Kovács Péter

Petronius Probus és Illyricum

Kevés késő antik senator futhatott akkora és oly hosszú ideig tartó karriert be,
mint Sex. Petronius Probus, aki még Ammianus Marcellinus történeti munká­
jában is kiemelkedő szerepet kaphatott.1 Ammianus által való bemutatása

1 
Jones, Arnold Hugh Martin – Martindale, John Robert – Morris, John: The prosopo­
graphy of the Later Roman empire I, Cambridge, University Press, 1971, Probus 5; Seeck,
Otto: “Die Reichspraefektur des vierten Jahrhunderts”. Rheinisches Museum, 69, 1914, 1–39,
kül. 23–27; Seeck, Otto: Regesten der Kaiser und Päpste für die Jahre 311 bis 476 n. Chr.,
Stuttgart, 1919, 91–92, 232; Stein, Ernst: “Untersuchugen zur spätrömischen Verwaltungs-
geschichte”. Rheinisches Museum 74, 1925, 347–394. = Opera minora selecta. Amsterdam, 1968,
71–127, kül. 364–366, 368–369; Palanque, Jean-Rémy: Essai sur le préfecture du prétoire du
Bas-Empire, Paris, De Boccard, 1933, 109–118; Jones, Arnold Hugh Martin: “Collegiate Pre-
fectures”. Journal of Roman Studies LIV, 1964, 78–89. = The Roman Economy: Studies in Ancient
Economic and Administrative History, Oxford, Blackwell 1974, 387–391, kül. 85–87; Mazza-
rino, Santo: “Sulla carriera prefettizia di Sex. Petronius Probus”. Helikon VII, 1967, 414–418;
Seyfarth, Wolfgang: „Sextus Petronius Probus. Legende und Wirklichkeit”. Klio LII, 1970,
411–425; Novak, David M.: “Anicianae domus culmen, nobilitatis culmen”. Klio, LXII, 1980,
473–493; Chastagnol, André: L’inscription de Petronius Probus à Capoue, Tituli, IV, 1982,
547–551; Giardina, Andrea: “Lettura epigrafica e carriere aristocratiche: Il caso di Petronio
Probo”. Rivista di filologia CXI, 1983, 170–182; McCoy, Marsha B.: “Corruption in the West-
ern Empire: the Career of Sextus Petronius Probus”. Ancient World XI, 1985, 101–106; Came-
ron, Alan: “Polyonomy in the Roman aristocracy: the case of Petronius Probus”. Journal of
Roman Studies LXXV, 1985, 164–182; Pergami, Federico: La legislazione di Valentiniano e
Valente 364–375, Milano, Giuffrè 1993, 25–28; Migl, Joachim: Die Ordnung der Ämter. Prä-
torianerprefektur und Vikariat in der Regionalverwaltung des Römisches Reiches von Konstan-
tin bis zur valentininianischen Dynastie, Frankfurt, Peter Lang, 1994, 157–158; Schmidt,
Manfred: “Ambrosii carmen de obitu Probi. Ein Gedicht des Mailänder Bischofs in epigraphi­
scher Überlieferung”. Hermes CXXVII, 1999, 99–116; Frakes, Robert M.: Contra Potentium
Iniurias: The Defensor Civitatis and Late Roman Justice (Münchener Beiträge zur Papyrusfor-
schung und antiken Rechtsgeschichte 90), München, Beck, 2001, 94–104; Coşkun, Altay:
“Imperial constitutions, chronology, and prosopography. Towards a new methodology for the
use of the Late Roman law codes”. In Keats-Rohan, Katharine (ed.): Resourcing Sources. The
Use of Computers in Developing Prosopographical Methodology, Oxford, Occasional Publica-
tions of the Unit for Prosopographical Research, Linacre College, 2002, 122–141; Coşkun,
Altay: “Zur Verwaltungsspitze im Illyricum während der Mailänder Periode Kaiser Valenti-
nians II (a. 383–87)”. Byzantion, LXXIII, 2003, 368–369; Lizzi Testa, Rita: Senatori, popolo,

140

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 140 2018. 10. 08. 10:04:56

 Petronius Probus és Illyricum

és jellemzése terjedelemben szinte az uralkodókéval vetekszik (Amm. XXVII.

11.1–7).2 Az írott források mellett igen gazdag epigráfiai forrásanyag is do-
kumentálja karrierjét, amely ennek ellenére számos ponton máig homályos
az egymásnak is ellentmondó (vagy rosszul hagyományozott) kortárs forrá-
sok miatt. Jelen helyen pályafutásának Illyricumot, ezen belül Pannoniát is
érintő szakaszaival foglalkozom, különös tekintettel a felettébb problematikus
és vitatott praefectura Illyrici történetére a Valentinianusok korában. A leg-
fontosabb forrásokat az Appendixben tárgyalom, míg a releváns jogi forráso-
kat néhány kivételtől eltekintve a szövegben idézem.
A Petronius Probusnak állított feliratok alapján bizonyosan négyszer volt
praefectus praetorio (ILS 1267–1268, CIL VI 41342a: praefectus praetorio
quater, CIL VI 1756 p. 855, 4722 = 31922b praefectus quarto totum dilectus
in orbem, bis gemina populos praefectus sede gubernans cf. Claud. Paneg. dict.
Prob. et Olyb. cos. 57–60), ezek keltezése azonban az egymásnak is ellentmon­
dó forrásanyag alapján igen vitatott, legalább három megindokolható variáns
állítható fel. Első praefectusi tisztségét a veronai felirat sorrendje (ILS 1266
– ha kronológiai), illetve a Cod. Theod. I.29.1 alapján Illyricumban tölthette
be 364-ben. Utóbbi lehetőséggel szemben komoly ellenérvként merült már
Seeck kutatásai óta fel, hogy Ammianus (Amm. XXVI.5.5 de: XXI.12.25 csak
per Illyricum) alapján a kérdéses időpontban még Claudius Mamertinus volt
a praefectus (PLRE I, Mamertinus 2), amelyet 364-es rendeletek is megerő-
sítenek (Cod. Theod. X.7.2, XII.6.9, XII.1.57, cf. CIL V 8658=8987=ILS 755
per Italiam et Inlyricum praefectus praetorio).3 Így az ellentmondást a 2–3.
variáns kidolgozói a Probusra vonatkozó rendelet téves keltezésével, illetve

papi: il governo di Roma al tempo dei Valentiniani, Bari, Edipuglia, 2004, 316–319, Appendice
1; Schmidt-Hofner, Sebastian: “Die Regesten der Kaiser Valentinian und Valens in den Jah­
ren 364 bis 375 n. Chr.”. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Romanistische
Ab­teilung, CXXV, 2008, 498–602, 505–509; den Boeft, Jan – Drijvers, Jan Willem – den
Hengst, Daniël – Teitler, Hans C. (eds.): Philological and Historical Commentary on Ammia­
nus Marcellinus XXVI, Leiden–Boston, Brill, 2008, 106–107; den Boeft, Jan – Drijvers, Jan
Wil­lem – den Hengst, Daniël – Teitler, Hans C. (eds.): Philological and Historical Commen-
tary on Ammianus Marcellinus XXVI, Leiden–Boston, Brill 2015, 109–110; Cameron, Alan:
“Anician myths”. Journal of Roman Studies CII, 2012, 133–171, kül. 136–140; Teitler, Hans
C.: “Ammianus 30.5.4 and the Career of Petronius Probus”. Mnemosyne LXIX, 2016, 312–317.
2 
den Boeft, Jan – Drijvers, Jan Willem – den Hengst, Daniël – Teitler, Hans C. (eds.):
Philological and Historical Commentary on Ammianus Marcellinus XXVII, Leiden–Boston,
Brill, 2009, 251–265.
3 
Wirbelauer, Eckhard – Fleer, Christian: “Totius orbis Augustus. Claudius Mamertinus
als praefectus praetorio der Kaiser Julian und Valentinian”. In Weinmann–Walser, Marlis
(Hrsg.), Historische Interpretationen: Gerold Walser zum 75. Geburtstag dargebracht von Freun-
den, Kollegen und Schülern, Stuttgart, Franz Steiner, 1995, 191–201.

141

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 141 2018. 10. 08. 10:04:56

 Kovács Péter

az ILS 1266 feliraton felsorolt tisztségek területi alapon való értelmezésével

(utóbbit kevés sikerrel) próbálták feloldani. Tovább fokozza a problémát, hogy
némely Probusnak 375 előtt állított feliraton utóbbi tisztséget nem említették
meg (ICr IV 312, ILS 1265, AÉp 1972, 76 = 1985, 273). Az első variáns mellett
érvelők A. H. M. Jones véleményéhez csatlakozva a 4. században máshol is
megfigyelhető kettős praefectussággal próbálják igazolni az utóbbi eshetősé-
get.4 Utóbbi ugyancsak függ még a gortyni praetoriumban felállított későbbi
feliratának keltezésétől (ICr IV 318), amely háromszoros praefectusként em-
líti, kérdés az, 383 előtt, vagy után.5 Hasonló indokok erősítik (ILS 1266, Cod.
Theod. XI.1.15, Iust. VII.38.1), illetve gyengítik (nem szerepel: ICr IV 312,
ILS 1265) második, galliai feltételezett állomáshelyét 366 körül, ennek azon-
ban egy párhuzamos praefectusi tisztség nem mond ellen. Probus pályafutásá­
nak legjobban dokumentált szakasza a 368–375/6 közé keltezhető praefectus­
sága, amely a különböző elnevezések ellenére hivatalosan bizonyosan
praefectus Italiae, Africae et Illyrici volt (lásd 1. táblázat: ILS 1265, 1267–1268).
Legtöbbször azonban egyszerűen csak praefectus praetorioként emlegetik a
források: Amm. XXVII.11.1, XXVIII.1.31, XXIX.6.9, XXX.3.1, 5.4, Ruf. H.
E. XI.12, Paul. v. Ambr. 5, 8, Cod. Theod. VI.3.13, VII.44.2, VIII.5.28, X.19.7
(per Illyricum et dioecesim Macedoniam), XI.53.1 (per Illyricum vicinasque
regiones), XII.1.78, 6.15, XIII.3.7, XV.1.18, Iust. IV.60.1, VIII.51.2. A tisztséget
Vulcacius Rufinus töltötte be (PLRE I, Rufinus 25: Amm. XXVII.11.1), majd
Rómából hívták el a tisztség betöltésére (ad regendam praefecturam praeto-
rianam ab urbe Probus accitus). Huzamosabb időt kellett Pannoniában (cf.
Amm. XXIX.6.9 agens tunc apud Sirmium, Cod. Theod. VIII.5.28), neveze-
tesen Sirmiumban töltenie (caput Illyrici: Gesta Concil. Aq. 16, Iust. Nov.
11.1), nem véletlenül Ausonius is ide címzi a Probusnak ajánlott libellusát
(Ep. 27,9,1 perge, o libelle, Sirmium)6, de a 374–375-ös események is itt érik
(XXIX.6.9-11, XXX.3.1, 5.4), de még 375 végén s a II. Valentinianust uralko-
dónak megválasztó udvari emberek között találjuk (Ruf. H. E. XI.12).7 Ugyan-
csak huzamosabb pannoniai tartózkodására vall a 368 decemberében – 369
januárjában, 372-ben, illetve 374-ben Sirmiumban, Poetovióban és Savariá-
ban kihirdetett (data, directa, proposita), neki címzett császári rendeletek

4 
Jones (1964).
5 
Guarducci, Margherita: Le iscrizioni del pretorio di Gortina, Rivista dell’Istituto d’ar­
cheo­logia e storia dell’arte 1, 1929, 143–184, kül. 160–161, Nr. 9.
6 
Szelest, Hanna: “Perge, o libelle, Sirmium. Zu Auson. Ep. X Prete”. Rheinisches Museum
für Philologie, CXXXIX, 1996, 334–344.
7 
Novak: i. m. 485–486.

142

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 142 2018. 10. 08. 10:04:56

 Petronius Probus és Illyricum

(Cod. Theod. VIII.5.28, XII.6.15, XIII.3.7, XII.1.78, XV.1.18).8 Mindezek el-

lenére igazi hivatala, auditoriuma Mediolanumban kellett hogy legyen, aho-
gyan Paulinus Ambrosius életrajzában (5, 8) is itt találkozunk a még ifjú
Ambrus pályáját egyengető Probusszal.9 Jelen helyen nem kívánunk szólni
a 374-es év eseményeivel kapcsolatos szerepéről, de Hieronymus (Chron.
246f) és Ammianus beszámolója (XXX.5.5–8) szerint is Illyricumban gyászos
eredményeket hozott a különféle adóterhek folyamatos emelése (Hier. iniquis-
simis tributorum exactionibus, Amm. XXX.5.6 tributorum onera vectigali-
umque augmenta multiplicata), amely elköltözéssel járt (Amm.: exagitatos
mutare conpulerunt sedes) (cf. Cod. Theod. XII.10.1, Zós. IV.16.1).10 Aligha-
nem helyes volt Balla Lajos megfigyelése, mely szerint a Savariát sújtó adsidua
mala (Amm. XXX.5.14) között a barbár betörések mellett (lásd a Savaria
környéki kincsleleteket, mint a jabingi11) a praefectus praetorio intézkedéseit
is keresnünk kell.12
A következő tisztségét 380-ban tölthette volna be, ennek időtartama és
helye (csak mint praefectus praetorio) is bizonytalan, ráadásul a mindössze
két ismert rendelet (Cod. Theod. VI.28.2 [utóbbi Hadrumetumban lett kihir-
detve 380 márciusában, ezért egy újabb italiai, illyricumi és africai praefec-
tura lenne feltételezhető], 35.10) dátuma mások praefectusságával ütközik
(Hesperius és Syagrius: Cod. Theod. X.20.10, XI.30.38).13 A következő 383–
384 körüli újabb italiai praefectusságát, amelynek ismert rendeletei szintén
ütköznek másokéval (Cod. Theod. XI.13.1, VI.30.6), Sókratés és Sózomenos
Egyháztörténete is megerősíti (Sókr. V.11.1, Sóz. VII.13.1).14 Az utolsó 387-re
tett hivatalát csak Sózomenos tévedése okozta (VII.13.11), aki félreértette
Sókratés párhuzamos helyét (V.11.13).15 Mindezek alapján négy variáns is
felállítható Probus karrierjét illetően, amelyek közül egyik sem zárható ki
teljesen ki (bár Steiné a hatszoros praefectura alapján nagy valószínűséggel
téves), de leginkább az első állhat legközelebb a valósághoz (2–5. táblázatok).
Erre utal Ammianus egyik Probusra vonatkozó szöveghelyének közelebbi

18 
Seeck (1914): 11; Stein (1925): 366 Anm. 1.
19 
McLynn, Neil B.: Ambrose of Milan: Church and Court in a Christian Capital, Berkeley,
University of California, 1994, 38–39.
10 
Ammianus XXX, 112–115.
11 
Bíró-Sey, Katalin – M. Medgyes, Magdolna – M. Torbágyi, Melinda: Der spätrömische
Münzschatzfund von Tokorcs, Budapest, Ungarisches Nationalmuseum, 1998, 58.
12 
Balla, Lajos: “Savaria invalida. Megjegyzések a pannoniai városok Valentinianus-kori
történetéhez”. ArchÉrt, XC, 1963, 75–80.
13 
Cameron (1985): 181, de lásd Schmidt-Hofner: i. m. 506–507. érvelését.
14 
Cameron (1985): 181.
15 
Jones (1964): 85; Novak: i. m. 477–478, 488–489.

143

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 143 2018. 10. 08. 10:04:56

 Kovács Péter

vizsgálata is.16 A XXX.5.4-ben a Probusra rátámadó uralkodónak már régóta

(korábbi praefecturája időszakától) ellenszenves volt (lásd ex quo eum viderat
praeteritum perfectuma) tisztségviselője, aki ráadásul már korábban (tunc
primitus) is igyekezett tisztségét megnyújtani. Mivel akkor még hivatalában
volt, jelen praefectusságára ez a megjegyzés nem vonatkozhat. Ha utóbbi
szakasz valóban Probus 368 előtti tisztségére vonatkozik, a B. variáns bizo-
nyosan téves.

1. táblázat: Petronius Probus tisztsége 368–375 között

Forrás Tisztség
ILS 1266 praef. praet. Italiae atque Africae
praefectus praetorio per Illyricum Italiam
ILS 1265
et Africam
praefectus praetorio quater Italiae Il<l>yrici
ILS 1267–1268
Africae Galliarum
Hier. Chron. 246f praefectus Illyrici
quot in ordine gentes rexerit … Italiae late cum
Claud. Paneg. dict. Prob.
frena teneret Illyricosque sinus et quos arat
et Olyb. cos. 57–60
Africa campos
Cod. Theod. XI.11.1 PPO Illyrici
Cod. Theod. X.19.7 PPO … per Illyricum et dioecesim Macedoniam
Cod. Theod. XI.53.1 PPO … per Illyricum vicinasque regiones
PPO … ad Illyricum etiam Italiaeque regiones
Cod. Theod. VIII.5.28
convenit redundare

16 
Ammianus XXX, i. m. 109–110, Teitler: i. m.

144

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 144 2018. 10. 08. 10:04:56

 Petronius Probus és Illyricum

2. táblázat: Petronius Probus praefectusi hivatalai – A variáns

(Jones, Novak, Cameron, Frakes, Teitler, Coşkun)

Idő Hivatal Forrás mellette Ellene

364 PPO ILS 1266, Cod. Theod. I.29.1, Amm. XXVI.5.5, ICr IV
Illyrici Amm. XXX.5.4 (viderat 312, ILS 1265, AÉp 1972,
praet. perf.) 76 = 1985, 273, ILS 1266
sorrendjének területi
alapon való értelmezése,
Cod. Theod. X.7.2,
XII.6.9, XII.1.57
(Mamertinus)
366 PPO Gall.
ILS 1266, Cod. Theod. ICr IV 312, ILS 1265
XI.1.15, Iust. VII.38.1
368–375 PPO It., Ill. ILS 1265-1266, ICr IV 312, –
Afr. Paul. v. Ambr. 5, 8, Claud.
Paneg. dict. Prob. et Olyb.
cos. 57–60,
Amm. XXVII.11.1,
XXVIII.1.31, XXIX.6.9,
XXX.3.1, 5.4,
Hier. Chron. 246e (csak Ill.),
Aus. Ep. 27.9,
Ruf. H.E. XI.12,
Cod. Theod. XI.11.1 (csak
Illyrici), VIII.5.28 (Sirmium-
ban kihirdetve), XII.6.15
(Savariában kihirdetve)
383–384 PPO It., Ill. Sókr. V.11.1, Sóz. VII.13.1, A dátumok miatt
Afr. ICr IV 318 (ha 383 előtt), összeegyeztethetlen
Cod. Theod. XI.13.1, VI.30.6 mások praefectusságával
(rossz dátumokkal)

145

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 145 2018. 10. 08. 10:04:57

 Kovács Péter

3. táblázat: Petronius Probus praefectusi hivatalai – B variáns

(Seeck, Palanque, Mazzarino, Seyfarth, Giardina, Pergami)

Idő Hivatal Forrás mellette Ellene

368–375 PPO It., Ill. ILS 1265, ICr IV 312, Paul. v. –
Afr. Ambr. 5, 8, Claud. Paneg. dict.
Prob. et Olyb. cos. 57–60,
Amm. XXVII.11.1, XXVIII.1.31,
XXIX.6.9, XXX.3.1, 5.4,
Hier. Chron. 246e (csak Ill.),
Aus. Ep. 27.9,
Ruf. H.E. XI.12,
Cod. Theod. XI.11.1 (csak
Illyrici), VIII.5.28 (Sirmiumban
kihirdetve), XII.6.15 (Savariában
kihirdetve)
380 PPO It., Afr., Cod. Theod. VI.28.2 A dátumok miatt
Ill./Gall. (Hadrumetumban kihirdetve), összeegyeztethetlen
35.10 (rossz dátumokkal) mások praefectus-
ságával (esetleg egy
másik Probus:
Coşkun)
383–384 PPO It., Ill. Sókr. V.11.1, Sóz. VII.13.1, A dátumok miatt
Afr. ICr IV 318, összeegyeztethetlen
Cod. Theod. XI.13.1, VI.30.6 mások praefectus-
(rossz dátumokkal) ságával
387 PPO It., Ill. Sóz. VII.13.11 Sóz. Sókr. V.11.12
félreértése

146

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 146 2018. 10. 08. 10:04:57

 Petronius Probus és Illyricum

4. táblázat: Petronius Probus praefectusi hivatalai – C variáns

(Schmidt-Hofner)

Idő HivatalForrás mellette Ellene

366 PPO Gall.
ILS 1266, Cod. Theod. XI.1.15, ICr IV 312, ILS 1265
Iust. VII.38.1
368 PPO Ill. Hier. Chron. 246e (csak Ill.), Probus csak négyszer
Cod. Theod. I.29.1 (364-ről volt PPO
átkeltezve), I.29.3, XI.11.1
369–375 PPO It., Ill. ILS 1265–1266, ICr IV 312, –
Afr. Paul. v. Ambr. 5, 8, Claud.
Paneg. dict. Prob. et Olyb. cos.
57–60,
Amm. XXVII.11.1, XXVIII.1.31,
XXIX.6.9, XXX.3.1, 5.4,
Aus. Ep. 27.9,
Ruf. H.E. XI.12,
Cod. Theod. VIII.5.28 (Sir­
mium­ban kihirdetve), XII.6.15
(Savariában kihirdetve)
379/380 PPO It., Cod. Theod. VI.28.2 (Hadrume- A dátumok miatt
Afr., Ill. tumban kihirdetve) összeegyeztethetlen
mások praefectusságá-
val (esetleg egy másik
Probus: Coşkun)
380 PPO Gall.
Cod. Theod VI.35.10, ILS 1266 Probus csak négyszer
területi alapon értelmezése volt PPO
alapján kétszeres PPO Gall.
383–384 PPO It., Ill. Sókr. V.11.1, Sóz. VII.13.1, A dátumok miatt
Afr. ICr IV 318 (ha 383 előtt), összeegyeztethetlen
Cod. Theod. XI.13.1, VI.30.6 mások praefectus-
(rossz dátumokkal) ságával

147

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 147 2018. 10. 08. 10:04:57

 Kovács Péter

5. táblázat: Petronius Probus praefectusi hivatalai – D variáns (Stein)

Idő Hivatal
Forrás mellette Ellene
366 PPO Gall.
ILS 1266, Cod. Theod. XI.1.15, ICr IV 312, ILS 1265
Iust. VII.38.1
368–375 PPO It., Ill. ILS 1265–1266, ICr IV 312, –
Afr. Paul. v. Ambr. 5, 8, Claud.
Paneg. dict. Prob. et Olyb. cos.
57–60,
Amm. XXVII.11.1,
XXVIII.1.31, XXIX.6.9,
XXX.3.1, 5.4,
Hier. Chron. 246e (csak Ill.),
Aus. Ep. 27.9,
Ruf. H.E. XI.12,
Cod. Theod. XI.11.1 (csak
Illyrici), VIII.5.28, XII.6.15
(Savariában kihirdetve)
380 PPO It., Cod. Theod. VI.28.2 (Hadru- A dátumok miatt
Afr., Ill. metumban kihirdetve), 35.10 összeegyeztethetlen
vagy Gall. (rossz dátumokkal) mások praefectusságá-
val
383–384 PPO It., Ill. Sókr. V.11.1, Sóz. VII.13.1, A dátumok miatt
Afr. ICr IV 318 (ha 383 előtt), összeegyeztethetlen
Cod. Theod. XI.13.1, VI.30.6 mások praefectusságá-
(rossz dátumokkal) val

148

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 148 2018. 10. 08. 10:04:57

 Petronius Probus és Illyricum

A praefectura Illyrici változásai a 4. században

Mivel mindegyik variáns mellett szólnak érvek és ellenérvek, érdemes Probus

karrierjét az illyricumi praefectura felettébb vitatott története szempontjából
is megvizsgálnunk.17 Ennek során vizsgálnunk kell, hogy az adott időszakban
az italiai praefecturához tartozott-e Illyricum, az Illyricum név hogyan vál-
tozott (a praefectura neve, csak Pannonia dioecesis neve), illetve Nyugat- és
Kelet-Illyricum egy területi egységhez tartoztak-e (összefoglalóan lásd a 7.
táblázatban a legvalószínűbb eshetőségekkel). Ugyancsak külön oszlopban
szerepel a praefectura hivatalos neve, amely pontos azonosítása a rövidítések
(például csak PPO Italiae, vagy PPO Illyrici szerepel) miatt néha kétséges.

17 
Seeck (1919): 141–149, 424–425; Alföldi, Andreas: Der Untergang der Römerherrschaft
in Pannonien I, Berlin-Leipzig, de Gruyter, 1924, 69–75; Stein (1925); Lot, Ferdinand: “La
Notitia Dignitatum utriusque imperii”. Revue des Études Anciennes, XXXVIII, 1936, 285–338,
kül. 322–334; Mazzarino, Santo: Stilicone: la crisi imperiale dopo Teodosio, Roma, Signorelli,
1942, 1–59; Palanque, Jean-Rémy: “Le préfecture du prétoire d’Illyricum au IVe siècle”.
Byzantion, XXI, 1951, 5–14; Grumel, Venance: “L’Illyricum de la mort de Valentinien Ier (375)
à la mort de Stilicon (408)”. Revue des Études Byzantines, IX, 1951, 5–46; Ensslin, Wilhelm:
“Praefectus praetorio”. In PWRE XXII, Stuttgart, Metzler, 1954, col. 2391–2502, 2497–2499;
Stein, Ernst: Histoire du Bas-Empire I, Paris, Desclée-De Brouver, 1959, 156, 178, 498. n. 143,
528 n. 83; Jones (1964): 126, 370, 373; Palanque, Jean-Rémy: “Du nouveau sur la prefecture
d’lllyricum IV siècle”. In Bibauw, Jacqueline (éd.): Hommages à Marcel Renard II, Coll. Lato-
mus 102, Bruxelles, 1969, 600–606; Hoffmann, Dietrich: “Das spätrömische Bewegungsheer
und die Notitia Dignitatum”. Epigraphische Studien, VII, Düsseldorf, Rheinland Verlag, 1969–
1970, 208–215; Várady, László: Die Auflösung des Altertums. Beiträge zu einer Umdeu­tung der
Alten Geschichte. Budapest, 1978, 95–108; Demougeot, Émilienne: “La partage des provinces
de l’Illyricum entre la Pars Occidentis et la pars Orientis”. In La géographie administrative et
politique d’Alexandre Mahomet. Actes du Colloque de Strasbourg, 14–16 juin 1979. Leiden, 1981,
229–253; D. Vera, “La carriera di Virius Nicomachus Flavianus e la prefettura dell’llirico
orientale nel IVsecolo d.C”. Athenaeum, LXI, 1983, 24–63, 390–426; Barnes, Timothy D.:
“Praetorian Prefects, 337–361”. ZPE, XCIV, 1992, 249–260, kül. 258–259; Fitz, Jenő: Die Ver-
waltung Pannoniens in der Römerzeit I–IV. Budapest, Enciklopédia, 1993–1995, 1193–1195;
Weiler, Ingomar: “Zur Frage der Grenzziehung zwischen Ost- und Westteil des Römischen
Reiches in der Spätantike”. In Bratoz, Rajko (Hrsg.), Westillyricum und Nordostitalien in der
spätrömischen Zeit. (Situla 34), Ljubljana, Narodni Muzej, 1996, 123–143; Errington, R.
Malcolm: “Theodosius and the Goths”. Chiron, XXVI, 1996, 22–27; Ferjančić, Snežana: “The
Prefecture of Illyricum in the 4th Century: A Chronological Note”. In Mirković, Miroslava:
Mélanges d’histoire et d’épigraphie offerts à Fanoula Papazoglou par ses élèves à l’occasion de son
quatre-vingtième anniversaire. Beograd, Filozofski fakultet Univerziteta, 1997, 231–239; Coş-
kun (2003): 360–389; Coşkun, Altay: “Die Karriere des Virius Nicomachus Flavianus. Mit
Exkursen zu den praefecti praetorio Italiae, Africae et Illyrici 388–95”. Athenaeum, XCII, 2004,
467–491; V. Baini, “Il confine danubiano fra politico amministratica e stra­tegia militare in età
teodosiana”. Historia, LVII, 2008, 453–487.

149

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 149 2018. 10. 08. 10:04:57

 Kovács Péter

A véglegesen18 csak Kr. u. 340 után létrehozott, Constans uralmi területe

alá tartozó (Orig. Const. 6.35, Zón XIII.5.1–4, Epit. de Caes, 41.19–20, Zós.
II.39.2, Philost. III.1)19 (rész)praefectura már a praefectura Italiae része volt
Africával együtt.20 Illyricum három dioecesisének részeit (Pannonia-Illyri-
cum, Moesia-Dacia, Macedonia), tartományait (összesen 18), ezek (név21)
változásait pontosan követhetjük a 4. század folyamán összeállított laterculu-
sok, illetve Festus Breviariuma alapján (6. táblázat).22 A laterculus Veronensis
alapján jól látható, hogy eredendően két tartománycsoportból állt Illyricum:
Pannonia és az összes keleti tartományt magába foglaló Moesia. Az előbbi,
tehát Nyugat-Illyricum dioecesis (amely hét provinciából állt) eredetileg még
Pannonia név alatt futott, Festus Breviariumának keletkezésének idején (tehát
Valentinianus korában) már Illyricumra neveztek át, amelyhez akkor még
hozzátartozott az eredetileg Moesia, majd Dacia nevű dioecesis.23 Utóbbi Illy­
ricum név alatt szerepel a Notitia Dignitatumban Nyugat-Illyricum, míg az
újonnan létrehozott Kelet-Illyricum praefectura alá tartoztak Dacia és Ma-
cedonia dioecesisek (Not. Dig. Occ. II és Or. III). Utóbbiak alapján már alap-
ján tehát már a Valentinianus-kori rendeletek esetében is figyelnünk kell
arra, hogy a rendeletben szereplő Illyricum a (rész)praefecturára, vagy csak
a dioecesisre vonatkozik.
Forrásaink alapján teljesen világos, hogy Illyricum 395 utáni végleges ket-
téosztása előtt több olyan időszak is volt, amikor Illyricum önálló praefectu-
ra volt (Kr. u. 357–361, 364?, 376–379), máskor a két keleti dioecesist a ké-

18 
A Zósimos által említett négy praefectura között szerepel az eredetileg önálló Illyricum
is (Zós. II.33.2 – cf. ILT 814 négy PPO-ja 337-ben), de felsorolása inkább az 5. századi állapo-
tokat tükrözi (pl. Nyugat-Illyricum tartományait alig ismeri): Barnes, Timothy D.: The New
Empire of Diocletian and Constantine, Cambridge/Mass., Harvard University Press, 1982, 139;
Barnes (1992): 249; Paschoud, François: Zosime. Histoire nouvelle Tome I, Livres I–II, Paris,
Société d’édition Les Belles, 2000, 230–234, n. 46.
19 
Kovács, Péter: A history of Pannonia in the late Roman period I (284–363 AD). (An-
tiquitas Reihe I/67), Bonn, Rudolf Habelt, 2016, 68.
20 
Seeck (1919): 144–145; Palanque (1933): 17–19; Demougeot: i. m. 243–244; Barnes,
Timothy D.: „Regional Prefectures”. In Straub, Johannes (Hrsg.), Bonner-Historia-Augus-
ta-Colloquium 1984/1985. (Antiquitas IV/19), Bonn, Rudolf Habelt, 1987, 21–22; Barnes
(1992): 251–252; Weiler: i. m. 132–133.
21 
Pannoniára vonatkozóan: Kovács: i. m. 17–21, 30–37.
22 
Jones, Arnold Hugh Martin: The later Roman Empire, 284–602: A Social, Economic and
Administrative Survey, Oxford, Blackwell, 1964, 1451–1461. Appendix III, The Breviarium of
Festus. A critical edition with historical commentary by J. W. Eadie, London, Athlone Press,
1967, 161–163. Zósimos sem a dioecesiseket, sem a nyugati tartományokat nem ismeri (lásd
Noricum, Dalmatia, Pannoniák, Savia hiánya).
23 
Polemius Silvius listájában csak a tartományok jelennek meg dioecesiseik nélkül. Ugyan-
ez a helyzet Jordanes művével is, hiába fő forrása Festus.

150

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 150 2018. 10. 08. 10:04:57

 Petronius Probus és Illyricum

sőbbi helyzetéhez hasonlóan leválaszották a pannoniai dioecesisről és való-

színűleg önálló praefecturaként működött (a hadrianapolisi vereséget követő
rendkívüli helyzetben: Kr. u. 379–380/382, illetve 387-től?24). Jelen esetben
azonban főként azokat az időszakokat kell vizsgálnunk, amikor praefecturá-
ra, illetve a praefectus praetorióra több elnevezés is rendelkezésre áll. A jogi
rendeletekben említett Illyricum Festus történeti munkájához (ahol Dacia
dioecesis tartományai Pannonia részei) hasonlóan már Valentinianus korában
is vonatkozhat Nyugat-Illyricumra, az egykori Pannonia dioecesisre, amelyet
ezen a néven többé nem említenek forrásaink (Cod. Theod. X.19.7 per Illy-
ricum et dioecesim Macedonicam, X.19.8 per Macedoniam et Illyrici tractum,
Iust. XI.5.31.1 per Illyricum vicinasque regiones), míg a 380 utáni praefectura
Illyricit említő rendeletek inkább már a későbbi Kelet-Illyricumra vonatkoz-
nak csak (Cod. Theod. VIII.4.17, XII.12.12, Cod. Iust. I.40.9). Az ugyanebben
az időben említett Illyricum és Italia/Africa praefecturák esetében viszont
Illyricum újra csak Nyugat-Illyricumra vonatkozhat (Cod. Theod. I.1.2,
III.1.6, IX.40.13, XI.30.51, XIII.5.21, XV.1.26, 28). Minden olyan rendeletet,
ahol PPO Illyrici Italiae et Africae (a sorrend lehet ABC sorrendben, vagy
Italia kiemelve) kerül említésre szintén óvatosan kell kezelnünk, mivel a tiszt-
séget már a 360-as évektől számos esetben bizonyítottan rövidítették, vagy a
rendelet csak a praefectura egy részére vonatkozik (e.g. csak Illyricum): lehet
PPO Italiae (Cod. Theod. XI.1.9, XI.16.12), PPO Illyrici (Hier. Chron. 246f,
Cod. Theod. V.11.9, XI.11.1: hacsak el nem fogadjuk Probus 368-as második
illyricumi nehezen bizonyítható praefectusságát), PPO Italiae et Illyrici (ILS
755, CIL VI 1777–1779, 31929, Cod. Theod. I.1.2, III.1.6, VIII.5.28, IX.40.13,
XIII.1.11, XV.1.26, 28, Iust. I.8.12), PPO Italiae et Africae (ILS 1266 [Illyricum
valószínűleg csak a szövegkörnyezet miatt lett elhagyva: korábbi említése
miatt]).25 A fentiek alapján is a Probus pályafutására vonatkozó legvaló-
színűbb lehetőség az A variáns, tehát már 364-ben Illyricumban praefectus
praetorióként működött.

24 
Vera: i. m.; Coşkun (2003), Coşkun (2004), Baini: i. m. A 387 utáni hovatartozás
kérdéséhez lásd Cod. Theod. VIII.4.17. A kettő közötti időpontban Kelet-Illyricum bizonyosan
II. Valentinianus uralmi területéhez tartozott: cf. Cod. Theod. I.32.5 = Iust. XI.7.4, de lásd még
Zós. IV.43.1, Sókr. V.11.12, Sóz. VII.13.1 (II. Valentinianus Thessalonicába menekül).
25 
Stein (1925): 350–351; Palanque (1951): 7. n. 1; Ferjančić: i. m. 236. véleményével
ellentétben tehát jóval korábban: lásd Mazzarino (1942): 21.

151

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 151 2018. 10. 08. 10:04:57

 Kovács Péter

6. táblázat: Illyricum dioecesisei

Lat. Ver. Festus Polem. Silv. Jord. Rom. Not. Dig. Occ. Zós.
5–6 8.2–3 5 217 II, Or. III II.33.2
Pannonia Illyrici Illyricum Illyricus Illyricum VI: –
VII: X: XVIIII: XVIII:
Nor. rip. Norici Noricus rip. Norici Noricum rip. –
Nor. med. duo Noricus med. duo Nor. med. –
Pann. sup. Pannoniae Pannonia I Pannoniae Pannonia I Pann.
Pann, inf. duae Pannonia II duae Pannonia II –
Valeria Valeria Valeria Valeria – Valeria
Savensis Savia Savia Suavia Savia –
Dalmatia Dalmatia Dalmatia Dalmatia Dalmatia –
Misiae: XI – – – Dacia V: –
Praevalitana – Praevalis Praevales Praevalitana+ –
pars. Mac. sal.26
Dardania – Dardania Dardania Dardania Triball.
Misia sup. Moesia Moesia sup. Moesia sup. Moesia I Moes.
Margensis sup.
Dacia Daciae Dacia Dacia rip.
Daciae Dacia
– duae – duae Dacia med. –
– Macedonia – Macedonia –
VII: – VI:
– Praevalis – – –
Macedonia Macedonia Macedonia Macedonia Macedonia Mac.
Epirus nova Epiri Epirus nova Epiri Epirus vetus Epiri
Epirus vetus duo Epirus vetus duo Epirus nova + duo
– – – – pars Mac. sal. –
Thessalia Thessalia Thessalia Thessalia Thessalia Thess.
[Priantina] Achaia Achaia Achaia Achaia Hellas
Creta Creta Creta insula Creta Creta Creta
– – Haemimontus – – –
– – Scythia – – –

26 
Macedonia salutarishoz Pietri, Charles: „Les provinces ’Salutaires’: géographie admi-
nistrative et politique de la conversion sous l’Empire chrétien (IVe s.)”. In Uytfanghe, Marc
Van – Demeulenaire, Roland (eds.): Aevum inter utrumque, Mélanges offerts à Gabriel San-
ders, Instrumenta Patristica ΧΧIII, The Hague, Brepols, 1991, 319–338, kül. 332–333.

152

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 152 2018. 10. 08. 10:04:58

 Petronius Probus és Illyricum

7. táblázat: A praefectura praet. Illyrici neve a 4. században

(csak adatolt esetben)

Időszak Praefec- Kelet- Név Forrás

Kr. u. tura Illyricum
Italiae együtt
része
343–346? – + ἔπαρχος τῆς αὐλῆϛ Eun. V. Phil. X.6.427
Ἰλλυρικόν …
357–360 – + – Anatolio regente tunc per Amm. XIX.11.2
Illyricum praefecturam
– praefecto praetorio per Amm. XXI.6.5
Illyricum
360–361 – + – per Illyricum Amm. XXI.6.5
9.3–4, Zós. III.10.4
– per Illyrios omnes
361 – + PPO per Illyricum Amm. XXI.12.25
361– + + – regebat potestate prae- Amm. XXVI.5.5
364/365 fecti … Italiam cum Africa
et Illyrico ILS 755
– per Italiam et Inlyricum
praefectus praetorio
364–365 – + praef. praet. Illyrici ILS 1266
omne Illyricum Cod. Theod. I.29.1
368–375 + +
(372) – praefectus Illyrici Hier. Chron. 246f
Cod. Theod.
368–373 – PP Illyrici XI.11.1
Cod. Theod. X.19.7
370-373 – PP … per Illyricum et Cod. Theod.
dioecesim Macedonicam – VIII.5.28
368–373 PP … ad Illyricum etiam
Italiaeque regiones Cod. Iust. XI.53.1
– PP … per Illyricum ILS 1265
371 vicinasque regiones
– praefecto praetorio per
Illyricum Italiam et
Africam

27 
A két Anatolius esetleges azonosításához lásd Norman, Albert Francis: „The Illyrian
Prefecture of Anatolius”. Rheinisches Museum C, 1957, 253–259; Palanque (1969), de meg-
fontolandó Fitz: i. m. 1209–1210, Nr. 846., 1212–1213, Nr. 851. óvatos véleménye.

153

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 153 2018. 10. 08. 10:04:58

 Kovács Péter

376 – + per Macedoniam et Illyrici Cod. Theod. X.19.8

tractum
377–378 – + praefectus magni Illyrici Aus. Epic. in
patrem 2,52
379 – + praef. praet. Illyrici ILS 1271
379 – –28 PP … intra Illyricum et Cod. Theod.
Italiam XIII.1.11
383 + + per urbicarias Africanas­ Cod. Theod.
que regiones ac per omne XI.13.1
Illyricum
384 + + – praef. praet. Illyrici ILS 1258
Italiae et Africae
– praef. praet. II Italiae et ILS 1259, CIL VI
Illyrici 1778
387 – – per Illyricum praefectura Cod. Theod.
VIII.4.17
390–392 + – – PPO Illyrici et Italiae Cod. Theod.
XV.1.26, 28, I.1.2,
III.1.6, IX.40.13,
Iust. I.8.1229
Cod. Iust. I.40.9
392–393 – PP Illyrici ILS 2948

393–394 – praef. praet. Ital. Illyr. et

Afric. iterum

28 
A hadrianapolisi katasztrófa utáni válságos időben Kelet-Illyricum Theodosius irányí-
tása alá került, amely bizonyosan 380-ig, valószínűleg 382 körülig állhatott fenn: vö. Sóz.
VII.4.1, Cod. Theod. IX.35.4, Seeck (1919): 253, 255. (Theodosius utazásai 379–380-ban), de
Cod. Theod. XI.13.1 383-ban: Grumel: i. m. 9–13 (380-ig); Errington (1996): 22–27; CoÒkun
(2003): 363–365. Anm. 6 (a különféle nézetek teljes bibliográfiájával). Valószínű, hogy a 382
decemberében Hypatius PPO-nak küldött rendelet (Cod. Theod. XI.16.15), amely a limes
Raeticust és egy expeditio Illyricát említ, már szintén az egyesítés után állapotot mutatja (Gru-
mel: i. m. 13), mivel Raetia nem volt Illyricum praef. része. Ha nem, akkor Illyricum újra csak
Nyugat-Illyricum dioecesisre vonatkozik.
29 
Utóbbi keltezéséhez lásd PLRE I., i. m., Flavianus 15; Vera: i. m., Errington, Robert
M.: “Praetorian Prefectures of Virius Nicomachus Flavianus”. Historia XLI, 1992, 439–461 és
CoÒkun (2004); Baini: i. m. 468. n. 83. Nicomachus Flavianus és Apodemius kinevezéseit,
azok változását (pl. az Apodemiusnál hiányzó Italiát, miközben Flavianus PPO Italiae volt)
a polgárháborús események, illetve Flavianus Eugenius melletti kiállása befolyásolták.

154

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 154 2018. 10. 08. 10:04:58

 Petronius Probus és Illyricum

392–393 + – – PPO Illyrici et Afric. Cod. Theod.

XIII.5.21
– PPO Illyrici et Ital. II Cod. Theod.
XI.30.51
– PP per Illyricum Cod. Theod.
XII.12.1
396 + – – praefectus praetorio per Not. Dig. Occ.
Italias … dioeceses … II,1–830
Italia, Illyricum, Africa
– praefectus praetorio per Or. III,1–6
Illyricum … dioeceses ...
Macedonia, Dacia

Appendix – A források

CIL V 3344 = ILS 1266 Verona

Petronio / Probo v(iro) c(larissimo) / totius admira/tionis viro pro/cons(uli)
Africae praef(ecto) / praetorio Illyrici / praef(ecto) praet(orio) Gal/liar(um)
II praef(ecto) praet(orio) / Italiae atque Africae / III cons(uli) ordinario / civi
eximiae boni/tatis disertissimo / atque omnibus / rebus eruditissimo / patrono
/ nepoti Probiani / filio Probini vv(irorum) cc(larissimorum) / praef[f(ectorum)]
urbis et conss(ulum).

CIL VI 1751 p. 3174, 3813, 4751 = ILS 1265 Roma Kr. u. 378
Dedicata / VI Idus Aug(ustas) / dd(ominis) nn(ostris) / Valente VI et / Valenti­
niano II / Augg(ustorum) cons(ulibus) // Nobilitatis culmini / litterarum et
eloquentiae lumini / auctoritatis exemplo / provisionum ac dispositionum ma-
gistro / humanitatis auctori / moderationis patrono / devotionis antistiti / Petro­
nio / Probo v(iro) c(larissimo) proconsuli Africae / praefecto praetorio / per
Illyricum Italiam et Africam / consuli ordinario / ob insignia erga se remedi-
orum genera / Veneti adque Histri peculiares eius / patrono praestantissimo.

30 
395-ben Kelet-Illyricum már Arcadius alá tartozott, amelyre Nyugat még később is igényt
tartott, sőtt Stilicho még hadjárat révén is igyekezett visszaszerezni: Zós. IV.59.4, V.26.2, Chron.
min. I, p. 629, Olymp. Frag. 3., Claud. In Rufin. 2,152–155, 160–162, 301–305. Utóbbihoz:
Grumel: i. m.; Hoffmann: i. m. 208–215, de lásd Várady: i. m. 95–108 alapos ellenérveit.

155

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 155 2018. 10. 08. 10:04:58

 Kovács Péter

CIL VI 1752 p. 3174, 3813, 4751 = ILS 1268 Roma 

Sexto Petronio Probo v(iro) c(larissimo) / proconsuli Africae / praefecto prae­
torio / quater Italiae Il<l>yrici / Africae Galliarum / consuli ordinario / patri
consulum / Anicius Probinus v(ir) c(larissimus) / consul ordinarius / et Anicius
Probus v(ir) c(larissimus) / quaestor candidatus filii / munus singulari religio-
ni / debitum dedicarunt.

CIL VI 1753 p. 3174, 3813, 4751 = ILS 1267 Roma

Petronio Probo / Anicianae domus / culmini proconsuli / Africae praefecto /
praetorio quater / Italiae Illyrici Afri/cae Galliarum con/suli ordinario con/
sulum patri Anicius / Hermogenianus / Olybrius v(ir) c(larissimus) consul /
ordinarius et Ani/cia Iuliana c(larissima) f(emina) eius / devotissimi filii / de-
dicarunt.

CIL VI 1756 p. 855, 4722 = 31922b Roma

Tit. a … praefectus quarto totum dilectus in orbem …
Tit. b. … bis gemina populos praefectus sede gubernans …

CIL VI 41342a Roma

Petronio Probo / Petronio Prob[o] v(iro) c(larissimo) quaestor[i cand(idato?)]
/ praetori urban[o procons(uli) Afr(icae) praef(ecto)] / praetorio qu[ater con-
suli ordinario] / sublimi V[---] / TI PI[---].

AÉp 1972, 76 =1985, 273 Capua

Claudio Petronio Probo v(iro) [c(larissimo)] / proconsuli Africae et s(acra)
[v(ice) iud(icanti)] / uno eodemque tempor(e) et [in] / praetorio pr(a)efectura
polle[nti] / consuli ordinario nobilita[te] / munificentiaque praestanti / origi-
nali patrono regiones / [---] collegia posuerunt.

ICr IV 312 Gortyn

θείῳ θεσπίσματι / κ(αὶ) δόγματι τῆς Κρητῶν / ἐπαρχίας Πετρώνιον Πρόβον,
τὸν λαμπρ(ότατον) / κ(αὶ) ἐξοχώτατον / ἀπὸ ὑπάτων ἔπαρχον τοῦ πραιτωρίου
/ τὸν εὐεργέτην καὶ / σωτῆρα τοῦ ἔθνους / Φλ(αούιος) Φουρσίδ(ιος)
Ἀριστίδης / ὁ λ(αμπρότατος) ὑπατικὸς τῆς Κρητῶν / ἐπαρχείας ἀνέστησεν.

ICr IV 318 Gortyn

Πετρώνιον Πρόβον / τὸν λαμπρότατον / ἀπὸ ὑπάτων καὶ / ἀπὸ ἐπάρχων
πραιτωρίων / γʹ δόγματι τῆς λαμπρᾶς / Γορτυνίων βουλῆς / Οἰκουμένιος
Δωσίθεος / Ἀσκληπιόδοτος / ὁ λαμπρότατος ὑπατι/ κὸς ἀνέστησεν.
156

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 156 2018. 10. 08. 10:04:58

 Petronius Probus és Illyricum

Ausonius
Ep. 27.9,1–3
perge, o libelle, Sirmium
et dic ero meo ac tuo
ave atque salve plurimum.

Hieronymus Chronicon
246f Probus praefectus Illyrici iniquissimis tributorum exactionibus ante pro-
vincias quas regebat quam a barbaris vastarentur erasi.

Paulinus Vita Ambrosii

5 professusque in auditorio praefecturae praetorii, ita splendide causas perora-
vit, ut eligeretur a viro illustri Probo, tunc praefecto praetorii, ad consilium
tribuendum.
8 Laetebatur etiam Probus praefectus ...

Ammianus Marcellinus
XXVI.5.5 5 et orientem quidem regebat potestate praefecti Sallustius, Italiam
vero cum Africa et Illyrico Mamertinus, et Gallicas provincias Germanianus.
XXVII.11.1 Per haec tempora Vulcatio Rufino absoluto vita, dum administra-
rat, ad regendam praefecturam praetorianam ab urbe Probus accitus, 2 clari-
tudine generis et potentia et opum amplitudine cognitus orbi Romano, per quem
universum paene patrimonia sparsa possedit, iuste an secus non iudicioli est
nostri.
3 atque ut natantium genus elemento suo expulsum haut tam diu spirat in
terris, ita ille marcebat absque praefecturis, quas ob iurgia familiarum ingen-
tium capessere cogebatur, numquam innocentium per cupiditates inmensas,
utque multa perpetrarent inpune, dominum suum mergentium in rem publi-
cam.
XXVIII.1.31 Maximinus, etiam tum praefectus annonae, nanctusque audaciae
incitamenta non levia, tendebat ad usque Probi contemptum, viri summatum
omnium maximi, iureque praefecturae praetorianae regentis provincias.
XXIX.6.9 … praefectus praetorio agens tunc apud Sirmium Probus, nullis
bellorum terroribus adsuetus, rerum novarum lugubri visu praestrictus, oculos­
que vix attollens, haerebat diu, quid capesseret ambigens: et cum paratis velo-
cibus equis noctem proximam destinasset in fugam, monitus tutiore consilio
mansit inmobilis. 10 didicerat enim omnes secuturos confestim, qui moenibus
claudebantur, tegendos latebris oportunis: quod si contigisset, impropugnata
civitas venisset in manus hostiles. 11 proinde parumper lenito pavore, ad arri-
157

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 157 2018. 10. 08. 10:04:58

 Kovács Péter

pienda, quae urgebant, acri animo adsurgens, retersit obrutas ruderibus fossas,
murorumque maximam partem pacis diuturnitate contemptam et subversam
ad usque celsarum turrium minas expediit, studio aedificandi coalitus: hac
ratione opere velociter absoluto, quod inpensas aedificandi causa theatri dudum
congestas sufficientes ad id, quod efficere maturabat, invenit. atque huic spec-
tato consilio salutare addidit aliud, et sagittariorum cohortem e statione proxi-
ma, adfuturam obsidio, si venisset, accivit
XXX.3.1 … offertur praefecti relatio Probi, docentis Illyrici clades.
XXX.5.4 solum tamen incitato petebat odio Probum, numquam, ex quo
eum viderat, minari desinens vel mitescens: cuius rei causae nec obscurae
fuerunt nec leves. hic praefecturam praetorio non tunc primitus nanctus,
eamque multis atque utinam probabilibus modis in longum proferre gestiens,
non ut prosapiae suae claritudo monebat, plus adulationi quam verecundiae
dedit. 5 contemplatus enim propositum principis, quaerendae undique pecuniae
vias absque iustorum iniustorumque discretione scrutantis, errantem non re-
ducebat ad aequitatis tramitem, ut saepe moderatores fecere tranquilli: sed ipse
quoque flexibilem sequebatur atque transversum. 6 uncle graves obedientium
casus, exitialia provisorum nomina titulorum, iuxta opulentas et tenues ener-
vatas succidere fortunas, argumentis aliis post validioribus aliis, usu laedendi
reperiente longaevo. denique tributorum onera vectigaliumque augmenta mul-
tiplicata, optimatum quosdam ultimorum metu exagitatos mutare conpulerunt
sedes, et flagitantium ministrorum amaritudine quidam expressi, cum non
suppeteret quod daretur, erant perpetui carcerum inquilini: e quibus aliquos,
cum vitae iam taederet et lucis, suspendiorum exoptata remedia consumpse-
runt. 7 haec ita inlecebrosius atque inhumanis agi loquebatur quidem pertinax
rumor, Valentinianus vero tamquam auribus cera inlitis ignorabat, indifferen-
ter quidem lucrandi vel ex rebus minimis avidus, idque tantum cogitans quod
offerebatur, parsurus tamen fortasse Pannoniis, si haec ante ingemiscenda con-
pendia conperisset, quae nimium sero tali didicit casu. 8 ad provincialium re-
siduorum exemplum etiam Epirotae acturos sibi gratias a praefecto mittere
conpulsi legatos, Iphiclem quendam philosophum, spectatum robore pectoris
hominem, adegere non sponte propria pergere ad id munus implendum.

Claudianus Paneg. dictus Probino et Olybrio cos. 57–60

(MGH AA X p. 5)
Acta Probi narrare queam, quot in ordine gentes rexerit, ad summi quotiens
fastigia iuris venerit, Italiae late cum frena teneret Illyricosque sinus et quos
arat Africa campos.

158

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 158 2018. 10. 08. 10:04:58

 Petronius Probus és Illyricum

Rufinus H. E. XI.12
… Probo tunc praefecto fideliter rem gerente.

Socrates H. E. V.11.1
Ἐν δὲ τῇ Ἰταλίᾳ κομιδῆ νέου τυγχάνοντος Οὐαλεντινιανοῦ, τὴν τῶν πραγ­
μάτων εἶχε φροντίδα Πρόβος ἀπὸ ὑπάτων τὴν ὑπάρχων τότε χειρίζων ἀρχήν.

Sozomenus H. E.
VII.13.1 Ἐν δὲ τῇ Ἰταλίᾳ τότε διέτριβεν Οὐαλεντινιανὸς τι νέσϛ ὤν ἐπε­
τέτραπτο δὲ τῶν τῇδε πραγμάτων τὴν διοίκησιν ὕπαρχος ὢν Πρόβος ὑπατικὸϛ
ἀνήρ … 11 Δείσας δὲ μή τι πάθοι, φεύγων ἐξ Ἰταλίας εἰϛ Θεσσαλονίκην ῆκε
σὺν αὐτῷ δὲ καὶ ἡ μήτην καὶ Πρόβος ὕπαρχος.31

Cod. Theod.
VIII.5.28 – Kr. u. 368., 370., 373. december 28.
Idem aa. ad probum praefectum praetorio. quod iam gallis prodest, ad illyri­
cum etiam italiaeque regiones convenit redundare, ut non amplius raeda
quam mille pondo subvectet, angariae mille quingenta sufficiant, veredo ultra
triginta nullus imponat. directa v kal. ian. sirmio valentiniano et valente aa.
conss.

XII.6.15 – Kr. u. 369. január 7.

Imppp. valentinianus, valens et gratianus aaa. probo praefecto praetorio.
a possessoribus per tres vices petatur annona. in epimetris autem eam consue-
tudinem sinceritas tua faciat observari, ut in aridis quidem fructibus centesi-
mam levandi dispendii causa a possessore susceptor accipiat, laridi vero et vini
vicesimam consequatur. proposita vii id. ian. savariae valentiniano n. p. et
vic­tore conss.

XIII.3.7 – Kr. u. 369. január 19.

Idem aaa. ad probum praefectum praetorio. reddatur unusquisque patriae
suae, qui habitum philosophiae indebite et insolenter usurpare cognoscitur, ex-
ceptis his, qui a probatissimis adprobati ab hac debent colluvione secerni. turpe
enim est, ut patriae functiones ferre non possit, qui etiam fortunae vim se ferre
profitetur. dat. xiiii kal. feb. sirmio valentiniano n. p. et victore conss.

159

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 159 2018. 10. 08. 10:04:58

 Kovács Péter

XII.1.78 – Kr. u. 372. május 16–17.

Idem aaa. ad probum praefectum praetorio. ad illustres comites et magistros
equitum ac peditum scripta porreximus, ut scirent ab omnibus his veteranorum
filiis, qui vel curiae addicti sunt vel civilibus muneribus aliisque necessitatibus
obsecundant, penitus abstinendum vel, si qui forte retracti essent, eos ita pro-
tinus officiis anterioribus redderent nec pro his vicarios expeterent iuniores. dat.
xvii kal. iun. patavione modesto et arintheo conss.

XV.1.18 – Kr. u. 374. január 26.

Imppp. valentinianus, valens et gratianus aaa. ad probum praefectum praeto­
rio. rectores provinciarum quodcumque opus inchoandum esse necessario vi-
derint in aliqua civitate, id arripere non dubitent. si civitatis eius res publica
tantum in tertia pensionis parte non habeat, quantum coeptae fabricae poscat
impendium, ex aliarum civitatum rei publicae canone praesumant, tertiae vi-
delicet portionis. proposita vii kal. feb. sirmio gratiano a. iii et equitio conss.

160

IMPRIMATURA BELIVEK.indd 160 2018. 10. 08. 10:04:58