakásokban a legnagyobb
a laksűrűség, legyenek azok bármilyen településen, de természetesen i tt is a falusi (nem vá-
rosias községi) egyszobás lakásokat használják a legtöbben. A különböző településeken ta-
lálható lakások mutatói három és annál több szobás lakások esetén azonban már közelítenek
egymáshoz, az addig loo-as nagyságrendű különbségek 10 és 2 közé szelídülnek. 62
Ezeknek a problémáknak egy része (közművekkel való ellátottság alacsony volta vagy a
házak minősége) nem volt új keletű, gyökereik a századelőig nyúltak vissza. Ezek jelenléte
érthető, hiszen az 1949-es lakásállománynak csak 4,1%-a épült 1945 után, alig befolyásolva
a lakásállomány adatait, ráadásul nagy részük „nem városias jellegű" községekben, ami fel-
tehetően átlag alatti felszereltséget jelentett. 63
A meglévő lakásállomány minősége és szerkezete mellett számolni kellett az általános
lakáshiánnyal is Ennek mértékét megállapítani nem egyszerű, a legkorábbi adatot az ötve-
nes évek végéről találtam Különböző módszerekkel elvégzett számítások 1958-ban 310-470
00o közé teszik a hiányzó lakások számát Magyarországon. 64 A hiány mértékét jól mutatja,
hogy 1949-1958 között 268 389 új lakás épült (magán és állami finanszírozásban, illetve
kivitelezésben összesen), tehát a legenyhébb becslés szerint is az erőfeszítések megduplázá-
sára lett volna szükség. A lakáskérdésről folyó diskurzus szereplői az 194o-195o-es évek for-
dulóján azonban ezt még nem tudhatták.
A statisztikai adatokat szemlélve a kor „lakásügyét" a falu—város és különösen a vidék—
főváros közötti különbségek tagolták. A falvak kétségbeejtő lakáshelyzetének megoldását a
gazdaságpolitikai prioritások, a mezőgazdaság kifosztása, a munkaképes korosztályoknak a
városokba áramlása is nehezítette. A korabeli lakásállománynak azonban nem csak a minő-
sége okozott fejfájást a kormányzatnak, hanem az összetétele is. A magyarországi lakásállo-
mányt meghatározó egylakásos családi ház egyszerre jelentett társadalompolitikai, építészeti
és gazdasági kihívást a Rákosi-korszak szociálpolitikája számára. Társadalompolitikai kihí-
vás, hiszen a korszak ideológiája éppen az egyénről és a családról a közösségre, a közösségi
létre szerett e volna áthelyezni a hangsúlyt. Ennek a — modern építészeti mozgalom téziseivel
összhangban lévő — szándéknak a többlakásos társasházak, lakótelepek sokkal inkább meg-
feleltek, mint a családi házak. A pá rt ideológiája és a lakáskeresők igényei közö tt fennálló
64 Forgács Pál — Cseh-Szombathy László — Kereszturi Sándor: A lakáskérdés. Budapest, 1958. 22.
120
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
feszültségnek (hiszen a társadalom többsége számára a kerttel rendelkező családi ház volt az
ideális lakás) a korabeli döntéshozók is tudatában voltak. Az építészeti és gazdasági kihívást
pedig a szűkös anyagi erőforrások és az ideális lakásformáról alkoto tt elképzelések közötti
különbség generálta.
65 A Magyar Építőművészek Lakásépítési ankétja. Magyar Építőművészet, 1. évf. (1952) 4. sz. 148.
121
• r
", cio . ~ ~ ~ ° p, ~ G_ G a ~ ~ ~ ~ ~ O
S m ° á co 5
Po cm
5 4O 5w` `•tp,, ó c~
N ~
rt G ~ m w `Cr•+ N N~ w`
,G N: .r.'' `C ~, ',17' ~ ~ (D w` w` O ,.+ ~ ~'
~ N l/1 a q
w, . a mN (DU, (D C'Q ln ~ CD ~
Ó ~l Ó x a a • G ~ ti x N CY 9 (D p a a V-r p .7' ~ w a~ ~ a+: N x cp ~~ 0 'b ~ 'b 9 ~ ~C °: . r* ~.
n x• ~ y y to ~ N < (D` ~
O• íCi,
D C ~ Á,` O~g a ,n, R• w co N O, ~ . O (D• ~ N~ N w ❑ (D p r+ ~ w v pi ~ •
~ có w• N - ~
~... ~ ^ cp c•IZ w ` Vn <• —~~ ~ °• N N O ~w. N O . ~ , w Cy r r ~ O 1~ n
~7 ~D
( D`' ~~
(D (!g w f D '+ ? pp `
• rr rt
Cr'''
ti ~ A?~ P,• ~ Ó : O a p~,, () ~ f1. N ~ p7, a `< ~, ~ ~ (D. ~ (D. C ~ N w p; w
? DO O ~ °Ó
G` O UQ
rti- n, fD y w w ~ 4 v (D N ~. p ; ° ~ ~ ~~' ° Ó ~ ~
G y fl~ ~
< ~ r'''' ~ °• ~ ~ ~+ ~ N~ ~ p„ ~ la) ~ p ~ ~ G ~ w` N 5 h7 G n w ~ (D Ó ° w N ti m O: (ó pq `C
~ m l. ww W.
ó 2:1t71, c C1Q G` pp ~ p, r•h ~ ' •h ~ `~ arQ ~ ~ ' y` G ~ rh, O: '+ ~ ~ ,CDy ' ~ f~D 5 ~ c~D p~ O N S ~ ww
f0 M
~ rh OG w
w w CJt w, x • w m w p ~ ~ O OQ • w rvy N N G ti ; cD '-- 1
P rn ~ ~ a G
v G Ó Ó ti O: . p. CD,
• 'h
~ á
c, •-•:
N ~ ~ ooqq O ö N" '°T.• w (~D 'Gr w• ~ ~ ~%
~ , x~ ~• W n ~ Ó Ó ~ w G N w
a m
Ó : T `.~ ~ ` ~. ~D w w ,,,P'• C Á ~ p~7 cD
o. w` N rJ
`C p ~ :r` • O N :. a á,` ~ ~ C. a °` `C G ~ cD. ~ co c ~ ,-r
• m, ~, =; c~,, ~, ~
W S y
. D, ~ ~ ~ p ; ~. w w O ~ ~,,~ p~' ~ =' O ~. ~ ~ .? a~a arc) ö: ó; ~~ ~° ~ ~ ' ~ ~ 0 ~
w
f0, co ~ w,O ~ ~ °'~ ~ ~ °~ oro •O ~~ ..~ + p,(D, w w r+ Tj ~ ~, .w.t' ~ ~ o a:~
b` ~? X X ~ ~ p O ~.
CD
" Ó OQ
p ~0rrgq w• .. ~ ` ~ ~ ~ w G~ CD, ~ C~ N ~• (D s ~ K CD. N p: 5 " w w, arQ `<
OC w fa, cps ~ O ~
O p. C G (D.
~ .t .y G C u O . N ti . y rh p P, ~~
~ -ó. 9 hh p n ioCDs ~ N G ' rn G ó
N O ~ ~ ~ M •
N• p ti ■p ~ ~ C,
~ Gw fD ( D b ~ w` ~ ~ p° w < ° N w• ~ 5 ~ ~ nr ó: ~ w (D n n ~
ct'
O Q y ` rpC
0, q~ N ~• ~ ~ ~.
~
(R'`.
~ z ~ b b ~
~ O : pC ,` , w (p ~ N w` ~ .~~.. ~ ~ p G•. (p,
• p U, w_` v, . ~ (D r y ~ . a . ~ w`
(n N ~ ~: ~ Y. ~ N~ ~ p ~ (D N ~
w G (D ~ •a (D ~
•
í1+ ~..~ w, w t9 Q• p, w ° G N n rN.r 0' '* w N I ~ ~• fn • ° ~
5 9
w• (n . ~
+ • N ~ ~ S . ~„ •
Ws ~
\p 2 .7 ~~ 5 ,-+ w ° ~ y' A- @
c
ó aw rt `°
v`` H ~Ms;.; D
b ~ N c (~ w ~ S• : ~ g ° a ~ °;' c~ a , ~ ó rö ó ~ `
0d I w OO w
' 7̀ CD
r,+ ~ ~ w` Á~` M `~ (D
(D ~ A- ~ ° ~ (D w rypp ~ ~ ~: (p, ~ ~` Ó ° p. ° ~ • ~ ` (~D~D p N (wi, Ó 45' w
~ Fir 'CI ` k7. CD w ,,,,CD ~~ 1..,
- ~y (n Q' b a' c~ O Gn rh fD .7 (a (D ~ , O ~ n7 w .7 ^J n ~ (D ~
A p ry ~ O : .'1 p, w G: y, rN+ (D`
~
r• F `G `7 y pj
pl, w ~' ~ Gg eD ~ a~q (p , ~ y fD ~` ~ . e^1i
. (D` ~ ~ ~` ~ (D
^w•! Ó (n
i, " ~ (D O ~ ( D ~ ■ b G ■ w rh C ~ ~ w~ ~ ~ x O w ~ (D u tn `y (D r+ G . in ~ •y w~ ~ rh p p~p
( D • `G
• cn ~ p ~g
N _
~ `C pq C • :+ w: G p~ ~ .wr , h :rV v b ~j 0'U w ~ ' ó ~ (a
í~ D ~w
D i Ó (~ -,~ (p. ~ ~~ ~` p ~ ~
O ry O ° Ó b O` ~ w` 64: (D G w O ~; O cD N °r p~ (D G• N (n y w ?. (D
D a N .N. 3
:~~ (~
C ~
:° ~ ~
N (D` c~ •s < ~ , Q N G , + Y w ~ w` ~ ~ ~ w ~:
(D, CA tJ ~ ~ °` * N cD x ~
(D (D ~ . O .. rh .•h ° ~ (D N N ~ O a (Jq 'y, y
~ p
y ` ~ , ~ ,~ < v, ~ G
.~.. ~ ~hw~ V, ~
~
N " íw—.• G .7
✓O w .7
:r N
CD (
wn << w w.
: w N b rh ° (D, ~
s p. -( !,t,
C: N ( Ó ~ . ~ ~ Á7 (~D (~D ~ (~D, íGi, .g C. Ú C ~ 0 ry ~ w 47 íG i, Ó
Ly (D ~D ~
~ ó: c<D• a•~c c
. ~ R lDy
G Q am .D•
S (~
m
O O N.~
N OQ p
s ~' N N ~ (Da rt ~ w ó. N (D. C~ D ~ ' (Á v° ° c̀<D D < N < CD r-+, C C ~ N
M w,
cos
CO' Ms cn (D 9
~ ° ó ~ o• ~ : y (n ~ ~ ~ ° o w ~ ~ ,* ú " w` (ú ~` ~. ~ m•
(n YD v,
° ~ e n
I ~y w w• ~ 9 w ?~` G w` (D, r* ~ C UQ ~ R ~ G °~s ~,
ws 5
o It, •D ~ ~ < w` Ó_ (~ D p~, (n O G ~ w ~ cO i,~ ~
w
w, ~, 0r°q :r M N. ' r-r w Cn ~ . N` `~ : . -, ~ ~ (D
~ . ~ rt
~` ~ ~ ~ ~ p, v co, ~ . ~ ' cos
~+ y ~ w N ~ ~ N ~w•I S cD
• °,
w` ~, w y° . (D, w w G: N w
Ó cn O p~
i. <D• w, " ~y ~ . O ~ fa, ~ (wi, ~ Fp ~ O` .= —.
(p CD w ~ • w cD Y C G p• N G , O ~ N ~ G
a qz (n r-h (D• y` w` pi CD` CY CD` Ur ~ rt < g " a
~ '0. 7C ti C~ ~~ ~p3. ~ O ~ p~ ,w
M. .+ G 0. ~ Otil ~i - w b w~ n ~ ~ ó oD N Ó O. : w
Q; w ~ U~i ~ pl °' C ~(D ~~
• ° A.. m ~y CD C w` CD` O: G ,- h'O. ~ ~ > ~ ~~ cD G w ~~ O N r+ Q w Ws 0.. CA
-1=" ~. ^ 2. 11, 0
~ •-s w c~~ ~ . °' N °
v, (yD ~~ y ~ ó ~ có ~. a<, ~ ~ ~ m• ~ ~ ° m ~ 3
:°aá Éw ~.~,
rtO E•••:,• .~ +
N ~ ~ ■ N ~ O N ~ ~, n d ` Ó ~ N ~ w í~ Y, °: • ~ rG '+ Ó• C: w (D• rt ~• ~' CI ! p N• a, w
O N` ''
N, G O w CM G C ry w` ag w ~ ~n p; O CN`
CD
r, + r•r p C~ Ó , r ~ y ((n
i ,
II On S. ~ ` N O. Á. (~D w Y• N• ~ p.D` ,° N O
: 11 G, v, CD (D ~ y `C7 a< w pl, w CY ~ l•-, w• ~ G w• ~ CD
s•sz AT,. N V, (D ~ O ~ cc, rwt ~ ,y rr w < ~ w 9 w
rr O: ~, G ~ í Cn w CD` CD `tir
~ r. N C` ~ , (p
...,
1 . —
~•~ , O: <N
I ~ (D ~ N Si- ~, •• G , CD ~ N G p,
m (r•r ~ ~ ~ ,
Yr w` fD C
~y ~ ws (D (D• ~ w lD ° u O
ó Pam
TIr:~CL P"'•
.< w ~ ~ ~ ~? ~ hwt.
K ~ G Ó ~ N ~' ~ ~• (n 5 ~• o' P fD N n O O ~ ~• M O: ~ ~" O~
w_ (D cDy O s w
~- r rt ~ CJt w O: w G°• w• ~ ~ w CD (D, (D, w` N G p~ p~ O~y r+
N" ~ . O'Q i i w r O : h+ G r I rt r ■ ..t ~ ., w G G r IO (n wi iN i • rh 1 r r r
A lakásválság diskurzusa Magyarország szovjetizálásának kezdeti szakaszában Tanulmány
Ennek is köszönhető, hogy bár a lakáshelyzet maga egy cseppet sem javult, úgy tűnik, a meg-
oldások keresése az 1951-es „nagy építészeti vita" után az 1952-es ankéttal lezárult, és majd
csak az 195o-es évek végén kerül újra a figyelem fókuszába. A legfontosabb eszköz a tömeg-
termelés alapjául szolgáló típusterv lett. Ez az eszköz gazdasági és politikai kényszerek miatt
azonban nem eredményezhetett megoldást. Változást csak az 1960-as évek hoztak. A mo-
dern stílus újra hivatalossá válása azonban pürrhoszi győzelemnek bizonyult, hiszen hiába
szűnt meg az ideológiai kényszer, és váltak a modern építészet elvei újra hivatalossá, a meg-
szűnő ideológiai—politikai kényszer helyét a mindig jelenlévő és egyre erősödő gazdasági
kényszer vette át, kiüresítve a modern tartalmakat, a funkció helye tt egyre inkább az olcsó-
ságra helyezve a hangsúlyt
7OA vidéki társadalom szétverését alaposan elemzi: Ö. Kovács József: A parasz ti társadalom a kom-
munista diktatúrában. Budapest, 2012., a tárgyalt időszakról különösen: 71-168.
" László Pál — Udvarhelyi Gyula — Wolf Miklós: Lakásépítés állami támogatással. Budapest, 1 959.
22-24.; Tóth Zoltán: Melyik ház a „kockaház"? Mit mond a művelt középosztály egy munkásház-
típusról? Korall, 40. sz. (2010) 5 -44.
123
Tanulmány KELLER MÁRKUS
MÁRKUS KELLER
The Housing Crisis Discourse at the Early Stage of the Sovietization
of Hungary
In the paper, I tried to identify the options architects were considering to solve the housing
crisis during the post-WWII general crisis. I investigate the most important problems as well
as the set of concepts and the point of view they used to formulate their answers.
After 1945, as a result of the devastation of the war, the industrialization and appropria-
tion, taxation, land consolidation and collectivization campaigns, those hundreds of thou-
sands of people who were fleeing from the villages to towns turned the existing housing
shortage into an acute crisis. Though the leaders of the state must have realized the problems
stemming from the bad quality and the undesirable mix of the housing stock, they did little
to solve the issue due to their focus on military and heavy industry. As a result, most houses
built between 1945 and 196o were realized as a result of individual efforts.
Examining crisis descriptions it becomes apparent that the dominance of modern archi-
tecture, which monopolized the architectural discourse on the housing problem after 1 945,
could not be broken even by the predominant style of socialist realism. In each case, we find
the "condemned" modern content behind the Stalinist categories and socialist realist forms,
and even socialist realist constraints were to gradually disappear after 1954. But the way of
thematizing the crisis changed. The essentially eschatological crisis concept used right after
the war was replaced by a new interpretation of the crisis in the 195os, which saw it as a
permanent, long-lasting state. Naturally, parallel to this interpretation the belief in an ulti-
mate, radical solution started waning. This is one reason why, even though the housing prob-
lem did not show signs of improvement, it seems that this search for solutions was concluded
after the 1951 "great architectural debate" at the 1952 house building conference, to return
to the limelight again at the end of the 195os only.
124