Sie sind auf Seite 1von 2

Goethe

Prometheus

Bedecke deinen Himmel, Zeus,


Mit Wolkendunst!
Und übe, Knaben gleich,
Der Disteln köpft, Wer half mir
An Eichen dich und Bergeshöh'n! Wider der Titanen Übermut?
Mußt mir meine Erde Wer rettete vom Tode mich,
Doch lassen steh'n, Von Sklaverei?
Und meine Hütte, Hast du's nicht alles selbst vollendet,
Die du nicht gebaut, Heilig glühend Herz?
Und meinen Herd, Und glühtest, jung und gut,
Um dessen Glut Betrogen, Rettungsdank
Du mich beneidest. Dem Schlafenden dadroben?

Ich kenne nichts Ärmeres Ich dich ehren? Wofür?


Unter der Sonn' als euch Götter! Hast du die Schmerzen gelindert
Ihr nähret kümmerlich Je des Beladenen?
Von Opfersteuern Hast du die Tränen gestillet
Und Gebetshauch Je des Geängsteten?
Eure Majestät Hat nicht mich zum Manne geschmiedet
Und darbtet, wären Die allmächtige Zeit
Nicht Kinder und Bettler Und das ewige Schicksal,
Hoffnungsvolle Toren. Meine Herren und deine?

Da ich ein Kind war, Wähntest du etwa,


Nicht wußte, wo aus, wo ein, Ich sollte das Leben hassen,
Kehrt' ich mein verirrtes Auge In Wüsten fliehn,
Zur Sonne, als wenn drüber wär Weil nicht alle Knabenmorgen-
Ein Ohr zu hören meine Klage, Blütenträume reiften?
Ein Herz wie meins,
Sich des Bedrängten zu erbarmen. Hier sitz' ich, forme Menschen
Nach meinem Bilde,
Ein Geschlecht, das mir gleich sei, Ki óvott meg a haláltól,
Zu leiden, weinen, Rabigától?
Genießen und zu freuen sich,
Nem te magad vitted ezt végbe
Bátor szívem, te?
Und dein nicht zu achten,
Lobogtál nemesen
Wie ich! Neki égbe hálaimát,
Ő aludt, s cserbenhagyott!

Prométheusz Miért becsüljelek?


Fájdalmaim csitítottad,
Takard be, egedet, Zeusz, Ha súlytól lerogytam?
Fellegekkel! Könnyeim árját látván
S labdázz, mint a fiúk Vajon vigasztaltál?
Fent bogánccsal Fáj neked tán, hogy engemet is
Tölgyön és hegymeredélyen! Keménnyé kovácsolt
De a földemet itt Mindenható sors, s örök
Hagyd csak békén, Idő, közös urunk?
És kis lakom is, nem te csináltad,
Meg kohómnak Csak nem gondoltad,
Tüzét, amit Megátkozom a sorsomat,
Úgy sajnálsz tőlem. És világgá
Megyek, mert dugába dölt mind,
Nincs biz’ szegényebb Mivel próbálkoztam?
Égen-földön isteneknél,
Hisz alamizsnákból, Itt s most: embert formálok;
Áldozatokból A hasonmásom,
Meg imákból Hogy bátor s férfi legyen,
Él felségetek, Szenvedjen, sírjon,
S nyomorognátok, Élvezze éltét, vigadjon,
Ha nem lennének lent S – mint én - ne tiszteljen
Hiszékeny bolondok. Ő sem.

Még gyerek voltam, Szalki Bernáth Attila


Nincs jel: honnan, hova,
Néztem a Napon túl hunyorogva, http://www.magyarulbabelben.net/works/de/G
Tán lenne ottan oethe,_Johann_Wolfgang_von/Prometheus/hu/
Egy fül, meghall’ni panaszomat, 13020-Prometheusz
S szív, egy olyan,
Mely átérzi kínos sorsomat.

Ki támogatott
Gőgös titánok ellen?