Des Philosophen von Sanssouci

sämtliche Werke Band 5

Visit to download the full and correct content document:
https://ebookstep.com/product/des-philosophen-von-sanssouci-samtliche-werke-band
-5/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Des Philosophen von Sanssouci sämtliche Werke Band 11

https://ebookstep.com/product/des-philosophen-von-sanssouci-
samtliche-werke-band-11/

Des Philosophen von Sanssouci sämtliche Werke Band 6

https://ebookstep.com/product/des-philosophen-von-sanssouci-
samtliche-werke-band-6/

Lessings Werke Band 5

https://ebookstep.com/product/lessings-werke-band-5/

Klopstocks sämmtliche Werke Band 5 Messias Band 3

https://ebookstep.com/product/klopstocks-sammtliche-werke-
band-5-messias-band-3/
Des Herrn von Moissy drammatische Werke Teil 3

https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-3/

Des Herrn von Moissy drammatische Werke Teil 1

https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-1/

Des Herrn von Moissy drammatische Werke Teil 2

https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-2/

Werke von Cajus Cornelius Tacitus Band 1 Publius

Cornelius Tacitus

https://ebookstep.com/product/werke-von-cajus-cornelius-tacitus-
band-1-publius-cornelius-tacitus/

Werke von Cajus Cornelius Tacitus Band 4 Publius

Cornelius Tacitus

https://ebookstep.com/product/werke-von-cajus-cornelius-tacitus-
band-4-publius-cornelius-tacitus/
 © e ô

fámtlitf)«

SB e ï î t
gónfter SSanb.

3î e u ú & « t f e i t.

1 1 fî u p f c t tu

€0»it ficniflltd) 5P«uflTtfc6w unb Äuffihfflidj ®ácfcfifcfiet

aHiraiiàîtiifict Sreil)cit.

3 5 e 1 1 1 \\,

t e i 31 r » o l & S B e © e r.

i 7 8 7
 3 « M i í.

®eite

5 í u f f á f e t>ermtf$fett ü j n & a í » .

i ) Snfli'iiftioiiíit fúr míine @e<

nerale. zuo6,

a ) 3fpnftoíifót utift tCjeoíogifóe

Kommentar« ô&cc Dte fjef/
li<jí 'Prop&ejeifjungm »01»
® t . 9î, 3 Î . , SBcrfaffcc Éieí
2Mftubatt's. 1071364

3 ) áÍMafterlflff von Voltaire, 2 6f 12 72

 Seite

4 ) 9îefl<j;taii<n û6e» ben Äataf«

tie utib bte militânjcfjen
patente Äavl'e XIU »Ott
©djweïm 173*316.

ÍSmfe.

SSeitrauttd)« Äwrefponittij mit

ton .f?ecru von ©uhm, 3 1 9 » f 00.
 3tuff«0c
v e * m t f cfc t e n 3 n 1 ) a 1 1 è .
 I.
Sttfrruftíonen
fir
weine © e n e r a Í e,

% 2
 ^rjfer Vlbfömtt

SSöit meinen Gruppen, ifcren SOZangefn

mtö i^cen 93orjfigen.

it Sinricfjtung metner Gruppen erforbett

unenbltdje Application von (Selten t&ree
Sßefetjtei&a&er. 2D?an mug bie fd)&if|te SDiannto
iudjt ftet« gegen fte beobachten, bie grifft«
© o i g f a l t für tljre <M)a(tung tragen, unb fie
beffer oerpflegen, rote beinahe alle anbre $ r u p *
pen tn Europa.

Unfre 9tegtmenter frefte&en {jal& auö ßan<

beifittbern, unb §a!6 aus Xutftänbern, bie fidj
för ©elb (>a6en anwerben taffen. SMefe gejtern
Mafien nidjt«, ba« fte anfeflelt, ba&er roacten
3t 3 fie
 ( 6 )
fle m i t auf bie ©elegen&eit, roieberiurdtouge&n.
gjiati muf; fonad) bie iDeferttoncn j u »ccl;flte«
futfyen.

S i i i f g e B e n unfern ©etteraien glaubet*/ ® o t <

t a t fei © o l ö a t / u u b SÖerlufr eines einje(#
neu C a n n e s fyabc feine» tSlnfluö auf bas © a n /
je. 2(!K'in Der ©rfjlug v o n a n b e m 2irmeen a u f
bie unfrlgc pafft ()irr gar ntdjt. 5 t o n n ein gut
breffittcr -föulöac entläuft u n b burd) einen eben
fo g u t geübten erfejt n>irb, ifl bies fretltd) et*
derlei. S B c n n aber ? i n © o l b a t burdjgefjt, bei»
man jn>ei 3atyre l;iut>uict> j u 2Baffenübutigen
geb'.lbet u n b it>m bereits 'Jertigfeft i n geroiffem
© r a b e betgebrad)t ()«t, unb biefer entroeber gar
nicf>.t, o b « aber fd)led)t «rfejt m i r b , fo giebt
fcteä i n Der Sange n a c h t e i l i g e folgen.

.Spat m a n nidjt ifter gefetyn, baß burdj bie

SJiaciilaiTigfeif ber Otftjierc im fieineu SMcitjt
gauje 3tcgltnettfer tt)t'«i 9 i y f wrlpren (jaben,
u n b burd) ©efettion erftaunlicf) oefttjmoljeu finb.
(Sin fpldjer SScrluft fd;tuäd)t bie 2l'rntee grab?
ju einet'3«it, roo es a m mei|ten b a n i u f an?
fömnu, ba)j fie jatjhcidj ifl. SBenbet
ttidn hierauf (Jure grojfte 2iufmerffamfeit, fo
gel)u tie fceftc» Ära(te tserUwn, unb 3f)r.
feib
 C 7 )

Kit- nicfct im ©tanfee, tiefen 2£6öatig |u »w

fe|en.

3n>«r g i e 6 t eS Ceute genug in meinen Saw

Den, l)ier f r a g t ftcfc'e « b e i - , 156 a u # 23ief«, bie

t>ne « S R a a ß ljKi6en, u n b gefest, bie« w ä r e audj,

finb (ie b e n n g l e i c i ) brefllrt? ©atyer i|t ei eine

bei- i t > e f c r i t t i d ) f l c n ' P f l i c h t e n eines © e n e r a l i , bet

entroeber eine 2(rmce ober ein abgefenbecte*

Äorpi fommonbirt, bas ©efertiren ju »er&ti*

tett. S>ae gefd)ie^t nun babutefc, wenn man

©r|tli<i), bai Sager nicfjt ju bidjt bei einent

SBufcf), ober S B a l b e , nimmt, roofern «nberi

bie U m f t A n b e ei n i d ; t nSt&tg machen,

g r o e i t e n s , iftrer uifttiren töfft.

d r i t t e n s , häufige Jpufarenpatruifen audfdjiff,

bie 6e|iänbig um baß Cager (helfen mäffett.

V i e r t e n s , bes 9 } a d ) t i 3äger in ba$ ©etraU

be p o f t i r t , unb gegen 3f6enb bie gelbpo«

j t e n ber Ä a u a l t e r i e »erboppeln Idfft, bamit

bie Ä e t t e »ccfiÄrft wirb.

f ü n f t e n s , roenn man nid>t j u g i e ß t , baß &ee

©ol&at jldj bebanbirt, fonbern bie Offh

jiere anf)iit, ifjre fieutt in 9tei(j' u n b © I i «

feetn nad> <3tro& unb SBafier ju führen,

X 4 ©e<&#
 ( 8 )
©elften ba« «Karoblren, bie © u t t e r «ttee
Unorbnungen, fdjarf 6e(lraft.
C H e ß e n t e n « , a n ben SJiacfdjtagen bie ®adj<
ten in ben ©firfern nidit e[>ec ¡unJfjicijt,
als bis bie 2frmee fdjou untec bem ©i--
n>e[)r |M)t.
^ t d j t e n s , t»enn ben ©olbaten Bei jjartefter
© t r ä f e »etjboten » ü b , roSljrenb bes ®Iar<
fd)eö if>re ©liebet obet iljve iDit'ijion j u
«ei'iaiycn.
S U u n t e n s , tvetm m a n alle nSdjtlidje ¡Sltos
fdje m m e i b e t , trofern nidjt m i s t i g e U t /
fachen fte notfyroenbig madjen.
S e h n t e n * , wenn man fdtroarts ^)ufami)>a»
trullen geljn f&fft, tnbeni bie 3 " i a n t i | r l e
burd> ein ©el)6l$ paffict.
E l f t e n « , wenn man an ben 2iuö> unb ®in<
gang eines £)efilee6 Offijiere (teilt, welche
bie ©olbaten roicbcc in i()re ©liebet jit
treten n ö t i g e n .
3 » & I f f e n s , wenn m a n ben ©oibaten forg;
fälttg bie SiiHmitfc^e »er&irgt, bie m a n
¿u t ^ u n ftd> genitfrigt fte&t, ober fic& tue«
nigiten« eine« fd)einbaren 23orn>anbei> 6et
bleut, bei bem gemettten iOiann fcf?meld)eit.
35tei'
 ( 9 )
©reisefjnten«, wenn man 6eftSnbig 3idj»
barauf giebt, bafi ei ben Gruppen an
n)d)t« 9iot&n>enöigrtn fe&lt, unb f\t ftett
mit S5rob, ftleifd), Söranntroetn, SMer M.
f. n>. verforgt.

SB i c r j e f j n t e i l « , wenn matt, fofeatb 5>cfertion

bei einem Siegimenre, ober einer ¿\ßmpagnte>
eturetflen roiü, fogleid) bie Urfad)en unter»
fuc^t j u m ju roiffeu, 06 ber ©olbat feine
£6f>nung, unb anbre tfjrn ausgemadjte
flclne (£rieunt[id)fe(ten richtig befonitnt,
ober 06 fein H a u p t m a n n fi<& einiger Utu
terfd)leife fdjulbig maetyt.

(Eben fo forgfaitig mug m a n auf bie S5eo6<

«d)fung btr ftrengfteniöiannöjuc&t galten. 3J»an
«>irb tiielleid)t fagen, bafiir muf} ja jeber Obfiflc
bei feinem Dtegimcnte feigen. 3(6er bai reid)t
nodj nld)t i)(ti. Söei einer 2irmee muy ailees
bis jur m5g!id)ften 93ollfommen()elt getrieben
ttverben, u m }u jeigen, baß ade«, w a s in ber
3irmee gefcfyiefyt, bas 2Berf eine« einzigen S i a t w
n e i fef.

S e t griflte "Jfjeit einer Ermee befielt aue

tragen, fcrglofen feuten. ©iebt n u n ber ©e<
3f f nerat
 ( le )

iier«I iucf>t 6*(tStibfg Tfdjt, bn$ fie iljre ©djul»

bigEctt tljun, fo gerStl) biefe fiitiftllc^c unb eben
t«it)cr ntd)t »oilEomntne ®a|'d)ine in Unorb»
Hung, unb ber <Seneral [>at fobann eine 2ir*
»nee, bie nur fceu ©djetn ber Sifcipltti trägt.

SRat» mu§ (Tc^ baljer atigeroßfynen, ol)n' Uli*

terlajj *u arbeiten. 2Ber Mes tfjut, wirb
fid) burci) eigne Srffl^rung Überzügen, rofe
notijrocnbig bitts i|t, unb wie täglich SBiiefctdu/
c£-e n6jnflel!fn ftnb, n>cfcf>e biejenigets nicfje ?(»<
mnl roafyrnel)tiien, bte ft<fy nidjt 59itil>e geben,
(?e fennen ju lernen.

SMefe 6eft5nbige unb Befdjroetlidje 3fppllf<t»

tlon auf bett iDienfi rotrb ¿war einem ©eneraie
f>art jcf)cincn, aber bie folgen baooti roerben
il)n i)!nlÄiiglid) belohnen. Sßas für 23ort&elle
fauu er mit fe gute», roo{;lbtfdplintrten unb
grauen Gruppen ntc&t rtber bcti ftcinb ba»o»
tragen!

(£in ©eneral, ben attbre Stationen für »er*

wegen galten mürben, gilt bei uns nur för el*
neu ®iann, ber fein« bloffc SBeruföpflidjten er*
fiSflt. 2illei, reaei Sßeiifdjen ausjufiS&ren nur
roigiidj 1(1, fann ?r realen unb unternehmen.

©e(6|t
 ( II )

©et&ft Htiffr gemeine $?antt feibet feinet»

ne6en ficf), bei: nur einige ©d)wad>[>eften (;at

Mtffsn (äffen, bie man bei m i b e r n 2frmeert ge*

»uig tud;t |p genau genpramen (;aben roärbe. *)

3cl) f)o6e Offijieve unb gemeine ©ofbateti

flavf veraunbet gefejjen, bie bemungeacfytet i(j<

ren heften ntc^c «evlaffen, nod) füd) }tu-tifjiel)tt

roofiten, u m nur an it)ren Sfefluren uerbunbe»

ju »erben. SERit bergteWjen Gruppen roärbe

rnan bie ganje ® e l t bcjiringen, wenn bie ©le<

Qt ijjneu ntcfct eben fe nfidjt^ctflg wären, ate

if)ren geinbeu. ¡Denn mit i&nen fan» mal*

alles

*) 3n »tm ©Uif (tu» tie ftrittjof«» fttjc ffvupuli*.

3 f j v e (SrenoSieve jumal totiftn fernen .Riiraeva&eii uituu

füct), i x t ein« @d)t»acli!)eit ijctt b l i f f m (äffen # »6er Dcv

t>en SBeviacijt auf fTi) geiaCiii iat, « I i ob eS :fjm a n

• J i n i ft()!<. 31IU E t a p p e n ibcvftaupt, »elt&e auf stite

ttöiimi^u.ctit Galten, fie ijtögett Von einer Dintttn fein ( .

»in tceMjer fte i r c i U n , wevuiti t i n K l e i c M t(nm.

<5. X. Safä. t)

t ) ÄtufuvfHicf) < ®dd>fifc!KV ® t n c v a l m a j o t i « 3nfaiKcti<»

Witt« Ce$ &t. J j e i i m r t i ä o v i i e n i , 2f)Cf i t i Stigemeurt

f o r p ä unö © i v e f w Deü tDJilitiU' D&erbcuamtS, ltaiük

ita cvften SSRai Siefeä 3af>r«ä 111 <imm öltet »itH

iKbemmtfid'eiiiis Salven j« ©veättK.

 ( )
«lies unternehmen, wofern m a n et! nur nt<$t
an Sebensiuitteln fehlen lädt.

S3?eitn 31jr marfdjirt, mtlflTt 3 & r bem

6c but-d) {Mefdjrotnbigfeit juvorjufommen fucfjen.
©reift i^» mit unfern £eutcn in elnent
SBalbc an, fo treiben (ie i^ti ftcOer heraus; erfteigt
3f)r einen 93erg, fo werfet 3t)r mit ifynen bie
geroig, btt ftd> oben befmöen unb 3£iber|tanb
leiften, unb bann gtebt e« nichts, als ©eme^el.
^afft 3 l j r utifre Kavallerie a n r ü f f e n , fo l)aut
flc ¿UBcrtäfTif) ben getnb nieDer, uub richtet i{jn
j a ©runbe.

© a aber tilc^tige Gruppen nit^t allein fjiiw

linglid) jlnb, utib ein ©eneral burdt feine Un»
tvi|Teui)ett alle bte $8ort(jelle einbüßen fann,
bie er in Rauben l)at, fo roerb' id|> üou ben <2lf

qenfdjaften eines guten ©enerals reben, unb

SBorfcfyriften geben, beren 91u|cn idj jum S&eil
b'md) eigne (Srfaljrung (jabe einfeljn fernen, unb
aud) anbie, bie mir von greifen ©eneralen finb
mitgeteilt worbett.

3tt>ci=
 ( 13 )

Sroeitet' Stöftyiuti.

$ 8 © n ber <3ubftfien$ einer Sirntec utt& t>em

geiDfommiffariate.

«Tin geroiffer ©eneral fagt, um ein Äorp«

In guten © t a n b ju fefcen, müfie man «om
ffliagen anfangen, beim bietf fei bte (SSrutib«
läge aller Operationen. t|>ei[e btefe 3)1««
terie in jroei ©tüffe. erfifn jcitj* tcf»,
a n roelcfyen Oertem unb n>fe m a n QKagajine
anlegen feil, unb im ¡weiten, rote m a n fein
9Raga}fn tiufecn unb tranfportisen mu{?.

SDie «rfte Siegel ift bie: m a n muß bie »or*

nefjmftai SRagajIne Im Sitiffen ber 2frmee unb,
tt»o m8glid>, in einet befefiigten © t a b t anlegen.
S i t ben Kriegen in © t i e f t e n unb S i e m e n tjat;
ten n>ir unfer groflee SOiagcijin in © r e s l a u ,
» e i l bie O b e r es u n s leidet mac&te, ba« üfta.-
fiajtn mit frlfdjen 93ocr4ti;en ju »erfc(>n.

£egt m a n bie SRagajine vor ber Armee an,

fo leibet m a n ©efa&r, fie beim elften Ue&erfall
j u verlieren, unb bann ifi m a n otjne alle -$i'ilf6>
mit.
 ( H )

witttl. £rtidjtet «tan fie aber ein« (jinfer 6cm

atibren, fo ftl^rt m a n ben $rieg mit SSorft^t,
uui) ein Heines llngtüf fanti tildjt ben gätJi*
iu()en Untergang naef) jie^ti,

i&ic SRagajluc in ber Ä u r m a r f mö|Ten ju

(bp an bau iittb S Ö i a g b e & u r g angelegt reeiv
&ett. © a « 2 K a g b e & u r g t f d > e 93i«gajin bleut
roegett bec €l6e ju einen Ojfenjfofrieg gegen
© a d ) fen, fo wie <S d) m e i i> n i j gegen S i e m e n .

S5ci fcer ^iueimaljl bet j u m ^voviaturoefeti

erfovbefltdjeti Söeamtew nuiy man feljr forgfäü
ttg }ti SBerfe geOn; finb fte SBetruger ober ®le<
fee, fo leibet bir S t a a t betvadjtlidjen SSerluft.
iDel«[)al6 mn|j m a n lljnen red)tfd)aftie ieute ju
tßorgifejKn geben, bie genau« ¡Obacf)t auf fie
(laben, unb ifter« ÄontroKe führen.

£>ie 2ftiiegumi ber 35iaga&ine gefdjieljt auf

jwelerlel 3irt, ffliati befietjlt bem 3fbel unb
ben Söauern naef) ben tDlagasinen ©etraibe
{jinsufdjafi'eft, bas m a n itjnen nad) ber Äanimew
taxe beja^it, ober l&tien an ben aufgelegten 3?on<
ui&utionen ertäfft. Sffienn ba« fiattb feinen
Ueberffufj an ©etraibe 1)<U, fo fd)ltefft man mit
?iefer«nt«it über gewiffe Cuwntifäten ^otitrafte.
Sit«
 ( IS )

JDieS ift fcic @ac()e bei $i>mmilTarintö/ fw

«ud> uuterjeidjnea muß. 3«v Sorti'djflffung bei
SEJIcbis unb Der gouragc auf ben Kanälen unb
gliiflcn (;at man befonbere eingerichtete galjc*
jeuge.
Sftur im l)6djft<n iTCotfjfaK muß man ftcf) bec
fiieferanten beblenen. SX'itn att ©eminnfud)!
übertreffen fie nod) öle 2fut*n. Reigern ben
9)r«ts ber ßebenemittel, unö »ertaufen fie über«
jnÄffig treuer.

iCamit bfe 2irmee, wenn fie aus Ben

quartier tn'tf gelb rtlfc, mit altem nStijigeit
SDiutiböorrati) »evforgt fei, fo mufj man jeititf
tDiagayne anlegen» SBartct ,3l)r Bamit J« ton»
ge, fo »erfctnbert ber §coft entroeber ben Sranf»
port juSBaffer, ober bie SBege werben fo fdjlimit»
unb grutibloet, bap man nur mit ben grSfften
©cfjroiengfeitcii Sftqgajine anlegen fatin.

Siuflfet ben SSrobroagen, roddje Ben ÖtegJ«

»Hentern bas 95rob auf ad)t Sage nacf)fäf;ien,
§at bas "Proöiant feine eigne Marren, meiere
6er 2irmee auf einen 9)?onatf) "Proliant nad;futj<
reu tinnen. Snjrtitfc&en ttuifj man ftdj, roetm
«<$ mSglid) i(t, ber fthiffe bebienen, benn tiefe
allein fitinen Ueberflup bei etnet 2frmee ecl)al<
feit,
 ( 16 )

ten. S i e •promntroage» möffe« mit ^>ferbe«

b e g a n n t fein. 3ßtr l)aben u n s ettunef ber,Od);
feii Dabei bebient, aber mit groffim 3iad)t[;eü.

S i e i Proviantmagenmei|ter mflffen befonberi

für bie <5i^altung ber "Pfeibe forgen, unb bec
Cdenern! tnitfj es fidP> angelegen fein (äffen, mit
barauf ju fefyen. Senti burd> ben "Jl'bgang
biefer ^ferbe verringert fid} bie 2(nj<$l ber (Pro<
viautfarren, mttljin aud) bie 3ufui;c ber Sebeni.-
mittel jur 2irmee.

3ied) eine an&re triftige Urfacf», für bief«

"pferbe $u forgen, tfi bie, baß fie, wenn fie
«icf)t gut verpflegt roerben, nld>t Gräfte genug
behalten, fo viele Söefdjivcrltcfjfetteii ju ertragen.
«ßitti)in läuft man n>5()«nö bes 3)uU-fcf)ei @5e;
fafyr, nicfyt nur bie 'pferbe, fonbem aud) bie
ößagen mit bem barauf bcfmbli^en <Biel)lpor'
tatl) ju verlieren. Ereignet ficf> ein folcfcer 93er«
luft öfterer, fo f Sutten babitrd) »plane vilfgSngig
werben, bte auf's bejie angelegt waren. i^aljec
fearf fem ©eneral unterlaften, auf biefe für if)n
fo mtd)tige ©egettffätibe genau Obadjt ju fyabetj.

3» einem Kriege gegen © a d j f e n mu|$

m a u jur <£r(ei<f;ternng ber 3ufu'}r ber <£ l & e,
*n&
 ( 17 )
unb tn © d j l i f i e n b«tr O b e r 6ebfettett. 3 n
«Preu(Ten [)at man bie in
uui) 3 E ä l ) r e n aber n u r ble 2id)|"e.

3itn>eilen errichtet man in (Einem <Stri<$

fcrei bis uier 3?ieberlafieu t>on febensmitteln.
© o matten mir e« 1741 tu SBSt>min. SSir
$aben ®a<]aiine 51t < } > a r b u b t j , 9 i i m b u r g ,
•poblebrab, unb 2 } r a n b e l 6 angelegt, um
babur-f) tm ©tanbe 51t fein, bem gelub juc
©eile ju blei6en, unb tljm tiaci) ' P r a g ju fol»
gen, rnenn er biil)in marfdjirt märe.

b e m testen ftel&jiiije, beit m i r in

n u n t r a t e n , lieferte B r e s l a u tiad) ©d)roeib<
nij, blefeö tiad) . ^ a t o m t e * / unb »on ba aus
warb bie 2 ( r m e e »erforgt.

Buffer ben «Proötaiumngett, ftifjrte ble 3ic

mee eiferne ^ a f ä f e n mit fid), bereu X n j a ^ I t<#
vermehren ließ/ rneil fte n i d j t fjinreidjenb mar.
©ei allen SKafttagen mufj man 25rob jum vor«
aus batfen; 111 allen (£jrpcbitionen, bie man
unternimmt, muß jebesmal auf jeljn $ a g e 3>rob
ober Jroiebaf m t t g e n o m m e n roerben. iDer giuie»
baf i|t fcf>c n ü j l t d ) , unfre <^oU>aten e f l e n tl)it
aber nur in ©nppen, unb roiflen fid; DcfpfU
nid;t redjt j u bebienen.

© 5SJenn
 ( i8 )

S2«n« mar» tu feinblidjen ßatiben marfifyirt,

fo tÄfTt man feinen ®M)h>ori'atf> in einer ber
3irmee nafje gelegnen ©tabt, worein roati bes»
wegen ©artiifon legt. Sßir f;aben 1749 an;
fem 93orratf> flti S0M)l In Sßiljmen tr(l ju
S f l e n f t a b t , unb fjeinad) ju S t o r n i t ö , ge»
gen (£nbc bes Selbjitgs aber jn g r a u t e n a u
gehabt. SBaren wir weiter eorgertfft, fo
ten wir nirgenbs auöertf, als ju ' P a r b u b t j ,
eine ßc&re 91ieberl«ge finben (innen.

tjafce für jefee Äompagnie Jjaubmti&ieu

a a $ e n laflcn, isie »on groffem tßufcen fein
werben, ©etraibe finbet man überaß, mitteilt
tiefer SJiäljlen fann man ei buref) bie @clbcw
ten maljlen laffen, bie bas 93Je^l an bie ftelb*
fqmralffariate abliefern, unb bagegen gebafnetf
35rob aus ben SJlagajitien empfangen. Sa*
burety bewirrt man nidjt nur Srfparniffe für
bie SEagajine, fonbem fann and) länger
in einem fiager (jalten, als man ei fonft ju
tljun vermJgenb fein würbe. Ueberbieö werbiit
wir audj utc^t nitf>ig i>aben, fo viele Äon/
«open femmen ju laflen unb auct> weniger SÖtf
öeffimg frebörfeit.

35«
 ( 19 )

iD« einmal ber ßonvopen g r r c Ä ^ n n n j

gefd)c()ctt ift, fo rot II tcf> xiod) nliees (jltijufiigcir,
w a s biefe tfliaterie 6cttift. SKaii madjt bte ®(V
forten (tiefet ober geringer nad) SDiaaSgabe be$
g e l n b c s , bet» m a n }u flirrten ^at. 9)ian l&fft
S>eta[cf>cnienti t>on J^nfantecie in bte ©taöte
r ü f f e n , reo bte jionvopen pafftren, u m ¡(jnen
Xlntcrfctiining ju geben; m a n fdjift a u $ mel)l
fifters gvofie iDetnfdjementi a b , ugi bie SLow
»sijen ju beffen, wie wir tu S B 5 t ) t u e n ge*
tl)an fyaben. 3» «Ucn lätibern, bte gebirgig
unb ju -^intcrfialten gelegen finb, beft man
bie j?onvopen am ficf;erfien b u r $ Infanterie.
3(ud> giebt m a n iljnen «inige Jpufaren jw, bte
ben ÜJiarfc^ beffen, unb coli ben Orfeti 9ia<$»
rid)t geben m i f i e n , wo ber $elnb tm - $ l n t w
l>alte liegen K n u t e .

3n ebnem Canbe ijat>* fdj mlcf; me^r ber

3 n f a n t e d e al« ber ^«Batterie bebient, utiö ba*
allemal mit bem heften Erfolge. SBegen nälj*
rer 95e(e(>rung von Sffortirungen »erttfeif' irf>
auf mein «Diilitattrcgiement, unb fefce nur noefr
fyitisu, bafj ber fommaubircnbe ©etieral nie ge»
nug 93or|'id)t: braudjeit fattn, u m feine .Kon»
vopet» ju |tcf;»rn. £fne gute 2irt, fle i »
SD » i(i
 ( SO )

ifi b i e , bajj m a n j u m »orauö bie © e f i f é e n of»

f u p i r e , wo bei; Äoncop paffiren m u f j , utiö bog
m a u bie G r u p p e n , rcetcfje fíe beffen folien, bis
a u f eine fyaíbe SBíeile » o r w & r t « , n a t f ber «Seite
gegen t e n getnb j u , poftire. S a b u r d ) werben
bie Äon&opett n l $ t nuv g c b e f t , fonberit aud>
maffirt.

©rittet Wdjnitt.
5 8 o n ten üttatfctctiDevn; »on S3icr unb
üÖrantwrtn.

< * l ^ e n n m a n eine Unternehmung gegen ben

g e t n b at!Sft'i[)reit w i l l , fo muß bas 3?ommtfT<u
riat iiüii xötcr unb Sörantroein, bns man un«
terroegs t r i f t , juiattimeubrlngen (äffen, bamtt
bie Üitmec lucnigftene: für bie erfiett 3«iten rooljl
bannt »efforgt werben tSune. iSobalb bie 2fr»
mee in gembes Sauben i f t , mujj m a n fid) fo>
fort aller S i r a u e r unb Sövaimtroeinbrcnner,
bte ftdj j u n a d j j t ber 2£rmee bermben, bemichtt»
g e n , unb fyaiiptfädjlid) Sürantiuein brennen
l a l l e n , bannt bie © o l ö a t e n an bielem Ifonen
uneui6e(,)i liefen <&etranf feinen L a n g e l leiben.
SBa*
 ( »I )

SBatf bie SDiarfetenber anlangt, fo mtig

m a n fie in ©cfiuj nehmen, fonberlid» in felnb»
liehen ? a n b e n , »cur» bie S a u e r n geflüchtet jtnb,
unb i&re Jpäufer »ctiaffen (jaben. 3« bern
g a H i(t m a n berechtigt, ben Stauer nid)t me&j:
ju fdjonen. SÖian ft^iit SDiarfetenber uub <Sol»
batenroeiber auf gouragirung aus, um «de»
§anb gelbfifid>te, aud) Söiefr einjutjolen. 2Ctö*
bann muß man ein trad)famei 2iuge barauf i)a»
beti, baß eitte btlllge Saye för bie Et&enimittel
in ber 3irmee gemacht roerbe, fo bajj ber @ol<
bat nldjt öberfejt w i r b , ber SDIarfetenber aber
jugleid) babei befteljen fann. 3iocf> füg' td> mit
a n , baß unfre ©»(baten im Selbe jroei "Pfunb
SBrob beö S a g c 6 , unb n)5djentlid) jrcei 'Pfunb
glelfd) umfon(l befpmmen. 3" biefem S&eljiif
IfifTt m a n bei ben Äonwopen, bie jur 2(nnei
gefanbt roerben, jugleicfc einige Jpeerben Od)fen
mit bat)in treiben. S>ie* tfi eine billige ©d)ab>
lee^altung ft'ir bie annen @olbaten, infotiber»
l>elt in S B i f j m e n , wo m a n ben Ärfcg nidjt
»tel anbertf, als in einer SBäftenet fity«.

SB j QJtec
 ( )
SSicrter St&fönitf.

SDom vau|ett u n b »Ott» garten gutter.

afer, ©erfte, Jpeu unb J j i f f e r l i n g werben

partes gutter genannt, unb in bie tOiagnjlne
gebraut. £>er Jjjafet niujj iticfjt bumpftg nod)
it^tjt fein, weit fon(t ble <Pferbe bampfig unb
rol^lg, unb gleidj ju 2infang bei ftelbjiigeS
jum iDienfl unbraud)6at roerben. S e t d i f f e r *
ling treifct ben 'Pferbcn ben Selb auf, ot)ne
bog er fie n i f j r t , miö man füttert nut barntf,
rent e£ einmal (Scbtaud) tft.

!t>ag man bag §arte gutter in ben SHaga*

ginen jufainmenbringt, gefcfeic^t eigentlitf) in
bet 2ib|l<i)t, bent getnb In GE'rifnutig bei fteib«
jugs äuüorjufemwen, ober abet and), went»
man eine weite (Stpebltion vornehmen will.
3nbeflen wirb eine 2irmec an i&re fOiagajuie
gieicf)|am angebunben fein, fo lange fie nichts
ale partes* gutter ben 'Pferben gebeti fann;
beim bet 5ranfport ber ^outage »cvurfrtdjt roe<
gen befi baju crforbeviidjen unentbeljrU¡i)en ftut)r<
werf« lefjr »Id? SMc&im-lidjfcitcn, fe bag i f i
tevi
 C 25 )

tettf eine ganje 'Prolins nidjt fo viel - Uferte

uiib SBiigeu aufbringen fanu, als ju gortbrin*
gung bcr $ouvage gebraucht werben, Ueber*
i)«npt madjt man »on biefen SDlittcin bei einem
Offenftvfiiege feinen ©ebtauefc, wofern mau
firt; bet ©ttJme jum Sranfport t>ec §oaragi
nid)t behielten fattn.

Sin» ©djlcfifdjen Selbjuge Ijab' it$ raeis

fle gntije Äaoallerie mit l)ai'tem fintier litt«
terljalten; wie marföirten aber niefct weiter,
als von © t r e f f e n nad) @ c $ w e t b n i j , ttfr
ein Sftagajin war, unb »en ©cfcweibiifi
nad) © r o t i a u , wo wir in ber Silase »otr
S t i e g ober bcr O b e r waren. SBill mait
im SBinter eine Cype&ition »ernennen, fo tafle
man auf filnf Sage Jpeu binben, weldjei bie
Sawaderie auf il)ten <)>ferben tranfportiren muf,
SJBenn man in 938l)men ober «Diahren Ärieg
führen will, fo muß man warten, bis bat.
©ras (jerau* i|t, ober bie ganje Batterie gel)t
¡u Qjruttbe. S a S raufje gutter fouragirt mati
»om Selbe, unb wenn bie 2iernbte »orbei iß,
»erben bie iDirfer fouragirt.

SBeim man in ein £«ger rüft, wo man eine

3«ltlan<j bleiben will, fo läfft man bie bort
© 4 fcirmri
 ( 24 )

$erum 6efinb(ici)e Jeurage (n Siugenfcfteln nef>»

men, uni) niad>t eine Slepaitition bavon, nadj»
bem man juuor ausgeredjnet (jat, auf rote »iel
$age fit tjinretcfjcn faitti.

S i e qrpfTcti ftouraglrungen g e f i e l e n allejeit

unter einet Söebfffuiig »on einein $ovps Ä«/
vallerie unb »on roeldjei mit ber
Sidfje i>om fietnbe, unb mit bem, was man
t>on i(>m ftirditen t)at, im 95ert)ältnf|j fielen
«iujj. S i e ^ouragirungen gefcf;fl)en entroeber
»on ber ganjen 2irmee, ober pgelroeife.

SDie 'Joijrngtfenben »erfammlen fid) ein bec

©eite beö SSBeges, ben (ie nehmen folieti, ober
(lud) auf einem Sldgel, ober aber aud? vor bec
f r o n t e , ober hinter fcer 2irmee. 2>ic Jjufaren
m«rfd)!ren voraus; roenn et" fianb eben i|t, f»
folgt tue .ftapaüerie, fmb aber £>efüten, fo
maefdjirt bie Snfnntcrte juerft, ungefähr bet
»ieite $l)eil ber ftourngiretiben folgt ber tfuant»
garbe, barauf fommt bie (ifforte, bie allemal
«US Sai'aflcrie unb Infanterie beliehen mujj,
febann roieber geuragirer, bann roieber einiDe*
tafdjement, unb fo immer roeitcr biß j u m S c t t u ß ,
melden bie 2liriergarbe ma<$t, unb auf tt>el(^e
(in i r u p p J?ufaren folgt.
an*
 ( ST )
2iltmer£. Eis 3nfantm< nimmt 6«i dD<n lf)«tt SfTevti*
ningm i&ve SolSftüff« mit ftd), uns ¡Jimaiji«
t<n6en muffen aKumnl mit ifjtcn Äaiabinan uti» X)«
Sta bttoaftiet fein,
95enn man an ben O r t f o m m t , reo man
fouragiren »III, formirt man etne £ e t t e , poftirt
bie SBatailion? au ben S S r f e n t , hinter ben
3 4 u n e n , o b « (jofjlen SPege«, mifd)t bie ®ffa«
bronen Äauaflerie unter bte 3nfant»rte mtb btf
&4(t in ber «Diitte eine S R e f e m , bie bei ber
J j a n b fein m u ß , jebeu 'Poftcii ju unterftii&en,
ivo ber fteinb burdjjubringcn «erfud;eti mSdjte.
JDie J&ufartn föarmujirtn mit bem § e i n b , um
jljn j u amtifiren, unb von ber gouraglrung ¿u
entfernen.
SSenn bte ganje $ouragirung b e r g e t ge#
madjt ¡(1, al«bann v e r t e i l t man bas vgclb j'.wn
gouragiren forpöroelfc unter bie Souragiieuöen;
bie jic fommanbiren, mäflen n>ol)t 2id;t Ijabeu,
bajj bie S&utibc groß unb getjirig befefiigt roer»
ben. SBenn bie 'Pferbe belaben ftnb, fo wer»
ben bie ftouragiretiben ttrupptt>effe mit Keinen
(£-fforten nad) bem fiager juröfgefdjilt, |unb
n>enn alles weg ift, «erfammelt ftd^ ba$ © r o s
bes ÄorpS, unb madjt tiebft ben Jjujaren bte
3irriereg«rbe. ¡DU $our«glrung In ben S i r f e r n
© f <je>
 ( 26 )

gefdjkíjt fad auf gleidje 3íct, bed) mit bei»

Untevfd)íebe, bafj ble Infanterie fíd} um bas
©orf l)erum pojtirt, ble Äaualierie aber jur
©eite t)iutertt>ártí¡ auf ein berrán, roa (tí agt<
vi» faitn. $Uan fouraglrt uic^c mefjr alé <£in
íDorf auf einmal, ^erttac^ ein útibeté, bamit
Mejewgeit, ive!cí)c bie gouragirung beffen, fld>
tiidjt aus eiuanber fireuen.

3 « bergigen Sánbern finb bie $euraginm¡t

gen nm befdjroerlicblten. ©er gröfftc Sljeil ser
SBebeíüung muß bafelb(l giujlid) au« infante»
ríe utib fufaren be|W;n.

SBetm man in einem Sager jle&n bleiben

w i l l , baö nidjt rocit »ont geinbe i|t, fo fud)t
man ftd) ber jnufdjen belben Sagern 6eftnblld>eu
gourage ju bemádjtigen. 3i(sbann fouragirt
man auf eine 2Keiie um bai Saget f)erum,
unb nimmt bie am weiteren entlegne gourage
,>nei'|t, um bie, weld)c nädjft am Saget ifi, ju«
lrjt ju fpaten. SBentt man aber nur ein Sager
jmn «Díarfcf) ober jur •Paflfage bejteljt, fo fou«
tagirt man im Sager uní) in ber 3iadjbatfdjaft.

Sßeun man grofíe gouragirungen «on rau»

(>em gutter »ornimmt, fo bin iá) ber Sßeimtng,
 ( 27 )
fcajl matt »id)t j u weitläufige l&ejfrf« auf eftw
mal feuragitt, fottbertt Dies vielmehr auf jroei*
mal, unb gleidj nadj einanber tljue. 3fuf biefe
2(rt wirb öle Äette bcfto (Wrfer, ttnb bie gou/
rageurs fttib auffet ©cfflfcr; fcagegen, wen»
m a n einen ; u roeltcn SBejirf nimmt/ fo wirb
bte Äctte fcijtuacf), unb m a n läuft feitac^
fa&r, gefprengt ju werbe«.

fünfter Si&fömtt.

SBte man bte 33efci}affenl)eii e i n e * Saiv

b e * fett nett (evnf.

i v t a n &at jwtleviei 2tvten, fTd) eftt ? a n b 6c»

iaiuit ju matten, 2>ie erfte, unb mit ber m a a
b i n 3infang machen m i i k , ifi bte, baj} m a n
pd) bie Sanbfatte v o n bet 'Prooiitj, in aeldjee
m a n S t i e g fiH)ten Witt, roof)l befannt madje,
unb bie SRamen ber groffen © t i b t e unb SliifFe,
beegfeidjen ber bergiget» ©egenben beut
*5$tnifTe etnprSge.

9?adj;
 ( 28 )
Sftadjbem mar. ftd) bergeftalt eine altgemeine
Sfece »OH einem fanbe gemadjt I>at, fo mufj
m a n jii einer fpejieflen Äenntnifj ber bartn be»
fuiölicljen Oerter unb ©egenbeti fcfyreiten. Sie»
fe etfotbert, tag man rolfle, n)lt b!e fianb«
^raffen ge&n, role ble Jagen ber © t ä b t e bei
fc^atfen ftnb, unb ob bicfelbeit »ertljeiblgt roer<
fcen f 5 n n e n , »venn man fie nemlidj eintgermaf»
fen befefiigt, ober eb bieg nid)t mfglid) 1(1;
Hon iüelcl)cr © e l t e mr.it fold>e attafiren fattn,
o«f beit S a t t , bajj ( t ^ ter $elnb iljrer bemid)<
ttgt l)ättc, aud) rote viel © a r n l f e n j u iljrer
Sßertljeibigung gehört.

«Oian mufj ble 'Plane ber feflen $ f S | e fja<

&en, imb beren © t ä r f e unb ©djn>ä<^e batauö
erlernen; mag ben Sauf ber @ t r 6 m e , unb ble
»erfd)tetiien "Siefen berjelben fettnen, role roelt
fie »einlief) fdtlfbar, unb n>o g u r r t e n »or*
Rauben ftnb; mu)j rolflfen, »»ag für ©trime
i m Sföi^jafjre nid)t j u paffiren, I m ©ommer
«ber auegetrofnet ftnb. Slefe ^enntnlfj muß
(td) fogar feti auf ble J?«uptmorÄ|fe erftreffen.

3n einem ebnen unb platten Sanbe iuufj

m a n bie fruchtbaren ©egenben »on betten, ble
«« mcf)t ftnb, unterfd>elben, unb bewerfen, was
ber
 ( 29 )

6er § e i n b f û t î D î f i r f d j e b a t l n tf>uu f a n n , ob«

o i u f » , rote m a n felbft feinen ®arfd) nehmen
m u ß , u m »011 einer groffcn © t a ö t sur anùern,
ober v o n einem § l u 6 jum anbern fommen $u
f f i n n e n ; imgleici;en rnufj man bie be|ten ß a g e c
aufnehmen, roeld;e auf biefen ü ß e g c n bejogett
»erben ffinnen.

Sie flad??n un& cBnett S â n b e r lernt man

gefdjroinber f e n n e n , rceil m a n fie a l s a u f e i n e t
» o r jîd) ausgebreiteten Catibfarte, feljen fann;
b a g e g e n f i t i b bie i v a l b i g e n unb bergigen Sanber
ft&roerer fennen ju lernen, rocil bie 2iusfîc§t
tmmer befd)rcUtft ift.

Uni biefe wichtige jîenntnijj ;u erlange«;

r e i t e t m a n a u f b i e S ö e r g e m i t ber Ä a r t e i n b e r
Jpatib, u n b n i m m t jugleld) alte Scute a u « ben
& e n a d ) b a r t e n i D ê r f e r n , a n d ) .Stöger u n i ) J p l r t e n ,
m i t f i c O ; tt'ift m a n e i n e n 3 3 c r g a n , ber I j J Ç e c
ift, rvie bie anbern, fo m u g m a n i & n befrei/
g e n , u m ftJ) v o n b e m © t r i e f y g a u b e s , reellen
m a n auf bemfelben ilfeerfcljn f a n n , eine
)u machen. ®îati mufj Pdj Segen
r r f u n b i g e n , forool)l u m 51t tviflin, in reie viel
K o l o n n e n m a n m a r f c & i r e n f a n 1», a U aud), um
»orauö Sntrcûrfe ju ma^en, buri$ nmô för
«inen
 ( 3P )
einen Sßeg ein feinbtidje* Saget ju forciten ift>
wenn fid) etroa ein« an bergleidjen Orte fejte,
ober nud),roiem<m in bieftlaniebes §einbei
fsmmen Hunte, wenn er fein Saget anberemo
auffc^iüge.
Snöftefonbi-e mu{S man mit Steiß bie Oertet
refognofclren, reo man bcfenfi»e Sager auffdjia»
gen ftarnte,im Sali man bergleidjen fcetifitl)igt
tvAte; ferner bie ©egenöen in 2iugenfd)ein nelj»
mcn, wo man eine ©cfjlac&t liefern, unb bie
öecter, meldje berSeinb 6efe^en fanu.

tßor allen Singen muß man jufy bie mistig«

(len Soften, bie ©djliKfyten unb J^ofyltvege, aud)
bte Doruefymjteu 'Pofuionen uon allen ©egenben
genau einprägen, unb juglcid) auf alle Opera*
tionen 9trtf(id)t nehmen, bie in foldjen ©egcm
fcrn gemalt werben fSnnteu, bamit man auf
fcen gnU, wenn ber Ärleg fid) einmal in biefe
(gegetib jieljt, nidjt Beilegen i|t, fonbern' von
allen bafcltjft ju treffenben Sftaaßregeln fetyott ei»
uen »Slligen Sntnmrf im Äopfe &at,

Sief« ^eimtnifie roiJffen genau fom6i»irt

ttnb reiflich überbackt merbeti, unb man muf
fid; baj« fo »iele Seit nehmen, als fo wichtig«
gew
 ( 3i )

Stnfiänöe erforfcern. ©elangt m a n nicf>t bas

erfi;mal j u feinem ¿3rocf, fr muß man nod) ein»
m a l an biefe 2lrbelt ge(m unb alles auf's genau|le
muerfucfycn.

3cf) fefes nod) ate einen allgemeinen ( H r m i N

faj feft, bag alle Jäger, m a n mag fic n u n &um
2ingvif ober juc SSertljeibigung n>Äl)len, SBaflec
wnb Jpctj in ber 9?adjbarfcijaft (>ifceti mflflen,
utib baß, roenti fd)on b|e gronte feiger l'ager
jtarf gebeft ift, bennod) allemal ber 9iiitfcn offen
unb frei bleiben muß.

S ß e n n ei ble SJotljroenbigfeit erforbert, ftcfc

^enntniffe von einem benachbarten Sanbe j u er*,
» e r b e n , bleUmftÄnbe es aber ntdjt sulaficn, bog
m a n foldjee auf vorgebaute 2Ut befet)en tarnt, fo>
m u ß m a n gefdjifte Offiiiere unter allerfyanb SBors
roättben (jinfdtfffen, fie |id[> auefc, wenn eö n6tljfg
i|t, »erfleiben laffctt,, unb fie Ö6er alle«, w a s
jie benierfen foHen, infmiiven, alßbann bei betr
3 u r ö f f u n f t fid) biejenigenOcrter, ober ble Siager,
bereu ©egenben fte unterfud)t tyaben, auf eine
fiatibfarte m j e t d j n e n ; fr oft m a n aber mit fei;
iicn eignen klugen feigen f a n n , muß m a n öteö ju
tt>un nie unterlagen.

Seci^-
 ( 32 )

« S e d i e r 2i&f$mtt.

93om Soup fc'öeii, ober Dem militari«

fi^en Ueberblif.

SBaü man eigentlich ben Coup b'Oell eine*

föeneral« nennt, be(iet)t In jroeierlei:

i£to« elfte I|1 öa« Salent, ber fcfwettetj Seur*

Ifyeilung, rote uiete Gruppen ein "Seri-Sn faffcti
fntiti. £>ie« lernt man blor- aus ber 'prarii,
unb nadjbetn man felbft einige fager abgefto»
d)ett &at; bai 2it:ge gewinnt jid) tjieran berge*
ftalt/ man |tdj In feinen ^uemufTungen,
(16 etwa auf eine Äielnigfeit, nlcfct beträgt.

Sa« sroeite Talent, bae; bem erfien weit

Mrftefot, l|t, bafj man fegleidj im erfreu
ment alle S3ort&etle berechnet, ble man »on ei>
tiem ierräti &abcn iann. iDies Salem faim
man fid) erwerben uub mootlfommnen, njofern
man mit einem gluflu^en roilUÄrt|d)e» feeule
geboren i|t.

S5er ©runb ju biefer 3lrt <Eoup b'Oeil i(i

un(Uatig bie gertififation; £>ii)e f>at lljve 9le>
gel«
 ( 33 )
j e l n , i»elt$e matt auf bie iPo|Tt(Oitm btt 3lr<
mecn antvenbet, utib baf>er rotrö ein gcfdjiftet;
©eneral von Der geringsten .$ilje, »oti einem
Jjotylroege, von einem © r a t e n , uon einem
r«|t u. f. ro. 55ortf)iil ju jic^u vetfle^n.

£>a n u n in einem Cluabrat »on efner SOieKe

wofyl jroeil)unbert "PofTttonen genommen roerbeit
( i n n e n , fo roirb baes tfuge eine« ©eneralä bet
bem erfien X t t M i f ba« Söefte baeon }u nehmen
wiffen, er roirb auf bie geringlte 2ln(>5[;e ftel?
g e n , u m baö l e r r ä n j u btftdjtigett, u m feine
"pefition ju mähten, fo mie er, ebenfatf« ttac&
bett Sdegetn ber gortififation, bie f<&n>Ä<fc(le»
Oerter in ber © $ I a $ t o t b t t u n g feines gelnbetf
<jenmt)r »erben wirb.

SBenn bie geit es erlaubt, fo ei t>on

groffem Gelange ftir einen ©eneral, bie ©djrlt;
te bes i c r r A n s ju jafjlett, baß feine 3frmee ob
fupirt, nnd)bem bie ^aiiptpofition genommen i|t,

® i e ©rtuibfifee ber SorNpfation lehren u n *

noch folgenbc SBortjjeile:

<ßa& mir forgfdltig bie .£i(jen ju offupireit,

unb fie fo ju wählen fudjett, baf fie nfc^t von
aubem J^itjett bominirt roerben,
S Sag
 ( 34 )
©afj man bie glrtgel a p p d p i r t e , um feint
Jlanfen ju beffen.

©ag man bfejenigen Oerter offupire, bie

|u einer SBertljelbigung gefcf)ift f i n b , unb bog
m a n bagegen feine nefjme, bie ein K r i e g e r , ber
|Id> K u f j t n erroor6en fcat, nid)t o()iie (Sefaljr,
fclefen 9 t u ( j m « u f b a « © p i e l 511 fefcen, beljaup*
ttn fann.

9?a(& benfel6en Siegeln 6eurtfjeilt m a n bi«

föroadjen O e r t e r b e i ß e i t i b e ä , ee fei n u n , baß
biefe © d j r o i d j e e o n ber i i M e n Sage bec O e r t e r ,
»0 er feine " P o f i t i o n g e n o m m e n , entfiele, ober
»on ber fd)led)ten aSei'tljetiuitg ber Gruppen,
ober a u d ) oon ber <§djro&t$e feiner SBert&eibl*
gung6an|talteri.

SMefer U m | t a n b ffl(jrt midj auf bie 3irt

unb SBeife, rote bie G r u p p e n v e r t e i l t werben
mflffen, a m » o n bem S e r r Ä n 9 ? u £ e n j u jieljii.
 I 3* )

Siebenter 3i&fcfjmtt.

33cn Ber $ 8 e r t ( > « i t m g ber G r u p p e n *

Senntnlfc unb ble 3Bai)l elnee 'imi»,

fino roefetultdje ©tiiEfe, aber man ntufj Davon.
berv)e|talc 3htfjen ju jielju reiben, ba|j man.
feine Sruppen In ble fdnEltcfeftett ^egenijetx »et*
tacile. Unüe .gaoallerie, weldje breffirt ift,
u m mit 9ìad)ì>ruf j u agirei), mujj i p<äue t)a*
ben. £)te ^ n f a n r e r i c i|i in allen O r t e n glel$
giu. Saö geiier, bas fit maeftf, bteiu jur
93«rti>ctbigtAig, unb lt)c ©ajotiet j u m 2 i n g r l £
2£etl m a n aber in bem Säger feine @td)eri;eit
nehmen m u | j , ba bte ual)e Siatfybarfdjaft b e i
geinbes augenbliflld) ein t r e f f e n veranlagen
t a t u i , fo r i e t e t man jeberjeit fem erfteö 2iu<jen*
mere auf SGevttjelbigungeantialten.

© l e metjreffen heutigen ©cljlaétorbnungcrv

finii tiad) bent alten SNan folgt immer:
ber iüiet^obe von efyebeiti, o&ne (ìcf> ben»
Vertan ju r i e t e n / uttb inactjt ba(;ec eine fa(>
fd>e 3titroenbung.

« a
 ( 36 )
$e&e 2(rmee muß nadj ben O c t e n , î>ie fût
fie tauglich ftnb, In Sdjladjtorbnung g e f M t roew
6cti. «Dîfln »Sfclt bie <piànc ft5r tic Äaunllerte;
î)iee! «6et ift ncd) nidjt genug, benn rocnu biefe
$Màne ntttr taufeub (Sd&rttte lang ifr, unb enupelj
fïc fcegrenjt, fo muß matt fupponiren, büß ber
geinb tn lejtres einige infanterie roerfeit roirb,
«m unter bereit Jener fetne 5?m>alleïle nueber
(teilen ju fônneit. 2tnf feieren gatt muß matt
feine ÎDifpofttton ânbern, unb nn baö <£nbe fei«
«es glrtgels I n f a n t e r i e fefceti, bamtt btefe tot»
6ev bie Nasalierte unterfiägett !6nne.

93îan jlellt juroeilen alles, t»«é m a n von

Äattallerie Ijat, auf einen ftltlgel, iuweilen in
bas jroelte treffen, ju einer «nbern aber
ft<f)ert m a n bie beiben S'^flel ¡>urd) eine obet
iiuei SSrigaben 3"fanterie.

£>ie vortljeilljafteften ^ o j i e n für eine 2fr<

mee ftnb bie Jjißljeti, Äird)l)öfe, (jotjlen Stege
» n b (Sra&en, unb wenn m a n feine î r u p p e n
«uf bie 2trt bifponirt, fo Ijat m a n nie Angriffe
j u beforgen.

SBemt man feine Äa»aHerie [jlutcr einen

SDîcrafi ppfllrt, fo fattn m a n tilgte »oit ti>r
erroar«
 ( 37 )
erwarten; fejt m a n fte aber najje att ein Jpolj,
fo famt bei- geinb Srupp.en (jabett, bie eon b«
aus auf bie Kavallerie fdjieffen unb fte in Un»
crtmimg Cu-ittgen, oljitc baß fie einmal im © t a u »
bc 1(1, ftc& j u roetjren.

Siefelbe Uitgelegenljeit entfielt in Jittfeljung

ber ^iifautetie, wenn man fie auf eine S b u e
(Mit, uljne il)re ^laufen ju ftd)ent. JDiefeit
geiler tvirb ber geiub benufceit, unb bie
fattterie v o n ber ©eite angreifen/ auf w>eld;ec
fte fidj nid)t wehren famt.

SKan raug fld) baljer jebeitual nad) bei»

O r t e n rieften, tvo m a n jtdj befinbef. 6er*
gigen Sänbern rtjctb* id> meine Kawallerie in
bas jrotite treffen bringen, unb fte nur allein
att ben Orten brauchen, roo fte agiren fann, e i
M r e bentt, bajj ei etlidje Sffabrone wären/ u m
ber feinblicfyett ^ " f o n t « ' « i» öle $lanfe j u faU
leu, wenn fte einen 2ingrif auf rnidj wage«,
trollte.

S i n allgemeiner © r u n b f a j t(l ber, bag m a u

bet allen tvofylaryefiSljrtett 2(rmeen, roentt ba$
fianb eben iff, eine Siefen« von kelteret, w e n n
aber bas Scträtt burd;fd;nitten unb fdjroierig tft,
<£ ? eine
 C 3§ 3

únt Stefem «¿en 3 n f « i í e d e roií éítíigen í f f f « ?

t v o n e n ©¡.'agoiietr irnb f u f a r e n mc¡cS)e.

ÍDíe gt'offe í f r t n j i í n SSett^eHung bes %tup

$ m « « f efiiem 6efteljt b a t i n , fie fo 5«
jineteen bog fie freí a g i s e n , uttb but'djgeíjenbg
•míjíicí) fein firmen.

93 i£ í e v o i, * ) bem tneííeidjt biefe 9'tcgel mi&e;

f a n n t i»ar, 6erau&te ftd) f e í & f i , a i s er peí) i¡i
&et 'Platre \jdh S í a m i í l i e s fotmim, feines
gaití

^ S í d i i c o i s Se 9 l e « f 9 i t l t / ©fie DtSBiítcvoi mi&

•©«nupveiw, 9>íiif tiuS SOiawcíwl »s» Smnfmct), Jtittcs
De6 &faiglid)en Ov&cnS< wat xói¡.f geDoven mis fiamms
te a«3 euiíin aitón i>.njífynli£t)en ^iiufe. <£v ítjoit fumen
«jteu 'Setósits sn Ungara, fominanSiite Die Svanjofífcíje
fítmee in ¡StanO«« »011 léyf íiS ju«i ?ti)ét»ifftf)cn
fticSen, Cantad) «tuí) tiod) t'cvfdjieínutlict) am 3ttjera>
«b Sít Sotti&avSei mis tn Deis üWeMati&en. fflurd) í m
1íc6evfaí! •»«« Simona* tu weldjec Sepuug iíju $vin&
®«flett it» 3«five 1702 3«fitiigín tw!;m, mis SuvS>
•StB SBcvlufí Scc 1706 bei ftamiltieS »otgefaKiim
®d)!acfct> wavb fein íiaíjm antis ja ©ntnDc getfctot.
25ad) SuSttítfl'á X I V . % m w«v¡> ce Ober$o.pneifleg
feineS ífe^fonfolgers ntift flaví im 3uit 1750.

K a m U H e í , «itt Sovf im ^si'jogt^uws S S v o t u u t , iit

feew Claavtietc »011 S6it)e»/ Oaá in Set ©ffcl-itljce
Vasct) Stó ^acfclac&t mev!»fiv£is gemirse« ifí, iste am
9>fm<iíí¡
 (39.)
3<uijen linfeti g l ü g c l i , ben er hinter einen Witt*
tafi (teilte, wo er ntd)t agiren, »ieiroeniger ben
testen gltfgel unterfW&en fonnte.

2ld)ter Si&fcfjmtt,

533 o i i bett g a g e r t r .

Ilm ju trifTen, ob bai £ager, ba* man Inn»

Ijat, gut gerodelt fei, mn(j man »erfud)en, eb
man burd> eine flelne S&eroegung ben getnb ba*
f)tu bringen fann, etne grJffre t>orjutu()men,
ober aber, ob er nad) etnem SRacftfc, ben man
unternimmt, mehrere ju machen ftd; gejreutv
gen fie&t.

Sicjenigen, n>e(cf)e bie wenlgjten SOlirfö«

j u ti)tiu t>aben, finb am befien fampirt.

S i n fommanbirenber ©enerai muß fein £a<

ger fetbfi ro&ijlen, weit von tiefer 21aj)l bec
<£ 4 <Sc
•PfüigfttiiQC 1706 jli<iftlKii ö« «Hurten »116 fiva«r
j i f i f d j t n Sinnet »um iBottfjeil fer et (tan »utf.tl.
 ( 40 )
<?rfo(g feinet Unternehmungen abfangt.
wirb btefee Ort juroeiien fein &ampfp(ag, nnb
weil In biefern i&elie ber Ärlegetfnnft fef)t »ief
ju beo6ad)ten ift, fo »erb' icf> jiemlid) in'«
iDetail gefcti müffen.

23on ber 3irt, wie Me Gruppen in einem

taget fampiicit nirtfTcti, roerb'- id) itidjtö anfiif)*
ren, fonbern (ff) uerroelfe beeijaib auf mein
sßiilltÄrrfgiement. Jjier a&er rnill id> nur »ott
J£>auptgegen(ianbeu bei- Äciegefunfi reben, un&
roas bett ©eneral felbft augeljt.

23et flöcn Sagern, bie man nimmt,

man jwel ^tbfidjtc«, bie > ftd> $u ucrtfjelbigen,
itnb bie, ben fteinb anjugreifen.

ö l e Säger, worin fieft, .eine 3irmee jufam>

tnenjtei)t, ftnb -Von ber erften 2irt, unb frei foi»
d)cn ridjtet man feine 2f&ftd)ten auf bie SBe*
(fuemlidjf'eit bit Gruppen. SMefe fampiren forptf*
weife ntd)t roelt »qn bem OJiagajine, jebodj ber*
geftait, bafi bie 2(rmec jebeitnal in furjer Seit
fid) in (5d)lad)tiH'bnung (teilen iinne. ÜOeil
oud) bei'g(dd;cn Sager uon bem geinb entfernt
finby fo E>at man barin nid;ti ju 6eft1rd;tcu.

Sei-
Another random document with
no related content on Scribd:
mit fog mondani, ha megkapja! A levélben nem volt sem aláirás, sem
dátum.
Azután dolgozunk az erdőben, a legény meg én, beszélgetünk a
magunk kicsinyes dolgairól, jókedvüen csevegünk és jól értjük
egymást. A napok multak, láttam a munka végét közeledni, de volt
egy kis reményem, hogy talán az ur talál számomra valami mást, ha
az erdei munka befejeződött. De ez bizonytalan. Bizonyára megint
utra kell mennem karácsony előtt.
Egy napon megint a postán vagyok. Levelet kaptam.
Lehetetlennek tartom, hogy nekem szóljon, tanácstalanul forgatom.
De a postás már ismer, még egyszer elolvassa és azt mondja, hogy
az én nevem van rajta és mellette a földesur cime. Hirtelen eszembe
ötlik valami és elveszem a levelet. Igen, igen, az enyém,
elfelejtettem… igaz…
És a fülem elkezd csengeni, kisietek az utra, fölbontom a levelet
és olvasom:
„Ne irjon nekem –“
Név nélkül, dátum nélkül, de olyan tisztán és kedvesen. És a
második szó alá van huzva.
Nem tudom, hogy kerültem haza. Emlékszem, leültem egy
távolságjelző kőre és elolvastam a levelet és zsebrevágtam, mire
egy másik kőig mentem és megismételtem ugyanezt. Ne irjon. De
talán mehetnék és személyesen beszélhetnék vele? Ez a kis kedves
papiros és a sietős, finom betük! A kezei tartották ezt a levelet és a
szemei alatt feküdt, rálehelt. És a végén egy gondolatjel volt, ami
egy egész világot jelenthetett.
Hazamentem, átadtam a postát és az erdőbe mentem. Egész idő
alatt álmodoztam és a pajtásom nem tudta megérteni, miért olvasom
el minduntalan a levelet és miért rejtem el megint a pénzem mellé.
Milyen ügyesen csinálta, hogy meg tudott találni! Biztosan a
világosság felé tartotta a boritékot és a bélyegek alatt elolvashatta a
bérlő nevét, egy pillanatra megrázhatta a bájos fejét és a szemeivel
kacsintva igy szólt: A földesurnál dolgozik Hersaetben…
Mikor megint hazakerültünk, estefelé kijött hozzánk az ur és
egyről-másról beszélgetve, megkérdezte:
– Maga azt mondta, hogy Falkenberg kapitánynál dolgozott
Ővrebőben?
– Igen.
– Ugy látom, a kapitány föltalált egy gépet. – Gépet?
– Egy fürészt. A lapokban áll.
Közelebb huzódom. Tán csak nem az én fürészemet találta föl a
kapitány?
– Valami tévedésnek kell lenni – mondom –, mert nem a kapitány
találta föl a fürészt.
– Nem?
– Nem ő. De a fürész nála van.
Elmondok mindent az urnak. Bemegy az ujságért és most már
ketten olvassuk: Uj találmány… Kiküldött tudósitónktól…
Fürészszerkezet, amely nagy jelentőséggel birhat az erdőbirtokosok
számára… A gép a következőképen müködik…
– Tán csak nem mondja, hogy maga találta föl a fürészt?
– De igen, én.
– És a kapitány ellopná? Nohát ez furcsa dolog lesz, rendkivül
furcsa ügy. Istenuccse. Látta valaki, hogy maga dolgozik a
találmányán?
– Igen, a kapitány egész háznépe.
– Istenemre, ez a legnagyszerübb dolog, amit valaha hallottam.
Ellopni a találmányát! És az érte járó pénzt, ami egy millióra is
rughat.
Azt kellett mondanom, hogy nem értem a kapitányt.
– De én értem, nem hiába vagyok hatósági ember. No én már
régen gyanakodtam arra az emberre, hogy a csirkefogó nem olyan
gazdag, mint amilyennek föltünteti magát. Majd küldök neki egy kis
levelet, éntőlem, egy egész rövid levelet. Mi a véleménye. Hahaha,
Istenemre…
De meggondoltam, a földesur nagyon hirtelen ember volt,
lehetséges az is, hogy a kapitány nem volt hibás és az ujságiró volt
vigyázatlan. Megkértem a gazdám, hogy engedjen engem irni.
– És menjen bele abba, hogy felezzen azzal a gazemberrel?
Soha. Az egészet az én kezembe adja. Azonkivül maga nem is tudja
olyan stilusban megirni, mint én.
De olyan sokáig alkudoztam vele, hogy megengedte, hogy az
első levelet én irjam meg, mielőtt beleavatkozik. Papirt megint tőle
kaptam.
De azon az estén nem lett az irásból semmi, a nap olyan
mozgalmas volt számomra, hogy a belsőm még mindig csupa
nyugtalanság volt. Töprengtem és azt gondoltam, hogy az asszony
kedvéért nem irok egyenesen a kapitánynak, mert ez
kellemetlenséget okozhatna neki, ellenben irok egypár szót
Falkenberg pajtásomnak, hogy tartsa szemmel a gépet.
Éjszaka megint meglátogatott a halott, az a szomoru,
ingbeöltözött asszony, amely sohasem hagyott nyugodni a
koporsószeg miatt. Tegnap olyan sokáig dolgozott az agyam, hogy
ezt megfigyelte és ma éjszaka eljött. Borzongó rémülettel látom,
amint besiklik, megáll a padló közepén és a kezét előrenyujtja.
Velem szemben, a másik falnál feküdt az erdei társam az ágyában
és számomra csodálatos megkönnyebbülés volt hallani, hogy ő is
nyöszörögve, nyugtalanul feküdt, és igy ketten voltunk
veszedelemben. Megráztam a fejem, hogy már elástam a szöget
egy békességes helyen és nem tehetem meg mégegyszer. De a
halott csak ott állt. Kértem, hogy bocsásson meg; egyszerre elfog a
méreg, dühös leszek és kijelentem, hogy nem akarok vele tovább
tárgyalni. A szögét csak kölcsönvettem rövid időre, de az már
hónapokkal ezelőtt volt s azóta már megtettem a magamét és
megint elástam… Ekkor elsiklik körülöttem a fejpárnám mögött és
megpróbál mögém kerülni. A felső testemmel kiegyenesedem
magam és egy hatalmasat kiáltok.
– Mi az? – kérdezi a fiu a másik ágyból.
Megdörzsölöm a szemeimet és azt mondom, hogy csak
álmodtam.
– Ki volt itt? – kérdi a fiu.
– Nem tudom. Volt itt valaki?
– Láttam valakit kimenni…
 XXXI.

Egypár nap elmult és akkor megfontoltan és nyugodtan leültem

levelet irni Falkenbergnek. Azt irtam, hogy van egy kis
fürészszerkezetem, amely ott áll Ővrebőben és amelynek egyszer
meglehet a maga kis jelentősége az erdőbirtokosok számára és ugy
tervezem, hogy legközelebb eljövők érte. Legyen szives és tartsa
szemmel, hogy baja ne történjék.
Igen szeliden irtam. Ez volt a leghelyesebb. Ha természetesen
Falkenberg a konyhában beszélt a levélről vagy talán meg is
mutatta, akkor az tökéletesen finom levélt volt. De ez nem volt csak
szelidség és megint szelidség és semmi más, pontos dátumot is
adtam, hogy mikor teszem meg komolyan: Hétfőn, december 11-én
jövök és elviszem a gépet.
Igy gondoltam: ez a határidő közeli és bizonyos, ha a gép azon a
hétfőn nincs ott, akkor történni fog valami.
Magam adtam föl a levelet és a boritékot megint egy sor
bélyeggel ragasztottam át.
A mámorom még mindig tartott, én kaptam a világ legkedvesebb
levelét, a zsebemben van, hozzám cimezték. Ne irjon. Igen ám,
viszont jöhetek. És mindenek után volt egy gondolatjel.
Különben lehet, hogy annak az aláhuzott szónak nincs semmi
rejtelmes jelentősége: talán csak azért huzta alá, hogy erősebbé
tegye a tilalmat a maga általánosságában? A hölgyek olyanok, hogy
aláhuznak minden lehető szót és gondolatjeleket használnak itt is,
ott is. De ő nem, ő semmiesetre sem!
 Néhány nap mulva befejeződik a munka a földesurnál, ez éppen
jó, mindent kiszámitottam, 11-én Ővrebőben lehetek. Talán egy
perccel sem volt tulkorán. Ha a kapitány valóban tervez valamit a
gépemmel, akkor gyorsan kell cselekedni. Egy idegen nyerje el az
én keservesen szerzett millióimat? Nem dolgoztam meg érte? Félig-
meddig kezdtem sajnálni, hogy olyan szelid levelet irtam
Falkenbergnek, jelentékenyen élesebb hangunak kellett volna
lennie, most talán nem hiszi, hogy szigoru is tudok lenni. Meglátod,
még tanuskodni fog ellenem, hogy nem én találtam föl a gépet.
Hohó, kedves Falkenberg barátom, még csak az hiányzik! Akkor
először is elveszited az örök üdvösségedet; de ha ez is kevés, akkor
hamis eskü miatt följelentelek barátomnál és jóakarómnál, a
földesurnál. Tudod, mi lesz akkor?
Természetesen el kell oda mennie – mondta az ur, mikor
beszéltem vele. – És csak jöjjön vissza a géppel. Érvényesiteni kell
az igényeit, itt talán nagy összegekről van szó.
Másnap a posta olyan hirt hozott, amely egy csapásra
megváltoztatta a helyzetet. Falkenberg kapitány magától irt az
ujságnak, hogy félreértésen alapult az, hogy az uj fürész
megszerkesztését neki tulajdonitják. Ellenben a föltaláló egy férfi, aki
annak idején az ő tanyáján dolgozott. Különben a gépről sem
nyilatkozott. Aláirás, Falkenberg kapitány.
Az ur meg én egymásra néztünk.
– Mi a véleménye most? – kérdezte.
– Mindenesetre a kapitány ártatlan.
– Ugy. Tudja, mit gondolok?
Szünet. A földesur tetőtől-talpig hatósági személy és átlát az
intrikákon.
– Nem ártatlan – mondja.
– Nem volna az?
 – Hozzászoktam az ilyesmihez. Most érdemeket akar szerezni. A
maga levele óvatosságra intette. Hahaha.
Be kellett vallanom a földesurnak, hogy én egyáltalán nem
fordultam a kapitányhoz, hanem ellenkezőleg egy kis levelet irtam a
legénynek Ővrebőbe és hogy ez a levél még nem érhetett oda,
miután az ujságot tegnap este hozták. Erre elhallgatott és nem is
próbált többé keresztüllátni az intrikákon. Ellenkezőleg. Ettől a
pillanattól kezdve kételkedni kezdett az egész találmánynak az
értékében.
– Hiszen az a gép lehet valami vacak is – mondta és jóindulatuan
nevetett hozzá –, azt hiszem, lehet rajta valamit igazitani és javitani.
Hiszen látja, hogy a hadihajókon és röpülőgépeken is gyakran
változtatnak… Megmarad ama szándéka mellett, hogy elutazik?
Ettől kezdve nem hallottam többé, hogy jöjjek vissza és hozzam
el a gépet. De adott egy jó bizonyitványt. Nagyon szivesen
megtartott volna tovább is – igy irta –, de a munkát meg kellett
szakitanom, mert másutt kellett magánigényeket érvényesitenem…
Mikor másnap reggel indulni akartam, egy kis lány állt az udvaron
és reám várt. Olga volt. Furcsa gyerek. Legalább éjféltől kezdve
talpon kell lennie, hogy ilyen korán itt lehessen. Ott állt kék
szoknyájában, meg bő kabátjában.
– Te vagy az, Olga? Kit keressz?
Engem keresett. Honnan tudta, hogy itt vagyok? Kérdezősködött
utánam. Igaz-e, hogy neki adtam a varrógépet? Mert ezt igazán nem
várta volna…
Igen, mondtam neki, hogy a gép az övé, cserébe adtam a képért
és megkérdeztem, hogy jól varr-e?
– Igen, nagyon jól.
Nem sokáig beszélgettünk, mert nem akartam, hogy itt legyen,
mire a gazdám kijön, nehogy kérdezősködjék.
– No, most menj haza, gyermekem. Hosszu utat kell megtenned.
 Olga kezet ad s kezecskéjét az enyémbe temeti, ahol oly sokáig
maradhatna, ameddig akarnám. Megint köszönetet mond, aztán
elballag. És a lábujjai megint ki- meg bebujnak rossz cipőjéből
járásközben.
 XXXII.

Már a célom közelében vagyok. Vasárnap este lefekszem egy

erdészkunyhóban Ővrebő közelében, hogy hétfőn korán
bemehessek a tanyára. Kilenc órakor már mind fönn lesznek és
akkor talán lesz szerencsém találkozni azzal, akivel szeretnék.
Nagyon ideges lettem és sok kellemetlenséget képzeltem el
magamnak. Irtam ugyan egy csinos levelet Falkenbergnek és nem
irtam benne semmi gorombaságot, de a kapitány mégis
megneheztelhet azért az átkozott dátumért, amelyre a
megérkezésemet jeleztem. Bár ne küldtem volna akkor el a levelet!
Mikor közeledem a tanyához, mindjobban behuzom a fejem és
összegörnyedek, bár nem követtem el semmi bünt. Lekerülök az
utról és nagy ivet csinálok, hogy előbb a szélső házakhoz jussak. Ott
találom Falkenberget. Mossa a kocsit. Üdvözöljük egymást és a régi
pajtások vagyunk. Kérdem, ki kell-e hajtatnia. Azt mondja, hogy
nem, éppen tegnap este érkezett haza. A vasuthoz kellett mennie.
– Ki utazott el?
– Az asszony.
– Az asszony?
– Igen, az asszony.
Szünet.
– Ugy. Hova utazott?
– A városba.
 Szünet.
– Egy idegen jött ide és a gépedről irt az ujságba – mondta
Falkenberg.
– A kapitány is elutazott?
– Nem. Itthon van. Fintorgatta az orrát, mikor a leveled megjött.
Fölmentünk a régi padlásunkra, még volt két palack bor a
zsákomban, elővettem és töltöttem belőle. Ó, ezek az üvegek,
amelyeket oda- meg visszacipeltem mérföldeken és mérföldeken át
és amelyeket vigyázva kellett vinnem, most hasznomra váltak.
Nélkülük nem sokat mondott volna Falkenberg.
– Miért fintorgatta az orrát a levelem miatt? Megmutattad neki?
– Ugy kezdődött – mondta Falkenberg –, hogy az asszony a
konyhában állt, mikor a postát hoztam. Milyen levél az, azzal a sok
bélyeggel, kérdezte. Fölbontottam és azt mondtam, hogy tőled van
és hogy 11-én érkezel.
– Mit mondott erre?
– Többet nem szólt. 11-én érkezik? kérdezte még egyszer. Igen,
feleltem én.
– És pár nap mulva megparancsolták, hogy hajtass az
állomásra?
– Igen, néhány nappal később. Igy gondolkoztam: Ha az asszony
tud a levélről, akkor bizonyára a kapitány is tudomást szerez róla.
Tudod mit mondott, mikor odavittem hozzá?
Nem feleltem, csak sokáig gondolkoztam. E mögött talán rejlik
valami. Előlem menekült volna? Ostoba vagyok, az ővrebői kapitány
felesége csak nem fog menekülni az egyik munkása elől, de az
egész olyan csodálatos volt nekem. Azt reméltem, hogy megengedi,
hogy legalább beszéljek vele, ha már az irást megtiltotta.
Falkenberg halkabban folytatta:
 – Ha nem mondod meg te, hát szóval megmutattam a
kapitánynak. Nem kellett volna tennem?
– Egészen mindegy. Mit szólt hozzá?
– Igen, mondta, vigyázz csak a gépre és fintorgatta az orrát.
Nehogy valaki jöjjön és elvihesse, mondta.
– Most a kapitány haragszik rám?
– Nem a’, alig hinném. Többet nem hallottam azóta.
Egészen mindegy, hogy mit csinál a kapitány. Mikor Falkenberg
jó adag bort kapott, megkérdeztem, tudja-e az asszony városbeli
cimét. Nem, felelte, de Emma talán tudja.
Behivjuk Emmát, adok neki bort, beszélgetek vele mindenféléről,
közeledem a tárgyhoz és végül finoman megkérdezem. Ő sem tudta
a cimet. De az asszony állitólag karácsonyi bevásárlásra utazott a
városba, még pedig Erzsébet kisasszonnyal, a pap leányával, ott
talán tudják a cimet. Különben mit akarok vele?
– Szereztem egy régi kendőt s azt akartam megkérdezni, hogy
nem venné-e meg tőlem.
– Hadd lássam.
Véletlenül szerencsém volt, megmutathattam Emmának a
kendőt, amely meglehetősen régi, de csinos volt s amelyet az egyik
hersaeti leánytól vettem.
– Ez nem kell az asszonynak – mondta Emma –, nekem
magamnak sem kellene.
– Dehogy nem, ha megkapnád – mondom és tréfálni
kényszeritem magamat.
Emma kimegy. Megint faggatom Falkenberget. Falkenbergnek jó
orra volt, néha értett az emberekhez.
Kérdeztem, szokott-e még énekelni az asszony előtt?
 Nem. És már meg is bánta, hogy itt állandósittatta magát, ahol,
ugy látszik, mind több a sirás meg a gond.
– Sirás és gond? Hát a kapitány nincs jóban a feleségével?
– Istenem, hát „jóban“ vannak. Épp ugy, mint azelőtt. Mult
szombaton is egész nap sirt az asszony.
– Furcsa, hogy igy van, hiszen olyan finomak és udvariasak
egymás irányában – mondom és figyelem, hogy mit felel.
– De unják egymást – mondja Falkenberg valdresi dialektusban.
– Amióta elutaztál, valósággal buskomorrá lett. Egészen sápadt és
sovány.
Pár óráig fönt ültem a padláson és ablakomból szemmel
tartottam a főépületet, de a kapitány nem mutatkozott. Miért nem jött
ki? Reménytelen volt tovább várni, mennem kellett, anélkül, hogy
bocsánatot kérhettem volna a kapitánytól. Még lesz alkalmam rá,
hogy kifejtsem neki, hogy az első ujságcikk után nagyzási hóbortba
estem. Amiben volt is valami. Most már csak össze kellett raknom a
gépet egy csomagba és amennyire lehetséges, letakarni a
zsákommal és tovább vándorolni.
Emma benn volt a konyhában és egy kis ennivalót lopott a
számomra, mielőtt elmentem.
Megint hosszu ut állt előttem, először a paplakba kellett mennem
– amely egyébként utamba esett –, és onnan tovább az állomásra.
Valami kevés hó esett, ami megnehezitette a vándorlást, azonkivül
nem cselekedhettem a magam kénye-kedve szerint, hanem minden
erőmmel hozzá kellett látnom: a hölgyek ugyan csak karácsonyi
bevásárlásra mentek a városba, de már jókora egérutat nyertek.
Másnap délután értem a paplakhoz. Kiszámitottam, hogy ez az
idő a legalkalmasabb arra, hogy az asszonnyal beszélgessek.
– A városba készülök – mondtam neki –, viszek egy gépet,
szabad-e a nehéz farészeit addig itt letennem?
 – A városba mégy? – kérdezi az asszony. – De bizonyára csak
holnap folytatod az utadat.
– Nem, köszönöm, holnap már a városban kell lennem.
Az asszony gondolkodik és megszólal:
– Erzsébet a városban van. Elvihetnél neki egy csomagot, amit
itthon felejtett.
Most megkapom a cimet! – ujjongtam föl magamban.
– De előbb még valamit el kell készitenem – teszi hozzá.
– De akkor a kisasszony elutazhatik, mire odaérkezem.
– Nem, együtt van Falkenbergnével, egy hétig maradnak.
Ez örvendetes fölvilágositás volt, most volt idő is, meg cim is.
Az asszony áll és oldalról rám nézve, megszólal:
– Szóval ittmaradsz? Mert valamit igazán el kell készitenem…
A főépületben kaptam szobát, mert a pajtában már hideg volt. És
amikor az emberek este lefeküdtek és minden csöndes volt a
házban, bejött hozzám az asszony a csomaggal és ezt mondta:
– Bocsánat, hogy most jövök… de… te holnap bizonyára korán
mégy és én még akkor nem vagyok fönn…
 XXXIII.

Megint itt állok a város lármája, zürzavara, ujságai és emberei

közepette és mivel sok hónap óta először, alapjában véve nincs is
nagyon ellenemre. Egy délelőtt fölkészülők, veszek egy pár uj ruhát
és elmegyek Erzsébet kisasszonyhoz. A rokonainál lakik.
Vajjon lesz-e szerencsém a másikhoz is? Olyan nyugtalan
vagyok, mint egy gyerek. Olyan esetlenül szokatlanok a keztyüim,
hogy levetem őket, de amikor fölmegyek a lépcsőn, látom, hogy a
kezeim nem illenek a ruhához és megint fölhuzom őket. Azután
csöngetek.
– Erzsébet kisasszony? Igen, tessék egy kicsit várni.
Erzsébet kisasszony kijön.
– Jónapot. Engem tetszik?… Nahát, csak nem maga az?
– Egy csomagot hoztam az édesanyjától. Tessék.
Lyukat szakit a csomagba és belekukucskál.
– No de ilyet, páratlan asszony a mama! A szinházi látcsövet
küldi. Pedig már voltunk szinházban… De magát nem ismertem meg
mingyárt.
– Ugy. Hiszen már jó régen találkoztunk.
– Bizony, de maga bizonyára másvalaki iránt akar érdeklődni.
Hahaha.
– Igen – mondom.
 – Nincs itt. Csak én vagyok itt a rokonaimnál. Ő a Victoria-
szállóban lakik.
– Azért magánál is tiszteletemet akartam tenni – mondtam és
megpróbáltam urrá lenni a csalódásomon.
– Várjon egy kicsit, éppen a városba készülök, együtt mehetünk.
Erzsébet kisasszony fölöltőt vett magára, bekiabált a szomszéd
szobába, hogy viszontlátásra, aztán utánam jön. Kocsit veszünk és
egy csendes kávéházba hajtatunk. Erzsébet kisasszony ugy véli,
hogy érdekes dolog kávéházba menni. Csakhogy ez nem érdekes.
Megint elmegyünk és a Grand Hotel kávéházához érünk. Már
esteledik. A kisasszony a legnagyobb világosságba ül és tulárad a
jókedvtől. Bort hozatunk.
– De hogy maga milyen finom lett – mondja és nevet.
– Ide csak nem jöhettem zubbonyba.
– A zubbony jobban állt magának.
– Nahát, az ördög vinné el ezeket a városi ruhákat.
Ott ültem és egészen más gondolatok szaladgáltak a fejemben
és nem törődtem ezzel a fecsegéssel.
– Sokáig marad a városban? – kérdeztem.
– Ameddig Lujza s amig elkészülünk a bevásárlással. Sajnos,
nagyon rövid ideig tart… – aztán megint fölvidul és ezt mondja –:
Érdekesnek találta a mi vidéki életünket?
– Igen, nagyon kellemes volt.
– Hamarosan visszatér megint? Hahaha…
Bizonyára tréfált velem. Ugy látszik, meg akarta mutatni, hogy
átlátott rajtam s hogy nem sikerült a szerepemet játszanom a
vidéken. No lám, a kis gyerek, hozzám képest, aki sok mindenben
szakember vagyok, de a tulajdonképeni foglalkozásomban éppen
csak hogy megközelitem azt a jót, amelyről álmodoztam.
– Kérjem meg a papát, hogy ragassza ki az oszlopra, hogy
tavasszal elvállal mindenféle vizvezetékszerelést?
Lehunyta a szemét és nevetett. Szivből nevetett.
Megszakadok ebben a feszültségben és szenvedek a
tréfálkozása miatt, akármilyen jóindulatuan teszi is. Körülnézek a
kávéházban, hogy magamhoz térjek. Itt-ott kalapot emelnek és én
viszonzom a köszönést és minden olyan távollevőnek tünik föl
előttem. Az embereket az a bájos hölgy tette rám figyelmessé, akivel
ültem.
– Tehát maga ismeri ezeket az embereket, mert köszön nekik?
– Igen, némelyiket… Jól érzi magát itt a városban?
– Nagyszerüen. Két bácsikám van itt és azoknak is van néhány
barátjuk.
– Szegény fiatal Erik most otthon van – mondom tréfásan.
– Hagyjon már békében a fiatal Erikjével. Nem, itt van egy másik,
akit Bewernek hivnak. De egy idő óta nem vagyunk jóban.
– Majd elmulik.
– Gondolja? Különben meglehetősen komoly a dolog. Hallja-e,
félig-meddig arra várok, hogy az illető idejöjjön.
– Akkor majd mutassa meg nekem.
– Arra gondoltam, mikor ide jöttünk, hogy maga meg én itt ülünk
és féltékennyé tesszük őt.
– Igen, azt megtehetjük.
– Igen ám, csakhogy ahhoz magának egy kicsit fiatalabbnak
kellene lennie. Ugy értem, hogy…
 Kényszeredetten nevetett. Ó, ezt még tisztázni fogjuk. Ne vess
meg minket, öregeket, véneket, mi egészen nagyszerü emberek
lehetünk.
– Hadd üljek maga mellé a szófára, hogy a fiu ne láthassa az
arcomat.
… Ó milyen nehéz is szépen és kedvesen megcsinálni a
végzetes átmenetet az öregségbe. Mikor eljön a görcsösség, a
remegés, a grimaszok, a küzdelem az ifjabbak ellen, az irigység.
– Kérem, kisasszony – könyörgök –, nem mehetne a telefonhoz
és nem kéretné ide Falkenbergnét?
Gondolkozik.
– Igen, ezt megtehetjük – mondja könyörületesen.
A telefonhoz megyünk, fölhivjuk a Victoriát és összekapcsolnak
az asszonnyal.
– Te vagy az, Lujza? Ha tudnád, kivel vagyok együtt…
Kijöhetnél?… Az jó lenne. A Grandban vagyunk… Azt nem
mondhatom meg. Tényleg egy férfi, de most már ur… Többet nem
mondok. Jössz?… Nahát, most meggondolod magad?… Rokonok?
Igen, tégy, amint jónak látod, de… igen ám, csakhogy itt áll
mellettem… Persze, nehéz volna most ilyen hirtelen… Isten veled.
Erzsébet kisasszony letette a kagylót és csak ennyit mondott:
– A rokonaival kell együtt lennie.
Visszamegyünk és megint leülünk. Több bort hozatunk.
Megpróbálok vidámnak lenni és pezsgőt inditványozok. És amint a
legjobban ülünk, megszólal a kisasszony:
– Itt jön Bewer. Nagyon jó, hogy éppen pezsgőt iszunk.
Egy kicsit részeg vagyok és mert most meg kell mutatnom a
müvészetemet és a kisasszonyt el kell kábitanom más javára,
beszélek, de másra gondolok. Hiszen ez nem fog sikerülni. Képtelen
vagyok a telefonbeszélgetést kiverni a fejemből. Falkenbergné
biztosan megsejtette az összefüggést s azt, hogy én várok reá.
Különben mi rosszat követtem én el? Az Isten szerelmére, hát miért
bocsátottak el olyan hirtelen Övrebőből és miért fogadták föl
Falkenberget a helyembe? A kapitány meg a felesége talán sohsem
voltak valami angyali barátságban egymással, de a férfi mégis
megérezte a bennem rejlő veszedelmet és meg akarta menteni a
feleségét ettől a nevetséges bukástól. Ezért jött most ide és
szégyenli, hogy a tanyáján voltam, hogy kocsisnak használt és hogy
kétszer együtt evett velem utazás közben. És szégyelte a
vénségemet…
– Nem, ez nem megy – mondja Erzsébet kisasszony.
Megint visszanyerem önuralmamat és bolondságokat mondok,
mire nevetni kezd. Sokat iszom és bátrabb leszek, mig végül a
kisasszony kezdi azt hinni, hogy saját magamnak akarom elbüvölni.
Jobban kezd rám figyelni.
– Ugy-e, maga csinosnak tart engem?
– Legyen szives, hallgasson most, Falkenbergnéről beszélek.
– Csitt – mondja a kisasszony –, természetes, hogy
Falkenbergnéről, ezt tudtam az egész idő alatt, de ne mondja ezt.
Azt hiszem, már kezdünk hatni a fiura, csak folytassa ugyanigy.
Tehát még sem hitte, hogy a magam szakállára fáradozom.
Mindehhez én már tulöreg voltam, az ördögbe is!
– De hiszen Falkenbergnét nem kaphatja meg – kezdi megint –,
egészen reménytelen.
– Bizony, nem kaphatom meg. De magát épp ugy sem.
– Most is Falkenbergnéről beszél?
– Nem, most magáról.
Szünet.
 – Tudja hogy szerelmes voltam magába. Az ám, odahaza.
– No, ez kezd érdekes lenni – mondom és közelebb huzódom a
szofán. – Most meg fogjuk törni Bewert.
– Képzelje, esténként fölmentem a temetőbe, hogy magával
találkozzam. De a férfiak ügyetlenek és nem látnak át a szitán.
– Ez most bizonyára Bewernek szól – mondom.
– Nem, való igaz, amit mondok. Én egyszer kimentem magához
a mezőre is. Nem a maga fiatal Erikjének szólt a látogatásom.
– Lehetetlen. Nekem szólt volna? – mondom és elcsöndesedve
fájdalmas arcot vágok.
– Ezt maga kedvesnek tartja. De ne felejtse el, hogy nekünk is
kell valaki a vidéken, akibe szerelmesek lehetünk.
– Ezt mondja Falkenbergné is?
– Falkenbergné? Nem. Ő azt mondja, hogy nem akar szerelmes
lenni senkibe, ő csak zongorázni akar és más effélét. De magamról
beszélek. Tudja, mit csináltam egyszer? Nem is kellene
elmondanom. Akarja hallani?
– Szeretném.
– Hiszen én egy kislány vagyok magához képest, igy tehát nem
baj: akkor, amikor maga a pajtában aludt, egy délután besurrantam
és rendbehoztam a takaróit és ágyat csináltam belőlük.
– Maga volt az? – mondom őszintén és kiesem a szerepemből.
– Látta volna, hogyan lopóztam. Hahaha.
De a kislány nem volt eléggé tapasztalt, kis vallomása közben
állandóan szint változtatott az arca és erőltetetten nevetett, hogy
elrejtse zavarát.
Segitségére akarok lenni és ezt mondom:
 – Maga mégis nagyszerü nő. Ilyesmit Falkenbergné nem tett
volna.
– Nem, viszont ő öregebb is. Maga azt hitte, hogy egykoruak
vagyunk?
– Azt mondta Falkenbergné, hogy nem akar szerelmes lenni
senkibe?
– Igen. Azaz, nem is igy, nem tudom. Hiszen Falkenbergné férjes
asszony, amint tudja s ő nem mond semmit. Beszéljen most megint
egy kicsit velem… És emlékszik rá, mikor egyszer nekünk együtt
kellett a boltba mennünk? Mind lassabban és lassabban mentem,
hogy maga utólérhessen…
– Igen, az kedves volt magától. Viszonzásul most én akarok
magának örömet szerezni…
Fölugrom és átmegyek a fiatal Bewerhez és azt mondom neki,
hogy nem inna-e velünk egy pohár pezsgőt az asztalunknál?
Átviszem, Erzsébet kisasszony arca lángvörös lesz, mikor a fiu
közeledik. Mikor szépen összeboronáltam a fiatalokat, azt mondom,
hogy eszembe jut valami elintézni valóm és itt kell hagynom őket,
amilyen gyorsan csak lehet.
– Maga, Erzsébet kisasszony, valósággal elbüvölt engem, de ugy
érzem, hogy ugy sem kaphatom meg. Ami különben rejtély
számomra…