BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR

PSZICHOLÓGIA TÁVOKTATÁS

Az agy és a nyelv

KOLOZSVÁR, 2010. december 10.

I. évfolyam
Az agy és a nyelv

Milyen kapcsolat van az agy és a nyelv, a beszélt és írott nyelv között? Régi problémájuk
a filozófusoknak, s később már a természettudósoknak is, hogy mi a lényegi különbség az
emberi és állatvilág között. Sokféle válasz született, így például Platón a nagy görög filozófus,
annak idején úgy gondolta, hogy az különbözteti meg az embert az állattól, hogy az ember
fölfelé néz, az állatok pedig inkább lefelé. Ennek persze mélyebb filozófiai vonatkozása is
volt Platónnál, de van is benne valami. Arisztotelész érdekes módon azt mondta, hogy az
embert az különbözteti meg az állattól, hogy politizálni tud, az, hogy politikus alkat.
Valószínűleg Arisztotelésznek is igaza volt. Egy másik kiválóság, Willis angol orvos és
természettudós érdekes módon úgy gondolta, hogy a lényegi különbség az, hogy az embernek
van humorérzéke, míg az állatoknál ez hiányzik. Sőt olyan humorérzéke, amelyet beszéd útján
tud kifejezni. A beszéd, mint lényegi különbség már a görögöknél is fölmerült.

Később azután, s főleg a 19. századtól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy talán a legfontosabb,
leglényegesebb különbség éppen az, hogy mi képesek vagyunk gyakran artikuláltan, gyakran
megfelelőképpen kifejezni magunkat beszéd útján, s a gondolatainkat ki tudjuk vetíteni ilyen
módon. Egyébként sokszor leírták már, hogy a beszéd a gondolatoknak a legjobb kifelé vetítő
lehetősége. Vannak akik azt mondják, hogy ezzel ellentétben a beszéd az, amivel el tudjuk
titkolni, hogy mit is gondolunk. Mind a kettő igaz lehet. Az egyik, hogy a beszéd, illetve
a nyelv általában hogyan fejlődött ki a törzsfejlődés során, vagyis hogy az emberré válás
során hogyan tettünk szert erre a fantasztikus képességre.

A beszéd kialakulása - a beszéd és nyelv

A beszéd kialakulásának kérdésében az eredendő jobbkezességre alapoz egy ma is a

Kolumbia Egyetemen dolgozó tudós, Le Doux hipotézise. E szerint az előembernek még nem
volt beszédközpontja, még szimmetrikus volt a két félteke. Az előemberek kommunikációja
gesztikuláció volt, ami nagyon erős kommunikáció lehetett. Ha Olaszországban járunk, de
nem is kell odamenni, elég ha megnézünk egy olasz tévéadót, jól látható, hogy akár fontos a
téma, akár nem, az emberek gesztikulációval segítik a beszédet. Az előember ezt beszéd
nélkül csinálta, aminek az volt a következménye, hogy ez a terület a fali lebenyen mindinkább
érzékeny lett erre a kommunikációra, méghozzá, minthogy ez hangkiadással is párosult, az
előbb csak tagolatlan, később tagolt hangokra érzékeny beszédközpont is itt indukálódott. Ez
egyébként anatómiai, szerkezeti aszimmetriát is létrehozott a beszédérzékelésben érintett bal
halántéki, illetve a beszédet nem érzékelő jobb halántéki lebeny között. Majd később, a gége
fejlődésével párhuzamosan kialakult a bal frontális lebenyben a beszéd motoros régiója is.
Miért a baloldalon? Azért, mert az előember jobbkezes volt, s mint ismeretes, az agypályák
keresztezettek. Tény, hogy a ma élő emberek 96 százalékában a beszédközpont a baloldalon
van, és ez volt az, ami elindított valamit megállíthatatlan módon, dominóként, nevezetesen
azt, hogy a másik, általában nem beszélő jobb félteke ezzel kapcsolatosan valami másban lett
erős, példának okáért a látásban és a jobb félteke "beszédében" - a muzikalitásban.

Nézzük meg, hogy milyen módszerekkel lehet pontosan körülírni, hogy hol van a
beszédközpont. Ilyen módszer a kéreg felszíni, közvetlen elektromos ingerlése, amit akkor
lehet, sőt kell alkalmazni, amikor műtétre készülnek, és azt szeretnék pontosan körülhatárolni,
hogy hol a beszédközpont határa. Ez emberenként változik, és egyáltalán: az ember agya, a
hatmilliárd emberi agy mindegyike más és más, vagyis más a helyzet, mint az állatkísérletek
esetében, ahol statisztikusan is azonos egyedekkel dolgozunk. Ezért bal féltekés kérgi műtétek
előtt az idegsebészek a beteg agykérgi felszínre finom elektromos ingert alkalmaznak (ez nem
fájdalmas, hiszen az agyszövetben nincsenek fájdalomérző receptorok - a fejfájásért az agyi
erek a felelősek), miközben beszéltetik a pácienst; amikor valamilyen (érző vagy motoros)
beszédzavar alakul ki, az jelzi, hogy a beszédközpontot ingerelték. Így pontosan
körülhatárolható a beszédkéreg, s elkerülhető a műtéti sértés. Egyébként Ojemann, a
Washington államban Seattle városban működő idegsebész ezzel a módszerrel figyelte meg,
hogy a bal féltekében a beszéd különböző grammatikai elemei más és más helyen vannak
lokalizálva; a prepozíció, a posztpozíció, a melléknévi igenév mind másutt helyezkedik el. Ez
annyit jelent, hogy a beszéd megértése mozaikos, illetve nyelvtani mélyszerkezettel
rendelkezik. Ez volt az első bizonyíték arra, hogy a beszéd megértésnek van egy
grammatikailag teljesen atomizált része is.

A beszédfejlődés szempontjából fontos események az agyi működésben

Az agy a nyelv feldolgozását több szinten végzi. Képalkotó eljárásokkal körülírták a nyelvi
feldolgozásban szerepet játszó agyi területeket: mindkét oldali halántéklebeny, Sylvius árok
és környéke – különösen a bal oldali területe, a fissura Rolandi bal elülső része, a
homloklebeny felső – oldalsó részének és a fali lebeny szerepét mutatták és emelték ki.
(Horwitz, Braun, 2003).
Tehát már tudjuk, hogy nem egy-egy központja van a beszédnek az agyban, hanem elszórtan
több, és ezek a beszédközponttá szerveződött neuroncsoportosulások egymással kapcsolatba
lépve hálózatos szerkezetet alkotva működnek együtt.
A hálózatos szerkezet lehetővé teszi, hogy a régiók között összeköttetések legyenek és
egymás működését beindítsák, erősítsék. A Sylvius árok körüli terület a motoros és
premotoros agykérgi területekkel közvetlenül is, és közvetve is kapcsolódnak. A
mozgatópálya kettős lefutásának az eredménye, hogy a beszédhangok képzése kérgi, vagy
kéreg alatti hálózat vezérlése alatt is végbemehet.

A bal Sylvius hasadék elülső részénél találhatók a beszéd ritmusát és nyelvtanát vezérlő, a
mondat, mondatrészek összeállítását irányító idegi struktúrák. A Sylvius árok hátsó területei
összeköttetésben állnak a bal oldali törzsdúcokkal és a mozgásszabályozás ismert
központjával, a kisaggyal. A törzsdúcok a mozgáselemek harmonikus összeállítását végzik
(egy-egy cselekvéssorozat végrehajtása, pl. akadálypálya). A beszéd szabályozásában oly
módon van szerepük, hogy a mozgásszabályozáson keresztül a szavak mondattá szerkesztését
segítik. A kialakult hangalakok megtanulása, raktározása, előhívása is ennek a fontos
összeköttetésnek, szabályozó rendszernek az érési folyamatain múlik (Horwitz, Braun, 2003)
Tehát a megfelelő szintű mozgástervezés, mozgás-összerendezés hiányában életkornak
megfelelő szó-, szókapcsolat- és mondatalkotást sem várhatunk.

A nyelvi feldolgozás legmagasabb szintű reprezentációja a prefrontális terület, több, mint a

nyelv egyszerű verbális központja, konceptualizáló, szimbolizáló, kommunikatív funkciói is
vannak. Jelentős a szerepe az írott nyelv kivitelezésében és a jelbeszédben.
A csecsemőkorból a kisgyermekké válás során a problémamegoldások megfigyelése,
fejlődése jó alapot biztosíthat a kialakuló készségeknek és képességeknek. Gondoljunk
például arra a szituációra, amikor egy kiságyában ülő „egy(két)éves” el akarja érni a maciját,
ami tőle a karnyújtásnál jóval távolabb, egy takarón fekszik, amely takarónak a sarka éppen
elérhető messzeségben van… Mit tesz a gyermek? Vagy sírni kezd, amire beszalad az anya,
és jobb esetben kitalálja, hogy a maci az elkeseredés tárgya, hát benyújtja az ágyba
gyermekének. De sokkal érettebb az a gondolat, hogy, ha a takarót maga felé húzza a
gyermek, a takaróval együtt a maci is mozgásba jön, ráadásul egyenest felé igyekszik, és így
hamarosan elérheti. Ez már egy döntés, gondolkodás, problémamegoldás, amit nagyon sok
saját tapasztalatgyűjtés és azok elraktározása kell, hogy megelőzzön.
A fejlődés törvény, amely előre meghatározott program szerint megy végbe. Minden normális
úton fejlődő gyermek egy és két éves kora között elkezd járni, de addig elsajátít sokféle
mozgásformát, amikre önmagától folyamatosan építi rá a bonyolultabb mozgásmintákat.
Közben megváltozik a környezethez való viszonya, a kitárul az a társas közeg, amiben él,
elsajátítja a kommunikációs módokat, érvényesíti akaratát, akar kifejezni és a vele történteket,
örömét, bánatát meg kívánja osztani a másik emberrel. Egy-egy új készség kialakulását a
környezetre való hatás igénye hozza létre. Ezekkel a mozgási-magatartási-gondolkodási
folyamatok változásával együtt fejlődik, érik az agyi szabályozás is.
Az élet első éveiben a mozgásszabályozás központjai erősödnek meg, de a hangadás,
manipuláció megjelenésével egyidőben újabb neuroncsoportosulások alakulnak ki, melyek
speciális feladatokat látnak el. A csoportosulások egymással hálózatot alkotva segítik egymás
munkáját, ill. elősegítik a bonyolultabb működések kialakulását. Így válik lehetővé a
próbálkozás-megerősítés-tapasztalat-tárolás-előhívás-beépítés folyamata, amely már lehetővé
teszi egy helyzet szimbolikus eljátszását, vagy egy probléma megoldását.

A beszéd kialakulása és annak feltételei

Az emberi beszéd a következő feltételek között, az események egymást követő láncolatában

alakul ki:
A gyermek, aki még csecsemő, de már nyitott a világra, az érzékszervein keresztül sokféle
ingert vesz fel, érzékel és reagál ezekre a stimulusokra. A nyilvánvaló látási, hallási ingereken
kívül folyamatosan dolgozik az egyensúlyi rendszere, értesül a bőrét érő hatásokról, és
folyamatos visszajelentés érkezik az agyba a saját teste által végzett mozgásokról. Ezek az
ingerek a szenzoros rendszereken keresztül futnak be a központi idegrendszerbe. Az érzékelt,
látott és hallott dolgok, a baba érzékletei összekapcsolódnak, és kialakul a környezet integrált
képe (ahogy a baba látja a világot). A gyermek által érzékelt ingerek, a vele történt
foglalatosságok és az ezeket kísérő hangképek, hangalakok összekapcsolódnak. A fejlődés
következő stádiumán már megpróbálja ezeket utánozni is, ekkor még saját örömére. Ha a
környezete megerősíti a hangkezdeményeit, párbeszéd is kialakulhat, ami pedig már maga a
kommunikáció! A taglejtések, a gesztusok is kommunikációt fejeznek ki, ebből adódóan
különböznek a helyzet – és helyváltoztató mozgásoktól. A rámutatás az egyik legfontosabb
preverbális gesztus: felderítő, explorációs és kategorizáló szerepe van, ezen kívül szimbolikus
funkciót is betölt.
A nyelvi fejlődés folytán a gyermek a hangjeleket, hangalakokat társítja a szenzoros
absztrakciókkal, így kialakulnak a szavak, amelyeket az ún. mentális lexikonban raktároz el.
A passzív szókincs gyarapodásával egyidőben a produktív beszéd kialakulása is elindul, de
ebben a folyamatban nagyon fontos szerepet kap a mozgató központ is. A beszédértés-
beszédprodukció körfolyamatot alkot, egymást erősítve alakítják ki a gyermek egyre
fejlettebb nyelvi készségét.
Mindeme folyamatoknak az embernél a normál fejlődés során az első 3 éven belül be kell
indulniuk.

Nyelv specifikus-e a beszédészlelés?

Chomsky és Pinker egyetértenek egy nagyon fontos dologban, nevezetesen abban, hogy a
nyelvi rendszer előre definiált, azaz erre a feladatra genetikailag kialakított rendszer. Eltérés
többek között abban van köztük, hogy Chomsky szerint a beszédpercepciónak nincsenek
nyelv specifikus elemei, Pinker viszont éppen emellett érvel. Egészen más a kognitív fejlődés
elméletalkotóinak feltételezése (például Elizabeth A. Bates és Annette Karmiloff-Smith),
amely szerint a specializálódott rendszerek általános célú rendszerekből fejlődnek ki,
mégpedig a környezeti hatásoknak, tapasztalatnak köszönhetően. Eszerint nem innát modulok
vannak, hanem modularizáció folyik. Michael S. C. Thomas és Anett Karmiloff-Smith (2003)
szerint nincsenek valamilyen specializált képességhez kötődő mechanizmusok, követke-
zésképpen nem létezhetnek a specializált rendszer elsődleges károsodásai sem. Ez egyben azt
is jelenti, hogy a sokszor keresett, úgynevezett maradványnormalitás nem létezik a fejlődési
károsodásokban. Ez az elsősorban elméleti vita olyan alapkérdéseket ütköztet, amelyek a
fejlődés és az agy szerkezet-funkció kérdéseiben is meghatározóak.
A funkcionális-anatómiai keret, amelyben megpróbáljuk a beszédészlelés tipikus és atipikus
fejlődését értelmezni, két lényeges rendszert feltételez; az egyik a beszédpercepció és a
konceptuális rendszer, a másik a beszéd és a motoros-artikulációs rendszer együttese. A
nyelvi feldolgozásnál, hasonlóan a vizuális feldolgozáshoz, két eltérő feldolgozó kört felté-
telezünk, a vonatkozó idegtudományi adatok ezt meg is erősítik. A beszéd szenzoros
reprezentációja a hallási feldolgozás kéregterületein megfelelő projekciókkal kapcsolódik a
temporális lebeny jelentés feldolgozó területeihez (ventrális lánc), illetve a motoros
reprezentáció temporo-parietális területeihez (dorzális lánc). Egy új modell szerint (Hickok -
Poeppel, 2004) a hang-jelentés, illetve a hang-artikuláció megfeleltetés a fejlődés során
számos átalakuláson megy keresztül. Mivel a dorzális lánc normál körülmények között nem
része a beszédészlelő rendszernek, továbbiakban a ventrális lánc azon differenciálódási
mechanizmusait tárgyaljuk, amelyek a beszédfeldolgozás tipikus és atipikus fejlődésében
szerepet játszhatnak.

Általános mechanizmusok a beszédhangok észlelésében

A beszédpercepció agyi aktivitás jellemzőivel kapcsolatban az egyik vitás kérdés, hogy

melyek azok a mechanizmusok, amelyek nyelv specifikusak, és melyek azok, amelyek álta-
lános, mindenfajta hanginger feldolgozására jellemző, az evolúció alacsonyabb szintjein is
megjelenő sajátosságok. Hauser, Chomsky és Fitch (2002) elutasítja Alvin M. Liberman SiS
(Speech Is Special) elméletét (Liberman, 1985), amely a beszédhangok kategoriális észlelését
humán specifikusnak tekinti. Valóban a SiS ellen szól, hogy néhány állatfajnál kimutatható a
formáns frekvenciák megkülönböztetésének képessége, az eltérő nyelvek ritmusának
diszkriminációja. Mindez nem azt jelenti, hogy kész beszédészlelő rendszerrel születik az
ember, hanem azt, hogy a beszédpercepcióhoz szükséges feldolgozási mechanizmusok
előkészítettek, az emberi beszéd evolúciója olyan rendszerre támaszkodott, amely a hallási
környezet összetett elemzését tette lehetővé. Az újszülöttek hallási rendszerében tehát feltéte-
lezhetünk egy olyan rendkívül fejlett, ám az adott nyelvre még nem elég finoman
differenciálódott rendszert, amely a nyelv sajátosságai szerint formálódik. A folyamatos,
információkban gazdag beszéd elsajátítása során olyan absztrakt, az akusztikus eltéréseket
gyakran felülíró feldolgozásnak kell kialakulnia, amely az értelmes egységek kiemelését
szolgálva egyre több vonásában tér el a másfajta hallási események feldolgozásától. Pinker és
Jackendoff (2005) szerint ez a differenciálódás, nyelv specifikus hangolás, illetve a beszéd
absztrakt jellemzőinek kiemelése implicit mechanizmusok révén és a környezet szupervíziója
nélkül alakul ki.

Idegtudományi és neuropszichológiai adatok arra utalnak, hogy a beszédpercepció és a hallási

események feldolgozása számos jellemzőben eltér, és ez részben elkülönülő agyi területek
működéséhez kapcsolódik. A beszéd- és nem-beszédhangok feldolgozása például az afáziások
egyes csoportjainál sok jellemzőjében kettős disszociációt mutat (Csépe et al., 2001). A
fejlődési zavarokat azonban ritkán jellemzik a tiszta disszociációk, a kettősek pedig még
ritkábbak.
A nyelvi feldolgozó rendszer fejlődése során az akusztikus bemenet és motoros produkció,
illetve a fogalmi reprezentáció megfeleltetése több átalakulással jár. Ez a megfeleltetés azt is
jelenti, hogy az akusztikai eltérések feldolgozásában változások következnek be, és ezeknek a
meghatározó nyelvi és nem-nyelvi információkkal kialakult megfeleltetési kapcsolatai
eltérőek. A beszédpercepció és a hallási ingerek feldolgozásának nem csupán alapfolyamatai
azonosak, hanem a kétféle hallási információ agyi feldolgozásának korai szakaszai és az
ebben részt vevő agyi területek is. Ez a feldolgozás tehát nem kizárólagosan a
beszédpercepciót jellemzi, ezért gyakran meg is feledkezünk arról, hogy ezek a "főként
hallási" területek a beszédpercepcióban is fontos szerepet töltenek be. Természetesen
meghatározó lehet, hogy a hallási analízis mely sajátosságai felelősek elsősorban a megfelelő
beszédhang-reprezentáció kialakulásáért. Elhamarkodott lenne tehát a hallási feldolgozó
rendszer agyi területeit aszerint kategorizálnunk, hogy melyek az általános és melyek a nyelv
specifikus feldolgozó területek. Bár egyre több adatunk van a beszédhangok agyi
feldolgozására vonatkozóan, nem teljesen világos, hogy egyes nyelvi kategóriák (fonetikai,
fonotaktikai, fonológiai stb.) milyen eltéréseknek felelnek meg az agyi reprezentációban,
feldolgozásban.

A beszédpercepció és a nyelvi feldolgozás más szintjeinek kapcsolatában, illetve a

beszédpercepció és a konceptuális reprezentáció kapcsolatrendszerének kialakulása szempont-
jából is meghatározó lehet, hogy az anyanyelv beszédhangjainak differenciálódó kérgi
reprezentációját miként befolyásolja az általános hallási feldolgozás, illetve a kérgi feldolgozó
területek fejlődése.

A huszadik század egyik legismertebb, Nobel-díjas tudósától, Sir John Ecclestől származik a
következő megállapítás: "Az élet fejlődésének, az evolúciónak egyik, ha nem legnagyobb
csodája az emberi agy, az Univerzum valószínűleg legszebb, legbonyolultabb s egyben
legkifinomultabb, ugyanakkor szinte teljes pluripotenciával rendelkező produktuma". Ezt az
állítást alá lehet támasztani számadatokkal, de még inkább az evolúció során tudatossá lett
emberi agy szinte korlátlan működési lehetőségeinek felsorolásával.

Az átlagosan 1330 grammnyi emberi agyban kvantitatív morfológiai vizsgálatok szerint

legalább 200 milliárd nyúlványos idegsejt van, amelyek kisebb-nagyobb neuronhálózatokba
rendeződve működnek. A hálózatokban lehet néhány tíz, de sokszor több tízezer idegsejt is,
melyeket egymással jellegzetes ingerületátadó szerkezetek, az ún. szinapszisok kötnek össze,
s teszik lehetővé a hálózatok változatos működését. A 200 milliárd idegsejtet legalább
tízezerszer több (gátló vagy serkentő) szinapszis kapcsolja hálózatokká.
Lényegében ez a hihetetlenül nagyszámú idegsejt, s az ennél is nagyságrendekkel több
információ-átadó szinapszis teszi lehetővé az olyan emberi tulajdonságok kialakulását és
működését, mint az (emberi) beszéd, a szimbolikus, elvont gondolkodás, a múltba (s néha) a
jövőbe látás képessége, vagy éppen a kételkedés, a kritikus gondolkodás (ha van), vagy az
ugyancsak egyedülálló emberi tulajdonság, a kreativitás, vagyis az alkotóképesség
megjelenése, művészi alkotások létrehozása (és élvezete), hogy csak néhányat említsünk az
emberi agy tulajdonságaiból.

Bostock, L., Luck, S., Merrell, S.: Az emberi test, Budapest, Medicina Könyvkiadó
Rt.-Láng Kiadó, 1992.

DonáthT.: Anatómiai Atlasz, Budpest, Medicina Könyvkiadó Rt., 2001.

Hámori J.: Az emberi agy aszimmetriái, Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 1999.
Hámori J.: Az emberi agy és a nyelv, In: Magyar Szemle, 2001/10:103-115.
Pléh Csaba (1991): A mondatmegértés tanulmányozásának módszerei. In: Bernáth L.
et al. (szerk.): Kognitív Pszichológiai Kísérletek. Tankönyvkiadó, Budapest. 71-100

Kálmánchey Rozália szerkesztésében: Gyermekneurológia. Medicina, Budapest, 2000.

Bibliográfia

1. Atkinson- Hilgard (2003). Pszichológia. Osiris, Budapest

2. Bernáth László, Révész György (szerk. 1998). A pszichológia alapjai. Tertia Kiadó,
Budapest
3. Keményné Dr. Pálffy Katalin (1989). Bevezetés a pszichológiába. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
4. Oláh Attila (szerk. 2006). Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium, Budapest
5. Bánréti Zoltán (szerk.): Nyelvi struktúrák és az agy – Neurolingvisztikai tanulmányok
Corvina kiadó, Budapest, 1999., 468 oldal

Internetes weboldalak:
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/index.html